fenyőmag
A leggyorsabb kenyérlepény
A közös családi programjaink legjellemzőbb mozzanata a keresztbe szervezés.
Így történhetett meg az, hogy ma reggel ahelyett, hogy senki nem tartózkodott volna itthon a mi kis hajlékunkban, hirtelen itt nyüzsgött mindenki, mi is, meg a nagyszülők is. Éhesen.
Mert reggeli, az nem volt, azt hittem, ilyesmivel nem kell készülnöm. Így ismét az általam ismert leggyorsabb kenyértésztát készítettem, és most kivételesen fénykép is készült hozzá.
Arról nincs információm, hogy ez a tészta milyen napokkal, vagy akár órákkal a sütés után, ugyanis mindig akkor készül, ha nagy az éhség és kevés a türelem. Valóban megkel fél óra alatt, a második kelesztés is csak addig tart, amíg bemelegszik a sütő, ennek ellenére könnyű, nagyon levegős a tésztája, ropogós a héja, isteni az íze. Természetesen mindenféle “gyorsító” eljárást bevetek a kelesztés során, amit máskor nem mindig szoktam, lágyabb a tészta, kerül ecet is, cukor is bele, szóval ez most nem kifejezetten az a kézműves kenyér. De attól még nagyon finom.
A formázás technikája pedig kísértetiesen hasonló a focaccia készítéséhez.
Most az ízvilág is kissé mediterránra sikerült, volt rajta fenyőmag, rozmaring, Grana Padano, de igazából máskor csak kevés zatar fűszerkeveréket (kakukkfűből, szömörcéből, szezámmagból álló arab fűszerkeverék, lepénykenyerek megszórására használják) szórok rá, és ezzel ez a része is le van tudva a dolgoknak.
4 adag/ egy közepes tepsi
A tésztához
200 gr rétesliszt, 90 gr teljes kiőrlésű búzaliszt (lehet helyette szintén réteslisztet használni), 200 gr víz, 1 ek almaecet, 20 gr olívaolaj, 1 ek cukor, 1 tk só, 15 gr friss élesztő
A tetejére
1 maréknyi reszelt Grana Padano (~ 2-3 dkg), 1 maréknyi fenyőmag (~ 2-3 dkg), 1 nagy ág rozmaring levélkéi letépkedve, finomra vágva, 4+ 1 ek olívaolaj
Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, hozzáadom a vizet, olajat, ecetet, sót, cukrot és kézzel alaposan kidolgozom, amíg sima felszínű, rugalmas nem lesz és szépen elválik az edény falától. Ez a tészta kissé lágyabb, mint a többi kenyértésztám, igazából közepesen lágy.
Ha nem kézzel vagy kenyérsütőgéppel dagasztunk, ügyeljünk rá, hogy az összes hozzávaló legyen legalább kézmeleg! (de semmiképpen sem melegebb!)
A kidolgozott tésztát nagyjából cipóvá formázom és a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva meleg, nem huzatos helyre teszem kelni.
Ha duplájára nőtt ( ez kb fél óra), átgyúrom és lisztezett gyúródeszkán kinyújtom fél centi vastagra. Sütőpapírra teszem, meglocsolom 4 ek olívaolajjal, megszórom a rozmaringgal, és ezt az ujjbegyeimmel alaposan belenyomkodom a tésztába (úgy, mintha focacciat készítenék), hogy az szép gödrös felszínű és egészen vékony legyen (az sem baj, ha néhol átszakad. Itt majd átszivárog az olaj az aljára és ezen a részen még ropogósabb lesz). Megszórom a fenyőmaggal, reszelt sajttal, csepegtetek még rá egy kis olajat. (olajspray a legjobb erre a célra, ha van. Nekem van, de mégsem használom. Pedig tényleg jó.)
Meleg helyre teszem kelni.
A sütőt egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítem 260°C fokra (gázsütő). Ha a tészta már megnőtt, a sütőpapírral együtt a tepsibe emelem és a maximális hőfokon (260°C) sütöm 20 percig, amíg aranyszínű nem lesz.
Rácsra emelve hűtöm ki.
A Grana Padano helyettesíthető más keményebb, aromásabb sajttal (pl ementáli), a fenyőmag is más, ízlés szerinti olajos magra cserélhető.
Update (vagy hogy mondják): Készült egy másik változat, ami nagyon finomra sikeredett, annyira, hogy le is írom.
Az olívaolaj helyett tökmagolajjal locsoltam meg, fenyőmag helyett 2 maréknyi tökmag került rá, megszórtam egy kevés durva sóval és kb 4 dkg füstölt sajtot reszeltem rá.
A többi ugyanaz.
Nagyon finom.
VKF! XXVIII.- Rozmaringos, szőlős, kecskesajtos lepénykék fenyőmaggal
Már nagyon régóta szemezek a szakácskönyveimben és a tastespottingon a szőlős focacciakkal (például ezzel és ezzel) és a kecskesajtos, rozmaringos, omlós tésztás tortákkal, galettekkel.
Trinity VKF! kiírása volt az apropó egy mindent-egybe változat elkészítésére.
