VKF! 47. – kalandra fel! ami pedig a piknik kosárba kerül: kéksajtos zeller-körte krém, narancsos pórés sertéslapocka, lencse-hajdina saláta karamellizált hagymával, korianderes diós lepénykenyér és mazsolás, gyömbéres csokoládé szeletek

Az aktuális VKF! házigazdája, Olzka kirándulni hívott minket. Már hogyne mennénk! Igaz, az időjárás és a család egészségi állapota most nem kedvez a szabadtéri programoknak, de az egy hete tartó szobafogság után az aprónépnek már a fűtött terasz is hatalmas örömet okozott, arról nem is beszélve, hogy számára most hatalmas öröm mindenféle valós élethelyzet imitálása, most van a képzeletbeli csészékből fogyasztott képzeletbeli kakaózások korszaka, így hát nem okozott neki problémát az sem, hogy őzeket és nyuszikat képzeljen a játszósszőnyegén berendezett piknik takaró köré.

A receptek egyszerűek, vagyis pár perc alatt összekészíthetők egy családi kirándulás előestéjén, és a lapocka ugyan igényel némi kitartást, amíg omlósra párolódik, de tennivaló nincs vele az alatt a pár óra alatt. A lencsés hajdina saláta tartalmas, köretként és önmagában is funkcionál, a zellerkrém könnyű ugyan, de még a barátságos, melengető téli ízekben játszik, és remekül passzol a diós lepénykenyérhez. Akárcsak a narancsos gyömbéres lapocka. A zabpelyhes szelet pedig egy könnyen szállítható, és nem is túl egészségetlen csemege, ami percek alatt elkészül, és valószerűtlenül retro életérzést hagy maga után, mivel az íze megtévesztésig emlékeztet a zselés szaloncukorra, de ezen felül, a pikniken kívül akár egy uzsonnásdobozban is megállja a helyét.

• narancsos gyömbéres lapocka póréhagymával
• 50 dkg sertésklapocka
• 2 nagy narancs leve (nagyjából 2 dl) és 1 finomra reszelt héja
• 1 csokor kakukkfű
• 1 póréhagyma
• 4 cm gyömbér
• 2 tk méz
• 2 tk koriander
• 1 tk római kömény
• 3 gerezd fokhagyma
• só
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj

A póréhagymát felkarikázom, a fokhagymát megtisztítom, kés pengéjével meglapítom.

A lapockát nagyjából 5 cm vastag szeletekre vágom, megszórom a porrá őrölt római köménnyel és korianderrel, majd az olívaolaj és vaj keverékén körbesütöm  nagy láng felett, amíg színt kap, mellédobom a pórét, fokhagymát, felöntöm a narancs levével, hozzáadom a finomra reszelt héját, a kakukkfűből kötött csokrot, mézet és a finomra aprított gyömbért. Sózom, összeforralom, majd lefedem és a legkisebb lángon addig párolom, amíg a hús omlóssá válik, az összes zsír kiolvad belőle. Ha szükséges, közben vízzel pótolom a hús alatt a szaftot.  Ez nagyjából 2 óra.

Ezt követően leveszem a fedőt, és nagy láng felett beforralom a szaftot, a kakukkfüvet kidobom belőle. Kihűtöm, feldarabolom, és szaftjával együtt tálalom.

• lencsés hajdinasaláta
• 15 dkg lencse
• 15 dkg hajdina
• 45 dkg vöröshagyma
• 1 ek méz
• 2 tk garam masala (házilag is elkészíthető, recept itt)
• 3,5 dkg aszalt paradicsom (fűszeres olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 3 ek olívaolaj
• 1-2 ek fehérborecet

A lencsét pár órára beáztatjuk, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. A hajdinát haraphatóra főzzük enyhén sós vízben, leszűrjük, majd a lencséhez keverjük.

