fenyőmag

karfiol aszalt paradicsommal, kaprival

2014. március 6., csütörtök | hús nélkül, saláta | 10 hozzászólás

Vannak változások az életben, amik lehetnek jók, rosszak, vagy annyira rosszak, hogy felülírnak és átértékeltetnek mindent. Aztán ezeken is túl leszünk, és megtanulunk együtt élni velük. És akkor elkezd hiányozni az a sok dolog, ami régen a mindennapjaink része volt: a nyugodt reggeli kávézások, a csendes mélázások a teraszon, és igen, a (sokszor közös) ételfotózások, főzések, kóstolások, és nekem személy szerint a blog vezetése is.

Hogy mi történt velünk, arról nem szeretnék írni, a lényeg, hogy mostanra talán megtanultunk élni az új életünkben. Azt nem mondom, hogy jó ez így, de idővel talán elfogadjuk az elfogadhatatlant.

A blog pedig elindul újra, ha minden igaz, bár az aktivitásomat a két örökmozgó fiatalameber idehaza azért jelentősen korlátozni fogja. Szóval talán kicsit döcögősen, de megint lesznek receptek, és hamarosan a fotózás is megoldódik (az történt ugyanis, hogy időközben az állandó fényű lámpám barkácslámpának és szobai világításnak használta a férjem- így legnagyobb csodálkozására, kiégett benne az összes izzó), szóval egy kicsit minden olyan lesz, mint régen. Legalább itt, a blogon. :)

Az alábbi recept Hugh Fearnley-Whittingstall Három jó dolog… című szakácskönyvéből származik, bár átesett némi módosításon, a téli paradicsom kínálatra való tekintettel. A könyv egyébként remek, csak ajánlani tudom. Az úriember munkássága számomra egyébként is nagyon meggyőző, szeretem a stílusát, mivel nagyon hasonló elvek vezérelnek engem is a konyhában.

Ebben a könyvében (is) szezonális, főként helyi alapanyagokat használ, amik többnyire, tényleg csak néhány kivételtől eltekintve könnyen beszerezhetőek akár egy közepes vidéki magyar városban is. A receptek könnyen és gyorsan elkészíthetőek, mégis ízesek és izgalmasak, és nem feltétlenül kerülnek vagyonokba a hozzávalók sem. Hát nagyjából így főzök én is mostanság. :)

A lenti recept nálunk legtöbbször sült csirke mellett végzi köretként.

  • karfiol aszalt paradicsommal, kaprival
  • 2 kis fej karfiol (tisztítva 1,2-1,4 kg)
  • 10 dkg fűszeres olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve
  • 5 ek kapribogyó, átöblítve
  • 3-4 ek fehér balzsamecet (vagy fehérborecet egy teáskanálnyi cukorral elkeverve)
  • 3 ek olívaolaj
  • 2 marék fenyőmag vagy szeletelt, blansírozott mandula, esetleg vegyesen a kettő

A karfiolt közepes méretű rózsákra szedem (3-5 centis), és lobogó, sós vízbe dobom. Miután a víz ismét felforr, lefedem és 5 percig főzöm. Leszűröm.

Az aszalt paradicsomot finomra, a kaprit durvára vágom. A még meleg karfiolt meglocsolom az ecettel, olajjal, hozzáadom az aszalt paradicsomot, kaprit, összeforgatom.

A fenyőmagot és/vagy mandulát száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom, majd a karfiolra szórom.

Langyosan és hidegen is finom.

 

Címkék: , , , ,

pisztácia

2013. július 19., péntek | desszert | Nincs hozzászólás

A smaragdzöld színű hámozott, pirítatlan pisztácia igazán ritkaság számba megy, legalábbis vidéken, egészen komoly hadjáratokat folytattam eddig a beszerzéséért. Többek között ezért örültem annyira a Noosti Kft ajánlatának, hogy tesztelném-e a pisztáciájukat. Hát persze, egy ilyen kérésre nem is lehet nemet mondani. Főként miután megtudtam, hogy hamarosan indul a webáruházuk is, szóval ezután nem jelent majd gondot a pisztácia beszerzése.

Kipróbáltam a nyers, hámozott pisztáciájukat (remek) és a pisztácia pasztát is (szintén remek), mindkettővel nagyon jó volt dolgozni és maximálisan meg voltunk elégedve a végeredménnyel. Készült egy pisztáciás sajttorta a pasztából (de a recept működik finomra őrölt pisztáciával is), egy parfé a hámozott pisztáciából, egy keksz, egy saláta, és még annyi minden, ami a blogra fel sem került. Aztán amíg nem indul a webáruház, el lehet készíteni a recepteket a natúr, pirított, héjas változatból is, némi extra munka árán, már ami a hámozást illeti, ez szerencsére már a kék-sárga áruházláncnál is kapható, szóval nem túl bonyolult beszerezni, még vidéken sem.

A sajttorta egy sült változat, aminek még az alja is házilag készült, egy vajas tészta morzsából, ami nagyon jól működik, és ha már be kell kapcsolni a sütőt, akkor minimális munkával teljesen saját kezűleg készített sütit állíthatunk elő, a teteje pedig egy kardamommal ízesített pisztáciás krém. A zöld kardamom, narancsvirágvíz, szegfűbors egyébként remekül passzol a pisztáciához, érdemes kipróbálni, bár ez nem jelenti azt, hogy ezután kevésbé szeretnénk a nálunk már klasszikusnak számító rózsavíz-citromhéj kombinációt. Én igazán el tudtam volna képzelni a lime-os vagy mandarinos pisztáciás krémet is, a bio lime beszerzése azonban itt továbbra sem megoldható, most mandarint sem kapni, tehát ez kimaradt, viszont aki teheti, feltétlenül próbálja ki.

