joghurt

kókuszos céklás kelt palacsinta datolyaszósszal

2013. február 24., vasárnap | desszert, kelt tészta | 2 hozzászólás

 

Nagyobbik gyermekünk bárányhimlős lett, így kényszerű szobafogságunknak hála, az elkövetkező napokban felvirágzik majd a blog. (nincs mit tenni, a szobafogságban két érdekes program lehetséges az aprónépnek, a lego vagy a sütés-főzés-fotózás) A céklás és édesburgonyás receptekért pedig a kisebbik gyermekünk érzékeny pocakjának lehet hálát adni, mivel egészen minimális lett azon zöldségek listája, amiket én fogyaszthatok anélkül, hogy nagyobb hasi panaszokat okoznék neki. Tehát cékla. Ismét egy édes receptben. De nem kell eltántorodni feltétlenül, hiszen maga a cékla annyira édeskés, nyersen már-már gyümölcsös ízű, hogy ebben a kombinációban a zöldség remekül passzol az édességhez, talán még jobban is, mint például a répa egy hasonló helyzetben. A cékla-kókusz párosítása pedig olyan remekül működik együtt, ami még számomra is meglepetés volt, egy kevés rózsívízzel és a datolyaszósszal együtt ez a palacsinta egy igazán különleges darab lett, és az egyik kedvenc kelt palacsintánkká lépett elő. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy a végeredmény nem igazán olyan palacsintás, mint a többi kelt palacsinta esetében, inkább egy szaftos lepényhez áll közelebb, de aki ezen változtatni szeretne, az adjon kevesebb céklát és több lisztet a tésztához.

  • céklás kókuszos kelt palacsinta
  • 20 dkg finomra reszelt nyers cékla
  • 8 dkg kókuszreszelék
  • 8 dkg finomliszt
  • 100 gr natúr joghurt
  • 2 tojás
  • 5 dkg olvasztott vaj
  • 2 ek nádcukor
  • 10 gr friss élesztő
  • 1 ek rózsavíz
  • 2 cm vanília (vagy 2 tk vaníliás cukor)
  • szerecsendió
  • datolyaszósz:
  • 10 dkg datolya (magozott)
  • 4 ek nádcukor
  • 2 dl víz
  • 2 ek citromlé
  • 1 tk őrölt fahéj

 

A vajat megolvasztjuk, majd elkeverjük a joghurttal, hozzámorzsoljuk az élesztőt és hozzáadjuk a cukrot. Megvárjuk, amíg buborékok jelennek meg a keverékben, kissé felfut az élesztő, majd hozzáadjuk a tojást, a reszelt céklát, kókuszreszeléket, lisztet, rózsavizet, a vanília kikapargatott magjait és reszelünk hozzá szerecsendiót, ízlés szerint. Alaposan kikeverjük, majd pihentetjük, amíg buborékok jelennek meg a tésztában és kissé megemelkedik a keverék.

Felhevített kivajazott serpenyőbe (vagy kerámia bevonatos serpenyőbe, további zsiradék nélkül) két evőkanálnyi adagokat teszünk  tésztából, nagyjából kör alakúra egyengetjük, majd közepes láng felett mindkét oldalát megsütjük.

A szószhoz a vizet felforraljuk a cukorral, fahéjjal és citromlével, majd hozzáadjuk a datolyát és kis láng felett 5 percig főzzük. Lehúzzuk a tűzről, lefedjük és hagyjuk kihűlni. Botmixerrel pürésítjük, majd az elkészült szószt a palacsita mellé tálaljuk.

