mandula

Mandulás morzsában sült spárga

2010. május 5., szerda | köret | 4 hozzászólás


P1013470

Vannak napok, amikor a kávé sem segít. Frontok jönnek, frontok mennek, odakint hőség és elviselhetetlenül magas páratartalom, én meg csak szédikézek egész nap- hogy nagymamámat idézzem.

Ilyenkor az is előfordul, hogy csak délután, miután Pontyot letettem aludni, jut eszembe, hogy aznap még nem ettem semmit. Ez nálam nagyjából egyenlő egy pánikhelyzettel. És ilyenkor nem lehet egyszerűen csak leküldeni a gyomromba valamit, amit éppen találok, ilyenkor kárpótolni kell magam az egész napos, öntudatlan szenvedésekért.

Például morzsában sült spárgával. Eredetileg hétvégére terveztem, sült hal mellé, szóval ezt most tekinthetjük főpróbának, és ezt persze köretnek is lehet, meg csak úgy magában, megenni, csendben, a teraszon.

  • 1 adag
  • 12 termetesebb szál zöld spárga (kb 3/4 köteg)
  • 30 gr őrölt mandula ( 2 púpos ek)
  • 15 gr zsemlemorzsa (2 púpos ek)
  • 25 gr vaj

A spárgákat elpattintjuk, a fás alsó részét félretesszük levesnek, alaplének.

A sípokat kivajazott sütőtálba fektetjük, majd a maradék vajat összegyúrjuk a zsemlemorzsával, őrölt mandulával, csipet sóval, és a spárgákra morzsoljuk.

A sütőtálat letakarjuk alufóliával, és 220°C fokos sütőben letakarva 10 percig, majd a fólia nélkül további 10 percig sütjük.

Címkék: , , ,

Mandulavaj

2010. április 23., péntek | üveges | 11 hozzászólás

P1013023

A földimogyoró vaj (akár házilag) ugye mindenkinek megvan?

Na ez olyan, csak mandulából.

Fájó, de a zseniálisan egyszerű és kézenfekvő recept nem nekem jutott eszembe, hanem ennek a fiatal hölgynek, ahol az eredeti bejegyzés megtekintésén kívül szívből ajánlok egy kis barangolást a honlapján, tekintettel a nagyszerű receptekre és gyönyörű fotókra.

A mandula pirításához is ajánl egy egyszerű metódust a sütőben sütés helyett (ami a kiszámíthatatlan gázsütők esetében nagyon hasznos lehet), de én ezt a részt inkább úgy csináltam, mint eddig, mert a helyenként sötétebbre pörkölt csonthéjasok nem állnak közel a szívemhez. Akinek viszont igen, az kövesse bátran az ő utasításait.

Még egy ponton el kellett térnem az eredeti recepttől, akaratom ellenére, mégpedig a mandulakivonat és kókuszolaj hiánya miatt. Bár gyanítom, hogy úgy sokkal intenzívebb, mandulásabb ízt kaptam volna, de ha nincs, hát nincs. Ezt úgy próbáltam orvosolni, hogy hidegen sajtolt mandulaolajjal helyettesítettem a kókuszolajat. A végeredmény így is nagyon kellemes, de kevésbé átütően mandulás. Mert ugye aromát nem akartam használni… Persze azt is lehet, meg semleges ízű étolaj is kerülhet bele a kókuszolaj helyett, de én az ilyen megoldásoktól inkább tartózkodom.

A mézet pedig most csak azért cseréltem le juharszirupra, mert az hígabb, és szerintem a mandula kevésbé zsíros állagához szükséges ez a kevés folyadék. Ha csak olajat adunk hozzá, akkor is krémes lesz előbb (inkább utóbb), de abból nagyon sok kell, és túlságosan olajos lesz állagra és ízre is (próbáltam…).

  • 1 kis üveggel lett belőle:
  • 200 gr mandula
  • 20 gr juharszirup (vagy folyós méz)
  • 5-7 ek (hidegen sajtolt) mandula olaj (vagy amennyi szükséges)
  • 1 kk só (finom szemcsés, vagy mozsárban porrá őrölt)

A mandulát nagyon alacsony lángon egy vastag aljú serpenyőben addig sütjük, amíg a héja elkezd kissé sötétedni, és érezni lehet a pirított mandula illatát. Ez 15-20 perc. Közben időnként, 3-4 percenként meg kell rázogatni a serpenyőt.

