Créme brulée akácvirággal

Ma reggel munkába menet vettem észre, hogy kivirágzott az akác. Egyik pillanatról a másikra kifehéredett a környék és mindent beborított az édes illat. Akácerdő mellett lakni mindig jó, de ez a néhány hete az évnek egyszerűen felülmúlhatatlan! Nem is csoda, ha rögtön sütni-főzni támadt kedvem. A palacsintatésztába mártott, forró olajban kisütött akácvirágot, akácszörpöt, akácpálinkát talán már többen ismerik, de ezeken kívül én nagyon szeretem az akácvirágot különböző desszertekbe felhasználni. Tavaly már szerepelt a blogon a kandírozott akácvirág, és az ezzel díszített fehércsokoládé fagyi illetve tejberizsparfé, meg az akácvirág likőr, szörp és ecet trió, idén pedig ezzel a creme bruleevel kezdeném a sort.

Vigyázat, csak a fehér akácvirág, az akácfa (Robinia pseudoacacia) virága ehető, a lilaakác (Wisteria sinensis) virága nem!

• 4 szuflé formához
• 2 dl tej
• 1 dl tejszín
• 2 nagyobb tojás
• 2 ek cukor
• 3 fürt akácvirág (1 dkg virág lecsipkedve)
• 3 ek cukor a tetejére

A tojásokat alaposan kikeverem a tejjel, tejszínnel, cukorral. Az akácvirágot  lecsipkedem, majd szétosztom a szuflé formák alján. A tojásos keveréket rászűröm a virágokra.

A formákat magasabb falú tepsibe állítom, majd felöntöm annyi forróvízzel, hogy a formákat félig ellepje.

Előmelegített sütőbe állítom, 140°C, 40 perc (villanysütő, alsó-felső sütés)

A krémet kihűtöm, lehetőleg hűtőben, és ha már elég hideg, szétosztom a cukrot a krémek tetején, majd cukrászfáklyával karamellizálom.

Megjegyzés: Tegnapi fejlesztés, mivel a gyermekem dührohamot kapott az egész akácvirágoktól a krémben: a virágokat a felforralt tejjel leöntöttem, 5 percig állni hagytam, hozzáadtam a cukrot, leturmixoltam, majd hozzákevertem a tojást, tejszínt, cukrot, és így szűrtem finom szűrőn a felfújt formákba. Az eredmény egy homogén, akácízű krém, virágok nélkül, nagyon finom, és így már a válogatós kisfiúk is imádják.

Címkék: akácvirág, édes, édesen liszt nélkül, karamell

Fehér csokoládé hab mézzel, citrommal, kamillával

Szintén egy tavalyi kedvenc trüffel végezte szifonos hab formájában, de most egy kevés citrommal kiegészítve. Ezeknek a haboknak nagy előnye (a gyors és egyszerű összeállíthatóságon túl), hogy látványos és izgalmas színfoltjai lehetnek egy ebédnek vagy vacsorának, nem kell hozzájuk nyers tojást használni a könnyű állag eléréséhez, és mindehhez elég egy teljesen hagyományos habszifon. A variációk száma pedig végtelen, hiszen a tejszínes csokoládé alap többféle fűszerrel, citrusokkal, likőrökkel kombinálható.

• 2 dl tejszín
• 10 dkg fehér csokoládé
• 2 ek méz (virág)
• 1 ek szárított kamillavirág
• 1 citrom finomra reszelt héja
• 3 ek a citrom levéből

A tejszínt felforralom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a kamillát, a széttördelt fehér csokoládét, a mézet (én szűk két evőkanálnyit használtam hozzá, de érdemes kóstolgatni, és úgy korrigálni az édességét), a citrom finomra reszelt héját és a citromlevet, addig kevergetem, amíg a csoki felolvad, és félreteszem pihenni 15 percre.

Habszifonba szűröm teaszűrőn (vagy egyéb finom szűrőn) keresztül, egy patronnal felhabosítom, majd hűtőbe teszem legalább 4-6 órára (de még jobb, ha egy egész éjszakára). Csak akkor lesz az alakját szépen megtartó a hab ha előtte alaposan lehűl.

4-6 adagnyi lesz belőle, a tálalástól függően. Én most kisméretű ipszilon poharakba fújtam, így 4 adag lett belőle.

