Paprikás nyúlcombból gombával, tejföllel juhtúrós galuskával

Ez a nyúl nem az a nyúl, az sosem érkezett meg. Hiába, no halmozottan hátrányos helyzetű a vidéki blogger, főleg így a huszonegyedik században, amikor se posta, se egyéb szállítási módok, de még csak az e-mailt sem találták fel, hogy egy rövid levélke erejéig tájékoztassák a meghiúsult ajándékozási kísérletről.

Na de van nekem egy édesapám, aki megsajnál, és felhajt minden vad és kevésbé vad állatot, ha kiejtem a számon, hogy én ilyet szeretnék főzni. Többek között nyulat is. Amit nem is olyan nehéz beszerezni, mert sok helyen (sokkal több helyen, mint én gondoltam) tartanak, szóval vidékiek friss házi nyúl beszerzésénél előnyben. Egy-egy, a vidék egyenlített. De nem illik ilyen sokat sopánkodni.

Egyébként ez még anyósom lenyűgözésére készült a napokban vacsorára, és úgy tűnik, célt értem vele.

A recept a tejfölös paprikás és a bakonyi keresztezéséből született, jól sikerült, érdemes kipróbálni. Ha nyúl nincs, akár csirkével is.

A juhtúrós galuska meg a régi, de ezúttal köretként szerepel.

Ha meg majd egyszer utolérem magam, jönnek a vidámabb hangvételű bevezetők és a Pontyos történetek is. (mert úgy érzékeltem az enyhe olvasói presszióból, hogy van ezekre egyfajta igény)

• 4 adag
• 1,2 kg nyúl comb (első és hátsó) és lapocka
• 50 dkg gomba (champion)
• 2 nagyobb fej vöröshagyma ( ~ 15 dkg)
• 3 kis paradicsom (~ 15 dkg)
• 1 cső hegyes erős paprika
• 8 dkg füstöl szalonna
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dl száraz fehérbor
• 1 kis babérlevél
• 1 púpos ek fűszerpaprika
• finomliszt
• tejföl a tálaláshoz
• juhtúrós galuska:
• 30 dkg juhtúró
• 15 dkg finomliszt
• 3 tojás
• 2 tk só

A szalonnát apróra kockázom, a zöldségeket megtisztítom és feldarabolom, a hagymát, fokhagymát nagyon finomra, a gombát centis darabokra. A paradicsomot héját lehúzom (ha elég érett, forrázni sem kell), félbevágom, a paprikát kicsumázom, kettévágom.

A megtisztított nyúlcombokat lisztbe hempergetem, épp csak, nem kell hogy vastagon fedje. A szalonna zsírját kiolvasztom, majd a forró (magas falú) serpenyőben a zsíron elősütöm a húsok mindkét oldalát, akár darabonként, ne legyen egyszerre túl sok hús a serpenyőben. Az elősütött húsokat kiszedegetem, majd a visszamaradt zsiradékon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a gombát is. Igen nagy lángon addig sütöm, sűrűn kevergetve, amíg a leve elpárolog és a gomba pirulni nem kezd. Felöntöm a borral, majd elpárolom szinte az összes folyadékot alóla, hogy ne maradjon benne alkohol (ez itt a babásított rész). Lehúzom a tűzről, hozzáadom a fokhagymát és a pirospaprikát, majd elkeverem és felöntöm 2 dl vízzel. Visszateszem a láng fölé, visszaszedem a húsokat, rászórom a paradicsomot, paprikát, babérlevelet, elkeverem, sózom, majd fedő alatt, kis láng fölött puhára párolom a combokat. Ez úgy két óra volt nekem, de nyula válogatja. A főzés végén ha nem találjuk elég sűrűnek a szaftot, le lehet venni a fedőt és beforralni, ízlés szerint.

A juhtúrós galuskához a tojásokat a juhtúróval, sóval és a liszttel villa segítségével alaposan kidolgozom, majd félreteszem pihenni legalább 15 percre. Amikor elkészült a paprikás, a galuskát lobogó enyhén sós vízbe szaggatom nokedliszaggatóval, majd ha felúsztak a víz felszínére és megdagadtak, szűrőlapáttal lehalászom.

A tányérokra galuskát szedek, meglocsolom a sűrű szafttal, majd melléteszek egy-egy darab combot is.

Tejfölt adok mellé az asztalra, ezt mindenki használja ízlés szerint. De kevésbé heterogén ízlésű családoknál bele lehet keverni tálalás előtt a szaftba is.

Címkék: gomba, juhtúró, köret, nyúl

Medvehagymába göngyölt gombás szűzérmék sáfrányos kukoricakásával és hajdinával

Az utolsó medvehagymás recept. Legalábbis azt hiszem. Van még ugyan egy kis maréknyi a friss csokorból, de az valószínűleg holnap reggel egy omlettben végzi.

Mielőtt pedig bárki elkezdene aggódni Férj testi épségéért, vagy azért, hogy vajon zöldül e már a füle, azt el kell mondanom, hogy ma a szüleim jöttek látogatóba, nekik főztem. Medvehagymával persze, mert bár ezt is terveztem, apu már az ajtóban azzal köszöntött, hogy na mit eszünk ma a medvehagymából. És ebben semmi cinizmus nem volt, őt még tényleg érdekelte a téma, olyannyira, hogy egy medvehagymás fűszeres túrókrémmel indítottuk a napot, amit frissen sült csavart zsemlére kentünk (finom volt).

