keksz

karácsonyi menü proseccora: gesztenyés édeskömény krémleves, narancsos bazsalikomos aranydurbincs sült kapris narancsos baríntott vajjal, pirított fenyőmaggal, karfiol ropogóssal és mandarinos zabaglione amarettivel

2012. december 20., csütörtök | desszert, hal, köret, leves | 6 hozzászólás

Bevallom őszintén, én a prosecconak nem voltam nagy híve korábban, amíg a férjem meg nem ismertem. Ennek pedig már több mint 10 éve. Az ő hatására viszont egyre jobban megkedveltem, a mediterrán, főként az olasz konyhával együtt, és most már gyakorlatilag ugyanúgy az ünnepekhez tartozik, min egy-egy üveg jó bor, vagy a család egyes hölgy tagjainak a pezsgő. Ez a menü most a La Gioiosa proseccojára lett tervezve, és bár rajongásunk tárgya ezúttal (és még egy jó ideig) csak a férjem számára élvezhető, az ételek segítségével én is egy kicsit visszazökkentem az édes életbe, már csak azért is, mert az igazán könnyed és mediterrán hangulatú ízeken túl az egész menü minimális munkával készült el, szóval mondanom sem kell, karácsonyra igazán ideális lehet.

A leves a gesztenye és édeskömény nagyon jól működő, kellemes és visszafogottan édeskés kombinációja, az aranydurbincsról pedig nem is tudom, mit írhatnék- szeretem azt hinni, hogy a magyar halak az abszolút kedvenceim, de ez a durbincs megfosztotta  a trónjától még a balatoni fogast is. Az aranydurbincs íze számunkra már önmagában, kevés sóval és olívaolajjal is isteni (és szerencsére ez az a hal, amit a pisztrángon kívül a leggyakrabban sikerül frissen, nagyon jó minőségben beszereznem), de ez a sült kapris, narancsos barnított vaj, a pirított fenyőmag és a hasába tömött narancs és bazsalikom olyan módon kerekíti ki az ízeket, amit nehéz megfogalmazni másként, mint hogy új kedvencünk született, és hogy képesek lennénk napi rendszerességgel is megenni ezt a halat az unalom veszélye nélkül. A mini, ropogós karfiolos rétes tekercsek kiváló köretnek bizonyultak, és akár előre is összeállíthatók, ezzel is meggyorsítva a karácsony esti munka folyamatát.

A zabaglione ezúttal mandarinnal és a La Gioiosa proseccoval készült, a prosecco felét pedig csak a legvégén adtam hozzá, így enyhén pezsgő habot kaptam, ami a házi amarettikkel szintén kiváló ünnepi desszertnek bizonyult.

  •  gesztenyés édeskömény krémleves
  • 4 főre
  • 2 nagy édesköménygumó (60 dkg)
  • 20 dkg főtt gesztenye
  • 2 fej vöröshagyma (15 dkg)
  • 8 dl víz
  • 1 dl prosecco
  • 4 ek tejszín
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek vaj
  • petrezselyemzöld (vagy az édeskömény gumójának üde zöld levélkéi) és olívaolaj  a tálaláshoz

A hagymát felkockázom, az édesköményt szintén. Az olívaolajon megolvasztom a vajat, majd átpirítom rajta a hagymát, hozzáadom az édesköményt és ezzel is átpirítom. Felöntöm a proseccoval, beforralom (ha gyerek is eszik belőle. ha nem gond, hogy kissé alkoholos marad, akkor a proseccot csak a legvégén adom hozzá, így jobban érvényesül az íze), hozzáadom a vizet, gesztenyét, sózom, majd fedő alatt puhára főzöm a zöldségeket.

Beleöntöm a tejszínt, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem.

Tálalásnál apróra vágott petrezselyemzöldet szórok a tetejére és csepegtetek rá olívaolajat is.

  •  narancsos bazsalikomos aranydurbincs barnított vajas sült kapris narancsos szósszal, pirított fenyőmaggal, karfiolos rétes tekercsekkel
  • 2 főre
  • 2 aranydurbincs (2×35 dkg)
  • 1 narancs
  • 1 csokor bazsalikom
  • olívaolaj
  • fekete bors
  • 1 marék fenyőmag (2-3 dkg)
  • 1 narancs
  • 3 ek kapribogyó (leszűrve, átöblítve, lecsepegtetve, leszárírtva)
  • 3 dkg vaj
  • 5 nagyobb levél bazsalikom
  • 20 dkg karfiol (tisztítva)
  • 1 tojás
  • 2 ek zsemlemorzsa (15 gr)
  • fekete bors
  • olívaolaj
  • 4 réteslap

A karfiolt késes aprítóban morzsásra darálom, majd hozzákeverem az elhabart tojást, zsemlemorzsát, sózom, borsozom a keveréket.

