Ezzel a bejegyzéssel szeretnék minden kedves olvasónak boldog új évet kívánni, és reményeim szerint egy kis segítséget is adni a szilveszteri készülődéshez. Nálunk előszilveszter formájában lezajlott az év végi ünneplés, holnaptól az óév maradék napjait felváltva munkával töltjük a férjemmel, így a klasszikus szilveszteri buli nálunk az idén elmarad. Viszont pár gyors fotót készítettem, mivel az elkészült ételek  szerintem igen jól sikerültek.

A fenti cím ugyan hosszú, de a benne szereplő ételek valójában percek alatt elkészülnek, és igazán változatossá tehetnek egy büféasztalt, vagy akár egy szűkebb körű, otthon mozizós szilvesztert is színesebbé tehetnek.

A lencsesaláta a tavalyi nagy kedvenc, a citromos rukkolás nyomdokaiban halad, de ez most meleg, petrezselyemzölddel, kaprival és baconnel van gazdagítva, igazi komfortos darab, akár egy komplett főétkezésnek is megfelel.

A pisztáciás kecskesajtkrémmel töltött aszalt sárgabarack ötlete a Cucina Moderna aktuális számából származik, amit hála a sógornőmnek, ismét van szerencsém forgatni. A recept kis módosításon esett át, de ez szerintem az előnyére vált.

A cookie természetesen a fiatalúr kérésére készült, de ez is gyors, ízletes darab, és hát a gyerekekre is gondolni kell…

A túrókrémmel töltött sonkatekercs eredetileg otthon, az édesapám által beszerzett sváb sonkára lett kitalálva, de most egy egyszerű levegőn szárított  szeletelt sonkával is remekül működött. (persze használható hozzá prosciutto crudo is) Ízeiben a túrókrém leginkább a körözöttre hajaz, illetve egészen pontosan a körözöttre, ahogy édesanyám értelmezi. Ő soha nem tett bele juhtúrót, sört és lilahagymát viszont igen, és fura módon ez a kissé bizarr kombináció egészen jól működött. Én a sört nem forszíroztam, és a körözöttnek ehhez az egészen kevéssé autentikus értelmezéséhez egy kevés apróra vágott zöldpaprikát is adtam. Büféasztalra érdemes kisebb tekercseket készíteni, egy-egy szelet sonkát kettévágni és úgy betölteni, viszont ez nálunk most vacsorára készült, így a hosszú szeleteket spirálisan tekertem fel, szerintem szép lett, de ez már igazán ízlés dolga.

A pocornnak is van története: popcorn készítőt kaptam karácsonyra. Bár nem szeretem a kevés célra használható konyhai kütyüket, erre már régóta vágytam, mert a popcornt nagyon szeretem, a serpenyőben pattogtatást viszont annál kevésbé. Természetesen úgy is készíthető, én most viszont igyekszem kihasználni a masinámat (ami egyébként remekül működik, minden popcorn fanatikusnak csak ajánlani tudom!). A fűszeres popcorn sem saját ötlet, Nigella karácsonyi popcornjának mintájára készült, kicsit módosított fűszerezéssel, és igazán nagyon finom darab.

Remélem a fenti összeállítással sikerült segítenem a szilveszteri készülődésben, és még egyszer, boldog új évet kívánok!

Jövőre jövök, első körben a karácsonyi receptekkel.

• meleg lencsesaláta baconnel, citrommal, kaprival
• 30 dkg lencse
• 8 dkg bacon
• 1 citrom
• 1 csokor petrezselyem
• 3 ek kapribogyó (átöblítve)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb fej édeskés vöröshagyma (~8 dkg)
• 2 ek olívaolaj

A lencsét előző este beáztatom, másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.

A bacont apróra kockázom, a vöröshagymát, fokhagymát finomra aprítom. Az olívaolajon kisütöm ropogósra a bacont, majd hozzáadom a hagymát, üvegesre sütöm, hozzáadom a fokhagymát, néhány másodperc alatt ezt is megsütöm. A szalonnás keverékhez adom a leszűrt lencsét, összeforrósítom. Végül lehúzom a tűzről és hozzáadom a citromlevet, a finomra reszelt héját, a kaprit (ezt, főleg ha kaprigyümölcsöt használunk, durvára is lehet előtte vágni) a finomra aprított petrezselyemzöldet. Összeforgatom és tálalom, magában vagy vajas pirítóssal.