Aztán a bébiszittereim lefoglalták a miniatűrt amíg elkészült az ebéd. Mivel ez most nem egy öt perc alatt összedobható valami. Hogy megérte e? Apu szerint igen. Azért ez jelent valamit…

A köretek közül én nem tudtam választani (megint gondolattolulásom volt délelőtt), így mindkettőt elkészítettem, a polentát és a hajdinát is. Igazából annyira finom lett mind a kettő, hogy még most sem tudnám eldönteni, melyik illik jobban a szűzérmékhez. Szóval mindkettőt leírom.

• 4 adag
• 2 kis szűzpecsenye (60-65 dkg)
• kb 45-50 nagyobb medvehagyma levél
• 40 dkg csiperke
• 4 dkg füstölt szalonna
• só
• bors (frissen őrölt fekete)
• konyhai spárga
• a kukoricakásához:
• 1 dl kukoricadara (apró szemcséjű, finomabbra darált)
• 2,5 dl víz
• 1 nagy csipet sáfrány
• 3 dkg vaj
• só
• a hajdinához:
• 1 dl hajdina
• 2,5 dl víz
• só

A gombát megtisztítjuk, majd nagyon apróra, 2-3 mm kockákra vágjuk (ezt a részt lehet késes robotgépre is bízni, de nekem most volt időm pepecselni vele).

A húsról levagdossuk a hártyákat, megtisztítjuk, majd 2 ujjnyi (kb 3 cm) érmékre vágjuk, kézzel(!) kicsit elegyengetjük, megnyomkodjuk a tetejüket, hogy szépen egyenletesen szétterüljenek. A keskeny végeit már nem szeletként használjuk fel, hanem késsel kétszer-háromszor átvagdossuk, darált hús finomságúra (jöhet a késes robotgép ismét, bár a hús állaga késsel vagdosva ehhez az ételhez jobban illik).

A szalonnát apró, 3 mm kockákra vágjuk.

A medvehagyma szárait lecsipkedjük, megmossuk, majd alaposan lecsepegtetjük. A leszárított leveleket egy nagyobb deszkán vagy pulton elrendezzük, három-három levelet teszünk egymásra, csillag alakban, úgy hogy a fényes oldaluk lefelé nézzen.

A szalonnából kiolvasztjuk mérsékelt láng felett a zsírt, ropogósra sütjük, majd a zsír 2/3 részét átöntjük egy másik serpenyőbe, amiben a húst fogjuk sütni. A szalonnapörcök mellé dobjuk a gombát és a vagdalt húst, majd erősebb lángon addig sütjük, amíg a gomba és hús elveszti a nedvességtartalmát és kissé megpirul. Végül sózzuk, borsozzuk ízlés szerint.

Közben felhevítjük a zsiradékot a másik serpenyőben, és szűzérmék mindkét oldalát 2-2 percig elősütjük, sütés közben sózzuk a húsokat.

Az elősütött húsokat a medvehagyma csillagok közepébe helyezzük, mindegyikre kerül 1-1 evőkanálnyi gombás pép, majd a leveleket ráhajtogatjuk a gombás húsra és konyhai spárgával rögzítjük a csomagot.

A medvehagymás csomagokat kevés lobogó víz felé állított párolóbetétre tesszük, és fedő alatt 15 percig gőzöljük. (én ehhez egy párolóbetétet tettem egy nagyobb serpenyőre, arra egy kerek nokedliszaggatót, és az egészet lefedtem a serpenyő tetejével. De a bambusz párolóbetét is megfelel…)

A hajdinát felöntjük 2,5 dl vízzel, hozzáöntjük a hús sütésénél visszamaradt húslét, zsiradékot, és ha marad egy kevés gombapép, az is a főzővízbe kerül. Fedő nélkül addig főzzük, amíg a hajdina megpuhul és magába szívja az összes folyadékot.

A polentához a kukoricadarát beleszórjuk 2,5 dl forró vízbe, a sáfránnyal együtt, és addig főzzük gyakran kevergetve, amíg a dara megpuhul és felszívja az összes nedvességet.Végül hozzákeverjük a vajat is. Ezt én mélyebb tálkákba öntöttem, amíg kicsit megdermedt, így szép formája lett.

Tálalásnál levágjuk a zsinegeket a batyukról, majd tányérra szedjük néhány kanálka hajdinával és 1-1 polenta halommal.

Megjegyzés: én a köreteket akkor kezdtem el főzni, mielőtt nekiálltam a gomba és hús sütésének, majd melegen tartottam tálalásig, így egészen jól sikerült az időzítés.

Egyébként nem olyan hosszadalmas étel, mint amilyennek hangzik, ha mindent időben előkészítünk, akkor vagdosással, sütéssel-főzéssel együtt is megvan bőven egy órán belül.

Kötözés előtt…

és kötözés után.

Címkék: gomba, hajdina, köret, kukoricadara, medvehagyma, sertés, sertésszűz

Medvehagyma tekercsek gombával, kukoricadarával

Nem múlhat el nap medvehagyma nélkül. Még körülbelül két napig, utána elfogy.

A mai medvehagyma a szabolcsi töltött káposzta mintájára készült, csak hús helyett gombával, káposzta helyett meg medvehagymával. Szóval igazán majdnem ugyanolyan.

