hús nélkül

VKF! 47. – kalandra fel! ami pedig a piknik kosárba kerül: kéksajtos zeller-körte krém, narancsos pórés sertéslapocka, lencse-hajdina saláta karamellizált hagymával, korianderes diós lepénykenyér és mazsolás, gyömbéres csokoládé szeletek

 

Az aktuális VKF! házigazdája, Olzka kirándulni hívott minket. Már hogyne mennénk! Igaz, az időjárás és a család egészségi állapota most nem kedvez a szabadtéri programoknak, de az egy hete tartó szobafogság után az aprónépnek már a fűtött terasz is hatalmas örömet okozott, arról nem is beszélve, hogy számára most hatalmas öröm mindenféle valós élethelyzet imitálása, most van a képzeletbeli csészékből fogyasztott képzeletbeli kakaózások korszaka, így hát nem okozott neki problémát az sem, hogy őzeket és nyuszikat képzeljen a játszósszőnyegén berendezett piknik takaró köré.

A receptek egyszerűek, vagyis pár perc alatt összekészíthetők egy családi kirándulás előestéjén, és a lapocka ugyan igényel némi kitartást, amíg omlósra párolódik, de tennivaló nincs vele az alatt a pár óra alatt. A lencsés hajdina saláta tartalmas, köretként és önmagában is funkcionál, a zellerkrém könnyű ugyan, de még a barátságos, melengető téli ízekben játszik, és remekül passzol a diós lepénykenyérhez. Akárcsak a narancsos gyömbéres lapocka. A zabpelyhes szelet pedig egy könnyen szállítható, és nem is túl egészségetlen csemege, ami percek alatt elkészül, és valószerűtlenül retro életérzést hagy maga után, mivel az íze megtévesztésig emlékeztet a zselés szaloncukorra, de ezen felül, a pikniken kívül akár egy uzsonnásdobozban is megállja a helyét.

  • narancsos gyömbéres lapocka póréhagymával
  • 50 dkg sertésklapocka
  • 2 nagy narancs leve (nagyjából 2 dl) és 1 finomra reszelt héja
  • 1 csokor kakukkfű
  • 1 póréhagyma
  • 4 cm gyömbér
  • 2 tk méz
  • 2 tk koriander
  • 1 tk római kömény
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek vaj

A póréhagymát felkarikázom, a fokhagymát megtisztítom, kés pengéjével meglapítom.

A lapockát nagyjából 5 cm vastag szeletekre vágom, megszórom a porrá őrölt római köménnyel és korianderrel, majd az olívaolaj és vaj keverékén körbesütöm  nagy láng felett, amíg színt kap, mellédobom a pórét, fokhagymát, felöntöm a narancs levével, hozzáadom a finomra reszelt héját, a kakukkfűből kötött csokrot, mézet és a finomra aprított gyömbért. Sózom, összeforralom, majd lefedem és a legkisebb lángon addig párolom, amíg a hús omlóssá válik, az összes zsír kiolvad belőle. Ha szükséges, közben vízzel pótolom a hús alatt a szaftot.  Ez nagyjából 2 óra.

Ezt követően leveszem a fedőt, és nagy láng felett beforralom a szaftot, a kakukkfüvet kidobom belőle. Kihűtöm, feldarabolom, és szaftjával együtt tálalom.

  • lencsés hajdinasaláta
  • 15 dkg lencse
  • 15 dkg hajdina
  • 45 dkg vöröshagyma
  • 1 ek méz
  • 2 tk garam masala (házilag is elkészíthető, recept itt)
  • 3,5 dkg aszalt paradicsom (fűszeres olajban eltett, lecsöpögtetve)
  • 3 ek olívaolaj
  • 1-2 ek fehérborecet

A lencsét pár órára beáztatjuk, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. A hajdinát haraphatóra főzzük enyhén sós vízben, leszűrjük, majd a lencséhez keverjük.

A hagymát vékony karikára vágjuk, majd az olívaolajon a mézzel elkeverve nagyon kis láng felett lassan karamellizáljuk, amikor már világos aranyszínű, megszórjuk a garam masalával és még 2-3 percig sütjük. A lencsés hajdinához keverjük, hozzáadjuk a finomra aprított aszalt paradicsomot és a fehérborecetet, sózzuk, ízlés szerint.

  • diós lepénykenyér
  • 30 dkg liszt (1/3-a lehet rozsliszt)
  • 5 dkg joghurt
  • 1 dl víz
  • 1 dkg friss élesztő
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 tk cukor
  • 1 púpos tk só
  • 5 dkg dió, durvára vágva
  • 2 tk koriander, porrá őrölve

A lisztet elmorzsolom az élesztővel (aki úgy biztonságosabbnak érzi, az előtte a vízet keverje el pár kanál liszttel, a cukorral és futassa fel az élesztőt), majd a dió kivételével a többi hozzávalóval összegyúrom, alaposan kidolgozom, amíg rugalmas, közepesen kemény, fényes tésztát kapok belőle. A kelesztőtálat letakarom, majd a tésztát duplájára kelesztem.

Miután megkelt, hozzáadom a durvára vágott diót, átgyúrom, hat gombócra osztom, és minden gombócot lisztezett deszkán vékony (3-4 mm) lepénnyé nyújtok ki, majd sütőpapírral bélelt tepsire teszem. 10 percig pihentetem.

Előmelegített sütőben 220 C fokon 12 perc alatt hólyagos, arnyszínű lepényeket sütök belőle.

  • körtés zellerkrém
  • 1/2 zellergumó (25 dkg)
  • 1 nagy körte (25 dkg)
  • 1 salotta
  • 5 dkg vaj
  • 1 csokor kakukkfű
  • 5 dkg kéksajt (Dorblue vagy Danish Blue cheese)

A zellert, körtét, meghámozom, a körte magházát kivágom, nagyjából centis kockákra vágom. A salottát megtisztítom, felkarikázom. A vajon lassan aranyszínűre sütöm a zellert és a salottát, majd hozzáadom a körtét is, a csokorba kötött kakukkfüvet és kis lángon fedő alatt puhára párolom.  Végül beforralom, ha sok levet enged a körte, majd kidobom a kaukkfüvet, sózom, hozzáadom a kéksajtot és botmixerrel pürésítem.

