Flat-Cat

Fehér csokis, kókuszos, citromos banánkenyér

Mert a banánkenyér jó dolog. Mert banán mindig akad itthon, kicsit megfáradt állapotban (én nem tudom, hogyan csinálja, de amíg sárga, addig elbújik, aztán egyszer csak barnán kerül elő…).

A múltkori tejcsokis, zabpelyhes után itt egy fehér csokis, kókuszos változat. Csak hogy ne unjuk a banánt.

Lehetne sütni egy darab 25 centis szögletes formában is, ahogy a múltkor tettem, de most valahogy nem akaródzott kivárni a 80 perces sütési időt, így két darab, 20 centis forma lett a tésztával félig tele. Így az eredmény kicsit inkább laposkenyérre emlékeztet, de ez az ízén mit sem változtat. Tudniillik hogy finom. Nagyon.

1×25 cm szögletes kenyérforma vagy 2×20 cm szögletes kenyérforma

3 közepes banán (25 dkg tisztítva mérve)

4 tojás

10 dkg simaliszt

5 dkg cukor

5 dkg kókuszreszelék

5 dkg fehér csoki

5 dkg vaj

1 citrom leve és reszelt héja

1 púpos tk sütőpor (1/2 zacskó)

Az összes hozzávalót késes robotgépbe/ erős motorral bíró turmixgépbe öntöm, és addig keverem, amíg csomómentes, sima masszát nem kapok belőle.

Robotgép hiányában a banánt villával is lehet pürésíteni, és a puha (netán olvasztott) vajjal, a késsel apróra vagdosott csokival, meg a többi hozzávalóval együtt fakanállal/habverővel is simára lehet keverni a masszát.

Ezt követően szilikonos sütőformába, ennek hiányában sütőpapírral bélelt, vagy kivajazott, kilisztezett hagyományos formába öntjük a tésztát. ( de lehet muffint is sütni belőle)

180°C fokon (gázsütőben) 45 percet sült a két 20 centis formában a tészta, ekkor azért érdemes tűpróbát végezni, hiszen a sütési időt  sütőnként változó lehet. A nagyobb formában érdemes alacsonyabb hőfokon (160°C fok) és tovább (80 perc) sütni.

Miután elkészült, rácsra borítva hűtöttem ki.

Címkék: banán, édes, fehér csoki, gyors&könnyű, kókusz

Alles müller oder… Pisztáciás-kókuszos “müller milch” házilag

Van néhány erősen arteficiális ízű, ijesztő színű, élelmiszernek mondott késztermék, aminek én a rabja vagyok. Az egyik ilyen a címben szereplő müller milch.

A házilagos előállítására azonban nem az egészségtudatosság sarkallt engem, hanem az az egyszerű tény, hogy itt bizony nem mindig kapni ilyesmit. A havonta egyszer, valamelyik multiban megejtett beszerzőkörutam alkalmával szoktam magamnak venni belőle, jutalomfalatka gyanánt. Már ha egyáltalán kapok. (mert azt gondolom, havonta egyszer még némi mesterséges neonzöld élelmiszerfesték is beleférne…) De már egy éve nem sikerült hozzájutnom.

Néhány napja sikerült szereznem egy üveggel, és meg kellett állapítanom, hogy én ezt bizony imádom. És gyakrabban is el tudnám fogyasztani, mint évente egy-két alkalommal. A tejmentes periódus is lezárult már az életemben, így semmi nem képezheti gátját a rendszeres fogyasztásnak, csak a beszerzés nehézségei, meg persze az az apróság, hogy napi rendszerességgel viszont már nem szeretnék mesterséges adalékanyagokkal telezsúfolt élelmiszereket fogyasztani.

Innen egyenes út vezetett a házilagos előállításhoz. Több variáció is készült, ami itt szerepel, az hasonlít leginkább az eredetihez (bár Férj szerint finomabb lett…). Ez egy kicsit macerásabb, a szűrés miatt, de ízre ez a kókuszreszelékkel készült változat-meglepő módon- sokkal jobb, mint a kókusztejes.

A recept elkészítéséhez természetesen szükség van sózatlan, pörköletlen pisztáciára, de újabban a Metro ilyet rendszeresen tart, így nekem ezt egyszerűbb beszereznem, mint az ízesített neonszínű tejet. Az ára elég borsos, 10 dkg 1200 Ft, de egy adag tejhez csak 1 evőkanálnyi, azaz 5 gr szükséges belőle. Így az ára házilag kb annyira jön ki, mint az eredeti bolti változaté, de a házi bármikor előállítható, és nem utolsó sorban teljesen természetes. ( aki pedig fővárosi, az a Culinárisban is be tudja szerezni, emlékeim szerint ott is láttam kimérős változatban. Ott talán még olcsóbb is volt.)

A müller milchhez használt buttermilch (író?) helyett a Good Foodon talált ötlet nyomán tej+citromlé keverékét használtam, és ez elég jól működik.

