Színterápia. Szerencsére a tél közepén is kaphatók az üde zöld szín valamennyi árnyalatában játszó  saláták, és bár nem nevezhetők szezonális zöldségeknek, de a borongós, hideg időben kifejezetten jót tudnak tenni a szürkeségbe belefáradt szemnek, léleknek. A főszereplő tehát a bébispenót, rukkola, és az a kevert zöld saláta, amit olasz keveréknek neveztek ki, valójában pedig rukkolából,  lollo rossoból, zsenge céklalevelekből, bébispenótból áll.

A bébispenót egy aszalt paradicsomos, tonhalas fehérbab-salátába került, ami önmagában is igen tartalmas, és egy komplett főétkezésként vagy munkahelyi ebédként is megállja a helyét. A rukkola egy mandarinos, lencsés saláta alapját képezi, ami köretként, de önmagában is igen jól funkcionál, akár húsok mellé, akár olívaolajban sült kecskesajthoz, vagy épp olívaolajjal meglocsolt, sóval, borssal megszórt mozzarellához, a zsenge zöldekből álló keverék pedig zellerrel, almával és a könnyű joghurtos öntettel igazi tavaszváró, és igazából a Waldorf saláta extrakönnyű kiadásának szántam. Ez utóbbi első körben pirított tökmaggal készült, de a fotózásra szánt darab már tökmag nélkül, füstölt lazac és vajas pirítós mellé lett egy könnyű és finom vacsora, és senkit ne borzadjon el a nem túl guszta látvány miatt, mert hát ez egy joghurtos kevert saláta, és bár nem túl szép, de nagyon finom!

• fehérbab-saláta bébispenóttal, aszalt paradicsommal, tonhallal
• 15 dkg apró szemű fehérbab (gyöngybab)
• 10 dkg bébispenót
• 1 doboz konzerv tonhal (olajos, lecsepegtetve, 120 gr)
• 4 fél aszalt paradicsom (3 dkg)
• 1 salotta
• 2 gerezd fokhagyma
• 1+ 4 ek olívaolaj
• 2 ek fehérborecet

A babot átválogatjuk, átmossuk, beáztatjuk legalább fél napra, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. Még forrón a spenótra szedjük.

A salottát apróra vágjuk, a fokhagymát szintén, majd egy evőkanálnyi olívaolajon üvegesre sütjük, hozzáadjuk a babos spenóthoz.

A tonhalat villával szálasra szedjük szét, az aszalt paradicsomot apróra vágjuk, majd mindkettőt a fehérbabos spenóthoz keverjük a maradék olívaolajjal és ecettel együtt.

Tálalás előtt jó, ha áll pár órát hideg helyen, és ízlés szerint apróra vágott petrezselyemzöld is kerülhet a tetejére.

• rukkolás mandarinos lencsesaláta
• 15 dkg lencse
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 nagy marék rukkola (8 dkg)
• 4+1 szem mandarin
• 3-4 ek olívaolaj
• fél cső friss csili
• 4-6 levél bazsalikom
• 2 ek balzsamecet

A lencsét átmossuk, beáztatjuk pár (6-8) órára, majd friss, enyhén sós vízben a fokhagymával feltesszük főni. Ha megpuhult, leszűrjük, a fokhagymát kidobjuk.

A mandarinból egynek a levét kifacsarjuk, a többit gerezdekre szedjük, letisztítjuk róla a fehér szálcsákat. A mandarin levéből az olívaolajjal, finomra aprított csilivel,bazsalikommal, balzsamecettel és kevés sóval salátaöntetet keverünk. A rukkolát összeforgatjuk a mandarin gerezdekkel, a kihűlt lencsével, meglocsoljuk az öntettel.

Köretként vagy önmagában tálaljuk.

• alma-zeller saláta joghurthabbal
• 4 szál angolzeller
• 2 zöldalma (40 dkg)
• 2 nagy marék saláta keverék (céklalevél, bébispenót, lollo rosso, rukkola)(8 dkg)
• 2,5 dl joghurt
• 1 tk cukor
• 1 nagyobb citrom
• 1 kk édesköménymag
• 1 kk zöld bors
• só
• 2 ek olívaolaj
• 1 marék tökmag (elhagyható)

Az édesköménymagot és zöld borost mozsárban porrá őrölöm, összekeverem a joghurttal, a citrom finomra reszelt héjával, a felének a levével, sóval, cukorral, olívaolajjal és ha van, tejhabosítóba öntöm, felhabosítom. Ha ez nincs, sima folyékony öntetként is remekül fog működni.