• paprikás túrókrémmel töltött sonkatekercsek 
• 25 dkg tehéntúró
• 10 dkg vaj
• 175 gr (1 kis doboz) tejföl
• 1 fej lilahagyma (5 dkg) (vagy helyette 5 dkg édes fehérhagyma)
• 2 tk pirospaprika
• 2 tk őrölt kömény
• só
• 1 hegyes, erős zöldpaprika
• 10-12 vékony szelet sonka (sváb pirospaprikás vagy valamilyen más levegőn szárított, pl  prosciutto crudo)

A lilahagymát finomra aprítom. A vajat megolvasztom, majd hozzáadom a köményt és a hagymát, üvegesre sütöm benne a hagymát. Lehúzom a tűzről, majd belekeverem a pirospaprikát, tejfölt, túrót, összedolgozom, sózom. Ha teljesen kihűlt, hozzáadom az apró kockákra vágott zöldpaprikát is.

A vékony sonkaszeletek szélére kanalazok pár kanál túrókrémet és feltekerem a sonkát.

• aszalt vörösáfonyás csokis cookie (20-22 db)
• 20 dkg finomliszt
• 10 dkg vaj
• 5 dkg nádcukor
• 5 dkg étcsoki (65%)
• 5 dkg aszalt vörösáfonya
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék (vagy kb 1 kk őrölt fahéj, 1/4 kk őrölt gyömbér, reszelt szerecsendió, 2-3 szegfűszeg és koriander porrá őrölve)
• 2 tojás
• 1 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna

A lisztet elkeverem a sütőporral, szódabikarbónával, mézeskalács fűszerekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót, a puha vajat, a durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a nagyobb kockákra tördelt/vágott étcsokit, az elhabart tojást, nádcukrot, majd összegyúrom.Hűtőben pihentetem nagyjából egy órán át, majd nagyobb diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, ezeket ellapítom és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.

Előmelegített sütőben 180C (villanysütő, alsó-felső sütés), 12 perc.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés: aki már nagyon unja a karácsonyi hangulatú sütiket, az mézeskalács fűszerek helyett használhatja egy kisebb narancs finomra reszelt héját is.

aszalt sárgabarack pisztáciás kecskesajtkrémmel

• 25 szem aszalt sárgabarack
• 1 dl tokaji aszú
• 15 dkg kecskesajt (puha, friss típusú, krémes)
• 1 maréknyi hámozott, sózott, pörkölt pisztácia (nagyjából 3 dkg)
• 3-4 nagyobb levél bazsalikom

Az aszút felforralom egy szélesebb edényben (akkorában, hogy  a barackok egy rétegben elférjenek benne), majd lehúzom a tűzről, beleszórom a barackokat és lefedem. Ha a barack magába szívta az aszút, leitatom róla a maradék nedvességet és kettévágom.

A kecskesajtot kikeverem a durvára aprított pisztáciával, finomra aprított bazsalikommal.

A kecskesajtkrémmel megtöltöm a barackokat.

fűszeres popcorn

• 10 dkg pattogatni való kukorica
• 3,5 dkg vaj
• 1 tk pirospaprika (édesnemes)
• 1 kk római kömény, mozsárban porrá őrölve
• 1 kk szegfűbors, mozsárban porrá őrölve
• 1 csapott tk nádcukor, mozsárban porrá őrölve
• csipetnyi őrölt fahéj
• 1 tk só

A kukoricát kipattogtatom, gépben vagy száraz serpenyőben (lefedve, kis láng felett, gyakran rázogatva).

A vajat a római köménnyel megolvasztom, majd lehúzom a tűzről és még forrón belekeverem a cukrot, sót, a maradék fűszereket.

A kész popcornt összeforgatom a fűszeres vajjal.

Két sós ajándék, ami nálunk ugyan nem ajándékba, hanem házi felhasználásra készült, de igazából pár perc alatt összeállítható, karácsonyi ajándéknak sem utolsó finomságok következnek. A kesukrém a földimogyoróvaj mintájára készült, izgalmas fűszerekkel gazdagítva, és pirított lepénykenyérrel, tortilla chipsszel igazán isteni, de húshoz, szószokba is kiváló lehet. A pácolt feta pedig akár vendégváró falatkaként is működik, koktélnyársakra tűzve pár szemmel a mellette lévő aszalt paradicsomból, datolyából, de pirítósra halmozva is nagyon finom. A fetának jót tesz, ha néhány napig hűtőben pihen, a kesukrém viszont azonnal fogyasztható, tehát a karácsonyi hajrában is még gond nélkül elkészülhet.

• currys kesukrém
• 20 dkg kesudió (pörkölt, sózott)
• 2 ek földimogyoró olaj
• 1 ek madras curry
• 1 ek nádcukor (porrá őrölve)

A földimogyoró olajban átforrósítom a curry fűszereket, majd elkeverem a kesudióval, cukorral.

Késes robotgépben addig darálom, amíg krémes nem lesz.

