káposzta

vöröskáposzta krémleves aszalt szilvával

2015. február 13., péntek | leves | 2 hozzászólás

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A legjobb ebben a levesben, hogy anélkül juthatok káposztához -amit amúgy imádok-, hogy (kis :) túlzással) órákat töltenék a finomra metélésével. Igaz, hogy a finomra szelt káposztasalátát imádom, és elvileg úton van már a robotgépem is, amivel majd megoldódnak a zöldségszeletelési problémáim (legalábbis remélem), meg hogy nyersen az igazi vitaminbomba, de azért így sem rossz, sőt, és az egész művelet fél óra alatt megvan, főzéssel, turmixolással együtt. Igazi téli krémleves ez is szerintem, és ha nem félteném annyira a kanapé huzatát az élénk színű folyadéktól, akkor legszívesebben odakuporodva, pokrócba burkolva kanalaznám a hideg estéken.

  • vöröskáposzta krémleves aszalt szilvával
  • 1 kisebb fej vöröskáposzta (1 kg)
  • 3 kis alma (35 dkg)
  • 10 dkg vöröshagyma
  • 1tk szárított kakukkfű ( vagy 3 ág friss)
  • 8-10 szem szegfűbors, mozsárban megőrölve
  • fekete bors
  • 1 liter húsleves (kacsa, lezsírozva, átszűrve)
  • 10 dkg aszalt szilva
  • dió, dióolaj, camembert vagy brie sajt a tálaláshoz

A káposzta torzsáját kivágom, a külső leveleit lefejtem, majd kisebb-nagyobb darabokra vágom, ahogy sikerül. Az almát meghámozom, magházát kiszedem, feldarabolom. A hagymát megtisztítom, félbevágom.

A zöldségeket-gyümölcsöket felöntöm a húslevessel (amit mostanában többnyire lebőrözött kacsafarhátból főzök, kifejezetten alaplének, és nagyon sokat dob a leveseken), fűszerezem, majd fedő alatt addig főzöm, amíg minden megpuhul. Botmixerrel pürésítem, ha kell, igazítok az ízeken, majd hozzákeverem a durvára vágott aszalt szilvát. Összeforralom, majd tálalom.

Tálalásnál apróra vágott camembert (sokat), durvára vágott diót (még többet) szórok a tetejére, és kevés aromás olajat (pl dióolaj vagy olívaolaj) locsolok rá.

Címkék: , , , , , , ,

paradicsomos káposzta hússal, kukoricadarával

2015. január 5., hétfő | egytálétel | 2 hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Hát először is, boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak. :)

Aztán meg egy gyors recept, az ünnepek utánra, ha már nincs olyan nagy késztetésünk a konyhában ácsorogni. Szabolcsi lány révén kifejezett és megmagyarázhatalan vonzalmat érzek a töltött káposzta iránt, de napi-heti szinten időm nincsen elkészíteni, rádaásul ebből 5-6 darabnak nem is áll neki az ember. Persze van a hagyományos változat, amiből én is a családi receptre esküszöm, de erre úgy egy teljes napot rá kell szánni, és pár száz darab alatt nem állunk meg vele. Ezért inkább készítettem valamit, ami ízében a megszólalásig hasonlít a töltött káposztára (a szabolcsira, persze), de sokkal tempósabb. Leginkább a paradicsomos káposztafőzelékből (szintén szerelem) vezethető le, de a szabolcsi töltött káposzta irányába fejlődött tovább, és nagyon hamar elkészül, akár nagyobb mennyiségben, és ezen a ponton komolyan úgy gondolom, hogy abbahagyom a magyarázatot, csak eltereli a lényegről a figyelemet: azaz hogy van itt egy egytálétel, ami gyors, házias, egyszerűen elkészül, és NAGYON finom.

