meggy

Gesztenyés meggykrémleves

2011. február 8., kedd | babának, leves | 15 hozzászólás

P1010452

Na ez egy olyan leves, amit nehéz csupa friss alapanyagból készíteni, mert a meggynek és a gesztenyének egyszerre ritkán van szezonja. (pedig milyen nagyon finomak így együtt!) Ellenben a mélyhűtött meggynek és a gesztenyének… Sőt, tovább megyek, énfelőlem lehet hozzá előfőzött, mirelit gesztenyét is használni, vagy natúr gesztenyemasszát, ez utóbbival úgyis az a személyes tapasztalatom, hogy jobb minőségű, mint a másodosztályú gesztenyéből kibűvészkedett friss. De ha ezt így, akkor nem tudnék beszámolni a gesztenyevágóval szerzett tapasztalataimról (amik nagyon, nagyon pozitívak). Szóval most éppen kaptam jó árban szép gesztenyét, de ez önmagában nem elég a boldogsághoz, hiszen a kiskéssel való bevagdosása az számomra felér egy kínzással, és utána sajgó ujjakkal, vérző kézzel csak nehezen tudom értékelni a végeredményt. Na de a kedvenc német áruházláncom mindenre gondol, és hoztak ilyen kis csúnyácska és haszontalannak tűnő alkalmatosságot, ami első látásra értelmetlen beruházásnak tűnt, de aztán meg kiderült, hogy működik! Gesztenye belerak, rányom, kész a vágás, mehet a sütőbe. Igazából percek alatt megvan vele az egész. Persze lehet főzni is a gesztenyét, csak én sülve jobban szeretem.

Meg aztán még ezek után is határozottan állítom, hogy lehet ezt mélyhűtött gesztenyéből is.

  • 50 dkg magozott meggy
  • 25 dkg megtisztított, sült (vagy főtt)  gesztenye (vagy ugyanennyi előfőzött, esetleg natúr massza)
  • 2 dl tejszín
  • 2 ek juharszirup
  • 1 ek vaníliás cukor
  • szerecsendió
  • nádcukor ízlés szerint

A gesztenyét megmosom, majd beáztatom vízbe legalább egy félórára (ha tovább, az még jobb). Miután megszívta magát vízzel a héja (tapasztalatom szerint így puhább lesz sütés után és hamarabb el is készül), gesztenyevágóval vagy késsel bemetszem a héját. Kukacosakat kihajítom. Tepsibe terítem, majd 220°C fokon (villanysütő, középső rács, alsó-felső sütés),  45 perc alatt megsütöm. Az idő függ a gesztenye minőségétől, méretétől is, az egyszerre sütött gesztenye mennyiségétől, és attól, hogy milyen szorosan vannak a tepsiben, és persze a sütőnktől is (de az enyémben sajnos általában ennyi idő kell neki), szóval érdemes 20 perc után nézegetni, kivenni egy szemet és megkóstolni. Még melegen érdemes megtisztítani, úgy könnyebben megy. (nekem nagyjából 50 dkg gesztenyéből lett 25 dkg tisztított, de ez függ a héj és a kukacok mennyiségétől is)

A meggyet felöntöm fél liternyi vízzel(kiolvasztani nem kell), hozzáadom a gesztenyét, a vaníliás cukrot, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a meggy megpuhul. Megy hozzá a tejszín, juharszirup, szerecsendiót reszelek bele és botmixerrel pürésítem. Ha nem elég édes, mehet még hozzá nádcukor is, ízlés szerint.

Langyosan a legfinomabb. A díszítés rajta a képen mascarpone, ami határozottan jól áll a levesnek, szóval mehet bele bátran.

