Flat-Cat

Mentás, gyömbéres almával töltött pisztráng egészben sütve, pasztinákpürével

Nos, ismét csak röviden. (ugye senki nem akarja hallani az aktuális történetet arról, hogy két év kihagyás után milyen volt újra végigcsinálni egy közepes szintű jógagyakorlat sorozatot? Nos igen, nem tudok mozogni. Sem ott és akkor, sem most. Gyakorlatilag az összes izomcsoportom elcsökevényesedett, amit a gyerek és a főzés nem vesz igénybe…)

A recept ötlete ismét az Ínyenc ételek szakácskönyvből származik, a pasztinák hozzá pedig a Metroból.

Recept ismét jelentősen átalakítva, mert az eredetivel több ponton nem értettem egyet.

Meghökkentően finom.

2 adag

2 pisztráng (2×35 dkg)

2 közepes alma (40 dkg)

5 ág menta (friss. Ha nincs, akkor 1 csapott tk szárított menta mozsárban finom porrá őrölve)

1 gerezd fokhagyma

1/4 fej fehér hagyma (3-4 dkg)

4 cm gyömbérgyökér

2 dkg vaj

1 citrom leve és 1/2 reszelt héja

olívaolaj

pasztinákpüré:

40 dkg pasztinák

2 dkg vaj

0,5 dl tejszín

Az egyik almát durvára reszelem, a hagymát, fokhagymát finomra aprítom. A vajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a felaprított fokhagymát, és néhány másodpercig együtt sütöm. Ha kész, lehúzom a tűzről, és hozzákeverem a reszelt almát, a citrom levét és héját, továbbá a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, 2 tk sót és a finomra metélt menta levélkéit.

Az átöblített pisztrángról a nedvességet konyhai papírtörlővel leitatom, a bőrét vékonyan bekenem olívaolajjal, majd a hasüregét megtöltöm az almás keverékkel.

A másik almát felkarikázom, és egy kiolajozott sütőtálban vagy tepsiben megágyazok vele a pisztrángnak.

A halakat az almakarikákra fektetem.

240°C fokon 30 percig sütöm, amíg a halak bőre kissé megpirul.

Közben elkészítem a pasztinákpürét: a meghámozott pasztinákot centis darabokra vágom, és a vajon, fedő alatt, kis láng fölött lehetőleg vastag aljú teflon edényben puhára párolom. Ha kész, megy hozzá a tejszín, egyet forr, és botmixerrel pürésítem.

A halat a sült almával és a pürével együtt tálalom.

Címkék: alma, gyors&könnyű, hal, köret, pasztinák

Ez is egy tonhalas szendvics: füstölt vörös tonhal polenta pirítóssal, sült céklával, rukkolával

Akkor ma megszavaztam magamnak egy torkos pénteket, és ez lett az ebédem.

Az alap Mamma nagyszerű céklás salátája volt, bár a sült cékla belőle már megint erősen Beatbull cékla jusjére hajaz.

Most itt jöjjön egy kis szolgálati közlemény: hidegen sajtolt pisztácia olaj (és mogyoró, meg mandula, avokádó, dió) most kapható a Corában. Nem túl barátságos áron (3500 Ft 2 dl talán), meg hát a vörös tonhal sem olcsó, de aki két éve nem költ ruhára, szórakozásra, sminkre, fodrászra, satöbbi, satöbbi (= GYESen van…), az néha megengedheti magának. (nem kell azért megsajnálni, több tíz évre elegendő készletem van felhalmozva előbb említett földi javakból, az szabadidős tevékenységekben (úgy mint fodrász) meg úgyis megakadályoz a tündéri kis koloncom)

De azért térjünk lassan vissza az ételre is. A polenta pirítós egyébként a múltkori libás kaland folyománya, valamiért a csinos kis puliszka háromszögeket látva akkor a fejembe vettem, hogy kenyér helyett fogom használni őket. S lőn. Kicsit most vékonyabbra kentem ki hozzá a puliszkát (itt a címben polenta, mert az elegánsabban hangzik, de ugyanabból a közepes szemcseméretű kukoricadarából készült mindkettő, szóval ez is most itt inkább puliszka. De lehet egészen finom szemcséjű, polentához való darából is készíteni természetesen), így most szép vékony pirítósokat kaptam. A főzésnél ismét 1:5 arányban használtam a darát és a vizet, ahogy a Szakácsok könyvében áll, ez nagyon bevált nekem, így mindig tökéletes állagú lett eddig  a puliszkám.

Sok  beszédnek pedig sok az alja.

Recept.

2 adag

polenta (8 darab nagyobb háromszöghöz):

10 dkg kukoricadara

5 dl víz

1 kk só

3 dkg vaj

cékla:

2 közepes gumó cékla (30 dkg)

2 fej salotta (6-7 dkg)

1 ek olívaolaj

4 ek balzsamecet

a szendvicshez még szükséges:

10 dkg füstölt, vörös tonhal

3-4 marék rukkola

3-4 ek  pisztáciaolaj (hidegen sajtolt)

A vizet felforraltam a sóval, hozzáadtam a kukoricadarát, és folyamatos kevergetés mellett addig főztem, amíg a dara megpuhult, és az összes vizet felvette. Elkevertem benne a vajat, majd egy sütőpapírral borított deszkára kentem nagyjából fél centis vastagságban, szépen egyenletesen.

Miután kihűlt és megdermedt (órákkal előre is el lehet eddig a pontig készíteni), nagyobb háromszögekre vágtam fel, majd vastag aljú teflon serpenyőben további zsiradék nélkül mindkét oldalán megsütöttem.

A céklát meghámoztam, fél centis kockákra vágtam, a salottát meghámoztam, nagyon apróra felkockáztam.

Lehetőleg teflon serpenyőben az olívaolajon kis láng fölött megsütöttem a hagymát, majd hozzáadtam a céklát is, és addig sütöttem együtt, gyakran kavargatva, amíg a cékla levet nem eresztett. Hozzáadtam a balzsamecetet, majd fedő alatt, továbbra is igen kis lángon puhára pároltam. Amikor a cékla megpuhult, fedő nélkül addig sütöttem, amíg a maradék nedvesség is elillant alóla. (az egyetlen oka egyébként, amiért  így sütöttem a sütőben való sütés helyett az az, hogy így sokkal hamarabb készül el)

A rukkolát meglocsoltam és összeforgattam a pisztácia olajjal, majd rárétegeztem egy polenta háromszögre. Erre került egy adag cékla, majd némi apróra tépkedett tonhal, a tetejére pedig ismét egy sült puliszka pirítós.

