Flat-Cat

Fehér csokis, ricottás málnatorta, fehér csokis-kukoricapelyhes alappal

Jó néhány csúfos kudarcba fulladt csoki cannelloni kísérlet után a biztos és könnyű sikerre vágytam. Nos, küldetés teljesítve.

Bár a sütés nélküli tortáknak továbbra sem leszek nagy rajongója, a keksztortáknak meg aztán végképp nem, de ez a fehér csokis-kukoricapelyhes tortaalap recept nagyon megtetszett a Kis torták, minisütemények könyvecskében, ami szintén a Holló és társa kiadó Könnyen, gyorsan, finomat sorozatából való. A tetejére való szőlős tejszínes krém már annyira nem jött be, ezért lecseréltem egy málnás, fehér csokis, ricottás ad hoc gyártott egyvelegre, ami igen jól sikerült, megkockáztatom, jobb lett, mint az eredeti.

A friss citromfű belőle persze elhagyható, de olyan szép cserepeseket lehet kapni belőle, olyan jól bírja a lakásban való tartást, és olyan könnyed tavaszias íze van, hogy szerintem kár lenne. Már ha megoldható a beszerzés.

A torta pedig természetesen nagyon finom.

1 db 18 cm kapcsos tortaformához

tortaalap:

15 dkg fehér csoki,

2,5 dkg blansírozott mandula (stift vagy durvára vágott)

5 dkg vaj

7,5 dkg kukoricapehely (natúr corn flakes)

krém:

15 dkg málna

4 gr zselatinpor

15 dkg mascarpone

10 dkg fehér csoki

5 dkg cukor

25 dkg ricotta

1 marék friss citromfűlevél (finomra aprítva kb 2 púpos ek)

A tortaalaphoz egy vastag aljú serpenyőben szárazon, igen kis láng felett kissé megpirítjuk a mandulát, majd megy hozzá a vaj is. Ha már aranyszínű a mandula, belekeverjük az apróra darabolt csokit, és néhány kavarás után lehúzzuk a tűzről. Ennyi elég is s csokinak, hogy elolvadjon. Addig keverjük, amíg már nem maradnak benne nagyobb csokoládé darabkák, majd hozzákeverjük a kukoricapelyhet is.

A kapcsos tortaforma alját és oldalát kibéleljük méretre vágott sütőpapírral, és elegyengetjük benne a kukoricapelyhes masszát. Félretesszük hűlni.

A krémhez a málnát a zselatinnal összemelegítjük, majd ha már a zselatin feloldódott, hozzáadjuk a cukrot, és az apróra tördelt csokit is. Kis láng fölött addig melegítjük, amíg a csoki elolvad.

A tűzről lehúzva megy hozzá a mascarpone és s ricotta is, majd addig kavarjuk a krémet, amíg csomómentes nem lesz.

Végül megy hozzá az igen finomra aprított citromfű, ezzel is alaposan átkeverjük, majd a kukoricapelyhes alapra simítjuk.

Hűtőbe kerül 3-4 órára, amíg a krém teljesen meg nem dermed.

Címkék: édes, fehér csoki, kukoricapehely, málna, mandula, mascarpone, ricotta

Két keksz: aszalt sárgabarackos, mandulás korianderrel és aszalt szilvás, diós fahéjjal

Ebben a hónapban Férj tényleg minden második nap ügyel. Ezt a részt most nem részletezném túlságosan. Ponty órákig áll az ajtót lesve, miután elmegy, hátha visszajön és képtelen aludni, ha ismét hazajön (két nap múlva), nehogy elmulasszon egy perc közös játékot is. És ha este véletlenül mégiscsak elnyomja a buzgalom (azaz szó szerint összecsuklik a fáradtságtól), az apja pólójával alszik. Nekem meg a szívem szakad meg miatta…

Persze Férj miatt is, neki sem túl jó mostanában. Az csak egy (és a legkisebb) dolog, hogy zacskókból, dobozokból eszik szendvicseket, sütiket és akármilyen finomat is főzök, műanyag ételhordóban megmikrózva már nem az igazi. Ennek ellenére igyekszem legalább ezen a téren kicsit bearanyozni az életét, mást segíteni neki most úgysem tudok. Úgyhogy az ellátmányába próbálok mindenféle finomságot csempészni. Például ezeket a kekszeket.

