Gesztenyefelfújt körtével, csokival

Lassan önkéntelen száműzetésünk a végéhez közeledik, keddtől ismét lesz két kocsink, és Csipivel visszatérhetünk a civilizációba, legalább alkalmanként. Az elmúlt három hét történéseinek a tanulsága pedig a következő:

1.) A Nissan Micra átalakítás nélkül nem alkalmas bioetanol használatára. Semekkora százalékban, mennyiségben sem.

2.) A Nissan Micra elektronikáját szervizelni meglehetősen drága mulatság.

3.) A férjek túlnyomó többsége nem szeret bevásárolni, és felér nekik egy büntetéssel az élelmiszerboltokban való bóklászás.

4.) A 3.) pont tudatában igyekeztem kímélni a vizsga miatt amúgy is kissé már feszült Férjet, így az 1 db útjába eső áruházon kívül nem nagyon szalasztottam másfelé (mekkora jó fej is vagyok), így kiderült, hogy lehet élni akár tartósan is ricotta meg kecsketúró nélkül.

5.) Pusztán a kamrám és mélyhűtőm tartalmából akár hónapokig ki tudnánk húzni itthon az éhenhalás veszélye nélkül.

Ezzel nem is nagyon akartam én mást mondani, minthogy a mélyhűtő takarításom egyik utolsó gyöngyszeme következik.

Felfújtnak neveztük el, mert végül is felfújódott, viszont nem egyértelmű, és bizonyos tekintetben inkább puding, de a név talán nem is számít annyira, a lényeg hogy finom.

• 4 adag
• 25 dkg natúr gesztenyemassza
• 15 dkg mascarpone
• 4 tojás fehérje (130 gr)
• 4 ek nádcukor
• 1 közepes körte
• 2 dkg 75% étcsokoládé
• vaj
• nádcukor

A gesztenyemasszát kikeverem a cukorral és a mascarponeval. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem. 2-3 kanál habbal fellazítom a gesztenyés keveréket, majd a többit óvatosan hozzáforgatom, vigyázva hogy ez már lehetőleg ne törjön nagyon össze.

Kivajazott, cukorral kiszórt szuflé formákba adagolom a masszát úgy, hogy a formákat csak 2/3 részükig töltse ki. Ez nekem 4 normál méretű szuflé formába sikerült.

A habba szúrok egy-egy gerezdet a meghámozott, kimagozott körtéből és mellé szúrok egy kocka csokit is.

Előmelegített sütőben 170°C fok (villanysütő, alsó-felső sütés), 30 perc.

Címkék: édes, étcsoki, gesztenye, körte

Sonkába tekert spárga körtével, kéksajttal, bazsalikommal

Van a sonkába tekert spárga, a megunhatatlan. (tényleg)

Meg van az éhségnek az a foka, amikor kényszeresen kirámolom a hűtőt, és mindenből főzök egyszerre (és ráadásul néha csak egyetlen ételt!), ami a kezem ügyébe akad. Ebből néha jó dolgok sülnek ki (na jó, többnyire ez a helyzet), néha meg rosszak (a spárga balzsamecetben sütve ROSSZ). De ez most az előbbi.

Mostanában, hogy elmúlt a takonykórsága, megint sokat csatangolunk Ponttyal, ebből egyenesen következik, hogy az anyagbeszerzés speciális formákat öltött, azaz vettünk fekete csilit, baraka magot, zatart, valamit, amit iránban mazsola helyett használnak, de elfelejtettem a nevét, viszont nincs itthon mondjuk tej, vagy más zöldség és gyümölcs csak a spárga, hónapos retek, meg körte. Meg ami a kertben terem (figyelem! Rejtett információ! A kertemben teremnek dolgok!!! Ez hülyén hangzik, de eddig a kutyák miatt csak kies pusztaság volt, ahol öngyilkosok lettek még a békák is, de a kerítésünk óta (igen, elkerítettük magunkat a saját kutyáinktól…) van már konyhakertem, burjánzik benne a spenót, rukkola, négyféle hagyma, sóska, csicsóka, meg annyi minden, és erről még órákig tudnék írni! De emberbaráti okokból nem teszem.)

Igazából megint elég messzire kalandoztam, szóval inkább visszatérnék a recepthez.