Címkék: , , , , , ,

téli saláták: alma-sárgarépa és alma-cékla saláta

2013. február 6., szerda | hús nélkül, saláta | Nincs hozzászólás

A nyers salátákat télen mintha kicsit mellőznénk, pedig a szezonális zöldségekből most is remek dolgokat lehet kihozni, sőt, igazság szerint nekem ezek sokkal inkább a kedvenceim, mint a nyári darabok. A nyers répa, cékla, alma szerintem remek alapanyag, akárcsak a körte, vajretek, káposzta, és bár a nyers sütőtökkel nekem még nem sikerült túlságosan összebarátkoznom, azért rajta vagyunk az ügyön. Hogy miért nyersen együk ezeket a zöldségekete? Nem csak a magasabb vitamintartalom miatt, aminek egy része a hőkezelés során egyébként elvész, hanem mert friss ízük és ropogásuk egy kicsit visszacsalja a napfényt a ködös délutánokon. Legalábbis én így szoktam érezni. Most az abszolút két kedvenc darabom következik, amiknek receptje elég hasonló, sőt a három alapanyag akár együtt is felhasználható. A nyers répa talán nem annyira szokatlan egy salátában, a cékla viszont talán némi magyarázatot igényelhet. Nyersen igazából édesebb és üdébb az íze, az állaga pedig igazán ropogós. Egy kevés citromlével vagy enyhébb ízű vörösborecettel és mézzel, lereszelve vagy julienne-re szeletelve önmagában is finom, almával azonban tökéletes párost alkotnak. A lent lerít recept pedig tovább bővíthető, akár apróra vágott aszalt szilvával, akár citromlében pácolt lilahagymával, vagy kecskesajttal. Én a nyers céklát először nagymamám házi reszelt répás-céklás ecettel savanyított, cukorral édesített nyers savanyúságában kóstoltam, és azonnal megszerettem, jobban, mint a főtt vagy sült változatot. Az idei év nagy kihívása pedig, a céklagyűlölő férjem átnevelése, ami eddig sikeres, hiszen a sült cékla már a kedvenc zöldségei közé tartozik, most pedig a nyers változat megkedveltetése következne.

A céklás saláta tetejére eredetileg pirított tökmag került, de annak hiányában fenyőmag vagy napraforgómag is megfelel, tulajdonképpen valamennyi változatot nagyon szeretjük, bár szerintem tökmaggal az igazi.

  • diós sárgarépa-alma saláta
  • 25 dkg sárgarépa (2 nagyobb szál)
  • 25 dkg alma (1 nagy vagy 2 kisebb)
  • 15 dkg zsíros natúr joghurt (görög)
  • 2 tk méz
  • 1/2 citrom leve
  • 1 bő maréknyi dió (3-4 dkg)
  • 1 ek dióolaj (vagy olívaolaj)
  • friss bazslikomlevelek, ízlés szerint

A megtisztított almát, répát durvára reszeljük vagy julienne-re vágjuk, majd meglocsoljuk a citromlével. A joghurtot kikeverjük az olajjal, mézzel, ízlés szerint vékony csíkokra vágott bazsalikommal, majd összeforgatjuk a zöldségekkel. A tetejére durvára vágott diót szórunk.

  •  cékla-alma saláta
  • 25 dkg alma (1 nagyobb vagy 2 kisebb)
  • 2 kis cékla (20 dkg)
  • 15 dkg zsíros natúr joghurt
  • 1-2 tk méz
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 kk frissen reszelt torma
  • 1 bő maréknyi tökmag vagy fenyőmag, esetleg napraforgómag

A meghámozott almát és céklát durvára reszeljük vagy julienne-re vágjuk. A citromlevet, mézet, olívaolajat, reszelt tormát kikeverjük  ajoghurttal, majd összeforgatjuk az almával és céklával.

Serpenyőben enyhén megpirítjuk a magokat, majd a saláta tetejére szórjuk.

Címkék: , , , , , ,

diós sárgarépakrém

2013. február 1., péntek | felvágott helyett | Nincs hozzászólás

Egy tökéletes téli mártogatós vagy szendvicsbe, pirítósra való, ami fűszeres, édeskés, és nem mellesleg egy igen mostoha sorsú téli zöldségünk, a sárgarépa főszereplésével készült.

  • diós sárgarépakrém
  • 35 dkg sárgarépa
  • 1 kis fej vöröshagyma (6 dkg)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 ek római kömény
  • 1 ek koriandermag
  • 1 kk édesköménymag
  • 2 ek olívaolaj
  • 2 ek vaj
  • 1 marék dió (35 gr)
  • 5 dkg zsíros natúr görög joghurt

A meghámozott répát felkarikázzuk, a hagymát, fokhagymát felaprítjuk. A koriandermagot, római köményt, édesköményt mozsárban porrá őröjük. Az olívaolajon a hagymát, répát és a fűszereket kevergetve addig pirítjuk, amíg a hagyma üvegessé válik, majd sózzuk, hozzáadjuk a fokhagymát és fedő alatt, kis láng felett puhára pároljuk. A répa enged elég nedvességet, így nem feltétlenül szükséges víz alá, de ha úgy érezzük biztosnak, kevés vízzel is felönthetjük a pároláshoz.