  • mazsolás csokoládés zabszelet
  • 2 db 9×20 cm-es szögletes szilikonos formához
  • 20 dkg étcsokoládé (85%)
  • 5 dkg méz
  • 6 dkg nagy szemű aranymazsola
  • 6 dkg kandírozott gyömbér
  • 5 dkg zabpehely
  • pár csepp narancsolaj vagy frissen reszelt narancshéj
  • 1 mk őrölt fahéj

A zabpelyhet száraz serpenyőben enyhén megpirítom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a széttördelt csokoládét és a fahéjat, kevergetem, amíg felolvad. Ha nem olvad meg eléggé, akkor pár másodpercre vissza lehet még rakni a tűzre kis láng fölé. Hozzáadom a durvára aprított kandírozott gyömbért és mazsolát, a mézet, a narancsolajat/héjat, összekeverem, majd szilikonos vagy folpackkal bélelt formába egyengetem, alaposan lenyomkodom, hogy ne maradjon túl sok levegő a masszában, majd kihűtöm és hidegen szeletelem.

 

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

gyors vacsora 3.: sütőtökös póréhagymás tarhonya

2012. február 17., péntek | hús nélkül, tészta | Nincs hozzászólás

Szeretjük a tarhonyát, írtam már? Szeretjük a klasszikus módon, pörkölthöz, de újabban számos más formában is készül, ezek közül a leginkább (legalábbis állagában) rizottóhoz hasonlító változat a kedvenc. Érdemes  a sajtokkal is kísérletezni, ehhez az ételhez például az érett tehénsajt remekül passzol ( szerintem a mádi sajtkészítő remekbeszabott darabja a legjobb ebebn a témakörben, de ez most például pont egy Garabonciás sajttal készült), de ennek hiányában a parmezán vagy grana padano sem fogja elrontani. A sütőtök és póré pedig nem igényel különösebb magyarázatot, egyszerűen imádom őket.

sütőtökös póréhagymás tarhonya

20 dkg tarhonya

6 dl húsleves

1/2 szál póréhagyma

30 dkg sütőtök (tisztítva mérve)

0,5 dl száraz fehérbor

1 ek vaj

1 ek olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

1 csokor kakukkfű

1 marék reszelt parmezán vagy érett tehénsajt (3-4 dkg)

A pórét kettévágom hosszában, majd vékony félkarikákra vágom. A sütőtököt felkockázom. A vaj és olívaolaj keverékén körbepirítom a tarhonyát, majd hozzáadom a sütőtököt, azzal is pirítom, majd hozzáadom a pórét, megfonnyasztom, hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, csokorba kötött kakukkfüvet, felöntöm a borral, beforralom. Sózom, majd felöntöm a húslevessel, és fedő alatt addig főzöm, amíg a tarhonya haraphatóra puhul. Közben gyakran kevergetem.

Végül hozzákeverem a reszelt sajtot, kidobom a kakukkfüvet és tálalom.

Címkék: , , , , ,

gyors vacsora 2.: tejszínes pirított gomba parmezános puliszkával

2012. február 17., péntek | hús nélkül, zöldség | 4 hozzászólás

Nem feledkeztem ám meg a gyors vacsora sorozatról, csak most épp van időm esténként főzőcskézni Férj hazaérkezése után, aki esténként átvállaja (mert hát Csipi nem is hagy neki más választást) a beteg gyermek ápolását. Az ebédek viszont továbbra is rohanósak, hiszen rengeteg tennivalóm akad idehaza is, nyomdázni meg “vízfestézni” igen nagy felelősség.

Ez egy klasszikus étel, néhány apró változtatással, nem is nagyon ragoznám, barna csiperkével remekül működik, és tényleg fél órán belül elkészíthető.

  • tejszínes pirított gomba parmezános puliszkával
  • 2 főre
  • 25 dkg barna csiperke
  • 1 salotta
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 3 nagyobb ág kakukkfű
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • 0,5 dl tejszín
  • 1 ek vaj
  • 1 ek olívaolaj
  • fekete bors
  • 2 dl kukoricaliszt
  • 3 dl tej
  • 3 dl víz
  • 1 bő maréknyi parmezán
  • 2 dkg vaj

A gombát megtiszítom, négybe vágom. A salottát finomra aprítom, a fokhagymát szintén. A vaj és olívaolaj keverékén nagy láng felett addig pirítom a gombát, amíg aranyszínt kap, majd hozzáadom a salottát is és mérséklem a lángot. Ha a hagyma üvegessé válik, megy hozzá a fokhagyma, az egészben hagyott ág kakukkfű és a fehérbor. Beforralom, sózom, borsozom, hozzáadom a tejszínt és összeforralom.

Közben a vizet és a tejet sózom, összeforralom, beleszórom a kukoricalisztet állandó kevergetés közben, majd addig főzöm, gyakran kevergetve, amíg besűrűsödik. Lehúzom a tűzről, belekeverem a vajat és a reszelt parmezánt.

A puliszka tetejére szedem a gombát, így tálalom.

