Vagy egybesült fasírt. Mindegy hogy hívjuk, a kisfiam egyik kedvenc étele következik. Tulajdonképpen minden ünnepi eseményre ezt kéri, annak ellenére, hogy ez nem egy kifejezetten ünnepi étel, inkább házias, gyorsan elkészülő finomság, de hát a három és fél évesek már csak ilyenek. Krumplipürével rendeli természtesen. Ezen az érdekességen túl azonban ez egy könnyen összeállítható recept, ami napokra megoldhatja egy kisebb család élelmezési problémáját, akár ha munkahelyi ebédről, akár piknikről van szó, de főzelékfeltétként is remekül funkcionál, mi már minden helyzetben teszteltük.
A hagymát, fokhagymát finomra aprítom, majd a vajon üvegesre fonnyasztom a hagymát, hozzáadom a fokhagymát és kissé átpirítom. A zsemléket széttépkedem és leöntöm forró tejjel.
A húsokat ledarálom (szerencsésebb esetben ezt a hentes már megteszi), majd alaposan összegyúrom a hagymával, a tejtől alaposan kinyomkodott és szétmorzsolt zsemlével, az elhabart tojásokkal, finomra aprított petrezselyemzölddel, sózom, borsozom (ízlés szerint), majd hozzáadom az apró kockákra vágott ecetes uborkát, ismét átgyúrom.
Egy tepsit sütőpapírral kibélelek (mert így könnyebb lesz mosogatni), kiolajozom, majd a masszából két hosszú rudat formázok a tepisben olajos kézzel. A tetejüket olívaolajjal vékonyan átkenem, majd előmelegített sütőben 200 C fokra állítva a hőmérsékletet (villanysütő alsó-felső sütés) 50 percig sütöm. Nekem a sütőhőmérőm végig 180 C fokot szokott mutatni a művelet közben, tehát pontosabb hőfoknak inkább ezt adnám meg.
A kész húskenyeret rácson hűtöttem ki.
Egy olyan bejegyzés, ahol nincs is igazából pontos recept, de meg kell írnom, mert itt a tavasz, és süt a nap, és lehet ráérősen reggelizni a teraszon, a melegben, napfényben. És innentől fogva megint nem lehet fotózni az udvaron, mert a fotómodellt megeszik a macskák és/vagy a vörösbegyek, vagy a macskák eszik meg a vörösbegyeket, amíg azok a fotómodellt eszik, de nem is lehet igazán lekövetni, mert hangos és nyüzsög az egész erdő körülöttünk, és mi ettől vidámak is vagyunk, pedig a család 2/3 részének már megint be van gyulladva a torka, de mindez nem érdekes, mert itt a tavasz és nemsokára jön a nyár. Pont.
Amit pedig mégis hoztam, az egy banálisan egyszerű és kézenfekvő, de attól még nagyon finom krém, amit szendvicsre lehet kenni, vagy pirítósra, vagy a pizza megmaradt tésztájából készült pici lepényekre. Feta, olajbogyó, aszalt paradicsm- már-már triviális így együtt, aztán kell még bele metélőhagyma, hogy harsogó zöldünk is legyen. A lepények pedig egy egyszerű (maradék) pizzatésztából készültek, amiket fél centi vékonyra nyújtottam, pogácsaszaggatóval szaggattam ki, megkentem a krémmel, tettem rájuk egy-egy félbevágott, magjától megfosztott datolyaparadicsomot, és 200 C fokos sütőben 10 perc alatt megsütöttem.
A paradicsomot és oljabogyót nagyon apróra vágom, a metélőhagymát szintén. A fetát villával összetöröm, a tejföllel krémesre keverem, majd hozzáadom az azsalt paradicsomot, oljabogyót és metélőhagymát is.
Akit a pizzatészta is érdekel, az receptet itt talál hozzá.