(pedig még azt is le akartam írni, hogy mekkora király dolog Ponttyal bevásrlókocsi-részingelni a Metro üres parkolójában, és hogy a bevásárlókocsi tulajdonképpen alakalmi ringlispilként szolgálhat már egészen apró gyerekek számára is, akik ki tudja milyen okból, de imádják ha gyorsan (NAGYON gyorsan) pörgetik őket meg hajigálják a levegőbe (ez utóbbit nem a bevásárlókocsival), és közben csak egészen picit érzem magam furán, amikor az ott lézengő vásárlók elhűlve néznek ránk, mert mindeközben cecelégy napszemüvegben, csipkés batiszt blúzban, kandeláber méretű mexikói kézműves fülbevalókkal decens dámának vagyok öltözve, de nem úgy viselkedem, és akkor ez így egy kicsit disszonáns, közben meg a gyermek fakutyaként nevet, és olyan hangosan, hogy visszhangzik tőle a parkoló, és csak akkor hagyja abba, ha én is abbahagyom a tologatását, de akkor sikít, mert két napja nem alszik rendesen, és most már egy kicsit túl van pörögve, de azért imádnivaló rendületlenül.)

• 2 adag főétel/ 4 adag előétel
• 16 szál zöld spárga
• 1 nagyobb, keményebb körte
• 8 szelet prosciutto crudo
• 8 levél bazsalikom
• 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
• 1/4 citrom leve
• olívaolaj

A spárgákat elpattintom, a fás szárat félreteszem, jó lesz még mondjuk leveshez.

A körtét meghámozom, nyolc cikkelyre vágom, meglocsolom a citrom levével.

Egy szelt prosciutto keskenyebbik szélére fektetek 2 szál spárgát, 1 cikk körtét, 1 levél bazsalikomot, kevés kéksajtot morzsolok rá, és az egész halmot betekerem a sonkába. Kevés olívaolajjal bekenem a csomagokat.

Sütőtálba rakosgatom, nem túl szorosan, majd letakarom alufóliával.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő) 10 percig sütöm letakarva, majd 15 percig a fólia nélkül.

Friss fehér kenyérrel, kevés fehérborral (már aki teheti).

Címkék: előétel, fél óra, körte, sajt, sonka, spárga

Balzsamecetes rozmaringos sült csirkemell brie sajttal, sült körtés diós galambbegy salátával

Hosszú cím, fél óra alatt elkészülő meglehetősen finom étel.

A dió-körte-lágy penészes sajt (reményeim szerint) elcsépelhetetlen kombinációját szerintem nem kell külön bemutatnom, a balzsamecetben pácolt sült csirkéről meg csak annyit, hogy az ecet azon kívül, hogy kellemes, édes-karamellás-savanykás ízt ad a húsnak, remek állagot is kölcsönöz neki.

• adagonként
• hús:
• 1 fél csirkemell filé (~15 dkg)
• 1 ek olívaolaj
• 2 ek balzsamecet
• 1 ág rozmaring
• 2-3 szelet brie sajt (~3-4 dkg), ha nincs, helyette camembert
• saláta:
• 1 marék dió, durvára vágva
• 1 nagyobb, keményebb körte
• 2 marék galambbegy saláta
• 2 ek hidegen sajtolt dióolaj

A csirkemellet éles késsel lap szerint vékony, fél centis szeletekre vágom (ha nem megy biztonságosan az ilyen vékonyra vagdalás, akkor lehet kicsit vastagabb szeleteket vágni, és klopfolóval fél centi vastagra ütögetni). A balzsamecetet és olívaolajat elkeverem, majd beleforgatom a húst, melléteszem a kés pengéjével kissé megütögetett rozmaring ágat és állni hagyom benne fél óráig szobahőmérsékleten. (lehet tovább is, egy-két órán át, de én, illetve Ponty most csak ennyi időt hagytunk neki)

Közben megmosom, lecentrifugálom a salátát, összeforgatom a dióolajjal, felszelem a sajtot, megvágom a diót, meghámozom a körtét, kivágom a magházát és cikkekre vágom.

Száraz teflon serpenyőben először mérsékelt lángon megpirítom egy kicsit a diót. Kiszedem, félreteszem.

Felforrósítom a serpenyőt, beleteszem a hússzeleteket, rájuk öntöm a maradék ecetes pácot, mellédobom az egészben hagyott ágacska rozmaringot és megsózom. Mindkét oldalukon 2-3 percig sütöm nagy lángon, vagy amíg átsül a hús.

Kiszedem a húsokat és még forrón mindegyikre egy-egy szelet brie sajt kerül. Melegen tartom tálalásig.

