kávé

Retrománia/Kapucíner csokoládé szelet

2009. november 18., szerda | desszert | 22 hozzászólás

P4250006

Na még mindig a retro, vagy ez csak most kezdődik igazán?

A lelkesedés töretlen, a próbálkozások…. hááát.

Tegnap megpróbálkoztam Sajtkukacék gumicukrával. Gázsütőben.

Sütő legalacsonyabb hőfok+ az ajtaja négyrét hajtott konyharuhával kitámasztva =100°C. (egy fakanállal kitámasztva pedig=120°C fok, kitört belőlem a kísérletező szellem)

1. számú tapasztalat: gázsütőben ne álljunk neki elkészíteni. Vagy csak én nem tudom, hogy kell. A lényeg: isteni finom a massza, és helyenként lett olyan része is a gyümölcsbőrnek, ahol sejthetően isteni belőle a gumicukor is. De többnyire az enyém alul kiszáradt, felül meg még nedves maradt a lap. Nem azt mondom, hogy a tesztadag nem fogyott el még tegnap este a tökéletlen  állag ellenére…

Tegnap este, miután letettem aludni a fiúkat, még egy zselécukor recepttel is megpróbálkoztam, ami az aktuális kedvenc pralinés könyvemből származik. A hozzá szükséges pektint persze a világon sehol nem kapható, legalábbis nekem úgy tűnik. Következett a 2.számú tanulság: a pektin nem helyettesíthető alma+zselatin kombinációjával.

A zselé amúgy nagyon finom,  de talán ne nevezzük zselécukornak azt, ami csak egy gyümölcszselé.

Ennyi sok megpróbáltatás után jól jött egy kis sikerélmény.

Mert a Kapucíner szelet az viszont jó lett. Nagyon.

  • 6 db kis (3×5 cm) szelet
  • 100 gr fehér csoki,
  • 40 gr cukrozott sűrített tej,
  • 1 csapott tk instant kávé
  • 15 dkg étcsoki (50-60%)

Az apróra tördelt fehér csokit kis lángon (óvatosan!)/vízgőz felett/mikrohullámú sütőben megolvasztom. Elég csak picit meglangyosítani, épphogy csak megpuhuljon. Hozzáadom a sűrített tejet és a mozsárban vagy kézzel finomra morzsolt kávét. Érdemes finomabb szemcsés instant kávéból készíteni, pl Nescafe Gold (khmmm…igen, van itthon ilyen is), a sima piros Nescafe túl durva szemcséjű hozzá.

Ha már alig langyos, nagyobb darab folpackra öntöm, 3-4 mm vastagságban elkenem,  megpróbálom téglalap alakúra formázni. A folpackot ráhajtom, becsomagolom. Itt még lehet igazítani a formáján elég könnyen.

Megy a hűtőbe, nálam egy éjszakára.

Másnap feldaraboltam 3×5 cm szeletekre. Az étcsoki felét megolvasztottam, itt is elég csak annyira, hogy kenni lehessen, ez 32°C fok körül már megy is.

A fehér csokis darabokat bekentem a csokival. A fehér csokis rész nem lesz teljesen szilárd, így némi (nem sok) kézügyesség azért kell hozzá. Ezt a részt lehet késsel vagy szilikonos ecsettel is végezni, de én az ujjaimmal oldottam meg.

Egy réteg csoki után szilikonos sütőlapra kerültek (jó a folpack vagy a sima sütőpapír is) és mentek a hűtőbe megdermedni. Igazából már egy réteg is elég lett volna rá, de én tettem rá még egyet a biztonság kedvéért. Szóval az étcsoki másik felét is megolvasztottam és hasonlóan jártam el vele, mint először.  Szerintem megéri, két vékony réteget nekem könnyebb felvinni szépen, mint egy vastagabbat.

Ismét a szilikonos sütőpapírra kerültek, majd a hűtőbe, aztán becsomagoltam őket celofánba.