  • paradicsomos káposzta hússal, kukoricadarával
  • 50 dkg darált sertéscomb
  • 20 dkg vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 púpos ek fűszerpaprika
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 1 babérlevél
  • 3 ek olívaolaj (vagy zsír)
  • 2 tk nádcukor
  • 2 ek paradicsompüré
  • bors
  • 15 dkg kukoricadara
  • 2,5 dl passzírozott paradicsom+ 5 dl víz (vagy 7,5 dl paradicsomlé)
  • 70 dkg fejeskáposzta (egy nagyobb fej fele)

A hagymát apró kockára vágom, a fokhagymát szintén, és az olajon/zsíron üvegesre sütöm. Hozzáadom a húst, paradicsompürét, átpirítom, megszórom a paprikával, átkeverem, majd felöntöm a passzírozott paradicsomlével és 2-3 dl vízzel, vagy paradicsomlével, attól függően, mi van itthon. Hozzáadom a babérlevelet, aprított petrezselyemzöldet, cukrot, sót, borsozom, majd hozzáadom a hajszálvékonyra csíkozott vagy gyalult káposztát is. Összeforralom, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a káposzta megpuhul. Ez a rész is opcionális, a felnőttek úgy szeretik, ha nem teljesen engedi el magát a káposzta, kissé ropogós marad, de a gyerekek csak a vajpuha káposztát értékelik.

Miután a káposzta tetszőleges állagúra puhult, hozzáadom a maradék 2,5 dl vizet, sózom, ha szükséges, és hozzáadom a kukoricadarát. Kevergetve, kis lángon addig főzöm, amíg a dara majdnem teljesen megpuhul (5-10 perc). Ezután lehúzom a tűzről és fedő alatt pihenni hagyom még 15-20 percet, amíg a dara teljesen megpuhul. (ha túlságosan sűrű lenne, kevés vízzel vagy paradicsomlével még lehet korrigálni az állagát tálalás előtt)

Nagyon sok tejfölt adok mellé tálalásnál.

 

Címkék: , , , ,

vöröskáposzta saláta almával, mazsolával

2014. december 21., vasárnap | saláta | 4 hozzászólás

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az ünnepi asztalra még jól jöhet, legalábbis nálunk a sült pulyka mellé bérelt helye van. Nyers káposztasaláta ez is, a coleslawhoz hasonló, tulajdonképpen annak egy ünnepibb (és majonéz mentes) változata. Mit is írhatnék még többet róla a karácsony előtti rohanásban? Gyors, egyszerű, imádom.

  • vöröskáposzta saláta almával, mazsolával
  • 1 kis fej vöröskáposzta (50-60 dkg)
  • 1 kis fej lilahagyma
  • 2 alma (35 dkg)
  • 1 marék mazsola (4-5 dkg)
  • 4 ek fehér balzsamecet (vagy fehérborecet és 1 tk cukor)
  • 2 ek dióolaj (ha nincs, repceolaj, vagy enyhébb ízű olívaolaj jó helyette)
  • 1 doboz natúr, zsíros görög joghurt (375 gr)

A lilahagymát megtisztítom, nagyon finomra aprítom. Összekeverem az ecettel, állni hagyom, legalább 5 percet, vagy ameddig a többi hozzávalóval elkészülök.Ha sózni szeretnénk, ezen a ponton érdemes a hagymát.

A káposzta külső, fonyadtabb leveleit lefejtem, torzsáját kivágom, negyedelem, majd hajszálvékony (vagy ahogy sikerül) csíkokra vágom.

Az almát meghámozom, finomra reszelem. A pácolt lilahagymát az almával, mazsolával, káposztával és a joghurttal alaposan elkeverem, meglocsolom a dióolajjal, lazán összeforgatom. Fél óra múlva fogyasztható, de másnap is nagyon finom. Sültek mellé nagyszerű, de pirított dióval és darabolt ementálival gazdagítva önálló darabként is megállja a helyét.

Nekünk nem volt szükséges só hozzá, így másnapra sem eresztett levet a saláta, de ha sózzuk, érdemes számolni azzal, hogy másnapra kis levet ereszt és a zöldségek is enyhén megpuhulnak benne.

 

Címkék: , , , ,

bundás csirkemell káposztasalátával

2013. július 10., szerda | csirke, kölyök kaja, saláta | 4 hozzászólás

Vannak ételek, amik nem véletlenül tettek világhírnévre szert. A bundás csirkemell káposztasalátával egy közülük. Bár nem a legkifinomultabb fogás, mégis a sikere elsöprő, legalábbis nálunk, így esett, hogy bár lassan hetente kétszer készül, fényképet készíteni róla mégis alig sikerült, mivel olyan gyorsan fogy el, ahogy sül ki a hús. A házi változat szerintem egyáltalán nem olyan felháborító táplálkozás-egészségügyi szempontból, sőt, a káposztasaláta (mely itt joghurttal készül) kifejezetten egészséges darab. Meg az én személyes nagy kedvencem. Akár magában is. Hát igen. Az ehhez hetente beszerzett káposzta és répa mennyisége alapján pedig a szomszédaink már kissé gyanakaszanak, hogy vajon hol tartjuk a nyulakat? Szóval finom. Nagyon.

