Flat-Cat

Juhtúrós galuska fokhagymás vajjal, juhsajttal

Az elmúlt napok hatalmas kedvence, a fél órás vacsora vagy ebéd, a megunhatatlan.

Kaptam anyutól egy nagyon profi nokdeliszaggatót, és először csak azt akartam vele letesztelni, találomra összekevertem egy nokedlihez hasonló tésztát, amiben a lisztet és a tojást részben juhtúróra cseréltem. Soha ennél rosszabb döntést! Az állaga kellemes, puha, mint a gnocchié, a juhtúró íze meg egészen megszelídül a galuskában.

Azóta halomban áll itthon a juhtúró, és szinte napi rendszerességgel készül a galuska, ha a fiatalember megéhezik, de mégsem hajlandó megenni a neki szánt eledelt (ez meg ugye napi rendszerességgel elő is fordul, mivel egy nap most már csak egy alkalommal vagyok hajlandó palacsintát sütni)

Többnyire csak úgy, magában, fokhagymás vajjal összeforgatva esszük, és sok-sok juhsajttal a tetején, de nana univerzális paradicsomszószával is isteni finom, vagy ne adj’ isten, vörösboros marhapörkölt mellé, köretnek.

És nem egészen fél óra alatt készül el.

2 adag

20 dkg juhtúró

10 dkg simaliszt

2 tojás

csipet só

bors

3 dkg vaj

4 gerezd fokhagyma

keményebb, reszelhető juhsajt (vagy pecorino) a tálaláshoz

A tojást a liszttel alaposan kikavarom (én villával szoktam), ne maradjanak benne csomók. Ha ez megvan, hozzáadom a juhtúrót és egy csipet sót, ezzel is jól eldolgozom, majd félreteszem 15 percre pihenni.

Közben vizet forralok, a megpucolt, kés pengéjével meglapított fokhagymákat pedig fél-egy  perc alatt megsütöm a vajon.

Lobogó, sós vízbe szaggatom a galuskákat nokedliszaggatóval, közben egy-egy adag között átkeverem a vizet szűrőlapáttal, és ami felúszott a tetejére, azt lehalászom, és a fokhagymás vajra szedem.

Átforrósítom a vajjal a galuskákat, majd tekerek rá borsot, tányérokba szedem, és bőven reszelek rá juhsajtot.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, hús nélkül, juhtúró, sajt, tészta

Kapros juhtúrós palacsinta kukoricával

Bár a hétvégét részben egy vadmalac társaságában, részben pedig a padlón fekve töltöttem, átmeneti, hülyeség okozta nyakmerevedés, idegbecsípődés és részleges kétoldali felkarbénulás miatt, de reggelezni azért ilyenkor is kell.

A juhtúrós, kukoricás lepénykéket Ottisnál láttam nemrég, és annyira megtetszettek, hogy most el is készítettem, csak palacsinta formájában. A juhtúrós tészta sütés közben mennyei illattal árasztotta el a konyhát (ne finomkodjunk, amerikai konyhám van, szóval inkább az egész lakást….), már csak ezért is megérte volna  megsütni, de persze aki ennyivel nem éri be, annak elárulom, hogy ízre is kiváló volt. Köszönöm a remek ötletet!

Azért egy szóra(?) visszatérnék az átmeneti mozgáskorlátozottságom kiváltó okára, nevezetesen megragadnám az alkalmat és óva intsek mindenkit attól, hogy járólapon nekiálljon bukfenceket vetni, csak azért, mert csemetéje ezt viccesnek találja. Ha már mindenképpen elkerülhetetlen ez a tevékenység, akkor kerítsünk magunknak hozzá legalább egy vastag szőnyeget. Vagy matracot. De lehetőleg 30 felett egyáltalán ne csináljunk ilyen botorságot.