A parfétorta egy mézes változat, pisztáciával és fenyőmaggal, tulajdonképpen Nigella mézes semifreddojának tovább gondolt változata, kissé fűszeresebben, pisztáciával kiegészítve, parfévá alakítva, és hát eszméletlenül finoman. De ezt talán már írnom sem kell.

  • pisztáciás sajttorta
  • 18 cm kerek forma
  • tészta:
  • 12 dkg finomliszt
  • 8 dkg vaj
  • 4 dkg cukor (finom szemcséjű kristály vagy por)
  • 1 tojássárgája
  • 1 kk sütőpor (2 gr)
  • sajtkrém:
  • 40 dkg tejszínes krémsajt (Philadelphia)
  • 3 tojás (M méret)
  • 10 dkg cukor
  • 7,5 dkg hámozott, sótlan, nyers pisztácia (vagy pisztácia paszta)
  • 4 zöld kardamom hüvely
  • 1 szem szegfűbors
  • hámozott, nyers, sótlan pisztácia a tálaláshoz

A lisztet összeszitáljuk a sütőporral, majd a vajjal, cukorral és tojássárgájával együtt késes aprítóban vagy kézzel, gyors mozdulatokkal morzsásra dolgozzuk össze. Egy 18 cm átmérőjű kapcsos tortaforma alját és oldalát sütőpapírral kibéleljük, a morzsát az aljára szórjuk és kanál hátával lenyomkodjuk. Előmelegített sütőben 200 C fokon 15 percig sütjük.

A krémhez a pisztácia pasztát vagy a késes aprítóban finomra darált pisztáciát alaposan kikeverjük a tojásokkal, cukorral, krémsajttal, és mozsárban porrá őrölt, átszitált szegfűborssal és hüvelyétől megfosztott kardamommal.

A krémet az elősütött tésztára kanalazzuk, majd 160 C fokos sütőben 70 percig sütjük.

Miután kihűlt, kiszedjük a formából és tálalás előtt durvára vágott pisztáciával szórjuk meg.

  • pisztáciás fenyőmagos parfé
  • 2 dl tejszín
  • 2 tojás
  • 2,5 dkg hámozott, sótlan pisztácia
  • 2,5 dkg fenyőmag
  • 10 dkg méz
  • 1 tk szegfűbors
  • 1 tk narancsvirág víz
  • hámozott, sótlan pisztácia a tálaláshoz

A tojások sárgáját a mézzel, narancsvirág vízzel és a mozsárban porrá őrölt, átszitált szegfűborssal együtt vízgőz felett, habverővel való folyamatos kevergetés-verés mellett addig keverjük, amíg kivilágosodik, habossá válik és besűrűsödik. Lvesszük a vízgőzről és gyakran kevergetve kihűtjük.

A tojások fehérjét kemény habbá verjük, a tejszínt szintén, majd összeforgatjuk a kétféle habot a kihűlt mézes tojáshabbal is. Belekeverjük a száraz serpenyőben megpirított, kihűtött, durvára aprítot fenyőmagot és a durvára aprított pisztáciát is.

Szögletes szilikon vagy folpack fóliával kibélelt kenyérformába kanalazzuk, folpack fóliával lezárjuk, mélyhűtőben kidemesztjük.

Legalább 6 órán át hűtjük, majd tálalás előtt fél órára áttesszük a hűtőbe, hogy kissé felengedjen.

Tálalás előtt tálra borítjuk, megszórjuk durvára aprított pisztáciával.

Címkék: , , , , ,

chorizos rukkola saláta sült paprikával

2013. április 11., csütörtök | saláta | Nincs hozzászólás

Egy igazán férfias saláta, mert ilyen is van. Nem csak a chorizo miatt, hanem mert ez egy igazán kiadós darab, és friss bagettel, esetleg egy kis mozzarellával kiegészítve egy éhes férfiember sem fog panaszkodni utána. Az pedig csak a ráadás, hogy friss, ropogós és színes, ízében pedig szinte már a nyarat idézi, legalábbis nekünk ilyen érzésünk támadt tőle, amire őszintén szólva már nagyon vágytunk a sok szürkeség után.

  • chorizos rukkola saláta sült paprikával
  • fejenként
  • 5 dkg rukkola
  • 4-5 dkg chorizo
  • 1 nagyobb kápia paprika (15-20 dkg)
  • 1/2 citrom leve és héja
  • csipetnyi szárított oregánó
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 3 fél olajban eltett, szárított paradicsom lecsöpögtetve (3 dkg)
  • 8-10 szem fekete olajbogyó
  • 1+1 ek olívaolaj
  • 3 ek fenyőmag
  • a tálaláshoz mozzarella, fehér kenyér

Száraz serpenyőben aranyszínűre pirítjuk a fenyőmagot, kiszedjük, félretesszük.

A chorizot vékony szeletekre vágjuk majd az olívaolaj felében addig sütjük, amíg kissé megpirul és kiengedi a zsírját. Kiszedjük a zsiradékból, lecsöpögtetjük, félretesszük. A visszamaradt zsiradékban megsütjük a kicsumázott, felkockázott paprikát a vékonyra szeletelt fokhagymával együtt. Hozzáadjuk a mozsárban finom porrá őrölt oregánót, a citrom levét és héját is, beforraljuk.