A serpenyőbe megy a felszeletel körte, ami a hús szaftjában sütök nagy lángon mindkét oldalán pár percig, amíg kívül karamellizálódik, de belül még nem puhul meg teljesen.

Tálalásnál a tányérra halmozom a salátát, erre jönnek a körte gerezdjei, az egészet megszórom a pirított dióval és meglocsolom a serpenyőben maradt balzsamecetes szafttal. Mellé szedem a sajtos sült mellfiléket.

Címkék: csirke, dió, fél óra, körte, sajt, saláta

2 in 1 szülinapi reggeli: körtés-kávés palacsinta juharszirupos mascarpone krémmel

Az  ünnepek (ti. szülinapok) abszolút favoritja, a tökéletes reggeli, vagy desszert, vagy reggeli utáni desszert. Nálunk főként ez utóbbi szerepkörben tündökölt.

A kávé és a körte együtt az ünnepelt (Férj) nagy kedvence, a mascarpones juharszirupos krém meg szerintem mindenkié. Maga a palacsinta tésztája átmenet lett az amerikai és a hagyományos között, igazából egy kissé vastagabbra sütött hagyományos palacsinta mini változatának felel meg, de az íze… na az egyikhez sem hasonlítható. Gondoljunk csak bele, körte van benne meg kávé. Hmmm.

De hogy ne legyen annyira egyszerű, krémes öntet is készült hozzá mascarponeval és juharsziruppal.

Az ünnepelt pedig meg volt elégedve. Minden egyes alkalommal.

2 adag

50 gr simaliszt,

70 gr finomra reszelt körte (tiszta súly),

50 gr tej,

25 gr mascarpone,

1 ristretto ( erős, rövid presszókávé, 30 gr. Ennek hiányában lehet használni hozzá sima presszókávét, esetleg kicsit beforralva)

1 tojás,

1 tk nádcukor,

1 tk extra szűz olívaolaj (vagy 10 gr olvasztott vaj)

1 tk vaníliás cukor ( házi. Ennek hiányában 2 tk Bourbon vaníliás cukor és akkor a nádcukor elhagyható)

1/3 kk  sütőpor

A tészta hozzávalóit habverővel csomómentes masszává keverjük,aminek közel olyan sűrűségűnek kell lenni, mint a hagyományos palacsinta tésztájának. Ha ettől sűrűbb, buborékos (ásvány)vízzel hígítsuk.

A cél egy olyan sűrű massza, amiből egy evőkanálnyi adagot téve a serpenyőbe az magától szétterül nem túl vastag koronggá minden további ügyeskedés nélkül.

A tésztát sütés előtt legalább negyed órán át pihentessük, majd evőkanálnyi adagokban süssük ki teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül.

A krémhez keverjünk ki habverővel 70 gr mascarponet és 70 gr juharszirupot simára és enyhén habosra. A mennyiségek itt nem lényegesek, csak az 1:1 arány, de nálunk ekkora mennyiségű krém fogyott a palacsintákhoz.

Címkék: édes, kávé, körte, mascarpone, palacsinta

Csokoládé puding gyömbéres körtével, mascarpones tejszínhabbal

Hogy most ez puding, vagy mi, nem tudom. Az biztos, hogy finom. Arról a csokis valamiről van szó egyébként, aminek olvadós-folyékony a belseje. Találkoztam már Gordon Ramsay-féle verzióval – aminek eltüntettem a receptjét. Megvan a Baraka-féle, amit nem tudom, hogy miért nem csinálok meg, pedig a sógornőm úgy adta ide a receptet, hogy legyen nálam, majd én megcsinálom és felrakom a blogra, ott biztosabb helyen lesz mint nála. Ehhez képest, ugye…

Aztán Anyu beköltözésének kétes értékű hozománya, a TV ismételt üzembe helyezése miatt úgy döntöttem, hogy nosza, itt az alkalom főzős műsorokat nézni. A Spektrumon futó Bill (?), Sydney szakácsa sorozatban pedig bemutatásra került ez a recept. Csak a hozzávalókat tudtam papírra karmolni, az elkészítés módját (sütési idő) illetően a Baraka receptjére hagyatkoztam.

Hát… Ez nagyon-nagyon jó. Hamarjában el is határoztuk, hogy ez lesz a desszert a keresztelő utáni ebéden.

Gyors, egyszerű, a végeredmény pedig különleges.

