előétel

Két palacsinta, egy koktél és egy hurrá nyaralunk!

2010. augusztus 21., szombat | előétel, hús nélkül, italok, sós, tészta | 7 hozzászólás



P1016047


Vagyis holnap utazunk Pestre, utána hétfőn a Balatonra. Bár a nyaralást valószínűleg inkább őszelésnek lehet majd csak nevezni a meteorológiai előrejelzések szerint (megint csak ne legyen igazuk), de akkor is, sok éve ez az első, szervezett kereteken (én szerveztem) zajló, előre megtervezett és nem spontán, több napos, ottalvós nyaralásunk. Pontynak pedig konkrétan ez az első. Ma már átruháztuk a kulcsainkat és a kutyáink (megkönnyebbülten és végtelenül boldogan sóhajtva vigyorgó szmájli) felügyeletét részben anyuékra, részben a szomszédainkra, még hátra van a pakolás, de utána a telefonok (na jó, legalább egy) és agyak kikapcsolva egy teljes hétig.

A pakoláshoz pedig koktélok, a nyaralás előrevetüléseként, és könnyű, de elegáns hideg élelem.

A palacsinta a hamis pekingi kacsa rizslisztes palacsintájának tojásos változata, így a tészta könnyebben kezelhető, nagyobb palacsintákat is lehet sütni belőle (az már egy más dolog, hogy Férj a kacsa mellé ragaszkodik(!) a csak rizslisztből és vízből álló tésztához, merthogy az úgy a legfinomabb. Na ja, nem ő süti) Szóval a kacsa mellé marad a tojásmentes, de ezekhez a tekercsekhez a tojásos is teljesen megfelel, sőt, igazából ízben még jobban is passzol. (egyébként hasznos tanács: ne mutassunk meg a férjünknek mindenféle macerása(bba)n elkészülő újdonságokat, mert még a végén rászoknak)

Töltelékek: egy klasszikus füstölt lazac-uborka-tejföl kombináció, és egy ricottás-sült paprikás-pirított diós, a koktél pedig az aktuális kedvenc Creme de Cassis likőrrel készült, becsapósan erős, rendkívül jól csúszó fajta. Isteni finom mind, de tényleg, viszont most hosszasabban nem áradozom, mert pakolnom kell.

  • 8 db nagyobb palacsinta
  • 20 dkg rizsliszt
  • 4 dl víz
  • 2 tojás
  • 2 ek napraforgó vagy szőlőmagolaj
  • lazacos töltelék 4 palacsintához:
  • 15 dkg füstölt lazac
  • 1 kígyóuborka
  • 1/2 citrom leve
  • 2 tk cukor
  • 20 dkg tejföl
  • 1 kis csokor (szűk maréknyi) kaporlevél
  • sült paprikás-ricottás töltelék 4 palacsintához:
  • 4 kaliforniai paprika
  • 2 ek olívaolaj
  • 4 ág kakukkfű
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 15 dkg ricotta
  • 2 marék dió

A palacsintához elkeverem habverővel csomómentesre a tojást, a rizslisztet, az napraforgóolajat, bő csipet sót és a vizet. Sütés előtt állni hagyom jó negyedórát, majd a szokásos módon palacsintákat sütök belőle teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül. Arra az egyre kell figyelni itt is, hogy minden sütés előtt alaposan keverjük át a masszát, mert a rizsliszt hajlamos leülepedni.

A palacsinta kész.

P1016050

sült paprikás-ricottás-pirított diós

A paprikákat éles zöldséghámozóval nagyjából meghámozom, majd a húsukat felcsíkozom. Az olívaolajon addig sütöm a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdekkel és a kakukkfű ágakkal együtt, amíg kis színt nem kap. A fokhagymát és  a kakukkfüvet kidobom belőle, sózom, majd a ricottával elkeverem. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késsel durvára vágom.

A palacsintákon eloszlatom egyenletesen a paprikás tölteléket, megszórom a durvára vágott dióval, szorosan feltekerem, majd felszeletelem.

P1016068


füstölt lazacos-kapros tejfölös-uborkás

Az uborkát meghámozom és a zöldséghámozóval vékony szeletekre vágom. A középső magos rész nem kell, azt ki lehet dobni/meg lehet enni. Meglocsolom a citrom levével, megszórom a cukorral, összeforgatom és szűrőbe teszem, hogy a leve lecsepegjen.

A kapor levélkéit (de nem a szárát!) nagyon finomra aprítom, elkeverem a tejföllel és egy csipet sóval.

A palacsintára tépkedem a szeletelt lazacot, megkenem tejföllel, ráhalmozom a lecsepegtetett uborkát és szorosan feltekerem. Szeletelem, tálalom.

Balaton sunrise

  • 1 dl frissen facsart narancslé
  • 1/4 lime leve
  • 2 cl vodka
  • 4 cl Creme De Cassis

A vodkát, narancslevet, lime levét shakerbe öntöm (ha nincs, befőttes üvegben) egy jó adag jégre, összerázom, pohárba szűröm.

Óvatosan beleöntöm a Creme De Cassist.

Ha még látványosabbra szeretnénk, a pohár fala mentén lassan csorgassuk le a likőrt, akkor egy intenzívebb színű, keskenyebb rétegben ül majd meg a pohár alján.

