Akácvirágos tejespite

Erre az évre be lett tervezve egy-két új akácvirágos recept, az egyik ez a tejespite volt. A tejespite érdekes műfaj, szépnek semmiképpen nem nevezném, de a lágy, remegős tészta a látványért kárpótol. Egy régi magyar édességről van szó egyébként, ami nem más, mint kemencébe tolt tepsiben egyben, vastagon kisütött palacsintatészta és kísértetiesen hasonlít a franciák clafoutisára, de ebbe gyümölcs nem kerül, hanem a végén híg lekvárral megcsorgatva tálalják. Egyes vidékeken a lekvárral való megcsorgatás még a sütés előtt megtörténik, és ezzel sül együtt felül remegősre, alul egy kicsit szilárdabbra a tészta.

A tálalás pedig megoldható úgy is, ha minden adagot külön kis formákban sütünk, így nem szeletelni kell a végén a tésztát, hanem mindenki kap egy csinos kis tálat.

Ez a tészta most egy kicsit könnyebbre lett hagyva a klasszikus recepteknél és kukoricaliszttel készült, alacsonyabb hőfokon inkább csak szilárdult, mint sült, lekvár helyett pedig akácvirág került a tetejére. Persze lehet mellé is tálalni lekvárt, például házi sárgabarackot vagy körtét, csak hogy tartsuk magunkat a hagyományokhoz is.

• 1 db 20 cm átmérőjű piteforma vagy 3 db egyszemélyes sütőtál
• 2 dl tej
• 1 dl tejszín
• 2 tojás
• 3 dkg kukoricaliszt (2 ek)
• 5 dkg akácméz
• 1/2 citrom finomra reszelt héja
• 5 fürt akácvirág
• kukoricaliszt és vaj a formához
• porcukor

A tojásokat kikeverem csomómentesre a liszttel, mézzel, majd hozzáadom a tejet, tejszínt, reszelt citromhéjat. Végül hozzáforgatom a megmosott, leszárított, száráról lecsipkedett akácvirágokat is.

Kivajazott, kilisztezett formákba öntöm, majd előmelegített sütőben 140°C fokon 40 percig sütöm.

Tálalás előtt porcukrot szitálok rá, és ízlés szerint lekvárt adok mellé.

 

Címkék: akácvirág, édes, gluténmentes, kukoricaliszt

Kecskesajttorta eperrel

Avagy a kecskés eper, ahogy a facebookos közönségszavazáson elkeresztelték.(igazság szerint ez a név sokkal jobban tetszik, mint a címben szereplő, de félő hogy többeket félrevezetne a recept tartalmával kapcsolatban)

Tehát volt pénteken az a szavazás, ahol eldöntötték helyettem, hogy mit süssek estére. Ez egyébként egy nagyon praktikus dolog, nagyon megkönnyíti a helyzetem, mivel általában két dolog közül nem tudok választani ha desszertre kerül a sor, így meg ezt megteszik helyettem, ráadásul még a blogon is azt lehet utána olvasni, amire a többség kíváncsi, szóval tiszta haszon, mindenki nyer, lehet rendszert csinálok belőle.

Az pedig már egészen apró szépséghibája lett a dolognak, hogy végül újra kellett sütnöm, mert vasárnap este megettük az egészet és egy morzsányi sem maradt fotózáshoz. Ezt pedig nem bánta amúgy senki, mert isteni finomra sikerült. Az eper még mindig a fóliában mosolygósra érlelt fajta, szóval ráfért egy kis feljavítás, de a balzsamecetes rozmaringos szirup határozottan élvezhetővé varázsolta az amúgy kifogástalan megjelenésű szemeket.

A nem sokkal lemaradt “vesztes” levendulás prosecco zselébe merített eper pedig hamarosan következik, csak hogy mindenkinek a kedvében járjak.

Még egy szó a tésztáról: ez egy egészen új fejlesztés, és úgy gondolom, határozottan jól sikerült az innovációm. Tehát alapvetően egy omlós alap, kevés sütőporral fellazítva, amit nem nyújtok, hanem belemorzsolok a formába majd nagyon finoman kanál hátával elsimítok, lenyomkodok, de úgy, hogy ne tömörüljön össze a tészta csak egyenletes legyen a felszíne. Az eredmény egy könnyű tészta, ami könnyebb a kekszmorzsás alapnál és levegősebb, mint a hagyományos linzertészta. Sajttorta alá kiválóan működik, érdemes kipróbálni!

