Citromos kapris füstölt lazacos krémmel töltött fánkok

Ezek a sós fánkok pedig a Kifőztük Karácsonyi adománygyűjtő számába készültek.

Igazán könnyen elkészíthető, látványos előétel, ami akár sör vagy borkorcsolyaként is kiválóan működhet, de ha apró, egy falatnyi fánkokat készítünk, ideális lehet egy karácsonyi svédasztalra is.

• Hozzávalók:
• a tésztához:
• 2,5 dl víz
• 5 dkg vaj
• 18 dkg finomliszt
• 1 kk só
• 4 tojás
• a krémhez:
• 40 dkg tejszínes krémsajt (Philadelphia típusú)
• 10 dkg füstölt lazac
• 3 púpos evőkanálnyi kapribogyó
• 1 citrom finomra reszelt héja és fél citrom leve

A vizet a vajjal felforraljuk, majd állandó kevergetés mellet beleszórjuk a lisztet. Addig kevergetjük kis láng felett, amíg a tészta egynemű, sima lesz, és szépen, egy gombócba állva elválik az edény aljától. Lehúzzuk a tűzről, majd ha már csak langyos, egyenként hozzádolgozzuk a tojásokat is. A tésztából mogyorónyi (a falatnyi fánkokhoz) vagy diónyi (a nagyobbakhoz) golyókat formázunk enyhén vizes kézzel, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, egymástól tisztes távolságra, mert nagyon meg fognak nőni sülés közben. Ennyi tésztából egy nagy tepsire való mennyiség lesz.

Előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 percig sülnek a kisebb, 30 percig a nagyobb méretű fánkok. Akkor jó a tészta, ha szépen felfúvódott, megnőtt, kirepedezett és sötét aranyszínű.

A lazacot finomra, darált hús méretűre aprítjuk késsel (vagy blenderrel), a kapribogyót szintén apróra vágjuk, majd belekeverjük a tejszínes krémsajtba a citrom finomra reszelt héjával és levével együtt.

A kihűlt fánkokat éles késsel kettévágjuk, majd betöltjük a krémmel.

Címkék: citrom, előétel, hal, kapri, karácsony, krémsajt, lazac

Lapcsánka spárgából kapris narancsos majonézzel

Még becsúszó szereléssel jöjjön néhány spárgás recept, így a szezon végére. Tehát egy lepény, igazából lapcsánka. Kicsit macerásan hangzik, de az az igazság, hogy ez is készen van majdnem fél óra alatt, még a házi kapris majonézzel együtt is. Egy-két szelet sült csirkemellel pedig komplett főétkezés, mert ki tudja miért, de nekem ez illik hozzá a legjobban. És még ezzel együtt is fél órán belül vagyunk. Hétköznapokon, este hét után, apró gyermek mellet az ilyesmi nagyon praktikus tud lenni.

 

• 2-3 főre
• 3/4 köteg spárga (37,5 dkg)
• 35 dkg újkrumpli
• 3 dkg finomliszt
• napraforgó vagy szőlőmagolaj
• 2 tojássárgája
• 1,5-2 dl napraforgó vagy szőlőmagolaj
• 3 ek kapribogyó
• 1 ek fehérborecet (Tokaji Borecet Manufaktúra muskotályos borecet)
• 2 ek narancslé
• 1/2 narancs finomra reszelt héja
• 2 tk nádcukor
• só

A krumplit megtisztítom, finomra reszelem. A spárgát elpattintom, és a felső részét, ami nem fás (ez a zsenge zöld spárgánál szinte az egész szárat jelenti), azt késes robotgépben felszecskázom. A spárgát elkeverem a krumplival, sózom, hozzákeverem a lisztet, és sütés előtt 15 percig pihentetem.

A majonézhez a tojások sárgájához adom a borecetet, a narancs levét, a cukrot és sót, majd folyamatos habverővel való keverés mellett cseppenként, később, ha kezd összeállni vékony sugárban öntöm hozzá az olajat, annyit, amennyit felvesz. Végül hozzákeverem a narancs finomra reszelt héját és az átöblített, lecsepegtetett, durvára aprított kaprit is.

