Illatos sült kókusztejberizs epersalátával

Az tejberizs sütőben sütésének az ötlete Billtől, Sydney szakácsától származik, bár azóta találkoztam már vele a Casa Moroban is, de ott pont a Bill-féle változat karamellizált, pirított teje maradt el, ami nekem a legjobban tetszett benne. Billnek egyébként nagyon jó receptjei vannak, többet kipróbáltam már, és még egyszer sem kellett csalódnom benne. Több, mint Nigella bumfordi módon bájos ételeinek végtelen egyszerűsége, de kevesebb mint Gordon Ramsay szofisztikáltabb és komplexebb (mind ízben, mind elkészítésben) receptjei, valahol a kettő között van, és én pont ilyesmire vágyom a letargikusabb napjaimon. Azért írok most ennyit Billről, mert nem tudom, ki hogy van vele, de nekem bizony sokáig nem volt bizodalmam az úriemberhez. Azt nem tudom, hogy a tenyérbemászóan nyálas mosolya és a hozzá társuló arcberendezése miatt (elnézést, tudom hogy nem tehet róla, és felületes ember ítél csak a külső alapján), vagy az iszonyatos, kétes nemiséget sugárzó magyar szinkron vette e el a kedvem a műsoraitól, de én sokáig nem bírtam nézni, és nem az ételek miatt. Aztán egyszer végignéztem a műsorát, majd felálltam, megcsináltam a csokifelfújtat a receptje alapján, és azóta nincsenek előítéleteim.

Na ennyit az ausztrál úrról, most jöjjön inkább a tejberizs. A rizs kókusztejben való főzése nem újdonság, többször éltem már vele, amikor Ponty táplálása miatt tejmentes diétára kényszerültem. Finom, ezen nincs is mit magyarázni tovább. A rózsavíz, kardamom pedig még több fantasztikus illatot ad neki, amire még a végén jön a karamellizálódó barnacukor… hát a szimpla tejberizs ily módon elkészítve teljesen átlényegül. Azért én nem teljesen a sütőben puhítottam meg a rizst, mert az jó másfél-két órás program, a sütő pedig ugye melegít, nagyon, és akkor hiába megy a légkondi. Szóval energiatakarékossági szempontok alapján a rizst megfőztem, majd ezután ment a sütőbe pirulni. Lehet készíteni teljes egészében sütőben, a Casa Moro szerint ehhez 3 óra kell 150°C fokon, Bill szerint másfél-két óra, 180°C fokon, a sütés feléig alufóliával lefedve a tálat, utána meg anélkül.

Aztán végül, de egyáltalán nem utolsósorban, ami mellé jár. Az epersaláta. Természetesen Mamma mogyoróolajos és pisztáciás epersalátájáról van szó. Most erről mit is írhatnék többet, az eper, pisztácia, mogyoró együtt eszméletlen finom! Szerintem ez minden eper rajongónak kötelező program, amíg még tart az eperszezon.

• 6 adag
• tejberizs:
• 1 liter kókusztej
• 2 dl= 17,5 dkg kerek szemű, lehetőleg rizottóhoz való rizs
• 1 ek rózsavíz
• 4 zöld kardamomtok magjai
• 1 citrom reszelt héja
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 2 ek barna nádcukor+ 4 ek a tetejére
• vaj a sütőtálhoz
• epersaláta
• 50 dkg eper
• 3 ek hidegen sajtolt törökmogyoró olaj
• 10 nagyobb levél menta
• 3 ek pisztácia (natúr, pörköletlen)
• 1/4 citrom leve
• 2 tk nádcukor

A kókusztejben a vaníliával fedő alatt, kis lángon, időnként megkavarva puhára párolom a rizst.

A kardamomot mozsárban porrá őrlöm, majd a rózsavízzel, a reszelt citromhéjjal, 2 ek nádcukorral együtt a rizshez keverem.

Kivajazott sütőtálba öntöm (én 22 centi átmérőjűt használtam), a tetejét megszórom a maradék nádcukorral, majd 220°C fokon (gázsütőben) 30 percig sütöm.

Közben a megmosott, megtisztított epret félbe vagy negyedekbe vágom, mérettől függően, meglocsolom a mogyoróolajjal, citromlével, megszórom a cukorral és a finomra metélt mentával, összeforgatom. A tetejére durvára aprított pisztáciát szórok.

