Vannak ezek a krémkönnyű vagy krémfehér, én már nem is tudom, izébizé jégkrémek. És azt mondja a reklám, hogy ha én igazán szeretem a gyerekemet, akkor ilyen ipari hulladékkal tömöm. Na hát én meg gonosz vagyok, ez tudvalevő, és nem szeretem a kölköt igazándiból, mert nem adok neki ilyesmit. (az már egészen más kérdés, hogy Férj és az 1. számú nagymama viszont minden adandó alkalommal megteszi ezt a hátam mögött, és mindenféle radioaktív színű vackokkal eteti, szóval ha úgy vesszük, én csak próbálom kompenzálni az ő áldásos működésüket)
Szóval amit eddig írtam, az már sokkal hosszabb, mint a recept. Ugyanis ahhoz nem kell más, csak tejszín, vaníliás cukor, esetleg némi nádcukor, meg egy-két szép (szóval nem olyan, mint az enyém) jégkrémforma. Ezt pár száz forintért a kisebb áruházláncokban, ennél sokkal olcsóbban pedig a 100 forintos boltokban lehet beszerezni. De ha nincs a pálcikás fagyasztó alkalmatosság, akkor helyette megteszi néhány eldobható (de valójában rengetegszer felhasználható) műanyag kávés pohár is, meg néhány spatula. A végeredmény pedig egy eszméletlen krémes, finom és könnyű jégkrém.
Aztán ha bonyolítani akarjuk a dolgunkat mégis, akkor jöhet a tetejére némi csoki is. Én 55% kakaótartalmú étcsokival vontam be, és a gazdaságosabb alapanyag felhasználás miatt az olvadt, langyos, 30°C fok körüli hőmérsékletű csokit egyszerűen egy szilikon ecsettel kentem rá a még fagyos jégkrémre. Így lett rajta egy vékony réteg roppanós csoki is, ami ugyan nem annyira szép, mintha mártottam volna, de így 10 dkg étcsokiból megúsztam négy jégkrémet. A csoki egyébként azonnal rádermedt, ezután celofánba csomagoltam, és ment vissza a fagyasztóba. (már ami megúszta Férj minőség ellenőrző tevékenységét) Na hát a csokizással már egy pöttyet macerásabb a móka, nem is írom le ennél bővebben(?) a receptbe, mert Csipi meg úgyis csoki nélkül kapja.
A tejszínt a vaníliás cukorral kemény habbá verem. Ha még szükséges, adok hozzá cukrot és azzal is elkeverem.
A habot a jégkrémformába kanalazom, ha az alját időnként az asztalhoz csapdossuk, akkor szépen lesüllyed majd a hab és könnyű lesz viszonylag hézagmentesen megtölteni. Annyi habot teszünk a formába, hogy teljesen tele legyen, elsimítjuk a tetejét és utána beleillesztjük a nyelét. (azért meg kell jegyeznem, hogy az 5 db az én formáim méretével mérve jött ki 2 dl tejszínből)
Fagyasztóba kerül, és 6-8 óra múlva ehető.
Ha fogyasztás előtt meleg vízbe mártjuk, vagy néhány percig hagyjuk kiengedni, könnyen kiszedhető lesz a formákból.
Ha pedig van igény egy kis extrára, akkor olvasztott csokiba márthatjuk még fagyosan. A csoki azonnal rádermed, szóval ezután be is lehet csomagolni, mondjuk celofánba és mehet vissza a fagyasztóba.
Miután elült a lakásban a gyermeki zsivaj, azaz meguntam hogy reggel óta teli torokból csatakiáltva rohangál fel és alá a gyermek miközben időnként térdkalácson harap, pusztán a fogzására való tekintettel (bár nem hiszem, hogy ez csillapítaná a fájdalmát, inkább csak úgy van vele, hogy szenvedjen anya is), így kiraktam a teraszra aludni, ahol meg egyébként azonnal elszenderült, szóval tehát most, hogy végre a számítógép közelébe jutottam, gondoltam írok néhány bejegyzést. Hátha valakit érdekel. (na ez volt két napja)
Persze most annyi minden mondanivalóm támadt hirtelen, nem is tudom hol kezdjem, vagy hogy jó ötlet e egyáltalán elkezdeni.
