Sült kacsacomb almás, gesztenyés pirított-párolt kelkáposztával

Igen, a kacsacomb narancsos, de ez végső soron kacsánál  klasszikus ízesítésnek mondható.

Köretnek a tavalyi nagy kedvenc készült volna- ha a cél nem a hűtő kissé áttekinthetetlenné  váló tartalmának rendszerezése és selejtezése lett volna. Továbbá ha nem fogyott volna el mind a két szem narancsom a kacsához.

Így születnek az új kedvencek.

És igen, ronda volt. De finom.

2 adag

2 nagyobb kacsacomb, 2 közepes narancs leve, 8 gerezd fokhagyma, só, bors, olívaolaj

1 kis fej (vagy egy közepesnek a fele) kelkáposzta, 25 dkg előfőzött gesztenye (mirelit. Télen lehet friss, ha valaki szereti pucolni), 5 szem savanykás alma (~30 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 4 dkg füstölt, húsos szalonna, 1 dl száraz fehérbor, 1 ág rozmaring, 1-2 ek akácméz, só, olívaolaj

A kacsa a könnyebbik rész, sóval, borssal bedörzsölöm, sütőtálba teszem, bőrös oldalával felfelé, mennek mellé az egészben hagyott fokhagymagerezdek. A fokhagyma célja jelen esetben nemcsak az ízesítés, hanem a kacsa kisülő zsírjában puhára sülve körítésként is szolgál majd.

Meglocsolom a narancsok levével, a kacsa bőrére locsolok még egy kevés olívaolajat, majd alufóliával lefedem a tálat. 160°C fokon 2 órán át sül. Eközben nincs vele más teendő, csak félidőben le kell róla venni a fóliát.

Ha letelt a két óra, vagy a hús már puha és leomlik a csontról (Férj így szereti), a hőfokot a maximumra (300°C) állítom és így sül még addig, amíg piros, ropogós nem lesz a bőre. Ez nem több 5 percnél.

Közben elkészül a köret. A kelkáposztát megtisztítom, negyedelem, a torzsáját kivágom. Vékony csíkokra szeletelem, de a levelek vastagabb részeit eltávolítom közben.

A szalonnát nagyon pici (3-4 mm) kockákra vágom. Az almát meghámozom (ez a rész elmaradhat, de én utálom a héját) és cikkekre vágom. A fokhagyma marad egészben.

Kevés olívaolajon kis lángon a szalonnát ropogós, piros pörcösre sütöm. Kiszedem a serpenyőből, félreteszem. A visszamaradt zsiradékon megpirítom nagyobb lángon a kelkáposztát, amíg kis színt nem kap. Ezután megy mellé a fokhagyma, egy percig még pirul, majd felöntöm a borral. Erős lángon elforralom az alkoholt belőle, majd hozzáadom az almát, a rozmaringot és a gesztenyét. Sózom, alaposan összeforgatom és fedő alatt készre párolom, azaz addig, amíg a káposzta megpuhul. Végül hozzákeverem a szalonnapörcöket.

Ha nem előfőzött gesztenyéből készül, akkor a már puha, sült vagy főtt gesztenye szükséges hozzá.

Ponty híradó extra: Kisfiam, miután a múltkor botor módon adtunk neki egy kis szűzpecsenyét és sült sütőtököt, eldöntötte, hogy soha többé nem hajlandó bébiételt enni. Ma már a sokadik adag tanyasi csirkéből, brokkoliból, krumpliból, répából, miegymásból kotyvasztott, pürésített bébitáp landolt a kukában, a kiköpdösött szőlő és egyéb gyümölcs hegyekről nem is beszélve. Szóval egy falatot sem evett szombat óta a neki szánt ételekből. Így aztán kétségbe estem és adtam neki a kacsa sótlanabb(?) részéből. Pürésítés, nagyobb trancsírozás nélkül, csak kisebb cafatokra szedve villával.

Rég nem láttam ilyen lelkesnek. A gyermek már akkor felháborodottan ordított, ha lassabban érkezett a következő falat, amikor pedig a comb negyedének elfogyasztása után nem kapott többet belőle, dührohamot kapott.

Ennyit arról, hogy gondosan összeállított, ütemezett tervünk volt a hozzátáplálásról, a táblázatokat és orvosi cikkeket bújtuk napokon át és közben mélyen elítéltük a szüleinket, amiért mi már hat hónaposan hízott libamájat és rántott harcsát kaptunk… Hááát, anyuék most legalább jót szórakoznak rajtunk.

Címkék: alma, gesztenye, kacsa, kelkáposzta, köret

Kelkáposzta főzelék

Férj szereti a főzeléket. Nagyon. De nem mindet. A zöldbabot például egy rossz emlékű kórházi ebéd óta gyűlöli, amikor is egy kissé mackós küllemű nővérke belediktált egy egész tányérral, minden tiltakozása ellenére, pedig volt vagy három éves. A kelkáposztához nem kötődnek ilyen erős negatív emóciók, azt (is) egyszerűen eddig csak rosszul elkészítve ette.

Szóval ma az volt a házi feladat, hogy kelkáposzta főzelék legyen, de ezúttal finom. Nem nagy feladat, mert szerintem a kelkáposzta főzelék alapból finom, csak nem kell feljavítani vízzel, liszttel, meg vegetával…

• 2-4 adag
• 40 dkg (új)krumpli,
• 1 nagy fej kelkáposzta,
• 1 nagy fej vöröshagyma,
• 6 gerezd fokhagyma,
• 0,5 dl csirke alaplé,
• 1 kk őrölt kömény,
• 1 kk őrölt római kömény,
• 4 dkg vaj,
• só,
• bors

A hagymát apró kockákra vágom, a fokhagymagerezdeket felezem. A vajon megpirítom a köményeket, majd megy hozzá a hagyma, végül a fokhagyma is. 1-2 percig sütöm, de színt ne kapjon.

Hozzáadom a meghámozott, egyenletesen fél cm kockákra vágott újkrumplit, és a 2 mm csíkokra vágott kelkáposztát. Felöntöm az alaplével és még annyi vizet öntök még alá, amennyi félig ellepi ( a káposzta össze fog esni). Fedő alatt készre párolom. Mivel a kel és a krumpli is új volt, ez nem tartott túl sokáig.

Végül sózom, borsozom, és a felét egy másik edénybe átszedem. Botmixerrel pürésítem, ezzel sűrítem a főzeléket. Visszaöntöm a darabos részhez, ha szükséges, még pótolok hozzá folyadékot (bár szerintem ez nagyon sűrűn finom csak igazán), még egyszer felforralom, és kész is.

Párolt marhaszelet volt a feltét hozzá.

Megjegyzés: Ha a krumpli és a kel már nem új, akkor két lehetőség van. Vagy a kelt adom hozzá előbb és csak kb negyed óra múlva a krumplit, hogy az ne főjön szét teljesen, vagy egyszerre adom hozzá mindkettőt, ilyenkor a krumpli szétfő, nem lesznek benne nagyobb darabok belőle, de nem kell botmixerrel sem pürésíteni, a krumpli úgyis besűríti.

Címkék: kelkáposzta, újburgonya