Kapros juhtúró gombóc cukkinis szósszal

A mai ebéd, amely végre baba-mama program keretein belül került megvalósításra. Na nem Ponty gyurmázta a gombócokat, ott még nem tartunk, de szépen álldogált mellettem, amíg én golyóztam, és mutogatta a kötényemen a lepkéket és a virágokat. (igen, én virágoslepkés kötényben főzök, és igen, Ponty meg fiú létére rá van kattanva a virágokra és a pillangókra. Ez van.)

Szóval ezt gondoltam ma ki a felhalmozott juhtúró hasznosítására, amit a juhtúrós túrótorta ismétlése miatt vettem, és ami mellett még több mint egy kiló túró árválkodik a hűtőmben felhasználásra várva. Sütő hiányában ugye mit is lehetne vele kezdeni… szerintem meg fogjuk utálni a túrógombócot hamarosan. Mert hogy ez olyan, mint a túrógombóc, csak sós és kapros, a prézli helyett meg van hozzá ez az isteni krémes szósz. Finom.

• 2-3 főre
• 25 dkg juhtúró
• 2 tojás
• 8 dkg búzadara
• kis csokor kapor
• só
• a szószhoz:
• 25 dkg cukkini
• 2 dkg vaj
• fél fej salotta (vagy 2 dkg vöröshagyma)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 dl tejszín
• só

A juhtúrót alaposan összedolgozom egy villa segítségével a búzadarával, tojással, csipet sóval (ha szükséges) és a nagyon finomra aprított kaporral (a kapornak csak a lecsipkedett levelét használjuk, a szárakat ne!). A sózásnál vegyük figyelembe, hogy a juhtúró általában elég sós. A masszát félreteszem pihenni legalább 30 percre (de egy órára még jobb).

Közben a cukkinit meghámozom, nagyobb kockákra vágom. A megtisztított hagymát szintén nagyjából felaprítom, majd a vajon sütni kezdem a zöldségeket az egészben hagyott, megtisztított fokhagymagerezddel együtt. Addig kell sütni gyakori rázogatás, kavargatás közben (teflon serpenyő előny), amíg a cukkini megpuhul, elkezd szétesni és kis aranyszínt kapni. Ekkor hozzáöntöm a tejszínt, sózom, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem.

A juhtúrós masszából  nagyjából két centi átmérőjű gombócokat formázok, majd forró, sós vízben kifőzöm. Ha felúsztak a víz tetejére, lehalászom szűrőlapáttal és a szószba szedem. Tálalom.

Címkék: babának, cukkini, hús nélkül, juhtúró, tészta

Zöldbabos juhtúrós túrótorta padlizsánnal, paradicsommal

Mit nekem mindenféle quichek, ha egyszer van túrótortánk is? Na jó, az igazság inkább az, hogy szeretem én a quicheket, nagyon is, de ahhoz tészta kell, azt meg nyújtani kell, mennyi macera. Ez meg annyira egyszerű. És finom.

Az alap az a túrótorta, amit a leggyakrabban készítek, csak általában édesen. Némi változtatást persze kellett eszközölnöm a rengeteg zöldség miatt, de azért ez mégis ugyanaz a rusztikus, tésztaalap nélküli torta. Csak sósan. Fél óra alatt összeállítható, aztán meg 90 percet sül, ez igaz, de én most például a gáztűzhellyel fűtök a nyári zimankóra való tekintettel. Mit írjak még róla így, hogy mindjárt fölébred a kisded?

Finom. Főleg hidegen.

• 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformához
• 50 dkg félzsíros túró
• 25 dkg juhtúró
• 5 nagy tojás
• 12 dkg búzadara
• 30 dkg zöldbab
• 1 közepes padlizsán (35 dkg)
• 5 közepes paradicsom (45 dkg)
• 1 kis fej vöröshagyma (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek szárított oregánó
• 2 ek olívaolaj
• vaj és búzadara a formához

A padlizsánt meghámozom, a magvasabb részét kivágom, centis kockákra aprítom. A paradicsomot leforrázom, lehűtöm, meghámozom, kimagozom, nagyobb kockákra aprítom. A megtisztított vöröshagymát finomra aprítom a fokhagymával együtt. A megtisztított zöldbabot 5 centis darabokra vágom.

A felhevített olajon aranyszínűre sütöm a padlizsánt a hagymával együtt, majd sózom, hozzáadom a zöldbabot, fokhagymát, paradicsomot, oregánót és mérsékelt lángon gyakran rázogatva addig sütöm így az egészet, amíg már nem marad alatta folyadék.

Közben a túrót, juhtúrót alaposan kikeverem a búzadarával és a tojásokkal.

