Vannak receptek, amik éveket várnak a megvalósításra. Ebben az esetben évtizedeket. Az első süteményeskönyv, amit olvastam, a Váncza kicsi piros vászonkötésű sütis könyve volt, és bár azóta átforgattam már pár desszertes kiadványt, máig ez maradt az abszolút kedvenc (szorosan utána a nagy szürke, Nova könyvkiadó gondozásában 1000 éve megjelent süteményeskönyvvel) Szóval ebben a Váncza könyvben rengeteg könyvjelző lett betéve 20 éve (hát igen, akkoriban meséskönyvek helyett sütis könyvet olvasgattam lefekvés előtt), a könyvjelzők azóta fogytak, és ezek kapcsán örök kedvencekkel ismerkedtem meg, de ez a babtorta máig váratott magára. Ha pedig már ennyit várt, ne legyen olyan egyszerű, készüljön adzuki babból. Persze a recept nem ezt írja, libamáj paszullyal éppoly jó ez a recept (aki most még csodálkozik, annak elmondom, hogy a régi szakácskönyvekben a babot előszeretettel használták a gesztenye helyettesítésére, mivel állagban, ízben igen hasonló a végeredmény), de én most adzuki babot használtam, és ezen gondolatmenet mentén haladva a vanília+citrom, mint fűszerek is átváltoztak garam masalává, ami igencsak jót tett a tortának, szenzációs ízű darab született. Azt pedig már magyaráznom sem kell, hogy az eredetileg tejszínahabbal bevont tortára nálam nyers kakaóporral és keserű mandula kivonattal ízesített krém került.

Én túlozni nem akarok most, tényleg, de ez a torta isteni!

• 20 cm átmérőjű tortaformához:
• 18 dkg bab (adzuki)
• 15 dkg nádcukor
• 5 dkg törökmogyoró
• 3 tojás
• 1 púpos tk sütőpor (7 gr, fél zacskó)
• 1 tk garam masala
• krém:
• 25 dkg mascarpone
• 1 ek kakaópor (holland)
• 3 csapott ek porcukor
• 1 tk keserű mandula kivonat

A babot beáztatom nagyjából 12 órára, majd friss vízben puhára főzöm, leszűröm, átöblítem, botmixerrel pürésítem, nagyon simára.

A mogyorót száraz serpenyőben megpirítom, majd ledörzsölöm a héját és késes aprítóban/darálóban porrá őrölöm.

A babpüréhez adom a tojások sárgáját, cukrot, a garam masalát (vagy helyette vaníliás cukrot és reszelt citromhéjat, ízlés szerint), hozzászitálom a sütőport, alaposan elkeverem.

A tojások fehérjéből kemény habot verek, majd óvatosan  a babos masszához forgatom.

A sütőtálat kivajazom, kilisztezem, vagy sütőpapírral kibélelem, illetve én most szilikon formát használtam, ami nem igényle előkészítést. A tésztát a formába öntöm, a tetejét elsimítom.

180C fokon 40 percig sütöm (villanysütő, alsó-felső sütés), vagy tűpróbáig.

A kisült tésztát rácsra borítva hűtöm ki. Vigyázat, a tészta lisztmentes, így egy kicsit törékenyebb, óvatosan érdemes vele bánni.

A krémhez a mascarponeba szitálom a porcukrot, kakaóport, hozzáadom a keserűmandula kivonatot, majd habverővel alaposan kikeverem. Kihűtöm, mielőtt a tortára kenem.

A kihűlt tortát bevonom a krémmel.

A torta receptje: Váncza: A mi süteményes könyvünk

Az a desszert következik, amihez a mézes puszedlik készültek, de természetesen jó minőségű bolti puszedlivel is működik. A tiramisu elnevezés kicsit talán rosszul veszi ki magát, nem szerencsés, ha mindenre ráaggatom a tiramisu címet, ami hasonló gondolatmenet alapján készül, de egyelőre nem jutott eszembe jobb, tehát marad a macskaköröm. A piskóta réteg diólikőrrel átitatott puszedliből készült (persze a gyermek változatban ezt lehet helyettesíteni akár gyömbérszörppel is), a krémben sütőtök és mascarpone, gyors, egyszerű, nagyon finom.