Ez már kissé unalmas lehet, de nincs más itthon és más emberi fogyasztásra szánt ételekhez rendszeresített csomagoló anyag (tehát nem sima csomagolópapír) nem jutott eddig még eszembe. Ezzel kapcsolatban várom az ötleteket, előre is köszönöm!

Címkék: , , , ,

Pumpkin spice latte (ha valakit a kevésbé jól hangzó sütőtökös tejeskávé elnevezés elriasztana)

2009. november 18., szerda | italok | 13 hozzászólás

P4250010

Csak sütőtök fanatikusoknak, de azoknak kötelező!

Hogy jól induljon a nap. A jó indítás része persze az is, hogy kisdedünk a hajnali kelés helyett fél tízig szundikáljon, lehetőséget teremtve ezzel napok óta először egy nyugodt, nem állva elfogyasztott reggelihez, melynek a végén, méltó befejezésként szerepelt ez a kávés különlegesség. Azt nem írom, hogy kávé, mert itt az itt szinte csak ízesítésre szolgált.

A főszereplő benne egyértelműen a sütőtök, mézeskalács fűszerekkel, tejhabbal. De nem bánom, lehet tejszínhabbal is készíteni.

A receptet itt találtam hozzá.

  • 1 adag
  • 2 púpos ek sült sütőtök püré
  • 2 dl tej (lehetőleg zsíros)
  • 1 tk méz/nádcukor (vagy ízlés szerint)
  • 1-1 késhegynyi őrölt fahéj és őrölt kardamom,
  • 1 szem szegfűszeg,
  • kevés szerecsendió reszelve
  • 1 erős presszókávé (ristretto, ha lehet)
  • tejhab/tejszínhab és fahéj a szervírozáshoz

A sütőtökpürét a fűszerekkel és a tejjel felforralom, kicsit állni hagyom. A szegfűszeget kihalászom belőle, hozzáadom a mézet/cukrot, majd turmixgéppel addig mixelem, amíg egynemű és habos nem lesz.

Lefőzöm a kávét.

Egy csinos csészébe öntöm a sütőtökös tejet, egy kanál hátára csorgatva a pohár oldala mentén öntöm bele a kávét (ha nem üveg a pohár, akkor ez a rész lényegtelen), így szép réteges lesz. Ez szerencsére a képen már nem látszik, mert túl sokat lötyögtettem a poharat.

A tetejére tejhabot vagy tejszínhabot kanalazok, fahéjjal megszórom és kész.

Szerintem mézzel és tejhabbal a legfinomabb.

Címkék: , ,

2 in 1 szülinapi reggeli: körtés-kávés palacsinta juharszirupos mascarpone krémmel

2009. október 26., hétfő | desszert, reggeli | 7 hozzászólás

P3310042

Az  ünnepek (ti. szülinapok) abszolút favoritja, a tökéletes reggeli, vagy desszert, vagy reggeli utáni desszert. Nálunk főként ez utóbbi szerepkörben tündökölt.

A kávé és a körte együtt az ünnepelt (Férj) nagy kedvence, a mascarpones juharszirupos krém meg szerintem mindenkié. Maga a palacsinta tésztája átmenet lett az amerikai és a hagyományos között, igazából egy kissé vastagabbra sütött hagyományos palacsinta mini változatának felel meg, de az íze… na az egyikhez sem hasonlítható. Gondoljunk csak bele, körte van benne meg kávé. Hmmm.

De hogy ne legyen annyira egyszerű, krémes öntet is készült hozzá mascarponeval és juharsziruppal.

Az ünnepelt pedig meg volt elégedve. Minden egyes alkalommal.