Címkék: édes, eper, kókusztej, pisztácia, rizs

Martini Bianco zselé eperrel

Írhatnám azt, hogy kontyalávaló, de Férjnek nincsen kontya.

Pedig a vermutokkal ő áll szoros barátságban, és ha innivalóként ugyan a száraz változatra voksol, desszert formájában lecsúszik az édes is. Mi az hogy…

Egyébként elég veszélyes “desszert” mert egy hangyányit sem csökken az alkoholtartalom az elkészítés során, így a veszélyes helyett akár az ütős kifejezést is használhatnám rá, egy-két pohár bekanalazása után mindenki értené, hogy miért.

A gyümölcs egyébként opcionális benne, de ha most van eper, és az szerintem meg elég jól illik a martinihez, akkor miért ne.

Egyébként az alkohol, mint zselé ötlete szintén nem nekem jutott az eszembe, egy igen korai Jamie Oliver műsorban láttam, csak ott proseccobol és erdei bogyós gyümölcsökből készült.

Ez amúgy a második változat, de itt meg kell említenem, hogy készült egy citromos is, ahol a martini egy részét citromlével helyettesítettem, és belekerült még a citrom finomra reszelt héja is, de ott a citromlétől a zselé kicsit zavaros lett, nem olyan szép áttetsző, mint itt, és igazából ízre (nem is hiszem, hogy ezt én írom le!) nem hiányzott bele a citrom. Persze én még mindig csak kóstolok, de már készülök a nyárra…

• 4 adag
• 40 dkg eper
• 4 dl Martini Bianco
• 4 púpos tk nádcukor
• 2 púpos tk zselatin (6 gr)

Az epret megmossuk, kicsumázzuk, lehetőleg úgy, hogy a gyümölcs húsa ne sérüljön. (ha sérül, a leve elszínezi majd a zselét) Szétosztjuk négy talpas (martinis) pohárba.

A zselatint a cukorral és fél deci vermuttal addig melegítjük, sűrű kevergetés közepette, amíg a zselatin felolvad. A zselatin olvadáspontja 35°C fok, szóval forralni nem szükséges.

Hozzáadjuk a maradék vermutot, majd az eperre öntjük.

Hűtőbe kerül, amíg meg nem dermed.

Címkék: édes, eper, gyors&könnyű

Ricottás sóskás lepények eperrel és anélkül

Nem a lepényen van a sóska, hanem benne, a tésztában. Különben még Ponty lepiszkálná róla…

A történet egyszerű: a kisfiam utálja a sóskát, én meg imádom, ráadásul a szüleimtől kaptunk egy kazallal belőle, nem is akármilyent, hanem amit a Tisza parti töltésről szedtek. Ez pedig vadsóska, tudvalevően a legfinomabb.

Mivel a sóskaszósz, ami nekem gyermekkoromban nyaranta szinte kizárólagos élelemforrásként szolgált (mármint az édes szósz belőle, ahogy anyukám készíti), az Pontynál heves köpködési rohamot vált ki, így szükség van az alternatív megoldásokra. Nekem amúgy is mániám, hogy mindenféle zöldséget, gyümölcsöt belediktáljak a bőszen tiltakozó kisemberbe, ha máshogy nem, hát elbújtatva. Így született az alábbi, meglepően finom péksütemény. (egyébként meg milyen érdekes, hogy szinte semmilyen más recept nem létezik sóskára, csak a sóskaszósz, ráadásul az is többnyire sósan)

És láss csodát. Minimanó zabálja. Meg én is. Meg az apja is…

A tésztáról pár szót: nagyon hálás, könnyen kezelhető, percek alatt kidolgozható még kézzel is, formázni is jól lehet…csak aztán sütés közben amorf pacává válik. Ezért ne készüljön belőle bonyolult építmény, vagy fonott kalács hatos fonással, de ha megelégszünk az egyszerű, lapos alakzatokkal, lepényekkel, pogácsákkal, akkor nagyon finom, hosszú ideig puha péksüteményt kapunk. Amit nem mellékesen a gyerekek is imádni fognak. Hogy mennyire finom, azt az jelzi, hogy a harmadik adag készül belőle. Részben a tengernyi sóskának, részben a nagy sikernek köszönhetően.

Aztán úgy alakult, hogy maradt még egy kis ízetlen eper is, és hát kipróbáltam valami újat: egy lepény tetejére kerültek, cukorba forgatva. Nos, ez is jó döntésnek bizonyult.