3-4 adag

25 dkg juhtúró

10 dkg simaliszt

1,5 dl tej

2 dl kukorica (mirelit, vagy konzerv, lecsöpögtetve)

2 tojás

2 ek olvasztott vaj vagy napraforgóolaj

4 ek finomra aprított kapor (most mirelit)

1 tk sütőpor

1 kk só

tejföl a tálaláshoz

A kukoricát, ha mirelit, kiveszem a fagyasztóból. Mire a palacsintatészta süthető állapotba kerül, akkorára kissé felenged, és a zsenge kukorica meg is fog sülni annyi idő alatt, ameddig a palacsinta sül. Lehet hozzá használni konzervet is, de nekem általában mirelit van csak itthon.

A tojásokat, juhtúrót, vajat, tejet, sütőporral elkevert lisztet, kaprot, sót lehetőleg habverővel csomómentes masszává keverem. Félreteszem pihenni fél órára.

Sütés előtt belekeverem a kukoricát.

Mérsékelten forró teflon serpenyőbe két evőkanálnyi adagokban, további zsiradék hozzáadása nélkül kisütöm a palacsintákat, mérsékelt láng fölött, mindkét oldalukon aranyszínűre. Az adagolásnál ügyeljünk arra, hogy minden palacsintába nagyjából egyformán jusson a kukoricából. Ez a massza kissé sűrűbb, így nem árt a kanál hátával elegyengetni a halmokat. Ha nem teflon serpenyőben sütjük, akkor pedig a sütéshez kell némi zsiradék.

Tejföllel tálalom.

Megjegyzés: 1.) A kapor helyett nagyon finom snidlinggel is.

2.) Ennek a tésztának kifejezetten jót tesz, ha a tojásokat különválasztjuk, a sárgájával keverjük ki a tésztát, a fehérjéket pedig kemény habbá verve csak a sütés előtt forgatjuk óvatosan a masszába. Ez egy kicsit macerásabb, de ha nem reggelire készül, hanem vacsorára, akkor azért még belefér. De egyébként a mezei, tojáshab mentes változata is finom.

Címkék: babának, gyors&könnyű, juhtúró, kukorica, palacsinta, reggeli

Vörösboros marhapörkölt, juhtúrós- gnocchival?

Pörköltöt főzni mindenki tud.

Gondolhatnánk, de ez nem igaz. Sokfélét, sokfelé kóstoltam már, és nagyon sokszor, de a legtöbbször ennél tovább nem is jutottam, mert nem volt érdemes. Az etalon nálunk az, már írnom sem kell, amit Apu készít. Ezen kívül én mást nem is nagyon eszek meg ezen a műfajon belül.

Az alapok most is tőle származnak, meg persze Túrós Emiltől. Én a kétféle módszer házasságában hiszek. A jó pörköltöt pedig én onnan ismerem meg, hogy Apu kétszer szed belőle. És ez ilyen volt.

A köretről röviden: állagra a gnocchihoz hasonló, de annál kicsit könnyebb, levegősebb. Azért ez készült juhtúrós galuska helyett (amit Férj eredetileg rendelt hozzá), mert ez jól/jobban fagyasztható. Ez volt a fő szempont, mivel előző este készítettem el a fogásokat, és a nagy napon nem szerettem volna néhány percnél többet tölteni a konyhában a keresztelő után. Azért  egy adagot megkóstoltunk frissen is, csak egy kis vajjal, és az úgy valóban finomabb, de ez a fagyasztás után is még igen nagy sikereket ért el kis családom körében.

