Először is, egy kicsit megkésve, de boldog, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak. Tehát az ünnep nálunk elég speciálisan alakul, Csipi beteg, tegnap átlag 40 C volt a hőmérséklete, ez kicsit visszavesz az ünnepi hangulatból. Priznicből nézni a karácsonyfát valahogy nem az igazi. Mérsékelt jókedvre csak a Lego vonat, a saját (baba)fényképezőgép és az alábbi két édesség derítette.

A robbanócukros trüffel egyébként akusztikus élménynek sem utolsó, tegnap Férjjel versenyt sercegtünk miatta a karácsonyfa díszítése közben. A liofilizált cseresznye nem kötelező elem, én cseresznyés robbanócukrot használtam, ezért került ez bele, de igazából remekül működhet például a trópusi gyümölcsös robbanócukor egy reszelt narancshéj-fahéj(-csili) kombinációval, illetve az az igazság, hogy a robbanócukor saját íze elég kevéssé dominál, így szabadon lehet variálni a fűszereket a trüffelben.

• kókuszos puszedli
• 5 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg simaliszt
• 2 tojás
• 5 dkg vaj
• 5 dkg nádcukor
• 2 ek méz
• 2 tk sütőpor
• 1/4 tk szódabikarbóna
• 2 hüvely zöld kardamom (6-8 szem) (elhagyható)
• 1/2 kk reszelt limehéj (kb egy fél limeról) (vagy reszelt citromhéj)

A vajat megolvasztjuk,  a tojásokat elhabarjuk, a lisztet elkeverjük a sütőporral, szódabikarbónával. A hozzávalókat összegyúrjuk, a tésztát hűtőben pihentetjük pár órát, diónyi gombócokat formázunk a tésztából, ezeket ellapítjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, egymástól kissé távolabb.

180°C, 8-10 perc, villanysütő, alsó-felső sütés.
Rácson hűtjük ki.

• robbanócukros trüffel (nagyjából 20-22 db):
• 20 dkg étcsoki  (85%)
• 3 ek liofilizált cseresznye
• 2 zacskó robbanócukor (19 gr)
• 7 dkg porcukor
• 6 dkg tejszín
• 6 dkg vaj
• kakaópor

A csokit a tejszínnel, porcukorral, vajjal megolvasztom, hozzákeverem a mozsárban kissé megtört liofilizált cseresznyét. Szobahőmérsékleten hagyom kihűlni, ezután hozzákeverem a robbanócukrot is.

Hűtőben kidermesztem, majd diónyi gombócokat formázok a masszából, amiket kakaóporba hempergetek, majd papírkapszlikba rakosgatok. A dermesztéshez pár információ: vagy 1-2 órán át hagyjuk a hűtőben a masszát, amíg épp csak formázhatóra hűl, vagy ha egy éjszakára marad ott, akkor érdemes lapos alutálcába egyengetni, és formázás előtt nagyjából trüffel méretű kockákra vágni, így viszonylag könnyen gombóc(szerű) képleteket kapunk belőlük. Hűtőben eléggé megszilárdul a massza, így szépen csak akkor lenne formázható, ha kézzel hosszasan hengergetnénk, ettől átmelegszik a trüffel masszája és a robbanócukor idő előtt felrobban.

Az elkészült tüffeleket hűtőben tárolom.

Gasztroajándék kategória megint, így karácsony előtt, az utolsó percben,  még utoljára. Van előnye is annak, ha az ember rokonai, barátai nem olvasnak blogokat és semmi pénzért nem hajlandóak közelebbi kapcsolatba kerülni a facebookkal sem, így szépen mindent posztolhatok még az ünnepek előtt. Csak nehogy épp most változtassanak ezen a hozzáállásukon.

Elsőként a fűszersók, két sima, két fordított. A fűszersó szerintem egy dekoratív sóőrlőben igazán szép ajándék azoknak, akik szeretnek a konyhában tevékenykedni. Sóőrlő nélkül, házi használatra is működnek persze, csak ilyenkor a hozzávalókat porrá kell őrölni a sóhoz keverés előtt. Az első két fűszersó a legkonzervatívabb nagymamáknak is bejöhet, a második kettő viszont igazán különleges, én nagyon szeretem, de talán egy kis vállalkozó kedv szükségeltetik hozzájuk. Viszont a végeredmény megéri.