A rukkolát megmossuk, lecentrifugáljuk, majd összeforgatjuk a finomra aprított szárított paradicsommal, a sült paprikával, kimagozott, félbevágott olajbogyóval, és a chorizoval.

Tálalásnál megszórjuk a pirított fenyőmaggal.

Címkék: , , , , , , , ,

spenót saláta buggyantott tojással

2013. április 4., csütörtök | hús nélkül, saláta | 8 hozzászólás

Bevallom őszintén, mielőtt megszületett a második babánk, mi sokkal könnyebbnek képzeltük el ezt az egészet. Mindenki azzal biztatott minket, hogy a második gyerek csendesebb, jobb alvó, meg úgy összességében, minden könnyebben megy vele. Hát nem. A mi fiatalemberünk az alvást csak hírből ismeri, és lassan már mi is, így nem csoda, hogy az állandó fáradtságunk leküzdésére mindent bevetünk. A friss, nyers zöldségekből készült saláták pedig kifejezetten hatásosnak bizonyulnak. (arról nem is beszélve, hogy ennyi szín egy tányéron már-már megidézi a tavaszt, a zord időjárás ellenére is)

Egyik kedvencünk ez a bébispenótból készült darab lett, de igazából többször teszteltük, és bármilyen spenóttal működik. Attól pedig nem kell tartani, hogy egy-egy ilyen saláta után éhen maradunk, hiszen a kenyérchips, pirított fenyőmag és olajban eltett aszalt paradicsom, na meg a buggyantott tojás igen taratlmassá teszi.

  • spenót saláta kenyérchips-szel, pirított fenyőmaggal, buggyantott tojással
  • 2 főre
  • 10 dkg bébispenót (vagy spenót)
  • 5 dkg olajban eltett, lecsöpögtetett aszalt paradicsom
  • 2 ek kapribogyó átöblítve, lecsöpögteteve
  • 3-4 dkg reszelt parmezán
  • 2 tojás
  • 4 ek fenyőmag
  • 8-10 dkg bagett (vagy 2 kis zsömle)
  • 3+2 ek olívaolaj
  • 2 ek fehér balzsamecet
  • ízlés szerint egy-két gombóc mozzarella, apró darabokra tépkedve
A vékony (fél centis) szeletekre vágott kenyér szeleteket megkenjük az olívaolajjal, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, 180 C fokon (légkeveréssel) nagyjából 10 perc alatt aranyszínűre pirítjuk.
A fenyőmagot száraz serpenyőben aranyszínűre pirítjuk mérsékelt láng felett, majd félretesszük.
A spenótot megmossuk, kicentrifugáljuk. Ha nem bébispenótot használunk, akkor ezután a vastagabb szárakat letördeljük, majd a leveleket vékony metéltre vágjuk.
Az aszalt paradicsomot apróra kockázzuk, a kapribogyót durvára aprítjuk, majd a spenóthoz keverjük. Hozzáadjuk a 3 evőkanálnyi olívaolajat, a balzsamecetet, reszelünk rá parmezánt, majd összeforgatjuk. Ízlés (és étvágy) szerint egy-két gombóc apróra tépkedett mozzarellát is lehet adni a salátához.
Vizet forralunk, majd hozzáadunk 2-3 evőkanálnyi ecetet, és a bőséges, lobogó vízbe engedjük a feltört tojásokat, egyesével. 3 percig főzzük, majd szűrőlapáttal kiemeljük és hideg vízzel leöblítjük.
Tálalásnál a salátát kiporciózzuk, majd megszórjuk a fenyőmaggal, tördelünk rá a kenyérchipsből és egy-egy buggyantott tojást teszünk a tetejére.

 

 

Címkék: , , , , , , , ,

édesburgonyás galuskák sült paprikával, fenyőmaggal

2013. március 2., szombat | tészta | 4 hozzászólás

Az édesburgonya az elmúlt napokban, hetekben első számú családi kedvenccé nőtte ki magát, köszönhetően finom, édeskés ízének, vidám színének, remek állagának, és annak a ténynek, hogy még a férjem számára is egyszerűen beszerezhető alapanyagról van szó. (ki érti, miért, de nem nagyon szeret ezer helyre járni bevásárolni, férfi létére) Eredetileg gnocchinak indult a történet, de a gyerekek közbeszóltak, így egy lényegesen gyorsabb megoldás, galuska született belőle. Aztán annyira megkedveltük ebben a formában, hogy később sem változtattunk rajta, így egy igazán gyorsan elkészíthető recept következik- sült édesburgonyából. Szóval az édesburgonyát valóban meg kell előtte sütni, de ezt a többi téli zöldséghez hasonlóan én nagy tételben oldom meg, aztán pár napig hűtőben szépen eláll a sok sült gumó. (A sütéshez a gumókat alufóliába csomagolom, majd 180 C fokos sütőben 45 percig sütöm. Miután kihűltek, meghámozom és jól záródó edényben hűtőbe kerülnek.)

