marha

marharagu sárgaborsóval, gerslivel

2015. szeptember 27., vasárnap | egytálétel, marha | 4 hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Itt van az ősz, és vele a komfortos, gazdag, meleg egytálételek ideje. Gyökérzöldségek, sütőtök, nekem ez a kánaán, bár ez most épp egy olyan darab, ami a “lássuk, mi van a (kamrának becézett) fiókban?” felkiáltással készült. Hihetetlenül hamar össze lehet dobni egy ilyen ételt, bár türelem kell hozzá, hogy kivárjuk, amíg a marha puhára fő. De addig annyi mindent lehet csinálni egy ráérős hétvégi napon.

  • marharagu sárgaborsóval, gerslivel
  • 40 dkg marhalábszár vagy lapocka
  • 15 dkg vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 tk nádcukor
  • 2 szál sárgarépa
  • 0,5 dl ír whisky
  • 1 csapott ek angol mustár
  • kis csokor kakukkfű
  • 5-6 levél zsálya
  • 1 kis csilipaprika
  • 4 ek olívaolaj
  • 2 dl gersli
  • 2 dl sárgaborsó
  • 3 dl passzírozott paradicsom

A hagymát apró kockákra vágom, majd üvegesre sütöm az olívaolajon. Hozzáadom a cukrot és a whiskyt, beforralom, majd kicsit karamellizálom a hagymát. A két centis kockákra vágott húst a hagymához adom, a vékonyra szeletelt fokhagymával együtt, majd nagyobb lángon körbepirítom a húst. Felöntöm 2 dl vízzel, majd hozzáadom a mustárt, sózom, borsozom, hozzáadom a csumájától megfosztott, de egészben hagyott csilit, a csokorba kötött zöldfűszereket és a megtisztított répát (én csak kettévágtam, gyerek nem szereti megenni, de ha másé igen, akkor lehet felkarikázni és csak később, a sárgaborsóval és gerslivel együtt adni a húshoz).

Fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a hús puha lesz.

A gerslit és sárgaborsót átválogatom, hideg vízzel átmosom, majd a húshoz adom 2 dl vízzel együtt. Felforralom, majd kis láng felett addig főzöm, amíg a gersli és a borsó nagyjából megpuhul (ez körülbelül egyszerre várható) Végül hozzáadom a passzírozott paradicsomot, és ha túl sűrű lenne így, akkor még kevés vizet is.  További 10-15 percig főzöm, majd tálalom. (tálalás előtt lehet hozzákeverni 2-3 dkg vajat is, akkor még selymesebb lesz a szaft)

Címkék: , , , ,

sous vide

2015. augusztus 20., csütörtök | kacsa, marha | Nincs hozzászólás

sous vide mix (1 of 1)

Öncélú bejegyzés következik. :)

Na jó, nem annyira, mert az előkészítéshez használt vákuumozó kifejezetten hasznos lehet bármelyik háztartásban. A Sous Vide gép is persze, legalábbis az enyémben igény az lenne rá. :) Szóval kaptam pár hete tesztelésre egy Sous Vide gépet, az előkészítéshez használt vákuumozóval egyetemben, és most a tapasztalatokról szeretnék beszámolni. Maga a gép kipróbálása (ne adj’ isten, állandó birtokba vétele) régi vágyam, gyengéim a tökéletesre készített húsok, és ezzel a géppel bizony ez igen könnyen megy. A vákuumozó pedig szintén hasznos társam lenne (és ez minden bizonnyal lesz is), mert bár az anyagbeszerzés már nem megy olyan körültekintően, mint annak (ti. 2. számú gyerek megérkezése) előtte, de a húsok minőségére továbbra is nagyon odafigyelek. Így aztán ha garantált minőségű áruhoz jutok, abból nagyobb mennyiséget igyekszek betárolni és mélyhűteni. Itt pedig kardinális kérdés a csomagolás. A levegősen, nedvesen csomagolt hús mélyhűtőben is hamar tönkremegy, így felesleges a tárolásra fordított igyekezet. Ha viszont megfelelő anyagminőségű (azaz kellően vastag, nem könnyen szakadós) műanyag zacskóban, vákuumozva, azaz légmentesen csomagoljuk a húsokat, akkor a mélyhűtés során elszenvedett minőségvesztés minimalizálható. Persze hasznos ez a zöldségek, gyümölcsök tárolásánál is, hasonló okokból kifolyólag, de sajnos kiskert hiányában nekem a házi termények fagyasztása egyelőre elmarad. A vákuumozás előnyeiről bővebben és ennél sokkal szakszerűbben itt olvashattok további információkat.