A mandulát késes robotgépbe öntjük, finomra daráljuk (vagy nagyobb darabosra, ha darabos mandulavajat szeretnénk), majd hozzáadjuk a juharszirupot, sót, és tovább daráljuk. Az olajat evőkanalanként adjuk hozzá, ilyenkor a keverőtál szélére feltapadt mandulát is visszakotorjuk a tál aljára. Annyi olajat adunk hozzá, amennyitől krémes, kenhető lesz az állaga. Ez nekem most 5 evőkanálnyi volt.

A kész vajat üvegekbe töltjük és hűtőben tároljuk. (ez lehet, hogy szükségtelen elővigyázatosság, ráadásul jól meg is keményszik tőle a “vaj”, szóval lehet, hogy a hűtő elhagyható…)

Hogy mire való?

Nos, nem tudom.

Azon kívül, hogy magában majdnem megettem az egész üveggel, mert annyira finom, jó lehet még földimogyoró vajas kekszek mandulavajas változatának elkészítésére, vagy kekszekre, kalácsra, kenyérre kenve, mint a földije.

Aztán persze elkészíthető dióból, dióolajjal, törökmogyoróból, törökmogyoró olajjal, és a többi, és a többi…

Címkék: ,

Ökörszem vagy thumbprint cookies, mandulás-sárgabarack lekváros és mogyorós-tejcsokis

2010. április 13., kedd | desszert | 6 hozzászólás

P1012589

Vagy mini linzer, vagy minek is nevezzem még.

Az úgy van, hogy Martha Stewart bombáz engem nap mint nap a fantasztikus süti receptekkel (örök hála Doctor Peppernek, aki tudomásunkra hozta a süti körlevél létezését), meg olvasgatja az ember lánya a Tastespottingot is, szóval a thumbprint cookiest nem lehet kikerülni. Ami a nevét egyébként arról kapta, hogy ujjal kell kis mélyedéseket nyomkodni a sütik közepébe, és ebbe kerül a töltelék. De van ennek becsületes magyar neve is, ökörszemnek hívják, szóval ne flancoljunk, hacsak nem muszáj.

Aztán még az is van, hogy olyan elvetemült akaratos fajta vagyok, mint a nagyanyám, aki ismeri az összes alaptészta receptjét- és minden mást ezen receptekből származtat. Neki csak ne mondja meg egy receptes füzet, vagy szakácskönyv, hogy az a süti, amit ő a fejébe vett, majd mitől lesz jó. Azt ő tudja. Mind a 86 éve meggyőződésével. Nos, én tőle tanultam sütni, így a receptjeim nagyobbik része experimentális úton születik, de azért valamicskét fejlődtem is, így például én már használok mérleget.

(illusztráció:

“Nagyi, mennyi liszt kell a csörögébe? “

“Hát csak úgy, hogy jó legyen, fiam!”

“Na de mégis menyi az, amitől jó lesz,”

“Hát, úgy három kis marékkel. Az van vagy harminc deka…Látod fiam, ilyennek kell lenni a tésztának, akkor jó.”)

Ez a süti is a magyar, hagyományos 3:2:1 arányú omlós tészta receptjéből származik, némi módosítással. A liszt egy része helyett őrölt mogyoró, mandula, és kevesebb vaj, az olajos magvak zsiradéktartalmát ellensúlyozandó. A végeredmény: nagyon finom!

A kétféle ízesítés magyarázata is egyszerű: már megint nem tudtam dönteni két egyformán ínycsiklandó változat közül, így elkészült mindkettő. A projectet Férj némi riadalommal szemlélte, mivel este nyolc után vágtam neki. Főleg amikor a négy tepsi süti már a pulton hűlt, mellette pedig a fagyigép keverte a mangófagyit, akkor életem hű párja hangjában némi aggodalommal megkérdezte, hogy milyen rendezvényre készülök, és tudnia kellene e valamiről ezzel kapcsolatban. Nos, rendezvény az nem volt. De reggelre már süti is csak alig…

  • mogyorós-tejcsokis
  • 2 tepsi
  • 20 dkg darált mogyoró
  • 10 dkg finomliszt
  • 10 dkg vaj
  • 10 dkg cukor
  • 1 tojás
  • tejcsoki a sütik közepébe (én most pontosan 7,5 dkg-ot használtam hozzá)

A vajat, lisztet, őrölt mogyorót, tojást összegyúrjuk, majd három centi átmérőjű golyókat formázunk a tésztából.

