Flat-Cat » kókusztej

Hideg sárgadinnye krémleves kókusztejjel

killervidra — Thu, 29 Jul 2010 15:35:11 +0000

Lehet rettegni, amit az ötfűszer keverékről mondtam, azt komolyan gondoltam! Nem túlzás azt állítani, hogy mostanában majdnem mindenbe az kerül. (de egyébként meg baromi finom, szóval ezt most úgy értékelem, hogy nem is olyan nagyon gáz)(ugye?)

Szóval ez egy hidegen készülő gyümölcsleves, mely műfaj nagyon népszerű lett nálam mostanában, főleg azért, mert gyorsan készül el, és a miniatűr kicsit fél a turmixgép hangjától, így addig amíg jár a gép, viszonylagos biztonságban vagyok tőle a konyhában. (igen, nálunk ez újabban így megy. Ponty igazi kis haramia lett, és csatakiáltva beleeszik/rág/moncsikol minden élelmiszernek tűnő tárgyba (félreértés ne essék: MEG nem eszi, csak BELE), még az sem ritka, hogy a reggelimet is az ő járókájában fogyasztom el, mivel oda ő még nem tud utánam jönni, de nekem meg nincs szívem őt oda bezárni, hiába, nehéz ez a liberális nevelés. Nekem is, meg a gyereknek is.)

Kicsit elkalandoztam, szóval ez egy édeskés leves, krémes, finom, és mondjuk én nem szeretem, mert a sárgadinnyével, vagy csak a szagával is a világból is ki lehetne üldözni, de a gyümölcs rajongói (=Férj) szerint meg isteni finom. Én meg hiszek neki.

4 adag

1 közepes sárgadinnye (1,5 kg)

2 dl kókusztej

2 tk ötfűszer keverék

1 ek vaj

1 lime leve

Az vajon kissé megsütöm a fűszerkeveréket, néhány másodpercig hevítem csak, amíg illatozni nem kezd.

A sárgadinnye húsát kivájom, turmixgépbe teszem a többi hozzávalóval együtt, pürésítem, ennyi.

Lehet a héjában is tálalni, az úgy egy kicsit nyaralósabb hangulatú, csak könnyen kiborul, és akkor nincs leves.

Illatos sült kókusztejberizs epersalátával

killervidra — Thu, 10 Jun 2010 17:53:30 +0000

Az tejberizs sütőben sütésének az ötlete Billtől, Sydney szakácsától származik, bár azóta találkoztam már vele a Casa Moroban is, de ott pont a Bill-féle változat karamellizált, pirított teje maradt el, ami nekem a legjobban tetszett benne. Billnek egyébként nagyon jó receptjei vannak, többet kipróbáltam már, és még egyszer sem kellett csalódnom benne. Több, mint Nigella bumfordi módon bájos ételeinek végtelen egyszerűsége, de kevesebb mint Gordon Ramsay szofisztikáltabb és komplexebb (mind ízben, mind elkészítésben) receptjei, valahol a kettő között van, és én pont ilyesmire vágyom a letargikusabb napjaimon. Azért írok most ennyit Billről, mert nem tudom, ki hogy van vele, de nekem bizony sokáig nem volt bizodalmam az úriemberhez. Azt nem tudom, hogy a tenyérbemászóan nyálas mosolya és a hozzá társuló arcberendezése miatt (elnézést, tudom hogy nem tehet róla, és felületes ember ítél csak a külső alapján), vagy az iszonyatos, kétes nemiséget sugárzó magyar szinkron vette e el a kedvem a műsoraitól, de én sokáig nem bírtam nézni, és nem az ételek miatt. Aztán egyszer végignéztem a műsorát, majd felálltam, megcsináltam a csokifelfújtat a receptje alapján, és azóta nincsenek előítéleteim.