A réteslapokat megkenem olívaolajjal, félbehajtom, ismét megkenem olívaolajjal, majd az egyik hosszanti szélére halmozok két púpos evőkanálnyi karfiol morzsát. A morzsát egyenletesen eloszlatom a széle mentén, majd a két rövidebb széléből 3-3 centinyit ráhajtok a töltelékre és viszonylag szorosan feltekerem a tekercseket. Olívaolajjal lekenem, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd 180 C fokon 20 percig sütöm.

Az aranydurbincsot szárazra itatom konyhai papírtörlővel, majd vékonyan beolajozom, megszórom sóval, borssal a bőrét és a hasüregét is. Az egyik narancsot vékonyan felszeletelem, 2-3 kisebb karikát a durbincsok hasába teszek, egy-egy ág bazsalikommal együtt, a maradékot szétosztom egy sütőpapírral bélelt tepsi alján, ott, ahova  adurbincsokat később fektetni fogom. A narancs karikákra fektetem a halakat, majd előmelegített sütőben 200 C fokon 25 percig sütöm azokat.

A vajat egy serpenyőben mérsékelt lángon addig hevítem, amíg enyhén barnulni kezd. Óvatosan, hogy ne égjen, csak kicsit barnuljon. Hozzáadom a kapribogyókat, 1-2 percig sütöm, időnként megrázogatva a serpenyőt, közben hozzáadom a csíkokra vágott bazsalikomleveleket is. Végül hozzáadom a narancs finomra reszelt héját és levét is, majd összeforralom és lehúzom a tűzről.

A fenyőmagot száraz serpenyőben, kis láng felett, gyakran rázogatva megpirítom.

Tálalásnál a durbincsokra kanalazom a narancsos kapris barnított vajat, megszórom fenyőmaggal, és két-két rétes tekercset adok a halak mellé.

  •  mandarinos zabaglione amarettivel
  • 3 tojássárgája
  • 1 mandarin leve és finomra reszelt héja
  • prosecco, annyi, hogy a mandarin levéhez adva 1 dl folyadék legyen összesen
  • 2 ek cukor

Vizet forralok egy akkora fazékban, amibe állítva a keverőtál fala nem érintkezik az edény falával, csak a pereme, a víz mennyisége pedig csak annyi, hogy  a tál alja ne lógjon bele a gyöngyöző vízbe.

A tojássárgáját a mandarin levével, héjával, a cukorral és a prosecco felével a vízgőz felett, állandóan verve-keverve habverővel habosra keverem. Amikor a massza krémessé válik, megemelkedik és kivilágosodik, akkor jó a zabaglione, ekkor leveszem  a vízgőzről és még egy kicsit kevergetem habverővel, hogy ne főjjön tovább. Ha kissé kihűlt, hozzáadom a maradék proseccot, lazán átkeverem és poharakba adagolom.

Két-három darab amarettivel tálalom.

  • amaretti
  • 2 tojásfehérje
  • 125 gr őrölt, blansírozott mandula
  • 150 gr porcukor
  • 1 tk keserűmandula kivonat (vagy helyette pár csepp keserűmandula aroma)

A tojásfehérjéhez szitálom a porcukrot, majd hozzáadom a darált mandulát és a keserűmandula kivonatot is és elektromos habverővel kikeverem. Habzsákba töltöm, majd nagyjából 2 centi átmérőjű kis halmokat nyomok a masszából egy sütőpapírral bélelt tepsibe, egymástól elég távol, mivel sütés közben megnőnek. Ezután szikkadni hagyom, legalább fél-egy órán át.

160 C fokon, légkeverés mellett sütöm 10 percig, majd a sütőt kikapcsolom, az ajtaját félig kinyitom és abban hagyom kihűlni az amarettiket.

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Zabpelyhes mogyorós nagyon ropogós keksz

2011. február 2., szerda | desszert | 28 hozzászólás

P1010146

Vagyis ilyen lenne a zabfalatok, ha igazán finom lenne. (majdnem. Plusz mogyoró.)