Az angolzellert megtisztítom, a vastag ereket lehúzom róla, vékonyan felszeletelem. Az almát kettévágom, vékonyan felszeletelem, meglocsolom a maradék citromlével. Összekeverem az almát, zellert a salátával, tálalásnál a joghurthabból szedek a tetejére, pirított tökmaggal megszórom.

Ez a fotó pedig a kárpótlás a fenti saláta nem túl ínycsiklandozó kinézete miatt.

Nana, a Vegasztrománia blog írója az aktuális VKF! témájának a húsmentes ételeket, mellé pedig egy történetet választott, ki, miért, hogyan, hányszor vált vegává, akár egy rövid időre is.

Nos, én nem vagyok vega, nehéz lenne letagadnom. Olyan családban nőttem fel, ahol minden nap, szinte minden étkezésre hús készült valamilyen formában, és én ezzel az ellátással teljesen meg is voltam elégedve. Bár városban éltünk, nagymamám még tanyán nőtt fel, a gazdálkodástól sosem tudott elszakadni, így mi neveltük az állatokat, a húsuk pedig gyakran került az asztalra. Szerettem én  a zöldségeket, gyümölcsöket, de csak köretnek. Ez eddig nem egy vega történet.

Aztán ahogy felnőttem, választott szakmám miatt egyre többet foglalkoztam az egészséges táplálkozással, annak az egészségi állapotra gyakorolt hatásával, és amit tanultam, igyekeztem a konyhában is hasznosítani. Majd megismerkedtem a férjemmel, aki azon túl, hogy imádja a zöldségeket, veleszületett anyagcsere betegséggel is rendelkezik, amit a gyógyszeres kezelés mellett diétával is igyekszünk karbantartani. Mellette a főzés még inkább más irányt vett. Ezután már nem volt mindennapos nálunk a hús, a zsírosabb ételek is elmaradtak, még tudatosabban kezdtem főzni, egyre több zöldséget, gabonát, gyümölcsöt használtam. A húsról lemondani persze nem tudtunk, nem is akartunk teljesen, inkább azt az utat választottuk, hogy hetente 3-4 alkalommal készül csak belőle étel, és igyekszünk mindig jó minőségű, megfelelő körülmények között tartott állatok húsát felhasználni. A házi disznótorok továbbra is megmaradtak, mi töltjük, füstöljük a kolbászt, újabban már a bárányt is mi vágjuk, de a hét nagyobbik részében bizony húsmentes étel kerül az asztalra. Cserébe a kisfiam imádja a zöldségeket, a főzelékek a kedvencei, csak igazán jó minőségű húsból hajlandó enni, a férjem vizsgálati eredményei pedig jó ideje már a kívánt tartományokban mozognak.

Ez a történet. Most pedig az étel. Szerintem zöldségekből főzni nagyon izgalmas dolog. Rengeteg íz van bennük, bátran kombinálhatóak egymással, fűszerekkel, tejtermékekkel. Ez az étel például most a kisfiam egyik kedvenc alapanyagából készült, karfiolból, amit kókusztejjel, fűszerekkel és kesudióval gazdagítottam. Nagyon finom, egyszerűen elkészül, és egyáltalán nem volt hiányérzetünk a vacsora után.

• kókusztejes karfiol kesudióval
• 1 fej karfiol (tisztítva 50 dkg)
• 10 dkg vöröshagyma
• 200 ml kókusztej (100%)
• 2,5 dl zöldség alaplé*
• 10 dkg kesudió (pirított, sózott)
• 2 púpos tk garam masala fűszerkeverék**
• 2 ek olívaolaj

Egy magas falú, szélesebb edényben az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a garam masalat és átpirítom. Hozzáadom az apró rózsákra szedett karfiolt, majd felöntöm a zöldséglével és fedő alatt roppanósra párolom.

Leveszem a fedőt, nagy láng fölött beforralom a zöldséglét a karfiol alatt, hozzákeverem a kesudiót, felöntöm a kókusztejjel, összeforralom.

Párol jázminrizzsel tálalom, és ha akad otthon friss korianderzöld, kerülhet az is a tetejére, de anélkül is finom.