  • édesburgonyás galuskák sült paprikával, fenyőmaggal
  • 2 közepes édesburgonya megsütve, meghámozva (35 dkg)
  • 12,5 dkg juhtúró
  • 1 tojás
  • 20 dkg finomliszt
  • 2 közepes kápia paprika
  • 1,5 ek olívaolaj
  • 1,5 ek vaj
  • 1 nagy gerezd fokhagyma
  • 2 szardellafilé
  • fekete bors
  • 1 ek balzsamecet (rosso)
  • 2 marék fenyőmag

Az édesburgonyát villával vagy burgonyanyomóval áttörjük, majd a tojással, juhtúróval és a liszttel csomómentes tésztává dolgozzuk ki, ehhez akár habverőt is lehet használni. Nokedli tészta állagú végeredményt kell kapnunk. 15 perc pihentetés után nokedliszaggatóval kiszaggatom bő, lobogó sós vízbe és kifőzöm, majd leszűröm.

Száraz serpenyőben megpirítom a fenyőmagot.

Közben a paprikát apróra vágom, a fokhagymát, szardellát nagyon finomra aprítom (aki idegenkedik a szardellától, használhat egy bő csipetnyi szárított, mozsárban porrá őrölt oregánót is helyette).

Az olajat felhevítem, hozzáadom a vajat, majd mérsékelt láng felett megsütöm benne a paprikát a szardellával együtt. Az utolsó fél percre hozzáadom a fokhagymát is. (ha oregánót használunk, azt az elején adjuk hozzá) Tekerek rá borsot, sózni nem szükséges, a szardella elég sós. Végül hozzáadom az ecetet és beforralom, hogy ne maradjon folyadék alatta.

 

A forró galuskát összeforgatom a paprikával, majd tálalásnál pirított fenyőmagot szórok a tetejére.

Címkék: , , , , ,

téli saláták: alma-sárgarépa és alma-cékla saláta

2013. február 6., szerda | hús nélkül, saláta | Nincs hozzászólás

A nyers salátákat télen mintha kicsit mellőznénk, pedig a szezonális zöldségekből most is remek dolgokat lehet kihozni, sőt, igazság szerint nekem ezek sokkal inkább a kedvenceim, mint a nyári darabok. A nyers répa, cékla, alma szerintem remek alapanyag, akárcsak a körte, vajretek, káposzta, és bár a nyers sütőtökkel nekem még nem sikerült túlságosan összebarátkoznom, azért rajta vagyunk az ügyön. Hogy miért nyersen együk ezeket a zöldségekete? Nem csak a magasabb vitamintartalom miatt, aminek egy része a hőkezelés során egyébként elvész, hanem mert friss ízük és ropogásuk egy kicsit visszacsalja a napfényt a ködös délutánokon. Legalábbis én így szoktam érezni. Most az abszolút két kedvenc darabom következik, amiknek receptje elég hasonló, sőt a három alapanyag akár együtt is felhasználható. A nyers répa talán nem annyira szokatlan egy salátában, a cékla viszont talán némi magyarázatot igényelhet. Nyersen igazából édesebb és üdébb az íze, az állaga pedig igazán ropogós. Egy kevés citromlével vagy enyhébb ízű vörösborecettel és mézzel, lereszelve vagy julienne-re szeletelve önmagában is finom, almával azonban tökéletes párost alkotnak. A lent lerít recept pedig tovább bővíthető, akár apróra vágott aszalt szilvával, akár citromlében pácolt lilahagymával, vagy kecskesajttal. Én a nyers céklát először nagymamám házi reszelt répás-céklás ecettel savanyított, cukorral édesített nyers savanyúságában kóstoltam, és azonnal megszerettem, jobban, mint a főtt vagy sült változatot. Az idei év nagy kihívása pedig, a céklagyűlölő férjem átnevelése, ami eddig sikeres, hiszen a sült cékla már a kedvenc zöldségei közé tartozik, most pedig a nyers változat megkedveltetése következne.

A céklás saláta tetejére eredetileg pirított tökmag került, de annak hiányában fenyőmag vagy napraforgómag is megfelel, tulajdonképpen valamennyi változatot nagyon szeretjük, bár szerintem tökmaggal az igazi.

  • diós sárgarépa-alma saláta
  • 25 dkg sárgarépa (2 nagyobb szál)
  • 25 dkg alma (1 nagy vagy 2 kisebb)
  • 15 dkg zsíros natúr joghurt (görög)
  • 2 tk méz
  • 1/2 citrom leve
  • 1 bő maréknyi dió (3-4 dkg)
  • 1 ek dióolaj (vagy olívaolaj)
  • friss bazslikomlevelek, ízlés szerint

A megtisztított almát, répát durvára reszeljük vagy julienne-re vágjuk, majd meglocsoljuk a citromlével. A joghurtot kikeverjük az olajjal, mézzel, ízlés szerint vékony csíkokra vágott bazsalikommal, majd összeforgatjuk a zöldségekkel. A tetejére durvára vágott diót szórunk.

  •  cékla-alma saláta
  • 25 dkg alma (1 nagyobb vagy 2 kisebb)
  • 2 kis cékla (20 dkg)
  • 15 dkg zsíros natúr joghurt
  • 1-2 tk méz
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 kk frissen reszelt torma
  • 1 bő maréknyi tökmag vagy fenyőmag, esetleg napraforgómag

A meghámozott almát és céklát durvára reszeljük vagy julienne-re vágjuk. A citromlevet, mézet, olívaolajat, reszelt tormát kikeverjük  ajoghurttal, majd összeforgatjuk az almával és céklával.

Serpenyőben enyhén megpirítjuk a magokat, majd a saláta tetejére szórjuk.

