Az egész a borsmenta olajjal kezdődött. Elhatároztam, hogy az After Eight házi verzióját le fogom gyártani, ha törik, ha szakad. Néhány telefon után sikerült kideríteni, hogy  a patikákban árult, gyógyszertári minőségű borsmenta olaj, amit többnyire gyógyszertári készítmények illatosítására használnak, de ki is mérnek kis, barna üvegcsékbe, emberi fogyasztásra alkalmas, vagyis teljesen tiszta, lepárlással készült borsmenta olaj. Persze csak hígítás után fogyasztható, és mi mással lehetne jobban hígítani, mint csokoládéval? Végül az After Eight alakot változtatott, többször is, és lett belőle egy isteni brownies, egy hasonló kaliberű trüffel és egy pálcika végére varázsolva kavargatós forró csoki alapanyag is.

Aki pedig az étcsokit és/vagy a mentát nem szereti, vagy csak együtt nem kedveli, azoknak hoztam egy nagyon finom karamellás fehér csoki krémet is. Kekszbe töltve, kalácsra kenve, vagy csak úgy magában…

• mentás brownies
• 22×20 cm szögletes forma
• 10 dkg étcsokoládé (65%)
• 10 dkg vaj
• 7,5 dkg simaliszt
• 4 tojás
• 2 ek kakaópor (natúr, holland)
• 15 dkg nádcukor
• 1/4 tk borsmenta olaj
• 5 dkg fehér csokoládé, késsel durvára vágva

A vajat az apróra tördelt csokoládéval megolvasztjuk, majd hozzákeverjük a kakaóport és a többi hozzávalót is, ha már kissé kihűlt. Habverővel csomómentesre keverjük.

Kivajazott, kilisztezett vagy szilikonos sütőformába öntjük a tésztát, majd előmelegített sütőben 180°C fokon 25 percig sütjük.

Rácsra borítva hűtjük ki.

• mentás trüffel
• 20 dkg étcsokoládé (85%)
• 6 dkg tejszín
• 6 dkg vaj
• 7 dkg porcukor
• 1/4 tk borsmenta olaj
• kakaópor

A csokoládét széttördeljük, majd óvatosan összeolvasztjuk a  tejszínnel, vajjal, hozzákeverjük a porcukrot és menta olajat is.

Laposabb tálba öntjük és megvárjuk, amíg a massza formázhatóra dermed, ez pár óra. Maradhat a hűtőben egy egész éjszakára is, de akkor célszerű formázás előtt egy órával kivenni a hűtőből. Diónyi gombócokat szedünk a megdermedt masszából, kézzel nagyjából gömbölyűre formázzuk, gyúrjuk, majd kakaóporba hempergetjük.

Papírkapszlikba tesszük, hűtőben tároljuk.

• mentás forró csoki pálca
• 10 dkg étcsokoládé (85%)
• 5 dkg porcukor
• 1/4 tk borsmenta olaj

A csokoládét összetörjük, óvatosan, vízgőz vagy igen kis láng felett megolvasztjuk, hozzákeverjük a porcukrot, mentol olajat. Szilikonos bonbon vagy jégkocka formákba adagoljuk, mindegyikbe pálcikát állítunk.

Hűtőben kidermesztjük, majd egyenként celofánba csomagoljuk.

A fogyasztás módja: egy pohár forró tejet addig kavargatni a pálcikával, amíg a csoki felolvad.

Végül a kakukktojás, se étcsoki, se borsmenta olaj, de nagyon finom!

• sós karamellás fehér csokoládé krém
• 10 dkg fehér csokoládé
• 10 dkg cukor
• 1/2 mk só
• 2 dl sűrített tej

A cukorból kis láng felett, rázogatva világos karamellt készítünk. (ha a világos, egyáltalán nem kesernyés karamellt szeretjük, érdemes kavargatni vagy rázogatni, mert ha sötét foltok lesznek benne, akkor az már az egész karamellnek kesernyés ízt ad)

A karamellhez adjuk a sűrített tejet és a sót, addig kavargatjuk kis láng felett, amíg feloldódik benne. Ezután lehúzzuk a tűzről, és hozzáadjuk  széttördelt csokit, kavargatjuk, amíg megolvad, majd üvegekbe töltjük.

Hűtőben tároljuk.

