kecskesajt

Citromos spenótos újkrumplisaláta

2011. május 27., péntek | egytálétel, hús nélkül, köret, saláta | Nincs hozzászólás

Ez az egyik újabb keltezésű újkrumplisaláta, amit a facebookon már említettem. Tehát elsőnek citrom és spenót. Nagyon könnyed, üde ízű tavaszi saláta, ami kecskesajttal önálló fogásként is megállja a helyét. Készül belőle egy füstölt lazacos változat is, ami szintén nem megvetendő (ennek e receptjét is leírom megjegyzésben a legvégére, de sajnos ehhez fotó már nem készült), vacsorára szerintem tökéletes, de sajt vagy lazac nélkül köretként is ettük már a napokban malacsült mellé. Az eddig leírtakból pedig kiderül, hogy ez a saláta bizony nálunk újabban visszatérő vendég, és akkor azt már mondanom sem kell, hogy nagyon finom.

  • 1 kg újkrumpli
  • 3 nagy tányér fiatal, apró levelű spenót vagy bébispenót (~ 16-18 dkg)
  • 1 nagy vagy 2 közepes citrom
  • 2 salotta
  • 3 marék kaprigyümölcs (vagy kapribogyó)
  • 15 dkg friss típusú kecskesajt
  • olívaolaj
  • fekete bors

A krumplit héjában megfőzöm, majd leszűröm, kihűtöm, meghámozom, felkarikázom. Ízlés szerint persze lehet ledörzsölve is főzni és a maradék vékonyka héjat végül rajta hagyni.

A salottát finomra aprítom, majd kevés olívaolajon üvegesre sütöm. Rádobom a spenótot, összeforgatom, majd lehúzom a tűzről, ennyi hő elég is, épp csak össze kell hogy essenek a levelek. Ráreszelem a citrom héját, ráfacsarom a levét.

A kaprigyümölcsöt átöblítem, leszűröm, leszárazom, durvára vágom. Ha kapribogyót használunk, azt elég csak átöblíteni.

Az újkrumpli karikákat összeforgatom a spenóttal, kaprival, meglocsolom bőven könnyű, gyümölcsös ízű olívaolajjal, tekerek rá borsot, sót, óvatosan összeforgatom.

A kecskesajtot rámorzsolom a salátára.

Hidegen és langyosan is finom.

Megjegyzés:

A lazacos változathoz a citrom levét kikevertem olívaolajjal és nagyjából 4 ek Philadelphia krémsajttal, ezt forgattam össze a spenótos-citromos újkrumplival és 10 dkg csíkokra tépkedett füstölt lazaccal.

Ha nem apró levelű spenótból készül, akkor csíkozzuk fel előtte a leveleket.

 

Címkék: , , , , , , , ,

Sóskás kecskesajttorta

2011. május 27., péntek | desszert | 6 hozzászólás


Ez a torta sem számít kifejezetten újdonságnak a blogon, bár ez a változat a sóska miatt egészen más karaktert kapott. Férj pedig határozottan állítja, hogy ez a világ legfinomabb süteménye, így gondoltam érdemes ezt a  receptet is megosztanom. Abban pedig egyet kell értenem vele, hogy sóska témában ez a torta egyszerűen verhetetlen, legalábbis most ezt mondom, amíg el nem készül egy újabb adag mentás cukros puding…

  • Sóskás kecskesajttorta
  • 24 cm átmérőjű piteformához
  • tészta:
  • 5 dkg finomliszt
  • 5 dkg rétesliszt
  • 5 dkg kukoricaliszt
  • 10 dkg vaj
  • 5 dkg nádcukor
  • 1 tojássárgája
  • 1 mk sütőpor
  • kecskesajtkrém:
  • 15 dkg friss típusú, puha, krémes natúr kecskesajt
  • 10 dkg sóska
  • 2 dl tejszín
  • 2 egész tojás+ 1 tojásfehérje
  • 2 dkg kukoricaliszt
  • 7,5 dkg nádcukor

A tészta hozzávalóit gyorsan, de alaposan összemorzsoljuk, úgy hogy a vaj lehetőleg ne olvadjon meg. Sütőpapírral kibélelt piteforma aljába szórjuk a morzsát, majd kanál hátával elegyengetjük és lesimítjuk, de csak épp annyira tömörítjük, hogy összeálljon, ennél jobban lenyomkodni nem kell.

