mascarpone

Céklás étcsokoládé torta fehér csokoládé krémmel

2010. november 6., szombat | desszert | 20 hozzászólás

P1017651

Ez a recept az a bizonyos régi elmaradás, amit még egy olvasóm kért tőlem a főzősulis bejegyzésem után, azaz a Makifood főzőiskola sajtóuzsonnáján felszolgált torta hiteltelen másolata. Azt a receptet ugyanis nem ismerem (mélységes sajnálatomra), így készítsem belőle egy saját változatot.

Maga a torta igazán, de tényleg nagyon remek lett, a születés traumatikus körülményei ellenére is, és bár a céklás csokis sütik az idén nem olyan divatosak, mint tavaly voltak, attól még ugyanolyan finomak maradtak. A cékla hihetetlenül jó állagot ad a tésztának, már csak ezért is megéri kipróbálni. Az igazi nagy újdonság nekem pedig a kardamom+levendula páros volt, mivel a levendulának én nem vagyok túl nagy rajongója, viszont amikor ez a torta először elkészült, határozottan éreztem, hogy valami hiányzik még róla, és ez pontosan a levendulás cukor. Tehát akkor van egy céklás csokis kardamomos tészta, egy ricottás fehér csokoládé krém, és  a tetején a levendulás cukor. És ami most elsőre kaotikusnak hangzik, legalábbis nekem mindenképpen, az összességében egy hihetetlenül finom torta.

  • 18 cm átmérőjű torta
  • 13 dkg finomliszt
  • 4 tojás
  • 10 dkg cékla (héjában megfőzve, megtisztítva mérve)
  • 10 dkg étcsokoládé (75% kakaótartalom)
  • 15 dkg nádcukor
  • 5 dkg vaj
  • 2 csapott ek kakaópor (cukrozatlan, holland)
  • 6 kardamomtok
  • 1 púpos tk (4 gr) sütőpor
  • a krémhez:
  • 20 dkg fehér csokoládé
  • 25 dkg ricotta
  • 25 dkg mascarpone
  • a levendulás cukorhoz:
  • 1 ek cukor
  • 1 tk szárított levendula

A céklát héjában megfőzöm, majd kihűtöm és meghámozom, feldarabolom. Simára pürésítem botmixerrel a tojások sárgájával együtt.(ha nem menne csak a tojások sárgájával, lehet hozzá adni később egy kevés olvasztott csokit is, és azzal pürésíteni tovább)

A darabokra tördelt csokit a vajjal összeolvasztom, a kardamom magjait mozsárban porrá őrölöm, majd ezt is a céklás masszához adom. Hozzákeverem a nádcukrot, a kakaóporral és sütőporral összeszitált lisztet, alaposan kikeverem, csomómentesre. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, majd néhány kanállal fellazítom a céklás masszát, aztán a maradék habot is óvatosan hozzáforgatom.

Két kapcsos tortaforma alját sütőpapírral kibélelem, az oldalukat kivajazom, liszttel kiszórom, majd a tésztát szétosztom bennük. Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30 perc alatt megsütöm. (tűpróba!)

Rácsra borítva hűtöm ki a lapokat.

A fehér csokit apró darabokra tördelem, majd felolvasztom (teflon edényben, kis láng felett, folyton kavargatva, ha ez nincs, vízgőz felett), és elkeverem a ricottával, ha kihűlt, a  mascarponeval is. Hűtőben teljesen kihűtöm a krémet.

A tésztalapokat betöltöm és bevonom a krémmel.

A levendulát mozsárban porrá őrölöm a cukorral, majd ezt a torta tetejére szitálom.

Lehet még díszíteni kandírozott céklával is, ehhez én a maradék főtt céklát vékony szeletekre vágtam, cukorba forgattam, sütőpapírra tettem, majd rácson, légkeverés mellett 100°C fokon 30 percig szárítottam. Ez egyébként egy nagyon látványos(?), de borzasztóan rossz ízű dolog.

Megjegyzés:

Ha nincs 2 db 18 cm átmérőjű kapcsos forma otthon, akkor ezeket egy nagyjából 20×25 cm szögletes formával lehet helyettesíteni.

A ricotta az a tégelyes, 250 gr-os Óvártej, de jó a tégelyes 250 gr-os olasz is hozzá, a lényeg, hogy krémes, apró szemcséjű, vizes fajta legyen.

