Túrós áfonyafagyi étcsokival

Mit is csinálhatnék, amíg a gyerek alszik az utolsó tálca hiperszuperakciós áfonyámból?

Fagyit!

Főként azért ebben az időpontban, mert szolidárisak vagyunk kisdeddel, így előtte nem eszünk édességet egy ideig, legalábbis amíg ő egyszerű szénhidrát elvonón van.

A fagyi egyébként megint az az 5 perc munkával elkészülő fajta, mert az igaz, hogy tegnap kinéztem magamnak Niki áfonyagyűjteményéből ezt a fantasztikus cheesecake fagyi receptet, de miután ma beszereztük hozzá miniatűrrel a hozzávalókat, győzött a türelmetlenség, és nem győztem kivárni a az alap elkészítéséhez és kihűtéséhez szükséges időt.(de majd legközelebb!) Addig pedig lett belőle ez, ami eszméletlen finom, csak azonnal meg kell enni, mert a fagyasztást-tárolást kevésbé jól viseli, mint a főzött társai. Bár az azonnali elfogyasztás nálunk igazából egyáltalán nem szokott problémát okozni.

Mit is írhatnék még róla ha az már elhangzott hogy eszméletlen finom? Semmit. Recept.

• ~750 ml fagyasztandó massza
• 400 gr natúr joghurt (3,5%)
• 100 gr tejszín
• 125 gr sovány túró
• 125 gr áfonya (egy kis tálca)
• 25 gr étcsoki (minimum 60% kakaótartalom)
• 20-40 gr cukor, ízlés szerint
• Créme de Cassis, reszelt étcsoki a tetejére

A joghurtot, tejszínt, túrót a cukorral csomómentesre keverem, lehetőleg habverővel, hozzáadom a megmosott, villával enyhén összetört áfonyát és a finomra reszelt csokit.

Még egy kavarás, és fagyigépben kifagyasztom.

Tálalásnál mehet rá még több reszelt csoki és esetleg egy kis Créme de Cassis a felnőtteknek.

Megjegyzés: Ez a massza kiválóan alkalmas arra is, hogy jégkrémtartóban kifagyasztva pálcikás hűsítő legyen belőle.

Címkék: áfonya, édes, étcsoki, fagyi, fél óra, gyors&könnyű, joghurt, túró

Áfonyás csokoládékrém

Az apropó: a “kedvenc”, azaz a hozzánk legközelebb, alig 7 kilométerre lévő áruházamban (aminek a nevét most juszt sem fogom leírni, reklámoztam én már őket éppen eleget) az áfonya most le van értékelve, de jelentősen. Amúgy meg szép, egészséges és nagyon finom, mézédes. Ergo most tele lett vele a hűtőm hirtelen.

Eszem én magában, joghurtos turmixban, salátában, de csak nem fogy olyan ütemben, mint ahogy vásárolom (említettem már, hogy vannak kis problémáim az élelmiszerek falhalmozásával?). Így aztán most egy gyors desszert is lett belőle. Nem fagyi, az nem megy nálunk amióta fagypont körül van a hőmérséklet, hanem egy hűvös csokikrém. Igazából végtelenül egyszerű, igazából nem is recept, csak felhasználási javaslat, elkészíteni és megenni is percek kérdése, és a Créme de Cassison kívül még csak nagyobb csavar sincsen benne. Ez csak egyszerűen finom.

• 4 adag
• 15 dkg étcsoki (60% kakaótartalom)
• 2 dl tejszín
• 2 tálca (25 dkg) áfonya
• 2 ek Créme de Cassis
• 3 ek nádcukor

Az összetördelt csokit a tejszínnel együtt megmelegítjük, amíg a csoki fel nem olvad. Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a cukrot és a likőrt.

Ha a krém kihűlt, alig langyos, hozzákeverjük a megmosott, leszárított áfonyát, 4 evőkanálnyi kivételével, amit félreteszünk a tálaláshoz, majd 4 tálkába adagoljuk.

Hűtőbe kerül, amíg megdermed a krém.

Tálalásnál megszórjuk a maradék áfonyával.

Ennyi.

Megjegyzés:

1.) A díszítésre használt menta remekül passzolt hozzá, már ha valaki szereti a csokit mentával.

2.) Ez a csokikrém megint elég sűrű (nincs mit tenni, mi így szeretjük), könnyebben kanalazható krémhez még egy decivel több tejszín (azaz összesen 3 deci) hozzáadása szükséges.