A mandulás sárgabarackos ötlete Beatbulltól származik, bár ő nem kifejezetten ilyen sütire  gondolt a minap. A koriandertől nem kell megijedni benne, egyáltalán nem sokkoló az íze, sőt, nagyon visszafogott, harmonikus, kellemes.

Az aszalt szilva-dió-fahéj kombinációt meg szerintem nem is kell bemutatni, és szintén nem meglepő módon a kekszben is remekül működnek együtt.

A felvagdosott puha aszalt gyümölcsök húsa kissé beledolgozódott a tésztába a gyúrás során, így ezek a kekszek nem annyira ropogósak, inkább csak omlósak és kicsit puhábbak. (igazából egy pohár tejjel mennyeiek!) De ha ropogósat szeretnénk, akkor nagyobb darabokra vagdossuk fel hozzá a gyümölcsöket.

Aszalt sárgabarackos-mandulás

3 tepsi

20 dkg finomliszt

10 dkg finomra  őrölt mandula (ha van, blansírozott)

15 dkg vaj

8 dkg cukor

8 dkg aszalt sárgabarack

1 kis tojás

1 ek koriander (szűken mérve)

csipet(!) sütőpor (nem több!)

A koriandert egy evőkanálnyi cukorral együtt mozsárban porrá őröljük.

Az aszalt sárgabarackot késsel apróra vagdossuk.

A sütőporral elkevert lisztet, mandulát, tojást, vajat, cukrot, őrölt koriandert és a darabolt aszalt barackot összegyúrjuk, majd a tésztát egy jó nagy darab folpack fólia közepére rakjuk. Itt egy 5 cm átmérőjű hengert formázunk belőle, majd szorosan betekerjük a fóliába. A fóliába csomagolt tésztát még néhányszor áthengergetjük, hogy egyenletes legyen a rúd felszíne, majd hűtőbe kerül jó másfél órára.

Ha a tészta megdermedt, kicsomagoljuk és éles késsel 3-4 mm szeleteket vágunk belőle.

A korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, és  előmelegített sütőben, 180°C fokon (gázsütő) 15-18 percig sütjük, vagy amíg a kekszek alja elkezd aranyszínűvé válni. (az én sütőm elég vacak, érdemes már 10 perc után figyelni a kekszeket!)

Rácsra rakosgatva hűtöm ki, majd jól záródó dobozban tárolom.

Aszalt szilvás-diós

3 tepsi

20 dkg finomliszt

10 dkg finomra őrölt dió

15 dkg vaj

10 dkg cukor

1 tojás

8 dkg aszalt szilva

1 púpos tk őrölt fahéj

csipet(!) sütőpor

Az elkészítése pedig teljesen megegyezik az aszalt sárgabarackos kekszével, az aszalt gyümölcs vagdosásától kezdve végig a gyúráson, szeletelésen, sütésen át.

Címkék: aszalt gyümölcs, aszalt szilva, dió, édes, gyors&könnyű, keksz, mandula

Retrománia/ Szamba szelet

Na még egyszer, miután az én kis angyalkám (Lucifer is angyal volt eredetileg, ugye…) kacsójának egyetlen bájos mozdulatával kitörölte az egész elkészült bejegyzést…

Szóval nem hagytam ám fel a retro csokik házi gyártásával, egyáltalán nem.

Nem is vagyok egyedül ezzel a szenvedélyemmel, hiszen Doctor Pepper is retro csokik receptjeit vadássza, tehát ez a bejegyzés most részben neki is szól. Meg a fent nevezett édesség többi rajongójának.

Arról most nem tudok nyilatkozni, hogy a hasonlóság az eredetivel milyen mértékű, mivel az eredetinek én nem voltam túl nagy rajongója, igen ritkán kóstoltam. De Férj szerint minden eltérés a házi gyártmány javára vált.

Összességében ez egy meggyes marcipán szelet, csokival bevonva. Részleteiben pedig a töltelék egy elképesztő pink színű marcipános massza, ami rengeteg egyéb módon is felhasználható, például így karácsony tájékán akár szaloncukornak is.

Maga a marcipán nagyon finom, igazából az első adag belőle bevonás nélkül tűnt el… Ez most nem Beatbull receptje alapján készült, mert szempont volt a hűtés nélkül tárolhatóság, így a tojásfehérjés változat nem jött szóba. (bár az a massza jobban formázható, így díszítésre szerintem alkalmasabb, de egy csokoládés mártott szeletet megformázni nem olyan nagy ördöngősség ebből sem). Ez itt a Totaimádónál talált remek marcipán-összefoglaló egyik receptjének módosításával készült, csak a szirupot víz helyett meggy püréből főztem hozzá. (ez az összefoglaló amúgy nagyon hasznos, a Szamba szelettől függetlenül is!)