A provence-i fűszerkeverék nyomdokaiban haladva készült ez az összeállítás, főként édesanyám kérésére.

• zöldfűszeres fűszersó
• 10 dkg durva szemű tengeri só
• 1 ek szárított rozmaring
• 2 ek szárított kakukkfű
• 1 durvára tört babérlevél
• 2 tk szárított citromhéj
• 1 ek szárított tárkony
• 1 tk szárított zsálya

A hozzávalókat összekeverjük, sódarálóba töltjük.

Natúr húsokhoz, steakhez kedvenc fűszerkeverékem, amit talán túlzás is annak nevezni, de tény, hogy nagyon praktikus és nagyon finom.

• salt&pepper
• 10 dkg durva szemű tengeri só
• 2 ek fekete bors
• 1 ek fehér bors
• 1 ek koriandermag
• 1 ek szegfűbors, durvára törve

Aztán a kicsit különlegesebbek.

Egyik kedvencem, nagyon finom, meleg ízt ad a húsoknak, zöldségeknek, gyakran használom, akár önmagában is. Bár elsőre talán kicsit furán hangzik, de elszántabbaknak érdemes kipróbálni, kacsához, főleg hízott kacsamájhoz, libamájhoz, sütőtökhöz és csicsókához is nagyon finom.

• vaníliás fűszersó
• 1/2 rúd vanília
• 10 dkg nagy szemű tengeri só

A vaníliarudat félbevágom, a magjait kikaparom és összeforgatom a sóval. A vaníliarudat abba az üvegbe teszem, amibe a sót is töltöm. Lezárom. Kész.

A következő összeállítás pedig például natúr csirkemellet tud feldobni nagyon, de rizottót is ízesítettem már vele, teljes sikerrel.

• citromos levendulás só
• 10 dkg durva szemű só
• 1 ek szárított citromhéj
• 1 ek szárított levendula virág
• 1 ek szemes fekete bors

A hozzávalókat elkeverem, sódarálóba töltöm.

A fűszersók után két fűszerkeverék, az első kicsit orientális, de épp ezért az egyik kedvencem. Főként gazdag ragukhoz használom, remek ízt vad a csirkéből, bárányból, nyúlból készült ételeknek.

• 2 ek koriander
• 1 ek római kömény
• 1 ek szárított gyömbér
• 1/4 rúd fahéj
• 1 tk szegfűbors
• 6 szem szegfűszeg
• 1 nagyobb szerecsendióvirág (2-3 cm)
• 1 ek szárított narancshéj
• 2 ek fekete bors
• 1 ek durva szemű tengeri só

A fűszereket mozsárban vagy elektromos kávédarálóban megőrölöm, majd jól záródó üvegcsébe teszem.

Borsdarálóba is kerülhet, akkor előtte a nagyobb darabos fűszereket (szerecsendióvirág, fahéj, szegfűbors) mozsárban durvára törjük, majd összekeverjük a többi fűszerrel és borsdarálóba töltjük.

Végül a mézeskalács fűszerkeverék, házilag kivitelezve. Ez szerintem nem csak karácsony tájékán jön jól, hanem remekül passzol a téli almás, sütőtökös, mézes édességekhez is.

• mézeskalács fűszerkeverék
• 2 ek őrölt fahéj
• 1 tk őrölt gyömbér
• 1/4 szerecsendió lereszelve
• 10 szem szegfűszeg
• 6-8 szem szegfűbors
• 1 tk ánizs
• 1 kk koriander

A hozzávalók közül a szemes fűszereket mozsárban vagy kávédarálóban megőrölöm, a szerecsendiót lereszelem, majd összekeverem a fűszereket.

Pici csalás azért van a címben, mivel ezek nem mind ajándékba, hanem inkább házi felhasználásra készültek, de igazából s.k. karácsonyi gasztroajándéknak is kitűnőek. Mindegyik percek alatt elkészül, és mégis különleges a végeredmény.