Aztán még egy dolog, de tényleg az utolsó: határozottan úgy vélem, hogy sóska helyett spenóttal is kivitelezhető ez a lepény, sósan, kis reszelt fokhagymával. Recept hamarosan!

• 12 db
• 50 dkg ricotta (2 doboz 25 dkg-os Szarvasi )
• 50 dkg rétesliszt
• 20 dkg sóska
• 3 dkg élesztő
• 8 dkg nádcukor (vagy fruktóz)
• tojás a kenéshez
• eper és nádcukor ízlés szerint (vagy tetszőleges gyümölcs, nagyon finom tud lenni almával és körtével is!)

A sóskát megmosom, a vastag szárakat lecsipkedem, majd késsel nagyon finomra aprítom.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a cukrot, ricottát, a finomra aprított sóskát és alaposan összegyúrom, kidolgozom. A ricotta miatt nem lesz sosem olyan szép fényes a felszíne a dagasztás végére, minta sima kenyértésztáknak, de ez is egy rugalmas tészta lesz, ami szépen elválik a kéztől. A kelsztőtálat letakarom konyharuhával, majd félreteszem kelni. A ricotta miatt elég lassan kel, jó 3 óra lesz, amíg a duplájára nő.

A tésztát átgyúrom, 12 gombócra osztom, majd lisztezett deszkán kis, 2 centi vastag lepényeket formázok belőle.

Ismét félreteszem kelni, amíg a bucik a duplájukra nem nőnek. Ez sem megy annyira gyorsan, több mint fél óra kell nekik. Sütés előtt még lekenem, lehetőleg kétszer elhabart tojással a tetejüket. Az epresre még került fél maréknyi eper, negyedelve és enyhén a tésztába nyomkodva, mintha focaccianak készülne, amit aztán meg lehet szórni tetszőleges mennyiségű nádcukorral, az eper édességétől függően..

Előmelegített sütőben, 220°C fokon (gázsütő) 20 perc alatt sülnek ki. Akkor jó, amikor a tetejük már kissé aranyszínűvé válik.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés: Azon kívül, hogy spanyol import epret lehetőleg egyáltalán ne adjunk kisbabának, 18 hónapos kor előtt az apró magvas gyümölcsök adása sem javasolt (kivéve, ha átpasszírozzuk a húsukat, és mag nélkül adjuk), ezért az epres változatot csak nagyobb babák kapják, majd az eperszezonban.

Egyébként tojásos kenés nélkül 8-9 hónapos kortól, tojással egy éves kortól adható.

Megjegyzés 2.0: Ha nem a műanyag dobozos Szarvasi ricottát használjuk, hanem a zacskósat, ami jóval szárazabb, akkor szükség lehet néhány evőkanálnyi tej vagy joghurt hozzáadására a tésztához a megfelelő, gyúrható állag eléréséhez.

Címkék: babának, eper, kelt tészta, ricotta, sóska

Duplán kókuszos palacsinta gyömbérszirupos eperrel

Csupa-csupa kókusz édes, pillekönnyű palacsinták. Nem is tudom, mit írjak még róla… Ez most nem a reggelire készülő fajta, hanem a nagybetűs DESSZERT maga. Valami észveszejtően finom.

A tészta kókusztejjel és sok kókuszreszelékkel készült, ezért lett a neve duplán kókuszos. Ez most ismét a mini, duci, leginkább az amerikaihoz hasonló változat, de ezúttal légiesebben, köszönhetően a sok kókuszreszelék miatt laza, könnyű tésztának és a keményre felvert tojáshabnak.

Eredetileg gyömbérszirupot terveztem mellé, csak úgy, simán, egyszerűen, de aztán a hirtelen elmezavarból kifolyólag beszerzett, tökéletesen ízetlen, de hatalmasra nőtt spanyol eper is belekerült, mert magában valahogy nem csúszott olyan könnyen. Hiába, a szépség nem minden. Az ötletadó természetesen ismét Mamma, és a gyömbéres eperpüréje, melynek hála még ezek a félig érett gyümölcsök is a mennybe mentek. Az éretlen import eper természetesen nem kritérium, a mélyhűtött éppúgy megfelel.

