karácsony

Karácsonyi palacsinta, egy expressz gasztroajándék és kellemes ünnepeket!

2010. december 23., csütörtök | desszert, hús nélkül, kelt tészta, reggeli | 23 hozzászólás

P1019012

Ez lesz a karácsonyi reggeli, ami a fiúk szerint az ünnep (és egyéb napok) legfontosabb része. Habos kakaóval. Tényleg olyan, mint az ünnep, legalábbis nekem, a stollen illata, amely betölti a lakást, jó lesz ezután díszíteni a fát.

Az expressz gasztroajándék pedig amiről szó volt, az két fűszersó. Persze ez így snasszul hangzik, de egyáltalán nem az, mert egyfelől csinos darálókba töltve nagyon szép és mutatós ajándékok, másfelől meg ez most két klasszikus és igen jól sikerült összeállítás, amivel életünk párját is visszazavarhatjuk a konyhába, mert ezekkel még ő is tud húst sütni különösebb bonyodalmak nélkül. A fűszersókat ugyanis most a pár perc alatt kisüthető, különösebb macerát nem igénylő hússzeletekhez készítettem, amit legtöbbször steaknek szoktak titulálni, és ami egyébként nálunk párolt zöldséggel igen kedvelt vacsorának számít. Tehát semmi pác, csak néhány szép szelet hús, meg ez a só, és Férj vacsorát készít. Tadaaam. Legalábbis ez a terv, mert ezek neki készültek elsősorban.

P1018978

Az első sertéshez, halakhoz és csirkéhez is kiválóan illik, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű tengeri sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított kakukkfűvel, 1 evőkanálnyi szemes fehérborssal és fél evőkanálnyi szárított, reszelt citromhéjjal. A másodikat kacsához és borjúhoz szántam, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított rozmaringgal, fél evőkanálnyi apró, egész szárított csilipaprikával és fél evőkanálnyi szárított reszelt narancshéjjal.

Most pedig a palacsinta receptje és én pedig elvonulok téli szünetre, így minden kedves olvasómnak ezúton kívánok boldog, békés karácsonyt és boldog új évet!

  • 12 dkg rétesliszt
  • 6 dkg marcipán
  • 2-2 dkg datolya, aszalt sárgabarack és kandírozott narancshéj (vagy 6 dkg tetszőleges aszalt gyümölcs)
  • 2 tojás
  • 2 dl zsíros tej ( vagy 1,5 dl tej+ 0,5 dl tejszín)
  • 3 dkg vaj
  • 1 púpos ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 1 tk narancskivonat (vagy fél narancs reszelt héja, esetleg pár csepp narancsolaj)
  • 1 dkg friss élesztő

A vajat megolvasztom, hozzáöntöm a tejet és langyosra melegítem. Feloldom benne az élesztőt, majd hozzáadom a tojásokat, lisztet, cukrot (házi vaníliás elfogyott, így 1 ek nádcukrot+ 1 cm vaníliarúd kikapirgált belsejét használtam, szóval így is lehet), narancskivonatot és habverővel csomómentesre keverem.

Félreteszem, amíg a tésztában buborékok nem jelennek meg és az egész tömege szemmel láthatóan megnő. Ezután átkeverem és hozzáadom az apróra kockázott marcipánt és aszalt gyümölcsöket is.

Vastag aljú teflon serpenyőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm ki, nagyjából 10 cm átmérőjű, duci palacsinták formájában, további zsiradék hozzáadása nélkül. (ha nem teflon a serpenyő, szükség lehet némi zsiradékra hozzá)

3 dl tejfölt kikevertem 2 evőkanálnyi cukorral és egy mokkáskanálnyi keserű mandula kivonattal és ezt adtam mellé a teszt reggelin, meg felfőzött és felére beforralt (azaz reményeim szerint alkoholmentesített) rumba áztatott aszalt gyümölcsöket, vörösáfonyát, mazsolát. Meg persze habos kakaót.

Megjegyzés: Előző este is elő lehet készíteni és hűtőben pihentetni a tésztát. Reggel belekeverjük a darabolt marcipánt és aszalt gyümölcsöket, a meleg konyhában pedig fél-háromnegyed óra alatt magához tér a tészta.