A kissé kihűlt zöldséges keveréket összeforgatom a túrós masszával, majd kivajazott, búzadarával kiszórt tortaformába öntöm. (a kiálló zöldbab végeket érdemes visszanyomkodni a túró alá, hogy ne égjen meg a sütés során)

160°C fokon (gázsütőben) 90 percig sült.

Hidegen szépen szeletelhető.

Címkék: babának, gyors&könnyű, hús nélkül, juhtúró, padlizsán, paradicsom, sós, túró, zöldbab

Paprikás nyúlcombból gombával, tejföllel juhtúrós galuskával

Ez a nyúl nem az a nyúl, az sosem érkezett meg. Hiába, no halmozottan hátrányos helyzetű a vidéki blogger, főleg így a huszonegyedik században, amikor se posta, se egyéb szállítási módok, de még csak az e-mailt sem találták fel, hogy egy rövid levélke erejéig tájékoztassák a meghiúsult ajándékozási kísérletről.

Na de van nekem egy édesapám, aki megsajnál, és felhajt minden vad és kevésbé vad állatot, ha kiejtem a számon, hogy én ilyet szeretnék főzni. Többek között nyulat is. Amit nem is olyan nehéz beszerezni, mert sok helyen (sokkal több helyen, mint én gondoltam) tartanak, szóval vidékiek friss házi nyúl beszerzésénél előnyben. Egy-egy, a vidék egyenlített. De nem illik ilyen sokat sopánkodni.

Egyébként ez még anyósom lenyűgözésére készült a napokban vacsorára, és úgy tűnik, célt értem vele.

A recept a tejfölös paprikás és a bakonyi keresztezéséből született, jól sikerült, érdemes kipróbálni. Ha nyúl nincs, akár csirkével is.

A juhtúrós galuska meg a régi, de ezúttal köretként szerepel.

Ha meg majd egyszer utolérem magam, jönnek a vidámabb hangvételű bevezetők és a Pontyos történetek is. (mert úgy érzékeltem az enyhe olvasói presszióból, hogy van ezekre egyfajta igény)

• 4 adag
• 1,2 kg nyúl comb (első és hátsó) és lapocka
• 50 dkg gomba (champion)
• 2 nagyobb fej vöröshagyma ( ~ 15 dkg)
• 3 kis paradicsom (~ 15 dkg)
• 1 cső hegyes erős paprika
• 8 dkg füstöl szalonna
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dl száraz fehérbor
• 1 kis babérlevél
• 1 púpos ek fűszerpaprika
• finomliszt
• tejföl a tálaláshoz
• juhtúrós galuska:
• 30 dkg juhtúró
• 15 dkg finomliszt
• 3 tojás
• 2 tk só

A szalonnát apróra kockázom, a zöldségeket megtisztítom és feldarabolom, a hagymát, fokhagymát nagyon finomra, a gombát centis darabokra. A paradicsomot héját lehúzom (ha elég érett, forrázni sem kell), félbevágom, a paprikát kicsumázom, kettévágom.

A megtisztított nyúlcombokat lisztbe hempergetem, épp csak, nem kell hogy vastagon fedje. A szalonna zsírját kiolvasztom, majd a forró (magas falú) serpenyőben a zsíron elősütöm a húsok mindkét oldalát, akár darabonként, ne legyen egyszerre túl sok hús a serpenyőben. Az elősütött húsokat kiszedegetem, majd a visszamaradt zsiradékon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a gombát is. Igen nagy lángon addig sütöm, sűrűn kevergetve, amíg a leve elpárolog és a gomba pirulni nem kezd. Felöntöm a borral, majd elpárolom szinte az összes folyadékot alóla, hogy ne maradjon benne alkohol (ez itt a babásított rész). Lehúzom a tűzről, hozzáadom a fokhagymát és a pirospaprikát, majd elkeverem és felöntöm 2 dl vízzel. Visszateszem a láng fölé, visszaszedem a húsokat, rászórom a paradicsomot, paprikát, babérlevelet, elkeverem, sózom, majd fedő alatt, kis láng fölött puhára párolom a combokat. Ez úgy két óra volt nekem, de nyula válogatja. A főzés végén ha nem találjuk elég sűrűnek a szaftot, le lehet venni a fedőt és beforralni, ízlés szerint.

A juhtúrós galuskához a tojásokat a juhtúróval, sóval és a liszttel villa segítségével alaposan kidolgozom, majd félreteszem pihenni legalább 15 percre. Amikor elkészült a paprikás, a galuskát lobogó enyhén sós vízbe szaggatom nokedliszaggatóval, majd ha felúsztak a víz felszínére és megdagadtak, szűrőlapáttal lehalászom.

