téli zöldek

Színterápia. Szerencsére a tél közepén is kaphatók az üde zöld szín valamennyi árnyalatában játszó  saláták, és bár nem nevezhetők szezonális zöldségeknek, de a borongós, hideg időben kifejezetten jót tudnak tenni a szürkeségbe belefáradt szemnek, léleknek. A főszereplő tehát a bébispenót, rukkola, és az a kevert zöld saláta, amit olasz keveréknek neveztek ki, valójában pedig rukkolából,  lollo rossoból, zsenge céklalevelekből, bébispenótból áll.

A bébispenót egy aszalt paradicsomos, tonhalas fehérbab-salátába került, ami önmagában is igen tartalmas, és egy komplett főétkezésként vagy munkahelyi ebédként is megállja a helyét. A rukkola egy mandarinos, lencsés saláta alapját képezi, ami köretként, de önmagában is igen jól funkcionál, akár húsok mellé, akár olívaolajban sült kecskesajthoz, vagy épp olívaolajjal meglocsolt, sóval, borssal megszórt mozzarellához, a zsenge zöldekből álló keverék pedig zellerrel, almával és a könnyű joghurtos öntettel igazi tavaszváró, és igazából a Waldorf saláta extrakönnyű kiadásának szántam. Ez utóbbi első körben pirított tökmaggal készült, de a fotózásra szánt darab már tökmag nélkül, füstölt lazac és vajas pirítós mellé lett egy könnyű és finom vacsora, és senkit ne borzadjon el a nem túl guszta látvány miatt, mert hát ez egy joghurtos kevert saláta, és bár nem túl szép, de nagyon finom!

• fehérbab-saláta bébispenóttal, aszalt paradicsommal, tonhallal
• 15 dkg apró szemű fehérbab (gyöngybab)
• 10 dkg bébispenót
• 1 doboz konzerv tonhal (olajos, lecsepegtetve, 120 gr)
• 4 fél aszalt paradicsom (3 dkg)
• 1 salotta
• 2 gerezd fokhagyma
• 1+ 4 ek olívaolaj
• 2 ek fehérborecet

A babot átválogatjuk, átmossuk, beáztatjuk legalább fél napra, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. Még forrón a spenótra szedjük.

A salottát apróra vágjuk, a fokhagymát szintén, majd egy evőkanálnyi olívaolajon üvegesre sütjük, hozzáadjuk a babos spenóthoz.

A tonhalat villával szálasra szedjük szét, az aszalt paradicsomot apróra vágjuk, majd mindkettőt a fehérbabos spenóthoz keverjük a maradék olívaolajjal és ecettel együtt.

Tálalás előtt jó, ha áll pár órát hideg helyen, és ízlés szerint apróra vágott petrezselyemzöld is kerülhet a tetejére.

• rukkolás mandarinos lencsesaláta
• 15 dkg lencse
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 nagy marék rukkola (8 dkg)
• 4+1 szem mandarin
• 3-4 ek olívaolaj
• fél cső friss csili
• 4-6 levél bazsalikom
• 2 ek balzsamecet

A lencsét átmossuk, beáztatjuk pár (6-8) órára, majd friss, enyhén sós vízben a fokhagymával feltesszük főni. Ha megpuhult, leszűrjük, a fokhagymát kidobjuk.

A mandarinból egynek a levét kifacsarjuk, a többit gerezdekre szedjük, letisztítjuk róla a fehér szálcsákat. A mandarin levéből az olívaolajjal, finomra aprított csilivel,bazsalikommal, balzsamecettel és kevés sóval salátaöntetet keverünk. A rukkolát összeforgatjuk a mandarin gerezdekkel, a kihűlt lencsével, meglocsoljuk az öntettel.

Köretként vagy önmagában tálaljuk.

• alma-zeller saláta joghurthabbal
• 4 szál angolzeller
• 2 zöldalma (40 dkg)
• 2 nagy marék saláta keverék (céklalevél, bébispenót, lollo rosso, rukkola)(8 dkg)
• 2,5 dl joghurt
• 1 tk cukor
• 1 nagyobb citrom
• 1 kk édesköménymag
• 1 kk zöld bors
• só
• 2 ek olívaolaj
• 1 marék tökmag (elhagyható)

Az édesköménymagot és zöld borost mozsárban porrá őrölöm, összekeverem a joghurttal, a citrom finomra reszelt héjával, a felének a levével, sóval, cukorral, olívaolajjal és ha van, tejhabosítóba öntöm, felhabosítom. Ha ez nincs, sima folyékony öntetként is remekül fog működni.

Az angolzellert megtisztítom, a vastag ereket lehúzom róla, vékonyan felszeletelem. Az almát kettévágom, vékonyan felszeletelem, meglocsolom a maradék citromlével. Összekeverem az almát, zellert a salátával, tálalásnál a joghurthabból szedek a tetejére, pirított tökmaggal megszórom.

Ez a fotó pedig a kárpótlás a fenti saláta nem túl ínycsiklandozó kinézete miatt.