A sous vide gépet pedig biztosan többen ismeritek, de ha nem, akkor dióhéjban az eljárás lényege, hogy hosszabb ideig, viszonylag alacsony hőfokon hőkezeljük a húsokat, vákuumozva, tasakba zárva, vízfürdőben. Így a húsokban a hőmérséklet egyenletes lesz, de a fehérje épp csak kicsapódik. Nagyobb hőkárosodás nem éri a húsokat, a nedvességtartalmuk is megmarad, nem száradnak ki, még a szárazabb, zsírszegény darabok sem. A végeredmény csodálatosan puha, omlós, szaftos darabok. Mind a sovány húsoknál hasznos az eljárás (itt a zsírszövet hiányát ellensúlyozza), mind a kötőszövetben gazdagabb, inas, rágós daraboknál, ahol a tartós (itt viszont igazán nagyon tartós, több órán, akár napon át tartó) hőkezelés során a kötőszövet destruálódik, mintegy felóldódik, és a rághatatalan mócsingok helyett szájban olvadós, omlós húsokat kapunk. Itt megint az a helyzet, hogy akinek felkeltettem az érdeklődését, az további információkat itt talál az eljárásról.

Én most két viszonylag soványabb húst készítettem (a vérbeli gourmeték nyugodtan megvethetnek érte, de nekem a sovány vörös hús a leggyengébb pontom), egy érlelt hátszínt, ami a műfajhoz képest viszonylag alacsony zsírtartalmú volt, így optimális eredményt máshogy nem is érhettem volna el, és egy bőrétől megfosztott kacsamellet. Mind a száraz, mind a nedves pácolást kipróbáltam, a vákuumgép mindkettővel remekül megbírkózott. A hátszín egy orientális nedves pácot kapott, a kacsamellel marokkóira sikerült. Köret mindkettőhöz vajas zöldbab volt, pirított dióval, a kacsamell bőréből sütött szupermini tepertővel megszórva.

A gépeket a Sous Vide Hungary Kft biztosította számomra a tesztelés során.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

  • 1 szelet érlelt hátszín (40 dkg)
  • 1 ek szójaszósz
  • 1 ek ume plum
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 2 óra 59,5 C fok
  • szezámolaj a sütéshez

A szójaszószt a zúzott okhagymával és az ume plummal összekeverem, majd megforgatom benne a hátszínt. 3-4 órán át hagyom érni hűtőben, közben egyszer megforgatom a pácban, majd fél-egy órára kiveszem szobahőmérsékletre, hogy temperálódjon.

A nedves pácot leitatom a húsról, majd vákuumzacskóba teszem (vákuumozásnál érdemes nagyobb darab fóliát szánni a műveletre és távolabb hegeszteni, mert a nedvesség leitatása nem lesz tökéletes, és egész kis mennyiségű folyadék is nagyon szét tud szaladni a zacskóban)

59,5 C fokon 2 órán át hagytam a sous vide gépben vízfürdőben.

Ezután mindkét oldalát 15-15 másodpercig pirítottam serpenyőben kevés forró szezámolajban, majd tálaltam a vajas zöldbabbal.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

  • 2 pecsenyekacsamell, bőre külön, lehúzva
  • 1 ek ras el hanout
  • bő maréknyi dióbél (4-5 dkg)
  • 2-3 ek a kacsa kisült zsírjából
  • 40 dkg zöldbab
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 2 ek vaj

A kacsamellek bőrét lenyúztam, apró kockára vágtam, majd lassú tűzön kisütöttem a zsírját, végül leszűrtem, és a ropogós tepertőről leitattam a fölösleges zsiradékot, sóztam.

A ras el hanoutot elkevertem kevés sóval, egy evőkanálnyival a kacsa zsírjából, majd bedörzsöltem vele a kacsát. 3-4 órán át pihent a hűtőben, majd fél órán át temperálódott szobahőn.

