keksz

Kávés mogyorós keksz

2009. július 22., szerda | desszert | 23 hozzászólás

pc280020

Kávés keksznek pedig itthon lenni muszáj. Állandóan. Ha elfogy, kitör a lázadás.( Férj teszi, persze) Ennyit kért csak tőlem, még hónapokkal ezelőtt, hogy süthetek akármit, csak ez ne fogyjon el.

Kezdetben vala a biscotti. Szép is, jó is, macerás is. Néha azért van ez is. De ha nincsen sok időm (miért is lenne egy egyre öntudatosabbá és aktívabbá váló kis Ponty Úr mellett?), akkor marad a jól bevált recept, minden keksz(em) alapja: 2 rész rétesliszt, 1 rész finomra darált (pirított)olajos mag, 1 rész vaj, 1 rész cukor, minden 30 dkg lisztre jut még egy kis tojás, csipet sütőpor, és valami ízesítő. Ez lehet 1 evőkanálnyi darált kávé, ánizs, fahéj, gyömbér, akármi, amihez éppen kedvünk van. És ezzel megvolnánk. A világ legegyszerűbb keksz receptje. Ropogós, omlós, eszméletlen finom. Összegyúrni 5 percig sem tart, a gyurmázás is megvan 15 perc alatt egy adag tésztánál, a többit meg a sütő intézi.

És akkor felmerül bennem, hogy ha ez ilyen egyszerű, akkor ki, és miért venne valaki bolti kekszet? Én azt megenni sem bírom. Száraz, műanyag íze van, több benne az adalékanyag, aroma, színezék, mint a liszt, drága, és még sorolhatnám, de ami a leginkább zavar benne, az az, hogy ROSSZ AZ ÍZE! Aki evett már házi kekszet, az tudja. Vannak persze csodák ezer forint felett, de az nem az a kategória, amit naponta megengedhetnénk magunknak. Ezt viszont igen! (és tudom, hogy van már olyan is, ami azzal hirdeti magát, hogy csupa-csupa természetes dologból áll, de valahogy nem olvastam az ódákat róla eddig. Igaz, kipróbálni én meg nem fogom, szóval lehet, hogy tévedek) Szóval ha már édességet kell ennünk (mert lássuk be, muszáj! ), akkor azt tegyük stílusosan, és amennyire csak lehet, egészségesen!

És végül ez az egyetlen biztos módszer, amivel elkerülhetjük a hidrogénezett növényi zsírokat (röviden a margarint) Mert senki ne áltassa magát, az kifejezetten KÁROS az egészségre!

Szóval én mindenkit csak arra tudnék buzdítani, hogy próbálja ki ezt- és aztán felejtse el a boltit.

Arról nem is beszélve, hogy kis családunkat mennyire meg tudja hatni az a gondoskodás, amit a házi majszolni való előteremtése miatt éreznek…

3 tepsi

10 dkg rétesliszt, 10 dkg finomliszt, 10 dkg pirított, finomra őrölt mogyoró, 15 dkg puha vaj, 10 dkg cukor, csipet(!) sütőpor, 1 kis tojás, 1(-2)ek kávé (instant is lehet, de őrölt kávéval jobb)

A lisztet a sütőporral elkeverem (tényleg nem kell több egy pici csipetnél, így a keksz csak picit lazább lesz, de a ropogóssága, tömörebb keksz-állaga megmarad!), majd a többi hozzávalóval összegyúrom.

Mogyorónyi (1 cm átmérő) gombócokat gyurmázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, egymástól nem túl messze (ez nem fog nagyon megnőni). Villával ellapítom a gombócokat, hogy szép csíkos legyen a tetejük.

180°C fok, 12-15 perc, amíg az alsó szélük kezd aranybarnává válni.

És kész. Ha kihűlt irány a kekszes doboz. Mármint annak, ami marad…

A kávéval kapcsolatban még annyit, hogy szerintem finomabb őrölt kávéval (de lehetőleg bécsi pörkölésű legyen), és két evőkanálnyit is simán elbír. De hát én rajongok a kávéért! Szolidan kávés ízhez  inkább az instant változatot válasszuk!