A lapcsánka tésztáját átkeverem, majd felhevített, vastag aljú, kiolajozott serpenyőben evőkanálnyi adagokat szedek, a kanál hátával elegyengetem a masszát nagyjából centi vastagra, és mérsékelt láng felett mindkét oldalán aranyszínűre sütöm.

A majonézzel tálalom. Magában is megállja a helyét, de kiváló natúr hús mellé köretnek is.

Címkék: kapri, narancs, spárga, újkrumpli

Citromos spenótos újkrumplisaláta

Ez az egyik újabb keltezésű újkrumplisaláta, amit a facebookon már említettem. Tehát elsőnek citrom és spenót. Nagyon könnyed, üde ízű tavaszi saláta, ami kecskesajttal önálló fogásként is megállja a helyét. Készül belőle egy füstölt lazacos változat is, ami szintén nem megvetendő (ennek e receptjét is leírom megjegyzésben a legvégére, de sajnos ehhez fotó már nem készült), vacsorára szerintem tökéletes, de sajt vagy lazac nélkül köretként is ettük már a napokban malacsült mellé. Az eddig leírtakból pedig kiderül, hogy ez a saláta bizony nálunk újabban visszatérő vendég, és akkor azt már mondanom sem kell, hogy nagyon finom.

• 1 kg újkrumpli
• 3 nagy tányér fiatal, apró levelű spenót vagy bébispenót (~ 16-18 dkg)
• 1 nagy vagy 2 közepes citrom
• 2 salotta
• 3 marék kaprigyümölcs (vagy kapribogyó)
• 15 dkg friss típusú kecskesajt
• olívaolaj
• só
• fekete bors

A krumplit héjában megfőzöm, majd leszűröm, kihűtöm, meghámozom, felkarikázom. Ízlés szerint persze lehet ledörzsölve is főzni és a maradék vékonyka héjat végül rajta hagyni.

A salottát finomra aprítom, majd kevés olívaolajon üvegesre sütöm. Rádobom a spenótot, összeforgatom, majd lehúzom a tűzről, ennyi hő elég is, épp csak össze kell hogy essenek a levelek. Ráreszelem a citrom héját, ráfacsarom a levét.

A kaprigyümölcsöt átöblítem, leszűröm, leszárazom, durvára vágom. Ha kapribogyót használunk, azt elég csak átöblíteni.

Az újkrumpli karikákat összeforgatom a spenóttal, kaprival, meglocsolom bőven könnyű, gyümölcsös ízű olívaolajjal, tekerek rá borsot, sót, óvatosan összeforgatom.

A kecskesajtot rámorzsolom a salátára.

Hidegen és langyosan is finom.

Megjegyzés:

A lazacos változathoz a citrom levét kikevertem olívaolajjal és nagyjából 4 ek Philadelphia krémsajttal, ezt forgattam össze a spenótos-citromos újkrumplival és 10 dkg csíkokra tépkedett füstölt lazaccal.

Ha nem apró levelű spenótból készül, akkor csíkozzuk fel előtte a leveleket.

Címkék: citrom, egytál, hús nélkül, kapri, kecskesajt, köret, saláta, spenót, újkrumpli

Téli saláta baconnel, pirított kenyérkockákkal, kéksajtos öntettel

Tudom, saláta, megint, és elnézést. Csak valamiért mostanában ezeket kívánjuk, de nagyon. És értem én, hogy ez nem egy bevett dolog, így a tél végén (időjárás alapján a közepén), és hogy ezzel talán most nem sokan vannak így, meg hogy még az sem elég mentség, hogy ez is egy olyan emberesebb darab, ami főétkezésként is megállná a helyét, mert én is látom, hogy lassan átalakulok salátás blogba. De ez is annyira de annyira finom. Nem egy mai történet, igazából a Bűvös szakács Cézársalátájával kezdődött, aminek az öntetébe én teljesen beleszerettem. Azt meg már egyébként is írtam róla a facebookon, hogy nekem ez a legjobb cézár evör, szóval mindenképpen tessék kipróbálni, nem fog csalódást okozni. De ez most nem az a Cézár, csak az öntete lett hasonló. Na jó, meg egy kicsit talán a saláta is. Szerintem igazi téli darab, és a bacon miatti bűntudatot kiválóan ellensúlyozza a rengeteg saláta.