Ezután vákuumoztam, majd 2 órára 60 C fokos vízfürdőbe tettem a sous vide gépbe.

A húst kivettem, majd kevés forró kacsazsírban serpenyőben körbepirítottam, 15-15 másodperc alatt oldalanként.

Közben a vajat megolvasztottam, rádobtam egy zúzott gerezd fokhagymát, és a zöldbabot. Fedő alatt, lassú tűzön, további folyadék hozzáadása nélkül, időnként megrázogatva roppanósra pároltam.

A diót durvára vágtam és kevés kacsazsírban serpenyőben illatosra pirítottam.

Tálalásnál a kacsamell mellé a pirított dióval és tepertővel elkevert vajas zöldbabot adtam.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Címkék: , , , ,

menü spárgára & játék Makifood főzőiskola belépőkért

2013. május 30., csütörtök | más | 19 hozzászólás

Tehát először is, lesznek receptek, persze hogy leszenk. Spárgakrémleves füstölt lazaccal, avagy mire jók még a maradék spárgavégek, pirított gomba és spárga, ami egy remek köret akár hátszín mellé is, és egy pite, amibe fehér spárga, körte került. De a recepteket ezúttal a 100 Fok blogon találjátok.

Ezzel pedig el is érkeztünk a játékhoz. A 100 Fok Maki Stevenson japán séf védnöksége alatt működő gasztroblog, számos gasztroblogger és gasztronómiai újságíró közreműködésével, ami a korábban az indexen működő Alapkonyha folytatása, ha így talán ismerősebb a név. Chef Makit pedig szerintem senikenk nem kell bemutatnom, sem a Makifood főzőiskolát. A 100 Fok azonban ezen a néven és helyen csak nemrég indult, így nem árt neki némi hírverés, amihez talán a legjobb egy játék, ami a Makifood főzőiskola június 6-án tartandó spanyol tapas és a június 8-án tartandó hagyományos francia cukrászat óráiért zajlik.

Tehát a játék lényege: látogassatok el a 100 Fok blogra, és ha tetszik, szeressétek a facebook oldalát, lehetőség szerint osszátok is meg, hogy minél több emberhez jusson el a hírünk (igen, a hírünk, ezt talán már ki is találtátok, egy ideje már én is a blog csapatához tartozok) Aztán itt, a flatcaten írjátok meg, hogy

1. melyik órára szeretnétek belépőt nyerni

2. hogy személyes tartalom is legyen a játékban, mi az, ami változzon a flatcaten? Hamarosan megújul a blog, így az 5. születésnap környékén ez egyrészt időszerű, másrészt elkerülhetetlen, szóval legyen-e formai változás rajta, a jelenlegi lineáris szerkezet helyett legyen-e osztott felület, magazinos külső, esetleg milyen recepteket látnátok szívesebben? Jöjjön-e több saláta, gyorsan elkészülő egészséges étel vagy desszert, hús nélküli étel, esetleg a hagyományos magyar polgári és falusi konyha receptjeiből jelenjen-e meg több? Szezonális zöldségekben, gyümölcsökben legyen-e erősebb, vagy legyen több hús, érdekesek-e a gluténmentes vagy tejmentes receptek? Aztán még sorolhatnám, de igazából írhattok bármit, ami eszetekbe jut.

Tehát röviden ennyi, a játék pedig június 4-ig tart, ekkor lesz sorsolás, a nyeretesek neve pedig kikerül ennek a bejegyzésnek az aljára, a hozzászólások végére és a flatcat blog facebook oldalára is.

UPDATE:

Mindenkinek köszönöm a játékot és az észrevételeket, igyekszem valamennyinek megfelelni! :)
A nyertesek:
spanyol tapas:
kiskanál
francia cukrászat:
Lea
Gratulálok a nyerteseknek és jó szórakozást az órákhoz! :)
(a megadott e-mail címekre küldtem egy-egy levelet a további teendőkkel kapcsolatban, ha nem érkezett meg, keressetek a killervidra@flat-cat.hu e-mail címen még a mai nap folyamán!)