Sokan szerették a 2011. évet, nekem nem volt a kedvencem. Bár a blogról eltűntek a személyes hangvételű írások, most mégis kivételt teszek, jön az új év, ilyenkor kicsit érzelgőssé válok. (és ez most nem is a pezsgő miatt van…)

Régen ha örömöm, bánatom volt, azt gyakran megosztottam a blogon olvasókkal, hogy ez jó volt-e vagy rossz, nem tudom, mindenesetre akkor nekem jól esett. Talán sok akkori olvasóm nem is másért maradt az oldalamon, csak a Csipiről szóló történetekért, a róla készült fotókért. Ha ők ezt olvassák még, akkor tőlük ezúton is elnézést kérek. Mert a gyerkőc cseperedett, rendkívül érzékeny lelkű mini emberré vált, és már nem éreztem tisztességesnek vele szemben, hogy pelenka nélkül készült képeket tárok róla a nyilvánosság elé, vagy ha néha őt nem pont a legkedvezőbb színben feltüntető vicces sztorikat mesélek. Meg aztán változott is valami ebben a mi gasztroblogger világunkban, a személyes hangvétel, a hosszas bevezetések eltűntek, de nem erről akarok most írni, mert ez messzire vezetne, és nem is igazán szeretnék foglalkozni vele.

Szóval az elmúlt év mérlege nálunk, nálam: visszamentem dolgozni, Csipi bölcsődés lett. Sok minden megváltozott a munkahelyemen az elmúlt három év alatt, nem épp kedvező irányba. Kínszenvedés a munka, nem azért, mert el kell végezni, hanem mert eszközök, idő és emberek híján vagyunk, a legalapvetőbb dolgokért is olyan áldozatokat kell hozni, amire korábban nem is gondoltunk. Iszonyatosan megterhelő, fizikailag, lelkileg, szellemileg. Ráadásul a férjemmel mindketten ugyanott, ugyanabban dolgozunk, és néha, amikor a nap végén már a sírás kerülget minket, nemcsak hogy támaszt nem tudunk nyújtani egymásnak, de sokszor egyszerűen azt sem értjük, miért vagyunk még itt, miért csináljuk mi mindezt. Közben pedig próbáljuk a munkánkat úgy végezni, hogy a pici gyerkünk otthon ne észleljen belőle semmit. De nem lehet. Mert ügyelni el kell menni, és akkor anya nincs, és neki összedől a világ. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit az én pici háromévesem, aki minden este, amikor nem jövök haza, szentül meg van róla győződve, hogy én már őt nem szeretem, és elvesztette az ő anyukáját. Zavarodott, frusztrált pici ember lett, aki bármit elkövetne azért, hogy én ne menjek többet dolgozni (megjegyzem, ezzel már sokszor én is így vagyok). Egy időben minden éjjel belázasodott, amikor nem mentem haza, és minden reggel hat órakor pontban jött a hívás: 40 C fok fölé kúszott a hője. Akkor maradt velem otthon, és a láza, betegsége ellenére boldog volt. Aztán már nem tudtam hazajönni reggel, mert maradni kell, egyre tovább, minél kevesebb ember van, hiszen a munka adott, el kell végezni, akárhogyan is. Most már nem reggelre lázas, hanem szinte folyamatosan beteg, de még ezt sem bánja, ha néha úgy alakul, hogy a nagymamák helyett én maradok itthon vele. Én azt gondolom, nem létezik akkora mértékű béremelés, amivel ezt kompenzálni lehetne.

Aztán az idén elvesztettünk három babát.

A legutolsót, akiről azt hittük, már velünk marad, nem is olyan régen. Erről még mindig nem tudok írni túl sokat, beszélni is alig. Egész életmeben rengeteg gyereket, nagy családot szerettem volna, aztán amikor kiderültek az egészségi problémáim, azzal vígasztaltam magam, hogy nem baj, két gyerekkel is szép a család, annyi meg talán még így is sikerül. Csipi útja sem volt könnyű, ő is két pici elvesztése után, és kilenc hónap teljes bizonytalanságot követően érkezett meg hozzánk. De ő azon túl, hogy megváltoztatta az életünket és olyan sokat adott nekünk, amiről pár bekezdésben írni sem lehet, a megszületésével azt is jelentette, hogy  a második babával már könnyebb lesz. Hát nem lett. Négy picit vesztettünk el azóta, én pedig mostanra már a maradék reményt is feladtam, hogy valaha megszülethet a második kisbabám. A terhességek és vetélések felemésztették a testemet, lelkemet, és el sem tudom képzelni, hogyan szokom majd hozzá a gondolathoz, hogy nem lehet több gyermekem.

Hogy mindezek közepette hogy írtam mégis a blogot? Mert ez maradt az egyetlen dolog, ahol felengedhettem egy kicsit, amikor nem gondoltam másra, ezt  örömmel csinálhattam, a főzés, fotózás kikapcsolt és megnyugtatott. Ráadásul a kisfiammal együtt “írjuk” már egy ideje, ő is tanul sütni, fotózni és végtelenül élvezi. A fotózást, a sütést és az együtt töltött időt is.

Szóval a 2011 szörnyű év volt, örülök hogy vége. Ennyi, ami eddig a blogból kimaradt.

