Ez is egy téli lekvár, a kedvenc téli lekvár alapanyagomból: almából. Persze itt az alma inkább csak a lekvár testét adja, a karakteres ízek a gyömbérnek, vaníliának, mangónak és mandarinhéjnak köszönhetők. Finom, fűszeres lekvár, amiben a mangó kicsit darabosra van hagyva. Akár vajas kenyérre kenve, akár sütemény töltelékébe remekül működik, de még ajándéknak is kiváló. Lekvárt főzni pedig ekkora mennyiségben igazán nem nagy munka, pár perc alatt összeállítható és egy szélesebb fazékban fél óra alatt el is készül, kerámia bevonatos (vagy teflon) edényben készítve pedig a kavargatást sem kell túlzásba vinni.
Edit hívott minket játékba, ezúttal a nemzetek konyhái a téma.
A karibi konyha nem tartozik a legismertebb és legnépszerűbb konyhák közé Magyarországon (amit én valahol meg is értek, mert egészen élénken el tudom képzelni édesanyám halálra vált arcát, ha egyszer csak közölném vele, hogy ma sonkába tekert sült banán lesz a vacsora…), de mi szeretjük. Az is igaz, hogy többnyire csak karibi jellegű ételeket készítek itthon, de klasszikus karibi fogásokat még nem reprodukáltam idáig. Most viszont Férj kérésére elkészült egy teljes karibi menü, autentikusnak tűnő receptek alapján, legalábbis ami az előételt és a főételt illeti. A desszert, a köret és a frappé ezúttal is inkább csak karibi ihletésű (viszont cserébe nagyon finom).
Aztán hogy milyen a karibi konyha? Hát a személyes benyomások: először is én nem éreztem úgy, hogy vááááá-húúúú-mi-ez-most-már-aztán-egész-életemben-ezt-akarom-enni!, nagyon kellemes volt, de kissé kaotikus. Férj viszont teljesen odáig volt tőle. Hát ez van, nem vagyunk egyformák, mindenesetre az összbenyomás nagyon jó volt, szóval igyekszem ezután jobban beleásni magam a karibi térség konyhájába. Ehhez kis segítség a szintén érdeklődőknek itt található.
A sonkába tekerve sült banán alapjául szolgáló receptet itt találtam, kis fazonigazítást követően ez lett az előétel. Villámgyorsan elkészíthető, és másra nem is kell ügyelni, csak hogy ne legyen túl érett hozzá a banán. Én serranoi sonkával készítettem, de a prosciutto crudo is tökéletesen megfelel. Aztán a főétel jerk csirke, ez egy igazán klasszikus fogás, talán ez a legismertebb karibi étel. A jerk módon készülő húst, ami lehet csirke vagy sertés, több óráig pácolják egy savas, fűszeres lében, majd grillrácson megsütik. Ehhez a receptet itt találtam, na ezen nem változtattam semmit, mellé pedig egy mangós kókusztejes rizottóféle (vagy inkább kókusztejberizs) készült. A desszert egy könnyű karamellás-rumos sült ananász, a végére (illetve az igazat megvallva az elejére is) pedig a kókusztejes frappé került.
Sonkába tekerve sült banán
A banánra tekerjük a sonkát, majd kivajazott sütőtálba fektetjük. Megkenjük a banánok tetejét a maradék puha vajjal, majd szerecsendiót reszelünk rá.
Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő) 20 percig sül, amíg a sonka ropogós és piros nem lesz.
Jerk csirke mangós kókusztejes rizottóval
Én több fűszerből is egészben lévőt használtam, így a szárított fűszereket (az őrölteket is) kávédarálóba öntöttem, és a cukorral együtt ledaráltam. (Eddig a pontig előre is összeállítható egy nagyobb mennyiség, én is így tettem és a hús pácolásához ennek a keveréknek csak a felét használtam fel)
Friss fokhagymát használtam hozzá és egészben hagytam, csak a kés hátával meglapítottam, így is átvette a pác az ízét a hosszú idő alatt, de könnyen ki tudtam venni végül, és így nem tapadt, égett a húsra a sütésnél.
A páchoz az összes hozzávalót alaposan elkevertem.
A csirkemelleket megtisztítottam, majd éles késsel lap szerint centi vastag szeletekre vágtam. Kicsit kiklopfoltam majd a pácba forgattam. Bő öt órát pihent a hűtőben a sütés előtt, de el lehet készíteni előző nap is, a recept szerint minél tovább áll benne, annál jobb lesz az íze.