Címkék: , , , ,

spenótos paradicsomos marhahús

2013. április 11., csütörtök | egytálétel, marha | Nincs hozzászólás

Kinek a medvehagyma jelent egyet idehaza a tavasszal, kinek a spenót és a sóska. Nos, én ez utóbbi lennék. Bár a spenót nagy kedvencem szinte bármikor, az évnek ebben az időszakában kerül mégis a legtöbbet az asztalunkra. Ez az egyébként gyors és egyszerűen elkészülő egytálétel (na jó, ha a hús darálását nem számítjuk) pedig az egyik kedvencünk lett, amióta rá vagyok kényszerítve a sietős főzésre. A húst pedig le tudja darálni bárki, akár egy kellően motivált úriember is, a beígért étel reményében.

  • spenótos paradicsomos marhahús
  • 40 dkg darált marhahús (nyak)
  • 15 dkg spenót
  • 1 doboz hámozott, darabolt paradicsom konzerv (400 gr)
  • 15 dkg vöröshagyma
  • 5 gerezd fokhagyma
  • 3 dl húsleves (vagy víz)
  • 15 dkg gersli
  • 2 ek olívaolaj
  • 2 ek vaj
  • fekete bors

A hagymát finomra aprítom, a fokhagymát szintén. Az olívaolajon lepirítom a húst, nagy lángon, gyakran kavargatva, majd amikor kezd színt kapni, hozzáadom a hagymát is. Addig sütöm, amíg a hagyma üvegessé válik, majd hozzáadom a fokhagymát, átpirítom és felöntöm a húslevessel. Sózom, borsozom, hozzáadom a paradicsomot és az átöblített gersilt, majd fedő alatt, kis lángon addig főzöm, amíg a gersli megpuhul.

Leveszem a fedőt és ha sok lé maradt alatta, azt beforralom. Hozzáadom a vajat, lehúzom a tűzről, majd hozzáadom a megmosott, leszárított, metéltre vágott spenótot is. Összeforgatom, amíg a hőtől a spenót kissé összeesik, majd tálalom.

Címkék: , , , ,

ötfűszeres marhahús pirított káposztával

2013. március 13., szerda | marha | 1 hozzászólás

A téli zöldségek még tartják magukat szerencsére, így a tavasz kezdetén, de ez nem is baj, hiszen nekem ezek a kedvenceim. Talán furán hangzik, de számomra a pirított káposzta vagy a sült cékla bármikor veri a mosolygós hónapos retket vagy a zsenge újhagymát. Tehát káposzta, ezúttal kissé ropogósan, egy fűszeres, vajpuha marhahússal karöltve.

  • ötfűszeres marhahús pirított káposztával
  • 1/2 fej fejeskáposzta (85 dkg)
  • 75 dkg marhahús (nyakat használtam, de bármelyik rész, pl comb is megfelel)
  • 2 fej vöröshagyma (15 dkg)
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 púpos tk kínai ötfűszer keverék
  • 5 cm gyömbérgyökér (vagy 1 púpos tk szárított, őrölt gyömbér)
  • 1 tk csilipehely
  • 3+2 ek földimogyoró olaj (vagy olívaolaj)
  • 1 tk nádcukor
  • 3-4 ek alamecet
  • 1 ek szezámolaj
  • 2 maréknyi szezámmag (6 dkg)

A marhahúsról a nagyobb lemezeket levágom, majd kétszer átdarálom (a combot elég egyszer átdarálni, vagy érdemes eleve a hentessel ledaráltatni a húst.) A hagymát, fokhagymát finomra aprítom. 3 evőkanálnyi mogyoróolajon átpirítom a húst, miután kezd színt kapni, hozzáadom a hagymát, az ötfűszer keveréket, és együtt pirítom, amíg a hagyma üvegessé válik. Hozzáadom a fokhagymát, átkeverem, majd egy-két perc után hozzáadom a csilit, a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, az ecetet, cukrot, sózom, felöntöm másfél deci vízzel, lefedem és fedő alatt puhára párolom. Amikor a hús megpuhult, leveszem a fedőt és nagy láng felett, gyakran kavargatva elforralom a folyadékot alóla.

Közben a káposzta torzsáját kivágom, nagyjából felapírtom, majd késes robotgéppel felszecskázom. (robotgép hiányában a káposztát lehet durvára reszelni is) A maradék mogyoróolajon mérsékelt lángon, gyakran kavargatva lepirítom a nádcukorral megszórt káposztát. Amikor még ropogós, de már enyhe aranyszínt kap, kiszedem a serpenyőből.