• 2 főre
• 1 fej jégsaláta vagy 5 nagy marék tetszőleges saláta (én egy mixet használtam rukkolával, bébispenóttal, zsenge céklalevelekkel, fodros salátákkal)
• 6 szelet bacon (6-8 dkg)
• 4 púpos ek kapribogyó vagy leszárazott kaprigyümölcs
• 4 vékony szelet kenyér (8 dkg)
• az öntethez 4 főre
• 1 egész tojás
• 1 tojás sárgája
• 2,5 dl szőlőmagolaj (vagy más, semleges ízű olaj)
• 1 dl tejföl
• 2-3 dkg kéksajt (Danish Blue cheese)
• 2 csapott tk cukor
• 2-3 ek citromlé
• só

A bacont serpenyőben kis láng felett lassan ropogósra sütjük, majd kivesszük, lecsepegtetjük, és a héjuktól megszabadított, centis kockára vágott kenyérkockákat megpirítjuk a bacon zsírjában.

A salátát megmossuk, lecentrifugáljuk, ha jégsalátát használunk, kisebb darabokra tépkedjük e leveleit.

Az öntethez a tojásokat az olaj felével turmixgépbe tesszük, majd mixelni kezdjük és a többi hozzávalót is hozzáadagoljuk a kancsó felső nyílásán keresztül. (persze ehhez a művelethez a botmixer is megfelel) A kéksajt, cukor, citromlé mennyisége ízlés szerint változtatható, én ezekkel a mennyiségekkel készítettem ezt az öntetet.

Az összeállításnál a salátákat elkeverjük az átöblített kaprival, majd hozzákeverjük az apróra tördelt bacon chipset, végül tányérra szedjük és meglocsoljuk az öntettel, megszórjuk a kenyérkockákkal.

Címkék: bacon, fél óra, kapri, kéksajt, kenyér, saláta

Mákos parmezános rudak aszalt paradicsomos kapris kencével

Hála egy remek sváb hentes sonkáinak és kolbászainak, mostanában megszaporodtak nálunk a hideg vacsorák. De hogy legyen bennük valami házi is, sütök hozzá péksüteményt és készítek mellé különféle kencéket. Ezek közül pedig jelenleg ez a két favorit. A parmezános, mákos kelt tésztát többnyire kifli vagy zsemle formájában sütöttem eddig, hiszen voltaképpen ez egy nagyon finom tejes péksütemény tészta, szóval lehet belőlük azt is készíteni, meg ilyen, kis túlzással a grissinire hajazó formákat is, amit egyéb szülői felügyelet hiányában egy rettenetesen segítőkész, ismét itthon lábadozó kétéves mellett talán kicsit könnyebb kivitelezni, mert így még ő is besegíthet(?) a formázásba, és legalább ezzel leköti magát (egy ideig). Aztán van mellé ez az aszalt paradicsomos kapris kence, ami szintén egy aktuális nagy kedvenc, és szendvicsekre, hideg vacsorákhoz éppoly jó, mint ezek mellé a kelt rudak mellé. Most pedig ez a kettő együtt készült, és remek párost alkonak, akár borkorcsolyának, vagy akár egy könnyű vacsorának is tökéletesen beillenek (némi füstölt sonkával kiegészítve).

A kelt rudakat én kicsit puhábbra sütöttem, inkább amolyan vékony kifliszerűségnek, de a receptben feltüntetem a grissini állag eléréshez szükséges időt és hőfokot is, ha valaki inkább ahhoz hasonlónak szeretné.

• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg finomliszt
• 2 dl tej
• 3 ek olívaolaj
• 2 ek cukor (25 gr)
• 2 ek egész mák (25 gr)
• bő maréknyi reszelt parmezán (3-4 dkg)
• 1 tk só
• 1 dkg friss élesztő

Az élesztőt feloldom a tejben, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, amíg sima felszínű, a kéztől szépen elváló, rugalmas tésztát kapok. A kelesztőtálat letakarom, majd félreteszem, amíg a duplájára kel.