Én a tálaláshoz hajszálvékony ropogós mákos karamell lapokat készítettem, ehhez 2 púpos evőkanálnyi cukorból és egy kis csipet finom szemcséjű sóból világos karamellt készítettem, majd hozzáadtam egy púpos teáskanálnyi egész mákot. Miután a mák kipattogott, a karamellás masszát szilikon sütőlapra öntöttem és egy spatulával szétterítettem olyan vékonyra, amennyire csak lehetséges. Miután kihűlt, nagyobb darabokra törtem és a habot ezzel díszítettem.

Címkék: édes, édesen liszt nélkül, fehér csoki, karamell, mák, méz, pohárkrém

Bonbon 2x: fehér csokis kókuszkrémmel és étcsokis sós karamella krémmel, pirított szezámmaggal

Néhány hasznos info a recepthez:

-szilikonos bonbonformát használtam, de elvileg a bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartóval is működik

-csoki: fehér 20 dkg-os Choceur, ét: 70% Moser Roth, mindkettő az Aldiból. Általában édességekhez ezt használom, nekem nagyon bevált

-olvasztáshoz vastag aljú öntvény teflon edényt használok és a lehető legkisebb lángot, de a vízfürdő is jó.

- az Aldis bonbonformákat használtam, erre vonatkoznak a mennyiségek.

- szilikonos bonbonforma rendelhető a GasztroShoptól, illetve megvásárolható a Butlersben.

• 8 db
• 7,5 dkg étcsoki (70%)
• 2 ek cukor
• 2 ek tejszín
• kis csipet só
• 1,5 tk szezámmag

A széttördelt csokit megolvasztom vízfürdő felett vagy nagyon kis lángon, vastag aljú teflon edényben, épp csak addig melegítem, amíg folyós nem lesz, ezt követően szilikonos ecsettel kikenem a bonbonformákat (a bonbonformákat érdemes lehűteni kenés előtt, akkor hamarabb rádermed a csoki, szebben lehet kenni). Hűtő, 15 perc, amíg megszilárdul. Ha vékony rétegben sikerült csak a kenés, vagy nem lett egyenletes, még egy rétegben fel lehet vinni a csokit vagy korrigálni a hibákat. (én két rétegben kentem) Ezután ismét 15 perc hűtő (a visszaszilárduló csokit minden alkalommal óvatosan, kíméletesen kell újramelegíteni, de vízfürdő felett is lehet melegen tartani, ilyenkor ügyeljünk arra, hogy 32°C körül legyen a hőmérséklet, és ennél ne magasabban)

A cukorból karamellt készítek, a nagyon kis csipet sóval együtt, majd hozzáadom a tejszínt és két evőkanálnyi vizet, feloldom vele a karamellt majd sűrűre főzöm, pohárba csorgatom és kihűtöm.

A szezámmagot száraz serpenyőben enyhén megpirítom.

A krémmel betöltöm a bonbonokat (ne érjen fel a krém a peremig teljesen), majd megszórom kevés szezámmaggal.

Végül minden bonbont kevés olvasztott csokival lezárok, a felesleget spatulával lehúzom és a hűtőben 2-3 órán át dermesztem kipattintás előtt.

• 8 db
• 7,5 dkg fehér csoki
• 1 ek kókuszreszelék
• 5 ek kókusztej
• 1 ek cukor
• 1 mk rózsavíz

A kókusztejből, kókuszreszelékből, cukorból és rózsavízből sűrű krémet főzök, majd kihűtöm. (több krém lesz egy kicsivel, mint amennyi a bonbonba kell)

A csokival, bonbonformával, betöltéssel hasonlóan járok el, mint fent, de a fehér csokira sokkal jobban kell ügyelni az olvasztásnál, mert nagyon hamar összeugrik, ha túlmelegítjük. Olvasztásnál ne kevergessük, és ahogy kenhetővé válik (még akkor is, ha vannak benne fel nem olvadt darabok) azonnal húzzuk le a tűzről/vízfürdőről.

Címkék: bonbon, édes, étcsoki, fehér csoki, karamell, kókusz, kókusztej, szezámmag

Csokoládé nyalóka

Milyen nagyon egyszerű, és a gyerekek mégis mennyire tudnak örülni neki. (ez le van tesztelve, nem állítok valótlanságot.)