Címkék: áfonya, étcsoki, gyors&könnyű, pohárkrém

Csokoládés mini Pavlova Créme de Cassis habbal

A hétvégén grillrendezvény volt a szülői házban, az öcsém és az egyik legjobb barátja szülinapját ünnepeltük. Azt mondanom sem kell, hogy a húsokhoz én hozzá nem fértem, csak egy picuri nyúl oldalast(?) sikerült bepácolnom, majd meredtre hűlve este tízkor ebéd gyanánt a konyhában állva elfogyasztanom egy fonnyadt sült gomba társaságában (ennyi maradt).

Hiába, ez az asszonyok sors, legalábbis anyu szerint. Na nem baj, a sütiket azt megnyertem természetesen. Készült egy Sacher torta, meg egy málnás mandulatorta az ünnepelteknek, meg a csokis mini Pavlovák könnyed édesség gyanánt.

A recept egyértelmű volt, Grenadine csokis Pavlováját már jó egy éve kinéztem magamnak, és most sort is kerítettem rá. A recept tökéletes, én nem variáltam rajta semmit. Hétvégén otthon még találtam a kertben néhány szem epret is, az került a Créme de Cassissal ízesített tejszínhab tetejére. Egy nagy hiba azonban akadt, hogy a csak másnap érkező Férjnek (aki a nagy napon ügyelt, természetesen) ebből nem maradt.

Szóval ez most az ő kedvéért készült. A csokis alap az változatlan, csak most a sima tejszínhab helyett egy feketeribizli likőrös hab került rá, lévén az itthoni kertben csak egy szem eper érett még meg eddig, így  a gyümölcsös ízt átköltöztettem a krémbe. Meg hát mi tagadás, így van benne egy kis alkohol is, azért ez így mindjárt picit férfiasabbá teszi.

• 14 db 10 centi átmérőjű tortácska
• 7 tojásfehérje
• 30 dkg cukor
• 3 csapott ek kakaópor (cukrozatlan, átszitálva)
• 5 dkg étcsoki (min 60% kakaótartalom)
• 1 tk balzsamecet
• a krémhez:
• 4 dl tejszín
• 2 dl Créme de Cassis
• 1 tk zselatin (2 gr)

A habhoz a Créme de Cassist kevergetve összemelegítem a zselatinnal, csak annyira, hogy a zselatin feloldódjon, felforralni nem szabad. Ha már csak alig langyos, de nem dermedt meg, hozzákeverem a tejszínt. Kihűtöm, habszifonba töltöm, két patron engedek bele (literes szifon) és hűtőbe teszem tálalásig.

A tojások fehérjéből csipet sóval habot verek, majd kanalanként hozzáadom a cukrot, és kemény, fényes habbá verem. Végül óvatosan hozzáforgatom a balzsamecetet, a kakaóport és a késsel finomra aprított csokit is. Lapáttal addig forgatom, hogy egyenletesen eloszoljon benne minden, de ne törjön a hab.

Sütőpapírral kibélelek két tepsit, és 10 centi átmérőjű, 3 centi magas halmokat rakok ki a habból. A kanál/lapát hátával nagyjából egyenletesen kör alakban elegyengetem, majd előmelegített 140°C fokos sütőben 1 órán át sütöm. Ez gázsütőben azt jelenti, hogy a legalacsonyabb hőfok+ a sütő ajtaja ki van támasztva egy lapos fa spatulával résnyire. Villanysütőben 50 percig sütöttem 120°C fokon hőlégkeverésen.

Ha kész (a teteje megszilárdult, kopog, de nem színeződött meg a sütéstől), akkor papírral együtt rácsra emelem, és ha kihűlt, lehúzom a papírról.

Feketeribizli likőrös habot nyomok a tetejükre.

Címkék: édes, étcsoki

VKF! 34.- Csokoládés tiramisu

Én készültem, de tényleg. Amikor elolvastam Duende VKF! kiírását, tengernyi ötlet jutott az eszembe, sőt, még Férje is inspirálóan hatott, gondolatban már megtervezte a fotózáshoz a díszletet, és fejébe vette, hogy kerít nekem galambot a csokoládés fogáshoz, amit szintén ő talált ki a fordulóra.

Aztán ember tervez…

Férj ebben a hónapban háromnaponta ügyel, én meg néhány napja betegedtem le annyira, hogy jobb esetben a konyhában ügyetlenkedem, rosszabb esetben az ágyban fekszem, ha szeretném elkerülni az ájuldozásaimmal járó riadalmakat. Jelen állapotomból kifolyólag nem nagyon mer felügyelet nélkül hagyni a család, nem is annyira miattam, hanem Ponty miatt, nem igazán alkalmas még az önellátásra, sem arra, hogy szakszerűen kerülgesse átmenetileg cselekvésképtelen anyukáját.