Az egészet bele lehet önteni a turmixgépbe egyszerre is, és ezután leszűrni, ez gyorsabb, de így kevésbé lesz színes és pisztáciás a végeredmény.

A visszamaradó kókuszos masszával pedig lehet dúsítani például müzlit is. (legalábbis nálunk ez lett a sorsa)

400 ml

4 dl 3,5 % tej,

4 ek kókuszreszelék,

1 ek pisztácia,

2 ek nádcukor,

1 ek citromlé,

1 ek tejszín

A tejet, kókuszreszeléket, tejszínt, citromlevet, cukrot összeturmixolom, nagy fordulatszámon, legalább 2 percig, majd leszűröm.

Az átszűrt tejet visszaöntöm a turmixgépbe, a pisztáciával együtt, és ismét alaposan összeturmixolom.

Ha teljesen sima italt szeretnénk, ezt követően át lehet szűrni még egyszer, de ettől én már eltekintettem, a kisebb darab pisztáciák egy-két perc alatt úgyis leülepednek az aljára.

Címkék: gyors&könnyű, italok, kókusz, pisztácia

Retrománia/kókusztekercs

Emlékeztek még a Kajla nugátos csokira? Hát az Kapucíner szeltre? Nem hiányzik a rózsaszín és sárga papírhengerbe csomagolt vaníliás és puncsos fagyipor utánozhatatlanul mesterséges íze?

Nyilván a gyerekkor emlékei szépítenek meg mindent, hiszen a mostanában kapható csoki csodák, trüffel és bonbon műremekek ízre simán kenterbe verik az átkos összes édesipari “mesterművét”, de pont az emlékek miatt jobbak és finomabbak ezek a kézműves bonbonoknál. Legalábbis nekem. Vitatkozni persze lehet, megértem, ha valakinek a nosztalgia kevés és inkább a minőségi desszertekre szavaz.

De miért is ne lehetne a kettőt együtt?

A téli fagyinál került szóba az utasellátós csokirúd, amiről Lúdanyó, Ancsika és Trinity is szép emlékeket őriz, de a mostani szigorú szemű, adalékanyagokra vadászó, tudatosan táplálkozó énünk talán már kicsit lázadozik ellene. Esetleg ha lehetne ilyet készíteni otthon…

Hiszen milyen szép karriert futott be a házi Sport szelet (itt, itt és itt, néhány példa a sok közül), Ízbolygó zselés szaloncukra vagy a Sajtkukacék gumicukor/Beatbull gyümölcsbőr verziója.

Nem lenne jó, ha a régi ízek (na jó, néhány esetben talán a kissé feljavított és az erőteljes nosztalgia nélkül is finomnak mondható változatuk)  ismét felbukkannának, ezúttal a mi konyhánkból? Ha a gyerekeinknek is megmutathatnánk, hogy miért lelkesedtünk mi gyerekkorunkban? (vagy legalábbis valami hasonlót)

Én a magam részéről imádtam a kis eszkimós málnapürét, amit mélyhűtve árultak és olyan volt, mint valami betonkeményre fagyott szorbet. Meg a kókuszrudat. És a négercsókot is. És a mazsolás krémtúrót. A már említett fagyiporokat. És persze a túró rudit.

Mi lenne, ha megpróbálnánk ezeket otthon reprodukálni? Hasonló formában, de ahol szükséges, kifinomultabb, mai kényes ízlésünknek is megfelelő ízzel, összetétellel?

Mi a véleményetek róla? Szerintetek jó ötlet?

És a legfontosabb: van kedvetek hozzá?

A retro jegyében született recepteket összegyűjthetnénk, és közzétehetnénk egy gyűjtő bejegyzésben, vagy külön címke alatt a blogjainkon. (esetleg csak az enyémen, nekem úgy is jó)

Lehetne ez egy folyamatosan bővülő recepttár, amihez időről időre csatolhatnánk az újabb recepteket.

Szóval lenne kedvetek hozzá? Mit gondoltok?

Nekem mindenesetre tetszik a saját ötletem (milyen kis szerény vagyok, tudom), szóval kezdeném is a sort gyerekkorom abszolút kedvencével, a kókusztekerccsel.

Rengeteg recept van, legutóbb Duendénél láttam egy izgalmas, gesztenyés változatot, de ez most nem a sütemény, hanem ismét a hűtést nem igénylő, csinosan csomagolható változat, olyan, ami a csokik mellett sorakozott az ABC-ben a polcokon. Illetve jobb. Sokkal jobb.