A diót száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, majd késsel finomra aprítjuk.

A megpuhult sárgarépához adjuk a vajat, ha kissé kihült, a joghurtot is, majd botmixerrel pürésítjük és hozzákeverjük a pirított diót. Hidegen a legfinomabb.

 

Címkék: , , , , ,

pirított kelkáposztás csicseriborsó fasírt

2012. október 15., hétfő | hús nélkül | 2 hozzászólás
Nagy kedvenc nálunk a csicseriborsó és a pirított kelkáposzta is, a fasírtról nem is beszélve. Azon kívül, hogy nagyon finom, kiváló fehérjeforrás és remekül helyettesíti a húst egyes étkezéseknél, méghozzá úgy, hogy senki nem panaszkodik rántott szeleteket emlegetve. A bő olajban való sütést leszámítva ez egy igazán könnyű darab, ami mellé jön még az üde, aromás joghurtos mártogatós. Az olajban való sütés ugyan nem a legegészségesebb eljárás, de ha elég forró az olaj, nem szívja meg magát vele a fasírt, a sütés során felvett zsiradék nagyobbik része pedig majd az itatósként használt paprítörlőre kerül.
A csicseriborsó hozzá lehet konzerv is, én jobban szeretem frissen megfőzni, mert az ízek így sokkal jobbak, de ha konzervet használunk, az meg azzal az előnnyel jár, hogy akkor igazán rövid idő alatt elkészül. A kelkáposzta pedig igazán finom és könnyen kezelhető szezonális zöldség, érdemes kipróbálni a főzeléken kívül más formákban is.
  • pirított kelkáposztás csicseriborsó fasírt
  • 9-10 darab
  • 40 dkg főtt csicseriborsó (20 dkg száraz csicseriborsóból)
  • 1/4 fej kelkáposzta (20 dkg)
  • 2 tojás
  • 1 ek római kömény
  • 1 ek koriandermag
  • 1 tk szárított kakukkfű
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 tk cukor
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 4 dl görög joghurt
  • 1 citrom finomra reszelt héja

A csicseriborsót előző este beáztatom, másnap enyhén sós vízben puhára főzöm, leszűröm, kihűtöm. A tojásokkal együtt késes robotgéppel vagy botmixerrel pürésítem.

A római köményt és koriandert száraz serpenyőben kissé megpirítom, majd mozsárban porrá őrölöm.

A kelkáposztát nagyon vékony csíkokra vágom, majd az olívaolajon a cukorral és sóval addig párolom, amíg összeesik, majd ha elfőtt a lé, amit engedett, kissé lepirítom, amíg enyhe aranyszínt kap. Hozzáadom a finomra aprított fokhagymát, átpirítom.

Ha kihűlt, a pirított kelkáposztát a fűszerekkel együtt a csicseriborsós masszához adom, zölddiónyi gombócokat veszek a masszából és lapos pogácsákká formázom.

Serpenyőben ujjnyi olajat hevítek, majd forró olajban mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm a pogácsákat. Ha kisült, papírtörlőre szedem, leitatom a zsiradékot.

A citrom héjával, sóval kikevert joghurttal tálalom.

Címkék: , , , ,

téli zöldek

2012. február 7., kedd | saláta | 6 hozzászólás

Színterápia. Szerencsére a tél közepén is kaphatók az üde zöld szín valamennyi árnyalatában játszó  saláták, és bár nem nevezhetők szezonális zöldségeknek, de a borongós, hideg időben kifejezetten jót tudnak tenni a szürkeségbe belefáradt szemnek, léleknek. A főszereplő tehát a bébispenót, rukkola, és az a kevert zöld saláta, amit olasz keveréknek neveztek ki, valójában pedig rukkolából,  lollo rossoból, zsenge céklalevelekből, bébispenótból áll.