Aztán egy leves, bár itt kicsit könnyebb a dolog , hiszen a zöldségekből készülő levesek nem mennek ritkaságszámba a húsevő családok asztalán sem. Csicseriborsó és burgonya az alap, ezektől lesz krémes, gazdag textúrájú a leves, a fűszerek pedig itt is karakteressé teszik a végeredményt.

• csicseriborós krémleves joghurttal
• 20 dkg csicseriborsó
• 1 liter zöldség alaplé*
• 2 kis szem burgonya (20 dkg)
• 1 fej hagyma (10 dkg)
• 1 ek koriander
• 1 ek római kömény
• 4 cm gyömbérgyökér (vagy 1 tk szárított, őrölt)
• 2 dl zsíros joghurt (ha van görög, ha nincs 1/3-2/3 arányban tejföl és natúr joghurt keveréke)

A csicseriborsót előző nap átmosom, beáztatom, másnap átöblítem és a zöldség alaplében megfőzöm. Közben a keletkező habot leszedem. Leszűröm, és a főzőlevet is félreteszem.

A hagymát felkockázom, a koriandert, római köményt mozsárban porrá őrölöm, majd az olívaolajon megpirítom a fűszereket. Ha illatozni kezdenek, hozzáadom a hagymát, és üvegesre sütöm. Felöntöm a csicseriborsó főzőlevével, és még annyi vízzel, hogy az összes folyadék 1 liternyi legyen. Hozzáadom a megpuhult csicseriborsót, a felkockázott krumplit, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.

Végül botmixerrel pürésítem a levest és hozzákeverem a joghurtot is.

A tetejére kerülhet finomra aprított korianderzöld vagy petrezselyemzöld is, de anélkül is finom.

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

**A garam masala készen beszerezhető fűszerkeverék, keleti fűszerboltok általában tartják, de házilag is elkészíthető az ezen a linken található recept alapján. Én egy kicsit változtattam az arányokon, ha nem jutok el a kedvenc fűszerboltomba, így készítem:

• 30 zöld kardamom tok
• 5 fekete kardamom tok
• 15 szegfűszeg
• 4 db szerecsendió (lereszelve)
• 4 db fahéjrúd (porrá őrölve)(nagyjából 4 púpos tk őrölt)
• 4 ek római kömény (az eredeti receptben 5 ek)
• 4 ek koriandermag(az eredeti receptben 2 ek)
• 1 ek édesköménymag
• 1 ek fekete bors(az eredeti receptben 1 tk)
• 1 ek szárított, őrölt gyömbér (az eredeti receptben nem szerepel)
• 1 tk lepkeszegmag(az eredeti receptben 1/2 tk)

A hozzávalókat száraz serpenyőben, kis láng fölött enyhén megpirítjuk amíg illatozni kezdenek, majd lehúzzuk a tűzről, kihűtjük és porrá őröljük. Elektromos kávédarálóval, kis adagokban a legegyszerűbb.

Sok garam masala keverék recept tartalmaz babérlevelet is, szintén porrá őrölve, szárazon pirítva, és szárított, őrölt gyömbért is, ezt is lehet hozzá adni ízlés szerint.

Tavasz van, és ezt nem onnan tudom, hogy reggelente már nem kell kapargatni a jeget a kocsi abalkáról (mert kell, sajnos), hanem onnan, hogy felajzott fácánkakasok rohangálnak rikoltozva a kertben, és időnként zaklatot fácán tojók repülnek a szélvédőmnek (nem kell izgulni, nem esett bajuk). Meg hogy megállíthatatlanul nő és terjeszkedik a zord idő elelnére a menta a kertben. Az önkényes kertfoglalása közben pedig csak egy dolgot tűr meg maga mellett: a sóskát. Tehát az alapanyagok adottak. Persze nem minden “ami találok a kertben azt leturmixolom” project jár sikeres végeredménnyel (és itt nem csak a csiga+spenótra gondolok), de ez egy kifejezetten jól sikerült darab, a sóska nyersen van benne, tehát végtelenül zöld és egészséges is, és nagyszerű lehetőség a számkivetett sóska szószon kívüli egyéb felhasználására. A sóska nekem valamiért egyébként is szívügyemmé vált, nagyon szeretem, és igyekszem minél többféle formában felhasználni, tehát az idén sem ez volt az utolsó sóskás recept.

Nem utolsó sorban pedig ez a turmix már az a reggelire való, nagyon egészséges fajta, ami energiával tölt el és nem okoz bűntudatot.