Átgyúrom, majd centi vastag rudakat sodrok belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszek. Ebből a mennyiségből két nagyobb tepsire való rúd lesz.

15 perc pihentetés után előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 10 percig sütöm, amíg aranyszínű nem lesz, majd rácson hűtöm ki.

A ropogósabb grissini állagú rudakhoz fél centi vastagra sodorjuk a tésztát, majd 180°C fokon 20-25 perc sütés szükséges.

• 10 dkg tejszínes krémsajt (Philadelphia típusú)
• 10 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 4 púpos ek kapribogyó
• 2 szardella (elhagyható, ha valaki idegenkedik tőle)

A szardellát villával szétnyomkodjuk, majd a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítjük.

Címkék: aszalt paradicsom, felvágott helyett, kapri, kelt tészta, mák, parmezán, sós

Bélszín carpaccio kaprival, petrezselyemmel sült padlizsánon

Úgy alakult, hogy egyéb okból kifolyólag bélszínt sütöttem. Ilyenkor nehéz megállni, hogy ne lopjak le a teljes mennyiségből egy carpaccionak valót. Nem is szoktam.

Aztán még az is volt, hogy Gabojsza postolta ezeket a gyönyörűségeket a feltekercselt padlizsánról meg az átlényegített cukkiniről, amely recepteket olvasva nekem meg az a gondolatom támadt, hogy legyen sült padlizsánból kanapé a carpacciohoz.

Aztán most itt illene pár szót ejtenem arról, hogy a klasszikus carpaccio eredetileg Mocenigo grófné speciális, főtt és sült húst nem tartalmazható diétájának betartása végett készült, és Giuseppe Cipriani ötölte ki, amikor hirtelen ötlettől vezérelve azt találta mondani a főszakácsának a velencei Harry’s Barban, hogy vágjon fel nyers marhahúst, és locsolja meg Worcestershire szószból, tejből, citromléből és majonézből kevert szósszal. És mindezt Carpaccio, az olasz festő után nevezték el, a csodaszép vörös és fehér színekre való tekintettel. Ez pedig 1950-ben történt. Mert Locatelli óta már ezt is tudom.

Meg arról is, hogy aztán ez a recept kissé leegyszerűsödve ma már csak úgy él Olaszországban, hogy a hajszálvékonyra szeletelt bélszínre (mely procedúrát a hentes végzi) citromlevet és olívaolajat csepegtetnek, aztán hagyják egy-két órán át pácolódni, majd az elfogyasztás előtt frissen őrölt bors, só és parmezán forgácsok kerülnek a tetejére. Ezt meg Magos Zoltántól tudom. (de kedves olaszok, lehet tiltakozni, ha nem így van)

Azt meg talán nem illene elmondanom, hogy én bizony régen, tudatlanabb koromban a hajszálvékonyra szelt bélszínt csak sóval meg borssal megszórva ettem, fokhagymás vajas pirítóson…

De ez most mégsem a klasszikus recept, hanem csak egy a jól sikerült, kissé megvariált carpaccioim közül.

• 2 főre
• 10 dkg bélszín
• 3 ek kapribogyó
• 1 kis csokor petrezselyemzöld (~ 3 ek nagyon finomra aprított levél)
• 1 ek szarvasgombás olívaolaj
• 1 ek balzsamecet
• 1/2 gerezd fokhagyma
• 2-3 ek extra szűz olívaolaj
• 1 padlizsán ( ~ 35 dkg)

A petrezselyem levélkéit nagyon finomra aprítom, a leöblített, lecsepegtetett kapribogyót durvára vágom. Egy kis csészében elkeverem a petrezselymet, kaprit, szarvasgombás olívaolajat, balzsamecetet, és hozzáadom a megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymát.

A megtisztított, lehártyázott bélszínt éles késsel hajszálvékony szeletekre vágom. Ha előtt a mélyhűtőbe került pár órára, és egy nagyobb darab bélszínről vágjuk le ezeket a szeleteket, ez könnyebben megy. A szeleteket szétterítem egy tányéron.