Azt nem állítom, hogy hamar megvan, ilyen szempontból tényleg hasonló a töltött káposztához. Az is igaz, hogy nem lenne feltétlenül szükséges 4 centis darabokat göngyölni belőle, de a szüleim is olvassák a blogot, és kitagadnának, ha ennél nagyobbakat mernék tölteni. Mindenesetre ma erre is volt idő, mert a miniatűrt megcsípte a cecelégy, és átmenetileg én sem tudok hozzáférni egyik orvosi adatbázishoz sem, szóval maradt a főzés.

Kevesebb idővel rendelkezőknek javaslom kettő helyett három medvehagyma levél összeillesztését, úgy azért, nagyobb töltikékkel gyorsabban halad a munka.

• 2 adag
• 40-50 medvehagyma levél
• 25 dkg csiperke
• 1 dl kukoricadara (ha van, akkor nagy szemű, durvára darált, töltött káposztához való)
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 maréknyi petrezselyemzöld
• 1 tk szárított majoránna
• 3 dkg vaj
• 2 dl passzírozott paradicsom
• 2 tk paradicsompüré

A gombát megtisztítom, majd 2-3 mm kockákra aprítom. A vajon megsütöm, és ha már kezdene pirulni, hozzáadom a kukoricadarát, felöntöm a borral. Addig forralom, amíg a bor elpárolog, illetve a kukorica magába nem szívja. Adok hozzá még 4 deci vizet, a majorannát, sózom, és addig főzöm, amíg a kukoricadara magába nem szívja az összes nedvességet és teljesen meg nem puhul. (teflonban még kavargatni sem kell) Végül hozzákeverem a finomra aprított petrezselymet is.

A medvehagyma szárait lecsipkedem, megmosom, majd néhány másodpercre lobogó vízbe dobom. Szűrőlapáttal kiemelem, és azonnal jeges vízbe dobom (blansírozom). A leveleket ezután lecsepegtetem, leitatom róluk a nedvességet.

két levelet egymás mellé teszek, úgy hogy a hosszanti oldaluk egy centis átfedésben legyen. Az egyik keskenyebb végre teszek egy evőkanálnyi tölteléket, majd a két hosszanti oldalt felhajtom a töltelékre és az egészet feltekerem. Lehet szorosan, ez már nem fog tovább duzzadni.

Miután végeztem a tekercseléssel, egy szélesebb lábosba teszem a tekercseket, leöntöm az enyhén sózott passzírozott paradicsommal és még egy deci vízzel elkevert paradicsompürével (ha van házi paradicsomlé, akkor abból kell 3 dl, és semmi egyéb), fedő alatt párolom 3-4 percig, majd fedő nélkül nagyobb lángon, amíg a szósz kicsit besűrűsödik.

Címkék: gomba, hús nélkül, kukoricadara, medvehagyma, paradicsom

VKF! 33.- Zöldségleves hajdinával

A Limara által kiírt VKF! forduló legnagyobb kihívása számomra a hajdina volt.Persze olyan kihívás ez, amit én állítottam saját magamnak. Ugyanis a hajdinát nem igazán szeretem. Ha finoman akarok fogalmazni. Ennek oka viszont, mint később kiderült, nem maga a hajdina volt, hanem azok a szerencsétlen elkészített  ételek, amikben eddig kóstoltam.

A receptben semmi innovatív nincs a hajdinán kívül, ez egy egyszerű gazdag zöldségleves, olyan, amit apukám annak idején gyakran készített árpagyönggyel, csak épp most itt levesbetétként hajdina került bele.

És most ki kell jelentenem: a hajdina igenis finom.

• 2-3 adag
• 5 dkg hajdina
• 1 fej vöröshagyma (~ 10 dkg)
• 1 szál nagyobb sárgarépa (~ 10 dkg)
• 4 szál halványítózeller
• 1 kis petrezselymegyökér (5 dkg)
• 1 nagyobb újkrumpli (10 dkg)
• 25 dkg csiperkegomba
• 2 gerezd fokhagyma
• 2-3 szál a zeller középső, leveles részéből
• 2 ek paradicsompüré
• 1 ek koriandermag
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj

A hagymát finomra aprítjuk, a többi zöldséget miután megtisztítottuk, nagyjából azonos méretű, fél centis szeletekre-kockákra vágjuk. A zeller leveleit lecsipkedjük, félretesszük, a szárat szintén feldaraboljuk. A fokhagymát finomra aprítjuk.

Az olívaolajat felhevítjük, hozzáadjuk vajat, mozsárban finomra őrölt koriandert, a hagymát, azt üvegesedésig sütjük, majd hozzáadjuk a többi zöldséget is. Nagy lángon, sűrűn rázogatva-kevergetve addig sütjük, amíg a zöldségek egy kis színt nem kapnak, majd hozzáadjuk 10 másodpercre a fokhagymát és a paradicsompürét is.

Hozzáadjuk az átöblített hajdinát, felöntjük háromnegyed liternyi vízzel, sózzuk, és addig főzzük, amíg minden megpuhul benne.

Végül a főzés utolsó 1-2 percére a leveshez adjuk a zeller finomra metélt zöldjét is.

Címkék: babának, fél óra, gomba, hajdina, hús nélkül, leves, petrezselyemgyökér, répa, zeller

Vörösboros, gombás borjúragu

Ismét egy egyszerű recept, a boeuf bourguignon, azaz a vörösboros marharagu egy hétköznapi változata, borjúból. A borjú a jól ismert okok miatt került a marhahús helyére: hamarabb elkészül, ezért általában ez van itthon a mélyhűtőben és én jobban is szeretem.