A tányérokra galuskát szedek, meglocsolom a sűrű szafttal, majd melléteszek egy-egy darab combot is.

Tejfölt adok mellé az asztalra, ezt mindenki használja ízlés szerint. De kevésbé heterogén ízlésű családoknál bele lehet keverni tálalás előtt a szaftba is.

Címkék: gomba, juhtúró, köret, nyúl

Sóskával savanyított juh tokány sült juhtúrós puliszkával

” Ezzel is abálásig szintén ugy élj. Az abálás után az sóskát szépen szedjed és megmossad, annak utánna feltegyed, de ez sóska annyi legyen, hogy megsavanyítsa az bárányhust, savát is megadjad, mikor fel akarod adni, az tálban felül rakjad a husára az sóskát, mint az tehénhus felett az petrezselymet.”

Ez volt a recept a Szakács tudomány könyvéből, mely a 16. század közepén íródott, ismeretlen szerző tollából (aki főleg azért ismeretlen, mert az összesen fennmaradt két példány borítói hiányoznak). Az íróról annyit azért megtudunk, hogy erdélyi fejedelmi és főúri konyhákon tanult, és többek között Báthory Kristóf és Rudolf konyháján szerezte tudását. A mű átfogó, hiteles képet ad a 16. századi erdélyi fejedelmi udvarok konyhájáról, Radvánszky Béla kultúrtörténeti gyűjteményében jelent meg 1893-ban.

Nemcsak a sóskával való savanyítás az egyetlen feledésbe merült dolog, az akkoriban a fűszerezéshez használt gyömbér, szerecsendió, sáfrány a fűszerpaprika térhódításával szintén háttérbe szorultak, sőt, mostanában inkább különlegesnek és egzotikusnak tartják, pedig ez mind a régi, hagyományos erdélyi konyha része volt.

Az alapanyagoknál azért még meg kell említenem, hogy a savanyításra használandó sóskának érdemes vadsóskának lennie, mert az ízre és savasságra is más, mint a kertben növő szelíd fajta. Aki már kóstolta mindkettőt, az tudja hogy miről beszélek. Szalonnából sem érdemes agyonfüstöltet használni, itt nem az a cél, hogy a füst elnyomja az ízeket. A juh pedig valóban juh volt, de azért nem annyira agg, hogy napokon át kelljen puhítani, jó öt óra alatt készült el a húsa puhára.

Berzenkedni pedig megint nem ér, hisz eleink nem voltak ostoba emberek, azért ettek ilyesmiket, mert alapvetően finom. És tényleg. Meg azért ebben a tokányban én már igyekeztem a mai ízlést, igényeket is figyelembe venni. A tesztelésért felelős Férj szerint egyébként ez sikerült. (plusz még nekem is ízlett)

A köretre is van külön magyarázat: Erdélyben a puliszkára szintén gyakran hivatkoznak tokányként, így egyfelől a név egyezése miatt választottam, másfelől viszont remekül passzolt a húshoz is.

• 4-6 főre
• tokány:
• 1,2 kg juhcomb, csont nélkül
• 10 dkg füstölt húsos szalonna (enyhén füstölt, pl Erdélyi szalonna)
• 20 dkg sóska (lehetőleg vadsóska)
• 20 dkg vöröshagyma
• 3-6 dl alaplé (borjúcsontból főzött barna csontlé leszűrve)
• 5 cm gyömbérgyökér (egy hüvelyknyi darab)
• 2 csipet sáfrány (~ 0,20 gr)
• két körömpercnyi szerecsendióvirág
• 1 babérlevél
• só
• 2 tk méz (semlegesebb ízű, pl vegyes virág)+ ízlés szerint, amennyi szükséges
• 1 kis citrom reszelt héja, a felének a leve (kb 2 ek) + ízlés szerint annyi lé, amennyi szükséges
• méz, citromlé ízlés szerint
• Puliszka:
• 1,5 dl finomra darált kukoricadara
• 7,5 dl víz
• 5 dkg vaj
• 3 tojás
• 12 dkg juhtúró
• vaj a formákhoz

A húsról levágom a nagyobb lemezes hártyákat, inakat, a faggyút. A letisztított húst ujjnyi vastag, 5 centi hosszú csíkokra vágom.

Serpenyőben (vagy bográcsban) az apróra kockázott szalonnából kiolvasztom a zsírt, a húst rádobom, majd miután levet engedett, hozzáadom a meghámozott, negyedbe vágott gyömbért, a babérlevelet, szerecsendióvirágot, sáfrányt, a citrom reszelt héját és lefedve, nagyon alacsony lángon párolom, a saját levében.

