édesen liszt nélkül

Créme brulée akácvirággal

2011. május 11., szerda | desszert | 7 hozzászólás

Ma reggel munkába menet vettem észre, hogy kivirágzott az akác. Egyik pillanatról a másikra kifehéredett a környék és mindent beborított az édes illat. Akácerdő mellett lakni mindig jó, de ez a néhány hete az évnek egyszerűen felülmúlhatatlan! Nem is csoda, ha rögtön sütni-főzni támadt kedvem. A palacsintatésztába mártott, forró olajban kisütött akácvirágot, akácszörpöt, akácpálinkát talán már többen ismerik, de ezeken kívül én nagyon szeretem az akácvirágot különböző desszertekbe felhasználni. Tavaly már szerepelt a blogon a kandírozott akácvirág, és az ezzel díszített fehércsokoládé fagyi illetve tejberizsparfé, meg az akácvirág likőr, szörp és ecet trió, idén pedig ezzel a creme bruleevel kezdeném a sort.

Vigyázat, csak a fehér akácvirág, az akácfa (Robinia pseudoacacia) virága ehető, a lilaakác (Wisteria sinensis) virága nem!

  • 4 szuflé formához
  • 2 dl tej
  • 1 dl tejszín
  • 2 nagyobb tojás
  • 2 ek cukor
  • 3 fürt akácvirág (1 dkg virág lecsipkedve)
  • 3 ek cukor a tetejére

A tojásokat alaposan kikeverem a tejjel, tejszínnel, cukorral. Az akácvirágot  lecsipkedem, majd szétosztom a szuflé formák alján. A tojásos keveréket rászűröm a virágokra.

A formákat magasabb falú tepsibe állítom, majd felöntöm annyi forróvízzel, hogy a formákat félig ellepje.

Előmelegített sütőbe állítom, 140°C, 40 perc (villanysütő, alsó-felső sütés)

A krémet kihűtöm, lehetőleg hűtőben, és ha már elég hideg, szétosztom a cukrot a krémek tetején, majd cukrászfáklyával karamellizálom.

Megjegyzés: Tegnapi fejlesztés, mivel a gyermekem dührohamot kapott az egész akácvirágoktól a krémben: a virágokat a felforralt tejjel leöntöttem, 5 percig állni hagytam, hozzáadtam a cukrot, leturmixoltam, majd hozzákevertem a tojást, tejszínt, cukrot, és így szűrtem finom szűrőn a felfújt formákba. Az eredmény egy homogén, akácízű krém, virágok nélkül, nagyon finom, és így már a válogatós kisfiúk is imádják.

Címkék: , , ,

Sóskapuding

2011. május 8., vasárnap | desszert | 2 hozzászólás

Tudom, hogy sokan idegenkednek a sóskától, és nem is jut más eszükbe róla, csak néhány rossz emlékű gyerekkori sóskamártás fakószürke főtt hús mellé, de az igazság az, hogy a sóska ezerféleképpen felhasználható. Régen használták is, levesek, húsok savanyítására, salátákba, főzeléknek, ahogy ez a korabeli szakácskönyvekből kiderül. Az pedig, hogy én ilyen jó kapcsolatba kerültem a sóskával édesanyám sóskaszószának köszönhető, ami nem is igazán szósz volt, hanem egy édes krém, és desszertként funkcionált. Tulajdonképpen gyerekként tavasztól őszig csak ezen éltem, és most hogy ezt leírtam, már látom, hamarosan ennek a krémnek is fel kell majd a blogra kerülnie, de egyelőre most a hétvégi termésből szemezgetek.

Hogy miért jó a sóska és miért szeretném én minden áron, évről évre népszerűsíteni? Hát először is, mindenütt ott van, minden kertben megterem, egy hihetetlenül igénytelen és hálás növény, ha egyszer elvetjük a magját, más teendőnk nincs is vele. Évelő, tehát egyszeri öt perces munkával évekre biztosíthatjuk magunknak a sóskatermést, és tavasszal az elsők között bújuk ki a föld alól, szóval már kora tavasztól ad termést. De ha olyan helyen lakunk, ahol a vadsóska (mezei sóska, rumex acetosa) megterem, találkozhatunk vele az utak mentén, töltéseken, érdemes a lábunk alá nézni és szedni belőle egy kosárral. A vadsóska színe sötét méregzöld, a levele húsosabb, keskenyebb, az íze pedig még intenzívebb.