A húst a pácolás után lecsöpögtettem, majd grillrácson megsütöttem, oldalanként 3-5 perc elég neki, a parázstól, grillrács magasságától függően.
A rizottóféleséghez a rizst a vajon átsütöttem, amíg áttetszővé nem vált, majd felöntöttem a kókusztejjel és 3 dl vízzel, sóztam, felforraltam. Miután felforrt, lefedtem és mérsékelt lángon fedő alatt puhára pároltam. Közben a mangót meghámoztam és fél centis kockákra vágtam, a kakukkfüvet megmostam, a leveleit lecsipkedtem. Végül a rizshez adtam a mangót, a kakukkfüvet és összeforgattam, majd lehúztam a tűzről. Ha a rizs felveszi az összes folyadékot és túl száraznak tűnne, akkor kevés kókusztejet még öntsünk hozzá, hogy krémes maradjon.
Rumos karamellás sült ananász
Az ananászt meghámozom, negyedelem, a középső fás részét kivágom. A maradék gyümölcshúst vékony hasábokra vágom.
Egy nagyobb serpenyőben a cukrot karamellizálom, majd ha már aranyszínű, felöntöm a rummal és hozzáadom a vajat. Megvárom amíg a folyadék elpárolog, majd ha már csak habzik, hozzáadom az ananászt.
Rázogatva 1-2 percig sütöm, majd tálalom.
Forrón, vaníliafagyival az igazi.
Kókusztejes frappé rummal
A hozzávalókat turmixgéppel jégkásává daráljuk, poharakba osztjuk, szívószálat adunk hozzá.
Megjegyzés: A mandulaszirup mandula, víz, cukor és mandula aroma felhasználásával készül. Hiányában lehet próbálkozni több cukorral, plusz néhány csepp (nem csak sütéshez való) mandula aromával.
Isten bizony finomak! De még mennyire! És ha hozzávesszük, hogy ezek ázsiai stílusú tekercsek, akkor már nem is annyira fura az egész. Sőt. Ez pont nem egy felkapott, vagy egyáltalán egy létező kínai étel, de lehetne. A rendezőelv az alapanyagok összeválogatásánál ismét csak a hűtő tartalma volt, hát most ezt találtam benne, ami illett is egymáshoz (szerintem).
Egyébként ezt nem bébiételnek szántam, a mininek főztem külön zöldborsólevest galuskával (na azt nem ette meg), de a bébi úgy döntött, hogy ő inkább ilyet kér, szóval csak rajta, nem lennék meglepve, ha más kisbabának is ízlene.
Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a tölteléket én annak rendje és módja szerint 12 adagra osztottam, hogy minden tekercsbe egyformán jusson, de a miniatűr még a tekercselés közben elkunyerált két tekercsre valót (csak úgy a lábamba kapaszkodva ette, a fakanálról…), így a kimaradt réteslapokba kevés szezámolajon átsütött koktélrák került koriander pestoval (tekercsenként 1 marék koktélrák, 1 tk szezámolaj, 1 csapott ek pesto, továbbá ott a lapokat nem libazsírral, hanem olívaolajjal kentem meg), ami szintén nagyon finom lett, így gondoltam megemlékezem róla, legalább egy rövid mondat erejéig.
Ja, igen. Én ezt úgy saccolom, hogy 4 normál adag. De ugye ha kiszámoljuk, hogy Ponty 2 tekercs töltelékét ette meg, aztán meg még négy tekercset, a maradékot meg az apja tüntette el, úgy hogy nekem összesen egy tekercs jutott… Hát akkor lehet osztani meg szorozni, és kiszámolni, hogy ez valójában hány adag. Mindenesetre Férj azzal mentegetőzött, hogy egyszerűen nem lehetett abbahagyni az evését, mert olyan függőséget okozó ételről van itt szó (aminek gyanítom köze lehet a frissen kisütött libazsírral való réteslap kenegetéshez).