P1017664

Címkék: , , , , ,

Mandulás kelt palacsinta mascarpones krémmel

2010. október 7., csütörtök | desszert, kelt tészta | 8 hozzászólás

P1016969

Hát mostanában meg ez a kedvenc. Ez sem egy váratlan fordulat a mákos kelt palacsinta és a diós kelt palacsinta után, csupán csak azért váratott magára eddig, mert a mandula aromától ódzkodom (ti. nem jó az íze), és keserű mandula kivonatot pedig csak a nyáron tudtam szerezni a Culinarisban hozzá. Mert mandulásítani kell egy kicsit, attól lesz az igazi. Az általunk ismert mandulás íz ugyanis nem az édes mandulának köszönhető, amit zacskókban vagy héjastól árulnak a legtöbb helyen, hanem a keserű mandulától. Ez egyébként egy ciánvegyület tartalmú, nagy mennyiségben mérgező gyümölcs, de a jellegzetes mandulás ízhez csak néhány szem keserű mandula hozzáadására van szükség kilónként(!) az édes mandulához, és ettől lesz például a marcipán olyan ellenállhatatlan. Az ebből készült alkoholos kivonatból pedig néhány csepp is elég és őszintén szólva az aromák a nyomába sem érhetnek. Egy kicsi üveg 1600 Ft körül volt nyáron, de nagyon kiadós, szerintem évekig kitart majd. Na, ennyi volt az ingyenreklám. (de ha valakit nagyon megijesztettem a mérgezős történettel, akkor még közlöm, hogy a kivonat 4% töménységű (a többi főleg alkohol), vagyis az egész üvegcse elfogyasztása sem okozna különösebb tüneteket. Hacsak alkoholmérgezéseseket nem…)

Tehát recept.

  • 12 darab
  • 8 dkg rétesliszt (BFF-55)
  • 5 dkg darált mandula
  • 2 nagy tojás
  • 2 dl zsíros tej (vagy 1,5 dl tej+ 0,5 dl tejszín)
  • 2,5 dkg vaj
  • 2 ek nádcukor
  • 1 tk keserű mandula kivonat
  • 1 dkg friss élesztő
  • 15 dkg mascarpone
  • 15 dkg natúr joghurt (vagy zsírszegény tejföl)
  • 2 ek (por)cukor

A tejet (és a tejszínt)összemelegítem a vajjal, megvárom amíg a vaj elolvad, félreteszem, amíg kézmelegre nem hűl. Feloldom benne az élesztőt, majd hozzákeverem a lisztet, őrölt mandulát, tojást, cukrot, keserű mandula kivonatot, habverővel simára keverem, majd meleg helyen hagyom kelni, amíg tésztában buborékok nem jelennek meg és az egész meg nem emelkedik kissé.

Felhevített teflon serpenyőben közepes lángon kis merőkanálnyi adagokból további zsiradék nélkül tenyérnyi vastagabb palacsintákat sütök belőle.

A mascarponet a cukorral és a joghurttal simára keverem, majd a palacsinta mellé adom.

Megjegyzés: Készült már fele-fele arányban rétes és teljes kiőrlésű búzaliszttel is, reggelire így is tökéletes volt.

Címkék: , , , , ,

Mandulás mézes Spekulatius torta

2010. szeptember 17., péntek | desszert | 12 hozzászólás

P1016728

Elöljáróban néhány szóval szeretném figyelmeztetni azokat, akik még valamilyen okból kifolyólag nem értesültek volna róla: a mai napon elkezdődött újra a SegítSüti licit! 27 gasztroblogger anyuka finomságai közül lehet válogatni, a befolyt összeggel pedig a budapesti I.sz. Gyermekklinikát és a szegedi kórház koraszülött osztályát támogatjuk. Kérek minden kedves érdeklődőt, látogasson el a SegítSüti honlapjára ahol megtudhatják a további részleteket.

Most jöhetne a műfelháborodás, hogy mennyire kiborultam, amikor szeptember elsején kipakolták az ÖSSZES karácsonyi édességet kedvenc német áruházláncomban, hogy jaj, hova tart a világ, szeptember elsején már karácsony… De nem így volt, hanem ehelyett visítva és ugrándozva elkezdtem a Spekulatius kekszes dobozokat a kosaramba hajigálni.