• 24 cm kapcsos tortaforma
• tészta:
• 5 dkg rétesliszt
• 5 dkg finomliszt
• 5 dkg kukoricaliszt
• 10 dkg vaj
• 5 dkg nádcukor
• 1 tojássárgája
• 1 mk sütőpor
• töltelék:
• 15 dkg friss típusú édeskés, puha, zsíros kecskesajt
• 2 dl tejszín
• 2 tojás+ 1 tojás fehérje
• 1 ek (15 gr) kukoricaliszt
• 5 dkg nádcukor
• eper:
• 50 dkg eper
• 2 dl balzsamecet (nem túl sűrű)
• 2 ek nádcukor
• 1 kis ág rozmaring

A tésztához a liszteket elkeverem a sütőporral, majd hozzáadom a vajat, cukrot, tojás sárgáját és gyorsan, de alaposan elmorzsolom. A finom morzsás állagú tésztát egy sütőpapírral bélelt aljú kapcsos tortaformába vagy piteformába öntöm, elegyengetem, majd kanál hátával lesimítom a tetejét. Nagyon lenyomkodni nem kell, épp csak annyira, hogy összeálljon és sima legyen a teteje. Előmelegített sütőben 200°C (villanysütő, alsó-felső sütés) 15 percig elősütöm.

Közben a sajtot elmorzsolom, hozzáadom a tejszínt, tojásokat, a fehérjét és a cukrot, majd habverővel simára keverem, ne maradjanak benne sajtdarabok, majd óvatosan az elősütött tészta tetejére öntöm. Ismét sütő, 140°C, 40 perc.

Az epret megtisztítom, kicsumázom, félbe/negyedekbe vágom. A balzsamecetből a cukorral és az egészben hagyott rozmaring ággal együtt sűrű szirupot főzök. Ha kész, kiszedem belőle  a rozmaringot és összeforralom az eperrel, majd tálalás előtt hűtőben legalább 2 órán át érni hagyom.

A tortaszeletek tetejére tálalásánál egy-egy adag epret pakolok.

Megjegyzés: Ha lesz érett, édes eper, azt elég majd csak a kihűlt sziruppal összeforgatni tálalás előtt. Forralni, érlelni azt igazából nem lesz szükséges.

Címkék: édes, eper, kecskesajt, kukoricaliszt

Piadina aszalt paradicsomos fehérbab pürével

Piadinát régen terveztem már készíteni, hiszen ez volt az egyik első olasz élményem, amire azóta is boldog nosztalgiával gondolok vissza.

A piadina egy olasz élesztő nélküli laposkenyér, ami Romagna tartományból származik. Anno egyszerű paraszti étel volt, csak  liszt, só, víz és zsír (vagy olívaolaj) felhasználásával készült, a laposra nyújtott kerek lepényt pedig terrakotta köveken sütötték ki. Többnyire csak sajt, sonka, esetleg kolbász került bele. Aztán ez is divatossá vált, ma már elég sok helyen találkozhatunk vele, számtalan variációban, ami a tölteléket illeti.

A receptet hozzá egyébként Gabah új lakhelyén találtam, és nagyon meg voltam elégedve vele.

A töltelék nálunk Ponty ízlésre lett hangolva, azaz fehérbabból készült kence került bele, a felnőtteknek füstölt vörös tonhallal kiegészítve (ami helyett természetesen kerülhet bele prosciutto crudo is, de mi most még egyelőre nem tudtunk ráunni a tonhalra). Maga a kence egyébként külön is megér egy misét, mert nagyon finom.

Most ebédre készült, így a friss lepényeket én nem sütöttem át, de vacsorára nálunk is a sajttal, sonkával töltött, majd kontakt grillben összesütött változata lesz terítéken.

• 8 db körülbelül 22 cm átmérőjű kenyérhez:
• 450 gr rétesliszt
• 50 gr kukoricaliszt (vagy ha nincs, ehelyett is rétesliszt)
• 100 gr zsír (én disznózsírt használtam)
• 150 gr víz
• 1 tk só
• 1 tk szódabikarbóna
• babpüré:
• 20 dkg fehérbab
• 6-7 db felezett, olajban eltette, lecsöpögtetett aszalt paradicsom (~ 6-7 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 1 ág rozmaring (vagy 1 kk szárított, finomra őrölve)
• 0,5 dl extra szűz olívaolaj
• őrölt csili (elhagyható)

az összeállításhoz ízlés szerint friss zöldsaláta,paradicsom,  füstölt vörös tonhal vagy prosciutto crudo

A liszteket a zsírral elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval, a vízzel, sóval, szódabikarbónával gyorsan rugalmas tésztává gyúrjuk össze. Cipóvá formázzuk, majd félretesszük 1 órára pihenni.

A tésztát 8 részre osztjuk, majd lisztezett gyúródeszkán 2 mm vastag, nagyjából szabályos kör alakú lepényeket nyújtunk belőle.