Már megint több lesz a bevezető, mint a recept, szóval jöjjön inkább a recept.

5 szelet (3×7 cm)

10 dkg finomra darált, blansírozott (héj nélküli) mandula

10 dkg cukor

25 dkg meggy (mirelit)

10 dkg étcsoki (60%)

(A mandulát  hozzá jelen esetben így vettem készen a LIDLben. Igazán finomra darálva jobb lett volna, de most lusta voltam előszedni a kávédarálót hozzá.)

A meggyet kiolvasztom, a levét is felfogom és azzal együtt leturmixolom, szitán/szűrőn leszűröm, áttöröm a húsát, hogy zavaróan természetes hatást keltő gyümölcs darabok ne maradjanak benne.

Az így nyert leveses pürét beforralom kb a harmadára. Széles, vastag aljú teflon serpenyőben percek alatt megvan.

A koncentrált meggyléből kimérek 50 gr-ot.

Hozzáadom a cukrot, és addig főzöm, amíg sűrű, szirupos nem lesz. Előbb használt teflon serpenyőben, hogy ne kelljen annyit mosogatni.

Ha kész a szirup, a mandulával összegyúrom, majd a masszát egy nagyobb darab folpack fólia közepére öntöm. Lazán a  fóliába csomagolom, és csak ezután egyengetem formára, ami jelen esetben egy fél centi magas, kb 15 cm x 7 cm téglatestet jelent. Poharat is görgetek végig a tetején néhányszor, hogy egyenletes felszínű legyen.

Miután a massza teljesen kihűlt és megszilárdult ( a hűtő ilyenkor is hasznos), feldarabolom a megfelelő méretű szeletekre.

A csokit vízgőz felett/kis lángon megmelegítem, amíg épp csak folyóssá válik, azaz 31°C fok körüli hőmérsékletű nem lesz. Én mellette állok és folyamatosan böködöm, amikor elkezd puhulni, azonnal veszem is le a tűzről. Túlmelegíteni nem célszerű, mert elveszti a fényét.

A szeleteket minden oldalát megmártom a csokiban.

Szilikonos sütőlapra teszem dermedni.

Ha nem vagyunk elégedettek az eredménnyel, mert lukacsos marad, vagy egyenetlen, akkor lehet két réteggel is bevonni, de a képen látható példányokkal csak egyszer történt meg ez a művelet.

Ha már kihűlt, de még nem teljesen kemény, éles késsel le lehet vagdosni az oldaláról lefolyt csokitócsákat is, hogy még szebb legyen a végeredmény.

Csak azután csomagolom, miután a csoki teljesen megszilárdult rajta.

Címkék: édes, étcsoki, mandula, meggy, retro

Mandulás keksz sáfránnyal, rózsavízzel

Az arab konyhák ízvilága igen közel áll hozzám, ezzel sok újdonságot nem mondok. A sáfrány-rózsavíz-mandula kombinációja sem először fordul elő nálam egy édességben. Igazából az egyik nagy kedvencem. Így hát sok gondolkodást nem igényelt este nyolc után ennek a keksznek az összeállítása egy NAGYON fárasztóra sikerült nap után. (mert a süti az orvosság a léleknek és annak az elkészítése nem is igazi munka, sokkal inkább rekreáció)

Egyébként nem történt semmi különös, csak Ponty úgy döntött, hogy egyetlen percre sem mehetek tőle egy méternél távolabb (lehetőség szerint 10 centinél távolabb sem), beleértve azt az időt is, amikor ő alszik. Erről pedig úgy gondoskodik, hogy alvás közben (is) fogja a lábamat. Egyébként is kicsit megterhelő a főzés és a házimunka (főleg a napi 5-6 óra, számomra kevéssé pihentető közös “játék” után), miközben egy alig egy éves kapaszkodik a lábamba és egy meglehetősen interaktív mókának képzeli azt, hogy én bepakolom a kukába a szemetet, ő meg kipakolja. Természetesen édes rendületlenül, az összes rosszaság elkövetése közben gurgulázó (tényleg!) hangokat hallat és kacag. Haragudni nem lehet rá, ez egyértelmű, csak elfáradni mellette, de nagyon.