Végül az emlegetett gesztenyevágó:

P1010426

Címkék: , , ,

Meggyes-gesztenyés crumble (vagy morzsasüti)

2010. június 3., csütörtök | babának, desszert | 7 hozzászólás


P1014250

Ami csak annyiban szezonális, hogy hihetetlen készleteket találtam belőle a mélyhűtőmben. Közvetlenül három, egy tömbbe fagyott fácán alatt, de arról majd legközelebb. Mivel már megint nem férek a sok fagyasztott cucctól, ezért takarítás címszóval a múltkor sütöttem crumblet a készleteim egy részéből. És isteni finom lett. Mivel még nem sikerült elhasználni mindet az alapanyagokból, ezért most sűrű ismétlések következnek a tartalékaim végéig. Ha esetleg nem lenne otthon mirelit, előfőzött gesztenye, én azért azt is elképzelhetőnek tartom, hogy szétmorzsolt gesztenyepürével keverjük el a meggyet, az állaga rendben lesz, és gyanítom az íze is. Mert a gesztenye meggyel párosítva igen finom, ezt már régóta tudom.

Ha valakiben pedig az merülne fel (megjegyzem, teljesen jogosan), hogy ez nem egy könnyed, nyárias desszert, inkább az a kanapéra kucorodós, téli hangulatú, hát annak igaza van, de csak nézzen ki az ablakon és érteni fogja, hogy miért ragadtatom ilyesmire magam.

  • 40 dkg magozott meggy
  • 25 dkg előfőzött gesztenye
  • 2 ek étkezési keményítő
  • 2-3 ek nádcukor
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • vaj a kenéshez
  • a morzsához:
  • 8 dkg vaj
  • 8 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
  • 8 dkg rétesliszt
  • 3 ek nádcukor
  • bő csipet sütőpor

A felengedett meggyet és gesztenyét elkeverem a nádcukorral, vaníliás cukorral és a keményítővel, majd kivajazott sütőtálba öntöm.

A morzsa hozzávalóit gyorsan összegyúrom, majd a gyümölcsök tetejére morzsolom. Nem baj, ha maradnak benne nagyobb darabok is.

Előmelegített sütőben 180°C fokon (gázsütő) 45 perc, amíg a morzsa megpirul.

  • 24 cm átmérőjű sütőtálhoz
  • Címkék: , , , ,

    Mákos kelt palacsinta meggyel

    2010. március 31., szerda | babának, desszert, hús nélkül, kelt tészta | 33 hozzászólás

    P1012037

    Na és akkor végre következik az a recept, amit a legrégebb óta nem sikerült megírnom. Először ugyanis ezt a palacsintát akkor készítettem, amikor még minimanóval voltam terhes, annak az időszaknak is a legvégén, amikor főzni még csak-csak tudtam, de a számítógép elé leülni már egyáltalán nem. Egészen pontosan karácsonykor készült először, guba helyett, mert azt elkészíteni a tankhajókat megszégyenítő méreteimmel már nem sikerült. Az arányokat akkor még bepötyögtem, majd az ismétlésre és a megírásra vártam jó másfél évet. Most, miután megkóstoltam megint, nem igazán értem ezt a fajta önuralmat, mert ez eszméletlenül finom. Olyan hetenként kétszer ismétlősen finom. Hiába, no, minimanó érkezése megzavarta az agyamat…

    (tartozom némi magyarázattal a fotókat illetően, még mielőtt bárki sikítófrászt kapna az újabb és újabb kopott deszkás képeimtől: ígérem, a héten felhozom a teraszra a kerti bútorokat a garázsból, és ha lesz asztal már nem leszek többé ehhez a szétmállófélben lévő, ismeretlen eredetű deszkalaphoz, plusz nagyapám sámlijához kötve)

    • 2 adag második fogásnak/ 4 adag desszertnek (10-12 palacsinta)
    • 8 dkg rétesliszt
    • 5 dkg darált mák
    • 2 dl tej (3,5%)
    • 2 tojás
    • 3 dkg vaj
    • 1 ek cukor
    • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
    • 1 dkg friss élesztő
    • 1/2 kk szárított citromhéj (vagy 1/2 citrom reszelt héja)
    • a meggy raguhoz:
    • 50 dkg magozott meggy (mirelit)
    • 2-3 ek cukor

    A vajat felolvasztom és hozzáöntöm a tejet, addig melegítem, amíg langyos (max kézmeleg nem lesz)

    A tejben feloldom az élesztőt, majd hozzákeverem a mákot, cukrot, lisztet, citromhéjat, tojásokat. Sűrűbb palacsintatészta lesz belőle. Félreteszem kelni, amíg a tésztában buborékok nem képződnek. (fél-egy óra nagyjából)

    A meggyet összeforralom a cukorral, és addig főzöm, amíg a leve sűrűvé, szirupossá nem válik.