Sterilizált üvegekbe töltöm.

• aszalt paradicsomos, datolyás feta rozmaringgal
• 20 dkg feta
• 5 dkg olajban eltett aszalt paradicsom (lecsöpögtetve)
• 5 dkg datolya
• 2 nagyobb ág rozmaring
• olívaolaj

A fetát két centis kockákra vágom. Az aszalt paradicsomot, datolyát centis-félcentis darabokra vágom. Egy sterilizált befőttesüvegbe teszem a megmosott, leszárított rozmaring ágakat, majd belerétegezem a fetát, aszalt paradicsomot, datolyát. Annyi olívaolajat töltök rá, amennyi ellepi. Pár napig hűtőben érlelem felhasználás előtt.

Amolyan kísérleti recept következik, de nem az étel, sokkal inkább a fotó tekintetében. Már régóta szerettem volna kipróbálni ilyen formában a receptek írását, volt-van is néhány fotó, amiket kifejezetten erre a célra készítettem, de nagyon érdekelne  a véleményetek, hogy tetszik-e, használható-e, vagy maradjon minden inkább a régi formában. Most a recept azért a bejegyzés végén, hagyományos formában is megtalálható, és az is egy opció, hogy ez a továbbra is megmarad, vagyis a recept a fotón és szövegeben is olvasható/nyomtatható lenne.

Most persze kicsit úgy tűnhet, hogy a tepertőkrém némileg elsikkad a fotó körüli felhajtásban, de nem szeretném csökkenteni az érdemeit, mert nagyon finom, igazán házias ízű darab következik. Itt pihen már egy ideje a recept, mivel ez még nyár végén készült, de akkor nem éreztem illendőnek a 35C fokos átlaghőmérsékletben egy ilyen igazán tartalmas, hideg téli estékre való krémet. A pirított dió és a kicsit húsosra hagyott házi kacsatepertő együtt szerintem telitalálat, a pácolt lilahagyma pedig családi kedvenc, és ehhez a krémhez is remekül passzol. A mellé készült kenyér szintén házi darab, ennek a receptje is hamarosan várható.

• tepertőkrém
• 15 dkg kacsatepertő
• 15 dkg dió
• 3 ek kacsazsír
• 3 ek dióolaj
• 3 nagyobb ág kakukkfű

A diót száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, a kakukkfű leveleit lecsipkedjük, majd a többi hozzávalóval együtt botmixerrel vagy késes robotgépben pürésítjük. Érdemes kicsit darabosabbra hagyni, az nagyon jól áll a krémnek. Végül sózzuk, tekerünk bele borsot, ízlés szerint.

• pácolt lilahagyma
• személyenként
• 1 fej édeskés lilahagyma (6-8 dkg)
• 2-3tk vörösborecete
• 1 kk cukor
• 1/2 kk só

A lilahagymát hajszálvékony szeletekre vágjuk, majd a többi hozzávalóból kikevert páclével összeforgatjuk.

Fogyasztás előtt legalább 15-20 percig pihentessük, de ha kicsit tovább áll, még finomabb lesz.

Tehát a kencék, amik A’la carte Kriszti VKF! kiírására készültek. Három finom krém, ami szendvicsekbe ideális, egyszerűen elékszül és sokkal izgalmasabb, mint a gyárilag ízesített krémsajtok, ömlesztett sajtok, felvágottak.

datolyás, aszalt paradicsomos fetakrém sonkával, rozmaringgal

• 20 dkg feta
• 1 dl joghurt (natúr, lehetőleg zsíros, görög)
• 5 dkg puha datolya (kimagozva, kb 6 szem)
• 5 dkg aszalt paradicsom
• 1 kis ág rozmaring
• 3 vékony szelet sonka (prosciutto crudo, 2-3 dkg)

A rozmaring levélkéit nagyon finomra aprítom, a datolyát, aszalt paradicsomot, sonkát szintén finomra aprítom. A fetát villával összetöröm, hozzáadom a joghurtot, simára keverem. Hozzáadom a datolyát, paradicsomot, rozmaringot, sonkát, átkeverem.

Hűtőben legalább egy hétig eltartható.

aszalt sárgabarackos kapris sonkás ricottakrém bazsalikommal

• 15 dkg ricotta
• 15 dkg mascarpone
• 5 dkg aszalt sárgabarack
• 4 vékony szelet sonka (prosciutto crudo, 3 dkg)
• 8 nagyobb levél bazsalikom
• 2 ek kapribogyó
• 3 ek frissen facsart narancslé és kevés finomra reszelt narancshéj
• fekete bors

Az aszalt sárgabarackot finomra aprítom, a bazslaikomot, sonkát szintén. Az átöblített, lecsöpögtetett kapribogyót durvára vágom.