Azért a VKF! aktuális fordulójáról nem szerettem volna lemaradni teljesen, és legalább a desszertet megvalósítottam félig-meddig. A betervezett kávés babapiskótát ugyan nem tudtam megsütni hozzá, de a csokoládés krém azért még sikerült.

A vágykeltő alkatrészek így a csokoládé, vanília, a kávé, tojás sárgája lettek volna, no meg a brandy, bár az alkohol azért nem a klasszikus értelemben vett afrodiziákum. A krém egyébként eszméletlen finom, akár magában is meg tudtuk volna enni (anyu ezt a tervet konkrétan ki is vitelezte, bár közben arról győzködött, hogy milyen finom lenne ez a Rigó Jancsiba…)

• 6 adag
• 20 dkg étcsokoládé (60% kakótartalmú legalább)
• 2 dl tejszín
• 2 tojás sárgája
• 5 ek nádcukor
• 500 gr mascarpone
• 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 20 dkg babapiskóta
• 1 dl jó minőségű brandy
• 1 dl frissen főzött kávé
• kakaópor (cukrozatlan, holland)

A csokit apróra tördelem, és a tojások sárgájával, vaníliás cukorral meg a tejszínnel kis láng fölött, habverővel folyamatosan kevergetve felolvasztom. Kicsit tovább melegítettem az olvadás után, hogy a nyers tojássárgáját hőkezeljem, csak a biztonság kedvéért. (felforralni azért nem kell) Végül még melegen belekevertem a cukrot is.

A tejszínes-csokis keverékhez adtam a mascarponet, majd alaposan összedolgoztam vele.

A piskótákat egy rétegben leraktam üvegpoharak aljába (vagy egy nagyobb tálba is lehet), meglocsoltam a brandy és a kávé felével, miután teljesen magukba szívták a folyadékot, rájuk kentem a krém felét.

A maradék piskótát meglocsoltam a maradék kávéval és brandyvel, majd miután ezeket magába szívta, a csokis krémre rétegeztem. Erre került ismét egy réteg krém.

A tetejére kakaóport szitáltam, majd hűtőbe került tálalásig.

Címkék: édes, étcsoki, gyors&könnyű, kávé, mascarpone, pohárkrém

Gazdag csokoládés szelet truffle-palástban

Ezt a címet pedig nem én adtam neki -bár nagyon úgy hangzik-, hanem ez neki az eredeti neve az Ízvarázs füzetek Csodás csokis sütemények kötete szerint.

Elég régen ki lett nézve ez a recept (is), már csak azért is, mivel a rengeteg csokin kívül nincs benne sem liszt, sem olajos magvak. Csak némi Cointreau.

Nos. Hogy ez most szelet, vagy torta, azt nem tudom, ha torta, akkor ez az egyik legjobb, amit ettem. Ha szelet, akkor is. Ha meg netán valakiben felmerülne, hogy ez igazából egy puding(szerűség), hát nem bánom, legyen az, de akkor is veszedelmesen finom. Alig édes, krémes, nagyon likőrös-ez nálunk ideális kombináció.

A receptet egyébként hűen követtem, csak néhány munkafolyamat racionalizálása végett tértem el a leírástól.

Itt azért azt is meg kell említenem, hogy szerintem szilikonos forma szükséges hozzá, mert a recept ugyan sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformát ír, de aztán vízben kell kigőzölni az egészet, és nincs előttem, hogy nem ázik szét közben a torta. Legalábbis az én mezei kapcsos formám egészen biztosan átereszti a vizet. A kivajazás-kiszórás kakaóval módszerről nem tudok nyilatkozni, mert nem próbáltam, de szilikonos formával remekül működik a dolog.

Az adagot feleztem, de ez még így is igen kiadós lett.

• 1X20 cm kerek, szilikonos forma
• 200 gr étcsoki (max 60%)
• 3 tojás
• 125 gr tejszín
• 60 gr nádcukor
• 40 ml Cointreau
• kakaópor a díszítéshez

A tojásokat a cukorral habverővel vagy robotgéppel habosra keverem. Én rendkívül barbár módon beleöntöm a turmixgépbe, és addig mixelem, amíg meg nem nő a duplájára a térfogata, habos és egészen világos nem lesz.