Címkék: , , , , , , , ,

Tokaji aszús csokoládé likőr

2010. december 21., kedd | italok | 8 hozzászólás

P1018943

A házi készítésű likőr szerintem az egyik leghálásabb gasztroajándék így karácsony tájékán. Minimális munkával, egyszerűen elkészíthető és egy csinos üveg segítségével nagyon dekoratív ajándék válhat belőle. A mostani kombináció nem jött volna létre, ha nem sikerül az idén télen egy kézműves bonbon formájában megkóstolnom az aszú+ étcsokoládé kombinációt. Kicsit furán hangzik ez tőlem, de ez a kettő együtt nekem elsőre bizarrnak tűnt, mostanra meg ez lett az egyik kedvencem. Valószínűleg a karácsonyi desszertünkben is ezek lesznek a főszereplők szenteste.

Az persze itt is fontos, mint a házi készítésű likőröknél általában, hogy csak nagyon jó minőségű alapanyagokat, alkoholos italokat használjunk fel hozzá, hiszen akárcsak a főzésnél, ha nem jó az alap, a végeredmény sem lesz az igazi.

Aztán itt egy kis felsorolás a flatcaten eddig szereplő likőrökről, hátha valaki kedvet kap hozzájuk.

narancsos brazil kávélikőr

mentás csokoládé likőr

vaníliás fehér csokoládé likőr

karamellás kávés krémlikőr

tojáslikőr

málnás csokoládé likőr

narancsos csokoládé likőr

  • 5 dkg étcsokoládé (85%)
  • 2 ek kakaópor (cukrozatlan, holland)
  • 15 dkg cukor
  • 1 dl tejszín
  • 2 dl aszú (3 puttonyos)
  • 1 dl brandy
  • 4 cm vaníliarúd

A tejszínt a kakaóporral csomómentesre keverem, majd hozzáadom a cukrot és a kettéhasított vaníliarúd magjait, meg a rudat is. Felforralom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a darabokra tördelt csokoládét is. Addig kevergetem, amíg a csoki felolvad. Félreteszem hűlni, majd ha már langyos, hozzáöntöm a brandyt és az aszút is, alaposan elkeverem, majd üvegekbe szűröm.

Én ezt a biztonság kedvéért hűtőben tárolom az ajándékozásig/fogyasztásig.

Címkék: , ,

Marcipán és marcipán desszert

2010. december 17., péntek | alap, desszert | 14 hozzászólás

P1018850

A házi marcipán mindig jól tud jönni, de karácsony táján különösképpen. A recept még mindig a Beatbullnál talált marcipán receptje, mert bár rengeteg változat kering az interneten, nekem ez vált be leginkább. Készülhet belőle szaloncukor, mártott szelet, de bonbon töltelék is. Az én kedvencem pedig a kinyújtott marcipánmasszából apró kiszúrókkal kivágott formák, jó minőségű étcsokiba mártva.

P1018893

A marcipán desszert persze elég fura elnevezés erre, de ha jól emlékszem, a Szamos hasonló stílusú bonbonjait is ezzel a névvel illetik. Ehhez egyébként nem is kell igazából recept, hiszen mindössze annyiról van szó, hogy a marcipánmasszát fél centi vastagra kinyújtom porcukorral megszórt deszkán, formákat szúrok ki belőle, és olvasztott csokiba forgatom, majd lecsepegtetem a felesleget és szilikonos sütőlapra teszem dermedni. A túlfolyt részek pedig dermedés után késsel levághatók. Ennél a változatnál lehet adni a marcipánhoz kevés reszelt narancshéjat, citromhéjat, egyéb fűszereket, de az alap marcipánnal is kiválóan működik, én is így készítettem.

És akkor a marcipán recept.

  • 40 dkg
  • 20 dkg finomra őrölt blansírozott mandula
  • 20 dkg porcukor
  • 1 tojásfehérje
  • 1 ek keserűmandula kivonat (vagy néhány csepp mandula aroma)
  • 3 ek víz

A porcukrot a vízzel és a keserűmandula kivonattal addig melegítem, amíg a cukor nagyjából felolvad. Hozzáadom a mandulát, tojásfehérjét, elkeverem, és visszateszem a tűzre, majd kavargatva vastag aljú edényben, nagyon kis láng felett addig melegítem, amíg a massza egybeáll és sűrű, jól formázható lesz.

Lehúzom a tűzről és folyamatosan kavargatom, majd ha már kihűlt annyira, hogy kézzel gyúrható, akkor utána gyúrom tovább, amíg ki nem hűl teljesen. A kavarás-gyúrás fontos rész, ettől marad jól formázható, rugalmas a massza.

A kihűlt marcipánt hengerré formázom majd folpack fóliába tekerem és hűtőben tartom felhasználásig.

Megjegyzés:

Színes marcipánt is lehet készíteni, természetes szinező anyagokkal is.

