Nem is olyan régen kaptam egy kedves meghívást Mátraházára a Lifestyle Hotelbe, lenne-e kedvem egy hétvégét családostól náluk tölteni és egy menüt összeállítani a szálloda étlapjára. Volt kedvem, tehát most egy rövid élménybeszámoló következik, plusz a receptek a szálloda márciusi étlapjáról.
Az utazás már eleve kalandosan indult, hiszen arra a hétvégére időzítettük, amikor a nagy hó leesett, és a mínusz sok fokban, a vastag porhóban még az autópályán is csak araszolva tudtunk haladni. A küzdelmünk azonban alig három-négy óra utazás után (mindezt 180 km-re kell számítani) meghozta gyümölcsét, és felértünk a behavazott Mátra tetejére. A tervezett kültéri programoktól a kisded határozottan elzárkózott, kicsit megrémítette élete első komolyabb hófúvása, így maradtunk a szállodában. Ennek a rossz oldala: gyönyörű volt a téli táj, a csupasz erdő a szikrázó fehérség alatt, és nekem hatalmas kedvem lett volna hosszú sétákat tenni a környéken. A jó oldala: maradtunk a meleg hotelben. Nagyon szép, letisztult, kellemes a dizájn az egész szállodában, pihenteti a szemet is, a szobák kényelmesek, komfortosak, és így legalább volt alkalmunk megismerni a szálloda wellness részlegét is. Mit is írok, nekem nem volt, de Férj és az aprónép közel hat órán át áztatta magát egyfolytában, és ezúton is elnézést kérek az ott tartózkodó vendégektől Csipi némileg felhangolt állapota és rendkívül aktív viselkedése miatt, de hát tetszett neki az intézmény, mit lehet tenni, ha egy hároméves lelkes, akkor nagyon lelkes.
Amíg Férj és az apróság lubickolt, addig én a konyhában foglaltam el magam, elkészítettük vacsorára a flatcat menüt, amit meg is osztanék majd a bejegyzés végén. A 90 adag csokimousse összeállítása elsőre ugyan megterhelőnek hangzik, de az ipari berendezések nagyban megkönnyítik a munkát. Egyébként én nagyon jól éreztem magam, alig vártam, hogy ismét beszabadulhassak egy profi konyhába főzni, ahol a mosogató akkora mint egy fürdőkád és a robotgép a konyhám méreteivel vetekszik, ez engem valahogy mindig boldogsággal tölt el. Bár a hivatalos forgatókönyv szerint a vacsora alatt nekem a látványkonyhában kellett volna sütni a pisztrángot, a séf volt olyan aranyos, és nagyon hamar elengedett gyermeket etetni.
Aztán másnap reggel kezdődött minden elölről, én ekkor újrafőztem és fotóztam mindent, míg a gyerkőc ismét a wellness részlegen múlatta az időt az apjával, letesztelték a gyermekmegőrzős játszóházat (nagy találmány, kisgyermekes szülők figyelmébe ajánlanám a szakképzett gondozónőt, aki a gyerekere felvigyáz), és Csipinek továbbra sem akarózott kimenni a hóba. Hát ez van, alföldi gyerek, a hegy+hó nem igazán fekszik neki. És itt a vége, rövid volt ez a két nap… Csipi kézzel-lábbal tiltakozott, amikor megtudta, hogy kiköltözünk a hotelből, és megfogadtatta velünk, hogy jövünk még ide máskor is. Jövünk. Egy gyereknek nem lehet nemet mondani, ha ilyesmire kér.
Hoztam pár fotót, bár igazából főként a főzésre és az ételfotókra összpontosítottam, így csak kevéssé tudom visszaadni velük a hely hangulatát, viszont itt a teljes menüsor is: diós rozmaringos sült camembert vajban sült almával és balzsamecetes céklával, körtés gorgonzolás sütőtök krémleves, pisztrángfilé pirított gombával és kínai kellel, csokoládémousse lime szirupos körtével.

• körtés gorgonzolás sütőtök-krémleves pirított dióval
• 6-8 főre
• 60 dkg sütőtök (tisztítva)
• 40 dkg körte (tisztítva)
• 0,75 dl csirke alaplé
• 2 dl tejszín
• 7,5 dkg gorgonzola dolce
• 2 dl száraz fehérbor
• 1 ek vaj
• 1 ek olívaolaj
• 2 fej vöröshagyma (15 dkg)
• 2 marék dió (8-10 dkg)

A tököt felkockázom, a hagymát nagyjából feldarabolom. Az olívaolaj és vaj keverékén kis láng felett addig sütöm a sütőtököt és a hagymát, amíg enyhe aranyszínt kapnak. Felöntöm a borral, beforralom, majd hozzáadom az alaplét, a meghámozott, feldarabolt körtét, fedő alatt puhára főzöm a gyümölcsöt, zöldségeket. Hozzáadom a gorgonzolát, a tejszínt, botmixerrel pürésítem, sózom, ha szükséges, majd összeforralom.
A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, durvára vágom és tálalásnál a leves tetejére szórom.
Tálalásnál még kevés friss, nagyon vékony csíkokra metélt bazsalikom levél is kerülhet bele, remekül illik a leveshez.

