Fahéjas rumos szilvakrémleves tejfölhabbal

Hát mi lett a szilvából sütő nélkül? Leves.

Kézenfekvő. Meg finom. Rum, szilva, fahéj együtt, biztonsági játék. Bár kétségtelenül a legnagyobb élményt (mármint nekem, mert én akkorra már degeszre ettem magam a levessel) a tejfölhab jelentette. Na azt csak úgy magában is tudnám enni naphosszat. Ha nincs habszifon, semmi pánik, mert jó ez csak simán kikeverve és a leves tetejére kanalazva is. De azért habnak az igazi. Bár a képen ez nem látszik, mert nagyon okosan a még meleg levesre nyomtam a habot a fényképezés során, de az a szifonból kifújva is szépen tart, akár a tejszín, és nemcsak finom, de rendkívül dekoratív is a hatalmas fehér pamacs a mélybordó leves tetején. Egyszerűen gyönyörű. Már csak a látvány miatt is megéri. (és ígérem igyekszem mihamarabb produkálni egy megfelelően szemléletes, habos-babos csodaszép képet is a levesről)

Ápdételés megtörtént, most már szépen látszik a hab is. Plusz egy kép alulra csak a gyönyörű bordó levesről.

• 4-6 főre
• a leveshez:
• 1 kg szilva
• 7,5 dl víz
• 1 rúd fahéj (vagy 1 púpos tk őrölt)
• 2 dl sötét rum
• 5 dkg cukor
• 1 púpos ek étkezési keményítő ( 15 gr)
• a habhoz (ez 6-8 adag leveshez elegendő mennyiség):
• 2 dl tejföl
• 10 dkg mascarpone
• 3 ek cukor

A szilvát kimagozom és felteszem főni fél liter vízzel. Fedő alatt a forrástól számított 6-8 perc után már meg is fő a szilva. Ezután félreteszem hűlni.

Közben a rumot az 5 dkg cukorral sűrű sziruppá főzöm,  így a folyadék nagy része (és az alkohol teljes egésze) elpárolog a főzés során, nagyjából fél decinyi marad belőle. A sziruphoz adom a maradék vizet és az étkezési keményítőt, habverővel csomómentesre keverem, majd felfőzöm és besűrítem folyamatos kevergetés közben. Ezt hozzáöntöm a szilvához majd az egészet botmixerrel pürésítem (ha egész fahéjjal készült, azt előtte halásszuk ki  a szilva közül). A leves kész, még lehet bele tenni ízlés szerint cukrot, de azzal számoljunk, hogy a hab is édes lesz a tetején.

A tejfölt alaposan kikeverem a 3 evőkanálnyi cukorral és a mascarponeval, habszifonba öntöm és egy patronnal felhabosítom, majd behűtöm.

A kihűlt levest habbal a tetején tálalom.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, leves, mascarpone, szilva, tejföl

Hideg sárgadinnye krémleves kókusztejjel

Lehet rettegni, amit az ötfűszer keverékről mondtam, azt komolyan gondoltam! Nem túlzás azt állítani, hogy mostanában majdnem mindenbe az kerül. (de egyébként meg baromi finom, szóval ezt most úgy értékelem, hogy nem is olyan nagyon gáz)(ugye?)

Szóval ez egy hidegen készülő gyümölcsleves, mely műfaj nagyon népszerű lett nálam mostanában, főleg azért, mert gyorsan készül el, és a miniatűr kicsit fél a turmixgép hangjától, így addig amíg jár a gép, viszonylagos biztonságban vagyok tőle a konyhában. (igen, nálunk ez újabban így megy. Ponty igazi kis haramia lett, és csatakiáltva beleeszik/rág/moncsikol minden élelmiszernek tűnő tárgyba (félreértés ne essék: MEG nem eszi, csak BELE), még az sem ritka, hogy a reggelimet is az ő járókájában fogyasztom el, mivel oda ő még nem tud utánam jönni, de nekem meg nincs szívem őt oda bezárni, hiába, nehéz ez a liberális nevelés. Nekem is, meg a gyereknek is.)

Kicsit elkalandoztam, szóval ez egy édeskés leves, krémes, finom, és mondjuk én nem szeretem, mert a sárgadinnyével, vagy csak a szagával is a világból is ki lehetne üldözni, de a gyümölcs rajongói (=Férj) szerint meg isteni finom. Én meg hiszek neki.