(a szokatlanul rövid bevezető oka pedig Ponty Úr, aki jelenleg is “segít” a gépelésben…)
6 kicsi lepény (6 tartelett formában)
20 dkg liszt (1/3~7 dkg ebből kukorica, 2/3 rétes), 1 dl víz, 5 gr friss élesztő, 2 dkg olívaolaj, 1 csapott tk só
20 dkg nagy szemű szőlő
15 dkg friss típusú kecskesajt
2 ág rozmaring, olívaolaj, 6 ek fenyőmag
Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom az olajat, sót, vizet, majd alaposan átgyúrom, kidolgozom. Keményebb, de jól dolgozható, rugalmas tésztának kell lennie. Cipóvá formázom, kis olajjal lekenem, majd nedves konyharuha alatt kelni hagyom a tésztát.
Ha duplájára nőtt, hozzáadom a rozmaring levélkék felét apróra vágva, átgyúrom és hat gombócra osztom. Lisztezett gyúródeszkán igen vékonyra kinyújtom, lehetőleg kör alakúra és akkorára, hogy a tartelett formát (a peremét is) kibélelhessem vele. Formára is lehet vágni, én is azt tettem.
Kiolajozott tartelett formákba fektetem a tészta lapokat.
A szőlőszemeket félbevágom, kimagozom, meghámozom és egyenletesen elosztom a lepénykék tetején.
Rámorzsolom a kecskesajtot, megszórom az apróra vágott maradék rozmaringgal, a fenyőmaggal, kevés olívaolajjal megcsepegtetem.
Mire ezzel végzek, a tészta már kissé meg is kelt, mehet az előmelegített sütőbe.
220°C fokon(gázsütőben) 18 perc, vagy amíg aranyszínű nem lesz a fenyőmag a tetején.
Óvatosan kiszedegetem a formákból (ez jelen esetben gond nélkül kivitelezhető volt) és rácson hűtöm ki.
Hidegen is, melegen is nagggyon finom, naggggyon meg voltam elégedve (a sok g-t Ponty Úr írta).
Mozzarellás, paradicsomos tésztasaláta
Ma mentünk volna kirándulni… Férj ugyanis megkezdte rendes nyári szabadságát, teljes egy hétig itthon lesz és közben csak egyszer ügyel.
Egészen délig ez volt a terv, szóval gyorsan összeeszkábáltam megint egy tésztasalátát negyedóra alatt. Gyorsan kész, jól szállítható, hidegen is finom. Ideális egy piknikre. Azaz csak lett volna…
Ponty Úr ugyanis ma elkezdte kinöveszteni a második fogát (azért ezt sem kapkodja el). Szegénykém ilyenkor nem sír, csak hiperaktívvá válik. Gyakorlatilag egy percre sem áll meg a keze-lába, folyamatosan delfineket megszégyenítő hangokat hallat és hatalmasra tágult pupillákkal, szemrehányóan mered ránk, ha megpróbáljuk letenni, akár egy percre is.
Így hát nem tettük le. Ölben tombolt egész nap. Valamiféle fura ideológia mentén haladva így elhalasztottuk a kirándulást. (ez hiba volt, holnap korrigáljuk. Ugyanis ha eltereljük a figyelmét mindenféle romos várakkal meg fákkal, akkor kevésbé éli meg a fájdalmát)
Nem baj, holnap is lesz nap. Meg talán akkorra már Ponty Úrnak is két foga lesz…
4 adag
500 gr penne (vagy más rövid csövű olasz tészta), 500 gr lucullus paradicsom, 300 gr mozzarella, 30 gr kapribogyó, 30 gr fenyőmag, 1 pici fej lilahagyma (40 gr), 2 gerezd fokhagyma, 3-4 nagyobbacska ág oregánó, olívaolaj, fehérborecet
Rém egyszerű. A tésztát meg kell főzni. Picit rövidebb ideig, mint a zacskón szerepel, mert a saláta levét még úgyis magába szívja és puhulni fog.
Amíg a tészta fő, elkészítem az öntetet. A hagymát félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágom, a fokhagymát a kés pengéjével meglapítom, az oregánó leveleit lecsipkedem és vékonyra metélem. Ezeket egy mélyebb tálba teszem, meglocsolom olívaolajjal és erre szedem a még forró tésztát. Így a hőtől kicsit megpárolódik a hagyma, fokhagyma és nem lesz olyan erős az íze.
A paradicsomot most meghámoztam, de csak azért, mert annyira érett volt, hogy mindenféle előzetes macera, forrázás nélkül szinte egyben le tudtam húzni a héját. A magját nagyjából kiszedegettem, majd a húsát centis-fél centis kockákra vágtam. Ment a tésztához ez is.
A kapribogyót leöblítettem, lecsepegtettem, durvára daraboltam (mert nagyobb szemű volt). A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítottam. A mozzarellát fél centis kockákra vágtam. Ezeket is a tésztához kevertem.
Került még rá bőven olívaolaj és egy kevés fehérborecet is.