Címkék: , , , , , , , , , ,

Bélszín carpaccio kaprival, petrezselyemmel sült padlizsánon

2010. augusztus 9., hétfő | előétel, marha | 2 hozzászólás

P1015485

Úgy alakult, hogy egyéb okból kifolyólag bélszínt sütöttem. Ilyenkor nehéz megállni, hogy ne lopjak le a teljes mennyiségből egy carpaccionak valót. Nem is szoktam.

Aztán még az is volt, hogy Gabojsza postolta ezeket a gyönyörűségeket a feltekercselt padlizsánról meg az átlényegített cukkiniről, amely recepteket olvasva nekem meg az a gondolatom támadt, hogy legyen sült padlizsánból kanapé a carpacciohoz.

Aztán most itt illene pár szót ejtenem arról, hogy a klasszikus carpaccio eredetileg Mocenigo grófné speciális, főtt és sült húst nem tartalmazható diétájának betartása végett készült, és Giuseppe Cipriani ötölte ki, amikor hirtelen ötlettől vezérelve azt találta mondani a főszakácsának a velencei Harry’s Barban, hogy vágjon fel nyers marhahúst, és locsolja meg Worcestershire szószból, tejből, citromléből és majonézből kevert szósszal. És mindezt Carpaccio, az olasz festő után nevezték el, a csodaszép vörös és fehér színekre való tekintettel. Ez pedig 1950-ben történt. Mert Locatelli óta már ezt is tudom.

Meg arról is, hogy aztán ez a recept kissé leegyszerűsödve ma már csak úgy él Olaszországban, hogy a hajszálvékonyra szeletelt bélszínre (mely procedúrát a hentes végzi) citromlevet és olívaolajat csepegtetnek, aztán hagyják egy-két órán át pácolódni, majd az elfogyasztás előtt frissen őrölt bors, só és parmezán forgácsok kerülnek a tetejére. Ezt meg Magos Zoltántól tudom. (de kedves olaszok, lehet tiltakozni, ha nem így van)

Azt meg talán nem illene elmondanom, hogy én bizony régen, tudatlanabb koromban a hajszálvékonyra szelt bélszínt csak sóval meg borssal megszórva ettem, fokhagymás vajas pirítóson…

De ez most mégsem a klasszikus recept, hanem csak egy a jól sikerült, kissé megvariált carpaccioim közül.

  • 2 főre
  • 10 dkg bélszín
  • 3 ek kapribogyó
  • 1 kis csokor petrezselyemzöld (~ 3 ek nagyon finomra aprított levél)
  • 1 ek szarvasgombás olívaolaj
  • 1 ek balzsamecet
  • 1/2 gerezd fokhagyma
  • 2-3 ek extra szűz olívaolaj
  • 1 padlizsán ( ~ 35 dkg)

A petrezselyem levélkéit nagyon finomra aprítom, a leöblített, lecsepegtetett kapribogyót durvára vágom. Egy kis csészében elkeverem a petrezselymet, kaprit, szarvasgombás olívaolajat, balzsamecetet, és hozzáadom a megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymát.

A megtisztított, lehártyázott bélszínt éles késsel hajszálvékony szeletekre vágom. Ha előtt a mélyhűtőbe került pár órára, és egy nagyobb darab bélszínről vágjuk le ezeket a szeleteket, ez könnyebben megy. A szeleteket szétterítem egy tányéron.

A padlizsánt 3-4 mm karikákra vágom, majd grillrácson vagy teflon serpenyőben zsiradék nélkül mindkét oldalán aranybarnára sütöm. Az elkészült szeletekre kenem az ízesítés nélküli olívaolajat.

Egy nagyobb tányéron szétterítem a padlizsánszeleteket, majd mindegyikre egy-egy szelet bélszín kerül. A kapris öntetből kiszedem a fokhagymát, majd egyenletesen elosztva a húsok tetejére kenem.

P1015500

Címkék: , , , ,

Sült padlizsán saláta és babpogácsa

2010. augusztus 4., szerda | előétel, hús nélkül, köret, saláta | 2 hozzászólás

P1015342

Mihez lehet kezdeni egy láda szilvával és két kilónyi padlizsánnal, ha semmilyen sütőt igénylő eljárás nem jöhet szóba, mivel tegnap a kezemben maradt a sütőm ajtaja? (mondtam már, hogy nem a tegnapi volt a kedvenc napom? De ha meg nagyon(nagyon-nagyon) keressük a dolgok jó oldalát, akkor a nap pozitív felfedezése: a dél-afrikai borok egészen jók tudnak lenni. Csak most meg a fejem fáj)

Mert egyébként szilvás süti és padlizsánkrém lett volna belőle.

A padlizsánt azért (részben) már megoldottam, ahogy a cím is jelzi. Kis kutakodás a szakácskönyveimben, és egy ázsiai ételekről szólóban ott áll a recept: padlizsánszeletek feketebabmártásban. A cím megtetszett, de a receptet már nem olvastam végig, igazából még a hozzávalókig sem jutottam el, így az a rész is kimaradt, hogy végy két teáskanálnyi feketebabot. Én helyette vettem húsz dekányi vöröset, mert csak az volt itthon, de hát ez is sötét, az is sötét (de én nem, a látszat ellenére sem, és még szőke sem vagyok, bár ez most kevéssé hihető).

Szóval a sok és értelmetlen bevezető csak a macskajajnak köszönhető, és semmi köze nincs az ételhez.