A fűszeres almalikőr nálunk leginkább a szenteste előkészületeit hivatott megkönnyíteni, a narancsos szirup pedig a kisfiam nagy kedvence palacsintára, sőt, ha nem figyelünk eléggé,  akkor akár önmagában is  (bár itt őszintén el kell mondanom: engem az íze leginkább egy kanalas orvosságra emlékeztet, de valamiért az aprónép odáig van érte meg vissza…).

A mézes csemege sok karácsonyi vásárban felbukkan, de otthon is könnyen (és sokkal gazdaságosabban) elkészíthető, látványos ajándék. Én még egy kis rozmaringot is adtam hozzá, hogy izgalmasabb legyen az íze, a mazsolaszemeket pedig aszúban puhítottam, mert hát karácsony van mégiscsak.

A balzsamecet szintén egy kedvenc kombináció, a Vom Vassban kapható datolyabalzsam után született, a házi változat természetesen nem ugyanolyan, de nagyon finom, és egy kevés rozmaring itt is nagyon jól kikerekíti az ízeket. Klasszikus előételként, vékony prosciutto crudoba tekert, olívaolajjal meglocsolt bébimozzarellák marinálására ideális.

A mazsolás, kakaós diókrém ismét a gyerekeknek kedvez, bár pirított kalácsra kenve azért elég ünnepi reggeli kerekedhet ebből is.

• fűszeres almalikőr
• 0,75 liter jó minőségű szűretlen almalé
• 20 dkg méz
• 1 rúd fahéj
• 10 szem szegfűszeg
• 2,5 dl rum

Az almalevet a fűszerekkel és a mézzel felforralom, majd legalább 10 percig nagy láng fölött forralom. Ezután kihűtöm, átszűröm, elkeverem az alkohollal, majd üvegekbe öntöm.

Magában is finom, de forró, mondjuk gyömbéres gyümölcsteába öntve az igazi.

• narancsos mézes szirup palacsintához, süteményekhez
• 3 dl frissen facsart narancslé (kb 6 narancsból)
• 20 dkg méz
• 1 rúda fahéj, 1 csillagánizs, 8 szem szegfűszeg, 3 cm gyömbérgyökér (meghámozva, négybe vágva), reszelt szerecsendió, egy darabka vaníliarúd félbevágva

A hozzávalókat felforralom egy szélesebb edényben (így hamarabb elkészül), majd kb 10 percig nagy láng fölött főzöm, amíg sziruposra sűrűsödik. Ha kihűlt, átszűröm, üvegekbe töltöm.

• rozmaringos mézes csemege
• 5 dkg mandula
• 5 dkg dió
• 5 dkg arany mazsola
• 0,75 dl tokaji aszú
• 2 ág rozmaring
• méz

Az olajos magvakat száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, kihűtjük.

Az aszút felforraljuk, a mazsolára öntjük, folpackkal lefedjük és időnként összerázzuk a tálat, amíg a mazsola az aszút magába szívja. A mazsoláról leitatjuk a nedvességet, megszárítjuk a felületét.

A megmosott, leszárított rozmaringot sterilizált befőttesüvegbe tesszük (lehetőleg a falhoz tapasztva), majd az üveget feltöltjük a mazsola, dió, mandula keverékével. Ezután az üveget óvatosan feltöltjük annyi mézzel, ami a gyümölcsöket ellepi.

• datolyás rozmaringos balzsamecet
• 2 dl sűrű balzsamecet
• 8 szem datolya (magozva)
• 1 tk friss rozmaringlevélke (kb egy ágról)

A hozzávalókat összeturmixoljuk, 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd finom szűrőn üvegbe szűrjük.

• mazsolás kakaós diókrém
• 10 dkg dió
• 5 dkg mazsola
• 5 dkg méz
• 2 ek kakaó
• 1 kk őrölt fahéj
• 10 dkg vaj

A diót szárazon megpirítjuk. A vajat összemelegítjük a kakaóporral, fahéjjal, mézzel. A diót késes robotgépben darálni kezdjük, közben adagoljuk hozzá a vajas keveréket is. Amikor már krémes, hozzákeverjük  a durvára vágott mazsolát.