    A megkelt tésztát átkeverem, majd lehetőleg öntvény teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül kis merőkanálnyi adagokban kisütöm. A tészta elég sűrű lesz, így a merőkanál hátával el kell majd egyengetni a korongok felszínét. Ha nem teflonban sül, akkor kell alá némi zsiradék is. Lehetne rendes méretű palacsintákat is sütni belőle, és négyrét hajtva tálalni a meggyel, eredetileg így készült nálam is, de ezt a sütés idején én egyszerűen elfelejtettem, annyira megszoktam már a pici, duci palacsintákat (ekkor azonban lehet, hogy érdemes hígabbra hagyni a tésztát, mondjuk csak 10 dkg lisztet tenni bele, és akkor magától is szétterül. De majd ezt is inkább kipróbálom, és utána majd beszámolok róla a biztonság kedvéért).

    A palacsintákat a forró meggyes raguval tálalom.

    Címkék: , , ,

    Gasztro-retró a Gasztrotippen februárban: gesztenyepüré tiramisu

    2010. február 26., péntek | desszert, más | 3 hozzászólás


    P1010856

    Ebben a hónapban a Gasztrotipp retró rovatának témája a gesztenyepüré: meggyes gesztenyepüré tiramisu a Gasztrotippen!

    • 4 adag
    • a piskótához:
    • 2 tojás
    • 2 ek finomliszt
    • 2 ek cukor
    • a krémhez:
    • 25 dkg gesztenyepüré (natúr, cukor és egyéb ízesítés nélküli)
    • 20 dkg mascarpone
    • 5 dkg porcukor
    • opcionális: 2 ek rum vagy 1 ek vaníliás cukor
    • a meggyes raguhoz:
    • 40 dkg meggy (magozott)
    • 5 dkg cukor
    • a tetejére:
    • 2-3 dkg étcsokoládé

    A piskótát a hagyományos módon készítjük el, a tojások fehérjét csipet sóval habbá verjük, amikor a hab már kezd megszilárdulni, akkor kanalanként hozzáadjuk a cukrot is.

    A kemény cukros tojáshabhoz óvatosan hozzáforgatjuk a tojások sárgáját, majd kanalanként adagolva, szintén óvatosan beleforgatjuk a lisztet is.

    Sütőpapírral bélelt kisméretű tepsibe öntjük, majd 180°C fokon (gázsütő) tűpróbáig sütjük. Ez nagyjából 15 perc.

    A piskóta sütése helyett használhatunk babapiskótát is, ebből  8 darab szükséges.

    A meggyet a cukorral addig főzzük, amíg a leve a felére bepárolódik.

    A felengedett gesztenyemasszát kikeverjük a mascarponeval és a porcukorral. Használhatunk hozzá eleve cukrozott, rumaromával vagy vaníliával ízesített masszát is (akkor a hozzáadott cukor mennyiségét csökkenteni kell), de a natúr masszánál az ízesítés, édesítés a saját igényeink szerint alakítható.

    Az összeállításnál a piskótából a tálkáknak megfelelő alakzatot vágunk ki, vagy ha egy nagyobb formába rétegezzük, akkor csak kettévágjuk a lapot.

    Egy réteg piskótára kerül egy réteg meggy, egy kevés a meggy levéből, majd egy réteg krém. Ismét egy réteg piskóta, meggy, majd a tetejére krém kerül.

    Tálalás előtt csokoládét reszelünk a „tiramisu” tetejére.

    Címkék: , , , , ,

    Retrománia/ Szamba szelet

    2009. december 1., kedd | desszert | 17 hozzászólás

    P5080015Na még egyszer, miután az én kis angyalkám (Lucifer is angyal volt eredetileg, ugye…) kacsójának egyetlen bájos mozdulatával kitörölte az egész elkészült bejegyzést…

    Szóval nem hagytam ám fel a retro csokik házi gyártásával, egyáltalán nem.