Na ennyit az ausztrál úrról, most jöjjön inkább a tejberizs. A rizs kókusztejben való főzése nem újdonság, többször éltem már vele, amikor Ponty táplálása miatt tejmentes diétára kényszerültem. Finom, ezen nincs is mit magyarázni tovább. A rózsavíz, kardamom pedig még több fantasztikus illatot ad neki, amire még a végén jön a karamellizálódó barnacukor… hát a szimpla tejberizs ily módon elkészítve teljesen átlényegül. Azért én nem teljesen a sütőben puhítottam meg a rizst, mert az jó másfél-két órás program, a sütő pedig ugye melegít, nagyon, és akkor hiába megy a légkondi. Szóval energiatakarékossági szempontok alapján a rizst megfőztem, majd ezután ment a sütőbe pirulni. Lehet készíteni teljes egészében sütőben, a Casa Moro szerint ehhez 3 óra kell 150°C fokon, Bill szerint másfél-két óra, 180°C fokon, a sütés feléig alufóliával lefedve a tálat, utána meg anélkül.

Aztán végül, de egyáltalán nem utolsósorban, ami mellé jár. Az epersaláta. Természetesen Mamma mogyoróolajos és pisztáciás epersalátájáról van szó. Most erről mit is írhatnék többet, az eper, pisztácia, mogyoró együtt eszméletlen finom! Szerintem ez minden eper rajongónak kötelező program, amíg még tart az eperszezon.

6 adag
tejberizs:
1 liter kókusztej
2 dl= 17,5 dkg kerek szemű, lehetőleg rizottóhoz való rizs
1 ek rózsavíz
4 zöld kardamomtok magjai
1 citrom reszelt héja
1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
2 ek barna nádcukor+ 4 ek a tetejére
vaj a sütőtálhoz
epersaláta
50 dkg eper
3 ek hidegen sajtolt törökmogyoró olaj
10 nagyobb levél menta
3 ek pisztácia (natúr, pörköletlen)
1/4 citrom leve
2 tk nádcukor

A kókusztejben a vaníliával fedő alatt, kis lángon, időnként megkavarva puhára párolom a rizst.

A kardamomot mozsárban porrá őrlöm, majd a rózsavízzel, a reszelt citromhéjjal, 2 ek nádcukorral együtt a rizshez keverem.

Kivajazott sütőtálba öntöm (én 22 centi átmérőjűt használtam), a tetejét megszórom a maradék nádcukorral, majd 220°C fokon (gázsütőben) 30 percig sütöm.

Közben a megmosott, megtisztított epret félbe vagy negyedekbe vágom, mérettől függően, meglocsolom a mogyoróolajjal, citromlével, megszórom a cukorral és a finomra metélt mentával, összeforgatom. A tetejére durvára aprított pisztáciát szórok.

Duplán kókuszos palacsinta gyömbérszirupos eperrel

killervidra — Sun, 18 Apr 2010 23:13:58 +0000

Csupa-csupa kókusz édes, pillekönnyű palacsinták. Nem is tudom, mit írjak még róla… Ez most nem a reggelire készülő fajta, hanem a nagybetűs DESSZERT maga. Valami észveszejtően finom.

A tészta kókusztejjel és sok kókuszreszelékkel készült, ezért lett a neve duplán kókuszos. Ez most ismét a mini, duci, leginkább az amerikaihoz hasonló változat, de ezúttal légiesebben, köszönhetően a sok kókuszreszelék miatt laza, könnyű tésztának és a keményre felvert tojáshabnak.

Eredetileg gyömbérszirupot terveztem mellé, csak úgy, simán, egyszerűen, de aztán a hirtelen elmezavarból kifolyólag beszerzett, tökéletesen ízetlen, de hatalmasra nőtt spanyol eper is belekerült, mert magában valahogy nem csúszott olyan könnyen. Hiába, a szépség nem minden. Az ötletadó természetesen ismét Mamma, és a gyömbéres eperpüréje, melynek hála még ezek a félig érett gyümölcsök is a mennybe mentek. Az éretlen import eper természetesen nem kritérium, a mélyhűtött éppúgy megfelel.