Forró serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül, viszonylag erősebb lángon aranyszínű pöttyösre sütjük mindkét oldalukon a lepényeket.

A babpüréhez az előző este beáztatott babot puhára főzöm. Lehet használni konzerv babot is hozzá, de én azt számomra sem teljesen érthető okok miatt nem szeretem. De úgy nagyjából két kis konzervdoboznyi mennyiségnek saccolom a megfőtt bab mennyiségét, ha valaki a konzerv megoldás mellett döntene.

A lecsöpögtetett paradicsomot nagyjából felkockázom. A meghámozott fokhagymát szintén csak nagyjából feldarabolom, majd a paradicsommal és a rozmaring ággal együtt kis láng fölött addig sütöm, amíg a fokhagyma megpuhul. Nekem sima, nem teflon serpenyőben sem kellett hozzá további zsiradék, ami a paradicsomon maradt, az elégnek bizonyult, de ha szükségesnek érezzük, tegyünk még hozzá egy-két kanál olajat, akár a paradicsom olajából.

A puhára főtt babot leszűröm, majd a fokhagymás-aszalt paradicsomos keverékkel (melyből a rozmaring ágat már kidobtam), kevés sóval és az olívaolajjal együtt botmixerrel pürésítem. Nem kell teljesen simára kifejezetten jól áll neki, ha kissé darabos marad benne a paradicsom. Ízlés szerint mehet bele csili is, de nálunk a fiatalúr újabban ezért sem rajong.

Egy adag babpürét kentem a lepény egyik felére, erre tonhal darabkákat raktam, majd félbehajtottam a még langyos lepényeket. A rukkola és kevés (koktél)paradicsom kiválóan illett volna az összeállításhoz, de a nemzeti ünnepre való tekintettel tökéletesen kifosztott élelmiszerüzletekben tegnap ilyesmit már nem találtam.

Címkék: bab, felvágott helyett, hús nélkül, kukoricaliszt, paradicsom, sós, tészta

Mézes szűzpecsenye csíkok, balzsamecetes karamellizált hagymával, hamis tortillában

Férj azt mondta, ne merjem még egyszer azt írni a címbe, hogy “ez és ez másképp”. Na jó, akkor itt van, tessék, a hamis tortilla.

Az ötlet és az érdem ezúttal sem az enyém, ezt a módszert még az öcsém találta ki két éve, amikor kórházban feküdt, és én vittem neki a házi kosztot. Nevezetesen tortillát, chili con carneval. Nem hamisat, igazit, rendesen meggyúrva kinyújtva, kisütve. Könnyű volt akkor, minimanó még a hasamon belül rugdosott, és nem kívül. De az öcsém mintha előre sejtené, hogy az az idő is el fog jönni, amikor nem lesz tengernyi időm a sütésre-főzésre, kitalálta ezt a kissé elmeroggyant változatot, ami nem teljesen kizárt, hogy nem az altatás utóhatásaként született. Mivel fura ötletnek tűnt, jó két évnek kellett eltelnie a kivitelezésig. Az apropó egy olyan jellegű pánikhelyzet, amikor este hat után a fejembe veszem, hogy márazonnal tortillát akarok enni a majdnem-fajitashoz.

S lőn.

Persze nem pont olyan, mint az igazi, kicsit puhább is, palacsintásabb is, de azért nagyon finom.

Néhány szó még a húsról és a hagymáról: I-SZO-NYÚ finom.

• 2+1/4 adag
• a húshoz:
• 1 kisebb szűzpecsenye (~ 30-35 dkg)
• 5 gerezd fokhagyma
• 1 kk őrölt fahéj
• 1 kk őrölt csili
• 1 ek méz
• olívaolaj, só
• a hagymához:
• 3 nagy fej vöröshagyma (~ 50 dkg)
• 2-3 ek olívaolaj
• 2-3 ek balzsamecet
• só
• a tortilla utánzathoz ( 8 db):
• 10 dkg simaliszt
• 5 dkg kukoricaliszt
• 3 dkg (~ 2 ek) olívaolaj
• 2-2,5 dl víz
• 1 csipet só
• a tálaláshoz tejföl (esetleg némi átpréselt fokhagymával, sóval, borssal ízesítve) és  Tabasco bőségesen

A tortillához a liszteket, olajat, vizet, sót habverővel csomómentesre keverem. Sűrűbb palacsintatészta állagúnak kell lennie. (először célszerű csak 2 dl vizet önteni hozzá, aztán a többit csak apránként, ha még szükséges. Nekem most 2,3 dl víz kellett hozzá)

Félreteszem pihenni legalább 15 percre.

