Flat-Cat

2 in 1 szülinapi reggeli: körtés-kávés palacsinta juharszirupos mascarpone krémmel

Az  ünnepek (ti. szülinapok) abszolút favoritja, a tökéletes reggeli, vagy desszert, vagy reggeli utáni desszert. Nálunk főként ez utóbbi szerepkörben tündökölt.

A kávé és a körte együtt az ünnepelt (Férj) nagy kedvence, a mascarpones juharszirupos krém meg szerintem mindenkié. Maga a palacsinta tésztája átmenet lett az amerikai és a hagyományos között, igazából egy kissé vastagabbra sütött hagyományos palacsinta mini változatának felel meg, de az íze… na az egyikhez sem hasonlítható. Gondoljunk csak bele, körte van benne meg kávé. Hmmm.

De hogy ne legyen annyira egyszerű, krémes öntet is készült hozzá mascarponeval és juharsziruppal.

Az ünnepelt pedig meg volt elégedve. Minden egyes alkalommal.

2 adag

50 gr simaliszt,

70 gr finomra reszelt körte (tiszta súly),

50 gr tej,

25 gr mascarpone,

1 ristretto ( erős, rövid presszókávé, 30 gr. Ennek hiányában lehet használni hozzá sima presszókávét, esetleg kicsit beforralva)

1 tojás,

1 tk nádcukor,

1 tk extra szűz olívaolaj (vagy 10 gr olvasztott vaj)

1 tk vaníliás cukor ( házi. Ennek hiányában 2 tk Bourbon vaníliás cukor és akkor a nádcukor elhagyható)

1/3 kk  sütőpor

A tészta hozzávalóit habverővel csomómentes masszává keverjük,aminek közel olyan sűrűségűnek kell lenni, mint a hagyományos palacsinta tésztájának. Ha ettől sűrűbb, buborékos (ásvány)vízzel hígítsuk.

A cél egy olyan sűrű massza, amiből egy evőkanálnyi adagot téve a serpenyőbe az magától szétterül nem túl vastag koronggá minden további ügyeskedés nélkül.

A tésztát sütés előtt legalább negyed órán át pihentessük, majd evőkanálnyi adagokban süssük ki teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül.

A krémhez keverjünk ki habverővel 70 gr mascarponet és 70 gr juharszirupot simára és enyhén habosra. A mennyiségek itt nem lényegesek, csak az 1:1 arány, de nálunk ekkora mennyiségű krém fogyott a palacsintákhoz.

Címkék: édes, kávé, körte, mascarpone, palacsinta

Mézes mascarpone felfújt körtével

Kicsit bamba voltam tegnap, így a szőlős tortácskák sütésénél a mascarpones töltelékhez számolatlanul törtem fel a tojásokat.

Úgy értem, tényleg számolatlanul… Szerencsére a negyediknél észbe kaptam (kettő helyett négy, nem is olyan rossz arány…) és megálltam. A flúgos napok velejárója, hogy ilyenkor nem gondos halászás, majd egyéb irányú felhasználás következik, hanem csakazértis-főzés. Vagyis ment hozzá a dupla mennyiségű mascarpone is, és csak ezek után kezdtem el gondolkodni, de sebesen. Hogy akkor most mihez kezdjek vele.

A bevezető történetből is kitűnik, hogy ez nem az a klasszikus, patikai mérleg segítségével összeállított felfújt.

De felfújt lett ez is, bár nem az a hagyományos, de nagyon  finom. Szépen megnőtt (majd a fotózáshoz összeesett). Ez persze nem olyan nagy varázslat. Kell hozzá a tojás, meg némi önfegyelem, hogy ne nyitogassuk állandóan a sütő ajtaját.

Férj lelkes ovációja miatt enyhe pressziót érzek a recept posztolására.

4 adag

2 tojás, 20 dkg mascarpone, 5 dkg akácméz, 2 közepes körte (30 dkg)

A tojást a mézzel és mascarponeval habverővel simára, kissé habosra keverem-verem.

A körtét meghámozom, kisebb, 2 cm kockákra vágom.

A tojásos masszát felfújt formákba öntöm (~10 cm átmérőjű), belehajigálom a körtét, kissé lenyomkodom, hogy mindenütt a krém alá kerüljenek. Vajazni, lisztezni a formát itt nem szükség.

