karfiol

karfiol-lencse saláta

2015. március 25., szerda | hús nélkül, saláta | 2 hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Na és akkor jönnek majd sorban az igazi munkahelyi ebédek. Ez már annak készült, és csak azért jutott el végül a fotózásig, mert a kisdednek sikerült rám ragasztania a betegségét. Dolgozni ugyan én mentem, de az evést inkább hanyagolom az utóbbi napokban, már ami a szilárd ételt illeti. (viszont nagyon jó folyadék és ásványianyag pótlás a smoothie, én az elmúlt 3 napot egy banán-alma-narancslé egyveleg segítségével éltem túl, és annyira bevált, hogy megtartom majd az “egészséges” napokra is. És le is írom, hátha jól jön másoknak is, de nekem emlékeztető gyanánt biztosan :) Tehát nagyjából fél liter frissen préselt narancslé szükségeltetik hozzá, valamint 2 nagy alama és 2 nagy banán. Tisztítva, kimagvalava minden megy a turmixgépbe (ma már egy kisebb szál répa is került bele), és fél perc alatt sima pépes lesz minden. Nagyjából 1 liter smoothie lesz belőle)

A salátáról pedig majdnem megfeledkeztem, pedig egy nagyon finom és tartalmas, keleti ihletésű darab ez, és amikor elkészült, még alig vártam, hogy másnap egyek belőle. A karfiol és lencse mellé garam masala került fűszernek, kevés mazsola, és egy kis citromlé, bár a mai napig nem tudom eldönteni, hogy ez, vagy az almabalzsam illene-e hozzá jobban, esetleg egy narancs leve, mivel a savasság nagyon jól áll neki, de a meleg ízek miatt talán almabalzsammal vagy narancslével harmonikusabb lenne. A lencsétől nem kell félni, az apró szemű fekete lencse áztatás nélkül is megpuhul nagyjából negyedóra alatt, és az egész salátát nem tart tovább fél óránál elkészíteni. Szerintem frissen sült halloumi vagy paneer mellé kiváló köret lenne, de magában sem rossz, illetve párolt barna rizzsel is lehet gazdagítani, ha kiadósabb ebédre vágyunk.

  • karfiol lencse saláta mazsolával
  • 20 dkg apró szemű fekete lencse
  • 2 kis fej karfiol (60 dkg tisztítva)
  • 1 fej vöröshagyma (10 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 púpos ek garam masala
  • 1 bő maréknyi nagy szemű aranymazsola (4 dkg)
  • 4 ek olívaolaj
  • 1 nagy citrom

A lencsét átöblítjük, és bő, enyhén sós vízben feltesszük főni. Hozzáadjuk a gerezd fokhagymát, majd addig főzzük, amíg a lencse megpuhul (ha lehet, ne főzzük túl). Leszűrjük.

A karfiolt közben megtiszítjuk és késsel durvára vágjuk, vagy robotgéppel morzsásra aprítjuk. A hagymát finomra aprítjuk. Az olívaolajon üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a garam masalát, átpirítjuk, hozzáadjuk a karfiolt, és pár percig kavargatva-rázogatva sütjük, amíg a karfiol kissé megpuhul.

Közben a mazsolát késsel (vagy robotgéppel) durvára vágjuk, elkeverjük a lencsével és a citrom levével. (kevés reszelt citromhéjat is adhatunk hozzá, ízlés szerint) Ha kész a karfiol, még melegen összeforgatjuk a lencsével.

Fogyasztás előtt legalább fél órán át pihentetjük, amíg összeérnek az ízek.

Igény szerint sült sajt mehet mellé, vagy párolt barna rizzsel (esetleg hajdinával) lehet gazdagítani.

Megjegyzés: garam masala a legtöbb nagyobb szupermarketben kapható, de elkészíthetjük házilag is.

Címkék: , , , ,

karfiol aszalt paradicsommal, kaprival

2014. március 6., csütörtök | hús nélkül, saláta | 10 hozzászólás

Vannak változások az életben, amik lehetnek jók, rosszak, vagy annyira rosszak, hogy felülírnak és átértékeltetnek mindent. Aztán ezeken is túl leszünk, és megtanulunk együtt élni velük. És akkor elkezd hiányozni az a sok dolog, ami régen a mindennapjaink része volt: a nyugodt reggeli kávézások, a csendes mélázások a teraszon, és igen, a (sokszor közös) ételfotózások, főzések, kóstolások, és nekem személy szerint a blog vezetése is.

Hogy mi történt velünk, arról nem szeretnék írni, a lényeg, hogy mostanra talán megtanultunk élni az új életünkben. Azt nem mondom, hogy jó ez így, de idővel talán elfogadjuk az elfogadhatatlant.

A blog pedig elindul újra, ha minden igaz, bár az aktivitásomat a két örökmozgó fiatalameber idehaza azért jelentősen korlátozni fogja. Szóval talán kicsit döcögősen, de megint lesznek receptek, és hamarosan a fotózás is megoldódik (az történt ugyanis, hogy időközben az állandó fényű lámpám barkácslámpának és szobai világításnak használta a férjem- így legnagyobb csodálkozására, kiégett benne az összes izzó), szóval egy kicsit minden olyan lesz, mint régen. Legalább itt, a blogon. :)

Az alábbi recept Hugh Fearnley-Whittingstall Három jó dolog… című szakácskönyvéből származik, bár átesett némi módosításon, a téli paradicsom kínálatra való tekintettel. A könyv egyébként remek, csak ajánlani tudom. Az úriember munkássága számomra egyébként is nagyon meggyőző, szeretem a stílusát, mivel nagyon hasonló elvek vezérelnek engem is a konyhában.