6x 5 cm tekercsek

A csokis réteghez:

100 rg étcsoki (50-60%), 80 gr cukrozott sűrített tej, 40 gr babapiskóta morzsa, 1 ek rum

A kókuszos réteghez:

50 gr kókuszreszelék ( a finomabbra reszelt), 100 gr cukrozott sűrített tej

A hempergetéshez:

6-8 ek kókuszreszelék

celofán a csomagoláshoz

Azzal kezdem, hogy azért babapiskóta morzsa, mert ebből lehet kapni adalékanyagmentes változatot. A háztartási kekszben ugyanis elég sok vacak van.

A csokit apróra töröm, a rummal együtt kis láng/vízgőz fölött vagy mikróban megolvasztom. Nem kell nagyon felmelegíteni, csak langyosítani.

Hozzákeverem a sűrített tejet, a finom morzsásra tört vagy darált babapiskótát, szilikonos sütőlapra vagy folpackkal fedett deszkára kenem, lehetőleg 2-3 mm vastagságban, egyenletesen, téglalap alakban. Lehet két adagban is csinálni, úgy könnyebb vele dolgozni. Én még egy vizespoharat is végiggörgettem a tetejét, hogy teljesen sima legyen.

A kókuszt összekeverem a sűrített tejjel és egyenletesen a csokis rétegre simítom. Lehet morzsolni is, hogy ne mázgálódjon, ne nyomódjon bele a csokiba és utána elegyengetni a tetjét. Nem kell túl precízen, a feltekerésnél úgyis zömül kicsit.

A sütőlap/folpack segítségével felgöngyölöm a tekercset, mint a rétest, amíg még langyos a csokis réteg, mert utána törik.

Kókuszreszeléket szórok a tekercsre és köré, majd ide-oda hengergetve rátapasztom a kókuszt.

A hűtőbe teszem 15 percre, amíg megszilárdul és szeletelni lehet. Ezt nem muszáj, de én nem bírtam kivárni, amíg szobahőmérsékleten kihűl.

Ha már kihűlt, éles késsel szeletelem, egyenként celofánba csomagolom.

Egyébként kiválóan megfelel ChefViki aktuális VKF! kiírására is, mint gasztroajándék. Legalábbis én ismerek pár embert, aki szeretne belőle kapni…

Retro édességek gyűjteménye itt

Címkék: ajándék, édes, étcsoki, gyors&könnyű, kókusz, retro

Habcsók rózsavízzel, kókusszal

Nem vagyok nagy habcsók sütő. Nem azért, mert nem szeretem, hanem mert a sütőm. Legkevesebb 160°C fok, semmi légkeverés. Gáz.

Viszont most jön a karácsony, 1 db gyermek már megvan, muszáj némi kreativitást vinni a karácsonyfa díszítésébe. Lehet, hogy most még nem tudja értékelni (bár szerintem lelkesen fogja lerámolni a fát), de most kell elkezdeni gyakorolni, hogy mire a gyerek cseperedik én már vérprofi legyek.

Szóval habcsók. Van ugyan receptem, de bizonyos számú szakácskönyv birtoklása felett a receptek megtalálása némi nehézségbe ütközik. Így maradt a fejemben derengő félhomályból előhalászott töredék, melyről később kiderült, hogy rosszul emlékeztem rá, még később pedig az is kiderült, hogy az nem baj, mert nagyon finom lett.

A habcsókokban jártas emberektől elnézést kérek, biztosan van ezer recept és szabály, amiket én nem ismerek és nem tartok be.

Folytatás pedig biztosan következik. Még az is lehet, hogy rászánom magam és feltúrom a szakácskönyveimet az eredeti receptért.

2 tepsihez

2 tojásfehérje, 120 gr cukor, 15 gr étkezési(kukorica)keményítő, 1 ek málnaecet, 1 ek rózsavíz, fél csipet só

kókuszreszelék a szóráshoz (~ 6 ek)

Rögtön az elején elrontottam, mert a tojásfehérjéhez öntöttem mindent, az ecetet, cukrot, sót, rózsavizet, keményítőt.

Kidobni nem akartam, így elkezdtem verni a robotgép habverőjével. Kemény 15 perc után viszont szép masszív, csúcsokat vető, de nem túl kemény habot kaptam, ami alkalmasnak bizonyult habcsókok formázására.

Nyilván nem így kell csinálni, de én most így készítettem és ennek ellenére (vagy épp ezért) finom lett.

Majd jövök még egy rendes recepttel is, mert ez most nekem annyira megtetszett -mármint a habcsók- hogy ezer ötletem van, mivel lehetne még színesebbé, ízesebbé tenni.

Addig is, aki nem akar a konyhában állni mint egy kőszobor, az a fehérjét a sóval és a kanalanként adagolt cukorral verje fel kemény habbá, majd csak ezek után forgassa hozzá óvatosan az ecetet és a beleszitált keményítőt (ha szitával/teaszűrővel szórjuk bele, egyenletesebben oszlik majd el kevesebb keveréssel is). Ez rövidebb ideig tart.