• rozmaringos diós camembert vajban sült almával, balzsamecetes céklával
• adagonként
• 1 kis guriga camembert (10-12,5 dkg)
• fél marék dió (2 dkg)
• 2 tk olívaolaj
• 1 mk finomra aprított friss rozmaring levél
• só
• fekete bors
• 1 kis sárga alma (12-14 dkg)
• 1 ek vaj
• 1 kis cékla (10 dkg)
• 1 ek balzsamecet
• 1 ek olívaolaj
• só

A camembert tetejéről a kemény kérget vékonyan levágom, majd megkenem a durvára vágott dió, finomra aprított rozmaring és olívaolaj keverékével, sózom. Alufóliával bélelt sütőtálba teszem, majd grillrács alatt addig pirítom, amíg a dió megpirul és a sajt kissé megolvad. Grillsütő hiányában maximális hőfokra melegített sütőben, ha van, légkeveréssel addig sütöm, amíg a tetején az olaj sercegni kezd és a dió kicsit megpirul.
Közben a megmosott, magházától megfosztott, gerezdekre vágott almát a vajban megsütöm, sütés közben forgatom, úgy hogy minden vágott felületéről megpiruljon. Akkor jó, ha enyhén megpuhul, és a húsa mindenütt kicsit áttetszővé válik.
A céklát meghámozom, gerezdekre vágom, majd az olívaolajban kis láng fölött megsütöm, amíg a cékla elveszíti a tartását. Hozzáadom a balzsamecetet, sózom, beforralom.
Tálalásnál a pirult tetejű camembert mellé szedem a sült almát és a céklát.

• pisztrángfilé pirított gombával és kínai kellel
• adagonként
• 1 pisztrángfilé
• olívaolaj
• vaj
• só
• fekete bors
• 1/2 kis, zsenge kínai kel (15 dkg)
• 1/2 citrom
• 20 dkg csiperke
• 1 salotta
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• só
• fekete bors

A kínai kelt nagyon vékony csíkokra vágom. A hagymát finomra aprítom, a fokhagymagerezdet kés pengéjével meglapítom. A gombát felszeletelem, ha sikerül apró fejű gombát beszerezni, negyedekbe vágom.
Az olívaolaj és vaj keverékének felén nagy láng fölött hirtelen megpirítom a kínai kelt, félreteszem, ráfacsarom a citrom levét. A maradék zsiradékot a serpenyőbe teszem, majd nagy láng fölött megpirítom a gombát. Hozzáadom a hagymát, fokhagymát és együtt sütöm, amíg a hagyma is színt kap. Sózom, borsozom, hozzákeverem a kínai kelt.
A pisztrángot az olívaolaj és vaj keverékén nagy láng fölött kezdem sütni, a bőrös oldalával lefelé. 2-3 perc után, miután a bőr már ropogóssá vált, megfordítom a halfilét, mérsékelem a lángot, és nagyjából egy percig sütöm még. Egy 15 dkg-os filének ennyi idő elég is. Sütés után sózom, borsozom.
A zöldségekre szedem a pisztrángfilét, citromgerezdeket adok mellé.

• csokoládémousse lime szirupos körtével
• 4 főre
• 10 dkg étcsokoládé (85%)
• 4 tojásfehérje
• 2 tojássárgája
• 5 dkg cukor
• fél csipet só
• 0,75 dl tejszín
• 2 nagyobb körte (40 dkg)
• 1 lime
• 1 ek vaníliás cukor
• 2 cm gyömbérgyökér
• 3 ek cukor

Nem feledkeztem ám meg a gyors vacsora sorozatról, csak most épp van időm esténként főzőcskézni Férj hazaérkezése után, aki esténként átvállaja (mert hát Csipi nem is hagy neki más választást) a beteg gyermek ápolását. Az ebédek viszont továbbra is rohanósak, hiszen rengeteg tennivalóm akad idehaza is, nyomdázni meg “vízfestézni” igen nagy felelősség.

Ez egy klasszikus étel, néhány apró változtatással, nem is nagyon ragoznám, barna csiperkével remekül működik, és tényleg fél órán belül elkészíthető.

• tejszínes pirított gomba parmezános puliszkával
• 2 főre
• 25 dkg barna csiperke
• 1 salotta
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 nagyobb ág kakukkfű
• 0,5 dl száraz fehérbor
• 0,5 dl tejszín
• 1 ek vaj
• 1 ek olívaolaj
• só
• fekete bors
• 2 dl kukoricaliszt
• 3 dl tej
• 3 dl víz
• 1 bő maréknyi parmezán
• 2 dkg vaj
• só

A gombát megtiszítom, négybe vágom. A salottát finomra aprítom, a fokhagymát szintén. A vaj és olívaolaj keverékén nagy láng felett addig pirítom a gombát, amíg aranyszínt kap, majd hozzáadom a salottát is és mérséklem a lángot. Ha a hagyma üvegessé válik, megy hozzá a fokhagyma, az egészben hagyott ág kakukkfű és a fehérbor. Beforralom, sózom, borsozom, hozzáadom a tejszínt és összeforralom.

Közben a vizet és a tejet sózom, összeforralom, beleszórom a kukoricalisztet állandó kevergetés közben, majd addig főzöm, gyakran kevergetve, amíg besűrűsödik. Lehúzom a tűzről, belekeverem a vajat és a reszelt parmezánt.

A puliszka tetejére szedem a gombát, így tálalom.

A téli langyos-meleg saláták nálunk igen nagy népszerűségnek örvendenek, és az egyik kedvenc leveles növényünk ezekhez a kínai kel. Ropogós, színes, finom. Ez egy keleti hangulatú saláta, amihez én édes szójaszószt használtam, de ennek hiányában azt lehet helyettesíteni szójaszószhoz adott mézzel. Nem kifejezetten csípős, aki ezt hiányolná belőle, nyugodtan adjon csilit is a húshoz, a narancs+csili kombináció nagyon jól fog működni együtt, de mi a gyömbér és fekete bors visszafogottabb erejével meg voltunk most elégedve.

Frissen, langyosan a legfinomabb.

• kínai kel saláta pirított gombával, narancsos gyömbéres csirkével
• 40 dkg csirkemellfilé
• 1 nagy narancs
• 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskés vöröshagyma)
• 1 kis kínai kel (40 dkg)
• 50 dkg barna csiperke (vagy champignon)
• 2 fokhagymagerezd
• 2 ek édes szójaszósz
• 5 cm gyömbérgyökér
• 5 ek földimogyoró olaj

A csirkemellet kisujjnyi csíkokra vágom. A salottát finomra aprítom, a fokhagymát szintén. A gombát megtisztítom, tönkjét kitöröm, a kisebbeket egészben hagyom, a nagyobbakat felezem-negyedelem.A kínai kelt félbevágom, majd vékony csíkokra metélem.