• 4 adag
• 1 közepes sárgadinnye (1,5 kg)
• 2 dl kókusztej
• 2 tk ötfűszer keverék
• 1 ek vaj
• 1 lime leve

Az vajon kissé megsütöm a fűszerkeveréket, néhány másodpercig hevítem csak, amíg illatozni nem kezd.

A sárgadinnye húsát kivájom, turmixgépbe teszem a többi hozzávalóval együtt, pürésítem, ennyi.

Lehet a héjában is tálalni, az úgy egy kicsit nyaralósabb hangulatú, csak könnyen kiborul, és akkor nincs leves.

Címkék: fél óra, gyors&könnyű, kókusztej, leves, sárgadinnye

Kapribogyós borjúnyársak

Nyár  van, ilyenkor nem ritkaság, hogy karalábéfőzelék készül nálunk. Én ezt a receptet nagyon szeretem, így nem nagyon akarnék variálni rajta, szóval úgy készült, ahogy eddig is, most petrezselyemmel kapor helyett, tekintettel a borjúra. Mert nekem a karalábé érthetetlen okból kifolyólag a borjút kívánja maga mellé leginkább, így most is azt készítettem. De nem egyszerű sültet, hiszen a gyermekétkeztetési project még mindig tart, sőt, most már tombol (bár kezdünk rájönni, hogy a gyermek akkor eszik, ha ezzel a.) minket beégethet mások előtt, tudniillik idegenek társaságában újabban (két napja) csak úgy habzsol, miután mi előadtuk, hogy köszönjük szépen, de a mi gyermekünk nem eszik egyáltalán b.) nem ADJÁK neki az ételt, hanem ő úgy LOPJA. Na tessék, igazi kis magyar legény, pedig isten bizony nem így neveltük). Szóval nekem ma bevillant a kotlett, de nem az igazi, bordanyeles kis sült borjúfalat, hanem ahogy én azt annak idején, 14 éves koromban elképzeltem Zola Rougon-Macquart regényciklusának olvasgatása közben, ahol úgy rémlik minden egyes részben borjúkotlettet ettek, meg egyáltalán, szinte minden részben folyamatosan ettek csupa elképzelhetetlen finomságot véget nem érő vacsorákon (hisz franciák), különös tekintettel a Nanára, ahol a lépten-nyomon felbukkanó cukrozott mandula, Nana kedvence olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy a hirtelen támadt függőségemet aztán még évekig nem tudtam orvosolni. De a kotlett. Én akkor még nem tudtam főzni, és fogalmam sem volt, hogy ez vajon mi lehet, én olyan hosszúkás, duci fasírtféleségnek gondoltam. Természetesen erről a fajta ételről lesz itt most szó.

Az egyszerűbb kezelhetőség miatt bambusznyársra tapasztva, amolyan kebab formában, az ízesítése pedig a borjúhoz klasszikusan passzoló zsálya-citrom-kapri trió egy kis fokhagymával kiegészítve, hisz még mindig kisdedre való tekintettel a natúr ízek nálunk mostanában szóba sem jöhetnek a húsoknál. Itt egy megjegyzés: a kapribogyót nem találtam egyik hozzátáplálási táblázatban sem, de én az aprómagvas gyümölcsökkel tettem egy kategóriába, így én másfél éves kor fölött adhatónak tippelem. Ezért ennél kisebb babáknak a kaprival és borssal való bekeverés előtt vegyük ki a húsos masszából a megfelelő adagot és abból készítsünk kapri mentes nyársakat.

Természetesen ez is nagyon finom, és a kölök imádta. Bár itthon nem evett belőle egyáltalán, de amikor az apjától kellett ellopni az ügyeleti vacsoráját Ibrányban, akkor bevágott két nyársat (szigorúan az asztal mellett pipiskedve, mintegy észrevétlenül) és egy egész tányér főzeléket is, karalábéstól (amit egyébként eddig soha nem tudott még vele megetetni senki, még a bűvös erejű nagymama sem).