Nos a tiramisu klónok után elérkezett a keksztorták ideje is kedvenc Spekulatiusunkból, íme. Tíz perc aktív munkával. Nagyon finom.

  • 18 centis kapcsos tortaformához
  • 15 dkg Spekulatius keksz
  • 7,5 dkg vaj
  • 5 dl tejföl (lehet zsírszegény is)
  • 10 dkg mascarpone
  • 7,5 dkg méz
  • 2 púpos tk zselatin ( 8 gr)
  • 2 marék mandulaforgács
  • 2 ek nádcukor
  • 1 tk mézeskalács fűszerkeverék

A kekszet erős műanyag zacskóba teszem, majd egy masszív tárggyal (pl sodrófa) finom morzsásra töröm. A vajat felolvasztom, elkeverem a kekszporral, majd jó alaposan sütőpapírral bélelt aljú kapcsos tortaformába nyomkodom.

A mascarponet elkeverem a zselatinnal és a mézzel, majd addig melegítem kevergetve, amíg a zselatin teljesen fel nem oldódik. Ha ez megvan, hozzákeverem a tejfölt és a tortaalapra kanalazom.

Hűtőben legalább 3-4 órát, de inkább egy éjszakát pihen szeletelés előtt, amíg a krém megdermed.

A mandulát egy kisebb száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, kiöntjük, majd a helyére megy a cukor és két evőkanálnyi víz. Amikor már a víz elpárolgott és a fortyogó cukor elkezd karamellizálódni, akkor visszaöntjük  mandulát és megszórjuk a mézeskalács fűszerkeverékkel. Egy-két gyors kavarás, majd sütőlemezre terítjük. Ha kihűlt, összemorzsoljuk (vagy sodrófával összetörjük) és a torta tetejére szórjuk tálalás előtt.

Címkék: , , , ,

Mandulás Bailey’s torta

2010. szeptember 13., hétfő | desszert | 6 hozzászólás

P1016503

Kell hozzá 1 db szülinap.

Kell hozzá Bailey’s, és az sem baj, ha azt házilagosan gyártjuk hozzá egy jobbfajta whiskyből.Bár én most csúnya lusta voltam és inkább megvettem. Aztán kell még hozzá whisky, jóféle, és lehetőleg ír. Kell még mandulás babapiskóta, mert a szülinapos tortája ennyi pepecselést igazán megérdemel. Meg mascarpone.

Ha ezek mind megvannak, akkor kell még hozzá 15 perc aktív ténykedés.

Nos kell e még mondanom bármi mást róla? Eszméletlenül finom.

  • 18 centis kapcsos tortaforma
  • 14-15 babapiskóta (pl házi mandulás)
  • 2 dl whisky krémlikőr (pl házi Bailey’s)
  • 25 dkg mascarpone
  • 3 ek whiskey (lehetőleg olyan, amilyenből a krémlikőr készült, tehát ír)
  • 2 ek cukor
  • 2tk zselatinpor (6 gr)
  • 2 tk keserű mandula kivonat
  • 2 marék mandulaforgács

A krémhez a Baylei’s felét addig melegítjük a zselatinnal, amíg az feloldódik benne, majd lehúzzuk a tűzről. Ha kihűlt, hozzákeverjük a cukrot, maradék Bailey’s-t, keserű mandula kivonatot és a mascarponet. Lehetőleg habverővel addig keverjük, hogy teljesen egynemű legyen. A hűtőbe tesszük, amíg a krém kissé megdermed (ha kicsit jobban megkötne, keverjük át habverővel, hogy ismét szép sima legyen, de semmiképpen ne dermedjen meg teljesen!), ez kb 20perc.

A kapcsos tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, így könnyebb lesz majd a tortát tálra tenni. A babapiskóták felét nagyjából kettétörjük és lerakosgatjuk a forma fala mentén egymás mellé úgy, hogy lehetőleg minél szorosabban illeszkedjenek egymáshoz (ez egy charlotte-szerű torta, szóval úgy járunk el, mint a charlotte-oknál szokás). A maradék piskótát a forma aljába rakjuk és a fennmaradó hézagokat kitöltjük szétmorzsolt piskótával.( ha nem pont akkora méretű a piskótánk, mint nekem, akkor lehet hogy több (vagy kevesebb) kell belőle, amennyit a tortaforma megkíván) Meglocsoljuk az alján a piskótát a whiskyvel.

