Az egész a borsmenta olajjal kezdődött. Elhatároztam, hogy az After Eight házi verzióját le fogom gyártani, ha törik, ha szakad. Néhány telefon után sikerült kideríteni, hogy  a patikákban árult, gyógyszertári minőségű borsmenta olaj, amit többnyire gyógyszertári készítmények illatosítására használnak, de ki is mérnek kis, barna üvegcsékbe, emberi fogyasztásra alkalmas, vagyis teljesen tiszta, lepárlással készült borsmenta olaj. Persze csak hígítás után fogyasztható, és mi mással lehetne jobban hígítani, mint csokoládéval? Végül az After Eight alakot változtatott, többször is, és lett belőle egy isteni brownies, egy hasonló kaliberű trüffel és egy pálcika végére varázsolva kavargatós forró csoki alapanyag is.

Aki pedig az étcsokit és/vagy a mentát nem szereti, vagy csak együtt nem kedveli, azoknak hoztam egy nagyon finom karamellás fehér csoki krémet is. Kekszbe töltve, kalácsra kenve, vagy csak úgy magában…

• mentás brownies
• 22×20 cm szögletes forma
• 10 dkg étcsokoládé (65%)
• 10 dkg vaj
• 7,5 dkg simaliszt
• 4 tojás
• 2 ek kakaópor (natúr, holland)
• 15 dkg nádcukor
• 1/4 tk borsmenta olaj
• 5 dkg fehér csokoládé, késsel durvára vágva

A vajat az apróra tördelt csokoládéval megolvasztjuk, majd hozzákeverjük a kakaóport és a többi hozzávalót is, ha már kissé kihűlt. Habverővel csomómentesre keverjük.

Kivajazott, kilisztezett vagy szilikonos sütőformába öntjük a tésztát, majd előmelegített sütőben 180°C fokon 25 percig sütjük.

Rácsra borítva hűtjük ki.

• mentás trüffel
• 20 dkg étcsokoládé (85%)
• 6 dkg tejszín
• 6 dkg vaj
• 7 dkg porcukor
• 1/4 tk borsmenta olaj
• kakaópor

A csokoládét széttördeljük, majd óvatosan összeolvasztjuk a  tejszínnel, vajjal, hozzákeverjük a porcukrot és menta olajat is.

Laposabb tálba öntjük és megvárjuk, amíg a massza formázhatóra dermed, ez pár óra. Maradhat a hűtőben egy egész éjszakára is, de akkor célszerű formázás előtt egy órával kivenni a hűtőből. Diónyi gombócokat szedünk a megdermedt masszából, kézzel nagyjából gömbölyűre formázzuk, gyúrjuk, majd kakaóporba hempergetjük.

Papírkapszlikba tesszük, hűtőben tároljuk.

• mentás forró csoki pálca
• 10 dkg étcsokoládé (85%)
• 5 dkg porcukor
• 1/4 tk borsmenta olaj

A csokoládét összetörjük, óvatosan, vízgőz vagy igen kis láng felett megolvasztjuk, hozzákeverjük a porcukrot, mentol olajat. Szilikonos bonbon vagy jégkocka formákba adagoljuk, mindegyikbe pálcikát állítunk.

Hűtőben kidermesztjük, majd egyenként celofánba csomagoljuk.

A fogyasztás módja: egy pohár forró tejet addig kavargatni a pálcikával, amíg a csoki felolvad.

Végül a kakukktojás, se étcsoki, se borsmenta olaj, de nagyon finom!

• sós karamellás fehér csokoládé krém
• 10 dkg fehér csokoládé
• 10 dkg cukor
• 1/2 mk só
• 2 dl sűrített tej

A cukorból kis láng felett, rázogatva világos karamellt készítünk. (ha a világos, egyáltalán nem kesernyés karamellt szeretjük, érdemes kavargatni vagy rázogatni, mert ha sötét foltok lesznek benne, akkor az már az egész karamellnek kesernyés ízt ad)

A karamellhez adjuk a sűrített tejet és a sót, addig kavargatjuk kis láng felett, amíg feloldódik benne. Ezután lehúzzuk a tűzről, és hozzáadjuk  széttördelt csokit, kavargatjuk, amíg megolvad, majd üvegekbe töltjük.

Hűtőben tároljuk.