• 20 dkg mascarpone
• 30 dkg sült sütőtök püré
• 2 dl tejszín
• 3 ek nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor
• 10 dkg mézes puszedli
• 0,5 dl diólikőr
• 2 tk porcukor
• 1 tk őrölt fahéj

A puszedliket egy tál aljába rétegezzük, meglocsoljuk a diólikőrrel.

A sütőtökpürét kikeverjük a mascarponevel, a nádcukorral és a vaníliás cukorral. A tejszínt kemény habbá verjük, majd összeforgatjuk a mascarpones sütőtökkel, a puszedlikre rétegezzük, a tetejét kanál hátával elsimítjuk.

A porcukrot összekeverjük a fahéjjal, majd a krém tetejére szitáljuk.

Tálalás előtt pár órán át hűtőben pihentetjük.

A friss füge az ország északi részén elég kétesélyes, gyakran bele lehet futni az ízetlen, éretlen példányokba. Szerencsére velem most nem ez történt. Egy kosárnyi finom, édes gyümölcsöt sikerült szereznem, amit persze részben csak úgy, magában megettünk,  aztán készült belőle egy egyszerű saláta, prosciutto crudoval, rukkolával, kecskesajttal, olívaolajjal, balzsamecettel,  a maradék pedig isteni portóis fügeként végezte fagylalt mellé.

A tejfölös alapú fagylaltot egyébként érdemes kipróbálni, nagyon finom, krémes, annak ellenére, hogy nem főzött hozzá az alap. A gorgonzola mennyisége pedig ízlés kérdése, én dekánként adagoltam a masszához, és négy deka tűnt az optimálisnak számunkra, de ez egyéni ízléstől függően több és kevesebb is lehet.

Aztán ki tudja, hátha még szerencsém lesz az idén egy újabb adag friss fügéhez…

• 25 dkg mascarpone
• 25 dkg tejföl
• 10 dkg méz (dió vagy erdei a legjobb)
• 4 dkg gorgonzola
• 6 szem füge
• 2 dl portói
• 2 ek nádcukor

A tejfölt, mascarponet, mézet, gorgonzolát turmixgép kancsójában simára mixelem, majd behűtöm.
Fagylaltgépben kifagyasztom.
A fügéket félbevágom, majd nádcukorba nyomom vágott felükkel lefelé. Egy serpenyőt felhevítek, és a fügékat a cukros felükkel lefelé a serpenyőbe teszem. köréjük szórom a maradék cukrot. Amikor elkezd olvadni a cukor és enyhén karamellizálódni, a fügékre öntöm a bort. Addig forralom erősebb lángon, amíg a portóiból sűrű szirup lesz a fügék körül.
Tálalásnál a hideg fagyi mellé szedem a forró fügét, és meglocsolom a sziruppal.

Erről mit is írhatnék? Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, nem csak a cím miatt. Minden kedvenc egy -üvegben. Igen, még ez is, ez az ötletes sütési mód, szerintem ezt már fokozni nem is lehet, meg nem is kell. Virágos jókedvem pedig nem (csak) a tetemes mennyiségű whiskeytől van, ami ebbe kerül (és nem illan ám el a sütés során, szóval gyerekeknek egy falatot se!), hanem mert tényleg eszelősen finom, töményen csokis endorfinbombával állunk szemben, benne a Jack Daniel’s utánozhatatlan ízével. Mennyei. Egy dolog van csak, a kalóriákat számolni itt aztán még véletlenül sem szabad.