A krémet a torta belsejébe kanalazzuk, a tetejét lesimítjuk, majd hűtőbe kerül, amíg a zselatin teljesen meg nem köt benne. Ez 3-4 óra legalább, de érdemes inkább előző nap elkészíteni.

A tálalás előtt megpirítjuk a mandulát és a torta tetejére szórjuk.

P1016471

Címkék: , ,

Mascarpones galuska sütőtökkel és vargányával

2010. szeptember 6., hétfő | hús nélkül, tészta | 13 hozzászólás


P1016254


 

Mit lehet csinálni, ha már harmadik napja nem tudok aludni az eldugult orrom miatt, ha minden légvételnél olyan a hangot adok ki, mintha Dart Vader állna a hátam mögött, amikor az állandó oxigénhiánytól gondolkodni sem tudok, nemhogy értelmes (értsd: hasznos) dolgokat csinálni, és napjaim nagyobbik része úgy telik, hogy irigykedem a gyöngyhalászokra?

Főzni. Mert ez még megy. (meg blogot írni)

Új fejlemény pedig a sütőtök ügyben: Csipi az idén úgy döntött, hogy úúúútálja a sütőtököt! Na erre nem számítottam. Ahhoz képest, hogy tavaly szinte mást sem evett meg ezen kívül. (lehet megunta) Mindez most derült ki, mert tegnap a garnélás kókusztejes cuccból azért ő nem kapott.

Na és aztán az ételről is egy pár szó: újabb alternatíva született a gnocchira, ami sokkal gyorsabban és egyszerűbben elkészül és érzésre meglepően hasonló. Hát mondjuk formára és állagra nem annyira, de cserébe nem vákuumzacskózott bolti, hanem finom. A feltét is hasonlóan egyszerű és gyors, én most mirelit vargányából készítettem, de persze lehet frissből is. Alig fél óra, és igazi luxus ebéd született.

  • 2 adag
  • 10 dkg finomliszt
  • 10 dkg mascarpone
  • 2 tojás
  • 30 dkg sütőtök (tisztítva mérve)
  • 15 dkg vargánya
  • 4 levél zsálya (vagy 1 púpos tk szárított)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 dkg vaj
  • 2 ek hidegen sajtolt dióolaj
  • 2 ek tejszín
  • 1 marék dió
  • pecorino (vagy más érett kemény juhsajt) a tálaláshoz

A tojásokat elhabarom és alaposan összedolgozom, csomómentesre keverem a liszttel és a mascarponeval, csipet sóval. Félreteszem 15 percre pihenni.

A sütőtököt kicsi, fél centis kockákra vágom. Lehetőleg teflon serpenyőben a vaj felét felhevítem, hozzáadom a sütőtököt. Fedő alatt időnként rázogatva addig sütöm-párolom, amíg a sütőtök megpuhul (de nem esik még szét!). Ezután kiszedem a tököt és a maradék vajon nagyobb láng felett megsütöm a szintén fél centisre vágott gombát, sózom, az utolsó fél percre pedig hozzáadom a finomra aprított fokhagymát, felmetélt zsályát is. Visszateszem a serpenyőbe a sütőtököt, hozzáadom a tejszínt, elkeverem, összeforralom, majd lehúzom a tűzről.

A diót száraz serpenyőben kissé megpirítom, a héját ledörzsölöm, késsel durvára vágom.

Közben vizet forralok, ha felforrt megsózom, majd nokedliszaggatóval kiszaggatom a galuskákat a lobogó vízbe, több részletben. Ha egy-egy adag felúszott a víz felszínére átkavarom, majd fél percig még főzöm, aztán szűrőlapáttal lecsöpögtetem és kiszedem.

A kifőtt galuskát összeforgatom a sütőtökös keverékkel, összemelegítem, majd tálalom. Minden adag tetejét meglocsolom a dióolajjal, megszórom a pirított dióval, pecorinot forgácsolok rá bőségesen.