160°C fok, 45 perc.

Nyilván nem kellene ezt feltétlenül felfújtnak neveznem, hiszen ez egy körtés mini sajttorta, tészta nélkül. De bárhogy nevezzük, éppoly illatos…

Elkészítés: 10 perc+ sütés

Költségek: 550 Ft

Címkék: édes, gyors&könnyű, körte, mascarpone

Csokoládé puding gyömbéres körtével, mascarpones tejszínhabbal

Hogy most ez puding, vagy mi, nem tudom. Az biztos, hogy finom. Arról a csokis valamiről van szó egyébként, aminek olvadós-folyékony a belseje. Találkoztam már Gordon Ramsay-féle verzióval – aminek eltüntettem a receptjét. Megvan a Baraka-féle, amit nem tudom, hogy miért nem csinálok meg, pedig a sógornőm úgy adta ide a receptet, hogy legyen nálam, majd én megcsinálom és felrakom a blogra, ott biztosabb helyen lesz mint nála. Ehhez képest, ugye…

Aztán Anyu beköltözésének kétes értékű hozománya, a TV ismételt üzembe helyezése miatt úgy döntöttem, hogy nosza, itt az alkalom főzős műsorokat nézni. A Spektrumon futó Bill (?), Sydney szakácsa sorozatban pedig bemutatásra került ez a recept. Csak a hozzávalókat tudtam papírra karmolni, az elkészítés módját (sütési idő) illetően a Baraka receptjére hagyatkoztam.

Hát… Ez nagyon-nagyon jó. Hamarjában el is határoztuk, hogy ez lesz a desszert a keresztelő utáni ebéden.

Gyors, egyszerű, a végeredmény pedig különleges.

A körte és a hab pedig kell mellé szerintem, de el tudom képzelni helyettük – istenem, annyi minden mással! Fahéjjal a tésztában és/vagy Cointreau-vel még forrón meglocsolva, körte szorbettel, ánizsos narancs raguval… Mindenféle fagyik, szirupok, krémek, gyümölcsök  lebegnek a szemem előtt, azt hiszem, kissé mániákus lettem. (ez sajnos sűrűn megesik velem, de nem kell aggódni, szerencsére hamar elmúlik, csak a családnak nehéz. Főleg anyunak, aki a sérülése miatt nem tud elmenekülni. Halkan és félve jegyezte meg, hogy ha ez így megy tovább, több tíz kilóval lesz nehezebb, mire a gipsz lekerül a lábáról… Azért azt hiszem, nem ennyire rossz a helyzet, csak most kávéztam, és a szokásosnál erősebbre sikerült az eszpresszó)

Recept.

4 kis felfújt formához

125 gr étcsokoládé (jó minőségű, 60 %), 125 gr vaj, 2 csapott ek simaliszt, 4 ek cukor, 2 egész tojás, 2 tojás sárgája, késhegynyi vanília

vaj és kakaópor (holland, nem instant, nem cukros) a szóráshoz

A csokit a vajjal összeolvasztom kis lángon, időnként megkeverve. Megy hozzá a liszt, cukor, vanília, ha már langyos, az egész tojások és a sárgája is.

Ez ennyi volt, kivajazott, kakaóval “kilisztezett” formába öntöm, háromnegyedéig érjen a massza a formának.

210°C fokon 14 percig sült. (az eredeti receptből több idő rémlett, nagyobb hőfokon, de a Baraka receptje 10 percet írt, 180-190°C fokon. Mivel nekem sima gázsütőm van, köztes megoldás mellett döntöttem. Így a közepe folyékony, krémes maradt, a külseje pedig átsült. A sütőből kivéve még kissé nagyobb része volt remegős a sütinek, de mire kicsit kihűlt, jobban megszilárdult. Szerintem ez így pont jó volt. (Anyu és Férj szerint is))

A formából simán ki lehet borítani ha már langyos, maximum egy késsel kell segíteni a széleknél.

Gyömbéres körtét és mascarpones tejszínhabot adtam mellé.

A körtéhez a meghámozott, felkockázott körtét nádcukorral, citromlével és reszelt gyömbérgyökérből kicsavart lével ízesítettem (de a szárított gyömbér is megteszi). Kicsit kell hagyni állni a tálalás előtt, hogy összeérjenek az ízek.