Nagyon, nagyon gyors, nagyon, nagyon ropogós. Meg finom.

A szódabikarbónától. Nem állítom, hogy az első spontán kísérlet tökéletes lett, kicsit ott megszaladt a szódabikarbóna, és én például nem is bírtam belőle enni (tanulság: soha ne álljunk neki kekszet sütni kávé előtt, legalábbis ne próbáljunk meg improvizálni), de Férj elpusztította, és egyben megoldódtak a gyomorsav túltengési problémai is. Ez a recept természetesen már a továbbfejlesztett és azóta többszörösen letesztelt változat, ez tényleg nagyon jó lett, szerintem is, sőt, a dolgok jelenlegi állása szerint a család ezt napi rendszerességgel bírná enni. (és a lelkesedésem jelenlegi állása szerint pedig egy ideig fogja is)

  • 18 nagy kekszhez
  • 10 dkg vaj
  • 8 dkg finomra hengerelt zabpehely
  • 8 dkg rétesliszt
  • 4 dkg finomliszt
  • 1 tojás
  • 6 dkg nádcukor
  • 5 dkg egész mogyoró
  • 1/4 tk szódabikarbóna
  • 1/2 tk sütőpor

A liszteket, zabpelyhet, szódabikarbónát és sütőport alaposan elkeverjük, majd összegyúrjuk a többi hozzávalóval. (a cukor mennyiségét meg lehet emelni benne 8, vagy akár 10 dkg-ra egyéni ízléstől függően, nálunk ez részben a gyerek számára készült uzsonnára, így csak visszafogottan édes, nekünk így pont jó, de aki kifejezetten édességnek szánja, tegyen hozzá legalább 8 dkg nádcukrot.)

Ezt követően két módon lehet formázni:

1.) zöld diónyi gombócokat formázunk belőle, amit a két tenyerünk között ellapítunk

2.) 5 cm átmérőjű hengerré formáljuk a tésztát, folpackaba tekerjük és 1 órára a hűtőbe tesszük, majd miután vághatóra dermedt, éles késsel egy centi vastag korongokat vágunk belőle, amit kézzel még kicsit megigazítunk, megformázunk, ellapítunk. A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, egymástól jó messze, nagyon meg fognak nőni.

Előmelegített sütőben (villanysütő) 180°C, alsó-felső sütés, 10 perc, amíg aranybarnára sülnek.

Melegen még puha, így a sütőlapon érdemes kihűteni.

Megjegyzés:

A kekszet lehet ízesíteni 1 ek vaníliás cukorral, 1 tk őrölt fahéjjal, vagy mézeskalács fűszerkeverékkel is, ízlés szerint, felnőttek 1 mérőkanálnyi (7 gr) durvára darált kávét is tehetnek bele, de nálunk leggyakrabban a fent szereplő natúr változat készül.

Címkék: , , ,

Marcipános kekszek

2010. december 15., szerda | desszert | 10 hozzászólás

P1018816

Csillagok főleg, meg azokból karácsonyfa és hóember, meg egyrétegű karácsonyfa, mert Csipi mostanában a mintás kekszekre van rákattanva. A karácsonyfához két eltérő méretű csillag alakú kiszúrót használtam (ha van több méret, az jobb, akkor magasabb lesz a fa, mert ez így elég belemagyarázós karácsonyfa lett), és aztán a csillagokat egymásra ragasztottam egy csepp olvasztott étcsokival, amit akár még fel is lehet díszíteni, olvasztott csokiból húzott csíkokkal, cukormázzal, színes szórócukorral, miegyébbel.

A keksz meg nagyon finom, ropogós, imádni való. Narancsos diómarcipánt is lehet használni hozzá, ez most egyszerű mandula marcipánnal készült.

A marcipánt kis kockákra vágom. A marcipán kivételével a többi hozzávalóból tésztát gyúrok, végül óvatosan a marcipánt is hozzádolgozom. Gombóccá formázva folpacka csomagolva hűtőbe kerül félórára a tészta, amíg kicsit megdermed, majd lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtom. Tetszőleges kiszúróval formákra vágom, majd sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. ( a maradékot ha összegyúrjuk, utána érdemes újra lehűteni, a puha tészta nem jól formázható)

Előmelegített sütőben 180°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés, villanysütő) 12-14 perc.

Tepsiben hűtöm ki.