Ebben a könyvében (is) szezonális, főként helyi alapanyagokat használ, amik többnyire, tényleg csak néhány kivételtől eltekintve könnyen beszerezhetőek akár egy közepes vidéki magyar városban is. A receptek könnyen és gyorsan elkészíthetőek, mégis ízesek és izgalmasak, és nem feltétlenül kerülnek vagyonokba a hozzávalók sem. Hát nagyjából így főzök én is mostanság. :)

A lenti recept nálunk legtöbbször sült csirke mellett végzi köretként.

  • karfiol aszalt paradicsommal, kaprival
  • 2 kis fej karfiol (tisztítva 1,2-1,4 kg)
  • 10 dkg fűszeres olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve
  • 5 ek kapribogyó, átöblítve
  • 3-4 ek fehér balzsamecet (vagy fehérborecet egy teáskanálnyi cukorral elkeverve)
  • 3 ek olívaolaj
  • 2 marék fenyőmag vagy szeletelt, blansírozott mandula, esetleg vegyesen a kettő

A karfiolt közepes méretű rózsákra szedem (3-5 centis), és lobogó, sós vízbe dobom. Miután a víz ismét felforr, lefedem és 5 percig főzöm. Leszűröm.

Az aszalt paradicsomot finomra, a kaprit durvára vágom. A még meleg karfiolt meglocsolom az ecettel, olajjal, hozzáadom az aszalt paradicsomot, kaprit, összeforgatom.

A fenyőmagot és/vagy mandulát száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom, majd a karfiolra szórom.

Langyosan és hidegen is finom.

 

Címkék: , , , ,

currys csirkehúsgolyók karfiollal, kókusztejjel

2013. augusztus 10., szombat | csirke, egytálétel | 4 hozzászólás

Nagy a csend, hát igen, nyaralunk. Főzés az van természetesen, de a fényképezőgép közelébe csak ritkán megyek ételfotózás ürügyén, és a számítógép is többnyire csendes magányában pihen némán a dolgozószobában.

Eredetileg ez egy karfiolos csirkés curry lett volna. Ha azt a nagyobbik gyermekünk megenné. De nem teszi. Na nem az ízzel van gond (az erősen gyömbéres ételekért és a csirkéért ugyanis odáig van az ifjú úr), hanem a hús állagával. Így hát elő a kompromisszumokkal és a darálóval.  De nem panaszkodom, mert ezek a currys húsgolyók igazán finomak lettek, és az étel ugyan összességében távol áll egy klasszikus currytől, de ez most határozottan előnyére szolgál. A kókusztej+karfiol+csirke húsgolyó kombináció pedig úgy tűnik, határozottan a gyermeki és szülői ízlésének egymásra találása.

  • karfiol kókusztejjel, currys csirke húsgolyókkal
  • 1 közepes fej karfiol (1 kg, tisztítva 60-70 dkg)
  • 1,5 fej vöröshagyma (15 dkg)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 5 cm gyömbérgyökér
  • 400 ml kókusztej
  • 2 ek repceolaj
  • golyók:
  • 60 dkg csirkemell(vagy comb) filé, csont és bőr nélkül
  • 1 ek koriandermag
  • 1 ek római kömény
  • 1 kk édesköménymag
  • 3 cm gyömbérgyökér
  • 1/2 fej vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 ek repceolaj
  • 1 nagy csokor friss bazsalikom és párolt rizs a tálaláshoz

A csirkemellet felkockázzuk majd ledaráljuk vagy késes aprítóban pépesítjük. A fűszereket száraz serpenyőben illatosra pirítjuk, majd mozsárban porrá őröljük és a húshoz adjuk, sóval, a finomra reszelt hagymával, fokhagymával, gyömbérrel és repceolajjal együtt.

A maradék hagymát finomra aprítjuk, a fokhagymát szintén, a gyömbért gyufaszálnyi csíkokra vágjuk. Az olajon lepirítjuk a gyömbért, majd hozzáadjuk a hagymát is, üvegesre sütjük, majd hozzáadjuk a fokhagymát, átpirítjuk, felöntjük a kókusztejjel.

A húsos masszából diónyi golyókat formázunk, majd a gyöngyöző kókusztejben kifőzzük a golyókat. Addig főzzük, amíg a hús kivilágosodik a gombóc tetejéig, majd átfordítjuk, és további 1 percig főzzük. Kiszedjük a golyókat és vastag falú, fedeles, hőtartó tálban lefedve tartjuk.

A kókusztejbe tesszük a kis rózsákra szedett karfiolt, majd fedő alatt addig főzzük, amíg a karfiol megpuhul, de nem fő szét, enyhén roppanós marad. Fedő nélkül, nagy lángon beforraljuk a kókusztejet, majd visszaszedjük a fazékba a golyókat, összeforrósítjuk, megszórjuk a vékony csíkokra metélt bazsalikommal, majd tálaljuk. Adhatunk mellé párolt rizst vagy lepénykenyeret is.