A mascarpones habhoz 1-1 dl mascarponet és tejszínt 1 ek porcukorral  simára kevertem, majd habszifonba töltöttem. Mascarponeval keverve a tejszínhab sokkal gazdagabb ízű, stabilabb szerkezetű lesz.

Címkék: édes, étcsoki, körte, mascarpone

Mascarpones körtés pite

Megint rém bonyolult recept következik. Abból, amit múlt héten a hűtőben találtam.

Ez persze nem a múlt heti süti, azt megettük. Az amúgy is rebarbarás volt, ahogy a múlt héten majdnem minden, mivel kissé alábecsültem a kapott mennyiséget. Botor módon nem a mélyhűtőbe raktam, hanem mindenbe, amit sütöttem/főztem.

Nem baj, mert finom volt. Ha nem lett volna az, nem kellett volna megint megsütnöm. Most körtével és vaníliával, Férj kedvére. Szerinte ez így még finomabb volt. Szerintem nem. Erről támadt egy rövid, heves vitánk, mi ilyesmivel szórakoztatjuk magunkat esténként, TV helyett. (beszélgettünk még a körte-kesudió-tészta társításáról is, alapvetően sós formában, de ennek taglalása talán kissé lazán kapcsolódna most a bejegyzés témájához, és talán kissé unalmas is lenne)(most abból indulok ki, hogy amit eddig írtam, az nem volt az)(van önkritikám (azt hiszem), úgyhogy most nem folytatom tovább)

24 cm átmérőjű piteforma

13 dkg simaliszt, 13 dkg cukor, 4 tojás, 20 dkg mascarpone, 10 dkg tejföl, 40 dkg hámozott, felkockázott (vilmos)körte, házi vaníliás cukor

A körte kivételével mindent összekutyulunk, én sok vaníliát tettem bele, mert így szeretem. Szerintem a cukor az egy kicsit sok, mert ezt mi reggelire, kávé mellé esszük, de Férj szerint pont jó. Ez így nekem inkább sütemény, mint reggeli. A rebarbarához viszont kellett ez a mennyiségű cukor. De ezt mindenki döntse el saját maga.

Végül beleforgatom a körtét is a masszába.

A sütőtálat kivajazom, kilisztezem, beleöntöm a tésztát, és 160°C fokon 45 percig sül. A cél az, hogy éppen csak a széle kezdjen színt kapni, de ne piruljon meg a teteje. A tészta így jól szeletelhető, de kissé azért remegős marad.

A végeredmény nekem egy igen finom körtés pudinghoz hasonlít leginkább, bár én a biztonság kedvéért mindent pitének keresztelek el, amit piteformában sütök.

Elkészítés: 10 perc

Sütés: 45 perc

Költségek: mascarpone: 320 Ft, tejföl: 50 Ft, liszt~ 20 Ft, cukor~25 Ft, tojás: 120Ft, vanília~50 Ft, körte: 100 Ft

összesen 685 Ft, azaz 115 Ft/ szelet

Címkék: édes, gyors&könnyű, körte, mascarpone

Aludttejes pite- a prósza és a clafoutis között félúton

Clafoutissal nem nagyon lehet engem kísértésbe vinni. Nana csokoládés clafoutisa volt az első, amely izgalomba hozott. Az viszont annyira, hogy azóta ez lett az obligát gyorsan-csokisat sütink (a nyári persze, a téli a brownies továbbra is).

A nem csokis clafoutissal pedig továbbra sem voltam kibékülve. Nem baj, nem kell nekem mindenféle sütit szeretni. A tej meg amúgy is tiltólistás még egy ideig Ponty Úr miatt, szóval semmi gond.

