Két palacsinta, egy koktél és egy hurrá nyaralunk!

Vagyis holnap utazunk Pestre, utána hétfőn a Balatonra. Bár a nyaralást valószínűleg inkább őszelésnek lehet majd csak nevezni a meteorológiai előrejelzések szerint (megint csak ne legyen igazuk), de akkor is, sok éve ez az első, szervezett kereteken (én szerveztem) zajló, előre megtervezett és nem spontán, több napos, ottalvós nyaralásunk. Pontynak pedig konkrétan ez az első. Ma már átruháztuk a kulcsainkat és a kutyáink (megkönnyebbülten és végtelenül boldogan sóhajtva vigyorgó szmájli) felügyeletét részben anyuékra, részben a szomszédainkra, még hátra van a pakolás, de utána a telefonok (na jó, legalább egy) és agyak kikapcsolva egy teljes hétig.

A pakoláshoz pedig koktélok, a nyaralás előrevetüléseként, és könnyű, de elegáns hideg élelem.

A palacsinta a hamis pekingi kacsa rizslisztes palacsintájának tojásos változata, így a tészta könnyebben kezelhető, nagyobb palacsintákat is lehet sütni belőle (az már egy más dolog, hogy Férj a kacsa mellé ragaszkodik(!) a csak rizslisztből és vízből álló tésztához, merthogy az úgy a legfinomabb. Na ja, nem ő süti) Szóval a kacsa mellé marad a tojásmentes, de ezekhez a tekercsekhez a tojásos is teljesen megfelel, sőt, igazából ízben még jobban is passzol. (egyébként hasznos tanács: ne mutassunk meg a férjünknek mindenféle macerása(bba)n elkészülő újdonságokat, mert még a végén rászoknak)

Töltelékek: egy klasszikus füstölt lazac-uborka-tejföl kombináció, és egy ricottás-sült paprikás-pirított diós, a koktél pedig az aktuális kedvenc Creme de Cassis likőrrel készült, becsapósan erős, rendkívül jól csúszó fajta. Isteni finom mind, de tényleg, viszont most hosszasabban nem áradozom, mert pakolnom kell.

• 8 db nagyobb palacsinta
• 20 dkg rizsliszt
• 4 dl víz
• 2 tojás
• 2 ek napraforgó vagy szőlőmagolaj
• lazacos töltelék 4 palacsintához:
• 15 dkg füstölt lazac
• 1 kígyóuborka
• 1/2 citrom leve
• 2 tk cukor
• 20 dkg tejföl
• 1 kis csokor (szűk maréknyi) kaporlevél
• sült paprikás-ricottás töltelék 4 palacsintához:
• 4 kaliforniai paprika
• 2 ek olívaolaj
• 4 ág kakukkfű
• 3 gerezd fokhagyma
• 15 dkg ricotta
• 2 marék dió

A palacsintához elkeverem habverővel csomómentesre a tojást, a rizslisztet, az napraforgóolajat, bő csipet sót és a vizet. Sütés előtt állni hagyom jó negyedórát, majd a szokásos módon palacsintákat sütök belőle teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül. Arra az egyre kell figyelni itt is, hogy minden sütés előtt alaposan keverjük át a masszát, mert a rizsliszt hajlamos leülepedni.

A palacsinta kész.

sült paprikás-ricottás-pirított diós

A paprikákat éles zöldséghámozóval nagyjából meghámozom, majd a húsukat felcsíkozom. Az olívaolajon addig sütöm a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdekkel és a kakukkfű ágakkal együtt, amíg kis színt nem kap. A fokhagymát és  a kakukkfüvet kidobom belőle, sózom, majd a ricottával elkeverem. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késsel durvára vágom.

A palacsintákon eloszlatom egyenletesen a paprikás tölteléket, megszórom a durvára vágott dióval, szorosan feltekerem, majd felszeletelem.

füstölt lazacos-kapros tejfölös-uborkás

Az uborkát meghámozom és a zöldséghámozóval vékony szeletekre vágom. A középső magos rész nem kell, azt ki lehet dobni/meg lehet enni. Meglocsolom a citrom levével, megszórom a cukorral, összeforgatom és szűrőbe teszem, hogy a leve lecsepegjen.