Az aktuális VKF! házigazdája, Olzka kirándulni hívott minket. Már hogyne mennénk! Igaz, az időjárás és a család egészségi állapota most nem kedvez a szabadtéri programoknak, de az egy hete tartó szobafogság után az aprónépnek már a fűtött terasz is hatalmas örömet okozott, arról nem is beszélve, hogy számára most hatalmas öröm mindenféle valós élethelyzet imitálása, most van a képzeletbeli csészékből fogyasztott képzeletbeli kakaózások korszaka, így hát nem okozott neki problémát az sem, hogy őzeket és nyuszikat képzeljen a játszósszőnyegén berendezett piknik takaró köré.
A receptek egyszerűek, vagyis pár perc alatt összekészíthetők egy családi kirándulás előestéjén, és a lapocka ugyan igényel némi kitartást, amíg omlósra párolódik, de tennivaló nincs vele az alatt a pár óra alatt. A lencsés hajdina saláta tartalmas, köretként és önmagában is funkcionál, a zellerkrém könnyű ugyan, de még a barátságos, melengető téli ízekben játszik, és remekül passzol a diós lepénykenyérhez. Akárcsak a narancsos gyömbéres lapocka. A zabpelyhes szelet pedig egy könnyen szállítható, és nem is túl egészségetlen csemege, ami percek alatt elkészül, és valószerűtlenül retro életérzést hagy maga után, mivel az íze megtévesztésig emlékeztet a zselés szaloncukorra, de ezen felül, a pikniken kívül akár egy uzsonnásdobozban is megállja a helyét.
A póréhagymát felkarikázom, a fokhagymát megtisztítom, kés pengéjével meglapítom.
A lapockát nagyjából 5 cm vastag szeletekre vágom, megszórom a porrá őrölt római köménnyel és korianderrel, majd az olívaolaj és vaj keverékén körbesütöm nagy láng felett, amíg színt kap, mellédobom a pórét, fokhagymát, felöntöm a narancs levével, hozzáadom a finomra reszelt héját, a kakukkfűből kötött csokrot, mézet és a finomra aprított gyömbért. Sózom, összeforralom, majd lefedem és a legkisebb lángon addig párolom, amíg a hús omlóssá válik, az összes zsír kiolvad belőle. Ha szükséges, közben vízzel pótolom a hús alatt a szaftot. Ez nagyjából 2 óra.
Ezt követően leveszem a fedőt, és nagy láng felett beforralom a szaftot, a kakukkfüvet kidobom belőle. Kihűtöm, feldarabolom, és szaftjával együtt tálalom.
A lencsét pár órára beáztatjuk, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. A hajdinát haraphatóra főzzük enyhén sós vízben, leszűrjük, majd a lencséhez keverjük.
A hagymát vékony karikára vágjuk, majd az olívaolajon a mézzel elkeverve nagyon kis láng felett lassan karamellizáljuk, amikor már világos aranyszínű, megszórjuk a garam masalával és még 2-3 percig sütjük. A lencsés hajdinához keverjük, hozzáadjuk a finomra aprított aszalt paradicsomot és a fehérborecetet, sózzuk, ízlés szerint.
A lisztet elmorzsolom az élesztővel (aki úgy biztonságosabbnak érzi, az előtte a vízet keverje el pár kanál liszttel, a cukorral és futassa fel az élesztőt), majd a dió kivételével a többi hozzávalóval összegyúrom, alaposan kidolgozom, amíg rugalmas, közepesen kemény, fényes tésztát kapok belőle. A kelesztőtálat letakarom, majd a tésztát duplájára kelesztem.
Miután megkelt, hozzáadom a durvára vágott diót, átgyúrom, hat gombócra osztom, és minden gombócot lisztezett deszkán vékony (3-4 mm) lepénnyé nyújtok ki, majd sütőpapírral bélelt tepsire teszem. 10 percig pihentetem.
Előmelegített sütőben 220 C fokon 12 perc alatt hólyagos, arnyszínű lepényeket sütök belőle.