 

Címkék: , ,

karácsonyi menü proseccora: gesztenyés édeskömény krémleves, narancsos bazsalikomos aranydurbincs sült kapris narancsos baríntott vajjal, pirított fenyőmaggal, karfiol ropogóssal és mandarinos zabaglione amarettivel

2012. december 20., csütörtök | desszert, hal, köret, leves | 6 hozzászólás

Bevallom őszintén, én a prosecconak nem voltam nagy híve korábban, amíg a férjem meg nem ismertem. Ennek pedig már több mint 10 éve. Az ő hatására viszont egyre jobban megkedveltem, a mediterrán, főként az olasz konyhával együtt, és most már gyakorlatilag ugyanúgy az ünnepekhez tartozik, min egy-egy üveg jó bor, vagy a család egyes hölgy tagjainak a pezsgő. Ez a menü most a La Gioiosa proseccojára lett tervezve, és bár rajongásunk tárgya ezúttal (és még egy jó ideig) csak a férjem számára élvezhető, az ételek segítségével én is egy kicsit visszazökkentem az édes életbe, már csak azért is, mert az igazán könnyed és mediterrán hangulatú ízeken túl az egész menü minimális munkával készült el, szóval mondanom sem kell, karácsonyra igazán ideális lehet.

A leves a gesztenye és édeskömény nagyon jól működő, kellemes és visszafogottan édeskés kombinációja, az aranydurbincsról pedig nem is tudom, mit írhatnék- szeretem azt hinni, hogy a magyar halak az abszolút kedvenceim, de ez a durbincs megfosztotta  a trónjától még a balatoni fogast is. Az aranydurbincs íze számunkra már önmagában, kevés sóval és olívaolajjal is isteni (és szerencsére ez az a hal, amit a pisztrángon kívül a leggyakrabban sikerül frissen, nagyon jó minőségben beszereznem), de ez a sült kapris, narancsos barnított vaj, a pirított fenyőmag és a hasába tömött narancs és bazsalikom olyan módon kerekíti ki az ízeket, amit nehéz megfogalmazni másként, mint hogy új kedvencünk született, és hogy képesek lennénk napi rendszerességgel is megenni ezt a halat az unalom veszélye nélkül. A mini, ropogós karfiolos rétes tekercsek kiváló köretnek bizonyultak, és akár előre is összeállíthatók, ezzel is meggyorsítva a karácsony esti munka folyamatát.

A zabaglione ezúttal mandarinnal és a La Gioiosa proseccoval készült, a prosecco felét pedig csak a legvégén adtam hozzá, így enyhén pezsgő habot kaptam, ami a házi amarettikkel szintén kiváló ünnepi desszertnek bizonyult.

  •  gesztenyés édeskömény krémleves
  • 4 főre
  • 2 nagy édesköménygumó (60 dkg)
  • 20 dkg főtt gesztenye
  • 2 fej vöröshagyma (15 dkg)
  • 8 dl víz
  • 1 dl prosecco
  • 4 ek tejszín
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek vaj
  • petrezselyemzöld (vagy az édeskömény gumójának üde zöld levélkéi) és olívaolaj  a tálaláshoz

A hagymát felkockázom, az édesköményt szintén. Az olívaolajon megolvasztom a vajat, majd átpirítom rajta a hagymát, hozzáadom az édesköményt és ezzel is átpirítom. Felöntöm a proseccoval, beforralom (ha gyerek is eszik belőle. ha nem gond, hogy kissé alkoholos marad, akkor a proseccot csak a legvégén adom hozzá, így jobban érvényesül az íze), hozzáadom a vizet, gesztenyét, sózom, majd fedő alatt puhára főzöm a zöldségeket.

Beleöntöm a tejszínt, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem.

Tálalásnál apróra vágott petrezselyemzöldet szórok a tetejére és csepegtetek rá olívaolajat is.

  •  narancsos bazsalikomos aranydurbincs barnított vajas sült kapris narancsos szósszal, pirított fenyőmaggal, karfiolos rétes tekercsekkel
  • 2 főre
  • 2 aranydurbincs (2×35 dkg)
  • 1 narancs
  • 1 csokor bazsalikom
  • olívaolaj
  • fekete bors
  • 1 marék fenyőmag (2-3 dkg)
  • 1 narancs
  • 3 ek kapribogyó (leszűrve, átöblítve, lecsepegtetve, leszárírtva)
  • 3 dkg vaj
  • 5 nagyobb levél bazsalikom
  • 20 dkg karfiol (tisztítva)
  • 1 tojás
  • 2 ek zsemlemorzsa (15 gr)
  • fekete bors
  • olívaolaj
  • 4 réteslap

A karfiolt késes aprítóban morzsásra darálom, majd hozzákeverem az elhabart tojást, zsemlemorzsát, sózom, borsozom a keveréket.

A réteslapokat megkenem olívaolajjal, félbehajtom, ismét megkenem olívaolajjal, majd az egyik hosszanti szélére halmozok két púpos evőkanálnyi karfiol morzsát. A morzsát egyenletesen eloszlatom a széle mentén, majd a két rövidebb széléből 3-3 centinyit ráhajtok a töltelékre és viszonylag szorosan feltekerem a tekercseket. Olívaolajjal lekenem, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd 180 C fokon 20 percig sütöm.

Az aranydurbincsot szárazra itatom konyhai papírtörlővel, majd vékonyan beolajozom, megszórom sóval, borssal a bőrét és a hasüregét is. Az egyik narancsot vékonyan felszeletelem, 2-3 kisebb karikát a durbincsok hasába teszek, egy-egy ág bazsalikommal együtt, a maradékot szétosztom egy sütőpapírral bélelt tepsi alján, ott, ahova  adurbincsokat később fektetni fogom. A narancs karikákra fektetem a halakat, majd előmelegített sütőben 200 C fokon 25 percig sütöm azokat.