4 adag
palacsinta:
25 dkg kókusztej
5 dkg kókuszreszelék
5 dkg simaliszt
3 tojás
2 ek nádcukor
2 ek földimogyoró olaj (vagy ha nincs, valamilyen semleges ízű olaj is megteszi)
1 tk sütőpor
gyömbérszirupos eper:
50 dkg eper
2 dl nádcukor
2 dl víz
4 cm gyömbér (vagy 2 tk szárított)
1 lime
1 ek ázsiai citromfű (szárított)

A sütőporral elkevert lisztet és kókuszreszeléket csomómentesre keverem a kókusztejjel, cukorral, földimogyoró olajjal és a tojások sárgájával.Félreteszem 15 percre pihenni. A tojások kemény habbá vert fehérjét csak közvetlenül a sütés előtt forgatom hozzá óvatosan.

A sziruphoz a cukrot felfőzöm a vízzel, a felaprított gyömbérrel, citromfűvel és a lime levével, majd beforralom szirup sűrűségűre. Amikor ez kész, hozzáadom a megtisztított, negyedekbe vágott epret, és azzal is főzöm még fél percig.

Forró vastag aljú teflon serpenyőbe evőkanálnyi halmokat teszek a palacsintatésztából, a kanál hátával kicsit elegyengetem, és mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm. Ha teflon serpenyőben készül, akkor már nem kell hozzá további zsiradék, elég ami a tésztában van, a hagyományos serpenyőt viszont minden újabb adag előtt olajozzuk ki.

VKF! XXIX.- Kókusztejberizs golyók kókuszos bundában, avagy a kókuszgolyó egy kicsit másképp

killervidra — Sat, 31 Oct 2009 11:18:39 +0000

Egy desszert Max VKF! kiírására.

Gondolom, a sasszeműek már kiszúrták a golyók élénkzöld színét a kókusz alatt, nos, igen, ez ismét matchaval készült. De még mielőtt ez bárkit is eltántorítana ettől a nagyon könnyen elkészíthető és ízletes finomságtól, rögtön az elején szólok, hogy a matcha hozzá nem feltétlenül szükséges, ez most csak ízesítésre szolgál és helyette számtalan altarnatíva létezik. Ezeket majd le is írom a receptben.

A kókusztejes tejberizs nekem igen jó barátommá lett a szoptatás első, szigorúan tejmentes félévében, nagyon gyakran készítettem. Igazából semmilyen fűszerezést nem kíván, magában is finom, de egy (igen hosszú) idő után azért meg lehet unni, így jöttek a különböző változatok. nekem személy szerint a matchas a kedvencen, ezért most is ezt készítettem, de működik fehér csokival, gyömbérrel, aszalt ananásszal, citrommal, “hagyományos” zöld teával is.

A golyókhoz a rizst érdemes előző nap megfőzni és egy éjszakán át pihentetni a hűtőben, hogy igazán jól formázható masszát kapjunk. A recept egyébként rém egyszerű. Sőt, Férj szerint kommersz(!) is… Hát nem tudom, én az ennyire kommersz dolgokkal igencsak ki vagyok békülve.

A legnagyobb hibája szerintem az, hogy nálam azonos sebességgel fogytak el a golyók, mint ahogy készültek. Határtalan önuralmat kellett tanusítanom ahhoz, hogy egy tálkával megmentsek belőle a fényképezéshez…

4 adag

10 dkg rizottóhoz való rizs, 1 dl víz, 4 dl kókusztej, 1/2 citrom lereszelt héja, 4 ek nádcukor, 1 ek matcha

kókuszreszelék a hempergetéshez (~ 10 dkg fogyott)

A rizst felteszem főni a vízzel, csipet sóval. Ha a víz nagyobbik részét magába szívta, felöntöm a kókusztejjel, megy hozzá a rezslt citromhéj és a matcha, habverővel elkeverem, hogy ne maradjanak benne zöld szemcsék, majd felforralom.

Miután felforrt, belekeverem a cukrot, lefedem és további főzés nélkül, fedő alatt hagyom pihenni. Vagyis hagyományos módon tejberizst főzök belőle, csak ezúttal kókusztejjel.

Miután kihűlt, megy a hűtőbe egy éjszakára.