A káposztát megtisztítottam, megmostam, a torzsáját kivágtam, negyedeltem, majd késsel nagyon vékony csíkokra metéltem. A libamellről lehúztam a bőrét, a húsát pedig késsel nagyon apróra kockázta, ezt többször megismételtem, hogy darált hús finomságú legyen. A hagymát nagyon finomra aprítottam. Akinél pedig az apuka nem viszi el játszótérre a gyerkőcöt huzamosabb időre, az késes robotgép segítségével végezze el az aprítását a káposztának, húsnak és a hagymának is, úgy is teljesen rendben lesz, bár az állaga késsel vágva jobb, ez kétségtelen. De robotgéppel meg percek alatt elkészül, és többnyire ez is szempont.
A bőrt felkockázom, majd alacsony láng fölött elkezdem belőle kiolvasztani a zsírt. Az elején lehet alá önteni egy nagyon kevés vizet is, hogy ne kapjon oda a bőr. Kevergetni nem nagyon kell, csak időnként rázogatni és átforgatni a pörcöket, hogy mindenütt egyenletesen megsüljenek. Ha kész a ropogós, aranybarna tepertő, azt lehalászom a zsírról, papírtörlőre szedem, majd a zsírt egy kis üvegbe szűröm. A tepertőt kicsit megsózom ha kihűlt, és elzárom Férj elől.
A zsírból két evőkanálnyin elkezdem sütni a megvagdosott/ledarált libahúst, ha mindenhol kivilágosodott és egy picit elkezdett már pirulni is, hozzáadom a hagymát, azzal üvegesedésig sütöm, majd megy mellé a káposzta is. Hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, és alacsony lángon addig párolom, amíg a káposzta megpuhul és összeesik. Kicsit le is lehet pirítani a káposztát a végén, úgy még jobb lesz az íze.
Közben a mangót meghámozom, nagyon apróra kockázom a húsát, a fokhagymát és korianderzöldet szintén finomra aprítom, és végül ezeket is hozzáadom a káposztához 2 evőkanálnyi szójaszósz kíséretében. Összeforrósítom, majd lehúzom a tűzről és hagyom kicsit hűlni.
A réteslapokat egyenként félbevágom, a feleket megkenem a langyos, folyékony libazsírral, kettéhajtom, így egy két rétegű, nagyjából 15X20 centis réteslapot kapok. Ennek egyik rövidebb szélére a töltelékből 3 púpos evőkanálnyit halmozok, a töltelékre felhajtom a hosszanti széleket, és viszonylag szorosan feltekerem a tekercseket.
Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek, ahol még a tekercsek tetejét libazsírral vékonyan lekenem, majd előmelegített sütőben 180°C fokon (gázsütő) 18 perc alatt aranyszínűre sütöm.
Rácsra szedve hűtöm ki.
Megjegyzés:
1.)A töltelék elég enyhe ízű lett (hozzám képest), aki csípősebben szereti, az használjon több gyömbért, csilit is, én a kisded miatt ezt most nem tettem meg. Szójaszószból is elbírna egy kicsivel többet, de mivel a család tűrőképessége szójaszósz tekintetében nálunk elég heterogén, én inkább kis tálkában tettem az asztalra belőle, és ebből locsoltam egy picit a tekercsekre. De csak én. És tényleg csak egy picit.
2.) A libatepertő és a libazsír nagyon hasznos melléktermék. A zsírból a felét sem használtam fel a tekercsekhez, így majdnem egy deci megmaradt belőle. Mivel a zsír a későbbiekben is remekül hasznosítható, ezért a kenegetéshez mindig csak egy kicsit öntsünk ki egy tálkába, hogy a maradék ne szennyeződjön. Hűtőben sokáig eltartható. (télen hűtést sem igényel, de nyáron a kamrámban elég meleg van, így én nem kockáztatok)
És nem édesség!
Kéretik az előítéleteket megint magunk mögött hagyni, mert ez egy igenis nagyon finom főétel, és egyáltalában semmi köze a tejberizshez.
Az ötlet természetesen megint Beatbulltól származik, nála a mangós-spárga-vanília együtt egy nagyszerű köret formájában szerepelt, én egy kicsit megint babakonyhásítottam, és rizottó lett belőle. De a miniatűr hogy falta! Az elmúlt napok heves tiltakozása a spárga ellen hirtelen semmivé lett, és két kis praclijával mohón tömte bele a krémes zöldséges rizst a szájába! (és hasonlókat tudnék egyébként elmondani az apjáról is)
Fura módon nekem a rizottónak így egy kicsit karibi hangulata lett, de ezt egyáltalán nem hátrányként éltük meg, sőt.De az is lehet, hogy csak a 27°C fok és a fülledt meleg tréfálkozott velünk.
