Sóskapuding

Tudom, hogy sokan idegenkednek a sóskától, és nem is jut más eszükbe róla, csak néhány rossz emlékű gyerekkori sóskamártás fakószürke főtt hús mellé, de az igazság az, hogy a sóska ezerféleképpen felhasználható. Régen használták is, levesek, húsok savanyítására, salátákba, főzeléknek, ahogy ez a korabeli szakácskönyvekből kiderül. Az pedig, hogy én ilyen jó kapcsolatba kerültem a sóskával édesanyám sóskaszószának köszönhető, ami nem is igazán szósz volt, hanem egy édes krém, és desszertként funkcionált. Tulajdonképpen gyerekként tavasztól őszig csak ezen éltem, és most hogy ezt leírtam, már látom, hamarosan ennek a krémnek is fel kell majd a blogra kerülnie, de egyelőre most a hétvégi termésből szemezgetek.

Hogy miért jó a sóska és miért szeretném én minden áron, évről évre népszerűsíteni? Hát először is, mindenütt ott van, minden kertben megterem, egy hihetetlenül igénytelen és hálás növény, ha egyszer elvetjük a magját, más teendőnk nincs is vele. Évelő, tehát egyszeri öt perces munkával évekre biztosíthatjuk magunknak a sóskatermést, és tavasszal az elsők között bújuk ki a föld alól, szóval már kora tavasztól ad termést. De ha olyan helyen lakunk, ahol a vadsóska (mezei sóska, rumex acetosa) megterem, találkozhatunk vele az utak mentén, töltéseken, érdemes a lábunk alá nézni és szedni belőle egy kosárral. A vadsóska színe sötét méregzöld, a levele húsosabb, keskenyebb, az íze pedig még intenzívebb.

A sóska olcsó (illetve hallottam már rémtörténeteket is az áráról, de mifelénk most olcsó), könnyen beszerezhető, tavasztól őszig minden piacon árulják. Általában helyi termelők árulják, tehát frissen kerül a piacokra és hazai, így általában jó minőségben lehet beszerezni.

Az élettani hatása is kedvező, nyersen igen magas a C vitamin tartalma, az ásványi anyag tartalma is jelentős, bőven tartalmaz vasat, kálciumot, foszfort. Az oxálsav tartalma magas, erre viszont figyelni kell, mert enyhe mérgezési tüneteket idézhet elő a mértéktelen fogyasztása.

Elsőként egy édesség, egy gőzölt puding, benne egy kevés sóskával, ami itt tulajdonképpen csak ad egy kis ízt a pudingnak, de nem dominál benne, szóval kezdő sóskások is nyugodtan kipróbálhatják.

• 3 felfújt formához
• 2 tojás
• 1 dl tejföl
• 2 dl tej
• 1 marék sóska (3 dkg)
• 1 tk rózsavíz (elhagyható)
• 2+1 ek nádcukor
• 2 ek fenyőmag
• só

A tejet, tejfölt, tojásokat, rózsavizet habverővel kikeverjük a két evőkanálnyi cukorral, átszűrjük, hozzákeverjük a megmosott, leszárított (jelen esetben lecentrifugázott), nagyon finomra aprított sóskát és szétosztjuk a szuflé formákban. (lehet az egészet turmixgépben is simára mixelni, majd a formákba szűrni, akkor ráadásul szép homogén zöld is lesz a puding)

Egy magas falú tepsibe állítjuk a formákat, köréjük forróvizet öntünk úgy, hogy a víz a szuflé formák feléig érjen, majd előmelegített sütőben 140°C fokon 35 percig gőzöljük. (villanysütő, alsó-felső sütés)(kevésbé balesetveszélyes, ha csak a sütőben töltjük fel vízzel a tepsit)

A cukrot csipetnyi sóval enyhén karamellizáljuk egy serpenyőben, majd hozzáadjuk a fenyőmagot, átkeverjük, szilikonos sütőlapra terítjük. Ha kihűlt, széttördeljük (vagy összetörjük sodrófával, ízlés szerint) és a pudingok tetejére szórjuk.

