Hát ez a kombináció meg hogy maradhatott ki eddig? Pedig igazán kézenfekvő és igazán finom. A mínusz 25 C fokra igazítva (igen, bizony, itt éjszaka ennyit mutatott a hőmérő) a fűszereket egy igazán melengető, gazdag rizottó született. Én most sült sütőtököt és előfőzött gesztenyét használtam hozzá, de nyers tökkel és házilag főzött gesztenyével is remekül fog működni.
Kivételesen a mennyiségek 3 főre szólnak
A zellert és a salottát egészen apróra kckázzuk fel, majd az olívaolajon üvegesre sütjük. Hozzáadjuk a rizst, átpirítjuk, amíg a rizs üvegessé válik, majd felöntjük az aszúval és addig kevergetjük, amíg a bort a rizs magába szívja/elillan a folyadék. Hozzáadjuk a gesztenyét, apróra kockázott sütőtököt/ sült tök pürét.
Ezután elkezdjük apránként felöntögetni a levessel, közben gyakran kevergetve, sózzuk a vaníliás sóval. Ha a rizs haraphatóra fő, beállítjuk a rizottó sűrűségét levessel, hozzáadjuk a vajat, parmezánt és reszelünk hozzá szerecsendiót, ízlés szerint.
Megjegyzés: ha főtt gesztenyét használunk, azt elég a főzés vége előtt pár perccel a rizottóhoz adni.
A tegnapi névnapi, és egyben karácsonyi próbafőzésnek is minősülő vacsoráról sikerült a csemetével néhány elhamarkodott fotót készítenünk (a piros díszek keresetlen összevisszasága Csipi keze munkája), mert azon túl, hogy igen finomra sikerült, valóban ünnepi hangulatú fogás sikeredett belőle. Az alma, aszalt szilva, gesztenye a karácsonyi asztal hagyományos szereplői, amik most egy könnyen összeállítható, mégis ünnepi fogásba kerültek így együtt.
A kacsacomb bőrét megtisztítom, majd bedörzsölöm a mozsárban porrá őrölt szegfűbors, szegfűszeg, só és gyömbér keverékével. Sütőtál alját egészen vékonyan kivajazom, majd elosztom rajta a nagyobb csíkokra vágott bacont. Ráfektetem a combokat, bőrükkel felfelé, majd 160C fokos sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 2,5 órán át sütöm.
A sütési idő vége előtt egy órával az almát meghámozom, cikkere vágom. A sütőtálakat kiszedem, a combokat kiemelem, majd az almát és a gesztenyét is a tepsi aljába teszem, összeforgatom a kacsa alatt összegyűlt szafttal, szalonnával. Visszateszem a kacsacombokat az almás gesztenyés keverék közé, a gyümölcsökre forgácsolom a vajat, majd visszateszem a sütőbe.
15 percenként meglocsolom a gyümölcsöket a tepsi aljában felgyűlt szafttal a sütési idő végéig.
Az vörösbort a fahéjjal, cukorral felforralom, majd hozzáadom az aszalt szilvát és addig főzöm, amíg a bort a szilva magába nem szívja/el nem párolog, a gyümölcs alatt pedig sűrű szirup marad.
A sült kacsát a vele sült almával, gesztenyével és a vörösboros aszalt szilvával tálalom.
Most, hogy a család átlaghőmérséklete 38°C és a manduláink össztérfogata a háromszorosára nőtt, nem annyira van sikere idehaza a szilárd ételeknek, szóval főként csak levesezünk. Ez a leves pedig a férjem egyik téli kedvence volt korábban, de csak az övé. Az eredeti, csirke alaplével készült változata ugyanis engem annyira nem vett le a lábamról (persze finom volt az is, hogyne, sosem állítanám pellengérre tulajdon férjem ízlését), de most eszközöltem rajta némi változtatást, így a végeredmény már nekem is teljesen megfelel. Marhahúslevessel készült, ez a hétvégi maradék újrahasznosítása szempontjából is ideális, de készülhet másféle, erősebb húslevessel, ez igazából ízlés dolga. Az friss ázsiai citromfüvet hozzá már az Intersparban is lehet kapni, ha van lehetőség beszerezni, szerintem megéri, hihetetlen illata lesz tőle a levesnek. A szójaszósz ismét egy megosztó tényező, én nagyon szeretem benne, de a férjem csak évente kétszer hajlandó minimális mennyiségű szójaszósszal készült ételt fogyasztani, így azt inkább csak a végén csorgattam a saját adagom tetejére. Szóval ez egy olyan recept végül is, ami ezer ponton változtatható, mert a lényeg benne igazából csak az erős, aromás húsleves, az édes sütőtök-gesztenye-kelkáposzta trióval.