A Pontyos történeteket állandóan számon kérik rajtam, szóval akkor legyen először az. Bár az elmúlt napok elég eseménydúsra sikeredtek, volt itt néhány nagymama, keresztlány, sok utazgatás, meg közben kicsit fel is újítottam a lakást, de a legmarkánsabb élményt mégis az jelentette, amikor Ponty életében először megérkezett az állatkertbe. Egészen pontosan az Indonézia házba. Az akváriumok teli színes halakkal az egy dolog. De a függőhidakon a pálmák és vízesés felett egy szál pelusban (tekintettel a házban lévő 40°C fokra) rohangáló, közben teli torokból Tarzanként üvöltöző, a köteleket apró vadállatként cibáló Ponty kétségkívül a nap élménye volt, és nem csak nekem. Az eső elől a kisgyermekes szülők mind a fedett házba húzódtak, de itt a kis dúvadamat látva rettegve szorították magukhoz a gyermekeiket. Hogy a félelemtől vagy azért, hogy el ne tapossa őket az én cseppet sem konszolidáltan viselkedő fiam, az sosem derül már ki. Részben mert szemlesütve és igen gyorsan távoztak még a környékünkről is. Hát ez van, kicsit el vagyunk szokva a civilizációtól, nekem sem jutott eszembe megfékezni Pontyot, egyrészt nem is tudtam gondolkodni a röhögéstől, másrészt meg amikor mégis, akkor vizionáltam az ölemben hisztiző, harapó és rúgó, maximális hangerővel bömbölő kisdedem, aki a kötelekre mászna vissza, és erre valahogy nem vágytam. Közben a keresztlány feje kicsit égett, cikik az ilyen rokonok, de őt aztán kiengeszteltem a receptben következő fagyival. Mivel ő már visszautazott székesfővárosunkba, így könnyen megbocsátott, legközelebb úgyis csak jövőre jön ide nyaralni.
Recept. A citromos pite után szabadon.
Még egy érdekesség: a fagyi fura formája annak köszönhető, hogy este készült, így eltettem egy keveset belőle a fotózáshoz egy műanyagpohárba, és hát Férj szerint, aki a fotómodelleket rendszerint fogyasztja, nem ártott neki a mélyhűtés egyáltalán. Szóval ez a fagyi a másnap is krémes fajta.
Először néhány szó a tejszínről. Én most a President 12% zsírtartalmú főzőtejszínjét használtam, ebben nincs keményítő, nem szükséges főzni. Elég sok helyen kapható, és kb 20 forinttal drágább a többinél. Ha ez nincs, jó helyette kávétejszín is. Én azért nem akartam habtejszínt használni hozzá, mert féltem, hogy úgy túl zsíros és sűrű lenne a massza, és azonnal ráfagyna a fagyigép falára. De nem kizárt, hogy habtejszínnel is működik, csak én úgy nem próbáltam.
A citromlé felét a tojások sárgájával és a cukorral vízgőz felett vagy igen kis lángon habverővel való folyamatos kavarás közben besűrítem. Kihűtöm (ha hideg vízzel telt tálba állítjuk gyorsabban megy), majd hozzáadom a maradék citromlevet, tejszínt, krémsajtot, reszelt citromhéjat és habverővel csomómentesre keverem.
A masszát fagyigépben kifagyasztom.
A kiadagolt fagyit morzsásra tört keksszel szórom meg.
Mit is csinálhatnék, amíg a gyerek alszik az utolsó tálca hiperszuperakciós áfonyámból?
Fagyit!
Főként azért ebben az időpontban, mert szolidárisak vagyunk kisdeddel, így előtte nem eszünk édességet egy ideig, legalábbis amíg ő egyszerű szénhidrát elvonón van.
A fagyi egyébként megint az az 5 perc munkával elkészülő fajta, mert az igaz, hogy tegnap kinéztem magamnak Niki áfonyagyűjteményéből ezt a fantasztikus cheesecake fagyi receptet, de miután ma beszereztük hozzá miniatűrrel a hozzávalókat, győzött a türelmetlenség, és nem győztem kivárni a az alap elkészítéséhez és kihűtéséhez szükséges időt.(de majd legközelebb!) Addig pedig lett belőle ez, ami eszméletlen finom, csak azonnal meg kell enni, mert a fagyasztást-tárolást kevésbé jól viseli, mint a főzött társai. Bár az azonnali elfogyasztás nálunk igazából egyáltalán nem szokott problémát okozni.
Mit is írhatnék még róla ha az már elhangzott hogy eszméletlen finom? Semmit. Recept.
A joghurtot, tejszínt, túrót a cukorral csomómentesre keverem, lehetőleg habverővel, hozzáadom a megmosott, villával enyhén összetört áfonyát és a finomra reszelt csokit.
Még egy kavarás, és fagyigépben kifagyasztom.
Tálalásnál mehet rá még több reszelt csoki és esetleg egy kis Créme de Cassis a felnőtteknek.
