lencse

2016.

2016. január 1., péntek | saláta, sertés, sós, tészta, zöldség | 2 hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Boldog új évet kívánok!

  • három hagymás lencsesaláta
  • 50 dkg beluga lencse
  • 2 póréhagyma
  • 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg vagy több)
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 tk reszelt gyömbér
  • 1 citrom leve és finomra reszelt héja
  • 4 ek olívaolaj

A lencsét sós vízben puhára főzöm, leszűröm. (vigyázat, az apró szemű lencse nagyon hamar puhára fő, könnyű túlfőzni)

A hagymákat megtisztítom, vékonyra szeletelem. Az olívaolajon kis láng felett, gyakran kavargatva addig sütöm a hagymákat a finomra reszelt gyömbérrel együtt, amíg teljesen megpuhulnak és elkezdenek karamellizálódni.

A lencsét összekeverem a hagymákkal, majd ráreszelem a citrom héját és hozzáfacsarom a levét is.

Langyosan és hidegen is finom.

  • mini sertéshúsos rétes tekercsek
  • 1 csomag réteslap
  • 1 szűzpecsenye (50 dkg)
  • 1 nagy fej hagyma (15 dkg)
  • 1 cikk zeller (20-25 dkg)
  • 2 szál sárgarépa (20-25 dkg)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 1 tk szárított majoranna
  • 1 ek angol mustár
  • 2+2 ek olívaolaj+ a réteslapok kenéséhez

A zöldségeket megtisztítom, majd nagyobb darabokra vágom és robotgéppel felszecskázom (lehet kézzel is, akkor nagyon apróra kockázzuk) 2 ek olívaolajon lepirítom, majd hozzáadom a majorannát és fedő alatt, kis láng felett puhára párolom. Végül fedő nélkül addig sütöm, amíg elpárolog a nedvesség a zöldségek alól, és hozzákeverem a finomra aprított petrezselyemzöldet is.

A húst ledarálom vagy késsel finomra vagdalom. 2 ek olívaolajon addig sütöm, amíg kifehéredik és minden lé elfő alóla. Közben sózom, borsozom. Hozzáadom a finomra reszelt fokhagymát és átpirítom, lehúzom a tűzről. Hozzákeverem a mustárt. (a töltelék mindkét részét viszonylag szárazra kell sütni, hogy ne áztassa el sülés közben a rétestésztát)

A zöldségeket összeforgatom a hússal és megvárom, amíg kissé kihül a massza.

A réteslapokat hosszában és keresztben is kettévágom, majd nyirkos konyharuha alá teszem a lapokat, hogy ne száradjanak ki. Egy réteshez 2 réteg lap kell. Az egyiket lekenem olívaolajjal, majd ráfektetem a másik lapot. A tésztalapok szélére nagyjából két púpos evőkanálnyi húsos tölteléket halmozok, majd felhajtom a tésztaszéleket a töltelékre és feltekerem a tekercseket. Olívaolajjal lekenem az elkészült tekercseket és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.

200 C fokon 18-20 percig sütöm, amíg aranyszínűek lesznek a tekercsek.

Megjegyzés: nagyon finom, ha majoranna és mustár helyett reszelt citromhéj és gyömbér kerül bele, esetleg a petrezselyem helyett korianderzöld.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Címkék: , , , , , , , ,

egyszercsak…

2015. május 20., szerda | saláta | 4 hozzászólás

 

Élek még (alig), és főzök is (szintén alig). Ha pedig már itt van a spárgaszezon, hozok egy könnyű receptet. (az akác az idén sajnos elmarad, kiirtották az akácerdőt körülöttünk)

A recept minden szempontból könnyű, a tartalma és az elkészítése is, és szintén a munkahelyi ebéd kategóriában indul (úgy persze hagyma nélkül).

Aztán hogy hogyan lesz tovább, még nem tudom. Nem elég, hogy 1 teljes embert igénylő munkám van, de emellett még 1-1 teljes embert igénylő gyerekem is, a háztartásról nem is beszélve, és nem tudom, hasonló felállással más hogy csinálja, de nekem alig marad erőm/időm élni. A körültekintő, gondos anyagbeszerzés már rég a múlté, örülök, ha egy-egy hiperbe beesünk zárás előtt tejért. Nincs már ellenőrzött forrásból származó termelői zöldség idehaza, örülök, ha van egyáltalán valami a hűtőben. Az aprónép pedig rántotthúson és hamburgeren élne, ha tehetné, szóval ha jut negyedórám a főzésre késő este, amikor hazaesünk a gyerekekkel, nem igazán a kulináris mennyország az, ami megvalósul a konyhában (bár van már ultragyors, sütőben sült rántotthús és 100% házi hamburger receptem is a körülményekből adódóan) Szóval még nem tudom, hogyan tovább, meg eleve, hogyan éljük túl, ami előttünk áll, és én egészen pontosan hogyan nem fogok éhenveszni a nagy gyereketetés közepette. De talán egy kicsit már túl sokat beszéltem (mellé). Recept.

  • zöld spárga saláta lencsével
  • 1 köteg zöld spárga
  • 10 dkg zöld lencse (apró szemű, beluga is jó helyette)
  • 1 kis lilahagyma (édes, enyhe ízű, nem csípős)(ha munkahelyre készül: egy csokor petrezselyemzöld helyette)
  • 2 ek olívaolaj
  • 2 ek dióolaj
  • 2-3 ek almabalzsam
  • füstölt pisztráng a tálaláshoz (a képen nem látható, a fotózásra elfogyott :))

A hagymát finomra aprítom, majd összeforgatom az ecettel és állni hagyom.

A lencsét beáztatom pár órára hideg vízbe. Ez nem szükséges, mivel az apró szemű lencse könnyen megfő, ha nincs beáztatva, akkor is. De könnyen szét is fő, épp ezért. Én úgy főzöm, hogy beáztatom, majd átöblítem, és enyhén sós vízben forrástól számított 10 percig főzöm, így épp jó lesz az állaga. Leszűröm, félreteszem.

A spárgákat megmosom, elpattintom, a fás részt másra használom, a csúcsos részeket pedig nagyjából 5 centis darabokra vágom. Az olívaolajon 4 perc alatt mérsékelt lángon, fedő alatt, gyakran rázogatva átsütöm.

A sült spárgát összeforgatom a lencsével és a hagymával (vagy a finomra aprított petrezselyemzölddel) Meglocsolom a dióolajjal. Tálalás előtt fél órán át hűvös helyen pihentetem.