Címkék: , , , , , ,

karácsonyi menü proseccora: gesztenyés édeskömény krémleves, narancsos bazsalikomos aranydurbincs sült kapris narancsos baríntott vajjal, pirított fenyőmaggal, karfiol ropogóssal és mandarinos zabaglione amarettivel

2012. december 20., csütörtök | desszert, hal, köret, leves | 6 hozzászólás

Bevallom őszintén, én a prosecconak nem voltam nagy híve korábban, amíg a férjem meg nem ismertem. Ennek pedig már több mint 10 éve. Az ő hatására viszont egyre jobban megkedveltem, a mediterrán, főként az olasz konyhával együtt, és most már gyakorlatilag ugyanúgy az ünnepekhez tartozik, min egy-egy üveg jó bor, vagy a család egyes hölgy tagjainak a pezsgő. Ez a menü most a La Gioiosa proseccojára lett tervezve, és bár rajongásunk tárgya ezúttal (és még egy jó ideig) csak a férjem számára élvezhető, az ételek segítségével én is egy kicsit visszazökkentem az édes életbe, már csak azért is, mert az igazán könnyed és mediterrán hangulatú ízeken túl az egész menü minimális munkával készült el, szóval mondanom sem kell, karácsonyra igazán ideális lehet.

A leves a gesztenye és édeskömény nagyon jól működő, kellemes és visszafogottan édeskés kombinációja, az aranydurbincsról pedig nem is tudom, mit írhatnék- szeretem azt hinni, hogy a magyar halak az abszolút kedvenceim, de ez a durbincs megfosztotta  a trónjától még a balatoni fogast is. Az aranydurbincs íze számunkra már önmagában, kevés sóval és olívaolajjal is isteni (és szerencsére ez az a hal, amit a pisztrángon kívül a leggyakrabban sikerül frissen, nagyon jó minőségben beszereznem), de ez a sült kapris, narancsos barnított vaj, a pirított fenyőmag és a hasába tömött narancs és bazsalikom olyan módon kerekíti ki az ízeket, amit nehéz megfogalmazni másként, mint hogy új kedvencünk született, és hogy képesek lennénk napi rendszerességgel is megenni ezt a halat az unalom veszélye nélkül. A mini, ropogós karfiolos rétes tekercsek kiváló köretnek bizonyultak, és akár előre is összeállíthatók, ezzel is meggyorsítva a karácsony esti munka folyamatát.

A zabaglione ezúttal mandarinnal és a La Gioiosa proseccoval készült, a prosecco felét pedig csak a legvégén adtam hozzá, így enyhén pezsgő habot kaptam, ami a házi amarettikkel szintén kiváló ünnepi desszertnek bizonyult.

  •  gesztenyés édeskömény krémleves
  • 4 főre
  • 2 nagy édesköménygumó (60 dkg)
  • 20 dkg főtt gesztenye
  • 2 fej vöröshagyma (15 dkg)
  • 8 dl víz
  • 1 dl prosecco
  • 4 ek tejszín
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek vaj
  • petrezselyemzöld (vagy az édeskömény gumójának üde zöld levélkéi) és olívaolaj  a tálaláshoz

A hagymát felkockázom, az édesköményt szintén. Az olívaolajon megolvasztom a vajat, majd átpirítom rajta a hagymát, hozzáadom az édesköményt és ezzel is átpirítom. Felöntöm a proseccoval, beforralom (ha gyerek is eszik belőle. ha nem gond, hogy kissé alkoholos marad, akkor a proseccot csak a legvégén adom hozzá, így jobban érvényesül az íze), hozzáadom a vizet, gesztenyét, sózom, majd fedő alatt puhára főzöm a zöldségeket.

Beleöntöm a tejszínt, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem.

Tálalásnál apróra vágott petrezselyemzöldet szórok a tetejére és csepegtetek rá olívaolajat is.

  •  narancsos bazsalikomos aranydurbincs barnított vajas sült kapris narancsos szósszal, pirított fenyőmaggal, karfiolos rétes tekercsekkel
  • 2 főre
  • 2 aranydurbincs (2×35 dkg)
  • 1 narancs
  • 1 csokor bazsalikom
  • olívaolaj
  • fekete bors
  • 1 marék fenyőmag (2-3 dkg)
  • 1 narancs
  • 3 ek kapribogyó (leszűrve, átöblítve, lecsepegtetve, leszárírtva)
  • 3 dkg vaj
  • 5 nagyobb levél bazsalikom
  • 20 dkg karfiol (tisztítva)
  • 1 tojás
  • 2 ek zsemlemorzsa (15 gr)
  • fekete bors
  • olívaolaj
  • 4 réteslap

A karfiolt késes aprítóban morzsásra darálom, majd hozzákeverem az elhabart tojást, zsemlemorzsát, sózom, borsozom a keveréket.

A réteslapokat megkenem olívaolajjal, félbehajtom, ismét megkenem olívaolajjal, majd az egyik hosszanti szélére halmozok két púpos evőkanálnyi karfiol morzsát. A morzsát egyenletesen eloszlatom a széle mentén, majd a két rövidebb széléből 3-3 centinyit ráhajtok a töltelékre és viszonylag szorosan feltekerem a tekercseket. Olívaolajjal lekenem, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd 180 C fokon 20 percig sütöm.