A rózsavíz opcionális, készült már anélkül is, úgyis nagyon rendben van, de aki szereti az illatát, az ne hagyja ki belőle.

• 1 marék sóska
• 25 dkg joghurt
• 1 körte
• 5 levél menta
• 1 kk rózsavíz (elhagyható)
• 1 ek nádcukor

A körtét meghámozom, magházát kivágom, feldarabolom. A sóskát, mentát megmosom, lecentrifugálom.

A hozzávalókat turmixgép kancsójába teszem, letrurmixolom, és készen is van.

A narancs-bazsalikom-sült cékla nálunk a tél nagy kedvence volt, de most megtaláltam a módját, hogy átmentsem a meleg és napsütéses tavaszi napokra is egy könnyű, hidegen készülő krémleves formájában. Mivel tavaly pedig a menta, narancs és sült cékla is remekül működött együtt ebben a salátában, ezért most kipróbáltam ezt az összevont megoldást és remekül sikerült. És nem is azért, hogy megpróbáljam felvenni a harcot a kertet egyre inkább uraló mentával szemben… (azért ha egy napon túl sok lesz már a menta  a blogon, szívesen veszem a visszajelzéseket).

• 40 dkg sült cékla (tisztítva)
• 5 dl natúr joghurt
• 3 dl víz (ásványvíz)
• 1 nagyobb kezeletlen narancs finomra reszelt héja és leve (1 dl)
• 6-8 nagyobb bazsalikomlevél
• 4-5 mentalevél
• só
• fekete bors
• dióolaj

A céklát megmosom és héjával együtt megsütöm, 200°C, 1-1,5 óra, a gumók nagyságától függően. Érdemes süteménysütéshez vagy kenyérsütéshez igazítani, az alsó rácson remekül megsül, és így még energiatakarékos is.

A meghámozott céklát turmixgép kancsójába teszem a többi hozzávalóval (só, bors, dióolaj ízlés szerint), majd leturmixolom.

Hidegen a legfinomabb.

Variációk egy témára. A sült cékla talán még egy kicsit a telet idézi, de ez a friss ízű krém már egyáltalán nem. Az alap, a kecskesajt-dió-sült cékla, egy kevés joghurttal könnyítve, már önmagában is egy üdítő ízű és színű szendvicskrém, sőt, aki úgy gondolja, az itt meg is állhat, de a narancs és a bazsalikom annyira jól illik hozzá, és ez a trió igazából az én egyik nagy tavaszidéző téli kedvencem, szóval én nem tudtam kihagyni belőle.

Nagyon sok magvas fekete kenyérrel az igazi, legalábbis nekem, de nyers zöldségekhez mártogatósnak, vagy a vidám színe miatt gyermekétkeztetéshez is kiválóan alkalmas.

• 15 dkg friss kecskesajt
• 15 dkg sült cékla (tisztítva)
• 1 dl joghurt
• 1 marék dió (3 dkg)
• só
• 1 kisebb narancs héja
• 5-6 nagyobb levél bazsalikom

A céklát megmosom és héjával együtt sütőben megsütöm, 220°C,nagyjából 1 óra, a cékla méretétől függően. (Energiatakarékos megoldás, ha sütemény vagy kenyér sütése közben sül, és egyszerre nagyobb mennyiségben is készíthető.)

A meghámozott, nagyjából feldarabolt céklát a szétmorzsolt kecskesajttal, a száraz serpenyőben enyhén megpirított dióval, joghurttal, sóval és ízlés szerint a finomra reszelt narancshéjjal, széttépkedett bazsalikomlevéllel együtt botmixerrel pürésítem.

Jól záródó edényben, hűtőben tartva napokig eláll.

Lassan gyógyulunk, lassan már otthon az áram is visszatér (legalábbis az e-on holnapra ígérte  a karbantartás befejezését) és hazaköltözhetünk végre a nagyszülőktől. Az utóbbi napokban leginkább a legózásban jeleskedtem, a csöppséggel előszedtük a gyermekkori készleteimet és kis megszakításokkal reggeltől estig csak építettünk (illetve hát hogy is mondjam… Talán legjobb, ha Tamás szavait idézem: “Tamász épít. Nem. Anya épít.”), de a kis megszakításokban azért csak kimerészkedtem a konyhába is. És  mi más lett volna, ha nem savanyú káposzta? A savanyú káposzta nálunk idehaza amolyan téli totemzöldség, apu műve, minden évben taposnak egy hordóval, birssel savanyítják. Szerintem ennek nincs is párja. Csipi szerint sincs, akár magában is hatalmas mennyiségeket képes belapátolni belőle zsenge kora ellenére. A savanyú káposzta C vitamin tartalma igen magas, tehát nagyszerű téli vitaminforrás, és persze ilyen szempontból nyersen a legjobb, ezért az egyik, a saláta nyersen tartalmazza a káposztát. De sütve meg, lapcsánkának, akár húsok mellé köretként, akár önmagában, tejföllel meglocsolva, mellé esetleg egy kevés sült baconnel, egyáltalán nem megvetendő (de sajnos sokkal kevésbé egészséges) téli vacsora.