A bébispenót egy aszalt paradicsomos, tonhalas fehérbab-salátába került, ami önmagában is igen tartalmas, és egy komplett főétkezésként vagy munkahelyi ebédként is megállja a helyét. A rukkola egy mandarinos, lencsés saláta alapját képezi, ami köretként, de önmagában is igen jól funkcionál, akár húsok mellé, akár olívaolajban sült kecskesajthoz, vagy épp olívaolajjal meglocsolt, sóval, borssal megszórt mozzarellához, a zsenge zöldekből álló keverék pedig zellerrel, almával és a könnyű joghurtos öntettel igazi tavaszváró, és igazából a Waldorf saláta extrakönnyű kiadásának szántam. Ez utóbbi első körben pirított tökmaggal készült, de a fotózásra szánt darab már tökmag nélkül, füstölt lazac és vajas pirítós mellé lett egy könnyű és finom vacsora, és senkit ne borzadjon el a nem túl guszta látvány miatt, mert hát ez egy joghurtos kevert saláta, és bár nem túl szép, de nagyon finom!

  • fehérbab-saláta bébispenóttal, aszalt paradicsommal, tonhallal
  • 15 dkg apró szemű fehérbab (gyöngybab)
  • 10 dkg bébispenót
  • 1 doboz konzerv tonhal (olajos, lecsepegtetve, 120 gr)
  • 4 fél aszalt paradicsom (3 dkg)
  • 1 salotta
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1+ 4 ek olívaolaj
  • 2 ek fehérborecet

A babot átválogatjuk, átmossuk, beáztatjuk legalább fél napra, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. Még forrón a spenótra szedjük.

A salottát apróra vágjuk, a fokhagymát szintén, majd egy evőkanálnyi olívaolajon üvegesre sütjük, hozzáadjuk a babos spenóthoz.

A tonhalat villával szálasra szedjük szét, az aszalt paradicsomot apróra vágjuk, majd mindkettőt a fehérbabos spenóthoz keverjük a maradék olívaolajjal és ecettel együtt.

Tálalás előtt jó, ha áll pár órát hideg helyen, és ízlés szerint apróra vágott petrezselyemzöld is kerülhet a tetejére.

  • rukkolás mandarinos lencsesaláta
  • 15 dkg lencse
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 nagy marék rukkola (8 dkg)
  • 4+1 szem mandarin
  • 3-4 ek olívaolaj
  • fél cső friss csili
  • 4-6 levél bazsalikom
  • 2 ek balzsamecet

A lencsét átmossuk, beáztatjuk pár (6-8) órára, majd friss, enyhén sós vízben a fokhagymával feltesszük főni. Ha megpuhult, leszűrjük, a fokhagymát kidobjuk.

A mandarinból egynek a levét kifacsarjuk, a többit gerezdekre szedjük, letisztítjuk róla a fehér szálcsákat. A mandarin levéből az olívaolajjal, finomra aprított csilivel,bazsalikommal, balzsamecettel és kevés sóval salátaöntetet keverünk. A rukkolát összeforgatjuk a mandarin gerezdekkel, a kihűlt lencsével, meglocsoljuk az öntettel.

Köretként vagy önmagában tálaljuk.

  • alma-zeller saláta joghurthabbal
  • 4 szál angolzeller
  • 2 zöldalma (40 dkg)
  • 2 nagy marék saláta keverék (céklalevél, bébispenót, lollo rosso, rukkola)(8 dkg)
  • 2,5 dl joghurt
  • 1 tk cukor
  • 1 nagyobb citrom
  • 1 kk édesköménymag
  • 1 kk zöld bors
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 marék tökmag (elhagyható)

Az édesköménymagot és zöld borost mozsárban porrá őrölöm, összekeverem a joghurttal, a citrom finomra reszelt héjával, a felének a levével, sóval, cukorral, olívaolajjal és ha van, tejhabosítóba öntöm, felhabosítom. Ha ez nincs, sima folyékony öntetként is remekül fog működni.

Az angolzellert megtisztítom, a vastag ereket lehúzom róla, vékonyan felszeletelem. Az almát kettévágom, vékonyan felszeletelem, meglocsolom a maradék citromlével. Összekeverem az almát, zellert a salátával, tálalásnál a joghurthabból szedek a tetejére, pirított tökmaggal megszórom.

Ez a fotó pedig a kárpótlás a fenti saláta nem túl ínycsiklandozó kinézete miatt.

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

VKF! 46.-VKF! Vega Koszt& Fabula:Kókusztejes karfiol kesudióval, joghurtos csicseriborsó krémleves

2011. december 17., szombat | hús nélkül | Nincs hozzászólás

Nana, a Vegasztrománia blog írója az aktuális VKF! témájának a húsmentes ételeket, mellé pedig egy történetet választott, ki, miért, hogyan, hányszor vált vegává, akár egy rövid időre is.