És ami még ide tartozik: a múlt héten elkészült a karamellás változat is, amely nagyon hasonló módon megy, mint a karamellás keksznél, vagyis a cukorból karamellt készítek, amit feloldok a vajjal, de a többi hozzávaló ugyan az, mint fent, az elkészítés technikája pedig a karamellás keksznél leírtak szerint. Hát nagyon finom-lett volna, ha nem támad az a téveszmém, hogy egy púpos kávés adagolókanálnyi kávét teszek bele (~10 gr). Ez szerintem sok volt. A kekszek amúgy úgy néztek ki, mint fent, csak ébenfeketében… Viszont vannak igazi addiktok is a családban ( Férj és Öccs), akik majdnem összevesztek ezen a szerintem félresikerült adagon. Konklúzió: túlságosan kávés sütemény nem létezik!

Ezt a változatot is érdemes kipróbálni, bár ez nehézségi fokát tekintve nem kezdőknek való. A karamell feloldása és a tészta kidolgozása során ugyanis adódhatnak komoly nehézségek, nekem az első két adag furán sikerült, de nem adtam fel, most meg már gyakorlott vagyok. Viszont a végeredmény miatt megéri!

Végül a tények:

elkészítés (formázással együtt): 20 perc

sütés: 3×15 perc

költségek: liszt: 40 Ft, mogyoró: 200 Ft, cukor: 20 Ft, vaj:120 Ft, tojás: 30 Ft, kávé: 10 Ft

összesen:420 Ft

Címkék: , , ,

Kávés biscotti kétszer, azaz a mogyorós-kávés cantuccini és a mandulás-kávés shortbread…

2009. május 10., vasárnap | desszert | 6 hozzászólás

pa160018

Mindkét recept régóta az elkészítendők listáján szerepel nálam, de nem tudtam eldönteni, melyikkel kezdjem. Így hát ma megsütöttem mindkettőt. Mindenképpen érdekes tapasztalat volt, mivel még soha nem sütöttem cantuccinit. Szóval az első recept a kissé slendrián receptleírásokkal bíró Ízvarázs sorozat Aprósütemények részéből való. Amiben viszont a receptek első osztályúak. Így, ha nem ez lett volna az első, közel tökéletes lett volna a végeredmény… Most már tudom, hogy a húszcentis tésztarúd soha nem fog átsülni (vagy akkor kívül megég), de KÉT darab húszcentis rúddal nagyszerű a végeredmény. (egyébként a sütési idők is erre a változatra passzolnak inkább, már amennyire a recepteket szerző hölgy egyáltalán belemélyedt az ilyen apró részletekbe. A sütési hőfokokról csak jó közelítéssel ír, mondván minden sütő más. Azért nekem kicsit kevés az “legalacsonyabb hőfokon süssük”, mert az én sütőmben 160°C fok a legalacsonyabb, az apuékéban meg 80°C…) Szóval slendrián, ami az elkészítés módját illeti, és ez nem baj akkor, ha valaki rutinos a cantuccini készítés rejtelmeiben, de mint már említettem, én nem vagyok az. (szerencsére a többi recept keksz, linzer,brownies, szóval az már akadálymentes terep, és a receptek egyébként tényleg korrektek, precíz mennyiségekkel) Szóval ez volt az első. Isteni íz, az elrágásához szottyos mártogatnivaló nélkül vasfogak kellenek (Férjnek van. Ő nem szottyosít! ), tökéletes. Bár most ronda, mint a bűn, de majd legközelebb!

A második… Finom. De nem cantuccini. Sima keksz. Attól még nem cantuccini valami, hogy kétszer sül! (szerintem) De finom! (persze, mert kávé van benne, és egész sokat megettem már, mire e sorokat írom, szóval picit lehet, túl vagyok pörögve, nem mintha amúgy nem lelkesednék mindenért határtalanul, amiben kávé van) Több helyen találkoztam a recepttel angol nyelvű (USA és Kanada) gasztroblogokon, és nem lepett meg nagyon a végeredmény, tudniillik hogy keksz, bár azért végig reménykedtem, mert a tészta biztatóan kőkemény állagú volt, de nem, mégsem, de nem baj. Sőt, az “igazi” darált kávé használata instant helyett sokkal jobban bevált a tésztában, szóval legközelebb az egyes számút is így készítem majd.