    Nem is vagyok egyedül ezzel a szenvedélyemmel, hiszen Doctor Pepper is retro csokik receptjeit vadássza, tehát ez a bejegyzés most részben neki is szól. Meg a fent nevezett édesség többi rajongójának.

    Arról most nem tudok nyilatkozni, hogy a hasonlóság az eredetivel milyen mértékű, mivel az eredetinek én nem voltam túl nagy rajongója, igen ritkán kóstoltam. De Férj szerint minden eltérés a házi gyártmány javára vált.

    Összességében ez egy meggyes marcipán szelet, csokival bevonva. Részleteiben pedig a töltelék egy elképesztő pink színű marcipános massza, ami rengeteg egyéb módon is felhasználható, például így karácsony tájékán akár szaloncukornak is.

    Maga a marcipán nagyon finom, igazából az első adag belőle bevonás nélkül tűnt el… Ez most nem Beatbull receptje alapján készült, mert szempont volt a hűtés nélkül tárolhatóság, így a tojásfehérjés változat nem jött szóba. (bár az a massza jobban formázható, így díszítésre szerintem alkalmasabb, de egy csokoládés mártott szeletet megformázni nem olyan nagy ördöngősség ebből sem). Ez itt a Totaimádónál talált remek marcipán-összefoglaló egyik receptjének módosításával készült, csak a szirupot víz helyett meggy püréből főztem hozzá. (ez az összefoglaló amúgy nagyon hasznos, a Szamba szelettől függetlenül is!)

    Már megint több lesz a bevezető, mint a recept, szóval jöjjön inkább a recept.

    5 szelet (3×7 cm)

    10 dkg finomra darált, blansírozott (héj nélküli) mandula

    10 dkg cukor

    25 dkg meggy (mirelit)

    10 dkg étcsoki (60%)

    (A mandulát  hozzá jelen esetben így vettem készen a LIDLben. Igazán finomra darálva jobb lett volna, de most lusta voltam előszedni a kávédarálót hozzá.)

    A meggyet kiolvasztom, a levét is felfogom és azzal együtt leturmixolom, szitán/szűrőn leszűröm, áttöröm a húsát, hogy zavaróan természetes hatást keltő gyümölcs darabok ne maradjanak benne.

    Az így nyert leveses pürét beforralom kb a harmadára. Széles, vastag aljú teflon serpenyőben percek alatt megvan.

    A koncentrált meggyléből kimérek 50 gr-ot.

    Hozzáadom a cukrot, és addig főzöm, amíg sűrű, szirupos nem lesz. Előbb használt teflon serpenyőben, hogy ne kelljen annyit mosogatni.

    Ha kész a szirup, a mandulával összegyúrom, majd a masszát egy nagyobb darab folpack fólia közepére öntöm. Lazán a  fóliába csomagolom, és csak ezután egyengetem formára, ami jelen esetben egy fél centi magas, kb 15 cm x 7 cm téglatestet jelent. Poharat is görgetek végig a tetején néhányszor, hogy egyenletes felszínű legyen.

    Miután a massza teljesen kihűlt és megszilárdult ( a hűtő ilyenkor is hasznos), feldarabolom a megfelelő méretű szeletekre.

    A csokit vízgőz felett/kis lángon megmelegítem, amíg épp csak folyóssá válik, azaz 31°C fok körüli hőmérsékletű nem lesz. Én mellette állok és folyamatosan böködöm, amikor elkezd puhulni, azonnal veszem is le a tűzről. Túlmelegíteni nem célszerű, mert elveszti a fényét.

    A szeleteket minden oldalát megmártom a csokiban.

    Szilikonos sütőlapra teszem dermedni.

    Ha nem vagyunk elégedettek az eredménnyel, mert lukacsos marad, vagy egyenetlen, akkor lehet két réteggel is bevonni, de a képen látható példányokkal csak egyszer történt meg ez a művelet.

    Ha már kihűlt, de még nem teljesen kemény, éles késsel le lehet vagdosni az oldaláról lefolyt csokitócsákat is, hogy még szebb legyen a végeredmény.