Tálalásnál füstölt pisztrángot tépkedek a saláta tetejére. Pisztráng nélkül pedig remek köret lesz – például sütőben sült “rántott” zöldfűszeres szűzpecsenye mellé (ugye ez így már nem is hangzik olyan rosszul ;))

Címkék: , ,

karfiol-lencse saláta

2015. március 25., szerda | hús nélkül, saláta | 2 hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Na és akkor jönnek majd sorban az igazi munkahelyi ebédek. Ez már annak készült, és csak azért jutott el végül a fotózásig, mert a kisdednek sikerült rám ragasztania a betegségét. Dolgozni ugyan én mentem, de az evést inkább hanyagolom az utóbbi napokban, már ami a szilárd ételt illeti. (viszont nagyon jó folyadék és ásványianyag pótlás a smoothie, én az elmúlt 3 napot egy banán-alma-narancslé egyveleg segítségével éltem túl, és annyira bevált, hogy megtartom majd az “egészséges” napokra is. És le is írom, hátha jól jön másoknak is, de nekem emlékeztető gyanánt biztosan :) Tehát nagyjából fél liter frissen préselt narancslé szükségeltetik hozzá, valamint 2 nagy alama és 2 nagy banán. Tisztítva, kimagvalava minden megy a turmixgépbe (ma már egy kisebb szál répa is került bele), és fél perc alatt sima pépes lesz minden. Nagyjából 1 liter smoothie lesz belőle)

A salátáról pedig majdnem megfeledkeztem, pedig egy nagyon finom és tartalmas, keleti ihletésű darab ez, és amikor elkészült, még alig vártam, hogy másnap egyek belőle. A karfiol és lencse mellé garam masala került fűszernek, kevés mazsola, és egy kis citromlé, bár a mai napig nem tudom eldönteni, hogy ez, vagy az almabalzsam illene-e hozzá jobban, esetleg egy narancs leve, mivel a savasság nagyon jól áll neki, de a meleg ízek miatt talán almabalzsammal vagy narancslével harmonikusabb lenne. A lencsétől nem kell félni, az apró szemű fekete lencse áztatás nélkül is megpuhul nagyjából negyedóra alatt, és az egész salátát nem tart tovább fél óránál elkészíteni. Szerintem frissen sült halloumi vagy paneer mellé kiváló köret lenne, de magában sem rossz, illetve párolt barna rizzsel is lehet gazdagítani, ha kiadósabb ebédre vágyunk.

  • karfiol lencse saláta mazsolával
  • 20 dkg apró szemű fekete lencse
  • 2 kis fej karfiol (60 dkg tisztítva)
  • 1 fej vöröshagyma (10 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 púpos ek garam masala
  • 1 bő maréknyi nagy szemű aranymazsola (4 dkg)
  • 4 ek olívaolaj
  • 1 nagy citrom

A lencsét átöblítjük, és bő, enyhén sós vízben feltesszük főni. Hozzáadjuk a gerezd fokhagymát, majd addig főzzük, amíg a lencse megpuhul (ha lehet, ne főzzük túl). Leszűrjük.

A karfiolt közben megtiszítjuk és késsel durvára vágjuk, vagy robotgéppel morzsásra aprítjuk. A hagymát finomra aprítjuk. Az olívaolajon üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a garam masalát, átpirítjuk, hozzáadjuk a karfiolt, és pár percig kavargatva-rázogatva sütjük, amíg a karfiol kissé megpuhul.

Közben a mazsolát késsel (vagy robotgéppel) durvára vágjuk, elkeverjük a lencsével és a citrom levével. (kevés reszelt citromhéjat is adhatunk hozzá, ízlés szerint) Ha kész a karfiol, még melegen összeforgatjuk a lencsével.

Fogyasztás előtt legalább fél órán át pihentetjük, amíg összeérnek az ízek.

Igény szerint sült sajt mehet mellé, vagy párolt barna rizzsel (esetleg hajdinával) lehet gazdagítani.

Megjegyzés: garam masala a legtöbb nagyobb szupermarketben kapható, de elkészíthetjük házilag is.

Címkék: , , , ,

lencse

2013. január 1., kedd | hús nélkül, leves, saláta | Nincs hozzászólás

Először is, boldog új évet kívánok!

Aztán mi más kerülhetne az új év első napján az asztalra, mint lencse? Egyébként is a kedvenceink közé tartozik, akár saláta, akár leves vagy köret formájában, de ilyenkor ráadásul még hagyománya is van a fogyasztásának, mivel az apró szemek a bőséget, gazdagságot jelképezik, és aki ebben szeretne bővelkedni az új esztendőben is, az lencsét eszik a jeles napon (vagy babot, esetleg más apró szemű terményt, de ennek a fejtegetése már messzire vezetne)

Szóval lencse, ezúttal leves és saláta formájában is. A leves vöröslencsével készült, van benne még sütőtök és paradicsom, továbbá a fűszerek miatt elég keleti hangulatú a végeredmény, nagyon finom, és nem csak az évnek ezen a napján tudom elképzelni az asztalunkon. A lencsesaláta lassan már az ezeregyedik változat a blogon, de tényleg nagyon szeretjük, nem csak enni, de variálni is. Ebbe most édesre sült cékla, balzsamecetes lilahagyma és kecskesajt került a lencse mellé, igazán tartalmas, finom darab lett ez is.

  • sütőtökös vöröslencse leves
  • 50 dkg sütőtök (tisztítva mérve, nagyjából egy fél kisebb sütőtökből)
  • 20 dkg vöröslencse
  • 2 dl passzírozott paradicsom (passata)
  • 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 liter zöldségleves vagy alaplé
  • 1 ek római kömény
  • 1 ek koriandermag
  • 1 mk édesköménymag
  • csipetnyi őrölt fahéj
  • 4 ek olívaolaj

A hámozott sütőtököt, hagymát felkockázzuk, majd a mozsárban porrá őrölt édesköménnyel, korianderrel, római köménnyel együtt az olívaolajon közepes lángon, gyakori kevergetés mellett addig pirítjuk, amíg enyhe aranyszínt kap a keverék. Hozzáadjuk a felkockázott fokhagymát, átkeverjük, felöntjük a zöldség alaplével és a passzírozott paradicsommal, hozzáadjuk a fahéjat, sózzuk, majd kis láng felett puhára főzzük a zöldségeket. Botmixerrel pürésítjük.

Tálalásnál apróra vágott petrezselyemzöld vagy korianderzöld is kerülhet a tetejére, mi pirított tökmagot szórtunk rá.