A kapor levélkéit (de nem a szárát!) nagyon finomra aprítom, elkeverem a tejföllel és egy csipet sóval.

A palacsintára tépkedem a szeletelt lazacot, megkenem tejföllel, ráhalmozom a lecsepegtetett uborkát és szorosan feltekerem. Szeletelem, tálalom.

Balaton sunrise

• 1 dl frissen facsart narancslé
• 1/4 lime leve
• 2 cl vodka
• 4 cl Creme De Cassis

A vodkát, narancslevet, lime levét shakerbe öntöm (ha nincs, befőttes üvegben) egy jó adag jégre, összerázom, pohárba szűröm.

Óvatosan beleöntöm a Creme De Cassist.

Ha még látványosabbra szeretnénk, a pohár fala mentén lassan csorgassuk le a likőrt, akkor egy intenzívebb színű, keskenyebb rétegben ül majd meg a pohár alján.

Címkék: dió, előétel, gyors&könnyű, hal, hús nélkül, palacsinta, paprika, ricotta, rizsliszt, sós, uborka

Krémes tejpuding (muhallebi)

Nos, eredetileg spontán született az első változat, mert elfogyott itthon a gríz, és tejbegríz helyett rizsliszttel készítettem Mogyorónak a pótvacsorát. Vagyis tej, vanília, rizsliszt. Aztán eszembe jutott, hogy Chilinél találkoztam már ezzel az édességgel, és ez nem más, mint a muhallebi, azaz a törököknél honos krémes tejpuding. A következő elkészítésnél már Chili receptjét követtem, vagyis a vanília helyett rózsavizet használtam, és az általa megadott mennyiségeket használtam. Az elkészítés nagyjából annyira “bonyolult” mint a tejbegríznél, és a ráfordított idő is hasonló, de az eredmény… hát hogy is írjam, hogy az imádott tejbegríz erényeit ne kisebbítsem? Elegánsabb? Határozottan!

Ha pedig valakit csak a rózsavíz tartana vissza az elkészítésétől, hát használjon hozzá vaníliát. Az eredmény ugyan így nem lesz autentikus, de az magyar ízlelőbimbóknak így talán jobban megfelel.

Készült mellé egy kis mentás őszibarack saláta és cukros pirított pisztácia is, nem annyira az autentikusság, mint az élvezetek halmozásának jegyében.

Szóval a hihetetlenül egyszerű (de nagyszerű) recept következi.

• 4 adag
• 1 liter zsíros tej
• 7 dkg rizsliszt
• 1 ek rózsavíz
• 4 ek cukor
• 6 ek pisztácia (hámozott, sózatlan
• 2 ek cukor
• 2 nagy őszibarack (30 dkg)
• lime
• cukor
• 1 marék mentalevél

A rizslisztet habverővel csomómentesre keverjük nagyjából 2 deci tejjel. Hozzáöntjük a többi tejet, és habverővel folyamatosan kevergetve addig főzzük mérsékelt lángon, amíg besűrűsödik. Ezt követően lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a cukrot és a rózsavizet, majd poharakba adagoljuk. Kihűtjük, hűtőbe tesszük néhány órára fogyasztás előtt.

A pisztáciát késsel durvára vágjuk, szárazon egy serpenyőben pirítani kezdjük, majd ha már illatozik/mikor elkezd színt kapni, megszórjuk a cukorral.Néhány másodpercig kevergetve együtt sütjük, hogy a cukor csak ráolvadjon, de a cukor ne karamellizálódjon, majd lehúzzuk a tűzről. Ha már kissé kihűlt, fakanállal összetörjük majd a pudingok tetejére szórjuk.

Az őszibarackot meghámozzuk, felszeleteljük, megcsepegtetjük lime levével, megszórjuk egy kevés cukorral, majd hozzákeverjük a finomra aprított mentát.

A puding mellé külön tálkában adjuk a salátát.

Megjegyzés: ha vaníliával készítjük, akkor a vaníliás cukrot (vagy a vaníliát) még az elején adjuk hozzá a tejhez, és azzal forraljuk fel. 1/3 rúd félbevágott vanília vagy 2 ek házi (2 tasak Bourbon) vaníliás cukor elég lesz hozzá.