Kicsit talán megszaporodnak a gyermekétkeztetéssel foglalkozó bejegyzések így, hogy minimanó tartósan itthon lábadozik. Ami persze rossz, hiszen azért van itthon, mert beteg, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem hiányzott már nagyon ez a fajta pörgés.

Szóval beteg gyerek mitől gyógyul a legjobban? Hát a csokitól, ez egyértelmű, legalábbis csipinél. De hogy ne a csokit egye csak magában, hanem legyen mellette egy kis egészséges(nek vélt) tartalom is, így készült egy muffin, aszalt gyümölccsel, dióval, zabpehellyel. Meg csokival, persze.

• 12 darab
• 20 dkg rétesliszt (de a fele lehet teljes kiőrlésű búzaliszt is)
• 10 dkg zabpehely
• 2 dl tejföl
• 10 dkg nádcukor
• 10 dkg vaj
• 5 dkg fehér csokoládé
• 5 dkg aszalt vörösáfonya
• 5 dkg dió
• 2 tojás
• 2 ek vaníliás cukor
• 1+1/2  tk sütőpor (5 gr)
• 1/2 tk szódabikarbóna

A tojásokat kikeverem a cukrokkal, a puha vagy olvasztott vajjal, hozzákeverem a tejfölt, majd a szódabikarbónával és sütőporral elkevert lisztet és a zabpelyhet is. Végül beleforgatom a tésztába a durvára vágott csokoládét, a nagyjából felaprított diót és az aszalt vörösáfonyát is.

Muffin kapszlikkal bélelt vagy szilikonos muffin formába adagolom  a tésztát és 180°C előmelegített sütőben (alsó-felső sütés) 30 percig sütöm. (tűpróbával ellenőrizzük a végeredményt)

Rácsra szedve hűtöm ki.

Szintén egy tavalyi kedvenc trüffel végezte szifonos hab formájában, de most egy kevés citrommal kiegészítve. Ezeknek a haboknak nagy előnye (a gyors és egyszerű összeállíthatóságon túl), hogy látványos és izgalmas színfoltjai lehetnek egy ebédnek vagy vacsorának, nem kell hozzájuk nyers tojást használni a könnyű állag eléréséhez, és mindehhez elég egy teljesen hagyományos habszifon. A variációk száma pedig végtelen, hiszen a tejszínes csokoládé alap többféle fűszerrel, citrusokkal, likőrökkel kombinálható.

• 2 dl tejszín
• 10 dkg fehér csokoládé
• 2 ek méz (virág)
• 1 ek szárított kamillavirág
• 1 citrom finomra reszelt héja
• 3 ek a citrom levéből

A tejszínt felforralom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a kamillát, a széttördelt fehér csokoládét, a mézet (én szűk két evőkanálnyit használtam hozzá, de érdemes kóstolgatni, és úgy korrigálni az édességét), a citrom finomra reszelt héját és a citromlevet, addig kevergetem, amíg a csoki felolvad, és félreteszem pihenni 15 percre.

Habszifonba szűröm teaszűrőn (vagy egyéb finom szűrőn) keresztül, egy patronnal felhabosítom, majd hűtőbe teszem legalább 4-6 órára (de még jobb, ha egy egész éjszakára). Csak akkor lesz az alakját szépen megtartó a hab ha előtte alaposan lehűl.

4-6 adagnyi lesz belőle, a tálalástól függően. Én most kisméretű ipszilon poharakba fújtam, így 4 adag lett belőle.

Én a tálaláshoz hajszálvékony ropogós mákos karamell lapokat készítettem, ehhez 2 púpos evőkanálnyi cukorból és egy kis csipet finom szemcséjű sóból világos karamellt készítettem, majd hozzáadtam egy púpos teáskanálnyi egész mákot. Miután a mák kipattogott, a karamellás masszát szilikon sütőlapra öntöttem és egy spatulával szétterítettem olyan vékonyra, amennyire csak lehetséges. Miután kihűlt, nagyobb darabokra törtem és a habot ezzel díszítettem.