Már megint sok a szöveg, inkább írom a recepteket

  • 1. számú: mogyorós-kávés cantuccini
  • 2 tepsihez
  • 110 gr porcukor,
  • 110 gr simaliszt,
  • 150 gr mogyoró,
  • 1 tojás,
  • 1 ek instant kávé,
  • 1 tk sütőpor,
  • 1 tk vaníliás cukor (=1/3 rúd vanília)

A mogyorót megpirítom, kicsit ledörzsölöm a héját, és blenderben durvára őrölöm (vagy késsel durvára vágom). A tojást a cukorral habverővel fehéredésig keverem, hozzáadom az 1 ek forró vízben feloldott kávét, vaníliát is. Ezután a habverőt el is lehet tenni, annyira kemény lesz a tészta. Szóval hozzáadom a többi hozzávalót is, és alaposan összegyúrom. Két részre osztom a tésztát, és 4 cm széles, kb 20 cm hosszú rudakat formázok belőle. Ezután sütőrácsra (nekem sincs. Tortarácsot használok helyette) sütőpapírt teszek, erre fektetem a rudakat. 180°C fok, legalább 30 perc.

pa160004

Miután kivettem a sütőből, 10 percig pihentetem, majd egy éles, vagy inkább csak recés késsel fél cm szeleteket próbálok vágni belőle (a könyv elektromos kést ír, azzal könnyebb, de nekem ilyen nincs). Vissza sütőpapírral bélelt tepsibe, és 160°C fokon 30 perc. (vagy amíg ropogós nem lesz. A színe már nem nagyon fog változni, csak az állaga)

Sütőből kivéve lehetőleg rácson hűtöm ki. A könyv szerint olvasztott étcsokoládéval be kellett volna vonni az egyik oldalát, de én ezt némiképpen feleslegesnek ítéltem meg, mert akkor nem annyira guszta (?) kávéba tunkolva… Jól záródó dobozban állítólag 1 hónapig eláll. Nem tudom, nálunk mostanra már elfogyott.

pa160054

A képek természetesen a tesztalanyról készültek, amely ronda, de finom. A leírás meg tartalmazza a változtatásokat, amiket a második számú versenyzőnél ki is próbáltam.

  • 2. számú: mandulás-kávés shortbread
  • 2 tepsihez
  • 2 csésze liszt,
  • 3/4 csésze cukor,
  • 1/2 csésze pirított, durvára vágott mandula,
  • 1/4 csésze őrölt mandula,
  • 1/4 csésze olvasztott vaj,
  • 1 tojás,
  • 2 tk sütőpor,
  • 2 ek őrölt kávé,
  • 2 ek forró víz,
  • 1 tk vaníliás cukor (= 1/3 rúd vanília)

A tojást a cukorral fehéredésig keverem habverővel. Megy hozzá a forróvízzel előzetesen kikevert kávé, a vanília, és az olvasztott vaj. Ezután ismét eltehetem a habverőt. A többi hozzávalóval kemény tésztát gyúrok belőle, majd két 4 cm rudat formázok belőle, amely kb 20 cm hosszú. Sütőpapírral borított sütőrácson 180°C fokon 30 perc. Ezután hasonlóan járok el, mint fent, azaz pihentetés, szeletelés, ismét sütés, 160°C fokon ennek is elég volt nálam 30 perc.

Ez is finom volt, de a tésztája inkább egy zsírszegény omlós tésztából készített kekszre emlékeztet, amit kicsit túlsütöttek.

Most kimentem a konyhába, és megkóstoltam (még)egyet, hogy ellenőrizzem. Azért ez is finom. (a biztonság kedvéért félóránként tesztelem)

Ettem még kettőt. Nagyon finom!

Megjegyzés: Ez nem az a roppanós-omlós kekszféleség, ami kis országunkban igen népszerű, hanem kifejezetten harapós, száraz, és nem túl édes kétszersült, tea és kávé mellé. Szóval ha valaki ezt szeretné sütni a gyerekeknek, ne tegye! Már csak a kávé miatt sem…