Szerencsére van egy ősöreg, kicsontozott, alig működő laptopunk, amin azért némi technikai nehézség és sorozatos malőrök árán, de tudom írni a blogot a lábamba csimpaszkodva alvó kisded mellet is. (minő szerencse, hová is lenne a világ, ha hanyagolnám eme igen nagy jelentőségű cselekedetemet)(önironikusan vigyorgó szmájli)

A kekszet ezúttal csak magamnak sütöttem (volna, de nem kell aggódni, Férj természetesen ügyes és lop magának belőle), ezért ez most egy sok vajjal készült változat. Omlós, ropogós, illatos, csodálatos.

3 tepsihez

20 dkg finomliszt

10 dkg finomra darált mandula

15 dkg vaj

10 dkg + 1 ek cukor

1 tojás

csipet  sáfrány, 1 ek rózsavíz, fél narancs leve és reszelt héja.

A sáfrányt egy evőkanálnyi cukorral porrá dörzsölöm mozsárban, majd feloldom a rózsavízzel.

A lisztet, cukrot, vajat, tojást, mandulát, narancslevet,  reszelt héjat és a sáfrányos keveréket összegyúrom. Amikor a tészta összeállt, egy nagyobb darab folpack fólia közepén 5 cm átmérőjű hengert formálok belőle, majd betekerem a fóliába, mint a szaloncukrot. Itt még lehet gurigázni vele, hogy szép egyenletes henger legyen.

Hűtőbe kerül, amíg megszilárdul. Ez kb egy óra.

Miután már megdermedt benne a vaj, kicsomagolom és egy éles késsel 3 mm szeleteket vágok belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek a korongok, majd 180°C fokon sütöm 10-12 percig, amíg az alja elkezd aranyszínt kapni.

Forrón még puha, meg kell várni, amíg kihűl és megszilárdul, csak utána kerül a kekszes dobozba. (a maradék)

Címkék: édes, keksz, mandula

Duplán mandulás muffin és még egy muffin alaptészta

Már írtam korábban a zabpelyhes, almás muffinnál, hogy én kétféle alapreceptet használok és azokat variálom az olajos magvak, gyümölcsök, fűszerek változtatásával.

Az elsőben a tésztában reszelt gyümölcs van, ettől puha, szaftos, ízes lesz a tészta és, nem utolsó sorban, nem szárad ki.

A második a kevésbé egészséges verzió. A tésztájában tejszín és vaj van, ettől nem szárad ki. Puha, szaftos és nagyon finom ez is, csak hát kevéssé mondható diétásnak. De ennyi néha belefér. Főleg ha azt nézzük, hogy ez most reggelire, péksütemény helyett készült.

A tészta itt is egy sima kevert tészta, leginkább az egyensúlytésztához hasonló. Szintén nagyon egyszerű, egy tál kell hozzá meg egy habverő.

Itt is el kell még mondanom, hogy ez nem az az amerikai típusú, autentikus fűrészporra emlékeztető verzió, ez a nevét sokkal inkább csak a sütésére használt formának köszönheti. De garantáltan nagyon finom.

A mandula helyett itt is használható bátran bármilyen olajos mag, az aszalt feketeribizli is helyettesíthető más aszalt gyümölccsel, de a fűszerezése is opcionális, szóval mindenki engedje szabadon a fantáziáját és süsse bele amit szeret!

24 db mini vagy 12 db normál méretű muffinhoz

10 dkg finomliszt, 10 dkg darált mandula, 5 dkg finomra hengerelt zabpehely

4 tojás,

2 dl tejszín, 5 dkg puha vagy olvasztott vaj,

6 (8-10) dkg cukor

5 dkg aszalt feketeribizli, 0,5 dl Cointreau (vagy narancslé, vagy tetszés szerinti likőr)

5 dkg mandula

1 púpos tk fahéj, 1 púpos tk sütőpor (~ 1/2 zacskó)

A mandulát, amely lehet héjas vagy blansírozott is (nálam ez utóbbi), szárazon egy serpenyőben mérsékelt lángon aranyszínűre pirítom. Ha kihűlt, késsel durvára vágom.

Az aszalt feketeribizlit a Cointreauval gyorsforralóban addig főzöm, amíg az összes likőr elpárolog illetve az aszalt gyümölcs magába nem szívja.