Jó, igen, tudom, mostanában mindenki szebbnél szebb bonbon csodákkal árasztja el a blogokat, és ez megint már csak egy vicces csoki, de nem tudok mit tenni, én ezekkel egyszerűen szerelembe estem. Meg ha úgy nézzük, ezt még a legkétbalkezesebb kezdők is el tudják készíteni (és abba most ne menjünk bele, hogy melyik kezdő tart otthon matchat meg narancsvirágvizet). Egyébként a szín után mentem, de az íz sem lett rosszabb mint a látvány (félreértések elkerülése végett szerintem ugyanis ezek szépek), szóval nagyon finom lett mindkettő, én meg is lepődtem, mert azt hittem, hogy ilyen koncentrációban túl töménynek hatnak majd a ízesítők. De nem. Meg persze egyszerre csak egy levélkét eszünk meg, az úgy nem sok semmiből, sem sáfrányból, sem csokiból, sem matchaból. (ugye?)

Na a hosszúra nyúlt bevezető oka az, hogy a matchas után kinyalakodtam az olvasztásra használt edényt, így némileg aktív vagyok. (nagyon fontos: ha éjszaka állunk neki bonbont gyártani, mert mondjuk nem tudunk aludni, akkor ne együnk fel minden morzsányi zöld teás hulladékot, mert nem is fogunk tudni a továbbiakban sem, és az éjszaka közepén kínunkba bő lére eresztett bevezetőket írunk majd a gasztroblogunkba alvás helyett)

Egyébként ez még mindig az Aldis szilikonos pralinéforma (a GasztroShopos egyelőre még idegenben), de ismét csak azt tudom mondani, a bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartó ide is megfelel.

Az adag erősen teszt, vagyis csak mutatóba készült néhány, így első körben, de nyugodtan fel lehet szorozni a megfelelő darabszámra.

• 4 db zöld, matchaval
• 5 dkg fehér csoki
• 1 tk matcha

A csokit apróra töröm, majd hozzáadom a matchat és megolvasztom, óvatosan vízgőz/ kis láng felett. Kevergetni nem kell, mert összeugrik és túlságosan felhevíteni sem szabad, mert szintén összeugrik. Ahogy kenhető, már veszem is le a tűzről, simára keverem és a bonbonformába adagolom, egy spatulával a tetejét elsimítom, leszedem a szélekről a felesleget. A formát érdemes néhányszor az asztalhoz ütögetni, hogy eltávolítsuk a légbuborékokat.

Ha teljesen kihűlt, kiszedem a formából.

• 4 db sárga, sáfránnyal, rózsavízzel
• 5 dkg fehér csoki
• 6-8 szál sáfrány
• 1 tk narancsvirágvíz
• 1 tk rózsavíz

A narancsvirág- és rózsavizet felforralom a sáfránnyal együtt (ezt én úgy csináltam, hogy egy evőkanálba öntöttem össze és a láng felé tartottam), addig amíg kb 1 mokkáskanálnyi folyadék marad csak. Ha hosszabb szálas a sáfrány, ezeket szét lehet előtte vagdosni/tépdesni.

Az apróra tördelt csokihoz adom a sáfrányos folyadékot, majd vízgőz/ kis láng felett kavargatás nélkül megolvasztom. Ha már kenhető, lehúzom a tűzről, simára keverem, majd a formákba adagolom. Ez nem lesz olyan sima, mint a matchas, a vizes komponens miatt kicsit túróssá válik, de dermedés után ez is szép lesz. Itt is ügyelni kell a túlmelegítés elkerülésére, még ha nehezebb is észrevenni az eltérő állag miatt. Mivel ez nem annyira folyós lesz, inkább kenőcsös, ezért az adagolásnál kiskanállal alaposan belenyomkodom a formákba a csokit, a széleket, tetejét padig a végén spatulával kiigazítom.

Kihűtöm majd kiszedem a formából.

Néhány hasznos info a recepthez:

-szilikonos bonbonformát használtam, de elvileg a bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartóval is működik

-csoki: fehér 20 dkg-os Choceur, ét: 70% Moser Roth, mindkettő az Aldiból. Általában édességekhez ezt használom, nekem nagyon bevált

-olvasztáshoz vastag aljú öntvény teflon edényt használok és a lehető legkisebb lángot, de a vízfürdő is jó.

- az Aldis bonbonformákat használtam, erre vonatkoznak a mennyiségek.

- szilikonos bonbonforma rendelhető a GasztroShoptól, illetve megvásárolható a Butlersben.