Igazából ez két köret, abból, amit itthon találtam, és az előző nap jerk módon bepácolt, ma pedig roston megsütött hús mellé készítettem, olyan szempontok alapján, hogy azért valamennyire passzoljon hozzá ízileg. Aztán passzolni passzolt, bár a karibi konyhához már köze nem volt, inkább olyan közel- és távol-keleti vonások lettek felfedezhetőek rajta. A padlizsán ráadásul nálam nem is aratott olyan nagy sikert első körben, a babpogácsával ellentétben (amit már akkor is szenzációsnak tartottam), bár Férjnél egyértelműen elsőre is kiverte a biztosítékot. De aztán morzsoltam rá egy kis kecskesajtot (és nem utolsósorban hagytam összeérni egy-két órán át a salátát), és hihetetlen módon az is megjavult, de még hogy! Igaz, hogy így már nem annyira köret, hanem szinte egy komplett főfogás lett belőle. A babpogácsáról meg még nem is áradoztam, pedig kellene. Aztán még annyit, hogy pöttyet érdekesre sikerült az alapanyagok összeállítása, elég elszánt gasztrománnak kell lenni ahhoz, hogy ezek mind fellelhetőek legyenek a háztartásban, de minden kevésbé jól felszerelt főzőcskézőt csak biztatni tudok, hogy használja a kreativitását a helyettesítéseknél, a fűszerekből tegyen hozzá, vagy vegyen el belőle (meg én is írok néhány jegyzetet). És akkor a tanulság: másnaposan még jobban főzök (cseppet sem célzás), vagy csak a sütőm elvesztése miatti bánatomat szublimáltam ilyen formában?

(és tényleg fáj a fejem, szóval tovább nem szaporítom a szót)(de mi lenne, ha nem fájna?)

(mindenkitől elnézést kérek, de a kaja tényleg jó volt)

Babpogácsa

  • 2-3 főre
  • 20 dkg száraz vörösbab (~ 40 dkg, ha konzerv)
  • 1 kis fej piknikhagyma (vagy 1 salotta, vagy 3-4 dkg vöröshagyma)
  • 1 púpos ek simaliszt (~ 15 gr)
  • 1/3 rúd fahéj
  • 1 csillagánizs
  • 1 ek méz
  • 1 ek szójaszósz
  • 2 ek napraforgóolaj

A babot beáztatom néhány órára, majd friss, sózott vízben felteszem főni a fahéjjal és a csillagánizzsal. Ha már puha, leszűröm, leöblítem, lecsöpögtetem, kiszedem belőle a fűszereket, majd villával vagy krumplinyomóval összetöröm. Hozzáadom a szójaszószt, mézet, olajat, lisztet, a nagyon finomra aprított hagymát, alaposan összegyúrom, majd zölddiónyi gombócokat formázok belőle, amiket ellapítok.

Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül mindkét oldalukon pirosra sütöm. Ha nem teflon serpenyőben készül, tegyünk alá némi zsiradékot a sütésnél.

Sült padlizsán saláta kecskesajttal

  • 2-3 főre
  • 3 padlizsán (~ 1 kg)
  • 10 dkg friss típusú kecskesajt (vagy feta)
  • 2 ág oregánó
  • 5 ek hidegen sajtolt dióolaj (vagy olívaolaj)
  • 5 ek balzsamecet (én meggybalzsamot használtam)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 tk koriandermag
  • 1 tk római kömény

A padlizsánt megmosom, nagyjából fél centi vékony szeletekre vágom. Grillrácson vagy grillserpenyőben a szeleteket mindkét oldalukon barna csíkosra sütöm. Sózni nem kell előtte és olajozni sem, legalábbis nekem nem ragadt le eddig soha, csak legyen elég forró a rács.

Közben az oregánó levélkéit nagyon finomra aprítom. Egy mélyebb tálban elkeverem az olajjal és a balzsamecettel. Hozzáadom a kés pengéjével meglapított, előzetesen megtisztított fokhagymát. A koriandert és a római köményt száraz serpenyőben néhány másodpercig sütöm, amíg illatozni nem kezd, majd mozsárban porrá őrölöm, ezt is az olajhoz adom ízlés szerinti mennyiségű sóval együtt.

A megsült padlizsánokat még melegen a salátaöntetbe forgatom, majd egy lapos tányérra szedem. A tál alján maradó öntetet a padlizsánokra locsolom, és végül a sajtot rámorzsolom a tetejére.

Hűtőben 1-2 órát pihenjen tálalás előtt legalább.

Ha nincs otthon meggybalzsam (mert ez ugye előfordul), akkor szupermarketekben kapható balzsamecetet olyan módon használjuk fel hozzá, hogy előtte feloldunk benne némi nádcukrot vagy mézet. Ekkora mennyiséghez úgy 2 teáskanálnyi cukor vagy egy evőkanálnyi méze szükséges.

Ha nincs otthon friss oregánó, akkor úgy 1 teáskanálnyi szárítottat használjunk, de morzsoljuk előtte porrá mozsárban vagy az ujjaink között, akkor nem lesz olyan zavaró száraz-levél-esett-a-salátámba érzés evés közben.