• 3-4 adag( 10 nyárs)
• 1 kg borjúcomb
• 1 fej salotta vagy piknikhagyma (kicsi, édes vöröshagyma, úgy 4-5 dkg)
• 5 dkg vaj
• 5 gerezd fokhagyma
• 5 ek kapribogyó
• 2 citrom nagyon finomra reszelt héja
• 5 zsályalevél vagy 1 ek szárított zsálya
• 1 ek fehérbors

A húst megtisztítom, gondosan levágom róla a hártyákat, lemezeket, inakat. Késsel finomra vágom, vagy húsdarálóval/késes robotgéppel finomra aprítom.

A hagymát nagyon finomra aprítom, a fokhagymát és a zsályát szintén (ha szárított a zsálya, akkor mozsárban porrá őrölöm), a kapribogyót lecsepegtetem, átöblítem, leszárítom, majd késsel durvára vágom. A fehérborsot mozsárban porrá őrölöm.

A húst összegyúrom a fűszerekkel, hagymával és a puha (vagy olvasztott) vajjal, majd bambusznyársak köré tapasztom egyenletesen, úgy hogy nagyjából 2 centi vastag rudakat kapjak.

Felhevített grillserpenyőben zsiradék nélkül mindkét oldalukon 3-3 percig sütöm a nyársakat, vagy amíg a hús teljesen ki nem világosodik.

Karalábéfőzelék mellé tálalom.

Megjegyzés: Ha a borjú nem igazán borjú, hanem közelít a növendékmarhához, akkor érdemes a húst felhasználás előtt néhány napig a hűtőben pihentetni, hogy puhább legyen. Rácsra téve, lazán zsírpapírba csomagolva, jól szellőző helyre. Alá kell azért egy tál, ha netán csöpögne a húslé belőle. Ha nagyon nedves, véres lenne a papír, azt időnként cseréljük le, de más teendő nincs vele. Enélkül az eljárás nélkül is élvezhető a hús még növendékmarhából is, de a pihentetéssel puhább, omlósabb lesz.

Címkék: babának, borjú, fél óra

Túrós áfonyafagyi étcsokival

Mit is csinálhatnék, amíg a gyerek alszik az utolsó tálca hiperszuperakciós áfonyámból?

Fagyit!

Főként azért ebben az időpontban, mert szolidárisak vagyunk kisdeddel, így előtte nem eszünk édességet egy ideig, legalábbis amíg ő egyszerű szénhidrát elvonón van.

A fagyi egyébként megint az az 5 perc munkával elkészülő fajta, mert az igaz, hogy tegnap kinéztem magamnak Niki áfonyagyűjteményéből ezt a fantasztikus cheesecake fagyi receptet, de miután ma beszereztük hozzá miniatűrrel a hozzávalókat, győzött a türelmetlenség, és nem győztem kivárni a az alap elkészítéséhez és kihűtéséhez szükséges időt.(de majd legközelebb!) Addig pedig lett belőle ez, ami eszméletlen finom, csak azonnal meg kell enni, mert a fagyasztást-tárolást kevésbé jól viseli, mint a főzött társai. Bár az azonnali elfogyasztás nálunk igazából egyáltalán nem szokott problémát okozni.

Mit is írhatnék még róla ha az már elhangzott hogy eszméletlen finom? Semmit. Recept.

• ~750 ml fagyasztandó massza
• 400 gr natúr joghurt (3,5%)
• 100 gr tejszín
• 125 gr sovány túró
• 125 gr áfonya (egy kis tálca)
• 25 gr étcsoki (minimum 60% kakaótartalom)
• 20-40 gr cukor, ízlés szerint
• Créme de Cassis, reszelt étcsoki a tetejére

A joghurtot, tejszínt, túrót a cukorral csomómentesre keverem, lehetőleg habverővel, hozzáadom a megmosott, villával enyhén összetört áfonyát és a finomra reszelt csokit.

Még egy kavarás, és fagyigépben kifagyasztom.

Tálalásnál mehet rá még több reszelt csoki és esetleg egy kis Créme de Cassis a felnőtteknek.

Megjegyzés: Ez a massza kiválóan alkalmas arra is, hogy jégkrémtartóban kifagyasztva pálcikás hűsítő legyen belőle.

Címkék: áfonya, édes, étcsoki, fagyi, fél óra, gyors&könnyű, joghurt, túró

Kecskesajtos, zsenge zöldborsós orecchiette tészta kis citrommal, 15 perc alatt

Nyár van, visszavonhatatlanul.