• 8 db
• 7,5 dkg étcsoki (70%)
• 2 ek cukor
• 2 ek tejszín
• kis csipet só
• 1,5 tk szezámmag

A széttördelt csokit megolvasztom vízfürdő felett vagy nagyon kis lángon, vastag aljú teflon edényben, épp csak addig melegítem, amíg folyós nem lesz, ezt követően szilikonos ecsettel kikenem a bonbonformákat (a bonbonformákat érdemes lehűteni kenés előtt, akkor hamarabb rádermed a csoki, szebben lehet kenni). Hűtő, 15 perc, amíg megszilárdul. Ha vékony rétegben sikerült csak a kenés, vagy nem lett egyenletes, még egy rétegben fel lehet vinni a csokit vagy korrigálni a hibákat. (én két rétegben kentem) Ezután ismét 15 perc hűtő (a visszaszilárduló csokit minden alkalommal óvatosan, kíméletesen kell újramelegíteni, de vízfürdő felett is lehet melegen tartani, ilyenkor ügyeljünk arra, hogy 32°C körül legyen a hőmérséklet, és ennél ne magasabban)

A cukorból karamellt készítek, a nagyon kis csipet sóval együtt, majd hozzáadom a tejszínt és két evőkanálnyi vizet, feloldom vele a karamellt majd sűrűre főzöm, pohárba csorgatom és kihűtöm.

A szezámmagot száraz serpenyőben enyhén megpirítom.

A krémmel betöltöm a bonbonokat (ne érjen fel a krém a peremig teljesen), majd megszórom kevés szezámmaggal.

Végül minden bonbont kevés olvasztott csokival lezárok, a felesleget spatulával lehúzom és a hűtőben 2-3 órán át dermesztem kipattintás előtt.

• 8 db
• 7,5 dkg fehér csoki
• 1 ek kókuszreszelék
• 5 ek kókusztej
• 1 ek cukor
• 1 mk rózsavíz

A kókusztejből, kókuszreszelékből, cukorból és rózsavízből sűrű krémet főzök, majd kihűtöm. (több krém lesz egy kicsivel, mint amennyi a bonbonba kell)

A csokival, bonbonformával, betöltéssel hasonlóan járok el, mint fent, de a fehér csokira sokkal jobban kell ügyelni az olvasztásnál, mert nagyon hamar összeugrik, ha túlmelegítjük. Olvasztásnál ne kevergessük, és ahogy kenhetővé válik (még akkor is, ha vannak benne fel nem olvadt darabok) azonnal húzzuk le a tűzről/vízfürdőről.

Milyen nagyon egyszerű, és a gyerekek mégis mennyire tudnak örülni neki. (ez le van tesztelve, nem állítok valótlanságot.)

Nagyon egyszerűen elkészülnek, nagyon szép és finom ajándékok, és még kézügyességet sem igénylenek igazából. Kell hozzá persze szilikonos forma, ez lehet pralinéhez való, amit például a Gasztroshoptól is meg lehet rendelni, de lehet egy bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartó is. Nekem ezek az Aldiból származó pralinékészítő formával készültek, mert a gyerek a dínókat szereti (ebben azért nagyrészt közrejátszik az is, hogy a dínó (ejtsd [gyünno]) ki tudja mondani).

Az ízesítés nálam mogyorógrillázs a fehér csokis részhez és menta az étcsokishoz. De ezt lehet variálni, a fehér csokihoz mehet kókusz, citromhéj, kamilla, bazsalikom, az étcsokihoz zsálya, méz, csili, a variációk száma végtelen. És persze ha felnőtteknek készül (tapasztalatim alapján azok is lelkesen fogyasztják), lehet normális formája is, nemcsak őshüllő. Sőt, megkockáztatom, még a pálcikát is el lehet hagyni belőle…

• 12 db nyalóka
• 5 dkg fehér csokoládé
• 1 ek mogyorógrillázs*
• 6 dkg étcsokoládé (50% kakaótartalom)
• 1 kk szárított menta
• 2 tk cukor
• 12 pálcika

*A grillázshoz 2 ek cukorból karamellt készítek, majd hozzáadok 2 ek egész mogyorót, és kavargatom, amíg a karamell mindenhol bevonja a mogyorókat. Szilikonos sütőlapra öntöm, ha kihűlt, mozsárban vagy késes aprítóban porrá zúzom. Nem túl finomra, úgy jobb szerintem, ha kissé darabos. Ekkora mennyiségből úgy 5 evőkanálnyi grillázs lesz.

A fehér csokit összetöröm és vízgőz felett/kis lángon, óvatosan megolvasztom. Amikor már kenhető, azonnal lehúzom a tűzről. (kevergetni nem kell, mert összeugrik)

A szilikonos forma mélyedéseiben szétosztom a grillázst, majd erre kerül a fehér csoki, egyenletesen elosztva.