Aztán történt az a kis baleset, hogy házi tejet vettem, de nem lett belőle fagyi Férjnek. Más viszont rajta kívül nem issza (egyelőre). Ő is csak keveset, tejeskávéba, amihez két nap alatt ritkán fogy el egy liter (persze vannak olyan napok is, de most nem, szabadságon van, hát inkább alszik). Kiönteni meg az ilyesmit azért mégsem kéne, így lett belőle aludttej. Az előbb azért picit torzítottam a történteket persze, mert úgy próbálom beállítani az egészet, mintha az aludttej készítés csak és kizárólag a véletlen műve lenne. Pedig megvolt az a hátsó szándékom halványan már a vásárlás idején is, hogy mi lenne, ha csinálnék aludttejet. Mert nagyon szeretem. Mert az mégiscsak tej, de azt szabad. És akkor clafoutis aludttejjel. Csak nem az a kocsonyás állagú, mert azt nem szeretem. Meg legyen benne mandula. A gondolatmenetet tovább nem folytatom, fel lehet lélegezni, a többi benne van a receptben!

A végeredmény pedig közelebb áll az aludttejes prószához, csak annál egy kicsit puccosabb változat. És annyira finomra sikeredett, hogy ez már a második adag a héten belőle!

Természetesen az aludttej helyettesíthető kefirrel, vagy joghurttal is.

24 cm átmérőjű piteforma

A tésztához: 400 gr aludttej, 100 gr simaliszt, 50 gr hámozott, őrölt mandula, 50 gr olvasztott, kihűtött vaj, 80 gr cukor, 3 tojás, 1 ek házi vaníliás cukor (= 1/2 rúd vanília), reszelt citromhéj

A tetejére: 500 gr őszibarack vagy vilmoskörte

A tészta hozzávalóit habverővel simára keverem. Kivajazott, kilisztezett piteformába öntöm. A tetejére rakosgatom a hámozott, gerezdekre vágott gyümölcsöt. Körtével és őszibarackkal készült, de körtével sokkal finomabb! (szerintem, de persze ez ízlés kérdése, mert azért mind a kettővel nagyon finom volt)

180°C fok, 40 perc.

Az végeredmény egy lágy, sűrű sült tészta, nem remegős, nem kocsonyás. Az íze pedig mennyei.

Mivel tíz perc alatt össze lehet állítani, ezért ideális, ha az esti film mellé hirtelen megkívánunk egy kis édességet.

Ezen okból kifolyólag pedig ez megint egy éjszakai fotó, annak minden csúfságával, ezért ismét elnézést kérek, és ezúton jelzem, hogy a végtermék ennél sokkal kívánatosabb, hát nem eltántorodni a képe miatt!

Címkék: édes, gyors&könnyű, körte, mandula, őszibarack

Diós, körtés rozmaringos cipó

Férj igazán kiérdemelt már egy fehér kenyeret. Ropogós héjút, puha belűt. Ahogy ő szereti. Mert ennyi bűnözés belefér. Meg mert szabadságon van, és ilyenkor dőzsölésre vágyik. Meg azért is, mert ünnepelni kell, készen lett végre a kerítés, ismét használhatjuk a teraszt és a kert azon részét, ami ezáltal kutyamentesítve lett.

Nem tudom, másnál hogy van, de a mi keretünket egyszerűen elpusztították az egyébként kedves, de végtelenül eleven, és örökmozgó, továbbá ásni és rágni szerető ördögszekereink. A csúcspont az volt, amikor a három méter magas platán facsemetét kirágták tőből. Vagy az amikor a még forró, faszénnel teli grillsütőt ellopta Zizi? Vagy amikor “kiültették” egy éjszaka alatt az összes rózsabokrom? Esetleg amikor megették a boróka bokrokat? Vagy mégiscsak az, amikor a hálószobánk alá ástak egy bunkert a földbe, a beton alap alá, és egész éjszaka benne ugattak? Nem tudnám eldönteni, mindegy is, a lényeg, hogy a kertünk úgy nézett ki, mint Verdun csata után… Eddig. Holnaptól ültetünk, parkosítunk ismét az elkerített részen, a kerítésen kívül pedig maradnak a mi kis vadorzóink a kert urai továbbra is.

Kissé elkalandoztam ismét.

Vissza a recepthez! A körte-rozmaring-dió atombiztos hármasa ismét, ezúttal kenyérben.