Ez sem egy kifejezetten macerás étel, nagyon finom, házias és laktató.

A recept írásos rögzítése következik, szintén a konyhába visszatérni vágyó Férj kedvéért.

3 adag

60 dkg borjúcomb

25 dkg gomba (champion)

3 közepes szál sárgarépa (~ 20 dkg)

1/4 cikk kisebb zellergumó (~ 10 dkg)

2 fej vöröshagyma (~ 15 dkg)

6 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

3-4 ek paradicsompüré

2 dl száraz vörösbor

1 csokor petrezselyemzöld

só, bors, olívaolaj

A húst lehártyázom, ha vannak benne lemezek, inas részek, azokat kivágom, majd a maradékot 2 cm kockákra vágom.

A hagymát és a fokhagymát apró kockákra vágom. A gombát megtisztítom (mosni nem szabad!), centis darabokra vágom, a megtisztított répát felkarikázom. A meghámozott zellert 2-3 darabra vágom, így majd ki lehet könnyen halászni belőle a végén (mert én nem szeretem megenni).

4-5 evőkanálnyi olívaolajon a lehető legnagyobb lángon megpirítom a húst, azaz addig sütöm, amíg kis színt nem kap (de még nem ég meg). Ehhez célszerű szélesebb serpenyőt/edényt választani, a húsból kicsorgó lé így könnyen elillan alóla, és nem fő benne a hús. Ha kisebb edényben készítjük, célszerű inkább több részletben sütni a húst.

Ha a hús megpirult és már nem csordogál belőle ki több húslé, hozzáadjuk a hagymát és üvegesedésig sütjük vele. Ezt követően megy mellé a répa, zeller, fokhagyma, ezekkel is együtt sütöm egy-két percig, majd hozzáadom a gombát, ezzel is sütöm néhány percet, amíg a gomba el nem kezd levet ereszteni.

Felöntöm a borral és hozzáadom a paradicsompürét, sózom, borsozom, hozzáadom a finomra aprított petrezselyemzöld felét, majd továbbra is nagy lángos addig forralom, amíg az összes folyadék el nem párolog alóla (visszapirítom).

Beledobom a babérlevelet és felöntöm 2-3 dl vízzel, annyival, ami a ragut 3/4 részéig lepi el, majd fedő alatt a lehető legkisebb lángon addig főzöm, amíg a borjú teljesen megpuhul, szinte rostjaira esik szét.

Végül, ha a hús már puha, fedő nélkül addig főzöm, amíg csak kevés lé marad már alatta (persze ez ízlés kérdés, ki mennyi szafttal szereti) és hozzáadom a maradék finomra aprított petrezselymet is.

Friss fehér kenyérrel tálalom.

Címkék: borjú, egytál, gomba, répa, zeller

Pisztrángfilé aszalt sárgabarackos, zöld teás vargánya raguval, mandulás rizspogácsákkal

Nem terveztem a zöld teába pácolt szűzpecsenye után ilyen gyorsan az újabb kísérletet, ami a sencha húsokhoz való felhasználását illeti, de ma azzal indult a nap, hogy Férj hazajött és közölte, hogy a torkos csütörtökön (is) ügyelni fog, így nem tudunk elmenni a Divinusba, Debrecenbe.

Az országnak ezen a részén kevés olyan étterem akad, ahová egyáltalán érdemes betérni, de olyan, ahol a finom, igényesen elkészített házias ételeken kívül valami emeltebb szintű gasztronómiai élményben lehetne részünk, sokáig egyáltalán nem volt. Most van, elvileg a Divinus ilyen, legalábbis ezt mondják, de én hiszem, ha látom. De nem látom. Egyelőre nem.

Így hát a nagy felindultságot levezetendő, lett ez, hétköznap ebédre.

Az összeállítás ismét Beatbull ízkombinációja alapján történt, ezúttal pisztráng került mellé, mert hihetetlen módon pont akkor érkezett belőle friss a Metroba, amikor bevásárolni voltunk ott Ponttyal. (cserébe most nem volt egy deka kacsa sem)

A halat most különösebben nem fűszereztem, a tetejére halmozott ragu miatt. Meg a friss, jó minőségű halat amúgy sem szoktam, mert a hús íze annyira finom, hogy szerintem nincs is rá szükség (legalábbis nekem). Lehet hozzá bőrös filét is használni, azt sütni is könnyebb, de én most csak ilyet kaptam.

A ragu ízre jól sikerült, de nekem zavaróak voltak benne a sárgabarack nagyobb darabkái, állagra igencsak disszonáns voltak a gombával. Ha egyszerre nagyobb falat került a villára, sok gombával és kevés barackkal, az ízre kiváló, de egy-egy aszalt barack darabka önmagában elfogyasztva kicsit kilógott az összképből. Ez persze orvosolható hiba, a barackot nagyon finomra kell hozzá aprítani késsel. Majd legközelebb. De ezt a részt a receptben már javítva írom. Egyébként ismét a sencha-matcha keverékemet használtam hozzá, és  remekül illett a raguba.

A mandulás rizspogácsák viszont annyira finomak lettek, hogy simán verték az ebéd többi részét. Nem azért, mert nem volt  nagyon finom a hal, vagy a ragu, hanem mert a mi tejcsokira szokott, második gyermekkorát élő ízlésünkhöz tökéletesen passzolt! (és akkor mit sírok itt, hogy a Divinusba szeretnék menni, amikor forró kakaó és vaníliás tejbegríz itthon is akad…)

Szerintem egy szép, harmonikus étel kerekedett ki belőle, legalábbis én nagyon meg voltam vele elégedve. És Férj is.