Címkék: édes, fenyőmag, sóska

Pisztrángfilé céklás rukkolás újkrumplival

Pisztrángot ígértem tegnap, az ígéret pedig szép szó. Persze van egy kis turpisság a dologban, mivel a pisztráng elég egyszerűen készül el (bár igazából ha nem egészben sütöm, leggyakrabban így készítem), de gyors vacsora ötleteket is ígértem, és ez annak is tökéletesen megfelel.

Először a filézett pisztrángról. Én ezt magamnak szoktam csinálni, de most direkt megkértem a halast, hogy megcsinálná-e helyettem, és jelentem, a halasok a Metroban készséggel elvégzik az ilyen munkát. Persze az egész halat meg kell venni, én a maradékból alaplevet szoktam főzni, de kevésbé heroikus konyhatündérek el is tekinthetnek ettől a résztől. Tehát meg lehet kérni a halast. Ha saját magunk szeretnénk elvégezni a műveletet, akkor kell hozzá egy éles kés, majd a hal gerince mellett két oldalt vágjuk át a húst, a szálkákig. Itt fordítsuk a kés pengéjét párhuzamosan a hal testével, és egyszerűen finoman vágjuk le a húst a szálkák felett. Ha óvatosan vezetjük a pengét, szépen lecsúszik a szálkákon, és nem vágjuk át azokat. Én a fejét nem vágom le a művelethez, de akit zavar, hogy néz a hal, az tegye meg bátran.

A krumpli megint új, de a cékla régi, a köret pedig ismét nagyszerű. Nemcsak a színe. Filézés nélkül (kis gyakorlat után pedig filézéssel együtt is) az egész elkészül fél óra alatt.

• fejenként
• 2 bőrös pisztrángfilé (2×10-12 dkg)
• 1/2 ek olívaolaj
• 1/2 ek vaj
• só
• bors
• 1 közepes céklagumó (15 dkg)
• 1 szem újkrumpli (15 dkg)
• 1 kis marék rukkola
• 1 salotta
• 1 ek fenyőmag
• 1/2 ek olívaolaj
• 2 ek balzsamecet
• só
• bors

A körethez megtisztítom a céklát és az újkrumplit, cikkekre vágom. A hagymát finomra aprítom, a rukkolát megmosom, leszárítom. A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom, kiszedem, majd a helyére megy az olívaaolaj, hagyma, cékla és krumpli. Addig sütöm, amíg kissé megpirulnak a zöldségek, majd öntök alá kevés (fél deci) vizet, és fedő alatt puhára párolom. Végül fedő nélkül elforralom alóla a folyadékot, hozzáadom a balzsamecetet, és elforralom. Hozzáforgatom még forrón a rukkolát és a fenyőmagot, sózom, borsozom.

A halhoz serpenyőben felhevítem az olajat, hozzáadom a vajat, majd nagy láng felett a bőrös oldalán elkezdem sütni. Sütés közben sózom, borsozom, és addig sütöm (úgy 3 perc), amíg a hal húsa a széleken elkezd kivilágosodni. Megfordítom spatulával és a másik oldalán is sütöm még fél-egy percig.

Címkék: cékla, fél óra, fenyőmag, hal, köret, pisztráng, rukkola, újkrumpli

SegítSüti: Variációk cantuccinire

Az idén ősszel egy újabb csapat gasztroblogger anyuka fogott össze Nemisbéka vezetésével, hogy a SegítSüti segítségével adományokat gyűjtsön, ezúttal a budapesti I. számú Gyermekgyógyászati Klinika és a szegedi kórház koraszülöttosztályainak. Az a megtiszteltetés ért, hogy ezúttal én is a csapat tagja lehetek. A licitről és az egyéb részletekről minden információt megtaláltok a SegítSüti honlapon, aki pedig úgy érzi, hogy lecsúszik róla, mert esetleg elszabadulnak az árak, az se csüggedjen, hisz meg lehet majd vásárolni ismét a recepteket csokorba kötve  a SegítSüti receptfüzetben, és az idén lesz még meglepetés is, de erről részleteket egyelőre még nem árulhatunk el.