Címkék: cékla, előétel, hal, kukoricadara, rukkola, saláta

Pisztráng egészben sütve, citrommal, kakukkfűvel, mellé tejszínes zöldborsópürével

A lehető legegyszerűbben és az egyik legfinomabb módon elkészítve.

A helyi Metro mostanában azzal kényeztet minket, hogy újabban rendszeresen kapni (csak el ne kiabáljam!) frissen halászott magyar halakat, nagyon jó áron. Fura dolog volt ez, mert évekig volt “friss” nyelvhal, lazac halomban, a harcsát meg a pisztrángot pedig vadászni kellett. Én már többször említettem, hogy a magyar halakat ezerszer jobban kedvelem a tengeri társaiknál. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy az itthon “frissen” kapható tengeri halak azért meg sem közelítik elkészítés után azt az ízt, minőséget, amit külhoni utazásaink során helyben, az Adria partjainál néhány órával az elfogyasztás előtt kipecázott társaiknál megtapasztaltunk. Többek között ezért is gondolom, hogy szép is, meg jó az egzotikum, néha kell olyan is (persze a gasztrobolg írás első időiben én is hányszor kísértésbe estem…), de azért én részemről maradnék a  magyar halaknál. Szebb, frissebb, olcsóbb, jobb. Meg egyébként is. Az a mienk.

Egyébként nekem a süllő, pisztráng, harcsa tényleg jobban ízlik bármilyen frissen fogott tengeri szörnynél. Hiába, én ezen nőttem fel. Aztán majd Rómában élek úgy, mint a rómaiak. (ez persze csak a saját véleményem, mert Férj imád mindenféle egzotikus tengeri kütyüt. De szerencsére ebben a gyerek meg rám ütött, így egyelőre 2:1-re mi állunk nyerésre.)

Miután kellőképpen kitombolta magát bennem a magyar virtus, azért ejtenék pár szót a receptről is. Az ősmagyar mentalitásnak megfelelően a szilvásváradi pisztrángot egy Jamie Oliver recept alapján készítem. Legalábbis Férj határozottan emlékszik, hogy Jamie volt az a TV szakács, akinek a receptje alapján először készítettem így a pisztrángot, még évekkel ezelőtt, de nem kizárt, hogy tévedünk, és mondjuk ez egy Nigella recept.

Mondjuk arra sem emlékszem, hogy pontosan hogyan is szólt az eredeti recept, mert az évek során minden átalakul egy kicsit, és a saját ízlésünkhöz idomul, így a hiteles, eredeti változattal most nem szolgálhatok. Csak az enyémmel.

Rém egyszerű recept, mert a jó minőségű, friss halnak nem kell semmiféle fakszni, nem kell agyonnyomni fűszerekkel, hogy elvegye a kellemetlen halízt (mert olyan itt nincs is), meg úgy egyáltalán. Igazából a filéket még ennél is sokkal egyszerűbben készítem. De arról majd egy másik bejegyzésben.

Minden kitartó olvasómnak köszönöm a türelmet az önkifejezés eme szószátyár formájának végigasszisztálásához, és akkor most jöjjön a recept.

fejenként

egy pisztráng egészben, belsőségektől megtisztítva  (25-35  dkg)

1 kis csokor kakukkfű

egy nagyobb citrom fele

2-3 dkg vaj

2 gerezd fokhagyma

kevés (olíva)olaj

só

A pisztrángot átöblítem, ha kell, még megtisztítom, papírtörlővel leitatom róla a nedvességet. A bőrét mindenhol egyenletesen bekenem olajjal.

A fokhagymát megtisztítom, hosszában kettévágom és a kés pengéjével meglapítom, és a hal  besózott hasüregébe teszem. A kakukkfű felét is (vagy amennyi belefér) betömködöm a hal hasába, szárastól, levelestől.

A citromot felszeletelem 2 mm karikákra, és a felét szintén belegyömöszölöm a hal hasüregébe, erre kerülnek a forgácsolt vajdarabkák. Ennél több dolog szerintem már nem is fér ide, úgyhogy ezt a továbbiakban békén hagyom.

Egy alkalmas méretű sütőtálban megágyazok a halnak a maradék kakukkfűből (csak úgy, egészben elrendezgetem a hal alá az ágakat), erre kerülnek a maradék citromkarikák, majd ráfektetem a pisztrángot is.

Előmelegített sütőben (gázsütő!) 240°C fokon 25 perc a 35 dkg-os, 20 perc a 25 dkg-os halaknak. Amikor a bőre elkezd hólyagosodni és pirulni, akkor jó.

Köretnek általában párolt zöldség és mandulás rizs kerül mellé, de néha csak párolt zöldség. Az alatta felgyűlő vajas-sült citromos szaft pedig mártásként funkcionál.

Viszont gyakran készítem mellé a tejszínes zöldborsópürét is, ami szintén percek alatt elkészül, és szerintem nagyon jól passzol hozzá.

2+1/4 adag

450 gr zsenge zöldborsó (mirelit)

3 dkg vaj

0,5 dl tejszín

opcionális: egy marék petrezselyemzöld finomra vágva, vagy egy marék friss menta finomra vágva, vagy 2 gerezd fokhagyma, vagy 1 marék reszelt parmezán. Vagy ezek tetszőleges kombinációja. Esetleg egyik sem.

A vajon megpárolom a zöldborsót, fedő alatt, mérsékelt lángon. 2-3 perc elég neki, ha ennél tovább pároljuk, elveszti zsengeségét, kemény lesz, és csak hosszabb főzés után puhul meg ismét. Én gyakran fel sem olvasztom előtte, így legfeljebb 1-2 perccel tart tovább a párolás.

Miután a zöldborsó megpuhult, hozzáadom a tejszínt, sózom, megvárom, amíg egyet forr, majd botmixerrel pürésítem. Ennyi.