A tojásokat a vajjal, cukorral egy tálba teszem, majd habverővel addig verem-kavarom, amíg az egész habos nem lesz, kissé megemelkedik és kivilágosodik. Ezt követően megy hozzá a sütőporral elkevert liszt, darált mandula, zabpehely, tejszín és fahéj.

Ha kaptam volna  bio narancsot földi halandók számára is megfizethető árban, akkor annak a héjából is reszeltem volna bele.

Habverővel alaposan kikavarom a masszát, majd szilikonos muffin sütőbe, vagy hagyományos, papírkapszlikkal bélelt muffin sütőbe kanalazom a masszát.

180°C fokon 45 percig sül a mini változat, 55 percig a hagyományos méretű. Egyébként meg tűpróbáig.

Miután megsült, rácsra szedegetve hűtöm ki.

Két dolgot fűznék még hozzá a recepthez.

A cukor mennyisége nekünk így pont elég benne. De ez így nem túl édes. Ha valaki klasszikusan édes desszertre vágyik tegyen bele 8, illetve a felhasznált aszalt gyümölcs édességétől függően 10 dkg-ot!

A másik az aszalt gyümölcs. Lehet helyette friss gyümölcsöt is használni, nekem az egyik kedvencem az áfonyás, ez mirelit gyümölcsből is készíthető, csak akkor ne olvasszuk ki felhasználás előtt, hanem fagyosan kerüljön a tésztába. 10 dkg lédúsabb gyümölcs még nem áztatja el a tésztát. Szárazabb húsú gyümölcsből, mint amilyen a birsalma (és amivel szintén nagyon finom!), 15 dkg is kerülhet bele.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, gyors&könnyű, mandula, muffin, zabpehely

Sáfránykrém pirított mandulával

Hát igen, nem az a hétköznapi desszert, de nem is hétköznap volt tegnap. Ez készült a blogszülinapra.

Az alapja a kacsi, azaz a friss házasok és gyermekágyas édesanyák számára készülő perzsa sáfránykrém, de úgy tűnik, az én puhány ízlésemnek az autentikus változat nem jön be, így kicsit változtattam rajta. Az eredeti recept szerint csak nagyon sok vaj, cukor, liszt és víz van benne fűszerekkel, de nekem hiányzott a tejes-tejszínes alap hozzá, így ez a változat már azzal készült. A fűszerek viszont maradtak.

Az ára ugyan húzós, mivel a két fős adagba egy zacskó sáfrány került, de megérte. Egyébként pár perc alatt elkészül, az alapanyagok pedig minden elfajzottabb gasztroblogger konyhájában fellelhetőek hozzá.

2 adag

2 dl zsíros tej, 1 dl tejszín, 2 dkg vaj, 2 tojás sárgája, 3 dkg étkezési(kukorica)keményítő, 4 ek cukor,

1 kk= 0,12 gr sáfrány (1 zacskó Kotányi), 1 kk kardamom mag ( 4 hüvelyből), 1 ek rózsavíz,

4 ek hámozott, szeletelt mandula forgács

A sáfrányt és a kardamomot mozsárban 1 ek cukorral porrá őrölöm, majd a többi cukorral, a rózsavízzel és 1 dl vízzel felteszem főzni. Sűrű szirupot készítek belőle, azaz beforralom az 1/3-ra.

A mandula lapkákat száraz serpenyőben kis láng fölött aranyszínűre pirítom.

A keményítőt és a tojások sárgáját habverővel csomómentesre keverem a tejjel, tejszínnel. Vízgőz fölött, vagy némi gyakorlat után kis láng fölött folyamatos habverővel való verés-keverés közben sűrűre főzöm.

Ha kész az igen sűrű krém, megy hozzá a vaj és a szirup. Én a szirupot inkább átszűrtem előtte, hogy ne maradjon benne darabos fűszer.

Még melegen poharakba/tálkákba töltöm és megszórom a mandulával. Melegen vagy langyosan a legfinomabb.

A tetejére kerülhet még pirított, apróra vágott pisztácia is, de abból sózatlant itt nem kaptam.

Lehet még rá gránátalmát is kanalazni, de amit én vettem hozzá, az bűn rossz volt, így most az sem került rá.

Címkék: édes, gyors&könnyű, mandula, pohárkrém

Fehér csokoládés, ribizlis tortácskák mentával

Tudom, hogy azt ígértem, hogy legközelebb nyújtom a tésztát… De remek kifogásom akadt!