• 4 adag
• palacsinta:
• 25 dkg kókusztej
• 5 dkg kókuszreszelék
• 5 dkg simaliszt
• 3 tojás
• 2 ek nádcukor
• 2 ek földimogyoró olaj (vagy ha nincs, valamilyen semleges ízű olaj is megteszi)
• 1 tk sütőpor
• gyömbérszirupos eper:
• 50 dkg eper
• 2 dl nádcukor
• 2 dl víz
• 4 cm gyömbér (vagy 2 tk szárított)
• 1 lime
• 1 ek ázsiai citromfű (szárított)

A sütőporral elkevert lisztet és kókuszreszeléket csomómentesre keverem a kókusztejjel, cukorral, földimogyoró olajjal és a tojások sárgájával.Félreteszem 15 percre pihenni. A tojások kemény habbá vert fehérjét csak közvetlenül a sütés előtt forgatom hozzá óvatosan.

A sziruphoz a cukrot felfőzöm a vízzel, a felaprított gyömbérrel, citromfűvel és a lime levével, majd beforralom szirup sűrűségűre. Amikor ez kész, hozzáadom a megtisztított, negyedekbe vágott epret, és azzal is főzöm még fél percig.

Forró vastag aljú teflon serpenyőbe evőkanálnyi halmokat teszek a palacsintatésztából, a kanál hátával kicsit elegyengetem, és mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm. Ha teflon serpenyőben készül, akkor már nem kell hozzá további zsiradék, elég ami a tésztában van, a hagyományos serpenyőt viszont minden újabb adag előtt olajozzuk ki.

Címkék: édes, eper, gyors&könnyű, kókusz, kókusztej, palacsinta, tejmentes

Gyömbéres körtekrém-most eperrel

Melynek a története pedig a következő: Férj újabb bolondériája, hogy bejelenti, mit szeretne enni. Például ma diétásat (meg még házias(?) is legyen persze), egész pontosan joghurtos csirkemell salátát. Annyi szerencséje volt életem párjának, hogy még nem egészen voltam ébren, plusz a bejelentéstől kisebb sokkot is kaptam, mivel ez talán egy fokkal rosszabbul érintett, mint a “házias konyha” mizéria. Ezzel az ételcsoporttal (ti. fitness jellegű, egészségesnek titulált, végtelenül unalmas, egyhangú, jellegtelen proteindús saláták (és akkor megint elnézést kérek mindazoktól, akik ezt szeretik, én nem, nem is vagyok erre büszke, stb, stb) ) a hátam mögött ugyanis tényleg egész komoly távok lefutására lehetne rábírni engem. Ennél már csak egy fok van lejjebb, a majonézes-kecsöpös salátaöntet konzerv kukoricán vagy az errefelé “őshonos” gyros majonézzel és körözöttel(!), ami itt kulináris élvezetnek számít.(szerintem erről írtam már valahol. Ezen egyszerűen nem tudom túltenni magam. Hogy ilyen egyáltalán létezik)

Na de azért azt csak nem, Férjnek hamarosan megjön a józan esze. (Ugye?)

A helyzetemet tovább könnyíti, hogy Ponty Úr újabban visítórohamot kap minden élelmiszer árusításával foglalkozó műintézményben (is), így mostanában csak az erdőben sétálunk, aminek nagyon örülök persze, csak ott viszonylag ritka a joghurtos csirkemell saláta elkészítéséhez szükséges alapanyag (bár vadsóskát már láttam. Meg egyszer egy félig megcsócsált őzet is, de az salátába nem jó)

Szóval nekiálltam elkészíteni a salátát, mert jó feleség vagyok persze. Aztán este írás közben kipuffogom magam, és reménykedem benne, hogy Férj majd elolvassa, és megszán. (ez eddig, jelzem csendesen, még nem történt meg!)

És hogy miként kerül ide a körtekrém: nagyon egyszerű, kompenzálásképpen kellett készítenem valami igazán finomat, vagyis olyat, amit én is szívesen megennék. És persze abból, ami itthon volt. És vilmoskörte, gyömbér, meg mascarpone az mindig van. És most akadt itthon csodaszép eper is, ami a közös pelenkavásárlás során lopott öt percnyi magánprogram keretein belül került beszerzésre.

Borzasztóan egyszerű, és borzasztóan finom. Ezt a krémet még számos gyümölcs tetején el tudom képzelni. Vagy gyümölcs nélkül.