Ha fokhagymásan szeretnénk, az egészben, kés pengéjével meglapítva a borsó előtt megy a vajhoz, majd azzal együtt párolódik, de a friss zöldfűszereket viszont csak a kész, még forró pürébe kell belekeverni, akárcsak a parmezánt.

Címkék: gyors&könnyű, hal, köret, zöldborsó

Pisztrángfilé aszalt sárgabarackos, zöld teás vargánya raguval, mandulás rizspogácsákkal

Nem terveztem a zöld teába pácolt szűzpecsenye után ilyen gyorsan az újabb kísérletet, ami a sencha húsokhoz való felhasználását illeti, de ma azzal indult a nap, hogy Férj hazajött és közölte, hogy a torkos csütörtökön (is) ügyelni fog, így nem tudunk elmenni a Divinusba, Debrecenbe.

Az országnak ezen a részén kevés olyan étterem akad, ahová egyáltalán érdemes betérni, de olyan, ahol a finom, igényesen elkészített házias ételeken kívül valami emeltebb szintű gasztronómiai élményben lehetne részünk, sokáig egyáltalán nem volt. Most van, elvileg a Divinus ilyen, legalábbis ezt mondják, de én hiszem, ha látom. De nem látom. Egyelőre nem.

Így hát a nagy felindultságot levezetendő, lett ez, hétköznap ebédre.

Az összeállítás ismét Beatbull ízkombinációja alapján történt, ezúttal pisztráng került mellé, mert hihetetlen módon pont akkor érkezett belőle friss a Metroba, amikor bevásárolni voltunk ott Ponttyal. (cserébe most nem volt egy deka kacsa sem)

A halat most különösebben nem fűszereztem, a tetejére halmozott ragu miatt. Meg a friss, jó minőségű halat amúgy sem szoktam, mert a hús íze annyira finom, hogy szerintem nincs is rá szükség (legalábbis nekem). Lehet hozzá bőrös filét is használni, azt sütni is könnyebb, de én most csak ilyet kaptam.

A ragu ízre jól sikerült, de nekem zavaróak voltak benne a sárgabarack nagyobb darabkái, állagra igencsak disszonáns voltak a gombával. Ha egyszerre nagyobb falat került a villára, sok gombával és kevés barackkal, az ízre kiváló, de egy-egy aszalt barack darabka önmagában elfogyasztva kicsit kilógott az összképből. Ez persze orvosolható hiba, a barackot nagyon finomra kell hozzá aprítani késsel. Majd legközelebb. De ezt a részt a receptben már javítva írom. Egyébként ismét a sencha-matcha keverékemet használtam hozzá, és  remekül illett a raguba.

A mandulás rizspogácsák viszont annyira finomak lettek, hogy simán verték az ebéd többi részét. Nem azért, mert nem volt  nagyon finom a hal, vagy a ragu, hanem mert a mi tejcsokira szokott, második gyermekkorát élő ízlésünkhöz tökéletesen passzolt! (és akkor mit sírok itt, hogy a Divinusba szeretnék menni, amikor forró kakaó és vaníliás tejbegríz itthon is akad…)

Szerintem egy szép, harmonikus étel kerekedett ki belőle, legalábbis én nagyon meg voltam vele elégedve. És Férj is.

2 adag

2 pisztrángfilé (2×20 dkg)

2-2 ek olívaolaj és vaj

a raguhoz

10 dkg vargánya

1 salotta (~ 2-3 dkg)

2 szem aszalt sárgabarack (~1 dkg)

0,5 dl száraz fehérbor (könnyű, gyümölcsös)

1-1 dkg olívaolaj és vaj

1 kk sencha Asagiri

a rizspogácsához

10 dkg rizottóhoz való rizs

2 ek vaj

finomra őrölt, blansírozott mandula a panírozáshoz

olívaolaj a sütéshez

A rizst átpirítom a két evőkanálnyi vajon, majd felöntöm 4 dl vízzel, és fedő alatt 10 percig főzöm. Ezt követően lehúzom a tűzről, és meleg helyen, a fedő alatt hagyom pihenni, amíg a rizs meg nem puhul és az összes vizet magába nem szívja. 20 perc után érdemes ránézni, ha van még alatta víz, akkor kis lángon, sűrűn kavargatva azt el kell főzni alóla. Nem baj, ha összeáll, jelen esetben a csomós, összetapadt rizs elérése a cél.

A rizsből 1 cm lapos, 3-4 cm átmérőjű pogácsákat gyúrok, és félreteszem, amíg teljesen ki nem hűl.

A hideg pogácsákat őrölt mandulába hempergetem.

Egy teflon serpenyőben kevés olívaolajt hevítek, majd a pogácsákat közepes lángon mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm. Az átfordítás előtt néhány csepp olívaolajjal locsoljuk meg a pogácsák tetejét, és két spatulával, óvatosan fordítsuk át a korongokat, így nem fognak megnyomódni.

Közben a raguhoz a salottát nagyon apróra felkockázom, a gombát fél centis kockákra aprítom, az aszalt sárgabarackot pedig késsel igen finomra vagdosom (majdhogynem püré állagúra). A teát mozsárban porrá őrölöm.

1 evőkanálnyi olívaolajon üvegesedésig sütöm a hagymát, majd hozzáadom a gombát, és addig sütöm, amíg az kis színt nem kap. Hozzáadom az aszalt sáragabarackot, felöntöm a borral, azt elforralom alóla, majd felöntöm 1 dl vízzel. Ha a folyadék fele elpárolgott alóla, hozzáadom a vajat, átkeverem, majd lehúzom a tűzről. A porrá őrölt teát csak ezután adom hozzá, ismét átkeverem, majd félreteszem a ragut.

A felhevített olívaolajhoz adom a vajat, majd az előzetesen már besózott pisztrángfilét mindkét oldalán 2-2 percig sütöm benne. Az átfordításnál itt is óvatosnak kell lenni, szét ne essen a filé.

Tálalásnál a filére halmozom a ragut és mellé rizspogácsákat adok.

Címkék: aszalt gyümölcs, gomba, hal, köret, tea, vargánya

Sütőtökös lazackrémleves

Ismét fél órán belül elkészül, és kiváló a lazac resztlik hasznosítására.