Igaz, hogy alig néhány nap alatt érkezett meg hozzánk mind a 36°C fokával, perzselő sugaraival, és ahol még egy héttel ezelőtt állt a víz, ott most szárazon pereg a homok. A békák öngyilkosok lesznek (nem vicc, az egyik felnyársalta magát a szögesdrótra),a  csigák petyhüdten lógnak a virágcserepeken, és olyan szánalmasak, hogy már nincs is szívem kilakoltatni őket a kertünkből.

Ponty bágyadtan pislog egész nap egy szál pelusban, és már a meztelenkedés sem dobja fel, nincs kedve homokozni, focizni a kertben, mert meleg van, és pára, iszonyatos pára, szinte megfojtja az embert. Engem is, nemhogy egy 17 hónapost. Persze ragad a naptejtől, és ez sem tetszik neki, nem az a piperkőc fajta akit csak úgy kenegetni lehet, minden reggel külön küzdelem, amíg egyenletesen bevonom faktorokkal a kicsi testét. Hát ez van most az öltöztetés helyett.

De a legyek jól vannak, köszönik szépen, a nagy vízben szépen kikeltek a lárvák, és aztán pont időben jött a meleg, felszárította a pocsolyákat, hogy ily módon biztosítsa nekik az optimális életkörülményeket. Ennek köszönhetően hemzsegnek kint és persze bejutnak a lakásba is, és hiába lóg a plafon minden négyzetméteréről légycsapda, éjszakára mindig marad egy, amelyik azzal szórakozik, hogy a hajunkba fúrja magát, ezzel percenként felébresztve a kiszemelt áldozatát. Azt meg már nem is említem, hogy miattuk Férj mostanában naponta előadja a légycsapós jelenetet a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmből…

Ha valaki mostanra arra a következtetésre jutott, hogy a nyár talán nem az én kedvenc évszakom, annak igaza van, nem szeretem, nagyon nem. Három hónap az évben, amit túl kell élni valahogy, és a meleg első percétől csak arra tudok gondolni, hogy mikor jön már az ősz. A június talán a legrosszabb, minden évben sokkol a hirtelen beköszöntő nyári időjárás, az égető nap, a forróság, a szárazság, a mozdulatlan és bágyasztó levegő. Aztán júliusra már kicsit megszokom, az augusztusi nyárutó pedig egészen magával ragad a hervadó szépségével.

Hát röviden(?) ennyi, ez a magyarázat, hogy miért fognak most megszaporodni a sütemények, a néhány perc alatt összedobható önvigasztaló finomságok a blogon, mert mint minden rendes nő, én is gyógyítom a lelkem, és egyáltalán nem meglepő módon én ezt ételekkel teszem.

Az elmúlt napok nagy kedvence, egy könnyű és nagyon finom tészta, ami 15 perc alatt készül el. (kis csalás a dologban: kifejtett borsót hozott Férj a piacról hozzá, olyan Nigellásan leegyszerűsítve a dolgokat) Az orecchiette csak a ráadás hozzá, nem kötelező, lehet helyette más durumlisztből készült apróbb tésztát is használni, de szerencsére én most szereztem belőle egy nagyobb mennyiséget a debreceni Corából.

• 2 adag
• 25 dkg zsenge zöldborsó (tisztítva)
• 8 dkg friss típusú lágy kecskesajt
• 2 nagyobb gerezd fokhagyma
• 1/2 citrom reszelt héja
• 2 ek citromlé
• 2 dkg vaj
• 20 dkg orecchiette ( vagy más apróbb tészta)
• 10 nagyobb levél menta

A tésztát kifőzöm a zacskón lévő utasítások szerint.

Közben serpenyőben felhevítem a vajat és néhány másodpercig sütöm rajta a finomra aprított (vagy reszelt) fokhagymát, majd hozzáadom a zöldborsót. A zsenge zöldborsó 1-2 perc alatt megpuhul, ennél több idő nem kell neki. (viszont a magasabb keményítőtartalmú, idősebb zöldborsót jóval tovább kell párolni, és ilyenkor célszerű fedő alatt puhítani)

A borsóra reszelem a citrom héját, hozzácsavarok úgy 2 evőkanálnyi citromlevet, majd rámorzsolom a kecskesajtot. Kis láng fölött gyakran kavargatva felolvasztom a sajtot.