Másnap a jelentősen megszilárdult masszából 2 cm átmérőjű gombócokat formázok és kókuszreszelékben meghempergetem. Tányérra rendezem és a hűtőben marad tálalásig. Már ha marad…

Változatok a matcha+ citromhéj helyett

-1 nagy citrom leve és reszelt héja, ekkor a felhasznált víz mennyiségét a citromlével arányosan csökkentsük, nehogy túl híg maradjon a tejberizs.

-5 dkg durvára vágott fehér csoki, ezt még a forró rizshez keverjük, hogy a csoki felolvadjon. Ekkor 2 evőkanállal kevesebb cukor kell az eredeti recepthez.

- 1 cm gyömbérgyökér lereszelve~ 1 szűk evőkanálnyi gyömbér pép, vagy 1 tk szárított por.

-5 dkg aszalt ananász késsel finomra vágva vagy késes robotgéppel ledarálva.

Illetve ezek variációi, meg még számtalan egyéb változat, csak engedjük szabadon a fantáziánkat!

Kókuszos, fehér csokoládés krém citrommal, gyömbérrel

killervidra — Wed, 14 Oct 2009 21:39:44 +0000

A kenyértészta és sertésszűz házasításából született, remekbe szabott vacsora után annyira virágos jókedvem támadt, hogy önfeledt tapsikolás és táncikálás közepette még egy könnyű kis desszertet is összeütöttem. (a könnyű az ízre és az elkészítésre vonatkozik, nem az energiatartalomra!)

(senki ne gondolja, hogy nálam a főzés hűvös, kimért, aprólékos és precíz műhelymunka. (bár igen gyakran vágyom rá) A konyhám többnyire egy vándorcirkusz színpadára emlékezetet több szempontból is.

Részben azért, mert a közepén egy járóka található benne néhány köbméter plüssállattal és egy darab Ponty Úrral, akit zenés-táncos misztériumjátékkal szórakoztatok az alatt az idő alatt, amíg főzni próbálok és ezen apropóból -több, de inkább kevesebb sikerrel- megpróbálom nem ölbe venni. Kemény munka azt elérni, hogy akárcsak percekre is megfeledkezzen arról, hogy ő voltaképpen még karonülő csecsemő, amit nagyon komolyan, szó szerint szokott értelmezni.

Részben pedig a folyamatosan fennálló relatív koffeinhiány és alvásmegvonás miatt fennálló zaklatott elmeállapotom az oka, ami időnként tényleg igen furcsa viselkedést eredményez nálam. Ez a fajta viselkedés azonban kisdedünket módfelett szórakoztatja, így egyelőre ennek még hasznát veszem. Bár gyanítom, az óvodában már szégyenkezni fog miattam. Hacsak addig nem alszom ki magam/nem iszom igen sok kávét.

Minden bizonnyal ez a leghosszabb zárójeles kitérő a blog történetében.

Akit csak a recept érdekelt volna, attól most elnézést kérek.)

2 adag

10 dkg fehér csokoládé, 1 doboz= 165 ml kókusztej, 4 ek kókuszreszelék, 1/2 citrom leve, 1 cm gyömbér(~ 1 kk őrölt, szárított gyömbér)

A gyömbért meghámozom, lereszelem, a levét kinyomkodom, csak a levét fogom használni.

A csokit összetördelem, a gyömbér levével és a kókusztejjel óvatosan összeolvasztom. A fehér csoki hajlamos megégni, így kis láng felett és folyamatos kavargatással kell próbálkozni. Ha felolvadt a csoki, akkor már jó is, nem kell tovább melegíteni. Megy bele a citrom leve is.

A kókuszreszeléket egy serpenyőben szárazon, kis láng felett aranyszínűre pirítom. Vigyázni kell, ez is könnyen megég.

3 evőkanálnyi kókuszreszeléket belekeverek a csokis masszába, majd azt poharakba adagolom. (ezek igen kis adagok térfogatra, de kalóriatartalomra nem azok)

Hűtőbe teszem legalább fél órára és tálalásnál megszórom a maradék kókuszreszelékkel.