Megjegyzés: Ez a massza kiválóan alkalmas arra is, hogy jégkrémtartóban kifagyasztva pálcikás hűsítő legyen belőle.
Vagyis mire szórjuk a kandírozott akácvirágot?
Például erre. Persze nem kötelező, mert anélkül is finom.
Az ízesítésnél még meg kell jegyeznem, hogy ami a citromos fehér csokinál is finomabb, az a lime-os fehér csoki. Csak itt jön megint annak a problematikája, hogy honnan szerezzek bio lime-ot? Félreértés ne essék, túl vagyok már néhány mojiton, és előttem is áll még egy pár, szóval annyira nem a saját felületkezelő viasz és gombaölőszer bevitelem aggaszt (hihetetlenül felelőtlen vagyok, de azt gondolom, hogy néha egy-egy lime belefér), de a miniatűrt egyszerűen nem tudjuk meggátolni abban, hogy meglehetősen nagy adagokat be ne pakoljon a házi készítésű fagyikból, ő meg még ne egyen ilyesmit. Szóval citrommal. Na nem mintha ez olyan rossz lenne…
A tojások sárgáját habverővel alaposan kikeverem a tejjel, és kis láng fölött, állandó kevergetés mellett sűrűre főzöm.
Hozzáreszelem a citrom héját (szerecsendió reszelőn lehet igazán finomra reszelni), és hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit is a cukorral. Addig kevergetem, amíg a csoki teljesen elolvad.
Hozzáöntöm a tejszínt is, jól elkeverem, és hűtőbe teszem, hogy a fagyigépbe kerülés előtt teljesen lehűljön. Legjobb előző este elkészíteni.
A hideg masszát fagyigépben kifagyasztom.
Tálalásnál a kigombócozott adagokat megszórom kandírozott akácvirággal. Vagy nem.
Na jó, nem is igazi mojito, csak like a virgin.
És még annak sem az igazi, hiszen nem lime-mal készült, hanem citrommal, mert biolime-ot még nem láttam. Biocitromot is csak néha, de most kaptam, fel is vásároltam mindet, és azóta ezt a fagyit esszük (többnyire).
Persze ennek ahhoz is van köze, hogy a mentán kívül csak a borsikafű élte túl a telet a kiskertben, de az fagyiba nem az igazi.
A megmosott, lecsöpögtetett mentát szárastól-levelestől a turmixgép kancsójába dobjuk, a többi hozzávalóval együtt.
Turmixgéppel addig pürésítjük, amíg a menta szára és levele is igen finom zöld péppé válik, a nádcukor pedig feloldódik.
Fagyigépben kifagyasztjuk.
Nem az a mélyhűtőben tárolható fajta, inkább frissen érdemes megenni. Úgyis azonnal elfogy.
Eredetileg banánfagylalt babáknak. Aztán később a felnőttek is behódoltak a jeges finomságnak. Ez volt a tegnapi nap legnagyobb szenzációja, és ez azért durva, tekintetbe véve, hogy tegnap miket főztem még ezen kívül.
A grand finálé, a megdicsőülés viszont igazából csak ma következett! Mivel tegnap itt nem részletezendő okok miatt én este már nem bírtam többet enni a fagyiból, a maradék a mélyhűtőbe került. Aztán ma kivettem, kicsit felengedett, és tádááám! Láss csodát, krémes és lágy, mint a mesében!
Azt már nem is taglalom, hogy csipetke mennyit evett meg belőle (az én kisfiam, akit a fagylalttalan gyümölccsel órákig lehetne kergetni!), és milyen elkeseredett üvöltéssel díjazta azon szándékunkat, amikor terminálni akartuk a fagylalt fogyasztását.
A hozzávalókat turmixgéppel összedolgozzuk, majd fagylaltgépben kifagyasztjuk a masszát.
Ennyi.
Ezt kivételesen minőségromlás nélkül lehet sokáig mélyhűtőben is tárolni, miután elkészül. Már ha marad belőle…
Amióta szalmaözvegy lettem, és kisded is elvonult kipihenni egész heti fáradalmait, belevetettem magam az ünnepi készülődésbe. Viszont (nem meglepő módon) a főzéssel sokkal jobban lehet haladni, ha az aprónép nem kolompol fém tálkákon az ember lábánál. Így esett, hogy mostanra készen van már az összes sárgatúró, kel a kalács, fel van mosva a lakásban, és még olvasni is maradt időm. Egy jó könyv mellé pedig elengedhetetlen egy nagy tál fagyi, legalábbis nálam ez így működik.