A sütőtököt meghámozom, kimagozom, felkockázom, majd a feldarabolt hagymával együtt felöntöm a húslevessel, hozzáadom félbevágott, kés pengéjével megcsapkodott citromfüvet és puhára főzöm a tököt. Kihalászom a citromfüvet, a levest pedig simára turmixolom botmixerrel.
Visszateszem a tűzre, felforralom, hozzáadom a vékony csíkokra metélt kelkáposztát és a gesztenyét is, ezután addig főzöm, amíg a gesztenye meg nem puhul. Itt már érdemes figyelni, ez csak néhány perc, a gesztenye könnyen szétfő. Végül hozzáadom a leveshez a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét is.
Tálalásnál szójaszószt adok mellé.
Megjegyzés: szójaszósz nélkül kiváló babáknak is!
Nem egy fotogén darab, elnézést kérek érte, de az íze az garantáltan mindenkit kárpótolni fog a látvány miatt. Ha most egy ideig nem lesz majd új sütemény a blogon, annak is csak az az oka, hogy most folyamatosan csak ezt sütit készítem. Az érdem érte pedig Mammáé és Gabahé, akik a facebookon felvetették ezt a gesztenye-aszalt szilva-datolya kombinációt, és jól elültették a bogarat a fülembe. Meg persze Gordon Ramsayé, aki közzétette Hugh Fearnley-Whittingstall (közismertebb nevén a pasi a River Cottageból) receptjét a Vasárnapi ebéd című szakácskönyvében, amit én kissé átfazoníroztam, és a történet itt már annyira bonyolult, hogy kár is lenne folytatnom. Szóval lett belőle ez a trüffeltorta, még a múlt héten- meg azóta vagy háromszor. Nincs benne liszt, de senkit nem áltatnék azzal, hogy diétás darab. Ellenkezőleg. Rengeteg csoki és egyéb bűnös dolgok, lágy, szinte krémes tészta, szóval csupa csupa kényeztetés.
Az aszalt szilvát félbe, a kimagozott datolyát kisebb darabokra vágom.
Az összetördelt csokoládét a tejszínnel és a vajjal együtt megolvasztom, majd hozzáadom a cukrokat, datolyát, rumot és a felengedett gesztenyepürét is. Alaposan kikeverem, ha langyos, megy hozzá a tojások sárgája, ismét alapos keverés, amíg a cukor feloldódik és a massza kivilágosodik egy kissé.
A tojások fehérjét kemény habbá verem. Óvatosan a csokis masszához forgatom a tojáshabot, majd egy sütőpapírral kibélelt (vagy szilikon) tortaformába töltöm. Végül megszórom az aszalt szilvával, amit kissé a tésztába is nyomkodok. (nem kell nagyon, a tészta sülés közben rá fog emelkedni, így az nem szárad majd ki)
Előmelegített sütőben 170°C fok, alsó-felső sütés, 45 perc. A végeredményt tűpróbával ellenőrizzük.
A formában hűtöm ki, mert melegen még kissé lágy a tészta.
Megjegyzés: Nálam jelenleg halomban áll a gesztenye mindenféle formában, ezt a receptet most mélyhűtött főtt, darált gesztenyéből készítettem (Interspar). Viszont a natúr massza könnyebben beszerezhető, és ebben a receptben jól helyettesítheti az előfőzött gesztenyét.
Ha előfőzött egész gesztenyénk van, akkor azt a vajon fedő alatt, kis lángon pároljuk puhára, majd botmixerrel vagy krumplinyomóval pürésítsük és így adjuk az olvasztott csokoládéhoz. Ekkor természetesen a csokoládét csak a tejszínnel együtt olvasztjuk, majd hozzáadjuk a vajas gesztenyemasszát, utána minden mehet tovább a recept szerint.