1 cipóhoz, 24 cm átmérőjű, kerek sütőtálba

400 gr+ 150 gr rétesliszt, 2 tk cukor, 2 tk só, bő csipet friss élesztő (2 gr), 30 gr dióolaj, 2 ek finomra aprított friss rozmaring levélke, 8 dkg dió, 1 jó érett vilmoskörte (150 gr), 2 dl víz

Kevés liszttel elmorzsolom az élesztőt, hozzáadom a 400 gr liszt többi részét is, cukrot, sót, olajat, langyos vizet, és alaposan kidolgozom. Keményebb, rugalmas tésztát kell kapnom. Cipóvá formáztam, olajjal lekentem, és nedves konyharuhával letakarva félretettem. (nem kell meleg helyre, van ideje megkelni reggelig! :) )

Most előző este dagasztottam, így kb 12 órát kelt először, ezért tettem bele ilyen kevés élesztőt. Ha valaki jobban siet, használjon többet belőle!

Miután megkelt, hozzágyúrtam a rozmaringot, a pirított, durvára vágott diót, és a hámozott, lereszelt körtét is. Átgyúrtam, és még annyi lisztet adtam hozzá, hogy a tészta ismét kemény, rugalmas legyen. Ez nekem most 150 gr volt, de a mennyiség a körte levesességétől függ. (ha lágyabb marad a tészta, ellapul, és nem lehet belőle magas cipót sütni)

Cipóvá formázom ismét, és egy, a cipónál kissé nagyobb darab sütőpapírra teszem. A tetejét éles késsel mélyen bevágom egymással párhuzamosan, két helyen. Ismét kelesztés, amíg a duplájára nő, nekem most  ehhez 20-30 perc elég volt. Szépen megnőtt ennyi idő alatt.

A sütőtállal együtt közben előmelegítem a sütőt 260°C fokra. Ha a kenyér megkelt, a sütőpapír segítségével átemelem a forró sütőtálba, ecset segítségével vízzel alaposan lekenem a tetejét, lefedem, majd 260°C fokon 5 percig sütöm. Ezután a hőfokot visszaállítom 200°C fokra, így 15 percet sül. Ezután a tál tetejét leveszem, és még 20 percig sütöm. A cél egy aranyszínű, ropogós cipó, ami megkopogtatva kongó hangot hallat. Rácson hűtöm ki.

Férj azt állította, hogy ez a legfinomabb kenyér, amit valaha evett.

Én meg nem vitatkozom vele.

Címkék: dió, kelt tészta, kenyér, körte

Gyömbéres körtekrém-most eperrel

Melynek a története pedig a következő: Férj újabb bolondériája, hogy bejelenti, mit szeretne enni. Például ma diétásat (meg még házias(?) is legyen persze), egész pontosan joghurtos csirkemell salátát. Annyi szerencséje volt életem párjának, hogy még nem egészen voltam ébren, plusz a bejelentéstől kisebb sokkot is kaptam, mivel ez talán egy fokkal rosszabbul érintett, mint a “házias konyha” mizéria. Ezzel az ételcsoporttal (ti. fitness jellegű, egészségesnek titulált, végtelenül unalmas, egyhangú, jellegtelen proteindús saláták (és akkor megint elnézést kérek mindazoktól, akik ezt szeretik, én nem, nem is vagyok erre büszke, stb, stb) ) a hátam mögött ugyanis tényleg egész komoly távok lefutására lehetne rábírni engem. Ennél már csak egy fok van lejjebb, a majonézes-kecsöpös salátaöntet konzerv kukoricán vagy az errefelé “őshonos” gyros majonézzel és körözöttel(!), ami itt kulináris élvezetnek számít.(szerintem erről írtam már valahol. Ezen egyszerűen nem tudom túltenni magam. Hogy ilyen egyáltalán létezik)

Na de azért azt csak nem, Férjnek hamarosan megjön a józan esze. (Ugye?)

A helyzetemet tovább könnyíti, hogy Ponty Úr újabban visítórohamot kap minden élelmiszer árusításával foglalkozó műintézményben (is), így mostanában csak az erdőben sétálunk, aminek nagyon örülök persze, csak ott viszonylag ritka a joghurtos csirkemell saláta elkészítéséhez szükséges alapanyag (bár vadsóskát már láttam. Meg egyszer egy félig megcsócsált őzet is, de az salátába nem jó)

Szóval nekiálltam elkészíteni a salátát, mert jó feleség vagyok persze. Aztán este írás közben kipuffogom magam, és reménykedem benne, hogy Férj majd elolvassa, és megszán. (ez eddig, jelzem csendesen, még nem történt meg!)