Nagyon egyszerűen elkészülnek, nagyon szép és finom ajándékok, és még kézügyességet sem igénylenek igazából. Kell hozzá persze szilikonos forma, ez lehet pralinéhez való, amit például a Gasztroshoptól is meg lehet rendelni, de lehet egy bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartó is. Nekem ezek az Aldiból származó pralinékészítő formával készültek, mert a gyerek a dínókat szereti (ebben azért nagyrészt közrejátszik az is, hogy a dínó (ejtsd [gyünno]) ki tudja mondani).

Az ízesítés nálam mogyorógrillázs a fehér csokis részhez és menta az étcsokishoz. De ezt lehet variálni, a fehér csokihoz mehet kókusz, citromhéj, kamilla, bazsalikom, az étcsokihoz zsálya, méz, csili, a variációk száma végtelen. És persze ha felnőtteknek készül (tapasztalatim alapján azok is lelkesen fogyasztják), lehet normális formája is, nemcsak őshüllő. Sőt, megkockáztatom, még a pálcikát is el lehet hagyni belőle…

• 12 db nyalóka
• 5 dkg fehér csokoládé
• 1 ek mogyorógrillázs*
• 6 dkg étcsokoládé (50% kakaótartalom)
• 1 kk szárított menta
• 2 tk cukor
• 12 pálcika

*A grillázshoz 2 ek cukorból karamellt készítek, majd hozzáadok 2 ek egész mogyorót, és kavargatom, amíg a karamell mindenhol bevonja a mogyorókat. Szilikonos sütőlapra öntöm, ha kihűlt, mozsárban vagy késes aprítóban porrá zúzom. Nem túl finomra, úgy jobb szerintem, ha kissé darabos. Ekkora mennyiségből úgy 5 evőkanálnyi grillázs lesz.

A fehér csokit összetöröm és vízgőz felett/kis lángon, óvatosan megolvasztom. Amikor már kenhető, azonnal lehúzom a tűzről. (kevergetni nem kell, mert összeugrik)

A szilikonos forma mélyedéseiben szétosztom a grillázst, majd erre kerül a fehér csoki, egyenletesen elosztva.

Az étcsokit széttördelem, és megolvasztom vízgőz felett/kis lángon, óvatosan, kavargatva. Ahogy kenhetővé válik, azonnal lehúzom a tűzről és belekeverem a mozsárba a cukorral porrá őrölt mentát.

A fehér csokisra rétegezem a formában. A tetejét elegyengetem, a félrecsöppent maradékot spatulával lehúzom a forma tetejéről.

Minden dínó hasába egy-egy pálcikát szúrok, majd hűtőben megdermesztem.

Ha kihűlt, kifordítom és egyenként celofánba csomagolom.

Hűtés nélkül is eltartható hetekig, akár a csoki.

Néhány összeillő párosítás:

-citromos fehér csoki-csilis vagy zsályás étcsoki

-bazsalikomos fehér csoki- narancsos étcsoki

-kamillás fehér csoki- mézes étcsoki

-kókuszos fehér csoki- szegfűborsos étcsoki

Megjegyzés: Kisebb gyerekeknek 50% kakaótartalmú csokinál magasabb kakaótartalmút ne nagyon használjunk, nem biztos, hogy értékelni fogják.

Címkék: ajándék, édes, étcsoki, fehér csoki, grillázs, karácsony, karamell, mogyoró

Pöttyös Guru kehely

A minap beállított az öcsém, kezében egy Pöttyös Guruval, és közölte hogy új feladat van: domesztikáljam a Gurut. Merthogy az asszony (aka keresztanya) rákapott, és hogy nem lehetne házilag is esetleg, ha már a Túró Rudit sikerült.

No jó, hát legyen, szeretem az ilyen projecteket. Aztán ma telefon, és egy rövid értesítés, hogy ma érkeznek kölöklátogatóba. Hát a savó kipréselésre, hosszas pepecselésre nem volt már idő, szóval egy ilyen pohárkrém lett belőle.