2 adag

50 gr simaliszt,

70 gr finomra reszelt körte (tiszta súly),

50 gr tej,

25 gr mascarpone,

1 ristretto ( erős, rövid presszókávé, 30 gr. Ennek hiányában lehet használni hozzá sima presszókávét, esetleg kicsit beforralva)

1 tojás,

1 tk nádcukor,

1 tk extra szűz olívaolaj (vagy 10 gr olvasztott vaj)

1 tk vaníliás cukor ( házi. Ennek hiányában 2 tk Bourbon vaníliás cukor és akkor a nádcukor elhagyható)

1/3 kk  sütőpor

A tészta hozzávalóit habverővel csomómentes masszává keverjük,aminek közel olyan sűrűségűnek kell lenni, mint a hagyományos palacsinta tésztájának. Ha ettől sűrűbb, buborékos (ásvány)vízzel hígítsuk.

A cél egy olyan sűrű massza, amiből egy evőkanálnyi adagot téve a serpenyőbe az magától szétterül nem túl vastag koronggá minden további ügyeskedés nélkül.

A tésztát sütés előtt legalább negyed órán át pihentessük, majd evőkanálnyi adagokban süssük ki teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül.

A krémhez keverjünk ki habverővel 70 gr mascarponet és 70 gr juharszirupot simára és enyhén habosra. A mennyiségek itt nem lényegesek, csak az 1:1 arány, de nálunk ekkora mennyiségű krém fogyott a palacsintákhoz.

Címkék: , , , ,

Kávés mogyorós keksz

2009. július 22., szerda | desszert | 23 hozzászólás

pc280020

Kávés keksznek pedig itthon lenni muszáj. Állandóan. Ha elfogy, kitör a lázadás.( Férj teszi, persze) Ennyit kért csak tőlem, még hónapokkal ezelőtt, hogy süthetek akármit, csak ez ne fogyjon el.

Kezdetben vala a biscotti. Szép is, jó is, macerás is. Néha azért van ez is. De ha nincsen sok időm (miért is lenne egy egyre öntudatosabbá és aktívabbá váló kis Ponty Úr mellett?), akkor marad a jól bevált recept, minden keksz(em) alapja: 2 rész rétesliszt, 1 rész finomra darált (pirított)olajos mag, 1 rész vaj, 1 rész cukor, minden 30 dkg lisztre jut még egy kis tojás, csipet sütőpor, és valami ízesítő. Ez lehet 1 evőkanálnyi darált kávé, ánizs, fahéj, gyömbér, akármi, amihez éppen kedvünk van. És ezzel megvolnánk. A világ legegyszerűbb keksz receptje. Ropogós, omlós, eszméletlen finom. Összegyúrni 5 percig sem tart, a gyurmázás is megvan 15 perc alatt egy adag tésztánál, a többit meg a sütő intézi.

És akkor felmerül bennem, hogy ha ez ilyen egyszerű, akkor ki, és miért venne valaki bolti kekszet? Én azt megenni sem bírom. Száraz, műanyag íze van, több benne az adalékanyag, aroma, színezék, mint a liszt, drága, és még sorolhatnám, de ami a leginkább zavar benne, az az, hogy ROSSZ AZ ÍZE! Aki evett már házi kekszet, az tudja. Vannak persze csodák ezer forint felett, de az nem az a kategória, amit naponta megengedhetnénk magunknak. Ezt viszont igen! (és tudom, hogy van már olyan is, ami azzal hirdeti magát, hogy csupa-csupa természetes dologból áll, de valahogy nem olvastam az ódákat róla eddig. Igaz, kipróbálni én meg nem fogom, szóval lehet, hogy tévedek) Szóval ha már édességet kell ennünk (mert lássuk be, muszáj! ), akkor azt tegyük stílusosan, és amennyire csak lehet, egészségesen!

És végül ez az egyetlen biztos módszer, amivel elkerülhetjük a hidrogénezett növényi zsírokat (röviden a margarint) Mert senki ne áltassa magát, az kifejezetten KÁROS az egészségre!