Közben az összetördelt csokit kíméletesen éppen csak megolvasztom. Nem kell felforralni, 30°C fok körül már olvad.

A tojásos masszához öntöm a tejszínt, a csokit és a Cointreaut, alaposan kikeverem, majd egy mélyebb tepsibe állított szilikonos formába öntöm.

A tepsibe annyi forró/nagyon meleg vizet öntök, ami félig ellepi a formát, majd az előmelegített sütőbe teszem.

160°C fokon (gázsütő legalacsonyabb hőfok) 1 óra.

Miután kihűlt, tányérra borítom, és kakaóport szitálok rá.

A recept szerint savanykás gyümölcsszósz, például málna illik mellé, és én ezt nem is vitatom, de ez magában is nagyon finom.

Címkék: édes, étcsoki

Gasztro-retró a Gasztrotippen februárban: gesztenyepüré tiramisu

Ebben a hónapban a Gasztrotipp retró rovatának témája a gesztenyepüré: meggyes gesztenyepüré tiramisu a Gasztrotippen!

• 4 adag
• a piskótához:
• 2 tojás
• 2 ek finomliszt
• 2 ek cukor
• a krémhez:
• 25 dkg gesztenyepüré (natúr, cukor és egyéb ízesítés nélküli)
• 20 dkg mascarpone
• 5 dkg porcukor
• opcionális: 2 ek rum vagy 1 ek vaníliás cukor
• a meggyes raguhoz:
• 40 dkg meggy (magozott)
• 5 dkg cukor
• a tetejére:
• 2-3 dkg étcsokoládé

A piskótát a hagyományos módon készítjük el, a tojások fehérjét csipet sóval habbá verjük, amikor a hab már kezd megszilárdulni, akkor kanalanként hozzáadjuk a cukrot is.

A kemény cukros tojáshabhoz óvatosan hozzáforgatjuk a tojások sárgáját, majd kanalanként adagolva, szintén óvatosan beleforgatjuk a lisztet is.

Sütőpapírral bélelt kisméretű tepsibe öntjük, majd 180°C fokon (gázsütő) tűpróbáig sütjük. Ez nagyjából 15 perc.

A piskóta sütése helyett használhatunk babapiskótát is, ebből  8 darab szükséges.

A meggyet a cukorral addig főzzük, amíg a leve a felére bepárolódik.

A felengedett gesztenyemasszát kikeverjük a mascarponeval és a porcukorral. Használhatunk hozzá eleve cukrozott, rumaromával vagy vaníliával ízesített masszát is (akkor a hozzáadott cukor mennyiségét csökkenteni kell), de a natúr masszánál az ízesítés, édesítés a saját igényeink szerint alakítható.

Az összeállításnál a piskótából a tálkáknak megfelelő alakzatot vágunk ki, vagy ha egy nagyobb formába rétegezzük, akkor csak kettévágjuk a lapot.

Egy réteg piskótára kerül egy réteg meggy, egy kevés a meggy levéből, majd egy réteg krém. Ismét egy réteg piskóta, meggy, majd a tetejére krém kerül.

Tálalás előtt csokoládét reszelünk a „tiramisu” tetejére.

Címkék: édes, étcsoki, gesztenye, mascarpone, meggy, pohárkrém

Toffifee kehely

Az úgy volt, hogy elbambultam. Elfelejtettem szólni Férjnek, hogy a munkából hazafelé jövet Toffifeet is kellene hozni a boltból, mert kifogytak a készleteim.(lehet, hogy ciki, de én bizony imádom. Ez van)

Mit lehet hát tenni, ha az ember lányára estefelé rátör az édes karamellás semmiségek utáni sóvárgás, és éppen nincs itthon az imádott ragacsos-csokis bogyóból?

Nem, ezt most nem gyártottam le házilag. Csak valami olyasmit.

Meglepő módon tényleg kicsit hasonló lett az életérzés, bár azért ez még nem az igazi. De majdnem.

• 4, de inkább 6 adag
• csokis réteg:
• 10 dkg étcsoki (60%)
• 10 dkg tejszín
• 2 ek nádcukor
• 2 marék mogyoró
• karamellás réteg:
• 2 dl cukor
• 2 dl tejszín

A mogyorót száraz serpenyőben nagyon kis láng fölött, lassan megpirítom. Akkor jó, ha elkezdi ledobni a héját, és alatta már aranyszínű. Lassan kell pörkölni, különben kívül megég- belül meg nem sül meg. Lehet hántolt mogyorót is használni hozzá, de azt is meg kell pirítani.