Nos, én nem vagyok vega, nehéz lenne letagadnom. Olyan családban nőttem fel, ahol minden nap, szinte minden étkezésre hús készült valamilyen formában, és én ezzel az ellátással teljesen meg is voltam elégedve. Bár városban éltünk, nagymamám még tanyán nőtt fel, a gazdálkodástól sosem tudott elszakadni, így mi neveltük az állatokat, a húsuk pedig gyakran került az asztalra. Szerettem én  a zöldségeket, gyümölcsöket, de csak köretnek. Ez eddig nem egy vega történet.

Aztán ahogy felnőttem, választott szakmám miatt egyre többet foglalkoztam az egészséges táplálkozással, annak az egészségi állapotra gyakorolt hatásával, és amit tanultam, igyekeztem a konyhában is hasznosítani. Majd megismerkedtem a férjemmel, aki azon túl, hogy imádja a zöldségeket, veleszületett anyagcsere betegséggel is rendelkezik, amit a gyógyszeres kezelés mellett diétával is igyekszünk karbantartani. Mellette a főzés még inkább más irányt vett. Ezután már nem volt mindennapos nálunk a hús, a zsírosabb ételek is elmaradtak, még tudatosabban kezdtem főzni, egyre több zöldséget, gabonát, gyümölcsöt használtam. A húsról lemondani persze nem tudtunk, nem is akartunk teljesen, inkább azt az utat választottuk, hogy hetente 3-4 alkalommal készül csak belőle étel, és igyekszünk mindig jó minőségű, megfelelő körülmények között tartott állatok húsát felhasználni. A házi disznótorok továbbra is megmaradtak, mi töltjük, füstöljük a kolbászt, újabban már a bárányt is mi vágjuk, de a hét nagyobbik részében bizony húsmentes étel kerül az asztalra. Cserébe a kisfiam imádja a zöldségeket, a főzelékek a kedvencei, csak igazán jó minőségű húsból hajlandó enni, a férjem vizsgálati eredményei pedig jó ideje már a kívánt tartományokban mozognak.

Ez a történet. Most pedig az étel. Szerintem zöldségekből főzni nagyon izgalmas dolog. Rengeteg íz van bennük, bátran kombinálhatóak egymással, fűszerekkel, tejtermékekkel. Ez az étel például most a kisfiam egyik kedvenc alapanyagából készült, karfiolból, amit kókusztejjel, fűszerekkel és kesudióval gazdagítottam. Nagyon finom, egyszerűen elkészül, és egyáltalán nem volt hiányérzetünk a vacsora után.

  • kókusztejes karfiol kesudióval
  • 1 fej karfiol (tisztítva 50 dkg)
  • 10 dkg vöröshagyma
  • 200 ml kókusztej (100%)
  • 2,5 dl zöldség alaplé*
  • 10 dkg kesudió (pirított, sózott)
  • 2 púpos tk garam masala fűszerkeverék**
  • 2 ek olívaolaj

Egy magas falú, szélesebb edényben az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a garam masalat és átpirítom. Hozzáadom az apró rózsákra szedett karfiolt, majd felöntöm a zöldséglével és fedő alatt roppanósra párolom.

Leveszem a fedőt, nagy láng fölött beforralom a zöldséglét a karfiol alatt, hozzákeverem a kesudiót, felöntöm a kókusztejjel, összeforralom.

Párol jázminrizzsel tálalom, és ha akad otthon friss korianderzöld, kerülhet az is a tetejére, de anélkül is finom.

Aztán egy leves, bár itt kicsit könnyebb a dolog , hiszen a zöldségekből készülő levesek nem mennek ritkaságszámba a húsevő családok asztalán sem. Csicseriborsó és burgonya az alap, ezektől lesz krémes, gazdag textúrájú a leves, a fűszerek pedig itt is karakteressé teszik a végeredményt.