Címkék: alma, aszalt paradicsom, bab, citrom, fél óra, joghurt, lencse, mandarin, mozzarella, rukkola, saláta, spenót, tonhal, zeller

Citromos lencseleves

Vidámabb vizeken.
Új év, újra lencse (talán hihetetlen, de január első napjára az összes lencsesalátánk elfogyott…), és természetesen új fogadalmak. A bloggal kapcsolatban minden év elején nagy elhatározásokat teszek, a tavalyi az volt, hogy nem teszek fel több olyan posztot, ahol nem vagyok megelégedve a fotóval. Nos, ezt nem sikerült betartanom, bár év vége felé már egész elfogadhatóvá vált a helyzet, de azért ez a fogadalom az új évben is játszik, tehát

≠1: jobban odafigyelek a fotózásra. Nem hajigálok össze mindenféle kiegészítőket csak mert a gyerek közben meglép a fotómodellel, nem hagyom, hogy kihűljön és megmeredjen a fotózásra szánt étel, amíg becserkészem Csipit az ellopott derítéssel, nem kapkodom el a fotózást, mire végre felépítettem hozzá a megfelelő díszletet, és még sorolhatnám. Némileg komplikálja a helyzetet, hogy a minatűr saját kis fényképezőgépével, saját kis állványával a saját pici székén állva mostanában már akítvan részt vesz a fotózásban(=beleeszik az ételbe/megissza a vizet a pohárból/leszedi az “asztalt” és a tányér helyére a távirányítós kisautóját állítja be), de az ilyen kihívásokat szép dolog leküzdeni.

≠2: tavaly elindult a bisztró és nem indult el a b-bisztró, csak beüzemeltem az oldalt. Nos, az idén mindkét oldallal többet szeretnék foglalkozni. A bisztrón az idő és alapanyag igényesebb receptek lesznek, a b-bisztrón pedig a kifejezetten gyerekeknek készült receptek. Az utóbbin már van némi tartalom, a flatcat receptjeiből, és tegnap egy új darab is felkerült, a smartieszal dúsított kekszek.

≠3: lesz játék, nem is olyan sokára, egybekötve egy kis érdeklődéssel, hogy az olvasók szerint merre kellene hogy tartson a flatcat. Itt arra gondolok, hogy talán nem mindig azok a receptek lesznek lefotózva és kerülnek fel a blogra, amiket az olvasók többsége érdekesnek tartana, hanem azok, amiket sikerül lefotózni, illetve amikről én azt gondolom, hogy tetszik az erre járóknak. De ez nem is olyan biztos, hogy így van. Szóval érdekelne a véleményetek, milyen recepteket látnátok inkább szívesen, vagy a recepteken kívül milyen más tartalom érdekelne. Gondolok itt olyan dolgokra, amik nekem talán nem is jutnának az eszembe (de azért, legalább érintőlegesen a gasztrobloggal kapcsolatosak), vagy a házi sörfőzésre például, amit az öcsém már egészen magas szinten művel, esetleg, ahogy a visszajelzésekből észrevettem, ami az olvasókat a leginkább érdekli, a fotózáshoz használt kiegészítőkre. Ezek egy részét én készítem, egy részét magam újítom fel, sok dolog származik a helyi zsibiről, régi szenvedély ez, talán kicsit szeretnék is írni róla. Hogy legyen egy kis motiváció, természetesen lesz ajándék is kisorsolva a hozzászólók között.

≠4: készültem volna tavaly egy kis meglepetéssel a blogon, ez sajnos idő hiányában nem jött akkor össze, de az idén, talán még tavasszal igyekszem ezt pótolni. Erről többet nem is írok, hiszen meglepetés lesz, ha minden jól alakul.

Hát egyelőre ennyi. A többi fogadalom, pedig az előző évekhez hasonlóan, hűtőmágnessel a hűtőre rögzítve. Csak hogy meg ne feledkezzem róluk.

Most pedig egy igazi újévi leves, lencsével, savanyúan, csak hogy a megviselt gyomornak is kedvezzünk vele. Finom, és könnyen elkészül, főleg, ha van hozzá a szülőktől kapott jóféle marhahúsleves.

• citromos kakukkfüves lencseleves gerslivel
• 1,5 liter lezsírozott, átszűrt húsleves
• 20 dkg lencse
• 15 dkg gersli
• 2 sárgarépa (20 dkg)
• 1 nagy citrom
• 1 kis csokor kakukkfű
• 2 ek olívaolaj
• 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
• 1 ek római kömény
• 1 ek koriander
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyemzöld

A lencsét előző este beáztatjuk, majd másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük.

A római köményt, koriandert mozsárban porrá őröljük, a hagymát finomra aprítjuk. A hagymát, apróra kockázott répát és a fűszereket megfuttatjuk az olívaolajon, hozzáadjuk a kés pengéjével meglapított fokhagymát, majd felöntjük a húslevessel, hozzáadjuk a kakukkfűből kötött csokrot, sózzuk, ha szükséges. Hozzáadjuk az átöblített, lecsöpögtetett gerslit is, puhára főzzük a levesben, majd hozzáadjuk a lencsét, összeforraljuk.

Végül a levest lehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk a citrom finomra reszelt héját, levét. Tálalásnál a tetejét finomra aprított petrezselyemmel szórjuk meg (ebből sajnos a fotómodellre már nem jutott, de el is hagyható róla, ízlés szerint).