4 adag

60 dkg ( 4 db) vilmoskörte (vagy más puha húsú, lédús, zamatos körte), 2,5 dl mascarpone, 2 ek nádcukor, 3 cm gyömbér, 1/2 citrom leve

50 dkg eper, 4 ek Cointreau/narancslé

A körtét meghámozom, és a lereszelt gyömbérrel, citromlével, cukorral és a mascarponeval együtt összeturmixolom. Sokáig kell turmixolni, akkor homogén és habos lesz.

Az epret megtisztítom, negyedelem, meglocsolom a Cointreauvel (magamnak ugye narancslével, Ponty Úrnak ez még kissé korai lenne), szétosztom 4 csinos tálba, és rárétegezem a krémet. És ennyi.

Címkék: édes, eper, gyors&könnyű, körte, mascarpone, pohárkrém

Grillezett zöldspárga grillezett eperrel, naranccsal, sült kecskesajttal, rukkolakrémmel és szalag kenyérrel

Kicsit össze vagyok zavarodva, nem nagyon tudom, hogyan és mit kellene most  írnom. Az tény, hogy számomra ez a legfinomabb étel, ami valaha spárgából készült. De visszaolvasva már maga az elnevezés is elég kaotikus, pedig fele sem szerepel abból a címben, ami ma a tányéromra került.

Szóval azt gondolom, hogy ez az étel csak nekem ízlik ennyire. Nekem viszont nagyon! Benne van egyszerre minden, amiért rajongok, és ebből a nagy összeeresztésből akár rossz dolgok is kisülhettek volna, de nem így történt. Szerintem. Férj már attól rosszul lett, hogy elmeséltem neki, ma mit ebédeltem. Eleve ez volt az utolsó köteg spárga, amit legálisan hazahozhattam az idén. (szerencsémre, ez is volt a legszebb!)

Tehát leírom, hogy jövőre ismét elkészíthessem ugyanígy, de nem tudom azt állítani, hogy mindenki készítse el otthon, mert biztos siker lesz.

Az egész úgy kezdődött, hogy megint el szerettem volna készíteni azt a salátát, amit Mammanál olvastam. De a rukkola sápadt volt, és satnya, bár finom. És grillezni támadt kedvem, meg lehetőségem, mivel Ponty Úr ismét maratoni alvást tartott a kissé fárasztóra sikeredett hétvége után.  Meg akartam bele narancsot is. Meg kecskesajtot, mert volt itthon nagyon finom. És ha már vacsorára úgyis pizza lesz, akkor süthetnék egy kis szalag kenyeret is mellé. És ha már feje tetejére állítottam mindent, akkor tehetnék rozmaringot az eperhez, mert azt annyira imádom (nem tudom, hogy ezek mennyire illenek össze, de én a rozmaringot a legtöbb gyümölcshöz nagyon szeretem)

Szóval lett belőle ez. És én most úgy érzem, hogy méltóképpen zártam le a spárgaszezont.

(de mint említettem, ezért a receptért én felelősséget nem vállalok, elfogult vagyok, és mint ilyen, nem vagyok józan ítélőképességem birtokában)

1 főre

A salátához

250 gr tisztított, zsenge, vékony szárú zöldspárga, 250 gr nagy szemű eper, 1 narancs, 1/4 ág rozmaring, 6-8 nagy levél menta, 2-3 ek dióolaj, 1 tk nagyon jó minőségű, sűrű balzsamecet, bors

A sült kecskesajthoz

75 gr friss típusú, édeskés kecskesajt, 1/2 narancs leve, 1/4 ág rozmaring, 1 kis gerezd fokhagyma, 8 gerezd dióbél, dióolaj, só, bors

A rukkola krémhez

100 gr rukkola, 1 kis gerezd fokhagyma, 1,5-1,5 ek dió- és olívaolaj, 1 tk balzsamecet, 1 tk citromlé, só, bors

A kenyér szalagokhoz

100 gr rétesliszt, 1 tk cukor, bő csipet só, 1 ek olívaolaj, bő csipet ( kb 30 gr) friss élsztő

A saláta

A narancsot meghámozom, kifilézem, és egy saláta keverésére alkalmas tálba teszem a gerezdeket. Megy hozzá a nagyon finomra aprított rozmaringlevél, a vékony csíkokra metélt menta, az olaj és a balzsamecet, kevés bors. Leheletnyi só került bele, de tényleg csak nagyon kevés, először ki is hagytam, de utána győzött a megszokás.