Zöld teás, kókuszos muffin (vagy sütemény)

killervidra — Fri, 09 Oct 2009 10:08:15 +0000

Ha valaki olvasta már a receptjeimet, arra ez az ízkombináció igazán nem fog az újdonság erejével hatni. Csak idő kérdése volt, hogy felbukkan muffin formájában is (ami valójában szintén egy kevert tészta, muffin formában kisütve, mint az összes többi muffin receptem. Mert én ezt csak így szeretem.)

A matcha nem obligát alkotórésze, lehet egy jobb minőségű, tetszés szerinti zöld teával is készíteni, ha azt mozsárban vagy kávédarálóban előtte porrá őröljük, bár akkor a színhatás kevésbé lesz intenzív. Az íze is más lesz természetesen, de úgy is finom, a matcha beszerzése előtt én is jázmin virágos zöld teát használtam sütéshez.

A tészta kókusztejjel készült, ezt korábban még nem próbáltam, de jelentem, nagyon bevált! Szintén nem száraz, finom, puha, ízletes sütemény született.

Az ízesítésre használt narancsvirágvíz és a kandírozott gyömbér opcionális, én tettem bele, mert volt itthon, jól állt a sütinek, de szerintem el is hagyható. Mert ez a tészta tényleg annyira finom ezek nélkül is.

24 db mini muffin (vagy 12 db normál méretű)

20 dkg rétesliszt, 10 dkg kókuszreszelék (ha lehet, nem annyira finomra reszelt),

4 tojás, 330 ml kókusztej, 12-15 dkg (nád)cukor,

1 narancs leve (~1 dl), 1 ek narancsvirágvíz (elhagyható), 1 tk sütőpor,

1 púpos ek (10 gr) matcha vagy egyéb zöld tea, porrá őrölve

4-6 ek apróra vágott kandírozott gyömbér(elhagyható)

Ismét egy keverőtál és egy habverő kell csak hozzá. Az összes hozzávalót a tálba öntjük és habverővel jó alaposan kikeverjük a masszát. Ez nem az az amerikai típusú muffin tészta, jó alaposan ki kell dolgozni, nem maradhat benne egyik anyag eloszlása sem egyenetlen. Nekem 12 dkg cukor elég volt bele, így csak nagyon szolidan édes, de ha igazi, édes süteményt szeretnénk, menjen bele több cukor.

Szilikonos muffin formába vagy papírkapszlikkal bélelt hagyományos muffin sütő mélyedéseibe adagolom a tésztát.

180°C fokon a mini muffinok 35 percig sültek. A normál méretűeknek kb 10 perccel több idő szükséges, de a biztonság kedvéért végezzünk tűpróbát.

Rácsra szedegetve hűtöttem ki.

Kókusztejes matcha sherbet fehér csokoládéval, aszalt sárgabarackkal

killervidra — Wed, 29 Jul 2009 21:11:47 +0000

Na, csak nem bírtam megállni…

Ez a kép már itt hever napok óta, mert nem ez a TÖKÉLETES matcha fagyi. (mert nem selymesen lágy fagyi, “csak” szorbet. Vagyis inkább sherbet…)Ez csak egy a sok közül. A sok, amúgy nagyon finom közül…

A történet lényege, hogy amikor hazahoztam a matchát, akkor úgy döntöttem, hogy márpedig én tisztán kókusztejből fogok főzött fagyit készíteni. Merthogy Ponty Úr, és az ő allergén-mentes táplálása. (néha azért elcsábulok a tejjel, de igyekszem minimalizálni a nyers tej-fogyasztásomat)

Hát most jött el az ideje, hogy ezt kezdem feladni. Volt itt mindenféle, finomabbnál finomabb fagyi- a baltával szeletelhető fajtából. Meg olyan is, ami kiváló volt jégkásának, de fagyinak nevezni azért kissé túlzás lett volna. A nagy konyhai ámokfutás kísérletezés végét pedig ezzel ünnepeltem meg. Állagát tekintve olyan, mint a szorbet (biztonsági játék volt), ízét tekintve pedig csodálatos.

A matcha fagyi pedig végül mégis főzött tejes alappal fog elkészülni, ahogy az Sajtkukacéknál, vagy a japán teák oldalán is megtalálható. Majd egyszer.