Amikor megkaptam a felkérést, szinte azonnal eldőlt, hogy cantuccinit sütök, mivel esetemben a nagy távolság és a még elég pici fiam miatt a személyes átadás nem biztos, hogy megvalósul (de azért igyekszem!), és mi más is lehetne jobban utaztatható ennél az olasz finomságnál. A kérdés ezután már csak az volt, hogy milyet. Sok-sok próbasütés után sem tudtam eldönteni, hogy a mogyorós mandulás étcsokis szegfűborsos, a sáfrányos pisztáciás mandulás, vagy a klasszikus fenyőmagos mandulás közül melyiket válasszam. Így hát nem választottam, a licit nyertesének mindhármat megsütöm (illetve ezeket tetszőleges kombinációban, igény szerint).

A cantuccini receptet illetően egy kis kutakodást végeztem az olasz szakácskönyveimben és az interneten is, és végül egy a legtöbb helyen fellelhető tradicionális receptet követtem. Többnyire. A hagyományos receptek ugyanis nem tartalmaznak semmilyen lazító ágenst, vagyis a tészta elég tömör, és csak tetemes mennyiségű Vino Santoba áztatva rágcsálható, hisz tulajdonképpen ennek a süteménynek ez is a fő funkciója. Viszont már a legtöbb olasz recept is engedményt tesz ez ügyben, így én is a levegősebb változatra szavaztam. Főként hogy az ízesítésnél is eltértem a klasszikusnak számító fenyőmag-mandula kombinációtól, és készült egy pisztáciás változat, a szintén elég elterjedt sáfrányos fűszerezéssel és egy mogyorós szegfűborsos étcsokis, ami forró csokiba mártogatva (de csak úgy magában elrágcsálva is) szintén nagyon finom. A süti szeletelésénél szintén lehet választani, a hagyományos egy centi vastag, tunkolásra szánt, és a kissé vékonyabbra szelt, de így magában is könnyen elropogtatható szeletek között.

• mandulás fenyőmagos
• 25 dkg rétesliszt (BFF-55)
• 15 dkg cukor
• 2 nagy tojás
• 12,5 dkg mandula
• 2,5 dkg fenyőmag
• 8 gr sütőpor (2 púpos tk)

A mandulát és a fenyőmagot külön külön száraz serpenyőben enyhén megpirítom. A hagyományos receptekben a pirítás nem szerepel, de tapasztalataink szerint így sokkal finomabb lesz.

A lisztet elkeverem a sütőporral, majd tészta hozzávalóit összegyúrom, két részre osztom és lisztezett gyúródeszkán 4-5 centi vastag, a tepsivel azonos hosszúságú rudakat sodrok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a rudakat (óvatosan, elég lágy lesz a tészta), egymástól kissé távolabb, ellapítom kissé a tetejüket, mert meg fognak nőni, majd előmelegített sütőben a középső rácson 170°C fokon (villanysütő, légkeverés) 30 percig sülnek.

A rudakat még melegen éles késsel háromnegyed-egy centi vastagon felszeletelem, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítem. 140°C fokon légkeverésen sül, illetve inkább szárad 10 percig, majd minden szeletet átfordítva ismét 10 perc következik 140°C fokon a sütőben.

Rácsra szedve hűtöm ki az elkészült süteményt majd jól záródó dobozba teszem.

• étcsokis szegfűborsos mogyoróval, mandulával
• 25 dkg rétesliszt
• 15 dkg cukor
• 2 nagy tojás
• 7,5 dkg mandula
• 7,5 dkg mogyoró
• 5 dkg étcsoki (70%)
• 1 ek szegfűbors
• 2 tk sütőpor (8 gr)

A mandulát és a mogyorót külön-külön száraz serpenyőben megpirítom, a szegfűborsot mozsárban finom porrá töröm, a csokit késsel kis, 3 milliméteres kockákra vágom (ha lehet, ne forgácsoljuk vágás közben, a finom csokipor ugyanis beleolvad a tésztába, megszínezi és megpuhítja majd!).