A ricottát kikeverem a mascarponeval, sózom, majd hozzáadom a sonkát, aszalt sárgabarackot, kaprit, narancs levét és héját, bazsalikomot, átkeverem, majd hűtőben tárolom.

Ez a krém picit édeskés-sós, így leginkább pirított kalácshoz, kétszersülthöz illik.

aszalt paradicsomos, olajbogyós tonhalkrém bazsalikommal

• 15 dkg tonhal (konzerv, lecsöpögteteve)
• 5 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, szintén lecsöpögtetve)
• 5 dkg zöld olajbogyó
• 8 nagyobb levél bazsalikom
• 0,5 dl olívaolaj

Az olajbogyót kimagozom, durvára vágom a lecsöpögtetett aszalt paradicsommal együtt. A bazsalikomot finomra aprítom. A tonhalhoz adom az olívaolajat, botmixerrel krémesre turmixolom, majd belekeverem a többi hozzáavalót. Sózom, ha szükséges.

Hűtőben tárolom.

Megjegyzés: a zöld olajbogyó helyett 3 ek átöblített, lecsöpögtetett, finomra aprított kapri, a bazsalikom helyett pedig kis csokor finomra aprított petrezselyemzöld is kerülhet bele, az is egy nagyon finom változat.

Rengeteg kellemes gasztronómiai élmény ért az elmúlt néhány hétben, de sajnos a napok csak 24 órából állnak, meg még dolgozom is mindezek mellett, így a blogra mostanában nem jutott időm. A lelkiismeret meg csak furdal emiatt, szóval ma igyekszem bepótolni a lemaradást. Először is kezdem a kelet-magyarországi mini GBT-val. Tehát itt most csak két megye, nevezetesen Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár gasztrobloggerei jöttek össze, és közülünk is volt hiányzás, Belly sajnos munka miatt nem ért rá, de Cecile, Olzka, Betűtészta, Puszedli és én megejtettük ezt a reményeink szerint hagyományteremtő összejövetelt. Nagyon kellemes élmény volt az is, hogy mindenki sós harapnivalóval készült, így nem erősítettük azt a sztereotípiát, hogy a gasztroblogger lányok csak süteményt sütni tudnak. Olzka remek tárkonyos paradicsomos, kecske és kéksajtos, krumplis lepénykenyérkéket hozott, Puszedli pedig finom citromos sós kekszeket. Cecile sajnos otthon felejtette a bazsalikomos, mozzarellás csigákat, de azok olyan jól hangzottak amikor mesélt róluk, hogy majdnem felkerekedtünk és közösen elmentünk érte, végül pedig ígéretet kaptunk rá, hogy ezek azért majd a blogra felkerülnek. Judit megkóstoltatta velünk a fermentált fekete fokhagymát, ami kétségtelenül sajátságos élmény, bár azóta sem tudtam eldönteni, hogy ízlik-e. Remélem, a többiek nevében is írhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és már elkezdtük szervezni a következő összejövetelt.

Én a jeles alkalomra ezzel kétféle kencével és mini lepénykenyérkékkel készültem, amelyek közül most a két kence jön, a lepénykenyér receptje pedig már szerepel a blogon, csak ezúttal miniatűr változatban készült. Ezek a kencék egyébként finomak, gyorsan elkészülnek, és nem utolsó sorban egészségesek is, szóval érdemes kipróbálni, szendvicsekbe, gyors vacsorákra ideálisak.

• aszalt paradicsomos fehérbabos kence
• 15 dkg fehérbab
• 5 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetett)
• 0,5 dl olívaolaj+ 1 tk
• 3 szál újhagyma vagy 1 salotta
• késhegynyi őrölt fahéj
• 1 ág oregánó
• chili (opcionális)

A babot beáztatom egy éjszakára, majd másnap friss vízben puhára főzöm, leszűröm.

Az újhagymákat felkarikázom és az egész ág oregánóval együtt a teáskanálnyi olívaolajon üvegesre sütöm. Lehúzom a tűzről, az oregánót kiszedem belőle. Hozzáadom a fehérbabot, fahéjat, az aszalt paradicsomot, a többi olívaolajat, majd botmixerrel pürésítem. Lehet kicsit darabosra, rusztikusabbra is hagyni, de lehet teljesen sima krémmé mixelni is.

Ha olívaolajban eltett paradicsomot használunk, akkor pedig a krémet készíthetjük a paradicsom olajával is. Aki pedig szereti a csípős ízeket, az apróra vágott friss, vagy őrölt, szárított csilivel gazdagíthatja az ízeket.