Nem utolsó szempont, hogy fagyigépppel fél óra alatt elkészül.
A citromfüvet nagyon finomra aprítom, majd azzal együtt az összes hozzávalót alaposan kikeverem.
Ha nem akarnánk a citromfű aprításával bajlódni, akkor levelestől tegyük a többi hozzávalóval turmixgépbe, és azzal mixeljük össze az egészet.
A kész keveréket fagyigépben fagyasztom ki.
Voltam annyira elvetemült, hogy az én adagomat alaposan megszórtam cukrozott kukoricapehellyel, így aztán kevéssé lett egészséges, viszont ropogós meg annál inkább. Minimanó is nyalakodott belőle, miután felébredt, hiszen ő is lelkes fagylalt fogyasztóvá avanzsált immáron két napja, amikor is sikerült összebarátkoznia a jeges (de szigorúan házi készítésű!) finomsággal.
De mivel önző gonosz meg nem vagyok, ezért a fele adagot elraktam Férjnek a fagyasztóba.
Kicsit túldimenzionáltam a bejegyzés adta lehetőségeket, amikor azt gondoltam, hogy egybe majd minden belefér, ami Lúdanyó VKF! kiírására készült… Szóval folytatás következik.
Túró Rudi fagyi

Szerintem ez nem igényel külön magyarázatot.
750 ml massza
4 dl joghurt, 15 dkg félzsíros tehéntúró, 1 dl mascarpone, 1 kisebb citrom leve és reszelt héja, 2-4 ek (nád)cukor, 2,5 dkg nagyon jó minőségű, 50-60% étcsoki+ a díszítéshez
A csoki kivételével a hozzávalókat turmixgép kancsójába töltjük és turmixoljuk. Ez a massza megy a fagyigépbe. Ha félig kifagyott, megy hozzá a durvára reszelt étcsoki is. Miután elkészült, poharakba adagoljuk, a maradék csokiból pedig reszelünk rá a díszítéshez. Ha előző nap készül, a masszát jégkrém formákba lehet tölteni (vagy műanyag pohárba, pálcikával), nagyon finom jégkrém lesz belőle.
Sajtos kréker

Vagy mini pogácsa. De mégis inkább kréker, mert az íze nagyon hasonlít a régen a Wolf által gyártott goldfischliéhez, ami akkor még finom volt. Legalábbis én úgy emlékszem. Most meg szörnyű. Legalábbis szerintem.
Mindegy, recept.
4 tepsihez
400 gr tejszín, 600 gr rétesliszt, 80 gr cukor, 80 gr extra érett cheddar (vagy más, jó minőségű kemény sajt), 60 gr vaj, 2 tk só, 2 kk szárított élesztő
tej, cukor, szezámmag, mák a tetejére
Az élesztőt a liszttel jól elkeverjük. A hozzávalókból a sajt kivételével közepesen kemény, rugalmas tésztát gyúrunk, alaposan kidolgozzuk. Akkor jó, ha a massza már nem ragad a kezünkhöz. Konyharuhával letakarva a duplájára kelesztjük.
Ha megkelt, hozzáadjuk a finomra reszelt sajtot, alaposan átgyúrjuk, és gyúródeszkán 3 mm vastagra nyújtjuk. Kis méretű (2-3 cm átmérő) sütemény szaggató formával kiszúrjuk (nekem csak csillag alakú van ilyen pici méretben). Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, a tetejét kevés cukros tejjel megkenjük, és megszórjuk mákkal vagy szezámmaggal, de maradhat natúran is. Én a mákos szórásra csak a legvégén jöttem rá, így a képen a natúr változat szerepel.
Kelni hagyjuk 10-15 percig.
180°C fok, 15 perc, vagy amíg aranyszínű nem lesz.
Tejcsokoládé torta

Igazából egy egyszerű, liszt nélküli csokis süti, torta formában kivitelezve. És nagyon fontos, tejcsokis. Ezt már megtanultam, hogy a gyerekek többsége nem rajong a masszívan kakaós, keserű csodákért. Ez most 18 cm átmérőjű kapcsos formában sült, de dupla adagban, normál méretű formában sütve (28 cm kapcsos) lehet csak egy egyszerű, nagyon finom csokis süti, még a tejcsokis máz sem kell hozzá, csak valamilyen gyümölcsragu.