2 evőkanálnyi mogyoróolajon pirosra sütöm a gombát nagy láng felett. Sózni nem kell. Egy keverőtálba szedem a kínai kelt, majd a forró gombát ráöntöm.

A visszamaradt zsiradékhoz adom a maradék olajat, majd nagy láng fölött, rázogatva aranyszínűre sütöm benne a csirkemell csíkokat. Sütés közben hozzáadom a hagymát, fokhagymát, szójaszószt, a narancs levét és finomra reszelt héját, a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, sózom, borsozom. 3-4 perc sütés elég is neki, amíg színt kap, de nem sül össze nagyon.

A csirkét még forrón a salátához keverem.

Közben száraz serpenyőben megpirítom a szezámmagot, és tálalás előtt a salátára szórom.

Ismét egy régebbi recept következik, de szerencsére most is aktuális, ami az hozzávalókat illeti. A rizottó nagy kedvenc nálunk, főként a kisfiam imádja, mostanában pedig egyre többet kísérletezek a különböző alapanyagok rizottó módszerrel való elkészítésével, mivel a krémes, ízes végeredmény miatt a gyermek így szinte bármit megeszik. A gersliből készült után a tarhonyából főzött változat aratott elsöprő sikert, ami nem is csoda, hiszen a tarhonya amúgy is nagy kedvenc, és ebben az estben az elkészítés nem is áll távol a tarhonya  hagyományos elkészítési módjától.

A zöldségekkel gazdagított tarhonya önmagában is megállja a helyét, de köretként is nagyon finom.

• 2 főre
• 20 dkg tarhonya
• 6 dl lezsírozott, átszűrt húsleves vagy csirke alaplé
• 0,5 dl száraz fehérbor
• 20 dkg gomba (pl barna csiperke vagy champignon)
• 15 dkg kelkáposzta
• 1 kis fej vöröshagyma (4-5 dkg)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ág majoránna ( vagy 1 kk szárított)
• 2 ek kacsazsír
• 1 tk nádcukor
• 1 maréknyi érlelt, aromás, kemény tehéntejből készült sajt vagy parmezán

A gombát félbe, majd vékony szeletekre vágom, a kelkáposztát vékonyra csíkozom. A hagymát, fokhagymát finomra aprítom.

A kacsazsír felén a cukrot megolvasztom,  majd rádobom a kelkáposztát és nagy lángon, gyakran rázogatva addig sütöm, amíg enyhe karamellás aranyszínt nem kap a zöldség, de nem puhul meg teljesen. Sózom, kiszedem a serpenyőből, félreteszem.

A maradék zsír felét a serpenyőbe teszem, majd üvegesre sütöm rajta  a hagymát. Hozzáadom a gombát és nagy láng felett, gyakran kavargatva addig sütöm, amíg enyhe színt kap. Kiszedem a serpenyőből, félreteszem, majd a serpenyőbe teszem a maradék zsírt. Aranyszínűre pirítom rajta a tarhonyát, majd felöntöm a borral. Elforralom az alkoholt, majd elkezdem felöntögetni a húslevessel, hozzáadom a majoránnát, sót és a hagymás gombát is. A húslevest addig adagolom hozzá, amíg a tarhonya megpuhul (de nem fő szét), közben gyakran kevergetem.

Végül beállítom a sűrűségét húslevessel, úgy jó, ha enyhén folyós, leveses marad, összeforralom, lehúzom a tűzről, kiszedem belőle a majoránna ágat,  majd belekeverem a reszelt sajtot és a pirított kelkáposztát. Borsozom, ízlés szerint.

Önmagában, vagy natúr sültek mellé köretnek is nagyon finom.

Megjegyzés: a zsiradékot fele-fele arányban olívaolajjal és vajjal helyettesítve, a húsleves helyett pedig zöldség alaplevet használva remek vegetáriánus fogás is lehet.

Azért én csak jobban szeretem, ha egy helyen vannak a receptjeim. Ezek azok a juhtúrós receptek, amik eredetileg a Magyar Konyha számára készültek.

• Aszalt szilvás diós juhtúróval töltött sertésszűz
• 4 főre
• 2 kisebb szűzpecsenye (egyenként 30-35 dkg)
• 20 dkg juhtúró
• 2 maréknyi aszalt szilva ( 7 dkg)
• 2 maréknyi dió (4 dkg)
• 2 dkg vaj
• 1 ág rozmaring
• 2 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• olívaolaj

A szűzpecsenyéket lehártyázzuk, majd éles késsel centi vastag bevágást ejtünk a húson hosszában. A hosszanti bevágást csigavonalban folytatjuk a hús belseje felé, így egy téglalap alakban kihajtható széles, lapos húst kapunk.

Az aszalt szilvát és a diót felaprítjuk, elkeverjük a juhtúróval és a puha vajjal, majd a tölteléket egyenletesen elosztjuk a húson. A szűzpecsenyét feltekerjük, konyhai kötözőspárgával rögzítjük a tekercset.

Serpenyőben kevés olajat hevítünk, hozzádobjuk a kés pengéjével meglapított fokhagymát, egész rozmaringágat, majd nagy láng felett 2 perc alatt körbesütjük a húsokat. Sütés közben sózzuk, borsozzuk.

Kiolajozott sütőtálba tesszük a szűzpecsenyéket, melléjük dobjuk a fokhagymát és rozmaringot is, majd előmelegített sütőben 160°C fokon 30 percig sütjük.

Tejszínes krumplipüré remekül illik hozzá köretnek.