Előmelegített sütőben 220°C fokon 15 percig elősütjük.

A krémhez a megmosott, leszárított sóskát turmixgépben vagy botmixerrel simára mixeljük a tojásokkal, kukoricaliszttel, szétmorzsolt kecskesajttal, cukorral. Végül belekeverjük a tejszínt is, ezt már kanállal forgatjuk hozzá, nem turmixoljuk. Az elsősütött tésztalapra öntjük a krémet.

140°C fokon további 40 percet sütjük.

Hidegen szeletelhető.

Címkék: , , ,

Kecskesajttorta eperrel

2011. május 11., szerda | desszert | 5 hozzászólás

Avagy a kecskés eper, ahogy a facebookos közönségszavazáson elkeresztelték.(igazság szerint ez a név sokkal jobban tetszik, mint a címben szereplő, de félő hogy többeket félrevezetne a recept tartalmával kapcsolatban)

Tehát volt pénteken az a szavazás, ahol eldöntötték helyettem, hogy mit süssek estére. Ez egyébként egy nagyon praktikus dolog, nagyon megkönnyíti a helyzetem, mivel általában két dolog közül nem tudok választani ha desszertre kerül a sor, így meg ezt megteszik helyettem, ráadásul még a blogon is azt lehet utána olvasni, amire a többség kíváncsi, szóval tiszta haszon, mindenki nyer, lehet rendszert csinálok belőle.

Az pedig már egészen apró szépséghibája lett a dolognak, hogy végül újra kellett sütnöm, mert vasárnap este megettük az egészet és egy morzsányi sem maradt fotózáshoz. Ezt pedig nem bánta amúgy senki, mert isteni finomra sikerült. Az eper még mindig a fóliában mosolygósra érlelt fajta, szóval ráfért egy kis feljavítás, de a balzsamecetes rozmaringos szirup határozottan élvezhetővé varázsolta az amúgy kifogástalan megjelenésű szemeket.

A nem sokkal lemaradt “vesztes” levendulás prosecco zselébe merített eper pedig hamarosan következik, csak hogy mindenkinek a kedvében járjak.

Még egy szó a tésztáról: ez egy egészen új fejlesztés, és úgy gondolom, határozottan jól sikerült az innovációm. Tehát alapvetően egy omlós alap, kevés sütőporral fellazítva, amit nem nyújtok, hanem belemorzsolok a formába majd nagyon finoman kanál hátával elsimítok, lenyomkodok, de úgy, hogy ne tömörüljön össze a tészta csak egyenletes legyen a felszíne. Az eredmény egy könnyű tészta, ami könnyebb a kekszmorzsás alapnál és levegősebb, mint a hagyományos linzertészta. Sajttorta alá kiválóan működik, érdemes kipróbálni!

  • 24 cm kapcsos tortaforma
  • tészta:
  • 5 dkg rétesliszt
  • 5 dkg finomliszt
  • 5 dkg kukoricaliszt
  • 10 dkg vaj
  • 5 dkg nádcukor
  • 1 tojássárgája
  • 1 mk sütőpor
  • töltelék:
  • 15 dkg friss típusú édeskés, puha, zsíros kecskesajt
  • 2 dl tejszín
  • 2 tojás+ 1 tojás fehérje
  • 1 ek (15 gr) kukoricaliszt
  • 5 dkg nádcukor
  • eper:
  • 50 dkg eper
  • 2 dl balzsamecet (nem túl sűrű)
  • 2 ek nádcukor
  • 1 kis ág rozmaring

 

A tésztához a liszteket elkeverem a sütőporral, majd hozzáadom a vajat, cukrot, tojás sárgáját és gyorsan, de alaposan elmorzsolom. A finom morzsás állagú tésztát egy sütőpapírral bélelt aljú kapcsos tortaformába vagy piteformába öntöm, elegyengetem, majd kanál hátával lesimítom a tetejét. Nagyon lenyomkodni nem kell, épp csak annyira, hogy összeálljon és sima legyen a teteje. Előmelegített sütőben 200°C (villanysütő, alsó-felső sütés) 15 percig elősütöm.

Közben a sajtot elmorzsolom, hozzáadom a tejszínt, tojásokat, a fehérjét és a cukrot, majd habverővel simára keverem, ne maradjanak benne sajtdarabok, majd óvatosan az elősütött tészta tetejére öntöm. Ismét sütő, 140°C, 40 perc.