(ha valaki úgy látja, hogy mennyi tenger időm van nekem már megint, az nem téved, az egyik fiú alszik, a másik dolgozik (tisztázzuk, a félreértések elkerülése végett, Ponty alszik, Férj dolgozik), én meg beszabadultam a konyhába felügyelet nélkül. Ez van. De szerintem az öcsémék örülni fognak, ha befutnak végre.)

Ja igen, vissza a recepthez. Ez finom! Meg gyorsan készen van, szóval Guru rajongóknak tökéletes.

• 4 adag
• túrós réteg:
• 50 dkg sovány túró
• 1 citrom reszelt héja
• 4-6 ek cukor (ízlés szerint)
• karamellás réteg:
• 1,5 dl tejszín
• 10 dkg cukor
• csokis réteg
• 8 dkg tejcsoki
• 8 dkg tejszín
• 4 dkg törökmogyoró

A túrót kikeverjük a citrom finomra reszelt héjával és a cukorral. Kelyhekbe vagy poharakba kanalazzuk/ töltjük habzsák (kivágott sarkú műanyagzacskó) segítségével.

A cukorból nagyobb lángon, néha rázogatva az edényt világos karamellt készítünk egy kis csipet sóval, majd felöntjük a tejszínnel, és folyamatos kavargatás mellett addig melegítjük, amíg a karamell felolvad. (kitartás, lassan, de menni fog). Ha már kihűlt, a túrókrém tetejére kanalazzuk.

A törökmogyorót kis láng felett megpirítjuk száraz serpenyőben, amíg illatozni kezd, majd ha langyos, ledörzsöljük a héját a teljesség igénye nélkül, és késsel durvára vágjuk. Az apróra tördelt csokit összemelegítjük a tejszínnel, és ha megolvadt (30°C fok körül már megvan, ne melegítsük tovább!), belekeverjük a mogyorót. Ha langyos, a túrós desszertek tetejére kanalazzuk egyenletesen szétosztva.

Fogyasztás előtt célszerű 1-2 órát pihentetni a hűtőben, hogy megdermedjen a tetején a csoki.

Megjegyzés: ha nem sikerül krémes sovány túrót szerezni hozzá, akkor célszerű lazítani a túrós réteget egy kevés tejföllel (50 dkg túróhoz 1,5-2 dl tejföl) és botmixerrel átmenni rajta párszor, amíg sima, krémes lesz.

Címkék: édes, édesen liszt nélkül, karamell, mogyoró, pohárkrém, tejcsoki, túró

Sós karamellás földimogyoró tallérok

Ha egy kis édességet iktatunk közbe, a medvehagyma is jobban csúszik.

Egyébként csak idő kérdése volt, hogy ez is elkészül a mogyorós és a kávés-mandulás változat után. Az eredeti receptért meg nem győzök eleget hálálkodni Latsiának, mert ez a tészta (ha lehet annak nevezni olyasmit, ami liszt nélkül készül) tényleg nagyon finom, és nagyon egyszerűen, gyorsan elkészíthető.

A só-karamella-földimogyoró kombinációról pedig szerintem nem mondok újat azzal, hogy aki egyszer megkóstolja, azonnal függővé válik.

Még a  végére egy idézet Férjtől: “Brutálisan finom”

• 2 tepsi
• 20 dkg sózott, pörkölt földimogyoró
• 10 dkg cukor
• 6 dkg vaj
• 1 tojás

A cukorból világos karamellt készítünk, majd hozzákeverjük a mogyorót és miután az összes karamell a mogyorókra tapadt (szilikonos) sütőpapírra terítjük szét. Miután kihűlt, késes robotgéppel a lehető legfinomabbra daráljuk.

Hozzáadjuk a vajat és a tojást, összegyúrjuk, majd 2 centi átmérőjű golyókat formázunk a masszából (ha az túl lágy lenne, mert az összegyúrás előtt nem vártuk meg, amíg a mogyoró teljesen kihűl, (ki lenne ilyen türelmetlen?) akkor tegyük be a hűtőbe fél órára).

A golyókat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, majd a  tetejüket villával ellapítjuk.

200°C fokon (gázsütőben) 12 perc, vagy amíg az alja el nem kezd arany barna színűvé válni.