Zöld: matcha

Sárga: sáfrány, kurkuma, sáfrányos széklice

Pink: céklapor

A sáfránynak és a matchanak karakteres íze van, de a többi ízetlen, így csak színezésre is használható.

Címkék: , ,

A csokoládé, ha színes: sárga és zöld “fehér” csoki falevelek

2010. december 17., péntek | desszert | 4 hozzászólás

P1018887

Jó, igen, tudom, mostanában mindenki szebbnél szebb bonbon csodákkal árasztja el a blogokat, és ez megint már csak egy vicces csoki, de nem tudok mit tenni, én ezekkel egyszerűen szerelembe estem. Meg ha úgy nézzük, ezt még a legkétbalkezesebb kezdők is el tudják készíteni (és abba most ne menjünk bele, hogy melyik kezdő tart otthon matchat meg narancsvirágvizet). Egyébként a szín után mentem, de az íz sem lett rosszabb mint a látvány (félreértések elkerülése végett szerintem ugyanis ezek szépek), szóval nagyon finom lett mindkettő, én meg is lepődtem, mert azt hittem, hogy ilyen koncentrációban túl töménynek hatnak majd a ízesítők. De nem. Meg persze egyszerre csak egy levélkét eszünk meg, az úgy nem sok semmiből, sem sáfrányból, sem csokiból, sem matchaból. (ugye?)

Na a hosszúra nyúlt bevezető oka az, hogy a matchas után kinyalakodtam az olvasztásra használt edényt, így némileg aktív vagyok. (nagyon fontos: ha éjszaka állunk neki bonbont gyártani, mert mondjuk nem tudunk aludni, akkor ne együnk fel minden morzsányi zöld teás hulladékot, mert nem is fogunk tudni a továbbiakban sem, és az éjszaka közepén kínunkba bő lére eresztett bevezetőket írunk majd a gasztroblogunkba alvás helyett)

Egyébként ez még mindig az Aldis szilikonos pralinéforma (a GasztroShopos egyelőre még idegenben), de ismét csak azt tudom mondani, a bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartó ide is megfelel.

Az adag erősen teszt, vagyis csak mutatóba készült néhány, így első körben, de nyugodtan fel lehet szorozni a megfelelő darabszámra.

  • 4 db zöld, matchaval
  • 5 dkg fehér csoki
  • 1 tk matcha

A csokit apróra töröm, majd hozzáadom a matchat és megolvasztom, óvatosan vízgőz/ kis láng felett. Kevergetni nem kell, mert összeugrik és túlságosan felhevíteni sem szabad, mert szintén összeugrik. Ahogy kenhető, már veszem is le a tűzről, simára keverem és a bonbonformába adagolom, egy spatulával a tetejét elsimítom, leszedem a szélekről a felesleget. A formát érdemes néhányszor az asztalhoz ütögetni, hogy eltávolítsuk a légbuborékokat.

Ha teljesen kihűlt, kiszedem a formából.

  • 4 db sárga, sáfránnyal, rózsavízzel
  • 5 dkg fehér csoki
  • 6-8 szál sáfrány
  • 1 tk narancsvirágvíz
  • 1 tk rózsavíz

A narancsvirág- és rózsavizet felforralom a sáfránnyal együtt (ezt én úgy csináltam, hogy egy evőkanálba öntöttem össze és a láng felé tartottam), addig amíg kb 1 mokkáskanálnyi folyadék marad csak. Ha hosszabb szálas a sáfrány, ezeket szét lehet előtte vagdosni/tépdesni.

Az apróra tördelt csokihoz adom a sáfrányos folyadékot, majd vízgőz/ kis láng felett kavargatás nélkül megolvasztom. Ha már kenhető, lehúzom a tűzről, simára keverem, majd a formákba adagolom. Ez nem lesz olyan sima, mint a matchas, a vizes komponens miatt kicsit túróssá válik, de dermedés után ez is szép lesz. Itt is ügyelni kell a túlmelegítés elkerülésére, még ha nehezebb is észrevenni az eltérő állag miatt. Mivel ez nem annyira folyós lesz, inkább kenőcsös, ezért az adagolásnál kiskanállal alaposan belenyomkodom a formákba a csokit, a széleket, tetejét padig a végén spatulával kiigazítom.

Kihűtöm majd kiszedem a formából.