Lehetőleg vastag aljú teflon serpenyőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm, akár a palacsintát, csak nagyobb lángon. Ha nem teflon a serpenyő, akkor természetesen ki kell olajozni minden sütés előtt.

Addig sütöm mindkét oldalát, amíg a tortillához hasonlóan aranybarna pöttyök nem keletkeznek rajta.

Tálalásig alufóliával letakarva melegen tartom.

A hagymát meghámozom, először félbe, majd nagyon vékony szeletekre vágom.

Az olívaolajon alacsony láng fölött, időnként megkavargatva (teflonserpenyő itt is előny) addig sütöm, amíg a hagyma aranyszínűvé nem válik (de nem ég meg!). Ekkor hozzáadom a balzsamecetet, csipet sót, és addig sütöm, amíg az összes nedvesség elillan alóla. Ezzel a hagyma elkészült, tálkába szedem és melegen tartom tálalásig.

A húshoz a lehártyázott, megtisztított szűzpecsenyét fél centi széles, 5 centi hosszú csíkokra vágom.

Olívaolajat hevítek, és ebben nagy láng fölött megsütöm a húst, lehetőleg széles teflon  serpenyőben, hogy ne párolódjon a saját levében, csak piruljon.

Amikor a hús elkezd színt kapni, megy hozzá a finomra felaprított fokhagyma, a csili,  fahéj és a méz. Alacsonyabb lángon együtt sütöm még fél percig, majd a hús elkészült, tálkába szedem.

Az összeállításnál a tésztába pakoljuk a húst, a hagymát, a tejfölt, bőségesen meglocsoljuk Tabascoval, majd feltekerjük, mint a tortilla tekercseket.

Ízlés szerint kerülhet még bele guacamole, sajt, mondjuk cheddar, zöldsaláta, ilyenek.

Megjegyzés: Semmi hasznos, csak egy kis érdekesség: miután eldicsekedtem az én édes öcsémnek, hogy mekkora innovációt hajtottam végre a konyhában, közölte velem, hogy ő már két éve így csinálja…

Arra a kérdésre, hogy ezt miért nem árulta el nekem eddig, azt felelte, hogy azért, mert ez evidens, és úgy gondolta, ezt már én is tudom.

Nos, remélem, hogy nem csak nekem nem ennyire kézenfekvő az ál-tortilla előállítása, és azoknak némi hasznos információval szolgált ez a recept.

Egyébként Öccs szerint a kukoricalisztet lehet felesben is használni a simaliszttel, úgy még finomabb. (szerinte)

Update: Ha fele-fele arányban használjuk a kukorica és a simalisztet, akkor még inkább hasonlít majd az igazi tortillához!

Címkék: kukoricaliszt, tészta, vöröshagyma

Zöld, de nem matcha- tökmagos süti

Amióta ezt a recptet megtaláltam, azóta akarok tökmagos sütit sütni. Részben a színe miatt, mert nem tudok ellenállni a zöld süteményeknek (és itt most nem az ételfestettekre gondolok).

Az eredeti recept helyett én egy másikat készítettem, mert abban kicsit soknak találtam a zsiradékot, de az elképesztő zöld szín az itt is megmaradt. Kár, hogy a képek ezt nem adják vissza…

Állagát tekintve a piskóta és az egyensúlytészta között van, nekem ez a fajta süti magában egy kicsit száraz, de narancslekvárral megkenve nagyon finom teasütemény lett belőle. Férj pedig egészen odáig volt érte, szerinte ez az aktuális “tökéletes sütemény”.

Püspökkenyér formában szerettem volna sütni, de az mind foglalt volt, szóval maradt a minimuffin, és a tökmagból már a tetejére nem jutott, így oda meg szezámmag került.

• 24 minimuffin vagy 12 hagyományos méretű
• 5 tojás
• 5 dkg kukoricaliszt
• 15 dkg simaliszt
• 10 dkg tökmagolaj
• 10 dkg mascarpone
• 8 dkg tökmag
• 8 dkg cukor
• 1/2 csomag sütőpor (~ 1 púpos tk)
• szezámmag a tetejére

A tökmagot kicsit megpirítom, majd késes robotgépben ledarálom.

A tojásokat a cukorral fehéredésig keverem, majd hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet, mascarponet, olajat, és a masszát csomómentesre keverem.

Szilikonos muffin formába, vagy papírkapszlikkal bélelt hagyományos formába adagolom a masszát, a tetejét szezámmaggal megszórom.

180°C fokon, gázsütőben 30 perc alatt megsültek a mini változatok. De végezzünk tűpróbát.