A padlizsánt 3-4 mm karikákra vágom, majd grillrácson vagy teflon serpenyőben zsiradék nélkül mindkét oldalán aranybarnára sütöm. Az elkészült szeletekre kenem az ízesítés nélküli olívaolajat.

Egy nagyobb tányéron szétterítem a padlizsánszeleteket, majd mindegyikre egy-egy szelet bélszín kerül. A kapris öntetből kiszedem a fokhagymát, majd egyenletesen elosztva a húsok tetejére kenem.

Címkék: előétel, kapri, marha, padlizsán

Zöldbabsaláta csirkével, kaprival, aszalt paradicsommal

Amikor azt állítottam Beatbull ecetes uborkás bajor krumplisalátájának kovászos uborkával és aszalt paradicsommal való elkészítése után, hogy én (meg Férj is) teljesen beleszerettem az alapleves, krumplival sűrített mártásba, akkor egyáltalán nem túloztam. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a mai napon, amikor a szomszédasszonyom megjelent a kapuban egy nagy tál zsenge zöldbabbal, rögtön egy ilyen szósszal készült saláta jutott róla az eszembe. Mivel nálunk a saláták mostanában főételként szerepelnek (és esküszöm, hogy nem miattam!), csirkével, hogy azért egy kicsit tartalmasabb legyen.

A leves vagy alaplé pedig, ami a főzéshez kell, itt igazán nem számít pocsékolásnak, hiszen azon túl, hogy szinte minden ebben fő majd meg és ebből készül majd a mártás is, a végén le lehet szűrni, akár le is lehet fagyasztani és később felhasználható zöldbableveshez, zöldbabkrémleveshez, vagy akár zöldbabos rizottóhoz is.

• 4 adag
• 1,2 kg zsenge zöldbab
• 40 dkg csirkemell (csont és bőr nélkül, filézve)
• 20 dkg friss típusú, sós lében eltett sajt (vagy feta)
• 8-10 db nagyobb felezett aszalt paradicsom(olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 2 szem újkrumpli (~ 10 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 ek átöblített, lecsepegtetett kapribogyó (ha nagyobb szemű, leszárazva, negyedelve)
• 1 kis csokor borsikafű (vagy 1-2 ek szárított)
• 1 ki csokor petrezselyemzöld
• 1,5 l húsleves vagy alaplé
• 2-3 ek fehérborecet
• 4-5 ek extra szűz olívaolaj (ha ebben volt eltéve, jó az aszalt paradicsom alatt lévő olaj is)
• só

A húslevest felforralom a borsikafűvel és az meghámozott, egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymával. Ha már forr, hozzáadom a csirkemelleket, a meghámozott, félbevágott krumplit és fedő alatt puhára főzöm.

Szűrőlapáttal kihalászom a húst, a krumplit és a borsikafüvet, majd ha ismét felforr a leves, hozzáadom a megtisztított, 5 centis darabokra vagdosott zöldbabot. Fedő alatt addig főzöm, amíg a bab kicsit megpuhul, de azért még nem fő szét teljesen, roppanós marad. Ezt is kihalászom a levesből szűrőlapáttal.

Közben felkockázom a csirkemellet, nagyjából fél centis darabokra, finomra aprítom az aszalt paradicsomot és a petrezselyemzöldet is igen finomra metélem.

A levesből kimerek és leszűrök 2 dl-t, hozzáadom a megfőtt krumplit, a kihalászott, megfőtt fokhagymát, majd botmixerrel pürésítem, sózom, ha szükséges (de a sajt is sós, ezt itt vegyük figyelembe!).

A zöldbabot egy mélyebb tálba öntöm, hozzáadom a csirkét, aszalt paradicsomot, petrezselymet, kapribogyót, ráöntöm a húsleveses szószt, rámorzsolom a sajtot (én az ALDI-ban kapható Schafkäset használtam, de jó pl feta is), meglocsolom az olívaolajjal, a borecettel és az egészet alaposan összeforgatom. Ha szükséges, még adok hozzá borecetet, sót.