 

• Juhtúrós újkrumpli krémleves
• 4 főre
• 50 dkg újkrumpli
• 3 szál újhagyma
• 1 liter csirke alaplé (vagy lezsírozott húsleves)
• 1 ek vaj
• 10 dkg juhtúró
• 4 vékony szelet húsos szalonna

A vajon üvegesre sütjük a megtisztított, zöld szár zsenge részével együtt felkarikázott újhagymát, majd hozzáadjuk a meghámozott, felkockázott újkrumplit, felöntjük az alaplével és puhára főzzük a zöldségeket.

Hozzáadjuk a juhtúrót, botmixerrel pürésítjük, sózzuk, ha szükséges, borsozhatjuk is, ízlés szerint.

A szalonnacsíkokat serpenyőben mérsékelt lángon ropogósra sütjük, tálalásnál ez kerül a leves tetejére.

• Juhtúró felfújt diós aszalt paradicsom mártással
• 4 kis felfújt formához
• 20 dkg juhtúró
• 4 tojás
• 4 dkg kukoricadara
• vaj
• kukoricaliszt
• a mártáshoz:
• 10 dkg olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve
• 1 dl zöldség alaplé
• 5 dkg dió
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 ek finomra aprított petrezselyemzöld
• 1 ek vaj

A felfújthoz a tojásokat kettéválasztjuk, a sárgákat kikeverjük a darával és a juhtúróval, a fehérjéket habbá verjük. A tojáshabot óvatosan hozzáforgatjuk a juhtúrós masszához, majd kivajazott, kukoricaliszttel kihintett felfújt formákba osztjuk szét.

Előmelegített sütőben 200°C fokon 15 percig sül.

A mártáshoz a diót száraz serpenyőben megpirítjuk. Vajon megsütjük a felszeletelt fokhagymát, majd felöntjük a zöldség alaplével, felforraljuk. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk az aszalt paradicsomot, pirított diót és botmixerrel pürésítjük, sózzuk, ha szükséges. Végül hozzákeverjük a finomra aprított petrezselymet.

• Sült paprika juhtúróval töltve
• 2 nagy kápia paprika
• 25 dkg juhtúró
• 2 ek kukoricadara (3 dkg)
• 3 dkg dió
• 3 ág kakukkfű
• 5 dkg parasztsonka
• 2 dkg vaj
• 2 ek tejföl (4 dkg)
• 1 ek virágméz
• fekete bors
• olívaolaj

A sonkát apró kockákra vágjuk, a diót késsel durvára aprítjuk, a kakukkfű levélkéit lecsipkedjük. A juhtúrót elkeverjük a kukoricadarával, puha vajjal, tejföllel, kakukkfűvel, sonkával, mézzel és dióval, borsozzuk, sózzuk, ha szükséges.

A paprikákat hosszában kettévágjuk, kiszedjük a csumát, magokat, ereket, majd szétosztjuk bennük a tölteléket.

Olívaolajjal kikent sütőtálba tesszük, előmelegített sütőben 180°C fokon 30 percig sütjük.

• Petrezselymes juhtúróval töltött gombafejek
• 6 fej nagyobb, tölteni való csiperke
• 25 dkg juhtúró
• 5 dkg húsos szalonna
• 3 ek kenyérmorzsa
• 1 csokor petrezselyem
• 2 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• olívaolaj

A szalonnát apró kockákra vágjuk, a petrezselymet finomra aprítjuk, a fokhagymát szintén, majd mindezeket elkeverjük a juhtúróval, kenyérmorzsával, borsozzuk, sózzuk, ha szükséges.

A gombafejeket megtisztítjuk, tönkjüket kitörjük, és a kalapokat betöltjük a töltelékkel.

Olívaolajjal kikent sütőtálba tesszük a gombákat, majd olívaolajjal megcsepegtetjük.

Előmelegített sütőben 200°C fokon 30 percig sütjük.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nálunk a családi ünnepek egyet jelentenek a hagyományos ételekkel. Nehéz olyan alkalomra emlékeznem, amikor nem került az asztalra egy hétvége során a babgulyás, káposztás paszulyleves, de legalább egy tál töltött káposzta. A hétköznapok, akár az átlagos hétvégék is eltelhetnek ezek nélkül, de az ünnepek, hát ott kötelező. Mostanában elég sok születésnap és névnap akadt, így még arra is lehetőségem nyílt, hogy az egyik ilyen esemény kapcsán lencsevégre kapjam az elkészült ételt (ezt persze úgy kell érteni, hogy lencsevégre kapjam, de ne úgy, hogy a magukat módfelett humorosnak tartó, egyébként rendkívül víg kedélyű, viszont mimikájukat tekintve ételfotóra kevéssé illő családtagjaim képezzék a hátteret. A többi, ilyen jellegű képtől inkább megkímélném az olvasókat)

Az alap itt egy hagyományos módon készült borjúpaprikás, amibe a végén egy kevés pirított gomba is került, közkívánatra.

• 1,2 kg borjúlábszár
• 50 dkg csiperkegomba
• 25 dkg vöröshagyma (2 nagyobb fej)
• 10 dkg húsos szalonna (erdélyi)
• 1 ek zsír (disznó)
• 2 ek fűszerpaprika
• 1,5 dl tejföl( + a tálaláshoz)

A húst nagyjából 3 centis kockákra vágom, a szalonnát és a hagymát finomra aprítom. A szalonna zsírját kiolvasztom, majd hozzáadom a hagymát és üvegesre sütöm. Lehúzom a tűzről, megszórom a pirospaprikával, elkeverem és hozzáadom a húst, sózom. Fedő alatt, kis lángon addig főzöm, amíg a hús megpuhul, villával könnyedén kettévágható lesz. Ha szükséges, főzés közben borjúalaplével (vagy kevés vízzel) lehet pótolni a folyadékot alatta, főként attól függően, ki mennyi szafttal szereti a paprikást.

A gombát megtisztítom, vékony szeletekre vágom, majd megpirítom a zsírban. Amikor a borjú már puha, hozzákeverem a pirított gombát és ezzel együtt főzöm még pár percig. Végül hozzákeverem a tejfölt és összeforralom.