Recept innen, mértékegységátváltva, egy kevés vaníliával, ami nagyon jól passzol a Jack Daniel’shez, és egy hangyányit eltérő krémmel a tetején. A krém egyébként házastársi konfliktust okozott, bár Férj önmagában a felét megette, szerinte a sütihez egy egyszerű(!) vaníliás whiskeys mascarpone hab jobban passzol. Lehet vitatkozni, azért a végére leírom majd a hab receptjét is.

• 8 kis felfújt formához vagy 4 közepes befőttesüveghez
• 25 dkg étcsoki (70%)
• 12,5 dkg vaj
• 1/2 csésze cukor (10 dkg)
• 1/2 csésze nádcukor (10 dkg)
• 1/2 csésze Jack Daniel’s (120 ml)
• 1 ek vaníliás cukor
• 4 tojás
• 1/2 tk sütőpor
• 1/4 tk szódabikarbóna
• só
• krém:
• 15 dkg vaj
• 10 dkg mascarpone
• 1 ek nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor
• 2 ek Jack Daniel’s

A széttördelt csokit a vajjal együtt felolvasztom, majd hozzákeverem a cukrokat, whiskeyt, tojásokat és sütőport, szódabikarbónát is. Habverővel alaposan kikeverem, majd kivajazott felfújt formákba /befőttes üvegekbe töltöm.

Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés)  30 perc a felfújt formákban, 35-40 perc a befőttesüvegekben. Tűpróbával ellenőrizzük a végeredményt.

A krémhez a vajat habosra keverjük a vaníliás cukorral, majd ha már habos, hozzákeverjük a mascaropnet és a whiskeyt is. A kisült sütik tetejére simítjuk.

Hab: 1 dl mascarpone, 1 dl tejszín, 2 ek Jack Daniel’s, 1 ek vaníliás cukor, 1 ek nádcukor, simára keverni, amíg a cukor feloldódik benne, szifonba tölteni, egy patront beleengedni, majd tálalásnál a sütik tetejére fújni a habot.

Nem, nem készen vett pizzatésztából. Még csak nem is leveles tésztából, ahhoz legalábbis el kellene menni a legközelebbi (15 km) boltba.

Sokkal inkább egy, leginkább a piadinához hasonló tésztáról van itt szó, ami a kigondolástól számított 20 perc múlva már a sütőbe is kerülhet. A keresztapja természetesen ismét csipi, aki mostanában azzal szórakoztat minket, hogy kacsa és csirkecombon kívül mást nemigen hajlandó megenni, legfeljebb pizzát. Bár tegnap a póréhagyma krémlevessel sikerrel jártam, az mégiscsak egy leves, és mivel nem sütöttem aznap kacsát sem csirkét másodiknak (igen, a szárnyasokat határozottan meg lehet unni), így csipi bojkottálta az ebéd hátralévő részét. Tehát rögtönözni kellett. Itt jött a képbe a piadina, és hogy annak a tésztája akár lepény alapnak/hamis pizzának is szolgálhat.

Nos, működik, nem is akárhogyan. Mivel az egyszerű elkészíthetőség volt a legfőbb szempont, így változtattam egy kicsit a tésztán, a feltét pedig egy nagyon alap variáció lett. De mehet rá paradicsomos szósz, másféle feltétek, sajtok is. Persze ez nem pizza, de érdemes kipróbálni, mert nagyon finom. Nemcsak rögtönzött uzsonnának, de sör (vagy bor)korcsolyának, gyors vacsorának is.

• 6 kicsi lepény
• 30 dkg rétesliszt
• 5 dkg olívaolaj (~ 4 ek)
• 1 dl víz
• 1 tk só
• 2 tk sütőpor ( 4 gr)
• feltét:
• 4 ek mascarpone
• 2 gerezd fokhagyma
• 4 közepes fej champion gomba
• 2 marék reszelt parmezán vagy grana ( ~3 dkg)

A lisztet elkeverem a sütőporral, hozzáadom az olajat, sót, vizet és alaposan kidolgozom, sima felszínű, ruganyos tésztává gyúrom. Letakarom, félreteszem pihenni.