A fokhagymáról szóló tudományos értekezés pedig a következő: az öntetet készítsük el előre, akkor kellően átveszi a fokhagyma ízét mire elkészül a padlizsán, és az összeforgatás előtt ki lehet dobni a meglapított, de egészben hagyott gerezdet belőle. Így finoman fokhagymás íze lesz az olajnak, de nem fogja bántani a gyomrot a nyers fokhagyma (és mi sem a közelünkbe merészkedő embertársainkat). Viszont ha csak az utolsó percben készült el a marinád, akkor a fokhagymát inkább hagyjuk benne, és a mélyebb tálban hagyjuk érni a salátát. A fokhagyma pecázás-padlizsán szétterítés-sajtozás pedig majd a tálalás előtt.

P1015350

Címkék: , , , , , ,

VKF! XXXVI.-Világjáró fazék: Karibi konyha

2010. augusztus 1., vasárnap | csirke, desszert, előétel, italok, köret | 12 hozzászólás

Edit hívott minket játékba, ezúttal a nemzetek konyhái a téma.

A karibi konyha nem tartozik a legismertebb és legnépszerűbb konyhák közé Magyarországon (amit én valahol meg is értek, mert egészen élénken el tudom képzelni édesanyám halálra vált arcát, ha egyszer csak közölném vele, hogy ma sonkába tekert sült banán lesz a vacsora…), de mi szeretjük. Az is igaz, hogy többnyire csak karibi jellegű ételeket készítek itthon, de klasszikus karibi fogásokat még nem reprodukáltam idáig. Most viszont Férj kérésére elkészült egy teljes karibi menü, autentikusnak tűnő receptek alapján, legalábbis ami az előételt és a főételt illeti. A desszert, a köret és a frappé ezúttal is inkább csak karibi ihletésű (viszont cserébe nagyon finom).

Aztán hogy milyen a karibi konyha? Hát a személyes benyomások: először is én nem éreztem úgy, hogy vááááá-húúúú-mi-ez-most-már-aztán-egész-életemben-ezt-akarom-enni!, nagyon kellemes volt, de kissé kaotikus. Férj viszont teljesen odáig volt tőle. Hát ez van, nem vagyunk egyformák, mindenesetre az összbenyomás nagyon jó volt, szóval igyekszem ezután jobban beleásni magam a karibi térség konyhájába. Ehhez kis segítség a szintén érdeklődőknek itt található.

A sonkába tekerve sült banán alapjául szolgáló receptet itt találtam, kis fazonigazítást követően ez lett az előétel. Villámgyorsan elkészíthető, és másra nem is kell ügyelni, csak hogy ne legyen túl érett hozzá a banán. Én serranoi sonkával készítettem, de a prosciutto crudo is tökéletesen megfelel. Aztán a főétel jerk csirke, ez egy igazán klasszikus fogás, talán ez a legismertebb karibi étel. A jerk módon készülő húst, ami lehet csirke vagy sertés, több óráig pácolják egy savas, fűszeres lében, majd grillrácson megsütik. Ehhez a receptet itt találtam, na ezen nem változtattam semmit, mellé pedig egy mangós kókusztejes rizottóféle (vagy inkább kókusztejberizs) készült. A desszert egy könnyű karamellás-rumos sült ananász, a végére (illetve az igazat megvallva az elejére is) pedig a kókusztejes frappé került.

P1015262

Sonkába tekerve sült banán

  • fejenként
  • 1 banán (nem túl érett)
  • 2 szelet levegőn szárított sonka (serranoi vagy prsociutto crudo)
  • 1 dkg vaj
  • szerecsendió

A banánra tekerjük a sonkát, majd kivajazott sütőtálba fektetjük. Megkenjük a banánok tetejét a maradék puha vajjal, majd szerecsendiót reszelünk rá.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő) 20 percig sül, amíg a sonka ropogós és piros nem lesz.

P1015272

Jerk csirke mangós kókusztejes rizottóval

  • a páchoz (ez a mennyiség 4-6 egész, kifilézett csirkemellhez elég)
  • 1 tk őrölt szegfűbors
  • 1 tk szárított kakukkfű
  • 1,5 tk Cayenne bors
  • 1,5 tk frissen őrölt fekete bors
  • 1,5 tk szárított, őrölt zsálya
  • 3/4 tk őrölt szerecsendió
  • 3/4 tk őrölt fahéj
  • 2 tk szárított fokhagyma granulátum (vagy két gerezd fokhagyma)
  • 1 tk cukor
  • 1/4 csésze ( 60 ml= 4 ek) olívaolaj
  • 1/4 csésze szójaszósz
  • 3/4 csésze (180 ml) fehérborecet
  • 1/2 csésze (120 ml) narancslé
  • 1 lime leve
  • 1 habanero (én csilit használtam) finomra aprítva
  • 3 szál zöldhagyma finomra aprítva
  • 1 csésze finomra aprított vöröshagyma ( ~ 15 dkg)

Én több fűszerből is egészben lévőt használtam, így a szárított fűszereket (az őrölteket is) kávédarálóba öntöttem, és a cukorral együtt ledaráltam. (Eddig a pontig előre is összeállítható egy nagyobb mennyiség, én is így tettem és a hús pácolásához ennek a keveréknek csak a felét használtam fel)

Friss fokhagymát használtam hozzá és egészben hagytam, csak a kés hátával meglapítottam, így is átvette a pác az ízét a hosszú idő alatt, de könnyen ki tudtam venni végül, és így nem tapadt, égett a húsra a sütésnél.