Címkék: , , , , ,

Mandulaforgácsba “panírozott” keksz aszalt földieperrel

2009. május 5., kedd | desszert | 6 hozzászólás

pa100057

Ez a recept már jó ideje várakozik arra, hogy elkészüljön. A kezdeti nehézségek, ti. mivel lehet helyettesíteni a citromkakukkfüvet, a hétvége után megoldódni látszottak: Férj kijelentette, hogy kakukkfű sütibe nem való, bors meg bazsalikom sem, a levendula az egy molyirtó, kamillát legfeljebb gargalizálásra, a vágott virágnak meg vázában a helye! (mondjuk ez utóbbiban kivételesen egyetértünk. Nekem sem fordulna meg soha a fejemben, hogy az anyák napi orgona csokrom desszertként prezentáljam az ünnepi ebéd végén :) )

Szóval citromkakukkfű sztornó, de akkor meg minek betartani a recept további utasításait. És lőn. Random módon kiválogattam, amit megtartani gondoltam, a többit lecseréltem/elhagytam. A végeredmény: egy tökéletesen ropogós teasütemény, aminek egyetlen hibája van: a szárított  eper.

A szárított epernek ugyanis csak nyomokban, jelzetten van eper íze, inkább csak viricsédes-csupamag, gumicukor állagú érdekesség. Na persze, az eredeti receptben ez is házilag készült, ami feltehetően lényegesen finomabb az ipari változatnál, de ennyire elhivatott azért én nem vagyok.

Szóval elkészítem e legközelebb is? Igen! Szárított eperrel? Soha!

Viszont aszalt cseresznyével, vagy meggyel határozottan kellemes lehet…

32 darab/ 2 tepsi

150 gr aszalt eper, 113 gr olvasztott vaj, 100 gr cukor, 188 gr rétesliszt, 2 ek citromlé, 1 citrom reszelt héja, 2 ek tejszín, csipet só, csipet sütőpor

100 gr mandula forgács

Az epret megmostam, 3 mm darabokra vagdostam. A tészta hozzávalóival összegyúrtam, és 2 cm átmérőjű golyókat formáltam belőle. Ezeket ellapítottam, és mindkét oldalukat a mandulaforgácsba paníroztam, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. 180°C fok, 17 perc.

pa100041

Megjegyzés: a mandulaforgácsos eljárást nagyon sok angol nyelvű gasztroblogon láttam, gyakorlatilag mindenféle, lágyabb tésztájú cookieshoz használható (így megtapad a mandula). Tényleg nagyon finom a  ropogósra sült mandula bunda a kekszeken.

pa100083

Címkék: , , , ,

Pecorinós diós keksz, rozmaringgal

2009. május 1., péntek | sós | 6 hozzászólás

pa070029

A fiúknak. Sör mellé. Hirtelen, mert minden előzetes figyelmeztetés nélkül kezdtek el sörözni. Férj, Apu, meg Öccs. Itthon meg egy félig sült báránycombon kívül semmi sör mellé való…

Szóval még egy bőr a kukoricás kekszről, ezúttal sósan. (nem állítom persze, hogy ne akartam volna már napok óta kipróbálni ezt a változatot is)

A sikerét leginkább a következő életképpel tudnám  szemléltetni: két (elvileg) felnőtt fiatalember áll a konyhapult mellett.  A tűzforró kekszecskéket a tepsiből szájukba gyömöszölik. Ordítanak, káromkodnak, égett ujjaikat rázogatják, égett nyelvüket sörrel hűtik. De a  tűzforró kekszet változatlan elánnal tömik magukba…

3 tepsi (NAGYON kevésnek bizonyult, duplázni érdemes)

200 gr simaliszt, 50 gr kukoricaliszt, 50 gr darált dió (nem baj, ha nem finomra), 150 gr vaj, 1 tojás, 20 gr nádcukor, 60 gr finomra reszelt pecorino, 1 ek apróra vágott rozmaring levélke, csipet sütőpor(elhagyható), 1 tk só

A hozzávalókat összegyúrjuk, 1 cm golyókat formálunk a tésztából, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, villával lelapítjuk. 200°C fok, 10-12 perc. Azért érdemes megvárni, amíg kihűl…

Megjegyzés: túlsütni nem szabad! Akkor jó, amikor a keksz teteje még sápadt, csak az alja halványan narancssárga. Ez a szín a kekszek alsó szélénél látszik, nem is kell megfordítani hozzá.