Az aranydurbincsot szárazra itatom konyhai papírtörlővel, majd vékonyan beolajozom, megszórom sóval, borssal a bőrét és a hasüregét is. Az egyik narancsot vékonyan felszeletelem, 2-3 kisebb karikát a durbincsok hasába teszek, egy-egy ág bazsalikommal együtt, a maradékot szétosztom egy sütőpapírral bélelt tepsi alján, ott, ahova  adurbincsokat később fektetni fogom. A narancs karikákra fektetem a halakat, majd előmelegített sütőben 200 C fokon 25 percig sütöm azokat.

A vajat egy serpenyőben mérsékelt lángon addig hevítem, amíg enyhén barnulni kezd. Óvatosan, hogy ne égjen, csak kicsit barnuljon. Hozzáadom a kapribogyókat, 1-2 percig sütöm, időnként megrázogatva a serpenyőt, közben hozzáadom a csíkokra vágott bazsalikomleveleket is. Végül hozzáadom a narancs finomra reszelt héját és levét is, majd összeforralom és lehúzom a tűzről.

A fenyőmagot száraz serpenyőben, kis láng felett, gyakran rázogatva megpirítom.

Tálalásnál a durbincsokra kanalazom a narancsos kapris barnított vajat, megszórom fenyőmaggal, és két-két rétes tekercset adok a halak mellé.

  •  mandarinos zabaglione amarettivel
  • 3 tojássárgája
  • 1 mandarin leve és finomra reszelt héja
  • prosecco, annyi, hogy a mandarin levéhez adva 1 dl folyadék legyen összesen
  • 2 ek cukor

Vizet forralok egy akkora fazékban, amibe állítva a keverőtál fala nem érintkezik az edény falával, csak a pereme, a víz mennyisége pedig csak annyi, hogy  a tál alja ne lógjon bele a gyöngyöző vízbe.

A tojássárgáját a mandarin levével, héjával, a cukorral és a prosecco felével a vízgőz felett, állandóan verve-keverve habverővel habosra keverem. Amikor a massza krémessé válik, megemelkedik és kivilágosodik, akkor jó a zabaglione, ekkor leveszem  a vízgőzről és még egy kicsit kevergetem habverővel, hogy ne főjjön tovább. Ha kissé kihűlt, hozzáadom a maradék proseccot, lazán átkeverem és poharakba adagolom.

Két-három darab amarettivel tálalom.

  • amaretti
  • 2 tojásfehérje
  • 125 gr őrölt, blansírozott mandula
  • 150 gr porcukor
  • 1 tk keserűmandula kivonat (vagy helyette pár csepp keserűmandula aroma)

A tojásfehérjéhez szitálom a porcukrot, majd hozzáadom a darált mandulát és a keserűmandula kivonatot is és elektromos habverővel kikeverem. Habzsákba töltöm, majd nagyjából 2 centi átmérőjű kis halmokat nyomok a masszából egy sütőpapírral bélelt tepsibe, egymástól elég távol, mivel sütés közben megnőnek. Ezután szikkadni hagyom, legalább fél-egy órán át.

160 C fokon, légkeverés mellett sütöm 10 percig, majd a sütőt kikapcsolom, az ajtaját félig kinyitom és abban hagyom kihűlni az amarettiket.

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Sóskapuding

2011. május 8., vasárnap | desszert | 2 hozzászólás

Tudom, hogy sokan idegenkednek a sóskától, és nem is jut más eszükbe róla, csak néhány rossz emlékű gyerekkori sóskamártás fakószürke főtt hús mellé, de az igazság az, hogy a sóska ezerféleképpen felhasználható. Régen használták is, levesek, húsok savanyítására, salátákba, főzeléknek, ahogy ez a korabeli szakácskönyvekből kiderül. Az pedig, hogy én ilyen jó kapcsolatba kerültem a sóskával édesanyám sóskaszószának köszönhető, ami nem is igazán szósz volt, hanem egy édes krém, és desszertként funkcionált. Tulajdonképpen gyerekként tavasztól őszig csak ezen éltem, és most hogy ezt leírtam, már látom, hamarosan ennek a krémnek is fel kell majd a blogra kerülnie, de egyelőre most a hétvégi termésből szemezgetek.

Hogy miért jó a sóska és miért szeretném én minden áron, évről évre népszerűsíteni? Hát először is, mindenütt ott van, minden kertben megterem, egy hihetetlenül igénytelen és hálás növény, ha egyszer elvetjük a magját, más teendőnk nincs is vele. Évelő, tehát egyszeri öt perces munkával évekre biztosíthatjuk magunknak a sóskatermést, és tavasszal az elsők között bújuk ki a föld alól, szóval már kora tavasztól ad termést. De ha olyan helyen lakunk, ahol a vadsóska (mezei sóska, rumex acetosa) megterem, találkozhatunk vele az utak mentén, töltéseken, érdemes a lábunk alá nézni és szedni belőle egy kosárral. A vadsóska színe sötét méregzöld, a levele húsosabb, keskenyebb, az íze pedig még intenzívebb.

A sóska olcsó (illetve hallottam már rémtörténeteket is az áráról, de mifelénk most olcsó), könnyen beszerezhető, tavasztól őszig minden piacon árulják. Általában helyi termelők árulják, tehát frissen kerül a piacokra és hazai, így általában jó minőségben lehet beszerezni.