Az epret megtisztítom, kicsumázom, félbe/negyedekbe vágom. A balzsamecetből a cukorral és az egészben hagyott rozmaring ággal együtt sűrű szirupot főzök. Ha kész, kiszedem belőle  a rozmaringot és összeforralom az eperrel, majd tálalás előtt hűtőben legalább 2 órán át érni hagyom.

A tortaszeletek tetejére tálalásánál egy-egy adag epret pakolok.

Megjegyzés: Ha lesz érett, édes eper, azt elég majd csak a kihűlt sziruppal összeforgatni tálalás előtt. Forralni, érlelni azt igazából nem lesz szükséges.

Címkék: , , ,

Medvehagymás babsaláta

2011. április 11., hétfő | hús nélkül, saláta | 8 hozzászólás

 

Tehát egy medvehagyma. Igyekszem még a szezonon belül posztolni a recepteket, mert ez a legkevesebb, amivel tartozom annak a nagyon kedves olvasómnak, aki idén ismét egy szép (és hatalmas!) szállítmánnyal ajándékozott meg belőle. Bár az az igazság, hogy az ismételt munkába állás és a még mindig örökmozgó apróság mellett egyre inkább azt gondolom, hogy ez szinte lehetetlen lesz. (munkahelyen pedig nem illik blogot írni, persze lehet, ha nagyon muszáj, mert a költészet napja az épp ma van, és ami azt illeti, még mindig tart a játék a bonbonokért)(minden eddigi megfejtést beküldőnek pedig nagyon köszönöm a játékot, és nemsokára sorsolás!)

Szóval aki rajong ezért a zöldségért, annak szerintem kötelező legalább egy olyan saláta, amiben jelentős térfogatot képező zöldként szerepel a medvehagyma. Az már egészen más kérdés, hogy szociális szempontból nem túl kedvező a hatása, sőt, hát érdemes egy hosszú hétvégére időzíteni, ha nem akarjuk egészen messzire kergetni magunktól embertársainkat. De én még talán ezt az áldozatot is bevállalnám érte…

A recept pedig még mindig az egyszerű (de nagyszerű) kategóriát gazdagítja.

  • 20 dkg nagy szemű fehér bab
  • 2 nagy marék medvehagyma
  • 10 dkg friss típusú kecskesajt
  • 8 nagyobb fél aszalt paradicsom, olajban eltett, lecsepegtetve (6-7 dkg)
  • 4 ek olívaolaj
  • 2 ek fehér balzsamecet (ha nincs, helyette fehérborecet)
  • 2 ág kakukkfű

A babot beáztatom egy éjszakára, majd másnap friss vízben felteszem főni a kakukkfű ágakkal és némi sóval.

A medvehagymát megmosom, centrifugálom, vékony csíkokra vágom, a lecsöpögtetett aszalt paradicsomot szintén.

A megfőtt babot leszűröm, és még forrón összeforgatom a medvehagymával, majd hozzákeverem az aszalt paradicsomot, olívaolajat, balzsamecetet, végül rámorzsolom a kecskesajtot is.

Akár magában, akár hideg vagy meleg sült mellé kiváló.

Címkék: , , , , ,

Kecskesajtos diós sült céklakrém

2011. március 27., vasárnap | felvágott helyett, kölyök kaja | 6 hozzászólás


Variációk egy témára. A sült cékla talán még egy kicsit a telet idézi, de ez a friss ízű krém már egyáltalán nem. Az alap, a kecskesajt-dió-sült cékla, egy kevés joghurttal könnyítve, már önmagában is egy üdítő ízű és színű szendvicskrém, sőt, aki úgy gondolja, az itt meg is állhat, de a narancs és a bazsalikom annyira jól illik hozzá, és ez a trió igazából az én egyik nagy tavaszidéző téli kedvencem, szóval én nem tudtam kihagyni belőle.

Kecskesajt hiányában krémes fetával is készülhet, ekkor azonban további só hozzáadása a krémhez már nem szükséges.

Sok magvas fekete kenyérrel az igazi, legalábbis nekem, de nyers zöldségekhez mártogatósnak, vagy a vidám színe miatt gyermekétkeztetéshez is kiválóan alkalmas.