Címkék: , , , , , ,

Tiramisu matchaval, joghurttal, zöldalma likőrrel

2010. augusztus 17., kedd | desszert | 2 hozzászólás


P1015730

A Wasabi étlapján van egy Tokyo tiramisu nevű képződmény, ami mostanában ajándékba jár minden 3300 Ft feletti rendelés mellé a debreceni egység házhoz szállításainál. (aki rendelt már tőlük sushit, az tudja, hogy nehéz nem elérni ezt a limitet)

Nos, leendő sógornő ezt újabban nagyon megkedvelte. Meg a sushit is, de ez már egy másik történet. Félreértés ne essék, nem akarom én őket reklámozni, mert hatalmasat zuhant a színvonal a nyitás óta, azt néha már nem is nagyon nevezném sushinak, amit ők most árulnak, az étterem beülős része pedig egy kész tragédia, de hát ezt a műfajt senki más nem csinálja még a környéken sem, és tudom, hogy ez sok hazánkfia számára megdöbbentő tény, de vagyunk egy páran, köztük a családunk fiatalabb generációjának összes tagja is, akik rajongunk a nyers (vörös ton)halból készült akármiért. Meg aztán egy tálca sushi még mindig könnyebben elérhető, mint egy kiló (mert csak ilyen kiszerelésben árulják) sushi minőségű vörös tonhal a Metroban. Bár a legutóbbi rendelésünk után én erősen gondolkodóba estem ezen megállapítás helytállóságának az átértékelésén.

Na szó mi szó, én most csináltam ilyen tiramisu-féle izét, és elég finom lett, sőt, nagyon finom, de azért nem sok köze lett a Tokyo névre keresztelthez.

Aztán ha valakinél hegyekben áll otthon a matcha, de pont zöldalma likőrje meg nincs, az készítheti nyugodtan limoncelloval is. Mert úgy is finom. De azért zöldalma likőrrel… Hát úgy valami eszméletlen finom.

Mennyiségek: a krémet nem kell túl édesre csinálni szerintem, mert a piskóta és a likőr is édes. Plusz én nem is szeretem a virics dolgokat. A likőrből én inkább a 8 evőkanálnyira voksolnék, mert eszméletlen az íze, bár így elég fejbekólintós desszert lesz. De hát a matcha miatt ez amúgy sem egy baba kategória.

Na most már elég irritálóan kisznobkodtam magam, szóval akkor nem is borzolnám tovább a kedélyeket.

  • 4 adag/ 4 kis pohár
  • 20 dkg mascarpone
  • 20 dkg natúr joghurt (lehetőleg sűrű, zsíros, krémes)
  • 2-3 ek cukor
  • 7 dkg babapiskóta (~ 8 db)
  • 6-8 ek zöldalma likőr
  • matcha a tetejére

A babapiskótát műanyagzacskóba teszem és egy nehéz tárggyal darabosra töröm. Nem kell teljesen finom morzsásra, maradjanak benne azért nagyobb darabok.

A mascarponet kikeverem a joghurttal és a cukorral.

Minden pohár aljára szórok egy kevés piskótamorzsát, azt meglocsolom a likőrrel, egy réteg krém, erre ismét piskóta. Likőr, újabb réteg krém.

A tetejére matchat szitálok.

Címkék: , , , , ,

Fahéjas rumos szilvakrémleves tejfölhabbal

2010. augusztus 4., szerda | leves | 18 hozzászólás


P1015423

Hát mi lett a szilvából sütő nélkül? Leves.

Kézenfekvő. Meg finom. Rum, szilva, fahéj együtt, biztonsági játék. Bár kétségtelenül a legnagyobb élményt (mármint nekem, mert én akkorra már degeszre ettem magam a levessel) a tejfölhab jelentette. Na azt csak úgy magában is tudnám enni naphosszat. Ha nincs habszifon, semmi pánik, mert jó ez csak simán kikeverve és a leves tetejére kanalazva is. De azért habnak az igazi. Bár a képen ez nem látszik, mert nagyon okosan a még meleg levesre nyomtam a habot a fényképezés során, de az a szifonból kifújva is szépen tart, akár a tejszín, és nemcsak finom, de rendkívül dekoratív is a hatalmas fehér pamacs a mélybordó leves tetején. Egyszerűen gyönyörű. Már csak a látvány miatt is megéri. (és ígérem igyekszem mihamarabb produkálni egy megfelelően szemléletes, habos-babos csodaszép képet is a levesről)

Ápdételés megtörtént, most már szépen látszik a hab is. Plusz egy kép alulra csak a gyönyörű bordó levesről.