Azoknak pedig akik a receptekért és könnyed hangvételért járnak ide, ígérem, hogy a következő kifakadásra 2012. szilveszterénél hamarabb nem kerül sor. (sőt, remélem, akkor sem, és aztán sem,  és soha többet)

Két receptet hoztam, ezt vittem be ma vacsorára az én édes férjemnek, aki a szilvesztert és az új év első napját is munkával tölti.

• mákos aszalt vörösáfonyás brownie
• 10 dkg étcsoki (65%)
• 10 dkg vaj
• 15 dkg nádcukor
• 4 tojás
• 2 púpos ek kakaópor (holland)
• 2 ek mák (2 dkg)
• 4 ek darált mák (6 dkg)
• 5 dkg aszat vörösáfonya
• 1/2 narancs finomra reszelt héja és 2 ek a levéből
• 1 ek vaníliakivonat (házi, helyette használható 1 ek vaníliás cukor)

A vajat az összetört csokival megolvasztom. Hozzáadom a kakaót, a mákokat, a cukrot, narancs héját, levét, vaníliát, a késsel durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a tojások sárgáját majd alaposan összekavarom. .

A tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a csokoládás masszához forgatom.

Szilikonos formába, vagy kivajazott, kilisztezett (esetleg darált mákkal kihintatt) szögletes formába öntöm.

Előmelegített sütőben 180C fokon 30 perc.

Tespiben hűtöttem ki, mert melegen kissé törik. Túlsütni nem érdemes, akkor jó, ha kicsit lágy marad a közepe.

• gránátlamás karamellizált répás lencsesaláta
• 25×22 cm szögletes sütőforma
• 25 dkg lencse
• 1 narancs kifacsart leve és a felének a finomra reszelt héja
• 1 nagyobb gránátalma
• 35 dkg répa
• 1 ek méz
• 2 ág kakukkfű
• 1+4 ek olívaolaj
• 1 nagy csokor petrezselyem
• opcionális: lilahagyma

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék minden kedves olvasónak boldog új évet kívánni, és reményeim szerint egy kis segítséget is adni a szilveszteri készülődéshez. Nálunk előszilveszter formájában lezajlott az év végi ünneplés, holnaptól az óév maradék napjait felváltva munkával töltjük a férjemmel, így a klasszikus szilveszteri buli nálunk az idén elmarad. Viszont pár gyors fotót készítettem, mivel az elkészült ételek  szerintem igen jól sikerültek.

A fenti cím ugyan hosszú, de a benne szereplő ételek valójában percek alatt elkészülnek, és igazán változatossá tehetnek egy büféasztalt, vagy akár egy szűkebb körű, otthon mozizós szilvesztert is színesebbé tehetnek.

A lencsesaláta a tavalyi nagy kedvenc, a citromos rukkolás nyomdokaiban halad, de ez most meleg, petrezselyemzölddel, kaprival és baconnel van gazdagítva, igazi komfortos darab, akár egy komplett főétkezésnek is megfelel.

A pisztáciás kecskesajtkrémmel töltött aszalt sárgabarack ötlete a Cucina Moderna aktuális számából származik, amit hála a sógornőmnek, ismét van szerencsém forgatni. A recept kis módosításon esett át, de ez szerintem az előnyére vált.

A cookie természetesen a fiatalúr kérésére készült, de ez is gyors, ízletes darab, és hát a gyerekekre is gondolni kell…

A túrókrémmel töltött sonkatekercs eredetileg otthon, az édesapám által beszerzett sváb sonkára lett kitalálva, de most egy egyszerű levegőn szárított  szeletelt sonkával is remekül működött. (persze használható hozzá prosciutto crudo is) Ízeiben a túrókrém leginkább a körözöttre hajaz, illetve egészen pontosan a körözöttre, ahogy édesanyám értelmezi. Ő soha nem tett bele juhtúrót, sört és lilahagymát viszont igen, és fura módon ez a kissé bizarr kombináció egészen jól működött. Én a sört nem forszíroztam, és a körözöttnek ehhez az egészen kevéssé autentikus értelmezéséhez egy kevés apróra vágott zöldpaprikát is adtam. Büféasztalra érdemes kisebb tekercseket készíteni, egy-egy szelet sonkát kettévágni és úgy betölteni, viszont ez nálunk most vacsorára készült, így a hosszú szeleteket spirálisan tekertem fel, szerintem szép lett, de ez már igazán ízlés dolga.

A pocornnak is van története: popcorn készítőt kaptam karácsonyra. Bár nem szeretem a kevés célra használható konyhai kütyüket, erre már régóta vágytam, mert a popcornt nagyon szeretem, a serpenyőben pattogtatást viszont annál kevésbé. Természetesen úgy is készíthető, én most viszont igyekszem kihasználni a masinámat (ami egyébként remekül működik, minden popcorn fanatikusnak csak ajánlani tudom!). A fűszeres popcorn sem saját ötlet, Nigella karácsonyi popcornjának mintájára készült, kicsit módosított fűszerezéssel, és igazán nagyon finom darab.