A közben kifőtt tészta főzővizéből bő fél decit a sajtos zöldborsóhoz merek, majd leszűröm a tésztát és összeforgatom a borsóval.

Végül a finomra metélt mentát is hozzáadom, összeforgatom vele, majd tálalom.

Címkék: babának, fél óra, gyors&könnyű, sajt, tészta, zöldborsó

Sóskakrémleves kicsiknek és nagyoknak

Hát lehet, hogy ez nálam már olyan misszióféle, amit a sóskával művelek. De szeretem. Az pedig nagy fájdalmam, hogy szinte mindenki a környezetemben rávágja, hogy fúúúj…/ a nagymama arcába köpködi, miközben kanállal tuszkolják a szájába.

De nem kell aggódni, remekül haladok, már van egészen sok étel a sós sóskaszószon kívül (amit megjegyzem, én sem szeretek), amivel tetemes mennyiségű sóskát tudok juttatni a családom szervezetébe. Mert a sóska egyébként egészséges, tele van vassal (ami alig szívódik fel), C vitaminnal (ami a főzés során lebomlik), és oxálsavval (ami vesekövet okoz). De most komoly(abb)an, van benne sok ásványi anyag, kalcium, foszfor, és kisebb mértékben, de a vas is felszívódik belőle, továbbá nyákoldó és vizelethajtó hatást is tulajdonítanak neki. Nyersen fogyasztva, akár salátának pedig a magas a C vitamin tartalma is megmarad.Továbbá finom.

A krémleves a nagyi (leánykoribb nevén az anyukám) édes sóskaszósz receptje nyomán készült, ami Pontynak túl sóskás volt, ezért a fentebb említett művelethez folyamodott etetés közben, de megfelelő hígításban illetve feljavítással úgy tűnik, nincs kifogása a sóska ellen sem. Az is igaz, hogy megfelelő mennyiségű ricottával elkeverve szinte bármit meg lehet vele etetni. Ebből következik, hogy a baba változat egy ricottával igen gazdagon tuningolt leves. A felnőtt változatból viszont a ricotta akár el is hagyható (én el is hagytam), mert a tojássárgájás-tejfölös sűrítéstől eleve egy nagyon gazdagon krémes, sűrű, eszméletlenül finom levest kapunk. Ebbe még reszelt citromhéj és rózsavíz kerül a vanília mellé, ami a levesnek egészen elegáns ízeket kölcsönöz. A rózsavíztől nem kell megrémülni, csak kevés kell belőle, és nagyon finom, illatos, gyümölcsös lesz tőle a sóska. (ez egyébként nemcsak itt igaz, a meggy, a cseresznye, a rebarbara, a málna is nagyon jól viseli, ha néhány csepp rózsavíz kerül melléjük, én szinte mindig használom, ha ezekből a gyümölcsökből szorbeteket, krémeket készítek)

Még néhány szó, és ígérem abbahagyom.

Vadsóska. Igen, persze, ebből finomabb. Tényleg Ráadásul minden Tiszához közelebb eső település piacán lehet kapni belőle. De nő az erdőben is, nemcsak a töltéseken. Nálunk is van a kert végében. De ez a leves mégis a kerteben lévő, szelíd változatból készült, hisz azt is csak el kell használni valamire. És így is finom.

Anyu sóskaszósza. Nemcsak a gyerekkori emlékeim miatt, hanem mert tényleg nagyon finom, és hátha mást is érdekel: kevés vajon megdinsztel 2 púpos mélytányérnyi sóskát, állandó kavargatás mellett, majd miután teljesen szétestek a levelek, botmixerrel simára pürésíti. Visszateszi a tűzre, és 2 deci tejfölt vagy tejszínt önt hozzá, hangulattól függően. Anyu szerint a tejszínt/tejfölt előtte el lehet kevés étkezési keményítővel is keverni, de igazából nem szükséges. Sűrűre főzi, édesíti cukorral, felengedi annyi tejjel, hogy megfelelő állagú szósz legyen (szintén hangulattól függően, hol sűrűbbre, hol hígabbra hagyja), és kész. Hidegen a legfinomabb.

De akkor most a leves.