Ha a párolás során elfőné a hús a levét, azt mindig kevés alaplével pótolom. Az második óra végén kiszedem belőle a babérlevelet, ne legyen túl erős az íze. A párolás addig tart, amíg villával könnyen el lehet vágni a húst, a kötőszövetes hártyák, inak pedig feloldódnak benne. Ez több óra, a hús minőségétől függően.

Amikor a hús már puha, hozzáadom a nagyon finomra aprított hagymát, a citrom levét, mézet, sózom, borsozom, majd visszasütöm zsírjára (de nem pirítom meg a húst). Kevés alaplevet adok hozzá, majd ismét visszasütöm, ezt addig ismételve, amíg a hagyma bele nem olvad a szaftba.

Végül hozzáadom a vastag erektől megszabadított, vékonyra felcsíkozott sóskát, illetve sózom, borsozom. Citrom levével és mézzel ízesítem, ha még szükséges, illetve alaplevet adok hozzá, hogy sűrű szaftot kapjak. Összeforralom, csak addig, amíg a sóska megpárolódik, azaz elveszti élénk zöld színét.

Juhtúrós puliszkát adok mellé.

A puliszkához a vizet felforralom, sózom, majd kevergetés közben beleszórom a kukoricadarát és addig főzöm, amíg meg nem puhulnak a szemcsék. Még forrón belekeverem a vajat, a juhtúrót, ha már csak langyos, hozzáadom a tojások sárgáját is, jól elkeverem, majd óvatosan hozzáforgatom a tojások keményre vert fehérjét is.

Sütőpapírral bélelt vagy alaposan kivajazott tepsibe kivajazott 8 cm átmérőjű, 4 centi magas fémgyűrűket állítok, ezekbe kanalazom a masszát, majd 180°C fokon (gázsütőben) 45 percig sütöm (villanysütőben 160°C fok, 30 perc, légkeverés). Tálalás előtt a fémgyűrűk falánál kés pengéjével meglazítom a puliszkát, így könnyen kifordítható a formából.

Kis formák hiányában 18 centis kapcsos tortaformában is elkészíthető, akkor 160°C fokon 80 perc a sütési idő.

Címkék: juh, juhtúró, köret, kukoricadara, sóska

Pizza Ungaréze, na jó, inkább csak juhtúrós, újhagymás lepény hónapos retekkel

És még a tészta is enyhén zöld lett (nem kell félni, nem matcha!).

Férj imádja a pizzát, minimanó szintén, de én meg már unom sütni. Szóval a saját szórakoztatásomra variációkat gyártok egy témára. Ezúttal a téma a tavasz, mind színben, mind ízben, mind zöldségekben.

Ez a lepény (mert hát nevezzük inkább annak) először méregzöld tésztával készült, ami az olajban eltett aprított medvehagymától lett olyan, de Ponty újabban nem eszik meg semmit, ami nagyon zöld, illetve Férj is kiérdemelt némi medvehagymától mentes időszakot.

Aztán van még a sült retek, ami annyira megtetszett Beatbullnál, hogy azóta többször is készült nálunk, most éppen a lepény tetejére került hónapos retek formájában.

A halványzöld színű tészta most szárított petrezselyemtől zöldellik, mert a vad fauna (csigák és hangyák) együttes erővel elpusztították a kertben lévő egy árva bokrot, de akinek nincsenek ilyen gondjai, használjon hozzá frisset, úgy sokkal intenzívebb lesz a lepények színe. (ekkor jó egy maréknyi petrezselyemzöldet a dagasztáshoz kimért vízzel és olajjal turmixgépben addig kell pépesíteni, amíg homogén massza nem válik belőle)

Recept.

• 2 lepényhez:
• 20 dkg rétesliszt
• 1 dl víz
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek szárított petrezselyem
• 1 tk fehérborecet
• 1 tk só
• 1 dkg friss élesztő
• a feltéthez:
• 15 dkg juhtúró
• 8 szál nagyon zsenge újhagyma
• 1 csomag hónapos retek (4-5 szem)
• 5 ek tejföl
• 2 ek olívaolaj

A petrezselymet mozsárban porrá őrlöm a sóval.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a vizet, olajat, petrezselymet, ecetet, és alaposan kidolgozom, rugalmas, közepesen kemény, sima felszínű tésztát gyúrok belőle, ami a kéztől szépen elválik. A kelesztőtálat letakarom konyharuhával, majd félreteszem kelni, amíg a tészta a duplájára nem nő. De ha 3-4 órát pihen, az sem árt neki.

A megkelt tésztát átgyúrom, két cipóra osztom, és lisztezett deszkán 2-3 mm vastagra nyújtom.