Címkék: gersli, lencse, leves, szilveszter

B.Ú.É.K. 2012.! Gránátalmás karamellizált répás lencsesaláta és aszalt vörösáfonyás mákos brownies

Sokan szerették a 2011. évet, nekem nem volt a kedvencem. Bár a blogról eltűntek a személyes hangvételű írások, most mégis kivételt teszek, jön az új év, ilyenkor kicsit érzelgőssé válok. (és ez most nem is a pezsgő miatt van…)

Régen ha örömöm, bánatom volt, azt gyakran megosztottam a blogon olvasókkal, hogy ez jó volt-e vagy rossz, nem tudom, mindenesetre akkor nekem jól esett. Talán sok akkori olvasóm nem is másért maradt az oldalamon, csak a Csipiről szóló történetekért, a róla készült fotókért. Ha ők ezt olvassák még, akkor tőlük ezúton is elnézést kérek. Mert a gyerkőc cseperedett, rendkívül érzékeny lelkű mini emberré vált, és már nem éreztem tisztességesnek vele szemben, hogy pelenka nélkül készült képeket tárok róla a nyilvánosság elé, vagy ha néha őt nem pont a legkedvezőbb színben feltüntető vicces sztorikat mesélek. Meg aztán változott is valami ebben a mi gasztroblogger világunkban, a személyes hangvétel, a hosszas bevezetések eltűntek, de nem erről akarok most írni, mert ez messzire vezetne, és nem is igazán szeretnék foglalkozni vele.

Szóval az elmúlt év mérlege nálunk, nálam: visszamentem dolgozni, Csipi bölcsődés lett. Sok minden megváltozott a munkahelyemen az elmúlt három év alatt, nem épp kedvező irányba. Kínszenvedés a munka, nem azért, mert el kell végezni, hanem mert eszközök, idő és emberek híján vagyunk, a legalapvetőbb dolgokért is olyan áldozatokat kell hozni, amire korábban nem is gondoltunk. Iszonyatosan megterhelő, fizikailag, lelkileg, szellemileg. Ráadásul a férjemmel mindketten ugyanott, ugyanabban dolgozunk, és néha, amikor a nap végén már a sírás kerülget minket, nemcsak hogy támaszt nem tudunk nyújtani egymásnak, de sokszor egyszerűen azt sem értjük, miért vagyunk még itt, miért csináljuk mi mindezt. Közben pedig próbáljuk a munkánkat úgy végezni, hogy a pici gyerkünk otthon ne észleljen belőle semmit. De nem lehet. Mert ügyelni el kell menni, és akkor anya nincs, és neki összedől a világ. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit az én pici háromévesem, aki minden este, amikor nem jövök haza, szentül meg van róla győződve, hogy én már őt nem szeretem, és elvesztette az ő anyukáját. Zavarodott, frusztrált pici ember lett, aki bármit elkövetne azért, hogy én ne menjek többet dolgozni (megjegyzem, ezzel már sokszor én is így vagyok). Egy időben minden éjjel belázasodott, amikor nem mentem haza, és minden reggel hat órakor pontban jött a hívás: 40 C fok fölé kúszott a hője. Akkor maradt velem otthon, és a láza, betegsége ellenére boldog volt. Aztán már nem tudtam hazajönni reggel, mert maradni kell, egyre tovább, minél kevesebb ember van, hiszen a munka adott, el kell végezni, akárhogyan is. Most már nem reggelre lázas, hanem szinte folyamatosan beteg, de még ezt sem bánja, ha néha úgy alakul, hogy a nagymamák helyett én maradok itthon vele. Én azt gondolom, nem létezik akkora mértékű béremelés, amivel ezt kompenzálni lehetne.

Aztán az idén elvesztettünk három babát.

A legutolsót, akiről azt hittük, már velünk marad, nem is olyan régen. Erről még mindig nem tudok írni túl sokat, beszélni is alig. Egész életmeben rengeteg gyereket, nagy családot szerettem volna, aztán amikor kiderültek az egészségi problémáim, azzal vígasztaltam magam, hogy nem baj, két gyerekkel is szép a család, annyi meg talán még így is sikerül. Csipi útja sem volt könnyű, ő is két pici elvesztése után, és kilenc hónap teljes bizonytalanságot követően érkezett meg hozzánk. De ő azon túl, hogy megváltoztatta az életünket és olyan sokat adott nekünk, amiről pár bekezdésben írni sem lehet, a megszületésével azt is jelentette, hogy  a második babával már könnyebb lesz. Hát nem lett. Négy picit vesztettünk el azóta, én pedig mostanra már a maradék reményt is feladtam, hogy valaha megszülethet a második kisbabám. A terhességek és vetélések felemésztették a testemet, lelkemet, és el sem tudom képzelni, hogyan szokom majd hozzá a gondolathoz, hogy nem lehet több gyermekem.

Hogy mindezek közepette hogy írtam mégis a blogot? Mert ez maradt az egyetlen dolog, ahol felengedhettem egy kicsit, amikor nem gondoltam másra, ezt  örömmel csinálhattam, a főzés, fotózás kikapcsolt és megnyugtatott. Ráadásul a kisfiammal együtt “írjuk” már egy ideje, ő is tanul sütni, fotózni és végtelenül élvezi. A fotózást, a sütést és az együtt töltött időt is.

Szóval a 2011 szörnyű év volt, örülök hogy vége. Ennyi, ami eddig a blogból kimaradt.

Azoknak pedig akik a receptekért és könnyed hangvételért járnak ide, ígérem, hogy a következő kifakadásra 2012. szilveszterénél hamarabb nem kerül sor. (sőt, remélem, akkor sem, és aztán sem,  és soha többet)

Két receptet hoztam, ezt vittem be ma vacsorára az én édes férjemnek, aki a szilvesztert és az új év első napját is munkával tölti.

• mákos aszalt vörösáfonyás brownie
• 10 dkg étcsoki (65%)
• 10 dkg vaj
• 15 dkg nádcukor
• 4 tojás
• 2 púpos ek kakaópor (holland)
• 2 ek mák (2 dkg)
• 4 ek darált mák (6 dkg)
• 5 dkg aszat vörösáfonya
• 1/2 narancs finomra reszelt héja és 2 ek a levéből
• 1 ek vaníliakivonat (házi, helyette használható 1 ek vaníliás cukor)

A vajat az összetört csokival megolvasztom. Hozzáadom a kakaót, a mákokat, a cukrot, narancs héját, levét, vaníliát, a késsel durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a tojások sárgáját majd alaposan összekavarom. .

A tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a csokoládás masszához forgatom.

Szilikonos formába, vagy kivajazott, kilisztezett (esetleg darált mákkal kihintatt) szögletes formába öntöm.

Előmelegített sütőben 180C fokon 30 perc.

Tespiben hűtöttem ki, mert melegen kissé törik. Túlsütni nem érdemes, akkor jó, ha kicsit lágy marad a közepe.

• gránátlamás karamellizált répás lencsesaláta
• 25×22 cm szögletes sütőforma
• 25 dkg lencse
• 1 narancs kifacsart leve és a felének a finomra reszelt héja
• 1 nagyobb gránátalma
• 35 dkg répa
• 1 ek méz
• 2 ág kakukkfű
• 1+4 ek olívaolaj
• 1 nagy csokor petrezselyem
• opcionális: lilahagyma

Címkék: aszalt vörösáfonya, édes, étcsoki, gránátalma, hús nélkül, lencse, mák, saláta, sárgarépa, szilveszter

meleg lencsesaláta, paprikás túrókrémmel töltött sonkatekercsek, aszalt vörösáfonyás csokis cookie, pisztáciás kecsekesajtkrém aszalt sárgabarackba töltve, fűszeres popcorn, avagy mi kerüljön a szilveszteri asztalra?

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék minden kedves olvasónak boldog új évet kívánni, és reményeim szerint egy kis segítséget is adni a szilveszteri készülődéshez. Nálunk előszilveszter formájában lezajlott az év végi ünneplés, holnaptól az óév maradék napjait felváltva munkával töltjük a férjemmel, így a klasszikus szilveszteri buli nálunk az idén elmarad. Viszont pár gyors fotót készítettem, mivel az elkészült ételek  szerintem igen jól sikerültek.

A fenti cím ugyan hosszú, de a benne szereplő ételek valójában percek alatt elkészülnek, és igazán változatossá tehetnek egy büféasztalt, vagy akár egy szűkebb körű, otthon mozizós szilvesztert is színesebbé tehetnek.

A lencsesaláta a tavalyi nagy kedvenc, a citromos rukkolás nyomdokaiban halad, de ez most meleg, petrezselyemzölddel, kaprival és baconnel van gazdagítva, igazi komfortos darab, akár egy komplett főétkezésnek is megfelel.

A pisztáciás kecskesajtkrémmel töltött aszalt sárgabarack ötlete a Cucina Moderna aktuális számából származik, amit hála a sógornőmnek, ismét van szerencsém forgatni. A recept kis módosításon esett át, de ez szerintem az előnyére vált.

A cookie természetesen a fiatalúr kérésére készült, de ez is gyors, ízletes darab, és hát a gyerekekre is gondolni kell…

A túrókrémmel töltött sonkatekercs eredetileg otthon, az édesapám által beszerzett sváb sonkára lett kitalálva, de most egy egyszerű levegőn szárított  szeletelt sonkával is remekül működött. (persze használható hozzá prosciutto crudo is) Ízeiben a túrókrém leginkább a körözöttre hajaz, illetve egészen pontosan a körözöttre, ahogy édesanyám értelmezi. Ő soha nem tett bele juhtúrót, sört és lilahagymát viszont igen, és fura módon ez a kissé bizarr kombináció egészen jól működött. Én a sört nem forszíroztam, és a körözöttnek ehhez az egészen kevéssé autentikus értelmezéséhez egy kevés apróra vágott zöldpaprikát is adtam. Büféasztalra érdemes kisebb tekercseket készíteni, egy-egy szelet sonkát kettévágni és úgy betölteni, viszont ez nálunk most vacsorára készült, így a hosszú szeleteket spirálisan tekertem fel, szerintem szép lett, de ez már igazán ízlés dolga.

A pocornnak is van története: popcorn készítőt kaptam karácsonyra. Bár nem szeretem a kevés célra használható konyhai kütyüket, erre már régóta vágytam, mert a popcornt nagyon szeretem, a serpenyőben pattogtatást viszont annál kevésbé. Természetesen úgy is készíthető, én most viszont igyekszem kihasználni a masinámat (ami egyébként remekül működik, minden popcorn fanatikusnak csak ajánlani tudom!). A fűszeres popcorn sem saját ötlet, Nigella karácsonyi popcornjának mintájára készült, kicsit módosított fűszerezéssel, és igazán nagyon finom darab.

Remélem a fenti összeállítással sikerült segítenem a szilveszteri készülődésben, és még egyszer, boldog új évet kívánok!

Jövőre jövök, első körben a karácsonyi receptekkel.

• meleg lencsesaláta baconnel, citrommal, kaprival
• 30 dkg lencse
• 8 dkg bacon
• 1 citrom
• 1 csokor petrezselyem
• 3 ek kapribogyó (átöblítve)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb fej édeskés vöröshagyma (~8 dkg)
• 2 ek olívaolaj

A lencsét előző este beáztatom, másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.