• 2 adag
• 2 pisztrángfilé (2×20 dkg)
• 2-2 ek olívaolaj és vaj
• a raguhoz
• 10 dkg vargánya
• 1 salotta (~ 2-3 dkg)
• 2 szem aszalt sárgabarack (~1 dkg)
• 0,5 dl száraz fehérbor (könnyű, gyümölcsös)
• 1-1 dkg olívaolaj és vaj
• 1 kk sencha Asagiri
• a rizspogácsához
• 10 dkg rizottóhoz való rizs
• 2 ek vaj
• finomra őrölt, blansírozott mandula a panírozáshoz
• olívaolaj a sütéshez

A rizst átpirítom a két evőkanálnyi vajon, majd felöntöm 4 dl vízzel, és fedő alatt 10 percig főzöm. Ezt követően lehúzom a tűzről, és meleg helyen, a fedő alatt hagyom pihenni, amíg a rizs meg nem puhul és az összes vizet magába nem szívja. 20 perc után érdemes ránézni, ha van még alatta víz, akkor kis lángon, sűrűn kavargatva azt el kell főzni alóla. Nem baj, ha összeáll, jelen esetben a csomós, összetapadt rizs elérése a cél.

A rizsből 1 cm lapos, 3-4 cm átmérőjű pogácsákat gyúrok, és félreteszem, amíg teljesen ki nem hűl.

A hideg pogácsákat őrölt mandulába hempergetem.

Egy teflon serpenyőben kevés olívaolajt hevítek, majd a pogácsákat közepes lángon mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm. Az átfordítás előtt néhány csepp olívaolajjal locsoljuk meg a pogácsák tetejét, és két spatulával, óvatosan fordítsuk át a korongokat, így nem fognak megnyomódni.

Közben a raguhoz a salottát nagyon apróra felkockázom, a gombát fél centis kockákra aprítom, az aszalt sárgabarackot pedig késsel igen finomra vagdosom (majdhogynem püré állagúra). A teát mozsárban porrá őrölöm.

1 evőkanálnyi olívaolajon üvegesedésig sütöm a hagymát, majd hozzáadom a gombát, és addig sütöm, amíg az kis színt nem kap. Hozzáadom az aszalt sáragabarackot, felöntöm a borral, azt elforralom alóla, majd felöntöm 1 dl vízzel. Ha a folyadék fele elpárolgott alóla, hozzáadom a vajat, átkeverem, majd lehúzom a tűzről. A porrá őrölt teát csak ezután adom hozzá, ismét átkeverem, majd félreteszem a ragut.

A felhevített olívaolajhoz adom a vajat, majd az előzetesen már besózott pisztrángfilét mindkét oldalán 2-2 percig sütöm benne. Az átfordításnál itt is óvatosnak kell lenni, szét ne essen a filé.

Tálalásnál a filére halmozom a ragut és mellé rizspogácsákat adok.

Címkék: aszalt gyümölcs, gomba, hal, köret, tea, vargánya

Tejszínes zöldségraguban sült tojás

Ha lett volna hatalmas csiperke gomba, akkor annak a kalapjában sült volna a tojás. De nem volt.

Így maradt ez a kevésbé látványos, de annál finomabb megoldás. A ragu előző este is elkészíthető, tálkákba adagolható, így másnap csak a tojásokat kell ráütni és percek alatt kész a finom, forró reggeli. (igen, tudom, a reggeli a téma, már megint. De nem tehetek róla, nekem ez a nap (egyik) legfontosabb étkezése)

Vagy vacsora. Vagy könnyű ebéd…

4 adag ( ez nálunk 2 éhes ember)

20 dkg barna csiperke, 20 dkg cukkini, 1 kis fej lilahagyma (4 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 4 dkg vaj, 5 ek tejszín, 8-10 levélke bazsalikom, 0,5 dl száraz fehérbor, só, bors

4 tojás

reszelni való, kemény juhsajt vagy Grana Padano a tetejére ( ha van rá igény, de el is hagyható)

A gombát megtisztítom, a tönkjét kitöröm, a fejeket félbevágom, vékonyan felszeletelem. A cukkinit meghámozom, a gombához hasonló méretű darabokra aprítom. A hagymát apró kockákra vágom, a fokhagymát szintén.

Vajon üvegesre sütöm a hagymát, megy hozzá a gomba, fokhagyma és addig sütöm, amíg a gomba összeesik és a leve elpárolog. Megy hozzá a cukkini, kissé azt is megpárolom, felöntöm a borral, azt elforralom. Sózom, borsozom, lehúzom a tűzről, majd megy hozzá a tejszín és a finomra metélt bazsalikom.

Kivajazott felfújt formákba adagolom, úgy, hogy maradjon helye egy-egy tojásnak is. Ez négy 10 cm átmérőjű szuflé formába elegendő. Kanállal kis fészket alakítok ki a raguban és beleütöm a tojást.

180°C fok 12-15 perc, attól függően, ki mennyire lágyra szeretné a tojást.

Tálalásnál borsot őrölök rá és megszórom reszelt sajttal, mellé pirítóst adok.