Sterilizált befőttesüvegekbe töltjük.

Tipp: a méz mennyiségét ízlés szerint növelni is lehet, és ha felnőtteknek készül, akkor a mazsolát felhasználás előtt be lehet áztatni egy-két kanál brandybe is….

Ezek a sós fánkok pedig a Kifőztük Karácsonyi adománygyűjtő számába készültek.

Igazán könnyen elkészíthető, látványos előétel, ami akár sör vagy borkorcsolyaként is kiválóan működhet, de ha apró, egy falatnyi fánkokat készítünk, ideális lehet egy karácsonyi svédasztalra is.

• Hozzávalók:
• a tésztához:
• 2,5 dl víz
• 5 dkg vaj
• 18 dkg finomliszt
• 1 kk só
• 4 tojás
• a krémhez:
• 40 dkg tejszínes krémsajt (Philadelphia típusú)
• 10 dkg füstölt lazac
• 3 púpos evőkanálnyi kapribogyó
• 1 citrom finomra reszelt héja és fél citrom leve

A vizet a vajjal felforraljuk, majd állandó kevergetés mellet beleszórjuk a lisztet. Addig kevergetjük kis láng felett, amíg a tészta egynemű, sima lesz, és szépen, egy gombócba állva elválik az edény aljától. Lehúzzuk a tűzről, majd ha már csak langyos, egyenként hozzádolgozzuk a tojásokat is. A tésztából mogyorónyi (a falatnyi fánkokhoz) vagy diónyi (a nagyobbakhoz) golyókat formázunk enyhén vizes kézzel, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, egymástól tisztes távolságra, mert nagyon meg fognak nőni sülés közben. Ennyi tésztából egy nagy tepsire való mennyiség lesz.

Előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 percig sülnek a kisebb, 30 percig a nagyobb méretű fánkok. Akkor jó a tészta, ha szépen felfúvódott, megnőtt, kirepedezett és sötét aranyszínű.

A lazacot finomra, darált hús méretűre aprítjuk késsel (vagy blenderrel), a kapribogyót szintén apróra vágjuk, majd belekeverjük a tejszínes krémsajtba a citrom finomra reszelt héjával és levével együtt.

A kihűlt fánkokat éles késsel kettévágjuk, majd betöltjük a krémmel.

A tegnapi névnapi, és egyben karácsonyi próbafőzésnek is minősülő vacsoráról sikerült a csemetével néhány elhamarkodott fotót készítenünk (a piros díszek keresetlen összevisszasága Csipi keze munkája), mert azon túl, hogy igen finomra sikerült, valóban ünnepi hangulatú fogás sikeredett belőle. Az alma, aszalt szilva, gesztenye a karácsonyi asztal hagyományos szereplői, amik most egy könnyen összeállítható, mégis ünnepi fogásba kerültek így együtt.

• 3 főre
• 3 fiatal csontos, bőrös pecsenyekacsacomb (75 dkg)
• 2 tk szegfűbors
• 6 szem szegfűszeg
• 1 púpos tk szárított, őrölt gyömbér
• 3 tk só
• 4-5 szelet bacon (3-4 dkg)
• 3 dkg vaj
• 30 dkg előfőzött, hámozott gesztenye
• 3 kissavanykás, aromás alma (45 dkg)
• 10 dkg aszalt szilva
• 2 dl száraz vörösbor
• 1/2 rúd fahéj
• 1 tk cukor

A kacsacomb bőrét megtisztítom, majd bedörzsölöm a mozsárban porrá őrölt szegfűbors, szegfűszeg, só és gyömbér keverékével. Sütőtál alját egészen vékonyan kivajazom, majd elosztom rajta a nagyobb csíkokra vágott bacont. Ráfektetem a combokat, bőrükkel felfelé, majd 160C fokos sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 2,5 órán át sütöm.

A sütési idő vége előtt egy órával az almát meghámozom, cikkere vágom. A sütőtálakat kiszedem, a combokat kiemelem, majd az almát és a gesztenyét is a tepsi aljába teszem, összeforgatom a kacsa alatt összegyűlt szafttal, szalonnával. Visszateszem a kacsacombokat az almás gesztenyés keverék közé, a gyümölcsökre forgácsolom  a vajat, majd visszateszem a sütőbe.