A körte és a hab pedig kell mellé szerintem, de el tudom képzelni helyettük – istenem, annyi minden mással! Fahéjjal a tésztában és/vagy Cointreau-vel még forrón meglocsolva, körte szorbettel, ánizsos narancs raguval… Mindenféle fagyik, szirupok, krémek, gyümölcsök  lebegnek a szemem előtt, azt hiszem, kissé mániákus lettem. (ez sajnos sűrűn megesik velem, de nem kell aggódni, szerencsére hamar elmúlik, csak a családnak nehéz. Főleg anyunak, aki a sérülése miatt nem tud elmenekülni. Halkan és félve jegyezte meg, hogy ha ez így megy tovább, több tíz kilóval lesz nehezebb, mire a gipsz lekerül a lábáról… Azért azt hiszem, nem ennyire rossz a helyzet, csak most kávéztam, és a szokásosnál erősebbre sikerült az eszpresszó)

Recept.

4 kis felfújt formához

125 gr étcsokoládé (jó minőségű, 60 %), 125 gr vaj, 2 csapott ek simaliszt, 4 ek cukor, 2 egész tojás, 2 tojás sárgája, késhegynyi vanília

vaj és kakaópor (holland, nem instant, nem cukros) a szóráshoz

A csokit a vajjal összeolvasztom kis lángon, időnként megkeverve. Megy hozzá a liszt, cukor, vanília, ha már langyos, az egész tojások és a sárgája is.

Ez ennyi volt, kivajazott, kakaóval “kilisztezett” formába öntöm, háromnegyedéig érjen a massza a formának.

210°C fokon 14 percig sült. (az eredeti receptből több idő rémlett, nagyobb hőfokon, de a Baraka receptje 10 percet írt, 180-190°C fokon. Mivel nekem sima gázsütőm van, köztes megoldás mellett döntöttem. Így a közepe folyékony, krémes maradt, a külseje pedig átsült. A sütőből kivéve még kissé nagyobb része volt remegős a sütinek, de mire kicsit kihűlt, jobban megszilárdult. Szerintem ez így pont jó volt. (Anyu és Férj szerint is))

A formából simán ki lehet borítani ha már langyos, maximum egy késsel kell segíteni a széleknél.

Gyömbéres körtét és mascarpones tejszínhabot adtam mellé.

A körtéhez a meghámozott, felkockázott körtét nádcukorral, citromlével és reszelt gyömbérgyökérből kicsavart lével ízesítettem (de a szárított gyömbér is megteszi). Kicsit kell hagyni állni a tálalás előtt, hogy összeérjenek az ízek.

A mascarpones habhoz 1-1 dl mascarponet és tejszínt 1 ek porcukorral  simára kevertem, majd habszifonba töltöttem. Mascarponeval keverve a tejszínhab sokkal gazdagabb ízű, stabilabb szerkezetű lesz.

Címkék: édes, étcsoki, körte, mascarpone

Mascarpones körtés pite

Megint rém bonyolult recept következik. Abból, amit múlt héten a hűtőben találtam.

Ez persze nem a múlt heti süti, azt megettük. Az amúgy is rebarbarás volt, ahogy a múlt héten majdnem minden, mivel kissé alábecsültem a kapott mennyiséget. Botor módon nem a mélyhűtőbe raktam, hanem mindenbe, amit sütöttem/főztem.

Nem baj, mert finom volt. Ha nem lett volna az, nem kellett volna megint megsütnöm. Most körtével és vaníliával, Férj kedvére. Szerinte ez így még finomabb volt. Szerintem nem. Erről támadt egy rövid, heves vitánk, mi ilyesmivel szórakoztatjuk magunkat esténként, TV helyett. (beszélgettünk még a körte-kesudió-tészta társításáról is, alapvetően sós formában, de ennek taglalása talán kissé lazán kapcsolódna most a bejegyzés témájához, és talán kissé unalmas is lenne)(most abból indulok ki, hogy amit eddig írtam, az nem volt az)(van önkritikám (azt hiszem), úgyhogy most nem folytatom tovább)

• 24 cm átmérőjű piteforma
• 13 dkg simaliszt,
• 13 dkg cukor,
• 4 tojás,
• 20 dkg mascarpone,
• 10 dkg tejföl,
• 40 dkg hámozott, felkockázott (vilmos)körte,
• házi vagy Bourbon vaníliás cukor

A körte kivételével mindent összekutyulunk, én sok vaníliát tettem bele, mert így szeretem. Szerintem a cukor az egy kicsit sok, mert ezt mi reggelire, kávé mellé esszük, de Férj szerint pont jó. Ez így nekem inkább sütemény, mint reggeli. A rebarbarához viszont kellett ez a mennyiségű cukor. De ezt mindenki döntse el saját maga.