Elkészítési idő: 20 perc előkészítés+ sütés

Költségek ~ 360 Ft

Címkék: cukkini, fél óra, gomba, gyors&könnyű

Sáfrányos, gombás rizottó (kis csalással)

Még mindig csavargó üzemmódban vagyunk, vagyis a nagy konyhai akciók egyelőre elnapolva. Viszont az elmúlt napok éttermi kalandjaitól anyagilag legatyásodva, elcsigázva, heveny gyomorrontással már nagyon vágytunk valami igazán finom ételre is .

Egyszer majd talán megírom azt is, hogy hova érdemes és hova NEM érdemes menni enni Szabolcs, Hajdú és Borsod megyékben, de csak akkor, ha már picit jobban leszek és az objektivitásomat nem homályosítja el annyira a sorozatos csalódások miatti heveny gyomorrontás és a düh. Ennek a taglalásába most nem is megyek bele jobban, mert az bizony hosszúra nyúlna.

Gombás rizottó, Portobello gombából (barna csiperke fajta), mert most nagyon szépet kaptam- a Metroban (igen, már megint a kutyáknak jártam kaja után, nekem néha úgy tűnik, hogy több idő megy el az ő táplálékuk felhajtásával, mint azzal, amit magunknak szánok) Volt mellette igen tetszetős vargánya is, de ennek megvásárlásától a 2500 Ft/ fél kg ára visszatartott. Innen jött a csalás, ugyanis a rizottóba ehelyett került egy kanálka  szárított vargányából készült por. (mely egyébként a szárított gomba kávédaráló segítségével történő porítása során képződik. Kiváló dolog, remekül fel tud dobni sokféle ételt egy kanálnyi belőle. És mindenféle szárított vargányával működik, nem kell feltétlenül őrségit szerezni hozzá. )

A sáfrány pedig nem Kotányi, hanem amit az arab fűszeresnél vettem. Négyszeres mennyiség, töredék áron. (0,5 gr 500 Ft) Volt hatalmas ováció, amikor kiderült, hogy ennek bizony íze és illata is van.

2 adag (Férj szerint ne legyek már nevetséges, ez csak egy…)

2 dl rizotto rizs, 30 dkg Portobello gomba (vagy barna csiperke), 4 dkg vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 dl jó minőségű száraz vermut, 2 ek olívaolaj, 2-3 dkg vaj, 2-3 dkg parmezán (vagy grana padano), 7-8 dl csirke (vagy zöldség) alaplé, 1 púpos tk szárított vargánya por, 10 szál sáfrány

Az olívaolajon az apróra felkockázott hagymát üvegesre pirítom, megy hozzá a félbevágott, majd vékonyra szeletelt gomba és az apróra vágott fokhagyma is.

Ha a gomba már megsült, levét kiengedte és az elpárolgott, megy hozzá a rizs. Addig pirítom, amíg a szemek áttetszőek nem lesznek.

Hozzáadom a vermutot, a vargánya port, a sáfrányt, majd elkezdem apránként felöntögetni az alaplével.

Cél a puha, de nem túlfőtt rizs és az enyhén folyós állag elérése.

Végül belekerül a vaj és a reszelt parmezán is. Átkeverem, majd tálalom.

Címkék: gomba, rizs, sajt, vargánya

Csak egyszerűen: borjú bélszín csíkok pirított gombával, pirítóson, zöldsalátával

Nem akarok én vérlázítóan hipersznob lenni ezzel a címmel, isten őrizz, dehogy! Épp ellenkezőleg. Pont arról szeretnék írni-mert a recept, ahogy az a címben is szerepel, tényleg nagyon egyszerű-, hogy ez egyáltalán nem elérhetetlen dolog.

Rögtön kezdem azzal, hogy minden keserűséget visszavonok, amit eddig írtam Szabolcsról. Mert marhahús az nincs a hentesnél, de rendben van, rendelésre azért hoznak combot (kivénhedt holstein frízből), fehérpecsenyét 5500 Ft/kg áron (na, ez azért már több a soknál). De ez sem baj. Mert háznál meg borjút vágnak, adott esetben növendék marhát (mondjuk ezt is borjúnak árulják). Mert nem éri meg tovább tartani (ez azért szomorú, de most azt ígértem, hogy nem leszek negatív, úgyhogy ezt tovább nem fejtegetem).

És itt következik a lényeg!!! Borjú bélszín: 2000 Ft/ kg, fehérpecsenye: 1700 Ft/kg, comb 1500 Ft/kg áron. Ha figyelembe vesszük, hogy a gyári csirkemell filé 1700 Ft, akkor ezek az árak több, mint barátiak. Főleg úgy, hogy errefelé a bélszínnek nincs is keletje, mert pörköltnek ugye nem túl jó, olyan száraz, “fujtós” hús, semmi zsír, semmi cubák, és az ilyet errefelé nem szeretik!

Szerencsére úgy alakult, hogy most egyszerre két helyről is tudunk venni húst, igaz, ezeket két évbe telt felkutatni. És az is igaz, hogy a hússal barbár módon bánnak. Én még életemben nem láttam ennyire összekaszabolt bélszínt, sajnos egy épkézláb szeletet sem tudtam kikanyarítani belőle, annyira szét volt nyiszálva. De hát ha csíkokra metélve kell sütnöm, én azt is túlélem!