  • 4-6 főre
  • a leveshez:
  • 1 kg szilva
  • 7,5 dl víz
  • 1 rúd fahéj (vagy 1 púpos tk őrölt)
  • 2 dl sötét rum
  • 5 dkg cukor
  • 1 púpos ek étkezési keményítő ( 15 gr)
  • a habhoz (ez 6-8 adag leveshez elegendő mennyiség):
  • 2 dl tejföl
  • 10 dkg mascarpone
  • 3 ek cukor

A szilvát kimagozom és felteszem főni fél liter vízzel. Fedő alatt a forrástól számított 6-8 perc után már meg is fő a szilva. Ezután félreteszem hűlni.

Közben a rumot az 5 dkg cukorral sűrű sziruppá főzöm,  így a folyadék nagy része (és az alkohol teljes egésze) elpárolog a főzés során, nagyjából fél decinyi marad belőle. A sziruphoz adom a maradék vizet és az étkezési keményítőt, habverővel csomómentesre keverem, majd felfőzöm és besűrítem folyamatos kevergetés közben. Ezt hozzáöntöm a szilvához majd az egészet botmixerrel pürésítem (ha egész fahéjjal készült, azt előtte halásszuk ki  a szilva közül). A leves kész, még lehet bele tenni ízlés szerint cukrot, de azzal számoljunk, hogy a hab is édes lesz a tetején.

A tejfölt alaposan kikeverem a 3 evőkanálnyi cukorral és a mascarponeval, habszifonba öntöm és egy patronnal felhabosítom, majd behűtöm.

A kihűlt levest habbal a tetején tálalom.

P1015416

Címkék: , , , ,

Mascarpones citromos pite

2010. augusztus 3., kedd | desszert | 21 hozzászólás

P1015220

A tavalyi nagy kedvenc, a mascarpones pite következik egy egészen picit új ruhában. Azt hiszem, ez az a a sütemény (a túrótortán és a meggyes pitén kívül) amit eddig a legtöbbet sütöttem életemben és mivel ezt csak tavaly nyár óta sütöm, ez azért nagy dolog. Mindenféle idénygyümölcsökkel, vajkaramellás változatban, épp csak még sós nem készült belőle, de mondjuk ezt a részét már nem ragoznám tovább, egy a lényeg: finom.

Aztán van ez a fura idő, vagy valami más az oka, de mostanában egyfolytában mindent csak citrommal ennék. A gyorsan összedobott krémek és habok után (rövid életidejükre való tekintettel nem kerültek fel a blogra, nem érdemes keresni, ez van, nem lehet mindent lefotózni) most lett belőle mascarpones pite is. Az összeállítás itt is csak pár perc, aztán már csak azt kell kivárni, amíg megsül és kihűl. Lágy, remegős, krémes, de azért szépen szeletelhető tészta, citromos és édes, isteni, de tényleg.

  • 24 cm átmérőjű piteforma
  • 13 dkg simaliszt
  • 13 dkg cukor
  • 20 dkg mascarpone
  • 10 dkg natúr joghurt (3,5%)
  • 4 tojás
  • 2 nagy citrom leve (~ 1dl) és finomra reszelt héja
  • vaj és liszt a formához

A hozzávalókat alaposan kikeverjük, lehetőleg habverővel és kivajazott, kilisztezett piteformába öntjük.

160°C fokon 45-50 percig sül. (amíg a közepe is megemelkedik a tésztának, nemcsak a szélei. (nem kell aggódni, ha kihűl, összeesik, mint egy sajttorta))

Ha kihűlt, szeletelhető.

Címkék: , , ,

Spárgakrémes penne

2010. június 3., csütörtök | babának, csirke, tészta | 11 hozzászólás

P1014240A spárga az egy olyan dolog, hogy két hete én meg voltam győződve róla, hogy az idén már nem eszem. Mert itt már nem kapni szépet. Aztán Pesten meglepve tapasztaltam, hogy bizony csak errefelé nem kapni már szép friss kötegeket, Pesten még van bőven. Ennek úgy megörültem, hogy elterveztem, hozok magammal néhány csomaggal belőle… majd a zsúfolt program miatt ez elmaradt. Aztán tegnap szembetaláltam magam itt, Nyíregyházán egy egész helyes kis köteggel. Nem mondom, hogy friss és üde volt, azt azért nem, de szép karcsúak voltak a szálak és a minősége még azon a határon belül, hogy én megvegyem. A spárgakrémet már tavaly kinéztem magamnak Mammánál és Beatbullnál is, ez a csökkent víztartalmú, de még használható spárga pedig éppen alkalmasnak tűnt a célra.