15 percenként meglocsolom a gyümölcsöket a tepsi aljában felgyűlt szafttal a sütési idő végéig.

Az vörösbort a fahéjjal, cukorral felforralom, majd hozzáadom az aszalt szilvát és addig főzöm, amíg a bort a szilva magába nem szívja/el nem párolog, a gyümölcs alatt pedig sűrű szirup marad.

A sült kacsát a vele sült almával, gesztenyével és a vörösboros aszalt szilvával tálalom.

Eredetileg a mézes puszedli egy sütőtökös tiramisu variációhoz készült tésztának, de olyan jól sikerült, hogy szerintem egy külön bejegyzést is megérdemel. A családi recept nálunk a hagyományos, három-négy nap után puhuló fajta, ezen kívül remek díszeket tudok még sütni soha meg nem lágyuló mézes tésztából, így nem meglepő, hogy eddig én és a mézes puszedli nem voltunk túl nagy barátságban. De a gyerek lassan cseperedik és a közelgő karácsonyhoz bizony hozzátartozik a mézes puszedli is, hát milyen anya fosztaná meg ettől a gyerekét. Tehát elkezdtem receptet keresgélni, és Chiliinél találtam is egy igazán ígéretes darabot. A recepttől aztán kénytelen voltam kissé eltérni, mivel itthon nem volt elég méz, viszont a módosításokkal is azonnal puha, rendkívül gyorsan fogyó süteményt kaptam. A formázásnál itt főként a gyorsaság vezérelt, azaz kis golyókat gyúrtam és lapítottam csak el nyújtás és szaggatás helyett, mert hát a tiramisuban amúgy sem nagyon látszanának a fenyőfák, viszont karácsonyra majd bevetem a süti kiszúrókat is, illetve van pár ötletem, mivel lehetne még feldobni a puszedliket. De ezekről inkább majd egy másik bejegyzésben.

• 33 dkg rétesliszt
• 12 dkg méz
• 5 dkg nádcukor
• 2 tojás
• 2 ek víz
• 3 ek olaj (napraforgó, de földimogyoróval is nagyon finom)
• 1 ek mézeskalács fűszer*
• 1 tk szódabikarbóna

A tojást kikeverem a mézzel, majd hozzáadom a szódabikarbónával elkevert lisztet és a többi hozzávalót. Összegyúrom, egy viszonylag lágyabb tészta lesz belőle. Formázás előtt 1 órán át letakarva hideg helyen pihentetem.

A tésztából diónyi gombócokat gyúrok enyhén nedves kézzel, ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, egymástól tisztes távolságba, majd vízbe mártott kanál hátuljával lelapítom a golyókat nagyjából fél centi vastagságúra (így nem ragad rá a tészta). A csinosabb formázáshoz erősen lisztezett deszkán ki lehet nyújtania tésztát fél centi vastagra, majd lisztezett sütemény kiszúróval ki lehet szaggatni.

Előmelegített sütőben  180 °C  (villanysütő, alsó-felső sütés) 12-14 percig sütöm, amíg aranyszínűre sülnek.

Rácson hűtöm ki.

*mézeskalács fűszerkeverék: használhatunk kész bolti keveréket, de házilag is kikeverhető, én 1 tk őrölt fahéjat, 1/4 kk reszelt szerecsendiót, 1 tk őrölt gyömbért, 3-4 szem  szegfűszeget, szegfűborsot és 1 kk ánizst mozsárban porrá őrölve szoktam hozzá használni.

Ez lesz a karácsonyi reggeli, ami a fiúk szerint az ünnep (és egyéb napok) legfontosabb része. Habos kakaóval. Tényleg olyan, mint az ünnep, legalábbis nekem, a stollen illata, amely betölti a lakást, jó lesz ezután díszíteni a fát.