A zellert, körtét, meghámozom, a körte magházát kivágom, nagyjából centis kockákra vágom. A salottát megtisztítom, felkarikázom. A vajon lassan aranyszínűre sütöm a zellert és a salottát, majd hozzáadom a körtét is, a csokorba kötött kakukkfüvet és kis lángon fedő alatt puhára párolom. Végül beforralom, ha sok levet enged a körte, majd kidobom a kaukkfüvet, sózom, hozzáadom a kéksajtot és botmixerrel pürésítem.
A zabpelyhet száraz serpenyőben enyhén megpirítom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a széttördelt csokoládét és a fahéjat, kevergetem, amíg felolvad. Ha nem olvad meg eléggé, akkor pár másodpercre vissza lehet még rakni a tűzre kis láng fölé. Hozzáadom a durvára aprított kandírozott gyömbért és mazsolát, a mézet, a narancsolajat/héjat, összekeverem, majd szilikonos vagy folpackkal bélelt formába egyengetem, alaposan lenyomkodom, hogy ne maradjon túl sok levegő a masszában, majd kihűtöm és hidegen szeletelem.
Ezzel a bejegyzéssel szeretnék minden kedves olvasónak boldog új évet kívánni, és reményeim szerint egy kis segítséget is adni a szilveszteri készülődéshez. Nálunk előszilveszter formájában lezajlott az év végi ünneplés, holnaptól az óév maradék napjait felváltva munkával töltjük a férjemmel, így a klasszikus szilveszteri buli nálunk az idén elmarad. Viszont pár gyors fotót készítettem, mivel az elkészült ételek szerintem igen jól sikerültek.
A fenti cím ugyan hosszú, de a benne szereplő ételek valójában percek alatt elkészülnek, és igazán változatossá tehetnek egy büféasztalt, vagy akár egy szűkebb körű, otthon mozizós szilvesztert is színesebbé tehetnek.
A lencsesaláta a tavalyi nagy kedvenc, a citromos rukkolás nyomdokaiban halad, de ez most meleg, petrezselyemzölddel, kaprival és baconnel van gazdagítva, igazi komfortos darab, akár egy komplett főétkezésnek is megfelel.
A pisztáciás kecskesajtkrémmel töltött aszalt sárgabarack ötlete a Cucina Moderna aktuális számából származik, amit hála a sógornőmnek, ismét van szerencsém forgatni. A recept kis módosításon esett át, de ez szerintem az előnyére vált.
A cookie természetesen a fiatalúr kérésére készült, de ez is gyors, ízletes darab, és hát a gyerekekre is gondolni kell…
A túrókrémmel töltött sonkatekercs eredetileg otthon, az édesapám által beszerzett sváb sonkára lett kitalálva, de most egy egyszerű levegőn szárított szeletelt sonkával is remekül működött. (persze használható hozzá prosciutto crudo is) Ízeiben a túrókrém leginkább a körözöttre hajaz, illetve egészen pontosan a körözöttre, ahogy édesanyám értelmezi. Ő soha nem tett bele juhtúrót, sört és lilahagymát viszont igen, és fura módon ez a kissé bizarr kombináció egészen jól működött. Én a sört nem forszíroztam, és a körözöttnek ehhez az egészen kevéssé autentikus értelmezéséhez egy kevés apróra vágott zöldpaprikát is adtam. Büféasztalra érdemes kisebb tekercseket készíteni, egy-egy szelet sonkát kettévágni és úgy betölteni, viszont ez nálunk most vacsorára készült, így a hosszú szeleteket spirálisan tekertem fel, szerintem szép lett, de ez már igazán ízlés dolga.
A pocornnak is van története: popcorn készítőt kaptam karácsonyra. Bár nem szeretem a kevés célra használható konyhai kütyüket, erre már régóta vágytam, mert a popcornt nagyon szeretem, a serpenyőben pattogtatást viszont annál kevésbé. Természetesen úgy is készíthető, én most viszont igyekszem kihasználni a masinámat (ami egyébként remekül működik, minden popcorn fanatikusnak csak ajánlani tudom!). A fűszeres popcorn sem saját ötlet, Nigella karácsonyi popcornjának mintájára készült, kicsit módosított fűszerezéssel, és igazán nagyon finom darab.