Az étcsokit széttördelem, és megolvasztom vízgőz felett/kis lángon, óvatosan, kavargatva. Ahogy kenhetővé válik, azonnal lehúzom a tűzről és belekeverem a mozsárba a cukorral porrá őrölt mentát.

A fehér csokisra rétegezem a formában. A tetejét elegyengetem, a félrecsöppent maradékot spatulával lehúzom a forma tetejéről.

Minden dínó hasába egy-egy pálcikát szúrok, majd hűtőben megdermesztem.

Ha kihűlt, kifordítom és egyenként celofánba csomagolom.

Hűtés nélkül is eltartható hetekig, akár a csoki.

Néhány összeillő párosítás:

-citromos fehér csoki-csilis vagy zsályás étcsoki

-bazsalikomos fehér csoki- narancsos étcsoki

-kamillás fehér csoki- mézes étcsoki

-kókuszos fehér csoki- szegfűborsos étcsoki

Megjegyzés: Kisebb gyerekeknek 50% kakaótartalmú csokinál magasabb kakaótartalmút ne nagyon használjunk, nem biztos, hogy értékelni fogják.

Ez a recept az a bizonyos régi elmaradás, amit még egy olvasóm kért tőlem a főzősulis bejegyzésem után, azaz a Makifood főzőiskola sajtóuzsonnáján felszolgált torta hiteltelen másolata. Azt a receptet ugyanis nem ismerem (mélységes sajnálatomra), így készítsem belőle egy saját változatot.

Maga a torta igazán, de tényleg nagyon remek lett, a születés traumatikus körülményei ellenére is, és bár a céklás csokis sütik az idén nem olyan divatosak, mint tavaly voltak, attól még ugyanolyan finomak maradtak. A cékla hihetetlenül jó állagot ad a tésztának, már csak ezért is megéri kipróbálni. Az igazi nagy újdonság nekem pedig a kardamom+levendula páros volt, mivel a levendulának én nem vagyok túl nagy rajongója, viszont amikor ez a torta először elkészült, határozottan éreztem, hogy valami hiányzik még róla, és ez pontosan a levendulás cukor. Tehát akkor van egy céklás csokis kardamomos tészta, egy ricottás fehér csokoládé krém, és  a tetején a levendulás cukor. És ami most elsőre kaotikusnak hangzik, legalábbis nekem mindenképpen, az összességében egy hihetetlenül finom torta.

• 18 cm átmérőjű torta
• 13 dkg finomliszt
• 4 tojás
• 10 dkg cékla (héjában megfőzve, megtisztítva mérve)
• 10 dkg étcsokoládé (75% kakaótartalom)
• 15 dkg nádcukor
• 5 dkg vaj
• 2 csapott ek kakaópor (cukrozatlan, holland)
• 6 kardamomtok
• 1 púpos tk (4 gr) sütőpor
• a krémhez:
• 20 dkg fehér csokoládé
• 25 dkg ricotta
• 25 dkg mascarpone
• a levendulás cukorhoz:
• 1 ek cukor
• 1 tk szárított levendula

A céklát héjában megfőzöm, majd kihűtöm és meghámozom, feldarabolom. Simára pürésítem botmixerrel a tojások sárgájával együtt.(ha nem menne csak a tojások sárgájával, lehet hozzá adni később egy kevés olvasztott csokit is, és azzal pürésíteni tovább)

A darabokra tördelt csokit a vajjal összeolvasztom, a kardamom magjait mozsárban porrá őrölöm, majd ezt is a céklás masszához adom. Hozzákeverem a nádcukrot, a kakaóporral és sütőporral összeszitált lisztet, alaposan kikeverem, csomómentesre. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, majd néhány kanállal fellazítom a céklás masszát, aztán a maradék habot is óvatosan hozzáforgatom.

Két kapcsos tortaforma alját sütőpapírral kibélelem, az oldalukat kivajazom, liszttel kiszórom, majd a tésztát szétosztom bennük. Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30 perc alatt megsütöm. (tűpróba!)

Rácsra borítva hűtöm ki a lapokat.