Köretnek túrós galuska volt mellé, ami a juhtúrós galuska receptje alapján készült, csak juhtúró helyett túróval, az asztalra pedig került még tejföl is azoknak akik ennél több tejföllel szeretik.

Nem, nem készen vett pizzatésztából. Még csak nem is leveles tésztából, ahhoz legalábbis el kellene menni a legközelebbi (15 km) boltba.

Sokkal inkább egy, leginkább a piadinához hasonló tésztáról van itt szó, ami a kigondolástól számított 20 perc múlva már a sütőbe is kerülhet. A keresztapja természetesen ismét csipi, aki mostanában azzal szórakoztat minket, hogy kacsa és csirkecombon kívül mást nemigen hajlandó megenni, legfeljebb pizzát. Bár tegnap a póréhagyma krémlevessel sikerrel jártam, az mégiscsak egy leves, és mivel nem sütöttem aznap kacsát sem csirkét másodiknak (igen, a szárnyasokat határozottan meg lehet unni), így csipi bojkottálta az ebéd hátralévő részét. Tehát rögtönözni kellett. Itt jött a képbe a piadina, és hogy annak a tésztája akár lepény alapnak/hamis pizzának is szolgálhat.

Nos, működik, nem is akárhogyan. Mivel az egyszerű elkészíthetőség volt a legfőbb szempont, így változtattam egy kicsit a tésztán, a feltét pedig egy nagyon alap variáció lett. De mehet rá paradicsomos szósz, másféle feltétek, sajtok is. Persze ez nem pizza, de érdemes kipróbálni, mert nagyon finom. Nemcsak rögtönzött uzsonnának, de sör (vagy bor)korcsolyának, gyors vacsorának is.

• 6 kicsi lepény
• 30 dkg rétesliszt
• 5 dkg olívaolaj (~ 4 ek)
• 1 dl víz
• 1 tk só
• 2 tk sütőpor ( 4 gr)
• feltét:
• 4 ek mascarpone
• 2 gerezd fokhagyma
• 4 közepes fej champion gomba
• 2 marék reszelt parmezán vagy grana ( ~3 dkg)

A lisztet elkeverem a sütőporral, hozzáadom az olajat, sót, vizet és alaposan kidolgozom, sima felszínű, ruganyos tésztává gyúrom. Letakarom, félreteszem pihenni.

Bemelegítem a sütőt a maximális hőmérsékletre, előkészítem a feltétet. A gombát megtisztítom, hajszálvékonyra szeletelem. A fokhagymát nagyon finomra aprítom (lehet reszelni is), majd elkeverem a mascarponeval és kevés sóval. A sajtot lereszelem. (ez mondjuk 15 perc, ennyi ideig azért érdemes pihentetni a tésztát (de persze lehet tovább is, sőt, szorosan folpackba csomagolva a hűtőben pihenhet, így előző este, vagy reggel is el lehet készíteni akár))

A tésztát átgyúrom, 6 gombócra osztom, majd lisztezett deszkán vékonyra (~3 mm) nyújtom. Egy nagy rácsot beborítok sütőpapírral és erre rakosgatom a kinyújtott tésztákat. Mindegyiket megkenem mascarponeval, szétosztom rajtuk a gombát, megszórom a tetejüket sajttal, majd max hőfokon (nálam ez 240°) alsó-felső sütésen 12-13 perc alatt aranyszínűre sütöm a lepényeket.

Na de milyen!

Először alaplének készült egy birsalmás leveshez, de az nem lett nagy szám, viszont az “alaplé” meg rekordsebességgel fogyott a főtt kacsahússal együtt. Szóval legközelebb inkább főszerepet kapott, és hát az egyik legfinomabb húsleves lett evör. Aztán meg volt benne az a sok főtt hús, a levesbe meg kell betét is (mármint olyan ami nem a hús), szóval azt találtam gondolni, hogy na majd raviolit csinálok belőle. S lőn. Hát mondjuk kicsit elszámoltam magam, mert a két fél mellfiléből egy kielégítő étvágyú négytagú család is jóllakott volna, leves nélkül, csak úgy magában is, szóval a levesbetét mellé még lett két (bár tényleg inkább négy) emberes adag ravioli is. (senki nem bánta, iszonyú finom volt)

A legnagyobb tanulságok pedig:

1.) a ravioli nem ördöngösség. Eddig csak azért jártam olasz étteremebe (abba az egybe, ami errefelé fellelhető és nem csak a nevében olasz), mert hogy otthon raviolit én soha. De igen. Sőt. Egyáltalán nem bonyolultabb, mint akármilyen más gyúrt tészta.

2.) nem minden kütyü hülyeség, amit a Lidlben/Aldiban veszek. Ez például egy lidlis, három részből álló tészta kiszúró-összenyomó darab, bővebb leírás és fotó róla Trinitynél, és remélem hogy nem késtem meg nagyon a beszámolóval, miszerint raviolihoz is remekül működik.

• 4 főre
• 2 kacsamell csont és bőr nélkül (~40 dkg)
• egy kicsi, fiatal zellergumó (~ 15 dkg) negyede a zöldjével együtt (vagy 2 szál angolzeller)
• 1 közepes fej vöröshagyma (6-8 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1 csillagánizs
• 8-10 szem szegfűbors
• 2 dl tokaji aszú
• 2 szál répa (10 dkg)
• 10 dkg apró fejű csiperke
• ravioli (~26 darab)
• 20 dkg rétesliszt
• 2 nagy tojás
• csipet só
• 1 fej vöröshagyma (4-5 dkg)
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 púpos ek mascarpone
• 1 ek kacsazsír

A kacsamellet felteszem főni 1 liter hideg vízzel, sóval, az aszúval, ha felforrt, nagyon kis lángon gyöngyöztetve főzöm és leszedem a képződő habot. Ha már nincs több hab, hozzáadom az egészben hagyott, meghámozott vöröshagymát, az egész gerezd fokhagymákat és a félbevágott zellerszárat, továbbá a babérlevelet, csillagánizst és szegfűborsot is, megsózom. Kis lángon fedő alatt főzöm, lassan gyöngyöztetve, 3 órán át.