• lazacos kapris krémsajt
• 30 dkg krémsajt (Philadelphia, vagy Philadelphia típusú tejszínes krémsajt)
• 10 dkg füstölt lazac
• 1 citrom héja
• 3 ek kapri

A citrom héját finomra reszeljük, hozzáadjuk az átöblített, lecsepegtetett kaprit, a krémsajtot, az széttépkedett füstölt lazacot, majd botmixerrel pürésítjük. Sózni nem feltétlenül szükséges, a lazac és a kapri elég sós. Ezt is lehet rusztikusabbra, darabosabbra hagyni, ízlés szerint.

Variációk egy témára. A sült cékla talán még egy kicsit a telet idézi, de ez a friss ízű krém már egyáltalán nem. Az alap, a kecskesajt-dió-sült cékla, egy kevés joghurttal könnyítve, már önmagában is egy üdítő ízű és színű szendvicskrém, sőt, aki úgy gondolja, az itt meg is állhat, de a narancs és a bazsalikom annyira jól illik hozzá, és ez a trió igazából az én egyik nagy tavaszidéző téli kedvencem, szóval én nem tudtam kihagyni belőle.

Nagyon sok magvas fekete kenyérrel az igazi, legalábbis nekem, de nyers zöldségekhez mártogatósnak, vagy a vidám színe miatt gyermekétkeztetéshez is kiválóan alkalmas.

• 15 dkg friss kecskesajt
• 15 dkg sült cékla (tisztítva)
• 1 dl joghurt
• 1 marék dió (3 dkg)
• só
• 1 kisebb narancs héja
• 5-6 nagyobb levél bazsalikom

A céklát megmosom és héjával együtt sütőben megsütöm, 220°C,nagyjából 1 óra, a cékla méretétől függően. (Energiatakarékos megoldás, ha sütemény vagy kenyér sütése közben sül, és egyszerre nagyobb mennyiségben is készíthető.)

A meghámozott, nagyjából feldarabolt céklát a szétmorzsolt kecskesajttal, a száraz serpenyőben enyhén megpirított dióval, joghurttal, sóval és ízlés szerint a finomra reszelt narancshéjjal, széttépkedett bazsalikomlevéllel együtt botmixerrel pürésítem.

Jól záródó edényben, hűtőben tartva napokig eláll.

Hála egy remek sváb hentes sonkáinak és kolbászainak, mostanában megszaporodtak nálunk a hideg vacsorák. De hogy legyen bennük valami házi is, sütök hozzá péksüteményt és készítek mellé különféle kencéket. Ezek közül pedig jelenleg ez a két favorit. A parmezános, mákos kelt tésztát többnyire kifli vagy zsemle formájában sütöttem eddig, hiszen voltaképpen ez egy nagyon finom tejes péksütemény tészta, szóval lehet belőlük azt is készíteni, meg ilyen, kis túlzással a grissinire hajazó formákat is, amit egyéb szülői felügyelet hiányában egy rettenetesen segítőkész, ismét itthon lábadozó kétéves mellett talán kicsit könnyebb kivitelezni, mert így még ő is besegíthet(?) a formázásba, és legalább ezzel leköti magát (egy ideig). Aztán van mellé ez az aszalt paradicsomos kapris kence, ami szintén egy aktuális nagy kedvenc, és szendvicsekre, hideg vacsorákhoz éppoly jó, mint ezek mellé a kelt rudak mellé. Most pedig ez a kettő együtt készült, és remek párost alkonak, akár borkorcsolyának, vagy akár egy könnyű vacsorának is tökéletesen beillenek (némi füstölt sonkával kiegészítve).

A kelt rudakat én kicsit puhábbra sütöttem, inkább amolyan vékony kifliszerűségnek, de a receptben feltüntetem a grissini állag eléréshez szükséges időt és hőfokot is, ha valaki inkább ahhoz hasonlónak szeretné.

• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg finomliszt
• 2 dl tej
• 3 ek olívaolaj
• 2 ek cukor (25 gr)
• 2 ek egész mák (25 gr)
• bő maréknyi reszelt parmezán (3-4 dkg)
• 1 tk só
• 1 dkg friss élesztő

Az élesztőt feloldom a tejben, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, amíg sima felszínű, a kéztől szépen elváló, rugalmas tésztát kapok. A kelesztőtálat letakarom, majd félreteszem, amíg a duplájára kel.

Átgyúrom, majd centi vastag rudakat sodrok belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszek. Ebből a mennyiségből két nagyobb tepsire való rúd lesz.

15 perc pihentetés után előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 10 percig sütöm, amíg aranyszínű nem lesz, majd rácson hűtöm ki.