A pirított káposztát a szezámolajjal együtt a lepirított marhahúshoz keverem, összeforrósítom, majd száraz serpenyőben aranyszínűre pirított szezámmaggal megszórva tálalom.

Címkék: , ,

chili con carne sült kápia paprikás kukoricakenyérrel

2012. október 2., kedd | egytálétel | Nincs hozzászólás

A chili con carne az az étel, ami nálunk minden mennyiségben elfogy, és akár hetente többször is ismételhető lenne az unalom veszélye nélkül. Az okokat nem tudom pontosan, nem is igen firtatjuk egy ideje. Sok változáson ment keresztül a recept az évek során, de már egy ideje ez a lenti a kedvenc. A kukoricakenyér hozzá szintén sok kísérletezés eredményeképpen született, mivel a legtöbb sütőporos-szódás recept alapján készült kenyér állaga számomra túlságosan is nedves, tapadós volt. Ez a recept jól működik nálunk, és bár a végeredmény, azaz a szódás kukoricakenyér nekem sosem lesz a kedvencem önmagában, a chili con carnehoz kötelező darab, mivel a parázs kenyér a chilibe tunkolva egészen átlényegül, mintha arra lenne kitalálva, hogy magába szívja a szaftot és az ízeket. A sült kápia paprika opcionális elem, jelenleg épp aktuális és remekül passzol a kenyérbe, de szezonon kívül elhagyható.

  • chili con carne
  • 75 dkg marhalábszár (vagy lábszár és comb vegyesen, de lehet fele marha- fele sertéshúsból is készíteni)
  • 2 nagy fej vöröshagyma (25 dkg)
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 75 dkg paradicsom (télen 1 doboz (400 gr) konzerv paradicsom+ 2 dl passzírozott paradicsom+ 2-3 dl marhahúsleves vagy víz)
  • 1 babérlevél
  • 1 ek római kömény
  • 1 tk koriandermag
  • 1 tk szárított oregánó
  • 1/2 rúd fahéj
  • 1 tk piros fűszerpaprika (elhagyható)
  • 1 cső chili
  • 1 tk szárított csili pehely
  • 1-2 tk nádcukor
  • 3 ek disznózsír (vagy olívaolaj)
  • 30 dkg száraz bab (vörös vagy libamáj)

A babot beáztatjuk egy éjszakára, majd friss, enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük.

A húsból kivágjuk a nagy inakat, lemzeket, a többit nagyjából centis-két centis kockákra vágjuk (lehet darálni is, ízlés szerint). A hagymát, fokhagymát, chilit finomra aprítjuk, a paradicsomot leforrázzuk, jeges vízbe mártjuk, a héját lehúzzuk, magjait kinyomkodjuk, a húsát felkockázzuk. A római köményt és koriandert mozsárban porrá őröljük.

A zsíron nagy láng felett színesre pirítjuk a húst, majd hozzáadjuk a hagymát és a köményt, koriandert, átprítjuk, majd hozzáadjuk a fokhagymát és a többi fűszert, a felkockázott paradicsomot. Sózzuk, fedő alatt addig főzzük kis láng felett, amíg a hús megpuhul. Végül hozzáadjuk a babot, és még 15-20 percig főzzük alacsony lángon, közben korrigáljuk a szaft sűrűségét beforralással/ kevés vízzel, ízlés szerint.

  • sült kápia paprikás kukorica kenyér
  • (1 kis szögletes kenyérformához való mennyiség)
  • 15 dkg kukoricaliszt
  • 15 dkg rétesliszt
  • 5 dkg vaj
  • 1 tojás
  • 20 dkg kefir
  • 1 tk szódabikarbóna
  • 1 tk sütőpor
  • 1 mk só
  • 1 kápia paprika
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 tk szárított oregánó
A kápia paprikát kicsumázzuk, a húsát apró (3-4 mm) kockákra vágjuk, majd a vajban kis láng fölött megsütjük a finomra aprított fokhagymával együtt, kihűtjük. A liszteket összeszitáljuk a sütőporral, szódabikarbónával, majd hozzáadjuk az elhabart tojást, vajas paprikát, kefirt, sót, oregánót és kikeverejük a tésztát.
Sütőpapírral bélelt sütőformába öntjük, elegyengetjük a tetejét, majd előmelegített sütőben 180 C fokon 30-35 percig (tűpróbáig) sütjük.
Rácsra borítva hűtjük ki.