Lazacfilét ugyanis általában nem szeletekben szoktam venni, hanem egy nagyobb darabot egyben (mert csak így adják) a Metroban, amit én darabolok itthon. Ennek az az egyszerű oka, hogy jobban szeretem a szögletes filéket, mint a C alakú lazacderekat, amiben a gerinc is benne található. Így viszont a takaros kis szeletek kihasítása után keletkezik némi maradék. Ez ragukhoz, curryhez vagy levesekhez viszont igen jól hasznosítható.

Ha valaki esetleg az ár miatt szisszenne fel, akkor megint jövök a csirkemellfilével, vagyis a lazac 1800 Ft/kg ára egészen pontosan annyi, mint a gyári mellfilé ára (a Metroban), viszont a minőség, az nem azonos. Bár ez nem vadvízi lazac, hanem tenyésztett, de akkor is… Persze nem ez kerül minden nap az asztalra, de ez még a karácsonyi lazacból maradt.

Nem utolsó dolog az sem, hogy a lazac az egyik leggazdagabb omega 3 zsírsavakban, ami nálunk diétás szempontból igen fontos, hiszen kedvezően befolyásolja Férj  koleszterinszintjét, nálam meg átmegy az anyatejbe, és Ponty még okosabb lesz tőle.

Bár én továbbra is az őshonos magyar halak rajongótáborát erősítem, azaz bármilyen tengeri kütyüt bármikor elcserélnék egy harcsáért vagy pisztrángért, süllőért meg pláne, de azok tényleg nagyon drágák -milyen fura is ez, ugye.

Szóval szolidaritásból megeszem a lazacot Férjjel, aki persze imádja, csak minimanó utálja, de rettenetesen. Nem úgy, mint a pontyot (kicsi kannibál), süllőt, harcsát, pisztrángot. (Hiába, na, az anyja fia!) Pedig ha szeretné, ez a recept is beleférne a babakonyhába.

Egyébként egy könnyű, tartalmas, kellemesen visszafogott ízű (azaz végre nem csípős) leves, érdemes kipróbálni.

2-3 adag

20 dkg lazac (bőre nélkül), nagyobb kockákra vágva

20 dkg sütőtök (tisztítva mérve), nagyobb kockákra vágva

20 dkg krumpli

1 közepes póréhagyma fehér része (~ 6-8 dkg)

3 gerezd fokhagyma

1 ek vaj

1 ek olívaolaj

0,5 dl tejszín

1 közepes narancs leve (~ 0,5 dl)

só, bors, szerecsendió

maréknyi (~ 3 dkg) reszelt parmezán/grana padano a tetejére

Az olívaolajt felforrósítom, hozzáadom a vajat, majd a felkarikázott pórét, kicsit megfonnyasztom közepes lángon, gyakran kevergetve.

Hozzáadom a halat, addig sütöm, amíg a lazac húsa kivilágosodik.

Hozzáadom a felaprított fokhagymát, sütőtököt, nagyjából feldarabolt krumplit és felöntöm 0,5 liter vízzel (vagy amennyi épp csak ellepi).

Fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli és a tök is megpuhul benne.

Hozzáadom a tejszínt, sózom, borsozom, reszelek bele szerecsendiót, megvárom, amíg egyet forr, és lehúzom a tűzről.

Botmixerrel vagy turmixgépben pürésítem, narancs levével ízesítem és forrón, sok reszelt parmezánnal megszórva tálalom.

Címkék: fél óra, hal, krumpli, leves, póré, sütőtök

El/behavazva és retro karácsonyi menü a Gasztrotippen

Kicsit el vagyok csúszva úgy körülbelül mindennel. Gondolom, karácsony tájékán ez ismerősen hangzik másoknak is. Előttünk áll még egy disznóvágás, kolbásztöltéssel és igen, végre, az elmaradhatatlan szabolcsi töltött káposztával.

Az ajándékok fele sincs még beszerezve, a házi készítésű finomságokkal is el vagyok maradva, és úgy tűnik, lassan elvág minket a hó a külvilágtól. A karácsonyi menü próbafőzéseiből is még hátravan egy halmentes főétel. Még szerencse, hogy a Gasztrotipp számára készült retro karácsonyi menüt már hetekkel ezelőtt, még egy nyugalmasabb időszakban  megfőztem, amiből a hal és a desszert a mi karácsonyi asztalunkon is szerepelni fog.

És akkor jöjjön egy kis büszkélkedés a végére! A karácsonyi menüvel indul egy retro sorozatom a Gasztrotippen. Reményeink szerint havonta egy étel kerül majd terítékre a nagymama konyhájából, a  menza klasszikusok közül,  esetleg a régi éttermi étlapok kínálatából  szemezgetve. Persze nem pont úgy, ahogy annak idején. A régi receptek most kicsit új formát kapnak, parányit gyorsabban és korszerűbben készülnek el, de megőrzik a hagyományos ízeket.

A retro karácsonyi menü mazsolás borkrémlevessel, diós morzsában sült pontyderékkal, majonézes zelleres krumplisalátával és mákos gubával a Gasztrotippen olvasható.

Borkrémleves mazsolával, pirított mandulával és fahéjas sült almával

4 főre

5 dl sárgamuskotály (vagy más muskotályos bor)

20 dkg mazsola

2 dl tejszín

4 tojássárgája

½ rúd vanília

méz

7,5 dl víz

4 ek mandula forgács

2 alma, vaj, fahéj

A bort a mazsolával és a félbevágott vaníliarúddal együtt felforralom és befőzöm a felére, hogy elillanjon az alkohol. Felöntöm a vízzel, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a mazsola teljesen megpuhul benne.

Botmixerrel pürésítem, majd visszateszem a tűzre és a tejszínnel kikevert tojássárgáját vékony sugárban, állandó kevergetés mellet a levesbe csurgatom.  Csak össze kell forralni, főzni már nem szükséges.

Az elkészült levest mézzel édesítem még, ha szükséges, majd átszűröm, hogy a mazsola és a vanília darabkái ne maradjanak benne.

A mandulát száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom.