Remélem a fenti összeállítással sikerült segítenem a szilveszteri készülődésben, és még egyszer, boldog új évet kívánok!
Jövőre jövök, első körben a karácsonyi receptekkel.
A lencsét előző este beáztatom, másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.
A bacont apróra kockázom, a vöröshagymát, fokhagymát finomra aprítom. Az olívaolajon kisütöm ropogósra a bacont, majd hozzáadom a hagymát, üvegesre sütöm, hozzáadom a fokhagymát, néhány másodperc alatt ezt is megsütöm. A szalonnás keverékhez adom a leszűrt lencsét, összeforrósítom. Végül lehúzom a tűzről és hozzáadom a citromlevet, a finomra reszelt héját, a kaprit (ezt, főleg ha kaprigyümölcsöt használunk, durvára is lehet előtte vágni) a finomra aprított petrezselyemzöldet. Összeforgatom és tálalom, magában vagy vajas pirítóssal.
A lilahagymát finomra aprítom. A vajat megolvasztom, majd hozzáadom a köményt és a hagymát, üvegesre sütöm benne a hagymát. Lehúzom a tűzről, majd belekeverem a pirospaprikát, tejfölt, túrót, összedolgozom, sózom. Ha teljesen kihűlt, hozzáadom az apró kockákra vágott zöldpaprikát is.
A vékony sonkaszeletek szélére kanalazok pár kanál túrókrémet és feltekerem a sonkát.
A lisztet elkeverem a sütőporral, szódabikarbónával, mézeskalács fűszerekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót, a puha vajat, a durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a nagyobb kockákra tördelt/vágott étcsokit, az elhabart tojást, nádcukrot, majd összegyúrom.Hűtőben pihentetem nagyjából egy órán át, majd nagyobb diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, ezeket ellapítom és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.
Előmelegített sütőben 180C (villanysütő, alsó-felső sütés), 12 perc.
Rácsra szedve hűtöm ki.
Megjegyzés: aki már nagyon unja a karácsonyi hangulatú sütiket, az mézeskalács fűszerek helyett használhatja egy kisebb narancs finomra reszelt héját is.
aszalt sárgabarack pisztáciás kecskesajtkrémmel
Az aszút felforralom egy szélesebb edényben (akkorában, hogy a barackok egy rétegben elférjenek benne), majd lehúzom a tűzről, beleszórom a barackokat és lefedem. Ha a barack magába szívta az aszút, leitatom róla a maradék nedvességet és kettévágom.
A kecskesajtot kikeverem a durvára aprított pisztáciával, finomra aprított bazsalikommal.
A kecskesajtkrémmel megtöltöm a barackokat.
fűszeres popcorn
A kukoricát kipattogtatom, gépben vagy száraz serpenyőben (lefedve, kis láng felett, gyakran rázogatva).
A vajat a római köménnyel megolvasztom, majd lehúzom a tűzről és még forrón belekeverem a cukrot, sót, a maradék fűszereket.
A kész popcornt összeforgatom a fűszeres vajjal.
Két sós ajándék, ami nálunk ugyan nem ajándékba, hanem házi felhasználásra készült, de igazából pár perc alatt összeállítható, karácsonyi ajándéknak sem utolsó finomságok következnek. A kesukrém a földimogyoróvaj mintájára készült, izgalmas fűszerekkel gazdagítva, és pirított lepénykenyérrel, tortilla chipsszel igazán isteni, de húshoz, szószokba is kiváló lehet. A pácolt feta pedig akár vendégváró falatkaként is működik, koktélnyársakra tűzve pár szemmel a mellette lévő aszalt paradicsomból, datolyából, de pirítósra halmozva is nagyon finom. A fetának jót tesz, ha néhány napig hűtőben pihen, a kesukrém viszont azonnal fogyasztható, tehát a karácsonyi hajrában is még gond nélkül elkészülhet.