• 4 adag
• 50 dkg sóska
• 1 kis pohár (175 gr) tejföl
• 4 tojás sárgája
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 4 ek fruktóz/nádcukor + amennyi még szükséges, ízlés szerint
• kicsiknek:
• 25 dkg ricotta (krémes, lágy, apró szemcsés)
• nagyoknak:
• 1 ek rózsavíz és 1/2 citrom reszelt héja

A sóskát megmosom, leszárítom, erre a célra a salátacentrifuga tökéletesen megfelel. Fél liternyi vízzel és a vaníliás cukorral felteszem főni, és néhány percig forralom, amíg a levelek megfőnek a vízben. Botmixerrel pürésítem, majd megy vissza a tűzre.

Közben a tojások sárgáját a tejföllel habverővel simára keverem, ha a leves felforrt, a tojások sárgájához merek két evőkanálnyit belőle, habverővel való állandó kevergetés mellett, azaz hőkiegyenlítést végzek. Ezután a leves alatt mérsékelem a lángot, és állandó keverés mellett a tojásos keveréket belecsorgatom. Addig főzöm kis láng felett, állandóan kevergetve, amíg besűrűsödik.

Ha már sűrű, lehúzom a tűzről és belekeverem a ricottát. Célszerű ezt is habverővel csinálni, hogy teljesen sima, csomómentes legyen. Végül tetszés szerinti mennyiségű cukorral ízesítem. (nekem 5 ek kellett hozzá)

A felnőtt változathoz a ricotta mennyisége csökkenthető vagy akár el is hagyható, és a főzés végén megy bele a finomra reszelt citromhéj a rózsavízzel.

Langyosan is jó, de hidegen a legfinomabb.

A felnőtt-gyerek változatot meg így különbontani lehet, hogy butaság, mert az én minimanóm imádja rózsavízzel, citrommal együtt is ezt a levest. Igazából az egész variálásnak annyi a lényege csak, hogy a baba verzióba igyekeztem minél több fehérjét zsúfolni, amire nekünk, felnőtteknek már nincs annyira szükségünk. De végül is kár csűrni-csavarni, mindenhogy finom.

Még egy szó a ricottáról: a krémes, apró szemcsés jó hozzá, mint amilyen a Szarvasi műanyagdobozos, 250 gr-os változata, vagy a hasonló kiszerelésű és kinézetű, hipermarketekben kapható olasz (aminek a nevét nem tudom).

Címkék: babának, fél óra, leves, ricotta, sóska

Spárgakrémes penne

A spárga az egy olyan dolog, hogy két hete én meg voltam győződve róla, hogy az idén már nem eszem. Mert itt már nem kapni szépet. Aztán Pesten meglepve tapasztaltam, hogy bizony csak errefelé nem kapni már szép friss kötegeket, Pesten még van bőven. Ennek úgy megörültem, hogy elterveztem, hozok magammal néhány csomaggal belőle… majd a zsúfolt program miatt ez elmaradt. Aztán tegnap szembetaláltam magam itt, Nyíregyházán egy egész helyes kis köteggel. Nem mondom, hogy friss és üde volt, azt azért nem, de szép karcsúak voltak a szálak és a minősége még azon a határon belül, hogy én megvegyem. A spárgakrémet már tavaly kinéztem magamnak Mammánál és Beatbullnál is, ez a csökkent víztartalmú, de még használható spárga pedig éppen alkalmasnak tűnt a célra.

A hidegen sajtolt dióolajat persze ne tegyük két évesnél fiatalabb gyerek adagjába, de a felnőtt adagokból ne hagyjuk ki, mert ez teszi majd fel az i-re a pontot. Egyébként egy nagyon finom, gazdag szószos tésztáról van szó, amit a spárga kevésbé elkötelezett rajongóinak is csak ajánlani tudok.

• 2 (és fél) adag
• 1 köteg zöld spárga (400 gr)
• 1 fél csirkemellfilé, csont és bőr nélkül (~15-17 dkg)
• 1 salotta (vagy más enyhébb ízű hagyma, úgy 4 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 citrom reszelt héja és felének a leve
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• 5 dkg mascarpone
• 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
• 25 dkg penne (vagy más száraztészta)
• 2-3 ek hidegen sajtolt dióolaj

A csirkemellet nagyon kicsi, fél centis kockákra vágom. A salottát, fokhagymát hámozás után nagyon apróra vagdosom. A spárgát elpattintom, a felső részét használom csak fel (az alsó részéből lehet főzni krémlevest vagy spárgalét). A csúcsait levágom, a többit nagyobb darabokra aprítom.