A golyókat sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük, egymástól tisztes távolságban, mert sütés közben egy kicsit meg fognak nőni.

Minden süti közepét benyomjuk az ujjunkkal, majd a mélyedésbe egy kis darabka csokit rakunk. (csokipasztillával egyszerűbb lett volna, akkor nem kell tördelni, de nekem olyan nincs)

200°C fokon (gázsütőben) 14 perc alatt sült ki. Ha az alja arany barna, a teteje enyhén pirult, akkor jó.

A sütőpapírral együtt rácsra emeltem a sütiket, és úgy hűtöttem ki.

  • mandulás-sárgabarack lekváros
  • 2 tepsi
  • 20 dkg őrölt mandula (én most blansírozottat használtam)
  • 10 dkg finomliszt
  • 10 dkg cukor
  • 1 tojás
  • sárgabarack lekvár (én kg 1,5 dl-nyit használtam hozzá)

Fontos, hogy olyan lekvárt használjunk hozzá, ami bírja a sütést, vagyis nem pektinnel készült. Legjobb a házi, ami nem dzsemfixszel készült. Ennek hiányában más, sütésre alkalmas lekvár is megteszi. Egyébként azért sárgabarack, mert ez volt itthon, de málnalekvárral talán még finomabb lehet!

A lisztet, vajat, tojást, cukrot, mandulát összegyúrjuk, majd 3 centis gombócokat formázunk belőlük, és azokat sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. Mindegyiket benyomjuk az ujjunk hegyével, és fél-fél kávéskanálnyi baracklekvárt teszünk a közepükbe.

200°C fokon 14 perc, amíg alul-felül enyhén pirult nem lesz.

Rácsra emelve hűtöm ki.

Címkék: , , , , ,

Kávés-mandulás tallérok

2010. március 15., hétfő | desszert, gyors&könnyű | 4 hozzászólás

P1011810

Ha egy üzlet beindul…

Minden bizonnyal ez a legrövidebb idő alatt legtöbbször ismételt sütemény, ami a konyhámból kikerült. Illetve még csak nem is feltétlenül az én konyhámból, mert sütöttem már a nagyszülőknél is amikor arra jártunk látogatóban.

Ez az a bizonyos recept, aminek az eredetije Latsiától származik, és nálam a múlt héten kezdte pályafutását mogyorós tallérokként. Aztán néhány tőlem nem igazán meglepő változtatást követően a mogyoró lecserélődött mandulára, és került bele némi (igazából elég sok) kávé is. Mert fő a változatosság.

  • 2 tepsi
  • 20 dkg őrölt mandula
  • 6 dkg vaj
  • 1 dl (= 7,5 dkg) nádcukor
  • 1 tojás
  • 1 adag darált kávé (7 gr) (ha kissé durvábbra darált szemcséjű, az a legjobb)
  • 1 tk őrölt fahéj

A hozzávalókat jól összegyúrjuk, majd a tésztából kisebb diónyi gombócokat formázunk.

A gombócokat sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük, egymástól nem túl messze, majd villával lelapítjuk.

180°C fokon (gázsütőben) 15 perc, amíg az alja elkezd aranyszínűvé válni. Villanysütőben pedig 170°C fokon 10 perc elég neki.

A kész tallérokat sütőpapírral együtt rácsra emelem, és ott hűtöm ki.

Címkék: , , , ,

Fehér csokis, ricottás málnatorta, fehér csokis-kukoricapelyhes alappal

2010. február 24., szerda | desszert | 8 hozzászólás

P1011297

Jó néhány csúfos kudarcba fulladt csoki cannelloni kísérlet után a biztos és könnyű sikerre vágytam. Nos, küldetés teljesítve.

Bár a sütés nélküli tortáknak továbbra sem leszek nagy rajongója, a keksztortáknak meg aztán végképp nem, de ez a fehér csokis-kukoricapelyhes tortaalap recept nagyon megtetszett a Kis torták, minisütemények könyvecskében, ami szintén a Holló és társa kiadó Könnyen, gyorsan, finomat sorozatából való. A tetejére való szőlős tejszínes krém már annyira nem jött be, ezért lecseréltem egy málnás, fehér csokis, ricottás ad hoc gyártott egyvelegre, ami igen jól sikerült, megkockáztatom, jobb lett, mint az eredeti.