Hogy elkövetem e legközelebb is? A pörköltet egészen biztosan, bármikor (bár azért ez sem két perc alatt készült el, de legalább nem kellett mellette állni). A gnocchit- csak ünnepnapokon. Legyen annyi elég, hogy éjfélkor még mindig a konyhában álltam, tésztakukacokat hengergetve… Megérte, igen, de most jó ideig nem vágyom a gyúródeszka környékére sem. Persze, ha valaki megcsinálná helyettem…

Egyébként a tészta önállóan, főételként is megállja a helyét kis vajjal, borssal, reszelt juhsajttal

6 főre

1,2 kg marha lábszár, 40 dkg hagyma, 15 dkg disznózsír, 3 kisebb zöld, hegyes, erős paprika, 3 kisebb paradicsom, 1 babérlevél, 1 kk kömény, 2,5 dl száraz, vörös bor, 1 ek fűszerpaprika, 4-5 gerezd fokhagyma, 4 ek paradicsompüré

40 dkg héjában megfőzött, hámozott krumpli, 25 dkg juhtúró, simaliszt (kb 20 dkg), 1 kis tojás, só

Kezdem azzal, hogy a zsír házi, a fűszerpaprika, zöldpaprika, paradicsom szintén. A hús meg a bor pedig nagyon jó minőségű. Így mondjuk könnyű főzni. Enélkül meg nehéz. Úgy is szoktam kísérletezni, de nem szívesen.

A pörkölt:

A húsról a nagyobb (csak az igen nagy) inakat, lemezes hártyákat levágtam, a maradékot 3 cm kockákra vágtam. A hagymát kis kockákra vagdostam, a fokhagymát nagyjából felszeleteltem, a paradicsom héját lehúztam, a paprikát kicsumáztam, kettévágtam.

Egy szélesebb lábosban a zsíron üvegesre sütöttem a hagymát, ment hozzá fél percre a fokhagyma is. Rádobtam a húst, átpirítottam, ment hozzá a fűszerpaprika fele, majd a paradicsompüré és a bor. Babérlevél,  porrá őrölt kömény, paprika, és a félbevágott paradicsomok kerültek még bele, és kevés víz (semmiképpen sem túl sok, csak  kb 1-2 dl. A főzés végére nem maradhat alatta lé, csak kevés, sűrű szaft).

Innen addig fő, amíg a húst villával könnyedén el tudjuk vágni, és sűrű szaft képződik a hús köré. Ez néhány óra. A marha életkorától függően. Ez most három óra volt, igen kis lángon, fedő nélkül, de nem volt túl idős az állat. Ha a hús még nem elég puha, de már kevés a lé alatta, kis vízzel pótoljuk. Sózni csak a főzés utolsó harmadában kell, különben a hús összepöndörödik és nehezebben is puhul. (legalábbis így mondják a nálam öregebbek)

A főzés vége felé megy hozzá a maradék fűszerpaprika, és ekkor halászom ki belőle a paprika héját és a babérlevelet is.

Nem túl bonyolult recept, csak rá kell szánni az időt és az alapanyagokon sem szabad spórolni.

A gnocchi/ nudli:

A héjában megfőzött, kihűtött, meghámozott krumplit egy nagy fém szitán áttöröm. Ennek (vagy a lelkesedésnek) a hiányában jó a krumplinyomó is, de akkor biztosan darabos marad a massza. Ezt is lehet hívni rusztikusnak, de jelen esetben ez a minőség rovására megy. Mondtam, hogy nem egyszerű.

A masszához keverem a tojást, juhtúrót, egy púpos tk sót, és annyi lisztet, amivel lágy, de gyúrható, nem tapadós tésztát kapok. Nekem ez most 20 dkg volt pontosan, de ez nagyban függ a krumplitól is.

Ez a tészta egyébként lágyabb lett, mint a gnocchié kellene legyen.

Rövid (fél óra) pihentetés után lisztezett gyúródeszkán vékony rudakat sodortam a tésztából, kb 2 cm darabokra vagdostam, és kicsit kézzel még csinosabb formára hengergettem őket. (lehet, ezt nem kellett volna, és akkor gyorsabban végzek)

Bő, lobogó, sós vízben kifőztem, ez alig egy percig tartott a friss tésztánál. Szűrőlapáttal kihalásztam, majd kevés vajat dobtam rá.

Tejfölös uborkasalátával, természetesen.

Címkék: juhtúró, marha, tészta

Juhtúrós pogácsa, szösszenet a maradékok felhasználásáról

Avagy a néhány napja készült fűszeres túrókrém megdicsőülése.