A hidegen sajtolt dióolajat persze ne tegyük két évesnél fiatalabb gyerek adagjába, de a felnőtt adagokból ne hagyjuk ki, mert ez teszi majd fel az i-re a pontot. Egyébként egy nagyon finom, gazdag szószos tésztáról van szó, amit a spárga kevésbé elkötelezett rajongóinak is csak ajánlani tudok.

  • 2 (és fél) adag
  • 1 köteg zöld spárga (400 gr)
  • 1 fél csirkemellfilé, csont és bőr nélkül (~15-17 dkg)
  • 1 salotta (vagy más enyhébb ízű hagyma, úgy 4 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 citrom reszelt héja és felének a leve
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek vaj
  • 5 dkg mascarpone
  • 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
  • 25 dkg penne (vagy más száraztészta)
  • 2-3 ek hidegen sajtolt dióolaj

A csirkemellet nagyon kicsi, fél centis kockákra vágom. A salottát, fokhagymát hámozás után nagyon apróra vagdosom. A spárgát elpattintom, a felső részét használom csak fel (az alsó részéből lehet főzni krémlevest vagy spárgalét). A csúcsait levágom, a többit nagyobb darabokra aprítom.

A csirkemellet az olívaolaj és vaj keverékében nagy lángon sütni kezdem, ha kifehéredett sózom, hozzáadom a spárgák csúcsi részét is, azzal sütöm még 2-3 percet, amíg a spárga élénkzöld, a csirke pedig aranyszínű nem lesz. Szűrőlapáttal kiszedem a serpenyőből, félreteszem.

A visszamaradt zsiradékban üvegesre sütöm a salottát, majd hozzáadom a fokhagymát és a spárgát is. Felöntöm 2 deci vízzel, hozzáreszelem a citrom héját, belefacsarom a fél citrom levét, majd puhára főzöm a spárgát. Ha ez megvan, hozzáadom a mascarponet, a kéksajtot, majd botmixerrel pürésítem az egészet. Visszaszedem bele a csirkét és a spárga csúcsait, összeforralom (ha túl híg maradt volna a mártás, akkor még sűrítem egy kis főzéssel), majd hozzáforgatom az időközben kifőzött tésztát.

Tálalásnál meglocsolom hidegen sajtolt dióolajjal.

Címkék: , , , , , ,

Zöldborsó krémleves petrezselyemmel

2010. május 26., szerda | babának, leves | 2 hozzászólás

P1014048

Most valahogy nem nagyon jön az ihlet az írásra, köszönhetően a 18°C foknak, ami a lakásban tombol, ugyanis a miniatűr ellopta a légkondi távirányítóját, bekapcsolta, majd elrejtette, ki tudja hova. Ha nem hozza elő miután felébredt, kénytelen leszek felmászni a plafonra és manuálisan kikapcsolni.


Addig meg sütök egy pavlovát, a sütő legalább melegít.

Egyébként a leves nagyon finom, könnyed, nyárias, frissítő ízű, már ha valaki ilyenre vágyik, és nem fagyoskodik éppen…

  • 4 adag
  • 50 dkg zsenge zöldborsó (kifejtve mérve)
  • 15 dkg újkrumpli
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 5 dl alaplé (vagy leszűrt csirkehúsleves)
  • 1 nagy csokor petrezselyemzöld
  • 5 dkg mascarpone
  • 1 citrom héja finomra reszelve és a felének a leve
  • friss típusú kecskesajt a tálaláshoz

A zöldborsót felteszem főni az alaplével és még 5 dl vízzel, hozzáadom a négyfelé vágott megtisztított fokhagymagerezdeket, a meghámozott, nagyobb kockákra vágott krumplit, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.

Hozzáadom a száráról lecsipkedett petrezselyemzöldet, a citrom héját, levét, a mascarponet, és botmixerrel pürésítem. Sózom ízlés szerint.

Tálalásnál tányérokba szedem, és kecskesajtot morzsolok a forró levesbe. De lehet hozzá adni reszelt parmezánt vagy pecorinot is, sőt a levesbetét el is hagyható, én a sajtot csak a kisded forszírozott fehérjebevitele miatt tettem bele.

Címkék: , , , , , ,