A friss citromfű belőle persze elhagyható, de olyan szép cserepeseket lehet kapni belőle, olyan jól bírja a lakásban való tartást, és olyan könnyed tavaszias íze van, hogy szerintem kár lenne. Már ha megoldható a beszerzés.

A torta pedig természetesen nagyon finom.

  • 1 db 18 cm kapcsos tortaformához
  • tortaalap:
  • 15 dkg fehér csoki,
  • 2,5 dkg blansírozott mandula (stift vagy durvára vágott)
  • 5 dkg vaj
  • 7,5 dkg kukoricapehely (natúr corn flakes)
  • krém:
  • 15 dkg málna
  • 4 gr zselatinpor
  • 15 dkg mascarpone
  • 10 dkg fehér csoki
  • 5 dkg cukor
  • 25 dkg ricotta
  • 1 marék friss citromfűlevél (finomra aprítva kb 2 púpos ek)

A tortaalaphoz egy vastag aljú serpenyőben szárazon, igen kis láng felett kissé megpirítjuk a mandulát, majd megy hozzá a vaj is. Ha már aranyszínű a mandula, belekeverjük az apróra darabolt csokit, és néhány kavarás után lehúzzuk a tűzről. Ennyi elég is s csokinak, hogy elolvadjon. Addig keverjük, amíg már nem maradnak benne nagyobb csokoládé darabkák, majd hozzákeverjük a kukoricapelyhet is.

A kapcsos tortaforma alját és oldalát kibéleljük méretre vágott sütőpapírral, és elegyengetjük benne a kukoricapelyhes masszát. Félretesszük hűlni.

A krémhez a málnát a zselatinnal összemelegítjük, majd ha már a zselatin feloldódott, hozzáadjuk a cukrot, és az apróra tördelt csokit is. Kis láng fölött addig melegítjük, amíg a csoki elolvad.

A tűzről lehúzva megy hozzá a mascarpone és s ricotta is, majd addig kavarjuk a krémet, amíg csomómentes nem lesz.

Végül megy hozzá az igen finomra aprított citromfű, ezzel is alaposan átkeverjük, majd a kukoricapelyhes alapra simítjuk.

Hűtőbe kerül 3-4 órára, amíg a krém teljesen meg nem dermed.

Címkék: , , , , , ,

Két keksz: aszalt sárgabarackos, mandulás korianderrel és aszalt szilvás, diós fahéjjal

2010. január 19., kedd | desszert, gyors&könnyű | 5 hozzászólás

P6260005

Ebben a hónapban Férj tényleg minden második nap ügyel. Ezt a részt most nem részletezném túlságosan. Ponty órákig áll az ajtót lesve, miután elmegy, hátha visszajön és képtelen aludni, ha ismét hazajön (két nap múlva), nehogy elmulasszon egy perc közös játékot is. És ha este véletlenül mégiscsak elnyomja a buzgalom (azaz szó szerint összecsuklik a fáradtságtól), az apja pólójával alszik. Nekem meg a szívem szakad meg miatta…

Persze Férj miatt is, neki sem túl jó mostanában. Az csak egy (és a legkisebb) dolog, hogy zacskókból, dobozokból eszik szendvicseket, sütiket és akármilyen finomat is főzök, műanyag ételhordóban megmikrózva már nem az igazi. Ennek ellenére igyekszem legalább ezen a téren kicsit bearanyozni az életét, mást segíteni neki most úgysem tudok. Úgyhogy az ellátmányába próbálok mindenféle finomságot csempészni. Például ezeket a kekszeket.

A mandulás sárgabarackos ötlete Beatbulltól származik, bár ő nem kifejezetten ilyen sütire  gondolt a minap. A koriandertől nem kell megijedni benne, egyáltalán nem sokkoló az íze, sőt, nagyon visszafogott, harmonikus, kellemes.

Az aszalt szilva-dió-fahéj kombinációt meg szerintem nem is kell bemutatni, és szintén nem meglepő módon a kekszben is remekül működnek együtt.