  •  lencsesaláta sült céklával
  • 25 dkg lencse (zöld)
  • 1 nagy babérlevél
  • 3-4 ág kakukkfű (vagy 1 tk szárított)
  • 25 dkg sült cékla (tisztítva mérve)
  • 2 fej lilahagyma (15 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 4 ek balzsamecet
  • 6 ek olívaolaj
  • 20 dkg friss típusú kecskesajt (vagy feta)

A lencsét átöblítjük, majd bő, enyhén sós vízben a babérlevéllel és kakukkfűvel puhára főzzük, leszűrjük.

A sült céklát és a sajtot apró kockákra vágjuk.

A lilahagymát megtisztítjuk, majd hajszálvékony karikákra vágjuk, a fokhagymát finomra aprítjuk. Az olívaolajból 2 evőkanálnyin a hagymát és fokhagymát addig sütjük, amíg a hagyma üvegessé válik. Hozzáadjuk a balzsamecetet, beforraljuk a felére. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a lencsét, összeforgatjuk, majd salátástálba öntjük, hozzáadjuk a sajtot és céklát, összeforgatjuk ismét. Tálalás előtt jó, ha pár órát pihen hűvös helyen.

Megjegyzés: a sült céklához a cékla gumókat alufóliába csomagoltam és 1 órán át 180 C fokon sütöttem, majd meghámoztam.

Címkék: , , , , , , , , , ,

szilveszteri svédasztal: vargányás lencsepástétom és marinált citromos szűzpecsenye tésztakosárkákban, füstölt lazacos tojáskrém, parmezános kekszek, mangós zöldcitromos és mandarinos gránátalmás frizzante

2012. december 30., vasárnap | felvágott helyett, hal, sertés, sós | Nincs hozzászólás

Közeledik  az óév utolsó napja, szóval néhány recept következik a szilveszteri büféasztalra. Számunkra legideálisabb megoldást az évnek erre a napjára a könnyen kézbe fogható, izgalmas falatkák jelentik, melléjük pedig néhány könnyű, gyümölcsös kevert ital, amihez ezúttal a La Gioioso bianco és rose frizzantei szolgáltatták. A leveles tésztából készült kosárkákba vargányás lencsepástétom és citromos marinált szűzpecsenye került, de mindkét darab önállóan, friss bagett szeleteken, szendvicsként is megállja a helyét. A füstölt lazacos tojáskrém ezúttal uborkából vágott vastagabb karikákra került, de itt is érvényes, hogy mini szendvicsként, uborkával vagy kapribogyóval is tökéletes lehet. A vajas parmezános kekszek zöld borssal  kiváló borkorcsolyák, a két variáció frizzantera pedig igazán könnyű, gyümölcsös darab.

  • vargányás lencsepástétom
  • 10 dkg lencse
  • 2-3 ág kakukkfű
  • 1 kis babérlevél
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma (8 dkg)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 púpos ek szárított vargánya por (15 gr)
  • 1 ek olívaolaj
  • 3 dkg vaj

A lencsét enyhén sós vízben a babérlevéllel és kakukkfűvel puhára főzzük, leszűrjük, a fűszereket kiszedjük közüle.

A hagymát felkockázzuk, majd az olívaolajon üvegesre sütjük. Hozzáadjuk a vajat, porított vargányát és további 2-3 percig sütjük, kis láng felett, kavargatva. Hozzáadjuk a lencsét, összeforrósítjuk, majd botmixerrel pürésítjük.

  • marinált szűzpecsenye
  • 2 szűzpecsenye (75-80 dkg)
  • olívaolaj
  • fekete bors
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 nagyobb citrom (vagy két kisebb) leve és finomra reszelt héja
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 4 ek olívaolaj

A szűzpecsenyéről levágjuk a nagyobb hártyákat, sózzuk, borsozzuk, majd kevés olívaolajon 2-3 perc alatt, nagy láng felett körbepirítjuk. Amikor már szép színt kapott, mellédobjuk az egész, hámozatlan gerezd fokhagymákat, és 180 °C fokos sütőben 20 percig sütjük.

Közben a petrezselyemzöldet finomra aprítjuk, majd elkeverjük az olívaolajjal, a citrom finomra reszelt héjával és levével.

A húst sütés után 6-8 percig pihentetjük, majd éles késsel hajszálvékony szeletekre vágjuk. A sült fokhagymát meghámozzuk, majd pépesre törjük és hozzákeverjük a citromos marinádhoz. A szűzpecsenyéből vágott szeleteket megmártjuk a marinádban, majd egy nagyobb tálra rendezzük, viszonylag szellősen. A maradék marinádot a hús tetején egyenletesen eloszlatjuk. Tálalás előtt legalább fél órán át érdemes érlelni, hideg helyen.

Tálaláshoz leveles tésztából készítünk kis kosárkákat. Ehhez a leveles tésztából kis köröket szaggatunk (én ehhez egy 7 cm átmérőjű kerek formát használtam), a körök felét pedig kiszúrjuk egy kisebb átmérőjű kerek formával. A teli köröket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, a széleket lekenjük elhabart tojással, mindegyikre egy-egy kiszúrt közepű karikát helyezünk. A tésztakosárkák tetejét lekenjük tojással, majd 200 °C fokos sütőben 10 perc alatt aranyszínűre sütjük. Tálalás előtt megtöltjük a kosarakat a lencsepástétommal, és egy-egy szelet szűzpecsenyét teszünk a tetejükre.

  • füstölt lazacos tojáskrém
  • 10 dkg füstölt lazac
  • 5 tojás
  • 15 dkg Philadelphia (típusú) tejszínes krémsajt
  • 1-2 ek mustár, ízlés szerint
  • uborka a tálaláshoz

A tojásokat lobogó vízben 10 percig főzzük, majd kihűtjük, meghámozzuk. A széttépkedett füstölt lazaccal, tojással, krémsajttal és mustárral együtt botmixerrel pépesítjük.

Az uborkából nagyjából egy centi vastag karikákat vágunk, majd megkenjük a tojáskrémmel (én habzsákba töltöttem és abból nyomtam rá halmokat, így csinosabb lesz a végeredmény), és egy-egy vékony szelet koktélparadicsommal díszítjük.