A továbbiakban ugyanúgy készül, mint az első változat.

• sáfrányos pisztáciás mandulás
• 25 dkg rétesliszt
• 15 dkg cukor
• 12,5 dkg mandula
• 2,5 dkg pisztácia (sózatlan, lehetőleg nem pirított)
• 2 nagy tojás
• 2 tk sütőpor (8 gr)
• csipet sáfrány

A sáfrányt egy mokkáskanálnyi cukorral mozsárban porrá őrölöm, majd egy teáskanálnyi forró vízzel feloldom. A mandulát száraz serpenyőben kissé megpirítom.

A továbbiakban ugyanúgy készül, mint az első változat.

Címkék: édes, étcsoki, fenyőmag, mandula, mogyoró, pisztácia

A leggyorsabb kenyérlepény

A közös családi programjaink legjellemzőbb mozzanata a keresztbe szervezés.

Így történhetett meg az, hogy ma reggel ahelyett, hogy senki nem tartózkodott volna itthon a mi kis hajlékunkban, hirtelen itt nyüzsgött mindenki, mi is, meg a nagyszülők is. Éhesen.

Mert reggeli, az nem volt, azt hittem, ilyesmivel nem kell készülnöm. Így ismét az általam ismert leggyorsabb kenyértésztát készítettem, és most kivételesen fénykép is készült hozzá.

Arról nincs információm, hogy ez a tészta milyen napokkal, vagy akár órákkal a sütés után, ugyanis mindig akkor készül, ha nagy az éhség és kevés a türelem. Valóban megkel fél óra alatt, a második kelesztés is csak addig tart, amíg bemelegszik a sütő, ennek ellenére könnyű, nagyon levegős a tésztája, ropogós a héja, isteni az íze. Természetesen mindenféle “gyorsító” eljárást bevetek a kelesztés során, amit máskor nem mindig szoktam, lágyabb a tészta, kerül ecet is, cukor is bele, szóval ez most nem kifejezetten az a kézműves kenyér. De attól még nagyon finom.

A formázás technikája pedig kísértetiesen hasonló a focaccia készítéséhez.

Most az ízvilág is kissé mediterránra sikerült, volt rajta fenyőmag, rozmaring, parmezán, de igazából máskor csak kevés zatar fűszerkeveréket (kakukkfűből, szömörcéből, szezámmagból álló arab fűszerkeverék, lepénykenyerek megszórására használják) szórok rá, és ezzel ez a része is le van tudva a dolgoknak.

4 adag/ egy közepes tepsi

A tésztához

200 gr rétesliszt, 90 gr teljes kiőrlésű búzaliszt (lehet helyette szintén réteslisztet használni), 200 gr víz, 1 ek almaecet, 20 gr olívaolaj, 1 ek cukor, 1 tk só, 15 gr friss élesztő

A tetejére

1 maréknyi reszelt parmezán (~ 2-3 dkg), 1 maréknyi fenyőmag (~ 2-3 dkg), 1 nagy ág rozmaring levélkéi letépkedve, finomra vágva, 4+ 1 ek olívaolaj

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, hozzáadom a vizet, olajat, ecetet, sót, cukrot és kézzel alaposan kidolgozom, amíg sima felszínű, rugalmas nem lesz és szépen elválik az edény falától. Ez a tészta kissé lágyabb, mint a többi kenyértésztám, igazából közepesen lágy.

Ha nem kézzel vagy kenyérsütőgéppel dagasztunk, ügyeljünk rá, hogy az összes hozzávaló legyen legalább kézmeleg! (de semmiképpen sem melegebb!)

A kidolgozott tésztát nagyjából cipóvá formázom és a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva meleg, nem huzatos helyre teszem kelni.