Megjegyzés: Karácsonyra készült még ennek a keksznek két változata, az egyik a citromos mákos mandulamarcipános, amihez a fent megadott mennyiségű tésztához egy evőkanálnyi darálatlan mákot és egy nagyobb citrom felének a finomra reszelt héját gyúrtam, és egy narancsos fahéjas mogyorómarcipános, amihez a marcipán a mandulamarcipánhoz hasonlóan készült, csak pirított, őrölt mogyoróból (és a keserű mandula kivonat helyett ugyanannyi vizet tettem a masszához), a tésztába pedig 1 tk őrölt fahéjat és 1 mk narancsolajat ( nagyjából fél kisebb narancs reszelt héja) gyúrtam még bele.

Címkék: , , ,

Gyömbéres mézes keksz

2010. december 15., szerda | desszert | 4 hozzászólás

P1018735

Nagy omlós kekszek szempillantás alatt, az a kategória, amit szerencsére annyi ideig tart csak elkészíteni, mint megenni. Karácsonyra szerintem ideális, ha már az összes kézműves remek elfogyott, de a vendégség még nem.

  • 10 dkg rétesliszt
  • 5 dkg finomliszt
  • 10 dkg vaj
  • 5 dkg méz
  • 1 ek nádcukor
  • 1 tk gyömbérpor
  • 1/4 tk szódabikarbóna
  • 1/4 tk sütőpor

A liszteket elkeverem a sütőporral és a szódabikarbónával, majd összegyúrom a többi hozzávalóval.

Egy nagyobb darab folpack fóliát letekerek és a tésztából hengert formálok a fólia közepén. Betekerem a fóliába, mint a szaloncukrot, így még szép egyenletes vastagságú 4-5 cm átmérőjű henger alakúra formázom, majd megy a hűtőbe egy órára, amíg megszilárdul benne a vaj.

Éles késsel fél centis szeleteket vágok belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsiben teszem egymástól távolabb, meg fog nőni sütés közben. Előmelegített sütőben, 180°C hőmérsékleten (villanysütő, alsó-felső sütés), 10-12 perc.

Sütőlapon hűtöm ki, csak hidegen szedem fel, mert melegen még lágy.

Megjegyzés: Ízesítéssel lehet variálni, mehet bele mézeskalács fűszerkeverék, vaníliás cukor, reszelt citrom vagy narancshéj is.

Címkék: , ,

Sós karamellás földimogyoró tallérok

2010. április 16., péntek | desszert | 14 hozzászólás

P1012735

Ha egy kis édességet iktatunk közbe, a medvehagyma is jobban csúszik.

Egyébként csak idő kérdése volt, hogy ez is elkészül a mogyorós és a kávés-mandulás változat után. Az eredeti receptért meg nem győzök eleget hálálkodni Latsiának, mert ez a tészta (ha lehet annak nevezni olyasmit, ami liszt nélkül készül) tényleg nagyon finom, és nagyon egyszerűen, gyorsan elkészíthető.

A só-karamella-földimogyoró kombinációról pedig szerintem nem mondok újat azzal, hogy aki egyszer megkóstolja, azonnal függővé válik.

Még a  végére egy idézet Férjtől: “Brutálisan finom”

  • 2 tepsi
  • 20 dkg sózott, pörkölt földimogyoró
  • 10 dkg cukor
  • 6 dkg vaj
  • 1 tojás

A cukorból világos karamellt készítünk, majd hozzákeverjük a mogyorót és miután az összes karamell a mogyorókra tapadt (szilikonos) sütőpapírra terítjük szét. Miután kihűlt, késes robotgéppel a lehető legfinomabbra daráljuk.

Hozzáadjuk a vajat és a tojást, összegyúrjuk, majd 2 centi átmérőjű golyókat formázunk a masszából (ha az túl lágy lenne, mert az összegyúrás előtt nem vártuk meg, amíg a mogyoró teljesen kihűl, (ki lenne ilyen türelmetlen?) akkor tegyük be a hűtőbe fél órára).

A golyókat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, majd a  tetejüket villával ellapítjuk.

200°C fokon (gázsütőben) 12 perc, vagy amíg az alja el nem kezd arany barna színűvé válni.

Sütőpapírostól rácsra emelve hűtjük ki. (melegen még puha, de ha kihűl, megszilárdul)

Címkék: , , ,

Aszalt meggyes, csokis keksz

2010. január 22., péntek | desszert | 5 hozzászólás

P6300007

Vagyis a fekete-erdő keksz.