Végül beleforgatom a körtét is a masszába.

A sütőtálat kivajazom, kilisztezem, beleöntöm a tésztát, és 160°C fokon 45 percig sül. A cél az, hogy éppen csak a széle kezdjen színt kapni, de ne piruljon meg a teteje. A tészta így jól szeletelhető, de kissé azért remegős marad.

A végeredmény nekem egy igen finom körtés pudinghoz hasonlít leginkább, bár én a biztonság kedvéért mindent pitének keresztelek el, amit piteformában sütök.

Elkészítés: 10 perc

Sütés: 45 perc

Költségek: mascarpone: 320 Ft, tejföl: 50 Ft, liszt~ 20 Ft, cukor~25 Ft, tojás: 120Ft, vanília~50 Ft, körte: 100 Ft

összesen 685 Ft, azaz 115 Ft/ szelet

Címkék: édes, körte, mascarpone

Diós, körtés rozmaringos cipó

Férj igazán kiérdemelt már egy fehér kenyeret. Ropogós héjút, puha belűt. Ahogy ő szereti. Mert ennyi bűnözés belefér. Meg mert szabadságon van, és ilyenkor dőzsölésre vágyik. Meg azért is, mert ünnepelni kell, készen lett végre a kerítés, ismét használhatjuk a teraszt és a kert azon részét, ami ezáltal kutyamentesítve lett.

Nem tudom, másnál hogy van, de a mi keretünket egyszerűen elpusztították az egyébként kedves, de végtelenül eleven, és örökmozgó, továbbá ásni és rágni szerető ördögszekereink. A csúcspont az volt, amikor a három méter magas platán facsemetét kirágták tőből. Vagy az amikor a még forró, faszénnel teli grillsütőt ellopta Zizi? Vagy amikor “kiültették” egy éjszaka alatt az összes rózsabokrom? Esetleg amikor megették a boróka bokrokat? Vagy mégiscsak az, amikor a hálószobánk alá ástak egy bunkert a földbe, a beton alap alá, és egész éjszaka benne ugattak? Nem tudnám eldönteni, mindegy is, a lényeg, hogy a kertünk úgy nézett ki, mint Verdun csata után… Eddig. Holnaptól ültetünk, parkosítunk ismét az elkerített részen, a kerítésen kívül pedig maradnak a mi kis vadorzóink a kert urai továbbra is.

Kissé elkalandoztam ismét.

Vissza a recepthez! A körte-rozmaring-dió atombiztos hármasa ismét, ezúttal kenyérben.

1 cipóhoz, 24 cm átmérőjű, kerek sütőtálba

400 gr+ 150 gr rétesliszt, 2 tk cukor, 2 tk só, bő csipet friss élesztő (2 gr), 30 gr dióolaj, 2 ek finomra aprított friss rozmaring levélke, 8 dkg dió, 1 jó érett vilmoskörte (150 gr), 2 dl víz

Kevés liszttel elmorzsolom az élesztőt, hozzáadom a 400 gr liszt többi részét is, cukrot, sót, olajat, langyos vizet, és alaposan kidolgozom. Keményebb, rugalmas tésztát kell kapnom. Cipóvá formáztam, olajjal lekentem, és konyharuhával letakarva félretettem. (nem kell meleg helyre, van ideje megkelni reggelig )

Most előző este dagasztottam, így kb 12 órát kelt először, ezért tettem bele ilyen kevés élesztőt. Ha valaki jobban siet, használjon többet belőle!

Miután megkelt, hozzágyúrtam a rozmaringot, a pirított, durvára vágott diót, és a hámozott, lereszelt körtét is. Átgyúrtam, és még annyi lisztet adtam hozzá, hogy a tészta ismét kemény, rugalmas legyen. Ez nekem most 150 gr volt, de a mennyiség a körte levesességétől függ. (ha lágyabb marad a tészta, ellapul, és nem lehet belőle magas cipót sütni)

Cipóvá formázom ismét, és egy, a cipónál kissé nagyobb darab sütőpapírra teszem. A tetejét éles késsel mélyen bevágom egymással párhuzamosan, két helyen. Ismét kelesztés, amíg a duplájára nő, nekem most  ehhez 30 perc elég volt. Szépen megnőtt ennyi idő alatt.

