Isten bizony finomak! De még mennyire! És ha hozzávesszük, hogy ezek ázsiai stílusú tekercsek, akkor már nem is annyira fura az egész. Sőt. Ez pont nem egy felkapott, vagy egyáltalán egy létező kínai étel, de lehetne. A rendezőelv az alapanyagok összeválogatásánál ismét csak a hűtő tartalma volt, hát most ezt találtam benne, ami illett is egymáshoz (szerintem).
Egyébként ezt nem bébiételnek szántam, a mininek főztem külön zöldborsólevest galuskával (na azt nem ette meg), de a bébi úgy döntött, hogy ő inkább ilyet kér, szóval csak rajta, nem lennék meglepve, ha más kisbabának is ízlene.
Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a tölteléket én annak rendje és módja szerint 12 adagra osztottam, hogy minden tekercsbe egyformán jusson, de a miniatűr még a tekercselés közben elkunyerált két tekercsre valót (csak úgy a lábamba kapaszkodva ette, a fakanálról…), így a kimaradt réteslapokba kevés szezámolajon átsütött koktélrák került koriander pestoval (tekercsenként 1 marék koktélrák, 1 tk szezámolaj, 1 csapott ek pesto, továbbá ott a lapokat nem libazsírral, hanem olívaolajjal kentem meg), ami szintén nagyon finom lett, így gondoltam megemlékezem róla, legalább egy rövid mondat erejéig.
Ja, igen. Én ezt úgy saccolom, hogy 4 normál adag. De ugye ha kiszámoljuk, hogy Ponty 2 tekercs töltelékét ette meg, aztán meg még négy tekercset, a maradékot meg az apja tüntette el, úgy hogy nekem összesen egy tekercs jutott… Hát akkor lehet osztani meg szorozni, és kiszámolni, hogy ez valójában hány adag. Mindenesetre Férj azzal mentegetőzött, hogy egyszerűen nem lehetett abbahagyni az evését, mert olyan függőséget okozó ételről van itt szó (aminek gyanítom köze lehet a frissen kisütött libazsírral való réteslap kenegetéshez).
A káposztát megtisztítottam, megmostam, a torzsáját kivágtam, negyedeltem, majd késsel nagyon vékony csíkokra metéltem. A libamellről lehúztam a bőrét, a húsát pedig késsel nagyon apróra kockázta, ezt többször megismételtem, hogy darált hús finomságú legyen. A hagymát nagyon finomra aprítottam. Akinél pedig az apuka nem viszi el játszótérre a gyerkőcöt huzamosabb időre, az késes robotgép segítségével végezze el az aprítását a káposztának, húsnak és a hagymának is, úgy is teljesen rendben lesz, bár az állaga késsel vágva jobb, ez kétségtelen. De robotgéppel meg percek alatt elkészül, és többnyire ez is szempont.
A bőrt felkockázom, majd alacsony láng fölött elkezdem belőle kiolvasztani a zsírt. Az elején lehet alá önteni egy nagyon kevés vizet is, hogy ne kapjon oda a bőr. Kevergetni nem nagyon kell, csak időnként rázogatni és átforgatni a pörcöket, hogy mindenütt egyenletesen megsüljenek. Ha kész a ropogós, aranybarna tepertő, azt lehalászom a zsírról, papírtörlőre szedem, majd a zsírt egy kis üvegbe szűröm. A tepertőt kicsit megsózom ha kihűlt, és elzárom Férj elől.
A zsírból két evőkanálnyin elkezdem sütni a megvagdosott/ledarált libahúst, ha mindenhol kivilágosodott és egy picit elkezdett már pirulni is, hozzáadom a hagymát, azzal üvegesedésig sütöm, majd megy mellé a káposzta is. Hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, és alacsony lángon addig párolom, amíg a káposzta megpuhul és összeesik. Kicsit le is lehet pirítani a káposztát a végén, úgy még jobb lesz az íze.
Közben a mangót meghámozom, nagyon apróra kockázom a húsát, a fokhagymát és korianderzöldet szintén finomra aprítom, és végül ezeket is hozzáadom a káposztához 2 evőkanálnyi szójaszósz kíséretében. Összeforrósítom, majd lehúzom a tűzről és hagyom kicsit hűlni.
A réteslapokat egyenként félbevágom, a feleket megkenem a langyos, folyékony libazsírral, kettéhajtom, így egy két rétegű, nagyjából 15X20 centis réteslapot kapok. Ennek egyik rövidebb szélére a töltelékből 3 púpos evőkanálnyit halmozok, a töltelékre felhajtom a hosszanti széleket, és viszonylag szorosan feltekerem a tekercseket.
Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek, ahol még a tekercsek tetejét libazsírral vékonyan lekenem, majd előmelegített sütőben 180°C fokon (gázsütő) 18 perc alatt aranyszínűre sütöm.
Rácsra szedve hűtöm ki.
Megjegyzés:
1.)A töltelék elég enyhe ízű lett (hozzám képest), aki csípősebben szereti, az használjon több gyömbért, csilit is, én a kisded miatt ezt most nem tettem meg. Szójaszószból is elbírna egy kicsivel többet, de mivel a család tűrőképessége szójaszósz tekintetében nálunk elég heterogén, én inkább kis tálkában tettem az asztalra belőle, és ebből locsoltam egy picit a tekercsekre. De csak én. És tényleg csak egy picit.
2.) A libatepertő és a libazsír nagyon hasznos melléktermék. A zsírból a felét sem használtam fel a tekercsekhez, így majdnem egy deci megmaradt belőle. Mivel a zsír a későbbiekben is remekül hasznosítható, ezért a kenegetéshez mindig csak egy kicsit öntsünk ki egy tálkába, hogy a maradék ne szennyeződjön. Hűtőben sokáig eltartható. (télen hűtést sem igényel, de nyáron a kamrámban elég meleg van, így én nem kockáztatok)
És nem édesség!
Kéretik az előítéleteket megint magunk mögött hagyni, mert ez egy igenis nagyon finom főétel, és egyáltalában semmi köze a tejberizshez.
Az ötlet természetesen megint Beatbulltól származik, nála a mangós-spárga-vanília együtt egy nagyszerű köret formájában szerepelt, én egy kicsit megint babakonyhásítottam, és rizottó lett belőle. De a miniatűr hogy falta! Az elmúlt napok heves tiltakozása a spárga ellen hirtelen semmivé lett, és két kis praclijával mohón tömte bele a krémes zöldséges rizst a szájába! (és hasonlókat tudnék egyébként elmondani az apjáról is)
Fura módon nekem a rizottónak így egy kicsit karibi hangulata lett, de ezt egyáltalán nem hátrányként éltük meg, sőt.De az is lehet, hogy csak a 27°C fok és a fülledt meleg tréfálkozott velünk.
A spárgáról zöldséghámozóval alaposan lehántom a fás külső részt, majd levágom az alját is, úgy hogy ne maradjon fás rész rajta (nem tudom, hogy a vastagabb fehér spárgánál mi a hivatalos módszer, én kisebb szeletekben addig vagdosom, amíg a kés ellenállás nélkül halad át rajta). Az alsó fás részt félreteszem leveshez, alapléhez. A szárat centis darabokra vágom, a sípját külön tálkába teszem.
A mangót meghámozom, a húsát centis kockákra vágom. A salottát apró kockákra vágom, a prosciuttot szintén (azt szinte darált hús finomságúra).
A vaj felén elkezdem sütni a hagymát és a sonkát, aztán hozzáadom a rizst is, és addig sütöm, amíg kicsit üvegessé nem válnak a rizsszemek. Felöntöm a vermuttal, azt elforralom alóla, majd hozzáadom a félbevágott vaníliarudat is a kikapargatott magokkal együtt, és apránként elkezdem felöntögetni az alaplével. Kis lángon, kevergetve főzöm.
Közben egy másik serpenyőben a vaj másik felén mérsékelt lángon, gyakran rázogatva elkezdem sütni a spárga feldarabolt szárát, 5 perc után hozzáadom a felkockázott mangót és a spárgasípokat is. Még 5 percig sütöm.
Ha a rizs megpuhult (de nem főtt szét!), hozzákeverem a sült spárgát és mangót, hozzáadom a maradék alaplevet (szűk 1 decit félreteszek a végére ilyen célból), összeforralom, majd végül belekeverem a reszelt sajtot is.
A bolondok napjának fő szenzációja következik.
A szűzérme az semmi extra, csak egy omlós, puha natúr sült, na de a salsa! Férj rajongott érte. Ebben persze semmi meglepő nincs, hiszen volt benne mangó és menta, ami minden körülmények között kiváltja Férjből ezt a reakciót, de azért nem akarnám a salsa erényeit csökkenteni, mert ez a frissítő ízű, kicsit csípős, könnyű tavaszias egyveleg azért engem is levett a lábamról.