A fehér csokit apró darabokra tördelem, majd felolvasztom (teflon edényben, kis láng felett, folyton kavargatva, ha ez nincs, vízgőz felett), és elkeverem a ricottával, ha kihűlt, a  mascarponeval is. Hűtőben teljesen kihűtöm a krémet.

A tésztalapokat betöltöm és bevonom a krémmel.

A levendulát mozsárban porrá őrölöm a cukorral, majd ezt a torta tetejére szitálom.

Lehet még díszíteni kandírozott céklával is, ehhez én a maradék főtt céklát vékony szeletekre vágtam, cukorba forgattam, sütőpapírra tettem, majd rácson, légkeverés mellett 100°C fokon 30 percig szárítottam. Ez egyébként egy nagyon látványos(?), de borzasztóan rossz ízű dolog.

Megjegyzés:

Ha nincs 2 db 18 cm átmérőjű kapcsos forma otthon, akkor ezeket egy nagyjából 20×25 cm szögletes formával lehet helyettesíteni.

A ricotta az a tégelyes, 250 gr-os Óvártej, de jó a tégelyes 250 gr-os olasz is hozzá, a lényeg, hogy krémes, apró szemcséjű, vizes fajta legyen.

Eszelősen finom. Tényleg. Van a finom, ez sok van, meg van az, amikor összekülönbözöl a szeretteiddel az utolsó morzsán (ez természetesen Férj és nem Csipi, és ő kezdte), annyira finom. Ez a ritkább. Nyilván ez szubjektív dolog, hiszen kinek mi jön be, nekünk ez, de nagyon. A bazsalikom+fehér csoki régi történet, szeretjük is, a csokihabok sem ismeretlenek, de a kettő együtt valamiért eddig még nem volt.

Az pedig egyáltalán nem csökkenti ennek a desszertnek a kiválóságát, hogy mindösszesen 5 perc munkával állítható elő.

• 4 adag
• 10 dkg fehér csokoládé
• 2 dl tejszín
• 5 levél bazsalikom
• 1 tk cukor

Az összetördelt csokit leöntöm a tejszínnel és kis láng fölött, kavargatva összeolvasztom, lehúzom a tűzről.

A bazsalikom leveleket mozsárban eldörzsölöm a cukorral, hozzáadom a csokis tejszínhez és fél órán át pihenni hagyom.

Habszifonba szűröm, egy patronnal felhabosítom, majd a hűtőben teljesen kihűtöm és így fújom ki. Négy müzlis tálkányi adag lesz belőle.

Tehát a szülinapi torta. Mák+citrom+fehér csoki, lehetne mondani, hogy elcsépelt, de én inkább szeretek rá úgy gondolni, hogy közkedvelt. Ráadásul Férj nagy kedvence, és hát az ő szülinapjára készült.

A krém az igazi újdonság számomra, mert a ricottával hihetetlenül jó állaga lett. Nem volt túl tömény, és mégsem maradt folyós, nem kellett bele kötőanyag sem, szóval egy pofonegyszerű, de rendkívül finom képződményről van itt szó. A ricottánál persze nem mindegy, milyet veszünk, a 250 gr-os Óvártej vagy a hasonló kiszerelésű és hasonló csomagolású (nem utolsósorban hasonló állagú), dupla árba kerülő olasz lesz a jó választás hozzá (mindkettő kapható a legtöbb szupermarketben), vagyis a finom szemcseméret, krémes, vizes textúra a megfelelő ide, függetlenül attól, hogy az igazi hagyományos olasz házi ricotta feltehetőleg egyáltalán nem ilyen.

Hát röviden ennyi, azt meg nem ígérhetem, hogy nem lesz torta hamarosan igencsak hasonló krémmel a blogon.

• 18 cm kapcsos formához
• tészta:
• 5 tojás
• 5 ek cukor ( 10 dkg)
• 5 ek finomliszt ( 8 dkg)
• 3 ek darált mák ( 2 dkg)
• 2 dkg vaj
• 1 mk sütőpor ( 1 gr)
• krém:
• 50 dkg ricotta
• 40 dkg fehér csoki
• 1 nagyobb citrom reszelt héja és leve
• díszítés:
• 5 dkg fehér csoki
• 1 ek darálatlan mák

A tojások sárgáját a cukorral és az olvasztott, langyosra hűtött vajjal fehéredésig keverem habverővel, enyhén habosra. Hozzáadom a sütőporral összeszitált (vagy összekevert) lisztet és a darált mákot, majd alaposan kikeverem. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem. Néhány kanál habbal fellazítom a lisztes masszát, majd óvatosan hozzáforgatom a maradék kemény tojáshabot, úgy hogy lehetőleg minél kevésbé törjön össze.