A lepényeket egy nagyobb darab sütőpapírra teszem, majd megkenem 1-1 ek olajjal. Rámorzsolom a juhtúrót, és erre halmozom a vastagabb (kb 3 mm) karikákra vágott retket, illetve a hosszában négyfelé hasított újhagymát. Végül rápöttyözöm a tejfölt, és kicsit szétkenem rajta.

A maximális hőfokra (ez nálam 290°C fok, gázsütő) előmelegített sütő rácsára emelem a lepényeket a sütőpapír segítségével, és 8-9 percig sütöm. (kiemelésnél vigyázat! a sütés végén a sütőpapír szakadékonnyá válik!)

Ha van alul lukacsos aljú tepsink, az is jó, akkor tegyük abba a tésztát, és nem kell ügyeskedni a sütőpapírral.

Címkék: babának, hús nélkül, juhtúró, kelt tészta, retek, újhagyma

Juhtúrós galuska fokhagymás vajjal, juhsajttal

Az elmúlt napok hatalmas kedvence, a fél órás vacsora vagy ebéd, a megunhatatlan.

Kaptam anyutól egy nagyon profi nokdeliszaggatót, és először csak azt akartam vele letesztelni, találomra összekevertem egy nokedlihez hasonló tésztát, amiben a lisztet és a tojást részben juhtúróra cseréltem. Soha ennél rosszabb döntést! Az állaga kellemes, puha, mint a gnocchié, a juhtúró íze meg egészen megszelídül a galuskában.

Azóta halomban áll itthon a juhtúró, és szinte napi rendszerességgel készül a galuska, ha a fiatalember megéhezik, de mégsem hajlandó megenni a neki szánt eledelt (ez meg ugye napi rendszerességgel elő is fordul, mivel egy nap most már csak egy alkalommal vagyok hajlandó palacsintát sütni)

Többnyire csak úgy, magában, fokhagymás vajjal összeforgatva esszük, és sok-sok juhsajttal a tetején, de nana univerzális paradicsomszószával is isteni finom, vagy ne adj’ isten, vörösboros marhapörkölt mellé, köretnek.

És nem egészen fél óra alatt készül el.

• 2 adag
• 20 dkg juhtúró
• 10 dkg simaliszt
• 2 tojás
• csipet só
• bors
• 3 dkg vaj
• 4 gerezd fokhagyma
• keményebb, reszelhető juhsajt (vagy pecorino) a tálaláshoz

A tojást a liszttel alaposan kikavarom (én villával szoktam), ne maradjanak benne csomók. Ha ez megvan, hozzáadom a juhtúrót és egy csipet sót, ezzel is jól eldolgozom, majd félreteszem 15 percre pihenni.

Közben vizet forralok, a megpucolt, kés pengéjével meglapított fokhagymákat pedig fél-egy  perc alatt megsütöm a vajon.

Lobogó, sós vízbe szaggatom a galuskákat nokedliszaggatóval, közben egy-egy adag között átkeverem a vizet szűrőlapáttal, és ami felúszott a tetejére, azt lehalászom, és a fokhagymás vajra szedem.

Átforrósítom a vajjal a galuskákat, majd tekerek rá borsot, tányérokba szedem, és bőven reszelek rá juhsajtot.

Megjegyzés: Eredetileg tömlős magyar juhtúróból készítettem. Azóta már kipróbálásra került bryndzával is, de az kicsit keményebb állagú, így akkor szükség lehet még egy tojásra pluszba a tésztához.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, hús nélkül, juhtúró, sajt, tészta

Kapros juhtúrós palacsinta kukoricával

Bár a hétvégét részben egy vadmalac társaságában, részben pedig a padlón fekve töltöttem, átmeneti, hülyeség okozta nyakmerevedés, idegbecsípődés és részleges kétoldali felkarbénulás miatt, de reggelezni azért ilyenkor is kell.

A juhtúrós, kukoricás lepénykéket Ottisnál láttam nemrég, és annyira megtetszettek, hogy most el is készítettem, csak palacsinta formájában. A juhtúrós tészta sütés közben mennyei illattal árasztotta el a konyhát (ne finomkodjunk, amerikai konyhám van, szóval inkább az egész lakást….), már csak ezért is megérte volna  megsütni, de persze aki ennyivel nem éri be, annak elárulom, hogy ízre is kiváló volt. Köszönöm a remek ötletet!

Azért egy szóra(?) visszatérnék az átmeneti mozgáskorlátozottságom kiváltó okára, nevezetesen megragadnám az alkalmat és óva intsek mindenkit attól, hogy járólapon nekiálljon bukfenceket vetni, csak azért, mert csemetéje ezt viccesnek találja. Ha már mindenképpen elkerülhetetlen ez a tevékenység, akkor kerítsünk magunknak hozzá legalább egy vastag szőnyeget. Vagy matracot. De lehetőleg 30 felett egyáltalán ne csináljunk ilyen botorságot.