A sütőtállal együtt közben előmelegítem a sütőt 260°C fokra. Ha a kenyér megkelt, a sütőpapír segítségével átemelem a forró sütőtálba, ecset segítségével vízzel alaposan lekenem a tetejét, lefedem, majd 260°C fokon 20 percig sütöm. Ezután a hőfokot visszaállítom 200°C fokra, a tál tetejét leveszem, és még 20 percig sütöm. A cél egy aranyszínű, ropogós cipó, ami megkopogtatva kongó hangot hallat. Rácson hűtöm ki.

Férj azt állította, hogy ez a legfinomabb kenyér, amit valaha evett.

Én meg nem vitatkozom vele.

Címkék: dió, kelt tészta, kenyér, körte

Gyömbéres körtekrém-most eperrel

Melynek a története pedig a következő: Férj újabb bolondériája, hogy bejelenti, mit szeretne enni. Például ma diétásat (meg még házias(?) is legyen persze), egész pontosan joghurtos csirkemell salátát. Annyi szerencséje volt életem párjának, hogy még nem egészen voltam ébren, plusz a bejelentéstől kisebb sokkot is kaptam, mivel ez talán egy fokkal rosszabbul érintett, mint a “házias konyha” mizéria. Ezzel az ételcsoporttal (ti. fitness jellegű, egészségesnek titulált, végtelenül unalmas, egyhangú, jellegtelen proteindús saláták (és akkor megint elnézést kérek mindazoktól, akik ezt szeretik, én nem, nem is vagyok erre büszke, stb, stb) ) a hátam mögött ugyanis tényleg egész komoly távok lefutására lehetne rábírni engem. Ennél már csak egy fok van lejjebb, a majonézes-kecsöpös salátaöntet konzerv kukoricán vagy az errefelé “őshonos” gyros majonézzel és körözöttel(!), ami itt kulináris élvezetnek számít.(szerintem erről írtam már valahol. Ezen egyszerűen nem tudom túltenni magam. Hogy ilyen egyáltalán létezik)

Na de azért azt csak nem, Férjnek hamarosan megjön a józan esze. (Ugye?)

A helyzetemet tovább könnyíti, hogy Ponty Úr újabban visítórohamot kap minden élelmiszer árusításával foglalkozó műintézményben (is), így mostanában csak az erdőben sétálunk, aminek nagyon örülök persze, csak ott viszonylag ritka a joghurtos csirkemell saláta elkészítéséhez szükséges alapanyag (bár vadsóskát már láttam. Meg egyszer egy félig megcsócsált őzet is, de az salátába nem jó)

Szóval nekiálltam elkészíteni a salátát, mert jó feleség vagyok persze. Aztán este írás közben kipuffogom magam, és reménykedem benne, hogy Férj majd elolvassa, és megszán. (ez eddig, jelzem csendesen, még nem történt meg!)

És hogy miként kerül ide a körtekrém: nagyon egyszerű, kompenzálásképpen kellett készítenem valami igazán finomat, vagyis olyat, amit én is szívesen megennék. És persze abból, ami itthon volt. És vilmoskörte, gyömbér, meg mascarpone az mindig van. És most akadt itthon csodaszép eper is, ami a közös pelenkavásárlás során lopott öt percnyi magánprogram keretein belül került beszerzésre.

Borzasztóan egyszerű, és borzasztóan finom. Ezt a krémet még számos gyümölcs tetején el tudom képzelni. Vagy gyümölcs nélkül.

4 adag

60 dkg ( 4 db) vilmoskörte (vagy más puha húsú, lédús, zamatos körte), 2,5 dl mascarpone, 2 ek nádcukor, 3 cm gyömbér, 1/2 citrom leve

50 dkg eper, 4 ek Cointreau/narancslé

A körtét meghámozom, és a lereszelt gyömbérrel, citromlével, cukorral és a mascarponeval együtt összeturmixolom. Sokáig kell turmixolni, akkor homogén és habos lesz.

Az epret megtisztítom, negyedelem, meglocsolom a Cointreauvel (magamnak ugye narancslével, Ponty Úrnak ez még kissé korai lenne), szétosztom 4 csinos tálba, és rárétegezem a krémet. És ennyi.