A felvagdosott puha aszalt gyümölcsök húsa kissé beledolgozódott a tésztába a gyúrás során, így ezek a kekszek nem annyira ropogósak, inkább csak omlósak és kicsit puhábbak. (igazából egy pohár tejjel mennyeiek!) De ha ropogósat szeretnénk, akkor nagyobb darabokra vagdossuk fel hozzá a gyümölcsöket.

  • Aszalt sárgabarackos-mandulás
  • 3 tepsi
  • 20 dkg finomliszt
  • 10 dkg finomra  őrölt mandula (ha van, blansírozott)
  • 15 dkg vaj
  • 8 dkg cukor
  • 8 dkg aszalt sárgabarack
  • 1 kis tojás
  • 1 ek koriander (szűken mérve)
  • csipet(!) sütőpor (nem több!)

A koriandert egy evőkanálnyi cukorral együtt mozsárban porrá őröljük.

Az aszalt sárgabarackot késsel apróra vagdossuk.

A sütőporral elkevert lisztet, mandulát, tojást, vajat, cukrot, őrölt koriandert és a darabolt aszalt barackot összegyúrjuk, majd a tésztát egy jó nagy darab folpack fólia közepére rakjuk. Itt egy 5 cm átmérőjű hengert formázunk belőle, majd szorosan betekerjük a fóliába. A fóliába csomagolt tésztát még néhányszor áthengergetjük, hogy egyenletes legyen a rúd felszíne, majd hűtőbe kerül jó másfél órára.

Ha a tészta megdermedt, kicsomagoljuk és éles késsel 3-4 mm szeleteket vágunk belőle.

A korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, és  előmelegített sütőben, 180°C fokon (gázsütő) 15-18 percig sütjük, vagy amíg a kekszek alja elkezd aranyszínűvé válni. (az én sütőm elég vacak, érdemes már 10 perc után figyelni a kekszeket!)

Rácsra rakosgatva hűtöm ki, majd jól záródó dobozban tárolom.

  • Aszalt szilvás-diós
  • 3 tepsi
  • 20 dkg finomliszt
  • 10 dkg finomra őrölt dió
  • 15 dkg vaj
  • 10 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 8 dkg aszalt szilva
  • 1 púpos tk őrölt fahéj
  • csipet(!) sütőpor

Az elkészítése pedig teljesen megegyezik az aszalt sárgabarackos kekszével, az aszalt gyümölcs vagdosásától kezdve végig a gyúráson, szeletelésen, sütésen át.

Címkék: , , , , , ,

Retrománia/ Szamba szelet

2009. december 1., kedd | desszert | 17 hozzászólás

P5080015Na még egyszer, miután az én kis angyalkám (Lucifer is angyal volt eredetileg, ugye…) kacsójának egyetlen bájos mozdulatával kitörölte az egész elkészült bejegyzést…

Szóval nem hagytam ám fel a retro csokik házi gyártásával, egyáltalán nem.

Nem is vagyok egyedül ezzel a szenvedélyemmel, hiszen Doctor Pepper is retro csokik receptjeit vadássza, tehát ez a bejegyzés most részben neki is szól. Meg a fent nevezett édesség többi rajongójának.

Arról most nem tudok nyilatkozni, hogy a hasonlóság az eredetivel milyen mértékű, mivel az eredetinek én nem voltam túl nagy rajongója, igen ritkán kóstoltam. De Férj szerint minden eltérés a házi gyártmány javára vált.

Összességében ez egy meggyes marcipán szelet, csokival bevonva. Részleteiben pedig a töltelék egy elképesztő pink színű marcipános massza, ami rengeteg egyéb módon is felhasználható, például így karácsony tájékán akár szaloncukornak is.

Maga a marcipán nagyon finom, igazából az első adag belőle bevonás nélkül tűnt el… Ez most nem Beatbull receptje alapján készült, mert szempont volt a hűtés nélkül tárolhatóság, így a tojásfehérjés változat nem jött szóba. (bár az a massza jobban formázható, így díszítésre szerintem alkalmasabb, de egy csokoládés mártott szeletet megformázni nem olyan nagy ördöngősség ebből sem). Ez itt a Totaimádónál talált remek marcipán-összefoglaló egyik receptjének módosításával készült, csak a szirupot víz helyett meggy püréből főztem hozzá. (ez az összefoglaló amúgy nagyon hasznos, a Szamba szelettől függetlenül is!)