• Saláta
• 25 dkg savanyú káposzta (kifacsarva mérve)
• 2 alma (35 dkg)
• 1 dl joghurt
• 1 kis fej lilahagyma ( 4 dkg)
• bő maréknyi dió
• 2 tk méz
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 2 ek hidegen sajtolt dióolaj
• 1/2 citrom leve
• só

A joghurtot elkeverjük az olajjal, citrom levével és a mézzel.

Az almát meghámozzuk, durvára reszeljük, összeforgatjuk  az alaposan kicsavart savanyú káposztával, hozzákeverjük a finomra aprított hagymát és a petrezselyemzöldet is. Azonnal összeforgatjuk a joghurtos öntettel. Sózás ízlés szerint, ha elég sós volt a savanyú káposzta, el is maradhat.

A diót száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, durvára vágjuk és megszórjuk vele a salátát tálalás előtt.

• Lapcsánka (12 db)
• 25 dkg savanyú káposzta (alaposan kifacsarva mérve)
• 30 dkg krumpli
• 2 púpos ek liszt ( 3 dkg)
• 1 kis fej vöröshagyma (4-5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek kacsazsír+ a sütéshez
• 1 ek apróra vágott borsikafű (szárítottból 1 tk, jól szétmorzsolva)

A savanyú káposztát ha túlságosan nagy darabos, akkor késsel átvagdossuk. Ha elég vékonyra lett gyalulva, akkor ez nem szükséges. A krumplit meghámozzuk,  a felét durvára, a másik felét finomra reszeljük, majd összedolgozzuk a káposztával és a liszttel. (ezt kézzel lehet a legalaposabban elvégezni)

Finomra aprítjuk a hagymát, majd egy evőkanálnyi zsírban üvegesre sütjük, az utolsó fél percre a finomra aprított fokhagymát is hozzáadjuk. A hagymás zsírt a káposztához keverjük, a finomra aprított borsikafűvel együtt.

A masszából zölddiónyi gombócokat formázunk és ezeket egyenletes vastagságúra, nagyjából egy centisre lapítjuk. Kizsírozott serpenyőben mérsékelt lángon mindkét oldalukon aranyszínűre sütjük a lepényeket.

Megjegyzés: ez így elég rusztikus  a formáját tekintve, de hát a lapcsánka az ilyen. Ha szeretnénk szabályosabbra formázni, akkor a masszát formázógyűrűbe (vagy például fánkszaggatóba, süteménykiszúróba) adagoljuk, villával egyengessük el, sütésnél pedig egy széles pengéjű kés segítségével emeljük el a munkafelületről.

A tél vége felé szép helyi zöldséget már ritkán kapni, de a sárgarépa még ilyenkor is tartja a formáját, tehát téli levesnek ideális. Egyfelől. Másfelől viszont a leves íze üde, akárcsak a színe, szóval egy kis nyarat lehet vele varázsolni a télbe, ha rajtam kívül esetleg valaki másnak is hiányozna már a napsütés…

• 70 dkg sárgarépa
• 1 liter csirke alaplé vagy zsírtalanított húsleves
• 1 fej vöröshagyma (6-8 dkg)
• 1 tk római kömény
• 1 ek koriandermag
• 5 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• 2 dl zsíros natúr joghurt*
• kis csokor petrezselyemzöld

A köményt, koriandermagot mozsárban porrá őrölöm, majd a felhevített olívaolajon fél percig sütöm. Hozzáadom a nagyobb darabokra vágott hagymát és üvegesre sütöm, majd megy mellé a nagyobb darabokra vágott répa és az egészben hagyott fokhagyma is. 2-3 percig kevergetve sütöm a zöldségeket, majd felöntöm az alaplével és sózom. Fedő alatt puhára főzöm a répát. Ez 15-20 perc, tovább főzni nem is érdemes, mert csak veszít a répa az ízéből.