Címkék: , , , , ,

B.Ú.É.K. 2012.! Gránátalmás karamellizált répás lencsesaláta és aszalt vörösáfonyás mákos brownies

2012. január 1., vasárnap | desszert, hús nélkül, saláta | 25 hozzászólás

Sokan szerették a 2011. évet, nekem nem volt a kedvencem. Bár a blogról eltűntek a személyes hangvételű írások, most mégis kivételt teszek, jön az új év, ilyenkor kicsit érzelgőssé válok. (és ez most nem is a pezsgő miatt van…)

Régen ha örömöm, bánatom volt, azt gyakran megosztottam a blogon olvasókkal, hogy ez jó volt-e vagy rossz, nem tudom, mindenesetre akkor nekem jól esett. Talán sok akkori olvasóm nem is másért maradt az oldalamon, csak a Csipiről szóló történetekért, a róla készült fotókért. Ha ők ezt olvassák még, akkor tőlük ezúton is elnézést kérek. Mert a gyerkőc cseperedett, rendkívül érzékeny lelkű mini emberré vált, és már nem éreztem tisztességesnek vele szemben, hogy pelenka nélkül készült képeket tárok róla a nyilvánosság elé, vagy ha néha őt nem pont a legkedvezőbb színben feltüntető vicces sztorikat mesélek. Meg aztán változott is valami ebben a mi gasztroblogger világunkban, a személyes hangvétel, a hosszas bevezetések eltűntek, de nem erről akarok most írni, mert ez messzire vezetne, és nem is igazán szeretnék foglalkozni vele.

Szóval az elmúlt év mérlege nálunk, nálam: visszamentem dolgozni, Csipi bölcsődés lett. Sok minden megváltozott a munkahelyemen az elmúlt három év alatt, nem épp kedvező irányba. Kínszenvedés a munka, nem azért, mert el kell végezni, hanem mert eszközök, idő és emberek híján vagyunk, a legalapvetőbb dolgokért is olyan áldozatokat kell hozni, amire korábban nem is gondoltunk. Iszonyatosan megterhelő, fizikailag, lelkileg, szellemileg. Ráadásul a férjemmel mindketten ugyanott, ugyanabban dolgozunk, és néha, amikor a nap végén már a sírás kerülget minket, nemcsak hogy támaszt nem tudunk nyújtani egymásnak, de sokszor egyszerűen azt sem értjük, miért vagyunk még itt, miért csináljuk mi mindezt. Közben pedig próbáljuk a munkánkat úgy végezni, hogy a pici gyerkünk otthon ne észleljen belőle semmit. De nem lehet. Mert ügyelni el kell menni, és akkor anya nincs, és neki összedől a világ. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit az én pici háromévesem, aki minden este, amikor nem jövök haza, szentül meg van róla győződve, hogy én már őt nem szeretem, és elvesztette az ő anyukáját. Zavarodott, frusztrált pici ember lett, aki bármit elkövetne azért, hogy én ne menjek többet dolgozni (megjegyzem, ezzel már sokszor én is így vagyok). Egy időben minden éjjel belázasodott, amikor nem mentem haza, és minden reggel hat órakor pontban jött a hívás: 40 C fok fölé kúszott a hője. Akkor maradt velem otthon, és a láza, betegsége ellenére boldog volt. Aztán már nem tudtam hazajönni reggel, mert maradni kell, egyre tovább, minél kevesebb ember van, hiszen a munka adott, el kell végezni, akárhogyan is. Most már nem reggelre lázas, hanem szinte folyamatosan beteg, de még ezt sem bánja, ha néha úgy alakul, hogy a nagymamák helyett én maradok itthon vele. Én azt gondolom, nem létezik akkora mértékű béremelés, amivel ezt kompenzálni lehetne.

Aztán az idén elvesztettünk három babát.

A legutolsót, akiről azt hittük, már velünk marad, nem is olyan régen. Erről még mindig nem tudok írni túl sokat, beszélni is alig. Egész életmeben rengeteg gyereket, nagy családot szerettem volna, aztán amikor kiderültek az egészségi problémáim, azzal vígasztaltam magam, hogy nem baj, két gyerekkel is szép a család, annyi meg talán még így is sikerül. Csipi útja sem volt könnyű, ő is két pici elvesztése után, és kilenc hónap teljes bizonytalanságot követően érkezett meg hozzánk. De ő azon túl, hogy megváltoztatta az életünket és olyan sokat adott nekünk, amiről pár bekezdésben írni sem lehet, a megszületésével azt is jelentette, hogy  a második babával már könnyebb lesz. Hát nem lett. Négy picit vesztettünk el azóta, én pedig mostanra már a maradék reményt is feladtam, hogy valaha megszülethet a második kisbabám. A terhességek és vetélések felemésztették a testemet, lelkemet, és el sem tudom képzelni, hogyan szokom majd hozzá a gondolathoz, hogy nem lehet több gyermekem.

Hogy mindezek közepette hogy írtam mégis a blogot? Mert ez maradt az egyetlen dolog, ahol felengedhettem egy kicsit, amikor nem gondoltam másra, ezt  örömmel csinálhattam, a főzés, fotózás kikapcsolt és megnyugtatott. Ráadásul a kisfiammal együtt “írjuk” már egy ideje, ő is tanul sütni, fotózni és végtelenül élvezi. A fotózást, a sütést és az együtt töltött időt is.

Szóval a 2011 szörnyű év volt, örülök hogy vége. Ennyi, ami eddig a blogból kimaradt.

Azoknak pedig akik a receptekért és könnyed hangvételért járnak ide, ígérem, hogy a következő kifakadásra 2012. szilveszterénél hamarabb nem kerül sor. (sőt, remélem, akkor sem, és aztán sem,  és soha többet)

Két receptet hoztam, ezt vittem be ma vacsorára az én édes férjemnek, aki a szilvesztert és az új év első napját is munkával tölti.

  • mákos aszalt vörösáfonyás brownie
  • 10 dkg étcsoki (65%)
  • 10 dkg vaj
  • 15 dkg nádcukor
  • 4 tojás
  • 2 púpos ek kakaópor (holland)
  • 2 ek mák (2 dkg)
  • 4 ek darált mák (6 dkg)
  • 5 dkg aszat vörösáfonya
  • 1/2 narancs finomra reszelt héja és 2 ek a levéből
  • 1 ek vaníliakivonat (házi, helyette használható 1 ek vaníliás cukor)

A vajat az összetört csokival megolvasztom. Hozzáadom a kakaót, a mákokat, a cukrot, narancs héját, levét, vaníliát, a késsel durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a tojások sárgáját majd alaposan összekavarom. .

A tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a csokoládás masszához forgatom.

Szilikonos formába, vagy kivajazott, kilisztezett (esetleg darált mákkal kihintatt) szögletes formába öntöm.

Előmelegített sütőben 180C fokon 30 perc.

Tespiben hűtöttem ki, mert melegen kissé törik. Túlsütni nem érdemes, akkor jó, ha kicsit lágy marad a közepe.

  • gránátlamás karamellizált répás lencsesaláta
  • 25×22 cm szögletes sütőforma
  • 25 dkg lencse
  • 1 narancs kifacsart leve és a felének a finomra reszelt héja
  • 1 nagyobb gránátalma
  • 35 dkg répa
  • 1 ek méz
  • 2 ág kakukkfű
  • 1+4 ek olívaolaj
  • 1 nagy csokor petrezselyem
  • opcionális: lilahagyma
A lencsét beáztatom, lehetőleg egy éjszakára, majd másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.
A répát metisztítom, majd fél centis kockákra vágom. Egy evőkanálnyi olívaolajon a mézzel és a kakukkfűvel együtt kis lángon, lassan sütni kezdem a répát, sütés közben sózom. Ha kezd aranyszínt kapni, lehúzom a tűzről és kiszedem a kakukkfű ágakat.
A gránátalmát félbevágom, majd a héját külsejét kés nyelével/sodrófával/fakanállal csapkodni kezdem, így a magok kipotyognak belőle (ez a módszer akkor működik, ha igazán érett gánátalmát kapunk. Nekem most apukám vett szép érett, csecsemőfejnyi darabokat (100 Ft/db áron) a debreceni Metro melletti zöldségesnél). Ha ez nem járható út, akkor kiskanállal kivájom, és a hártyákad kicsipkedem a magok közül.
A megpuhult lencsét leszűröm, majd hozzáreszelem a narancs héját, ráfacsarom a levét. Hozzáadom a répát, gránátalma magokat, finomra aprított petrezselymet és összeforgatom.
A lilahagymáról: eredetileg akartam tenni bele, de mivel Férjnek vittem, aki egész hosszú időn át lesz emberek között, először a lilahagymát kihagytam, és később akartam keverni a saját részünkbe. Erre azonban nem került sor, mivel Férj szerint így is remek, kerek az íze, és Csipi is meg van vele eddig elégedve. Viszont aki nem tudja elképzelni a lencsesalátát hagyma nélkül (például én), az bátran tegyen hozzá finomra aprított édeskés lilahagymát vagy salottát, azzal is igazán remek.

 

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Üveges gasztroajándékok: currys kesukrém, aszalt paradicsomos, datolyás feta

2011. december 22., csütörtök | hús nélkül, üveges | Nincs hozzászólás

Két sós ajándék, ami nálunk ugyan nem ajándékba, hanem házi felhasználásra készült, de igazából pár perc alatt összeállítható, karácsonyi ajándéknak sem utolsó finomságok következnek. A kesukrém a földimogyoróvaj mintájára készült, izgalmas fűszerekkel gazdagítva, és pirított lepénykenyérrel, tortilla chipsszel igazán isteni, de húshoz, szószokba is kiváló lehet. A pácolt feta pedig akár vendégváró falatkaként is működik, koktélnyársakra tűzve pár szemmel a mellette lévő aszalt paradicsomból, datolyából, de pirítósra halmozva is nagyon finom. A fetának jót tesz, ha néhány napig hűtőben pihen, a kesukrém viszont azonnal fogyasztható, tehát a karácsonyi hajrában is még gond nélkül elkészülhet.

  • currys kesukrém
  • 20 dkg kesudió (pörkölt, sózott)
  • 2 ek földimogyoró olaj
  • 1 ek madras curry
  • 1 ek nádcukor (porrá őrölve)

A földimogyoró olajban átforrósítom a curry fűszereket, majd elkeverem a kesudióval, cukorral.

Késes robotgépben addig darálom, amíg krémes nem lesz.

Sterilizált üvegekbe töltöm.

  • aszalt paradicsomos, datolyás feta rozmaringgal
  • 20 dkg feta
  • 5 dkg olajban eltett aszalt paradicsom (lecsöpögtetve)
  • 5 dkg datolya
  • 2 nagyobb ág rozmaring
  • olívaolaj

A fetát két centis kockákra vágom. Az aszalt paradicsomot, datolyát centis-félcentis darabokra vágom. Egy sterilizált befőttesüvegbe teszem a megmosott, leszárított rozmaring ágakat, majd belerétegezem a fetát, aszalt paradicsomot, datolyát. Annyi olívaolajat töltök rá, amennyi ellepi. Pár napig hűtőben érlelem felhasználás előtt.

Címkék: , , , , , ,

VKF! 46.-VKF! Vega Koszt& Fabula:Kókusztejes karfiol kesudióval, joghurtos csicseriborsó krémleves

2011. december 17., szombat | hús nélkül | Nincs hozzászólás

Nana, a Vegasztrománia blog írója az aktuális VKF! témájának a húsmentes ételeket, mellé pedig egy történetet választott, ki, miért, hogyan, hányszor vált vegává, akár egy rövid időre is.

Nos, én nem vagyok vega, nehéz lenne letagadnom. Olyan családban nőttem fel, ahol minden nap, szinte minden étkezésre hús készült valamilyen formában, és én ezzel az ellátással teljesen meg is voltam elégedve. Bár városban éltünk, nagymamám még tanyán nőtt fel, a gazdálkodástól sosem tudott elszakadni, így mi neveltük az állatokat, a húsuk pedig gyakran került az asztalra. Szerettem én  a zöldségeket, gyümölcsöket, de csak köretnek. Ez eddig nem egy vega történet.