pa070025

Címkék: , , , , ,

Kis színes: mákos keksz az áfonyahabhoz

2009. április 27., hétfő | desszert | 4 hozzászólás

pa020010

Vagyis hogyan húzzunk le még egy bőrt a kukoricalisztes kekszről :) De komolyan, a kukoricaliszt a kekszben annyira jól bevált, olyan elképesztően omlós, roppanós lesz tőle, hogy én most ezzel teljesen szerelembe estem. Amúgy is a házi omlós keksz a gyengém, szóval azt hiszem, addig fognak készülni nálam ennek a keksznek a variációi, amíg a férjem el nem kobozza tőlem a kukoricalisztem (már ha tudja…) A mostani keksz azért készült, hogy lássam, kisebb mennyiségben is működik e, és igen! Annyira ropogós még másnap is, hogy nem is találok szavakat!

És persze nagyon viccesen néz ki a pöttyös keksz. És annyiféle habot lehet hozzá készíteni, amik szintén színesek. Szóval látványos, nemcsak finom!

2 tepsi kekszhez

50 gr darált mák (nem baj, ha nem egyenletesen finom porrá), 50 gr kukoricaliszt, 50 gr rétesliszt, 100 gr olvasztott, kihűtött vaj, 30 gr tejszín, 50 gr cukor, 1 ek házi vaníliás cukor (1/2 rúd vanília belsejének felel meg), kevés reszelt citromhéj (elhagyható), csipet sütőpor

A tészta hozzávalóit összegyúrom. Mogyorónyi ( 1 cm átmérő) golyókat formázok belőle,villával lelapítom, és hideg helyre teszem, amíg kissé megszilárdul. 180°C fok, 12 perc.

Most áfonyahabot készítettem hozzá, amihez 10 dkg mélyhűtött áfonyát még hidegen elkevertem 10 dkg mascarponeval. 1 dl tejszínt 2 ek cukorral kemény habbá verek, és összeforgatom a mascarpones krémmel, poharakba szétosztom, és kekszeket szurkálok a habba. Ez így elég tömény az én ízlésemnek (Férjnek persze nem!), bár kétségtelenül finom. Szóval szerintem a mascarpone azért túlzás, natúr joghurt jobb lett volna. Ja, és persze a tejszínt felverés előtt mélyhűtőbe rakom 10 percre, hogy igazán kemény legyen a tejszínhab.

pa030011

Címkék: , , , , , , , ,

Aszalt szilva hab ánizsos, kukoricalisztes kekszecskékkel

2009. április 24., péntek | desszert | 6 hozzászólás

p9300002

Az utóbbi idők legjobban sikerült desszertje. De tényleg. A keksz valami elképesztően ropogós, omlós (másnap is!), és annyira kellemes az íze, hogy számomra ez lett minden idők legjobb teasüteménye (amit igazából inkább a kávé mellé eszegetünk). A hab mellé pedig nagyszerű kontrasztot adott a ropogós kis félfalatnyi semmiség. És amúgy is imádom az aszalt szilva-kukoricaliszt kombinációkat, mert alapvetően szabolcsi lány vagyok-voltam-maradok.

4 adag hab

15 dkg aszalt szilva, 2 narancs leve+ amennyi még szükséges, 4 tk nádcukor, 2 dl tejszín

Semmi extra, az aszalt szilvát megmosom, és a narancsok levével, meg a cukorral botmixerrel pürésítem. Ha szikkadtabb-szárazabb aszalt szilva van itthon, akkor kevesebb kell belőle, és jelentősen megnőhet a felhasznált narancslé mennyisége. Ilyenkor érdemes néhány órával előtte beáztatni a gyümölcslébe. Az a lényeg, hogy lágy püré legyen végül, nem száraz, de az nem baj, ha emellett kicsit darabos is marad (izgalmas textúrájú, így mondják a lusták). A tejszínt felhasználás előtt 10 percre a mélyhűtőbe teszem, hogy igazán kemény habbá tudjam majd felverni. Robotgéppel érdemes, itt még én is képes vagyok lemondani a kézi habverés gyönyöreiről :) A kemény tejszínhabba beleforgatom lazán a szilvapürét. Négy tálkába elosztom, a tetejét kanál hátával elsimítom. Időmilliomosok használhatnak habzsákot is. A hűtőben tárolom felhasználásig (ez azért fél napnál ne legyen több), de fogyasztás előtt 10 percre megy a mélyhűtőbe. Tálalásnál 3-6 kekszecskét nyomkodok a hab tetejére.