A spárgát mindkét oldalán 3-4 perc alatt zsiradék nélkül forró grillserpenyőben megsütöm, majd forrón a narancsos keverékre szedem. Szerintem a spárga íze így, grillezve a legfinomabb, és a pácot is csodálatosan magába szívja, amíg forró.

Miután a spárga megsült, megy a grillrácsra a félbevágott eper is, vágott felével lefelé. Ennek elég 1-2 perc, és csak a vágott felén kell sütni. A gyümölcscukor így fantasztikusan  karamellizálódott, bár a mosogatás utána nem volt egy leányálom!

Az eper megy a spárga mellé, ezután óvatosan összeforgatom, és kész is a saláta. Fél óra pihenés jót tesz neki, de akkor finom, ha még langyos.

A sajt

A kecskesajtot fél centis kockákra vágom, , ráfacsarom a narancslevet, rászórom a finomra aprított rozmaringot, és meglocsolom az olajjal. Sózom, borsozom. A fokhagymát kés hátával megzúzom, és egy kis tűzálló tálba teszem. Erre kanalazom a sajtot. A tetejére rátördelem a dióbelet, majd 20 perc alatt 200°C fokos sütőben megsütöm.

A szalag kenyér

Az olajjal,  cukorral és sóval elkevert lisztet elmorzsolom az élesztővel, és annyi vizet adok hozzá, hogy keményebb, jól gyúrható, rugalmas tésztát kapjak. Cipóvá formázom, olajjal lekenem a tetejét, és letakarva 40-50 percig pihentetem. Ezután átgyúrom, 2 mm vastagra nyújtom, derelyevágóval 3 cm széles csíkokra vágom, sütőpapírra rendezem, majd 10 perc pihentetés után sütőpapíron megsütöm, mint a pizzánál. 280°C fok 4-5 perc.

A rukkola krém

A rukkolát megmosom, alaposan lerázogatom róla a vizet, sőt, ki is csavarom (nem nagyon, mert zöldséglé lesz belőle), és a többi hozzávalóval összeturmixolom.

Valójában nem a fent megadott mennyiségekből, hanem annak többszöröséből készült. Mert nem vagyok azért őrült, hogy magam miatt ekkora felhajtást rendezzek egy ebéd kapcsán, egyszerűen csak vacsorára pizza készült, meg rukkola krémes kenyér(?)csíkok (nem tudom hogy hívják, még nem kereszteltem el), szóval amúgy is kellett tésztát dagasztani, meg kellett ez a krém is, és akkor már úgy gondoltam, csatlakozhatnának az én ebédemhez is.

Összességében lehet, hogy a legtöbb dolog hivatalosan nem illett egymáshoz a tányéromon, de nemhivatalosan: régen ettem ennyire finomat!

Címkék: dió, eper, kelt tészta, rukkola, sajt, spárga

Török joghurttorta török epres raguval

Tegnap nem volt túl sok időm főzni, bár azért bámulatos, hogy milyen gyorsan megy a banki ügyintézés, ha egy bömbölő 4 hónapos van kötve az ember nyakába.

Ez természetesen Ponty volt, a kenguruban, aki nem szereti a bankokat (és a postát, satöbbi, satöbbi).

És ő csak kenguruban hajlandó közlekedni. A babakocsi az nem jó, ott nincsen közvetlen testkontaktus a kiszolgáló személyzettel, meg hát a kilátás is rossz. A kenguruban viszont azt képzeli, hogy ő visz engem a hátán. Annyira édes, ahogy teper a kis lábaival közben. Meg folyamatosan hadonászik a kis kezeivel, mint egy indiszponált karmester. És közben büszkén feszít a horgászkalapjában, és nem is tudja mennyire viccesen néz ki :D

Hoppá, ez már megint nem gasztro… bár, az édes kategóriába illene.

Tehát mire hazaértem, adott volt egy darab elgyötört, megtépázott, romos idegállapotú konyhatündér, ölében az ő elcsigázott kisdedével, itthon pedig egy darab, beteg, már-már végelgyengült Férj. Ideális körülmények főzéshez.

És mégis, még így is, megy ez. Mert nagyszerű receptek vannak, és lelkes emberek, akik ezt megosztják a közzel. Kis túlzással 5 perc munkát igényel a “torta”, az epret meg már önszorgalomból raktam mellé, hogy úgy tűnjön, tüsténkedek a konyhában. (eredeti receptben rebarbara szerepelt, de azt itt nem kapni)

A süti könnyű, krémes, túrótorta lájt, és szinte már diétásnak mondható.  A kvalitásairól pedig még annyit, hogy Férj hirtelen meggyógyult miatta!