Címkék: édes, gyors&könnyű, őszibarack, pisztácia, pohárkrém, rizsliszt

Csokis túrós palacsinta

Csak azért sem túró rudis, pedig…

Szóval azon gondolkodtam el, hogy milyen fura a magyar ember ízlése, hogy tudjuk mi így imádni együtt a túrót, a citromot meg az étcsokit? Mert imádjuk, ez tény.

De ebbe most nem fogok belemenni mégsem, mert a gyerek épp most firkálja össze (nem is firkál, napocskát rajzol…) rotring ceruzával az LCD monitort. Még szerencse(?) hogy a többit már megírtam.

És igen. Finom.

• 3-4 főre
• 10 dkg simaliszt
• 2 tojás
• 2 dl tej
• 25 dkg sovány(!) túró
• 5 dkg étcsoki (min. 60%, én most 75% kakaótartalmút használtam)
• 3 ek cukor
• 3 dkg vaj
• 1 citrom finomra reszelt héja

A lisztet lehetőleg habverővel simára keverjük a tojások sárgájával, a túróval, a tejjel, cukorral, olvasztott vajjal, finomra reszelt citromhéjjal, majd ha a massza már csomómentes, hozzákeverjük a késsel apróra (de nem szilánkosra, csak kisebb kockákra) vágott csokit is.

Pihenni hagyjuk sütés előtt jó 15 percet (még jobb, ha félórát), majd közvetlenül a sütés előtt lazán, óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét is.

Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül evőkanálnyi halmokban kisütjük. A kanál hátával itt nem kell nagyon egyengetni, nehogy kinyomkodjuk a levegőt a habból, a massza valamelyest úgyis magától szétterül. A nagyon a szélekre került csoki (nem kell megijedni, ez nem túl sok) hajlamos kiolvadni sütés közben a palacsintából, ezért a serpenyőből az olvadt csokit (ha van) papírtörlővel töröljük ki minden újabb adag előtt.

Melegen, hidegen, langyosan, akárhogy nagyon finom.

Megjegyzés: elméletileg ilyen célra a nálunk nem kapható csokipasztilla lenne az ideális, de teljesen jól működik a 75% kakaótartalmú étcsokival is. Csak teflon legyen a serpenyő, meg ne hagyjuk ki az adagok sütése közbeni papírtörlős törölgetést, ha kiolvadna egy kevés csoki.

Címkék: édes, étcsoki, gyors&könnyű, palacsinta, túró

Zserbó palacsinta

Nos, én egész jól elvagyok az eddigi palacsintáimmal, de a szülői ház kamrája mindig tartogat meglepetéseket (vagyis inkább nem tartogat), szóval kénytelen voltam egy kicsit újítani. Hát nem meglepő módon ez is jól sikerült, jó alapanyagokkal hibázni ugye (szinte) lehetetlen, aki szereti a zserbót, annak ez is be fog jönni.

Még egy igen fontos dolgot sikerült belátnom a napokban: fény nélkül sehogyan sem lehet szép fényképeket készíteni! Hát nem megdöbbentő?

Na, ennyi a gasztro(?), sokkal érdekesebb az, hogy hol voltunk a múlthéten.

Kis képes segítség.

Bár a fenti volt a fő program, de ott több és informatívabb kép nem készült, mert állítólag a strandon nagy hajlandóságot mutatnak tolvajok a fotóapparátok eltulajdonítására, szóval azt oda nem vittük magunkkal. Pedig… Na de majd később.

Aztán.

Ha nem derült volna ki, az állatkertben készült az utolsó három kép. ( a többi, kattákról, lámákról és az elefántokról készült számtalan fotótól azonban inkább mindenkit megkímélek) És igen, a mi Pontyunkat érdekelték ugyan az állatok is, de azért a fő attrakció mégiscsak a szökőkút és a függőhíd volt. Újfent. Hát ez van, így jártunk. Bár ismét csak az nyert bizonyosságot, amit már eddig is tudtunk, hogy a Pontyok alapvetően vízi élőlények. (és akkor azt még nem is említettem, hogy a szökőkutas mutatványnál az állatkertbe videókamerával látogató apukák népes csoportja állta körül a fiunkat és rendkívül vidáman rögzítették filmre a mi kisdedünk ingyencirkuszát. A gyerek egyébként tényleg vicces volt, de a vidámságuk oka szerintem az is volt részben, hogy nem az ő gyerekük csinálja ezt.)