És én is tudom, hogy ez az ecet elvileg sok 2 tojásfehérjéhez, de a málnaecet nagyon finom, nagyon kellemes ízt ad a habcsóknak, az állagát nem rontotta el, kár lenne kevesebbet használni belőle.

A bizonyítványom további magyarázása helyett befejezem az egyébként pofonegyszerű  receptet.

A masszát egy habzsákba töltöm. Szintén elvileg, mert lusta voltam elővenni, inkább kivágtam egy uzsonnás zacskó csücskét kb fél centis lyukat képezve, ebbe kanalaztam a habot.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kicsi, 3 cm átmérőjű, csavaros halmokat nyomta, a tetejüket megszórtam bőven kókuszreszelékkel, majd előmelegített sütőbe tettem.

A sütő megint egy külön fejezet, az én sütőm gázsütő,  előmelegítve 140°C fokra volt, majd a habcsókok behelyezése után a hőfokot a minimumra állítottam (160°C) , az sütőajtót pedig egy edényfogó kesztyűvel résnyire kitámasztottam. Az így elért hőfok a sütőhőmérő szintjében 120°C volt. ( a lakásban meg 28°C) Na ezt most mindenki értelmezze a saját sütőjének megfelelően.

40 percen át sütöttem, vagyis inkább szárítottam.

Ezután a kikapcsolt, de már bezárt ajtajú sütőben hagytam kihűlni.

A végeredmény nagyon finom lett.

Szemléltetésül egy történet.

Férj sertepertél a konyhában, ezzel párhuzamosan a  habcsókok fogyatkoznak a tepsiben.

Én: “Akkor ez jó lesz karácsonyra, fenyőfára való dísznek?”

Férj: “Nem.”

Én: ” De most miért mondod ezt? Azt hittem ízlik!”

Férj: “Igen. De ebből a fára nem fog jutni, mert mindet megeszem…”

Címkék: édes, gyors&könnyű, kókusz

VKF! XXIX.- Kókusztejberizs golyók kókuszos bundában, avagy a kókuszgolyó egy kicsit másképp

Egy desszert Max VKF! kiírására.

Gondolom, a sasszeműek már kiszúrták a golyók élénkzöld színét a kókusz alatt, nos, igen, ez ismét matchaval készült. De még mielőtt ez bárkit is eltántorítana ettől a nagyon könnyen elkészíthető és ízletes finomságtól, rögtön az elején szólok, hogy a matcha hozzá nem feltétlenül szükséges, ez most csak ízesítésre szolgál és helyette számtalan altarnatíva létezik. Ezeket majd le is írom a receptben.

A kókusztejes tejberizs nekem igen jó barátommá lett a szoptatás első, szigorúan tejmentes félévében, nagyon gyakran készítettem. Igazából semmilyen fűszerezést nem kíván, magában is finom, de egy (igen hosszú) idő után azért meg lehet unni, így jöttek a különböző változatok. nekem személy szerint a matchas a kedvencen, ezért most is ezt készítettem, de működik fehér csokival, gyömbérrel, aszalt ananásszal, citrommal, “hagyományos” zöld teával is.

A golyókhoz a rizst érdemes előző nap megfőzni és egy éjszakán át pihentetni a hűtőben, hogy igazán jól formázható masszát kapjunk. A recept egyébként rém egyszerű. Sőt, Férj szerint kommersz(!) is… Hát nem tudom, én az ennyire kommersz dolgokkal igencsak ki vagyok békülve.

A legnagyobb hibája szerintem az, hogy nálam azonos sebességgel fogytak el a golyók, mint ahogy készültek. Határtalan önuralmat kellett tanusítanom ahhoz, hogy egy tálkával megmentsek belőle a fényképezéshez…

4 adag

10 dkg rizottóhoz való rizs, 1 dl víz, 4 dl kókusztej, 1/2 citrom lereszelt héja, 4 ek nádcukor, 1 ek matcha

kókuszreszelék a hempergetéshez (~ 10 dkg fogyott)

A rizst felteszem főni a vízzel, csipet sóval. Ha a víz nagyobbik részét magába szívta, felöntöm a kókusztejjel, megy hozzá a rezslt citromhéj és a matcha, habverővel elkeverem, hogy ne maradjanak benne zöld szemcsék, majd felforralom.

Miután felforrt, belekeverem a cukrot, lefedem és további főzés nélkül, fedő alatt hagyom pihenni. Vagyis hagyományos módon tejberizst főzök belőle, csak ezúttal kókusztejjel.

Miután kihűlt, megy a hűtőbe egy éjszakára.

Másnap a jelentősen megszilárdult masszából 2 cm átmérőjű gombócokat formázok és kókuszreszelékben meghempergetem. Tányérra rendezem és a hűtőben marad tálalásig. Már ha marad…

Változatok a matcha+ citromhéj helyett

-1 nagy citrom leve és reszelt héja, ekkor a felhasznált víz mennyiségét a citromlével arányosan csökkentsük, nehogy túl híg maradjon a tejberizs.