Aztán ahogy felnőttem, választott szakmám miatt egyre többet foglalkoztam az egészséges táplálkozással, annak az egészségi állapotra gyakorolt hatásával, és amit tanultam, igyekeztem a konyhában is hasznosítani. Majd megismerkedtem a férjemmel, aki azon túl, hogy imádja a zöldségeket, veleszületett anyagcsere betegséggel is rendelkezik, amit a gyógyszeres kezelés mellett diétával is igyekszünk karbantartani. Mellette a főzés még inkább más irányt vett. Ezután már nem volt mindennapos nálunk a hús, a zsírosabb ételek is elmaradtak, még tudatosabban kezdtem főzni, egyre több zöldséget, gabonát, gyümölcsöt használtam. A húsról lemondani persze nem tudtunk, nem is akartunk teljesen, inkább azt az utat választottuk, hogy hetente 3-4 alkalommal készül csak belőle étel, és igyekszünk mindig jó minőségű, megfelelő körülmények között tartott állatok húsát felhasználni. A házi disznótorok továbbra is megmaradtak, mi töltjük, füstöljük a kolbászt, újabban már a bárányt is mi vágjuk, de a hét nagyobbik részében bizony húsmentes étel kerül az asztalra. Cserébe a kisfiam imádja a zöldségeket, a főzelékek a kedvencei, csak igazán jó minőségű húsból hajlandó enni, a férjem vizsgálati eredményei pedig jó ideje már a kívánt tartományokban mozognak.

Ez a történet. Most pedig az étel. Szerintem zöldségekből főzni nagyon izgalmas dolog. Rengeteg íz van bennük, bátran kombinálhatóak egymással, fűszerekkel, tejtermékekkel. Ez az étel például most a kisfiam egyik kedvenc alapanyagából készült, karfiolból, amit kókusztejjel, fűszerekkel és kesudióval gazdagítottam. Nagyon finom, egyszerűen elkészül, és egyáltalán nem volt hiányérzetünk a vacsora után.

  • kókusztejes karfiol kesudióval
  • 1 fej karfiol (tisztítva 50 dkg)
  • 10 dkg vöröshagyma
  • 200 ml kókusztej (100%)
  • 2,5 dl zöldség alaplé*
  • 10 dkg kesudió (pirított, sózott)
  • 2 púpos tk garam masala fűszerkeverék**
  • 2 ek olívaolaj

Egy magas falú, szélesebb edényben az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a garam masalat és átpirítom. Hozzáadom az apró rózsákra szedett karfiolt, majd felöntöm a zöldséglével és fedő alatt roppanósra párolom.

Leveszem a fedőt, nagy láng fölött beforralom a zöldséglét a karfiol alatt, hozzákeverem a kesudiót, felöntöm a kókusztejjel, összeforralom.

Párol jázminrizzsel tálalom, és ha akad otthon friss korianderzöld, kerülhet az is a tetejére, de anélkül is finom.

Aztán egy leves, bár itt kicsit könnyebb a dolog , hiszen a zöldségekből készülő levesek nem mennek ritkaságszámba a húsevő családok asztalán sem. Csicseriborsó és burgonya az alap, ezektől lesz krémes, gazdag textúrájú a leves, a fűszerek pedig itt is karakteressé teszik a végeredményt.

  • csicseriborós krémleves joghurttal
  • 20 dkg csicseriborsó
  • 1 liter zöldség alaplé*
  • 2 kis szem burgonya (20 dkg)
  • 1 fej hagyma (10 dkg)
  • 1 ek koriander
  • 1 ek római kömény
  • 4 cm gyömbérgyökér (vagy 1 tk szárított, őrölt)
  • 2 dl zsíros joghurt (ha van görög, ha nincs 1/3-2/3 arányban tejföl és natúr joghurt keveréke)

A csicseriborsót előző nap átmosom, beáztatom, másnap átöblítem és a zöldség alaplében megfőzöm. Közben a keletkező habot leszedem. Leszűröm, és a főzőlevet is félreteszem.

A hagymát felkockázom, a koriandert, római köményt mozsárban porrá őrölöm, majd az olívaolajon megpirítom a fűszereket. Ha illatozni kezdenek, hozzáadom a hagymát, és üvegesre sütöm. Felöntöm a csicseriborsó főzőlevével, és még annyi vízzel, hogy az összes folyadék 1 liternyi legyen. Hozzáadom a megpuhult csicseriborsót, a felkockázott krumplit, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.

Végül botmixerrel pürésítem a levest és hozzákeverem a joghurtot is.

A tetejére kerülhet finomra aprított korianderzöld vagy petrezselyemzöld is, de anélkül is finom.

 

 

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

**A garam masala készen beszerezhető fűszerkeverék, keleti fűszerboltok általában tartják, de házilag is elkészíthető az ezen a linken található recept alapján. Én egy kicsit változtattam az arányokon, ha nem jutok el a kedvenc fűszerboltomba, így készítem:

  • 30 zöld kardamom tok
  • 5 fekete kardamom tok
  • 15 szegfűszeg
  • 4 db szerecsendió (lereszelve)
  • 4 db fahéjrúd (porrá őrölve)(nagyjából 4 púpos tk őrölt)
  • 4 ek római kömény (az eredeti receptben 5 ek)
  • 4 ek koriandermag(az eredeti receptben 2 ek)
  • 1 ek édesköménymag
  • 1 ek fekete bors(az eredeti receptben 1 tk)
  • 1 ek szárított, őrölt gyömbér (az eredeti receptben nem szerepel)
  • 1 tk lepkeszegmag(az eredeti receptben 1/2 tk)

A hozzávalókat száraz serpenyőben, kis láng fölött enyhén megpirítjuk amíg illatozni kezdenek, majd lehúzzuk a tűzről, kihűtjük és porrá őröljük. Elektromos kávédarálóval, kis adagokban a legegyszerűbb.