A spárgáról zöldséghámozóval alaposan lehántom a fás külső részt, majd levágom az alját is, úgy hogy ne maradjon fás rész rajta (nem tudom, hogy a vastagabb fehér spárgánál mi a hivatalos módszer, én kisebb szeletekben addig vagdosom, amíg a kés ellenállás nélkül halad át rajta). Az alsó fás részt félreteszem leveshez, alapléhez. A szárat centis darabokra vágom, a sípját külön tálkába teszem.
A mangót meghámozom, a húsát centis kockákra vágom. A salottát apró kockákra vágom, a prosciuttot szintén (azt szinte darált hús finomságúra).
A vaj felén elkezdem sütni a hagymát és a sonkát, aztán hozzáadom a rizst is, és addig sütöm, amíg kicsit üvegessé nem válnak a rizsszemek. Felöntöm a vermuttal, azt elforralom alóla, majd hozzáadom a félbevágott vaníliarudat is a kikapargatott magokkal együtt, és apránként elkezdem felöntögetni az alaplével. Kis lángon, kevergetve főzöm.
Közben egy másik serpenyőben a vaj másik felén mérsékelt lángon, gyakran rázogatva elkezdem sütni a spárga feldarabolt szárát, 5 perc után hozzáadom a felkockázott mangót és a spárgasípokat is. Még 5 percig sütöm.
Ha a rizs megpuhult (de nem főtt szét!), hozzákeverem a sült spárgát és mangót, hozzáadom a maradék alaplevet (szűk 1 decit félreteszek a végére ilyen célból), összeforralom, majd végül belekeverem a reszelt sajtot is.
A bolondok napjának fő szenzációja következik.
A szűzérme az semmi extra, csak egy omlós, puha natúr sült, na de a salsa! Férj rajongott érte. Ebben persze semmi meglepő nincs, hiszen volt benne mangó és menta, ami minden körülmények között kiváltja Férjből ezt a reakciót, de azért nem akarnám a salsa erényeit csökkenteni, mert ez a frissítő ízű, kicsit csípős, könnyű tavaszias egyveleg azért engem is levett a lábamról.
A köret hozzá az avokádós újkrumplisaláta volt.
A mangót meghámozom, a húsát nagyon apróra vágom. A megtisztított újhagymát szintén nagyon finomra aprítom és a mangóhoz keverem. A meghámozott gyömbért finomra reszelem, és kinyomkodott levét a levét a salsához adom. A menta levélkéit és a csilit is finomra vágom, megy ez is a mangó mellé, meglocsolom az olívaolajjal, lime levével, sózom, összekeverem, majd félreteszem pihenni, amíg a hús elkészül. (a salsát egyébként előre is el lehet készíteni, igazából csak jót tesz neki, ha kicsit többet pihen)
A szűzpecsenyét lehártyázom, megtisztítom, és ujjnyi (1,5 cm) vastag szeletekre vágom. Közvetlenül sütés előtt sózom, borsozom, majd 2-3 evőkanálnyi sertészsírban mindkét oldalukon 2-3 percig sütöm az érméket erős lángon. (lehetne hozzá füstölt szalonnából kiolvasztott zsírt is használni, de minimanó nem szereti a füstölt ízt, így ettől én most eltekintettem)
Ha mindkét oldalukon megpirultak az érmék, akkor egy sütőtálba szedve, a zsírjukkal meglocsolva a 180°C fokra előmelegített sütőbe kerülnek 10 percre.
Tálalásnál egy nagy tálba szedtem a szűzérméket, külön tálkába került a salsa.
Szintén egy nemrég készült sült cékla-narancs saláta nyomán, amelynek a hozzászólásaiban Beatbull azzal az ötlettel állt elő, hogy milyen jó lenne ez mangóval is.
Bár a cékla készletek nálam már kifogytak, és én azt gondoltam botor módon, hogy akkor másutt is, de csodával határos módon a zöldségesnél még sikerült néhány darabot szereznem. Ennek eredménye pedig egy céklaszínű gyermek, és ez a saláta lett.
A mangó-sült cékla páros együtt remekül működik, rukkolával és kecskesajttal kiegészítve pedig egy igazán gazdag ízű saláta lett az eredmény.
A céklákat héjastól, alufóliába csomagolva megsütöttem 240°C fokon egy óra alatt. Miután kihűlt, meghámoztam és felkockáztam.