Ha kissé kihűlt, ledörzsölöm a két tenyerem között a héját, majd késsel nem túl apróra vagdosom.

A csokit összetördelem, és a nádcukorral, meg a tejszínnel kis láng fölött összeolvasztom.

A folyékony csokis krémbe keverem a mogyorót, majd szétosztom négy pohárba. (lehetőleg aprócskákba, különben bután fog kinézni)

A cukrot karamellizálom, majd ha már világos borostyán színű, hozzáöntöm a tejszínt is, egy csipet só kíséretében. Vigyázat, köpköd!

Kis láng fölött kevergetve addig melegítem az egészet, amíg a karamell fel nem oldódik maradéktalanul, és a tejszínes szósz be nem sűrűsödik.

Ha a karamellás krém kihűlt, óvatosan a csokis réteg tetejére csorgatom.

Hűtőbe kerül, amíg teljesen meg nem dermed.

Megjegyzés:

1.) Én most ezt négy részre osztottam, de inkább hatfelé kellett volna, mert elég tömény. Még nekem is. És, mivel igen finom, nehéz megállni egy teljes pohárka maradéktalan kiürítését, viszont utána nagyon rosszul lehet lenni.

2.) A csokis réteg nem lágy krém, hanem kicsit keményebb, a Toffifee belső, nugátos rétegéhez hasonló. Nekem ez így ízlett, kicsit olyan érzésem lett tőle, mintha igazi Toffifeet ennék, de aki krémesebbnek szeretné a csokoládés részt, az legalább duplázza meg a tejszín mennyiségét benne!

3.) Ha a tetejére a karamellás szószba tejszín helyett mascarpone kerül, akkor kihűlés után egy egészen sűrű, eszméletlen finom krémet kapunk. Itt már úgy kell elképzelni a desszertet állagra, mint egy pohárba szorított trüffelt, egészen sűrű lesz az egész, de a Férj és a Keresztanya szerint ez így még finomabb.

Címkék: édes, étcsoki, gyors&könnyű, karamell, mogyoró, pohárkrém

Stracciatella panna cotta

Voltunk tegnap a Hotel Silverben Hajdúszoboszlón.

Itt most egy rövidebb fejtegetés következik az ország keleti régiójának éttermi felhozataláról, a torkos csütörtökről, és hogy miért volt szükséges az esti program előtt desszertet gyártani. Ráadásul nem is teljesen öncélúan, mert Gabahnak megígértem. Akit ez nem érdekel, gördüljön a bejegyzés végére a receptért. Mert amúgy nagyon finom lett.

Szóval. Ott kezdődött az egész, hogy Debrecenben már nem tudtunk asztalt foglalni hetekkel ezelőtt sem olyan helyre, ahol egyáltalán megérte volna fizetni az ételért. Nem fele árat, akármennyit. Nyíregyháza természetesen szóba sem került, itt étterembe merészkedni egyenértékű a biztos csalódással és/vagy gyomorrontással és/vagy teljes legatyásodással (mert itt egyes helyeken rossznak ugyan rossz az étel, de legalább szemérmetlenül drága is).

Tehát autóba ültünk minimanóval, és 80 kilométert utaztunk. Itt már értelmét is vesztette a Torkos Csütörtök intézménye, de nem baj, jövendő sógornőmnek úgyis névnapja van, apu is velünk tartott, szóval jó kis családi program lett belőle.

A Silver Hotelről nekem nagyon jó emlékeim voltak, egy borfesztivál kapcsán standokon felszolgált ananásszal grillezett thai garnéla nyársakból és gyönyörűen, angolosra sütött vörös tonhal falatkákból kifolyólag. Aztán hogy ez tényleg annyira finom volt e, vagy csak túl régen történt az egész, esetleg a borkóstolás terén történt akkor némi túlkapás, már nem fog kiderülni sosem.

De akkor néhány szó a Silver Hotelről napjainkban.

Az első, ami sokkolt, és amin nem tudtam túltenni magam a vacsora során végig, az a lakodalmas techno, amit a vacsorához szántak zenei aláfestésnek. Igaz, hogy az este végén előkerült a Silver Hotel hivatalos dala is, de színvonalban ezt talán még az előző muzsikánál is lejjebb (sokkal lejjebb) helyezném. Körülbelül a lakodalmas rock hangzásvilága, végtelenül bugyuta szöveggel. Én erre érzékeny vagyok, talán túlságosan is, de ez engem kiborított.