Címkék: , , , , ,

Marcipános kekszek

2010. december 15., szerda | desszert | 10 hozzászólás

P1018816

Csillagok főleg, meg azokból karácsonyfa és hóember, meg egyrétegű karácsonyfa, mert Csipi mostanában a mintás kekszekre van rákattanva. A karácsonyfához két eltérő méretű csillag alakú kiszúrót használtam (ha van több méret, az jobb, akkor magasabb lesz a fa, mert ez így elég belemagyarázós karácsonyfa lett), és aztán a csillagokat egymásra ragasztottam egy csepp olvasztott étcsokival, amit akár még fel is lehet díszíteni, olvasztott csokiból húzott csíkokkal, cukormázzal, színes szórócukorral, miegyébbel.

A keksz meg nagyon finom, ropogós, imádni való. Narancsos diómarcipánt is lehet használni hozzá, ez most egyszerű mandula marcipánnal készült.

A marcipánt kis kockákra vágom. A marcipán kivételével a többi hozzávalóból tésztát gyúrok, végül óvatosan a marcipánt is hozzádolgozom. Gombóccá formázva folpacka csomagolva hűtőbe kerül félórára a tészta, amíg kicsit megdermed, majd lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtom. Tetszőleges kiszúróval formákra vágom, majd sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. ( a maradékot ha összegyúrjuk, utána érdemes újra lehűteni, a puha tészta nem jól formázható)

Előmelegített sütőben 180°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés, villanysütő) 12-14 perc.

Tepsiben hűtöm ki.

Megjegyzés: Karácsonyra készült még ennek a keksznek két változata, az egyik a citromos mákos mandulamarcipános, amihez a fent megadott mennyiségű tésztához egy evőkanálnyi darálatlan mákot és egy nagyobb citrom felének a finomra reszelt héját gyúrtam, és egy narancsos fahéjas mogyorómarcipános, amihez a marcipán a mandulamarcipánhoz hasonlóan készült, csak pirított, őrölt mogyoróból (és a keserű mandula kivonat helyett ugyanannyi vizet tettem a masszához), a tésztába pedig 1 tk őrölt fahéjat és 1 mk narancsolajat ( nagyjából fél kisebb narancs reszelt héja) gyúrtam még bele.

Címkék: , , ,

Szaloncukor 2x:kókuszos és rumos diós mazsolás

2010. december 15., szerda | desszert | 8 hozzászólás

P1018709

A főzősulis lányoknak.

Tulajdonképpen nem olyan nehéz házilag szaloncukrozni, csak rá kell szánni magunkat (meg az időt, mert azért ez elég macerás munka), az eredmény pedig kárpótol a fáradtságért.

A csomagolásnál végül a cakkozott zsírpapír+ színes fólia mellett döntöttem, így oldódott meg a tavalyi dilemma, hogy lehet e nem étkezési csomagolópapírba szaloncukrot csomagolni. Így legalább nagyon oldszkúl lesz. Már csak fóliát kell szereznem hozzá…

  • 12 db
  • 8 dkg darált dió
  • 10 dkg mazsola
  • 0,5 dl rum
  • 1 ek nádcukor
  • étcsoki a bevonáshoz (50% kakaótartalmú, nagyjából 10 dkg)

A rumot felfőzzük a mazsolával és cukorral, addig melegítjük, amíg az összes folyadékot magába nem szívja a gyümölcs. Késsel (vagy késes robotgéppel) nagyon finomra aprítjuk, majd összegyúrjuk a finomra darált dióval. A masszából szaloncukor méretű és formájú rudakat formázunk, majd olvasztott csokiban megmártjuk.

A mártás menete: a csokit vízgőz felett vagy vastag aljú edényben a legkisebb láng felett addig melegítjük, amíg épp csak megolvad. Lehúzzuk a tűzről, majd minden rudat egyesével megforgatunk benne, lecsepegtetjük a fölösleget és szilikonos sütőlapra tesszük hűlni.

  • 16 db
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 5 dkg kókusztej
  • 3 ek cukor
  • 2 tk étkezési keményítő ( 3 gr)
  • étcsoki a bevonáshoz (50% kakaótartalmú, nagyjából 15 dkg)

A kókusztejet összefőzzük cukorral és fél deci vízzel, majd hozzákeverjük a keményítővel jól elkevert kókuszreszeléket és addig melegítjük, amíg a kókusz felszívja a folyadékot. Sűrű, jól formázható masszát kell kapnunk. Kihűtjük, formázzuk, majd bevonjuk. A csokit itt nekem egyszerűbb volt két fázisban felvinni, mert a kókuszreszelék így nem keveredett el benne és sima maradt a bevonó is. Ehhez első körben ecsettel lekentem a rudak alját, majd ezt hagytam hűtőben (teraszon) megszilárdulni, utána megfordítottam és ecsettel lekentem a maradék részeket is.