Az élettani hatása is kedvező, nyersen igen magas a C vitamin tartalma, az ásványi anyag tartalma is jelentős, bőven tartalmaz vasat, kálciumot, foszfort. Az oxálsav tartalma magas, erre viszont figyelni kell, mert enyhe mérgezési tüneteket idézhet elő a mértéktelen fogyasztása.

Elsőként egy édesség, egy gőzölt puding, benne egy kevés sóskával, ami itt tulajdonképpen csak ad egy kis ízt a pudingnak, de nem dominál benne, szóval kezdő sóskások is nyugodtan kipróbálhatják.

  • 3 felfújt formához
  • 2 tojás
  • 1 dl tejföl
  • 2 dl tej
  • 1 marék sóska (3 dkg)
  • 1 tk rózsavíz (elhagyható)
  • 2+1 ek nádcukor
  • 2 ek fenyőmag

A tejet, tejfölt, tojásokat, rózsavizet habverővel kikeverjük a két evőkanálnyi cukorral, átszűrjük, hozzákeverjük a megmosott, leszárított (jelen esetben lecentrifugázott), nagyon finomra aprított sóskát és szétosztjuk a szuflé formákban. (lehet az egészet turmixgépben is simára mixelni, majd a formákba szűrni, akkor ráadásul szép homogén zöld is lesz a puding)

Egy magas falú tepsibe állítjuk a formákat, köréjük forróvizet öntünk úgy, hogy a víz a szuflé formák feléig érjen, majd előmelegített sütőben 140°C fokon 35 percig gőzöljük. (villanysütő, alsó-felső sütés)(kevésbé balesetveszélyes, ha csak a sütőben töltjük fel vízzel a tepsit)

A cukrot csipetnyi sóval enyhén karamellizáljuk egy serpenyőben, majd hozzáadjuk a fenyőmagot, átkeverjük, szilikonos sütőlapra terítjük. Ha kihűlt, széttördeljük (vagy összetörjük sodrófával, ízlés szerint) és a pudingok tetejére szórjuk.

 

 

 

Címkék: , , ,

Pisztrángfilé céklás rukkolás újkrumplival

2011. március 30., szerda | hal, köret | Nincs hozzászólás

Pisztrángot ígértem tegnap, az ígéret pedig szép szó. Persze van egy kis turpisság a dologban, mivel a pisztráng elég egyszerűen készül el (bár igazából ha nem egészben sütöm, leggyakrabban így készítem), de gyors vacsora ötleteket is ígértem, és ez annak is tökéletesen megfelel.

Először a filézett pisztrángról. Én ezt magamnak szoktam csinálni, de most direkt megkértem a halast, hogy megcsinálná-e helyettem, és jelentem, a halasok a Metroban készséggel elvégzik az ilyen munkát. Persze az egész halat meg kell venni, én a maradékból alaplevet szoktam főzni, de kevésbé heroikus konyhatündérek el is tekinthetnek ettől a résztől. Tehát meg lehet kérni a halast. Ha saját magunk szeretnénk elvégezni a műveletet, akkor kell hozzá egy éles kés, majd a hal gerince mellett két oldalt vágjuk át a húst, a szálkákig. Itt fordítsuk a kés pengéjét párhuzamosan a hal testével, és egyszerűen finoman vágjuk le a húst a szálkák felett. Ha óvatosan vezetjük a pengét, szépen lecsúszik a szálkákon, és nem vágjuk át azokat. Én a fejét nem vágom le a művelethez, de akit zavar, hogy néz a hal, az tegye meg bátran.

A krumpli megint új, de a cékla régi, a köret pedig ismét nagyszerű. Nemcsak a színe. Filézés nélkül (kis gyakorlat után pedig filézéssel együtt is) az egész elkészül fél óra alatt.

  • fejenként
  • 2 bőrös pisztrángfilé (2×10-12 dkg)
  • 1/2 ek olívaolaj
  • 1/2 ek vaj
  • bors
  • 1 közepes céklagumó (15 dkg)
  • 1 szem újkrumpli (15 dkg)
  • 1 kis marék rukkola
  • 1 salotta
  • 1 ek fenyőmag
  • 1/2 ek olívaolaj
  • 2 ek balzsamecet
  • bors

A körethez megtisztítom a céklát és az újkrumplit, cikkekre vágom. A hagymát finomra aprítom, a rukkolát megmosom, leszárítom. A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom, kiszedem, majd a helyére megy az olívaaolaj, hagyma, cékla és krumpli. Addig sütöm, amíg kissé megpirulnak a zöldségek, majd öntök alá kevés (fél deci) vizet, és fedő alatt puhára párolom. Végül fedő nélkül elforralom alóla a folyadékot, hozzáadom a balzsamecetet, és elforralom. Hozzáforgatom még forrón a rukkolát és a fenyőmagot, sózom, borsozom.

A halhoz serpenyőben felhevítem az olajat, hozzáadom a vajat, majd nagy láng felett a bőrös oldalán elkezdem sütni. Sütés közben sózom, borsozom, és addig sütöm (úgy 3 perc), amíg a hal húsa a széleken elkezd kivilágosodni. Megfordítom spatulával és a másik oldalán is sütöm még fél-egy percig.