Megjegyzés: Nekem ez a süti tényleg elég száraz, Férjnek meg tényleg nagyon ízlik, szóval nem vagyunk egyformák. Viszont  lekvárral isteni finom uzsonnára való. A lekváros kenegetéshez viszont célszerű inkább püspökkenyér formában sütni, ebből az adagból 2 db 20 cm formába való adag lesz, és a sütési idő így majd egy kicsit hosszabb.

Címkék: édes, kukoricaliszt, muffin, szezámmag, tökmag

Tortilla helyett “mexikói” palacsinta, azaz csilis, kukoricás mangalica ragu kukoricaliszttel készült palacsintába töltve

Kicsit körülményes a cím, de most nem jut jobb az eszembe. Igazából annyi történt, hogy tortilla helyett sós palacsintát használtam, amibe kevés kukoricaliszt és petrezselyemzöld is került. Ezt sokkal kevésbé macerás, és sokkal hamarabb készül el. A ragu meg egy gyors chili con carne alap, némi kukoricával kiegészítve. Most mangalicából, mert ez volt itthon, de a sertéscomb szintén kiválóan megfelel hozzá. És azért írom le most nagyon-nagyon gyorsan, mert elég jól sikerült, és hiba lenne elfelejteni.

• 2+ 1/2 adag
• a palcsintához:
• 10 dkg simaliszt,
• 5 dkg kukoricaliszt,
• 2 tojás,
• 2,5 dl tej,
• 2 ek olívaolaj,
• 1 kk só,
• 1 ek szárított petrezselyem
• a raguhoz:
• 25 dkg mangalica/sertéscomb,
• 3 szál újhagyma (vagy egy kis, kb 4 dkg fej vöröshagyma),
• 3 gerezd fokhagyma,
• 1 kis üveg paradicsompüré ( 70 gr),
• 1 bögre szemes kukorica (mirelit),
• 1 csapott ek szárított petrezselyem, 1 tk szárított oregánó, 1 kk őrölt csili, 1/2 kk őrölt fahéj
• olívaolaj
• a tetjére:
• 15 dkg kemény, reszelhető sajt (nálam cheddar, de lehet gouda, ementáli, akármi)
• tejföl, Tabasco, őrölt csili a tálaláshoz

A palacsinta hozzávalóit habverővel csomómentes masszává kavarjuk, és félretesszük negyed órára pihenni, addig a ragu el is készül.

A húsról levagdossuk az inakat, hártyákat, ha van rajta, majd nagyobb kockákra vágva késes aprítóba tesszük. Megy mellé a megtisztított, nagyjából feldarabolt hagyma és a fokhagyma is. (késes robotgép hiányában darált húsból is elkészíthető, ez esetben a hagymát és fokhagymát finomra kell aprítani, és úgy keverni a húshoz.)

A robotgéppel ledarált masszát 2-3 ek olívaolajon, lehetőleg teflon serpenyőben megsütjük, gyakori kavargatás mellett. Pirítani nagyon nem kell, ha már a hús mindenhol kivilágosodott, és nincs alatta folyadék, mehetnek hozzá a fűszerek és a kukorica, majd a paradicsompüré és kb 1,5 dl víz is. Fedő alatt addig kell párolni, amíg a kukorica megpuhul. Ez kb 5 perc.

Közben kisütjük a palacsintát. Sütés előtt átkavarjuk a masszát, és a sűrűségét kis (buborékos) víz hozzáadásával állítjuk be, nekem kb 0,5 dl vizet kellett még a tésztához adnom.

Ha teflon serpenyőben sütjük, akkor további zsiradékot már nem kell hozzáadni. Ennyi tésztából nekem 8, nem túl vékony palacsinta készült.

A palacsinták közepére halmozzuk a ragut, a széleit felhajtogatjuk, és a csomagokat olajjal vékonyan kikent sütőtálakba fektetjük.

A tetejére sajtot szórunk, majd 220°C fokra előmelegített sütőben 20 percig sütjük, amíg a sajt ráolvad és kissé megpirul.

Tejföllel, Tabascoval, őrölt csilivel tálaljuk.

Megjegyzés: Természetesen lehet friss fűszernövényeket is használni hozzá, finomra aprítva, de nálam most ilyesmi nincs itthon.

Címkék: kukorica, kukoricaliszt, palacsinta, sertés

VKF! XXVIII.- Rozmaringos, szőlős, kecskesajtos lepénykék fenyőmaggal

Már nagyon régóta szemezek a szakácskönyveimben és a tastespottingon a szőlős focacciakkal (például ezzel és ezzel) és a kecskesajtos, rozmaringos, omlós tésztás tortákkal, galettekkel.

Trinity VKF! kiírása volt az apropó egy mindent-egybe változat elkészítésére.