A sóska olcsó (illetve hallottam már rémtörténeteket is az áráról, de mifelénk most olcsó), könnyen beszerezhető, tavasztól őszig minden piacon árulják. Általában helyi termelők árulják, tehát frissen kerül a piacokra és hazai, így általában jó minőségben lehet beszerezni.

Az élettani hatása is kedvező, nyersen igen magas a C vitamin tartalma, az ásványi anyag tartalma is jelentős, bőven tartalmaz vasat, kálciumot, foszfort. Az oxálsav tartalma magas, erre viszont figyelni kell, mert enyhe mérgezési tüneteket idézhet elő a mértéktelen fogyasztása.

Elsőként egy édesség, egy gőzölt puding, benne egy kevés sóskával, ami itt tulajdonképpen csak ad egy kis ízt a pudingnak, de nem dominál benne, szóval kezdő sóskások is nyugodtan kipróbálhatják.

  • 3 felfújt formához
  • 2 tojás
  • 1 dl tejföl
  • 2 dl tej
  • 1 marék sóska (3 dkg)
  • 1 tk rózsavíz (elhagyható)
  • 2+1 ek nádcukor
  • 2 ek fenyőmag

A tejet, tejfölt, tojásokat, rózsavizet habverővel kikeverjük a két evőkanálnyi cukorral, átszűrjük, hozzákeverjük a megmosott, leszárított (jelen esetben lecentrifugázott), nagyon finomra aprított sóskát és szétosztjuk a szuflé formákban. (lehet az egészet turmixgépben is simára mixelni, majd a formákba szűrni, akkor ráadásul szép homogén zöld is lesz a puding)

Egy magas falú tepsibe állítjuk a formákat, köréjük forróvizet öntünk úgy, hogy a víz a szuflé formák feléig érjen, majd előmelegített sütőben 140°C fokon 35 percig gőzöljük. (villanysütő, alsó-felső sütés)(kevésbé balesetveszélyes, ha csak a sütőben töltjük fel vízzel a tepsit)

A cukrot csipetnyi sóval enyhén karamellizáljuk egy serpenyőben, majd hozzáadjuk a fenyőmagot, átkeverjük, szilikonos sütőlapra terítjük. Ha kihűlt, széttördeljük (vagy összetörjük sodrófával, ízlés szerint) és a pudingok tetejére szórjuk.

 

 

 

Címkék: , , ,

Tejcsokoládés banánkrém

2011. április 8., péntek | babának, desszert | 2 hozzászólás

Hogy legalább az olvasóknak ne legyen az elkövetkező napokban medvehagyma mérgezése,  ha már feltehetőleg mi ezt azért az idén sem fogjuk tudni megúszni, ezért azt találtam ki, hogy minden medvehagymás recept után jön majd egy medvehagymamentes.

Ez olyannyira medvehagymamentes, hogy ráadásul még édesség is. Az apropója pedig az ismét itthon üdülő, tej(és minden egyéb más)csokoládéfüggő kisded, akit ezzel a krémmel próbálok mostanában megtéveszteni. Ugyanis tejcsoki íze van, édes, krémes, és mégis zömmel banánt tartalmaz, amit egyéb formában pedig (mint ahogy minden más gyümölcsöt sem) nem hajlandó megenni. Bezzeg így.

  • 4 nagy banán (tisztítva 50 dkg)
  • 1 dl tejszín
  • 10 dkg tejcsoki

A csokit összetördelem és a tejszínnel felöntve kis láng fölött megolvasztom.
A banánokat turmixgép kancsójába teszem, ráöntöm a csokis tejszínt, leturmixolom, poharakba töltöm, hűtőben kihűtöm, és kész is.

Címkék: , , , ,

Köleskoch (vagy kölesfelfújt?)