A ropogósabb grissini állagú rudakhoz fél centi vastagra sodorjuk a tésztát, majd 180°C fokon 20-25 perc sütés szükséges.

• 10 dkg tejszínes krémsajt (Philadelphia típusú)
• 10 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 4 púpos ek kapribogyó
• 2 szardella (elhagyható, ha valaki idegenkedik tőle)

A szardellát villával szétnyomkodjuk, majd a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítjük.

]]> http://flat-cat.hu/2011/02/18/makos-parmezanos-rudak-aszalt-paradicsomos-kapris-kenceval/feed/ 3 http://flat-cat.hu/2011/02/08/aszalt-paradicsomos-csicseriborso-krem-lepenykenyerrel/ http://flat-cat.hu/2011/02/08/aszalt-paradicsomos-csicseriborso-krem-lepenykenyerrel/#comments Tue, 08 Feb 2011 11:49:28 +0000 killervidra http://flat-cat.hu/?p=17279

Nagyon finom kence, majdnem hummusz, de azért mégsem. Az enyhe narancsos ízével pedig kifejezetten tavaszvárónak tűnik a számomra. Remek szendvicsekbe is, de most egy kis keleti hangulatba illesztve lepénykenyérrel ettük, ami házilag készült hozzá, a Casa Moro receptje alapján. Leszámítva azt az apró változtatást, hogy a liszt egy részét én most rozslisztre cseréltem benne. De készülhet tisztán réteslisztből is az eredeti recept szerint. Vaaaaagy, meg is lehet venni készen. A debreceni Péterfia utcán lévő fűszeresnél ugyanis nagyon jó minőségű, friss pitát és tortillát árulnak, ez utóbbit teljes kiőrlésű lisztből készítve is. Én teljesen rászoktam, illetve rászoknék, mert egy a szépséghibája csak, hogy egyre ritkábban jutok el Debrecenbe. Szóval magad uram. De nem panaszkodom, mert viszonylag egyszerűen és hamar megvan, finom, és így utána még büszke is lehetek egy kicsit magamra, hogy lám, mikre nem vagyok én képes a családomért.

• 20 dkg csicseriborsó
• 1 narancs
• 10 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 1 kis fej hagyma (4 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 nagyobb ág kakukkfű
• 1 ek koriandermag
• 1 tk római kömény
• késhegynyi őrölt fahéj
• 2+1 ek olívaolaj
• 3 ek natúr joghurt*

A csicseriborsót átmosom, beáztatom úgy 12 órára, majd friss vízben puhára főzöm. A hagymát nagyjából felaprítom, a fokhagymát szintén, a fűszereket kevés sóval mozsárban porrá őrlöm. Evőkanálnyi olívaolajon a száraz fűszereket rövid ideig pirítom az egészben hagyott ág kakukkfűvel együtt, majd hozzáadom a hagymát, üvegesedésig sütöm, végül pár másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Lehúzom a tűzről, kidobom a kakukkfüvet, hozzáreszelem a narancs héját, belefacsarom a levét. Hozzáadom a csicseriborsót, a maradék olívaolajat és a joghurtot, botmixerrel pürésítem. Utánaízesítem sóval, ha szükséges, hozzákeverem az apróra vágott aszalt paradicsomot,  ha pedig nem elég krémes, mehet hozzá még egy kevés joghurt is.

*a legjobb a krémes török joghurt. Ha ez nincs, helyettesíthető 1/3 tejföl-2/3 natúr joghurt keverékével.

• 30 dkg rétesliszt
• 15 dkg rozsliszt (fehér)
• 3 dl víz
• 1 kk szárított élesztő
• 2 ek olívaolaj
• 1 tk só

Az élesztőt feloldom a vízben, majd a többi hozzávalóval összedolgozom, kidagasztom. Elég lágy lesz a tészta, de nem kell megijedni, ennek ilyennek kell lennie. Addig kell dagasztani, amíg szépen összeáll, már nem ragad és könnyen elválik a kéztől dagasztás közben. Konyharuhával lefedve a kelesztőtálat mehet félre egy órára pihenni.

A tésztát átgyúrom, majd erősen lisztezett deszkán 12 részre osztom, és minden adagot nagyon vékonyra (2-3 mm) kinyújtok. A lisztezéssel tényleg bőkezűen kell bánni, erre a recept is külön felhívja a figyelmet, folyamatosan szórni kell a deszkára, a tésztára, a nyújtófára, de így tényleg könnyű lesz a tésztával dolgozni. A nyújtásnál még arra érdemes figyelni, hogy ne gyűrődjön be a tészta, ne hajtogassuk, inkább legyen egy kicsit amorf az alakja, mint réteges maga a kenyér.