A vajat egy serpenyőben mérsékelt lángon addig hevítem, amíg enyhén barnulni kezd. Óvatosan, hogy ne égjen, csak kicsit barnuljon. Hozzáadom a kapribogyókat, 1-2 percig sütöm, időnként megrázogatva a serpenyőt, közben hozzáadom a csíkokra vágott bazsalikomleveleket is. Végül hozzáadom a narancs finomra reszelt héját és levét is, majd összeforralom és lehúzom a tűzről.

A fenyőmagot száraz serpenyőben, kis láng felett, gyakran rázogatva megpirítom.

Tálalásnál a durbincsokra kanalazom a narancsos kapris barnított vajat, megszórom fenyőmaggal, és két-két rétes tekercset adok a halak mellé.

  •  mandarinos zabaglione amarettivel
  • 3 tojássárgája
  • 1 mandarin leve és finomra reszelt héja
  • prosecco, annyi, hogy a mandarin levéhez adva 1 dl folyadék legyen összesen
  • 2 ek cukor

Vizet forralok egy akkora fazékban, amibe állítva a keverőtál fala nem érintkezik az edény falával, csak a pereme, a víz mennyisége pedig csak annyi, hogy  a tál alja ne lógjon bele a gyöngyöző vízbe.

A tojássárgáját a mandarin levével, héjával, a cukorral és a prosecco felével a vízgőz felett, állandóan verve-keverve habverővel habosra keverem. Amikor a massza krémessé válik, megemelkedik és kivilágosodik, akkor jó a zabaglione, ekkor leveszem  a vízgőzről és még egy kicsit kevergetem habverővel, hogy ne főjjön tovább. Ha kissé kihűlt, hozzáadom a maradék proseccot, lazán átkeverem és poharakba adagolom.

Két-három darab amarettivel tálalom.

  • amaretti
  • 2 tojásfehérje
  • 125 gr őrölt, blansírozott mandula
  • 150 gr porcukor
  • 1 tk keserűmandula kivonat (vagy helyette pár csepp keserűmandula aroma)

A tojásfehérjéhez szitálom a porcukrot, majd hozzáadom a darált mandulát és a keserűmandula kivonatot is és elektromos habverővel kikeverem. Habzsákba töltöm, majd nagyjából 2 centi átmérőjű kis halmokat nyomok a masszából egy sütőpapírral bélelt tepsibe, egymástól elég távol, mivel sütés közben megnőnek. Ezután szikkadni hagyom, legalább fél-egy órán át.

160 C fokon, légkeverés mellett sütöm 10 percig, majd a sütőt kikapcsolom, az ajtaját félig kinyitom és abban hagyom kihűlni az amarettiket.

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

sült karfiol és sütőtök pirított gombával, szűzpecsenye csíkokkal és hajdinával

2012. december 11., kedd | egytálétel | Nincs hozzászólás

Nos, azt hiszem, ez talán a legcsúnyább étel, amit valaha készítettem, az hogy mégis ide került a blogra, viszont talán jelzi, hogy mennyire nagyon finom. Ismét egy gazdagon zöldséges egytálétel, kevés hússal (bár ez vega verzióban, csak gombával is remekül működik), hajdinával, sok fűszerrel. Amiről pedig még szeretnék írni ebben a posztban, az nem csak az étel, hanem az is, amiben készült. Végül is jön a karácsony, és konyhamániás szeretteinknek ajándéknak sem lehetnek utolsók ezek a darabok.

Az talán már kiderült korábban is, hogy imádom a jó minőségű, praktikus és szép konyhai eszközöket, edényeket, és hogy számomra  a jól felszerelt konyha mennyire fontos. Már egy ideje szemezgetek a zománcozott öntöttvas edényekkel, mivel a rozsdamentes sorozatom mellett eddig mindig volt egy széria tapadásmentes edényem is, ez korábban öntvény teflon, újabban kerámia bevonatos edényekből állt, nem is a legolcsóbb fajtából, de a közös jellemzőjük az volt, hogy 2-3 év alatt teljesen tönkrementek. A zománcozott öntöttvas edények kézenfekvő váltásnak tűntek, és bár az áruk kicsit húzósabb, mint az előbb említett két fajtának, de hosszú távú befektetések, élethosszig tartó darabok, és összességében jobban megéri egyszer beruházni pár ilyen darabra, mint 2-3 évente egy komplett teflon vagy kerámia bevonatos garnitúrát kidobni. Aztán a végső lökést az adta meg, amikor rátaláltam erre az oldalra. A Staub vagy a Le Creuset talán már sokaknak ismerősen csengő nevek, de bevallom őszintén én eddig a Berghoff edények zománcos darabjairól nem igen olvastam korábban. Aztán sok jó dolgot találtam róluk, amikor utánanéztem, és nekem nagyon megtetszett ez a barna-krémszín kombináció is (egyértelműen jól mutatnak a konyhámban :)), végül az utolsó lökést az adta, hogy náluk rátaláltam az ideális méretű edényekre, egy 30 centiméter átmérőjű serpenyőre és egy 28 centiméter átmérőjű fazékra. Talán említettem már azt is, hogy hamarosan három férfiembert kell etetnem, és a jelenleg főzött mennyiségek már most olyan méreteket öltöttek, amik az eddig használt, egyébként normál méretű edényeimben nem nagyon fértek el. Szóval a fiúk úgy döntöttek, hogy családilag meglepnek engem ezzel a két darabbal, tulajdonképpen előkarácsonyra. Hát mit mondjak. Imádom őket. Teljesen egyenletes a hőleadásuk, az egészben sült serpenyős pisztráng farka végre nem lóg ki a serpenyőből, elfér az összes zöldség és hús a fazékban, kavargatásnál sem repülnek szanaszét a darabok, és nem tapad le benne az étel, pedig nem is igazán ez volt a cél, amikor erre a zománcozott megoldásra szántam el magam. Főztem bennük eddig lekvárt, ragukat, a serpenyőben sütöttem már szinte minden létező húst, halat, ami a konyhámban fellelhető, és eddig még nem okoztak csalódást az új szerzeményeim, egyetlen percig sem. Szóval mit is írhatnék még? Megérte kivárni, megéri rá gyűjteni akár, és sokkal de sokkal jobban megéri, mint egy újabb teflon sorozatba beruházni. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy egy-egy ilyen 5-6 kilós öntöttvas darab emelgetése akár testedzésnek sem utolsó. Szóval jön a karácsony, ne felejtsük el. :)