Az almát meghámozom, majd fél centis szeletekre vágom, fahéjjal megszórom és vajon puhára sütöm. Ez a levesbetét akár el is hagyható, de szerintem jól illik hozzá és a megsült almaszeletekből karácsonyi sütemény kiszúrókkal kivágott formák még inkább ünnepivé tehetik ezt a levest.

Diós morzsában sült ponty majonézes burgonya és zeller salátával

4 főre

4 nagy szelet pontyderék, összesen 60 dkg

5 dkg zsemlemorzsa

5 dkg dió

4 dkg hideg vaj

3 gerezd fokhagyma

10-12 ág kakukkfű

só, bors, napraforgó olaj

A salátához:

60 dkg burgonya

5 szál szárzeller

2 tojássárgája

2 dl olaj (semleges ízű, lehetőleg napraforgó vagy enyhe ízű olívaolaj)

1 tk dijoni mustár

1 tk borecet

1 citrom leve

1 tk porcukor

3 dkg fehér vagy lilahagyma (édeskés, enyhe ízű legyen)

A pontyhoz a zsemlemorzsát, diót, kakukkfű lecsipkedett levélkéit, a fokhagymát és a vajat bő csipet sóval késes robotgépben finomra daráljuk.

A ponty szeleteket sóval és borssal bedörzsöljük és kevés olajon, lehetőleg teflon serpenyőben mindkét oldalán addig sütjük nagy láng felett, amíg kis színt nem kap.

Egy sütőtál aljába szórjuk a kakukkfű szárakat, erre fektetjük a ponty szeleteket, majd egyenletesen elosztjuk a hal tetején a diós morzsát.

220°C fokra előmelegített sütőben (gázsütő) 15 percig sütjük, vagy amíg a morzsa aranyszínű nem lesz.

A salátához a krumplit héjában megfőzzük. Ha apró szemű, és ha fedő alatt főzzük, akkor gyorsabban elkészül. Miután megfőtt, leszűrjük, meghámozzuk és egy centis kockákra vágjuk.

A zellerszárakat vékony, 2-3 mm szeletekre vágjuk, majd forró vízbe dobva 2 percig főzzük, leszűrjük, és hideg vízzel leöblítjük, kihűtjük.

A majonézhez a tojások sárgáját habverővel elkeverjük a mustárral, csipet sóval, az ecettel, majd habverővel való folyamatos keverés-verés mellett adagoljuk hozzá az olajat. Kezdetben cseppenként, de ha a majonéz kezd összeállni egy szilárdabb masszává, már önthetjük hozzá vékonyabb sugárban is. Ha az összes olajat felvette, hozzáadjuk a cukrot és a citromlevet, majd a finomra aprított hagymát is.

A krumplit és a szeletelt zellert összeforgatjuk a majonézzel és fogyasztás előtt a hűtőbe tesszük legalább egy órára.

Mákos guba

4-6 adag

A gubarúdhoz:

30 dkg simaliszt

2 dl tejszín

1 tojás sárgája

5 dkg cukor

1,5 dkg friss élesztő

A rétegezéshez:

20 dkg darált mák

8 dl tej (lehetőleg 3,5%-os zsírtartalmú)

4 ek cukor

½ rúd vanília

1 kis citrom reszelt héja

4-6 ek méz

4-6 dkg vaj

A gubarudat lehetőleg előző nap készítsük el, így marad egy napja szikkadni.

Az élesztőt elmorzsoljuk a liszttel, majd a többi hozzávalóval együtt sima, ruganyos, közepesen kemény tésztává dolgozzuk ki, ami szépen elválik a kéztől. Mivel elég ruganyos, inkább kell gyúrni, mint dagasztani, ezért igen hamar, alig öt perc alatt ki lehet dolgozni a tésztát.

A kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félretesszük egy-másfél órára, amíg a tészta duplájára nem kel.

Átgyúrjuk, 6 gombócra osztjuk, majd lisztezett gyúródeszkán kb. 3 cm átmérőjű hengereket sodrunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.

15 percig kelesztjük, ez alatt a sütőt előmelegítjük 180°C fokra.

180°C fokon 20-25 percig sütjük, amíg a rudak aranyszínűek nem lesznek.

Rácson hűtjük ki.

A kissé megszáradt rudakat másnap fél centi vastag karikákra vágjuk.

A mákot a tejjel, félbevágott vaníliarúddal és a citrom reszelt héjával együtt felforraljuk, és 2-3 percig főzzük. Hozzáadjuk a cukrot is.

Egy tűzálló tálat a vaj harmadával kikenünk, majd elkezdjük szorosan lerakosgatni a tészta karikákat. Erre kerül egy réteg mák, amire mézet csorgatunk, majd ismét egy réteg tészta jön. A legfelső réteg mákos töltelék legyen. Én két rétegben raktam le a tésztát, de ez ízlés dolga.

A tetejére mézet csorgatunk, a maradék vajat ráforgácsoljuk, majd 220°C fokon addig sütjük, amíg a kiálló tésztacsücskök megpirulnak, ez nekem 15 percet vett igénybe.

Címkék: aszalt gyümölcs, dió, édes, hal, kelt tészta, köret, krumpli, leves, mák, zeller

Lazac leveles tésztában, kapris majonézzel, cukorborsóval

A főétel nemisbéka karácsonyi receptversenyére. Tudom, ez is úgy néz ki, mint egy szendvics, de valamiért ez a formája a tálalásnak most nekem nagyon megtetszett. Ez a tálalási módot és a leveles tésztás halas “szendvics” ötletét egyébként az Art Nouveau kiadó gondozásában megjelent Halételek című könyvben találtam.

A hal klasszikus karácsonyi fogás, fogyasztása az ünnepen szintén az elkövetkezendő esztendő pénzbőségét biztosítja a néphit szerint. Bár nem feltétlenül gondolom, hogy eleink lazacot ettek volna cukorborsóval és kapris majonézzel. Szerencsére ma már mindez elérhető, akár a tél közepén is és kiváló alapanyagul szolgál egy igazán gyors főételhez.

Az előkészítéssel, házi majonézzel és a tészta sütésével együtt is csak fél óra összesen, viszont friss ízű, színes, (szerintem) látványos és nagyon finom. Tényleg. Pedig én nem is annyira szeretem a lazacot.