• 3-4 adag
• 25 dkg juhtúró
• 10 dkg simaliszt
• 1,5 dl tej
• 2 dl kukorica (mirelit, vagy konzerv, lecsöpögtetve)
• 2 tojás
• 2 ek olvasztott vaj vagy napraforgóolaj
• 4 ek finomra aprított kapor (most mirelit)
• 1 tk sütőpor
• 1 kk só
• tejföl a tálaláshoz

A kukoricát, ha mirelit, kiveszem a fagyasztóból. Mire a palacsintatészta süthető állapotba kerül, akkorára kissé felenged, és a zsenge kukorica meg is fog sülni annyi idő alatt, ameddig a palacsinta sül. Lehet hozzá használni konzervet is, de nekem általában mirelit van csak itthon.

A tojásokat, juhtúrót, vajat, tejet, sütőporral elkevert lisztet, kaprot, sót lehetőleg habverővel csomómentes masszává keverem. Félreteszem pihenni fél órára.

Sütés előtt belekeverem a kukoricát.

Mérsékelten forró teflon serpenyőbe két evőkanálnyi adagokban, további zsiradék hozzáadása nélkül kisütöm a palacsintákat, mérsékelt láng fölött, mindkét oldalukon aranyszínűre. Az adagolásnál ügyeljünk arra, hogy minden palacsintába nagyjából egyformán jusson a kukoricából. Ez a massza kissé sűrűbb, így nem árt a kanál hátával elegyengetni a halmokat. Ha nem teflon serpenyőben sütjük, akkor pedig a sütéshez kell némi zsiradék.

Tejföllel tálalom.

Megjegyzés: 1.) A kapor helyett nagyon finom snidlinggel is.

2.) Ennek a tésztának kifejezetten jót tesz, ha a tojásokat különválasztjuk, a sárgájával keverjük ki a tésztát, a fehérjéket pedig kemény habbá verve csak a sütés előtt forgatjuk óvatosan a masszába. Ez egy kicsit macerásabb, de ha nem reggelire készül, hanem vacsorára, akkor azért még belefér. De egyébként a mezei, tojáshab mentes változata is finom.

Címkék: babának, gyors&könnyű, juhtúró, kukorica, palacsinta, reggeli

Vörösboros marhapörkölt, juhtúrós- gnocchival?

Pörköltöt főzni mindenki tud.

Gondolhatnánk, de ez nem igaz. Sokfélét, sokfelé kóstoltam már, és nagyon sokszor, de a legtöbbször ennél tovább nem is jutottam, mert nem volt érdemes. Az etalon nálunk az, már írnom sem kell, amit Apu készít. Ezen kívül én mást nem is nagyon eszek meg ezen a műfajon belül.

Az alapok most is tőle származnak, meg persze Túrós Emiltől. Én a kétféle módszer házasságában hiszek. A jó pörköltöt pedig én onnan ismerem meg, hogy Apu kétszer szed belőle. És ez ilyen volt.

A köretről röviden: állagra a gnocchihoz hasonló, de annál kicsit könnyebb, levegősebb. Azért ez készült juhtúrós galuska helyett (amit Férj eredetileg rendelt hozzá), mert ez jól/jobban fagyasztható. Ez volt a fő szempont, mivel előző este készítettem el a fogásokat, és a nagy napon nem szerettem volna néhány percnél többet tölteni a konyhában a keresztelő után. Azért  egy adagot megkóstoltunk frissen is, csak egy kis vajjal, és az úgy valóban finomabb, de ez a fagyasztás után is még igen nagy sikereket ért el kis családom körében.

Hogy elkövetem e legközelebb is? A pörköltet egészen biztosan, bármikor (bár azért ez sem két perc alatt készült el, de legalább nem kellett mellette állni). A gnocchit- csak ünnepnapokon. Legyen annyi elég, hogy éjfélkor még mindig a konyhában álltam, tésztakukacokat hengergetve… Megérte, igen, de most jó ideig nem vágyom a gyúródeszka környékére sem. Persze, ha valaki megcsinálná helyettem…

Egyébként a tészta önállóan, főételként is megállja a helyét kis vajjal, borssal, reszelt juhsajttal

• 6 főre
• 1,2 kg marha lábszár,
• 40 dkg hagyma,
• 8 dkg disznózsír,
• 3 kisebb zöld,hegyes, erős paprika,
• 3 kisebb paradicsom,
• 1 babérlevél,
• 1 kk kömény,
• 2,5 dl száraz, vörös bor,
• 1 ek fűszerpaprika,
• 4-5 gerezd fokhagyma,
• 4 ek paradicsompüré
• 40 dkg héjában megfőzött, hámozott krumpli,
• 25 dkg juhtúró, simaliszt (kb 20 dkg),
• 1 kis tojás,
• só

Kezdem azzal, hogy a zsír házi, a fűszerpaprika, zöldpaprika, paradicsom szintén. A hús meg a bor pedig nagyon jó minőségű. Így mondjuk könnyű főzni. Enélkül meg nehéz. Úgy is szoktam kísérletezni, de nem szívesen.