Ha duplájára nőtt ( ez kb fél óra), átgyúrom és lisztezett gyúródeszkán kinyújtom fél centi vastagra. Sütőpapírra teszem, meglocsolom 4 ek olívaolajjal, megszórom a rozmaringgal, és ezt az ujjbegyeimmel alaposan belenyomkodom a tésztába (úgy, mintha focacciat készítenék), hogy az szép gödrös felszínű és egészen vékony legyen (az sem baj, ha néhol átszakad. Itt majd átszivárog az olaj az aljára és ezen a részen még ropogósabb lesz). Megszórom a fenyőmaggal, reszelt sajttal, csepegtetek még rá egy kis olajat. (olajspray a legjobb erre a célra, ha van. Nekem van, de mégsem használom. Pedig tényleg jó.)

Meleg helyre teszem kelni.

A sütőt egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítem 260°C fokra (gázsütő). Ha a tészta már megnőtt, a sütőpapírral együtt a tepsibe emelem és a maximális hőfokon (260°C) sütöm 20 percig, amíg aranyszínű nem lesz.

Rácsra emelve hűtöm ki.

A parmezán helyettesíthető más keményebb, aromásabb sajttal (pl ementáli), a fenyőmag is más,  ízlés szerinti olajos magra cserélhető.

Update (vagy hogy mondják): Készült egy másik változat, ami nagyon finomra sikeredett, annyira, hogy le is írom.

Az olívaolaj helyett tökmagolajjal locsoltam meg, fenyőmag helyett 2 maréknyi tökmag került rá, megszórtam egy kevés durva sóval és kb 4 dkg  füstölt sajtot reszeltem rá.

A többi ugyanaz.

Nagyon finom.

Címkék: fenyőmag, kelt tészta, kenyér, sajt

VKF! XXVIII.- Rozmaringos, szőlős, kecskesajtos lepénykék fenyőmaggal

Már nagyon régóta szemezek a szakácskönyveimben és a tastespottingon a szőlős focacciakkal (például ezzel és ezzel) és a kecskesajtos, rozmaringos, omlós tésztás tortákkal, galettekkel.

Trinity VKF! kiírása volt az apropó egy mindent-egybe változat elkészítésére.

(a szokatlanul rövid bevezető oka pedig Ponty Úr, aki jelenleg is “segít” a gépelésben…)

6 kicsi lepény (6 tartelett formában)

20 dkg liszt (1/3~7 dkg ebből kukorica, 2/3 rétes), 1 dl víz, 5 gr friss élesztő, 2 dkg olívaolaj, 1 csapott tk só

20 dkg nagy szemű szőlő

15 dkg friss típusú kecskesajt

2 ág rozmaring, olívaolaj, 6 ek fenyőmag

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom az olajat, sót, vizet, majd alaposan átgyúrom, kidolgozom. Keményebb, de jól dolgozható, rugalmas tésztának kell lennie. Cipóvá formázom, kis olajjal lekenem, majd nedves konyharuha alatt kelni hagyom a tésztát.

Ha duplájára nőtt, hozzáadom a rozmaring levélkék felét apróra vágva, átgyúrom és hat gombócra osztom. Lisztezett gyúródeszkán igen vékonyra kinyújtom, lehetőleg kör alakúra és akkorára, hogy a tartelett formát (a peremét is) kibélelhessem vele. Formára is lehet vágni, én is azt tettem.

Kiolajozott tartelett formákba fektetem a tészta lapokat.

A szőlőszemeket félbevágom, kimagozom, meghámozom és egyenletesen elosztom a lepénykék tetején.

Rámorzsolom a kecskesajtot, megszórom az apróra vágott maradék rozmaringgal, a fenyőmaggal, kevés olívaolajjal megcsepegtetem.

Mire ezzel végzek, a tészta már kissé meg is kelt, mehet az előmelegített sütőbe.

220°C fokon(gázsütőben) 18 perc, vagy amíg aranyszínű nem lesz a fenyőmag a tetején.

Óvatosan kiszedegetem a formákból (ez jelen esetben gond nélkül kivitelezhető volt) és rácson hűtöm ki.

Hidegen is, melegen is nagggyon finom, naggggyon meg voltam elégedve (a sok g-t Ponty Úr írta).