  • csicseriborós krémleves joghurttal
  • 20 dkg csicseriborsó
  • 1 liter zöldség alaplé*
  • 2 kis szem burgonya (20 dkg)
  • 1 fej hagyma (10 dkg)
  • 1 ek koriander
  • 1 ek római kömény
  • 4 cm gyömbérgyökér (vagy 1 tk szárított, őrölt)
  • 2 dl zsíros joghurt (ha van görög, ha nincs 1/3-2/3 arányban tejföl és natúr joghurt keveréke)

A csicseriborsót előző nap átmosom, beáztatom, másnap átöblítem és a zöldség alaplében megfőzöm. Közben a keletkező habot leszedem. Leszűröm, és a főzőlevet is félreteszem.

A hagymát felkockázom, a koriandert, római köményt mozsárban porrá őrölöm, majd az olívaolajon megpirítom a fűszereket. Ha illatozni kezdenek, hozzáadom a hagymát, és üvegesre sütöm. Felöntöm a csicseriborsó főzőlevével, és még annyi vízzel, hogy az összes folyadék 1 liternyi legyen. Hozzáadom a megpuhult csicseriborsót, a felkockázott krumplit, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.

Végül botmixerrel pürésítem a levest és hozzákeverem a joghurtot is.

A tetejére kerülhet finomra aprított korianderzöld vagy petrezselyemzöld is, de anélkül is finom.

 

 

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

**A garam masala készen beszerezhető fűszerkeverék, keleti fűszerboltok általában tartják, de házilag is elkészíthető az ezen a linken található recept alapján. Én egy kicsit változtattam az arányokon, ha nem jutok el a kedvenc fűszerboltomba, így készítem:

  • 30 zöld kardamom tok
  • 5 fekete kardamom tok
  • 15 szegfűszeg
  • 4 db szerecsendió (lereszelve)
  • 4 db fahéjrúd (porrá őrölve)(nagyjából 4 púpos tk őrölt)
  • 4 ek római kömény (az eredeti receptben 5 ek)
  • 4 ek koriandermag(az eredeti receptben 2 ek)
  • 1 ek édesköménymag
  • 1 ek fekete bors(az eredeti receptben 1 tk)
  • 1 ek szárított, őrölt gyömbér (az eredeti receptben nem szerepel)
  • 1 tk lepkeszegmag(az eredeti receptben 1/2 tk)

A hozzávalókat száraz serpenyőben, kis láng fölött enyhén megpirítjuk amíg illatozni kezdenek, majd lehúzzuk a tűzről, kihűtjük és porrá őröljük. Elektromos kávédarálóval, kis adagokban a legegyszerűbb.

Sok garam masala keverék recept tartalmaz babérlevelet is, szintén porrá őrölve, szárazon pirítva, és szárított, őrölt gyömbért is, ezt is lehet hozzá adni ízlés szerint.

 

Címkék: , , , , , , , ,

Sóskás joghurtos turmix

2011. március 31., csütörtök | babának, italok | 11 hozzászólás

Tavasz van, és ezt nem onnan tudom, hogy reggelente már nem kell kapargatni a jeget a kocsi abalkáról (mert kell, sajnos), hanem onnan, hogy felajzott fácánkakasok rohangálnak rikoltozva a kertben, és időnként zaklatot fácán tojók repülnek a szélvédőmnek (nem kell izgulni, nem esett bajuk). Meg hogy megállíthatatlanul nő és terjeszkedik a zord idő elelnére a menta a kertben. Az önkényes kertfoglalása közben pedig csak egy dolgot tűr meg maga mellett: a sóskát. Tehát az alapanyagok adottak. Persze nem minden “ami találok a kertben azt leturmixolom” project jár sikeres végeredménnyel (és itt nem csak a csiga+spenótra gondolok), de ez egy kifejezetten jól sikerült darab, a sóska nyersen van benne, tehát végtelenül zöld és egészséges is, és nagyszerű lehetőség a számkivetett sóska szószon kívüli egyéb felhasználására. A sóska nekem valamiért egyébként is szívügyemmé vált, nagyon szeretem, és igyekszem minél többféle formában felhasználni, tehát az idén sem ez volt az utolsó sóskás recept.

Nem utolsó sorban pedig ez a turmix már az a reggelire való, nagyon egészséges fajta, ami energiával tölt el és nem okoz bűntudatot.

A rózsavíz opcionális, készült már anélkül is, úgyis nagyon rendben van, de aki szereti az illatát, az ne hagyja ki belőle.