  • bundás csirkemell káposztasalátával
  • 3-4 főre
  • 50 dkg csirkemellfilé
  • 10 dkg kukoricaliszt
  • 2 tk só
  • 1 ek szárított, őrölt rozmaring
  • 2 tojás
  • olaj a sütéshez (1 ujjnyi)
  •  a salátához:
  • 1 kis fej újkáposzta (50 dkg)
  • 2 szál répa (30 dkg)
  • 1/2 fej lilahagyma (3 dkg)
  • 30 dkg görög joghurt
  • 1 ek cukor
  • 1/2 tk só
  • 1 citrom leve

2 ek hidegen sajtolt repceolaj (vagy olívaolaj, finomított napraforgóolaj)

A káposztát negyedekbe vágom, nagyon vékony csíkokra metélem, majd a csíkokat is két-három részre vágom. A megtisztított sárgarépát éles késsel julienne-re vágom vagy julienne gyaluval legyalulom.

A lilahagymát megtisztítom, finomra reszelem, majd a sóval, cukorral, citromlével 15 percig állni hagyom. A zöldségeket összeforgatom a lilahagymával, olajjal, joghurttal.

A csirkemell filékről leválasztom a kisebb, vékony belső filét, a maradékot, ha túl vastag lenne, lapjában kettévágom. Enyhén kiklopfolom, úgy, hogy nagyjából egy centi vastag legyen egy-egy szelet. A húst besózom, majd megforgatom a rozmaringgal elkevert kukoricalisztben. Ezt követően megmártom az elhabart tojásban, majd ismét megforgatom a fűszeres kukoricalisztben.

Bő, forró (170-180 C fok) olajban mindkét oldalán aranyszínűre sütöm, majd lecsepegtetem és papírtörlővel leitatom a felesleges olajat.

A húst a salátával tálalom.

Címkék: , , , ,

ötfűszeres marhahús pirított káposztával

2013. március 13., szerda | marha | 1 hozzászólás

A téli zöldségek még tartják magukat szerencsére, így a tavasz kezdetén, de ez nem is baj, hiszen nekem ezek a kedvenceim. Talán furán hangzik, de számomra a pirított káposzta vagy a sült cékla bármikor veri a mosolygós hónapos retket vagy a zsenge újhagymát. Tehát káposzta, ezúttal kissé ropogósan, egy fűszeres, vajpuha marhahússal karöltve.

  • ötfűszeres marhahús pirított káposztával
  • 1/2 fej fejeskáposzta (85 dkg)
  • 75 dkg marhahús (nyakat használtam, de bármelyik rész, pl comb is megfelel)
  • 2 fej vöröshagyma (15 dkg)
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 púpos tk kínai ötfűszer keverék
  • 5 cm gyömbérgyökér (vagy 1 púpos tk szárított, őrölt gyömbér)
  • 1 tk csilipehely
  • 3+2 ek földimogyoró olaj (vagy olívaolaj)
  • 1 tk nádcukor
  • 3-4 ek alamecet
  • 1 ek szezámolaj
  • 2 maréknyi szezámmag (6 dkg)

A marhahúsról a nagyobb lemezeket levágom, majd kétszer átdarálom (a combot elég egyszer átdarálni, vagy érdemes eleve a hentessel ledaráltatni a húst.) A hagymát, fokhagymát finomra aprítom. 3 evőkanálnyi mogyoróolajon átpirítom a húst, miután kezd színt kapni, hozzáadom a hagymát, az ötfűszer keveréket, és együtt pirítom, amíg a hagyma üvegessé válik. Hozzáadom a fokhagymát, átkeverem, majd egy-két perc után hozzáadom a csilit, a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, az ecetet, cukrot, sózom, felöntöm másfél deci vízzel, lefedem és fedő alatt puhára párolom. Amikor a hús megpuhult, leveszem a fedőt és nagy láng felett, gyakran kavargatva elforralom a folyadékot alóla.

Közben a káposzta torzsáját kivágom, nagyjából felapírtom, majd késes robotgéppel felszecskázom. (robotgép hiányában a káposztát lehet durvára reszelni is) A maradék mogyoróolajon mérsékelt lángon, gyakran kavargatva lepirítom a nádcukorral megszórt káposztát. Amikor még ropogós, de már enyhe aranyszínt kap, kiszedem a serpenyőből.