A hagymát vékony karikára vágjuk, majd az olívaolajon a mézzel elkeverve nagyon kis láng felett lassan karamellizáljuk, amikor már világos aranyszínű, megszórjuk a garam masalával és még 2-3 percig sütjük. A lencsés hajdinához keverjük, hozzáadjuk a finomra aprított aszalt paradicsomot és a fehérborecetet, sózzuk, ízlés szerint.

• diós lepénykenyér
• 30 dkg liszt (1/3-a lehet rozsliszt)
• 5 dkg joghurt
• 1 dl víz
• 1 dkg friss élesztő
• 2 ek olívaolaj
• 1 tk cukor
• 1 púpos tk só
• 5 dkg dió, durvára vágva
• 2 tk koriander, porrá őrölve

A lisztet elmorzsolom az élesztővel (aki úgy biztonságosabbnak érzi, az előtte a vízet keverje el pár kanál liszttel, a cukorral és futassa fel az élesztőt), majd a dió kivételével a többi hozzávalóval összegyúrom, alaposan kidolgozom, amíg rugalmas, közepesen kemény, fényes tésztát kapok belőle. A kelesztőtálat letakarom, majd a tésztát duplájára kelesztem.

Miután megkelt, hozzáadom a durvára vágott diót, átgyúrom, hat gombócra osztom, és minden gombócot lisztezett deszkán vékony (3-4 mm) lepénnyé nyújtok ki, majd sütőpapírral bélelt tepsire teszem. 10 percig pihentetem.

Előmelegített sütőben 220 C fokon 12 perc alatt hólyagos, arnyszínű lepényeket sütök belőle.

• körtés zellerkrém
• 1/2 zellergumó (25 dkg)
• 1 nagy körte (25 dkg)
• 1 salotta
• 5 dkg vaj
• 1 csokor kakukkfű
• 5 dkg kéksajt (Dorblue vagy Danish Blue cheese)

A zellert, körtét, meghámozom, a körte magházát kivágom, nagyjából centis kockákra vágom. A salottát megtisztítom, felkarikázom. A vajon lassan aranyszínűre sütöm a zellert és a salottát, majd hozzáadom a körtét is, a csokorba kötött kakukkfüvet és kis lángon fedő alatt puhára párolom.  Végül beforralom, ha sok levet enged a körte, majd kidobom a kaukkfüvet, sózom, hozzáadom a kéksajtot és botmixerrel pürésítem.

• mazsolás csokoládés zabszelet
• 2 db 9×20 cm-es szögletes szilikonos formához
• 20 dkg étcsokoládé (85%)
• 5 dkg méz
• 6 dkg nagy szemű aranymazsola
• 6 dkg kandírozott gyömbér
• 5 dkg zabpehely
• pár csepp narancsolaj vagy frissen reszelt narancshéj
• 1 mk őrölt fahéj

A zabpelyhet száraz serpenyőben enyhén megpirítom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a széttördelt csokoládét és a fahéjat, kevergetem, amíg felolvad. Ha nem olvad meg eléggé, akkor pár másodpercre vissza lehet még rakni a tűzre kis láng fölé. Hozzáadom a durvára aprított kandírozott gyömbért és mazsolát, a mézet, a narancsolajat/héjat, összekeverem, majd szilikonos vagy folpackkal bélelt formába egyengetem, alaposan lenyomkodom, hogy ne maradjon túl sok levegő a masszában, majd kihűtöm és hidegen szeletelem.

Címkék: aszalt paradicsom, dió, édes, étcsoki, felvágott helyett, hajdina, hús nélkül, kandírozott gyömbér, kéksajt, kelt tészta, körte, lencse, mazsola, narancs, póré, sertés, zeller

Paradicsomos marharagu hajdinával

Ismét egy könnyen elkészíthető egytálétel. A hajdina mostanában már a legtöbb helyen beszerezhető, bioboltokban, orosz csemegeüzletekben, vagy éppen a keleti fűszeresnél érdemes keresni, de találkoztam vele már nagyáruházak polcain is. Szerintem igen hálás alapanyag, ragukba, levesekbe levesbetétként, vagy épp köretként is használható, könnyű puhára főzni anélkül, hogy szétfőne, és akkor a finom diós ízéről még nem is beszéltem. A leírtakból talán már sejthető, hogy nálunk a gersli mellett ez is nagy kedvenc lett.