Végül botmixerrel pürésítem.

A simára kavart joghurt és a finomra aprított petrezselyemzöld kerül a tetjére.

* A zsíros natúr joghurt a török joghurt, ezt Debrecenben a Péterfia utcán lévő arab csemegeboltban lehet kapni. Ha azonban ilyen nincs itthon, akkor 2 rész natúr (3,5%) zsírtartalmú joghurtot elkeverek 1 rész zsíros tejföllel, és ezzel helyettesítem. Ebből egyszerre nagyobb mennyiséget szoktam készíteni, a hűtőben eláll és krémlevesekhez, müzlihez, pohárkrémekhez ideális, akárcsak a török joghurt.

Hát mostanában meg ez a kedvenc. Ez sem egy váratlan fordulat a mákos kelt palacsinta és a diós kelt palacsinta után, csupán csak azért váratott magára eddig, mert a mandula aromától ódzkodom (ti. nem jó az íze), és keserű mandula kivonatot pedig csak a nyáron tudtam szerezni a Culinarisban hozzá. Mert mandulásítani kell egy kicsit, attól lesz az igazi. Az általunk ismert mandulás íz ugyanis nem az édes mandulának köszönhető, amit zacskókban vagy héjastól árulnak a legtöbb helyen, hanem a keserű mandulától. Ez egyébként egy ciánvegyület tartalmú, nagy mennyiségben mérgező gyümölcs, de a jellegzetes mandulás ízhez csak néhány szem keserű mandula hozzáadására van szükség kilónként(!) az édes mandulához, és ettől lesz például a marcipán olyan ellenállhatatlan. Az ebből készült alkoholos kivonatból pedig néhány csepp is elég és őszintén szólva az aromák a nyomába sem érhetnek. Egy kicsi üveg 1600 Ft körül volt nyáron, de nagyon kiadós, szerintem évekig kitart majd. Na, ennyi volt az ingyenreklám. (de ha valakit nagyon megijesztettem a mérgezős történettel, akkor még közlöm, hogy a kivonat 4% töménységű (a többi főleg alkohol), vagyis az egész üvegcse elfogyasztása sem okozna különösebb tüneteket. Hacsak alkoholmérgezéseseket nem…)

Tehát recept.

• 12 darab
• 8 dkg rétesliszt (BFF-55)
• 5 dkg darált mandula
• 2 nagy tojás
• 2 dl zsíros tej (vagy 1,5 dl tej+ 0,5 dl tejszín)
• 2,5 dkg vaj
• 2 ek nádcukor
• 1 tk keserű mandula kivonat
• 1 dkg friss élesztő
• 15 dkg mascarpone
• 15 dkg natúr joghurt (vagy zsírszegény tejföl)
• 2 ek (por)cukor

A tejet (és a tejszínt)összemelegítem a vajjal, megvárom amíg a vaj elolvad, félreteszem, amíg kézmelegre nem hűl. Feloldom benne az élesztőt, majd hozzákeverem a lisztet, őrölt mandulát, tojást, cukrot, keserű mandula kivonatot, habverővel simára keverem, majd meleg helyen hagyom kelni, amíg tésztában buborékok nem jelennek meg és az egész meg nem emelkedik kissé.

Felhevített teflon serpenyőben közepes lángon kis merőkanálnyi adagokból további zsiradék nélkül tenyérnyi vastagabb palacsintákat sütök belőle.

A mascarponet a cukorral és a joghurttal simára keverem, majd a palacsinta mellé adom.

Megjegyzés: Készült már fele-fele arányban rétes és teljes kiőrlésű búzaliszttel is, reggelire így is tökéletes volt.

Új sorozat indul a Gasztrotippen, amiben hónapról hónapra egy babáknak készült összeállítás szerepel. A receptek olyan szempontok alapján készültek, hogy lehetőleg szezonálisak legyenek, egészségesek és tápanyagokban gazdagok, a kicsiken kívül a nagyok is örömüket leljék benne, és reményeim szerint még a legválogatósabb kisgyerekek (például az én Pontyom) ízlésének is megfeleljenek.

Tehát joghurtos sárgadinnye krémleves, zöldséges lepények és almás zabpelyhes süti az augusztusi babamenüben a Gasztrotippen!