Csajos süti, ugyanis nálunk Férj úúútálja a meggyet és a csokit együtt. Ezért most a “bébiszitternek” (azaz Anyunak),  és magamnak sütöttem egy adaggal.

Elég finom lett, ezt abból gondolom, hogy Férj hazaérkezett, és azonnal eltüntetett belőle néhány darabbal, leküzdve heveny úúútálatát, és még azt is találta rá mondani, hogy ez nagyon finom. Na, ez aztán a dicséret!

Ropogós, csokis, meggyes, erről nem is kell többet beszélni.

Ha valaki meg unná a meggyet és csokit együtt, az tegyen bele egy teáskanálnyi őrölt csilit (én tettem a fele adagba), az garantáltan feldobja majd.

  • 3 tepsi
  • 30 dkg simaliszt
  • 20 dkg vaj
  • 13 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 5 dkg aszalt meggy
  • 5 dkg étcsoki (60% kakaótartalom felett)
  • 1 ek kakaópor (cukrozatlan, holland)
  • 1 csipet (nem több!) sütőpor
  • opcionális: 1 tk szárított, őrölt csili

A csokit és a meggyet késsel nagyjából felaprítom.

A lisztet elkeverem a kakaóval és a sütőporral, majd hozzáadom a vajat, cukrot, tojást, csokit és az aszalt meggyet.

Összegyúrom, majd egy nagyobb darab folpack fólia közepére egyengetem és hengert formálok belőle. Ráhajtom a fóliát, és addig hengergetem a rudat az asztalon, amíg egyenletes vastagságú és felületű, 5 cm átmérőjű hengert nem kapok.

Hűtőbe kerül 1-1,5 órára, amíg megdermed benne a vaj. Ezt követően éles késsel 3-4 mm szeleteket vágok belőle, és ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom.

180°C fokon (gázsütőben) nekem 15 perig sültek. Érdemes figyelni, a sütési idő függ a kekszek vastagságától és a sütőtől is.

A sütőpapírral együtt rácsra emeltem a kekszeket kihűlni.

Megjegyzés: 1.) Ami szerintem még illene hozzá, az egy kevés őrölt fahéj a tésztájába keverve.

2.) Nem szeretjük a túlságosan édes sütiket, így ez a keksz is csak visszafogottan édes. Ráadásul 85% kakaótartalmú csokit használtam hozzá, amivel nekünk nagyon ízlett, de el tudom képzelni, hogy másnak ennyi cukor kevés bele, így aki alapból édesszájúbb, az emelje meg a cukor mennyiségét 15 dkg-ra.

3.) A díszítéshez használt mascarpone nagyon jól illett a kekszhez, így akár kevés porcukorral kikevert mascarponeval keksz szendvicseket is készíthetünk belőle (és az már majdnem fekete-erdő torta…)

Címkék: , , , ,

Két keksz: aszalt sárgabarackos, mandulás korianderrel és aszalt szilvás, diós fahéjjal

2010. január 19., kedd | desszert | 5 hozzászólás

P6260005

Ebben a hónapban Férj tényleg minden második nap ügyel. Ezt a részt most nem részletezném túlságosan. Ponty órákig áll az ajtót lesve, miután elmegy, hátha visszajön és képtelen aludni, ha ismét hazajön (két nap múlva), nehogy elmulasszon egy perc közös játékot is. És ha este véletlenül mégiscsak elnyomja a buzgalom (azaz szó szerint összecsuklik a fáradtságtól), az apja pólójával alszik. Nekem meg a szívem szakad meg miatta…

Persze Férj miatt is, neki sem túl jó mostanában. Az csak egy (és a legkisebb) dolog, hogy zacskókból, dobozokból eszik szendvicseket, sütiket és akármilyen finomat is főzök, műanyag ételhordóban megmikrózva már nem az igazi. Ennek ellenére igyekszem legalább ezen a téren kicsit bearanyozni az életét, mást segíteni neki most úgysem tudok. Úgyhogy az ellátmányába próbálok mindenféle finomságot csempészni. Például ezeket a kekszeket.

A mandulás sárgabarackos ötlete Beatbulltól származik, bár ő nem kifejezetten ilyen sütire  gondolt a minap. A koriandertől nem kell megijedni benne, egyáltalán nem sokkoló az íze, sőt, nagyon visszafogott, harmonikus, kellemes.

Az aszalt szilva-dió-fahéj kombinációt meg szerintem nem is kell bemutatni, és szintén nem meglepő módon a kekszben is remekül működnek együtt.