Bemelegítem a sütőt a maximális hőmérsékletre, előkészítem a feltétet. A gombát megtisztítom, hajszálvékonyra szeletelem. A fokhagymát nagyon finomra aprítom (lehet reszelni is), majd elkeverem a mascarponeval és kevés sóval. A sajtot lereszelem. (ez mondjuk 15 perc, ennyi ideig azért érdemes pihentetni a tésztát (de persze lehet tovább is, sőt, szorosan folpackba csomagolva a hűtőben pihenhet, így előző este, vagy reggel is el lehet készíteni akár))

A tésztát átgyúrom, 6 gombócra osztom, majd lisztezett deszkán vékonyra (~3 mm) nyújtom. Egy nagy rácsot beborítok sütőpapírral és erre rakosgatom a kinyújtott tésztákat. Mindegyiket megkenem mascarponeval, szétosztom rajtuk a gombát, megszórom a tetejüket sajttal, majd max hőfokon (nálam ez 240°) alsó-felső sütésen 12-13 perc alatt aranyszínűre sütöm a lepényeket.

Tavaly volt nagy divatja a krémleveseknek, csipi imádta, idén már küzdünk a kanállal való önálló evéssel. Illetve ő küzd a kanállal, én meg takarítok utána, mindenesetre a hatásfok igen alacsony. Szóval újabban igencsak megbecsülöm az olyan leveseket, amik annyira ízlenek a miniatűrnek, hogy képes feladni az elveit és bögréből kihörpölni azokat. Ez egy ilyen darab.

• 4 főre
• 2 póréhagyma
• 4 szem krumpli (tisztítva 20 dkg)
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 tk édesköménymag
• 2 dkg vaj
• 2 púpos ek mascarpone
• 1 marék reszelt pecorino
• só

A póréhagyma fehér részét és a zöldjének a halvány, zsenge részét felkarikázom, majd a vajon megfonnyasztom. Hozzáadom bort, beforralom a folyadékot, majd hozzáadom a mozsárban porrá zúzott édesköménymagot, sót, a meghámozott felkockázott krumplit, felöntöm egy liter vízzel és fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.

Hozzáadom a mascarponet, a lereszelt sajtot, botmixerrel pürésítem.

Tálalhatjuk vajon pirított zsemlekockákkal, vagy anélkül.

Téli krémlevesek még a blogon:

karfiolkrémleves

sárgaborsó krémleves

sütőtök krémleves gesztenyével

almás pasztinák krémleves

paradicsomos sütőtök krémleves

zsályás sütőtök krémleves

téli zöldségkrémleves (karalábé-petrezselyemgyökér-krumpli)

sütőtök krémleves édesen

birsalma krémleves

aszalt szilva krémleves

almakrémleves

egy másik aszalt szilva krémleves

zellerkrémleves

Ez a recept az a bizonyos régi elmaradás, amit még egy olvasóm kért tőlem a főzősulis bejegyzésem után, azaz a Makifood főzőiskola sajtóuzsonnáján felszolgált torta hiteltelen másolata. Azt a receptet ugyanis nem ismerem (mélységes sajnálatomra), így készítsem belőle egy saját változatot.

Maga a torta igazán, de tényleg nagyon remek lett, a születés traumatikus körülményei ellenére is, és bár a céklás csokis sütik az idén nem olyan divatosak, mint tavaly voltak, attól még ugyanolyan finomak maradtak. A cékla hihetetlenül jó állagot ad a tésztának, már csak ezért is megéri kipróbálni. Az igazi nagy újdonság nekem pedig a kardamom+levendula páros volt, mivel a levendulának én nem vagyok túl nagy rajongója, viszont amikor ez a torta először elkészült, határozottan éreztem, hogy valami hiányzik még róla, és ez pontosan a levendulás cukor. Tehát akkor van egy céklás csokis kardamomos tészta, egy ricottás fehér csokoládé krém, és  a tetején a levendulás cukor. És ami most elsőre kaotikusnak hangzik, legalábbis nekem mindenképpen, az összességében egy hihetetlenül finom torta.