  • 1 marék sóska
  • 25 dkg joghurt
  • 1 körte
  • 5 levél menta
  • 1 kk rózsavíz (elhagyható)
  • 1 ek nádcukor

A körtét meghámozom, magházát kivágom, feldarabolom. A sóskát, mentát megmosom, lecentrifugálom.

A hozzávalókat turmixgép kancsójába teszem, letrurmixolom, és készen is van.

Címkék: , , ,

Hideg narancsos joghurtos céklaleves

2011. március 27., vasárnap | kölyök kaja, leves | 2 hozzászólás

A narancs-bazsalikom-sült cékla nálunk a tél nagy kedvence volt, de most megtaláltam a módját, hogy átmentsem a meleg és napsütéses tavaszi napokra is egy könnyű, hidegen készülő krémleves formájában. Mivel tavaly pedig a menta, narancs és sült cékla is remekül működött együtt ebben a salátában, ezért most kipróbáltam ezt az összevont megoldást és remekül sikerült. És nem is azért, hogy megpróbáljam felvenni a harcot a kertet egyre inkább uraló mentával szemben… (azért ha egy napon túl sok lesz már a menta  a blogon, szívesen veszem a visszajelzéseket).

  • 40 dkg sült cékla (tisztítva)
  • 4 dl natúr joghurt
  • 3 dl víz (ásványvíz)
  • 1 nagyobb kezeletlen narancs finomra reszelt héja és leve (1 dl)
  • 6-8 nagyobb bazsalikomlevél
  • 4-5 mentalevél
  • fekete bors
  • dióolaj

A céklát megmosom és héjával együtt megsütöm, 200°C, 1-1,5 óra, a gumók nagyságától függően. Érdemes süteménysütéshez vagy kenyérsütéshez igazítani, az alsó rácson remekül megsül, és így még energiatakarékos is.

A meghámozott céklát turmixgép kancsójába teszem a többi hozzávalóval (só, bors, dióolaj ízlés szerint), majd leturmixolom.

Hidegen a legfinomabb.

Címkék: , , , , ,

Kecskesajtos diós sült céklakrém

2011. március 27., vasárnap | felvágott helyett, kölyök kaja | 6 hozzászólás


Variációk egy témára. A sült cékla talán még egy kicsit a telet idézi, de ez a friss ízű krém már egyáltalán nem. Az alap, a kecskesajt-dió-sült cékla, egy kevés joghurttal könnyítve, már önmagában is egy üdítő ízű és színű szendvicskrém, sőt, aki úgy gondolja, az itt meg is állhat, de a narancs és a bazsalikom annyira jól illik hozzá, és ez a trió igazából az én egyik nagy tavaszidéző téli kedvencem, szóval én nem tudtam kihagyni belőle.

Kecskesajt hiányában krémes fetával is készülhet, ekkor azonban további só hozzáadása a krémhez már nem szükséges.

Sok magvas fekete kenyérrel az igazi, legalábbis nekem, de nyers zöldségekhez mártogatósnak, vagy a vidám színe miatt gyermekétkeztetéshez is kiválóan alkalmas.

 

  • 10 dkg friss típusú, krémes kecskesajt
  • 30 dkg sült cékla (tisztítva)
  • 1 marék dió (4-5 dkg)
  • 3 ek dióolaj
  • 1/2 narancs héja
  • 5-6 nagyobb levél bazsalikom
  • natúr joghurt, ha szükséges

 

A céklát megmosom és héjával együtt sütőben megsütöm, 220°C,nagyjából 1 óra, a cékla méretétől függően. (Energiatakarékos megoldás, ha sütemény vagy kenyér sütése közben sül, és egyszerre nagyobb mennyiségben is készíthető.)

A diót száraz serpenyőben megpirítom, héját ledörzsölöm, késsel finomra aprítom.

A meghámozott, feldarabolt céklát a kecskesajttal, olajjal, sóval és ízlés szerint a finomra reszelt narancshéjjal, felaprított bazsalikomlevéllel együtt botmixerrel pürésítem. Ha nem lenne elég krémes, pár kanál joghurtot is lehet hozzá adni, és azzal együtt folytatni a pürésítést.

Végül hozzákeverm a diót. Jól záródó edényben, hűtőben tartva napokig eláll.