A páchoz az összes hozzávalót alaposan elkevertem.

  • 3 adag
  • fél adag jerk pác
  • 3 egész csirkemell, csont és bőr nélkül
  • 2 dl rizottóhoz való rizs
  • 2 dl kókusztej
  • 1 mangó
  • 5 ág kakukkfű
  • 1 ek vaj

A csirkemelleket megtisztítottam, majd éles késsel lap szerint centi vastag szeletekre vágtam. Kicsit kiklopfoltam majd a pácba forgattam. Bő öt órát pihent a hűtőben a sütés előtt, de el lehet készíteni előző nap is, a recept szerint minél tovább áll benne, annál jobb lesz az íze.

A húst a pácolás után lecsöpögtettem, majd grillrácson megsütöttem, oldalanként 3-5 perc elég neki, a parázstól, grillrács magasságától függően.

A rizottóféleséghez a rizst a vajon átsütöttem, amíg áttetszővé nem vált, majd felöntöttem a kókusztejjel és 3 dl vízzel, sóztam, felforraltam. Miután felforrt, lefedtem és mérsékelt lángon fedő alatt puhára pároltam. Közben a mangót meghámoztam és fél centis kockákra vágtam, a kakukkfüvet megmostam, a leveleit lecsipkedtem. Végül a rizshez adtam a mangót, a kakukkfüvet és összeforgattam, majd lehúztam a tűzről. Ha a rizs felveszi az összes folyadékot és túl száraznak tűnne, akkor kevés kókusztejet még öntsünk hozzá, hogy krémes maradjon.

P1015250

Rumos karamellás sült ananász

  • 2 adag
  • 1 nagyobb ananász
  • 1 dl sötét rum
  • 5 dkg nádcukor
  • 1 ek vaj

Az ananászt meghámozom, negyedelem, a középső fás részét kivágom. A maradék gyümölcshúst vékony hasábokra vágom.

Egy nagyobb serpenyőben a cukrot karamellizálom, majd ha már aranyszínű, felöntöm a rummal és hozzáadom a vajat. Megvárom amíg a folyadék elpárolog, majd ha már csak habzik, hozzáadom az ananászt.

Rázogatva 1-2 percig sütöm, majd tálalom.

Forrón, vaníliafagyival az igazi.

P1015239

Kókusztejes frappé rummal

  • 4 pohárhoz
  • 4 erős, rövid presszókávé (ristretto) kihűtve
  • 2 dl kókusztej
  • 2 dl hideg tej
  • 4 dl jégkocka (kétszer kétmaréknyi)
  • 0,8 dl sötét rum
  • 2 ek nádcukor
  • 4 ek mandulaszirup

A hozzávalókat turmixgéppel jégkásává daráljuk, poharakba osztjuk, szívószálat adunk hozzá.

Megjegyzés: A mandulaszirup mandula, víz, cukor és mandula aroma felhasználásával készül. Hiányában lehet próbálkozni több cukorral, plusz néhány csepp (nem csak sütéshez való) mandula aromával.

Címkék: , , , , , , , , ,

Sült retek saláta mogyoróval, kecskesajttal, friss zöldekkel

2010. május 3., hétfő | előétel, hús nélkül, saláta | 8 hozzászólás

P1013358

Van az úgy, hogy az ember rákattan dolgokra, ételekre. Nálam most ilyen a sült retek. Főleg azért alakul így a viszonyunk, mert eddig a nyers formájával kifejezetten nem kedveltük egymást.

Amikor néhány napja megláttam Mammánál a sült diós retket, elég egyértelmű volt, hogy készítek majd valami hasonlót. Hasonlót azért, mert én amolyan ebéd-helyett-salátának szántam, nem köretnek.

Na most nem fogok mentegetőzni, de ez nem olyan saláta lett, amit össze lehet dobni a hűtő mélyén lapuló maradékokból. Sőt. Igazából nem is olcsó, ha úgy vesszük, takarékosabb lett volna bélszínt sütni ebédre (ki mennyiért veszi a bélszínt, ugye…). De annyira finom! Ebben pedig nem kis része volt a hidegen sajtolt mogyoróolajnak. Igazából teljesen megértem Mammát, és az ő erős kötődését ezen olaj irányába. Sőt, hát mi tagadás, én is hasonló sorsra jutottam… És lehet, hogy nem olcsó, de határozottan állítom, hogy minden pénzt megér! Ott vesszen a fodrász, meg a divatipar, én inkább erre költöm a családi büdzsé rám eső részét!

Aztán végül még írok egy pár szót arról is, hogy a helyes kis piros bogyók nálam miért kerültek felnégyelésre. Ennek oka pedig a hangya. A piacon kapható retek az finom, meg bio, ennek megfelelően nemcsak mi, kétlábúak rajongunk érte, de a hangyák is. Rágják kívül, rágják belül, ahol érik, és valahogy én meg nem szívesen közösködöm velük. Szóval én megfarigcsáltam a retkeket, ahol kellett, a hangya rágta héjtól is megszabadultam, és fájó szívvel, de kihajigáltam a menthetetlen példányokat. Ez így kevésbé lett látványos, de garantáltan hangyátlan, sőt, így még a fás daraboktól is megszabadulhattam.

A zöldsaláta hozzá most rukkola és bébispenót lett, mert az nő a kertben, de ez egy olyan egybeesés, ami szintén igen szerencsésnek bizonyult, ugyanis remekül illett  a salátához.