És hogy miként kerül ide a körtekrém: nagyon egyszerű, kompenzálásképpen kellett készítenem valami igazán finomat, vagyis olyat, amit én is szívesen megennék. És persze abból, ami itthon volt. És vilmoskörte, gyömbér, meg mascarpone az mindig van. És most akadt itthon csodaszép eper is, ami a közös pelenkavásárlás során lopott öt percnyi magánprogram keretein belül került beszerzésre.

Borzasztóan egyszerű, és borzasztóan finom. Ezt a krémet még számos gyümölcs tetején el tudom képzelni. Vagy gyümölcs nélkül.

4 adag

60 dkg ( 4 db) vilmoskörte (vagy más puha húsú, lédús, zamatos körte), 2,5 dl mascarpone, 2 ek nádcukor, 3 cm gyömbér, 1/2 citrom leve

50 dkg eper, 4 ek Cointreau/narancslé

A körtét meghámozom, és a lereszelt gyömbérrel, citromlével, cukorral és a mascarponeval együtt összeturmixolom. Sokáig kell turmixolni, akkor homogén és habos lesz.

Az epret megtisztítom, negyedelem, meglocsolom a Cointreauvel (magamnak ugye narancslével, Ponty Úrnak ez még kissé korai lenne), szétosztom 4 csinos tálba, és rárétegezem a krémet. És ennyi.

Címkék: édes, eper, gyors&könnyű, körte, mascarpone, pohárkrém

Mentás, citromos rizottó, zöldspárgával és körtével

Férj ma még nem evett spárgát, úgyhogy ezen változtatnom kellett. Én meg így rájöttem, hogy egy nap kétszer is meg tudom enni, anélkül, hogy megunnám. Persze, azért mire elfogy mind a másfél kiló, szerintem lesz egy egészséges fenntartásom az irányába, de hát egy teljes évem lesz majd rá, hogy ezt leküzdjem. Szóval rizottó, még egyszer.

Most a mentás-citromos alap változatba került a körte, hogy ellensúlyozza a savanyúságot, és a spárga, az meg csak úgy. Nagyon finom lett ez is. Férj persze végig azt kotyogta közben, hogy minek fényképezem, amikor ez pont úgy néz ki, mint a múltkori (ez sajnos igaz), és hogy finom-finom, de miért kell a rizottónak folyósnak lennie, aztán végül elcsendesedett, és hát most sem láttam maradékot a tányérján.

2 főre

2 dl rizottó rizs, 300 gr zöldspárga (tisztítva), 300 gr vilmoskörte (2 db), 0,5 l csirke alaplé, 1 citrom leve (0,5 dl) és reszelt héja, 2 szál újhagyma, 2 kis gerezd fokhagyma, 5 dkg parmezán, 0,5 dl száraz fehérbor (rizling), 3 dkg vaj, kb 25 mentalevél (4 nagyobb ág)

A vajon megpirítom kicsit a rizst, majd a vékonyra karikázott hagymát és a kés hátával megtört fokhagymagerezdet is. A borral felöntöm, nagy lángon elforralom az alkoholt, és elkezdem apránként felöntögetni az alaplével, időnként megkeverve. Ha az alaplé elfogyott, vízzel folytatom a felöntögetést. Végül hozzáadom a hámozott, lereszelt körtét, a citrom reszelt héját és levét is.

A spárgát elpattintom, ha kell, levagdosom a hibás, fás részeket, és centis darabokra vágom. Ha úgy ítélem meg, hogy a rizs lassan megfő, 2-3 percre hozzákeverem a spárgát is. Ha elkészült, lehúzom a tűzről, majd a  menta vékony csíkokra vágott leveleit  a reszelt sajttal együtt belekeverem. Az én kis csenevész mentám halványzöld, aprócska levelei nem túl erős ízűek, szóval a mentalevelek adagolása  történjen inkább ízlés szerint.

Címkék: gyors&könnyű, körte, rizottó, rizs, sajt, spárga, újhagyma

Körtés csokoládéparfé gyömbéres körteraguval

A második.