Címkék: , , , , , ,

Pisztránggal töltött kelkáposzta

2010. december 14., kedd | hal | Nincs hozzászólás

P1015648

A Kifőztük! csapata az idén nagyon szép kezdeményezésbe fogott, és karácsonyra egy ünnepi kiadványt hoztak létre 115 blogger összefogásával. A kiadvány innen letölthető, a letöltésért cserébe felajánlott adományok pedig a Magyar Élelmiszerbank Egyesület segítségével jutnak majd el a rászoruló, éhező kisgyermekekhez. A részleteket itt olvashatjátok és innen lehet letölteni a karácsonyi magazint is, amiben ez és még 114 nagyszerű recept olvasható!

Én pisztránghússal töltött, fehérborral savanyított kelkáposztát készítettem, ami szerintem remek variációja a hagyományos töltött káposztának, nekünk nagy kedvencünk és az ünnepi asztalunkra is ez fog kerülni az idén.

  • Pisztránggal töltött kelkáposzta
  • 6 főre
  • 60 dkg pisztráng (bőr és szálka nélkül, csak a filé, ez négy nagyjából 35 dekás pisztrángot jelent)
  • 20 dkg rizs
  • 10 dkg vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy csokor petrezselyemzöld
  • 1 evőkanálnyi fehérbors
  • 1 nagy fej kelkáposzta
  • 6 dl száraz fehérbor
  • 3 dl tejszín
  • 1 evőkanálnyi édesköménymag

A kelkáposzta torzsáját kivágjuk, a külső sérült leveleket lefejtjük. Egy nagyobb fazékban vizet forralunk, és ha már lobog, beletesszük az egészben hagyott fej kelkáposztát, méghozzá úgy, hogy a torzsája helyére húsvillát szúrunk, és ennél fogva tartjuk, amíg a káposzta a vízben van. Ahogy megpuhulnak a levelek, egymás után válnak le a fejről, ezeket szűrőlapáttal emeljük ki és csepegtessük le. Fontos, hogy lehetőleg sima levelű kelkáposztát használjunk, ne fodros levelűt, mert a fodros levelűt nagyon nehéz tölteni. A leveleket félretesszük, és elkészítjük a tölteléket.

A pisztrángoknál a legjobb, ha megkérjük a halast, nyúzza meg és filézze ki nekünk. Ha nem sikerülne, akkor ez házilag is megoldható, a hal bőrét a gerinc mentén hosszában, a gerinc mindkét oldalán felhasítjuk, késsel vagy az ujjainkkal alányúlunk, meglazítjuk a bőrt, majd lenyúzzuk és egyszerűen, kézzel húzzuk le a húst a szálkákról. Mivel úgyis finomra kell majd aprítani, itt nem számít annyira, hogy szépen egészben maradjon a filé.

A halhúst érdemes éles késsel egészen apróra, darált hús finomságúra vágni, így sokkal jobb lesz a töltelék állaga, de gyors megoldásként a húsdaráló vagy késes robotgép is megfelel. A hagymát és két gerezd fokhagymát, továbbá a petrezselyemzöldet késsel szintén igen finomra aprítjuk, a fehérborsot mozsárban porrá őröljük, majd a halat, rizst, hagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet, őrölt borsot összekeverjük, sózzuk ízlés szerint.

A bort felforraljuk az édesköménymaggal, beforraljuk a felére, majd félretesszük, amíg kihűl.

A kellevelekből a középső hosszanti eret kivágjuk, az így nyert fél leveleket téglalap alakúra formázzuk. A levelek levágott sarkait félretesszük, ez később kell majd a tekercsek alá. A rövidebb szélére egy evőkanálnyi tölteléket teszünk, majd viszonylag szorosan feltekerjük, a szabadon álló végeket visszatűrjük a tekercsekbe.

Egy nagy fazék aljára szórunk két maréknyi kellevél maradékot, erre fektetjük a tekercseket, egymás mellé viszonylag szorosan. Egy 24 centi átmérőjű fazékban két rétegben férnek majd el. Rászűrjük a bort, beledobjuk az egész gerezd fokhagymát, kissé megsózzuk, majd felöntjük 3 dl vízzel, vagy annyival, hogy a káposztákat egy ujjnyi híján ellepje. Fedő alatt a forrástól számított fél órán át főzzük mérsékelt lángon. Ezután a fedőt levesszük, a káposzta alatt maradó levet beforraljuk legalább a felére, majd kimerünk belőle egy keveset, azt elkeverjük a tejszínnel és a káposzta tetejére locsoljuk. Ismét felforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről, visszatesszük rá a fedőt, és így hagyjuk még legalább fél órán át pihenni a tálalás előtt.