  • 1 adag (előételnek 2)
  • 2 csomó hónapos retek (kb 10 szem)
  • 3 marék zöldsaláta (nálam bébispenót és rukkola)
  • 10 dkg friss típusú kecskesajt
  • 1 marék mogyoró (kb 3 dkg)
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek hidegen sajtolt mogyoróolaj
  • 1/2 lime leve
  • 1 ek méz (nem karakteres ízű, pl vegyes virág)

A mogyorót mérsékelt lángon enyhén megpirítom, és félreteszem, amíg kihűl. Utána késsel durvára vágom.

A retket megtisztítom, negyedelem, a fás, hangya rágta részeket kivágom vagy eldobom. Az olívaolajon mérsékelt lángon körülbelül őt percig sütöm. Ha kihűlt, meglocsolom a lime levével, a mézzel és a mogyoróolajjal, jól összeforgatom. Én nem sóztam, mert nekem a kecskesajt elég sós volt, de ez egyéni ízlés kérdése.

A zöldeket megmosom, leszárítom, és egy tányérra rendezem. Ráhalmozom a retket, erre morzsolom a kecskesajtot, majd megszórom a pirított mogyoróval.


Címkék: , , , , ,

Sonkába tekert spárga körtével, kéksajttal, bazsalikommal

2010. április 30., péntek | előétel, zöldség | 7 hozzászólás

P1013197

Van a sonkába tekert spárga, a megunhatatlan. (tényleg)

Meg van az éhségnek az a foka, amikor kényszeresen kirámolom a hűtőt, és mindenből főzök egyszerre (és ráadásul néha csak egyetlen ételt!), ami a kezem ügyébe akad. Ebből néha jó dolgok sülnek ki (na jó, többnyire ez a helyzet), néha meg rosszak (a spárga balzsamecetben sütve ROSSZ). De ez most az előbbi.

Mostanában, hogy elmúlt a takonykórsága, megint sokat csatangolunk Ponttyal, ebből egyenesen következik, hogy az anyagbeszerzés speciális formákat öltött, azaz vettünk fekete csilit, baraka magot, zatart, valamit, amit iránban mazsola helyett használnak, de elfelejtettem a nevét, viszont nincs itthon mondjuk tej, vagy más zöldség és gyümölcs csak a spárga, hónapos retek, meg körte. Meg ami a kertben terem (figyelem! Rejtett információ! A kertemben teremnek dolgok!!! Ez hülyén hangzik, de eddig a kutyák miatt csak kies pusztaság volt, ahol öngyilkosok lettek még a békák is, de a kerítésünk óta (igen, elkerítettük magunkat a saját kutyáinktól…) van már konyhakertem, burjánzik benne a spenót, rukkola, négyféle hagyma, sóska, csicsóka, meg annyi minden, és erről még órákig tudnék írni! De emberbaráti okokból nem teszem.)

Igazából megint elég messzire kalandoztam, szóval inkább visszatérnék a recepthez.

(pedig még azt is le akartam írni, hogy mekkora király dolog Ponttyal bevásrlókocsi-részingelni a Metro üres parkolójában, és hogy a bevásárlókocsi tulajdonképpen alakalmi ringlispilként szolgálhat már egészen apró gyerekek számára is, akik ki tudja milyen okból, de imádják ha gyorsan (NAGYON gyorsan) pörgetik őket meg hajigálják a levegőbe (ez utóbbit nem a bevásárlókocsival), és közben csak egészen picit érzem magam furán, amikor az ott lézengő vásárlók elhűlve néznek ránk, mert mindeközben cecelégy napszemüvegben, csipkés batiszt blúzban, kandeláber méretű mexikói kézműves fülbevalókkal decens dámának vagyok öltözve, de nem úgy viselkedem, és akkor ez így egy kicsit disszonáns, közben meg a gyermek fakutyaként nevet, és olyan hangosan, hogy visszhangzik tőle a parkoló, és csak akkor hagyja abba, ha én is abbahagyom a tologatását, de akkor sikít, mert két napja nem alszik rendesen, és most már egy kicsit túl van pörögve, de azért imádnivaló rendületlenül.)

  • 2 adag főétel/ 4 adag előétel
  • 16 szál zöld spárga
  • 1 nagyobb, keményebb körte
  • 8 szelet prosciutto crudo
  • 8 levél bazsalikom
  • 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
  • 1/4 citrom leve
  • olívaolaj

A spárgákat elpattintom, a fás szárat félreteszem, jó lesz még mondjuk leveshez.

A körtét meghámozom, nyolc cikkelyre vágom, meglocsolom a citrom levével.

Egy szelt prosciutto keskenyebbik szélére fektetek 2 szál spárgát, 1 cikk körtét, 1 levél bazsalikomot, kevés kéksajtot morzsolok rá, és az egész halmot betekerem a sonkába. Kevés olívaolajjal bekenem a csomagokat.

Sütőtálba rakosgatom, nem túl szorosan, majd letakarom alufóliával.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő) 10 percig sütöm letakarva, majd 15 percig a fólia nélkül.

Friss fehér kenyérrel, kevés fehérborral (már aki teheti).