A pirított káposztát a szezámolajjal együtt a lepirított marhahúshoz keverem, összeforrósítom, majd száraz serpenyőben aranyszínűre pirított szezámmaggal megszórva tálalom.

Címkék: , ,

édes-savanyú csípős káposztasaláta, pirított gomba földimogyoróval

2013. február 22., péntek | zöldség | Nincs hozzászólás

A káposzta szintén a kevéssé megbecsült zöldségeink közé tartozik, pedig a paradicsomos káposztán és párolt káposztán kívül is elkészíthető számos variációban. A káposzta is azon zöldségek táborát erősíti, amik egész télen jó minőségben kaphatók és az áruk sem borsos.  Jelentős C, B1 és B2 vitamin tartalma, így fontos téli vitaminforrásunk. K vitamin, E vitamin és kalcium tartalma is magas, különösen a zöldebb levelű fajtáknak. Élelmi rost tartalma jelentős, kalóriatartalma azonban alacsony, mivel zsírban, szénhidrátban és fehérjében nem bővelkedik (100 gr mindössze 25 kcal-t tartalmaz). Vitamintartalmát elsősorban nyersen vagy savanyítva őrzi meg, így ez a nyers káposzta saláta igazi téli vitaminbombának számít. Az elkészítése hasonló a mi hagyományos káposztasalátánkhoz, a fűszerek azonban ázsiát idézik, akárcsak a mellé készült pirított gomba esetében. Párolt rizzsel ez a két zöldség étel önmagában is megállja a helyét, de a háttérben látszik, hogy nálunk sült kacsamell mellé készültek, köretnek. Akár így, akár úgy, megéri kipróbálni, a ropogós, édes-savanyú-csípős saláta pedig még a nagy tavaszvárásban is segíthet elfelejteni a borongós téli napokat.

  • édes-savanyú csípős káposztasaláta
  • 1/2 fej fejeskáposzta (85 dkg)
  • 1 kis fej lilahagyma (5 dkg)
  • 5 cm gyömbérgyökér
  • 1 púpos tk csilipehely
  • 1 dl rizsecet
  • 1 dl nádcukor
  • 2 dl víz
  • 4 ek szezámolaj
  • bő csipetnyi só

A káposzta torzsáját levágjuk, külső leveleit lefejtjük, majd vékonyra gyaluljuk (vagy késsel vékony metéltre vágjuk)

A lilahagymát apró kockákra vágjuk, majd megszórjuk a sóval és leöntjük az ecettel. A gyömbért finomra reszeljük, majd a levét kinyomkodjuk és a hagymához adjuk. A vizet elkeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a hagymához a csilipehellyel együtt.

A salátát meglocsoljuk a hagymás salátalével, az olajjal, összeforgatjuk, majd hideg helyen (hűtőben) legalább 1 órán át pihentetjük tálalás előtt, de még jobb, ha egy egész napot érlelődik.

Megjegyzés: A káposzta mellé a salátába kerülhet durvára reszelt vagy julienne-re vágott répa is.

  • földimogyorós pirított gomba
  • 50 dkg csiperke
  • 1 nagy fej vöröshagyma (12 dkg)
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 2 ek szójaszósz
  • 3 ek földimogyoróolaj
  • 2 marék pirított sózott földimogyoró (6-8 dkg)

A gombát megtisztítjuk, félbevágjuk, majd nagyobb, centis darabokra vagdossuk. A hagymát, fokhagymát finomra aprítjuk.

Az olajon nagyobb lángon, gyakran rázogatva-kavargatva lepirítjuk a gombát, amikor kezd színt kapni, hozzáadjuk a hagymát, mérsékeljük a lángot és addig sütjük, gyakran megkeverve, amíg üvegessé válik a hagyma. Hozzáadjuk a fokhagymát, átkeverjük, majd hozzáadjuk a szójaszószt is. Mérsékelt lángon gyakran kevergevte addig sütjük, amíg a gomba megpuhul és a leve elfő. Végül hozzáadjuk a földimogyorót is és összeforrósítjuk.

Sült kacsamell vagy párolt rizs és káposztasaláta mellé tálaljuk.