A tejszínnel való összeforralás előtti lépésig akár előző nap is elkészíthető.

Címkék: , , ,

Karácsonyi menü a GasztroTippen: vargányás babkrémleves kolbász chipssel, aszalt szilvával töltött karaj baconbe göngyölve, gyümölcskenyér

2010. december 13., hétfő | desszert, leves, más, sertés | Nincs hozzászólás

P1018633

A hagyományos karácsonyi ételek kétszáz éve még mások voltak, mint amiket ma ismerünk. A régi ételeknek viszont nem mindegyike hatna elegánsan az ünnepi asztalon, ezért a bableves most új formát kapott. A karajtekercsek az aszalt szilvával töltött egyben sült karaj elronthatatlan és dekoratív változatai, a gyümölcskenyér pedig egy régi klasszikus.

Karácsonyi menü a GasztroTippen!

  • Vargányás babkrémleves kolbász chipssel
  • 30 dkg szemes bab
  • 1 nagyobb fej fehérhagyma (15 dkg)
  • 2 szál répa (15 dkg)
  • 1 cikk zellergumó (15 dkg)
  • 1 bő marék (5 gr) szárított vargánya
  • 2 dl savanykás száraz fehérbor
  • 5 gerezd fokhagyma
  • 1 kis csokor kakukkfű (10 szál)
  • 1 babérlevél
  • 2 ek olívaolaj vagy zsír
  • 1 dl tejszín
  • 1 ek fehérborecet
  • 5 dkg paprikás vastagkolbász (helyettesíthető chorizoval)

A babot előző este átmossuk, beáztatjuk, majd másnap friss, enyhén sós vízben feltesszük főni.

A hagymát felaprítjuk, a fokhagymát nagyjából feldaraboljuk, a répát, zellert két-három darabra vágjuk.

Az zsíron üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a feldarabolt zöldségeket, a fokhagymát, és 1-2 percig még sütjük. Felöntjük a borral, hozzáadjuk a csokorba kötött kakukkfüvet, a babérlevelet, szárított vargányát, sózzuk, majd felöntjük 1,5 liter vízzel. Kis lángon főzzük legalább 1 órán át. Közben, ha a bab már félig megpuhult, leszűrjük és ezt is a leveshez adjuk. Ha a bab már teljesen puha, kihalásszuk a levesből a répát, zellert, a kakukkfű csokrot, a babérlevelet, majd botmixerrel pürésítjük. Átszűrjük, hozzáadjuk a tejszínt, összeforraljuk, ecettel ízesítjük (ha szükséges) és ezzel a leves kész.

A kolbász chipshez a vastagkolbászból hajszálvékony szeleteket vágunk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük, és előmelegített sütőben 180°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés, villanysütő) 5-8 perc alatt ropogósra sütjük. Érdemes figyelni közben, a sütési idő sütőtől és a kolbász szeletek vastagságától is függ, tehát ettől kevesebb is lehet. Tálalásnál a kolbászkarikákkal díszítjük a levest, illetve pár csepp kolbászzsírral.

Tipp: A leves előző nap is elkészíthető.

P1018595

  • Aszalt szilvával töltött sertéskaraj baconbe göngyölve, tejszínes krumplipürével
  • 70 dkg karaj (csont nélkül, 8 szeletre felvágva)
  • 15 dkg aszalt szilva
  • 0,5 dl brandy
  • 5-6 ág kakukkfű
  • 16 szelet bacon
  • bors
  • 80 dkg krumpli
  • 1 dl tejszín
  • 3 dkg vaj
  • szerecsendió

Az aszalt szilvát előző este átmossuk, beáztatjuk a brandybe.

A húsról levágjuk a hártyás részeket, majd minden szeletet kissé megklopfolunk. Lazítsuk fel alaposan a rostokat, a karaj csak így lesz igazán puha, de ne verjük szét túlságosan a húst, nagyjából fél centi vastag legyen.

A szeleteket besózzuk, megborsozzuk, majd az aszalt szilvát szétosztjuk a karajszeletek hosszanti szélénél, és feltekerjük. A baconszeleteket kettévágjuk, majd egymás mellé fektetünk belőlük négy csíkot hosszában, kis átfedéssel a széleknél, és ezekbe betekerjük a karaj tekercset. Végül hústűvel vagy konyhai spárgával rögzítjük a roládokat.