A csirkemellet az olívaolaj és vaj keverékében nagy lángon sütni kezdem, ha kifehéredett sózom, hozzáadom a spárgák csúcsi részét is, azzal sütöm még 2-3 percet, amíg a spárga élénkzöld, a csirke pedig aranyszínű nem lesz. Szűrőlapáttal kiszedem a serpenyőből, félreteszem.

A visszamaradt zsiradékban üvegesre sütöm a salottát, majd hozzáadom a fokhagymát és a spárgát is. Felöntöm 2 deci vízzel, hozzáreszelem a citrom héját, belefacsarom a fél citrom levét, majd puhára főzöm a spárgát. Ha ez megvan, hozzáadom a mascarponet, a kéksajtot, majd botmixerrel pürésítem az egészet. Visszaszedem bele a csirkét és a spárga csúcsait, összeforralom (ha túl híg maradt volna a mártás, akkor még sűrítem egy kis főzéssel), majd hozzáforgatom az időközben kifőzött tésztát.

Tálalásnál meglocsolom hidegen sajtolt dióolajjal.

Címkék: babának, csirke, fél óra, gyors&könnyű, mascarpone, sajt, spárga, tészta

Halpogácsák lazacból gyömbérrel, fokhagymával, korianderrel

A recept legnagyobb előnye pedig az, legalábbis számomra, hogy mirelit halból készül. Nem kell hozzá persze feltétlenül vadlazac, de most az volt a Metroban valamilyen hiperszuper bevezető akciós áron, 1500 Ft/kg-ért, amit persze nem bírtam nem megvenni, aztán itthon jöttem rá, hogy szeletben sütni nem az igazi. De akármilyen fehér húsú, akár jellegtelenebb ízű tengeri vagy édesvízi hal, mondjuk pangasius is megteszi hozzá. Bár ha úgy vesszük, igen kiadós, szóval ehhez a lazac nem pazarlás, hanem egy gazdaságos módja lehet a felhasználásának.

Egyébként régen elég gyakran sütöttem ilyesmit, a felejthetetlen Gordon Ramsay halpogácsák után szabadon, mert akkor még friss hal alig akadt, viszont rendszeresen kaptam nagyobb szállítmányokat mirelit filékből (ajándék lónak meg, ugye…)

Szóval ideális volt az ilyen jellegű készletek felhasználásra, a variációk száma meg végtelen, mert rengeteg módon fűszerezhető. Igazából ez egy fasírt. Csak halból.

Köretnek nálunk csak zöldsaláta volt hozzá, tépősalátából és zsenge céklalevélkékből, kevés olívaolajjal és citromlével összeforgatva, mert így ünnepeltük, hogy Férjnek majdnem egy éve először normális tartományban volt a koleszterinszintje. (nem a diétától persze, hanem egy elég erős gyógyszertől, de sebaj. Most már csak azt kellene kitalálni, hogy mivel őrizzük meg épségben a máját, ami majd a gyógyszertől szépen lassan tönkremegy…)

• 15 pogácsa (3-4 m adag)
• 50 dkg lazacfilé
• 1 tojás
• 5 dkg zsemlemorzsa
• 2 ek olívaolaj
• 3 gerezd fokhagyma
• 4 cm gyömbérgyökér
• 1 csokor korianderzöld
• só
• szezámolaj vagy napraforgóolaj a sütéshez

A lazacot kiolvasztom, átöblítem, alaposan lecsöpögtetem. Késes robotgépbe teszem a tojással, zsemlemorzsával, finomra reszelt fokhagymával, finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levével, durván felaprított korianderrel, olajjal és némi sóval együtt, majd összedolgoztatom a géppel.

Teflon serpenyőben kevés olajat hevítek a sütéshez.

A formázásnál egy 5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóba egyengetem a masszát úgy másfél centis vastagságban, adagonként, aztán kiborítom belőle és a forró serpenyőbe teszem. Ahogy formázom, úgy sütöm folyamatosan, és igyekszem egymás után sorban pakolgatni be az adagokat a serpenyő oldalához, hogy tudjam, hol kezdődött a sütés.

Mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm a korongokat mérsékelt lángon, úgy 5-5 perc alatt.