(a szokatlanul rövid bevezető oka pedig Ponty Úr, aki jelenleg is “segít” a gépelésben…)

6 kicsi lepény (6 tartelett formában)

20 dkg liszt (1/3~7 dkg ebből kukorica, 2/3 rétes), 1 dl víz, 5 gr friss élesztő, 2 dkg olívaolaj, 1 csapott tk só

20 dkg nagy szemű szőlő

15 dkg friss típusú kecskesajt

2 ág rozmaring, olívaolaj, 6 ek fenyőmag

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom az olajat, sót, vizet, majd alaposan átgyúrom, kidolgozom. Keményebb, de jól dolgozható, rugalmas tésztának kell lennie. Cipóvá formázom, kis olajjal lekenem, majd nedves konyharuha alatt kelni hagyom a tésztát.

Ha duplájára nőtt, hozzáadom a rozmaring levélkék felét apróra vágva, átgyúrom és hat gombócra osztom. Lisztezett gyúródeszkán igen vékonyra kinyújtom, lehetőleg kör alakúra és akkorára, hogy a tartelett formát (a peremét is) kibélelhessem vele. Formára is lehet vágni, én is azt tettem.

Kiolajozott tartelett formákba fektetem a tészta lapokat.

A szőlőszemeket félbevágom, kimagozom, meghámozom és egyenletesen elosztom a lepénykék tetején.

Rámorzsolom a kecskesajtot, megszórom az apróra vágott maradék rozmaringgal, a fenyőmaggal, kevés olívaolajjal megcsepegtetem.

Mire ezzel végzek, a tészta már kissé meg is kelt, mehet az előmelegített sütőbe.

220°C fokon(gázsütőben) 18 perc, vagy amíg aranyszínű nem lesz a fenyőmag a tetején.

Óvatosan kiszedegetem a formákból (ez jelen esetben gond nélkül kivitelezhető volt) és rácson hűtöm ki.

Hidegen is, melegen is nagggyon finom, naggggyon meg voltam elégedve (a sok g-t Ponty Úr írta).

Címkék: fenyőmag, kecskesajt, kelt tészta, kukoricaliszt, szőlő

Ricottás fonott kalács aszalt szilvával, kukoricaliszttel

Tegnap ilyen gyúrós-nyújtós napom volt. Érdekes, hogy mennyire szívesen elbíbelődom  a kelt tésztákkal, a dagasztással, nyújtással, formázással, míg a süteményeknek még a gyúrásától is sikítófrászt kapok… (és akkor a  “rendes” ételekkel való órákig tartó meditatív szöszmötölés idegnyugtató (persze csak számomra) hatását még nem is említettem)

Szóval ez most fonott, de fonás nélkül is éppoly finom. A mák sem szükséges a tetejére, ez csak Férj félrevezetése miatt került oda, hátha akkor nem tűnik fel neki, hogy ez mégiscsak kalács, mert azt ő nem szereti… (bár a félrevezetés nem volt sikeres, viszont a kalács, a műfaj ellenére annál inkább. Ezek szerint ez tészta még a legnagyobb renitenseket is képes meggyőzni)

Az alapja szintén a szokásos ricottás kelt tészta, csak ezúttal került bele némi kukoricaliszt is.

Szerintem jól illett volna a tésztába némi kandírozott narancshéj, de Férj annak szintén nem nagy rajongója és végső soron most mégiscsak az ő meggyőzése volt a cél a kalács esszenciális voltáról az étrendünkben. Ez egyébként sikerült.

1 kis szögletes kenyérforma

25 dkg ricotta, 12 dkg kukoricaliszt, 15 dkg rétesliszt, 2 tojás, 7,5 dkg puha vaj, 10 dkg aszalt szilva, 5 dkg cukor, 1,5 dkg élesztő, szűk 1 tk reszelt narancshéj, 1/2 kk só

tojás a kenéshez, mák a szóráshoz

Az aszalt szilvát, ha keményebb, beáztatom.

A liszttel elmorzsolom az élesztőt, majd az aszalt szilva kivételével hozzáadom a többi hozzávalót, és alaposan kidolgozom a tésztát, addig, amíg dagasztás közben elválik a kezemtől. Lágyabb, rugalmas tészta a cél.

Nedves konyharuhával lefedve a tálat félreteszem kelni, amíg a duplájára nem nő.

Ezt követően hozzáadom a késsel kisebb darabokra vagdosott aszalt szilvát, átgyúrom a tésztát, majd három részre osztom. Gyúródeszkán kb 3 cm átmérőjű hengereket sodrok belőle, ezeket az egyik végükön összenyomom, majd hármas fonással megfonom. A másik végén is összenyomom a tésztát, az illesztéseket begyűröm alulra és sütőpapírral bélelt formába teszem. A tetejét lekenem tojással, mákkal megszórom.