A másik fekete pont, a svédasztal. Az egy dolog, hogy svédasztal volt (ezt amúgy errefelé bevezették más helyeken is, csak erre az egy napra, hogy mégse legyen ráfizetéses a Torkos Csütörtök, sőt, esetleg némi profitra is szert tegyenek), mert itt a svédasztal -mint később kiderült- szokás, nem a vendégek lehúzása végett rendezték be, de nem szóltak róla előre, hogy csak ez van, így kicsit váratlanul és kellemetlenül érintett.

És innentől fogva nem tudom, mi a jó, ha azt írom, hogy a régióhoz képest igen magas színvonalú volt a kiszolgálás, kedvesek a pincérek, egyetlen étel sem volt rossz, sok volt a jó és a friss alapanyag, széles volt a választék, volt etetőszék a kicsinek, és még sorolhatnám az amúgy elvárható dolgokat, ami csak nekünk nem természetes. Sajnos.

Vagy inkább azt, hogy az ételek három soros nevéből csak az első két sorban szereplő tételeket sikerült beazonosítanunk a fogásokban, a blikkfangos nevek unalmas, bár egyáltalán nem kellemetlen, csak jellegtelen ételeket takartak ( a sütiket kivéve, azok nem voltak túl finomak).

Jó pont a frissen füstölt halak és az olasz antipasti nagy választéka, hogy tényleg vargánya volt a vaddisznó gombócon (még akkor is, ha csak a tönkje), a friss répa és karfiol a párolt zöldségekben (nem egyértelmű, errefelé a legtöbb helyen mirelit), a valóban roppanósra párolt zöldségek, a friss bagett (az például eszméletlen finom volt), és a magyaros alapanyagok, hagyományos ételek kicsit megreformált változatának széles választéka a trendinek gondolt olaszos vagy multikulti ételek helyett.

Rossz pont a sablonos ízek mellett (mintha az összes fűszer, amit használtak, az a glutamát vagy a fokhagyma granulátum lett volna, és az sem minden estben. Az alapanyagok meg azért annyira nem voltak jók, hogy ezt elbírták volna) a száraz, ízetlen burgonyapuffancs, a túlságosan sok mascarponeval készült szósz a tésztához, a sütik szegényes felhozatala (itt az is zavaró volt, hogy mire mi eljutottunk a desszertig, már csak kétféle süti maradt- nyilván a legkevésbé kedveltek, és a többiből nem pótoltak utána), gyengécske sajt kínálat, ami talán nem is lenne baj, most 3500 forintért teljesen rendben van, de 7000 forintot soha nem adnék érte.

Összességében azt kell mondjam, egyetlen rossz szót nem szólnék a Silverre, ha a tegnap esti árakkal üzemelnének, de Torkos Csütörtök nélkül, teljes áron ez a színvonal kicsit halovány.

Desszertet meg azért csináltam előtte, mert az mindig gyenge pont, szinte minden étteremnél, így biztosra akartam menni, hogy itthon azért vár valami finomság a nap végén.

A sztracsatellás panna cottához a zselatinos változatot készítettem, lévén a reszelt csoki nem hőstabil. A gumiszerű, kemény panna cottát nem kedvelem, a túl lágy meg nem jön kis egyben a formából, zselatin porral viszont a végeredmény nem mindig egyforma, fix mennyiségek felhasználása esetén sem. Ezért én arra jutottam, hogy inkább legyen lágyabb, majd legfeljebb nem borítom ki a formából, így nem lesz zavaró, az állaga meg lágyabban, remegősebben úgyis finomabb.

Szerintem bébiételes üvegekben remekül mutat (nem kell aggódni, természetesen nem Ponty ette ki belőlük a konzervtápot, hanem én. Ő soha nem tenne ilyet!), ha másnak is vannak ilyen fixa ideái, be lehet szerezni néhány üveggel, pusztán dekorációs célból. A vaníliás-tejes-kekszes bébidesszertek szerintem nem is olyan rosszak…

• 2-4 adag
• 4 dl tejszín
• 2 csapott tk zselatin (= 4 gr)
• 4 dkg cukor
• 3 dkg étcsoki (60%)

A tejszínt a zselatinnal elkeverem, majd kevergetve addig melegítem, amíg a zselatin felolvad benne.

Hozzáadom a cukrot, majd megvárom, amíg kihűl, legalább szobahőmérsékletűre. Ha túlságosan kihűl (pl hűtőben), akkor megköt a zselatin, de ha meg túl meleg (30°C fok fölött), akkor meg elolvad benne a csoki. A legcélszerűbb szobahőmérsékleten hagyni állni legalább egy órán át.