A  túrót reggelihez készítettem eredetileg, de túl sok lett benne a fokhagyma, és hiába volt finom, kicsit könnyebben fogyasztható formát kellett neki találnom. És igen, fokhagymás-kapros, ami amúgy nekem kaotikus ízvilág, de mostanában nem mindent gondolok át kellőképpen, a pogácsában ez a kis malőr pedig már nem is zavaró.

2 közepes tepsihez

1,5 dl tejszín, 1 tojás, 1 csomag szárított élesztő, 12,5 dkg vaj, 4 ek cukor, 1 tk só, és kb 15-20 dkg fűszeres túró ( ami 25 dkg sovány túró, 10 dkg juhtúró, 0,5 dl tejföl 1 ek szárított kapor, 4-5 gerezd átpréselt  fokhagyma és só felhasználásával készült)+ehhez a mennyiséghez kb 35-40 dkg réteslisztet használtam fel, de sajnos nem mértem meg

Az összes hozzávalóból egy nagy tálban közepesen kemény ( illetve se nem lágy-se nem kemény), rugalmas, levegős tésztát dagasztok, annyi lisztet adagolva hozzá, hogy ezt az állagot elérjem. Én kézzel szoktam dagasztani, és a művelet addig tart, amíg a tészta fényes nem lesz és elválik az ujjaimtól. (15 perc) Ezután meleg helyen kelesztem, ez most 3 óráig tartott. Ismét átgyúrtam, és diónyi gombócokat szaggattam a tésztából ( jobb lett volna kinyújtani, és stampedlivel kiszaggatni, de a gyúródeszka használata jelenleg még emelt szintű eszközfelhasználásnak minősül számomra), jól átgyurmáztam őket, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, lekentem 1 tojás sárgájával, megvártam, amíg duplájára kel meleg helyen, és 180°C fokon 20 perc alatt aranyszínűre sütöttem. Igazából egy nagyon jó vajas pogácsára emlékeztet az íze leginkább, és bár frissen a legfinomabb, a tárolhatóságára sincsen panaszunk.

Címkék: apró, juhtúró, kelt tészta, sós

Ricottás palacsinta- prosciuttoval, lilahagymás paradicsomos raguval

A férjem szerint (majdnem) mindenféle ételt el lehet készíteni sósan is, és úgy finomabb. Ezen elgondolás mentén haladva született meg a ricottás palacsinta sós változata a mai reggelihez. Az eredeti recept szerinti lepénykéket néhány hete lelkesen készítem, málnaszósszal. A receptet Pákosztos macska konyhai kalandjai között találtam. A tésztán most kicsit változtatni kellett, mivel a bryndza kevésbé lágy, mint a ricotta, került bele prosciutto is, és mivel hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy mi illene hozzá jobban, ezért készült mellé bacon chips, fokhagymás tejföl és lilahagymás, paradicsomos ragu is. Hites uram kapott mellé még egy kis fűszeres rummal ízesített teát is, és nagyon meg volt elégedve.

A palacsintához ( 3-4 főre)

125 gr ricotta, 125 gr bryndza, 75 gr rétesliszt, 75 gr teljes kiőrlésű búzaliszt, 3 tojás, 150 ml tej, 5 dkg olvasztott vaj, 1 mokkáskanál sütőpor, 3 szelet prosciutto, só, 2 gerezd fokhagyma, 1 marék apróra vágott friss metélőhagyma ( szerintem jó lenne bele, de most nem volt itthon)

250 gr szeletelt bacon

2 nagy fej lilahagyma, 25 dkg koktélparadicsom, 3 dkg vaj, balzsamecet ( 1 dl), só

200 gr tejföl 1 nagy gerezd fokhagyma, só, bors

A palacsintához simára keverem a hozzávalókat, a fokhagymát présen átnyomva, a prosciuttot pici darabokra tépkedve. Ha szükséges, még adok hozzá tejet. Sűrű palacsintatésztának kell lennie. Pihentetem fél óráig a tésztát. Evőkanálnyi halmokat merek a  tésztából forró teflon serpenyőbe  (zsiradék már nem kell, az olvasztott vaj elég), és aranyszínűre sütöm. Amíg a tészta pihen, elkészítem a palacsintához a “körítést”.