Szóval marha nincs (bárány egyértelműen nincs, és nem is lesz), de borjú/növendék marha van. És én megbocsátó vagyok…

Mindent egybevetve (ennyire) vidéken élni mégiscsak nagyon jó dolog. És nem csak arra gondolok, hogy csodálatos dolog az erdő szélén lakni, hogy a szmogot mi hírből sem ismerjük, nincsen zaj (egyáltalán semmi), nincsen forgalom (igaz, betonozott út sincsen hozzá), és hogy az én kisfiam hamarabb látott szarvast és őzet, mint csuklós buszt (mondjuk azt szerintem még nem is látott egyáltalán… ). Nem, mert ez egyértelmű, mindig is így gondoltuk, soha nem cserélnénk el semmiért, mert ez számunkra felbecsülhetetlen érték.

Arra gondolok, hogy a gasztrokultúra ezen a vidéken évtizedekkel van elmaradva a magyar átlag mögött. Namármost ismerjük a magyar átlagot. És akkor abból még vonjunk le nagyon-nagyon sokat. Ez egy olyan embernek, mint én, néha elkeserítő tud lenni.

Persze az életben meg vannak ennél sokkal fontosabb dolgok, és akkor ez a fejtegetés meg már megint messzire vezetne, szóval kis nagyképűséggel, recept következik

fejenként 20 dkg borjú bélszín, 1 nagy fej champion gomba (20 dkg), 1 gerezd fokhagyma, tetszőleges bors keverék, 2 dkg erdélyi szalonna, olívaolaj, 4 vékony szelet rozsos bagett, 3 marék zöld saláta (most római, radicchio, fodros), balzsamecet, dió olaj

Egy meglehetősen klasszikus módot választottam az elkészítésre. Semmi extra, nincsenek meglepő ízek benne. Ez csak egyszerűen finom. Ez részben édesanyám látogatásának köszönhető, aki ezeket az ízeket kedveli (Férj is, de ő kénytelen elviselni a konyhai ámokfutásaimat. Papírja van róla…), részben pedig egyfajta nosztalgiának, az Apu által készített bélszínek irányába, amiket zsenge gyermekkoromban ettem. (sanyarú sorsom volt ám már akkor is!)

Tehát a bélszínt én földimogyoró olajjal lekentem, és pihenni tettem a hűtőbe három napra. Ezt követően lehártyáztam, levagdostam a nem oda való részeket (van ilyen!), majd félcenti széles, 4-5 cm hosszú csíkokra vágtam. Nagyjából egyforma csíkokat kell vágni, hogy egyformán süljenek. Borsot őröltem rá bőven. Most is a rózsa, fekete, fehér, szegfűbors, koriander kombinációt. Sózni csak sütés előtt szoktam.

A gomba tönkjét kitörtem, megnyúztam a kalapokat, kettévágtam, majd felvagdostam vékony(2 mm) szeletekre.

A szalonnát nagyon apró (3×3 mm) kockákra vágtam. A fokhagymát meghámoztam, kés pengéjével kilapítottam.

Előkészülni azért jó hozzá, mert utána 10 perc alatt végzünk az összes munkával.

A kenyér szeletek egyik oldalát egy nagy serpenyőben színesre pirítottam, majd kiszedtem őket, félretettem. Ezután a szalonnát ropogósra sütöttem, mentek mellé a bélszín csíkok, és a fokhagyma is. Rázogatva, erős tűzön pár perc alatt színesre sütöm a húst, nem kell sokáig, ha kívül már arany színt vesz fel, akkor jó. Túlsütni nem ér. Ezt is félreteszem, egy mélyebb tálba. Megy a serpenyőbe a gomba is. Bőszen kavargatva-de inkább rázogatva nagy lángon ezt is kicsit megsütöm. 1-2 perc, vékonyak a szeletek. A hús alatt összegyűlő húslevet közben ráöntöm a gombára, és addig sütöm, amíg abból a folyadék elpárolog. Ha kész, visszaöntöm a húst, az egészet még egyszer összemelegítem. Ez a rész itt véget is ér,  kiszedem, félreteszem tálalásig.

A visszamaradó pörzsanyagot kevés balzsamecettel oldatba hozom, és a kenyereket a pirulatlan felükkel lefelé visszapakolgatom a serpenyőbe. Erős tűzön addig sütöm, amíg a kenyér minden szaftot magába nem szív, és egy kicsit még meg is pirul.

Tálalásnál a kenyérszeletekre halmozom a gombás bélszín csíkokat, mellé néhány marék zöld salátát teszek, amit balzsamecettel, dióolajjal meglocsolok.

Lehetne még fokozni erdei gombával, de azt itt (az erdő szélén) nem szeretik, ergo nem gyűjtik és nem is árulják. Mert az rántani nem jó, pici is, meg fura az íze. Nem olyan, mint a laskagomba…

Címkék: borjú, gomba

Bárány T-bone steak, cukkinis-padlizsános raguval töltött gombafejek kecskesajttal, tejfölös-újburgonyás kenyér

Amikor már nem egyértelmű, hogy ki kivel van. Vagyis hogy melyik a főétel, és melyik a körítés. Ugyanis most attól való félelmemben, hogy a szuper mini steakek mellett éhen halunk, két, igen kiadós, és főfogásnak is beillő garnírungot készítettem mellé, méghozzá dupla adagban.

Férj határozottan állította, hogy jelen esetben a körítés verte a bárányt. (pedig az is igen jól sikerült)

A hús mennyisége 2 főre elegendő, a kenyér és a gomba 4 fős adag. (tényleg 4 fős! Még mi sem bírtuk ketten megenni!)