Az expressz gasztroajándék pedig amiről szó volt, az két fűszersó. Persze ez így snasszul hangzik, de egyáltalán nem az, mert egyfelől csinos darálókba töltve nagyon szép és mutatós ajándékok, másfelől meg ez most két klasszikus és igen jól sikerült összeállítás, amivel életünk párját is visszazavarhatjuk a konyhába, mert ezekkel még ő is tud húst sütni különösebb bonyodalmak nélkül. A fűszersókat ugyanis most a pár perc alatt kisüthető, különösebb macerát nem igénylő hússzeletekhez készítettem, amit legtöbbször steaknek szoktak titulálni, és ami egyébként nálunk párolt zöldséggel igen kedvelt vacsorának számít. Tehát semmi pác, csak néhány szép szelet hús, meg ez a só, és Férj vacsorát készít. Tadaaam. Legalábbis ez a terv, mert ezek neki készültek elsősorban.

Az első sertéshez, halakhoz és csirkéhez is kiválóan illik, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű tengeri sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított kakukkfűvel, 1 evőkanálnyi szemes fehérborssal és fél evőkanálnyi szárított, reszelt citromhéjjal. A másodikat kacsához és borjúhoz szántam, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított rozmaringgal, fél evőkanálnyi apró, egész szárított csilipaprikával és fél evőkanálnyi szárított reszelt narancshéjjal.

Most pedig a palacsinta receptje és én pedig elvonulok téli szünetre, így minden kedves olvasómnak ezúton kívánok boldog, békés karácsonyt és boldog új évet!

• 12 dkg rétesliszt
• 6 dkg marcipán
• 2-2 dkg datolya, aszalt sárgabarack és kandírozott narancshéj (vagy 6 dkg tetszőleges aszalt gyümölcs)
• 2 tojás
• 2 dl zsíros tej ( vagy 1,5 dl tej+ 0,5 dl tejszín)
• 3 dkg vaj
• 1 púpos ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 1 tk narancskivonat (vagy fél narancs reszelt héja, esetleg pár csepp narancsolaj)
• 1 dkg friss élesztő

A vajat megolvasztom, hozzáöntöm a tejet és langyosra melegítem. Feloldom benne az élesztőt, majd hozzáadom a tojásokat, lisztet, cukrot (házi vaníliás elfogyott, így 1 ek nádcukrot+ 1 cm vaníliarúd kikapirgált belsejét használtam, szóval így is lehet), narancskivonatot és habverővel csomómentesre keverem.

Félreteszem, amíg a tésztában buborékok nem jelennek meg és az egész tömege szemmel láthatóan megnő. Ezután átkeverem és hozzáadom az apróra kockázott marcipánt és aszalt gyümölcsöket is.

Vastag aljú teflon serpenyőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm ki, nagyjából 10 cm átmérőjű, duci palacsinták formájában, további zsiradék hozzáadása nélkül. (ha nem teflon a serpenyő, szükség lehet némi zsiradékra hozzá)

3 dl tejfölt kikevertem 2 evőkanálnyi cukorral és egy mokkáskanálnyi keserű mandula kivonattal és ezt adtam mellé a teszt reggelin, meg felfőzött és felére beforralt (azaz reményeim szerint alkoholmentesített) rumba áztatott aszalt gyümölcsöket, vörösáfonyát, mazsolát. Meg persze habos kakaót.

Megjegyzés: Előző este is elő lehet készíteni és hűtőben pihentetni a tésztát. Reggel belekeverjük a darabolt marcipánt és aszalt gyümölcsöket, a meleg konyhában pedig fél-háromnegyed óra alatt magához tér a tészta.

A házi készítésű likőr szerintem az egyik leghálásabb gasztroajándék így karácsony tájékán. Minimális munkával, egyszerűen elkészíthető és egy csinos üveg segítségével nagyon dekoratív ajándék válhat belőle. A mostani kombináció nem jött volna létre, ha nem sikerül az idén télen egy kézműves bonbon formájában megkóstolnom az aszú+ étcsokoládé kombinációt. Kicsit furán hangzik ez tőlem, de ez a kettő együtt nekem elsőre bizarrnak tűnt, mostanra meg ez lett az egyik kedvencem. Valószínűleg a karácsonyi desszertünkben is ezek lesznek a főszereplők szenteste.