Az elkészült lepényeket egyenként (vagy párosával) sütőpapírra fektetjük, majd a sütőben maximális hőfokon (ez nálam 240°C) alsó-felső sütésnél (villanysütő) 8-10 percig sütjük, amíg aranybarna foltos nem lesz. Lehet sütőlemezen is sütni, én inkább a papírral együtt a rácsra ügyeskedtem a lepényeket, így nem fülledt be az alja és még ropogósabb lett.

Kinek milyen bűnös szenvedélyei vannak, a férjemé a konzerv tonhal. Aminek az ígéretéért ő remegő kézzel tolja el maga elől a házi borjúpecsenyét és az egészben sütött pisztrángot, amiért képes éjfélkor is belopózni a kamrába, amit csak apránként csipeget fel a villával, minden egyes falatot kiélvezve, mintha legalábbis ez lenne a legnagyobb kulináris élvezet a világon (és neki az, minden bizonnyal)(az egyik). És amivel engem az őrületbe kerget.

Na de eddig és nem tovább. Következik a leleményes háziasszony bosszúja, amivel csakazértis szofisztikálja a konzerv halat, legalább egy kicsit, hogy rajta hagyja a keze nyomát, és hogy végső soron mégiscsak az ő főztje legyen, a legeslegfinomabb.

Egyébként egy gyors és egyszerű szendvicsre való krém következik, tízóraira, uzsonnára, szendvicsekbe ideális, ilyesmi már úgyis régen volt a blogon.

• 1 konzerv tonhal lecsöpögtetve (ez 135 gr töltősúlyú volt)
• 5 dkg vaj
• 1 maréknyi petrezselyemzöld
• 1/2 citrom finomra reszelt héja
• 1-2 ek citromlé
• 2 ek tejföl
• 1 salotta (3-4 dkg édeskés, enyhe ízű hagyma)

A vajat felhevítem és üvegesre sütöm benne a felaprított salottát. A petrezselyemzöldet finomra aprítom, a citrom héját nagyon finomra reszelem (szerecsendió reszelővel), majd a halat, hagymás vajat, tejfölt, a citrom héját, levét és a petrezselymet botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, sózom, illetve még citromlevet adok hozzá.

A maradék hűtőben több napig eláll. Már ha marad belőle.

100% home-made. Természetesen, máskülönben mit is keresne a blogon.

Mert van az az érzés, amikor este 11 után, filmnézés közben (Idétlen időkig, ezeregyedik alkalommal, és Férj még nem unja! Persze ő az ünnepelt (khmmm…tadaaaam: kiválóan megfelelt a szakvizsga eredménye. Mondjuk nem vagyok meglepve. (csakazértis szmájli)))(rászoktam a tripla zárójelre)

Elnézést.

Szóval van az, amikor valami befészkeli magát az ember fejébe, és nem lehet onnan kiverni, legyen az bármilyen egyszerű és/vagy gasztronómiai szempontból kihívást nem jelentő étel (ezeknek az ételeknek, úgymint még a vajkaramella, sült krumpli, csokis fánk, az ilyesfajta viselkedés amúgy is tulajdonsága), és ha ez még másnapra is így marad, akkor bizony neki kell állni. Lehetne persze készen venni hozzá az alkatrészeket, nem vagyok naiv, vannak igen jó minőségű pékáruk és felvágottak is – de nem errefelé és/vagy nem olcsón. Tehát ha éppen nem szakadt rám a nemzeti bank (ez sajnos nem szokása) és nem épp Debrecenben vagyok nagybevásárolni, akkor inkább nekiállok magam. Mert nem bonyolult.

A felvágott helyett mi hideg sültet eszünk (most erről itt nem futtatok (hosszan) eszmét, legyen elég annyi, hogy sokkal finomabb, 100% húsból van, ugyanennyi százalék természetes összetevőből, és -nagyon fontos!-sokkal olcsóbb, mint a bolti “sonka”), a kenyér meg általában, főleg télen, szintén házi, de igyekszem minél kevesebb macerával és extra alapanyaggal járó recepteket kiötölni hozzájuk, szóval tényleg egyszerűen elkészíthető, és az eredmény a boltihoz képest ég és föld.