-5 dkg durvára vágott fehér csoki, ezt még a forró rizshez keverjük, hogy a csoki felolvadjon. Ekkor 2 evőkanállal kevesebb cukor kell az eredeti recepthez.

- 1 cm gyömbérgyökér lereszelve~ 1 szűk evőkanálnyi gyömbér pép, vagy 1 tk szárított por.

-5 dkg aszalt ananász késsel finomra vágva vagy késes robotgéppel ledarálva.

Illetve ezek variációi, meg még számtalan egyéb változat, csak engedjük szabadon a fantáziánkat!

Címkék: desszert, gyors&könnyű, kókusz, kókusztej, matcha, rizs, tejmentes

Kókuszos, fehér csokoládés krém citrommal, gyömbérrel

A kenyértészta és sertésszűz házasításából született, remekbe szabott vacsora után annyira virágos jókedvem támadt, hogy önfeledt tapsikolás és táncikálás közepette még egy könnyű kis desszertet is összeütöttem. (a könnyű az ízre és az elkészítésre vonatkozik, nem az energiatartalomra!)

(senki ne gondolja, hogy nálam a főzés hűvös, kimért, aprólékos és precíz műhelymunka. (bár igen gyakran vágyom rá) A konyhám többnyire egy vándorcirkusz színpadára emlékezetet több szempontból is.

Részben azért, mert a közepén egy járóka található benne néhány köbméter plüssállattal és egy darab Ponty Úrral, akit zenés-táncos misztériumjátékkal szórakoztatok az alatt az idő alatt, amíg főzni próbálok és ezen apropóból -több, de inkább kevesebb sikerrel- megpróbálom nem ölbe venni. Kemény munka azt elérni, hogy akárcsak percekre is megfeledkezzen arról, hogy ő voltaképpen még karonülő csecsemő, amit nagyon komolyan, szó szerint szokott értelmezni.

Részben pedig a folyamatosan fennálló relatív koffeinhiány és alvásmegvonás miatt fennálló zaklatott elmeállapotom az oka, ami időnként tényleg igen furcsa viselkedést eredményez nálam. Ez a fajta viselkedés azonban kisdedünket módfelett szórakoztatja, így egyelőre ennek még hasznát veszem. Bár gyanítom, az óvodában már szégyenkezni fog miattam. Hacsak addig nem alszom ki magam/nem iszom igen sok kávét.

Minden bizonnyal ez a leghosszabb zárójeles kitérő a blog történetében.

Akit csak a recept érdekelt volna, attól most elnézést kérek.)

2 adag

10 dkg fehér csokoládé, 1 doboz= 165 ml kókusztej, 4 ek kókuszreszelék, 1/2 citrom leve, 1 cm gyömbér(~ 1 kk őrölt, szárított gyömbér)

A gyömbért meghámozom, lereszelem, a levét kinyomkodom, csak a levét fogom használni.

A csokit összetördelem, a gyömbér levével és a kókusztejjel óvatosan összeolvasztom. A fehér csoki hajlamos megégni, így kis láng felett és folyamatos kavargatással kell próbálkozni. Ha felolvadt a csoki, akkor már jó is, nem kell tovább melegíteni. Megy bele a citrom leve is.

A kókuszreszeléket egy serpenyőben szárazon, kis láng felett aranyszínűre pirítom. Vigyázni kell, ez is könnyen megég.

3 evőkanálnyi kókuszreszeléket belekeverek a csokis masszába, majd azt poharakba adagolom. (ezek igen kis adagok térfogatra, de kalóriatartalomra nem azok)

Hűtőbe teszem legalább fél órára és tálalásnál megszórom a maradék kókuszreszelékkel.

Címkék: édes, fehér csoki, kókusz, kókusztej, pohárkrém

Zöld teás, kókuszos muffin (vagy sütemény)

Ha valaki olvasta már a receptjeimet, arra ez az ízkombináció igazán nem fog az újdonság erejével hatni. Csak idő kérdése volt, hogy felbukkan muffin formájában is (ami valójában szintén egy kevert tészta, muffin formában kisütve, mint az összes többi muffin receptem. Mert én ezt csak így szeretem.)

A matcha nem obligát alkotórésze, lehet egy jobb minőségű, tetszés szerinti zöld teával is készíteni, ha azt mozsárban vagy kávédarálóban előtte porrá őröljük, bár akkor a színhatás kevésbé lesz intenzív. Az íze is más lesz természetesen, de úgy is finom, a matcha beszerzése előtt én is jázmin virágos zöld teát használtam sütéshez.

A tészta kókusztejjel készült, ezt korábban még nem próbáltam, de jelentem, nagyon bevált! Szintén nem száraz, finom, puha, ízletes sütemény született.