Címkék: fenyőmag, kecskesajt, kelt tészta, kukoricaliszt, szőlő

Mozzarellás, paradicsomos tésztasaláta

Ma mentünk volna kirándulni… Férj ugyanis megkezdte rendes nyári szabadságát, teljes egy hétig itthon lesz és közben csak egyszer ügyel.

Egészen délig ez volt a terv, szóval gyorsan összeeszkábáltam megint egy tésztasalátát negyedóra alatt. Gyorsan kész, jól szállítható, hidegen is finom. Ideális egy piknikre. Azaz csak lett volna…

Ponty Úr ugyanis ma elkezdte kinöveszteni a második fogát (azért ezt sem kapkodja el). Szegénykém ilyenkor nem sír, csak hiperaktívvá válik. Gyakorlatilag egy percre sem áll meg a keze-lába, folyamatosan delfineket megszégyenítő hangokat hallat és hatalmasra tágult pupillákkal, szemrehányóan mered ránk, ha megpróbáljuk letenni, akár egy percre is.

Így hát nem tettük le. Ölben tombolt egész nap. Valamiféle fura ideológia mentén haladva így elhalasztottuk a kirándulást. (ez hiba volt, holnap korrigáljuk. Ugyanis ha eltereljük a figyelmét mindenféle romos várakkal meg fákkal, akkor kevésbé éli meg a fájdalmát)

Nem baj, holnap is lesz nap. Meg talán akkorra már Ponty Úrnak is két foga lesz…

4 adag

500 gr penne (vagy más rövid csövű olasz tészta), 500 gr lucullus paradicsom, 300 gr mozzarella, 30 gr kapribogyó, 30 gr fenyőmag, 1 pici fej lilahagyma (40 gr), 2 gerezd fokhagyma, 3-4 nagyobbacska ág oregánó, olívaolaj, fehérborecet

Rém egyszerű. A tésztát meg kell főzni. Picit rövidebb ideig, mint a zacskón szerepel, mert a saláta levét még úgyis magába szívja és puhulni fog.

Amíg a tészta fő, elkészítem az öntetet. A hagymát félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágom, a fokhagymát a kés pengéjével meglapítom, az oregánó leveleit lecsipkedem és vékonyra metélem. Ezeket egy mélyebb tálba teszem, meglocsolom olívaolajjal és erre szedem a még forró tésztát. Így a hőtől kicsit megpárolódik a hagyma, fokhagyma és nem lesz olyan erős az íze.

A paradicsomot most meghámoztam, de csak azért, mert annyira érett volt, hogy mindenféle előzetes macera, forrázás nélkül szinte egyben le tudtam húzni a héját. A magját nagyjából kiszedegettem, majd a húsát centis-fél centis kockákra vágtam. Ment a tésztához ez is.

A kapribogyót leöblítettem, lecsepegtettem, durvára daraboltam (mert nagyobb szemű volt). A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítottam. A mozzarellát fél centis kockákra vágtam. Ezeket is a tésztához kevertem.

Került még rá bőven olívaolaj és egy kevés  fehérborecet is.

Mivel Férj szerint ez kivételesen jól sikerült, ezért gyorsan le is írtam.

Elkészítés: 20 perc

Költségek: tészta:350 Ft, sajt: 450 Ft, paradicsom: 60 Ft, fenyőmag: 250 Ft, hagyma, fokhagyma, oregánó~ 100 Ft, olívaolaj, ecet~ 200 Ft

összesen 1410 Ft

Címkék: fenyőmag, mozzarella, paradicsom, saláta, tészta

Mézfagylalt pirított fenyőmaggal

Azért ez minden bizonnyal a világ egyik legegyszerűbb fagylaltja. És amilyen egyszerű, legalább annyira finom. Nem kell hozzá más ugyanis, csak tejföl, méz, és fenyőmag. Én most tettem bele narancsvirág vizet is, de csak azért, mert tegnapelőtt vettem egy üveggel. Persze, hogy jó lett vele, de ez a fagyi anélkül is megállja a helyét. Könnyű, lágy ízű, krémes, főzött fagyialap nélkül is… Isteni finom!