Szóval én mindenkit csak arra tudnék buzdítani, hogy próbálja ki ezt- és aztán felejtse el a boltit.

Arról nem is beszélve, hogy kis családunkat mennyire meg tudja hatni az a gondoskodás, amit a házi majszolni való előteremtése miatt éreznek…

3 tepsi

10 dkg rétesliszt, 10 dkg finomliszt, 10 dkg pirított, finomra őrölt mogyoró, 15 dkg puha vaj, 10 dkg cukor, csipet(!) sütőpor, 1 kis tojás, 1(-2)ek kávé (instant is lehet, de őrölt kávéval jobb)

A lisztet a sütőporral elkeverem (tényleg nem kell több egy pici csipetnél, így a keksz csak picit lazább lesz, de a ropogóssága, tömörebb keksz-állaga megmarad!), majd a többi hozzávalóval összegyúrom.

Mogyorónyi (1 cm átmérő) gombócokat gyurmázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, egymástól nem túl messze (ez nem fog nagyon megnőni). Villával ellapítom a gombócokat, hogy szép csíkos legyen a tetejük.

180°C fok, 12-15 perc, amíg az alsó szélük kezd aranybarnává válni.

És kész. Ha kihűlt irány a kekszes doboz. Mármint annak, ami marad…

A kávéval kapcsolatban még annyit, hogy szerintem finomabb őrölt kávéval (de lehetőleg bécsi pörkölésű legyen), és két evőkanálnyit is simán elbír. De hát én rajongok a kávéért! Szolidan kávés ízhez  inkább az instant változatot válasszuk!

És ami még ide tartozik: a múlt héten elkészült a karamellás változat is, amely nagyon hasonló módon megy, mint a karamellás keksznél, vagyis a cukorból karamellt készítek, amit feloldok a vajjal, de a többi hozzávaló ugyan az, mint fent, az elkészítés technikája pedig a karamellás keksznél leírtak szerint. Hát nagyon finom-lett volna, ha nem támad az a téveszmém, hogy egy púpos kávés adagolókanálnyi kávét teszek bele (~10 gr). Ez szerintem sok volt. A kekszek amúgy úgy néztek ki, mint fent, csak ébenfeketében… Viszont vannak igazi addiktok is a családban ( Férj és Öccs), akik majdnem összevesztek ezen a szerintem félresikerült adagon. Konklúzió: túlságosan kávés sütemény nem létezik!

Ezt a változatot is érdemes kipróbálni, bár ez nehézségi fokát tekintve nem kezdőknek való. A karamell feloldása és a tészta kidolgozása során ugyanis adódhatnak komoly nehézségek, nekem az első két adag furán sikerült, de nem adtam fel, most meg már gyakorlott vagyok. Viszont a végeredmény miatt megéri!

Végül a tények:

elkészítés (formázással együtt): 20 perc

sütés: 3×15 perc

költségek: liszt: 40 Ft, mogyoró: 200 Ft, cukor: 20 Ft, vaj:120 Ft, tojás: 30 Ft, kávé: 10 Ft

összesen:420 Ft

Címkék: , , ,

Kávés biscotti kétszer, azaz a mogyorós-kávés cantuccini és a mandulás-kávés shortbread…