Serpenyőben körbesütjük (teflonban zsiradék nélkül, hagyományos serpenyőben kevés zsíron), majd kevés vizet öntünk alá, mellédobjuk a kakukkfüvet és lefedve készre pároljuk. (eddig a pontig előre is elkészíthető) Ha a hús megpuhult (ezt húsvillával lehet ellenőrizni), fedő nélkül zsírjára sütjük a roládokat.

A krumplipüré a megszokott módon készül, a meghámozott, felkockázott krumplit bő sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, és még forrón hozzáadjuk a vajat, a tejszínt, reszelünk hozzá szerecsendiót, majd krumplinyomóval vagy habverővel összetörjük.

  • Gyümölcskenyér
  • 20 dkg rétesliszt
  • 10 dkg finomliszt
  • 10 dkg vaj
  • 1 dl tejszín
  • 1 tojás
  • 5 dkg nádcukor
  • 1 dkg friss élesztő
  • 1 mk só
  • 1 tk mandulakivonat (ennek hiányában néhány csepp mandula aroma)
  • 20 dkg aszalt gyümölcs (mazsola, sárgabarack, datolya, vörösáfonya egyenlő arányban)
  • 1 dl rum
  • 1 narancs leve
  • 2 tk narancskivonat (vagy egy kezeletlen narancs finomra reszelt héja)
  • 2 cm vaníliarúd

Az élesztőt elmorzsoljuk a lisztekkel, majd hozzáadjuk a tojást, tejszínt, olvasztott vajat, cukrot, sót, mandulakivonatot, és alaposan kidagasztjuk, kézzel vagy géppel. Elég lágy, de a formáját megtartó rugalmas tésztát kell majd kapnunk a végére, ami a kéztől szépen elválik. Cipóvá formázzuk, a kelesztőtálat letakarjuk, majd félretesszük pihenni, amíg a tészta a duplájára nő.

Az aszalt gyümölcsöket egyforma méretűre vágjuk, majd a hosszában kettévágott vaníliarúddal, a narancskivonattal (vagy reszelt narancshéjjal), a narancs levével és a rummal addig főzzük, kis láng felett sűrűn kevergetve, amíg az összes folyadékot magukba nem szívják a gyümölcsök, illetve az el nem párolog. Ne maradjon alatta semmi nedvesség, mert az eláztatja a tésztát. Végül a vanília rudat kivesszük belőle és kihűtjük a keveréket.

A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd két cipóra osztjuk. Az egyiket lisztezett deszkán kinyújtjuk nagyjából 30X20 centiméteres téglalap alakúra, a másikat összegyúrjuk az aszalt gyümölcsökkel. Az aszalt gyümölcsös részt 25 cm hosszú hengerré formáljuk, majd a téglalap alakú rész közepére helyezzük, ráhajtjuk a széleit és betekerjük a tésztába. A rudat egy sütőpapírral kibélelt szögletes kenyérformába tesszük, úgy hogy az illesztések kerüljenek alulra. A tetejét lekenjük kevés vízzel kikevert tojássárgájával és félretesszük, amíg a duplájára nem kel. Sütés előtt még egyszer lekenjük tojássárgájával.

Előmelegített sütőben 170°C hőmérsékleten sütjük 45 percig, majd rácsra emelve hűtjük ki.

P1018643

Címkék: , , , , , , , , , ,

Csokoládé nyalóka

2010. december 10., péntek | desszert | 15 hozzászólás

P1018573

Milyen nagyon egyszerű, és a gyerekek mégis mennyire tudnak örülni neki. (ez le van tesztelve, nem állítok valótlanságot.)

Nagyon egyszerűen elkészülnek, nagyon szép és finom ajándékok, és még kézügyességet sem igénylenek igazából. Kell hozzá persze szilikonos forma, ez lehet pralinéhez való, amit például a Gasztroshoptól is meg lehet rendelni, de lehet egy bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartó is. Nekem ezek az Aldiból származó pralinékészítő formával készültek, mert a gyerek a dínókat szereti (ebben azért nagyrészt közrejátszik az is, hogy a dínó (ejtsd [gyünno]) ki tudja mondani).