Már megint több lesz a bevezető, mint a recept, szóval jöjjön inkább a recept.

5 szelet (3×7 cm)

10 dkg finomra darált, blansírozott (héj nélküli) mandula

10 dkg cukor

25 dkg meggy (mirelit)

10 dkg étcsoki (60%)

(A mandulát  hozzá jelen esetben így vettem készen a LIDLben. Igazán finomra darálva jobb lett volna, de most lusta voltam előszedni a kávédarálót hozzá.)

A meggyet kiolvasztom, a levét is felfogom és azzal együtt leturmixolom, szitán/szűrőn leszűröm, áttöröm a húsát, hogy zavaróan természetes hatást keltő gyümölcs darabok ne maradjanak benne.

Az így nyert leveses pürét beforralom kb a harmadára. Széles, vastag aljú teflon serpenyőben percek alatt megvan.

A koncentrált meggyléből kimérek 50 gr-ot.

Hozzáadom a cukrot, és addig főzöm, amíg sűrű, szirupos nem lesz. Előbb használt teflon serpenyőben, hogy ne kelljen annyit mosogatni.

Ha kész a szirup, a mandulával összegyúrom, majd a masszát egy nagyobb darab folpack fólia közepére öntöm. Lazán a  fóliába csomagolom, és csak ezután egyengetem formára, ami jelen esetben egy fél centi magas, kb 15 cm x 7 cm téglatestet jelent. Poharat is görgetek végig a tetején néhányszor, hogy egyenletes felszínű legyen.

Miután a massza teljesen kihűlt és megszilárdult ( a hűtő ilyenkor is hasznos), feldarabolom a megfelelő méretű szeletekre.

A csokit vízgőz felett/kis lángon megmelegítem, amíg épp csak folyóssá válik, azaz 31°C fok körüli hőmérsékletű nem lesz. Én mellette állok és folyamatosan böködöm, amikor elkezd puhulni, azonnal veszem is le a tűzről. Túlmelegíteni nem célszerű, mert elveszti a fényét.

A szeleteket minden oldalát megmártom a csokiban.

Szilikonos sütőlapra teszem dermedni.

Ha nem vagyunk elégedettek az eredménnyel, mert lukacsos marad, vagy egyenetlen, akkor lehet két réteggel is bevonni, de a képen látható példányokkal csak egyszer történt meg ez a művelet.

Ha már kihűlt, de még nem teljesen kemény, éles késsel le lehet vagdosni az oldaláról lefolyt csokitócsákat is, hogy még szebb legyen a végeredmény.

Csak azután csomagolom, miután a csoki teljesen megszilárdult rajta.

Címkék: , , , ,

Mandulás keksz sáfránnyal, rózsavízzel

2009. november 27., péntek | desszert | 4 hozzászólás

P5040032

Az arab konyhák ízvilága igen közel áll hozzám, ezzel sok újdonságot nem mondok. A sáfrány-rózsavíz-mandula kombinációja sem először fordul elő nálam egy édességben. Igazából az egyik nagy kedvencem. Így hát sok gondolkodást nem igényelt este nyolc után ennek a keksznek az összeállítása egy NAGYON fárasztóra sikerült nap után. (mert a süti az orvosság a léleknek és annak az elkészítése nem is igazi munka, sokkal inkább rekreáció)

Egyébként nem történt semmi különös, csak Ponty úgy döntött, hogy egyetlen percre sem mehetek tőle egy méternél távolabb (lehetőség szerint 10 centinél távolabb sem), beleértve azt az időt is, amikor ő alszik. Erről pedig úgy gondoskodik, hogy alvás közben (is) fogja a lábamat. Egyébként is kicsit megterhelő a főzés és a házimunka (főleg a napi 5-6 óra, számomra kevéssé pihentető közös “játék” után), miközben egy alig egy éves kapaszkodik a lábamba és egy meglehetősen interaktív mókának képzeli azt, hogy én bepakolom a kukába a szemetet, ő meg kipakolja. Természetesen édes rendületlenül, az összes rosszaság elkövetése közben gurgulázó (tényleg!) hangokat hallat és kacag. Haragudni nem lehet rá, ez egyértelmű, csak elfáradni mellette, de nagyon.