 

  • 10 dkg friss típusú, krémes kecskesajt
  • 30 dkg sült cékla (tisztítva)
  • 1 marék dió (4-5 dkg)
  • 3 ek dióolaj
  • 1/2 narancs héja
  • 5-6 nagyobb levél bazsalikom
  • natúr joghurt, ha szükséges

 

A céklát megmosom és héjával együtt sütőben megsütöm, 220°C,nagyjából 1 óra, a cékla méretétől függően. (Energiatakarékos megoldás, ha sütemény vagy kenyér sütése közben sül, és egyszerre nagyobb mennyiségben is készíthető.)

A diót száraz serpenyőben megpirítom, héját ledörzsölöm, késsel finomra aprítom.

A meghámozott, feldarabolt céklát a kecskesajttal, olajjal, sóval és ízlés szerint a finomra reszelt narancshéjjal, felaprított bazsalikomlevéllel együtt botmixerrel pürésítem. Ha nem lenne elég krémes, pár kanál joghurtot is lehet hozzá adni, és azzal együtt folytatni a pürésítést.

Végül hozzákeverm a diót. Jól záródó edényben, hűtőben tartva napokig eláll.

 

 

 

Címkék: , , , ,

Sonkás spenótos kecskesajtos kelt palacsinta

2011. március 22., kedd | kelt tészta, kölyök kaja, sós | 4 hozzászólás

Milyen régen volt már palacsinta…
Na azért ez önmagában nem igaz, csak gondoltam Csipi legújabb ízkombinációira, mint a körtés zabpelyhes palacsinta kacsatepertővel, nem lenne akkora igény. (milyen fura, hogy a gyerekek a legkülönfélébb dolgokat képesek összeenni, boldogan és mosolyogva, pedig én már a látványtól is rosszul voltam…)
Szóval kelt palacsinta, de ez annyit tesz, hogy picivel több ideig kell várni a tésztára, miközben az kel, aktív munka nincs sok vele. Sós változat, vagyis egy kis tejföllel kiváló vacsora lehet az egész családnak. Én most érett, kemény kecskesajttal és parasztsonkával készítettem, de tudom, hogy ilyesmit sajnos néha nehezebb beszerezni, mint prosciutto crudot és pecorinot, ezért nem tartom szentségtörésnek azt sem, ha azokkal készül el.

A spenót még bolti bébi benne, de nemsokára itt a friss a kertben, azzal is remekül működni fog!

  • 12 darab
  • 12 dkg rétesliszt
  • 2 dl tej
  • 2 tojás
  • 3 ek olívaolaj
  • 5 dkg érett, kemény kecskesajt (ha nincs, juhsajt, pecorino is jó)
  • 5 dkg parasztsonka (vagy prosciutto crudo)
  • 5 dkg spenót (bő maréknyi)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 dkg friss élesztő
  • 1 tk cukor
  • tejföl a tálaláshoz

Az élesztőt feloldom a langyos tejben, hozzákeverem a lisztet, tojást és a cukrot (habverővel érdemes, hogy csomómentes legyen). Félreteszem kelni, és ha a tészta megemelkedik majdnem a duplájára, buborékos lesz, hozzákeverem az olajat, finomra reszelt fokhagymát, apróra kockázott sonkát, sajtot és a felcsíkozott spenótot. Borsozom ízlés szerint. Sózni is ízlés szerint, a sonka és a sajt sósságának a függvényében.

Felhevített palacsintasütőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm ki mérsékelt láng felett, mindkét oldalán aranyszínűre. Ha teflon a serpenyő, nem kell további zsiradék, ha hagyományos, akkor minden újabb adag előtt kenjük ki olajjal.

Tejfölt adok mellé.

Címkék: , , , , , ,

Sült padlizsán saláta és babpogácsa

2010. augusztus 4., szerda | előétel, hús nélkül, köret, saláta | 2 hozzászólás

P1015342

Mihez lehet kezdeni egy láda szilvával és két kilónyi padlizsánnal, ha semmilyen sütőt igénylő eljárás nem jöhet szóba, mivel tegnap a kezemben maradt a sütőm ajtaja? (mondtam már, hogy nem a tegnapi volt a kedvenc napom? De ha meg nagyon(nagyon-nagyon) keressük a dolgok jó oldalát, akkor a nap pozitív felfedezése: a dél-afrikai borok egészen jók tudnak lenni. Csak most meg a fejem fáj)

Mert egyébként szilvás süti és padlizsánkrém lett volna belőle.