A mangót meghámoztam, és a kecskesajttal együtt a céklához hasonló méretű kockákra vagdostam.
A koriandermagot mozsárban megtörtem, a pisztáciát késsel durvára vágtam.
Összeforgattam a rukkolát, kecskesajtot, mangót, céklát, pisztáciát, koriandert, meglocsoltam a pisztáciaolajjal és a narancs levével.
Pirítóssal egy könnyebb ebédnek is megjárja.
Ez az a saláta, ami a minap megfelelő kecskesajt hiányában mangós kacsamell carpaccio formájában végezte.
Na hát az sem volt kutya, de az eredeti receptet, amit Mammánál találtam, feltétlenül szerettem volna kipróbálni. Egy sikeres(ebb) anyagbeszerzést követően ma neki is álltam, főleg mivel anyósom megérkezett egy rövid unokázós kirándulásra, és szerettem volna elkápráztatni.
Sikerült.
A mézet elkeverem egy kanálnyi olívaolajjal, megforgatom benne a kecskesajtot, tűzálló tálkába teszem, borsot őrölök rá, és 220°C fokon (gázsütőben) 20 percig sütöm.
A mangót meghámozom, vékonyan felszeletelem.
A rukkolát kevés olívaolajjal és balzsamecettel összeforgatom, tányérra rendezem.
A mangót elrendezem a rukkola mellett, és meglocsolom szarvasgombás olívaolajjal.
A megsült sajtot a tányérra teszem a saláta mellé, és tálalom.
Hiába, tavasz van, ki vagyunk éhezve a nyers kosztra…
Tulajdonképpen az egész ott kezdődött, hogy az újonnan beszerzett szarvasgombás olajomat Mamma mangós kecskesajt salátájával szerettem volna felavatni. Csak éppen nem kaptam hozzá jó minőségű lágy kecskesajtot. Így az ízek házasságából maradt a mangó-szarvasgombás olívaolaj, mellé padig a már bejáratott carpacció-rukkola-vérnarancs került, a carpaccio pedig ezúttal kacsamellből készült hozzá.
A mélyhűtőből elővett, de még nem teljesen felengedett, lebőrözött, mindenféle erektől, hártyáktól előzetesen (fagyasztás előtt) megtisztított kacsamellet nagyon éles késsel felszeletelem a lehető legvékonyabbra.
Tiszta konyharuhán leitatom róla a felesleges nedvességet, tányérra fektetem egy rétegben, majd meglocsolom kevés szarvasgombás olívaolajjal.
A narancsot meghámozom, kifilézem, és filézés után a maradt narancshúsból a levet kicsavarom a húsra. Éppen csak meg kell vele csepegtetni mindenütt, de ne tocsogjon a narancsélben a hús. Hűtőbe kerül egy órára pihenni.
A mangót meghámozom, és nagyon vékony szeletekre vágom. (amit nem lehet már szép, vékony szeletekre vágni, azt megeszem)
Ha már megmarta a narancslé a húst és/vagy letelt az egy óra, sót és borsot őrölök rá, majd összeállítom a tányért és tálalom.
Ehhez egy-egy tányérra leterítem a mangószeleteket, mindegyikre csöpögtetek egy kis szarvasgombás olajat, majd minden szeletre fektetek egy-egy kacsamell szeletkét. A rukkolát a narancsfilékkel és kevés olívaolajjal összeforgatom, majd a carpaccio mellé halmozom.
Megjegyzés: lehet készíteni friss kacsamellből is, amit a szeletelés előtt csak 1-2 órára teszünk a mélyhűtőbe, hogy vághatóra szilárduljon, de mikrobiológiai szempontból az nem mindig biztonságos. Csak akkor készítsük így, ha teljesen biztosak vagyunk benne, hogy a hús szalmonellamentes!
Annyi minden másról kellene írnom, például sci-fikről (mert megígértem), de rá kell jönnöm, hogy könyvekről írni sokkal nehezebb, mint olvasni őket.
Nem baj, majd megoldom ezt is.
De addig elfoglalom magam ilyen, és ehhez hasonló dolgokkal, mint ez a ráksaláta, vagy a nagy panna cotta teszt.