Szerencsére van egy ősöreg, kicsontozott, alig működő laptopunk, amin azért némi technikai nehézség és sorozatos malőrök árán, de tudom írni a blogot a lábamba csimpaszkodva alvó kisded mellet is. (minő szerencse, hová is lenne a világ, ha hanyagolnám eme igen nagy jelentőségű cselekedetemet)(önironikusan vigyorgó szmájli)

A kekszet ezúttal csak magamnak sütöttem (volna, de nem kell aggódni, Férj természetesen ügyes és lop magának belőle), ezért ez most egy sok vajjal készült változat. Omlós, ropogós, illatos, csodálatos.

  • 3 tepsihez
  • 20 dkg finomliszt
  • 10 dkg finomra darált mandula
  • 15 dkg vaj
  • 10 dkg + 1 ek cukor
  • 1 tojás
  • csipet  sáfrány,
  • 1 ek rózsavíz,
  • fél narancs leve és reszelt héja.

A sáfrányt egy evőkanálnyi cukorral porrá dörzsölöm mozsárban, majd feloldom a rózsavízzel.

A lisztet, cukrot, vajat, tojást, mandulát, narancslevet,  reszelt héjat és a sáfrányos keveréket összegyúrom. Amikor a tészta összeállt, egy nagyobb darab folpack fólia közepén 5 cm átmérőjű hengert formálok belőle, majd betekerem a fóliába, mint a szaloncukrot. Itt még lehet gurigázni vele, hogy szép egyenletes henger legyen.

Hűtőbe kerül, amíg megszilárdul. Ez kb egy óra.

Miután már megdermedt benne a vaj, kicsomagolom és egy éles késsel 3 mm szeleteket vágok belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek a korongok, majd 180°C fokon sütöm 10-12 percig, amíg az alja elkezd aranyszínt kapni.

Forrón még puha, meg kell várni, amíg kihűl és megszilárdul, csak utána kerül a kekszes dobozba. (a maradék)

Címkék: , ,

Duplán mandulás muffin és még egy muffin alaptészta

2009. november 11., szerda | desszert, gyors&könnyű | Nincs hozzászólás

P4180015

Már írtam korábban a zabpelyhes, almás muffinnál, hogy én kétféle alapreceptet használok és azokat variálom az olajos magvak, gyümölcsök, fűszerek változtatásával.

Az elsőben a tésztában reszelt gyümölcs van, ettől puha, szaftos, ízes lesz a tészta és, nem utolsó sorban, nem szárad ki.

A második a kevésbé egészséges verzió. A tésztájában tejszín és vaj van, ettől nem szárad ki. Puha, szaftos és nagyon finom ez is, csak hát kevéssé mondható diétásnak. De ennyi néha belefér. Főleg ha azt nézzük, hogy ez most reggelire, péksütemény helyett készült.

A tészta itt is egy sima kevert tészta, leginkább az egyensúlytésztához hasonló. Szintén nagyon egyszerű, egy tál kell hozzá meg egy habverő.

Itt is el kell még mondanom, hogy ez nem az az amerikai típusú, autentikus fűrészporra emlékeztető verzió, ez a nevét sokkal inkább csak a sütésére használt formának köszönheti. De garantáltan nagyon finom.

A mandula helyett itt is használható bátran bármilyen olajos mag, az aszalt feketeribizli is helyettesíthető más aszalt gyümölccsel, de a fűszerezése is opcionális, szóval mindenki engedje szabadon a fantáziáját és süsse bele amit szeret!

24 db mini vagy 12 db normál méretű muffinhoz

10 dkg finomliszt, 10 dkg darált mandula, 5 dkg finomra hengerelt zabpehely

4 tojás,

2 dl tejszín, 5 dkg puha vagy olvasztott vaj,

6 (8-10) dkg cukor

5 dkg aszalt feketeribizli, 0,5 dl Cointreau (vagy narancslé, vagy tetszés szerinti likőr)

5 dkg mandula

1 púpos tk fahéj, 1 púpos tk sütőpor (~ 1/2 zacskó)

A mandulát, amely lehet héjas vagy blansírozott is (nálam ez utóbbi), szárazon egy serpenyőben mérsékelt lángon aranyszínűre pirítom. Ha kihűlt, késsel durvára vágom.

Az aszalt feketeribizlit a Cointreauval gyorsforralóban addig főzöm, amíg az összes likőr elpárolog illetve az aszalt gyümölcs magába nem szívja.