A padlizsánt azért (részben) már megoldottam, ahogy a cím is jelzi. Kis kutakodás a szakácskönyveimben, és egy ázsiai ételekről szólóban ott áll a recept: padlizsánszeletek feketebabmártásban. A cím megtetszett, de a receptet már nem olvastam végig, igazából még a hozzávalókig sem jutottam el, így az a rész is kimaradt, hogy végy két teáskanálnyi feketebabot. Én helyette vettem húsz dekányi vöröset, mert csak az volt itthon, de hát ez is sötét, az is sötét (de én nem, a látszat ellenére sem, és még szőke sem vagyok, bár ez most kevéssé hihető).

Szóval a sok és értelmetlen bevezető csak a macskajajnak köszönhető, és semmi köze nincs az ételhez.

Igazából ez két köret, abból, amit itthon találtam, és az előző nap jerk módon bepácolt, ma pedig roston megsütött hús mellé készítettem, olyan szempontok alapján, hogy azért valamennyire passzoljon hozzá ízileg. Aztán passzolni passzolt, bár a karibi konyhához már köze nem volt, inkább olyan közel- és távol-keleti vonások lettek felfedezhetőek rajta. A padlizsán ráadásul nálam nem is aratott olyan nagy sikert első körben, a babpogácsával ellentétben (amit már akkor is szenzációsnak tartottam), bár Férjnél egyértelműen elsőre is kiverte a biztosítékot. De aztán morzsoltam rá egy kis kecskesajtot (és nem utolsósorban hagytam összeérni egy-két órán át a salátát), és hihetetlen módon az is megjavult, de még hogy! Igaz, hogy így már nem annyira köret, hanem szinte egy komplett főfogás lett belőle. A babpogácsáról meg még nem is áradoztam, pedig kellene. Aztán még annyit, hogy pöttyet érdekesre sikerült az alapanyagok összeállítása, elég elszánt gasztrománnak kell lenni ahhoz, hogy ezek mind fellelhetőek legyenek a háztartásban, de minden kevésbé jól felszerelt főzőcskézőt csak biztatni tudok, hogy használja a kreativitását a helyettesítéseknél, a fűszerekből tegyen hozzá, vagy vegyen el belőle (meg én is írok néhány jegyzetet). És akkor a tanulság: másnaposan még jobban főzök (cseppet sem célzás), vagy csak a sütőm elvesztése miatti bánatomat szublimáltam ilyen formában?

(és tényleg fáj a fejem, szóval tovább nem szaporítom a szót)(de mi lenne, ha nem fájna?)

(mindenkitől elnézést kérek, de a kaja tényleg jó volt)

Babpogácsa

  • 2-3 főre
  • 20 dkg száraz vörösbab (~ 40 dkg, ha konzerv)
  • 1 kis fej piknikhagyma (vagy 1 salotta, vagy 3-4 dkg vöröshagyma)
  • 1 púpos ek simaliszt (~ 15 gr)
  • 1/3 rúd fahéj
  • 1 csillagánizs
  • 1 ek méz
  • 1 ek szójaszósz
  • 2 ek napraforgóolaj

A babot beáztatom néhány órára, majd friss, sózott vízben felteszem főni a fahéjjal és a csillagánizzsal. Ha már puha, leszűröm, leöblítem, lecsöpögtetem, kiszedem belőle a fűszereket, majd villával vagy krumplinyomóval összetöröm. Hozzáadom a szójaszószt, mézet, olajat, lisztet, a nagyon finomra aprított hagymát, alaposan összegyúrom, majd zölddiónyi gombócokat formázok belőle, amiket ellapítok.

Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül mindkét oldalukon pirosra sütöm. Ha nem teflon serpenyőben készül, tegyünk alá némi zsiradékot a sütésnél.

Sült padlizsán saláta kecskesajttal

  • 2-3 főre
  • 3 padlizsán (~ 1 kg)
  • 10 dkg friss típusú kecskesajt (vagy feta)
  • 2 ág oregánó
  • 5 ek hidegen sajtolt dióolaj (vagy olívaolaj)
  • 5 ek balzsamecet (én meggybalzsamot használtam)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 tk koriandermag
  • 1 tk római kömény

A padlizsánt megmosom, nagyjából fél centi vékony szeletekre vágom. Grillrácson vagy grillserpenyőben a szeleteket mindkét oldalukon barna csíkosra sütöm. Sózni nem kell előtte és olajozni sem, legalábbis nekem nem ragadt le eddig soha, csak legyen elég forró a rács.