A kacsamelleket kiszedem a levesből, majd azt leszűröm. A húst félreteszem, a zöldségeket eldobom (kutyának adom). Ha zavaros lenne, teaszűrőn meg lehet ismételni a szűrést ülepítés után, vagy lehet akár deríteni is tojásfehérjével. De a szűrő nekem elég volt, a színe meg úgy sem lesz szebb, bármit csinálunk. A leveshez annyi vizet öntök, hogy az egész 1 liternyi legyen. Felforralom, beledobom a négybe vágott gombát és a falkarikázott répát, majd fedő alatt főzöm bő fél órán át.

Közben a lisztből és tojásból csipet sóval tésztát gyúrok, majd folpackba tekerve pihentetem a hűtőben úgy egy órán át. (de 15 perc is elég)

A puhára főtt kacsahúst késsel finomra vágom. A hagymát, fokhagymát szintén. A zsíron üvegesre sütöm a hagymát, megy mellé a fokhagyma, majd lehúzom a tűzről és hozzákeverem a főtt, darált hús finomságúra vágott húst, a nagyon finomra aprított petrezselyemzöldet és a mascarponet is.

Lisztezett gyúródeszkán a tésztát késpenge vastagságúra nyújtom, majd kör alakú, nagyjából vizespohár méretű kiszúróval/pohárral köröket vágok ki belőle. (ha nem elég nagy a deszka, nincs elég hely, lehet több részre is osztani a tésztát és darabonként nyújtani) Minden kör közepébe megy egy evőkanálnyi töltelék, a széleket vízzel lekenem körben, majd ráhajtom a tésztát a töltelékre és alaposan összenyomom (kézzel vagy “géppel”).

A raviolikat bő, forrós sós vízben kifőzöm, 3-4 perc elég nekik, hiszen a töltelék nem nyers, a gyúrt tészta padig hamar átfő. Szűrőlapáttal kiszedem., majd összemelegítem a levessel. Levesbetétnek fejenként 2-3 darabbal lehet számolni.

A maradék raviolit ki lehet főzni később is, a liszttel enyhén leszórt tészta a hűtőben jól lezárva akár egy napig is eláll. Én ezt már nem bonyolítottam nagyon, csak meglocsoltam a kifőtt tésztát szarvasgombás olívaolajjal. Mehet még rá persze parmezánforgács, finomra aprított petrezselyem, ízlés szerint. Akár levesbetét helyett célirányosan is elkészíthető maradék levesben főtt húsból.

Mit lehet csinálni, ha már harmadik napja nem tudok aludni az eldugult orrom miatt, ha minden légvételnél olyan a hangot adok ki, mintha Dart Vader állna a hátam mögött, amikor az állandó oxigénhiánytól gondolkodni sem tudok, nemhogy értelmes (értsd: hasznos) dolgokat csinálni, és napjaim nagyobbik része úgy telik, hogy irigykedem a gyöngyhalászokra?

Főzni. Mert ez még megy. (meg blogot írni)

Új fejlemény pedig a sütőtök ügyben: Csipi az idén úgy döntött, hogy úúúútálja a sütőtököt! Na erre nem számítottam. Ahhoz képest, hogy tavaly szinte mást sem evett meg ezen kívül. (lehet megunta) Mindez most derült ki, mert tegnap a garnélás kókusztejes cuccból azért ő nem kapott.

Na és aztán az ételről is egy pár szó: újabb alternatíva született a gnocchira, ami sokkal gyorsabban és egyszerűbben elkészül és érzésre meglepően hasonló. Hát mondjuk formára és állagra nem annyira, de cserébe nem vákuumzacskózott bolti, hanem finom. A feltét is hasonlóan egyszerű és gyors, én most mirelit vargányából készítettem, de persze lehet frissből is. Alig fél óra, és igazi luxus ebéd született.

• 2 adag
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg mascarpone
• 2 tojás
• só
• 30 dkg sütőtök (tisztítva mérve)
• 15 dkg vargánya
• 4 levél zsálya (vagy 1 púpos tk szárított)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dkg vaj
• 2 ek hidegen sajtolt dióolaj
• 2 ek tejszín
• 1 marék dió
• pecorino (vagy más érett kemény juhsajt) a tálaláshoz

A tojásokat elhabarom és alaposan összedolgozom, csomómentesre keverem a liszttel és a mascarponeval, csipet sóval. Félreteszem 15 percre pihenni.

A sütőtököt kicsi, fél centis kockákra vágom. Lehetőleg teflon serpenyőben a vaj felét felhevítem, hozzáadom a sütőtököt. Fedő alatt időnként rázogatva addig sütöm-párolom, amíg a sütőtök megpuhul (de nem esik még szét!). Ezután kiszedem a tököt és a maradék vajon nagyobb láng felett megsütöm a szintén fél centisre vágott gombát, sózom, az utolsó fél percre pedig hozzáadom a finomra aprított fokhagymát, felmetélt zsályát is. Visszateszem a serpenyőbe a sütőtököt, hozzáadom a tejszínt, elkeverem, összeforralom, majd lehúzom a tűzről.

A diót száraz serpenyőben kissé megpirítom, a héját ledörzsölöm, késsel durvára vágom.

Közben vizet forralok, ha felforrt megsózom, majd nokedliszaggatóval kiszaggatom a galuskákat a lobogó vízbe, több részletben. Ha egy-egy adag felúszott a víz felszínére átkavarom, majd fél percig még főzöm, aztán szűrőlapáttal lecsöpögtetem és kiszedem.

A kifőtt galuskát összeforgatom a sütőtökös keverékkel, összemelegítem, majd tálalom. Minden adag tetejét meglocsolom a dióolajjal, megszórom a pirított dióval, pecorinot forgácsolok rá bőségesen.