Hideg sárgadinnye krémleves

A hidegen elkészíthető levesek nagy előnye a gyorsaságon kívül, hogy megőrzik vitamintartalmukat. A sárgadinnye hálás leves alapanyag, magas víztartalma miatt csak kevés joghurt kell mellé, és ha néhány levélke citromfűvel megszelídítjük az ízét, akkor  a válogatósabb gyerekek kedvencévé is válhat. Magas az A és C-vitamin tartalma, és rendkívül gazdag ásványi anyagokban is.

Nagyobb gyerekeknek tipp a tálaláshoz: levesestányérként használjuk a dinnye kivájt héját.

Kicsiknek 8 hónapos kortól adható.

4 adag

1 közepes sárgadinnye (nagyjából 1,3 kg)

1 pohár natúr joghurt (25 dkg)

2-3 ág citromfű (elhagyható)

A dinnyét félbevágjuk, magjait kikaparjuk, majd a húsát kivájjuk és turmixgépbe rakjuk.

Hozzáadjuk a joghurtot és a citromfű lecsipkedett levélkéit is, majd pürésítjük.

Sárgarépás krumplis kelkáposzta tócsni zöldfűszeres joghurttal

A zöldségek sokkal könnyebben csúsznak finoman fűszerezve, reszelve, lepény formában, így a minden gyerek kedvence krumpli és sárgarépa mellé még a kelkáposzta is könnyebben eladható, ráadásul a színes lepény sokkal bizalomgerjesztőbb a kicsik számára, mint a gyanúsan fodros zöld levél. A kelkáposzta gazdag fehérjében és ásványi anyagokban, továbbá B és C vitaminokban, bár azok a sütés során sajnos nagyrészt elbomlanak.

A zöldfűszeres joghurt mellé jó, ha friss zöldfűszerrel készül, itt a kakukkfű helyettesíthető azzal, ami éppen otthon van: tárkonnyal, majorannával, petrezselyemmel, vagy akár snidlinggel is.

Kicsiknek 1 éves kor után adható, miután a tojás bevezetése már megtörtént az étrendjükbe.

16 lepény

30 dkg sárgarépa

20 dkg krumpli

20 dkg kelkáposzta

2 nagyobb tojás

5 dkg liszt

2 ek olaj

2 ág majoranna (vagy 1 tk szárított)

2 ág kakukkfű (vagy 1 tk szárított)

3 gerezd fokhagyma

1 pohár natúr joghurt (25 dkg)

2 ág kakukkfű (vagy tetszőleges zöldfűszer)

só

A zöldségeket durvára reszelem vagy késes robotgéppel felszecskázom. Hozzáadom a tojásokat, lisztet, olajat, sót, a finomra aprított fokhagymát és zöldfűszer leveleket, majd alaposan összegyúrom és tíz percig állni hagyom.

A masszát átkeverem, majd zölddiónyi gombócokat formázok belőle, azokat teflon serpenyőbe teszem, ott lelapítom, és mérsékelt lángon mindkét oldalán aranyszínűre sütöm. További zsiradék hozzáadása a sütés során csak akkor szükséges, ha hagyományos serpenyőt használunk a sütéshez. A mérsékelt láng pedig azért fontos, hogy minden zöldségnek legyen ideje megpuhulni a viszonylag hosszú sütési idő alatt, mielőtt a lepény színt kapna a sütés során.

A mártogatóshoz a lecsipkedett kakukkfű levélkéket mozsárban eldörzsölöm egy kevés sóval, majd a joghurttal elkeverem.

Almás joghurtos zabpelyhes süti

A zabpehely nagyon hasznos a gyerekek számára, nemcsak magas rosttartalma miatt, de kimagasló fehérjetartalma miatt is, ami 17 gr 100 gr gabonában, ez messze a legmagasabb érték a gabonafélék között. Tartalmaz ezen kívül B vitamint, magnéziumot és vasat is jelentősebb mennyiségben.

A süti egyfajta felfújt, vagyis puha, nedves tésztájú sütemény, egy pohár tejjel vagy néhány szem gyümölccsel ideális lehet uzsonnára. Készíthetünk mellé gyümölcsszószt is, a lehető legegyszerűbben, tetszőleges gyümölcsöt pürésítsünk, édesítsük mézzel, savanyítsuk citromlével, ha szükséges, és ha túl sűrű lenne, hígíthatjuk a szószt kevés ásványvízzel is. A nektarinból vagy őszibarackból készült szósz remekül illik ehhez a süteményhez.