Közben az oregánó levélkéit nagyon finomra aprítom. Egy mélyebb tálban elkeverem az olajjal és a balzsamecettel. Hozzáadom a kés pengéjével meglapított, előzetesen megtisztított fokhagymát. A koriandert és a római köményt száraz serpenyőben néhány másodpercig sütöm, amíg illatozni nem kezd, majd mozsárban porrá őrölöm, ezt is az olajhoz adom ízlés szerinti mennyiségű sóval együtt.

A megsült padlizsánokat még melegen a salátaöntetbe forgatom, majd egy lapos tányérra szedem. A tál alján maradó öntetet a padlizsánokra locsolom, és végül a sajtot rámorzsolom a tetejére.

Hűtőben 1-2 órát pihenjen tálalás előtt legalább.

Ha nincs otthon meggybalzsam (mert ez ugye előfordul), akkor szupermarketekben kapható balzsamecetet olyan módon használjuk fel hozzá, hogy előtte feloldunk benne némi nádcukrot vagy mézet. Ekkora mennyiséghez úgy 2 teáskanálnyi cukor vagy egy evőkanálnyi méze szükséges.

Ha nincs otthon friss oregánó, akkor úgy 1 teáskanálnyi szárítottat használjunk, de morzsoljuk előtte porrá mozsárban vagy az ujjaink között, akkor nem lesz olyan zavaró száraz-levél-esett-a-salátámba érzés evés közben.

A fokhagymáról szóló tudományos értekezés pedig a következő: az öntetet készítsük el előre, akkor kellően átveszi a fokhagyma ízét mire elkészül a padlizsán, és az összeforgatás előtt ki lehet dobni a meglapított, de egészben hagyott gerezdet belőle. Így finoman fokhagymás íze lesz az olajnak, de nem fogja bántani a gyomrot a nyers fokhagyma (és mi sem a közelünkbe merészkedő embertársainkat). Viszont ha csak az utolsó percben készült el a marinád, akkor a fokhagymát inkább hagyjuk benne, és a mélyebb tálban hagyjuk érni a salátát. A fokhagyma pecázás-padlizsán szétterítés-sajtozás pedig majd a tálalás előtt.

P1015350

Címkék: , , , , , ,

Kecskesajtos, zsenge zöldborsós orecchiette tészta kis citrommal, 15 perc alatt

2010. június 10., csütörtök | babának, hús nélkül, tészta | Nincs hozzászólás


P1014366Nyár van, visszavonhatatlanul.

Igaz, hogy alig néhány nap alatt érkezett meg hozzánk mind a 36°C fokával, perzselő sugaraival, és ahol még egy héttel ezelőtt állt a víz, ott most szárazon pereg a homok. A békák öngyilkosok lesznek (nem vicc, az egyik felnyársalta magát a szögesdrótra),a  csigák petyhüdten lógnak a virágcserepeken, és olyan szánalmasak, hogy már nincs is szívem kilakoltatni őket a kertünkből.

Ponty bágyadtan pislog egész nap egy szál pelusban, és már a meztelenkedés sem dobja fel, nincs kedve homokozni, focizni a kertben, mert meleg van, és pára, iszonyatos pára, szinte megfojtja az embert. Engem is, nemhogy egy 17 hónapost. Persze ragad a naptejtől, és ez sem tetszik neki, nem az a piperkőc fajta akit csak úgy kenegetni lehet, minden reggel külön küzdelem, amíg egyenletesen bevonom faktorokkal a kicsi testét. Hát ez van most az öltöztetés helyett.