Sütőpapírostól rácsra emelve hűtjük ki. (melegen még puha, de ha kihűl, megszilárdul)

Címkék: édes, földimogyoró, karamell, keksz

Toffifee kehely

Az úgy volt, hogy elbambultam. Elfelejtettem szólni Férjnek, hogy a munkából hazafelé jövet Toffifeet is kellene hozni a boltból, mert kifogytak a készleteim.(lehet, hogy ciki, de én bizony imádom. Ez van)

Mit lehet hát tenni, ha az ember lányára estefelé rátör az édes karamellás semmiségek utáni sóvárgás, és éppen nincs itthon az imádott ragacsos-csokis bogyóból?

Nem, ezt most nem gyártottam le házilag. Csak valami olyasmit.

Meglepő módon tényleg kicsit hasonló lett az életérzés, bár azért ez még nem az igazi. De majdnem.

• 4, de inkább 6 adag
• csokis réteg:
• 10 dkg étcsoki (60%)
• 10 dkg tejszín
• 2 ek nádcukor
• 2 marék mogyoró
• karamellás réteg:
• 2 dl cukor
• 2 dl tejszín

A mogyorót száraz serpenyőben nagyon kis láng fölött, lassan megpirítom. Akkor jó, ha elkezdi ledobni a héját, és alatta már aranyszínű. Lassan kell pörkölni, különben kívül megég- belül meg nem sül meg. Lehet hántolt mogyorót is használni hozzá, de azt is meg kell pirítani.

Ha kissé kihűlt, ledörzsölöm a két tenyerem között a héját, majd késsel nem túl apróra vagdosom.

A csokit összetördelem, és a nádcukorral, meg a tejszínnel kis láng fölött összeolvasztom.

A folyékony csokis krémbe keverem a mogyorót, majd szétosztom négy pohárba. (lehetőleg aprócskákba, különben bután fog kinézni)

A cukrot karamellizálom, majd ha már világos borostyán színű, hozzáöntöm a tejszínt is, egy csipet só kíséretében. Vigyázat, köpköd!

Kis láng fölött kevergetve addig melegítem az egészet, amíg a karamell fel nem oldódik maradéktalanul, és a tejszínes szósz be nem sűrűsödik.

Ha a karamellás krém kihűlt, óvatosan a csokis réteg tetejére csorgatom.

Hűtőbe kerül, amíg teljesen meg nem dermed.

Megjegyzés:

1.) Én most ezt négy részre osztottam, de inkább hatfelé kellett volna, mert elég tömény. Még nekem is. És, mivel igen finom, nehéz megállni egy teljes pohárka maradéktalan kiürítését, viszont utána nagyon rosszul lehet lenni.

2.) A csokis réteg nem lágy krém, hanem kicsit keményebb, a Toffifee belső, nugátos rétegéhez hasonló. Nekem ez így ízlett, kicsit olyan érzésem lett tőle, mintha igazi Toffifeet ennék, de aki krémesebbnek szeretné a csokoládés részt, az legalább duplázza meg a tejszín mennyiségét benne!

3.) Ha a tetejére a karamellás szószba tejszín helyett mascarpone kerül, akkor kihűlés után egy egészen sűrű, eszméletlen finom krémet kapunk. Itt már úgy kell elképzelni a desszertet állagra, mint egy pohárba szorított trüffelt, egészen sűrű lesz az egész, de a Férj és a Keresztanya szerint ez így még finomabb.

Címkék: édes, étcsoki, karamell, mogyoró, pohárkrém

Retrománia/ karamellás tej

Na most ez nem olyan nagy világmegváltó receptes bejegyzés, csak olyan szolgálati közleményféle.

Vagyis a karamellás tej renoméjáról szól inkább, meg annak a helyreállításáról, mint a receptjéről.

Régen hegyekben állt ez a fajta zacskós műremek a kakaók, meg a fél literes tejek között. Most meg nem látni már sehol. Van helyette minden más, egzotikus nevekkel (és néha borzalmas ízekkel), de ez valahogy eltűnt. Nem arról van szó, hogy hiányzik, mert régen én ilyet nem nagyon ittam, túl keserű volt a bolti, inkább csináltam magamnak otthon, már akkor is. De nagyon szerettem.

Aztán hosszú szünet következett az otthoni gyártásban, mert a karamellás tej az nem volt sikk, a brutáltömény forró csoki, extra magas kakaótartalmú étcsokiból, csilivel, szegfűborssal, mikor mivel, az meg igen, az olyan felnőttes dolog, az vállalható. Még akkor is, ha annyi pillecukorral ittam, hogy a csoki alig fért a bögrébe.