4-6 adag

1 körte, 2 dl tejszín, 5 dkg étcsokoládé (70%), 3 ek nádcukor, 1 tk reszelt gyömbér, 3 tojás fehérje

2 vilmoskörte, 2 ek cukor, fél citrom leve, 1 tk reszelt gyömbér

A tejszínt a csokoládéval összeolvasztom, megy hozzá a cukor. A körtét meghámozom, lereszelem, a gyömbérrel sűrűre főzöm,a csokis masszához keverem. Az egészet kihűtöm, majd egy óra pihenés után szitán/szűrőn áttöröm, és hozzáforgatom a nagyon kemény habbá vert fehérjét. Parféformákba, majd fagyasztóba.

A raguhoz a körtét meghámozom, fél centis kockákra vágom, majd a többi hozzávalóval addig főzöm, amíg a leve szirupos lesz. Kihűtöm.

Én most kihasználtam, hogy nem én rázom a kisded popóját, és hideg csokiszószból rajzolgattam a tányérra, a körte szirupjával meg kitöltöttem a minta hézagjait, a körtéből meg kicsi piramist építettem a parfé tetejére (persze a hűtőben lévő szósz túl híg volt ehhez, de újat már nem főztem, mindegy, így is üdítő volt ez a fajta változatos cselekvéssor számomra a pelenkázás-szoptatás-éneklés-rohamtempóbanházimunkavégzéshez képest, szóval mindenki nézze el most nekem, hogy kicsit bumfordira sikerült. És itt kérek elnézést a fényképekért is, de vagy fotózok, vagy főzök, vagy blogot írok, nekem a háromból egyelőre csak kettő sikerül egyszerre :D )

Címkék: édes, étcsoki, körte, parfé

Karamellizált körtés roquefortos batyu

És ez pedig a tegnapi vacsi volt. Nem éppen olcsó, de megérte. Azért legközelebb nem a rozsos tésztából csinálom, hanem réteslisztből, mert az jobban illik hozzá, ezért ennek a tésztának a receptje kerül a bejegyzésbe is, habár a kép mást mutat .

8 db

Töltelék:

2 nagyobb vilmoskörte, 10 dkg roquefort, 1/4 citrom, só, bors, 1 ek cukor, vaj, villányi olaszrizling (pl a Gere Attila féle, ha valaki más is beleszaladt. Főzni tényleg kiváló)

Tészta:

30 dkg rétesliszt, 1/2 cs szárított élesztő, 1 ek cukor, 1 csapott tk só, 3 ek olívaolaj, 1 tojás a kenéshez

A körtét meghámozom, fél centis kockákra vágom, citromot facsarok rá. Teflon serpenyőbe szórom a cukrot, karamellizálom. Rádobom a körtét, és nagy lángon feloldom vele a karamellt+ a körte is karamellizálódik így. Inkább csak rázogatni, ha lehet, nem keverni, különben törik a körte. Nagyon gyorsan kész, könnyen megég, és az nem cél. Néhány löttyintésnyi bor megy alá, kis vaj, só, bors, és picit kis lángon még puhítom. Ha oda akarna égni, ezt további bor hozzáadásával megelőzöm. Ha kész, kihűtöm, és hozzámorzsolom a sajtot.

A tészta hozzávalóiból a tojás kivételével kemény rugalmas tésztát gyúrok annyi langyos vízzel, amennyit felvesz ( kb 1,5 dl, de még sosem mértem). Ha kész, olajjal lekenem, és 1 órát kel. Ezután 2 gombócra osztom, átgyúrom, lisztezett deszkán 2 mm vastag téglalapokká nyújtom. A tölteléket elosztom az egyik tésztán, körbekenem ecsettel a felvert tojással, ráfektetem a másik tésztalapot. A töltelék körül szorosan lenyomkodom, derelyevágóval szabdalom, villával körbenyomkodom a széleket, a tetejét megszurkálom, és tojással lekenem (szóval nem igazán batyu ez, de jobb cím nem jutott az eszembe). 10 percig meleg helyen kelesztem, majd  250°C fokra melegített sütőbe teszem sütőpapírral bélelt tepsiben, 180°C fokra állítom a tűzhely hőmérsékletét a továbbiakban, 20 perc alatt kész. Hidegen a legfinomabb, másnap reggelire.

Címkék: karamell, kelt tészta, körte, reggeli