Címkék: , , , , , , ,

teriyaki marhahátszín

2012. április 18., szerda | marha | 7 hozzászólás

Kezdem azzal, hogy ez a teriyaki nem az az igazi teriyaki, ugyanis nem mirinnel, hanem édes szamorodnival készült, tekintettel a vidéki anyagbeszerzés nehézségeire. A szamorodni azonban azonos mennyiségű mirinnel helyettesíthető az autentikus(abb) recepthez. Akit pedig a fenti félangolos és angolos közti megoldás elriaszt, annak írom még az elején, hogy a félangolosra sütött változathoz is lesz sütési idő a receptben.

Tehát a hátszín. Az nem újdonság, hogy vidéken érlelt marhahúst kapni csak argentin vagy francia importból származót lehet, nagyjából 6-8 kg-os átlagkiszerelésben a Metroban. Idáig még én sem merészkedtem, bár már tervbe van véve egy hátszín megosztó csoport szervezése. Azután az sem újdonság talán, hogy a nagyobb magyar vágóhidakra felhajtott, sokszor kimustrált, túlkoros Holstein Frízek húsa nem a legjobb minőségű, így érdemes megbízható henteseket találni,  ahol kisebb vágóhidak sokszor jobb minőségű marháit is be lehet szerezni. Az is tény, hogy érlelés nélkül a marhának csak a bélszín része lesz puha, nem véletlen, hogy ez terjedt el leginkább hazánkban, ha angolos, félangolos steakról, egész sültről van szó. De nem ez a legfinomabb része. A hátszín és rostélyos pedig megkülönböztetett bánásmódot igényel. Én most egy olyan köztes megoldást találtam, hogy a szokásos beszerzőhelyemen vásárolt növendék marha hátszínét házilag érleltem 5 napig egy teriyakira megtévesztésig hasonlító pácban, majd kérget sütöttem rá, és 80°C fokos sütőben pihentettem még közel egy órán át. A képen látható eredmény számunkra tökéletes, vajpuha, az íze pedig isteni, de ismétlem, akinek ez túl véres, írok sütési időt a félangolos elkészítési módhoz is. Én szezámolajban pirított sárgarépát és újhagyma karikákat adtam mellé köretnek, pirított szezámmaggal és fekete kömény maggal megszórva, de a köret ízlés szerint változtatható, egyes hangok szerint a steak krumpli is megbocsájtható lett volna mellé.

Bővebb információk a jó marhahúsról és annak sütéséről, érleléséről a Bűvös szakácson.

50 dkg hátszín (növendék marha)

4 ek szójszósz

4 ek mirin (vagy édes szamorodni)

1 ek nádcukor

1 gerezd fokhagyma

2 cm gyömbér

2 ek szezámolaj+ a sütéshez

A húst lehártyázom, leitatom róla a nedvességet. A fokhagymát kés pengéjével meglapítom, a gyömbért csíkokra vágom, majd kikeverem a szójaszósszal, szamorodnival, nádcukorral, szezámolajjal, megforgatom benne a húst, egy mélyebb tálba teszem, a maradék pácot ráöntöm, a tálat zsírpapírral lefedem. Hűtőbe kerül 5 napra, naponta egyszer-kétszer megforgatom a húst a pácban.

Sütés előtt egy órával kiveszem a hűtőből, letörlöm róla a pácot.

Forró serpenyőben kevés szezámolajat hevítek, majd körbesütöm rajta a húst, amíg mindenhol aranybarna kérget kap.

A serpenyővel együtt előmelegített sütőbe teszem, 80°C fokon 50 percig sütöm. Félangolos eredményhez egy ekkora darab húst 1,5 órán át kell a sütőben hagyni, ekkor érdemes 1 óra után megfordítani. (nagyobb darab hús esetén fél kilónként fél órával érdemes növelni a sütési időt)

 

Címkék:

Sörös marharagu lencsével

2011. december 13., kedd | egytálétel, marha | 2 hozzászólás

Tudom, kicsit megszaporodtak a marhahúsos bejegyzések a blogon az utóbbi időben, de remélem, még nem unalmas. Az ok egyszerű, azon túl, hogy finom, igazi téli, laktató egytálételek készülhetnek marhából, amiket akár kiadósabb mennyiségben is könnyű elkészíteni.