Remélem a fenti összeállítással sikerült segítenem a szilveszteri készülődésben, és még egyszer, boldog új évet kívánok!

Jövőre jövök, első körben a karácsonyi receptekkel.

• meleg lencsesaláta baconnel, citrommal, kaprival
• 30 dkg lencse
• 8 dkg bacon
• 1 citrom
• 1 csokor petrezselyem
• 3 ek kapribogyó (átöblítve)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb fej édeskés vöröshagyma (~8 dkg)
• 2 ek olívaolaj

A lencsét előző este beáztatom, másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.

A bacont apróra kockázom, a vöröshagymát, fokhagymát finomra aprítom. Az olívaolajon kisütöm ropogósra a bacont, majd hozzáadom a hagymát, üvegesre sütöm, hozzáadom a fokhagymát, néhány másodperc alatt ezt is megsütöm. A szalonnás keverékhez adom a leszűrt lencsét, összeforrósítom. Végül lehúzom a tűzről és hozzáadom a citromlevet, a finomra reszelt héját, a kaprit (ezt, főleg ha kaprigyümölcsöt használunk, durvára is lehet előtte vágni) a finomra aprított petrezselyemzöldet. Összeforgatom és tálalom, magában vagy vajas pirítóssal.

• paprikás túrókrémmel töltött sonkatekercsek 
• 25 dkg tehéntúró
• 10 dkg vaj
• 175 gr (1 kis doboz) tejföl
• 1 fej lilahagyma (5 dkg) (vagy helyette 5 dkg édes fehérhagyma)
• 2 tk pirospaprika
• 2 tk őrölt kömény
• só
• 1 hegyes, erős zöldpaprika
• 10-12 vékony szelet sonka (sváb pirospaprikás vagy valamilyen más levegőn szárított, pl  prosciutto crudo)

A lilahagymát finomra aprítom. A vajat megolvasztom, majd hozzáadom a köményt és a hagymát, üvegesre sütöm benne a hagymát. Lehúzom a tűzről, majd belekeverem a pirospaprikát, tejfölt, túrót, összedolgozom, sózom. Ha teljesen kihűlt, hozzáadom az apró kockákra vágott zöldpaprikát is.

A vékony sonkaszeletek szélére kanalazok pár kanál túrókrémet és feltekerem a sonkát.

• aszalt vörösáfonyás csokis cookie (20-22 db)
• 20 dkg finomliszt
• 10 dkg vaj
• 5 dkg nádcukor
• 5 dkg étcsoki (65%)
• 5 dkg aszalt vörösáfonya
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék (vagy kb 1 kk őrölt fahéj, 1/4 kk őrölt gyömbér, reszelt szerecsendió, 2-3 szegfűszeg és koriander porrá őrölve)
• 2 tojás
• 1 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna

A lisztet elkeverem a sütőporral, szódabikarbónával, mézeskalács fűszerekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót, a puha vajat, a durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a nagyobb kockákra tördelt/vágott étcsokit, az elhabart tojást, nádcukrot, majd összegyúrom.Hűtőben pihentetem nagyjából egy órán át, majd nagyobb diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, ezeket ellapítom és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.

Előmelegített sütőben 180C (villanysütő, alsó-felső sütés), 12 perc.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés: aki már nagyon unja a karácsonyi hangulatú sütiket, az mézeskalács fűszerek helyett használhatja egy kisebb narancs finomra reszelt héját is.

aszalt sárgabarack pisztáciás kecskesajtkrémmel

• 25 szem aszalt sárgabarack
• 1 dl tokaji aszú
• 15 dkg kecskesajt (puha, friss típusú, krémes)
• 1 maréknyi hámozott, sózott, pörkölt pisztácia (nagyjából 3 dkg)
• 3-4 nagyobb levél bazsalikom

Az aszút felforralom egy szélesebb edényben (akkorában, hogy  a barackok egy rétegben elférjenek benne), majd lehúzom a tűzről, beleszórom a barackokat és lefedem. Ha a barack magába szívta az aszút, leitatom róla a maradék nedvességet és kettévágom.

A kecskesajtot kikeverem a durvára aprított pisztáciával, finomra aprított bazsalikommal.

A kecskesajtkrémmel megtöltöm a barackokat.

fűszeres popcorn

• 10 dkg pattogatni való kukorica
• 3,5 dkg vaj
• 1 tk pirospaprika (édesnemes)
• 1 kk római kömény, mozsárban porrá őrölve
• 1 kk szegfűbors, mozsárban porrá őrölve
• 1 csapott tk nádcukor, mozsárban porrá őrölve
• csipetnyi őrölt fahéj
• 1 tk só

A kukoricát kipattogtatom, gépben vagy száraz serpenyőben (lefedve, kis láng felett, gyakran rázogatva).