A pörkölt:

A húsról a nagyobb (csak az igen nagy) inakat, lemezes hártyákat levágtam, a maradékot 3 cm kockákra vágtam. A hagymát apró kockákra vagdostam, a fokhagymát szintén, a paradicsom héját lehúztam, a paprikát kicsumáztam, kettévágtam.

Egy szélesebb lábosban a zsíron aranyszínűre sütöttem a hagymát. Rádobtam a húst, addig sütöttem, amíg megpirult, színt kapott, majd ment hozzá a fokhagyma, paradicsompüré, és rövid, néhány másodperces pirítás után a fűszerpaprika fele és a bor. (a paprikával már ne süssük, ne pirítsuk, sőt, ha lehet, húzzuk le a tűzről amíg hozzákeverjük, meg ne égjen)

Babérlevél,  porrá őrölt kömény, paprika, és a félbevágott paradicsomok kerültek még bele, és amikor már elfőtte az összes levét, kevés víz (semmiképpen sem túl sok, összesen kb 1-2 dl. Ezt sem egyszerre kell hozzáadni, csak apránként, mindig egy keveset, egy-két evőkanálnyit, hogy le ne égjen a hús. A főzés végére nem maradhat alatta lé, csak kevés, sűrű szaft).

Innen addig fő, amíg a húst villával könnyedén el tudjuk vágni, és sűrű szaft képződik a hús köré. Ez néhány óra, a marha életkorától függően. Ez most három óra volt, igen kis lángon, fedő alatt. Sózni csak a főzés utolsó harmadában kell, különben a hús összepöndörödik és nehezebben is puhul. (legalábbis így mondják a nálam öregebbek)

A főzés vége felé megy hozzá a maradék fűszerpaprika, és ekkor halászom ki belőle a paprika héját és a babérlevelet is.

Nem túl bonyolult recept, csak rá kell szánni az időt és az alapanyagokon sem szabad spórolni.

A gnocchi/ nudli:

A héjában megfőzött, kihűtött, meghámozott krumplit egy nagy fém szitán áttöröm. Ennek (vagy a lelkesedésnek) a hiányában jó a krumplinyomó is, de akkor biztosan darabos marad a massza. Ezt is lehet hívni rusztikusnak, de jelen esetben ez a minőség rovására megy. Mondtam, hogy nem egyszerű.

A masszához keverem a tojást, juhtúrót, egy púpos tk sót, és annyi lisztet, amivel lágy, de gyúrható, nem tapadós tésztát kapok. Nekem ez most 20 dkg volt pontosan, de ez nagyban függ a krumplitól is.

Ez a tészta egyébként lágyabb lett, mint a gnocchié kellene legyen.

Rövid (fél óra) pihentetés után lisztezett gyúródeszkán vékony rudakat sodortam a tésztából, kb 2 cm darabokra vagdostam, és kicsit kézzel még csinosabb formára hengergettem őket. (lehet, ezt nem kellett volna, és akkor gyorsabban végzek)

Bő, lobogó, sós vízben kifőztem, ez alig egy percig tartott a friss tésztánál. Szűrőlapáttal kihalásztam, majd kevés vajat dobtam rá.

Tejfölös uborkasalátával, természetesen.

Címkék: juhtúró, marha, tészta

Ricottás palacsinta- prosciuttoval, lilahagymás paradicsomos raguval

A férjem szerint (majdnem) mindenféle ételt el lehet készíteni sósan is, és úgy finomabb. Ezen elgondolás mentén haladva született meg a ricottás palacsinta sós változata a mai reggelihez. Az eredeti recept szerinti lepénykéket néhány hete lelkesen készítem, málnaszósszal. A receptet Pákosztos macska konyhai kalandjai között találtam. A tésztán most kicsit változtatni kellett, mivel a bryndza kevésbé lágy, mint a ricotta, került bele prosciutto is, és mivel hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy mi illene hozzá jobban, ezért készült mellé bacon chips, fokhagymás tejföl és lilahagymás, paradicsomos ragu is. Hites uram kapott mellé még egy kis fűszeres rummal ízesített teát is, és nagyon meg volt elégedve.