Címkék: , , , , , ,

Sült spárga saláta kéksajttal, naranccsal, pirított dióval

2010. április 27., kedd | előétel, hús nélkül, saláta | 7 hozzászólás

P1013111

Végre itt a spárga, de az idén nem esem abba a hibába mint tavaly, ti. a szezon első hetének végére megcsömörítettem Férjet vele. Nem volt nehéz, tekintve hogy ezt kapta reggelire, ebédre és vacsorára.Szerencsére mostanra már kiheverte a sokkot, és a napokban ő pedzegette, hogy nemsokára itt a spárga, és hogy úgy érzi, ismét tudna enni belőle. Egy keveset. (hangsúly a keveset-en)

Szóval vettem egy pár köteggel, és a közös étkezéseken kívül magamat szórakoztatom vele. Ismét készül majd a sonkába tekert, sütőben sütött, a kéksajtos gnocchis, és attól függően, hogy Ponty még mennyire engedi, mindenféle, amit spárgából készítettem már eddig is. Meg annyi minden más…

Például most ez a saláta, ami ismét a negyed óra alatt elkészülő témakört gazdagítja, pofonegyszerű, a kéksajt-dió-narancs-zöld spárga bombabiztos kombinációjára épül, és annnnyira finom… Amennyire csak a zöld spárga lehet.

  • adagonként:
  • 10 szál zöld spárga
  • 2 közepes narancs
  • 1 marék dió (3 dkg)
  • 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
  • 1 ek hidegen sajtolt dióolaj

A spárgákat megmossuk, elpattintjuk (a fás részt eltesszük, leveshez, alapléhez jól jöhet), a szárakat felhevített grillserpenyőre fektetjük (zsiradék nélkül), és mindkét oldalukon 5-5 percig sütjük, amíg picit csíkosak nem lesznek, és kissé megpuhulnak.

Közben a diót száraz serpenyőben, mérsékelt lángon megpirítjuk, majd késsel durvára vágjuk.

A narancs héját levágjuk, húsát kifilézzük, egy nagyobb tálba tesszük, a maradékból pedig kicsavarjuk a levet, szintén a tálba. Ha sikerült bionarancsot szereznünk, reszeljünk egy keveset a héjából is a narancsléhez.

A megsült spárgát még forrón a narancsgerezdek mellé, a narancslébe szedjük, összeforgatjuk vele, meglocsoljuk a dióolajjal.

Tálalásnál tányérra szedjük a narancsot és a spárgát, meglocsoljuk a narancsleves öntettel, rámorzsoljuk a sajtot és megszórjuk a dióval.

Langyosan a legfinomabb.

Címkék: , , , , , ,

Medvehagymás sushi füstölt lazaccal (meg az avokádós füstölt lazacos uborkasaláta)

2010. április 15., csütörtök | előétel, hal, saláta | 14 hozzászólás

P1012596

Ami igazából nem is a klasszikus, japán sushihoz, hanem annak elfajzott, amerikanizált változatához, a kaliforniai tekercshez hasonló. Ettől persze még éppoly finom.

Beatbull füstölt pisztráng-cékla sushija adta az ötlete, meg persze a medvehagyma. Bár én most nem ragaszkodtam a közép-európai alapanyagokhoz, csak talán annyiban, hogy még Szabolcsban is minden (a medvehagymát leszámítva) viszonylag könnyen beszerezhető hozzá. Igazából nem sokban tér el a megszokott tekercsektől, csak az alga lapok helyett blansírozott medvehagymát használtam. Meg a sushi rizs helyett rizottóhoz valót, mivel az én sushi rizsembe bogarak költöztek, és ennyire orientális fogást azért nem szerettem volna kerekíteni belőle. És akkor már a rizsecet helyett jött a citromlé, egyebek.

A végeredmény egyébként elképesztő finom lett.

Figyelmeztetés: a tejcsoki fagyi nem jó a migrénre, sőt.(van összefüggés, ha nem fájna annyira a fejem, ki is fejteném)

  • 4 adag:
  • 12 nagyobb medvehagyma levél
  • 2 tojás, olívaolaj
  • 1/2 avokádó
  • 1/4 kígyóuborka
  • 2 szem hónapos retek
  • 2 dl rizs (rizottóhoz való, kerek szemű)
  • 1/2 citrom leve
  • 2 tk nádcukor
  • 2 kis szelet füstölt lazac (3-4 dkg)

A rizst 2,5 dl vízben kevés sóval, fedő alatt feltesszük főni, miután felforrt, még 5 percig főzzük, hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, majd fedő alatt hagyjuk kihűlni. A rizs az összes nedvességet magába fogja szívni és megpuhul, mire kihűl. Végül elkeverjük a citrom levével is.

A medvehagymákat forrásban lévő vízbe dobjuk kb 20 másodpercre, majd szűrőlapáttal kiemeljük és jeges vízbe tesszük. Végül lecsöpögtetjük és megszárítjuk a leveleket.

A tojásokat felverjük egy csipet sóval, majd nagy, lehetőleg 28 cm átmérőjű teflon serpenyőben nagyon kevés olajon tojáslepényt sütünk belőle. Ehhez a felhevített serpenyőbe öntjük a tojást, szétterítjük benne egyenletesen a masszát a serpenyő mozgatásával, mintha palacsintát sütnénk, majd mérsékelt lángon hagyjuk megszilárdulni.

Az avokádót, uborkát, retket meghámozzuk (a retket nem kell, csak ha csúf a héja), majd fél centis hasábokra vágjuk. A lazacot szintén fél centis csíkokra vágjuk.