Miután a tészta a duplájára kelt, 220°C fokon 35 perc alatt megsütöm, vagy amíg a teteje aranyszínű nem lesz.( a kisült kalácsnak pedig megkopogtatva dobozos hangja kell legyen)

Rácsra emelve hűtöm ki.

Címkék: aszalt szilva, kelt tészta, kukoricaliszt, mák, ricotta

Csodálatos színkavalkád: piros és zöld kenyér

Nem, ezúttal nem zöld tea és nem is cékla van benne! Az ízesítése sokkal konzervatívabb: paradicsom és bazsalikom. Ellenben a színe!

Tegnap láttam Beatbullnál a paradicsomos bucikat, és mivel Ponty Úr napirendjét felrúgva délutáni szundikálásra vetemedett, kihasználtam a hirtelen támadt szabadidőmet. Azért hogy ne legyen olyan egyszerű, a piros változat mellé készítettem egy zöldet is, amit bazsalikommal színeztem és a zöld színhatást kukoricaliszttel élénkítettem. Igen, lehet, hogy ez nem csak a színekről kellene, hogy szóljon, de engem most ez hozott lázba, de nagyon.

A paradicsomos recepttől annyiban tértem el, hogy nekem csak olajban eltett aszalt példányok voltak itthon, így azokat használtam jól lecsöpögtetve, az olajat alaposan kinyomkodva belőlük és a szaftosabb gyümölcshúsra tekintettel a paradicsompürét elhagytam. Én az eredménnyel teljesen meg voltam elégedve. A paradicsom íze érződik ugyan, de nem annyira domináns, a tészta pedig csodálatos piros színű lett!

A bazsalikomoshoz friss levélkékből készített olajat használtam. Szerintem ebből érdemes nagyobb mennyiséget gyártani, mert 30 gr olajjal dolgozni kicsit macerás… A fűszeres olajat pedig kiválóan lehet használni szerintem salátákhoz, szószokhoz is.

A paradicsomos-piros

250 gr rétesliszt, 150 ml víz, 50 gr aszalt paradicsom (alapos lecsöpögtetés, kinyomkodás után mérve), 2 tk cukor, 2 ek olaj a paradicsoméból,  1 púpos tk só, 1-2 gr friss élesztő

A paradicsomokat a vízzel leturmixolom. Alaposan. Az élesztőt a liszttel elmorzsolom, elkeverem a többi hozzávalóval, a kevéssé bizalomgerjesztő paradicsomos masszát is beleszámítva. Jól kidagasztom a tésztát, addig  amíg el nem válik a kezemtől a massza. Nedves konyharuhával letakarom a kelesztéshez használt tálat, és félreteszem pihenni, amíg a duplájára nem kell. Én azért használtam ilyen kevés élesztőt, mert a pihentetés időtartama alatt elutaztunk Debrecenbe egy gyors látogatásra a keresztszülőkhöz. Ha kevesebb ideig szeretnénk keleszteni, használjunk 5 gr élesztőt.

Nyolc órával, 100 kilométerrel és két Manuel kávéval később átgyúrtam a tésztát, hosszúkás veknit formáltam belőle. Egy nagyobb darab sütőpapírra tettem, és éles késsel jó mélyen haránt irányú metszéseket ejtettem rajta több helyen. Miután legalább a duplájára kelt, 260°C fokra (a sütőtállal együtt) előmelegített sütőben fedeles sütőtálba emeltem a sütőpapír segítségével, fedél alatt sütöttem 15 percig, majd 25 percig 220°C fokra mérsékelve a hőmérsékletet, fedél nélkül.

Rácsra emelve hűtöttem ki.

A bazsalikomos-zöld:

A képhez annyit tennék hozzá, hogy így jár az, aki nem várja meg rendesen a második kelesztést…

125 gr rétesliszt, 125 gr kukoricaliszt, 150 ml víz, 2 tk cukor, 1 tk fehérborecet, 1 púpos tk só, 10 nagy bazsalikomlevél, 30 gr olívaolaj, 2-3 gr friss élesztő

A következőképpen készítettem: az olívaolajat a bazsalikomlevelekkel együtt turmixgépben pürésítettem. Volna. Miután az igen csekély mennyiségű olaj teljesen feltapadt a kancsó falára, szitkozódtam keveset. Ezután bőszen kapargattam az olajos leveleket vissza a kancsó aljára, és megfogadtam, hogy legközelebb legalább háromszoros mennyiséget készítek belőle, vagy mozsárban vitelezem ki ezt a fázist. Végül a teljes kétségbeesés határán barbár megoldáshoz folyamodtam, a megközelítőleg pürésnek mondható, de a kancsóból kinyerhetetlen masszára öntöttem a vizet, így turmixoltam még egy keveset, majd a bizarr zöld, habos masszát átszűrtem és a szűrőben maradó zöld pépet is alaposan kipasszíroztam.