A palacsintához ( 3-4 főre)

125 gr ricotta, 125 gr bryndza, 75 gr rétesliszt, 75 gr teljes kiőrlésű búzaliszt, 3 tojás, 150 ml tej, 5 dkg olvasztott vaj, 1 mokkáskanál sütőpor, 3 szelet prosciutto, só, 2 gerezd fokhagyma, 1 marék apróra vágott friss metélőhagyma ( szerintem jó lenne bele, de most nem volt itthon)

250 gr szeletelt bacon

2 nagy fej lilahagyma, 25 dkg koktélparadicsom, 3 dkg vaj, balzsamecet ( 1 dl), só

200 gr tejföl 1 nagy gerezd fokhagyma, só, bors

A palacsintához simára keverem a hozzávalókat, a fokhagymát présen átnyomva, a prosciuttot pici darabokra tépkedve. Ha szükséges, még adok hozzá tejet. Sűrű palacsintatésztának kell lennie. Pihentetem fél óráig a tésztát. Evőkanálnyi halmokat merek a  tésztából forró teflon serpenyőbe  (zsiradék már nem kell, az olvasztott vaj elég), és aranyszínűre sütöm. Amíg a tészta pihen, elkészítem a palacsintához a “körítést”.

A tejfölt összekeverem a fokhagymaprésen átnyomott fokhagymával, sóval, borssal.

A bacont sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem, sütőben 200°C fokon 15 perc alatt ropogósra sütöm.

A lilahagymát apróra vágom, vajban üvegesre párolom, meglocsolom bőven balzsamecettel, és pár percig főzöm, amíg besűrűsödik. A koktélparadicsomot negyedekbe vágom, a hagymára dobom, és 1-2 perc alatt összeforralom.

A kisült palacsintát baconnal, a tejföllel, és a paradicsomos raguval tálalom.

Címkék: juhtúró, palacsinta, paradicsom, reggeli, ricotta, sonka

Zsályás csirke juhtúrós burgonyapürével

Ma nem volt kedvem főzni. A helyzetet az bonyolította, hogy már tegnap este előbányásztam a mélyhűtőből egy kis bokorugró csirke földi maradványait, amelyek szépen, becsületesen kiolvadtak reggelre, és nem voltak tekintettel az éppen rajtam eluralkodó általános rosszkedvre. Azt tapasztalatból tudjuk már, hogy ilyenkor nem szabad kreatívkodni, maradni kell a jól bevált, elronthatatlan ételeknél. Mint sült csirke és krumplipüré.

Ráadásul a csirkemell is elveszítette bőre egy részét valahogyan a porciózás során, így azt kis baconnel kellett pótolnom. De összességében nem ártott neki.

2  főre

1 csirkemell (csontos, bőrös), 2 comb, 4 gerezd fokhagyma, 1 ek zsálya, 4 dkg vaj, 1 nagy fej vöröshagyma, 1 TV paprika, 1-2 paradicsom, bacon, olívaolaj, só, bors

40 dkg burgonya (most Gülbaba), 1 dl tejszín, 5 dkg juhtúró, 3 dkg vaj, só, bors

30 dkg zöldbab, 2 gerezd fokhagyma, 2 dkg vaj, só, bors

A csirkemellet középen egy erőteljesebb mozdulattal megfelezem a csonttal együtt, úgy ,hogy a bőrét (jelen esetben annak maradéka) ne vágjam le. A húst a csont mellett fellazítom mondjuk egy villa nyelével, vagy csak kézzel (a mellén és a combokon is). A combokon fellazítom kicsit a bőrt, úgy hogy tasak legyen a hús és a bőr között. A fokhagymát finomra aprítom, összekeverem zsályával, vajjal, sóval, borssal, és a bőr alá meg a főleg csont mellé tömködöm. A csirkemellet ezután néhány szelet baconbe csavarom, hogy mindenhol beborítsa (hústűvel lehet rögzíteni). Olívaolajon körbesütöm a húsokat, azután mellédobom a nagyjából felkarikázott hagymát, négybe vágott paprikát, felcikkezett paradicsomot, kevés vizet öntök alá, és fedő alatt lassú tűzön puhára párolom. Úgy készüljünk, hogy ez nagyon sok idő. Alaphangon másfél óra. De inkább több. Ha ez kész, fedő nélkül zsírjára sütöm.

Közben a krumplit meghámozom, megfőzöm, forrón összetöröm a vajjal és a juhtúróval, hozzáadom a tejszínt, ízesítem, és habverővel krémesre keverem.

A zöldbabot a fokhagymával együtt fedő alatt puhára párolom a vajon kb 5 perc alatt.

Nem a leggyorsabb vacsora, de semmilyen bonyolultabb agykérgi tevékenységet nem igényel.

Címkék: csirke, juhtúró, zöldbab