Címkék: , , , , , , ,

SegítSüti: Variációk cantuccinire

2010. szeptember 17., péntek | desszert, más | 16 hozzászólás

P101668a

Az idén ősszel egy újabb csapat gasztroblogger anyuka fogott össze Nemisbéka vezetésével, hogy a SegítSüti segítségével adományokat gyűjtsön, ezúttal a budapesti I. számú Gyermekgyógyászati Klinika és a szegedi kórház koraszülöttosztályainak. Az a megtiszteltetés ért, hogy ezúttal én is a csapat tagja lehetek. A licitről és az egyéb részletekről minden információt megtaláltok a SegítSüti honlapon, aki pedig úgy érzi, hogy lecsúszik róla, mert esetleg elszabadulnak az árak, az se csüggedjen, hisz meg lehet majd vásárolni ismét a recepteket csokorba kötve  a SegítSüti receptfüzetben, és az idén lesz még meglepetés is, de erről részleteket egyelőre még nem árulhatunk el.

Amikor megkaptam a felkérést, szinte azonnal eldőlt, hogy cantuccinit sütök, mivel esetemben a nagy távolság és a még elég pici fiam miatt a személyes átadás nem biztos, hogy megvalósul (de azért igyekszem!), és mi más is lehetne jobban utaztatható ennél az olasz finomságnál. A kérdés ezután már csak az volt, hogy milyet. Sok-sok próbasütés után sem tudtam eldönteni, hogy a mogyorós mandulás étcsokis szegfűborsos, a sáfrányos pisztáciás mandulás, vagy a klasszikus fenyőmagos mandulás közül melyiket válasszam. Így hát nem választottam, a licit nyertesének mindhármat megsütöm (illetve ezeket tetszőleges kombinációban, igény szerint).

A cantuccini receptet illetően egy kis kutakodást végeztem az olasz szakácskönyveimben és az interneten is, és végül egy a legtöbb helyen fellelhető tradicionális receptet követtem. Többnyire. A hagyományos receptek ugyanis nem tartalmaznak semmilyen lazító ágenst, vagyis a tészta elég tömör, és csak tetemes mennyiségű Vino Santoba áztatva rágcsálható, hisz tulajdonképpen ennek a süteménynek ez is a fő funkciója. Viszont már a legtöbb olasz recept is engedményt tesz ez ügyben, így én is a levegősebb változatra szavaztam. Főként hogy az ízesítésnél is eltértem a klasszikusnak számító fenyőmag-mandula kombinációtól, és készült egy pisztáciás változat, a szintén elég elterjedt sáfrányos fűszerezéssel és egy mogyorós szegfűborsos étcsokis, ami forró csokiba mártogatva (de csak úgy magában elrágcsálva is) szintén nagyon finom. A süti szeletelésénél szintén lehet választani, a hagyományos egy centi vastag, tunkolásra szánt, és a kissé vékonyabbra szelt, de így magában is könnyen elropogtatható szeletek között.

  • mandulás fenyőmagos
  • 25 dkg rétesliszt (BFF-55)
  • 15 dkg cukor
  • 2 nagy tojás
  • 12,5 dkg mandula
  • 2,5 dkg fenyőmag
  • 8 gr sütőpor (2 púpos tk)

A mandulát és a fenyőmagot külön külön száraz serpenyőben enyhén megpirítom. A hagyományos receptekben a pirítás nem szerepel, de tapasztalataink szerint így sokkal finomabb lesz.

A lisztet elkeverem a sütőporral, majd tészta hozzávalóit összegyúrom, két részre osztom és lisztezett gyúródeszkán 4-5 centi vastag, a tepsivel azonos hosszúságú rudakat sodrok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a rudakat (óvatosan, elég lágy lesz a tészta), egymástól kissé távolabb, ellapítom kissé a tetejüket, mert meg fognak nőni, majd előmelegített sütőben a középső rácson 170°C fokon (villanysütő, légkeverés) 30 percig sülnek.

A rudakat még melegen éles késsel háromnegyed-egy centi vastagon felszeletelem, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítem. 140°C fokon légkeverésen sül, illetve inkább szárad 10 percig, majd minden szeletet átfordítva ismét 10 perc következik 140°C fokon a sütőben.

Rácsra szedve hűtöm ki az elkészült süteményt majd jól záródó dobozba teszem.

  • étcsokis szegfűborsos mogyoróval, mandulával
  • 25 dkg rétesliszt
  • 15 dkg cukor
  • 2 nagy tojás
  • 7,5 dkg mandula
  • 7,5 dkg mogyoró
  • 5 dkg étcsoki (70%)
  • 1 ek szegfűbors
  • 2 tk sütőpor (8 gr)

A mandulát és a mogyorót külön-külön száraz serpenyőben megpirítom, a szegfűborsot mozsárban finom porrá töröm, a csokit késsel kis, 3 milliméteres kockákra vágom (ha lehet, ne forgácsoljuk vágás közben, a finom csokipor ugyanis beleolvad a tésztába, megszínezi és megpuhítja majd!).

A továbbiakban ugyanúgy készül, mint az első változat.

  • sáfrányos pisztáciás mandulás
  • 25 dkg rétesliszt
  • 15 dkg cukor
  • 12,5 dkg mandula
  • 2,5 dkg pisztácia (sózatlan, lehetőleg nem pirított)
  • 2 nagy tojás
  • 2 tk sütőpor (8 gr)
  • csipet sáfrány

A sáfrányt egy mokkáskanálnyi cukorral mozsárban porrá őrölöm, majd egy teáskanálnyi forró vízzel feloldom. A mandulát száraz serpenyőben kissé megpirítom.

A továbbiakban ugyanúgy készül, mint az első változat.

Címkék: , , , , ,