A hús:

350 gr bárány T-bone steak (6 kicsike szelet), 1-1 tk szárított rozmaring, zsálya, bazsalikom, 1 kk reszelt citromhéj, 1 kk fokhagyma granulátum, 1/2 citrom leve, 1 ek sherry ecet, 3 ek olívaolaj

A kenyér:

150 gr tejföl (most 12% zsírtartalmút használtam), 100 gr finomra reszelt, nyers újkrumpli, 300 gr rétesliszt, 2 tk cukor, 1 púpos tk só, 10 gr friss élesztő, 10 gr olívaolaj, 2 gerezd fokhagyma átpréselve, frissen őrölt fekete bors

A gomba:

12 db, nagy  champion gombafej  (12-15 cm átmérőjű), 1 közepes padlizsán (25 dkg), 1 közepes cukkini (25 dkg), 20 dkg kecskesajt, 1 nagy fej fehér hagyma, 6 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, 0,5 dl  Mutti passata (passzírozott paradicsom, vagy ha van otthon jó érett paradicsom, akkor 2 nagyobb darab hámozva, kimagozva, felaprítva), 1-1 mokkáskanálnyi rozmaring, kakukkfű, borsfű, zsálya, bazsalikom, oregánó, majoranna, tárkony,

fekete bors, olívaolaj

A hús:

A hús mellett felsorolt alapanyagokat összekeverem, és a szeletek mindkét oldalát bedörzsölöm vele. A bárányt én előző nap bepácoltam, de ez igazán nem szükséges, bőven elég ezeknek a vékony szeletkéknek 1 óra is a fűszeres lében. Közvetlenül tálalás előtt érdemes sütni, mert nagyon hamar kész. Forró grillserpenyőben mindkét oldalukon 3-3 percig sütöm őket, hogy szaftos és rozé legyen.

A kenyér:

A kenyérhez az élesztőt egy mély tálban elmorzsoltam a liszttel, és a többi alapanyagot hozzáadva alaposan kidolgoztam a tésztát. Rugalmas, keményebb állagú cipót kell kapni a végén. A tetejét lekentem olajjal, és konyharuhával lefedve meleg helyre tettem kelni. Tényleg meleg helyre, mert nem akartam sokat várni, amíg megkel. Így egy óra alatt a duplájára nőtt. Átgyúrtam, 4 részre osztottam a tésztát, és kb 20 cm hosszú, vékony (3 cm átmérő) rudakat hengergettem belőle lisztezett gyúródeszkán. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és 2 cm-ként ferdén bevagdostam a tetejét. Miután duplájára kelt (kb 20 perc), 240°C fokon 15 percig sütöttem.

És itt kell megjegyeznem, hogy ez a pont változtatásra szorulna, de sajnos én ezt jelenleg nem tudom kivitelezni. A 240°C fok a maximális hőfok volt a sütőmben, amit egy tál gőzölgő víz mellett el tudtam érni. Ez azonban igen keveset segített a kenyér ropogósságán (vagyis annak hiányán), mivel a rendkívül jól szellőző sütőmben egy fia gőzmolekula sem volt hajlandó így bennmaradni. Szóval gőz semmi, ropogás semmi, de legalább a hőfok is alacsonyabb volt, maximális láng mellett. És erre az egészre azért került sor, mert nincs megfelelő alakú és méretű lefedhető jénai tálam. Akinek van, az tegye szépen bele abba. És úgy süsse, ahogy a kenyeret. (de ne addig! Az idő-15 perc-az stimmelni fog) Még jobb, ha villanysütője van. Annak  lehet a falát spriccolni vízzel, és nincs több macera. Akkor ropogni fog a héja is. Így “csak” a kenyér belseje lett mennyei!

A gomba:

Ez a legmacerásabb rész, de azért még ez sem annyira, hogy elrettentsen egy rendkívül lusta háziasszonyt (mármint engem). A hagymát apró kockákra vágom, és 2 ek olívaolajon üvegesre sütöm, Megy hozzá a vékony szeletekre vágott fokhagyma, a fél centis kockákra vágott, meghámozott cukkini és padlizsán is. Nagy lángon sütöm-pirítom pár percig, majd felöntöm a borral. Némi forralás után alkoholmentesnek nyilvánítom az elegyet, ekkor megy hozzá a passata/paradicsomkockák és a fűszerek is. Fedő alatt, kis lángon 5 percig párolom. A gombákat közben megtisztítom, a tönkjüket kitöröm, majd olívaolajjal kikent sütőtálba teszem őket sorban, a tönk helyével felfelé. A padlizsános keveréket szétosztom a gombafejekben, és mindegyik tetejére teszek egy-egy szeletke kecskesajtot (ha következetes akartam volna lenni, akkor juhsajtot, de az most nem volt itthon). Borsot őrölök rá, kevés olívaolajat csurgatok a tetejükre vékony sugárban, és 200°C fokon 20 perc alatt megsütöm (vagy amíg a sajt kicsi színt nem kap).

Végül mindenből megfelelő mennyiséget (sok) kiszedek egy nagyon nagy tányérra, és lehet fogyasztani. Mint már említettem, ez tényleg négy adag, a kenyér és a gomba is, szóval a fele megmaradt vacsorára. És még akkor is isteni volt!

Címkék: bárány, cukkini, gomba, kelt tészta, kenyér, padlizsán, sajt, újburgonya