De a legyek jól vannak, köszönik szépen, a nagy vízben szépen kikeltek a lárvák, és aztán pont időben jött a meleg, felszárította a pocsolyákat, hogy ily módon biztosítsa nekik az optimális életkörülményeket. Ennek köszönhetően hemzsegnek kint és persze bejutnak a lakásba is, és hiába lóg a plafon minden négyzetméteréről légycsapda, éjszakára mindig marad egy, amelyik azzal szórakozik, hogy a hajunkba fúrja magát, ezzel percenként felébresztve a kiszemelt áldozatát. Azt meg már nem is említem, hogy miattuk Férj mostanában naponta előadja a légycsapós jelenetet a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmből…

Ha valaki mostanra arra a következtetésre jutott, hogy a nyár talán nem az én kedvenc évszakom, annak igaza van, nem szeretem, nagyon nem. Három hónap az évben, amit túl kell élni valahogy, és a meleg első percétől csak arra tudok gondolni, hogy mikor jön már az ősz. A június talán a legrosszabb, minden évben sokkol a hirtelen beköszöntő nyári időjárás, az égető nap, a forróság, a szárazság, a mozdulatlan és bágyasztó levegő. Aztán júliusra már kicsit megszokom, az augusztusi nyárutó pedig egészen magával ragad a hervadó szépségével.

Hát röviden(?) ennyi, ez a magyarázat, hogy miért fognak most megszaporodni a sütemények, a néhány perc alatt összedobható önvigasztaló finomságok a blogon, mert mint minden rendes nő, én is gyógyítom a lelkem, és egyáltalán nem meglepő módon én ezt ételekkel teszem.

Az elmúlt napok nagy kedvence, egy könnyű és nagyon finom tészta, ami 15 perc alatt készül el. (kis csalás a dologban: kifejtett borsót hozott Férj a piacról hozzá, olyan Nigellásan leegyszerűsítve a dolgokat) Az orecchiette csak a ráadás hozzá, nem kötelező, lehet helyette más durumlisztből készült apróbb tésztát is használni, de szerencsére én most szereztem belőle egy nagyobb mennyiséget a debreceni Corából.

  • 2 adag
  • 25 dkg zsenge zöldborsó (tisztítva)
  • 8 dkg friss típusú lágy kecskesajt
  • 2 nagyobb gerezd fokhagyma
  • 1/2 citrom reszelt héja
  • 2 ek citromlé
  • 2 dkg vaj
  • 20 dkg orecchiette ( vagy más apróbb tészta)
  • 10 nagyobb levél menta

A tésztát kifőzöm a zacskón lévő utasítások szerint.

Közben serpenyőben felhevítem a vajat és néhány másodpercig sütöm rajta a finomra aprított (vagy reszelt) fokhagymát, majd hozzáadom a zöldborsót. A zsenge zöldborsó 1-2 perc alatt megpuhul, ennél több idő nem kell neki. (viszont a magasabb keményítőtartalmú, idősebb zöldborsót jóval tovább kell párolni, és ilyenkor célszerű fedő alatt puhítani)

A borsóra reszelem a citrom héját, hozzácsavarok úgy 2 evőkanálnyi citromlevet, majd rámorzsolom a kecskesajtot. Kis láng fölött gyakran kavargatva felolvasztom a sajtot.

A közben kifőtt tészta főzővizéből bő fél decit a sajtos zöldborsóhoz merek, majd leszűröm a tésztát és összeforgatom a borsóval.

Végül a finomra metélt mentát is hozzáadom, összeforgatom vele, majd tálalom.

Címkék: , , , ,

Zöldborsó krémleves petrezselyemmel

2010. május 26., szerda | babának, leves | 2 hozzászólás

P1014048

Most valahogy nem nagyon jön az ihlet az írásra, köszönhetően a 18°C foknak, ami a lakásban tombol, ugyanis a miniatűr ellopta a légkondi távirányítóját, bekapcsolta, majd elrejtette, ki tudja hova. Ha nem hozza elő miután felébredt, kénytelen leszek felmászni a plafonra és manuálisan kikapcsolni.


Addig meg sütök egy pavlovát, a sütő legalább melegít.

Egyébként a leves nagyon finom, könnyed, nyárias, frissítő ízű, már ha valaki ilyenre vágyik, és nem fagyoskodik éppen…

  • 4 adag
  • 50 dkg zsenge zöldborsó (kifejtve mérve)
  • 15 dkg újkrumpli
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 5 dl alaplé (vagy leszűrt csirkehúsleves)
  • 1 nagy csokor petrezselyemzöld
  • 5 dkg mascarpone
  • 1 citrom héja finomra reszelve és a felének a leve
  • friss típusú kecskesajt a tálaláshoz

A zöldborsót felteszem főni az alaplével és még 5 dl vízzel, hozzáadom a négyfelé vágott megtisztított fokhagymagerezdeket, a meghámozott, nagyobb kockákra vágott krumplit, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.