Az persze itt is fontos, mint a házi készítésű likőröknél általában, hogy csak nagyon jó minőségű alapanyagokat, alkoholos italokat használjunk fel hozzá, hiszen akárcsak a főzésnél, ha nem jó az alap, a végeredmény sem lesz az igazi.

Aztán itt egy kis felsorolás a flatcaten eddig szereplő likőrökről, hátha valaki kedvet kap hozzájuk.

-narancsos brazil kávélikőr

-mentás csokoládé likőr

-vaníliás fehér csokoládé likőr

-karamellás kávés krémlikőr

-tojáslikőr

-málnás csokoládé likőr

-narancsos csokoládé likőr

• 5 dkg étcsokoládé (85%)
• 2 ek kakaópor (cukrozatlan, holland)
• 15 dkg cukor
• 1 dl tejszín
• 2 dl aszú (3 puttonyos)
• 1 dl brandy
• 4 cm vaníliarúd

A tejszínt a kakaóporral csomómentesre keverem, majd hozzáadom a cukrot és a kettéhasított vaníliarúd magjait, meg a rudat is. Felforralom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a darabokra tördelt csokoládét is. Addig kevergetem, amíg a csoki felolvad. Félreteszem hűlni, majd ha már langyos, hozzáöntöm a brandyt és az aszút is, alaposan elkeverem, majd üvegekbe szűröm.

Én ezt a biztonság kedvéért hűtőben tárolom az ajándékozásig/fogyasztásig.

]]> http://flat-cat.hu/2010/12/21/tokaji-aszus-csokolade-likor/feed/ 8 http://flat-cat.hu/2010/12/17/marcipan-es-marcipan-desszert/ http://flat-cat.hu/2010/12/17/marcipan-es-marcipan-desszert/#comments Fri, 17 Dec 2010 12:42:48 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=16312

A házi marcipán mindig jól tud jönni, de karácsony táján különösképpen. A recept még mindig a Beatbullnál talált marcipán receptje, mert bár rengeteg változat kering az interneten, nekem ez vált be leginkább. Készülhet belőle szaloncukor, mártott szelet, de bonbon töltelék is. Az én kedvencem pedig a kinyújtott marcipánmasszából apró kiszúrókkal kivágott formák, jó minőségű étcsokiba mártva.

A marcipán desszert persze elég fura elnevezés erre, de ha jól emlékszem, a Szamos hasonló stílusú bonbonjait is ezzel a névvel illetik. Ehhez egyébként nem is kell igazából recept, hiszen mindössze annyiról van szó, hogy a marcipánmasszát fél centi vastagra kinyújtom porcukorral megszórt deszkán, formákat szúrok ki belőle, és olvasztott csokiba forgatom, majd lecsepegtetem a felesleget és szilikonos sütőlapra teszem dermedni. A túlfolyt részek pedig dermedés után késsel levághatók. Ennél a változatnál lehet adni a marcipánhoz kevés reszelt narancshéjat, citromhéjat, egyéb fűszereket, de az alap marcipánnal is kiválóan működik, én is így készítettem.

És akkor a marcipán recept.

• 40 dkg
• 20 dkg finomra őrölt blansírozott mandula
• 20 dkg porcukor
• 1 tojásfehérje
• 1 ek keserűmandula kivonat (vagy néhány csepp mandula aroma)
• 3 ek víz

A porcukrot a vízzel és a keserűmandula kivonattal addig melegítem, amíg a cukor nagyjából felolvad. Hozzáadom a mandulát, tojásfehérjét, elkeverem, és visszateszem a tűzre, majd kavargatva vastag aljú edényben, nagyon kis láng felett addig melegítem, amíg a massza egybeáll és sűrű, jól formázható lesz.

Lehúzom a tűzről és folyamatosan kavargatom, majd ha már kihűlt annyira, hogy kézzel gyúrható, akkor utána gyúrom tovább, amíg ki nem hűl teljesen. A kavarás-gyúrás fontos rész, ettől marad jól formázható, rugalmas a massza.

A kihűlt marcipánt hengerré formázom majd folpack fóliába tekerem és hűtőben tartom felhasználásig.

Megjegyzés:

Színes marcipánt is lehet készíteni, természetes szinező anyagokkal is.