500 ml massza/fél adag fagyi

2 dl kókusztej, 2 dl 3,5 % joghurt, 1 púpos kk matcha, 2-3 ek nádcukor, 4-5 puha aszalt sárgabarack, 3 dkg fehércsoki szilánkokra vágva

A kókusztejet turmixgépben összekeverem a joghurttal, nádcukorral, és a matchával. Teljesen homogénnek kell lennie, ne maradjanak kis, zöld bogyók a teából. Fagyigépbe öntöm. Amikor már sűrűsödni kezd, megy hozzá a késsel szilánkosra vagdalt fehércsoki, és a 2-3 mm kockákra vágott aszalt sárgabarack is. (bár az is megfordult a fejemben, hogy összelangyosítom a csokit a kókusztejjel, csak annyira, hogy ne olvadjon meg teljesen… de azt majd legközelebb)

Kókusztejes sárgadinnye szorbet

killervidra — Mon, 27 Jul 2009 15:48:02 +0000

Igen, ez eredetileg levesnek készült… De aztán az első kóstolás után úgy döntöttem, hogy a fagyigépben a helye! És jól döntöttem!

1 adag/ 750 ml massza

1 sárga(méz) dinnye, 250 ml kókusztej, 1 citrom leve és reszelt héja, 3 cm gyömbér gyökér, nádcukor, ízlés szerint

Na először is ez nem lesz sárga, mert a mézdinnye zöld bélű. Aki ezen túl tudja tenni magát, annak viszont bátran merem ajánlani!

A dinnyét félbevágom, kimagozom, és a húsát kanállal kivájom, az mehet a turmixgép kancsójába. A héjat félreteszem a tálaláshoz.

A gyömbért lereszelem, egy szűrőn átpasszírozom, úgy, hogy a lé a dinnyehús mellé kerüljön a kancsóba. Megy hozzá a kókusztej, citromhéj, citromlé is, és annyi cukor, amennyit jónak látunk. Én tettem bele szárított ázsiai citromfüvet is, de ez semmi pluszt nem adott hozzá, szóval bátran elhagyható.

A simára mixelés után pedig irány a fagyigép. Ez alapvetően vizes massza, így szorbet állagú lesz a végtermék.

Tálalás pedig a dinnye héjában, mentalevéllel díszítve.

5 év, és zöld teás palacsinta torta aszalt sárgabarackos-étcsokoládés krémmel töltve

killervidra — Fri, 10 Jul 2009 16:27:58 +0000

Ma van Férjjel az 5. házassági évfordulónk.

Ezt nem ragoznám sokáig. A házasságunk minden évvel egyre szebb és jobb lesz. A kezdeti nehézségeket pedig már jótékonyan megszépítette az idő. Férj csodálatos ember, és én benne tényleg megtaláltam azt, akivel le szeretném élni az egész életem, azt, aki a másik felem. Nehézségek persze továbbra is vannak, bár ezek már nem belülről, belőlünk fakadnak, csak mindig hoz rossz, vagy éppen merőben különös dolgokat az élet. De vele, érte megéri minden egyes perc küzdelem.

És Ponty Úr érkezése óta pedig minden, ami a kerítésünkön kívül történik, olyan nevetségesnek tűnik, annyira jelentéktelen. Mert minden, ami számít, idebent van…

Jó, elég érzelgős voltam, vissza a főzéshez!

Az első étel, amit Férjnek készítettem, egy palacsintatorta volt. Egy ültő helyében megette… Így stílusosan a nagy napra ismét ezzel készültem, bár kicsit megváltoztatott formában. Inspiráció ismét Beatbulltól- a sárgabarack-zöld tea (és palacsinta) kombinációt nála láttam meg először (bár gyanítom, hogy ő nem pont így képzelte! ) illetve innen.

Biztonsági desszert lett volna ez, úgy képzeltem, hogy el tudunk menni étterembe vacsorázni, és nekem csak ezzel kell készülnöm, de sajnos, ismét közbejött a munka, így a teljes menüt én prezentálom majd, bár Férj szerintem ennek (nem is annyira) titkon örül!