Hozzáadom a száráról lecsipkedett petrezselyemzöldet, a citrom héját, levét, a mascarponet, és botmixerrel pürésítem. Sózom ízlés szerint.

Tálalásnál tányérokba szedem, és kecskesajtot morzsolok a forró levesbe. De lehet hozzá adni reszelt parmezánt vagy pecorinot is, sőt a levesbetét el is hagyható, én a sajtot csak a kisded forszírozott fehérjebevitele miatt tettem bele.

Címkék: , , , , , ,

Sült retek saláta mogyoróval, kecskesajttal, friss zöldekkel

2010. május 3., hétfő | előétel, hús nélkül, saláta | 8 hozzászólás

P1013358

Van az úgy, hogy az ember rákattan dolgokra, ételekre. Nálam most ilyen a sült retek. Főleg azért alakul így a viszonyunk, mert eddig a nyers formájával kifejezetten nem kedveltük egymást.

Amikor néhány napja megláttam Mammánál a sült diós retket, elég egyértelmű volt, hogy készítek majd valami hasonlót. Hasonlót azért, mert én amolyan ebéd-helyett-salátának szántam, nem köretnek.

Na most nem fogok mentegetőzni, de ez nem olyan saláta lett, amit össze lehet dobni a hűtő mélyén lapuló maradékokból. Sőt. Igazából nem is olcsó, ha úgy vesszük, takarékosabb lett volna bélszínt sütni ebédre (ki mennyiért veszi a bélszínt, ugye…). De annyira finom! Ebben pedig nem kis része volt a hidegen sajtolt mogyoróolajnak. Igazából teljesen megértem Mammát, és az ő erős kötődését ezen olaj irányába. Sőt, hát mi tagadás, én is hasonló sorsra jutottam… És lehet, hogy nem olcsó, de határozottan állítom, hogy minden pénzt megér! Ott vesszen a fodrász, meg a divatipar, én inkább erre költöm a családi büdzsé rám eső részét!

Aztán végül még írok egy pár szót arról is, hogy a helyes kis piros bogyók nálam miért kerültek felnégyelésre. Ennek oka pedig a hangya. A piacon kapható retek az finom, meg bio, ennek megfelelően nemcsak mi, kétlábúak rajongunk érte, de a hangyák is. Rágják kívül, rágják belül, ahol érik, és valahogy én meg nem szívesen közösködöm velük. Szóval én megfarigcsáltam a retkeket, ahol kellett, a hangya rágta héjtól is megszabadultam, és fájó szívvel, de kihajigáltam a menthetetlen példányokat. Ez így kevésbé lett látványos, de garantáltan hangyátlan, sőt, így még a fás daraboktól is megszabadulhattam.

A zöldsaláta hozzá most rukkola és bébispenót lett, mert az nő a kertben, de ez egy olyan egybeesés, ami szintén igen szerencsésnek bizonyult, ugyanis remekül illett  a salátához.

  • 1 adag (előételnek 2)
  • 2 csomó hónapos retek (kb 10 szem)
  • 3 marék zöldsaláta (nálam bébispenót és rukkola)
  • 10 dkg friss típusú kecskesajt
  • 1 marék mogyoró (kb 3 dkg)
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek hidegen sajtolt mogyoróolaj
  • 1/2 lime leve
  • 1 ek méz (nem karakteres ízű, pl vegyes virág)

A mogyorót mérsékelt lángon enyhén megpirítom, és félreteszem, amíg kihűl. Utána késsel durvára vágom.

A retket megtisztítom, negyedelem, a fás, hangya rágta részeket kivágom vagy eldobom. Az olívaolajon mérsékelt lángon körülbelül őt percig sütöm. Ha kihűlt, meglocsolom a lime levével, a mézzel és a mogyoróolajjal, jól összeforgatom. Én nem sóztam, mert nekem a kecskesajt elég sós volt, de ez egyéni ízlés kérdése.

A zöldeket megmosom, leszárítom, és egy tányérra rendezem. Ráhalmozom a retket, erre morzsolom a kecskesajtot, majd megszórom a pirított mogyoróval.


Címkék: , , , , ,