2009. május 10., vasárnap | desszert | 6 hozzászólás

pa160018

Mindkét recept régóta az elkészítendők listáján szerepel nálam, de nem tudtam eldönteni, melyikkel kezdjem. Így hát ma megsütöttem mindkettőt. Mindenképpen érdekes tapasztalat volt, mivel még soha nem sütöttem cantuccinit. Szóval az első recept a kissé slendrián receptleírásokkal bíró Ízvarázs sorozat Aprósütemények részéből való. Amiben viszont a receptek első osztályúak. Így, ha nem ez lett volna az első, közel tökéletes lett volna a végeredmény… Most már tudom, hogy a húszcentis tésztarúd soha nem fog átsülni (vagy akkor kívül megég), de KÉT darab húszcentis rúddal nagyszerű a végeredmény. (egyébként a sütési idők is erre a változatra passzolnak inkább, már amennyire a recepteket szerző hölgy egyáltalán belemélyedt az ilyen apró részletekbe. A sütési hőfokokról csak jó közelítéssel ír, mondván minden sütő más. Azért nekem kicsit kevés az “legalacsonyabb hőfokon süssük”, mert az én sütőmben 160°C fok a legalacsonyabb, az apuékéban meg 80°C…) Szóval slendrián, ami az elkészítés módját illeti, és ez nem baj akkor, ha valaki rutinos a cantuccini készítés rejtelmeiben, de mint már említettem, én nem vagyok az. (szerencsére a többi recept keksz, linzer,brownies, szóval az már akadálymentes terep, és a receptek egyébként tényleg korrektek, precíz mennyiségekkel) Szóval ez volt az első. Isteni íz, az elrágásához szottyos mártogatnivaló nélkül vasfogak kellenek (Férjnek van. Ő nem szottyosít! ), tökéletes. Bár most ronda, mint a bűn, de majd legközelebb!

A második… Finom. De nem cantuccini. Sima keksz. Attól még nem cantuccini valami, hogy kétszer sül! (szerintem) De finom! (persze, mert kávé van benne, és egész sokat megettem már, mire e sorokat írom, szóval picit lehet, túl vagyok pörögve, nem mintha amúgy nem lelkesednék mindenért határtalanul, amiben kávé van) Több helyen találkoztam a recepttel angol nyelvű (USA és Kanada) gasztroblogokon, és nem lepett meg nagyon a végeredmény, tudniillik hogy keksz, bár azért végig reménykedtem, mert a tészta biztatóan kőkemény állagú volt, de nem, mégsem, de nem baj. Sőt, az “igazi” darált kávé használata instant helyett sokkal jobban bevált a tésztában, szóval legközelebb az egyes számút is így készítem majd.

Már megint sok a szöveg, inkább írom a recepteket

  • 1. számú: mogyorós-kávés cantuccini
  • 2 tepsihez
  • 110 gr porcukor,
  • 110 gr simaliszt,
  • 150 gr mogyoró,
  • 1 tojás,
  • 1 ek instant kávé,
  • 1 tk sütőpor,
  • 1 tk vaníliás cukor (=1/3 rúd vanília)

A mogyorót megpirítom, kicsit ledörzsölöm a héját, és blenderben durvára őrölöm (vagy késsel durvára vágom). A tojást a cukorral habverővel fehéredésig keverem, hozzáadom az 1 ek forró vízben feloldott kávét, vaníliát is. Ezután a habverőt el is lehet tenni, annyira kemény lesz a tészta. Szóval hozzáadom a többi hozzávalót is, és alaposan összegyúrom. Két részre osztom a tésztát, és 4 cm széles, kb 20 cm hosszú rudakat formázok belőle. Ezután sütőrácsra (nekem sincs. Tortarácsot használok helyette) sütőpapírt teszek, erre fektetem a rudakat. 180°C fok, legalább 30 perc.

pa160004

Miután kivettem a sütőből, 10 percig pihentetem, majd egy éles, vagy inkább csak recés késsel fél cm szeleteket próbálok vágni belőle (a könyv elektromos kést ír, azzal könnyebb, de nekem ilyen nincs). Vissza sütőpapírral bélelt tepsibe, és 160°C fokon 30 perc. (vagy amíg ropogós nem lesz. A színe már nem nagyon fog változni, csak az állaga)

Sütőből kivéve lehetőleg rácson hűtöm ki. A könyv szerint olvasztott étcsokoládéval be kellett volna vonni az egyik oldalát, de én ezt némiképpen feleslegesnek ítéltem meg, mert akkor nem annyira guszta (?) kávéba tunkolva… Jól záródó dobozban állítólag 1 hónapig eláll. Nem tudom, nálunk mostanra már elfogyott.

pa160054

A képek természetesen a tesztalanyról készültek, amely ronda, de finom. A leírás meg tartalmazza a változtatásokat, amiket a második számú versenyzőnél ki is próbáltam.

  • 2. számú: mandulás-kávés shortbread
  • 2 tepsihez
  • 2 csésze liszt,
  • 3/4 csésze cukor,
  • 1/2 csésze pirított, durvára vágott mandula,
  • 1/4 csésze őrölt mandula,
  • 1/4 csésze olvasztott vaj,
  • 1 tojás,
  • 2 tk sütőpor,
  • 2 ek őrölt kávé,
  • 2 ek forró víz,
  • 1 tk vaníliás cukor (= 1/3 rúd vanília)

A tojást a cukorral fehéredésig keverem habverővel. Megy hozzá a forróvízzel előzetesen kikevert kávé, a vanília, és az olvasztott vaj. Ezután ismét eltehetem a habverőt. A többi hozzávalóval kemény tésztát gyúrok belőle, majd két 4 cm rudat formázok belőle, amely kb 20 cm hosszú. Sütőpapírral borított sütőrácson 180°C fokon 30 perc. Ezután hasonlóan járok el, mint fent, azaz pihentetés, szeletelés, ismét sütés, 160°C fokon ennek is elég volt nálam 30 perc.

Ez is finom volt, de a tésztája inkább egy zsírszegény omlós tésztából készített kekszre emlékeztet, amit kicsit túlsütöttek.

Most kimentem a konyhába, és megkóstoltam (még)egyet, hogy ellenőrizzem. Azért ez is finom. (a biztonság kedvéért félóránként tesztelem)

Ettem még kettőt. Nagyon finom!

Megjegyzés: Ez nem az a roppanós-omlós kekszféleség, ami kis országunkban igen népszerű, hanem kifejezetten harapós, száraz, és nem túl édes kétszersült, tea és kávé mellé. Szóval ha valaki ezt szeretné sütni a gyerekeknek, ne tegye! Már csak a kávé miatt sem…

Címkék: , , , , ,

Karamellás kávéhab mascarponeból

2009. május 8., péntek | desszert | 10 hozzászólás

pa140032

És mit ér a roborálás desszert nélkül? És miféle roboráló desszert az, amiben nincs kávé? (rendben, a roboráláshoz elvileg nem kell kávé. De a diéta miatti kávémegvonás következtében kialakult általános lehangoltság és életöröm-vesztés orvoslásához igenis szükséges!)

Szóval az általam ismert leggyilkosabb édes-kombináció következik (ismét): a karamell-kávé! Ez önmagában is elég ütős (nekünk, persze, csak nekünk. Meg az öcsémnek. Meg a barátnőjének. Lehet, most mégsem folytatom a felsorolást.), de igazából az esedékes amaretti és kávés biscotti  projecthez akartam valami odaillő pohárkrémet kreálni, és hát úgy érzem, sikerült.Szintén rendkívül egyszerű, de annál hatásosabb kanalaznivaló!

2 adag

0,5 dl erős presszókávé, 2 púpos ek cukor, 1,5 dl mascarpone, 2 tojás fehérje

A cukorból karamellt készítek, és a kávéval feloldom, főzöm picit, ha szükséges, illetve 1-2 ek mascarponet is hozzáadok, ha nem akarna feloldódni. A maradék hideg mascarponet belekeverem, hozzáforgatom óvatosan a tojásfehérjéből csipet sóval vert kemény habot.

Poharakba szedem,tálalás előtt a hűtőbe teszem fél órára. Ízlés szerint díszíthető bohóságokkal, szórócukor, étcsoki figurák, miegymás, de én legközelebb kávés biscottit szeretnék már szurkálni a habba! :)

Címkék: , , , , , ,

Diós-karamellás mini csokoládé muffinok

2009. április 26., vasárnap | desszert | Nincs hozzászólás

pa010011Tegnap nem nekem kellett főzni. Az Uram ugyanis kecsegepörköltet kívánt inkább az én eszement kis konyhai kreatív unaloműzéseim helyett (az álnok dög!). Szóval kecsegepörkölt (fujj). Azt én sem meg nem eszem, de főleg nem főzöm meg. Próbáltam már pörköltet főzni többször is, de valahogy mindig egész más lett belőle a végén. Annyira utálom, hogy egyszerűen nem visz rá a lélek. Szegény Férj meg azért normális ember, néha enne borjú bécsit, meg paprikás krumplit is. És mire jó az após (többek között)? (azért zárójelben megjegyzem, hogy nősülni tudni kell: ha már az asszony nem főzi meg amit szeretsz, akkor célszerű ha egy világbajnok főzőzseni az apósod, aki nem akarja állandóan nyakatekerni a magyar konyhát, “csak” szenzációsan megfőzni a hagyományos recepteket)

Lényeg a lényeg: nem én főztem. Ezen annyira megsértődtem, hogy elkezdtem sütni. (most aztán jól kibabráltam mindenkivel!) Szóval lett ez a muffin. A kihívás pedig az volt benne, hogy én is megegyem, annak ellenére, hogy muffin. Mert-bármilyen meglepő-, azt is úútálom. Sütni, meg elajándékozni szeretem persze, helyes kis forma, díszítés, miegymás, de az olajos, jellegtelen tészta nem a kedvencem. És akkor kínomban összekevertem a kedvenc sütireceptjeimet, és amikor kész lett, akkor meg három perc alatt elfogyott (már a maradék, amit addig még anyu nem lopkodott ki a formából)

Persze ez most nem az a gyerekcsábító édes-csokis, sokkal inkább kávé mellé való (milyen meglepő fordulat ez tőlem), decensen édes,  selymesen puha, lágy tésztájú

12 darab mini muffinhoz

5 dkg vaj, 5 dkg cukor, 5 dkg rétesliszt, 2,5 dkg darált dió (vagy mogyoró, vagy mandula, amelyik éppen van otthon), 2,5 dkg étcsoki (jó minőség, 60 %), 2 ek tejszín, 1 ek ristretto (vagy erős presszókávé), 1 csapott mokkáskanál sütőpor, 1 ek házi vaníliás cukor, 2 tojás, 12 db felezett dióbél

A felezett dióbeleket megpirítom kicsit, ledörzsölöm a barna héjukat, és a muffinsütő minden mélyedésébe teszek egyet.

A cukorból karamellt készítek, állandó kevergetés mellett kis lángon. Ha már borostyánsárga, hozzáadom a vajat (vigyázat, fröcsög), és kevergetve feloldom vele a karamellt. Lehúzom a tűzről, hozzáadom a darabokra tördelt csokit folyamatos kavargatás mellett szintén, a kávét, tejszínt, és kanalanként a lisztet, és a darált diót. Homogén állagúnak kell lennie. Ha kihűlt, mehet hozzá a tojások sárgája (ami így nem fő meg) és a sütőpor is (ami így nem pezseg), és addig keverem habverővel, amíg árnyalatnyit kivilágosodik, és selymes kinézetűvé válik a tészta. A tojások fehérjéből csipet sóval kemény habot verek, és óvatosan beleforgatom a csokis masszába. Szétosztom a muffin-sütő mélyedéseibe a tésztát. Mivel szilikonos formám van, nem használok papírkapszlit, de sima forma esetén marad a vajazás vagy a papírszoknyácskák. 180°C fok, 20 perc, vagy az enyémnél jobb sütő esetén kevesebb idő, és tűpróba.

A formákból 5 perc után kiszedem, rácson kihűtöm.