Az összeállításnál a medvehagymákat gyékényre vagy szilikonos sütőlapra fektetjük, tetőcserépszerűen, úgy hogy fél centi átfedés legyen a levelek között. Hat levelet egy sorba, majd a következő hat levelet egy másik sorba, ami az előző sor alját jó egy centin fedi. Vagyis úgy tegyük le  leveleket, hogy hézagmentesen befedjék a sütőlapot.

Erre terítjük a tojáslepényt, majd arra jön a rizs.

A rizst kanál hátával egyengessük szét a tojáslepényen, úgy hogy mindenhol egyforma vastagságban borítsa azt.

Végül jönnek a zöldségek és a hal. Ezeket a lap 2/3 részén osszuk el egyenletesen. (azon a részén, ami a feltekerésnél a tekercs belsejébe fog esni. Vagyis az egyik hosszanti oldal mentén.)

A tekercset szorosan tekerjük fel a lap/gyékény segítségével (mint a rétest). A végén a tölteléktől mentes rizzsel fedett rész szépen hozzá fog tapadni a medvehagymához, így kellően rögzíti a tekercset.

Tálalásnál 1 centis szeletekre vágjuk, és kész is.

A saláta egyébként a maradékok hasznosítására készült, de nagyon finom lett, szóval azt is leírom.

  • Adagonként (nagyjából):
  • 1 kígyóuborka
  • 1 csomag/ 4-5 szem hónapos retek
  • 1 avokádó
  • 4-5 dkg füstölt lazac
  • 1/2 citrom leve
  • 1 tk cukor

A hozzávalókat megtisztítjuk, ha szükséges, majd centis kockákra vágjuk, meglocsoljuk a citrom levével, amiben előzőleg feloldottuk a cukrot, összeforgatjuk és kész.

Tetszőleges zöldsalátára halmozva tálaljuk.

P1012606

Címkék: , , , , , ,

Garnéla tejszínben sütve, bazsalikommal, paradicsommal

2010. április 11., vasárnap | előétel, herkentyű | 7 hozzászólás

P1012367

Havi rendes nagy bevásárlás a Metroban, ilyenkor a halas pultnál mindig elcsábulok. Az nem számít, hogy a különböző ízeltlábú és tapadókorongos herkentyűknek engem még az érintésétől is kiver a víz, de olyan jól néznek ki, és különben is, Férj imádja. Így történt, hogy a (tisztes távolságból) gyönyörű óriás garnélák közül három hazajött velem. Előételnek szántam a márna elé, tekintve a halak csekélyke méretét. (szükség is volt rá)

Ismét egy 5 perc munkát igénylő, fél órán belül bőven elkészülő étel következik, ami első kézből származó információim szerint isteni finom. Ugyanis halált megvető bátorsággal leküzdöttem a rózsaszínű szákláb páncélos iránti viszolygásomat, és igenis ettem belőle. Nos, tényleg nagyon finom. Csak lenne aki kibányássza nekem a húst a szemek és lábak közül…

  • 1 adag
  • 3 óriás garnéla
  • 0,5 dl tejszín
  • 1 közepes paradicsom
  • 4 levél bazsalikom
  • 1 gerezd fokhagyma

A garnélákat kicsi sütőtálba tesszük, köré szórjuk a cikkekre vágott paradicsomot. Megszórjuk a finomra metélt bazsalikom levéllel.

A fokhagymát finomra aprítjuk (vagy reszeljük), elkeverjük a tejszínnel és kevés sóval, majd a garnélákra öntjük.

220°C fokon (gázsütőben) 20 perc.

P1012412

Címkék: , , , ,

Sonkába tekert újhagyma, tejszínes tormával csőben sütve

2010. március 23., kedd | előétel, gyors&könnyű | 4 hozzászólás

P1011952

Ismét egy recept a márciusi Cucina no problembol, ami ezúttal erőteljes magyarításon esett át. A póré ugyanis le lett cserélve újhagymára, a parmezán érett juhsajtra, a kömény helyett pedig reszelt torma került a tejszínes mártásba, és így rögvest egy húsvéti hangulatú étel kerekedett belőle. Viszont a nagy ötlet, miszerint prosciutto cottoba (nem vagyok szigorú, lehet helyette mezei főtt combsonkát is használni), és nem valamilyen szárított sonkába csavarják a zöldséget, az a magazinból származik, és szerintem nagyszerű!

  • Adagonként 1 adag főételhez/2 adag előételhez
  • 1 csokor (3-4 szál) újhagyma
  • 2 szelt prosciutto cotto (~ 4 dkg)
  • 4 ek (0,6 dl) tejszín
  • 1,5 dkg érett, kemény juhsajt finomra reszelve
  • 1 cm tormagyökér finomra reszelve (~ 1/2 ek)
  • vaj a sütőtálhoz

Az újhagymát megtisztítom, a végeit levágom úgy, hogy a zsenge zöld része még rajta maradjon. Minden hagymát betekerek egy-egy fél szelet sonkába, majd kivajazott sütőtálba teszem.

A finomra reszelt sajtot elkeverem a tormával, tejszínnel, és sóval, majd a hagymákra öntöm.

Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő!) 15 percig sütöm.

Friss fehér kenyérrel az igazi.

Címkék: , , , , ,