Hát ez hosszú lesz, de recept szokás szerint az egésznek a legeslegalján, a színes, macskás keretben, meg utána.

Már egy ideje itthon(vagyis inkább többnyire anyuéknál), de a lábam valahogy nem vitt a számítógép felé. (és nem is egy kiskorú tartott fel ilyen irányú ténykedésemben)

Most illene(?) néhány szót írnom a nyaralásról, de igazság szerint sokkal de sokkal fáradtabbak vagyunk, mint amikor elindultunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne sikerült volna jól a nyaralás, sőt, épp az ellenkezőjét, csak hát az aktív pihenés néha egy kicsit megterhelő. Címszavakban: volt Ponty a Balatonban, aztán még mindig a Balatonban, vettünk még több labdát, homokozó szettet, aztán rengeteget kirándultunk, szép volt az idő, és csak egyvalami nem volt: alvás. Felajzott kisdedünk szeme minden reggel 7 órakor pontban kipattant, majd ujjunknál fogva kiráncigált minket az ágyból, és innentől számítva este 10 óráig folyamatosan mozgásban tartott minket. A rengeteg izgalomra való tekintettel többnyire a délutáni alvást is kihagyta, mert kinek van arra ideje. Hát röviden ennyi.

Aztán a gasztronómiai “élményeinkről”, csupán csak Férjre való tekintettel. Mivel megfenyegetett, hogy ha én nem írok róla, akkor ő ír egy egész, sokkal kevésbé békés hangvételű bejegyzést. A házastársi összezördülés oka pedig a Kistücsök. Nem szokásom éttermekről írni, mások megteszik ezt helyettem, feltételezésem szerint az olvasóim többsége nem is ezért jár ide, és mint már említettem, most csak Férj miatt írok róla. A bevezetésből sejthető, hogy másokkal ellentétben én nem fogok, mert nem tudok ódákat zengeni róla. Nem vitatom, hogy mi voltunk pechesek, hogy rossz napot fogtunk ki, mert a szezon végére mindenki elfáradt, kiborult és leeresztett, szóval készségesen elhiszem, hogy az év legtöbb napján ez a hely flottul üzemel, az étel valami csodás, de most nem volt az, és az év legtöbb napján nyújtott teljesítmény sajnos engem, minket nem vigasztal. Volt üdvözlőfalatként egy újragondolt ketchup, aminél az újragondolás csak abból állt, hogy elkeverték a ketchupot valami majonézfélével és habszifonba töltötték-tudom én, hogy ajándék lónak ne nézd a fogát, de ez inkább nem kellett volna. Aztán volt só, sok só, egy tökéletesen ízetlen és jellegtelen joghurtos sültpapika-krémleves, egy kovászos uborka-krémleves, amit akár az ebéd fénypontjának is nevezhetnénk, mert ez “csak” agyon volt sózva, de egyébként kellemes volt. Aztán volt az egyébként félangolos bélszínen szárazra sütött kéreg, iszonyúan sós, de csak jelzetten chilis jus-vel, sült paprikával, ami csak annyiból állt, hogy a paprika héját kissé kormosra sütötték, majd azzal együtt felvagdosták, és ennyi, de a krumplilepénnyel legalább nem volt baj. Volt kérgesre, keményre, szárazra sütött harcsa, kemény tésztában túl édes káposztával (ezt hogy gondolták, hogy halkéssel el lehet rendesen vágni?), bár itt a mellé tálalt tárkonyos vajmártás tényleg kitűnően sikerült. Aztán a desszerteknél a megkönnyebbülés: nem volt só, csak cukor, az viszont sok, meg némi unalom és középszer. A Hugi almatortája nem rossz, bár annyira száraz magában, hogy legalább háromszor ennyi fahéjas mártás (szintén kitűnő) kellene hozzá, hogy lecsússzon, de szerencsére ez a gyereket nem zavarta, ő simán feltunkoltatta hozzá az apja szintén feledhető madártejét. Egyébként a gyereknek rendelt Újházi tyúkhúsleves is agyon volt sózva, szóval ő abból nem evett, meg dührohamot is kapott a kemény borsótól benne, így Ponty kulináris kalandja csak mindhármunknak felszolgált újragondolt ketchupra és a desszertekre szorítkozott. Mondjuk ezek legalább neki nagyon ízlettek, ami nem csoda az ezekben található fél kilónyi (igen, ez azért túlzás, de jól esik) cukorra gondolva. Az már egy más kérdés, hogy utána  a cukortól túlpörgött Pontyot órákba telt lecsillapítani. Szóval értem én, hogy a Kistücsök legmélyebb repülése is messze felette van annak a minőségnek, amihez mi itt a keleti régióban hozzászoktunk, itt rendszerint drágábban eszünk sokkal de sokkal rosszabbat olyan helyeken, ahová aztán soha nem megyünk vissza, sőt, a  kedves, kedvelt helyeink is csak meglehetősen hektikus és többnyire feledhető teljesítményt nyújtanak (megjegyzem, ezekbe többnyire nem is az étel, hanem a házon kívüli étkezés élménye miatt járunk, és mindenhol legalább egy feledhetetlen csúcsponttal azért már tudtak szolgálni), és ehhez képest a Kistücsök mondjuk jó hely összességében nézve. De én mégis többet várok attól az étteremtől, ami Magyarország 10 legjobbja között szerepel, és nemcsak a szezonban, vagy csak meghatározott napokon. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy csak én tettem túl magasra a mércét. Ez volt akkor amikor ottjártunk, aztán biztosan máskor meg máshogy van. De mindenki higgye el nekem, hogy ez volt a békés hangvételű iromány. A tisztesség kedvéért még néhány szó: a pincérek nálunk kedvesek, figyelmesek voltak, Ponty azonnal az érkezésünk után kapott egy csupor színes ceruzát és kifestőt, szóval ráadásul még gyerekbarát is a hely. Sajnálom hogy így alakult, mert régóta készültem erre, és szerettem volna csupa jót enni/írni, de nem sikerült. De azért azt is tudom, hogy annyi ember, aki a Kistücsök nagyságát már megénekelte nem tévedhetett, szóval ez van, mi így jártunk, nekünk valószínűleg csak nem volt most szerencsénk.