Aztán végül a ronda, de nagyon finom egytálétel receptje:

  • hajdinás gombás sült karfiol és sütőtök szűzpecsenyével
  • 1 szűzpecsenye (35 dkg)
  • 1 kis karfiol (50-60 dkg, tisztítva mérve)
  • 1/2 sütőtök (50-60 dkg)
  • 25 dkg gomba (csiperke)
  • 2 kis fej vöröshagyma (15 dkg)
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 2 ek római kömény
  • 1 tk édesköménymag
  • 1/4 szerecsendió
  • 1 tk nádcukor
  • fekete bors
  • 5 ek olívaolaj
  • 10 dkg hajdina

A hajdinát átöblítem, bő, enyhén sós vízben puhára főzöm, leszűröm. A szűzpecsenyét lehártyázom, majd vékony, 2-3 centi hosszú csíkokra vágom. A hagymát, fokhagymát finomra ípratom, a karfiolt rózsáira bontom, a sütőtököt meghámozomn, kimagozom, nagyobb kockákra vágom, a gombát megtisztítom,  szintén nagyobb darabokra (negyedekre-nyolcadokra) vágom. Az édesköményt és római köményt mozyárban porrá őrölölm.

Az olívaolaj felén nagy láng felett átpirítom a szűzpecsenyét egy-két perc alatt a porrá őrölt fűszerekkel, hozzáreszelem a szerecsendiót, majd a ha a szűzpecsenye már megpirult, hozzáadom a cukrot, a hagymát, üvegesre sütöm, majd sózom, borsozom, hozzáadom a fokhagymát. Még pár másodpercig kavargatva-rázogatva sütöm, majd szűrőlapáttal kiszedem, és lefedve melegen tartom.

A maradék zsiradékot kipótolom az olívaolajjal, majd ismét nagy láng felett átpirítom rajta a gombát, hozzáadom a karfiolt, azzal is átpirítom, mérsékelem a lángot, és fedő alatt hagyom párolódni a zöldségeket. 5-6 perc után hozzáadom a sütőtököt is, és addig párolom tovább fedő alatt, amíg a tök megpuhul. Végül visszaszedem a fazékba a húst, az alatta felgyűlt szaftot is hozzáöntöm a zöldségekhez, hozzáadom a hajdinát és nagy láng felett lepirítom.

 

 

Címkék: , , , , ,

karfiolkrémleves mandulával

2012. február 10., péntek | leves | 4 hozzászólás

Egy kézmelengető leves, amit aztán tényleg lehet bögréből is kortyolgatni, mivel a levesbetét, a mandula most a levesbe került olyan módon, hogy bele lett turmixolva, így adva csodás krémes állagot a levesnek. Az ízek melegek, bársonyosak, római kömény, koriander, fahéj, szegfűszeg, azaz a garam masala végtelenül leegyszerűsített, de így a legtöb háztartásban is kivitelezhető változatban. A citrom opcionális, szerintem nagyon jót tett neki egy kis frissítő illat és savasság, de ízlés szerint el is hagyható. Ha pedig épp zöldség alaplé nem akad otthon, de a szülők ránk tukmáltak egy kevés húslevest a vasárnapi családi ebéden, ami azóta is ott lapul a fagyasztóban, hát az sem rontja majd el.

  • karfiolkrémleves mandulával
  • 75 dkg karfiol (egy kisebb fej, tisztítva mérve)
  • 1 l zöldség alaplé
  • 2 dl tejszín
  • 1 citrom
  • 5 dkg mandula (blansírozott)
  • 1 ek római kömény
  • 1 ek koriander
  • 1/2 kk fahéj
  • 4 szegfűszeg
  • 10 dkg hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2ek olívaolaj
A hagymát, fokhagymát nagyjából feldarabolom, a karfilot megmosom, torzsáját kivágom, rózsáira szedem. Az olívaolajon nagy lángon átpirítom a római köményt, koriandert, hagymát, fokhagymát, karfiolt, majd ha pattognak a fűszerek és kezd színt kapni a hagyma, karfiol, felöntöm az alaplével. Hozzáadom a fahéjat, szegfűszeget, a száraz serpenyőben kicsit megpirított mandulát, sózom, h szükséges és addig főzöm, amíg a karfiol megpuhul. Hozzáadom a tejszínt, összeforralom. Reszelek bele egy kevés citromhéjat, facsarok bele a citrom levéből ízlés szerint, majd botmixerrel pürésítem.