2011. április 3., vasárnap | babának, desszert | 3 hozzászólás

Volt ugye a császármorzsa kölesből. Aztán a hozzászólások kapcsán felmerült bennem a köleskoch. Nos az ilyen ötleteket nálam tett szokta követni, nem is váratott magára sokáig, és most itt vagyunk. Ez finom! Persze miért is ne lenne, már a császármorzsa is nagyon bejött nekünk, úgy tűnik, igen jó barátságot kezdünk ápolni a kölessel. A hagyományos rizskochtól annyiban különbözik, hogy lekvár is került a tésztába, és nagyon, de nagyon jól állt neki.

Én ezt most két egyszemélyes sütőtálban készítettem, de ez a mennyiségű massza egy 20 centi átmérőjű piteformába elég.

  • 10 dkg hántolt köles
  • 3 dl tej
  • 4 tojás
  • 5 dkg sárgabaracklekvár
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 1 ek nádcukor
  • vaj

 

A tejet a kölessel és vaníliás cukorral felforraljuk, majd fedő alatt, kis lángon 5 percig főzzük. Utána lehúzzuk a tűzről és fedő alatt hagyjuk pihenni, amíg a köles megpuhul és magába szívja az összes tejet.

Hozzáadjuk a köleshez a maradék cukrot, a lekvárt és a tojások sárgáját, elkeverjük, majd kemény habbá verjük a tojások fehérjét és a köleses masszához forgatjuk óvatosan, minél kevesebb levegőt keverve ki a habból.

A sütőtálakat kivajazzuk és szétosztjuk bennük a tésztát.

Előmelegített sütőben 180°C, 25 perc (villanysütő, alsó-felső sütés).

Megjegyzés: Az eredeti változat baracklekvárral és vaníliával készült, de mire a fotózásig eljutottam, elfogyott a sárgabarack lekvár. A képen látható ezért hecsedlivel és vaníliás cukor helyett egy fél citrom finomra reszelt héjával készült. Így is nagyon finom, de mivel hecsedli ritkábban akad a legtöbb háztartásban, mint sárgabarack lekvár, ezért inkább az eredeti receptet írtam le.

Címkék: , , , ,

Narancsos túrófelfújt aszalt szilvával

2011. március 23., szerda | babának, desszert | 7 hozzászólás

Mivel a gyermek most olyan diétát tart, hogy a feketekagyló az egyetlen fehérje, amit hajlandó megenni (ígérem, lesz majd recept egyszer abból is, ha hagyja lefotózni), viszont már hetek óta szinte folyamatosan beteg kisebb megszakításokkal, így most különösképpen nem lenne mellékes, hogy mit eszik, ezért muszáj vagyok trükközni. Ez vagy bejön, vagy nem. Ez most itt bejött. Nem is meglepő, hiszen egy enyhén édeskés felfújtba bújtattam el tetemes mennyiségű túrót és tojást. A siker pedig osztatlan volt, a család minden tagja lelkesedett érte. Ez most itt nem is igazán édesség, desszert, hanem olyan tartalmasabb leves után való második fogás. Mivel én imádom a kukoricadarával készülő ételeket, ezért ebbe is az került, de nem tartom kizártnak, hogy búzadarával is működik.

Még annyit a fotóról, hogy sajnos a felfújtnak nem tesz jót, ha sütőből kivéve kirohanok vele az 1°C hőmérsékletű teraszra fényképezkedni, így a képen ez most nem látszik, de ez nagyon szép magasra feljön. Tehát vendégeket elkápráztatni is kiváló darab, csak hamar tálaljuk, és kerüljük vele a nagy hőmérséklet ingadozással járó manővereket.

  • 6 szuflé forma vagy 4 kisebb sütőtál
  • 25 dkg tehéntúró
  • 2 púpos ek kukoricadara (35 gr)
  • 3 tojás
  • 2 ek nádcukor
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 1 kezeletlen narancs finomra reszelt héja és leve (0,5 dl)
  • 10 dkg puha aszalt szilva
  • vaj

A túrót kikeverem a tojások sárgájával, a cukrokkal, a kukoricadarával, a narancs levével és finomra reszelt héjával, majd 20 percig pihentetem.