Címkék: édes, eper, körte, mascarpone, pohárkrém

Mentás, citromos rizottó, zöld spárgával és körtével

Férj ma még nem evett spárgát, úgyhogy ezen változtatnom kellett. Én meg így rájöttem, hogy egy nap kétszer is meg tudom enni, anélkül, hogy megunnám. Persze, azért mire elfogy mind a másfél kiló, szerintem lesz egy egészséges fenntartásom az irányába, de hát egy teljes évem lesz majd rá, hogy ezt leküzdjem. Szóval rizottó, még egyszer.

Most a mentás-citromos alap változatba került a körte, hogy ellensúlyozza a savanyúságot, és a spárga, az meg csak úgy. Nagyon finom lett ez is. Férj persze végig azt kotyogta közben, hogy minek fényképezem, amikor ez pont úgy néz ki, mint a múltkori (ez sajnos igaz), és hogy finom-finom, de miért kell a rizottónak folyósnak lennie, aztán végül elcsendesedett, és hát most sem láttam maradékot a tányérján.

2 főre

2 dl rizottó rizs, 300 gr zöld spárga (tisztítva), 300 gr vilmoskörte (2 db), 0,7 l csirke alaplé, 1 citrom leve (0,5 dl) és reszelt héja, 2 szál újhagyma, 2 kis gerezd fokhagyma, 3 dkg parmezán, 0,5 dl száraz fehérbor (rizling), 3 dkg vaj, kb 25 mentalevél (4 nagyobb ág)

A vaj felén megpirítom kicsit a rizst, majd a vékonyra karikázott hagymát és a kés hátával megtört fokhagymagerezdet is. A borral felöntöm, nagy lángon elforralom az alkoholt, és elkezdem apránként felöntögetni az alaplével, időnként megkeverve. Végül hozzáadom a hámozott, lereszelt körtét, a citrom reszelt héját és levét is.

A spárgát elpattintom, ha kell, levagdosom a hibás, fás részeket, és centis darabokra vágom. Ha úgy ítélem meg, hogy a rizs lassan megfő, 2-3 percre hozzákeverem a spárgát is, meg még egy kis alaplevet, hogy kellően krémes legyen az állaga. Ha elkészült, lehúzom a tűzről, majd a  maradék vajat, a menta vékony csíkokra vágott leveleit  a reszelt sajttal együtt belekeverem. Az én kis csenevész mentám halványzöld, aprócska levelei nem túl erős ízűek, szóval a mentalevelek adagolása  történjen inkább ízlés szerint.

Címkék: körte, parmezán, rizottó, rizs, spárga, újhagyma

Körtés csokoládéparfé gyömbéres körteraguval

A második.

4-6 adag

1 körte, 2 dl tejszín, 5 dkg étcsokoládé (70%), 3 ek nádcukor, 1 tk reszelt gyömbér, 3 tojás fehérje

2 vilmoskörte, 2 ek cukor, fél citrom leve, 1 tk reszelt gyömbér

A tejszínt a csokoládéval összeolvasztom, megy hozzá a cukor. A körtét meghámozom, lereszelem, a gyömbérrel sűrűre főzöm,a csokis masszához keverem. Az egészet kihűtöm, majd egy óra pihenés után szitán/szűrőn áttöröm, és hozzáforgatom a nagyon kemény habbá vert fehérjét. Parféformákba, majd fagyasztóba.

A raguhoz a körtét meghámozom, fél centis kockákra vágom, majd a többi hozzávalóval addig főzöm, amíg a leve szirupos lesz. Kihűtöm.

Én most kihasználtam, hogy nem én rázom a kisded popóját, és hideg csokiszószból rajzolgattam a tányérra, a körte szirupjával meg kitöltöttem a minta hézagjait, a körtéből meg kicsi piramist építettem a parfé tetejére (persze a hűtőben lévő szósz túl híg volt ehhez, de újat már nem főztem, mindegy, így is üdítő volt ez a fajta változatos cselekvéssor számomra a pelenkázás-szoptatás-éneklés-rohamtempóbanházimunkavégzéshez képest, szóval mindenki nézze el most nekem, hogy kicsit bumfordira sikerült. És itt kérek elnézést a fényképekért is, de vagy fotózok, vagy főzök, vagy blogot írok, nekem a háromból egyelőre csak kettő sikerül egyszerre :D )

Címkék: édes, étcsoki, körte, parfé