Az alma pedig helyettesíthető körtével, keményebb húsú nektarinnal, őszibarackkal is akár.

1 éves kor után adható.

26 cm kapcsos tortaforma

1 pohár (25 dkg) natúr joghurt

2 pohár (20 dkg) finomra hengerelt zabpehely

10 dkg méz

5 dkg vaj

4 tojás

1 púpos tk őrölt fahéj

1 nagyobb alma (nagyjából 30 dkg)

A vajat a mézzel meglangyosítom, hogy mindkettő folyós legyen.

A tojásokat szétválasztom, majd a sárgákat alaposan kikeverem a joghurttal, zabpehellyel, fahéjjal, durvára reszelt almával és az olvadt vajas mézzel.

A fehérjéket kemény habbá verem, majd óvatosan a zabpelyhes masszához forgatom.

Sütőpapírral kibélelt kapcsos formába öntöm a masszát, majd 180°C fokon (gázsütőben) 40 perc alatt megsütöm. Végezzünk tűpróbát a végén, hogy elkészült e a sütemény!

Kisebb, mondjuk 22 cm átmérőjű tortaformában sütve látványosabb, magasabb lesz a sütemény, ekkor azonban a sütési idő meg fog nőni.

A Wasabi étlapján van egy Tokyo tiramisu nevű képződmény, ami mostanában ajándékba jár minden 3300 Ft feletti rendelés mellé a debreceni egység házhoz szállításainál. (aki rendelt már tőlük sushit, az tudja, hogy nehéz nem elérni ezt a limitet)

Nos, leendő sógornő ezt újabban nagyon megkedvelte. Meg a sushit is, de ez már egy másik történet. Félreértés ne essék, nem akarom én őket reklámozni, mert hatalmasat zuhant a színvonal a nyitás óta, azt néha már nem is nagyon nevezném sushinak, amit ők most árulnak, az étterem beülős része pedig egy kész tragédia, de hát ezt a műfajt senki más nem csinálja még a környéken sem, és tudom, hogy ez sok hazánkfia számára megdöbbentő tény, de vagyunk egy páran, köztük a családunk fiatalabb generációjának összes tagja is, akik rajongunk a nyers (vörös ton)halból készült akármiért. Meg aztán egy tálca sushi még mindig könnyebben elérhető, mint egy kiló (mert csak ilyen kiszerelésben árulják) sushi minőségű vörös tonhal a Metroban. Bár a legutóbbi rendelésünk után én erősen gondolkodóba estem ezen megállapítás helytállóságának az átértékelésén.

Na szó mi szó, én most csináltam ilyen tiramisu-féle izét, és elég finom lett, sőt, nagyon finom, de azért nem sok köze lett a Tokyo névre keresztelthez.

Aztán ha valakinél hegyekben áll otthon a matcha, de pont zöldalma likőrje meg nincs, az készítheti nyugodtan limoncelloval is. Mert úgy is finom. De azért zöldalma likőrrel… Hát úgy valami eszméletlen finom.

Mennyiségek: a krémet nem kell túl édesre csinálni szerintem, mert a piskóta és a likőr is édes. Plusz én nem is szeretem a virics dolgokat. A likőrből én inkább a 8 evőkanálnyira voksolnék, mert eszméletlen az íze, bár így elég fejbekólintós desszert lesz. De hát a matcha miatt ez amúgy sem egy baba kategória.

Na most már elég irritálóan kisznobkodtam magam, szóval akkor nem is borzolnám tovább a kedélyeket.

• 4 adag/ 4 kis pohár
• 20 dkg mascarpone
• 20 dkg natúr joghurt (lehetőleg sűrű, zsíros, krémes)
• 2-3 ek cukor
• 7 dkg babapiskóta (~ 8 db)
• 6-8 ek zöldalma likőr
• matcha a tetejére

A babapiskótát műanyagzacskóba teszem és egy nehéz tárggyal darabosra töröm. Nem kell teljesen finom morzsásra, maradjanak benne azért nagyobb darabok.

A mascarponet kikeverem a joghurttal és a cukorral.

Minden pohár aljára szórok egy kevés piskótamorzsát, azt meglocsolom a likőrrel, egy réteg krém, erre ismét piskóta. Likőr, újabb réteg krém.

A tetejére matchat szitálok.