Sütés előtt a tojások fehérjéből kemény habot verek, majd óvatosan a túrós masszához forgatom, lehetőleg minél több levegőt megőrizve  a habban. Kivajazott sütőtálakba kanalazom, a tetejébe pedig belenyomkodom a kettőbe-háromba tépett aszalt szilvát (ha az nem volt puha, akkor mindenképpen áztassuk be előtte, mert sütés közben nagyon ki fog száradni)

Előmelegített sütőben 180°C fokon 20 percig sülnek (villanysütő, alsó-felső sütés). (Sütés közben lehetőleg ne nyitogassuk az ajtót, mert hajlamosak összeesni)

Megjegyzés: Aki a narancs+aszalt szilva+fahéj kombinációra szavaz, az a vaníliás cukrot cserélje le nádcukorra, a túrós masszához pedig keverjen egy teáskanálnyi őrölt fahéjat.

 

Címkék: , , , , , ,

Forró datolyás, diós csokipuding vaníliaparféval

2011. március 18., péntek | desszert | 11 hozzászólás

P1012048

Nemrég hosszabb időt töltöttünk a szüleimnél, tekintettel az újabb tartós áramszünetre, ott pedig én most csak többnyire a desszertes poszton jeleskedtem. Ott viszont nagyon. Az egyik nagyon jól sikerült darab ez a forró csokipuding, vagy lávasüti, ahogy tetszik. Arról  a műfajról van szó, aminek a belseje még forrón olvadva folyik, miközben a külseje már megszilárdult egy kissé. Egyik kedvenc csokis sütim egyébként, érdemes kipróbálni, de csak saját felelősségre, mert erősen addiktív. A blogra az “egyszerű” csokis változat már korábban felkerült, de most úgy döntöttem, hogy kap egy kis csavart a történet a darált dióval és  a datolyával, na meg a parféval a tetején. Szerintem jól döntöttem, legalábbis erre utal hogy a család minden egyes tagja elkezdte rajtam dühödten követelni a receptet miután megették… hát minden egyes morzsáját, amihez hozzájutottak. Azóta beindult belőle családszerte a tömeggyártás, erre vonatkozott a “csak saját felelősségre” kitétel. A recept persze elég liberális, datolya vagy dió nemszeretése esetén tetszőleges olajos mag őrleménnyel vagy aszalt gyümölccsel helyettesíthetők ezek az alkatrészei, és a vaníliaparfé helyett mehet hozzá csak egyszerűen tejszínhab, esetleg vaníliafagyi. De ez a parfé is annyira finom… és olyan egyszerűen elkészül hozzá minden, de minden 5 perc alatt. Nem is folytatom tovább az áradozást, recept.

  • 4 csészéhez vagy szuflé formához
  • 12,5 dkg étcsokoládé (60%)
  • 12,5 dkg vaj
  • 2 egész tojás
  • 2 tojássárgája
  • 3 ek darált dió
  • 4 ek nádcukor
  • 5 dkg magozott datolya (5-6 db)
  • vaj a formákhoz
  • a parféhoz:
  • 2 dl tejszínhab
  • 2 tojásfehérje
  • 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 2 ek cukor

A tejszínhabot kemény habbá verem, a tojásfehérjét szintén, a tojáshabhoz a habverés vége felé a cukrokat is hozzáadom. A tejszínhabba keverem óvatosan a tojáshabot, műanyag edénybe lapátolom (vagy pici befőttesüvegekbe), lefedem, és hűtőbe teszem legalább 3-4 órára.

A széttördelt csokit a vajjal összeolvasztom, majd hozzáadom a cukrot, a darált diót és a finomra aprított datolyát. Ha langyosra hűlt, belekeverem az elhabart tojásokat, tojássárgáját is, a masszát pedig kivajazott szuflé formákba vagy hőálló csészékbe adagolom.

Előmelegített sütőben 210°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) nagyjából 14 percig sül. Nekem pont 14 perc kellett hozzá. Az a megfelelő állapot, amikor a massza már megemelkedett  a csészében, a teteje kirepedezett, és itt látszik, hogy a belseje már folyékony. Tehát a megemelkedéstől számított 1 percen belül ki kell szedni a sütőből.