  • vajas parmezános kekszek zöld borssal
  • 20 dkg finomliszt
  • 15 dkg vaj
  • 3 dkg parmezán, finomra reszelve
  • 1 tojás
  • 2 ek porcukor (3 dkg)
  • 1 tk só
  • 1 ek zöld bors

A zöld borsot mozsárban porrá őröljük. A felkockázott hideg vajat gyors mozdulatokkal összedolgozzuk a többi hozzávalóval. Folpack fóliából letépünk egy nagyobb darabot, majd a tésztát nagyjából henger alakúra formázva a közepére tesszük. A tésztából egy szabályos, 4-5 cm átmérőjű hengert formázunk  a fólián (ha úgy könnyebben megy, előtte is betekerhetjük a fóliába), majd betekerjük a fóliába, és hideg helyen fél-egy órán át pihentetjük.

Éles (vagy recés pengéjű) késsel nagyjából fél centi vastag karikákat vágunk a tésztahengerből, sütőpapírral bélelt tepsire tesszük és 180 C fokon 12-14 perc alatt aranyszínűre sütjük.

A tepsiben hűtjük ki.

  • mangós lime-os bazsalikomos frizzante
  • 6-8 adag
  • 1 mangó
  • 2 lime
  • 6 levél bazsalikom
  • 3 ek nádcukor
  • frizzante bianco, adagonként 1,5 dl

A mangót zöldséghámozóval meghámozzuk, a húsát levágjuk a magról, feldaraboljuk. A lime finomra reszelt héjával, levével, a nádcukorral és a bazsalikom levelekkel együtt turmixgépben vagy botmixerrel pürésítjük. Szűrőn áttörjük, a koktélokhoz csak a levét használjuk.

A koktélokhoz minden pohárba 2-3 evőkanálnyi gyümölcslét teszünk, majd felhúzzuk nagyjából 1,5 dl behűtött frizzanteval poharanként. Egy gyors kavarás után azonnal fogyasztható.

  • gránátalmás mandarinos frizzante rosato
  • 4 adaghoz
  • 1 gránátalma
  • 2 mandarin
  • 3 ek nádcukor
  • adagonként 1,5 dl frizzante rosato

A mandarin héját finomra reszeljük, levét ráfacsarjuk, hozzáadjuk a cukrot. A gránátalmát kettévágjuk, magjait kiütögetjük, a mandarinos keverébe, a kicsorgó levével együtt. Elkeverjük, pár percig állni hagyjuk, amíg a cukor feloldódik, majd szűrőbe tesszük és áttörjük.

A gyümölcslét felhasználás előtt átszűrjük, majd 2-3 evőkanálnyit teszünk belőle egy-egy pohárba és felöntjük a frizzanteval.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

sült libamell gránátalmás pirított kelkáposztás lencsével

2012. október 12., péntek | köret, liba, saláta | 8 hozzászólás

 

Még mindig liba, még mindig a melle, de ezúttal egy könnyedebb körettel. Csak hogy enyhítsük a lelkiismeret furdalásunkat is. A pirított, enyhén karamellizált kelkáposzta remek dolog, jól illik ehhez a langyos salátához is, amibe ezen kívül lencse és gránátalma került. A lencse legjobb, ha apró szemű, én most belugát használtam, de más, kisebb szemű lencse is jó hozzá, ha pedig az nincs, hagyományos méretű lencsével is működni fog. Igazi őszi-téli darab, és erre is áll, hogy a köret akár önmagában, libamell nélkül is megállja  a helyét.

  • sült libamell
  • 2 főre
  • 2 fél bőrös libamell, csont nélkül (60-70 dkg,fiatal hízott libából)
  • 1 ek szegfűbors
  • 2 gerezd fokhagyma
  • libazsír

A liba bőrét megtisztítom az esetlegesen benne maradt tokoktól, a húsról levágom a hártyát, ha maradt rajta. A bőrt rácsosan bevagdosom éles késsel, vigyázva, hogy csak a bőrt vágjam be, ne a húst. A szegfűborsot mozsárban porrá őrölöm, a fokhagymát kés pengéjével meglapítom.

A sütőt egy vastagabb aljú (kerámia) sütőtállal együtt előmelegítem.

A melleket sózom, minden oldalukat alaposa belenyomkodom a szegfűborsba. Felhevítem a serpenyőt, kevés zsírral, majd a bőrükkel lefelé nagy láng felett elkezdem sütni a melleket, ahogy olvad ki a zsír, mellédobom a fokhagymát is. Ahogy a fokhagyma barnulni kezd, kidobom. Bőrükkel lefelé 4 percig, a húsos oldalán 2 percig sütöm a libamelleket.

Ezt követően megforgatom a zsírjában a húst, kiemelem a zsírból, lecsöpögtetem, átteszem a forró sütőtálba, bőrrel felfelé, majd 10 percig sütöm 180 C fokos sütőben. 10 perc után a sütőt kikapcsolom, de a libamelleket további 10 percig a forró sütőben hagyom.

A melleket kiveszem a sütőtálból és szeletelés, tálalás előtt 10 percig pihentetem.

  •  gránátalmás pirított kelkáposztás lencse
  • 15 dkg lencse
  • 2 ág kakukkfű
  • 1/4 fej kelkáposzta (20 dkg)
  • 1 kis fej vöröshagyma (3-4 dkg)
  • 2+2 ek olívaolaj
  • 1 gezed fokhagyma
  • 1 kk cukor
  • 1 gránátlama
  • fekete bors
A kelkáposztát nagyon vékony csíkokra metélem. A fokhagymát kés pengéjével meglapítom, a hagymát finomra aprítom. Az olívaolaj felén üvegesre sütöm a hagymát, sózom, hozzáadom a cukrot, fokhagymát és kelkáposztát, majd mérsékelt láng fölött időnként megkeverve addig pirítom, amíg a kelkáposzta összeesik és enyhe aranyszínt kap.
A lencsét enyhén sós vízben puhára főzöm a kakukkfű ágakkal, majd leszűröm, kidobom a kakukkfüvet és még forrón a kelkáposztához forgatom. Meglocsolom a maradék olívaolajjal, összeforgatom.
A gránátalmát félbevágom, a magjait fakanállal a kelkáposztás lencsébe ütögetem, a levét is belecsorgatom.

Címkék: , , , , ,

VKF! 47. – kalandra fel! ami pedig a piknik kosárba kerül: kéksajtos zeller-körte krém, narancsos pórés sertéslapocka, lencse-hajdina saláta karamellizált hagymával, korianderes diós lepénykenyér és mazsolás, gyömbéres csokoládé szeletek

 

Az aktuális VKF! házigazdája, Olzka kirándulni hívott minket. Már hogyne mennénk! Igaz, az időjárás és a család egészségi állapota most nem kedvez a szabadtéri programoknak, de az egy hete tartó szobafogság után az aprónépnek már a fűtött terasz is hatalmas örömet okozott, arról nem is beszélve, hogy számára most hatalmas öröm mindenféle valós élethelyzet imitálása, most van a képzeletbeli csészékből fogyasztott képzeletbeli kakaózások korszaka, így hát nem okozott neki problémát az sem, hogy őzeket és nyuszikat képzeljen a játszósszőnyegén berendezett piknik takaró köré.