    Csak azután csomagolom, miután a csoki teljesen megszilárdult rajta.

    Címkék: , , , ,

    Báránysült korianderes-zsályás meggyel, édesköményes kuszkusszal

    2009. augusztus 14., péntek | juh-bárány-birka, köret | 6 hozzászólás

    p1200001

    Az eddigi legjobb meggyes ragu. Nem viccelek.

    Tudom, hogy az édes-sós meggyes, cseresznyés ragukkal, csatnikkal, salsákkal immáron Dunát lehetne rekeszteni. Lehet.

    Az is igaz, hogy elfogult vagyok, mert a zsálya, a koriander  és a meggy nálam abszolút befutó, bármilyen formában.

    De nekem ez messze jobban ízlik a többinél, amit eddig kóstoltam. Jó, hogy nem csíp, nem hagymás, vagy fokhagymás, nincs benne elnyomva a meggy íze. De mégsem az a sablonos, vasárnapi főtt hús mellé való. Szóval finom.

    Báránysült készült mellé, még mindig a T-bone steak tartalékaimból, és az édeskömény ezúttal kuszkuszba került.

    Ismét Beatbull receptje alapján.

    2 főre

    350 gr bárány T-bone steak (vagy gerinc), 1 ek koriandermag, só

    2-2 ek olívaolaj és vaj, 1 édesköménygumó (kb 20-25 dkg), ha lehet, a zöldjével együtt, 1 kis fej hagyma (3 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 1 marék aszalt meggy, fél citrom leve, 2 dl kuszkusz, 4 dl víz

    20 dkg meggy, magozva, 1 ek koriandermag, 2-3 nagyobb zsálya levél, 1 ek cukor, 1 kk só

    A koriandert száraz serpenyőben megpirítottam, majd mozsárban porrá őröltem. A cukorból karamellt készítettem, ment hozzá a koriander, a meggy, és addig főztem kis lángon, amíg sűrű ragut nem kaptam. Az utolsó 5 percre ment mellé a finomra metélt zsálya. A meggyet érdemes megkóstolni előtte, és a cukor mennyiségét ahhoz igazítani,  nehogy túl édes legyen a ragu.

    A húst bedörzsöltem a mozsárban porrá őrölt korianderrel, sóztam, és felforrósított serpenyőben az olívaolaj-vaj keverékén sütni kezdtem mérsékelt lángon. 3-4 percig sült mindkét oldala, amíg a hús keményebb gumicukor állagot nem vett fel (közepesen átsült). Lehetőség szerint ne használjunk teflon serpenyőt, mert szükség lesz később a pörzsanyagokra. A húst ezt követően egy mélyebb tányérra szedtem, és a gáztűzhelyen hagytam pihenni (így nem hűl ki).

    A serpenyőben visszamaradt zsiradékon a negyedelt, majd milliméteres szeletekre vágott édesköménygumót mérsékelt lángon színesre pirítom, hozzáadom az apróra felkockázott hagymát, a kés hátával megnyomott egész fokhagymagerezdet is, és kissé megdinsztelem. Felöntöm 4 dl vízzel, sózom, és ha felforrt, hozzákeverem a kuszkuszt, az aszalt meggyet, és a citrom levét. A hús alatt időközben összegyűlt húslét is hozzáöntöm. Fedő alatt puhára párolom, néha megkevergetve, kis lángon. Ha már majdnem teljesen puha, és a folyadékot is magába szívta, lehúzom a tűzről, majd  hozzákeverem az édeskömény finomra metélt zöldjét is, és a húsokat a tetejére szedem. Ismét lefedem, és még öt percig hagyom pihenni. Így a kuszkusz megpuhul, és a hús átmelegszik.

    A víz mennyisége és a főzési/párolási  idő függ a kuszkusz minőségétől (instant/sima), így mind a főzés, mind a víz mennyiségének tekintetében kövessük az általunk használt fajta dobozán lévő útmutatást!