• 18 cm átmérőjű torta
• 13 dkg finomliszt
• 4 tojás
• 10 dkg cékla (héjában megfőzve, megtisztítva mérve)
• 10 dkg étcsokoládé (75% kakaótartalom)
• 15 dkg nádcukor
• 5 dkg vaj
• 2 csapott ek kakaópor (cukrozatlan, holland)
• 6 kardamomtok
• 1 púpos tk (4 gr) sütőpor
• a krémhez:
• 20 dkg fehér csokoládé
• 25 dkg ricotta
• 25 dkg mascarpone
• a levendulás cukorhoz:
• 1 ek cukor
• 1 tk szárított levendula

A céklát héjában megfőzöm, majd kihűtöm és meghámozom, feldarabolom. Simára pürésítem botmixerrel a tojások sárgájával együtt.(ha nem menne csak a tojások sárgájával, lehet hozzá adni később egy kevés olvasztott csokit is, és azzal pürésíteni tovább)

A darabokra tördelt csokit a vajjal összeolvasztom, a kardamom magjait mozsárban porrá őrölöm, majd ezt is a céklás masszához adom. Hozzákeverem a nádcukrot, a kakaóporral és sütőporral összeszitált lisztet, alaposan kikeverem, csomómentesre. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, majd néhány kanállal fellazítom a céklás masszát, aztán a maradék habot is óvatosan hozzáforgatom.

Két kapcsos tortaforma alját sütőpapírral kibélelem, az oldalukat kivajazom, liszttel kiszórom, majd a tésztát szétosztom bennük. Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30 perc alatt megsütöm. (tűpróba!)

Rácsra borítva hűtöm ki a lapokat.

A fehér csokit apró darabokra tördelem, majd felolvasztom (teflon edényben, kis láng felett, folyton kavargatva, ha ez nincs, vízgőz felett), és elkeverem a ricottával, ha kihűlt, a  mascarponeval is. Hűtőben teljesen kihűtöm a krémet.

A tésztalapokat betöltöm és bevonom a krémmel.

A levendulát mozsárban porrá őrölöm a cukorral, majd ezt a torta tetejére szitálom.

Lehet még díszíteni kandírozott céklával is, ehhez én a maradék főtt céklát vékony szeletekre vágtam, cukorba forgattam, sütőpapírra tettem, majd rácson, légkeverés mellett 100°C fokon 30 percig szárítottam. Ez egyébként egy nagyon látványos(?), de borzasztóan rossz ízű dolog.

Megjegyzés:

Ha nincs 2 db 18 cm átmérőjű kapcsos forma otthon, akkor ezeket egy nagyjából 20×25 cm szögletes formával lehet helyettesíteni.

A ricotta az a tégelyes, 250 gr-os Óvártej, de jó a tégelyes 250 gr-os olasz is hozzá, a lényeg, hogy krémes, apró szemcséjű, vizes fajta legyen.