A receptek egyszerűek, vagyis pár perc alatt összekészíthetők egy családi kirándulás előestéjén, és a lapocka ugyan igényel némi kitartást, amíg omlósra párolódik, de tennivaló nincs vele az alatt a pár óra alatt. A lencsés hajdina saláta tartalmas, köretként és önmagában is funkcionál, a zellerkrém könnyű ugyan, de még a barátságos, melengető téli ízekben játszik, és remekül passzol a diós lepénykenyérhez. Akárcsak a narancsos gyömbéres lapocka. A zabpelyhes szelet pedig egy könnyen szállítható, és nem is túl egészségetlen csemege, ami percek alatt elkészül, és valószerűtlenül retro életérzést hagy maga után, mivel az íze megtévesztésig emlékeztet a zselés szaloncukorra, de ezen felül, a pikniken kívül akár egy uzsonnásdobozban is megállja a helyét.

  • narancsos gyömbéres lapocka póréhagymával
  • 50 dkg sertésklapocka
  • 2 nagy narancs leve (nagyjából 2 dl) és 1 finomra reszelt héja
  • 1 csokor kakukkfű
  • 1 póréhagyma
  • 4 cm gyömbér
  • 2 tk méz
  • 2 tk koriander
  • 1 tk római kömény
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek vaj

A póréhagymát felkarikázom, a fokhagymát megtisztítom, kés pengéjével meglapítom.

A lapockát nagyjából 5 cm vastag szeletekre vágom, megszórom a porrá őrölt római köménnyel és korianderrel, majd az olívaolaj és vaj keverékén körbesütöm  nagy láng felett, amíg színt kap, mellédobom a pórét, fokhagymát, felöntöm a narancs levével, hozzáadom a finomra reszelt héját, a kakukkfűből kötött csokrot, mézet és a finomra aprított gyömbért. Sózom, összeforralom, majd lefedem és a legkisebb lángon addig párolom, amíg a hús omlóssá válik, az összes zsír kiolvad belőle. Ha szükséges, közben vízzel pótolom a hús alatt a szaftot.  Ez nagyjából 2 óra.

Ezt követően leveszem a fedőt, és nagy láng felett beforralom a szaftot, a kakukkfüvet kidobom belőle. Kihűtöm, feldarabolom, és szaftjával együtt tálalom.

  • lencsés hajdinasaláta
  • 15 dkg lencse
  • 15 dkg hajdina
  • 45 dkg vöröshagyma
  • 1 ek méz
  • 2 tk garam masala (házilag is elkészíthető, recept itt)
  • 3,5 dkg aszalt paradicsom (fűszeres olajban eltett, lecsöpögtetve)
  • 3 ek olívaolaj
  • 1-2 ek fehérborecet

A lencsét pár órára beáztatjuk, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. A hajdinát haraphatóra főzzük enyhén sós vízben, leszűrjük, majd a lencséhez keverjük.

A hagymát vékony karikára vágjuk, majd az olívaolajon a mézzel elkeverve nagyon kis láng felett lassan karamellizáljuk, amikor már világos aranyszínű, megszórjuk a garam masalával és még 2-3 percig sütjük. A lencsés hajdinához keverjük, hozzáadjuk a finomra aprított aszalt paradicsomot és a fehérborecetet, sózzuk, ízlés szerint.

  • diós lepénykenyér
  • 30 dkg liszt (1/3-a lehet rozsliszt)
  • 5 dkg joghurt
  • 1 dl víz
  • 1 dkg friss élesztő
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 tk cukor
  • 1 púpos tk só
  • 5 dkg dió, durvára vágva
  • 2 tk koriander, porrá őrölve

A lisztet elmorzsolom az élesztővel (aki úgy biztonságosabbnak érzi, az előtte a vízet keverje el pár kanál liszttel, a cukorral és futassa fel az élesztőt), majd a dió kivételével a többi hozzávalóval összegyúrom, alaposan kidolgozom, amíg rugalmas, közepesen kemény, fényes tésztát kapok belőle. A kelesztőtálat letakarom, majd a tésztát duplájára kelesztem.

Miután megkelt, hozzáadom a durvára vágott diót, átgyúrom, hat gombócra osztom, és minden gombócot lisztezett deszkán vékony (3-4 mm) lepénnyé nyújtok ki, majd sütőpapírral bélelt tepsire teszem. 10 percig pihentetem.

Előmelegített sütőben 220 C fokon 12 perc alatt hólyagos, arnyszínű lepényeket sütök belőle.

  • körtés zellerkrém
  • 1/2 zellergumó (25 dkg)
  • 1 nagy körte (25 dkg)
  • 1 salotta
  • 5 dkg vaj
  • 1 csokor kakukkfű
  • 5 dkg kéksajt (Dorblue vagy Danish Blue cheese)

A zellert, körtét, meghámozom, a körte magházát kivágom, nagyjából centis kockákra vágom. A salottát megtisztítom, felkarikázom. A vajon lassan aranyszínűre sütöm a zellert és a salottát, majd hozzáadom a körtét is, a csokorba kötött kakukkfüvet és kis lángon fedő alatt puhára párolom.  Végül beforralom, ha sok levet enged a körte, majd kidobom a kaukkfüvet, sózom, hozzáadom a kéksajtot és botmixerrel pürésítem.

  • mazsolás csokoládés zabszelet
  • 2 db 9×20 cm-es szögletes szilikonos formához
  • 20 dkg étcsokoládé (85%)
  • 5 dkg méz
  • 6 dkg nagy szemű aranymazsola
  • 6 dkg kandírozott gyömbér
  • 5 dkg zabpehely
  • pár csepp narancsolaj vagy frissen reszelt narancshéj
  • 1 mk őrölt fahéj

A zabpelyhet száraz serpenyőben enyhén megpirítom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a széttördelt csokoládét és a fahéjat, kevergetem, amíg felolvad. Ha nem olvad meg eléggé, akkor pár másodpercre vissza lehet még rakni a tűzre kis láng fölé. Hozzáadom a durvára aprított kandírozott gyömbért és mazsolát, a mézet, a narancsolajat/héjat, összekeverem, majd szilikonos vagy folpackkal bélelt formába egyengetem, alaposan lenyomkodom, hogy ne maradjon túl sok levegő a masszában, majd kihűtöm és hidegen szeletelem.