    A recepttel kapcsolatban két igen nagy problémánk adódott: 1.) kevés volt a bárány. Ezt már kezdjük megszokni. Érdekes, hogy ugyanekkora adag csirkénél még sosem volt hiányérzetünk a mennyiség tekintetében…2.) kevés volt a meggy. Azt hiszem, nálunk triplázni kellene ezt a mennyiséget, mivel egy szimpla adagot ebből én még a főzés közben el tudnék kóstolgatni.

    Címkék: , , , , ,

    Pirosgyümölcsös lekvár és szörp

    2009. július 7., kedd | italok, üveges | 3 hozzászólás

    pc130008

    Nagyon régóta nem főztem lekvárt. Részben, mert nem fogy belőle túl sok, részben mert macera. És (fő) részben, mert Nagyi főzi a világ legjobb szilva-, meggy- és sárgabarack lekvárját. Azaz csak főzte, amíg bírta. Még most is hősiesen dagaszt, fánkot süt, hadseregeknek való mennyiségű húst ránt, dacolva mind a 85 évével, de a lekvárfőzés már túl nagy munka neki. Szerencsémre évekig néztem, Ő hogyan csinálja. A több napos munkát, amíg a gyümölcsökkel vesződött, az üvegek fertőtlenítését, a dunyhákból rakott szárazdunsztot, és az órákig tartó(vagyis inkább napokig, mert gyakran rotyogott napokon át- megszakításokkal, hogy elég sűrű legyen- a lekvár) fáradhatatlan kavargatást, melynek eredménye a sűrű, nagyon sűrű, ízes, sötét házi gyönyörűség.

    Én eddig ilyet nem csináltam. Készítettem mindenféle érdekességeket, tökös-ananászosat, répás-narancsosat, főként az örökkévalóságnak, merthogy senki meg nem ette. Nem azért, mert rossz volt, hanem mert a dzsemekért alapvetően senki nincs oda a családban, a furákért főleg nem, ha már lekvár, akkor az a nagyiféle. Hiába, no, konzervatívak. (megjegyzem, ebből a szempontból én is, mert ezeket elkészíteni ugyan vicces dolog volt, de miért tennék én olyat hogy azután megegyem? Mikor nem is szeretem az ilyesmit…)

    Lényeg a lényeg, ezentúl ha lekvárt akarok, akkor magamnak kell megcsinálnom. És ez nem is olyan nehéz. Persze, hiszen én egyszerre csak 4-5 kg gyümölcsöt használok fel, nem 40-50 kg-ot, mint anno Nagyikám tette. És végre a szalicil-háborúnak is vége, merthogy az nem lesz többé. Nagyi óvatosságból (majdnem) minden üveg lekvár tetejére tett egy késhegynyit- pedig ahol ez véletlenül elmaradt, az sem romlott meg soha, annyira precízen főzte sűrűre, és olyan gondosan csomagolta. Később sikerült annyit elérni, hogy két réteg celofán közé tette a szalicilt, szintén nem romlott meg semmi, de erről azonnal leszokott, ahogy elköltöztem otthonról. Megjegyzem, az én vizes dzsemjeimre is a celofán közé rejtett szalicilsavas módszert alkalmaztam, és azoknak sem lett semmi baja, szóval működik a dolog, érdemes kipróbálni! Ha valaki szintén berzenkedik a maró-keserű szalicil-íztől egy lekvárban…

    Egy szó, mint száz, a jelenlegi befőzés Nagyi, és No Salty Petra eperlekvár receptjeinek ötvözete, az eredmény pedig: várakozásomon felüli!

    pc130018

    3×500 ml lekvár és 1 liter szörp

    3 kg magozott meggy, 70 dkg ribizli, 30 dkg málna (mert ezek voltak most anyuéknál a kertben), 1 kg cukor, 1 zacskó Kotányi puncs fűszerkeverék (mely áll: szárított narancshéj, szárított citromhéj, vaníliarúd, fahéjrúd, kardamom, szegfűszeg)