A legutóbbi tortácska-akció hozzászólásaiban Zsóka nagyon jó ötleteket adott a kivitelezéssel kapcsolatban. Az alufóliás bélés remekül működik, a végeredmény sokkal szebb, mint sütőpapírral. A sütőbab helyett kavicsok használata pedig egészen új dimenziókat nyitott meg, pontosabban az ehető nehezékekről átterelte a figyelmemet a konyhai eszközök felé. Így rájöttem, hogy a felfújt formáim pont úgy illeszkednek a tartelett formáimba, hogy még pont egy vékony réteg tésztának marad hely. Pedig már éppen indultam a házunk előtt álló sóder halomhoz kavicsokat válogatni…

Szóval most minden remekül működött és nemcsak finom lett a végeredmény, hanem szép is!

Köszönöm, Zsóka!

6 db (12 cm átmérőjű) tartelett forma

A tészta: 10 dkg simaliszt, 10 dkg rétesliszt, 10 dkg darált mandula, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 1 tojás

A töltelék: 25 dkg ribizli, 2 ek apróra vágott menta levél

1 dl tejszín, 10 dkg fehér csoki, 1 tojás, 2,5 dkg cukor

A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd alufóliával bélelt tartelett formákba nyomkodom, lehetőleg egyenletes vastagságban. Irány a hűtő fél órára, majd az alufóliával fedett aljú (így azokat nem kell majd mosogatni) felfújt formákat nehezékként használva 15 perc alatt 180°C fokon elősütöm. Természetesen lehet nyújtani és a hagyományos sütőbabos módszerrel elősütni is.

És akkor itt leírom még, hogy a hagyományos módszernek persze nincs párja. Gyors gyúrás, hogy a vaj ne olvadjon meg (vagy késes robotgépben való összedolgozás). Adagonként folpackba csomagolva fél óra pihentetés a hűtőben nyújtás előtt. Nyújtás simán, vagy két réteg folpack/sütőpapír/alufólia/akármi között. Szelíden és lágyan a formába ejtés, szélek levagdosása. Elősütés sütőbabbal/rizzsel/sárgaborsóval. Ilyenek.

Én utoljára a folpackos nyújtás alkalmazása közben dührohamot kaptam, amikor a fólia ragadt mindenhová, gyűrődött, a tészta szakadt és ragadt a fóliára. De nyilván nálam ügyesebbek is vannak.

A gyúródeszkát tudom használni, a sütésnél általában a kőkorszaki technikák nekem jobban beválnak, de azt előszedni és mosogatni utána a fürdőkádban, na azt nem szeretem.

Szóval én tapicskolom. A végeredmény kevésbé könnyed (már ha egy vajas tészta lehet könnyed), de ezen, már ha valakit esetleg ez a tény zavarna, egy késhegynyi sütőporral lehet segíteni. Barbár dolog tudom, de hát ez csak egy süti, hétköznapra való és nem desszert különlegesség, nem a kulináris mennyország kategória.

A hagyományos omlós tészta 3 rész liszt:2 vaj:1 cukor arányaitól is eltérek, mert egyrészt a mandula elég zsíros, másrészt Férj így jobban szereti. A csak tojássárgája helyett a tojás is egészbe kerül bele, mert így kevésbé macerás.Tehát ez nem  klasszikus recept,  csak egy könnyű és egyszerű változat. (de azért lehet bele kicsit több vajat is tenni)

Vissza a recepthez.

A fehér csokit összetöröm és kis lángon a tejszínnel összeolvasztom. Állandóan kavargatva, mert könnyen leég. Ha kissé kihűlt, megy hozzá a cukor és a tojás is. Villával/habverővel addig verem, amíg egynemű nem lesz.

Az elősütött tészta kosárkákat megszórom a mentával, elosztom rajtuk a ribizlit, majd rákanalazom a tejszínes keveréket.

160°C fok, 35 perc.

Ha kihűltek, a formából minden gond nélkül kiboríthatóak és az alufóliát szépen le lehet húzni az aljukról. És mindez még melegen is működik…

Címkék: édes, fehér csoki, mandula, ribizli

Szőlős, mascarpones tortácskák

Tegnap ez volt a fő attrakció. Ebből született a mascarpones felfújt. És még sok minden más, például tapasztalat.