• mézes mustáros pulykasült
• 75 dkg pulykamell
• 5 gerezd fokhagyma
• 2 ek magos mustár
• 1 ek méz
• 0,5 dl száraz fehérbor (elhagyható)
• 1-2 ek olaj (szőlőmag, napraforgó)
• só

Elkeverem a mézet a mustárral, sóval (én 1 ek-nyit adok ennyi húshoz, de mi elég kevés sót használunk), és ezt egyenletesen a húsra kenem. Egy serpenyőt felhevítek benne az olajjal (magas falú, fedeles, teflon előny), majd beleteszem a húst, mellédobom a meghámozott, kés pengéjével meglapított gerezd fokhagymákat, felöntöm a borral (vagy ugyanennyi vízzel), és fedő alatt, a lehető legkisebb lángon puhára párolom. Ez úgy 40-45 perc. Félidőben egyszer megfordítom a húst. Végül leveszem a fedőt és nagy lángon elforralom alóla a folyadékot, majd mindkét oldalán enyhén lepirítom a húst. (vigyázzunk, a méz miatt könnyen odaég!)

Kiveszem, bekenem a serpenyő alján maradt mázzal, kihűtöm, és még langyosan szeletelem, ilyenkor lehet belőle a legszebben hajszálvékony szeleteket vágni.

Hűtőben 4-5 napig jól záródó edényben tárolható.

• rozsos kenyér
• 20 dkg rozsliszt (fehér)
• 20 dkg rétesliszt (BL 80)
• 25 dkg natúr joghurt
• 1 ek olaj (olíva)
• 1 tk cukor
• 2 tk só
• 1 tk őrölt köménymag
• 15 gr friss élesztő

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, ruganyos, sima felszínű, kéztől szépen elváló tésztává dagasztom. A kelesztőtálat letakarom és félreteszem a tésztát pihenni.

Ha a duplájára nőtt (szobahőmérsékleten legalább 2 óra, a rozslisztes tészták sokkal lassabban kelnek), átgyúrom, veknivé formázom, sütőpapírral kibélelt (vagy kiolajozott, kilisztezett, vagy szilikonos) szögletes kenyérformába teszem. Kelés közben a tetejét lekenem kevés vízzel, egy ecset segítségével, legalább 2x.

Miután a tészta ismét a duplájára nőtt, előmelegített sütőben 240°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés) sütöm 10 percig, utána 180°C, 40 perc.

Rácsra borítva hűtöm ki.

megjegyzés: macera nincs vele sok, az igaz, de az elkészítés hosszadalmas, ehhez napi szinten legalábbis gyesen lévő anyukának kell lenni. Viszont van egy barátságosabb verzió, a mai adag is így készült: összegyúr, egy órát keleszt, előző este. Ezt mondjuk meg lehet csinálni mosogatás után, lefekvés előtt. A kelesztőtál tetejére folpack, be a hűtőbe. Másnap este kivenni a tálat, átgyúrni a tésztát, megformázni (azaz egy rudat készíteni belőle), formába tenni, és meleg helyre tenni. 1 óra alatt magához tér a tészta, és lehet sütni.

• majonézes mártás
• 2 friss(!) tojás
• olaj (szőlőmag, napraforgó, vagy nagyon enyhe ízű olíva)
• 2 tk mustár
• 2 tk fehérborecet
• 2 tk porcukor
• 1 dl tejföl
• só

Igazából ez egy sima majonéz, tejföllel, azaz egy kevéssé hígított tartár mártás. Férj így szereti.

A tojásokat megmosom, megtörlöm, majd lobogó vízben 1 percig főzöm. Ez nem szükséges, de a friss tojásnál a szalmonella csak a héjon van, így ezt el lehet pusztítani, ha kisgyerek is eszik belőle, szerintem célszerű így készíteni. A tojásfehérjét elveszítjük, de legalább jól járnak a macskák is.

A tojást feltöröm, szétválasztom, a sárgáját edénybe teszem, leszedem róla az ún. jégzsinórt (fehér, fonalszerű trutyi)(ezt egyébként érdemes megcsinálni a tojással készülő ételeknél úgy általában, mert nem lehet elhabarni, nem “oldódik” fel, gumicukor szerű zárványként megmarad pl a krémekben), hozzáadok egy csipet sót és a borecetet, majd állandó, habverővel/robotgéppel való kevergetés mellett elkezdem csepegtetni hozzá az olajat. Ahogy veszi fel az olajat a sárgája és lesz egyre tömörebb a krém, úgy lehet egyre bátrabban csorgatni hozzá az olajat. Én két kisebb tojást használtam (kb M-es méret), ehhez 1,5 dl olaj kellett.

A majonézhez hozzákeverjük a cukrot, mustárt (lehetőleg ne magosat, de nekem most csak ilyen volt itthon), sót még ízlés szerint. Ezen a ponton meg is lehet állni, de én még kevertem hozzá egy kevés tejfölt is, így könnyebb lett a mártás.

A szendvicsek összeállítása a következő:

kenyér

majonéz

salátalevél

pulykasült

uborkakarikák

még majonéz

kenyér

De ezt már úgyis mindenki tudja….

Mellé pedig egy pohár tej kötelező.