Az ízesítésre használt narancsvirágvíz és a kandírozott gyömbér opcionális, én tettem bele, mert volt itthon, jól állt a sütinek, de szerintem el is hagyható. Mert ez a tészta tényleg annyira finom ezek nélkül is.

24 db mini muffin (vagy 12 db normál méretű)

20 dkg rétesliszt, 10 dkg kókuszreszelék (ha lehet, nem annyira finomra reszelt),

4 tojás, 330 ml kókusztej, 12-15 dkg (nád)cukor,

1 narancs leve (~1 dl), 1 ek narancsvirágvíz (elhagyható), 1 tk sütőpor,

1 púpos ek (10 gr) matcha vagy egyéb zöld tea, porrá őrölve

4-6 ek apróra vágott kandírozott gyömbér(elhagyható)

Ismét egy keverőtál és egy habverő kell csak hozzá. Az összes hozzávalót a tálba öntjük és habverővel jó alaposan kikeverjük a masszát. Ez nem az az amerikai típusú muffin tészta, jó alaposan ki kell dolgozni, nem maradhat benne egyik anyag eloszlása sem egyenetlen. Nekem 12 dkg cukor elég volt bele, így csak nagyon szolidan édes, de ha igazi, édes süteményt szeretnénk, menjen bele több cukor.

Szilikonos muffin formába vagy papírkapszlikkal bélelt hagyományos muffin sütő mélyedéseibe adagolom a tésztát.

180°C fokon a mini muffinok 35 percig sültek. A normál méretűeknek kb 10 perccel több idő szükséges, de a biztonság kedvéért végezzünk tűpróbát.

Rácsra szedegetve hűtöttem ki.

Címkék: édes, gyors&könnyű, kókusz, kókusztej, matcha, muffin, narancs, tea, tejmentes

Kekszekről megint: cheddaros-cayenne borsos és kókuszos-zöld teás

Pedig már két hete megvan a matcha… Igen, a matcha, amiről annyit (s)írtam.

Köszönet érte ismét Ponty Úrnak, aki kozmopolitává avanzsálta magát, így gasztronómiai (beszerző) körútjaim immáron lehetővé váltak. Na nem túl messzire mentünk egyelőre, csak Debrecenbe, ahol a Carpe Diem teázóban a kisded személyes varázsának köszönhetően kimértek nekem 50 gr matcha nárcisz teát, és nem kellett megvennem az egész dobozt hozzá. Igaz, “csak” suisen, vagyis ez a gyengébb minőségű, de sütéshez-főzéshez használható matcha, nem wakatake, de én már ezzel is elégedett vagyok (egyelőre).

A  matcha csodás zöld színét egyébként annak köszönheti, hogy a tearügyeket két hét leárnyékolás után, frissen a rügyezés után szedik le, és minden egyéb fakszni ( a senchakhoz használt többszöri gőzölés-sodrás-szárítás) nélkül megszárítják, majd a levelek erezetét és a szárát eltávolítják, és csak a fennmaradó, válogatott levéldarabokat (tencha) őrlik porrá (matcha). Azaz ez a szín tiszta klorofill, semmi mesterséges színezék. Az íze ennek a fajtának (nárcisz suisen) pedig engem leginkább a csalánteára emlékeztet. Ez ugye, nem túl jó, de a magasabb kategóriájú matchák között akad könnyed, olykor virágos, nagyon kellemes ízű tea is bőséggel.

Ha sikerül esetleg ilyet szereznünk, ügyeljünk a tárolására, légmentesen záródó fémdobozban tartsuk, lehetőleg a hűtőben. Így akár két évig is eltartható jelentősebb minőségromlás nélkül. (igaz, hogy nekem már a fele elfogyott két hét alatt… )

Ez a fajta matcha tea készítésére nem alkalmas, íze ahhoz túlságosan erős.

Így aztán kellett vennem egy matcha-sencha keveréket (melynek csodás illata, és sárgabarack utóíze van!), és egy virágos aromájú senchát is, hogy legyen mit kortyolgatni otthon. Ha már ott jártam…

A fent említettekből pedig az következik, hogy két hete úszik a konyhám a zöldben. Készült belőle turmix, kókusztejes tejberizs, szorbet, szinte mindenbe raktam belőle. És rendkívüli aktivitásom is ennek köszönhető, lévén a matcha élénkítő hatása jelentős!

De eddig semmi olyasmi, amit posztolhattam volna, mert azért egy turmixot mégsem… (vagy mégis?)

Szóval az első keksz a kókuszos-matchás.

3 tepsihez

50 gr kókuszreszelék, 100 gr rétesliszt, 100 gr simaliszt, 125 gr puha vaj, 100 gr cukor, 2 tk matcha por, 1 tk őrölt gyömbér (vagy 1 ek-nyi frissen reszelt), 1 tojás, 1 csipet sütőpor

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, mogyorónyi (1 cm) gombócokat formálunk belőle, és sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. Nem kell egymástól messzire, nem fog jelentősen megnőni. Villával lelapítjuk a golyókat, és 180°C fokon 13 percig sül.