Két 18 cm átmérőjű tortaforma alját és kb 2 centi magasan az oldalát is kivajazom, kilisztezem. (vagy ki lehet bélelni sütőpapírral is) Szétosztom bennük a tésztát, majd előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 15 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy átsült e. A kisült lapokat rácsra borítva hűtöm ki.

A krémhez felolvasztom az apróra tördelt csokit vízgőz felett vagy teflon edényben nagyon kis lángon, sűrűn kavargatva (nagyon óvatosan, 30°C fok körül már olvad, ennél nagyobb hőfokon viszont könnyen összeugrik). Leveszem a tűzről, majd hozzákeverem az olvadt, langyos csokihoz a ricottát, a citrom levét és nagyon finomra reszelt héját. A krémet kihűtöm.

A tésztalapokat bőségesen betöltöm a krémmel és bevonom. (egy-egy lapot lehet még lapjában kettévágni, így vékonyabb rétegekben lesz a tészta és a krém is, én ezt kihagytam, most ilyen rusztikusabb fazon lett belőle)

A maradék 5 dkg fehér csokit felolvasztom, elkeverem a szemes mákkal, majd 2 mm vastagon szétkenem egy tálcára terített szilikonos sütőlapon. Hűtőbe teszem, majd ha megdermedt, mini süteménykiszúrókkal formákat vágok ki belőle és ezzel díszítem a tortát.(ha felmelegített formával szúrjuk ki, könnyebben megy. Én forró vízbe mártottam és áttöröltem a kiszúrókat minden használat előtt)

Megjegyzés: Ha nincs két kapcsos forma, akkor lehet szögletes tésztát is gyártani hasonló sütési idővel, ennyi tésztához nagyjából egy 20×25 cm tepsi szükséges a matematika szerint.

Továbbá a szeletelős fotók az esti fényekre (+a rendes fényképezőgép hiányára a szülői házban+az elfogyasztott alkoholra) való tekintettel elmaradtak, így egy fázisfotóféleséggel tudom csak érzékeltetni a tészta-krém arányokat.

Ezzel a recepttel meg még adós voltam, ez készült ugyanis először a kandírozott akácvirág alá.

Mit is írhatnék róla? Mennyei. De tényleg. Ez lett a legfinomabb parfé, amit eddig készítettem.

Ismét el kell mondanom persze, hogy nem szükséges a tetejére kandírozott akácvirágot tenni, de azért határozottan jól állt neki.

• 6 kis szuflé formához
• 10 dkg rizs (kerek szemű, rizottóhoz való)
• 4 dl tej
• 10 dkg fehér csokoládé
• 10 dkg akácméz
• 1 lime reszelt héja és 2 leve
• 3 dl tejszín
• 5 tojás fehérje
• kandírozott akácvirág a tetejére

A parféhoz rizst késes robotgépben nagyon óvatosan megdarálom, egy-két pördítés elég, csak épphogy feleződjenek méretüket tekintve a rizsszemek. Ez azért szükséges, mert az egész rizsszemeket nem tudja megtartani a hab, lesüllyednének a parfé aljára.

A tejet felforralom, beleszórom a rizst és egy csipet sót, majd mérsékelt lángon gyakori kavargatás közepette 5 percig főzöm. Ekkor hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit, a mézet, a lime levét és reszelt héját, az edényt lefedem, és fedő alatt hagyom kihűlni. A pihentetés végéra az összes tejet fel kell szívnia a rizsnek.

A tojások fehérjét és a tejszínhabot külön-külön kemény habbá verem. A tejszínhab felét a teljesen kihűlt tejberizshez keverem, fellazítom vele, majd ezután óvatosan hozzáforgatom a maradék tejszínhabot és tojáshabot is.

6 szuflé formába osztom szét a masszát, majd a fagyasztóba kerül. Fogyasztás előtt legalább 6-8 óra fagyasztást igényel.

Tálalásnál 10-12 kandírozott akácvirágot szórok a parfé tetejére.

Ha korábban készítjük el, és tovább áll a mélyhűtőben akkor jobban kifagy, így akkor tálalás előtt legalább 2 órával tegyük át a hűtőszekrénybe, és ott kellően megenged majd.