 

 

 

Címkék: , , , ,

Savanyú káposzta kétszer: saláta almával, dióval és a lapcsánka

2011. február 28., hétfő | babának, hús nélkül, köret, saláta | 4 hozzászólás

P1011090

Lassan gyógyulunk, lassan már otthon az áram is visszatér (legalábbis az e-on holnapra ígérte  a karbantartás befejezését) és hazaköltözhetünk végre a nagyszülőktől. Az utóbbi napokban leginkább a legózásban jeleskedtem, a csöppséggel előszedtük a gyermekkori készleteimet és kis megszakításokkal reggeltől estig csak építettünk (illetve hát hogy is mondjam… Talán legjobb, ha Tamás szavait idézem: “Tamász épít. Nem. Anya épít.”), de a kis megszakításokban azért csak kimerészkedtem a konyhába is. És  mi más lett volna, ha nem savanyú káposzta? A savanyú káposzta nálunk idehaza amolyan téli totemzöldség, apu műve, minden évben taposnak egy hordóval, birssel savanyítják. Szerintem ennek nincs is párja. Csipi szerint sincs, akár magában is hatalmas mennyiségeket képes belapátolni belőle zsenge kora ellenére. A savanyú káposzta C vitamin tartalma igen magas, tehát nagyszerű téli vitaminforrás, és persze ilyen szempontból nyersen a legjobb, ezért az egyik, a saláta nyersen tartalmazza a káposztát. De sütve meg, lapcsánkának, akár húsok mellé köretként, akár önmagában, tejföllel meglocsolva, mellé esetleg egy kevés sült baconnel, egyáltalán nem megvetendő (de sajnos sokkal kevésbé egészséges) téli vacsora.

  • Saláta
  • 25 dkg savanyú káposzta (kifacsarva mérve)
  • 2 alma (35 dkg)
  • 1 dl joghurt
  • 1 kis fej lilahagyma ( 4 dkg)
  • bő maréknyi dió
  • 2 tk méz
  • 1 kis csokor petrezselyemzöld
  • 2 ek hidegen sajtolt dióolaj
  • 1/2 citrom leve

A joghurtot elkeverjük az olajjal, citrom levével és a mézzel.

Az almát meghámozzuk, durvára reszeljük, összeforgatjuk  az alaposan kicsavart savanyú káposztával, hozzákeverjük a finomra aprított hagymát és a petrezselyemzöldet is. Azonnal összeforgatjuk a joghurtos öntettel. Sózás ízlés szerint, ha elég sós volt a savanyú káposzta, el is maradhat.

A diót száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, durvára vágjuk és megszórjuk vele a salátát tálalás előtt.

  • Lapcsánka (12 db)
  • 25 dkg savanyú káposzta (alaposan kifacsarva mérve)
  • 30 dkg krumpli
  • 2 púpos ek liszt ( 3 dkg)
  • 1 kis fej vöröshagyma (4-5 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 ek kacsazsír+ a sütéshez
  • 1 ek apróra vágott borsikafű (szárítottból 1 tk, jól szétmorzsolva)

A savanyú káposztát ha túlságosan nagy darabos, akkor késsel átvagdossuk. Ha elég vékonyra lett gyalulva, akkor ez nem szükséges. A krumplit meghámozzuk,  a felét durvára, a másik felét finomra reszeljük, majd összedolgozzuk a káposztával és a liszttel. (ezt kézzel lehet a legalaposabban elvégezni)

Finomra aprítjuk a hagymát, majd egy evőkanálnyi zsírban üvegesre sütjük, az utolsó fél percre a finomra aprított fokhagymát is hozzáadjuk. A hagymás zsírt a káposztához keverjük, a finomra aprított borsikafűvel együtt.

A masszából zölddiónyi gombócokat formázunk és ezeket egyenletes vastagságúra, nagyjából egy centisre lapítjuk. Kizsírozott serpenyőben mérsékelt lángon mindkét oldalukon aranyszínűre sütjük a lepényeket.

Megjegyzés: ez így elég rusztikus  a formáját tekintve, de hát a lapcsánka az ilyen. Ha szeretnénk szabályosabbra formázni, akkor a masszát formázógyűrűbe (vagy például fánkszaggatóba, süteménykiszúróba) adagoljuk, villával egyengessük el, sütésnél pedig egy széles pengéjű kés segítségével emeljük el a munkafelületről.

P1011064

Címkék: , , , , , , , ,