A vajat a római köménnyel megolvasztom, majd lehúzom a tűzről és még forrón belekeverem a cukrot, sót, a maradék fűszereket.

A kész popcornt összeforgatom a fűszeres vajjal.

Először is, egy kicsit megkésve, de boldog, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak. Tehát az ünnep nálunk elég speciálisan alakul, Csipi beteg, tegnap átlag 40 C volt a hőmérséklete, ez kicsit visszavesz az ünnepi hangulatból. Priznicből nézni a karácsonyfát valahogy nem az igazi. Mérsékelt jókedvre csak a Lego vonat, a saját (baba)fényképezőgép és az alábbi két édesség derítette.

A robbanócukros trüffel egyébként akusztikus élménynek sem utolsó, tegnap Férjjel versenyt sercegtünk miatta a karácsonyfa díszítése közben. A liofilizált cseresznye nem kötelező elem, én cseresznyés robbanócukrot használtam, ezért került ez bele, de igazából remekül működhet például a trópusi gyümölcsös robbanócukor egy reszelt narancshéj-fahéj(-csili) kombinációval, illetve az az igazság, hogy a robbanócukor saját íze elég kevéssé dominál, így szabadon lehet variálni a fűszereket a trüffelben.

• kókuszos puszedli
• 5 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg simaliszt
• 2 tojás
• 5 dkg vaj
• 5 dkg nádcukor
• 2 ek méz
• 2 tk sütőpor
• 1/4 tk szódabikarbóna
• 2 hüvely zöld kardamom (6-8 szem) (elhagyható)
• 1/2 kk reszelt limehéj (kb egy fél limeról) (vagy reszelt citromhéj)

A vajat megolvasztjuk,  a tojásokat elhabarjuk, a lisztet elkeverjük a sütőporral, szódabikarbónával. A hozzávalókat összegyúrjuk, a tésztát hűtőben pihentetjük pár órát, diónyi gombócokat formázunk a tésztából, ezeket ellapítjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, egymástól kissé távolabb.

180°C, 8-10 perc, villanysütő, alsó-felső sütés.
Rácson hűtjük ki.

• robbanócukros trüffel (nagyjából 20-22 db):
• 20 dkg étcsoki  (85%)
• 3 ek liofilizált cseresznye
• 2 zacskó robbanócukor (19 gr)
• 7 dkg porcukor
• 6 dkg tejszín
• 6 dkg vaj
• kakaópor

A csokit a tejszínnel, porcukorral, vajjal megolvasztom, hozzákeverem a mozsárban kissé megtört liofilizált cseresznyét. Szobahőmérsékleten hagyom kihűlni, ezután hozzákeverem a robbanócukrot is.

Hűtőben kidermesztem, majd diónyi gombócokat formázok a masszából, amiket kakaóporba hempergetek, majd papírkapszlikba rakosgatok. A dermesztéshez pár információ: vagy 1-2 órán át hagyjuk a hűtőben a masszát, amíg épp csak formázhatóra hűl, vagy ha egy éjszakára marad ott, akkor érdemes lapos alutálcába egyengetni, és formázás előtt nagyjából trüffel méretű kockákra vágni, így viszonylag könnyen gombóc(szerű) képleteket kapunk belőlük. Hűtőben eléggé megszilárdul a massza, így szépen csak akkor lenne formázható, ha kézzel hosszasan hengergetnénk, ettől átmelegszik a trüffel masszája és a robbanócukor idő előtt felrobban.

Az elkészült tüffeleket hűtőben tárolom.

Az idén is Segítsüti, 27 blogger anyuka fogott össze, hogy süteményeket kínáljanak árverésre, a befolyó összeget pedig jótékony célokra fordítsák. Az összegyűlt licit ebben az évben egy gyermekhospice szervezet, a Szemem Fénye Alapítvány javára lesz felajánlva. Az idén két gyermek hospice házat támogatnak, a pécsi Dóri-házat és a törökbálinti Tabitha-házat, ahol gyógyíthatalan beteg gyermekeknek és családjaiknak segítenek feldolgozni és megkönnyíteni a küzdelemet. A sütikért összegyűlt pénzből az egézségügyi ellátáshoz szükséges műszereket és az ott élő családok mindennapjait megkönnyítő eszközöket, berendezési tárgykat kapnak majd a házakban élők, amit a Segítsüti oldalán nyomon követhetenek majd az érdeklődők.

A licit a Segítsüti oldalán zajlik, ahol mind a 27 sütemény árverésre kerül.