Na ez egy olyan leves, amit nehéz csupa friss alapanyagból készíteni, mert a meggynek és a gesztenyének egyszerre ritkán van szezonja. (pedig milyen nagyon finomak így együtt!) Ellenben a mélyhűtött meggynek és a gesztenyének… Sőt, tovább megyek, énfelőlem lehet hozzá előfőzött, mirelit gesztenyét is használni, vagy natúr gesztenyemasszát, ez utóbbival úgyis az a személyes tapasztalatom, hogy jobb minőségű, mint a másodosztályú gesztenyéből kibűvészkedett friss. De ha ezt így, akkor nem tudnék beszámolni a gesztenyevágóval szerzett tapasztalataimról (amik nagyon, nagyon pozitívak). Szóval most éppen kaptam jó árban szép gesztenyét, de ez önmagában nem elég a boldogsághoz, hiszen a kiskéssel való bevagdosása az számomra felér egy kínzással, és utána sajgó ujjakkal, vérző kézzel csak nehezen tudom értékelni a végeredményt. Na de a kedvenc német áruházláncom mindenre gondol, és hoztak ilyen kis csúnyácska és haszontalannak tűnő alkalmatosságot, ami első látásra értelmetlen beruházásnak tűnt, de aztán meg kiderült, hogy működik! Gesztenye belerak, rányom, kész a vágás, mehet a sütőbe. Igazából percek alatt megvan vele az egész. Persze lehet főzni is a gesztenyét, csak én sülve jobban szeretem.
Meg aztán még ezek után is határozottan állítom, hogy lehet ezt mélyhűtött gesztenyéből is.
A gesztenyét megmosom, majd beáztatom vízbe legalább egy félórára (ha tovább, az még jobb). Miután megszívta magát vízzel a héja (tapasztalatom szerint így puhább lesz sütés után és hamarabb el is készül), gesztenyevágóval vagy késsel bemetszem a héját. Kukacosakat kihajítom. Tepsibe terítem, majd 220°C fokon (villanysütő, középső rács, alsó-felső sütés), 45 perc alatt megsütöm. Az idő függ a gesztenye minőségétől, méretétől is, az egyszerre sütött gesztenye mennyiségétől, és attól, hogy milyen szorosan vannak a tepsiben, és persze a sütőnktől is (de az enyémben sajnos általában ennyi idő kell neki), szóval érdemes 20 perc után nézegetni, kivenni egy szemet és megkóstolni. Még melegen érdemes megtisztítani, úgy könnyebben megy. (nekem nagyjából 50 dkg gesztenyéből lett 25 dkg tisztított, de ez függ a héj és a kukacok mennyiségétől is)
A meggyet felöntöm fél liternyi vízzel(kiolvasztani nem kell), hozzáadom a gesztenyét, a vaníliás cukrot, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a meggy megpuhul. Megy hozzá a tejszín, juharszirup, szerecsendiót reszelek bele és botmixerrel pürésítem. Ha nem elég édes, mehet még hozzá nádcukor is, ízlés szerint.
Langyosan a legfinomabb. A díszítés rajta a képen mascarpone, ami határozottan jól áll a levesnek, szóval mehet bele bátran.
Végül az emlegetett gesztenyevágó:
Lassan önkéntelen száműzetésünk a végéhez közeledik, keddtől ismét lesz két kocsink, és Csipivel visszatérhetünk a civilizációba, legalább alkalmanként. Az elmúlt három hét történéseinek a tanulsága pedig a következő:
1.) A Nissan Micra átalakítás nélkül nem alkalmas bioetanol használatára. Semekkora százalékban, mennyiségben sem.
2.) A Nissan Micra elektronikáját szervizelni meglehetősen drága mulatság.
3.) A férjek túlnyomó többsége nem szeret bevásárolni, és felér nekik egy büntetéssel az élelmiszerboltokban való bóklászás.
4.) A 3.) pont tudatában igyekeztem kímélni a vizsga miatt amúgy is kissé már feszült Férjet, így az 1 db útjába eső áruházon kívül nem nagyon szalasztottam másfelé (mekkora jó fej is vagyok), így kiderült, hogy lehet élni akár tartósan is ricotta meg kecsketúró nélkül.
5.) Pusztán a kamrám és mélyhűtőm tartalmából akár hónapokig ki tudnánk húzni itthon az éhenhalás veszélye nélkül.
Ezzel nem is nagyon akartam én mást mondani, minthogy a mélyhűtő takarításom egyik utolsó gyöngyszeme következik.
Felfújtnak neveztük el, mert végül is felfújódott, viszont nem egyértelmű, és bizonyos tekintetben inkább puding, de a név talán nem is számít annyira, a lényeg hogy finom.