A palacsinta

200 ml kókusztej, 2 tojás, 12 dkg simaliszt, 20 gr semleges ízű olaj (napraforgó, földimogyoró), 1 ek zöld tea (jázminvirággal), 1 ek nádcukor, csipet só (szódavíz, ha szükséges)

A krém

200 ml kókusztej, 15 dkg 70% étcsokoládé, 1 csapott tk holland kakaópor, 1 bő marék aszalt sárgabarack, nádcukor ízlés szerint

kakaópor a szóráshoz (holland)

Elöljáróban annyit, hogy tartom magam ahhoz, hogy wakatake matcha tea lenne hozzá az igazi. De a 39000 Ft ára, akkor is, ha egy kiló, engem kissé visszatart a vásárlástól. Arról nem is szólva, hogy nincs előttem, amint elhasználok sütéshez-főzéshez 1 kg matchat. És valamiért ennél kisebb kiszerelésben nem találtam a neten. Mindegy. Majd. Addig is Twinings jázmintea, mert ez a legjobb, amit Nyíregyházán be tudok szerezni. A színe egyáltalán nem intenzív, de a kókusztej vizesebb közegében legalább az íze jobban előjön.

A teát mozsárban finom porrá őrölöm. A palacsinta többi hozzávalójával együtt homogén masszává keverem ki, és ha szükséges, annyi szódavizet adok hozzá, hogy híg, palacsintatészta sűrűségű legyen. Fél óra pihentetés után zsiradék nélkül, teflon serpenyőben vékony palacsintákat sütök belőle.

A krémhez a durvára tört csokit összemelegítem a kókusztejjel, összeolvasztom, habverővel elkeverem benne a kakaót, ízlés szerinti mennyiségű nádcukrot teszek bele (nem kell túl sok, nehogy elnyomja a tea és a csokoládé ízét), majd a nagyon apróra felkockázott sárgabarackot is hozzáadom. Lehet frissel is készíteni, úgy talán finomabb is lehet, de azt, ami itthon volt, én tegnap megettem. Az összeállítás előtt hűtőben teszem, hogy kissé megdermedjen.

Összeállításnál a palacsintákat, ha kell egyforma alakúra és méretűre vágom, majd rétegenként megkenem vékonyan a csokoládés masszával. Legfelülre is kerül a csokiból (barack darabok nélkül), majd az egészre kakaóport szitálok.

Tálalás előtt hűtőben pihentetem legalább fél órán át.

Csípős-gyömbéres csirke kókusztejben sült karfiollal

killervidra — Wed, 01 Jul 2009 21:54:17 +0000

Na igen, amikor Férj rájött, hogy az nem sajt a karfiol tetején, és összerakta, hogy a kókusztej sem máshová került, csakis a karfiolba, akkor még azt gondoltam, hogy nem baj, majd azt írom róla a bejegyzésben: vegyes fogadtatásra talált, nekem nagyon ízlett, Férj pedig berzenkedéssel vegyes úúútálattal fogadta.

Aztán végig arról beszélt, hogy a karfiol eleve a finom és a gusztustalan határán billegő növény (őszerinte), és könnyen átbillen az utóbbi kategóriába, és hogy mennyire zavaró, hogy a karfiol íze elé a kókusz tolakodik, azután meg fordítva.

És mindezt úgy, hogy közben a karfiolt ette.

És csak ette, eszegette, míg végül az utolsó pici rózsácskáját is kikapirgálta a tálból.

És a csirkéből, a mindenkori legnagyobb kedvenc, gyömbéres-csilis-citromos grillcsirkéből, megmaradt egy fél melle, de a karfiolból-semmi.

Amikor megkérdeztem, hogy most ha ez ennyire borzasztó volt, akkor meg minek ette meg előlem is, akkor csak mosolygott sejtelmesen, majd elsomfordált. Azóta a karfiolról nem beszélünk. De énszerintem mégiscsak ízlett neki. Is.