A köret hozzá az avokádós újkrumplisaláta volt.
A mangót meghámozom, a húsát nagyon apróra vágom. A megtisztított újhagymát szintén nagyon finomra aprítom és a mangóhoz keverem. A meghámozott gyömbért finomra reszelem, és kinyomkodott levét a levét a salsához adom. A menta levélkéit és a csilit is finomra vágom, megy ez is a mangó mellé, meglocsolom az olívaolajjal, lime levével, sózom, összekeverem, majd félreteszem pihenni, amíg a hús elkészül. (a salsát egyébként előre is el lehet készíteni, igazából csak jót tesz neki, ha kicsit többet pihen)
A szűzpecsenyét lehártyázom, megtisztítom, és ujjnyi (1,5 cm) vastag szeletekre vágom. Közvetlenül sütés előtt sózom, borsozom, majd 2-3 evőkanálnyi sertészsírban mindkét oldalukon 2-3 percig sütöm az érméket erős lángon. (lehetne hozzá füstölt szalonnából kiolvasztott zsírt is használni, de minimanó nem szereti a füstölt ízt, így ettől én most eltekintettem)
Ha mindkét oldalukon megpirultak az érmék, akkor egy sütőtálba szedve, a zsírjukkal meglocsolva a 180°C fokra előmelegített sütőbe kerülnek 10 percre.
Tálalásnál egy nagy tálba szedtem a szűzérméket, külön tálkába került a salsa.
Szintén egy nemrég készült sült cékla-narancs saláta nyomán, amelynek a hozzászólásaiban Beatbull azzal az ötlettel állt elő, hogy milyen jó lenne ez mangóval is.
Bár a cékla készletek nálam már kifogytak, és én azt gondoltam botor módon, hogy akkor másutt is, de csodával határos módon a zöldségesnél még sikerült néhány darabot szereznem. Ennek eredménye pedig egy céklaszínű gyermek, és ez a saláta lett.
A mangó-sült cékla páros együtt remekül működik, rukkolával és kecskesajttal kiegészítve pedig egy igazán gazdag ízű saláta lett az eredmény.
A céklákat héjastól, alufóliába csomagolva megsütöttem 240°C fokon egy óra alatt. Miután kihűlt, meghámoztam és felkockáztam.
A mangót meghámoztam, és a kecskesajttal együtt a céklához hasonló méretű kockákra vagdostam.
A koriandermagot mozsárban megtörtem, a pisztáciát késsel durvára vágtam.
Összeforgattam a rukkolát, kecskesajtot, mangót, céklát, pisztáciát, koriandert, meglocsoltam a pisztáciaolajjal és a narancs levével.
Pirítóssal egy könnyebb ebédnek is megjárja.
Ez az a saláta, ami a minap megfelelő kecskesajt hiányában mangós kacsamell carpaccio formájában végezte.
Na hát az sem volt kutya, de az eredeti receptet, amit Mammánál találtam, feltétlenül szerettem volna kipróbálni. Egy sikeres(ebb) anyagbeszerzést követően ma neki is álltam, főleg mivel anyósom megérkezett egy rövid unokázós kirándulásra, és szerettem volna elkápráztatni.
Sikerült.
A mézet elkeverem egy kanálnyi olívaolajjal, megforgatom benne a kecskesajtot, tűzálló tálkába teszem, borsot őrölök rá, és 220°C fokon (gázsütőben) 20 percig sütöm.
A mangót meghámozom, vékonyan felszeletelem.
A rukkolát kevés olívaolajjal és balzsamecettel összeforgatom, tányérra rendezem.
A mangót elrendezem a rukkola mellett, és meglocsolom szarvasgombás olívaolajjal.
A megsült sajtot a tányérra teszem a saláta mellé, és tálalom.
Hiába, tavasz van, ki vagyunk éhezve a nyers kosztra…
Tulajdonképpen az egész ott kezdődött, hogy az újonnan beszerzett szarvasgombás olajomat Mamma mangós kecskesajt salátájával szerettem volna felavatni. Csak éppen nem kaptam hozzá jó minőségű lágy kecskesajtot. Így az ízek házasságából maradt a mangó-szarvasgombás olívaolaj, mellé padig a már bejáratott carpacció-rukkola-vérnarancs került, a carpaccio pedig ezúttal kacsamellből készült hozzá.
A lebőrözött, mindenféle erektől, hártyáktól megtisztított kacsamellet beteszem a mélyhűtőbe, jó egy órára. Ha már elég kemény, nagyon éles késsel felszeletelem a lehető legvékonyabbra.
