Hogyan lehet megetetni a gyűlölt karfiolt egy kisdeddel? Jó alaposan meg kell szelídíteni az ízét (ez a szofisztikáltabb megfogalmazása annak, hogy el kell nyomni) mindenféle zöldséggel, picit lágyítani citrommal, picit megédesíteni és ennyi.
Ponty eddig vad prüszkölésbe kezdett, ha csak megérezte a karfiol ízét, de ezt a levest csak úgy habzsolja. A fél liter belőle az alap, és ráadásul azon kevés ételek közé tartozik, amit másnap felmelegítve is megeszik. Szóval ez egy sikersztori. Azt meg már nem is említem, hogy az apja is imádja.
Egyébként ez a második étel a héten, amibe belezabált a macska. (elnézést a kissé vulgáris fogalmazásért, de tényleg ez történt, a mi macskáinkat semmiképpen nem lehetne kifinomultsággal és az asztali etikett ismeretével vádolni) Mindeközben a csirkemájat meg otthagyják. Ráadásul nekem ma ez lett volna a vacsorám (amit végül bosszúból csak azért is a vizslának adtam). Szóval van e valakinek valami bevált módszere a macskák távol tartására a fotómodellektől? Vagy csak a mi állataink ilyen szemtelenek? Mondjátok hogy más is jár így, vagy legalább valami kis vigasztalást, hogy lesz ez még így se.
A feldarabolt hagymát a vajon üvegesre sütöm, majd hozzáadom a meghámozott, nagyjából feldarabolt répát, petrezselyemgyökeret, karalábét is, és sűrű kevergetés mellett, mérsékelt lángon addig sütöm, amíg kis színt nem kap (de ne égessük-barnítsuk meg semmiképpen, már csak a vaj miatt sem) Hozzáadom a kés pengéjével meglapított fokhagymát, a megmosott, rózsáira bontott karfiolt, felöntöm az alaplével, majd fedő alatt puhára párolom az összes zöldséget benne.
Sózom, hozzáadom a citrom levét, héját, cukrot, majd botmixerrel pürésítem.
Tálalásnál a felnőttek számár teszek az asztalra a gyömbér levéből, ebből locsolhat bele ki-ki ízlés szerint. (persze ha eleve csak felnőtteknek készül, akkor mehet bele a gyömbér már az elején is, de szerintem akkor is érdemes csak a levét használni, így biztosan nem lesznek fás gyömbér szálcsák a levesben)
Eredetileg a petrezselyemgyökeret azért vettem, hogy elkészítsem Chili&Vanilia petrezselyemgyökér krémlevesét, azt a nagyon szép zöldet.
Aztán már megint hűtőtakarításba torkolt az esti főzés, melynek során csaknem minden zöldséget felhasználtam, amit itthon találtam. Így lett benne karalábé, krumpli és fehérhagyma is. De akkor már ne legyen zöld, hanem maradjon fehér. A végeredmény így aztán közelebb került Piszke fehér zöldségkrémelveséhez, mint az eredetileg tervezett fehérrépáshoz. Azt nem mondanám, hogy megbántam, mert nagyon finom lett, és újabb tapasztalattal gazdagodtunk: a kölök megeszi a karalábét is, ha az gondosan el van rejtve. Még egy másik új tapasztalat: én is megeszem a fehérrépát, ha gondosan el van rejtve…
Ja igen, a lényeg majdnem kimaradt. Az édesköménymag. Eszméletlen jól áll a levesnek.
A zöldségeket megtisztítjuk és nagyobb darabokra vágjuk. A fokhagyma maradhat egészben.
Az édesköményt kevés sóval mozsárban porrá őröljük.
A vajon, lehetőleg teflon serpenyőben, kis láng fölött lassan megsütjük a hagymát, amihez hozzáadjuk az édesköményt is. Ha már kezd színt kapni, mehetnek hozzá a zöldségek is. Innentől mérsékelt lángon, sűrű kavargatás mellet addig sütjük a zöldségeket, amíg el nem kezdenek aranyszínűvé válni. Az utolsó egy percre mehet mellé a fokhagyma is.
Felöntjük fél liternyi vízzel, majd fedő alatt addig főzzük, amíg minden megpuhul a levesben.
Megy hozzá a tejszín, egyet forr, majd botmixerrel pürésítjük.
Sózzuk, ha szükséges.
Tálalásnál a forró levest reszelt sajttal megszórjuk, és kevés olajat csorgatunk a tetejére.

Melynek receptje nem a világmegváltás végett kerül bejegyzésre, hanem egyszerűen csak azért, mert nagyjából ez az első karalábéfőzelék Férj életében, amit jóízűen elfogyasztott. És persze azért, mert nekem is nagyon ízlik!
A karalábét meghámoztam (ha lett volna rajta zsenge levélke, azt félretettem volna a tálaláshoz), és 1 cm kockákra vágtam. A krumpli csak kettőbe, ennek majd a turmixolásnál lesz jelentősége. Mindezeket egy kis fazékba tettem, majd felöntöttem az alaplével, és még annyi vízzel, amennyi épphogy ellepte a zöldségeket. Addig főztem, amíg a krumpli is megpuhult. Ekkor merőkanállal kiszedtem a karalábé kb 1/3 részét, és félretettem.
A maradék főzelékhez hozzáadtam a kapor 3/4 részét, majd botmixerrel pürésítettem. Visszatettem a darabos karalábét, a maradék kaprot finomra aprítva, a tejszínt, egyszer felforraltam, és késznek nyilvánítottam. Borjúsülttel (is) finom volt.
Megjegyzés: friss kapor helyett friss petrezselyemzölddel is készülhet.