Megtanultam, hogy a lustaság néha hátrány, például ha már nem nyújtjuk a tésztát, hanem tapicskoljuk a formába, akkor nem célszerű megspórolni a sütőpapírt a forma széleiről. Most ugyanis csak a tortácskák alá vágtam ki köröket belőle, mivel a széléken való papírhajtogatást, ügyeskedést meg akartam spórolni. Így az alja ugyan kiborult a formából, de a széle letöredezett. Ez nem szép látvány. Ijedtemben készítettem egy fotót a tortáról a formában és megfogadtam, hogy soha többet nem leszek lusta. (nem szép dolog olyasmit ígérni pedig, amit nem tartunk be…)

Amiért el akartam sinkófálni a nyújtást ÉS a sütőpapír hajtogatását is, az a sütőbabos (sárgaborsós) elősütés, ami itt sajnos szükséges, de nekem ez így, együtt már túl nagy munka egy sütiért. Ezen a hozzáállásomon próbálok változtatni, de egyelőre ez még folyamatban van.

Maga a süti nagyon finom, megérné a vesződséget. Legközelebb talán már sikerül a szakszerű és nem csak a gyors kivitelezés is.  Vagy talán kitalálok valami orbitális badarságot megint a munkafolyamatok leegyszerűsítésére. Meg az is igaz,  hogy külcsín és az íz egymással nem áll semmilyen arányban, az élvezeti érték és  a süti elkészítésre fordított idő viszont igen. Az viszont fordítottban.

6 tartelett forma (~12 cm átmérő)

tészta: 10 dkg finomliszt, 10 dkg rétesliszt, 10 dkg finomra őrölt mandula, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 1 tojás

Töltelék: 30 dkg szőlő (vékony héjú, lehetőleg mag nélküli)

2 tojás, 20 dkg mascarpone, 5 dkg akácméz

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd kétféleképpen járhatunk el:

1.) 6 gombócra osztva a hűtőbe tesszük pihenni, majd két réteg folpack vagy sütőpapír között vékonyra nyújtjuk és kibéleljük vele a formákat. Így nagyon szép kosárkákat kellene kapni, láttam már több helyen, például Macinál, de nekem így is mindig beleragadt a formába.

2.) ezért én megspórolom a nyújtást, helyette sütőpapírral bélelem ki a formákat, úgy hogy a papír túlérjen a forma szélein (kép itt). Így sülés után papírostul ki lehet majd emelni belőle.

Itt nem kell nyújtani, csak nagyjából egyenletesen vastagon beletapasztani a tésztát a formákba. Itt jön a fél óra hűtő, majd elősütés. Ehhez ismét kell egy adag sütőpapír a tésztákra, szintén nagyobb darab, ebbe öntjük a babot/rizst/sárgaborsót  és 8 percig sütjük 180°C fokon. Ha ezt elmulasztjuk, a szélek lelapulnak és nem tartják majd meg a folyós mascarpones krémet. Sajnos.

Ha ezek után még nem vesztettük el az összes türelmünket, az elősütött tésztakosárkákat szépen, egyesével megtöltjük a leszemezett szőlővel.

Erre kanalazzuk a mascarponeból, mézből és tojásból habverővel alaposan kikevert krémet. Ne érjen egészen a tészta pereméig, mert sülés közben még nőni fog.

160°C fok, 45 perc.

És akkor jöjjön az expressz változat, amit azért gyakrabban készítek. Az omlós tészta helyett leveles, előre kinyújtott tésztát  használok (Tante Fanny a legjobb). Egy lapot hat négyzetere (igen, négyzet) vágok, kibélelem vele a formákat. A kilógó széleket visszahajtom és a tészta többi részéhez nyomkodom. Megy bele a gyümölcs (szederrel a legfinomabb), majd a krém. Mascarpone helyett tejszínes krémsajtot is lehet használni (Philadelphia utánzatot akár), a méz helyett cukrot, mehet bele még vanília, más fűszerek, akármi.

Ez a változat 5 perc munkával jár. És sütőpapír nélkül is garantáltan ki lehet szedni a formából.

Címkék: édes, mandula, mascarpone, méz, szőlő

Fehér csokoládé torta, most éppen zsidócseresznyével

De lehet persze más gyümölccsel is, két nappal ezelőtt málnával készült- hát úgy sem volt rossz. Minimális liszt van csak a tésztában, a belé kerülő két deci mascarpone és tíz deka fehér csoki miatt támadó lelkifurdalás ellensúlyozására.