A földimogyoró olajban átforrósítom a curry fűszereket, majd elkeverem a kesudióval, cukorral.
Késes robotgépben addig darálom, amíg krémes nem lesz.
Sterilizált üvegekbe töltöm.
A fetát két centis kockákra vágom. Az aszalt paradicsomot, datolyát centis-félcentis darabokra vágom. Egy sterilizált befőttesüvegbe teszem a megmosott, leszárított rozmaring ágakat, majd belerétegezem a fetát, aszalt paradicsomot, datolyát. Annyi olívaolajat töltök rá, amennyi ellepi. Pár napig hűtőben érlelem felhasználás előtt.
Amolyan kísérleti recept következik, de nem az étel, sokkal inkább a fotó tekintetében. Már régóta szerettem volna kipróbálni ilyen formában a receptek írását, volt-van is néhány fotó, amiket kifejezetten erre a célra készítettem, de nagyon érdekelne a véleményetek, hogy tetszik-e, használható-e, vagy maradjon minden inkább a régi formában. Most a recept azért a bejegyzés végén, hagyományos formában is megtalálható, és az is egy opció, hogy ez a továbbra is megmarad, vagyis a recept a fotón és szövegeben is olvasható/nyomtatható lenne.
Most persze kicsit úgy tűnhet, hogy a tepertőkrém némileg elsikkad a fotó körüli felhajtásban, de nem szeretném csökkenteni az érdemeit, mert nagyon finom, igazán házias ízű darab következik. Itt pihen már egy ideje a recept, mivel ez még nyár végén készült, de akkor nem éreztem illendőnek a 35C fokos átlaghőmérsékletben egy ilyen igazán tartalmas, hideg téli estékre való krémet. A pirított dió és a kicsit húsosra hagyott házi kacsatepertő együtt szerintem telitalálat, a pácolt lilahagyma pedig családi kedvenc, és ehhez a krémhez is remekül passzol. A mellé készült kenyér szintén házi darab, ennek a receptje is hamarosan várható.
A diót száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, a kakukkfű leveleit lecsipkedjük, majd a többi hozzávalóval együtt botmixerrel vagy késes robotgépben pürésítjük. Érdemes kicsit darabosabbra hagyni, az nagyon jól áll a krémnek. Végül sózzuk, tekerünk bele borsot, ízlés szerint.
A lilahagymát hajszálvékony szeletekre vágjuk, majd a többi hozzávalóból kikevert páclével összeforgatjuk.
Fogyasztás előtt legalább 15-20 percig pihentessük, de ha kicsit tovább áll, még finomabb lesz.
Tehát a kencék, amik A’la carte Kriszti VKF! kiírására készültek. Három finom krém, ami szendvicsekbe ideális, egyszerűen elékszül és sokkal izgalmasabb, mint a gyárilag ízesített krémsajtok, ömlesztett sajtok, felvágottak.
datolyás, aszalt paradicsomos fetakrém sonkával, rozmaringgal
A rozmaring levélkéit nagyon finomra aprítom, a datolyát, aszalt paradicsomot, sonkát szintén finomra aprítom. A fetát villával összetöröm, hozzáadom a joghurtot, simára keverem. Hozzáadom a datolyát, paradicsomot, rozmaringot, sonkát, átkeverem.
Hűtőben legalább egy hétig eltartható.
aszalt sárgabarackos kapris sonkás ricottakrém bazsalikommal
Az aszalt sárgabarackot finomra aprítom, a bazslaikomot, sonkát szintén. Az átöblített, lecsöpögtetett kapribogyót durvára vágom.
A ricottát kikeverem a mascarponeval, sózom, majd hozzáadom a sonkát, aszalt sárgabarackot, kaprit, narancs levét és héját, bazsalikomot, átkeverem, majd hűtőben tárolom.