A bejegyzés másik apropója pedig a sör. Ez ugyanis házi sör, nevezetesen az “Új asszony söre” nevet kapta a keresztségben, és az öcsém főzte. Mert bizony az öcsém a harmadik emeleti apró kis lakásukban egy ideje sörfőzésre, palackozásra adta a fejét, ráadásul mostanra már egész profi módon műveli. Egy ideje már szeretném rávenni, hogy írjon róla a blogra egy bejegyzést, hátha más is kedvet kap a házi sörfőzéshez, szerintem nagyon izgalmas dolog. Persze a recept működik nem házi főzésű sörrel is, ráadásul én most pont egybúzasört használtam hozzá, ami az öcsém szerint szentségtörés, de az az igazság, hogy remekül működött vele a ragu. A sörről még annyit, hogy érdemes édeskés barnasörrel megpróbálni, de ha világos sört használunk, szerintem jobb  abúza, mint a pilseni típusú kesernyés fajta.

  • 2-3 főre
  • 40 dkg marhahús (comb, nyak vegyesen)
  • 1 fej hagyma
  • 1 cikk zeller ( nagyjából 10 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 ág rozmaring/1 babérlevél
  • 1 púpos ek mustár
  • 1 púpos tk liszt
  • 5 dkg bacon
  • 1 kis üveg (0,33) sör (búza)
  • 2 ek olívaolaj
  • 25 dkg lencse

A lencsét előző este beáztatom, másnap enyhén sós vízben puhára főzöm, leszűröm.

A marhahúst nagyjából két centis kockákra vágom, megszórom és összeforgatom a liszttel, a hagymát finomra aprítom. A bacont apró kockákra vágom, majd az olívaolajon ropogósra sütöm. Hozzáadom a hagymát, üvegesre sütöm, majd megy hozzá a hús, a meghámozott, kés pengéjével meglapított fokhagyma, és nagyobb láng fölött kevergetve, rázogatva addig sütöm, amíg kicsit megpirul. Felöntöm a sörrel, hozzáadom a mustárt, rozmaringot, a meghámozott, félbevágott zellert, sózom, majd kis láng fölött addig főzöm, amíg a hús megpuhul. Ha szükséges, lehet alatta pótolni a folyadékot vízzel.

Amikor a hús megpuhult, kiegészítem alatta a szaftot, ha szüskéges, majd hozzáadom a lencsét, és összeforralom.

 

Címkék: , , , ,

Paradicsomos marharagu hajdinával

2011. december 9., péntek | egytálétel, marha | 2 hozzászólás

Ismét egy könnyen elkészíthető egytálétel. A hajdina mostanában már a legtöbb helyen beszerezhető, bioboltokban, orosz csemegeüzletekben, vagy éppen a keleti fűszeresnél érdemes keresni, de találkoztam vele már nagyáruházak polcain is. Szerintem igen hálás alapanyag, ragukba, levesekbe levesbetétként, vagy épp köretként is használható, könnyű puhára főzni anélkül, hogy szétfőne, és akkor a finom diós ízéről még nem is beszéltem. A leírtakból talán már sejthető, hogy nálunk a gersli mellett ez is nagy kedvenc lett.

  • 3 főre
  • 30 dkg marhahús (nyak)
  • 1 fej vöröshagyma (8 dkg)
  • 1/4 rúd fahéj
  • 1 babérlevél
  • 2 ág oregánó (vagy 1 kk szárított)
  • 15 dkg hajdina
  • 4 dkg mazsola
  • 2 pohár víz (4 dl)
  • 1 hámozott, darabolt paradicsom konzrev (400 gr)
  • 1,5 ek olívaolaj
  • 1,5 ek vaj

A marhahúst nagyjából 2 centis kockákra vágom, a hagymát finomra aprítom. Az olívaolaj és vaj keverékén üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a húst, nagyobb lángon kavargatva addig sütöm, amíg a hús egy kis színt kap. Hozzáadom a babért, fahéjat, egészben hagyott ág oregánót, majd felöntöm a paradicsomkonzrevvel és a vízzel. Sózom, felforralom, majd lefedem és kis láng fölött addig főzöm, amíg a hús megpuhul.