A csirke meg abszolút biztonsági játék, én nem is ismerek olyan embert, akinek ez az ízvilág ne jönne be nagyon-nagyon-nagyon. Nekünk (Férjnek) a kedvenc grillpipink, vagy egészben sült csirkénk, ahogy tetszik. (azért grill, mert a végén bedugom a gázgrill alá, és jól megbarnítom mindenhol a bőrét)

2 főre (most jóllaktunk, tehát ez tényleg két adag)

1 egész “grillcsirke” fantázianévvel ellátott szárnyas (1,2 kg)

5-6 cm gyömbér, 10 gerezd fokhagyma, 4-5 cső csili (vagy 2 ek szárított, őrölt), 2 tk nádcukor, 2 ek só, 2 kis citrom, földimogyoró olaj (vagy napraforgó, vagy más, semleges ízű)

1 közepes fej karfiol, 330 ml kókusztej, 1 citrom leve, 1 ek nádcukor, 1 púpos tk só

Ott kezdem, hogy ez Broiler csirke volt. Ha tanyasival vert meg a jószerencse, akkor 1 napi hideg élelemmel készüljünk, mert az kb 4 óráig kell, hogy süljön. Mind a 80 dekájával.(ez nem vicc, volt már miatta néhány éjféli vacsoránk)

Szóval ez meg fog sülni másfél óra alatt. Puhára, omlósra, grillezéssel együtt sem több 2 óránál, de abban már a terítés is benne van.

A gyömbért lereszelem, a fokhagymát fokhagymanyomón átpréselem, a csilit nagyon apróra felvágom, és az egészet összekeverem a sóval, cukorral, és kb 5 evőkanálnyi olajjal. A citromot mosom, szeletelem, kb 2 mm karikákra.

A csirke bőrét a mellcsont csúcsánál óvatosan 1 ujjal elemelem a hústól, alányúlok a bőrnek, és tasakszerűen kitágítom a hús és a bőr közötti részt a mellcsont mindkét oldalán, úgy, hogy a bemeneti nyílás ne táguljon közben. Ha jól csinálom, akkor a comb felett is meg lehet így lazítani a bőrt. Az így keletkezett résbe gyömöszkölöm a gyömbéres masszát, úgy, hogy mindenhová jusson a comb és a mell felett, és a pici lyukon át betuszkolom a citromkarikákat is. Ha nagyon szétbarmolom a bőrét közben, az sem baj, arra van a hústű, hogy utólag toldozzam-foldozzam. Csak túl nagy szakadásokat ne hagyjunk a bőrön, mert akkor kifolyik a gyömbéres massza, és ízetlen marad az állat.

Ha ez megvan, akkor formára igazítom a szárnyast, és a lábait spárgával/hústűvel rögzítem. (összedrótozom hústűvel, mert nincsen konyhai spárgám)

Fedeles sütőtálba kerül, hátával lefelé, itt még meglocsolom kevés olajjal, és megy a sütőbe. Az első órában 200°C fokon, fedél alatt, és közben egyszer megfordítom, utána 180°C fok, ismét háton, fedél nélkül, de csak azért, mert itt már mellette volt a karfiol is. Másfél óra múlva észlelem, hogy a hús leomlik a csontról, ekkor kiveszem, és ha a karfiol elkészült, gázgrill alá teszem, és minden oldaláról megpirítom. Ennek hiányában a sütő hőfokát a maximumra állítom, és ugyan ez lesz az eredmény csak lassabban. Ilyenkor forgatni magát a szárnyast nem kell, csak locsolgatni bőszen, saját levével.

Karfiol: mosom, diónyi rózsákra szedem, és egy akkora sütőtálba borítom, amiben lehetőség szerint egy rétegben elterül. És még be is fér a csirke mellé/alá. Ez szerintem lehetetlen, ha valakinek egy sütője van, úgyhogy a karfiol nálam másfél rétegben terült, és sütés közben átforgattam/kevertem kb kétszer.

A kókusztejet elkeverem a citromlével, a cukorral, sóval, ráöntöm a karfiolra, és összeforgatom vele, úgy, hogy mindenhol érje.

Sütő, 180°C fok, egy óra.

Logisztikai okokból az is megengedett, hogy az első fél órában 200°C fokon süljön a karfiol, utána meg kicsit hamarabb kész van. Nem lesz tőle semmi baja. Én is így csináltam.