A felvagdosott puha aszalt gyümölcsök húsa kissé beledolgozódott a tésztába a gyúrás során, így ezek a kekszek nem annyira ropogósak, inkább csak omlósak és kicsit puhábbak. (igazából egy pohár tejjel mennyeiek!) De ha ropogósat szeretnénk, akkor nagyobb darabokra vagdossuk fel hozzá a gyümölcsöket.

  • Aszalt sárgabarackos-mandulás
  • 3 tepsi
  • 20 dkg finomliszt
  • 10 dkg finomra  őrölt mandula (ha van, blansírozott)
  • 15 dkg vaj
  • 8 dkg cukor
  • 8 dkg aszalt sárgabarack
  • 1 kis tojás
  • 1 ek koriander (szűken mérve)
  • csipet(!) sütőpor (nem több!)

A koriandert egy evőkanálnyi cukorral együtt mozsárban porrá őröljük.

Az aszalt sárgabarackot késsel apróra vagdossuk.

A sütőporral elkevert lisztet, mandulát, tojást, vajat, cukrot, őrölt koriandert és a darabolt aszalt barackot összegyúrjuk, majd a tésztát egy jó nagy darab folpack fólia közepére rakjuk. Itt egy 5 cm átmérőjű hengert formázunk belőle, majd szorosan betekerjük a fóliába. A fóliába csomagolt tésztát még néhányszor áthengergetjük, hogy egyenletes legyen a rúd felszíne, majd hűtőbe kerül jó másfél órára.

Ha a tészta megdermedt, kicsomagoljuk és éles késsel 3-4 mm szeleteket vágunk belőle.

A korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, és  előmelegített sütőben, 180°C fokon (gázsütő) 15-18 percig sütjük, vagy amíg a kekszek alja elkezd aranyszínűvé válni. (az én sütőm elég vacak, érdemes már 10 perc után figyelni a kekszeket!)

Rácsra rakosgatva hűtöm ki, majd jól záródó dobozban tárolom.

  • Aszalt szilvás-diós
  • 3 tepsi
  • 20 dkg finomliszt
  • 10 dkg finomra őrölt dió
  • 15 dkg vaj
  • 10 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 8 dkg aszalt szilva
  • 1 púpos tk őrölt fahéj
  • csipet(!) sütőpor

Az elkészítése pedig teljesen megegyezik az aszalt sárgabarackos kekszével, az aszalt gyümölcs vagdosásától kezdve végig a gyúráson, szeletelésen, sütésen át.

Címkék: , , , , ,

Mákos keksz aszalt vörösáfonyával

2009. december 15., kedd | desszert | 24 hozzászólás

P5220043

Akkor szerényen azzal kezdem, hogy Férj szerint ez lett “A KEKSZ”.

De ezek után még folytatom, mert napok óta először le tudok ülni nyugodtan, és legalább pár percre csinálhatom azt, amihez kedvem van. Ez nem jelenti azt, hogy a tündéri kisded nonstop ölben hurcolásához vagy  a kissé eufemisztikusan közös játéknak titulált közös  majomkodáshoz ne lenne kedvem, de azért ez szünet nélkül, reggeltől estig kissé megterhelő tud lenni. Az igazság az, hogy Ponty egy percre sem mozdul el mellőlem öt centinél távolabb, általában a lábamba kapaszkodik és így “utazik” velem mindenfelé a lakásban, és ha értelmes (szerinte persze totálisan szükségtelen) dolgot szeretnék csinálni, azt a majdnem egy teljes éve minden elszántságával akadályozza meg. Így gyakorlatilag napok óta zacskós mini stollenen élek, ha főzök (többnyire éjszaka), azt csakis minimanónak és a ház szinte folyamatosan távol lévő urának teszem. Persze Férjre is most tört rá (mikor máskor?) az ellenállhatatlan házias koszt evési kényszer, legnagyobb bánatomra pedig Ponty is csatlakozott a pörkölt fan klubhoz. “Szerencsére” Férj mostanában alig van itthon, így nem kell túl sűrűn paprikás csirkét és káposztás kockát prezentálnom vacsorára, én meg amúgy is csak a stollent eszem.

Most, hogy végre jól kipanaszkodtam magam, végre hajlandó leszek a receptről is ejteni pár szót.

Tényleg csak pár szót, mert olyan gyors és egyszerű, mint amilyen finom.