Sok garam masala keverék recept tartalmaz babérlevelet is, szintén porrá őrölve, szárazon pirítva, és szárított, őrölt gyömbért is, ezt is lehet hozzá adni ízlés szerint.

 

Címkék: , , , , , , , ,

Zelleres körtés rizottó camembert-rel

2011. december 9., péntek | hús nélkül, rizottó | Nincs hozzászólás

Ismét egy rizottó, nem tehetek róla, imádom ezt a műfajt. Ahogy a család legifjabb tagja is. Az adventi karácsonyfa naponta felfedezésre kerülő, többnyire finom édességet rejtő kis zsákjaival nehéz versenyeznem, így kénytelen voltam a legkedveltebb ételt bevetni: rizottó készült, egy kicsit a télre hangolva. Körte, zeller és camembert került bele, meg egy ágacska rozmaring és egy igazán könnyű vacsora született, csak hogy maradjon hely a kis pocakban az csokoládénak is (azt meg itt jelentem: szülőként elbuktam, a gyerek az orromnál fogva vezet, képes volt elhitetni velem, hogy a jó minőségű étcsokiból aszalt gyümölcsökkel meg magokkal készült házi csoki, bonbon, miegymás nem is igazi édesség. Hát persze…)

  • 2 főre
  • 2 dl rizottóhoz való rizs
  • 6-8 dl zöldség alaplé
  • 0,75 dl gyümölcsös száraz fehérbor
  • 1 cikk zellergumó (nagyjából 6-8 dkg)
  • 1 salotta (vagy 3-4 dkg édeskés hagyma)
  • 1 kisebb ág rozmaring
  • 1 kis körte (15 dkg)
  • 1,5 ek olívaolaj
  • 1,5 dkg vaj
  • 6-8 dkg camembert

A hagymát finomra aprítom, a zellert szintén igen apró kockákra vágom. Az olívaolajon üvegesre sütöma hagymát a zellerrel, hozzáadom a rizst, majd kis láng felett addig sütöm, amíg a rizs áttetszővé válik (de nem pirul). Felöntöm a borral, addig forralom magyobb lángon, amíg elforr a bor, hozzáadom az egész ág rozmaringot,  majd elkezdem apránként felöntögetni az alaplével, közben gyakran kevergetve.

Amikor a rizs már puha, de a közepe még harapható, hozzáadom a vajat, a meghámozott, durvára reszelt körtét, alaplével beállítom a sűrűségét, majd összeforralom. Végül hozzákeverem a kisebb kockákra vágott camembert-t, majd tálalom. Pár vékony szelet camembert-rel lehet díszíteni is.

 

Címkék: , , , ,

Kelkáposztás gombás tarhonya rizottó módra

2011. november 9., szerda | babának, hús nélkül, tészta | 2 hozzászólás

Ismét egy régebbi recept következik, de szerencsére most is aktuális, ami az hozzávalókat illeti. A rizottó nagy kedvenc nálunk, főként a kisfiam imádja, mostanában pedig egyre többet kísérletezek a különböző alapanyagok rizottó módszerrel való elkészítésével, mivel a krémes, ízes végeredmény miatt a gyermek így szinte bármit megeszik. A gersliből készült után a tarhonyából főzött változat aratott elsöprő sikert, ami nem is csoda, hiszen a tarhonya amúgy is nagy kedvenc, és ebben az estben az elkészítés nem is áll távol a tarhonya  hagyományos elkészítési módjától.

A zöldségekkel gazdagított tarhonya önmagában is megállja a helyét, de köretként is nagyon finom.

  • 2 főre
  • 20 dkg tarhonya
  • 6 dl lezsírozott, átszűrt húsleves vagy csirke alaplé
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • 20 dkg gomba (pl barna csiperke vagy champignon)
  • 15 dkg kelkáposzta
  • 1 kis fej vöröshagyma (4-5 dkg)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 ág majoránna ( vagy 1 kk szárított)
  • 2 ek kacsazsír
  • 1 tk nádcukor
  • 1 maréknyi érlelt, aromás, kemény tehéntejből készült sajt vagy parmezán

A gombát félbe, majd vékony szeletekre vágom, a kelkáposztát vékonyra csíkozom. A hagymát, fokhagymát finomra aprítom.

A kacsazsír felén a cukrot megolvasztom,  majd rádobom a kelkáposztát és nagy lángon, gyakran rázogatva addig sütöm, amíg enyhe karamellás aranyszínt nem kap a zöldség, de nem puhul meg teljesen. Sózom, kiszedem a serpenyőből, félreteszem.

A maradék zsír felét a serpenyőbe teszem, majd üvegesre sütöm rajta  a hagymát. Hozzáadom a gombát és nagy láng felett, gyakran kavargatva addig sütöm, amíg enyhe színt kap. Kiszedem a serpenyőből, félreteszem, majd a serpenyőbe teszem a maradék zsírt. Aranyszínűre pirítom rajta a tarhonyát, majd felöntöm a borral. Elforralom az alkoholt, majd elkezdem felöntögetni a húslevessel, hozzáadom a majoránnát, sót és a hagymás gombát is. A húslevest addig adagolom hozzá, amíg a tarhonya megpuhul (de nem fő szét), közben gyakran kevergetem.

Végül beállítom a sűrűségét húslevessel, úgy jó, ha enyhén folyós, leveses marad, összeforralom, lehúzom a tűzről, kiszedem belőle a majoránna ágat,  majd belekeverem a reszelt sajtot és a pirított kelkáposztát. Borsozom, ízlés szerint.

Önmagában, vagy natúr sültek mellé köretnek is nagyon finom.