Címkék: , , , , ,

sült libacomb aszalt szilvás birsalmás párolt lilakáposztával

2012. október 12., péntek | köret, liba, zöldség | 4 hozzászólás

A libacomb legalább olyan hálás téma, mint a kacsacomb, kevés törődéssel igazán pompás végeredményhez juthatunk. Legegyszerűbb ezt is sütőben sütni, saját zsírjában, alacsonyabb hőfokon, órákon át, így a végeredmény egy puha, igazán omlós hús lesz, amiből szinte minden zsír kisül. A kisült zsír sütés közben megvédi a húst a kiszáradástól, viszont a bőrét nem lepi el, így végül az is ropogósra pirul. Mennyei. Nem csoda, hogy a sült libacomb családunk szinte minden férfi tagjának kedvenc ételei közé tartozik. Hogy kevésbé legyen mégis fajsúlyos ez az egész történet, mellé köretnek sült krumpli helyett (na jó, mellé) birsalmás aszalt szilvás párolt káposzta készült, ami egy igazán finom, fűszeres darab, nem csak liba mellé.

  • sült libacomb aszalt szilvás birsalmás párolt lilakáposztával
  • 4 libacomb (1,8 kg)
  • 4 ág rozmaring
  • 4 gerezd fokhagyma
  • fekete bors
  • libazsír
  • 1/2  fej lilakáposzta (75 dkg)
  • 15 dkg aszalt szilva
  • 1 nagy birsalma (40 dkg)
  • 1 fej lilahagyma (8 dkg)
  • 2 dl száraz rozé
  • 1 ek szegfűbors
  • 2-3 ek méz
  • frissen reszelt narancshéj ízlés szerint

A libacombokat megtisztítom, kiszedem a maradék tokokat a bőrből, majd sóval, borssal bedörzsölöm. Egy kizsírozott sütőtálba teszem a kés pengéjével maglapított gerezd fokhagymát és egész rozmaring ágakat is, ezekre fektetem a libacombokat, bőrrel felfelé, majd felöntöm 1-1,5 dl vízzel. Akkora sütőtálat érdemes használni, amiben lazán, de nem túl szellősen férnek el a combok, hogy a kiolvadó zsír majd teljesn körbe tudja venni azokat. Előmelegített sütőben 150 C fokon sütöm 2,5-3 órán át, a combok méretétől és mennyiségétől függően. Akkor jó, ha a hús elkezd leválni a csontról. A sütés elején időnként meglocsolom a combok bőrét a kisült zsírral, de a sütés vége előtt fél órával már nem locsolgatom, így ropogós lesz a bőr.

A káposztát közben negyedbe vágom, torzsáját kimetszem, majd vékonyra metélem, a birsalmát meghámozm, durvára reszelem (keményebb darab esetén itt jól jön egy késes robotgép segítsége). Az aszalt szilvát félbe-negyedekbe vágom, a lilahagymát finomra aprítom.

A liba kisült zsírjából 5-6 evőkanálnyit egy szélesebb lábosba merek, majd ezen üvegesre sütöm a hagymát. Hozzáadom a káposztát, sózom, borsozom, felöntöm a borral, beforralom, hogy elpárologjon az alkohol. Hozzáadom a mozsárban porrá őrölt szegfűborsot, mézet, az aszalt szilvát, birsalmát, majd fedő alatt, kis láng fölött addig párolom, amíg a káposzta megpuhul. Végül ízlés szerinti mennyiségű finomra reszelt narancshéjat adok hozzá (én egy közepes, egész narancs héját használtam), de aki nem kedveli ennyire a citrusos ízeket, el is hagyhatja a narancshéjat belőle.

Címkék: , , , ,

sült kacsacombok vöröskáposztával, almával, mazsolával

2012. január 24., kedd | egytálétel, kacsa, zöldség | 2 hozzászólás

Ezt most majdnem gyors vacsorának kereszteltem el, pedig csak az előkészítés gyors, az omlós-puha kacsacombokhoz bizony elég sok idő kell a sütőben.De mondjuk egy hétvégi ebédnek megfelel. Tényleg pár perc munka az előkészítés, utána sül magának, és elég néhányszor ránézni csak a hétvégi takarítás, kifestőzés közben.A kacsa-káposzta megunhatatlan kombinációjába az alma és a mazsola is remekül illik, és az egész egy sütőtálban elkészül.