Aztán még pár szó a többi helyről:

Szigliget, Szürkebarát (3. számú és egyben utolsó meleg ételt felszolgáló vendéglátóegység Szigligeten):

Soha, semmilyen körülmények között! Na ez az igazán gáz hely, éttermnek nem is nevezném, és ez tényleg olyan, ami csont nélkül rossz! A szálláshelyen ajánlották, és mi a sötétbarnára mázolt sörpadokat és hullámpalából ácsolt kerítést látva sem fogtuk menekülőre. Teljesen megérdemeltük a másfél napos gyomorrontást, ami utána jött. (pedig alig ettünk a kajából, de így jár aki éhes és nem gondolkodik)

Szigliget, pizzéria (2. számú meleg ételt felszolgáló egység)

A pizza kellemes, a túléléshez tökéletes, ennél mélyebben nem mennék bele. Házhoz is szállítják, ez esetünkben kiemelten fontos volt, hiszen az utca túloldalán volt a szállásunk.

(az 1. számú vendéglátóegységet nem próbáltuk ki, elriasztott minket az étlap és a külsőségek alapján megsaccolt ár-érték arány)

Szigliget, kávézó a vár aljában:

Kedves kiszolgálás, a kávé nem rossz (de sajnos nem is jó), a jeges chai latte finom.

Keszthely, sétálóutcán lévő szocreál kávézó:

A nevét nem tudom, nem is baj, ez is az “ide sem megyünk többet” kategória. Akinek nosztalgiája támad a retro krémesek iránt, annak jó szívvel ajánlom, pont olyan a süti, mint 30 évvel ezelőtt a szövetkezeti cukrászdákban (egy jobbfélében). De a kiszolgálás is olyan. Az egyetlen mondat, amit a pincérnő intézett hozzánk az “el kéne vinni a gyereket innen, útban van” volt.

Balatonfüred, Karolina (tea-kávé-bor-kenyér)

Nagyon finom, igazán házias sütik, kedves és figyelmes kiszolgálás, és ami tényleg isteni: a kávé! Nagyon finom, fűszeres ízű, igazi élmény.

Balatonfüred, Ezüsthajó kávézó:

Frissen sült croissant-t kínálnak reggelire, ribizlidzsemmel, nekem spec nem kell ennél jobb, a kávé meggyőző, bár itt csak lattet ittunk, de az nagyon rendben volt.

Tihany, Fogas csárda

Csak fogas megszállottaknak, az árak bőven borsosak, és az egyben sült fogason kívül az ételek, még a köretek és saláták minősége is csak erős túlzással nevezhető közepesnek. De a fogas friss, tökéletesen ropogósra sütve. Erősen szocreál hangulat, de korrekt a kiszolgálás, minden évtizedek óta változatlan. Semmi újragondolás, de ezért mi kifejezetten hálásak voltunk.

Hévíz, Korzó cukrászda(?)

A pontos definícióra nem emlékszem, mindenesetre mi már évek óta nem tudunk úgy meglenni a Balaton környékén sem, hogy ide ne zarándokolnánk el fagyizni. Mert a fagyi isteni. Az eper eperből, az erdei gyümölcs erdei gyümölcsből készül, ahogy kell. Nagyon finom.

Hát ennyi, bár azért kétlem, hogy ez olyan érdekes írás lett volna, de Férjnek megígértem. Ahogy ezt az ebédet is, kárpótlásul a Kistücsökért.

• 4 főre
• 2 kis szűzpecsenye (2×30 dkg)
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• só
• 40 dkg champion gomba
• 1 dkg szárított vargánya
• 5 dl húsleves (marha)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1,5 dl tejszín
• a galuskához
• 15 dkg rétesliszt
• 2 tojás
• 1 dl tejszín
• 5 dkg olvasztott vaj
• só

A szűzpecsenyét lehártyázom, megtisztogatom a zsírtól, majd forró serpenyőben a vaj és olaj keverékén hirtelen piros kérget sütök rá minden oldalán. Sózom, tepsibe teszem és előmelegített sütőben 90°C fokon (villanysütőben, alsó-felső sütés)) 90 percen át sütöm. Az utolsó 10 percre átfordítom a húsokat a másik oldalukra.

Közben a húslevest a babérlevéllel és a nagyon apróra vágott szárított gombával együtt felforralom és addig főzöm, amíg a harmadára forr be a folyadék. A hús sütéséből visszamaradt zsiradékon megsütöm a vékonyra szeletelt gombát, amikor már kezd színt kapni, hozzáadom a finomra aprított fokhagymát is, átkeverem, majd felöntöm a borral. Sózom, majd nagy lángon elforralom alóla a folyadékot. Ha ez megvan, hozzáöntöm a húslevest, amiből a babérlevelet már kihalásztam, összeforralom és felöntöm a másfél deci tejszínnel. Még egyet forr, és a ragu kész.

A galuskához a tojásokat elhabarom az olvasztott, kihűtött vajjal és a tejszínnel, majd hozzáadom a lisztet, némi sót, csomómentesre keverem, majd legalább 15 percig állni hagyom. Ezt követően lobogós sós vízben nokedliszaggatóval galuskákat szaggatok belőle több részletben. Ha a galuskák felúsztak a víz felszínére, átkavarom, fél percig még főni hagyom, majd szűrőlapáttal kiszedem.

Tálalás előtt a szószhoz öntöm a megsült hús alá gyűlt levet, felforralom a szószt, beleteszem a húst, majd összemelegítem az egészet. Galuskát adok mellé.