Ez a krém picit édeskés-sós, így leginkább pirított kalácshoz, kétszersülthöz illik.
aszalt paradicsomos, olajbogyós tonhalkrém bazsalikommal
Az olajbogyót kimagozom, durvára vágom a lecsöpögtetett aszalt paradicsommal együtt. A bazsalikomot finomra aprítom. A tonhalhoz adom az olívaolajat, botmixerrel krémesre turmixolom, majd belekeverem a többi hozzáavalót. Sózom, ha szükséges.
Hűtőben tárolom.
Megjegyzés: a zöld olajbogyó helyett 3 ek átöblített, lecsöpögtetett, finomra aprított kapri, a bazsalikom helyett pedig kis csokor finomra aprított petrezselyemzöld is kerülhet bele, az is egy nagyon finom változat.
Rengeteg kellemes gasztronómiai élmény ért az elmúlt néhány hétben, de sajnos a napok csak 24 órából állnak, meg még dolgozom is mindezek mellett, így a blogra mostanában nem jutott időm. A lelkiismeret meg csak furdal emiatt, szóval ma igyekszem bepótolni a lemaradást. Először is kezdem a kelet-magyarországi mini GBT-val. Tehát itt most csak két megye, nevezetesen Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár gasztrobloggerei jöttek össze, és közülünk is volt hiányzás, Belly sajnos munka miatt nem ért rá, de Cecile, Olzka, Betűtészta, Puszedli és én megejtettük ezt a reményeink szerint hagyományteremtő összejövetelt. Nagyon kellemes élmény volt az is, hogy mindenki sós harapnivalóval készült, így nem erősítettük azt a sztereotípiát, hogy a gasztroblogger lányok csak süteményt sütni tudnak. Olzka remek tárkonyos paradicsomos, kecske és kéksajtos, krumplis lepénykenyérkéket hozott, Puszedli pedig finom citromos sós kekszeket. Cecile sajnos otthon felejtette a bazsalikomos, mozzarellás csigákat, de azok olyan jól hangzottak amikor mesélt róluk, hogy majdnem felkerekedtünk és közösen elmentünk érte, végül pedig ígéretet kaptunk rá, hogy ezek azért majd a blogra felkerülnek. Judit megkóstoltatta velünk a fermentált fekete fokhagymát, ami kétségtelenül sajátságos élmény, bár azóta sem tudtam eldönteni, hogy ízlik-e. Remélem, a többiek nevében is írhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és már elkezdtük szervezni a következő összejövetelt.
Én a jeles alkalomra ezzel kétféle kencével és mini lepénykenyérkékkel készültem, amelyek közül most a két kence jön, a lepénykenyér receptje pedig már szerepel a blogon, csak ezúttal miniatűr változatban készült. Ezek a kencék egyébként finomak, gyorsan elkészülnek, és nem utolsó sorban egészségesek is, szóval érdemes kipróbálni, szendvicsekbe, gyors vacsorákra ideálisak.
A babot beáztatom egy éjszakára, majd másnap friss vízben puhára főzöm, leszűröm.
Az újhagymákat felkarikázom és az egész ág oregánóval együtt a teáskanálnyi olívaolajon üvegesre sütöm. Lehúzom a tűzről, az oregánót kiszedem belőle. Hozzáadom a fehérbabot, fahéjat, az aszalt paradicsomot, a többi olívaolajat, majd botmixerrel pürésítem. Lehet kicsit darabosra, rusztikusabbra is hagyni, de lehet teljesen sima krémmé mixelni is.
Ha olívaolajban eltett paradicsomot használunk, akkor pedig a krémet készíthetjük a paradicsom olajával is. Aki pedig szereti a csípős ízeket, az apróra vágott friss, vagy őrölt, szárított csilivel gazdagíthatja az ízeket.