  • sült kacsacombok vöröskáposztával, almával, mazsolával
  • 4 főre
  • 4 pecsenyekacsacomb (1 kg)
  • 1 fej vöröskáposzta (1 kg)
  • 8 alma ( 1,5 kg)
  • 2 lilahagyma (20 dkg)
  • 2 marék mazsola (nagyjából 6 dkg)
  • 4 ek méz
  • 4 ek szegfűbors
  • 10-12  szem szegfűszeg
  • só (én vaníliás sót használtam)
  • 4 ek kacsazsír
  • 2 dl tokaji aszú
  • fekete bors

A kacsacombokat letisztítom, bekenem a kacsazsír felével, sózom, megszóróm a mozsárban porrá őrölt szegfűbors felével és tekerek rá fekete borsot is. Sütőtálba teszem, bőrös oldalával felfelé,  öntök alá 1-1,5 dl vizet, majd 160°C fokon sütni kezdem alufóliával letakarva(villanysütő, alsó-felső sütés). Akkora sütőtálat érdemes használni, amibe később majd a káposzta is belefér, nagyjából 3-4 cm-es rétegben.

A mazsolát beáztatom az aszúba. A káposztát negyedelem, torzsáját kivágom, majd vékony csíkokra metélem. Az almát megtisztítom, magházát kiveszem, negyedelem-nyolcadolom, mérettől függően. A lilahagymát finomra aprítom. Összekeverem a mazsolát, káposztát, almát, aszút, lilahagymát, mézet, tekerek rá sót (itt is vaníliás sót használtam), hozzáadom a porrá őrölt szegfűszeget, maradék szegfűborsot és kacszsírt.

1,5 óra múlva kiszedem a kacsacombokat, az alatta felgyűlt zsiradékot a káposztára öntöm, összeforgatom, majd a sütőtálba egyenletesen elosztom az almás keveréket. A kacscombokat a káposzta tetejére szedem, és így sütöm még 1 órán át 160°C fokon.

A sütés vége előtt fél órával egyszer meglocsolom a káposztát és a combokat az sütőtálban felgyűlt lével, zsiradékkal, de utána már nem háborgatom.

 

Címkék: , , , ,

Rétestekercsek libahússal, káposztával és…ööö…mangóval.

2010. június 7., hétfő | liba, sós | 4 hozzászólás


P1014343

Isten bizony finomak! De még mennyire! És ha hozzávesszük, hogy ezek ázsiai stílusú tekercsek, akkor már nem is annyira fura az egész. Sőt. Ez pont nem egy felkapott, vagy egyáltalán egy létező kínai étel, de lehetne. A rendezőelv az alapanyagok összeválogatásánál ismét csak a hűtő tartalma volt, hát most ezt találtam benne, ami illett is egymáshoz (szerintem).

Egyébként ezt nem bébiételnek szántam, a mininek főztem külön zöldborsólevest galuskával (na azt nem ette meg), de a bébi úgy döntött, hogy ő inkább ilyet kér, szóval csak rajta, nem lennék meglepve, ha más kisbabának is ízlene.

Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a tölteléket én annak rendje és módja szerint 12 adagra osztottam, hogy minden tekercsbe egyformán jusson, de a miniatűr még a tekercselés közben elkunyerált két tekercsre valót (csak úgy a lábamba kapaszkodva ette, a fakanálról…), így a kimaradt réteslapokba kevés szezámolajon átsütött koktélrák került koriander pestoval (tekercsenként 1 marék koktélrák, 1 tk szezámolaj, 1 csapott ek pesto, továbbá ott a lapokat nem libazsírral, hanem olívaolajjal kentem meg), ami szintén nagyon finom lett, így gondoltam megemlékezem róla, legalább egy rövid mondat erejéig.

Ja, igen. Én ezt úgy saccolom, hogy 4 normál adag. De ugye ha kiszámoljuk, hogy Ponty 2 tekercs töltelékét ette meg, aztán meg még négy tekercset, a maradékot meg az apja tüntette el, úgy hogy nekem összesen egy tekercs jutott… Hát akkor lehet osztani meg szorozni, és kiszámolni, hogy ez valójában hány adag. Mindenesetre Férj azzal mentegetőzött, hogy egyszerűen nem lehetett abbahagyni az evését, mert olyan függőséget okozó ételről van itt szó (aminek gyanítom köze lehet a frissen kisütött libazsírral való réteslap kenegetéshez).

  • 12 tekercshez
  • 2 fél libamellfilé, bőrrel, csont nélkül (~45-50 dkg)
  • 1 kis fej káposzta (tisztítva, torzsa nélkül 55 dkg)
  • 1 nagyobb mangó
  • 15 dkg fehérhagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 2 ek sötét szójaszósz
  • 7 cm gyömbér
  • 1 csokor korianderzöld
  • 1 csomag réteslap (Tante Fanny)
  • szójaszósz a tálaláshoz

A káposztát megtisztítottam, megmostam, a torzsáját kivágtam, negyedeltem, majd késsel nagyon vékony csíkokra metéltem. A libamellről lehúztam a bőrét, a húsát pedig késsel nagyon apróra kockázta, ezt többször megismételtem, hogy darált hús finomságú legyen. A hagymát nagyon finomra aprítottam. Akinél pedig az apuka nem viszi el játszótérre a gyerkőcöt huzamosabb időre, az késes robotgép segítségével végezze el az aprítását a káposztának, húsnak és a hagymának is, úgy is teljesen rendben lesz, bár az állaga késsel vágva jobb, ez kétségtelen. De robotgéppel meg percek alatt elkészül, és többnyire ez is szempont.

A bőrt felkockázom, majd alacsony láng fölött elkezdem belőle kiolvasztani a zsírt. Az elején lehet alá önteni egy nagyon kevés vizet is, hogy ne kapjon oda a bőr. Kevergetni nem nagyon kell, csak időnként rázogatni és átforgatni a pörcöket, hogy mindenütt egyenletesen megsüljenek. Ha kész a ropogós, aranybarna tepertő, azt lehalászom a zsírról, papírtörlőre szedem, majd a zsírt egy kis üvegbe szűröm. A tepertőt kicsit megsózom ha kihűlt, és elzárom Férj elől.

A zsírból két evőkanálnyin elkezdem sütni a megvagdosott/ledarált libahúst, ha mindenhol kivilágosodott és egy picit elkezdett már pirulni is, hozzáadom a hagymát, azzal üvegesedésig sütöm, majd megy mellé a káposzta is. Hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, és alacsony lángon addig párolom, amíg a káposzta megpuhul és összeesik. Kicsit le is lehet pirítani a káposztát a végén, úgy még jobb lesz az íze.

Közben a mangót meghámozom, nagyon apróra kockázom a húsát, a fokhagymát és korianderzöldet szintén finomra aprítom, és végül ezeket is hozzáadom a káposztához 2 evőkanálnyi szójaszósz kíséretében. Összeforrósítom, majd lehúzom a tűzről és hagyom kicsit hűlni.

A réteslapokat egyenként félbevágom, a feleket megkenem a langyos, folyékony libazsírral, kettéhajtom, így egy két rétegű, nagyjából 15X20 centis réteslapot kapok. Ennek egyik rövidebb szélére a töltelékből 3 púpos evőkanálnyit halmozok, a töltelékre felhajtom a hosszanti széleket, és viszonylag szorosan feltekerem a tekercseket.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek, ahol még a tekercsek tetejét libazsírral vékonyan lekenem, majd előmelegített sütőben 180°C fokon (gázsütő) 18 perc alatt aranyszínűre sütöm.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés:

1.)A töltelék elég enyhe ízű lett (hozzám képest), aki csípősebben szereti, az használjon több gyömbért, csilit is, én a kisded miatt ezt most nem tettem meg. Szójaszószból is elbírna egy kicsivel többet, de mivel a család tűrőképessége szójaszósz tekintetében nálunk elég heterogén, én inkább kis tálkában tettem az asztalra belőle, és ebből locsoltam egy picit a tekercsekre. De csak én. És tényleg csak egy picit.

2.) A libatepertő és a libazsír nagyon hasznos melléktermék. A zsírból a felét sem használtam fel a tekercsekhez, így majdnem egy deci megmaradt belőle. Mivel a zsír a későbbiekben is remekül hasznosítható, ezért a kenegetéshez mindig csak egy kicsit öntsünk ki egy tálkába, hogy a maradék ne szennyeződjön. Hűtőben sokáig eltartható. (télen hűtést sem igényel, de nyáron a kamrámban elég meleg van, így én nem kockáztatok)

Címkék: , , ,

Pitába valók: pirított-párolt káposzta, pirított pulykamell csíkok

2010. március 14., vasárnap | köret, pulyka, zöldség | 4 hozzászólás

P1011775

A bébicsőszeink imádják a gyrost, szóval ez egyértelműen az ő kedvükre készült.