Az ízesítés nálam mogyorógrillázs a fehér csokis részhez és menta az étcsokishoz. De ezt lehet variálni, a fehér csokihoz mehet kókusz, citromhéj, kamilla, bazsalikom, az étcsokihoz zsálya, méz, csili, a variációk száma végtelen. És persze ha felnőtteknek készül (tapasztalatim alapján azok is lelkesen fogyasztják), lehet normális formája is, nemcsak őshüllő. Sőt, megkockáztatom, még a pálcikát is el lehet hagyni belőle…

  • 12 db nyalóka
  • 5 dkg fehér csokoládé
  • 1 ek mogyorógrillázs*
  • 6 dkg étcsokoládé (50% kakaótartalom)
  • 1 kk szárított menta
  • 2 tk cukor
  • 12 pálcika

*A grillázshoz 2 ek cukorból karamellt készítek, majd hozzáadok 2 ek egész mogyorót, és kavargatom, amíg a karamell mindenhol bevonja a mogyorókat. Szilikonos sütőlapra öntöm, ha kihűlt, mozsárban vagy késes aprítóban porrá zúzom. Nem túl finomra, úgy jobb szerintem, ha kissé darabos. Ekkora mennyiségből úgy 5 evőkanálnyi grillázs lesz.

A fehér csokit összetöröm és vízgőz felett/kis lángon, óvatosan megolvasztom. Amikor már kenhető, azonnal lehúzom a tűzről. (kevergetni nem kell, mert összeugrik)

A szilikonos forma mélyedéseiben szétosztom a grillázst, majd erre kerül a fehér csoki, egyenletesen elosztva.

Az étcsokit széttördelem, és megolvasztom vízgőz felett/kis lángon, óvatosan, kavargatva. Ahogy kenhetővé válik, azonnal lehúzom a tűzről és belekeverem a mozsárba a cukorral porrá őrölt mentát.

A fehér csokisra rétegezem a formában. A tetejét elegyengetem, a félrecsöppent maradékot spatulával lehúzom a forma tetejéről.

Minden dínó hasába egy-egy pálcikát szúrok, majd hűtőben megdermesztem.

Ha kihűlt, kifordítom és egyenként celofánba csomagolom.

Hűtés nélkül is eltartható hetekig, akár a csoki.

Néhány összeillő párosítás:

-citromos fehér csoki-csilis vagy zsályás étcsoki

-bazsalikomos fehér csoki- narancsos étcsoki

-kamillás fehér csoki- mézes étcsoki

-kókuszos fehér csoki- szegfűborsos étcsoki

Megjegyzés: Kisebb gyerekeknek 50% kakaótartalmú csokinál magasabb kakaótartalmút ne nagyon használjunk, nem biztos, hogy értékelni fogják.

Címkék: , , , , , , ,

Narancsos brazil kávélikőr

2010. december 8., szerda | italok, üveges | 9 hozzászólás

P1018536

Nos, karácsonyi ajándék kategória ismét. Hogy miért brazil, azt nem igazán tudom, mindenesetre a Dr.Oetker karácsonyi receptfüzetében ezzel a névvel illették. A narancs+kávé+vanília kombináció nagyon megtetszett, maga a recept már kevésbé. Az felöntésre vagy 7,5 dl konyakot+1 dl fehér rumot, vagy 1 dl rum+7,5 dl vörösbort javasolt, és bár az első változat nagyon tetszetős, de 40% alkoholtartalom mellet szerintem sokaknak (pl családunk hölgy tagjainak) túlságosan ütős lenne ez a likőr. Így egy kissé átalakítottam, és szerintem ez már igazán a konty alá való.

  • 3 dl brandy (én most Metaxát használtam)
  • 2 dl víz
  • 20 dkg nádcukor
  • 1 rúd vanília
  • 4 gr szemes kávé (35 szem)
  • 1 ek narancskivonat (vagy egy bionarancs finomra reszelt héja)

A hosszában kettéhasított vaníliarúddal, a vízzel és a nádcukorral szirupot főzünk. Ez csak annyit tesz, hogy felforraljuk, és kevergetjük, amíg a cukor elolvad benne, majd lehúzzuk a tűzről és kihűtjük.
Közben a kávészemeket leöntjük a brandyvel és hozzáadjuk a narancskivonatot, vagy a narancs finomra reszelt héját.

A hideg szirupot a vaníliarudakkal együtt az alkoholhoz öntjük, lezárjuk az üveget, majd három napig hagyjuk állni, és közben időnként összerázzuk.

Leszűrjük, kisebb üvegekbe adagoljuk.

Megjegyzés: Szerintem a vaníliarudat kár eldobni, megszárítva még felhasználható hasonló karakterű édességekhez a későbbiekben.

Címkék: , , ,