2 tepsi kekszhez (ami lényegesen több, mint amit a szilvahab megkíván, de nálunk azért ez nem okoz gondot, sőt, legközelebb duplázom a mennyiséget)

100 gr kukoricaliszt, 50 gr finomliszt, 100 gr olvasztott, kihűtött vaj, 20 gr narancslé, fél narancs reszelt héja, 30 gr finomított kristálycukor, 20 gr méz, 1 tk ánizs, csipet sütőpor

Az ánizst mozsárban porrá őrölöm, majd a többi hozzávalóval együtt összegyúrom. Hűtőben pihentetem 15 percig. 1 cm átmérőjű golyókat formázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, és egy villával lelapítom a tetejét. 180°C fokon 8-10 perc alatt megsül. Amikor a kekszek alja kezd  narancssárgára pirulni (kezd, és nem barna, csak halványan narancssárgára vált), akkor kész. Figyelni kell, nem szabad túlsütni, mert keserű, ha megég. Nem fognak nagyon megnőni, szóval lehet szorosabban is rakosgatni a tepsibe, ha nem teszünk bele több sütőport egy csipetnyinél. Ez is csak azért kell, hogy leheletnyit lazuljon a tészta, de nem a habszivacs szerkezet a cél. Komolyan ez a legfinomabb aprósütemény, amit valaha ettem ( igen, a karamellás-barnított vajas keksz a második helyre szorult). Persze van az a mondás az ízlésekről, meg a pofonokról…

Címkék: , , , , , ,

Karamellás barnított vajas keksz

2009. március 26., csütörtök | desszert | 2 hozzászólás

p9010040És akkor íme a végleges változata. Az eredeti recept innen származik, de hazai alapanyagokra adaptálva a végeredmény nem lett tökéletes. De mivel az íze mennyei, csak az állagával voltak gondok, nekifutottam még egyszer, néhány változtatás után pedig az állaga is csodálatos lett. Nem túl édes, kávé mellé való, omlós, ropogós, és nem utolsósorban-karamellás.

250 gr liszt (fele sima, fele rétes, és ez itt fontos), 250 gr vaj, 120 gr cukor, 2 tojás sárgája, 1/2 mokkáskanál finom  só,  csipet (!) sütőpor

A cukorból habverővel történő folyamatos kevergetés mellet karamellt készítek egy magas falú lábosban ( nem kell kevergetni, csak rázogatni, ha valaki szereti a barnább, égettebb karamellt, úgy hamarabb is készen van, de én az egészen világos, borostyánszínűt szeretem). Ha kész, beleteszem a vajat- itt sistergés és fröcsögés  következik mind a vaj, mind az én részemről, és ezért fontos a magas falú lábos is. Folyamatosan kevergetem kis lángon, amíg a vaj megbarnul és a karamell feloldódik, de a vaj még nem ég meg. Megy bele a só is, de egyszerűbb eleve sózott vajat használni. Ha ez is kész, habverővel való folyamatos kevergetés mellett hozzáadom a lisztet, kis adagokban, amíg még forró a massza, mert ha kihűl, darabossá válik a karamell. Keverőtálas robotgéppel rendelkezők előnyben. Lágy tészta lesz, és még nagyon meleg, úgyhogy  a tojások sárgája és a sütőpor néhány perc múlva  kerül bele.  A sütőpor története pedig a következő: ha belekerül a tésztába, az könnyebb, levegősebb, keksz állagú lesz- ahogy a férjem szereti, ha nem kerül bele, omlós, porhanyós aprósütemény lesz belőle- ahogy én szeretem. Innentől a tészta kb fél órára megy a hűtőbe, amíg kicsit megdermed, és formázható lesz. Nem tovább, mert akkor egy nagyon kedves karamellás tégla lesz belőle, ami csak jelentős izommunka és heves küzdelem + egy kés kicsorbulása árán szeletelhető. Ebben az állapotában nyújtható, szabdalható (üveg vágódeszkán ajánlatos azért, kevésbé tud odaragadni), de én kis golyókat formáltam belőle ( 1,5 cm átmérő), amit aztán villával lelapítottam. Sütőpapírral bélelt tepsi, 200°C fok, 13 perc az én sütőmben.

Címkék: , , ,