Zöld: matcha

Sárga: sáfrány, kurkuma, sáfrányos széklice

Pink: céklapor

A sáfránynak és a matchanak karakteres íze van, de a többi ízetlen, így csak színezésre is használható.

Jó, igen, tudom, mostanában mindenki szebbnél szebb bonbon csodákkal árasztja el a blogokat, és ez megint már csak egy vicces csoki, de nem tudok mit tenni, én ezekkel egyszerűen szerelembe estem. Meg ha úgy nézzük, ezt még a legkétbalkezesebb kezdők is el tudják készíteni (és abba most ne menjünk bele, hogy melyik kezdő tart otthon matchat meg narancsvirágvizet). Egyébként a szín után mentem, de az íz sem lett rosszabb mint a látvány (félreértések elkerülése végett szerintem ugyanis ezek szépek), szóval nagyon finom lett mindkettő, én meg is lepődtem, mert azt hittem, hogy ilyen koncentrációban túl töménynek hatnak majd a ízesítők. De nem. Meg persze egyszerre csak egy levélkét eszünk meg, az úgy nem sok semmiből, sem sáfrányból, sem csokiból, sem matchaból. (ugye?)

Na a hosszúra nyúlt bevezető oka az, hogy a matchas után kinyalakodtam az olvasztásra használt edényt, így némileg aktív vagyok. (nagyon fontos: ha éjszaka állunk neki bonbont gyártani, mert mondjuk nem tudunk aludni, akkor ne együnk fel minden morzsányi zöld teás hulladékot, mert nem is fogunk tudni a továbbiakban sem, és az éjszaka közepén kínunkba bő lére eresztett bevezetőket írunk majd a gasztroblogunkba alvás helyett)

Egyébként ez még mindig az Aldis szilikonos pralinéforma (a GasztroShopos egyelőre még idegenben), de ismét csak azt tudom mondani, a bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartó ide is megfelel.

Az adag erősen teszt, vagyis csak mutatóba készült néhány, így első körben, de nyugodtan fel lehet szorozni a megfelelő darabszámra.

• 4 db zöld, matchaval
• 5 dkg fehér csoki
• 1 tk matcha

A csokit apróra töröm, majd hozzáadom a matchat és megolvasztom, óvatosan vízgőz/ kis láng felett. Kevergetni nem kell, mert összeugrik és túlságosan felhevíteni sem szabad, mert szintén összeugrik. Ahogy kenhető, már veszem is le a tűzről, simára keverem és a bonbonformába adagolom, egy spatulával a tetejét elsimítom, leszedem a szélekről a felesleget. A formát érdemes néhányszor az asztalhoz ütögetni, hogy eltávolítsuk a légbuborékokat.

Ha teljesen kihűlt, kiszedem a formából.

• 4 db sárga, sáfránnyal, rózsavízzel
• 5 dkg fehér csoki
• 6-8 szál sáfrány
• 1 tk narancsvirágvíz
• 1 tk rózsavíz

A narancsvirág- és rózsavizet felforralom a sáfránnyal együtt (ezt én úgy csináltam, hogy egy evőkanálba öntöttem össze és a láng felé tartottam), addig amíg kb 1 mokkáskanálnyi folyadék marad csak. Ha hosszabb szálas a sáfrány, ezeket szét lehet előtte vagdosni/tépdesni.

Az apróra tördelt csokihoz adom a sáfrányos folyadékot, majd vízgőz/ kis láng felett kavargatás nélkül megolvasztom. Ha már kenhető, lehúzom a tűzről, simára keverem, majd a formákba adagolom. Ez nem lesz olyan sima, mint a matchas, a vizes komponens miatt kicsit túróssá válik, de dermedés után ez is szép lesz. Itt is ügyelni kell a túlmelegítés elkerülésére, még ha nehezebb is észrevenni az eltérő állag miatt. Mivel ez nem annyira folyós lesz, inkább kenőcsös, ezért az adagolásnál kiskanállal alaposan belenyomkodom a formákba a csokit, a széleket, tetejét padig a végén spatulával kiigazítom.

Kihűtöm majd kiszedem a formából.