A bacont apróra kockázom, a vöröshagymát, fokhagymát finomra aprítom. Az olívaolajon kisütöm ropogósra a bacont, majd hozzáadom a hagymát, üvegesre sütöm, hozzáadom a fokhagymát, néhány másodperc alatt ezt is megsütöm. A szalonnás keverékhez adom a leszűrt lencsét, összeforrósítom. Végül lehúzom a tűzről és hozzáadom a citromlevet, a finomra reszelt héját, a kaprit (ezt, főleg ha kaprigyümölcsöt használunk, durvára is lehet előtte vágni) a finomra aprított petrezselyemzöldet. Összeforgatom és tálalom, magában vagy vajas pirítóssal.

• paprikás túrókrémmel töltött sonkatekercsek 
• 25 dkg tehéntúró
• 10 dkg vaj
• 175 gr (1 kis doboz) tejföl
• 1 fej lilahagyma (5 dkg) (vagy helyette 5 dkg édes fehérhagyma)
• 2 tk pirospaprika
• 2 tk őrölt kömény
• só
• 1 hegyes, erős zöldpaprika
• 10-12 vékony szelet sonka (sváb pirospaprikás vagy valamilyen más levegőn szárított, pl  prosciutto crudo)

A lilahagymát finomra aprítom. A vajat megolvasztom, majd hozzáadom a köményt és a hagymát, üvegesre sütöm benne a hagymát. Lehúzom a tűzről, majd belekeverem a pirospaprikát, tejfölt, túrót, összedolgozom, sózom. Ha teljesen kihűlt, hozzáadom az apró kockákra vágott zöldpaprikát is.

A vékony sonkaszeletek szélére kanalazok pár kanál túrókrémet és feltekerem a sonkát.

• aszalt vörösáfonyás csokis cookie (20-22 db)
• 20 dkg finomliszt
• 10 dkg vaj
• 5 dkg nádcukor
• 5 dkg étcsoki (65%)
• 5 dkg aszalt vörösáfonya
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék (vagy kb 1 kk őrölt fahéj, 1/4 kk őrölt gyömbér, reszelt szerecsendió, 2-3 szegfűszeg és koriander porrá őrölve)
• 2 tojás
• 1 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna

A lisztet elkeverem a sütőporral, szódabikarbónával, mézeskalács fűszerekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót, a puha vajat, a durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a nagyobb kockákra tördelt/vágott étcsokit, az elhabart tojást, nádcukrot, majd összegyúrom.Hűtőben pihentetem nagyjából egy órán át, majd nagyobb diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, ezeket ellapítom és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.

Előmelegített sütőben 180C (villanysütő, alsó-felső sütés), 12 perc.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés: aki már nagyon unja a karácsonyi hangulatú sütiket, az mézeskalács fűszerek helyett használhatja egy kisebb narancs finomra reszelt héját is.

aszalt sárgabarack pisztáciás kecskesajtkrémmel

• 25 szem aszalt sárgabarack
• 1 dl tokaji aszú
• 15 dkg kecskesajt (puha, friss típusú, krémes)
• 1 maréknyi hámozott, sózott, pörkölt pisztácia (nagyjából 3 dkg)
• 3-4 nagyobb levél bazsalikom

Az aszút felforralom egy szélesebb edényben (akkorában, hogy  a barackok egy rétegben elférjenek benne), majd lehúzom a tűzről, beleszórom a barackokat és lefedem. Ha a barack magába szívta az aszút, leitatom róla a maradék nedvességet és kettévágom.

A kecskesajtot kikeverem a durvára aprított pisztáciával, finomra aprított bazsalikommal.

A kecskesajtkrémmel megtöltöm a barackokat.

fűszeres popcorn

• 10 dkg pattogatni való kukorica
• 3,5 dkg vaj
• 1 tk pirospaprika (édesnemes)
• 1 kk római kömény, mozsárban porrá őrölve
• 1 kk szegfűbors, mozsárban porrá őrölve
• 1 csapott tk nádcukor, mozsárban porrá őrölve
• csipetnyi őrölt fahéj
• 1 tk só

A kukoricát kipattogtatom, gépben vagy száraz serpenyőben (lefedve, kis láng felett, gyakran rázogatva).

A vajat a római köménnyel megolvasztom, majd lehúzom a tűzről és még forrón belekeverem a cukrot, sót, a maradék fűszereket.

A kész popcornt összeforgatom a fűszeres vajjal.

Címkék: aszalt sárgabarack, aszalt vörösáfonya, bacon, cookies, édes, étcsoki, fél óra, felvágott helyett, kecskesajt, kukorica, lencse, pisztácia, sonka, sós, szilveszter, túró

Sörös marharagu lencsével

Tudom, kicsit megszaporodtak a marhahúsos bejegyzések a blogon az utóbbi időben, de remélem, még nem unalmas. Az ok egyszerű, azon túl, hogy finom, igazi téli, laktató egytálételek készülhetnek marhából, amiket akár kiadósabb mennyiségben is könnyű elkészíteni.

A bejegyzés másik apropója pedig a sör. Ez ugyanis házi sör, nevezetesen az “Új asszony söre” nevet kapta a keresztségben, és az öcsém főzte. Mert bizony az öcsém a harmadik emeleti apró kis lakásukban egy ideje sörfőzésre, palackozásra adta a fejét, ráadásul mostanra már egész profi módon műveli. Egy ideje már szeretném rávenni, hogy írjon róla a blogra egy bejegyzést, hátha más is kedvet kap a házi sörfőzéshez, szerintem nagyon izgalmas dolog. Persze a recept működik nem házi főzésű sörrel is, ráadásul én most pont egybúzasört használtam hozzá, ami az öcsém szerint szentségtörés, de az az igazság, hogy remekül működött vele a ragu. A sörről még annyit, hogy érdemes édeskés barnasörrel megpróbálni, de ha világos sört használunk, szerintem jobb  abúza, mint a pilseni típusú kesernyés fajta.