Sok mindent nem akarok írni róla, az, hogy három napon belül másodjára sütöm meg szerintem éppen elég!

Zsidócseresznyével, mert úgy tűnik, nem tudok ellenállni ennek a kissé kesernyés, de varázslatos illatú gyümölcsnek.

(beszerzése: hegyekben áll az ALDIban)

24 cm piteforma

10 dkg fehér csoki, 20 dkg mascarpone, 10 dkg finomra darált mandula, 7,5 dkg cukor (ha savanykásabb a gyümölcs, 10 dkg), 3 dkg simaliszt, 4 tojás, 1 ek házi vaníliás cukor

20 dkg tetszőleges gyümölcs, málna, szeder, ribizli ízlés szerint, jelen esetben zsidócseresznye

vaj, liszt a formához

A fehér csokit kisebb darabokra töröm és a mascarponeval összeolvasztom. Kis láng felett, folyton kevergetve, óvatosan, könnyen odakap.

Hozzáadom a mandulát, lisztet, cukrot, vaníliát, ha már langyos, a tojásokat is. Habverővel csomómentesre keverem.

Kivajazott, kilisztezett piteformába öntöm, rászórom egyenletesen a gyümölcsöt. 160°C fok (gázsütőben), 60-70 perc. Vigyázni kell a hőfokra, a teteje könnyen megég!

Elkészítési idő: 15-20 perc + sütés

Költségek: tojás: 120 Ft, liszt: 3 Ft, mandula: 200 Ft, mascarpone: 400 Ft, fehér csoki: 200 Ft, cukor: 15 Ft

zsidócseresznye: 398 Ft (ALDI)

összesen:  938 Ft+ gyümölcs

Címkék: édes, fehér csoki, gyors&könnyű, mandula, mascarpone, zsidócseresznye

Mascarpones, karamellás hab

Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy csak édességen élünk, megnyugtatásul közlöm: ez nem így van. De valahogy  mostanában úgy alakult, hogy többnyire teljesen hétköznapi tésztákat eszünk vacsorára, de minden napra készül valami édes finomság is. Talán a fáradtság miatt kívánom ennyire a desszerteket, én nem tudom, de ez semmiképpen nem panasz!

Ez a hab 2×5 perc munkát igényel, és kiválóan simogatja a lelket egy félig ébren töltött éjszaka után, melynek során a kisdedünk frissen szerzett beszédtudományát csillogtatta a hajunkba kapaszkodva, és minduntalan a nyakunkba gurulva… (ő közben aludt, ugyanis Ponty Úr, úgy tűnik, álmában beszél… Igen, és a lényeg! Azt mondja: BABA, és néha már a mama is sikerül!!! )

2 adag

3 csapott ek cukor, 1,5 dl mascarpone, 1 szűk mokkáskanálnyi só, 2 tojásfehérje, szűk maréknyi mandula forgács

A cukorból karamell készül a sóval (széles teflon serpenyőben, rázogatva a legbiztonságosabb elérni az egyenletesen borostyán-színű végeredményt), megy hozzá a mascarpone, és addig kavargatjuk, amíg feloldódik benne a tömbbe ugrott karamell (kis kitartás, sikerülni fog). A krém átmenetileg a hűtőbe kerül.

Ha kihűlt, a tojások fehérjéből kemény habot verünk, óvatosan a krémmel összeforgatjuk, poharakba töltjük, és a tetejére száraz serpenyőben színesre pirított mandulaforgács kerül.

Ha már eleve hideg volt minden alapanyag, további hűtés nélkül azonnal fogyasztható (mert erre szokott lenni egyfajta igény)

Elkészítés: 2×5 perc (kézi habverővel)

Költségek: mascarpone ~250 Ft, tojás: 60 Ft, cukor: 10 Ft, mandula~30 Ft, összesen 350 Ft, azaz 175 Ft / fő

És ezek után már végképp nem tudom megérteni, hogy miért enne valaki porból készült, vagy gyárilag előre elkészített pudingokat, krémdesszerteket…

Megjegyzés: ha valaki aggódna a szalmonella miatt, az használjon a mélyhűtőben előzetesen kifagyasztott tojásfehérjét hozzá. Ez amúgy is ideális desszert az elfekvő készleteink elhasználására!

Címkék: édes, gyors&könnyű, karamell, mandula, mascarpone, pohárkrém