Én az idén egy finom, omlós diós kelt rúddal készültem, aminek a végét csokoládéba és jégcukorba forgattam, mellé pedig egy vaníliás almalekvár készült. A sütemény átvétele személyesen Nyíregyházán, vagy postai úton lehetséges.

• 2 tepsi
• 20 dkg liszt (fele rétes (BFF-55), fele sima (BL-55)
• 10 dkg dió, finomra darálva
• 10 dkg tejföl
• 5 dkg nádcukor
• 5 dkg vaj
• 1 dkg friss élesztő
• 1 mokkáskanálnyi őrölt fahéj
• 1 csipet só
• 10 dkg étcsokoládé (55%)
• jégcukor
• a lekvárhoz (250 ml):
• 50 dkg alma
• 10 dkg nádcukor
• 0,5 dl birspálinka
• 1 ek vaníliakivonat

A liszteket elmorzsoljuk az élesztővel, hozzáadjuk a diót, cukrot, sót, fahéjat, tejfölt, olvasztott és kézmelegre hűtött vajat, majd alaposan összegyúrjuk, kidolgozzuk rugalmas tapintatú tésztává. A kelesztőtálat letakarva két órán át meleg helyen hagyjuk kelni a tésztát.

Átgyúrjuk, majd ceruzányi vastag, nagyjából 5 centi hosszú rudakat sodrunk belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszünk. Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 13-15 percig sütjük, vagy amíg a rudak teteje kezd aranyszínt kapni.

A süteményt rácsra szedve hűtjük ki.

A csokoládét vízgőz felett felolvasztjuk, majd a rudak egyik felét csokoládéba mártjuk, ezután rögtön megforgatjuk a jégcukorban, sütőpapírra szedjük. Akkor van kész, ha a csokoládé megszilárdul.

A lekvárhoz az almát meghámozzuk, magházát kivágjuk, feldaraboljuk. A pálinkával, cukorral és vaníliakivonattal együtt egy szélesebb edényben gyakran megkavarva sűrű lekvárt főzünk belőle, kiforrázott üvegbe töltjük. (Mivel ez kis mennyiség, egy szélesebb edényben alig fél óra alatt elkészül)

Na jó, ha nincs otthon Portói, egy testesebb, gyümölcsösebb vörösborral is meg lehet próbálkozni. Szóval nincs ebben semmi bonyolult, könnyen és gyorsan összedobható, mégis elegáns, és nem is gondolnánk elsőre, hogy ez egy gyermekétkeztetési project melléktermékeként is előállítható. Hideg desszert, a nagy hőségre való tekintettel.

• 6 pohárhoz
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 8 dl tej
• 2 púpos ek mascarpone (5 dkg)
• 10 dkg étcsoki (85%)
• 10 dkg nádcukor (vagy ízlés szerint)
• 3 cm vaníliarúd kettéhasítva
• a portói szirupos szilvához:
• 50 dkg szilva
• 2 dl portói
• 4 ek nádcukor
• csipet fahéj

A tejből és rizsből a hagymányos, vagy a legjobban bevált módon tejberizst készítünk. Én a következőképpen csinálom mostanában:  a tejet a rizzsel, csiet sóval és a vaníliával egy fazékba öntöm, majd időnként megkeverve felfőzöm. Ha felforrt, megkeverem, lefedem, majd a legkisebb láng fölött 15 percig főzöm. Belekeverem az ízesítésre szánt hozzávalókat (azaz itt a széttördelt csokit, a nádcukrot és a mascarponet), habverővel addig keverem, amíg minden feloldódik a tejberizsben, majd fedő alatt hagyom kihűlni. Poharakba adagolás előtt ismét habverővel keverem át, ettől krémesebb lesz. Poharakba adagolom.

A szirupos szilvához a szilvát kimagozom majd negyedekre vágom. A nádcukrot a portóival és a fahéjjal beforralom, amíg sűrű szirupos nem lesz. Hozzáadom a szilvát és néhány percig nagy láng felett párolom, amíg a szilva héja bordóvá nem válik és egy kis levet is enged (de nem szükséges puhára főzni). Ha kihűlt, a szilvát a sziruppal együtt szétosztom a tejberizs tetején.

Megjegyzés: ha nem portóit használunk hozzá, a sziruphoz egy-két evőkanállal több nádcukorra lesz szükség.

Lassan helyreáll idehaza a dolgok rendje, a berendezési tárgyak a helyükre kerülnek és a fagyigép ismét befér a mélyhűtőbe. Szóval a nagy nyári nélkülözés után a melegebb napokkal egyetemben ősz elejére beköszönt ismét a fagylalt korszak. Legalábbis nálunk.

Volt-van még pár megvalósításra váró ötletem, ez az egyik, és mivel igen jól sikerült, itt a helye a blogon.