• 2-3 főre
• 40 dkg marhahús (comb, nyak vegyesen)
• 1 fej hagyma
• 1 cikk zeller ( nagyjából 10 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ág rozmaring/1 babérlevél
• 1 púpos ek mustár
• 1 púpos tk liszt
• 5 dkg bacon
• 1 kis üveg (0,33) sör (búza)
• 2 ek olívaolaj
• 25 dkg lencse

A lencsét előző este beáztatom, másnap enyhén sós vízben puhára főzöm, leszűröm.

A marhahúst nagyjából két centis kockákra vágom, megszórom és összeforgatom a liszttel, a hagymát finomra aprítom. A bacont apró kockákra vágom, majd az olívaolajon ropogósra sütöm. Hozzáadom a hagymát, üvegesre sütöm, majd megy hozzá a hús, a meghámozott, kés pengéjével meglapított fokhagyma, és nagyobb láng fölött kevergetve, rázogatva addig sütöm, amíg kicsit megpirul. Felöntöm a sörrel, hozzáadom a mustárt, rozmaringot, a meghámozott, félbevágott zellert, sózom, majd kis láng fölött addig főzöm, amíg a hús megpuhul. Ha szükséges, lehet alatta pótolni a folyadékot vízzel.

Amikor a hús megpuhult, kiegészítem alatta a szaftot, ha szüskéges, majd hozzáadom a lencsét, és összeforralom.

Címkék: bacon, egytál, lencse, marha, zeller

Variációk sütőtökre

 

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, hogy a sütőtök az egyik kedvenc alapanyagom. Nem volt ez mindig így, csupán néhány éve kezdődött a szerelem, és azóta minden évben egyre erősebbé válik. Most rögtön három receptet is hoznék, egy meleg salátát, ami előételként, de dupla adagban, egy kevés durvára vágott pirított dióval kiegészítve akár húsmentes főételként is működik, egy rizottót, ami olyan távolra került olasz gyökereitől, hogy a rizottó elnevezés tulajdonképpen itt már túlzásnak is tűnhet, és egy gyors, nagyon finom pohárkrémet.

sült körte és sütőtök saláta kéksajttal

• 2 főre előétel/ 1 főre főétel
• 25 dkg sütőtök (tisztítva)
• 2 vilmoskörte (tisztítva 20 dkg)
• 4-6 dkg kéksajt (Danish Blue cheese vagy Roquefort)
• 2+2 ek olívaolaj
• 5 ág kakukkfű
• só

A sütőtököt kis, centis kockákra vágom, a körtét meghámozom, magházát kivágom, gerezdekre szeletelem. A salottát nagyon finomra aprítom, a kakukkfű ágakat nagyobb darabokra csipkedem.

A sütőtököt, körtét, hagymát, kakukkfüvet összeforgatom az olívaolaj felével, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítem szét, úgy hogy csak egy rétegben legyenek a zöldségek-gyümölcsök.

Előmelegített sütőben 200C fok, 45 perc (villanysütő, alsó-feslő sütés), vagy amíg a sütőtök elkezd enyhén pirulni.

A megsült körtét, sütőtököt tányérra rendezem és rámorzsolom a kéksajtot, majd jó minőségű extra szűz olívaolajat locsolok rá.

Ízlés szerint a tetejére lehet még szórni enyhén megpirított és durvára vágott diót is.

“rizottó” kókusztejjel, lencsével, sütőtökkel

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 6-7 dl zöldség alaplé
• 1 dl kókusztej
• 5 dkg lencse
• 20 dkg sütőtök (tisztítva)
• 1 salotta
• 1 ázsiai citromfű
• 5 cm gyömbérgyökér
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek földimogyoró olaj (ha nincs, valamilyen semleges ízű olaj, pl napraforgó)

A lencsét előző este hideg vízbe áztatom, ha ez elmaradt, akkor néhány óra áztatás is megteszi forró vízben. Átöblítem, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.

A sütőtököt kis, centis kockákra vágom, a hagymát, fokhagymát finomra aprítom. A citromfüvet megtördelem, kés hátlapjával megcsapkodom, a gyömbért meghámozom, hosszában négyfelé hasítom.

Az olajon üvegesre sütöm a hagymát, hozzáadom a rizst, addig sütöm, amíg áttetszővé nem válik, de színt nem kap. Hozzáadom a fokhagymát, gyömbért, citromfüvet, majd elkezdem felöntögetni a zöldséglével, sűrűn kevergetve. Ha a rizs beszívta a folyadékot, pótolom a zöldséglevet. Amikor a rizs már majdnem kész (azaz néhány perccel azelőtt, hogy haraphatóra főtt), hozzáadom a sütőtököt, kókusztejet, megpuhult, leszűrt lencsét. Addig főzöm, amíg a tök megpuhul (ez 2-3 perc).

Ha szükséges, ezután állítok még egy kevés  zöldséglevessel a rizottó sűrűségén, összeforralom, kiszedem belőle a gyömbért, citromfüvet, majd tálalom.

