Kell hozzá 1 db megjuhász(kutyás)odott gyermek, aki egészen kezelhetővé szelídült az egész heti rémálom után. Ki tudja mi történt, talán csak megmelegedhetett végre napközben is. Kell hozzá apu húslevese, a kisvárdai zöldséges, egy szabad óra dél körül (és végre nem este tíz után), amikor kisded angyali ábrázattal a konyhába tuszkol és kezembe erősíti a fakanalat, hogy nnna (igen, valóban három n-nel mondja), akkor főzhetek.
Ennyi.
Meg még ez a néhány hozzávaló.
A vaj felén üvegesre sütöm a finomra aprított hagymát, hozzáadom a rizst és addig sütöm kevergetve, amíg az is áttetsző nem lesz, majd felöntöm a borral. Addig főzöm, amíg a rizs magába nem szívja a bort/az el nem párolog, hozzáadom a félbevágott vaníliarudat, majd elkezdem felöntögetni az alaplével, adagonként, gyakori kevergetés mellett, mindig csak annyit adva hozzá, amennyit a rizs magába szív.
Amikor a rizs félig megfőtt, hozzáadom a kelbimbót (ha apró félbevágva, ha nagyobb, négybe) és a félcentis kockákra vágott birsalmát is.
Ha a rizs haraphatóra főtt (ne főzzük szét, ne legyen teljesen puha, mint a tejberizsben), beállítom a rizottó végleges sűrűségét egy kis alaplével, majd hozzákeverem a maradék vajat és a reszelt pecorinot is.
Az utolsó kép:
A főszerepben a köret! Néhány hete már ott motoszkál a fejemben, és szeretném azt hinni, hogy valahol olvastam valami hasonlót, nem csak a késő terhességi ámokfutásról van szó. Ha nem, az sem baj, mert nagyon finom lett. Ez volt a főpróba, és már biztos, hogy ez lesz a karácsonyi menüben.
Mivel tegnap sütöttem libacombot, most ez volt a kísérő, az is finom lett persze, omlós meg ízes, de hát libacomb, ez a dolga.
A gesztenyét a vajon megsütöttem fedő alatt, kiszedegettem egy tálba, reszeltem rá szerecsendiót. Megpróbáltam nem mindet megenni. A visszamaradt vajon megpirítottam a vékony csíkokra metélt bacont, ezután hozzáadtam a felaprított fokhagymát, és felnegyedelt kelbimbót. Alacsony hőfokon, fedő alatt megsütöttem (nem kell hozzá folyadék). Amikor már kicsit színes és jó puha volt a kelbimbó, visszatettem a gesztenyét, sóztam, borsoztam, és ráfacsartam a narancs levét. Kicsit fedő alatt is összesütöttem, utána még fedő nélkül is, hogy elpárologjon a fölös nedvesség. Nekem nagyon ízlett. És azért leírom a libát is…
A comb csontja mellett vékony pengéjű késsel meglazítottam a húst, és begyömöszöltem a rozmaring ágacskákat, meg a hosszanti csíkokra vágott fokhagymát. Ha marad ki fokhagyma, óvatosan a bőre alá is lehet tömködni. Sózom, borsozom, sütőtálba teszem, akkorába, hogy kényelmesen elférjenek, alászórom a cikkekre vágott hagymát, rádobom a zsírt, és alufóliával szorosan lefedem. 250°C fokra előmelegített sütőbe rakom, 160°C fokra állítom a hőfokot, így sül 1-1,5 óráig, utána fólia le, locsolgatás, forgatás, és még 1-1,5 óra sütés, amíg szép piros nem lesz. (a sütési idő a combok méretétől és az állat életkorától, edzettségi állapotától is függ)
Zsírjában eltárolom, így könnyen lehet sütőben melegíteni is.