4 adag

4 szelt lazac (60 dkg), só, bors, 2 ek olívaolaj, 2 dkg vaj, 1/2 citrom

25 dkg cukorborsó (=egy kis tálca)

2 tojássárgája, 2 ek apróra vágott kapribogyó, 8 levél bazsalikom, 2 dl semleges ízű olaj (napraforgó vagy lágyabb ízű olívaolaj), 1/4 kk só, 1 kk porcukor, 1 kk dijoni mustár, 2 tk fehérborecet, 2 ek citromlé, 1 gerezd fokhagyma

2 csomag (2×270 gr) leveles tészta (Tante Fanny), tojásfehérje

A majonézzel kezdem az elkészítést, de közben a sütőt bekapcsolom, előmelegítem.

A tojás sárgájához adom a sót, ecetet, majd apránként adagolom hozzá az olajat, kezdeteben cseppenként, később, ha már szilárdabb masszává állt össze, vékony sugárban, miközben habverővel folyamatosan verem-keverem. Mire az összes olajat felveszi, sűrű, keményebb krémnek kell lennie. Ezt követően hozzákeverem a citromlevet, cukrot, majd az átmosott, alaposan lecsöpögtetett, kinyomkodott és apróra vágott kaprit és a finomra aprított bazsalikomot is. A fokhagymát finomra reszelem és a kinyomkodott levéből 1-2 cseppet szintén a majonézhez adok.

A leveles tésztából kb 10 cm átmérőjű köröket szúrok ki, de lehet hasonló méretű, tetszőleges formájú darabokra is vágni, a két csomag tésztából 8 darabot kell kivágni összesen. Ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. A maradék tésztából még karácsonyi sütemény kiszúróval kivágtam néhány darabot, így egyrészt nem megy kárba a tészta, másrészt nagyon helyes díszítő elemeket kapunk. Ezeket is a tepsibe tettem a nagyobb körök mellé, lekentem tojásfehérjével, szintén a maradékok felhasználása jegyében. De ha valaki ragaszkodik a tojássárgájához, akkor kenje le inkább azzal.

220°C fokon gázsütőben 15 perc alatt aranyszínűre sültek.

A sütés közben elkészül a hal és a borsó is.

A lazacot lebőröztem, kihúztam a szálkákat, majd sóval, sok borssal, az olívaolajjal bedörzsöltem, citromlével megcsepegtettem.

Forró teflon serpenyőben kezdtem sütni, majd közepes lángon folytattam, és mindkét oldalán 3-3 percig sütöttem, amíg éppen átsült teljes vastagságában. (ezt az szeletek oldalán lehet ellenőrizni, amikor teljesen kivilágosodik a hús, akkor kész) Miután megfordítottam a halszeleteket, egy-egy kis darabka vajat kerül a tetejükre, ez a sütés végére szépen ráolvad a halra.

Közben vizet forralok, és a borsót 2 percre a forrásban lévő vízbe dobom, majd leszűröm és jeges vízzel lehűtöm. (vagyis blansírozom)

Tálalásnál egy leveles tészta alapra kerül a hal, mellé a borsó, rá kevés majonéz és ismét egy réteg tészta. A tányérra még leveles tészta díszek kerülnek és egy jó adag majonéz.

Címkék: gyors&könnyű, hal, kapri, zöldborsó

Alma-cékla saláta kétszer: zöldsalátával, füstölt pisztránggal és kecskesajttal, dióval

Hiába gyűjtögetem én Beatbull remek pisztrángos és szaiblingos receptjeit, ha egyszer a halat egyikhez sem tudom beszerezni. A ciderről nem is beszélve.

Utolsó reménységként azonban eddig ott volt a hétvégi szilvásváradi kirándulás. Persze botor elgondolás volt részemről hogy pont a hétvégén, Férjjel és az újdonsült keresztszülőkkel, na meg a karonülő kisdeddel (úgy értem Ponty Úr tényleg végig a karomon ült, mert a babakocsit nem annyira szereti), a “nyaralásunk” alatt én friss pisztrángra fogok vadászni egy festői szépségű és éttermekkel remekül ellátott helyen. Így hát maradtam a friss pisztráng helyben történő fogyasztásánál, elvitelre pedig beértem némi füstölt áruval.

Szerencsére füstölt pisztrángos recept is akad a kísérleti konyhán. Bár a céklakaviár elkészítésétől megfelelő alapanyagok és célszerszámok hiányában eltekintettem.

A második változat pedig az én ebédem volt, mivel a céklás-almás keveréket előre, már délelőtt elkészítettem a vacsorához. Ebből loptam kicsit magamnak és egészítettem ki néhány esszenciális hozzávalóval, úgymint kecskesajt.

Nekem mindkét változat nagyon ízlett, de a kecskesajtos valahogy most közelebb áll hozzám. Férj meg odáig volt a füstölt pisztrángos salátától (igen. És azt mondta, hogy milyen kellemes húsvéti étel és legközelebb készíthetném sonkával… De az elmés kis megjegyzése ellenére tényleg nagyon ízlett neki.)

A tálalás. Hát ez nem egy szépségdíjas saláta. De finom. Viszont a megjelenésén is lehet javítani a pisztrángosnak, ha a salátával csak “megágyazunk”, erre jön a céklás alma és arra az egészben hagyott hal. Már ha valaki nem viszolyog az egészben (szemmel, bőrrel, úszókkal)hagyott hal látványától… Azt én még lefényképezni sem bírtam, de Férjnek ilyen módon készítettem egy igen szép adagot. Ő a látvánnyal is meg volt elégedve.

Még egy utolsó megjegyzés: nekem nem volt tormám, így wasabit használtam. Ezzel is finom volt, de nyilván lehet helyette tormát is használni. (akartam venni, de nem tudtam rászánni magam, mert friss gyökér az nem volt, csak krém, de mindegyikben metabiszulfitok és egyéb, szerintem  oda nem illő dolgok voltak. Én pedig nem emlékszem, hogy annak idején nagyi tett volna ilyesmiket a házi készítésű tormakrémébe.)

Végre, a recept. Először a pisztrángos.