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

kókusztejes sütőtök krém

• 4-6 főre
• 2 dl kókusztej
• 20 dkg sütőtök (tisztítva)
• 1 ek vaníliakivonat
• 1/2 mk őrölt fahéj
• szerecsendió
• 5 dkg nádcukor
• 3 lap zselatin (Dr Oetker)
• 2 dl habtejszín

A sütőtököt kis kockákra vágom és a fahéjjal, vaníliakivonattal, kevés reszelt szerecsendióval együtt a kókusztejben puhára főzöm. Lehúzom a tűzről, belekeverem a nádcukrot és az előzőleg hideg vízbe beáztatott, majd kicsavart zselatint, addig kavargatom, amíg feloldódnak benne. Botmixerrel pürésítem, majd kihűtöm.

A tejszínt kemény habbá verem, majd hozzáforgatom a hideg sütőtökös keveréket.

Poharakba osztom szét, a tetejére szerecsendiót reszelek.

Megjegyzés: a krém tetejére lehet csorgatni juharszirupot, meg lehet szórni durvára vágott pekándióval, de az is nagyon finom, ha kevés sós karamellben pirított dió kerül rá durvára aprítva.

Címkék: babának, édes, kókusztej, körte, lencse, pohárkrém, rizottó, rizs, sütőtök

Aszalt paradicsomos karajtekercsek lencsés rizzsel

Van a gyerek, meg van az ő ízlése. Felháborító módon kétéves kora ellenére nem szereti a rozéra sütött húsokat, ellenben minden jöhet, ami darált húsból készül, vagy éppen bármilyen sertésalkatrészből, alaposan és puhára sütve. Meg a kagylót is szereti, de ez most tulajdonképpen nem is tartozik ide.
Tehát adott a feladat: olyat főzni, ami a család minden tagjának megfelel. A karajtekercs pedig az egyik kedvenc lett ebben a kategóriában. Nem egészben sütve, hanem szeletenként töltve, így nagyon hamar elkészül, jól elő is készíthető, mindig annyit lehet megsütni belőle, amekkora a jelenlévő családtagok száma/ az étvágy, és a variációk száma pedig szinte végtelen. Ez lett az egyik kedvenc tekercsünk.

• 4 főre
• Hús:
• 80 dkg karaj (8 ujjnyi vastag szelet, csont nélkül)
• 16 fél nagyobb aszalt paradicsom, olajban eltett, lecsepegtetve (nagyjából 12-14 dkg)
• 4 ág oregánó (vagy 1 kk szárított)
• 1 dl húsleves
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• só
• Köret:
• 20 dkg lencse
• 10 dkg rizs (basmati)
• 5 dkg mazsola
• 1 dl húsleves
• 3 szegfűszeg
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 2 ek enyhe ízű extra szűz olívaolaj
• só
• fekete bors

A beáztatott lencsét leszűröm és friss, sós vízben puhára főzöm. A rizst bő sós vízben szintén puhára főzöm. A húslevesbe szórom a mazsolát, majd addig főzöm, amíg az összes levest magába nem szívja. A forró rizst, lencsét, mazsolát összeforgatom a mozsárban kevés sóval porrá őrölt szegfűszeggel, őrölök rá borsot, végül megszórom a finomra aprított petrezselyemzölddel és meglocsolom az olívaolajjal.

A karajszeletekről levágom az esetleg rajtalévő fehér hártyákat, majd mindkét oldalán kíméletesen, de alaposan kiklopfolom. A hús hosszabbik szélén elosztom a lecsepegtetett, hosszában elfelezett aszalt paradicsomot (ha szárított oregánót használunk, ezen a ponton szórjuk meg a porrá őrölt fűszerrel a hús tekercs belseje felé eső oldalát), majd feltekerek minden szeletet és hústűvel/ konyhai spárgával/ fogvájóval rögzítem a tekercseket.
Az olívaolajt felhevítem, hozzáadom a vajat, majd a tekercseket minden oldalukon aranyszínűre sütöm, melléjük dobom a fokhagymát, az egészben hagyott oregánót, felöntöm a levessel, és a lehető legkisebb lángon, fedő alatt puhára párolom. Ha elfő a leves, lehet még pótolni. Amikor a karaj megpuhult, leveszem a fedőt és elforralom a folyadékot alóla.

Címkék: aszalt gyümölcs, aszalt paradicsom, babának, köret, lencse, rizs, sertés

Lencsesaláta 2.0 rukkolával, citrommal

Az újév első napjára ropogós bőrű malaccsászárt sütöttem, és azt találtam gondolni, hogy ennek az egyébként szintén nagyon finom, klasszikus lencsesalátám nem lenne elég könnyű ízű, frissítő ellenpontja, így megszületett ez a citromos rukkolás változat. Hát hatalmas siker lett, főleg az ifjúság körében, Csipi szerintem még életében ennyi lencsét nem evett, mint most. Azóta elég rendszeresen ( a háromnaponta az elég rendszeres) készül, mivel a válogatós ifjú úr élelmezése ezzel az egészséges és finom salátával vészhelyzetekben is megoldható, és hát melyik anya ne vágyna ilyesmire. Ebből is látszik ugye, hogy Csipi a babakaja fogalomkörét még mindig elég liberálisan értelmezi. Mondjuk ki hibáztatná, tényleg nagyon finom.

• 4 főre
• 25 dkg lencse
• 3 marék rukkola (~ 50-60 gr)
• 1 babérlevél
• 1 kis citrom
• 1 salotta (3-4 dkg édes hagyma)
• 2 ek édes, sűrű balzsamecet
• 4-5 ek olívaolaj

A lencsét előző este megmosom, beáztatom, majd másnap friss vízben felteszem főni a babérlevéllel és egy kevés sóval.

A salottát finomra aprítom, hozzáadom a citrom finomra reszelt héját, a citrom levét,az olívaolajat, balzsamecetet.