Lehet persze fokozni különleges mézekkel, de nekem az most nincsen itthon, így sima vegyes virágmézzel készült. És csökkentett zsírtartalmú tejföllel. Ez nem éppen diétás megfontolásból, hanem mert a nagyobb zsírtartalmú  masszák másodpercek alatt szépen kitapadnak a fagyigép oldalára, a motor megadja magát, és aztán lehet szépen kézzel kavargatni. Na azt nem szeretem…

És akkor most már tovább tartott a bevezető szöveg, mint a fagyi elkészítése!

2 főre/ fél adag a fagyigépbe/6 dl massza

1 dl vegyes virágméz, 5 dl 12% zsírtartalmú tejföl, 1 ek narancsvirág víz, 3 dkg fenyőmag

A fenyőmagot száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom, félreteszem.

A tejfölt a mézzel és a narancsvirág vízzel simára kavarom (lehet bele tenni kevesebb mézet is, ízlés szerint, de én így szeretem), és a fagyigépbe öntöm. Amikor a massza már kezd összeállni, megy hozzá a pirított fenyőmag is. És ennyi.

Tálalásnál lehet még szórni a tetejére pirított fenyőmagot. Én azt tettem!

Címkék: édes, fagyi, fenyőmag, méz

VKF! XXVI.- Grillezett padlizsán nektarinnal, fetával csőben sütve

Sajnos ez nem igazi szabadtéri grill-étel lett most (ahogyan Vesta kérte), mert a télen, az egerekkel támadt incidensünk jelenleg a szabadtéri grillsütő használatát nem teszi lehetővé (egyelőre). Úgyhogy a padlizsán grillserpenyőben készült hozzá. De biztos vagyok benne, hogy a faszénparázs csak emelné ennek az ételnek a fényét!

Amúgy könnyű, egyszerűen elkészül, és aki szereti a gyümölcs-zöldség házasságokat (bár ugye a padlizsán is gyümölcs valahol ), annak biztosan ízleni fog!

Fejenként 1 kis padlizsán, 2 közepes nektarin, 3-4 dkg enyhe ízű feta, 2 ek fenyőmag, friss rozmaring, oregánó (2-2 ek-nyi aprított levélke), só, bors, olívaolaj, nádcukor, citromlé

A padlizsánt fél centis szeletekre vágom hosszában (a legalsó szeletből egy vékony csíkot levágok, hogy ne billegjen, ez lesz a talp), pár csepp olajjal megkenem (tényleg nagyon kevéssel, különben füstölni fog!) és grillserpenyőben további zsiradék nélkül mindkét oldalát csíkosra sütöm. 2-3 evőkanálnyi olívaolajjal összekeverem a rozmaringot, oregánót, borsot, kevés sót, és még forrón megkenem vele a kisült padlizsán szeleteket.

A nektarint meghámozom, vékony cikkekre vágom, és grillserpenyőben szintén csíkosra sütöm. Még forrón nádcukorból és citromléből készült marinádba teszem.

A fenyőmagot száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom.

Ha minden kész, egyszemélyes sütőtálakban elkezdem összeállítani. Egy réteg padlizsán, arra fektetem egy sorban a nektarint, morzsolok rá fetát, megszórom a fenyőmaggal, és locsolok rá egy keveset a maradék fűszeres olívaolajból.

Ismét padlizsán, nektarin, és így tovább.

Az utolsó szeletnél, a kalap előtt  kissé összenyomom az egészet, és a biztonság kedvéért még három helyen bambusznyárssal is átszúrtam, hogy szét ne csússzon véletlenül se. Ezt persze tálalás előtt ki kell venni. Végül jön a legfelső szelet, ezt nem akartam átszúrni, így szebb volt. Kevés olívaolaj a tetejére, és irány a sütő, 220°C fok, 20-25 perc.

Friss, fehér kenyérrel, természetesen.

Az ital hozzá pedig egy 2008-as  Frittmann cserszegi fűszeres, nekem pedig limonádé. De arról majd inkább holnap!

Címkék: fenyőmag, nektarin, padlizsán, sajt