Akkor a legjobb, ha tálalás előtt van egy kis ideje lehűlni és az ízeknek összeérni benne, de igazából langyosan is finom volt.

Címkék: aszalt paradicsom, csirke, feta, kapri, saláta, zöldbab

Borjú bélszín érmék kapris, citromos fűszervajjal, parmezános zöldborsópürével

Jön a tavasz, elvileg most fel kellene töltődnöm mindenféle energiával, eldobálnom a télikabátomat, az arcomat a napsugarak felé tartani és kirobbanó lelkesedéssel újratervezni az életem. Salátákat enni és hóvirágot gyűjteni (fújjjj, nem szabad, védett!).

De nekem semmi ilyesmire nincsen késztetésem.

Azt a részét várom, hogy végre kiszabaduljak az újdonsült, elkerített, kutyátlanított kertrészletembe, és nekiálljak rendbehozni, amit a kutyák elpusztítottak, reményeim szerint egy darab minimanó lelkes segítségével, de az egész tavaszváró mizéria nekem kimarad az életemből. Nem először. Egyrészt nem vágyom a változásra, másrészt meg az új dolgok óhatatlanul úgyis megtalálnak, megtaláltak. Szintén nem először. Milyen furcsa, pedig most örülnöm kellene. De semmi mást nem érzek, csak hogy a Ponttyal töltött aranyidők vége vészesen közeleg.

Szóval nincs saláta, helyette van bélszín. Meg hús, úgy általában, mostanában kicsit több is, mint kellene. De mit lehet tenni, nekem ez az édes bűnbeesés.

Hivatalosan a húsokból 15 dkg számít egy adagnak főétkezésre, de bélszínből steak house-okban a 20 illetve a 30 dkg-os adagokat szokták feltüntetni, így én is ez utóbbi adagnál maradnék.

A borjú bélszín annyira gyenge, puha hús, hogy én leginkább angolosan szeretem, azaz alig átsütve, épp csak egy kis kérget kapjon a hús, de feltüntetem a félangoloshoz való sütési időket is.

A köret lehet steak burgonya is hozzá, vagy krumplipüré, de én most az ezeknél sokkal gyorsabban és egyszerűbben elkészülő zöldborsópürét választottam, pusztán a mostanában igen magasra emelkedett lustasági faktor miatt.

A sütéshez érdemes olyan zsiradékot használni, ami jól tűri a hevítést, ez lehet a semleges ízű, sütéshez kiváló napraforgó, vagy földimogyoróolaj (nem hidegen sajtolt!). Zsírt, szalonnát azonban nem szívesen használok a natúr bélszínhez, bár ezek jól hevíthetőek, de az ízük karakteres.

• 2 adag (többnyire)
• hús (2 adag):
• 60 dkg borjú bélszín
• 4 ek olaj (napraforgó vagy földimogyoró)
• só, fekete bors
• fűszervaj (4 adag):
• 10 dkg vaj (puha, szobahőmérsékletű)
• 2 ek kapribogyó
• 1 citrom reszelt héja és fél citrom leve
• zöldborsópüré (2 adag):
• 50 dkg zsenge zöldborsó (lehet mirelit)
• 2 dkg vaj
• 2 gerezd fokhagyma
• 2-3 dkg parmezán (vagy Grana Padano) reszelve
• 5 dkg mascarpone

A fűszervajhoz a citrom levét és reszelt héját az átöblített, lecsepegtetett, durvára vagdosott kapribogyóval együtt beledolgozom a vajba egy villa segítségével, majd fóliába csavarva a hűtőbe teszem.

A húst lehártyázom, megtisztítom, és ujjnyi (kb 2 cm) szeletekre vágom.

A vajon néhány másodpercig sütöm a felaprított fokhagymát, majd hozzáadom a zöldborsót, és lefedve 3-4 perc alatt puhára párolom (a zsenge zöldborsónak elég ennyi idő, ha ennél tovább pároljuk, kemény lesz, és további 15-20 perc alatt puhul csak meg ismét!). A puha zöldborsóhoz adom a mascarponet és a parmezánt, kevés sót, majd botmixerrel pürésítem. Tálalásig melegen tartom.