Tiszta konyharuhán leitatom róla a felesleges nedvességet, tányérra fektetem egy rétegben, majd meglocsolom kevés szarvasgombás olívaolajjal.
A narancsot meghámozom, kifilézem, és filézés után a maradt narancshúsból a levet kicsavarom a húsra. Éppen csak meg kell vele csepegtetni mindenütt, de ne tocsogjon a narancsélben a hús. Hűtőbe kerül egy órára pihenni.
A mangót meghámozom, és nagyon vékony szeletekre vágom. (amit nem lehet már szép, vékony szeletekre vágni, azt megeszem)
Ha már megmarta a narancslé a húst és/vagy letelt az egy óra, sót és borsot őrölök rá, majd összeállítom a tányért és tálalom.
Ehhez egy-egy tányérra leterítem a mangószeleteket, mindegyikre csöpögtetek egy kis szarvasgombás olajat, majd minden szeletre fektetek egy-egy kacsamell szeletkét. A rukkolát a narancsfilékkel és kevés olívaolajjal összeforgatom, majd a carpaccio mellé halmozom.
Annyi minden másról kellene írnom, például sci-fikről (mert megígértem), de rá kell jönnöm, hogy könyvekről írni sokkal nehezebb, mint olvasni őket.
Nem baj, majd megoldom ezt is.
De addig elfoglalom magam ilyen, és ehhez hasonló dolgokkal, mint ez a ráksaláta, vagy a nagy panna cotta teszt.
Maga a saláta rendkívül egyszerű, elkészíteni sem tart tovább, mint öt perc, persze kell hozzá az a kis apróság, hogy szeressük a rákot. Mert én például nem szeretem. De Férj meg igen, és még ezt az aprócska, fura kinézetű koktélrákot is, ami most pusztán pénzügyi megfontolásból jött haza velem a garnéla helyett. Ugyanis olcsóbb. Sokkal. De állítólag finom is, és ráadásul viccesen néz ki.
A sült uborka és mangó ötlete az aktuális kedvenc Ínyenc ételek szakácskönyvéből származik, néhány receptből összekeverve és kissé átalakítva, de a sült uborkával már Beatbullnál is találkoztam. Nagyon finom lesz így, érdemes kipróbálni.
Egy nagy serpenyő kell hozzá, vagy egy wok.
A mangót, uborkát meghámozom, az uborkát hosszában négyfelé vágom, majd kihasítom belőle a magokat. A mangó húsát levágom, és felkockázom, centis darabokra, az uborkával együtt.
A meghámozott fokhagymát kés pengéjével szétlapítom.
A serpenyőt felhevítem, és ha már forró, egy evőkanálnyi olajat öntök bele, majd nagy láng fölött megsütöm benne az uborkát. Addig kell sütni, amíg kis színt nem kap. Keverés helyett inkább csak rázogassuk, úgy nem pépesedik. Ha az uborka megsült, kiszedem egy tálba.
A serpenyőbe újabb kanálnyi olajat öntök, és ezen az uborkához hasonlóan megsütöm a mangót, majd ezt is egy tálra szedem.
Az utolsó kanál olajat is felhevítem, beledobom a fokhagymát, a rákokat, majd addig sütöm nagy láng fölött, amíg a rák picit megpirul. Kidobom a fokhagymát, hozzáadom a citrom és a gyömbér levét, a héját, a cukrot és a csilit, majd addig sütöm, amíg már nem marad alatta folyadék. Ezután visszaöntöm mellé a mangót és az uborkát.
A megsült rákot összeforgatom a sült mangóval és az uborkával, a kesudió is itt kerül bele, majd még melegen tálalom.
Megjegyzés: Lehetne keverni hozzá a legeslegvégén friss korianderzöldet, amolyan zöldsalátaként, rusztikusan nagyobb darabokra tépkedve, elviekben illik hozzá, de mi azt meglehetősen utáljuk. De mondjuk annak, aki szereti.

Amikor a kísérleti konyhán megláttam a kenyérlufikat, tudtam, hogy ezt a névnapok keretein belül el kell készítenem, mert ez olyasmi, amire Férj harap. És így is volt. Csak a “belevalót” kellett hát kitalálnom. Kétféle készült, mivel én kis fenntartással viseltetek a garnéla iránt, az ünnepelt viszont odavan érte, ezért ez csak neki. Szóval a recept 1 személyre szól.