Viszont ami a legnagyobb élmény volt mindenkinek, az a Ponty a strandon! Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi időt képes egy ilyen pici gyerek egyhuzamban a vízben tölteni! (még akkor is, ha Ponty) Az első napon a zárás előtt pár perccel tudtuk csak kihalászni a medencéből iszonyú sivalkodás közepette, pedig már ráncosra volt ázva a bőre, főleg a lábán, mivel az tényleg folyamatosan a vízbe lógott a versenyautós úszógumicsónakjából. A második napon megtudtuk, hogy a gyerek odavan a tömegért, a break táncosokért, az élőzenéért (az más kérdés, hogy az aranyos énekesnéni így meg nem annyira tud énekelni a röhögéstől, amikor egy 19 hónapos teljes átéléssel rázza magát előtte és közben fura, tekergőző kézmozdulatokat is végez ( elfogultabb(?) szülők úgy mondanék hogy táncol)), a fagylaltozókért és a lacipecsenyésekért, meg úgy általában a karneváli hangulatért. A harmadik napra pedig az is kiderült, hogy Ponty mellé 5 fő az ideális személyzet, akik vetésforgóban játszanak vele: egy, aki leengedi a csúszdán, és egy ember, aki lent elkapja)/ visszahozzák a labdáját/folyamatosan ellátják minifánkkal.

Na hát dióhéjban. Még annyit, hogy mindez a hajdúszoboszlói strandon történt, ami hihetetlenül jó hely, és nem is azért mondom, mert elfogult vagyok, mert karonülő korom óta járunk ide és enyhén szólva is hozzánőttem a helyhez. Hanem azért mert az a hely nagyon nagyon jó, de tényleg.

• 16 palacsintához/ 4 főre
• 10 dkg finomliszt
• 6 dkg dió
• 1 dl tejszín
• 1 dl tej
• 2 tojás
• 2 dkg nádcukor
• 2 dkg vaj
• a rétegezéshez:
• sárgabaracklekvár
• az öntethez:
• 10 dkg étcsoki (min. 60%)
• 1 dl víz
• 2 tk kakaópor (keserű, holland, nagyjából 6 gr)
• 2-3 ek nádcukor
• 1 dkg vaj

Először az öntet: kevés vízzel csomómentesre keverem a kakaóport, lehetőleg habverővel, majd hozzáöntöm a maradék vizet és felforralom. Lehúzom a tűzről, belekeverem a darabokra tördelt csokit, a nádcukrot, hozzáadom a vajat, majd addig kevergetem, amíg a csoki fel nem olvad teljesen. (ha kell, visszateszem még a tűzre egy kicsit) Az öntet kész, ízlés szerint még lehet rajta édesíteni.

A tojások sárgáját kikeverem, lehetőleg habverővel a tejszínnel, tejjel, a liszttel, olvasztott vajjal, cukorral. Ha már csomómentes a tészta, hozzáadom a durvára vágott diót is. Félreteszem pihenni sütés előtt legalább 15 percre.

Közvetlenül a sütés előtt a tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a tésztához forgatom.

Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül bő evőkanálnyi adagokat téve mérsékelt láng fölött kisütöm a palacsintákat. A kanál hátával el lehet egyengetni a lepényeket, hogy csinosabbak legyenek.

Az összeállításnál a palacsintákat megkenem lekvárral, egymás tetejére rétegezem őket (4 palacsinta/ 1 torony), majd lelocsolom a csokiöntettel.

Címkék: dió, édes, étcsoki, gyors&könnyű, palacsinta, sárgabarack

Bélszín carpaccio kaprival, petrezselyemmel sült padlizsánon

Úgy alakult, hogy egyéb okból kifolyólag bélszínt sütöttem. Ilyenkor nehéz megállni, hogy ne lopjak le a teljes mennyiségből egy carpaccionak valót. Nem is szoktam.

Aztán még az is volt, hogy Gabojsza postolta ezeket a gyönyörűségeket a feltekercselt padlizsánról meg az átlényegített cukkiniről, amely recepteket olvasva nekem meg az a gondolatom támadt, hogy legyen sült padlizsánból kanapé a carpacciohoz.