2 -4 adag

2 kicsi füstölt pisztráng (45 dkg)

4-5 marék tetszőleges zöldsaláta (pl. fodros, fejes vagy madárbegy.  A madárbegy illett volna hozzá igazán, de azt én nem szeretem)

2-2 nagyobb zöldalma és cékla (40-40 dkg), 1,5 dl tejföl, 1 tk nádcukor, 1/2 citrom leve, 1 tk wasabi (vagy 1 ek torma), 2 ek dióolaj

A céklákat megmostam, szorosan alufóliába csomagoltam majd sütőben 180°C fokon 1 óra alatt megsütöttem. A’la Jamie O. A sütési idő persze függ a céklák méretétől.

Miután kihűltek, a héjukat lehúztam, a húsukat pedig vékony csíkokra vágtam. Az almát meghámoztam és szintén vékonyra csíkoztam, majd a szeletelés után rögtön megcsepegtettem a citromlével. De nem kell nagyon igyekezni, úgysem látszik majd, ha megbarnul.

Az almát, céklát, tejfölt, dióolajat, wasabit/tormát, cukrot összekevertem, sóztam. Jó tesz neki, ha van ideje kissé állni a hűtőben.

Tálalásnál alulra ment a saláta, rá egy réteg céklás alma, arra a hal. Én meg magamnak kifiléztem a halat, szétcincáltam a húsát és az egészet összekevertem.

És akkor a diós.

2 adag

2-2 zöldalma és cékla (40-40 dkg), 15 dkg friss jellegű kecskesajt, 2 kisebb fej lilahagyma (5 dkg), 2 marék dió, 2 ek hidegen sajtolt dióolaj, 1 ek balzsamecet, 1,5 dl tejföl, 1 tk nádcukor, 1/4 citrom leve, só

A céklás-almás keverék elkészítése igen hasonló a fent leírtakhoz. Csak a wasabi ekkor még nem volt benne.

Került még hozzá száraz serpenyőben megpirított dió, melynek a héját ledörzsöltem és a húsát apróra darabokra tördeltem. Lilahagyma, hajszálvékonyra vágva. Kecskesajt, szétmorzsolva. Balzsamecet, egy kevéske. Az egészet összeforgattam az almás keverékkel és igen gyorsan megettem. Finom volt.

Címkék: alma, cékla, dió, gyors&könnyű, hal, sajt

Mennyei fish pie-vagy halas pástétom? Ahogy tetszik!

Sajnos nem találom a szavakat. Sem az angol név hű fordítására, sem annak a leírására, hogy ez milyen isteni finom volt!

Ha valaki nem szereti a halat, az ezután fogja! Én még mindig nem zökkentem ki a zen állapotából, ahová a mai vacsoránk repített. (kicsit szánalmas, tudom, de engem egy ennyire finom étel tényleg képes teljesen kisimítani, és a világ legboldogabb és legkiegyensúlyozottabb emberévé tenni- legalább átmenetileg)

A hozzávalók ne riasszanak el senkit, halnak a legegyszerűbb fehér húsú, viszonylag semleges ízű is megteszi, most én is mélyhűtött pangasiust használtam hozzá. Az édesburgonya már a legtöbb szupermarketben kapható, de uram bocsá’ sütőtökkel is helyettesíthető, vagy egyszerűen elhagyható, és mehet rá sima krumplipüré, de a cheddar helyett is el tudok képzelni másféle aromásabb, kemény sajtot. De ha csak ementáli van otthon, akkor az is megteszi.

Igazi angol klasszikus, csak egy egészen picit másképpen!

2 (nem túl nagy) adag

1 nagy pangasius(cápaharcsa) filé (25 dkg), 1 nagy fej fehér hagyma (10 dkg), 1 nagy szál sárgarépa (10 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, 0,5 dl tejszín, 1 ek kakukkfű levélke, só, bors, napraforgó olaj

25 dkg újkrumpli, 1 közepes édesburgonya (20 dkg), 3 dkg vaj, 0,5 dl tejszín, 1 tojás, 3-4 dkg érett cheddar, őrölt szerecsendió, só, bors

Ha van késes robotgépünk, akkor ne féljünk használni. Ezzel órákat spórolhatunk meg, és engem nem szokott zavarni, hogy nem kézzel aprítok mindent milliméteres nagyságúra.

Tehát a megtisztított, nagyobb darabokra vágott sárgarépát és hagymát késes robotgéppel felszecskázom. Ennek hiányában nagyon apróra felkockázom. Kevés olajon teflon serpenyőben megdinsztelem, majd hozzáadom a centis kockákra vágott halat, és erősebb lángon átsütöm. Megy hozzá a bor, az átpréselt fokhagyma, só, bors és a kakukkfű. Erős lángon beforralom, majd hozzáadom a tejszínt, egyet forr, és kész.

A krumplit és az édesburgonyát szintén meghámozom, nagyobb darabokra vágom, és a késes robotgép gondjaira bízom. Ha ez nincs, akkor a legegyszerűbb durvára reszelni. A vajon átpirítom, majd kevés vizet öntök alá, és fedő alatt puha pürévé párolom. Ez nem több tíz percnél. Ha már kész, és még maradt alatta folyadék, azt célszerű állandó kevergetés mellett elforralni. Ízesítem sóval, borssal, reszelt szerecsendióval, és ha kihűlt kicsit, hozzáadom a tojást, tejszínt és a lereszelt sajtot is. Homogén masszává keverem.

A halas ragut szétosztom két egyszemélyes, hőálló formába- vagy ami van otthon, egy alkalmas méretű sütőtál vagy jénai is megteszi. Az édesburgonya-pürét én most habzsákba töltöttem, és úgy rétegeztem a tetejére, de ez az én személyes perverzióm, mert szeretek habzsákot használni. Igazából kanállal is rá lehet pakolni, a kanál hátával meg elsimítani, még hullám mintásra is akár, csak hogy szép is legyen, ne csak finom.

Ezután 25 perc következett a sütőben, 220°C fokon.

Fejes salátára csepegtettem citromot, meg olívaolajat, azt ettük mellé.

Isteni volt.

De ezt már mondtam…

Címkék: édesburgonya, hal, sajt, újburgonya

Barramundi filé sárgarépás-narancsos édesburgonya chipsszel

Nem kell az elején eltántorodni, nem kell hozzá feltétlenül barramundi filé, csak most ez volt itthon (többek között)! Mondjuk édesburgonya az kell hozzá, ez kétségtelen. Szóval nem (feltétlenül) olyan mit-találok-a-hűtőben étel következik.

Az édesburgonya története a következő: van ugye az ember lánya, meg az az ösztön benne, az a vásárlási. Hogy ha valami akciós, akkor hamarabb pakol, mint gondolkodik. Meg az az éppen-most-nem-kell-de-jó-lesz-ez-még-valamire. Csak mert most kapni lehet, mert eddig még nem is láttam itt, meg rémlik valamiféle süti, amibe ez kellett (amiről utólag kiderült, hogy cukorrépa a hiányzó misztikus hozzávaló, szóval gyorsan ki is kukáztam a receptet, mert ilyet azért mégse (nem tudom, miért pont ilyet nem, de szerintem hidegfront van, és ilyenkor a gondolkodás nem az erősségem))

Én elvesztettem a fonalat a zárójelek között, aki bír még követni, azt irigylem.

Szóval hazajött velem a két édesburgonya. Ezt követően perceken belül megszületett a “batáta-di-kóku” nevű műdal (mely arról szól, hogy a Kóku az voltaképpen egy nagyra nőtt édesburgonya, aki olyan gyerekeket visz magával a hűtőtáskájában, akik nem esznek rendesen), amivel Férj szórakoztatta Ponty Urat, ameddig én próbáltam kiókumlálni, hogy akkor ebből most mi legyen.

A sok leírás közül a chipsnek való elkészítés tűnt a legígéretesebbnek, innen kézenfekvő volt a folytatás: kedvenc műfajom, a meleg saláta következett. Naranccsal és répával. Nem feltétlenül gasztronómiai megfontolásból, hanem a színük miatt.

Mivel a köret elég hangsúlyosnak ígérkezett, úgy gondoltam, lecsúszik hozzá a hűtőmben árválkodó utolsó két barramundi filé. Ami egy sügérféle, és nagyon jó amúgy. Annak, aki odavan a kifejezetten hal ízű halacskákért. Merthogy ez az, rendesen (na jó, csak nekem). Szóval Férj imádja, és eddig csak sóval-borssal fűszerezve, vajjal meglocsolva, a maga naturális ízeiben tobzódva ettük (brrr…), de most megelégeltem, és jól agyonnyomtam a halízt. Sikeresen. Férj így is imádta, de most még én is.

Szóval nem kell hozzá feltétlenül barramundi filé, a célnak kiválóan megfelel mondjuk egy jobb minőségű pangasius is.

A recept (végre :) )

2 adag

2 bőrös barramundi filé (vagy más fehér húsú, és még jobb, ha tengeri hal) ( 2×15-20 dkg)

1 nagy narancs leve (1 dl), 2 ek szecsuáni bors, 1 gerezd fokhagyma, napraforgóolaj

1 nagy édesburgonya (0,5 kg), 4 közepes répa, 3 narancs, 6 nagy levél bazsalikom, 1 ek koriander mag, 1 kk római kömény, 1 ek cukor, 1 gerezd fokhagyma, napraforgóolaj

A leghosszadalmasabb rész a batáta-chips, ezért ezzel érdemes kezdeni. A gumót meghámozom, és egyenletesen, 2 mm vastag szeletekre vágom. Sütőpapírral fedett sütőrácsra fektetem, egy rétegben, és ecsettel megkenem napraforgóolajjal a tetejüket. 180°C fok, 45 perc.

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elbüszkélkedjek a sütőrácsos tepsimmel, amit hétvégén az IKEAban sikerült beszereznem, és azóta is mindent rácson sütök! Felemelő érzés a tortarácsos ügyeskedések után! :)

Ígérem, most már igyekszem a témánál maradni. Szóval, a megtisztított répát fél centis karikákra vágom, a narancsot meghámozom, kifilézem, a maradványokból kipréselem a levet. Egy serpenyőben a cukorból karamellt készítek, és ha már sárgulni kezd, rászórom a mozsárban porrá őrölt koriandert és római köményt. Ezután nem kevergetem, maximum rázom, különben kis kupacba állnak össze a fűszerek (én már csak tudom! ). Mire aranybarna lesz a karamell, megpirulnak a fűszerek is. Megy rá egy kis olaj (1 ek), a répa, némi só, a zúzott fokhagyma, még egy kis rázogatás, utána megy hozzá a narancslé is. Elvileg a karamell ilyenkor feloldódik. De ha nem, még egy kis narancslével lehet segíteni neki. Fedő alatt a kívánt állagúra párolom (én kicsit roppanósra hagytam).Ezt a részt egy kicsit félreteszem, addig előkészítem a halat.

Ha elkészült a chips, akkor még forrón a répás keverékre szedem,  rádobom a vékony metéltre vágott bazsalikomot, összeforgatom, ha kell, összemelegítem, és a legeslegvégén megy hozzá a narancsfilé is. Ezzel már csak óvatosan keverem össze, hogy ne nagyon törjön.

A halhoz a szecsuáni borsot mozsárban porrá zúzom. A filék mindkét oldalát  egyenletesen bekenem olajjal (pl a kenőtollal), majd megszórom a szecsuáni borssal, és sóval. Forró teflon serpenyőben nagy lángon először a bőrös oldalán sütöm 2-3 percig, majd spatula segítségével megfordítom (így nem törik), mellédobom a felezett, zúzott fokhagymát, meglocsolom a narancslével, és nagy lángon készre sütöm 3-4 perc alatt. A narancslé teljesen elpárolog a végére, karamellizálódni fog, belesül a hal húsába, és ez így nagyon finom!

Férj, aki állítólag nem szereti az édeset a sóssal, megpróbálta elkunyizni az én részemet (nem adtam), kikotorta az összes maradékot a serpenyőből, majd minden szöszmötnyi maradékot “feltakarított” az én tányéromról is. Mégiscsak azt kell gondoljam, ízlett neki!

Címkék: édesburgonya, hal, répa