Címkék: , , ,

Könnyű téli álom- joghurtos céklakrémleves zöldalmával, karfiolpüré füstölt pisztránggal, aszalt szilvás kecskesajtkrém zabpelyhes diós morzsával

2012. január 5., csütörtök | desszert, hal, leves, zöldség | 4 hozzászólás

A karácsonyi receptek csak nem akarnak még jönni, de a következő karácsonyig van még idő, szóval talán annyira nem is sietős. Helyette inkább hoztam most három igen könnyű fogást, egy egész vacsorát, ami egyfelől igen jót tesz az ünnepek alatt megterhelt gyomornak, másfelől fél óra alatt el is készül. Tehát egy könnyű, finom céklakrémleves aszalt meggyel és apróra vágott zöldalmával levesbetétként, amihez igen jól jön a mélyhűtőben eltárolt alaplé készlet (igen, hát itt van egy kis csalás, hiszen ez is kell ahhoz, hogy fél óra alatt kész legyünk), egy finom karfiolpüré, ami mellé füstölt pisztráng került, és egy pohárdesszert, ami a málnás cheesecake pohár mintájára készült, diós zabpelyhes morzsával, a krémben aszalt szilvával és kecskesajttal. Finom, gyors, egyszerű, csupa zöldség, és marad idő még játszani a gyerekkel is. (na jó, fényképezőset, de hát ha egyszer azt szereti… )

  • joghurtos aszalt meggyes céklakrémleves zöldalmával
  • 70 dkg cékla
  • 5 dkg aszalt meggy
  • 1 csokor kakukkfű
  • 7,5 dl zöldségleves*
  • 2,5 d joghurt
  • 2 kis zöldalma

A céklát meghámozom, feldarabolom, hozzáadom az alaplevet, az aszalt meggyet, csokorba kötött kakukkfüvet, majd fedő alatt puhára főzöm.

Kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a joghurtot, majd botmixerrel pürésítem.

A zöldalmát meghámozom,  magházát kivágom, majd apró kockákra vágom. Tálalásnál zöldalma kockákat szórok a leves tetejére.

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

 

  • kakukkfüves karfiolpürés füstölt pisztránggal
  • 1 kis fej karfiol (75 dkg)
  • 2 dl száraz fehérbor
  • 3-4 ek tejszín
  • 1 ek vaj
  • 1 kis csokor kakukkfű
  • 1 tk fehér bors
  • 2 füstölt pisztrángfilé (15 dkg)
  • 1 kis citrom

A füstölt pisztrángot kiveszem a hűtőből, hogy kicsit megmelegedjen, mire elkészül a püré.

A karfiolt megmosom, kisebb rózsákra bontom, majd sós, fehérboros vízben puhára főzöm a kakukkfűből kötött csokorra. Leszűröm, kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a vajat, mozsárban porrá tört borsot és 2-3 evőkanálnyi tejszínt. Botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, még egy-két evőkanálnyi tejszínt adok hozzá, hogy beállítsam a püré sűrűségét.

A füstölt pisztrángra kevés citromot csavarok, majd a püré mellé adom, még néhány gerezd citrommal együtt.

Megjegyzés: a karfiolpürét két-három evőkanálnyi pirított, darált dióval vagy reszelt parmezánnal is lehet gazdagítani, ízlés szerint.

  • zabpelyhes diós morzsa
  • 5 dkg zabpehely
  • 2,5 dkg liszt
  • 2,5 dkg darált dió
  • 5 dkg vaj
  • 2 ek nádcukor
  • 1 kk őrölt fahéj

A vajat serpenyőben megolvasztom, hozzáadom a többi hozzávalót és kis láng felett, gyakran kevergetve addig pirítom, amíg morzsássá válik és kezd enyhe aranyszínt kapni.

Ez nagyjából 4-6 adag pohárkrémre elegendő adag.

  • aszalt szilvás kecskesajtkrém
  • 10 dkg krémes, friss típusú kecskesajt
  • 2 dl tejszín
  • 5 dkg aszalt szilva
  • 2 ek nádcukor
  • opcionális: 1 ek portói

Az aszalt szilvát a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítem, majd addig dolgozok tovább a géppel, amíg a krém kissé felhabosodik. Ha a gyerek nem eszik belőle, kerülhet bele egy kevés portói is.

Poharakba szedem és 2-3 evőkanálnyi morzsát szórok a tetejére.

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

VKF! 46.-VKF! Vega Koszt& Fabula:Kókusztejes karfiol kesudióval, joghurtos csicseriborsó krémleves

2011. december 17., szombat | hús nélkül | Nincs hozzászólás

Nana, a Vegasztrománia blog írója az aktuális VKF! témájának a húsmentes ételeket, mellé pedig egy történetet választott, ki, miért, hogyan, hányszor vált vegává, akár egy rövid időre is.