Aztán most itt illene pár szót ejtenem arról, hogy a klasszikus carpaccio eredetileg Mocenigo grófné speciális, főtt és sült húst nem tartalmazható diétájának betartása végett készült, és Giuseppe Cipriani ötölte ki, amikor hirtelen ötlettől vezérelve azt találta mondani a főszakácsának a velencei Harry’s Barban, hogy vágjon fel nyers marhahúst, és locsolja meg Worcestershire szószból, tejből, citromléből és majonézből kevert szósszal. És mindezt Carpaccio, az olasz festő után nevezték el, a csodaszép vörös és fehér színekre való tekintettel. Ez pedig 1950-ben történt. Mert Locatelli óta már ezt is tudom.

Meg arról is, hogy aztán ez a recept kissé leegyszerűsödve ma már csak úgy él Olaszországban, hogy a hajszálvékonyra szeletelt bélszínre (mely procedúrát a hentes végzi) citromlevet és olívaolajat csepegtetnek, aztán hagyják egy-két órán át pácolódni, majd az elfogyasztás előtt frissen őrölt bors, só és parmezán forgácsok kerülnek a tetejére. Ezt meg Magos Zoltántól tudom. (de kedves olaszok, lehet tiltakozni, ha nem így van)

Azt meg talán nem illene elmondanom, hogy én bizony régen, tudatlanabb koromban a hajszálvékonyra szelt bélszínt csak sóval meg borssal megszórva ettem, fokhagymás vajas pirítóson…

De ez most mégsem a klasszikus recept, hanem csak egy a jól sikerült, kissé megvariált carpaccioim közül.

• 2 főre
• 10 dkg bélszín
• 3 ek kapribogyó
• 1 kis csokor petrezselyemzöld (~ 3 ek nagyon finomra aprított levél)
• 1 ek szarvasgombás olívaolaj
• 1 ek balzsamecet
• 1/2 gerezd fokhagyma
• 2-3 ek extra szűz olívaolaj
• 1 padlizsán ( ~ 35 dkg)

A petrezselyem levélkéit nagyon finomra aprítom, a leöblített, lecsepegtetett kapribogyót durvára vágom. Egy kis csészében elkeverem a petrezselymet, kaprit, szarvasgombás olívaolajat, balzsamecetet, és hozzáadom a megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymát.

A megtisztított, lehártyázott bélszínt éles késsel hajszálvékony szeletekre vágom. Ha előtt a mélyhűtőbe került pár órára, és egy nagyobb darab bélszínről vágjuk le ezeket a szeleteket, ez könnyebben megy. A szeleteket szétterítem egy tányéron.

A padlizsánt 3-4 mm karikákra vágom, majd grillrácson vagy teflon serpenyőben zsiradék nélkül mindkét oldalán aranybarnára sütöm. Az elkészült szeletekre kenem az ízesítés nélküli olívaolajat.

Egy nagyobb tányéron szétterítem a padlizsánszeleteket, majd mindegyikre egy-egy szelet bélszín kerül. A kapris öntetből kiszedem a fokhagymát, majd egyenletesen elosztva a húsok tetejére kenem.

Címkék: előétel, gyors&könnyű, kapri, marha, padlizsán

Túró Rudi torta

Bár a pöttyös az igazi, de azért ez sem rossz. Sőt. Továbbá sütő nélkül elkészíthető, és ami szintén nem mellékes, nagyjából 10 perc alatt. Vagy kevesebb.

Maga a Túró Rudi torta egyébként már létező dolog, de az ineterneten keringő receptek nekem nem nyerték el a tetszésemet úgy egyáltalán. Sütőmargarin, egy deci vízben feloldott tömérdek zselatin, mazsola, soroljam még? Szóval ez itt most olyan, amilyennek én képzelem a Túró Rudi tortát. Étcsokis kekszalap, rajta dús, enyhén citromos túrókrémmel.

Az érdem pedig már csak azért sem az enyém teljes egészében, mert ez ismét a barátnőm kislánya, Hanna miatt készült, ő szeretett volna a szülinapjára Túró Rudi tortát, és az emiatt történt e-amil váltások során kezdett bennem körvonalazódni a recept. Aztán most megcsináltam, jelentem, remek lett, szóval még a real time szülinapi bulira is elkészíthető.