Mivel Férj szerint ez kivételesen jól sikerült, ezért gyorsan le is írtam.
Elkészítés: 20 perc
Költségek: tészta:350 Ft, sajt: 450 Ft, paradicsom: 60 Ft, fenyőmag: 250 Ft, hagyma, fokhagyma, oregánó~ 100 Ft, olívaolaj, ecet~ 200 Ft
összesen 1410 Ft
Mézfagylalt pirított fenyőmaggal
Azért ez minden bizonnyal a világ egyik legegyszerűbb fagylaltja. És amilyen egyszerű, legalább annyira finom. Nem kell hozzá más ugyanis, csak tejföl, méz, és fenyőmag. Én most tettem bele narancsvirág vizet is, de csak azért, mert tegnapelőtt vettem egy üveggel. Persze, hogy jó lett vele, de ez a fagyi anélkül is megállja a helyét. Könnyű, lágy ízű, krémes, főzött fagyialap nélkül is… Isteni finom!
Lehet persze fokozni különleges mézekkel, de nekem az most nincsen itthon, így sima vegyes virágmézzel készült. És csökkentett zsírtartalmú tejföllel. Ez nem éppen diétás megfontolásból, hanem mert a nagyobb zsírtartalmú masszák másodpercek alatt szépen kitapadnak a fagyigép oldalára, a motor megadja magát, és aztán lehet szépen kézzel kavargatni. Na azt nem szeretem…
És akkor most már tovább tartott a bevezető szöveg, mint a fagyi elkészítése!
2 főre/ fél adag a fagyigépbe/6 dl massza
1 dl vegyes virágméz, 5 dl 12% zsírtartalmú tejföl, 1 ek narancsvirág víz, 3 dkg fenyőmag
A fenyőmagot száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom, félreteszem.
A tejfölt a mézzel és a narancsvirág vízzel simára kavarom (lehet bele tenni kevesebb mézet is, ízlés szerint, de én így szeretem), és a fagyigépbe öntöm. Amikor a massza már kezd összeállni, megy hozzá a pirított fenyőmag is. És ennyi.
Tálalásnál lehet még szórni a tetejére pirított fenyőmagot. Én azt tettem!
VKF! XXVI.- Grillezett padlizsán nektarinnal, fetával csőben sütve
Sajnos ez nem igazi szabadtéri grill-étel lett most (ahogyan Vesta kérte), mert a télen, az egerekkel támadt incidensünk jelenleg a szabadtéri grillsütő használatát nem teszi lehetővé (egyelőre). Úgyhogy a padlizsán grillserpenyőben készült hozzá. De biztos vagyok benne, hogy a faszénparázs csak emelné ennek az ételnek a fényét!
Amúgy könnyű, egyszerűen elkészül, és aki szereti a gyümölcs-zöldség házasságokat (bár ugye a padlizsán is gyümölcs valahol ), annak biztosan ízleni fog!
Fejenként 1 kis padlizsán, 2 közepes nektarin, 3-4 dkg enyhe ízű feta, 2 ek fenyőmag, friss rozmaring, oregánó (2-2 ek-nyi aprított levélke), só, bors, olívaolaj, nádcukor, citromlé
A padlizsánt fél centis szeletekre vágom hosszában (a legalsó szeletből egy vékony csíkot levágok, hogy ne billegjen, ez lesz a talp), pár csepp olajjal megkenem (tényleg nagyon kevéssel, különben füstölni fog!) és grillserpenyőben további zsiradék nélkül mindkét oldalát csíkosra sütöm. 2-3 evőkanálnyi olívaolajjal összekeverem a rozmaringot, oregánót, borsot, kevés sót, és még forrón megkenem vele a kisült padlizsán szeleteket.
A nektarint meghámozom, vékony cikkekre vágom, és grillserpenyőben szintén csíkosra sütöm. Még forrón nádcukorból és citromléből készült marinádba teszem.
A fenyőmagot száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom.
Ha minden kész, egyszemélyes sütőtálakban elkezdem összeállítani. Egy réteg padlizsán, arra fektetem egy sorban a nektarint, morzsolok rá fetát, megszórom a fenyőmaggal, és locsolok rá egy keveset a maradék fűszeres olívaolajból.
Ismét padlizsán, nektarin, és így tovább.
Az utolsó szeletnél, a kalap előtt kissé összenyomom az egészet, és a biztonság kedvéért még három helyen bambusznyárssal is átszúrtam, hogy szét ne csússzon véletlenül se. Ezt persze tálalás előtt ki kell venni. Végül jön a legfelső szelet, ezt nem akartam átszúrni, így szebb volt. Kevés olívaolaj a tetejére, és irány a sütő, 220°C fok, 20-25 perc.
Friss, fehér kenyérrel, természetesen.
Az ital hozzá pedig egy 2008-as Frittmann cserszegi fűszeres, nekem pedig limonádé. De arról majd inkább holnap!
Ha a szerző adott helyen másképpen nem rendelkezik, az oldal valamennyi tartalmi elemére
Creative Commons Nevezd meg! 2.5 szerzői jogvédelem vonatkozik