A megpuhult lencsét leszűröm, hideg vízzel leöblítem (lehűtöm), majd meglocsolom a salottás öntettel és hozzákeverem a megmosott, lecentrifugázott rukkolát.

Címkék: citrom, hús nélkül, lencse, rukkola, saláta, szilveszter

Vöröslencse paradicsommal, mazsolával

Ha nagyzolni akarnék, akkor írhatnám, hogy vöröslencse pástétom… de nem akarok, és ez igazából megint egy bébiétel. Ez a sűrű, fűszere kence persze megint nem csak bébiknek készült, Ponty különben is megsértődne, ha csak úgy lebébizném.

Tegnap végre eljutunk kettesben Férjjel, azaz Pontytalanítva moziba. (a Viharsziget című filmet néztük meg, és nagyon jó film, gyönyörű film noir) Ez a felállás pedig egy olyan dolog, amire Ponty születése óta nem volt példa. A nagy esemény köszönhető a keresztszülőknek, akik felajánlották a bébiszittelést. Egy ilyen lelkes felajánlást pedig illik meghálálni, meg egyébként is, élelmezni kell a kisdedet, a bébicsőszöket és magunkat is, szóval készítettem némi harapnivalót arra a néhány órára, amíg távol leszünk.

Az öcsémék szeretik a keleti ízeket, akárcsak minimanó és mi is, szóval pitásított lepénykenyér készült (ánizs nélkül), egy vöröslencsés kence, pirított-párolt káposzta és  sült pulyka gyros fűszerekkel.

Egyébként nagyon hamar elkészül, és nagyon finom.

• 6 adag
• 50 dkg vöröslencse
• 3 szál petrezselyemgyökér (~ 25 dkg)
• 3 szál répa (~ 25 dkg)
• 400 ml passzírozott paradicsom (passata)
• 1 nagy fej fehér hagyma (~ 15 dkg)
• 1 nagy marék mazsola (~ 4-5 dkg)
• 6-8 gerezd fokhagyma
• 1 ek római kömény
• 1 ek koriandermag
• 1 tk őrölt fahéj (vagy egy fél rúd)
• 1 babérlevél
• 4 ek olívaolaj

A zöldségeket megtisztítjuk és nagyobb darabokra vagdaljuk. A koriandert, római köményt mozsárban porrá őröljük.

Az olívaolajon erős lángon, állandó kavargatás mellet aranyszínűre sütjük a feldarabolt zöldségeket a megőrölt fűszerekkel együtt. Az utolsó egy percre hozzádobjuk a megtisztított, kés pengéjével megnyomott fokhagymát is, majd felöntjük egy liter vízzel.

Hozzáadjuk a babérlevelet, fahéjat, vöröslencsét, passzírozott paradicsomot, mazsolát, majd fedő alatt addig pároljuk, kis lángon, amíg minden hozzávaló megpuhul. Ha nem teflon edényben főzzük, akkor 10 perc után néha rá kell majd nézni, mert a lencse hamar megpuhul, és a sűrű püré leéghet, ha időnként nem kevergetjük.

Kihalásszuk belőle a babérlevelet, a fahéjat, ha rudat használtunk, majd botmixerrel pürésítjük.

Tálalásnál lehet rá csorgatni egy kevés olívaolajt, meg lehet szórni finomra metélt friss mentával.

Lehet mellé adni lepénykenyeret, vagy sült juhsajtot is.

Pitába valók még:

sült pulykamell, vöröskáposztával, camembert-rel

sütőtökös, kecskesajtos rukkola saláta

pulykamell csíkok pirított káposztával

Címkék: aszalt gyümölcs, hús nélkül, lencse, paradicsom

Lencsesaláta

Tisztában vagyok vele, hogy ez körülbelül az ezredik lencsesaláta recept, ami a napokban megjelent szerte a gasztroblogokon. De nekem ez a kedvencem.

Ez egy hagyományos változat, lilahagymával és répával, annyi extra van csak benne, hogy a lencsét még forrón összeforgatom a hajszálvékonyra szeletelt zöldségekkel, így azok kicsit megpuhulnak, de épp csak annyira, hogy kellemes legyen. Szóval tényleg semmi extra.  Csak a kedvenc salátám receptje következik.

• 4-6 adag
• 50 dkg lencse,
• 1 babérlevél
• 2 kis fej édes lilahagyma (~ 6-8 dkg),
• 2 szál répa (~ 15 dkg),
• 3 gerezd fokhagyma,
• 5 ek extra szűz olívaolaj (Borges),
• 4-5 ek fehérborecet,
• 1 csokor petrezselyemzöld,
• 1 tk nádcukor

A lencsét előző este átmosom, beáztatom, majd másnap a babérlevéllel és egy evőkanálnyi sóval együtt bő vízben puhára főzöm. Szétfőzni nem szabad.

A répát és a hagymát tisztítás után hajszálvékony karikákra vágom. A fokhagymát megpucolom, kés hátával meglapítom. A zöldségeket egy mély salátástálba teszem.

A lencsét, ha megpuhult, leszűröm, a babérlevelet kidobom belőle, és még forrón a zöldségekre öntöm. Meglocsolom az olajjal, ecettel, hozzáadom a cukrot, a finomra metélt petrezselymet, majd alaposan összeforgatom. Ha szükséges, még sót adhatunk hozzá.

Fogyasztás előtt jó, ha legalább két órát pihen a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek.

Hideg és meleg sültek mellé is ideális.

Címkék: lencse, lilahagyma, saláta, sárgarépa, szilveszter