Nos, én nem vagyok vega, nehéz lenne letagadnom. Olyan családban nőttem fel, ahol minden nap, szinte minden étkezésre hús készült valamilyen formában, és én ezzel az ellátással teljesen meg is voltam elégedve. Bár városban éltünk, nagymamám még tanyán nőtt fel, a gazdálkodástól sosem tudott elszakadni, így mi neveltük az állatokat, a húsuk pedig gyakran került az asztalra. Szerettem én  a zöldségeket, gyümölcsöket, de csak köretnek. Ez eddig nem egy vega történet.

Aztán ahogy felnőttem, választott szakmám miatt egyre többet foglalkoztam az egészséges táplálkozással, annak az egészségi állapotra gyakorolt hatásával, és amit tanultam, igyekeztem a konyhában is hasznosítani. Majd megismerkedtem a férjemmel, aki azon túl, hogy imádja a zöldségeket, veleszületett anyagcsere betegséggel is rendelkezik, amit a gyógyszeres kezelés mellett diétával is igyekszünk karbantartani. Mellette a főzés még inkább más irányt vett. Ezután már nem volt mindennapos nálunk a hús, a zsírosabb ételek is elmaradtak, még tudatosabban kezdtem főzni, egyre több zöldséget, gabonát, gyümölcsöt használtam. A húsról lemondani persze nem tudtunk, nem is akartunk teljesen, inkább azt az utat választottuk, hogy hetente 3-4 alkalommal készül csak belőle étel, és igyekszünk mindig jó minőségű, megfelelő körülmények között tartott állatok húsát felhasználni. A házi disznótorok továbbra is megmaradtak, mi töltjük, füstöljük a kolbászt, újabban már a bárányt is mi vágjuk, de a hét nagyobbik részében bizony húsmentes étel kerül az asztalra. Cserébe a kisfiam imádja a zöldségeket, a főzelékek a kedvencei, csak igazán jó minőségű húsból hajlandó enni, a férjem vizsgálati eredményei pedig jó ideje már a kívánt tartományokban mozognak.

Ez a történet. Most pedig az étel. Szerintem zöldségekből főzni nagyon izgalmas dolog. Rengeteg íz van bennük, bátran kombinálhatóak egymással, fűszerekkel, tejtermékekkel. Ez az étel például most a kisfiam egyik kedvenc alapanyagából készült, karfiolból, amit kókusztejjel, fűszerekkel és kesudióval gazdagítottam. Nagyon finom, egyszerűen elkészül, és egyáltalán nem volt hiányérzetünk a vacsora után.

  • kókusztejes karfiol kesudióval
  • 1 fej karfiol (tisztítva 50 dkg)
  • 10 dkg vöröshagyma
  • 200 ml kókusztej (100%)
  • 2,5 dl zöldség alaplé*
  • 10 dkg kesudió (pirított, sózott)
  • 2 púpos tk garam masala fűszerkeverék**
  • 2 ek olívaolaj

Egy magas falú, szélesebb edényben az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a garam masalat és átpirítom. Hozzáadom az apró rózsákra szedett karfiolt, majd felöntöm a zöldséglével és fedő alatt roppanósra párolom.

Leveszem a fedőt, nagy láng fölött beforralom a zöldséglét a karfiol alatt, hozzákeverem a kesudiót, felöntöm a kókusztejjel, összeforralom.

Párol jázminrizzsel tálalom, és ha akad otthon friss korianderzöld, kerülhet az is a tetejére, de anélkül is finom.

Aztán egy leves, bár itt kicsit könnyebb a dolog , hiszen a zöldségekből készülő levesek nem mennek ritkaságszámba a húsevő családok asztalán sem. Csicseriborsó és burgonya az alap, ezektől lesz krémes, gazdag textúrájú a leves, a fűszerek pedig itt is karakteressé teszik a végeredményt.

  • csicseriborós krémleves joghurttal
  • 20 dkg csicseriborsó
  • 1 liter zöldség alaplé*
  • 2 kis szem burgonya (20 dkg)
  • 1 fej hagyma (10 dkg)
  • 1 ek koriander
  • 1 ek római kömény
  • 4 cm gyömbérgyökér (vagy 1 tk szárított, őrölt)
  • 2 dl zsíros joghurt (ha van görög, ha nincs 1/3-2/3 arányban tejföl és natúr joghurt keveréke)

A csicseriborsót előző nap átmosom, beáztatom, másnap átöblítem és a zöldség alaplében megfőzöm. Közben a keletkező habot leszedem. Leszűröm, és a főzőlevet is félreteszem.

A hagymát felkockázom, a koriandert, római köményt mozsárban porrá őrölöm, majd az olívaolajon megpirítom a fűszereket. Ha illatozni kezdenek, hozzáadom a hagymát, és üvegesre sütöm. Felöntöm a csicseriborsó főzőlevével, és még annyi vízzel, hogy az összes folyadék 1 liternyi legyen. Hozzáadom a megpuhult csicseriborsót, a felkockázott krumplit, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.

Végül botmixerrel pürésítem a levest és hozzákeverem a joghurtot is.

A tetejére kerülhet finomra aprított korianderzöld vagy petrezselyemzöld is, de anélkül is finom.