A kihűlt tejszínhez keverem a durvára reszelt csoki háromnegyedét, üvegekbe/poharakba töltöm, majd mehet a hűtőbe dermedni.

Tálalásnál a maradék reszelt csokival szórom meg.

Címkék: édes, étcsoki

Retrománia/ Túró Rudi

Külhonba szakadt barátném, és pici lánya, Hanna kedvére a Túró Rudi. Vagyis inkább túrórúd, hiszen a címben szereplő név jogvédett.

Igazából ezzel szenvedtem meg eddig a leginkább, amíg sikerült egy megtévesztésig hasonló másolatot legyártanom belőle. (mostanában RENGETEG túrórudis pohárkrémet, csokis-törmelékes gombócot, és csúf küllemű, de finom, göcsörtös túrós csokirudat ettünk…)

Az eredeti recept szerint nincs benne más, csak túró, cukor, és citromolaj. (nem a mostani “eredeti” receptre gondolok, hanem a régire!) Ez eddig rendben is van, de hogy lesz akkor olyan, hogy szilárd is, meg nem is darabos? A válasz egyszerű és kézenfekvő (bár a folyamat maga hosszadalmas), a  botmixeres homogenizálás után le kell préselni és  csepegtetni, legalább egy napon át. Szóval a munka vele nem túl sok, csak türelmesnek kell lenni hozzá. (ezért is próbálkoztam eddig mindenféle egyéb szilárdítással, hiszen a türelem nem az erősségem. Viszont az “igazi” is valószínűleg így készül.)

Én most félzsíros tehéntúrót használtam hozzá, de készülhet soványból is, azt még botmixerezni sem kell, sőt, szilárdabb massza marad vissza a sajtolás után. És ráadásul az eredeti recept szerint is abból készül. De én nem tehetek róla, ennyi zsírhoz azért ragaszkodom!

A préselés és csöpögtetés sem egy ördöngősség, csak kell hozzá némi hely a hűtőszekrényben, hogy elférjen az a kissé instabil építmény, ami a felesleges savó kipréselésére hivatott. Én most 250 gr túróból készítettem, ennek elég volt egy nap, amíg elérte a megfelelő állagot, több túrónak viszont lehet, hogy több idő kell.

A szerkezet, ami a sajtolást végzi, egyébként egy meglehetősen kezdetleges, házilag barkácsolt struktúra, kell hozzá egy tésztaszűrő/gyümölcsmosó kosár, egy darab sűrű szövésű textil pelenka/tüll/muszlin, alkalmas méretű kistányér/műanyag zacskó, és sok-sok konzervdoboz. A konzervdoboz helyett jó kis kézi súlyzó is, az kisebb helyet foglal. Ha van. De szerintem ezt a részt mindenki a saját eszköztárának megfelelően tökéletesítheti.

• 5 db
• 25 dkg túró
• 5 dkg cukor
• 1 kicsi citrom reszelt héja
• 15 dkg étcsoki (50%, de max 60%)

A túrót a citrom lereszelt héjával és a cukorral botmixerrel összedolgozom. Sovány, sima állagú túró esetén elég villával.

A masszát textilpelenkába/muszlinba/sűrű szövésű tüllbe lapátolom, betekerem, majd egy tésztaszűrő aljába teszem. Én egy alkalmas méretű kistányért tettem rá, és erre annyi konzerv paradicsomot, amennyi csak ráfért, de műanyag zacskóba is lehet pakolni a nehezékeket, és úgy lesúlyozni a túrót. A lényeg csak annyi, hogy a túró tetejét egyenletesen, mindenhol nyomja a súly.

Az egész tákolmányt betettem a hűtőbe, legalább 24 órára (több túró= több idő!), és bevallom őszintén, este még egy kicsit kézi erővel is rásegítettem a sajtolásra. (ez a rész veszélyes, nem szabad nagyobb erővel nyomni, különben helyes kis túró kukacok bukkannak elő a pelenka rostjai között!)

Másnap késsel öt részre vágom, majd  műanyag/üveg vágódeszkán(?) 2 cm átmérőjű, 10 cm hosszú rudakat formázok belőle.

A csokit apróra tördelem, majd vastag aljú, lehetőleg teflon edénybe téve kis láng fölött addig melegítem, amíg éppen csak megolvad, azaz 30°C fok körüli lesz a csoki hőmérséklete.

A rudakat rácsra teszem, tetejére csorgatom a csokoládét, ecsettel egyenletesen elkenem, ha szükséges, majd a hűtőbe teszem fél órára dermedni.