Hát mostanában meg ez a kedvenc. Ez sem egy váratlan fordulat a mákos kelt palacsinta és a diós kelt palacsinta után, csupán csak azért váratott magára eddig, mert a mandula aromától ódzkodom (ti. nem jó az íze), és keserű mandula kivonatot pedig csak a nyáron tudtam szerezni a Culinarisban hozzá. Mert mandulásítani kell egy kicsit, attól lesz az igazi. Az általunk ismert mandulás íz ugyanis nem az édes mandulának köszönhető, amit zacskókban vagy héjastól árulnak a legtöbb helyen, hanem a keserű mandulától. Ez egyébként egy ciánvegyület tartalmú, nagy mennyiségben mérgező gyümölcs, de a jellegzetes mandulás ízhez csak néhány szem keserű mandula hozzáadására van szükség kilónként(!) az édes mandulához, és ettől lesz például a marcipán olyan ellenállhatatlan. Az ebből készült alkoholos kivonatból pedig néhány csepp is elég és őszintén szólva az aromák a nyomába sem érhetnek. Egy kicsi üveg 1600 Ft körül volt nyáron, de nagyon kiadós, szerintem évekig kitart majd. Na, ennyi volt az ingyenreklám. (de ha valakit nagyon megijesztettem a mérgezős történettel, akkor még közlöm, hogy a kivonat 4% töménységű (a többi főleg alkohol), vagyis az egész üvegcse elfogyasztása sem okozna különösebb tüneteket. Hacsak alkoholmérgezéseseket nem…)

Tehát recept.

• 12 darab
• 8 dkg rétesliszt (BFF-55)
• 5 dkg darált mandula
• 2 nagy tojás
• 2 dl zsíros tej (vagy 1,5 dl tej+ 0,5 dl tejszín)
• 2,5 dkg vaj
• 2 ek nádcukor
• 1 tk keserű mandula kivonat
• 1 dkg friss élesztő
• 15 dkg mascarpone
• 15 dkg natúr joghurt (vagy zsírszegény tejföl)
• 2 ek (por)cukor

A tejet (és a tejszínt)összemelegítem a vajjal, megvárom amíg a vaj elolvad, félreteszem, amíg kézmelegre nem hűl. Feloldom benne az élesztőt, majd hozzákeverem a lisztet, őrölt mandulát, tojást, cukrot, keserű mandula kivonatot, habverővel simára keverem, majd meleg helyen hagyom kelni, amíg tésztában buborékok nem jelennek meg és az egész meg nem emelkedik kissé.

Felhevített teflon serpenyőben közepes lángon kis merőkanálnyi adagokból további zsiradék nélkül tenyérnyi vastagabb palacsintákat sütök belőle.

A mascarponet a cukorral és a joghurttal simára keverem, majd a palacsinta mellé adom.

Megjegyzés: Készült már fele-fele arányban rétes és teljes kiőrlésű búzaliszttel is, reggelire így is tökéletes volt.

Elöljáróban néhány szóval szeretném figyelmeztetni azokat, akik még valamilyen okból kifolyólag nem értesültek volna róla: a mai napon elkezdődött újra a SegítSüti licit! 27 gasztroblogger anyuka finomságai közül lehet válogatni, a befolyt összeggel pedig a budapesti I.sz. Gyermekklinikát és a szegedi kórház koraszülött osztályát támogatjuk. Kérek minden kedves érdeklődőt, látogasson el a SegítSüti honlapjára ahol megtudhatják a további részleteket.

Most jöhetne a műfelháborodás, hogy mennyire kiborultam, amikor szeptember elsején kipakolták az ÖSSZES karácsonyi édességet kedvenc német áruházláncomban, hogy jaj, hova tart a világ, szeptember elsején már karácsony… De nem így volt, hanem ehelyett visítva és ugrándozva elkezdtem a Spekulatius kekszes dobozokat a kosaramba hajigálni.

Nos a tiramisu klónok után elérkezett a keksztorták ideje is kedvenc Spekulatiusunkból, íme. Tíz perc aktív munkával. Nagyon finom.

• 18 centis kapcsos tortaformához
• 15 dkg Spekulatius keksz
• 7,5 dkg vaj
• 5 dl tejföl (lehet zsírszegény is)
• 10 dkg mascarpone
• 7,5 dkg méz
• 2 púpos tk zselatin ( 8 gr)
• 2 marék mandulaforgács
• 2 ek nádcukor
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék

A kekszet erős műanyag zacskóba teszem, majd egy masszív tárggyal (pl sodrófa) finom morzsásra töröm. A vajat felolvasztom, elkeverem a kekszporral, majd jó alaposan sütőpapírral bélelt aljú kapcsos tortaformába nyomkodom.