De most második gyermekkorunk következik, most jöhet végre a karamellás tej is. Igazából jön is, kínos rendszerességgel, minden este, legalább egy bögrével. Mostanában már az esti adag jó nagyra sikerül, így egy része üvegbe kerül és a hűtőbe vándorol, reggelire. És ez így annyira jó…

Egyébként ha már gasztro, akkor legyen itt legalább valami recept-féleség is.

• Szóval adagonként 1 evőkanálnyi cukor szükséges hozzá
• és egy csésze (2,5 dl) tej.

A cukorból karamell készül, lehetőleg vastagabb aljú serpenyőben, akkor szép egyenletes lesz, nehezebben ég meg. Mérsékelt láng fölött, kavargatni nem kell, csak rázogatni (bár azt sem muszáj, csak ha szükségét érezzük valamiféle cselekvésnek, akkor).

A karamell nálam sötét borostyánszínű, mert az ennél sötétebbet én már nem szeretem, továbbá minél sötétebb, kesernyésebb, annál kevésbé érződik édesnek az íze.

Ha a karamell pont jó, ráöntjük a tejet, és addig kavargatjuk, a lehető legkisebb láng felett melegítve az edényt, amíg az összes karamell felolvad benne.

És ennyi.

Címkék: italok, karamell, retro

Last minute karácsonyi ajándék: likőrök! Vaníliás fehér csokis és kávés karamellás tejszín krémlikőr, na meg az elmardhatatlan tojáslikőr

Amik a végére maradtak, és amik tényleg elkészülnek percek alatt.

Szeretném azt hinni, hogy nem csak én futok ki folyamatosan az időből, de ez sem változtat azon a tényen, hogy én pedig kifutok belőle rendszeresen. De ezek még így, a finisben is belefértek. A fehér csokis cirka 5 perc alatt készült el, a karamelláshoz és a tojáslikőrhöz viszont kellett vagy tizenöt-tizenöt perc is. A tesztelés is megvolt tegnap, Férj szerint kiváló eredménnyel vizsgáztak.

A hozzávalók nem túl egzotikusak, így azt gondolom, a karácsonyra jól teletömködött hűtőszekrényekben és kamrákban különösebb előkészületek nélkül is fellelhetőek, vagyis nem kell még csak előre bevásárolni sem hozzá. Legalábbis nálam nem.

A csomagoláshoz én szerettem volna még hetekkel korábban csinos kis metszett üveg likőrös üvegeket beszerezni régiségboltokból, de a karácsony előtt horribilisre srófolt árak miatt ettől eltekintettem. Viszont nagyon csinos, bár kevésbé míves  kis üvegeket lehet kapni drogériákban, kreatív hobbi boltokban is. De én most például csak egyszerű kis csatos üvegekbe töltöttem.

Ha nem ajándékba készül el végül, hanem házi használatra, én azt is megérteném…

• Tejszínes fehér csoki likőr
• 
  
• 20 dkg fehér csoki
• 4 dl tejszín
• 3 dl fehér rum
• 5 dkg porcukor
• fél rúd vanília

A tejszínt a félbevágott vaníliarúddal együtt felforralom. Lehúzom a tűzről és hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit és a porcukrot. Addig kevergetem, amíg a csoki teljesen elolvad. Ha nehezen olvadna  a csoki, óvatosan még lehet kicsit melegíteni a keveréket.

Ha már alig langyos, hozzáadom a rumot, majd üvegekbe töltöm. Én nem szoktam kihalászni belőle a vaníliarudat, egyrészt szerintem dekoratív, másrészt így intenzívebb lesz az íze.

Hűtőben tárolom.

• Karamellás kávés krémlikőr
• 2 dl erős presszókávé
• 20 dkg cukor
• 2 dl barna rum
• 2 dl tejszín

Négy erős presszókávét főzök, ez 2 dl. Fontos a jó kávé, ha a kávé nem elég jó benne, a likőr sem lesz annyira finom.