Maga a saláta rendkívül egyszerű, elkészíteni sem tart tovább, mint öt perc, persze kell hozzá az a kis apróság, hogy szeressük a rákot. Mert én például nem szeretem. De Férj meg igen, és még ezt az aprócska, fura kinézetű koktélrákot is, ami most pusztán pénzügyi megfontolásból jött haza velem a garnéla helyett. Ugyanis olcsóbb. Sokkal. De állítólag finom is, és ráadásul viccesen néz ki.
A sült uborka és mangó ötlete az aktuális kedvenc Ínyenc ételek szakácskönyvéből származik, néhány receptből összekeverve és kissé átalakítva, de a sült uborkával már Beatbullnál is találkoztam. Nagyon finom lesz így, érdemes kipróbálni.
Egy nagy serpenyő kell hozzá, vagy egy wok.
A mangót, uborkát meghámozom, az uborkát hosszában négyfelé vágom, majd kihasítom belőle a magokat. A mangó húsát levágom, és felkockázom, centis darabokra, az uborkával együtt.
A meghámozott fokhagymát kés pengéjével szétlapítom.
A serpenyőt felhevítem, és ha már forró, egy evőkanálnyi olajat öntök bele, majd nagy láng fölött megsütöm benne az uborkát. Addig kell sütni, amíg kis színt nem kap. Keverés helyett inkább csak rázogassuk, úgy nem pépesedik. Ha az uborka megsült, kiszedem egy tálba.
A serpenyőbe újabb kanálnyi olajat öntök, és ezen az uborkához hasonlóan megsütöm a mangót, majd ezt is egy tálra szedem.
Az utolsó kanál olajat is felhevítem, beledobom a fokhagymát, a rákokat, majd addig sütöm nagy láng fölött, amíg a rák picit megpirul. Kidobom a fokhagymát, hozzáadom a citrom és a gyömbér levét, a héját, a cukrot és a csilit, majd addig sütöm, amíg már nem marad alatta folyadék. Ezután visszaöntöm mellé a mangót és az uborkát.
A megsült rákot összeforgatom a sült mangóval és az uborkával, a kesudió is itt kerül bele, majd még melegen tálalom.
Megjegyzés: Lehetne keverni hozzá a legeslegvégén friss korianderzöldet, amolyan zöldsalátaként, rusztikusan nagyobb darabokra tépkedve, elviekben illik hozzá, de mi azt meglehetősen utáljuk. De mondjuk annak, aki szereti.

Amikor a kísérleti konyhán megláttam a kenyérlufikat, tudtam, hogy ezt a névnapok keretein belül el kell készítenem, mert ez olyasmi, amire Férj harap. És így is volt. Csak a “belevalót” kellett hát kitalálnom. Kétféle készült, mivel én kis fenntartással viseltetek a garnéla iránt, az ünnepelt viszont odavan érte, ezért ez csak neki. Szóval a recept 1 személyre szól.
200 gr garnéla, 1 mangó, másfél gerezd fokhagyma, 3 szál újhagyma, 1/4 cső csili, 1,5 cm gyömbér reszelve, 1/2 narancs és 1/2 citrom leve, 1 tk nádcukor, 1 marék (4 dkg) kesudió, 2 ek szezámolaj
A marinádot készítem el először. A fokhagymát apróra vágom, az újhagymát 3 mm karikákra vágom, úgy, hogy a zöld szár eleje is kerüljön bele. A csilit felkarikázom. Egy nagyobb serpenyőben a szezámolajban 1-2 perc alatt kissé megfonnyasztom a hagymákat, csak hogy ne legyen annyira agresszív az ízük, és melléjük dobom a csilit és a reszelt gyömbért is 1 percre. Hozzáfacsarom a citrusok levét, megy bele a nádcukor.
A mangót meghámozom, félbevágom, majd 1 cm szeletekre vágom. Száraz grillserpenyőben csíkosra sütöm mindkét oldalát, ha kész, megy a pácba. A garnélákat szintén megpirítom a grillserpenyőben, és megy a mangó után. 1-2 percig összeforralom az egészet, és hozzáadom a száraz serpenyőben aranyszínűre pirított kesudiót. A meglékelt kenyérlufiba töltöm, és madárbegysalátából meg is ágyaztam neki a tányéron, hogy ne billegjen.
Megjegyzés: A kísérlet konyhán látható kanállal szétpattintós mutatványhoz sajnos ez a saláta-töltelék nem nagyon alkalmas, mert túlságosan nedves, és megáztatja a tésztát. Annyira, hogy az nem roppan szét, csak beszakad a teteje…