• 3 főre
• 30 dkg marhahús (nyak)
• 1 fej vöröshagyma (8 dkg)
• 1/4 rúd fahéj
• 1 babérlevél
• 2 ág oregánó (vagy 1 kk szárított)
• 15 dkg hajdina
• 4 dkg mazsola
• 2 pohár víz (4 dl)
• 1 hámozott, darabolt paradicsom konzrev (400 gr)
• 1,5 ek olívaolaj
• 1,5 ek vaj

A marhahúst nagyjából 2 centis kockákra vágom, a hagymát finomra aprítom. Az olívaolaj és vaj keverékén üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a húst, nagyobb lángon kavargatva addig sütöm, amíg a hús egy kis színt kap. Hozzáadom a babért, fahéjat, egészben hagyott ág oregánót, majd felöntöm a paradicsomkonzrevvel és a vízzel. Sózom, felforralom, majd lefedem és kis láng fölött addig főzöm, amíg a hús megpuhul.

Ha a hús puha, hozzáadom a késsel durvára aprított mazsolát, a hajdinát, majd fedő alatt tovább főzöm, amíg  ahajdina is megpuhul. Ha túl sok lé maradna alatta a főzés végére, akkor azt pár perc alatt nagy lángon elforralom.

Tálalás előtt a fahéjat, babért kiszedem, és ízlés szerint kevés apróra vágott friss petrezselyemzöld is kerülhet a tetejére.

Címkék: egytál, hajdina, marha, mazsola, paradicsom

Hajdina saláta kecskesajttal, aszalt paradicsommal, aszalt szilvával

Nem kell megrémülni a hosszú és talán elsőre nem mindenki számára bizalomgerjesztő címtől, az aszalt szilva-aszalt paradicsom-kecskesajt nagyon jól működik együtt, az aszalt szilva édessége pedig az alapvetően sós salátában egyáltalán nem dominál, inkább csak kellemessé teszi az összhatást. Ha nincsen otthon sherry ecet és dióolaj, balzsamecettel és olívaolajjal is ki lehet próbálni, a hajdina pedig remek alapanyag, nemcsak köretnek, levesbe, de akár hideg salátának is, érdemes kipróbálni.

A szilva-paradicsom egyébként remek párosításnak bizonyult, bár ez a saláta most aszalt változatban tartalmazza ezeket, de az ötlet egy remek szilva-paradicsom csatniból származik, aminek a receptjét igyekszem hozni hamarosan.

Ismét egy uzsonnásdobozba, munkahelyi ebédnek való saláta következik, ebben a kategóriában a bejegyzések talán meg is fog szaporodni mostanában, remélem, nem baj.

• 2 főre
• 15 dkg hajdina
• 15 dkg friss típusú kecskesajt (1 guriga)
• 5 dkg olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve
• 5 dkg puha aszalt szilva
• 1 maréknyi dióbél (3 dkg)
• 1 maréknyi petrezselyemzöld
• 2 ek dióolaj
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek sherry ecet

A hajdinát átöblítjük, enyhén sós vízben puhára főzzük.

Az aszalt szilvát és aszalt paradicsomot apróra vágom, a dióbelet szintén (ezt előtte meg is lehet kicsit pirítani, úgy intenzívebb az íze), a petrezselyemzöldet finomra aprítom.

A leszűrt, hideg vízzel leöblített, lecsöpögtetett hajdinát összekeverem a dióval, aszalt szilvával és paradicsommal, petrezselyemzölddel, szétmorzsolt kecskesajttal, meglocsolom az olajokkal, ecettel és összeforgatom.

Akkor a legfinomabb, ha van néhány órája összeérni az ízeknek.