Ha a hús puha, hozzáadom a késsel durvára aprított mazsolát, a hajdinát, majd fedő alatt tovább főzöm, amíg  ahajdina is megpuhul. Ha túl sok lé maradna alatta a főzés végére, akkor azt pár perc alatt nagy lángon elforralom.

Tálalás előtt a fahéjat, babért kiszedem, és ízlés szerint kevés apróra vágott friss petrezselyemzöld is kerülhet a tetejére.

 

Címkék: , , , ,

Aszalt szilvás marharagu gerslivel

2011. december 9., péntek | egytálétel, marha | 12 hozzászólás

Bár már nemsokára itt az ünnep, és készültem, készülök is sok saját készítésű gasztroajándékkal, amiknek természtesen itt lesz majd a helye a blogon (és persze időben, hogy még el lehessen készíteni az ünnepekre), de most néhány könnyen elkészíthető egytálételt hoznék először, hiszen a nagy készülődésben jól jöhetnek az ilyen receptek a hétköznapokra. Nem véletlenül írtam könnyen elkészíthetőt, hiszen ezek egy része marhahúsból készül, vagyis nem épp gyorsan fő meg, de tennivaló nincs sok vele, csak ki kell várni, amíg a hús megpuhul. Arról nem is beszélve, hogy egyszerre nagyobb adag is készíthető, és meg merem kockáztatni, hogy másnap még munkahelyi ebédnek is megfelel.

A marháról néhány szót. Vidéken nem könnyű jó minőségű marhát kapni, ezt saját káromon tanultam meg, de ki lehet fogni egy-két hentest, akinek az áruja garantáltan megbízható. Nem érlelt marha, de jó ízű, fiatal növendék, én a debreceni Sámsoni úti hentes marhahúsáért kezeskedem, nem is igen vásárolok máshol marhahúst. Aztán még marad a Metro, de ott tapasztalatom szerint főként a külföldi (argentín, francia) érlelt marhahúst érdemes venni, aminek bizony igen borsos az ára, vagy pedig a szürkemarhát, ami megfizethetőbb, de ritkábban találkozom vele a hűtőpultban sajnos. Tehát kedves debreceni olvasók, a Sámsoni úti hentest érdemes felkeresni, ha marháról,birkáról van szó!

 

  • 35 dkg marhahús (nyak)
  • 1 fej vöröshagyma (8-10 dkg)
  • 1/2 pohár (0,75 dl) száraz vörösbor
  • 3-4 dl alaplé vagy átszűrt, lezsírozott húsleves
  • 5 dkg aszalt szilva
  • 1 ek szegfűbors
  • 1 babérlevél
  • 1 ág rozmaring
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek vaj
  • 1 púpos tk simaliszt
  • 10 dkg gersli
  • vörösborecet ízlés szerint

A marhahúst nagyjából 2 centis kockákra vágom, a liszttel megszórom, összeforgatom, a hagymát finomra aprítom, a megtisztított fokhagymát kés pengéjével meglapítom. Az olívaolaj és vaj keverékén üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a marhahúst és a fokhagymát is, és nagyobb lángon rázogatva, kevergetve addig sütöm, amíg kis színt kap a hús. Felöntöm az alaplével, sózom, hozzáadom a babérlevelet, egész ág rozmaringot, a porrá őrölt szegfűborsot, majd fedő alatt, kis lángon addig párolom, amíg a hús megpuhul.

Közben enyhén sós vízben puhára főzöm az átöblített gerslit.

Ha a hús már megpuhult, fedő nélkül, nagy láng fölött beforralom a levét, hozzáadom a nagyobb darabokra vágott aszalt szilvát és a vörösbort is.

Amikor a szaft már kellően sűrű, hozzáadom a gerslit, összeforgatom, összeforralom, kiszedem belőle a rozmaringágat, babérlevelet, majd tálalom. Ízlés szerint a végén kerülhet bele még néhány csepp vörösborecet is.

 

Címkék: , , ,