• 65 dkg nektarin (tisztítva 45 dkg)
• 10 dkg jó minőségű étcsoki (85%)
• 10 dkg nádcukor
• 2 dl víz
• 1 cső csili
• tölcsérek

A vizet felforralom a cukorral és addig kavargatom, amíg az feloldódik benne. Lehúzom a tűzről, beletördelem a csokit és addig kavargatom, amíg az is felolvad benne. A csilit kettévágom, a magjait, ereit kivágom, felaprítom, majd mozsárban 1 tk nádcukorral szétmorzsolom. A sziruphoz adom.

A nektarint meghámozom, kimagozom, feldarabolom, simára turmixolom. Hozzáadom a már kihűlt szirupot, összeturmixolom, majd a masszát hűtőben kihűtöm.

Fagylaltgépben kifagyasztom, tölcsérbe adagolom.

Erről mit is írhatnék? Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, nem csak a cím miatt. Minden kedvenc egy -üvegben. Igen, még ez is, ez az ötletes sütési mód, szerintem ezt már fokozni nem is lehet, meg nem is kell. Virágos jókedvem pedig nem (csak) a tetemes mennyiségű whiskeytől van, ami ebbe kerül (és nem illan ám el a sütés során, szóval gyerekeknek egy falatot se!), hanem mert tényleg eszelősen finom, töményen csokis endorfinbombával állunk szemben, benne a Jack Daniel’s utánozhatatlan ízével. Mennyei. Egy dolog van csak, a kalóriákat számolni itt aztán még véletlenül sem szabad.

Recept innen, mértékegységátváltva, egy kevés vaníliával, ami nagyon jól passzol a Jack Daniel’shez, és egy hangyányit eltérő krémmel a tetején. A krém egyébként házastársi konfliktust okozott, bár Férj önmagában a felét megette, szerinte a sütihez egy egyszerű(!) vaníliás whiskeys mascarpone hab jobban passzol. Lehet vitatkozni, azért a végére leírom majd a hab receptjét is.

• 8 kis felfújt formához vagy 4 közepes befőttesüveghez
• 25 dkg étcsoki (70%)
• 12,5 dkg vaj
• 1/2 csésze cukor (10 dkg)
• 1/2 csésze nádcukor (10 dkg)
• 1/2 csésze Jack Daniel’s (120 ml)
• 1 ek vaníliás cukor
• 4 tojás
• 1/2 tk sütőpor
• 1/4 tk szódabikarbóna
• só
• krém:
• 15 dkg vaj
• 10 dkg mascarpone
• 1 ek nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor
• 2 ek Jack Daniel’s

A széttördelt csokit a vajjal együtt felolvasztom, majd hozzákeverem a cukrokat, whiskeyt, tojásokat és sütőport, szódabikarbónát is. Habverővel alaposan kikeverem, majd kivajazott felfújt formákba /befőttes üvegekbe töltöm.

Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés)  30 perc a felfújt formákban, 35-40 perc a befőttesüvegekben. Tűpróbával ellenőrizzük a végeredményt.

A krémhez a vajat habosra keverjük a vaníliás cukorral, majd ha már habos, hozzákeverjük a mascaropnet és a whiskeyt is. A kisült sütik tetejére simítjuk.

Hab: 1 dl mascarpone, 1 dl tejszín, 2 ek Jack Daniel’s, 1 ek vaníliás cukor, 1 ek nádcukor, simára keverni, amíg a cukor feloldódik benne, szifonba tölteni, egy patront beleengedni, majd tálalásnál a sütik tetejére fújni a habot.

Ma van a költészet napja, és hogyan másként is tiszteleghetnénk ezelőtt mi, a Heston Blumenthal Olvasókör tagjai, mint versekkel egybekötött nyalánkságokkal. A részletekről bővebben Saját Levében írt már egy bejegyzést, nála jobban én nem tudok fogalmazni, így inkább nem is próbálkozom, szóval aki meg szeretné nyerni a képen látható bonbonokat, az gyorsan kattintson oda a részletekért, majd eggyel arrébb, a megfejtendő feladványért. Aztán érdemes még szétnézni a Konyhasónaplón a szerzőtársak versei között, akár olvasgatni, akár helyes megfejtéseket beküldeni, mert mindenhol vár egy-két kalória- vagy betűdús jutalom a megfejtőkre.

A válaszokat az én e-mail címemre lehet küldeni (killervidra@flat-cat.hu), a helyes megfejtők között pedig kisorsoljuk a bonbonokat, közjegyző helyett a kisfiam közreműködésével.

Aki pedig nem jár szerencsével, azok számára itt a recept.