    A gondosan megtisztított-kimagozott-leszárazott gyümölcsöket abban a fazékban, amiben főztem, lecukroztam, és egy éjszakán át állni hagytam. Másnap beleszórtam a finomra őrölt fűszereket (kávédaráló előny! Én áramszünet miatt mozsárban csináltam- nem kívánom senkinek. Inkább akkor hagyjuk ki belőle. Amúgy is csak egy hirtelen ötlet volt az elfekvő fűszerkészletek felhasználására. Mondjuk végül jól állt a lekvárnak!). Erős lángon felforraltam, és ezt követően a legkisebb lángon hagytam pöszögni-9 órán át. 2 óra után beláttam, hogy ennél több időt én képtelen vagyok lekvárfőzéssel tölteni, pedig a lé mennyisége alapján kellett volna, szóval ekkor 1 liternyi levet lemertem a gyümölcshúsról, palackba szűrtem, és ebből lett a szörp.

    Az első egy órában a képződő habot leszedegettem róla szűrőlapáttal. Később óránként, ha megkevertem, igaz, a Zepter fazekam, ha másra nem is, de lekvárfőzésre kiváló, szóval gyanítom, ez most megkönnyítette az én munkámat. Az utolsó két órában viszont már tízpercenként kevergettem, annyira sűrű lett. Amikor már alig maradt rajta híg lé, és darabos pürévé főttek a gyümölcsök, akkor gondosan elmosott, kiszárított üvegekbe töltöttem, két réteg celofánnal lezártam, egy pillanatara fejre fordítottam az üvegeket, és szárazdunsztba kerültek. Jelen esetben ez az ágyneműtartóban lapuló tartalék paplan-készletünk közé, amibe óvintézkedés gyanánt törülközőkből egy fészket készítettem, ha esetleg lekvár cseppek lennének az üvegeken kívül is.  Itt addig maradnak, amíg ki nem hűlnek. Ez három üveg esetén 1-2 nap.

    A kötelező kóstoló pedig nem maradt el, és mind a szörp, mind a lekvár jelesre vizsgázott!

    pc130016

    Címkék: , , , ,

    Tutti frutti szorbet

    2009. június 29., hétfő | desszert | Nincs hozzászólás

    pc050010

    Ki mondta, hogy szorbetet csak egyféle gyümölcsből lehet készíteni?

    És azt, hogy egy recept elé sok szöveg kell?

    750 ml massza

    1 kis sárga/cukordinnye, 3 őszibarack, 3 marék meggy

    1 lime leve, 3-4 ek nádcukor

    A gyümölcsök mennyiségét illetően csak annyi volt a szempont, hogy nagyjából egyforma mennyiségben kerüljön belőlük a turmixgép kancsójába, és az összmennyiség ne haladja meg a fagyigépem kapacitását.

    Ízlés szerint került még bele cukor, egy lime leve, leturmixoltam, és a többi a fagyigép dolga volt.

    Vigyázni kell, hamar elfogy!

    pc050007

    Címkék: , , , ,

    Fagylalt meggyből, krémsajttal

    2009. június 3., szerda | desszert | 3 hozzászólás

    pb080057

    A fagyigépnek bérelt helye lett a mélyhűtőnkben, és ez nálam nagy szó! Ugyanis én szeretem a teljes hús-készletemet állandóan karnyújtásnyi távolságban tudni magamtól, szóval az, hogy két tanyasi csirkét is száműztem a garázsban álló fagyasztóba, az nálam tényleg nagy szó.

    Az meg, hogy valamit kétszer is elkészítek egymás után, szintén. És ez a fagyi most ilyen.

    750 ml massza/ kb 1 liter fagyi

    500 gr meggy, 200 gr Philadelphia típusú krémsajt, 1,5 dl tejföl, 3-4 ek cukor, 1 ek házi vaníliás cukor/ fél rúd vanília kikapirgált belseje (ezen esetben vaníliakivonat lett volna célszerű, de az nekem nincs)

    A meggyet kimagozom, a többi hozzávalóval turmixgépben pürésítem. Ha szükséges, még igazítok az édességén. Fagylaltgépben kifagyasztom.

    Én erre most nem szórtam semmit, se bele, se köré. Ez a maga kis csupasz mivoltában volt tökéletes.

    Címkék: , , ,