200 gr garnéla, 1 mangó, másfél gerezd fokhagyma, 3 szál újhagyma, 1/4 cső csili, 1,5 cm gyömbér reszelve, 1/2 narancs és 1/2 citrom leve, 1 tk nádcukor, 1 marék (4 dkg) kesudió, 2 ek szezámolaj
A marinádot készítem el először. A fokhagymát apróra vágom, az újhagymát 3 mm karikákra vágom, úgy, hogy a zöld szár eleje is kerüljön bele. A csilit felkarikázom. Egy nagyobb serpenyőben a szezámolajban 1-2 perc alatt kissé megfonnyasztom a hagymákat, csak hogy ne legyen annyira agresszív az ízük, és melléjük dobom a csilit és a reszelt gyömbért is 1 percre. Hozzáfacsarom a citrusok levét, megy bele a nádcukor.
A mangót meghámozom, félbevágom, majd 1 cm szeletekre vágom. Száraz grillserpenyőben csíkosra sütöm mindkét oldalát, ha kész, megy a pácba. A garnélákat szintén megpirítom a grillserpenyőben, és megy a mangó után. 1-2 percig összeforralom az egészet, és hozzáadom a száraz serpenyőben aranyszínűre pirított kesudiót. A meglékelt kenyérlufiba töltöm, és madárbegysalátából meg is ágyaztam neki a tányéron, hogy ne billegjen.
Megjegyzés: A kísérlet konyhán látható kanállal szétpattintós mutatványhoz sajnos ez a saláta-töltelék nem nagyon alkalmas, mert túlságosan nedves, és megáztatja a tésztát. Annyira, hogy az nem roppan szét, csak beszakad a teteje…

Néhány nappal ezelőtt vettem egy mangót és egy avokádót az Aldiban. Nem volt vele különösebb tervem, csak kíváncsi voltam, hogy ezek is hasonlóképpen ehetetlennek e, mint amiket az összes többi üzletlánc árul (egy kivételével), vagy esetleg szerencsém van, és nem kell többet hajtóvadászatot folytatnom a városban. Nem volt szerencsém. A mangó még mostanra sem érett meg. Azért ma felhasználtam mindkettőt. Az avokádókrém persze lett már jobb is (nem nevezem guacamolenak, mert ez nem az. Ez csak egy végtelenül lebutított, hétköznapi változat), viszont a csirkét a mangó sem tudta elrontani.
A csirkét 1 centis kockákra vágom, és összekeverem az apróra vágott fokhagymával, hagymával, csilivel, az olívaolajjal, néhány darabka fahéjjal és a fél citrom levével (ez csak azért kell, hogy ne málljon szét annyira az ipari csirkemell. Ha házi csirkét használunk, elmaradhat. Bár most a kissé ízetlen mangó miatt is jól jött). Ezt legalább fél óráig hagyom a hűtőben. A mangót meghámozom, felkockázom. Erős lángon, állandó kevergetés mellett elkezdem sütni a csirkét, ekkor sózom. Aranyszínűre pirítom, majd hozzáadom a mangót, és kisebb lángon sütöm-párolom még 5-10 percig. Ha kész, a fahéjat kidobom, és adok hozzá még kevés őrölt csilit, csak a színe miatt.
Az avokádókrémhez a fokhagymát az avokádóval, sóval és citromlével robotgépben pürésítem néhány evőkanálnyi jó minőségű olívaolajjal, az avokádó méretétől függően. Én úgy szeretem, ha tejföl állagú lesz. Mivel ez elég vacak avokádó volt, a krém kissé kesernyés lett. Amúgy igazán finom avokádót én eddig csak a Lidl-ben kaptam, de a fekete héjú ott sem volt jó, csak a zöld.
A fokhagymás tejfölhöz a fokhagymát préselem, és sóval, borssal a tejfölhöz keverem.
A pirított burgonyához nagyjából egyenletes méretű darabokat választok, a hámozás után cikkekre vágom és 2-3 evőkanálnyi olívaolajon néhány ág kakukkfűvel, borsikafűvel fedő alatt megpárolom, ez nagyjából fél óra. Elég levet enged, nem kell hozzá folyadék. Néha megkavarom közben. Annyi idő alatt van kész, mint a hús, érdemes egyszerre kezdeni a sütést. Ha már puha, leveszem a fedőt, sózom, és gyakoribb kavargatás mellett lepirítom (azért túl gyakori nem kell, mert püré lesz…)