A húst kevés olajjal egyenletesen bekenem, igen forró serpenyőben fél percig sütöm az egyik oldalán, majd megfordítom, és a serpenyőt fél perc után lehúzom a tűzről. Sózom, borsozom. Ha nem vastag aljú a serpenyő, akkor maradhatnak benne a szeletek, tálalás előtt alufóliával letakarva 5-6 percre pihenni (közben egyszer fordítsuk meg a szeleteket), de ha vastag az alja, akkor vegyük ki, mert tovább fog sülni a hús. Ez volt az angolos. A félangoloshoz 2 percig süssük a húst mindkét oldalán.

Tálalásnál a bélszínérmék tetejére egy-egy darabka fűszervajat teszek, mellé zöldborsópürét és kevert zöldsalátát (rukkola+ olívaolaj+ levendulás fehérborecet) adok.

Címkék: borjú, kapri, köret, zöldborsó

Parmezános morzsával sült aszalt paradicsomos, mozzarellás tészta

Vagy lehetne a cím Férj kedvenc olaszos vacsorája II. is, leszámítva azt az aprócska tényt, hogy ezt most ebédre ettük.

Szintén nem olasz, csak “olaszos”, vagyis a fűszerezés hasonló, de ez ismét egy kiadósabb tészta, ami után nem leszek egy órán belül ismét farkaséhes még én sem. Sok sajt, aszalt paradicsom, bazsalikom, kapri és tejszín, finom, ropogós morzsa alatt, ilyen alapanyagokkal hibázni nem lehet.

Az elkészítés szintén nem túl bonyolult, maga az összeállítás kb 10 perc, aztán csak ki kell várni, amíg a megsül. Ez ismét 20 perc, szóval nekem vállalható.

Férj számára most ez lett a kedvenc tészta (átmenetileg), de minimanó is igen bőséges adagot fogyasztott belőle, szóval a sikere általános volt.

• 3-4 adag
• 30 dkg tészta (pl mini fussili)
• 1 dl tejszín,
• 5 dkg olajban eltett, lecsöpögtetett aszalt paradicsom,
• 5 gerezd fokhagyma,
• 3 ek kapribogyó,
• 30 dkg mozzarella,
• 1 ek szárított bazsalikom (vagy 6-8 levél friss)
• 1 bő marék reszelt parmezán/grana padano/pecorino (~ 3-4 dkg), 5 ek zsemlemorzsa
• vaj

A sütőt előmelegítem 200°C fokra.

Az aszalt paradicsomot kisebb, kb fél centis kockákra vágom, a mozzarellát szintén. A kapri szárát leszedegetem, durván felvagdosom (ha nagy. Ha kicsi, elég csak leszűrni) A fokhagymát nagyon apróra vágom vagy lereszelem.

Közben a tésztát kifőzöm bő vízben.

A paradicsomot, kaprit, mozzarellát, fokhagymát és a bazsalikomot összekeverem a tejszínnel, majd beleforgatom a forró, megfőtt, leszűrt tésztát is. Ha akad otthon friss bazsalikom hozzá, akkor a leveleket természetesen fel kell előtte aprítani hozzá.

A parmezánt lereszelem, majd elkeverem a zsemlemorzsával.

Kivajazott sütőtálba öntöm a tésztát, tetejére szórom a sajtos morzsát, erre vajat forgácsolok, majd 200°C fokon addig sütöm, amíg a morzsa aranyszínű nem lesz. Ez nálam 20 percig tartott.

Címkék: kapri, mozzarella, paradicsom, parmezán, tészta

Lazac leveles tésztában, kapris majonézzel, cukorborsóval

A főétel nemisbéka karácsonyi receptversenyére. Tudom, ez is úgy néz ki, mint egy szendvics, de valamiért ez a formája a tálalásnak most nekem nagyon megtetszett. Ez a tálalási módot és a leveles tésztás halas “szendvics” ötletét egyébként az Art Nouveau kiadó gondozásában megjelent Halételek című könyvben találtam.