 

 

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

**A garam masala készen beszerezhető fűszerkeverék, keleti fűszerboltok általában tartják, de házilag is elkészíthető az ezen a linken található recept alapján. Én egy kicsit változtattam az arányokon, ha nem jutok el a kedvenc fűszerboltomba, így készítem:

  • 30 zöld kardamom tok
  • 5 fekete kardamom tok
  • 15 szegfűszeg
  • 4 db szerecsendió (lereszelve)
  • 4 db fahéjrúd (porrá őrölve)(nagyjából 4 púpos tk őrölt)
  • 4 ek római kömény (az eredeti receptben 5 ek)
  • 4 ek koriandermag(az eredeti receptben 2 ek)
  • 1 ek édesköménymag
  • 1 ek fekete bors(az eredeti receptben 1 tk)
  • 1 ek szárított, őrölt gyömbér (az eredeti receptben nem szerepel)
  • 1 tk lepkeszegmag(az eredeti receptben 1/2 tk)

A hozzávalókat száraz serpenyőben, kis láng fölött enyhén megpirítjuk amíg illatozni kezdenek, majd lehúzzuk a tűzről, kihűtjük és porrá őröljük. Elektromos kávédarálóval, kis adagokban a legegyszerűbb.

Sok garam masala keverék recept tartalmaz babérlevelet is, szintén porrá őrölve, szárazon pirítva, és szárított, őrölt gyömbért is, ezt is lehet hozzá adni ízlés szerint.

 

Címkék: , , , , , , , ,

Juhtúrós sült karfiol sonkával, dióval

2011. március 11., péntek | egytálétel, zöldség | 6 hozzászólás

P1011645

Jól van, tudom, nem ez a leggusztább kinézetű étel, amit valaha fotóztam, sőt, még csak bizalomgerjesztőnek sem mondanám így elsőre, de félre az előítéleteket, ez finom!

Mostanában egyébként rengeteg bejegyzés került fel a blogra, köszönhetően a megszaporodott nagy közös családi főzéseknek és a pániknak, hogy két hét múlva el kell hagynom a konyhámat- de sajnos csak jegyzet formájában és szégyellem is magam egy kicsit, amiért ehhez képest most csak egy ilyen percek alatt összedobható könnyű ebédre vagy vacsorára futja tőlem, már ami a fényképpel ellátott bejegyzést illeti. Persze ezzel nem az érdemeit akarom csökkenteni, hiszen tényleg gyors, egyszerű, finom és egészséges ételről van itt szó, egyszerűen csak magyarázom a bizonyítványom. Aztán a jövőhétre ígérem, összekapom magam, elvégre van még két teljes hetem bepótolni a lemaradást.

  • 1 karfiol ( ~75 dkg)
  • 20 dkg juhtúró
  • 2 dl tejföl
  • 5 dkg sonka (parasztsonka, ha nincs, helyette prosciutto crudo)
  • 1 tk koriandermag
  • vaj
  • 2 marék dió

A karfiolt megmosom, leszárítom, kisebb rózsákra szedem, majd kivajazott sütőtálba teszem. A juhtúrót kikeverem a tejföllel és az apróra vágott sonkával, porrá őrölt korianderrel, majd a karfiolra öntöm. A tetejére szórom a durvára vágott diót, vajat forgácsolok rá bőven és előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 40 percig sütöm.

P1011640


Címkék: , , , ,

Karfiolkrémleves diós parmezános fánkokkal

2010. október 29., péntek | babának, leves | 9 hozzászólás

P1017564

Ez egy végtelenül egyszerű recept.De hogy ne csak ennyi legyen, mert például úgy adódik, hogy a pici kukta nem létező salátákat centrifugál a lábamnál, így adva teret a konyhai ténykedésemnek, és a rám törő hatalmas szabadság miatt nekem meg pancsolhatnékom támad, lett hozzá parmezános diós mini fánk is. A leves így kiadósabb, és igazából az aktív munka része még így sem haladta meg a fél órát összesen.

  • 6 főre
  • 1,5 liter csirkehúsleves
  • 75 dkg karfiol (tisztítva mérve)
  • 15 dkg krumpli (tisztítva mérve)
  • 5 dkg mascarpone
  • szerecsendió
  • fánk:
  • 1 tojás
  • 6 dkg finomliszt (4 púpos ek)
  • 5 dkg mascarpone
  • 1,5 dkg reszelt parmezán (fél maréknyi)
  • 1,5 dkg dió (fél maréknyi)
  • 5 gr friss élesztő
  • 1 kk cukor
  • olaj a sütéshez

A karfiolt és a krumplit a levessel felöntöm és fedő alatt puhára főzöm. Botmixerrel pürésítem, sózom, majd hozzákeverem a mascarponet, összeforralom és reszelek hozzá szerecsendiót. A leves kész.

A fánkhoz a tojást és a mascarponet habverővel simára keverem, majd feloldom benne az élesztőt a cukorral. Hozzáadom a lisztet, a reszelt parmezánt, a durvára vágott diót, sót, és simára keverem a masszát. Nokedlitészta állagúnak kell lennie. Félreteszem kelni, ha már buborékos lesz a tészta és enyhén megemelkedett (meleg helyen 3/4 óra körülbelül), akkor átkeverem, majd bő, forró olajba két mokkás(igen, mokkás)kanál segítségével apró gombócokat szaggatok, melyeknek mindkét oldalát aranyszínűre sütöm. Papírtörlőre szedem, majd a leves mellé adom. (lehet persze nagyobb kanállal is, akkor haladósabb)

Megjegyzés: Babának diós fánkot csak két éves kor felett adjunk, ha ennél fiatalabb, hagyjuk el neki a fánkot a leves mellől, vagy a fánktésztába csak a baba adag kisütése után keverjük bele a diót.

Címkék: , , , , ,