A pulykamell fűszerezése autentikusnak mondható, ami csak annyit jelent, hogy az én kedvenc pécsi Oázisos gyrosom alapján készült. Vagyis nem tudom, mennyi köze van az eredeti eredetihez, eleve, pulykából készül, szóval nem hiszem, hogy ez lenne a teljesen hiteles, de nagyon finom. Mivel arab gyrosról van szó, a hozzávalókhoz kell legalább egy keleti fűszerbolt, és nem kertelek: a görögszéna/lepkeszegmag levele és magja beszerzése nálam sem ment egyszerűen. Cserébe most évekre elegendő készletet halmoztam fel belőle. Ezek hiányában sem kell kétségbe esni, írok egy egyszerűbben kivitelezhető variációt is, a görögszéna előtt én is így csináltam. Ez is nagyon finom, bár nem olyan, mint az oázisos, de szerencsére(?) nem mindenkinek van összehasonlítási alapja.

A káposztának viszont már semmi köze a gyroshoz, de ez is elég orientálisra sikerült, és hát ez is jó volt, nem kertelek.

  • 4-6 adag
  • 70 dkg pulykamell
  • 1 púpos ek szárított görögszéna(lepkeszegmag levele) levél
  • 1 ek lepkeszegmag(görögszéna magja) mag
  • 10 gerezd fokhagyma
  • bors
  • olívaolaj
  • káposzta:
  • 1 fej káposzta (nem túl nagy)
  • 4 cm gyömbérgyökér (vagy 1 púpos tk őrölt gyömbér)
  • 1 ek koriandermag
  • 1 ek római kömény
  • 1 kk őrölt fahéj
  • 1 nagy marék mazsola (~ 5 dkg)
  • 0,5 dl méz
  • 1 dl fehérborecet
  • 5 ek olívaolaj

A káposzta külső leveleit lefejtem, megmosom, megszárítom, torzsáját kivágom. Negyedelem, majd nagyon vékony (2 mm) csíkokra metélem.

Mozsárban porrá őrölöm a római köményt és a koriandert.

Lehetőleg vastag aljú teflon serpenyőben az olívaolajon megpirítom a köményt és a koriandert, majd hozzáadom a fahéjat, káposztát, és nagyon erős lángon pirítani kezdem, folyton rázogatva-kavargatva. Hamarabb kell színt kapnia, mintsem hogy levet ereszt.

Ha már kissé aranyszínű a káposzta, akkor hozzáadom a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, a késsel apróra vágott mazsolát, ecetet, mézet, sózom, borsozom, és erős lángon addig sütöm, amíg már nem marad alatta folyadék.

Ez a része kész. A káposzta egyébként hidegen, és főként másnap a legfinomabb.

A pulykamellet felcsíkozom 1 centi széles, 5 centi hosszú darabokra (lehet használni pulyka felsőcombot is hozzá, a gyrosozókban általában ebből készítik, de én azt még kevésbé kedvelem, mint a pulykamellet).

Mozsárban összezúzom a lepkeszegmagot/görögszénát, és egy evőkanálnyi sót. Lepkeszegmag/görögszéna hiányában 1 evőkanálnyi koriandermagot őröltem finomra a sóval, és 1 evőkanálnyi szárított oregánóval.

A fokhagymát megtisztítom, felaprítom.

Egy széles, lehetőleg vastag aljú serpenyőben (vagy wokban) kevés olívaolajon igen nagy láng fölött elkezdem sütni a húst, két részletben, gyakran rázogatva a serpenyőt. Minden adagra arányosan kerüljön a megőrölt fűszerekből. Ne kerüljön egyszerre sok hús a serpenyőbe, mert akkor nagyrészt kiszárad a hús, mire az összes átsül. Inkább több adagban készítsük el. Akkor marad belül szaftos, kívül meg aranyszínű, ha nagy láng fölött hirtelen sütjük meg, és sütés közben a csíkok egy rétegben, szellősen vannak csak a serpenyőben.

Ha a hús kívül már kezd aranyszínű lenni, belül pedig átsült, de még nem száraz (itt az a jó módszer, ha megkóstoljuk), akkor hozzáadjuk a fokhagymát, és ezzel is sütjük még kb fél percig. Tekerünk rá borsot, és a hús is kész.

Tálalásnál pitának álcázott lepénykenyérbe töltjük (ezúttal a kenyér ánizs nélkül készült).

Pitába valók még:

pulykasült, vöröskáposztával, camembert-rel

sütőtökös kecskesajtos rukkola saláta

vöröslencse paradicsommal, mazsolával

Címkék: , , ,