A gesztenyemasszát kikeverem a cukorral és a mascarponeval. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem. 2-3 kanál habbal fellazítom a gesztenyés keveréket, majd a többit óvatosan hozzáforgatom, vigyázva hogy ez már lehetőleg ne törjön nagyon össze.
Kivajazott, cukorral kiszórt szuflé formákba adagolom a masszát úgy, hogy a formákat csak 2/3 részükig töltse ki. Ez nekem 4 normál méretű szuflé formába sikerült.
A habba szúrok egy-egy gerezdet a meghámozott, kimagozott körtéből és mellé szúrok egy kocka csokit is.
Előmelegített sütőben 170°C fok (villanysütő, alsó-felső sütés), 30 perc.
Ami csak annyiban szezonális, hogy hihetetlen készleteket találtam belőle a mélyhűtőmben. Közvetlenül három, egy tömbbe fagyott fácán alatt, de arról majd legközelebb. Mivel már megint nem férek a sok fagyasztott cucctól, ezért takarítás címszóval a múltkor sütöttem crumblet a készleteim egy részéből. És isteni finom lett. Mivel még nem sikerült elhasználni mindet az alapanyagokból, ezért most sűrű ismétlések következnek a tartalékaim végéig. Ha esetleg nem lenne otthon mirelit, előfőzött gesztenye, én azért azt is elképzelhetőnek tartom, hogy szétmorzsolt gesztenyepürével keverjük el a meggyet, az állaga rendben lesz, és gyanítom az íze is. Mert a gesztenye meggyel párosítva igen finom, ezt már régóta tudom.
Ha valakiben pedig az merülne fel (megjegyzem, teljesen jogosan), hogy ez nem egy könnyed, nyárias desszert, inkább az a kanapéra kucorodós, téli hangulatú, hát annak igaza van, de csak nézzen ki az ablakon és érteni fogja, hogy miért ragadtatom ilyesmire magam.
A felengedett meggyet és gesztenyét elkeverem a nádcukorral, vaníliás cukorral és a keményítővel, majd kivajazott sütőtálba öntöm.
A morzsa hozzávalóit gyorsan összegyúrom, majd a gyümölcsök tetejére morzsolom. Nem baj, ha maradnak benne nagyobb darabok is.
Előmelegített sütőben 180°C fokon (gázsütő) 45 perc, amíg a morzsa megpirul.
A mélyhűtőtakarítás új, de a bébietetés már régi project. Ez ugyanis ismét egy bébiétel, ami persze a felnőtteknél is sikert aratott.
A mélyhűtő siralmas állapota viszont most válik egyre sürgetőbb problémává, hiszen nem elég csupán berugdosni kissé erélyesebben a rekeszeket, ha nagyon tele vannak (márpedig tele vannak) az ajtó záródása érdekében, de helyet kellene biztosítani benne lassan a fagyigépnek is. Szóval a tél folyamán felhalmozott mirelit gesztenye és sütőtök készletek felszámolása érdekében született meg az a recept. Meg azért, mert minimanó imádja a gesztenyét és a sütőtököt.
Meg azért, mert finom.
A hagymát felkarikázom, majd kis láng fölött a vajon megsütöm.
Hozzáadom a felkockázott sütőtököt és a gesztenyét, sót, majd a mozsárban kissé megtört szerecsendióvirágot is, felöntöm az alaplével, és fedő alatt puhára főzöm.
Hőkiegyenlítem a tejszínt kevés forró levessel, majd visszaöntöm a fazékba, megvárom amíg egyszer felforr és botmixerrel pürésítem.
Tálalásnál édes szójaszószt adok mellé, ezt ki-ki ízlés szerint csorgathat a levesbe. (azt pedig itt meg kell jegyeznem, hogy a szójaszószos dolog Férj találmánya, és remekül működik!)
Ebben a hónapban a Gasztrotipp retró rovatának témája a gesztenyepüré: meggyes gesztenyepüré tiramisu a Gasztrotippen!
A piskótát a hagyományos módon készítjük el, a tojások fehérjét csipet sóval habbá verjük, amikor a hab már kezd megszilárdulni, akkor kanalanként hozzáadjuk a cukrot is.
A kemény cukros tojáshabhoz óvatosan hozzáforgatjuk a tojások sárgáját, majd kanalanként adagolva, szintén óvatosan beleforgatjuk a lisztet is.
Sütőpapírral bélelt kisméretű tepsibe öntjük, majd 180°C fokon (gázsütő) tűpróbáig sütjük. Ez nagyjából 15 perc.