Címkék: aszalt paradicsom, aszalt szilva, dió, fél óra, hajdina, saláta

Medvehagymába göngyölt gombás szűzérmék sáfrányos kukoricakásával és hajdinával

Az utolsó medvehagymás recept. Legalábbis azt hiszem. Van még ugyan egy kis maréknyi a friss csokorból, de az valószínűleg holnap reggel egy omlettben végzi.

Mielőtt pedig bárki elkezdene aggódni Férj testi épségéért, vagy azért, hogy vajon zöldül e már a füle, azt el kell mondanom, hogy ma a szüleim jöttek látogatóba, nekik főztem. Medvehagymával persze, mert bár ezt is terveztem, apu már az ajtóban azzal köszöntött, hogy na mit eszünk ma a medvehagymából. És ebben semmi cinizmus nem volt, őt még tényleg érdekelte a téma, olyannyira, hogy egy medvehagymás fűszeres túrókrémmel indítottuk a napot, amit frissen sült csavart zsemlére kentünk (finom volt).

Aztán a bébiszittereim lefoglalták a miniatűrt amíg elkészült az ebéd. Mivel ez most nem egy öt perc alatt összedobható valami. Hogy megérte e? Apu szerint igen. Azért ez jelent valamit…

A köretek közül én nem tudtam választani (megint gondolattolulásom volt délelőtt), így mindkettőt elkészítettem, a polentát és a hajdinát is. Igazából annyira finom lett mind a kettő, hogy még most sem tudnám eldönteni, melyik illik jobban a szűzérmékhez. Szóval mindkettőt leírom.

• 4 adag
• 2 kis szűzpecsenye (60-65 dkg)
• kb 45-50 nagyobb medvehagyma levél
• 40 dkg csiperke
• 4 dkg füstölt szalonna
• só
• bors (frissen őrölt fekete)
• konyhai spárga
• a kukoricakásához:
• 1 dl kukoricadara (apró szemcséjű, finomabbra darált)
• 2,5 dl víz
• 1 nagy csipet sáfrány
• 3 dkg vaj
• só
• a hajdinához:
• 1 dl hajdina
• 2,5 dl víz
• só

A gombát megtisztítjuk, majd nagyon apróra, 2-3 mm kockákra vágjuk (ezt a részt lehet késes robotgépre is bízni, de nekem most volt időm pepecselni vele).

A húsról levagdossuk a hártyákat, megtisztítjuk, majd 2 ujjnyi (kb 3 cm) érmékre vágjuk, kézzel(!) kicsit elegyengetjük, megnyomkodjuk a tetejüket, hogy szépen egyenletesen szétterüljenek. A keskeny végeit már nem szeletként használjuk fel, hanem késsel kétszer-háromszor átvagdossuk, darált hús finomságúra (jöhet a késes robotgép ismét, bár a hús állaga késsel vagdosva ehhez az ételhez jobban illik).

A szalonnát apró, 3 mm kockákra vágjuk.

A medvehagyma szárait lecsipkedjük, megmossuk, majd alaposan lecsepegtetjük. A leszárított leveleket egy nagyobb deszkán vagy pulton elrendezzük, három-három levelet teszünk egymásra, csillag alakban, úgy hogy a fényes oldaluk lefelé nézzen.

A szalonnából kiolvasztjuk mérsékelt láng felett a zsírt, ropogósra sütjük, majd a zsír 2/3 részét átöntjük egy másik serpenyőbe, amiben a húst fogjuk sütni. A szalonnapörcök mellé dobjuk a gombát és a vagdalt húst, majd erősebb lángon addig sütjük, amíg a gomba és hús elveszti a nedvességtartalmát és kissé megpirul. Végül sózzuk, borsozzuk ízlés szerint.

Közben felhevítjük a zsiradékot a másik serpenyőben, és szűzérmék mindkét oldalát 2-2 percig elősütjük, sütés közben sózzuk a húsokat.