24 cm átmérőjű piteforma

4 tojás, 1/2 csésze (125 ml) cukor, 3 púpos ek étkezési keményítő vagy simaliszt, 1 és 2/3 csésze (410 ml) görög joghurt, 1 citrom leve és reszelt héja, 3 ek kókuszreszelék (elhagyható), vaj és kókuszreszelék a formához

Mivel nekem nem volt görög joghurt, én 380 ml sima, 3,5 % krémes natúr joghurtot és 30 ml tejszínt használtam. A tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral addig keverem, amíg világossárga nem lesz, majd alaposan összedolgozom  a többi hozzávalóval. A fehérjéből csipet sóval kemény habot verek, és óvatosan beleforgatom a joghurtos masszába. A kivajazott, kókuszreszelékkel “kilisztezett”  (vagy simán csak kilisztezett) formába öntöm, és 160°C fokon 50 percig sütöm.

Epres ragu: 500 gr eper, 2 narancs leve, 3 ek nádcukor, 2-3 szem szegfűbors

Azért török epres ragu, mert az eper onnan származik, és még nincs túl sok íze. Szóval finom, édes epret dehogy főznék én meg ragunak! De ennek viszont kifejezetten jót tett!

Az epret megtisztítom, negyedelem. A felét félreteszem. A többit a mozsárban porrá zúzott szegfűborssal és a narancslével együtt egy kis lábosban nagy lángon forralni kezdem. Ha kicsit besűrűsödött, botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a félretett epret is, egyet forralok rajta, de nem főzöm.  A süti mellé tálalom.

Címkék: édes, eper, gyors&könnyű, joghurt, kókusz

Mandulaforgácsba “panírozott” keksz aszalt földieperrel

Ez a recept már jó ideje várakozik arra, hogy elkészüljön. A kezdeti nehézségek, ti. mivel lehet helyettesíteni a citromkakukkfüvet, a hétvége után megoldódni látszottak: Férj kijelentette, hogy kakukkfű sütibe nem való, bors meg bazsalikom sem, a levendula az egy molyirtó, kamillát legfeljebb gargalizálásra, a vágott virágnak meg vázában a helye! (mondjuk ez utóbbiban kivételesen egyetértünk. Nekem sem fordulna meg soha a fejemben, hogy az anyák napi orgona csokrom desszertként prezentáljam az ünnepi ebéd végén :) )

Szóval citromkakukkfű sztornó, de akkor meg minek betartani a recept további utasításait. És lőn. Random módon kiválogattam, amit megtartani gondoltam, a többit lecseréltem/elhagytam. A végeredmény: egy tökéletesen ropogós teasütemény, aminek egyetlen hibája van: a szárított  eper.

A szárított epernek ugyanis csak nyomokban, jelzetten van eper íze, inkább csak viricsédes-csupamag, gumicukor állagú érdekesség. Na persze, az eredeti receptben ez is házilag készült, ami feltehetően lényegesen finomabb az ipari változatnál, de ennyire elhivatott azért én nem vagyok.

Szóval elkészítem e legközelebb is? Igen! Szárított eperrel? Soha!

Viszont aszalt cseresznyével, vagy meggyel határozottan kellemes lehet…

32 darab/ 2 tepsi

150 gr aszalt eper, 113 gr olvasztott vaj, 100 gr cukor, 188 gr rétesliszt, 2 ek citromlé, 1 citrom reszelt héja, 2 ek tejszín, csipet só, csipet sütőpor

100 gr mandula forgács

Az epret megmostam, 3 mm darabokra vagdostam. A tészta hozzávalóival összegyúrtam, és 2 cm átmérőjű golyókat formáltam belőle. Ezeket ellapítottam, és mindkét oldalukat a mandulaforgácsba paníroztam, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. 180°C fok, 17 perc.

Megjegyzés: a mandulaforgácsos eljárást nagyon sok angol nyelvű gasztroblogon láttam, gyakorlatilag mindenféle, lágyabb tésztájú cookieshoz használható (így megtapad a mandula). Tényleg nagyon finom a  ropogósra sült mandula bunda a kekszeken.

Címkék: apró, édes, eper, keksz, mandula