Két változatban készült, az 5 dkg mák+ 25 dkg lisztből készült  érdemelte ki Férj szerint a nagybetűs keksz titulust, a 10 dkg mák+ 20 dkg liszt változat pedig tőlem nyerte el “A MÁKOS SÜTI” minősítést.

  • 3 tepsihez
  • 20 dkg finomliszt + 10 dkg darált mák   VAGY   5 dkg darált mák + 25 dkg simaliszt
  • 15 dkg vaj,
  • 8 dkg cukor,
  • 8 dkg aszalt vörösáfonya,
  • 1 citrom leve és reszelt héja,
  • 1 kis tojás

A hozzávalókat gyorsan összegyúrjuk, ahogy összeáll a tészta, már jó is, nem kell alaposan kidolgozni.

A tésztát egy nagyobb darab folpack közepére tesszük, 5 cm átmérőjű rudat formázunk belőle, becsomagoljuk a fóliába és addig hengergetjük, amíg sima, egyenletes felszínű henger lesz belőle.

Hűtő, egy óra, vagy amíg megdermed.

Éles késsel a rúdból 3 mm vastag szeleteket vágunk és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk. Mehet viszonylag sűrűbben, nem fog nagyon megnőni.

180°C fokon (gázsütő) 18 perc, vagy amíg az alja aranyszínűre sül.

Én rácsra szedegetve hűtöttem ki.

Lehetne nyújtani a tésztát és csinos formákat kivágni belőle süti kiszúróval, de éjfél után ehhez csak ritkán van kedvem. (Ilyenkor azonban célszerű az áfonyát késsel durván felaprítani a tésztába gyúrás előtt, hogy könnyebb legyen a szaggatás!)

Címkék: , , ,

Mandulás keksz sáfránnyal, rózsavízzel

2009. november 27., péntek | desszert | 4 hozzászólás

P5040032

Az arab konyhák világa igen közel áll hozzám, ezzel sok újdonságot nem mondok. A sáfrány-rózsavíz-mandula kombinációja sem először fordul elő nálam egy édességben. Igazából az egyik nagy kedvencem. Így hát sok gondolkodást nem igényelt este nyolc után ennek a keksznek az összeállítása egy NAGYON fárasztóra sikerült nap után. (mert a süti az orvosság a léleknek és annak az elkészítése nem is igazi munka, sokkal inkább rekreáció)

Egyébként nem történt semmi különös, csak Ponty úgy döntött, hogy egyetlen percre sem mehetek tőle egy méternél távolabb (lehetőség szerint 10 centinél távolabb sem), beleértve azt az időt is, amikor ő alszik. Erről pedig úgy gondoskodik, hogy alvás közben (is) fogja a lábamat. Egyébként is kicsit megterhelő a főzés és a házimunka (főleg a napi 5-6 óra, számomra kevéssé pihentető közös “játék” után), miközben egy alig egy éves kapaszkodik a lábamba és egy meglehetősen interaktív mókának képzeli azt, hogy én bepakolom a kukába a szemetet, ő meg kipakolja. Természetesen édes rendületlenül, az összes rosszaság elkövetése közben gurgulázó (tényleg!) hangokat hallat és kacag. Haragudni nem lehet rá, ez egyértelmű, csak elfáradni mellette, de nagyon.

Szerencsére van egy ősöreg, kicsontozott, alig működő laptopunk, amin azért némi technikai nehézség és sorozatos malőrök árán, de tudom írni a blogot a lábamba csimpaszkodva alvó kisded mellet is. (minő szerencse, hová is lenne a világ, ha hanyagolnám eme igen nagy jelentőségű cselekedetemet)(önironikusan vigyorgó szmájli)

A kekszet ezúttal csak magamnak sütöttem (volna, de nem kell aggódni, Férj természetesen ügyes és lop magának belőle), ezért ez most egy sok vajjal készült változat. Omlós, ropogós, illatos, csodálatos.

  • 3 tepsihez
  • 20 dkg finomliszt
  • 10 dkg finomra darált mandula
  • 15 dkg vaj
  • 10 dkg + 1 ek cukor
  • 1 tojás
  • csipet  sáfrány,
  • 1 ek rózsavíz,
  • fél narancs leve és reszelt héja.

A sáfrányt egy evőkanálnyi cukorral porrá dörzsölöm mozsárban, majd feloldom a rózsavízzel.