 

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

téli zöldek

2012. február 7., kedd | saláta | 6 hozzászólás

Színterápia. Szerencsére a tél közepén is kaphatók az üde zöld szín valamennyi árnyalatában játszó  saláták, és bár nem nevezhetők szezonális zöldségeknek, de a borongós, hideg időben kifejezetten jót tudnak tenni a szürkeségbe belefáradt szemnek, léleknek. A főszereplő tehát a bébispenót, rukkola, és az a kevert zöld saláta, amit olasz keveréknek neveztek ki, valójában pedig rukkolából,  lollo rossoból, zsenge céklalevelekből, bébispenótból áll.

A bébispenót egy aszalt paradicsomos, tonhalas fehérbab-salátába került, ami önmagában is igen tartalmas, és egy komplett főétkezésként vagy munkahelyi ebédként is megállja a helyét. A rukkola egy mandarinos, lencsés saláta alapját képezi, ami köretként, de önmagában is igen jól funkcionál, akár húsok mellé, akár olívaolajban sült kecskesajthoz, vagy épp olívaolajjal meglocsolt, sóval, borssal megszórt mozzarellához, a zsenge zöldekből álló keverék pedig zellerrel, almával és a könnyű joghurtos öntettel igazi tavaszváró, és igazából a Waldorf saláta extrakönnyű kiadásának szántam. Ez utóbbi első körben pirított tökmaggal készült, de a fotózásra szánt darab már tökmag nélkül, füstölt lazac és vajas pirítós mellé lett egy könnyű és finom vacsora, és senkit ne borzadjon el a nem túl guszta látvány miatt, mert hát ez egy joghurtos kevert saláta, és bár nem túl szép, de nagyon finom!

  • fehérbab-saláta bébispenóttal, aszalt paradicsommal, tonhallal
  • 15 dkg apró szemű fehérbab (gyöngybab)
  • 10 dkg bébispenót
  • 1 doboz konzerv tonhal (olajos, lecsepegtetve, 120 gr)
  • 4 fél aszalt paradicsom (3 dkg)
  • 1 salotta
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1+ 4 ek olívaolaj
  • 2 ek fehérborecet

A babot átválogatjuk, átmossuk, beáztatjuk legalább fél napra, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. Még forrón a spenótra szedjük.

A salottát apróra vágjuk, a fokhagymát szintén, majd egy evőkanálnyi olívaolajon üvegesre sütjük, hozzáadjuk a babos spenóthoz.

A tonhalat villával szálasra szedjük szét, az aszalt paradicsomot apróra vágjuk, majd mindkettőt a fehérbabos spenóthoz keverjük a maradék olívaolajjal és ecettel együtt.

Tálalás előtt jó, ha áll pár órát hideg helyen, és ízlés szerint apróra vágott petrezselyemzöld is kerülhet a tetejére.

  • rukkolás mandarinos lencsesaláta
  • 15 dkg lencse
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 nagy marék rukkola (8 dkg)
  • 4+1 szem mandarin
  • 3-4 ek olívaolaj
  • fél cső friss csili
  • 4-6 levél bazsalikom
  • 2 ek balzsamecet

A lencsét átmossuk, beáztatjuk pár (6-8) órára, majd friss, enyhén sós vízben a fokhagymával feltesszük főni. Ha megpuhult, leszűrjük, a fokhagymát kidobjuk.

A mandarinból egynek a levét kifacsarjuk, a többit gerezdekre szedjük, letisztítjuk róla a fehér szálcsákat. A mandarin levéből az olívaolajjal, finomra aprított csilivel,bazsalikommal, balzsamecettel és kevés sóval salátaöntetet keverünk. A rukkolát összeforgatjuk a mandarin gerezdekkel, a kihűlt lencsével, meglocsoljuk az öntettel.

Köretként vagy önmagában tálaljuk.

  • alma-zeller saláta joghurthabbal
  • 4 szál angolzeller
  • 2 zöldalma (40 dkg)
  • 2 nagy marék saláta keverék (céklalevél, bébispenót, lollo rosso, rukkola)(8 dkg)
  • 2,5 dl joghurt
  • 1 tk cukor
  • 1 nagyobb citrom
  • 1 kk édesköménymag
  • 1 kk zöld bors
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 marék tökmag (elhagyható)

Az édesköménymagot és zöld borost mozsárban porrá őrölöm, összekeverem a joghurttal, a citrom finomra reszelt héjával, a felének a levével, sóval, cukorral, olívaolajjal és ha van, tejhabosítóba öntöm, felhabosítom. Ha ez nincs, sima folyékony öntetként is remekül fog működni.

Az angolzellert megtisztítom, a vastag ereket lehúzom róla, vékonyan felszeletelem. Az almát kettévágom, vékonyan felszeletelem, meglocsolom a maradék citromlével. Összekeverem az almát, zellert a salátával, tálalásnál a joghurthabból szedek a tetejére, pirított tökmaggal megszórom.

Ez a fotó pedig a kárpótlás a fenti saláta nem túl ínycsiklandozó kinézete miatt.

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Citromos lencseleves

2012. január 2., hétfő | leves | 7 hozzászólás

Vidámabb vizeken.
Új év, újra lencse (talán hihetetlen, de január első napjára az összes lencsesalátánk elfogyott…), és természetesen új fogadalmak. A bloggal kapcsolatban minden év elején nagy elhatározásokat teszek, a tavalyi az volt, hogy nem teszek fel több olyan posztot, ahol nem vagyok megelégedve a fotóval. Nos, ezt nem sikerült betartanom, bár év vége felé már egész elfogadhatóvá vált a helyzet, de azért ez a fogadalom az új évben is játszik, tehát

≠1: jobban odafigyelek a fotózásra. Nem hajigálok össze mindenféle kiegészítőket csak mert a gyerek közben meglép a fotómodellel, nem hagyom, hogy kihűljön és megmeredjen a fotózásra szánt étel, amíg becserkészem Csipit az ellopott derítéssel, nem kapkodom el a fotózást, mire végre felépítettem hozzá a megfelelő díszletet, és még sorolhatnám. Némileg komplikálja a helyzetet, hogy a minatűr saját kis fényképezőgépével, saját kis állványával a saját pici székén állva mostanában már akítvan részt vesz a fotózásban(=beleeszik az ételbe/megissza a vizet a pohárból/leszedi az “asztalt” és a tányér helyére a távirányítós kisautóját állítja be), de az ilyen kihívásokat szép dolog leküzdeni.