A szórócukor pedig…hát, igen. Tele mesterséges színezékkel, adalékkal. De a díszítésnél én sem tudok ellenállni a színes bigyóknak. Mentségemre szolgáljon, hogy soha nem esszük meg…
18 cm kapcsos tortaforma
100 gr tejszín, 100 gr tejcsoki, 2 tojás, 100 gr darált mogyoró, 50 gr cukor a tésztához
vaj, liszt a formához
100 gr tejcsoki, 50 gr mascarpone a krémhez
A csokit a tejszínnel folyamatos kevergetés mellett összeolvasztjuk. Megy hozzá a mogyoró, cukor és ha langyos, a tojás is. Habverővel alaposan kikavarjuk. Kivajazott, kilisztezett tortaformában 170°C fokon 40 perc.
A krémhez a csokit a mascarponeval összeolvasztjuk. Langyosra hűtjük.
A kihűlt tortát rácsra borítjuk, óvatosan, mert ez a tészta kicsit törékeny. A krémmel bevonjuk, ízlés szerint díszítjük. Erre most került csokiforgács és színes szórócukor. De ha Ponty Úrnak készítek majd ilyet, azon csak csoki és házi marcipán díszek lesznek, természetes ételfestékekkel színezve…

Ez lett volna a csokipuding mellé.
Aztán a család kegyelemért esdekelt a pörkölt után, és a heveny hasnyálmirigy-gyulladás elkerülésének érdekében “csak” ez a fagyi lett a desszert.
Sajtkukacék receptje, átszabva.
700 ml massza
150 gr cukor, 500 ml tej, 200 ml tejszín, 5 tojás sárgája, 1 csapott tk só
A grillázshoz:
100 gr cukor, 2 dl natúr földimogyoró, 1 kk só
A 150 gr cukorból kevés vízzel karamellt készítek. Az eredeti receptben több cukor szerepel, az abból készült karamell sötétebbre színezi a fagyit, annak igazi karamell színe van, de az nekünk túl édes. Továbbá én a borostyánsárga karamellt szeretem, ami ennél sötétebb, az nekem keserű. De aki szereti sötétebben, annak a fagyija is szebb színű lesz.
Ha kész a karamell, felöntöm a tej felével, hozzáadom a sót, addig kevergetem, amíg a karamell feloldódik. A tej másik felét a tojások sárgájával simára keverem, és a karamellás tejhez öntöm. Kis láng fölött, habverővel folyamatosan kevergetve besűrítem. Megy hozzá a tejszín is. Ha kicsit kihűlt, megy a hűtőbe.
A földimogyorót száraz serpenyőben, kis lángon megpirítom. Ha eleve sózott, pirított földimogyorót használunk, akkor ezt a lépést+sózást itt megspóroljuk.
A 100 gr cukorból és a sóból karamellt készítek, ha megvan, megy hozzá a mogyoró. Szilikonos sütőlapra öntöm. Ha kihűlt, nagyobb darabokra tördelem, és késes robotgépben durvára darálom.
A fagyigépbe öntöm a masszát, és ha kifagyott, hozzákeverem a ledarált grillázs felét. A maradék grillázzsal megszórom a fagyit a tálalásnál.

Azért ez minden bizonnyal a világ egyik legegyszerűbb fagylaltja. És amilyen egyszerű, legalább annyira finom. Nem kell hozzá más ugyanis, csak tejföl, méz, és fenyőmag. Én most tettem bele narancsvirág vizet is, de csak azért, mert tegnapelőtt vettem egy üveggel. Persze, hogy jó lett vele, de ez a fagyi anélkül is megállja a helyét. Könnyű, lágy ízű, krémes, főzött fagyialap nélkül is… Isteni finom!
Lehet persze fokozni különleges mézekkel, de nekem az most nincsen itthon, így sima vegyes virágmézzel készült. És csökkentett zsírtartalmú tejföllel. Ez nem éppen diétás megfontolásból, hanem mert a nagyobb zsírtartalmú masszák másodpercek alatt szépen kitapadnak a fagyigép oldalára, a motor megadja magát, és aztán lehet szépen kézzel kavargatni. Na azt nem szeretem…
És akkor most már tovább tartott a bevezető szöveg, mint a fagyi elkészítése!
2 főre/ fél adag a fagyigépbe/6 dl massza
1 dl vegyes virágméz, 5 dl 12% zsírtartalmú tejföl, 1 ek narancsvirág víz, 3 dkg fenyőmag
A fenyőmagot száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom, félreteszem.
A tejfölt a mézzel és a narancsvirág vízzel simára kavarom (lehet bele tenni kevesebb mézet is, ízlés szerint, de én így szeretem), és a fagyigépbe öntöm. Amikor a massza már kezd összeállni, megy hozzá a pirított fenyőmag is. És ennyi.
Tálalásnál lehet még szórni a tetejére pirított fenyőmagot. Én azt tettem!