Ha nem sikerült elég vastagon bevonni a rudakat, érdemes még egy réteg csokit tenni rájuk, a fent leírtakhoz hasonlóan.

Miután a csoki teljesen megszilárdult rajta, óvatosan lefejtem a rácsról, megfordítom a rudakat, majd az aljukat is bekenem olvasztott csokival. Ezt már érdemes eleve ecsettel végezni. (ha a csoki közben megszilárdulna, természetesen kicsit melegítsük meg)

Ismét hűtő, ismét addig, amíg megszilárdul.

Ha kész, lehet még éles késsel óvatosan igazítani rajtuk, ha sok helyen folyt volna túl a csoki, majd lehet csomagolni.

Azoknak a gyerkőcöknek, akik pedig nem szeretik a csokit a Túró Rudin (van ilyen! Például Hanna és én…), az egész macerát el lehet hagyni, és elég csak a túrót elkészíteni belőle.

Ha valakit érdekel, annak pedig itt a túrórudis fagyi receptje.

Megjegyzés: a házi változat azért nem lesz olyan tükörsima felszínű. Persze sima lesz, de nem annnnnyira sima, mint a bolti. Lehetne a kész, már csokival bevont rudat még egyszer megmártani, akkor teljesen sima lesz a felülete, de akkor túl vastag rajta a csoki (próbáltam!).

Az is lehet, hogy kis gyakorlással mégiscsak tükörsima lesz a  felszíne elsőre is. Próbálkozni kel.

Címkék: édes, étcsoki, retro, túró

Aszalt meggyes, csokis keksz

Vagyis a fekete-erdő keksz.

Csajos süti, ugyanis nálunk Férj úúútálja a meggyet és a csokit együtt. Ezért most a “bébiszitternek” (azaz Anyunak),  és magamnak sütöttem egy adaggal.

Elég finom lett, ezt abból gondolom, hogy Férj hazaérkezett, és azonnal eltüntetett belőle néhány darabbal, leküzdve heveny úúútálatát, és még azt is találta rá mondani, hogy ez nagyon finom. Na, ez aztán a dicséret!

Ropogós, csokis, meggyes, erről nem is kell többet beszélni.

Ha valaki meg unná a meggyet és csokit együtt, az tegyen bele egy teáskanálnyi őrölt csilit (én tettem a fele adagba), az garantáltan feldobja majd.

3 tepsi

30 dkg simaliszt

20 dkg vaj

13 dkg cukor

1 tojás

5 dkg aszalt meggy

5 dkg étcsoki (60% kakaótartalom felett)

1 ek kakaópor (cukrozatlan, holland)

1 csipet (nem több!) sütőpor

opcionális: 1 tk szárított, őrölt csili

A csokit és a meggyet késsel nagyjából felaprítom.

A lisztet elkeverem a kakaóval és a sütőporral, majd hozzáadom a vajat, cukrot, tojást, csokit és az aszalt meggyet.

Összegyúrom, majd egy nagyobb darab folpack fólia közepére egyengetem és hengert formálok belőle. Ráhajtom a fóliát, és addig hengergetem a rudat az asztalon, amíg egyenletes vastagságú és felületű, 5 cm átmérőjű hengert nem kapok.

Hűtőbe kerül 1-1,5 órára, amíg megdermed benne a vaj. Ezt követően éles késsel 3-4 mm szeleteket vágok belőle, és ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom.

180°C fokon (gázsütőben) nekem 15 perig sültek. Érdemes figyelni, a sütési idő függ a kekszek vastagságától és a sütőtől is.

A sütőpapírral együtt rácsra emeltem a kekszeket kihűlni.

Megjegyzés: 1.) Ami szerintem még illene hozzá, az egy kevés őrölt fahéj a tésztájába keverve.

2.) Nem szeretjük a túlságosan édes sütiket, így ez a keksz is csak visszafogottan édes. Ráadásul 85% kakaótartalmú csokit használtam hozzá, amivel nekünk nagyon ízlett, de el tudom képzelni, hogy másnak ennyi cukor kevés bele, így aki alapból édesszájúbb, az emelje meg a cukor mennyiségét 15 dkg-ra.

3.) A díszítéshez használt mascarpone nagyon jól illett a kekszhez, így akár kevés porcukorral kikevert mascarponeval keksz szendvicseket is készíthetünk belőle (és az már majdnem fekete-erdő torta…)

Címkék: apró, aszalt gyümölcs, édes, étcsoki, keksz