A piskóta sütése helyett használhatunk babapiskótát is, ebből 8 darab szükséges.
A meggyet a cukorral addig főzzük, amíg a leve a felére bepárolódik.
A felengedett gesztenyemasszát kikeverjük a mascarponeval és a porcukorral. Használhatunk hozzá eleve cukrozott, rumaromával vagy vaníliával ízesített masszát is (akkor a hozzáadott cukor mennyiségét csökkenteni kell), de a natúr masszánál az ízesítés, édesítés a saját igényeink szerint alakítható.
Az összeállításnál a piskótából a tálkáknak megfelelő alakzatot vágunk ki, vagy ha egy nagyobb formába rétegezzük, akkor csak kettévágjuk a lapot.
Egy réteg piskótára kerül egy réteg meggy, egy kevés a meggy levéből, majd egy réteg krém. Ismét egy réteg piskóta, meggy, majd a tetejére krém kerül.
Tálalás előtt csokoládét reszelünk a „tiramisu” tetejére.
Ígérem, a héten már nem lesz több sütőtökös recept.
Csak ma még egy. (sütőtök sárgán vigyorgó szmájli)
Mindegy, ez van. Ma ez volt az ebédünk Ponttyal. A ház ura (nem, nem Ponty) meg majd ezt fogja vacsorázni is. Mert finom.
A gnocchi Rossamelától származik, a recepten csak azért változtattam, hogy egy 10 hónapos is ehessen belőle, azaz el kellett hagynom a tojást. Tettem bele helyette krumplit, mit mondjak, így is finom.
A tésztához való sütőtökös szósz ötlete pedig Huppancs konyhájából származik. Itt is van egy kis csalás, a szósz jelentős része csak Ponty adagjának elkülönítése után lett “felnőttesítve”, azaz a vaj, sonka csak ezután került bele. Ezt a macerát meg lehet úszni, ha nem kell otthon etetni egy csecsemőkorú sütőtökmániást.
A sonka csak az én telhetetlenségem miatt került bele, de Ponty adagját is megkóstoltam, finom ez anélkül is, szóval a sonka nélkül ez kiváló húsmentes fogás lehet.
A krumplit megfőzöm, ha puha, leöntöm róla a vizet és egy száraz edényben hűtöm ki. Meghámozom, majd villával vagy krumplinyomóval áttöröm, ne maradjon darabos.
Hozzáadom a gesztenyemasszát, a lisztet, sót, villával összedolgozom, majd félreteszem kicsit pihenni. Nekem ehhez 5 dkg liszt kellett, de ettől ez lehet több és kevesebb is, ezért a lisztet csak apránként adagoljuk hozzá. A tésztának egyébként puhának , de jól összeállónak, jól gyúrhatónak kell lennie.
20 perc pihentetés után lisztezett gyúródeszkán jó ujjnyi hurkákat sodrok belőle, ezeket 2 cm darabokra vágom. Itt megpróbálkoztam a villa hátán hengergetős-recézős mutatvánnyal, de az engem oly mértékben lelassított, hogy rövid idő után feladtam. Viszont ha a nudli kinézettel megelégszünk, akkor szerintem ez a rész is gyorsan megy.
A sütőtököt megtisztítom, fél centis kockákra vágom. A lilahagymát apróra kockázom, a zsálya levelét vékony csíkokra vágom. Az olívaolajon a hagymát a sütőtökkel és zsályával együtt átpirítom, a tök kapjon egy kis színt, de ne égjen meg. Felöntöm 2 dl vízzel és puhára főzöm. Ha ez kész, botmixerrel pürésítem, majd (miután a bébiételt kivettem belőle), hozzádobok egy darabka vajat.
A sonkát felcsíkozom és a maradék vajon ropogósra sütöm.
A gnocchikat sós, forró vízben kifőzöm (akkor jó, ha felúszik a víz tetejére), kihalászom, a vajas sonkával összeforgatom.
Tányérra szedem, majd sütőtökös krémet szedek a tetejére.
Nekem erről a sajt nem hiányzott, de lehet rá reszelni egy kis pecorinot is, annak, aki szeret i(pl Férj).
Egyébként desszertnek is remekül el tudnám képzelni ezt a gnocchit a sütőtökös birslekvárral jól megpúpozva, esetleg egy kis pirított, darált dióval megszórva. De majd legközelebb.