Az elősütött húsokat a medvehagyma csillagok közepébe helyezzük, mindegyikre kerül 1-1 evőkanálnyi gombás pép, majd a leveleket ráhajtogatjuk a gombás húsra és konyhai spárgával rögzítjük a csomagot.

A medvehagymás csomagokat kevés lobogó víz felé állított párolóbetétre tesszük, és fedő alatt 15 percig gőzöljük. (én ehhez egy párolóbetétet tettem egy nagyobb serpenyőre, arra egy kerek nokedliszaggatót, és az egészet lefedtem a serpenyő tetejével. De a bambusz párolóbetét is megfelel…)

A hajdinát felöntjük 2,5 dl vízzel, hozzáöntjük a hús sütésénél visszamaradt húslét, zsiradékot, és ha marad egy kevés gombapép, az is a főzővízbe kerül. Fedő nélkül addig főzzük, amíg a hajdina megpuhul és magába szívja az összes folyadékot.

A polentához a kukoricadarát beleszórjuk 2,5 dl forró vízbe, a sáfránnyal együtt, és addig főzzük gyakran kevergetve, amíg a dara megpuhul és felszívja az összes nedvességet.Végül hozzákeverjük a vajat is. Ezt én mélyebb tálkákba öntöttem, amíg kicsit megdermedt, így szép formája lett.

Tálalásnál levágjuk a zsinegeket a batyukról, majd tányérra szedjük néhány kanálka hajdinával és 1-1 polenta halommal.

Megjegyzés: én a köreteket akkor kezdtem el főzni, mielőtt nekiálltam a gomba és hús sütésének, majd melegen tartottam tálalásig, így egészen jól sikerült az időzítés.

Egyébként nem olyan hosszadalmas étel, mint amilyennek hangzik, ha mindent időben előkészítünk, akkor vagdosással, sütéssel-főzéssel együtt is megvan bőven egy órán belül.

Kötözés előtt…

és kötözés után.

Címkék: gomba, hajdina, köret, kukoricadara, medvehagyma, sertés

VKF! 33.-Hajdinás kenyér

A kenyér ismét Limara VKF! kiírására készült, és nem hajdinaliszttel, hanem szemes hajdinával, mert nagyon szeretjük az egész magvas kenyereket. Mivel a hajdinával még csak most ismerkedem, ezért túl nagy innováció itt sincsen, azt az egyszerű fehér kenyeret sütöttem, amit általában szoktam, csak most került bele az előre beáztatott magból is.

Még két dolgot elmondanék, az egyik, hogy most pusztán a látvány miatt készült tisztán fehér lisztből, de a rétesliszt részben helyettesíthető teljes kiőrlésű búzaliszttel is (én egyébként fele-fele arányban szoktam használni). A másik, hogy a magok… Nos, nekünk elég jó a fogunk, plusz szeretünk is mindenféle madáreledeleken rágódni, de a kéregbe jutó hajdina bizony elég ropogós lett. Azt is mondhatnám, kemény. Nem vészesen, csak mint a magvas kenyereknél általában. Ha boltban vettem volna, azt mondanám, szóra sem érdemes, de mivel ezt a bejegyzést sokan a receptért olvassák, így szükségesnek láttam megemlíteni.

• 1 kis cipó
• 30 dkg rétesliszt
• 5 dkg hajdina
• 1,7 dl víz
• 2 dkg dióolaj
• 1 ek koriandermag
• 1 púpos tk só
• 2 gr (azaz 0,2 dkg!) friss élesztő

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a vizet, olajat, sót, alaposan kidolgozom, kidagasztom. Közepesen kemény, rugalmas, sima felszínű tésztát kell kapnunk, ami szépen elválik a kéztől.Ha ez megvan, cipóvá formázom és a kelesztőtálat konyharuhával letakarva félreteszem nem túl meleg helyre keleszteni úgy 12 órára. Én ezt előző este szoktam elkészíteni, és csak másnap reggel sütöm meg a kenyeret.