• 12 darabhoz
• 10 dkg étcsokoládé (85%)
• 1 tubus (170 gr) cukrozott sűrített tej
• 1/4 rúd fahéj
• 1 csillagánizs
• 3 szegfűszeg
• 3 zöld kardamomtok
• 1 tk édeskömény
• 1 púpos ek szálas fekete tea
• 1 késhegynyi gyömbérpor

A sűrített tejet a mozsárban kissé megtört fűszerekkel és a szálas teával felforralom, majd a lehető legkisebb lángon fölött a felére beforralom. Közben rázogatni, kevergetni kell, különben odaég (úgy is mondják: helyenként karamellizálódik)

A csokit egy vastag aljú edényben megmelegítem, ahogy kenhetővé válik, lehúzom a tűzről és ecset segítségével kikenem vele a szilikonos bonbonformák alját és oldalát. Én két rétegben kentem ki (közben pár percre hűtőbe tettem a formát, amíg megdermedt az első réteg csoki), így vastagabb lesz a bonbonok fala és jobban tartanak a kipattintásnál, szállításnál.

A csokihüvelyeket megtöltöm 2/3 részig a krémmel, majd olvasztott csokoládéval lezárom a bonbonokat, 1-1 kiskanálnyi csokit teszek a töltelék tetejére és kihúzom ecsettel/vékony spatulával a bonbonforma széleire, lezárva a réseket. Spatulával lehúzom a felesleget és egyben eligazítom a bonbonok tetejét (a későbbiekben alját) is egyenesre, megdermesztem a bonbont, végül kipattintom a formából.

Nemrég hosszabb időt töltöttünk a szüleimnél, tekintettel az újabb tartós áramszünetre, ott pedig én most csak többnyire a desszertes poszton jeleskedtem. Ott viszont nagyon. Az egyik nagyon jól sikerült darab ez a forró csokipuding, vagy lávasüti, ahogy tetszik. Arról  a műfajról van szó, aminek a belseje még forrón olvadva folyik, miközben a külseje már megszilárdult egy kissé. Egyik kedvenc csokis sütim egyébként, érdemes kipróbálni, de csak saját felelősségre, mert erősen addiktív. A blogra az “egyszerű” csokis változat már korábban felkerült, de most úgy döntöttem, hogy kap egy kis csavart a történet a darált dióval és  a datolyával, na meg a parféval a tetején. Szerintem jól döntöttem, legalábbis erre utal hogy a család minden egyes tagja elkezdte rajtam dühödten követelni a receptet miután megették… hát minden egyes morzsáját, amihez hozzájutottak. Azóta beindult belőle családszerte a tömeggyártás, erre vonatkozott a “csak saját felelősségre” kitétel. A recept persze elég liberális, datolya vagy dió nemszeretése esetén tetszőleges olajos mag őrleménnyel vagy aszalt gyümölccsel helyettesíthetők ezek az alkatrészei, és a vaníliaparfé helyett mehet hozzá csak egyszerűen tejszínhab, esetleg vaníliafagyi. De ez a parfé is annyira finom… és olyan egyszerűen elkészül hozzá minden, de minden 5 perc alatt. Nem is folytatom tovább az áradozást, recept.

• 4 csészéhez vagy szuflé formához
• 12,5 dkg étcsokoládé (60%)
• 12,5 dkg vaj
• 2 egész tojás
• 2 tojássárgája
• 3 ek darált dió
• 4 ek nádcukor
• 5 dkg magozott datolya (5-6 db)
• vaj a formákhoz
• a parféhoz:
• 2 dl tejszínhab
• 2 tojásfehérje
• 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 2 ek cukor

A tejszínhabot kemény habbá verem, a tojásfehérjét szintén, a tojáshabhoz a habverés vége felé a cukrokat is hozzáadom. A tejszínhabba keverem óvatosan a tojáshabot, műanyag edénybe lapátolom (vagy pici befőttesüvegekbe), lefedem, és hűtőbe teszem legalább 3-4 órára.

A széttördelt csokit a vajjal összeolvasztom, majd hozzáadom a cukrot, a darált diót és a finomra aprított datolyát. Ha langyosra hűlt, belekeverem az elhabart tojásokat, tojássárgáját is, a masszát pedig kivajazott szuflé formákba vagy hőálló csészékbe adagolom.

Előmelegített sütőben 210°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) nagyjából 14 percig sül. Nekem pont 14 perc kellett hozzá. Az a megfelelő állapot, amikor a massza már megemelkedett  a csészében, a teteje kirepedezett, és itt látszik, hogy a belseje már folyékony. Tehát a megemelkedéstől számított 1 percen belül ki kell szedni a sütőből.

Tálalásnál a parfét adok a puding mellé.

Megjegyzés: Nagyon finom kis csavar bele, ha egy csipet őrölt szegfűborsot vagy finomra reszelt narancshéjat adunk a csokis masszához.

A gyerekbarát verzió pedig készülhet fele-fele arányban étcsokival és tejcsokival is.