A cukorból vastag aljú, lehetőleg teflon serpenyőben aranyszínű, nem túl sötét karamellt készítek. Ha valaki úgy biztonságosabbnak érzi a karamell készítését, 1-2 evőkanálnyi vizet adhat a cukorhoz az elején. Kevergetni én nem szoktam, csak rázogatni.

Ha a karamell készen van, felöntöm a kávéval és a tejszínnel, majd közepes láng fölött addig melegítem és kavargatom, amíg az összes karamell feloldódik.

Ha a tejszínes keverék alig langyos, hozzákeverem a rumot és üvegekbe töltöm.

Hűtőben tárolom.

• Tojáslikőr
• 5 tojássárgája
• 3 dl tejszín
• 2 dl fehér rum vagy vodka
• 15 dkg cukor
• fél rúd vanília

A tojások sárgáját a tejszínnel és a félbevágott vaníliarúddal együtt alaposan kikeverem, majd vízgőz/kis láng fölött, habverővel való folyamatos verés-kevergetés mellett sűrűre főzöm.

Miután besűrűsödött, lehúzom a tűzről, de még egy pár percig kavargatom, hiszen ekkor még tovább fő. Közben hozzáadom a cukrot is.

Ha már alig langyos, hozzáadom a semleges ízű, de jó minőségű alkoholt, mely lehet vodka vagy egy semleges ízű fehér rum is.

Üvegekbe töltöm. A vaníliát itt is benne szoktam hagyni, de akár ki is lehet dobni belőle.

Hűtőben tárolom.

Címkék: ajándék, fehér csoki, italok, karácsony, karamell, kávé

Aszús mazsolás krém (brulée)

Nem kell mindenre karamellt égetni. De lehet. Erre is.

Azt nem mondom, hogy jobb nélküle, mert az nem igaz, de ez a krém önmagában is finom. Nagyon.

Csak egy életkép ennek illusztrálására: Férj meglépett a fazékkal, amiben főztem. Halkan csörömpölt a kanállal, miközben suttyomban próbált minden egyes molekulát kinyerni az edényből és hangosan morgott, amikor rátaláltam és megpróbáltam tőle azt elvenni mosogatás céljából…

2 adag

2 dl zsíros tej, 1 dl tejszín,

2 dl aszú (3 puttonyos), 2 tojás, 1 dl mazsola,

2 ek nádcukor, 1 ek vaníliás cukor (házi, ez kb 1 tasak Bourbon vaníliásnak fele meg),

1 csapott ek étkezési(kukorica)keményítő (~ 1 dkg), cukor a tetejére

A bort a mazsolával együtt elkezdem forralni. A puttonyoknak jelen estben csak a későbbi édesítés miatt van jelentősége, 5 puttonyoshoz nyilván kevesebb cukor kell majd (de ki főzne 5 puttonyos aszúból krémet???) Aszú hiányában pedig a tokaji szamorodni, vagy egy tokaji fordítás is megfelel.

Akkor lesz jó, ha majdnem az összes bor elpárolgott vagy felszívta a mazsola. 1-2 evőkanálnyi mennyiségnél több ne maradjon a mazsola alatt. Ha ez megvan, botmixerrel egy kicsit pürésítem a mazsolát, nem nagyon, maradjanak benne nagyobb darabok is. Botmixer hiányában késsel is meg lehet vágni kissé.

A keményítőt kevés tejjel habverővel csomómentesre keverem, majd hozzáadom a többi tejet, tejszínt, tojást, vaníliás cukrot,  és habverővel alaposan kikeverem, felverem.

Innen két módon készülhet tovább: 1.) Hozzákeverjük a mazsolát és a cukrot, majd szuflé formába öntve, azokat forró vízbe állítva, sütőben 160°C fokon 45 perc. Én természetesen nem ezt választottam, a sütőmben ugyanis hús sült (már megint)

2.) Kis láng felett habverővel folyamatosan (tényleg!) verve-keverve besűrítem. A lángról lehúzva is még néhány percig keverni kell. Viszont 5 perc alatt kész. Jó esetben a krém és nem a rántotta. Csak ezután adom hozzá a mazsolát és a nádcukrot, csinos edénykékbe töltöm, majd mehet a hűtőbe.

Ha kihűlt, már fogyasztható is.

De ha van otthon mini lángszóró, azért cukrozzuk meg és égessünk rá karamellt!

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, karamell, pohárkrém