≠2: tavaly elindult a bisztró és nem indult el a b-bisztró, csak beüzemeltem az oldalt. Nos, az idén mindkét oldallal többet szeretnék foglalkozni. A bisztrón az idő és alapanyag igényesebb receptek lesznek, a b-bisztrón pedig a kifejezetten gyerekeknek készült receptek. Az utóbbin már van némi tartalom, a flatcat receptjeiből, és tegnap egy új darab is felkerült, a smartieszal dúsított kekszek.

≠3: lesz játék, nem is olyan sokára, egybekötve egy kis érdeklődéssel, hogy az olvasók szerint merre kellene hogy tartson a flatcat. Itt arra gondolok, hogy talán nem mindig azok a receptek lesznek lefotózva és kerülnek fel a blogra, amiket az olvasók többsége érdekesnek tartana, hanem azok, amiket sikerül lefotózni, illetve amikről én azt gondolom, hogy tetszik az erre járóknak. De ez nem is olyan biztos, hogy így van. Szóval érdekelne a véleményetek, milyen recepteket látnátok inkább szívesen, vagy a recepteken kívül milyen más tartalom érdekelne. Gondolok itt olyan dolgokra, amik nekem talán nem is jutnának az eszembe (de azért, legalább érintőlegesen a gasztrobloggal kapcsolatosak), vagy a házi sörfőzésre például, amit az öcsém már egészen magas szinten művel, esetleg, ahogy a visszajelzésekből észrevettem, ami az olvasókat a leginkább érdekli, a fotózáshoz használt kiegészítőkre. Ezek egy részét én készítem, egy részét magam újítom fel, sok dolog származik a helyi zsibiről, régi szenvedély ez, talán kicsit szeretnék is írni róla. Hogy legyen egy kis motiváció, természetesen lesz ajándék is kisorsolva a hozzászólók között.

≠4: készültem volna tavaly egy kis meglepetéssel a blogon, ez sajnos idő hiányában nem jött akkor össze, de az idén, talán még tavasszal igyekszem ezt pótolni. Erről többet nem is írok, hiszen meglepetés lesz, ha minden jól alakul.

Hát egyelőre ennyi. A többi fogadalom, pedig az előző évekhez hasonlóan, hűtőmágnessel a hűtőre rögzítve. Csak hogy meg ne feledkezzem róluk.

Most pedig egy igazi újévi leves, lencsével, savanyúan, csak hogy a megviselt gyomornak is kedvezzünk vele. Finom, és könnyen elkészül, főleg, ha van hozzá a szülőktől kapott jóféle marhahúsleves.

  • citromos kakukkfüves lencseleves gerslivel
  • 1,5 liter lezsírozott, átszűrt húsleves
  • 20 dkg lencse
  • 15 dkg gersli
  • 2 sárgarépa (20 dkg)
  • 1 nagy citrom
  • 1 kis csokor kakukkfű
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
  • 1 ek római kömény
  • 1 ek koriander
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 csokor petrezselyemzöld

A lencsét előző este beáztatjuk, majd másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük.

A római köményt, koriandert mozsárban porrá őröljük, a hagymát finomra aprítjuk. A hagymát, apróra kockázott répát és a fűszereket megfuttatjuk az olívaolajon, hozzáadjuk a kés pengéjével meglapított fokhagymát, majd felöntjük a húslevessel, hozzáadjuk a kakukkfűből kötött csokrot, sózzuk, ha szükséges. Hozzáadjuk az átöblített, lecsöpögtetett gerslit is, puhára főzzük a levesben, majd hozzáadjuk a lencsét, összeforraljuk.

Végül a levest lehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk a citrom finomra reszelt héját, levét. Tálalásnál a tetejét finomra aprított petrezselyemmel szórjuk meg (ebből sajnos a fotómodellre már nem jutott, de el is hagyható róla, ízlés szerint).

 

Címkék: , , ,

B.Ú.É.K. 2012.! Gránátalmás karamellizált répás lencsesaláta és aszalt vörösáfonyás mákos brownies

2012. január 1., vasárnap | desszert, hús nélkül, saláta | 25 hozzászólás

Sokan szerették a 2011. évet, nekem nem volt a kedvencem. Bár a blogról eltűntek a személyes hangvételű írások, most mégis kivételt teszek, jön az új év, ilyenkor kicsit érzelgőssé válok. (és ez most nem is a pezsgő miatt van…)

Régen ha örömöm, bánatom volt, azt gyakran megosztottam a blogon olvasókkal, hogy ez jó volt-e vagy rossz, nem tudom, mindenesetre akkor nekem jól esett. Talán sok akkori olvasóm nem is másért maradt az oldalamon, csak a Csipiről szóló történetekért, a róla készült fotókért. Ha ők ezt olvassák még, akkor tőlük ezúton is elnézést kérek. Mert a gyerkőc cseperedett, rendkívül érzékeny lelkű mini emberré vált, és már nem éreztem tisztességesnek vele szemben, hogy pelenka nélkül készült képeket tárok róla a nyilvánosság elé, vagy ha néha őt nem pont a legkedvezőbb színben feltüntető vicces sztorikat mesélek. Meg aztán változott is valami ebben a mi gasztroblogger világunkban, a személyes hangvétel, a hosszas bevezetések eltűntek, de nem erről akarok most írni, mert ez messzire vezetne, és nem is igazán szeretnék foglalkozni vele.

Szóval az elmúlt év mérlege nálunk, nálam: visszamentem dolgozni, Csipi bölcsődés lett. Sok minden megváltozott a munkahelyemen az elmúlt három év alatt, nem épp kedvező irányba. Kínszenvedés a munka, nem azért, mert el kell végezni, hanem mert eszközök, idő és emberek híján vagyunk, a legalapvetőbb dolgokért is olyan áldozatokat kell hozni, amire korábban nem is gondoltunk. Iszonyatosan megterhelő, fizikailag, lelkileg, szellemileg. Ráadásul a férjemmel mindketten ugyanott, ugyanabban dolgozunk, és néha, amikor a nap végén már a sírás kerülget minket, nemcsak hogy támaszt nem tudunk nyújtani egymásnak, de sokszor egyszerűen azt sem értjük, miért vagyunk még itt, miért csináljuk mi mindezt. Közben pedig próbáljuk a munkánkat úgy végezni, hogy a pici gyerkünk otthon ne észleljen belőle semmit. De nem lehet. Mert ügyelni el kell menni, és akkor anya nincs, és neki összedől a világ. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit az én pici háromévesem, aki minden este, amikor nem jövök haza, szentül meg van róla győződve, hogy én már őt nem szeretem, és elvesztette az ő anyukáját. Zavarodott, frusztrált pici ember lett, aki bármit elkövetne azért, hogy én ne menjek többet dolgozni (megjegyzem, ezzel már sokszor én is így vagyok). Egy időben minden éjjel belázasodott, amikor nem mentem haza, és minden reggel hat órakor pontban jött a hívás: 40 C fok fölé kúszott a hője. Akkor maradt velem otthon, és a láza, betegsége ellenére boldog volt. Aztán már nem tudtam hazajönni reggel, mert maradni kell, egyre tovább, minél kevesebb ember van, hiszen a munka adott, el kell végezni, akárhogyan is. Most már nem reggelre lázas, hanem szinte folyamatosan beteg, de még ezt sem bánja, ha néha úgy alakul, hogy a nagymamák helyett én maradok itthon vele. Én azt gondolom, nem létezik akkora mértékű béremelés, amivel ezt kompenzálni lehetne.