A citrom héját finomra reszeljük, hozzáadjuk az átöblített, lecsepegtetett kaprit, a krémsajtot, az széttépkedett füstölt lazacot, majd botmixerrel pürésítjük. Sózni nem feltétlenül szükséges, a lazac és a kapri elég sós. Ezt is lehet rusztikusabbra, darabosabbra hagyni, ízlés szerint.
Variációk egy témára. A sült cékla talán még egy kicsit a telet idézi, de ez a friss ízű krém már egyáltalán nem. Az alap, a kecskesajt-dió-sült cékla, egy kevés joghurttal könnyítve, már önmagában is egy üdítő ízű és színű szendvicskrém, sőt, aki úgy gondolja, az itt meg is állhat, de a narancs és a bazsalikom annyira jól illik hozzá, és ez a trió igazából az én egyik nagy tavaszidéző téli kedvencem, szóval én nem tudtam kihagyni belőle.
Nagyon sok magvas fekete kenyérrel az igazi, legalábbis nekem, de nyers zöldségekhez mártogatósnak, vagy a vidám színe miatt gyermekétkeztetéshez is kiválóan alkalmas.
A céklát megmosom és héjával együtt sütőben megsütöm, 220°C,nagyjából 1 óra, a cékla méretétől függően. (Energiatakarékos megoldás, ha sütemény vagy kenyér sütése közben sül, és egyszerre nagyobb mennyiségben is készíthető.)
A meghámozott, nagyjából feldarabolt céklát a szétmorzsolt kecskesajttal, a száraz serpenyőben enyhén megpirított dióval, joghurttal, sóval és ízlés szerint a finomra reszelt narancshéjjal, széttépkedett bazsalikomlevéllel együtt botmixerrel pürésítem.
Jól záródó edényben, hűtőben tartva napokig eláll.
Hála egy remek sváb hentes sonkáinak és kolbászainak, mostanában megszaporodtak nálunk a hideg vacsorák. De hogy legyen bennük valami házi is, sütök hozzá péksüteményt és készítek mellé különféle kencéket. Ezek közül pedig jelenleg ez a két favorit. A parmezános, mákos kelt tésztát többnyire kifli vagy zsemle formájában sütöttem eddig, hiszen voltaképpen ez egy nagyon finom tejes péksütemény tészta, szóval lehet belőlük azt is készíteni, meg ilyen, kis túlzással a grissinire hajazó formákat is, amit egyéb szülői felügyelet hiányában egy rettenetesen segítőkész, ismét itthon lábadozó kétéves mellett talán kicsit könnyebb kivitelezni, mert így még ő is besegíthet(?) a formázásba, és legalább ezzel leköti magát (egy ideig). Aztán van mellé ez az aszalt paradicsomos kapris kence, ami szintén egy aktuális nagy kedvenc, és szendvicsekre, hideg vacsorákhoz éppoly jó, mint ezek mellé a kelt rudak mellé. Most pedig ez a kettő együtt készült, és remek párost alkonak, akár borkorcsolyának, vagy akár egy könnyű vacsorának is tökéletesen beillenek (némi füstölt sonkával kiegészítve).
A kelt rudakat én kicsit puhábbra sütöttem, inkább amolyan vékony kifliszerűségnek, de a receptben feltüntetem a grissini állag eléréshez szükséges időt és hőfokot is, ha valaki inkább ahhoz hasonlónak szeretné.
Az élesztőt feloldom a tejben, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, amíg sima felszínű, a kéztől szépen elváló, rugalmas tésztát kapok. A kelesztőtálat letakarom, majd félreteszem, amíg a duplájára kel.
Átgyúrom, majd centi vastag rudakat sodrok belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszek. Ebből a mennyiségből két nagyobb tepsire való rúd lesz.
15 perc pihentetés után előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 10 percig sütöm, amíg aranyszínű nem lesz, majd rácson hűtöm ki.
A ropogósabb grissini állagú rudakhoz fél centi vastagra sodorjuk a tésztát, majd 180°C fokon 20-25 perc sütés szükséges.
A szardellát villával szétnyomkodjuk, majd a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítjük.