Hogyan lehet megetetni a gyűlölt karfiolt egy kisdeddel? Jó alaposan meg kell szelídíteni az ízét (ez a szofisztikáltabb megfogalmazása annak, hogy el kell nyomni) mindenféle zöldséggel, picit lágyítani citrommal, picit megédesíteni és ennyi.
Ponty eddig vad prüszkölésbe kezdett, ha csak megérezte a karfiol ízét, de ezt a levest csak úgy habzsolja. A fél liter belőle az alap, és ráadásul azon kevés ételek közé tartozik, amit másnap felmelegítve is megeszik. Szóval ez egy sikersztori. Azt meg már nem is említem, hogy az apja is imádja.
Egyébként ez a második étel a héten, amibe belezabált a macska. (elnézést a kissé vulgáris fogalmazásért, de tényleg ez történt, a mi macskáinkat semmiképpen nem lehetne kifinomultsággal és az asztali etikett ismeretével vádolni) Mindeközben a csirkemájat meg otthagyják. Ráadásul nekem ma ez lett volna a vacsorám (amit végül bosszúból csak azért is a vizslának adtam). Szóval van e valakinek valami bevált módszere a macskák távol tartására a fotómodellektől? Vagy csak a mi állataink ilyen szemtelenek? Mondjátok hogy más is jár így, vagy legalább valami kis vigasztalást, hogy lesz ez még így se.
A feldarabolt hagymát a vajon üvegesre sütöm, majd hozzáadom a meghámozott, nagyjából feldarabolt répát, petrezselyemgyökeret, karalábét is, és sűrű kevergetés mellett, mérsékelt lángon addig sütöm, amíg kis színt nem kap (de ne égessük-barnítsuk meg semmiképpen, már csak a vaj miatt sem) Hozzáadom a kés pengéjével meglapított fokhagymát, a megmosott, rózsáira bontott karfiolt, felöntöm az alaplével, majd fedő alatt puhára párolom az összes zöldséget benne.
Sózom, hozzáadom a citrom levét, héját, cukrot, majd botmixerrel pürésítem.
Tálalásnál a felnőttek számár teszek az asztalra a gyömbér levéből, ebből locsolhat bele ki-ki ízlés szerint. (persze ha eleve csak felnőtteknek készül, akkor mehet bele a gyömbér már az elején is, de szerintem akkor is érdemes csak a levét használni, így biztosan nem lesznek fás gyömbér szálcsák a levesben)

Na igen, amikor Férj rájött, hogy az nem sajt a karfiol tetején, és összerakta, hogy a kókusztej sem máshová került, csakis a karfiolba, akkor még azt gondoltam, hogy nem baj, majd azt írom róla a bejegyzésben: vegyes fogadtatásra talált, nekem nagyon ízlett, Férj pedig berzenkedéssel vegyes úúútálattal fogadta.
Aztán végig arról beszélt, hogy a karfiol eleve a finom és a gusztustalan határán billegő növény (őszerinte), és könnyen átbillen az utóbbi kategóriába, és hogy mennyire zavaró, hogy a karfiol íze elé a kókusz tolakodik, azután meg fordítva.
És mindezt úgy, hogy közben a karfiolt ette.
És csak ette, eszegette, míg végül az utolsó pici rózsácskáját is kikapirgálta a tálból.
És a csirkéből, a mindenkori legnagyobb kedvenc, gyömbéres-csilis-citromos grillcsirkéből, megmaradt egy fél melle, de a karfiolból-semmi.
Amikor megkérdeztem, hogy most ha ez ennyire borzasztó volt, akkor meg minek ette meg előlem is, akkor csak mosolygott sejtelmesen, majd elsomfordált. Azóta a karfiolról nem beszélünk. De énszerintem mégiscsak ízlett neki. Is.
A csirke meg abszolút biztonsági játék, én nem is ismerek olyan embert, akinek ez az ízvilág ne jönne be nagyon-nagyon-nagyon. Nekünk (Férjnek) a kedvenc grillpipink, vagy egészben sült csirkénk, ahogy tetszik. (azért grill, mert a végén bedugom a gázgrill alá, és jól megbarnítom mindenhol a bőrét)
2 főre (most jóllaktunk, tehát ez tényleg két adag)
1 egész “grillcsirke” fantázianévvel ellátott szárnyas (1,2 kg)
5-6 cm gyömbér, 10 gerezd fokhagyma, 4-5 cső csili (vagy 2 ek szárított, őrölt), 2 tk nádcukor, 2 ek só, 2 kis citrom, földimogyoró olaj (vagy napraforgó, vagy más, semleges ízű)
1 közepes fej karfiol, 330 ml kókusztej, 1 citrom leve, 1 ek nádcukor, 1 púpos tk só
Ott kezdem, hogy ez Broiler csirke volt. Ha tanyasival vert meg a jószerencse, akkor 1 napi hideg élelemmel készüljünk, mert az kb 4 óráig kell, hogy süljön. Mind a 80 dekájával.(ez nem vicc, volt már miatta néhány éjféli vacsoránk)
Szóval ez meg fog sülni másfél óra alatt. Puhára, omlósra, grillezéssel együtt sem több 2 óránál, de abban már a terítés is benne van.
A gyömbért lereszelem, a fokhagymát fokhagymanyomón átpréselem, a csilit nagyon apróra felvágom, és az egészet összekeverem a sóval, cukorral, és kb 5 evőkanálnyi olajjal. A citromot mosom, szeletelem, kb 2 mm karikákra.
A csirke bőrét a mellcsont csúcsánál óvatosan 1 ujjal elemelem a hústól, alányúlok a bőrnek, és tasakszerűen kitágítom a hús és a bőr közötti részt a mellcsont mindkét oldalán, úgy, hogy a bemeneti nyílás ne táguljon közben. Ha jól csinálom, akkor a comb felett is meg lehet így lazítani a bőrt. Az így keletkezett résbe gyömöszkölöm a gyömbéres masszát, úgy, hogy mindenhová jusson a comb és a mell felett, és a pici lyukon át betuszkolom a citromkarikákat is. Ha nagyon szétbarmolom a bőrét közben, az sem baj, arra van a hústű, hogy utólag toldozzam-foldozzam. Csak túl nagy szakadásokat ne hagyjunk a bőrön, mert akkor kifolyik a gyömbéres massza, és ízetlen marad az állat.
Ha ez megvan, akkor formára igazítom a szárnyast, és a lábait spárgával/hústűvel rögzítem. (összedrótozom hústűvel, mert nincsen konyhai spárgám)
Fedeles sütőtálba kerül, hátával lefelé, itt még meglocsolom kevés olajjal, és megy a sütőbe. Az első órában 200°C fokon, fedél alatt, és közben egyszer megfordítom, utána 180°C fok, ismét háton, fedél nélkül, de csak azért, mert itt már mellette volt a karfiol is. Másfél óra múlva észlelem, hogy a hús leomlik a csontról, ekkor kiveszem, és ha a karfiol elkészült, gázgrill alá teszem, és minden oldaláról megpirítom. Ennek hiányában a sütő hőfokát a maximumra állítom, és ugyan ez lesz az eredmény csak lassabban. Ilyenkor forgatni magát a szárnyast nem kell, csak locsolgatni bőszen, saját levével.
Karfiol: mosom, diónyi rózsákra szedem, és egy akkora sütőtálba borítom, amiben lehetőség szerint egy rétegben elterül. És még be is fér a csirke mellé/alá. Ez szerintem lehetetlen, ha valakinek egy sütője van, úgyhogy a karfiol nálam másfél rétegben terült, és sütés közben átforgattam/kevertem kb kétszer.
A kókusztejet elkeverem a citromlével, a cukorral, sóval, ráöntöm a karfiolra, és összeforgatom vele, úgy, hogy mindenhol érje.
Sütő, 180°C fok, egy óra.
Logisztikai okokból az is megengedett, hogy az első fél órában 200°C fokon süljön a karfiol, utána meg kicsit hamarabb kész van. Nem lesz tőle semmi baja. Én is így csináltam.
A sütidömping miatt valahogy most nincs igény a tartalmasabb vacsorákra, elég egy(-két) tányér finom, meleg leves. Ez az egyik kedvenc mostanában, még nem sikerült annyit főzni belőle, hogy ne fogyjon el azonnal az összes. Ráadásul fél óra alatt kész.
4 főre (nálunk 2)
1 közepes fej karfiol, 4 közepes szem burgonya (30 dkg), 1 közepes fej hagyma, 1 liter zöldségleves vagy húsleves, 2 dl tejszín, vaj, szerecsendió, petrezselyem, 5 dkg juhsajt
A hagymát nagyjából felaprítom és 2 ek vajon üvegesre párolom. Hozzáadom a rózsákra szedett karfiolt, felkockázott krumplit, és felöntöm annyi alaplével, amennyi ellepi. A darabolással nem kell vesződni, úgyis turmixolva lesz. Fedő alatt 20 perc alatt puhára főzöm a zöldségeket. Bőven teszek bele őrölt szerecsendiót, petrezselymet, ha szükséges, még sózom, de a juhsajt általában kissé sós, úgyhogy csak óvatosan. Botmixerrel pürésítem, és beleöntöm a tejszínt. Egyet forralok rajta, és kész. Tálalásnál bőven megszórom reszelt juhsajttal.