Aztán az idén elvesztettünk három babát.

A legutolsót, akiről azt hittük, már velünk marad, nem is olyan régen. Erről még mindig nem tudok írni túl sokat, beszélni is alig. Egész életmeben rengeteg gyereket, nagy családot szerettem volna, aztán amikor kiderültek az egészségi problémáim, azzal vígasztaltam magam, hogy nem baj, két gyerekkel is szép a család, annyi meg talán még így is sikerül. Csipi útja sem volt könnyű, ő is két pici elvesztése után, és kilenc hónap teljes bizonytalanságot követően érkezett meg hozzánk. De ő azon túl, hogy megváltoztatta az életünket és olyan sokat adott nekünk, amiről pár bekezdésben írni sem lehet, a megszületésével azt is jelentette, hogy  a második babával már könnyebb lesz. Hát nem lett. Négy picit vesztettünk el azóta, én pedig mostanra már a maradék reményt is feladtam, hogy valaha megszülethet a második kisbabám. A terhességek és vetélések felemésztették a testemet, lelkemet, és el sem tudom képzelni, hogyan szokom majd hozzá a gondolathoz, hogy nem lehet több gyermekem.

Hogy mindezek közepette hogy írtam mégis a blogot? Mert ez maradt az egyetlen dolog, ahol felengedhettem egy kicsit, amikor nem gondoltam másra, ezt  örömmel csinálhattam, a főzés, fotózás kikapcsolt és megnyugtatott. Ráadásul a kisfiammal együtt “írjuk” már egy ideje, ő is tanul sütni, fotózni és végtelenül élvezi. A fotózást, a sütést és az együtt töltött időt is.

Szóval a 2011 szörnyű év volt, örülök hogy vége. Ennyi, ami eddig a blogból kimaradt.

Azoknak pedig akik a receptekért és könnyed hangvételért járnak ide, ígérem, hogy a következő kifakadásra 2012. szilveszterénél hamarabb nem kerül sor. (sőt, remélem, akkor sem, és aztán sem,  és soha többet)

Két receptet hoztam, ezt vittem be ma vacsorára az én édes férjemnek, aki a szilvesztert és az új év első napját is munkával tölti.

  • mákos aszalt vörösáfonyás brownie
  • 10 dkg étcsoki (65%)
  • 10 dkg vaj
  • 15 dkg nádcukor
  • 4 tojás
  • 2 púpos ek kakaópor (holland)
  • 2 ek mák (2 dkg)
  • 4 ek darált mák (6 dkg)
  • 5 dkg aszat vörösáfonya
  • 1/2 narancs finomra reszelt héja és 2 ek a levéből
  • 1 ek vaníliakivonat (házi, helyette használható 1 ek vaníliás cukor)

A vajat az összetört csokival megolvasztom. Hozzáadom a kakaót, a mákokat, a cukrot, narancs héját, levét, vaníliát, a késsel durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a tojások sárgáját majd alaposan összekavarom. .

A tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a csokoládás masszához forgatom.

Szilikonos formába, vagy kivajazott, kilisztezett (esetleg darált mákkal kihintatt) szögletes formába öntöm.

Előmelegített sütőben 180C fokon 30 perc.

Tespiben hűtöttem ki, mert melegen kissé törik. Túlsütni nem érdemes, akkor jó, ha kicsit lágy marad a közepe.

  • gránátlamás karamellizált répás lencsesaláta
  • 25×22 cm szögletes sütőforma
  • 25 dkg lencse
  • 1 narancs kifacsart leve és a felének a finomra reszelt héja
  • 1 nagyobb gránátalma
  • 35 dkg répa
  • 1 ek méz
  • 2 ág kakukkfű
  • 1+4 ek olívaolaj
  • 1 nagy csokor petrezselyem
  • opcionális: lilahagyma
A lencsét beáztatom, lehetőleg egy éjszakára, majd másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.
A répát metisztítom, majd fél centis kockákra vágom. Egy evőkanálnyi olívaolajon a mézzel és a kakukkfűvel együtt kis lángon, lassan sütni kezdem a répát, sütés közben sózom. Ha kezd aranyszínt kapni, lehúzom a tűzről és kiszedem a kakukkfű ágakat.
A gránátalmát félbevágom, majd a héját külsejét kés nyelével/sodrófával/fakanállal csapkodni kezdem, így a magok kipotyognak belőle (ez a módszer akkor működik, ha igazán érett gánátalmát kapunk. Nekem most apukám vett szép érett, csecsemőfejnyi darabokat (100 Ft/db áron) a debreceni Metro melletti zöldségesnél). Ha ez nem járható út, akkor kiskanállal kivájom, és a hártyákad kicsipkedem a magok közül.
A megpuhult lencsét leszűröm, majd hozzáreszelem a narancs héját, ráfacsarom a levét. Hozzáadom a répát, gránátalma magokat, finomra aprított petrezselymet és összeforgatom.
A lilahagymáról: eredetileg akartam tenni bele, de mivel Férjnek vittem, aki egész hosszú időn át lesz emberek között, először a lilahagymát kihagytam, és később akartam keverni a saját részünkbe. Erre azonban nem került sor, mivel Férj szerint így is remek, kerek az íze, és Csipi is meg van vele eddig elégedve. Viszont aki nem tudja elképzelni a lencsesalátát hagyma nélkül (például én), az bátran tegyen hozzá finomra aprított édeskés lilahagymát vagy salottát, azzal is igazán remek.

 

 

Címkék: , , , , , , , , ,