A tojásokat a vajjal, cukorral egy tálba teszem, majd habverővel addig verem-kavarom, amíg az egész habos nem lesz, kissé megemelkedik és kivilágosodik. Ezt követően megy hozzá a sütőporral elkevert liszt, darált mandula, zabpehely, tejszín és fahéj.

Ha kaptam volna  bio narancsot földi halandók számára is megfizethető árban, akkor annak a héjából is reszeltem volna bele.

Habverővel alaposan kikavarom a masszát, majd szilikonos muffin sütőbe, vagy hagyományos, papírkapszlikkal bélelt muffin sütőbe kanalazom a masszát.

180°C fokon 45 percig sül a mini változat, 55 percig a hagyományos méretű. Egyébként meg tűpróbáig.

Miután megsült, rácsra szedegetve hűtöm ki.

Két dolgot fűznék még hozzá a recepthez.

A cukor mennyisége nekünk így pont elég benne. De ez így nem túl édes. Ha valaki klasszikusan édes desszertre vágyik tegyen bele 8, illetve a felhasznált aszalt gyümölcs édességétől függően 10 dkg-ot!

A másik az aszalt gyümölcs. Lehet helyette friss gyümölcsöt is használni, nekem az egyik kedvencem az áfonyás, ez mirelit gyümölcsből is készíthető, csak akkor ne olvasszuk ki felhasználás előtt, hanem fagyosan kerüljön a tésztába. 10 dkg lédúsabb gyümölcs még nem áztatja el a tésztát. Szárazabb húsú gyümölcsből, mint amilyen a birsalma (és amivel szintén nagyon finom!), 15 dkg is kerülhet bele.

Címkék: , , , , ,

Sáfránykrém pirított mandulával

2009. október 29., csütörtök | desszert, gyors&könnyű | 9 hozzászólás

P4050028

Hát igen, nem az a hétköznapi desszert, de nem is hétköznap volt tegnap. Ez készült a blogszülinapra.

Az alapja a kacsi, azaz a friss házasok és gyermekágyas édesanyák számára készülő perzsa sáfránykrém, de úgy tűnik, az én puhány ízlésemnek az autentikus változat nem jön be, így kicsit változtattam rajta. Az eredeti recept szerint csak nagyon sok vaj, cukor, liszt és víz van benne fűszerekkel, de nekem hiányzott a tejes-tejszínes alap hozzá, így ez a változat már azzal készült. A fűszerek viszont maradtak.

Az ára ugyan húzós, mivel a két fős adagba egy zacskó sáfrány került, de megérte. Egyébként pár perc alatt elkészül, az alapanyagok pedig minden elfajzottabb gasztroblogger konyhájában fellelhetőek hozzá.

2 adag

2 dl zsíros tej, 1 dl tejszín, 2 dkg vaj, 2 tojás sárgája, 3 dkg étkezési(kukorica)keményítő, 4 ek cukor,

1 kk= 0,12 gr sáfrány (1 zacskó Kotányi), 1 kk kardamom mag ( 4 hüvelyből), 1 ek rózsavíz,

4 ek hámozott, szeletelt mandula forgács

A sáfrányt és a kardamomot mozsárban 1 ek cukorral porrá őrölöm, majd a többi cukorral, a rózsavízzel és 1 dl vízzel felteszem főzni. Sűrű szirupot készítek belőle, azaz beforralom az 1/3-ra.

A mandula lapkákat száraz serpenyőben kis láng fölött aranyszínűre pirítom.

A keményítőt és a tojások sárgáját habverővel csomómentesre keverem a tejjel, tejszínnel. Vízgőz fölött, vagy némi gyakorlat után kis láng fölött folyamatos habverővel való verés-keverés közben sűrűre főzöm.

Ha kész az igen sűrű krém, megy hozzá a vaj és a szirup. Én a szirupot inkább átszűrtem előtte, hogy ne maradjon benne darabos fűszer.

Még melegen poharakba/tálkákba töltöm és megszórom a mandulával. Melegen vagy langyosan a legfinomabb.

A tetejére kerülhet még pirított, apróra vágott pisztácia is, de abból sózatlant itt nem kaptam.

Lehet még rá gránátalmát is kanalazni, de amit én vettem hozzá, az bűn rossz volt, így most az sem került rá.

Címkék: , , ,