A megadott mennyiségek 18 centis tortaformára vonatkoznak, de egy egyszerű térfogatszámítást elvégezve nagyjából ezek másfélszerese szükséges egy 28 centis formához. (tudtátok e, hogy egy 18 centis, 5 centi magas torta térfogata 141 cm3, míg egy 28 centis, szintén 5 centi magas tortáé 219 cm3?)

• 18 cm kapcsos tortaformához
• 13 dkg zabpelyhes keksz
• 6 dkg étcsoki
• 3 dkg vaj
• 50 dkg túró (félzsíros)
• 2 dl tejszín
• 5 dkg cukor
• 1 nagy vagy 2 kicsi citrom finomra reszelt héja
• 1 púpos tk zselatin (4 gr)
• a tetejére durvára reszelt étcsoki

A kekszet erős műanyagzacskóba öntöm, majd a zacskó száját összefogom és sodrófával/egyéb masszív tárggyal morzsásra töröm. A széttördelt csokit a vajjal együtt megolvasztom igen kis láng felett, majd hozzákeverem a kekszmorzsát és az így nyert masszát sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaforma aljába nyomkodom. (a kekszet nagyon finom morzsásra törjük, majd az alaposan összekevert csokis-kekszes masszát jól nyomkodjuk a forma aljába, lehetőleg gyorsan, amíg a csoki még meg nem szilárdul, így szépen egyben marad majd a torta alapja)

A tejszínt felmelegítem a zselatinnal együtt, kevergetve, amíg a zselatin feloldódik (de hosszasan forralni nem szabad, mert elveszti a zselírozó képességét), majd hozzáadom a cukrot, a finomra reszelt citromhéjat, és villával alaposan összedolgozom a túróval. Kóstoljuk meg, nekünk ez így elég édes volt, de lehet, hogy másnak még kíván egy kevés cukrot a krém. A csokis alapra egyengetem.

Néhány órára hűtőbe kerül amíg a zselatin megköt.

Tálalás előtt csokit reszelek a tetejére.

Címkék: édes, étcsoki, gyors&könnyű, túró

Fahéjas rumos szilvakrémleves tejfölhabbal

Hát mi lett a szilvából sütő nélkül? Leves.

Kézenfekvő. Meg finom. Rum, szilva, fahéj együtt, biztonsági játék. Bár kétségtelenül a legnagyobb élményt (mármint nekem, mert én akkorra már degeszre ettem magam a levessel) a tejfölhab jelentette. Na azt csak úgy magában is tudnám enni naphosszat. Ha nincs habszifon, semmi pánik, mert jó ez csak simán kikeverve és a leves tetejére kanalazva is. De azért habnak az igazi. Bár a képen ez nem látszik, mert nagyon okosan a még meleg levesre nyomtam a habot a fényképezés során, de az a szifonból kifújva is szépen tart, akár a tejszín, és nemcsak finom, de rendkívül dekoratív is a hatalmas fehér pamacs a mélybordó leves tetején. Egyszerűen gyönyörű. Már csak a látvány miatt is megéri. (és ígérem igyekszem mihamarabb produkálni egy megfelelően szemléletes, habos-babos csodaszép képet is a levesről)

Ápdételés megtörtént, most már szépen látszik a hab is. Plusz egy kép alulra csak a gyönyörű bordó levesről.

• 4-6 főre
• a leveshez:
• 1 kg szilva
• 7,5 dl víz
• 1 rúd fahéj (vagy 1 púpos tk őrölt)
• 2 dl sötét rum
• 5 dkg cukor
• 1 púpos ek étkezési keményítő ( 15 gr)
• a habhoz (ez 6-8 adag leveshez elegendő mennyiség):
• 2 dl tejföl
• 10 dkg mascarpone
• 3 ek cukor

A szilvát kimagozom és felteszem főni fél liter vízzel. Fedő alatt a forrástól számított 6-8 perc után már meg is fő a szilva. Ezután félreteszem hűlni.