Megjegyzés: a zsiradékot fele-fele arányban olívaolajjal és vajjal helyettesítve, a húsleves helyett pedig zöldség alaplevet használva remek vegetáriánus fogás is lehet.

 

Címkék: , , , , ,

Variációk kékszőlőre

2011. szeptember 29., csütörtök | hús nélkül, tészta, üveges | Nincs hozzászólás

Mit is írhatnék, szezonja van és imádom. Az első recept egy savanyított szőlő- hát jobb név híján nevezzük befőttnek, valójában egy leginkább húsok mellé való fűszeres kompót, amit már évek óta szeretnék kipróbálni. Sok angol nyelvű receptet lementettem, de végül csak egy saját kreáció valósut meg belőle.

Sült kacsacomb és serpenyőben pirított krumpli mellé tökéletes.

szőlőbefőtt

  • 2×750 ml befőttesüveghez
  • 1 kg kékszőlő
  • 3 dl vörösborecet
  • 4 babérlevél
  • 3 ek mustármag
  • 2 ek borókabogyó
  • 1 ek szegfűbors
  • 5 ek cukor

A szőlőt alaposan megmosom, leszárítom, leszemezem. Befőttesüvegekbe rakom, viszonylag szorosan, de lehetőleg úgy, hogy a szemek minél kevésbé sérüljenek.  Az egészben hagyott fűszereket és a cukrot 0,5 liter vízzel felforralom, nagyjából 10 percig főzöm. Hozzáadom az ecetet, összeforralom, majd azonnal, még forrón, a fűszerekkel együtt a szőlőre merem. Annyi levet öntök rá, ami a szemeket teljesen ellepi.

Az üvegeket lezárom, majd ha kihűlt, hűtőben tárolom.

Megjegyzés: Ez így nem tartható el túl sokáig, viszont ha a szőlőszemeket a forró ecetes lébe szedjük, összeforraljuk és így adagoljuk szét üvegekbe, a lezárásra szolgáló celofán két rétege közé pedig késhegynyi szaliclit teszünk,  majd a kész befőtteket dunsztba tesszük 2-3 napra, utána hideg helyen tárolva hónapokig eláll.

Aztán egy nagyon gyors recept, igazán sietős hétköznapokra, vagy ügyelet utáni magányos ebédekre.

A kéksajt-szőlő páros szerintem igazán isteni, készült belőle már egy előétel, palacsintával , ami a mai napig nagy kedvenc, és most ez a sokkal gyorsabb linguine, ami tulajdonképpen variációnak számít a már ismert témára.

kéksajtos diós linguine kékszőlővel

  • 1 főre
  • 10 dkg linguine
  • 15 dkg kékszőlő (leszemezve)
  • 2 dkg vaj
  • 1 salotta
  • 1 kis ág rozmaring
  • 1 ek balzsamecet
  • fél marék (2-3 dkg) dió
  • 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese vagy Roquefort)
  • dióolaj

A szőlőszemeket kettévágom (+/- kimagozom, türelemtől függően). A vajat egy szélesebb serpenyőben addig hevítem a durvára vágott dióval és a finomra aprított salottával mérsékelt lángon, amíg a vaj enyhén barnulni kezd. Ezután hozzáadom az egészben hagyott rozmaringot, a szőlőt, majd egy-két percig együtt sütöm nagyobb láng felett.

A linguinet időközben kifőzöm, leszűröm, majd összeforgatom a szőlővel.

Tálalásnál rámorzsolom a kéksajtot,  locsolok rá dióolajat.

 

 

 

Címkék: , , , , , ,

Uzsonnásdoboz

Készült egy összeállítás a Kifőztük magazin aktuális számába az iskolakezdésre egészséges, könnyen elkészíthető uzsonnára, tízóraira csomagolható finomságokból. Szendvicsbe való krémek, muffinok, saláták, én az alábbi receptekkel készültem. A magazin még több recepttel pedig innen letölthető!

Sült padlizsános juhtúrós krém

3 kisebb padlizsán ( 80 dkg)

10 dkg juhtúró

1 fej (10 dkg) édes vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2+3 evőkanálnyi olívaolaj

1,5 teáskanálnyi római kömény

A padlizsánokat hosszában félbevágjuk, majd vágási felülettel felfelé 200 C fokos sütőben 40-45 percig sütjük, amíg a belsejük puha, a vágási felületük pedig aranyszínű lesz.

A hagymát felaprítjuk, a római köményt mozsárban porrá őröljük, majd a hagymát a köménnyel 2 evőkanálnyi olívaolajon üvegesre sütjük, végül hozzáadjuk a felaprított fokhagymát is.

A padlizsán húsát kikaparjuk a héjából, hozzáadjuk a hagymát, a juhtúrót, sózzuk, majd botmixerrel pürésítjük.

Ricottás babos krém

10 dkg száraz szemes bab, tarka vagy fehér  (vagy 20 dkg leszűrt konzerv bab)

5 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)

5 dkg ricotta

2 evőkanál olívaolaj

6-8 levél friss bazsalikom

Az előző este beáztatott babot másnap bő vízben puhára főzzük, leszűrjük. Ha konzervet használunk, azt átöblítjük, leszűrjük.

A babhoz adjuk a ricottát, aszalt paradicsomot, bazsalikomot, majd botmixerrel simára pürésítjük. Ha nem lenne elég krémes, egy-két evőkanálnyit adhatunk hozzá az aszalt paradicsom olajából és sózhatjuk is, ízlés szerint.

Csirkés sajtkrém zellerrel

25 dkg Philadelphia típusú tejszínes krémsajt

25 dkg csirkemell

2 szál szárzeller

10 dkg édes vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

3 evőkanál olívaolaj

A szárzellert nagyon apró kockákra vágjuk, majd egy evőkanálnyi olívaolajon átpirítjuk, csak annyira, hogy üvegessé váljon, de ne puhuljon meg teljesen. Kiszedjük, félretesszük.