A tejfölt összekeverem a fokhagymaprésen átnyomott fokhagymával, sóval, borssal.

A bacont sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem, sütőben 200°C fokon 15 perc alatt ropogósra sütöm.

A lilahagymát apróra vágom, vajban üvegesre párolom, meglocsolom bőven balzsamecettel, és pár percig főzöm, amíg besűrűsödik. A koktélparadicsomot negyedekbe vágom, a hagymára dobom, és 1-2 perc alatt összeforralom.

A kisült palacsintát baconnal, a tejföllel, és a paradicsomos raguval tálalom.

Címkék: juhtúró, palacsinta, paradicsom, prosciutto crudo, reggeli, ricotta

Zsályás csirke juhtúrós burgonyapürével

Ma nem volt kedvem főzni. A helyzetet az bonyolította, hogy már tegnap este előbányásztam a mélyhűtőből egy kis bokorugró csirke földi maradványait, amelyek szépen, becsületesen kiolvadtak reggelre, és nem voltak tekintettel az éppen rajtam eluralkodó általános rosszkedvre. Azt tapasztalatból tudjuk már, hogy ilyenkor nem szabad kreatívkodni, maradni kell a jól bevált, elronthatatlan ételeknél. Mint sült csirke és krumplipüré.

Ráadásul a csirkemell is elveszítette bőre egy részét valahogyan a porciózás során, így azt kis baconnel kellett pótolnom. De összességében nem ártott neki.

2  főre

1 csirkemell (csontos, bőrös), 2 comb, 4 gerezd fokhagyma, 1 ek zsálya, 4 dkg vaj, 1 nagy fej vöröshagyma, 1 TV paprika, 1-2 paradicsom, bacon, olívaolaj, só, bors

40 dkg burgonya (most Gülbaba), 1 dl tejszín, 5 dkg juhtúró, 3 dkg vaj, só, bors

30 dkg zöldbab, 2 gerezd fokhagyma, 2 dkg vaj, só, bors

A csirkemellet középen egy erőteljesebb mozdulattal megfelezem a csonttal együtt, úgy ,hogy a bőrét (jelen esetben annak maradéka) ne vágjam le. A húst a csont mellett fellazítom mondjuk egy villa nyelével, vagy csak kézzel (a mellén és a combokon is). A combokon fellazítom kicsit a bőrt, úgy hogy tasak legyen a hús és a bőr között. A fokhagymát finomra aprítom, összekeverem zsályával, vajjal, sóval, borssal, és a bőr alá meg a főleg csont mellé tömködöm. A csirkemellet ezután néhány szelet baconbe csavarom, hogy mindenhol beborítsa (hústűvel lehet rögzíteni). Olívaolajon körbesütöm a húsokat, azután mellédobom a nagyjából felkarikázott hagymát, négybe vágott paprikát, felcikkezett paradicsomot, kevés vizet öntök alá, és fedő alatt lassú tűzön puhára párolom. Úgy készüljünk, hogy ez nagyon sok idő. Alaphangon másfél óra. De inkább több. Ha ez kész, fedő nélkül zsírjára sütöm.

Közben a krumplit meghámozom, megfőzöm, forrón összetöröm a vajjal és a juhtúróval, hozzáadom a tejszínt, ízesítem, és habverővel krémesre keverem.

A zöldbabot a fokhagymával együtt fedő alatt puhára párolom a vajon kb 5 perc alatt.

Nem a leggyorsabb vacsora, de semmilyen bonyolultabb agykérgi tevékenységet nem igényel.

Címkék: csirke, juhtúró, zöldbab