A lisztet, cukrot, vajat, tojást, mandulát, narancslevet,  reszelt héjat és a sáfrányos keveréket összegyúrom. Amikor a tészta összeállt, egy nagyobb darab folpack fólia közepén 5 cm átmérőjű hengert formálok belőle, majd betekerem a fóliába, mint a szaloncukrot. Itt még lehet gurigázni vele, hogy szép egyenletes henger legyen.

Hűtőbe kerül, amíg megszilárdul. Ez kb egy óra.

Miután már megdermedt benne a vaj, kicsomagolom és egy éles késsel 3 mm szeleteket vágok belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek a korongok, majd 180°C fokon sütöm 10-12 percig, amíg az alja elkezd aranyszínt kapni.

Forrón még puha, meg kell várni, amíg kihűl és megszilárdul, csak utána kerül a kekszes dobozba. (a maradék)

Címkék: , ,

Kókuszos zöld teás keksz

2009. július 28., kedd | desszert | 22 hozzászólás

p1030018

Pedig már két hete megvan a matcha… Igen, a matcha, amiről annyit (s)írtam.

Köszönet érte ismét Ponty Úrnak, aki kozmopolitává avanzsálta magát, így gasztronómiai (beszerző) körútjaim immáron lehetővé váltak. Na nem túl messzire mentünk egyelőre, csak Debrecenbe, ahol a Carpe Diem teázóban a kisded személyes varázsának köszönhetően kimértek nekem 50 gr matcha nárcisz teát, és nem kellett megvennem az egész dobozt hozzá. Igaz, “csak” suisen, vagyis ez a gyengébb minőségű, de sütéshez-főzéshez használható matcha, nem wakatake, de én már ezzel is elégedett vagyok (egyelőre).

A  matcha csodás zöld színét egyébként annak köszönheti, hogy a tearügyeket két hét leárnyékolás után, frissen a rügyezés után szedik le, és minden egyéb fakszni ( a senchakhoz használt többszöri gőzölés-sodrás-szárítás) nélkül megszárítják, majd a levelek erezetét és a szárát eltávolítják, és csak a fennmaradó, válogatott levéldarabokat (tencha) őrlik porrá (matcha). Azaz ez a szín tiszta klorofill, semmi mesterséges színezék. Az íze ennek a fajtának (nárcisz suisen) pedig engem leginkább a csalánteára emlékeztet. Ez ugye, nem túl jó, de a magasabb kategóriájú matchák között akad könnyed, olykor virágos, nagyon kellemes ízű tea is bőséggel.

Ha sikerül esetleg ilyet szereznünk, ügyeljünk a tárolására, légmentesen záródó fémdobozban tartsuk, lehetőleg a hűtőben. Így akár két évig is eltartható jelentősebb minőségromlás nélkül. (igaz, hogy nekem már a fele elfogyott két hét alatt… )

Ez a fajta matcha tea készítésére nem alkalmas, íze ahhoz túlságosan erős.

Így aztán kellett vennem egy matcha-sencha keveréket (melynek csodás illata, és sárgabarack utóíze van!), és egy virágos aromájú senchát is, hogy legyen mit kortyolgatni otthon. Ha már ott jártam…

A fent említettekből pedig az következik, hogy két hete úszik a konyhám a zöldben. Készült belőle turmix, kókusztejes tejberizs, szorbet, szinte mindenbe raktam belőle. És rendkívüli aktivitásom is ennek köszönhető, lévén a matcha élénkítő hatása jelentős!

De eddig semmi olyasmi, amit posztolhattam volna, mert azért egy turmixot mégsem… (vagy mégis?)

p1030041

  • 3 tepsihez
  • 30 gr kókuszreszelék,
  • 100 gr rétesliszt,
  • 100 gr simaliszt,
  • 150 gr puha vaj,
  • 100 gr cukor,
  • 2 tk matcha por,
  • 1 tojás,
  • 1/2 kk sütőpor

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, mogyorónyi (1 cm) gombócokat formálunk belőle, és sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. Nem kell egymástól messzire, nem fog jelentősen megnőni. Villával lelapítjuk a golyókat, és 180°C fokon 13 percig sül.

Azért itt majdnem kísértésbe estem, hogy kinyújtsam a tésztát, és sütiszaggatóval essek neki… De Ponty Úr szerencsére felébredt, és meggátolt a konyha további amortizálásában.

Ha valakinek affinitása lenne ilyesmire, az pihentesse előtte fél óráig a hűtőben a tésztát.

Címkék: , , , ,