A hagymát és a csirkemellet felkockázzuk kisebb darabokra, a maradék olívaolajat is beleöntjük a serpenyőbe, felhevítjük. Üvegesre sütjük a hagymát, hozzáadjuk a csirkemellet és a felaprított fokhagymát, sózzuk, majd addig sütjük a húst, amíg kifehéredik és enyhe aranyszínt kap. Lehúzzuk a tűzről, majd hozzákeverjük a krémsajtot és botmixerrel simára pürésítjük. Végül hozzáforgatjuk a zellerkockákat is.

Répás muffin mazsolával, mogyoróval (12 db)

20 dkg rétesliszt

20 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)

2 tojás

5 dkg mazsola

5 dkg törökmogyoró

5 dkg nádcukor

5 dkg olívaolaj

1 dl frissen facsart vagy 100% gyümülcstartalmú narancslé

1 narancs finomra reszelt héja

1 teáskanál őrölt fahéj

2 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál szódabikarbóna

A hámozott, nagyjából feldarabolt répát késes aprítóba tesszük a mogyoróbéllel és a mazsolával együtt, majd finomra aprítjuk.

A narancs levét, reszelt héját alaposan kikeverjük a tojásokkal, olívaolajjal, cukorral, fahéjjal, majd hozzáforgatjuk a répás-mogyorós keveréket is. Végül összeforgatjuk a sütőporral és szódabikarbónával elkevert liszttel, majd a tésztát papírkapszlikkal bélelt muffin sütőbe osztjuk szét.

Előmelegített sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 180 C fokon 30 percig vagy tűpróbáig sütjük, rácsra szedve hűtjük ki.

Zöldborsós fetás muffin (12 db)

20 dkg rétesliszt

175 gr (1 kis pohár) natúr joghurt

10 dkg zsenge zöldborsó (lehet mirelit is)

10 dkg feta

1 dl olívaolaj

2 ág oregánó

2 tojás

2 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál szódabikarbóna

A joghurtot kikeverjük a tojásokkal és az olívaolajjal, majd hozzáforgatjuk a sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet, a zöldborsót (ha mirelit, akkor fagyosan), a száráról lecsipkedett és finomra aprított oregánó leveleket és a nagyobb darabokra szétmorzsolt fetát is. Sózni nem szükséges, a feta elég sós.

A tésztát papírkapszlikkal bélelt muffin sütőbe adagoljuk, majd előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30 percig, illetve tűpróbáig sütjük. Rácsra szedve hűtjük ki.

Tipp: Készíthetjük feta helyett nagyobb szemcsés, szárazabb fajta ricottával is, az oregánót ilyenkor cseréljük friss bazsalikomra. Finom változata még, ha a fetát ordával helyettesítjük, zöldfűszernek pedig petrezselymet használunk.

Sült padlizsános gersli saláta petrezselyemmel, fetával

1 kis padlizsán (25 dkg)

10 dkg gersli

4 nagyobb fél (3-4 dkg) aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsepegteteve)

1 csokor petrezselyemzöld

1 ág oregánó

1 kis fej édes vöröshagyma (3-4 dkg)

1 gerezd fokhagyma

10 dkg feta

1 teáskanál római kömény

2+2 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál citromlé

A gersilt átöblítjük, majd bő, enyhén sós vízben puhára főzzük.

A padlizsánt kis kockákra vágjuk, a hagymát, fokhagymát, oregánó levélkéit finomra aprítjuk, a római köményt mozsárban porrá őröljük. Az olívaolaj felén üvegesre sütjük a hagymát a római köménnyel, majd hozzáadjuk a padlizsánt,  sütés közben sózzuk. Ha a padlizsán megpuhult és enyhe aranyszínt kapott, fél percre hozzáadjuk a finomra aprított fokhagymát, oregánót is, majd kiszedjük a serpenyőből.

A megpuhult gersilt leszűrjük, majd összeforgatjuk a padlizsánnal. Az aszalt paradicsomot nagyon finomra aprítjuk, a petrezselyemzöldet szintén, majd összeforgatjuk a gerslis padlizsánnal. A maradék olívaolajjal, citromlével ízesítjük és hozzáforgatjuk a szétmorzsolt fetát is.

Tésztasaláta csirkével, cukkinivel, mozzarellával

20 dkg csirkemell

15 dkg tészta (farfalle, mini farfalle, vagy más apróbb tészta)

20 dkg mozzarella

3 kis zsenge cukkini (45 dkg)

4 nagyobb fél (3-4 dkg) aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)

1 salotta vagy 3-4 dkg édes vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

6-8 nagyobb levél bazsalikom

3+3 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál fehér balzsamecet vagy fehérborecet

A cukkint kis kockákra vágjuk, a csirkemellet szintén, a hagymát, fokhagymát finomra aprítjuk. Másfél evőkanálnyi olívaolajon roppanósra sütjük-pároljuk nagyobb láng felett rázogatva a cukkinit, sütés közben sózzuk, kiszedjük a serpenyőből, félretesszük. Kipótoljuk az olajat még másfél evőkanálnyival, majd üvegesre sütjük rajta a hagymát, hozzáadjuk a csirkét és a fokhagymát is. Sütés közben sózzuk, és addig sütjük mérsékelt láng felett, amíg a hús kifehéredik, majd egy kis aranyszínt kap. Kiszedjük a serpenyőből, félretesszük.

Közben bő, sós vízben kifőzzük a tésztát, leszűrjük, majd összeforgatjuk a cukkinivel, csirkével. Ha kihűlt, hozzáforgatjuk a kis kockákra vágottt mozzarellát, a finomra aprított aszalt paradicsomot és bazsalikomot is, végül a maradék olívaolajjal és a balzsamecettel ízesítjük.

Tipp: Ha olívaolajban eltett aszalt paradicsomot használunk, akkor a paradicsom olaja ideális lesz a salátához.

 

 

 

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,