A hal klasszikus karácsonyi fogás, fogyasztása az ünnepen szintén az elkövetkezendő esztendő pénzbőségét biztosítja a néphit szerint. Bár nem feltétlenül gondolom, hogy eleink lazacot ettek volna cukorborsóval és kapris majonézzel. Szerencsére ma már mindez elérhető, akár a tél közepén is és kiváló alapanyagul szolgál egy igazán gyors főételhez.

Az előkészítéssel, házi majonézzel és a tészta sütésével együtt is csak fél óra összesen, viszont friss ízű, színes, (szerintem) látványos és nagyon finom. Tényleg. Pedig én nem is annyira szeretem a lazacot.

• 4 adag
• 4 szelt lazac (60 dkg),
• só,
• bors,
• 2 ek olívaolaj,
• 2 dkg vaj,
• 1/2 citrom
• 25 dkg cukorborsó (=egy kis tálca)
• 2 tojássárgája,
• 2 ek apróra vágott kapribogyó,
• 8 levél bazsalikom,
• 2 dl semleges ízű olaj (napraforgó vagy lágyabb ízű olívaolaj),
• 1/4 kk só,
• 1 kk porcukor,
• 1 kk dijoni mustár,
• 2 tk fehérborecet,
• 2 ek citromlé,
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 csomag (2×270 gr) leveles tészta (Tante Fanny),
• tojásfehérje

A majonézzel kezdem az elkészítést, de közben a sütőt bekapcsolom, előmelegítem.

A tojás sárgájához adom a sót, ecetet, majd apránként adagolom hozzá az olajat, kezdeteben cseppenként, később, ha már szilárdabb masszává állt össze, vékony sugárban, miközben habverővel folyamatosan verem-keverem. Mire az összes olajat felveszi, sűrű, keményebb krémnek kell lennie. Ezt követően hozzákeverem a citromlevet, cukrot, majd az átmosott, alaposan lecsöpögtetett, kinyomkodott és apróra vágott kaprit és a finomra aprított bazsalikomot is. A fokhagymát finomra reszelem és a kinyomkodott levéből 1-2 cseppet szintén a majonézhez adok.

A leveles tésztából kb 10 cm átmérőjű köröket szúrok ki, de lehet hasonló méretű, tetszőleges formájú darabokra is vágni, a két csomag tésztából 8 darabot kell kivágni összesen. Ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. A maradék tésztából még karácsonyi sütemény kiszúróval kivágtam néhány darabot, így egyrészt nem megy kárba a tészta, másrészt nagyon helyes díszítő elemeket kapunk. Ezeket is a tepsibe tettem a nagyobb körök mellé, lekentem tojásfehérjével, szintén a maradékok felhasználása jegyében. De ha valaki ragaszkodik a tojássárgájához, akkor kenje le inkább azzal.

220°C fokon gázsütőben 15 perc alatt aranyszínűre sültek.

A sütés közben elkészül a hal és a borsó is.

A lazacot lebőröztem, kihúztam a szálkákat, majd sóval, sok borssal, az olívaolajjal bedörzsöltem, citromlével megcsepegtettem.

Forró teflon serpenyőben kezdtem sütni, majd közepes lángon folytattam, és mindkét oldalán 3-3 percig sütöttem, amíg éppen átsült teljes vastagságában. (ezt az szeletek oldalán lehet ellenőrizni, amikor teljesen kivilágosodik a hús, akkor kész) Miután megfordítottam a halszeleteket, egy-egy kis darabka vajat kerül a tetejükre, ez a sütés végére szépen ráolvad a halra.

Közben vizet forralok, és a borsót 2 percre a forrásban lévő vízbe dobom, majd leszűröm és jeges vízzel lehűtöm. (vagyis blansírozom)

Tálalásnál egy leveles tészta alapra kerül a hal, mellé a borsó, rá kevés majonéz és ismét egy réteg tészta. A tányérra még leveles tészta díszek kerülnek és egy jó adag majonéz.

Címkék: hal, kapri, karácsony, zöldborsó