Közben a rumot az 5 dkg cukorral sűrű sziruppá főzöm,  így a folyadék nagy része (és az alkohol teljes egésze) elpárolog a főzés során, nagyjából fél decinyi marad belőle. A sziruphoz adom a maradék vizet és az étkezési keményítőt, habverővel csomómentesre keverem, majd felfőzöm és besűrítem folyamatos kevergetés közben. Ezt hozzáöntöm a szilvához majd az egészet botmixerrel pürésítem (ha egész fahéjjal készült, azt előtte halásszuk ki  a szilva közül). A leves kész, még lehet bele tenni ízlés szerint cukrot, de azzal számoljunk, hogy a hab is édes lesz a tetején.

A tejfölt alaposan kikeverem a 3 evőkanálnyi cukorral és a mascarponeval, habszifonba öntöm és egy patronnal felhabosítom, majd behűtöm.

A kihűlt levest habbal a tetején tálalom.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, leves, mascarpone, szilva, tejföl

Mascarpones citromos pite

A tavalyi nagy kedvenc, a mascarpones pite következik egy egészen picit új ruhában. Azt hiszem, ez az a a sütemény (a túrótortán és a meggyes pitén kívül) amit eddig a legtöbbet sütöttem életemben és mivel ezt csak tavaly nyár óta sütöm, ez azért nagy dolog. Mindenféle idénygyümölcsökkel, vajkaramellás változatban, épp csak még sós nem készült belőle, de mondjuk ezt a részét már nem ragoznám tovább, egy a lényeg: finom.

Aztán van ez a fura idő, vagy valami más az oka, de mostanában egyfolytában mindent csak citrommal ennék. A gyorsan összedobott krémek és habok után (rövid életidejükre való tekintettel nem kerültek fel a blogra, nem érdemes keresni, ez van, nem lehet mindent lefotózni) most lett belőle mascarpones pite is. Az összeállítás itt is csak pár perc, aztán már csak azt kell kivárni, amíg megsül és kihűl. Lágy, remegős, krémes, de azért szépen szeletelhető tészta, citromos és édes, isteni, de tényleg.

• 24 cm átmérőjű piteforma
• 13 dkg simaliszt
• 13 dkg cukor
• 20 dkg mascarpone
• 10 dkg natúr joghurt (3,5%)
• 4 tojás
• 2 nagy citrom leve (~ 1dl) és finomra reszelt héja
• vaj és liszt a formához

A hozzávalókat alaposan kikeverjük, lehetőleg habverővel és kivajazott, kilisztezett piteformába öntjük.

160°C fokon 45-50 percig sül. (amíg a közepe is megemelkedik a tésztának, nemcsak a szélei. (nem kell aggódni, ha kihűl, összeesik, mint egy sajttorta))

Ha kihűlt, szeletelhető.

Címkék: citrom, édes, gyors&könnyű, joghurt, mascarpone

Csipetke és a kenyérpuding

Igen, most pedig Tamás fiunk aktuális kedvenc eledele következik. Amit a forrongó sütő ellenére a 40°C fokos kánikulában is napi rendszerességgel kellet letennem az asztalra minden vacsora után (vagyis inkább helyett), ami képes volt kiütni a palacsintát és a tejbegrízt is a nyeregből. (bár a cím félrevezető, ő maga nem fog szerepelni a továbbiakban a bejegyzésben)

Kell hozzá először is kenyér. Nem kell friss, a szikkadt a legjobb. Nem kell puccos, sokmagvas csoda, a rendes oldszkúl félbarna tökéletesen megfelel. Sőt. (kis ujjongás: végre találtam rendes kenyeret (le is szoktam hamar a házi sütésről). Nem flancos pékségben, hanem a legközelebbi ABCben, Újfehértón sütik, olyan régimódi kenyérgyári, pont, mint 25 évvel ezelőtt.Szerintem (meg a fiuk szerint is) isteni)

Kell hozzá még lekvár. Itt sem kötelező a zseléfix nélküli, vagy csak a házi, mint a legtöbb lekváros sütinél (bár most nem fogok hazudni: én abból készítem), szóval akármilyen finom lekvár megfelel.

Aztán kell még tej, esetleg tejszín, tojás, egy kevés cukor és vaj, és ennyi. Meg persze egy sütő.

És most ellent kell mondanom Hofinak: az angolok mégsem (teljesen) bolondok.