A mascarponet elkeverem a zselatinnal és a mézzel, majd addig melegítem kevergetve, amíg a zselatin teljesen fel nem oldódik. Ha ez megvan, hozzákeverem a tejfölt és a tortaalapra kanalazom.

Hűtőben legalább 3-4 órát, de inkább egy éjszakát pihen szeletelés előtt, amíg a krém megdermed.

A mandulát egy kisebb száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, kiöntjük, majd a helyére megy a cukor és két evőkanálnyi víz. Amikor már a víz elpárolgott és a fortyogó cukor elkezd karamellizálódni, akkor visszaöntjük  mandulát és megszórjuk a mézeskalács fűszerkeverékkel. Egy-két gyors kavarás, majd sütőlemezre terítjük. Ha kihűlt, összemorzsoljuk (vagy sodrófával összetörjük) és a torta tetejére szórjuk tálalás előtt.

Kell hozzá 1 db szülinap.

Kell hozzá Bailey’s, és az sem baj, ha azt házilagosan gyártjuk hozzá egy jobbfajta whiskyből.Bár én most csúnya lusta voltam és inkább megvettem. Aztán kell még hozzá whisky, jóféle, és lehetőleg ír. Kell még mandulás babapiskóta, mert a szülinapos tortája ennyi pepecselést igazán megérdemel. Meg mascarpone.

Ha ezek mind megvannak, akkor kell még hozzá 15 perc aktív ténykedés.

Nos kell e még mondanom bármi mást róla? Eszméletlenül finom.

• 18 centis kapcsos tortaforma
• 14-15 babapiskóta (pl házi mandulás)
• 2 dl whisky krémlikőr (pl házi Bailey’s)
• 25 dkg mascarpone
• 3 ek whiskey (lehetőleg olyan, amilyenből a krémlikőr készült, tehát ír)
• 2 ek cukor
• 2tk zselatinpor (6 gr)
• 2 tk keserű mandula kivonat
• 2 marék mandulaforgács

A krémhez a Baylei’s felét addig melegítjük a zselatinnal, amíg az feloldódik benne, majd lehúzzuk a tűzről. Ha kihűlt, hozzákeverjük a cukrot, maradék Bailey’s-t, keserű mandula kivonatot és a mascarponet. Lehetőleg habverővel addig keverjük, hogy teljesen egynemű legyen. A hűtőbe tesszük, amíg a krém kissé megdermed (ha kicsit jobban megkötne, keverjük át habverővel, hogy ismét szép sima legyen, de semmiképpen ne dermedjen meg teljesen!), ez kb 20perc.

A kapcsos tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, így könnyebb lesz majd a tortát tálra tenni. A babapiskóták felét nagyjából kettétörjük és lerakosgatjuk a forma fala mentén egymás mellé úgy, hogy lehetőleg minél szorosabban illeszkedjenek egymáshoz (ez egy charlotte-szerű torta, szóval úgy járunk el, mint a charlotte-oknál szokás). A maradék piskótát a forma aljába rakjuk és a fennmaradó hézagokat kitöltjük szétmorzsolt piskótával.( ha nem pont akkora méretű a piskótánk, mint nekem, akkor lehet hogy több (vagy kevesebb) kell belőle, amennyit a tortaforma megkíván) Meglocsoljuk az alján a piskótát a whiskyvel.

A krémet a torta belsejébe kanalazzuk, a tetejét lesimítjuk, majd hűtőbe kerül, amíg a zselatin teljesen meg nem köt benne. Ez 3-4 óra legalább, de érdemes inkább előző nap elkészíteni.

A tálalás előtt megpirítjuk a mandulát és a torta tetejére szórjuk.