Így kellett volna készíteni: a leveleket mozsárban, vagy kis késes aprítóban pépesíteni az olajjal, majd finom szitán/szűrőn áttörni, és az élénkzöld olajat felhasználni.

A vizes  zöld képződményhez adtam a többi hozzávalót, úgy, hogy azért az élesztőt előtte még kissé elmorzsoltam némi liszttel. A tésztát alaposan kidolgoztam, és innen hasonlóan jártam el, mint a piros változatnál.

Mindkét kenyér legalább annyira finom lett, mint amilyen látványos!

Remekül vizsgáztak mind a kacsamájkrémmel (ami most mazsolával készült) és a fetakrémmel együtt is!

Címkék: kelt tészta, kenyér, kukoricaliszt, paradicsom

Kukoricalisztes stanglik bazsalikommal, aszalt paradicsommal, olajbogyóval

Sikerült megfertőznöm a családom többi tagját is a kukoricaliszt mániámmal! Tegnap az öcsém számolt be róla, hogy pizzát sütött az én instrukcióim alapján, és milyen jól sikerült ( :D ). Csak neki nem volt teljes kiőrlésű búzalisztje, így kukorica lisztet és sima lisztet használt fele-fele arányban. Mondanom sem kell, hogy a vacsora terveim azonnal 180 fokos fordulatot vettek, mert egyszerűen muszáj volt kipróbálnom ezt a tésztát.

Itt jött Férj, aki közölte, hogy ne variáljak már megint. Tessék szépen úgy sütni a pizzát, mint eddig. Ezek a bűvös szavak, amik elhangzásakor azonnal megmakacsolom magam, és csakazértsemúgycsinálom!

De hogy lássa Férj, mennyire kész vagyok a kompromisszumokra, a tenger gyümölcsei “feltétet”  a hagyományos formában megkapta, rukkolával, és mellé pedig, próbaképpen a stanglikból kóstolót, mondván ha rossz, nem kell megennie. De megette. És persze kért még.

• 8 kicsi veknihez
• 15 dkg kukoricaliszt,
• 15 dkg rétesliszt,
• 1,7 dll víz (igen, életemben először megmértem!)
• 4 ek olívaolaj,
• 1 tk fehérborecet,
• 4 tk cukor,
• 1 tk só,
• 0,5 dkg élesztő
• 4 db aszalt paradicsom (olajban eltett),
• 8 db fekete olajbogyó,
• 12 darab nagy bazsalikomlevél

A kétféle lisztet elmorzsolom az élesztővel, hozzáadom a cukrot, olajat, sót, ecetet, vizet, és alaposan kidolgozom. Ez a tészta kicsit lágyabb, mint a szokásos kenyér tésztáim, de az aszalt paradicsomom annyira puha és mállékony, hogy nem szerettem volna, ha a tésztába dolgozáskor pürévé változik. Szóval közepesen kemény, rugalmas  tésztát kell kapnunk. (ez a kukorica liszt miatt egyébként is célszerű, mert kissé “parázsabb”, szárazabb tud vele lenni a tészta) Cipót formálok belőle, olajjal bekenem a tetejét, és letakarva két órán át kelesztem. (vagy amíg a duplájára kel)
Az aszalt paradicsomot és az olajbogyót 2-3 mm, egyforma darabokra vagdosom, a bazsalikomot vékonyan felmetélem, majd a tésztába dolgozom. Alaposan átgyúrom. És akkor jött volna a formázás lisztezett gyúródeszkán, de erre idő hiányában nem került sor, szóval egyforma gombócokat tépkedtem ki a tésztából, és kézzel megpróbáltam stangli formájúra hengergetni (a képen látszik, mennyire sikerült :) ) Ezt lisztbe hempergettem, de mostanában a stanglijaim tetejét inkább olajjal szoktam átkenni, és így finom, ropogósak lesznek, de erre szintén a fent említett okok miatt nem került sor. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a vekniket, éles késsel (vagy csak a konyhában használt sniccerrel) átlósan néhány mélyebb  bemetszést ejtek a tetejükön, és 15-20 percig, vagy amíg a duplájukra nem nőnek, kelni hagyom. 260°C fokon kezdem sütni, 5 percig, sütőben persze lapos tálban forró víz,  majd további 12 perc következik 220°C fokon.
Igazán aznap, a kissé mediterrán hangvételű vacsorához volt finom, de én ma ezt reggeliztem, és egyáltalán nem panaszkodom!

Címkék: kelt tészta, kukoricaliszt, paradicsom