Azért itt majdnem kísértésbe estem, hogy kinyújtsam a tésztát, és sütiszaggatóval essek neki… De Ponty Úr szerencsére felébredt, és meggátolt a konyha további amortizálásában.

Ha valakinek affinitása lenne ilyesmire, az pihentesse előtte fél óráig a hűtőben a tésztát.

A második keksz pedig cheddaros. Sós, mert Férj azt kért. És a rövid magyarázat a kekszdömpingre: Férj megkért, hogy függesszem fel a kenyérsütést egy időre, mert ha van itthon házi sütésű, akkor azt megeszi. Mindet. A mérleg pedig kegyetlen, nem tud hazudni…  A reggeli kávéjához viszont kell egy pár szem ropogtatni való, így most ismét a keksz-korszakunkat éljük.

A cheddar pedig helyettesíthető ementálival, vagy bármilyen más, kemény sajttal, a cayenne bors meg akár piros fűszerpaprikával. És a mogyoró is csak a készlet-racionalizálás miatt került bele, lehet földimogyoróval, vagy dióval is.

3 tepsihez

50 gr finomra darált mogyoró, 50 gr kukoricaliszt, 150 gr simaliszt, 125 gr puha vaj, 30 gr cukor, 1 tk só, 1 tk őrölt cayenne bors, 1 tojás, 50 gr finomra reszelt, extra érett cheddar, csipet sütőpor

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, és mogyorónyi gombócokat formálunk a tésztából, amiket sütőpapírral bélelt tepsire ültetünk, egymástól nem túl távol. Villával ellapítjuk a tetejüket. 180°C fok, 17 perc, amíg az alja enyhe színt kap. Megégetni nem szabad, mert keserű lesz a cayenne bors miatt!

Sütis dobozban órákig eláll…

Címkék: édes, keksz, kókusz, kukoricaliszt, matcha, mogyoró, sajt, sós, tea

Harissza (Hareesa)

Ez nem a fűszerpaszta harissza!

Ezt a bejegyzést azért írom meg most, mert az előző bejegyzés megírása óta megettem még 3 szelet harisszát, szóval ha az éjszaka folyamán nem szállítanak el a sürgősségi osztályra heveny hasnyálmirigy gyulladás miatt, akkor legkésőbb holnap nagyon beteg leszek, és rá sem bírok majd nézni a maradékra. Ami nem baj, mert jön Öccs, aki azt majd szépen mindet megeszi, és aztán ő lesz beteg. Ez egy szép, kerek, ugyanakkor rendkívül jellemző családi történet rólunk, és az arab édességekről.

Aki eddig eljutott, azt egyfelől irigylem a kitartásáért, másfelől most figyelmeztetem, hogy ez irgalmatlanul édes.

Furcsa, mert amúgy nem szeretjük az édeset (én meg Öccs. Férj nem, ő szereti. A moderáltan édes dolgokat. A harisszát nem, az nem ilyen), de a szirupos-virics arab cuccokért odavagyunk.

És ez az első házi készítésű harissza, ami jobb (elnézést, de tényleg), mint amit Pécsett ettünk az Oázisban, ahová amúgy az igen ízletes gyros miatt jártunk, és ahol a kedves arab úriembert 4 éven át győzködtük, én meg Férj (látogatásai alkalmával Öccs is csatlakozott lelkes kis csapatunkhoz), hogy ugyan árulja már el, hogyan készítik. Ő fennhangon kacagott sokat, és azt mondta: nem.

Ez egy egész jó recept, és itt még számos más ígéreteset találtam. Változtatások persze vannak, de csak a szükségesek.

Utolsó figyelmeztetés, nagyon-nagyon édes!

20×20 cm formához

2 csésze búzadara, 1 csésze kókuszreszelék, 1 csésze joghurt, 1 csésze cukor, 1/4 csésze tej, 1/4 csésze olvasztott vaj, 1/3 tk sütőpor, fél citrom leve és reszelt héja, 165 ml (1 doboz) kókusztej

vaj és kókuszreszelék a szóráshoz

A sziruphoz

1 csésze cukor, 1 csésze víz, 1 citrom reszelt héja, másfél citrom leve

És akkor én még nem édesített kókuszt használtam…

Szóval ez is rém egyszerű, a joghurtot, tejet, cukrot, vajat, kókusztejet, citrom levét és héját habverővel simára keverem. Ezután apránként hozzáadom a darát, a kókuszt, és a sütőport. Eredeti receptben nincs kókusztej, de eredeti recepttel nekem majdhogynem szilárd halmazállapotú volt a massza. Eredeti recept szerint ilyenkor kell még bele tej, de én annak használatát Ponty Úr táplálása miatt igyekszem mellőzni. De természetesen tejjel is jó. A sütőformát kivajazom, “kilisztezem” kókuszreszelékkel, és beleöntöm a masszát.