• 1 kis (15×20 cm) sütőtál
• 20 dkg kenyér (szikkadt, félbarna)
• 25 dkg lekvár, tetszőleges ízben (szerintem málnából vagy sárgabarackból a legfinomabb)
• 3 dl tej
• 1 dl tejszín
• 4 tojás
• 2 púpos ek nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 3 dkg vaj
• nádcukor a tetejére (elhagyható)

A kenyeret felszeletelem, a héját levágom és nagyobb négyzeteket vágok belőle. Kivajazott sütőtálba rakok belőle egy réteget, lehetőleg hézagmentesen. Erre rákenem a lekvárt. Ismét egy réteg kenyér, szintén hézagmentesen lerakva. (nekem ennyi kenyér kellett, de ha hiányzik néhány négyzetcentiméteren az anyag, pótoljuk ki bátran)

A tejet, tejszínt, tojásokat alaposan elhabarom a cukrokkal, legyen egynemű a rántottafoltok nem guszták a pudingban. A keveréket a kenyérre öntöm, úgy hogy mindenhova jusson. A tetejére forgácsolom a maradék vajat és megszórom kevés cukorral (annak a reményében, hogy ez a sütés során majd karamellizálódni fog).

Előmelegített sütőben 200°C fokon (gázsütő) 35-40 percig sül, amíg a teteje aranyszínűvé nem válik.

Langyosan szeletelem.

Ha pedig valaki mégsem hitte volna el, amit az elején írtam, és csak a mini miatt olvasta volna végig a bejegyzést, annak legyen itt néhány fénykép mégiscsak. (főleg hogy a Ponty oldal már megint nem működik, így oda a továbbiakban nem tudok képeket feltölteni)

Hát a képek alapján látszik, hogy miniatűr mostani kedvenc hobbija a 15-20 számmal nagyobb cipőkben való flangálás, ezzel úgy jól el is volt egész nap az egyéb tevékenységein kívül -egészen máig.

A mai nap felfedezése pedig, taadaaaam: a gombolyag! Ezzel körülbelül egy órán át játszott egyedül(!) és csendben(!).

És akkor most mennyiben különbözik egy kiscicától?

Címkék: babának, édes, gyors&könnyű

Hideg sárgadinnye krémleves kókusztejjel

Lehet rettegni, amit az ötfűszer keverékről mondtam, azt komolyan gondoltam! Nem túlzás azt állítani, hogy mostanában majdnem mindenbe az kerül. (de egyébként meg baromi finom, szóval ezt most úgy értékelem, hogy nem is olyan nagyon gáz)(ugye?)

Szóval ez egy hidegen készülő gyümölcsleves, mely műfaj nagyon népszerű lett nálam mostanában, főleg azért, mert gyorsan készül el, és a miniatűr kicsit fél a turmixgép hangjától, így addig amíg jár a gép, viszonylagos biztonságban vagyok tőle a konyhában. (igen, nálunk ez újabban így megy. Ponty igazi kis haramia lett, és csatakiáltva beleeszik/rág/moncsikol minden élelmiszernek tűnő tárgyba (félreértés ne essék: MEG nem eszi, csak BELE), még az sem ritka, hogy a reggelimet is az ő járókájában fogyasztom el, mivel oda ő még nem tud utánam jönni, de nekem meg nincs szívem őt oda bezárni, hiába, nehéz ez a liberális nevelés. Nekem is, meg a gyereknek is.)

Kicsit elkalandoztam, szóval ez egy édeskés leves, krémes, finom, és mondjuk én nem szeretem, mert a sárgadinnyével, vagy csak a szagával is a világból is ki lehetne üldözni, de a gyümölcs rajongói (=Férj) szerint meg isteni finom. Én meg hiszek neki.

• 4 adag
• 1 közepes sárgadinnye (1,5 kg)
• 2 dl kókusztej
• 2 tk ötfűszer keverék
• 1 ek vaj
• 1 lime leve

Az vajon kissé megsütöm a fűszerkeveréket, néhány másodpercig hevítem csak, amíg illatozni nem kezd.

A sárgadinnye húsát kivájom, turmixgépbe teszem a többi hozzávalóval együtt, pürésítem, ennyi.

Lehet a héjában is tálalni, az úgy egy kicsit nyaralósabb hangulatú, csak könnyen kiborul, és akkor nincs leves.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, kókusztej, leves, sárgadinnye