Címkék: , , , , ,

Tiramisu parfé

2009. április 20., hétfő | desszert | Nincs hozzászólás

p9260023Kézenfekvő ízválasztás. Nem túl eredeti, de késő volt már, és a konyhát is meg lehet unni egyszer. A tiramisu ízű dolgokat meg amúgy is jobban szeretem, mint az igazit :)

4-6 adag

1 dl tejszín, 1 dl mascarpone, 2 tojás, 1/3 rúd vanília belseje, 3 ek cukor, 4 db babapiskóta, 1 presszókávé ( 3 cl, szóval inkább ristretto), 1 ek rum

A tejszínből, vaníliából, tojássárgából sűrű krémet főzök, ha kész, folyamatos habverés mellett belekeverem a cukrot, mascarponet. A kávét a rummal összekeverem. A babapiskótát elmorzsolom kézzel, úgy, hogy finom por állagú és nagyobb darabos része is legyen a morzsának. Meglocsolom a rumos kávéval. A tojások fehérjéből kemény habot verek. Ha már teljesen hideg a tejszínes massza, beleforgatom a piskótamorzsát és a tojáshabot. Parféformába öntöm és kifagyasztom. 20 perccel fogyasztás előtt veszem ki a mélyhűtőből.

Kávéból és cukorból kevés kakaóporral sűrű szirupot főztem hozzá, és kakaóporral megszórtam tálaláskor a tányért, de a fényképezős példányhoz ma már csak babapiskóta jutott :) .

Címkék: , , ,

Kávé tart ribizlizselével

2009. április 11., szombat | desszert | Nincs hozzászólás

p9170029Gyors bejegyzés a világ legpörgősebb sütijéről, amíg a kisded alszik. Nem, nemcsak az elkészítése gyors, hanem utána én is, mivel 3 dl friss, főzött kávéval készül. Eredetileg itt, csak én a körte coulis helyett ribizlizselét készítettem, nekem ez jobban passzol hozzá.

24 cm átmérőjű piteforma

Süti: 200 gr rétesliszt, 160 gr kristálycukor, 10 dkg puha/olvasztott, kihűtött vaj, 2 tojás, 1 cs sütőpor, 1/3 rúd vanília, 3 dl friss, erős kávé (én most kotyogóval főztem hozzá Lavazza Crema e Gustobol, persze az igazi nekem az aktuális kedvenc Tierraból főzött presszókávé lett volna, de az kicsit macerás, és egyébként meg mindenki készítse a saját kedvenc kávéjából, mert itt mégiscsak a kávé a lényeg (szerintem) :-) )

zselé: 200 gr ribizli, 3-4 ek cukor, 1 púpos tk zselatinpor

Az egész nagyon hamar megvan, ha lefőtt és kihűlt a kávé. Ha lett volna több időm, rendes presszókávéval próbáltam volna, bár gondolom, az ízén sokat nem változtat így, süti formában, de hát a tudat, mégis…Szóval minden hozzávalót egy nagy tálba öntök, és simára kavarok habverővel. Kivajazott, kilisztezett sütőformába töltöm, és 180°C fokon 40 perc (tűpróba) alatt megsütöm.

Amíg a süti sül, a ribizlit a cukorral kis lángon sűrűre főzöm, hozzáadom a zselatint, és feloldom benne kis lángon továbbra is. Ha ez kész, szitán/szűrőn áttöröm. Innen kétféleképpen lehet: 1.) hagyom szobahőmérsékletűre hűlni, és a langyos sütire/mellé kanalazom (itt igazából a zselatinnak nincs is jelentősége, ha elég sűrűre lett főzve a ribizli, szóval elmaradhat) 2.) hűtőben megdermesztem egy lapos, peremes, folpackkal bélelt edényben, ha megszilárdult, csinos formákra vágom, és a süti mellé teszem ( a képen persze nem ez szerepel :-) )

Címkék: , ,