Másnap a hajdinát bő vízben megfőzöm, amíg épp csak hogy megpuhul, de nem esik szét, még harapható, fogkemény (ha ez a kategória létezik a hajdinánál). Leszűröm, alaposan lecsepegtetem.

A koriandert száraz serpenyőben megpirítom, majd mozsárban porrá őrlöm.

A tésztához adom a hajdinát, a koriandert, majd jól átgyúrom, és lisztezett gyúródeszkán vékony, 5 cm átmérőjű hengert formálok belőle. Félbehajtom a rudat, és a két szárat egymás köré csavarom. A végeket összeillesztem, összenyomkodom, majd az illesztést a cipó alá gyűröm. Egy nagyobb darab sütőpapírral bélelt tepsibe kerül.

Közben a sütőt előmelegítem a maximális hőfokra, benne egy fedeles sütőtállal.

Ha a kenyér duplájára kelt, a sütőpapírral együtt átemelem a forró sütőtálba, a tetejét ecset segítségével lekenem vízzel, a sütőtál fedelét rárakom, majd 20 percig sütöm lefedve, maximális (most 260°C fok, gázsütőben) hőfokon.

20 perc után leveszem a tál fedelét, és így sütöm újabb 20 percig, a hőfokot 220°C-ra mérsékelve.

Ha elkészült, rácsra emelve hűtöm ki.

Címkék: hajdina, kelt tészta, kenyér

VKF! 33.- Zöldségleves hajdinával

A Limara által kiírt VKF! forduló legnagyobb kihívása számomra a hajdina volt.Persze olyan kihívás ez, amit én állítottam saját magamnak. Ugyanis a hajdinát nem igazán szeretem. Ha finoman akarok fogalmazni. Ennek oka viszont, mint később kiderült, nem maga a hajdina volt, hanem azok a szerencsétlen elkészített  ételek, amikben eddig kóstoltam.

A receptben semmi innovatív nincs a hajdinán kívül, ez egy egyszerű gazdag zöldségleves, olyan, amit apukám annak idején gyakran készített árpagyönggyel, csak épp most itt levesbetétként hajdina került bele.

És most ki kell jelentenem: a hajdina igenis finom.

• 2-3 adag
• 5 dkg hajdina
• 1 fej vöröshagyma (~ 10 dkg)
• 1 szál nagyobb sárgarépa (~ 10 dkg)
• 4 szál halványítózeller
• 1 kis petrezselymegyökér (5 dkg)
• 1 nagyobb újkrumpli (10 dkg)
• 25 dkg csiperkegomba
• 2 gerezd fokhagyma
• 2-3 szál a zeller középső, leveles részéből
• 2 ek paradicsompüré
• 1 ek koriandermag
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj

A hagymát finomra aprítjuk, a többi zöldséget miután megtisztítottuk, nagyjából azonos méretű, fél centis szeletekre-kockákra vágjuk. A zeller leveleit lecsipkedjük, félretesszük, a szárat szintén feldaraboljuk. A fokhagymát finomra aprítjuk.

Az olívaolajat felhevítjük, hozzáadjuk vajat, mozsárban finomra őrölt koriandert, a hagymát, azt üvegesedésig sütjük, majd hozzáadjuk a többi zöldséget is. Nagy lángon, sűrűn rázogatva-kevergetve addig sütjük, amíg a zöldségek egy kis színt nem kapnak, majd hozzáadjuk 10 másodpercre a fokhagymát és a paradicsompürét is.

Hozzáadjuk az átöblített hajdinát, felöntjük háromnegyed liternyi vízzel, sózzuk, és addig főzzük, amíg minden megpuhul benne.

Végül a főzés utolsó 1-2 percére a leveshez adjuk a zeller finomra metélt zöldjét is.

Címkék: babának, fél óra, gomba, hajdina, hús nélkül, leves, petrezselyemgyökér, sárgarépa, zeller