Címkék: babának, fél óra, gyors&könnyű, hal

Zöldborsó krémleves petrezselyemmel

Most valahogy nem nagyon jön az ihlet az írásra, köszönhetően a 18°C foknak, ami a lakásban tombol, ugyanis a miniatűr ellopta a légkondi távirányítóját, bekapcsolta, majd elrejtette, ki tudja hova. Ha nem hozza elő miután felébredt, kénytelen leszek felmászni a plafonra és manuálisan kikapcsolni.

Addig meg sütök egy pavlovát, a sütő legalább melegít.

Egyébként a leves nagyon finom, könnyed, nyárias, frissítő ízű, már ha valaki ilyenre vágyik, és nem fagyoskodik éppen…

• 4 adag
• 50 dkg zsenge zöldborsó (kifejtve mérve)
• 15 dkg újkrumpli
• 4 gerezd fokhagyma
• 5 dl alaplé (vagy leszűrt csirkehúsleves)
• 1 nagy csokor petrezselyemzöld
• 5 dkg mascarpone
• 1 citrom héja finomra reszelve és a felének a leve
• friss típusú kecskesajt a tálaláshoz

A zöldborsót felteszem főni az alaplével és még 5 dl vízzel, hozzáadom a négyfelé vágott megtisztított fokhagymagerezdeket, a meghámozott, nagyobb kockákra vágott krumplit, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.

Hozzáadom a száráról lecsipkedett petrezselyemzöldet, a citrom héját, levét, a mascarponet, és botmixerrel pürésítem. Sózom ízlés szerint.

Tálalásnál tányérokba szedem, és kecskesajtot morzsolok a forró levesbe. De lehet hozzá adni reszelt parmezánt vagy pecorinot is, sőt a levesbetét el is hagyható, én a sajtot csak a kisded forszírozott fehérjebevitele miatt tettem bele.

Címkék: babának, fél óra, leves, mascarpone, újkrumpli, zöldborsó

Cukkinis paradicsomos tészta citrommal, korianderrel

A történet lényege ismét az, hogy fel kell használnom az ipari mennyiségű korianderzöldet, ami a kertben terem. Lehetőleg frissen, fagyasztani ezt pont nem szeretném, mert nekem az olyan kiábrándító, amikor elveszítik a levelek a csipkéiket, bodraikat, na meg zömmel az illatukat is.

A másik apropó az a doboznyi bio koktélparadicsom, amit a miniatűrnek vettem, mert mostanában állandóan megpróbálja kibűvölni a szánkból a gyorsérlelt fóliás változatot, és önfeledt örömmel tömi a szájába azt az egy-egy meghámozott kockát, amit kiutalunk neki jó magaviselet fejében. Na, a bio az meg nem kell neki. Pedig próbáltuk mindenhogy felkelteni az érdeklődését, de hiába, ez már nem tiltott gyümölcs…

És akkor végül lett ez a tészta, ami gyors is, finom is, és még a babák is szeretik.

• 2+1/2 adag
• 25 dkg koktélparadicsom
• 1 közepes cukkini (~ 25 dkg)
• 1 csokor korianderzöld
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 citrom finomra reszelt héja és a felének a leve
• 1 ek juharszirup
• 3 cm gyömbér
• 3 ek olívaolaj
• 25 dkg spagetti
• pirított szezámmag a tetejére

A cukkinit meghámozom, 1×3 centis hasábokra vágom. A paradicsomot egészben hagyom, a fokhagymát finomra aprítom.

A tésztát odateszem főni, ez nagyjából annyi idő alatt készül el, mint a ragu.

Az olívaolajon lehetőleg teflon serpenyőben megsütöm a cukkinit, ennek 2-3 perc elég, ha zsenge. Hozzáadom a fokhagymát, majd a paradicsomot is, ezekkel még 2-3 percig sütöm, aztán sózom, és hozzáadom a reszelt citromhéjat, a citrom levét, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, a juharszirupot, összeforralom, majd hozzákeverem a finomra aprított korianderzöldet is.

A leszűrt tésztát még forrón a raguhoz szedem, alaposan összeforgatom, majd tálalom.

A tányérokba szedett tésztára pirított szezámmagot szórok, a baba adag kivételével.

Címkék: babának, cukkini, fél óra, gyors&könnyű, paradicsom, tészta