175°C fok, 45 perc, vagy amíg aranyszínű nem lesz.

Közben elkészítem a szirupot: a hozzávalókat gyorsforralóba öntöm, elkeverem, és 2/3-ra beforralom.

Ha a tészta megsült, rálocsolom a szirupot, és 5 percre visszateszem a sütőbe. Eredeti recept szerint ekkor magába kellene szívnia a szirupot. Ez nálam nem történt meg, csak az egész tészta szépen felúszott a szirup tetejére, és ekkor kissé megijedtem, pedig még csak a fele szirupot öntöttem rá.

Szóval hagytam hűlni, és valóban, elkezdett beszivárogni a tésztába a nedvesség. De azért nem túl gyorsan. Szóval inkább meghagytam a szirup másik felét locsolgatni a felvágott szeleteket.

Megjegyzem, tényleg akkor jó igazán a tészta, ha alaposan eláztatja a szirup, de ezt még nem tudom, hogy lehet elérni. Addig is locsolgatunk.

Megjegyzés: a képen látható mindenféle ( fahéj, kesudió) azért kerültek oda, hogy ne úgy nézzen ki, mintha tejbegrízt fényképeznék. Nos, sajnos nem sokat javított a végeredményen. Mármint a képén. Az összezavarásért elnézést kérek!.

Címkék: édes, kókusz

Török joghurttorta török epres raguval

Tegnap nem volt túl sok időm főzni, bár azért bámulatos, hogy milyen gyorsan megy a banki ügyintézés, ha egy bömbölő 4 hónapos van kötve az ember nyakába.

Ez természetesen Ponty volt, a kenguruban, aki nem szereti a bankokat (és a postát, satöbbi, satöbbi).

És ő csak kenguruban hajlandó közlekedni. A babakocsi az nem jó, ott nincsen közvetlen testkontaktus a kiszolgáló személyzettel, meg hát a kilátás is rossz. A kenguruban viszont azt képzeli, hogy ő visz engem a hátán. Annyira édes, ahogy teper a kis lábaival közben. Meg folyamatosan hadonászik a kis kezeivel, mint egy indiszponált karmester. És közben büszkén feszít a horgászkalapjában, és nem is tudja mennyire viccesen néz ki :D

Hoppá, ez már megint nem gasztro… bár, az édes kategóriába illene.

Tehát mire hazaértem, adott volt egy darab elgyötört, megtépázott, romos idegállapotú konyhatündér, ölében az ő elcsigázott kisdedével, itthon pedig egy darab, beteg, már-már végelgyengült Férj. Ideális körülmények főzéshez.

És mégis, még így is, megy ez. Mert nagyszerű receptek vannak, és lelkes emberek, akik ezt megosztják a közzel. Kis túlzással 5 perc munkát igényel a “torta”, az epret meg már önszorgalomból raktam mellé, hogy úgy tűnjön, tüsténkedek a konyhában. (eredeti receptben rebarbara szerepelt, de azt itt nem kapni)

A süti könnyű, krémes, túrótorta lájt, és szinte már diétásnak mondható.  A kvalitásairól pedig még annyit, hogy Férj hirtelen meggyógyult miatta!

24 cm átmérőjű piteforma

4 tojás, 1/2 csésze (125 ml) cukor, 3 púpos ek étkezési keményítő vagy simaliszt, 1 és 2/3 csésze (410 ml) görög joghurt, 1 citrom leve és reszelt héja, 3 ek kókuszreszelék (elhagyható), vaj és kókuszreszelék a formához

Mivel nekem nem volt görög joghurt, én 380 ml sima, 3,5 % krémes natúr joghurtot és 30 ml tejszínt használtam. A tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral addig keverem, amíg világossárga nem lesz, majd alaposan összedolgozom  a többi hozzávalóval. A fehérjéből csipet sóval kemény habot verek, és óvatosan beleforgatom a joghurtos masszába. A kivajazott, kókuszreszelékkel “kilisztezett”  (vagy simán csak kilisztezett) formába öntöm, és 160°C fokon 50 percig sütöm.

Epres ragu: 500 gr eper, 2 narancs leve, 3 ek nádcukor, 2-3 szem szegfűbors

Azért török epres ragu, mert az eper onnan származik, és még nincs túl sok íze. Szóval finom, édes epret dehogy főznék én meg ragunak! De ennek viszont kifejezetten jót tett!

Az epret megtisztítom, negyedelem. A felét félreteszem. A többit a mozsárban porrá zúzott szegfűborssal és a narancslével együtt egy kis lábosban nagy lángon forralni kezdem. Ha kicsit besűrűsödött, botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a félretett epret is, egyet forralok rajta, de nem főzöm.  A süti mellé tálalom.

Címkék: édes, eper, gyors&könnyű, joghurt, kókusz