Tálalásnál a parfét adok a puding mellé.

Megjegyzés: Nagyon finom kis csavar bele, ha egy csipet őrölt szegfűborsot vagy finomra reszelt narancshéjat adunk a csokis masszához.

A gyerekbarát verzió pedig készülhet fele-fele arányban étcsokival és tejcsokival is.

Címkék: , , , , , ,

Csokoládés gesztenyés trüffeltorta aszalt szilvával, datolyával

2011. február 15., kedd | desszert | 9 hozzászólás

P1010690

Nem egy fotogén darab, elnézést kérek érte, de az íze az garantáltan mindenkit kárpótolni fog a látvány miatt. Ha most egy ideig nem lesz majd új sütemény a blogon, annak is csak az az oka, hogy most folyamatosan csak ezt sütit készítem. Az érdem érte pedig Mammáé és Gabahé, akik a facebookon felvetették ezt a gesztenye-aszalt szilva-datolya kombinációt, és jól elültették a bogarat a fülembe. Meg persze Gordon Ramsayé, aki közzétette Hugh Fearnley-Whittingstall (közismertebb nevén a pasi a River Cottageból) receptjét a Vasárnapi ebéd című szakácskönyvében, amit én kissé átfazoníroztam, és a történet itt már annyira bonyolult, hogy kár is lenne folytatnom. Szóval lett belőle ez a trüffeltorta, még a múlt héten- meg azóta vagy háromszor. Nincs benne liszt, de senkit nem áltatnék azzal, hogy diétás darab. Ellenkezőleg. Rengeteg csoki és egyéb bűnös dolgok, lágy, szinte krémes tészta, szóval csupa csupa kényeztetés.

  • 1X26 cm kapcsos tortaformához vagy 2×18 cm kapcsos tortaformához
  • 25 dkg előfőzött gesztenye vagy natúr gesztenyemassza
  • 15 dkg étcsokoládé (70%)
  • 15 dkg vaj
  • 10 dkg tejszín
  • 15 dkg sötét nádcukor
  • 4 tojás
  • 1 ek vaníliás cukor
  • 3 ek sötét rum
  • 10 dkg aszalt szilva
  • 5 dkg datolya

Az aszalt szilvát félbe, a kimagozott datolyát kisebb darabokra vágom.

Az összetördelt csokoládét a tejszínnel és a vajjal együtt megolvasztom, majd hozzáadom a cukrokat, datolyát, rumot és a felengedett gesztenyepürét is. Alaposan kikeverem, ha langyos, megy hozzá a tojások sárgája, ismét alapos keverés, amíg a cukor feloldódik és a massza kivilágosodik egy kissé.

A tojások fehérjét kemény habbá verem. Óvatosan a csokis masszához forgatom a tojáshabot, majd egy sütőpapírral kibélelt (vagy szilikon) tortaformába töltöm. Végül megszórom az aszalt szilvával, amit kissé a tésztába is nyomkodok. (nem kell nagyon, a tészta sülés közben rá fog emelkedni, így az nem szárad majd ki)

Előmelegített sütőben 170°C fok, alsó-felső sütés, 45 perc. A végeredményt tűpróbával ellenőrizzük.

A formában hűtöm ki, mert melegen még kissé lágy a tészta.

Megjegyzés: Nálam jelenleg halomban áll a gesztenye mindenféle formában, ezt a receptet most mélyhűtött főtt, darált gesztenyéből készítettem (Interspar). Viszont a natúr massza könnyebben beszerezhető, és ebben a receptben jól helyettesítheti az előfőzött gesztenyét.

Ha előfőzött egész gesztenyénk van, akkor azt a vajon fedő alatt, kis lángon pároljuk puhára, majd botmixerrel vagy krumplinyomóval pürésítsük és így adjuk az olvasztott csokoládéhoz. Ekkor természetesen a csokoládét csak a tejszínnel együtt olvasztjuk, majd hozzáadjuk a vajas gesztenyemasszát, utána minden mehet tovább a recept szerint.

P1010700

Címkék: , , , , ,

Csokoládékrém

2011. január 25., kedd | desszert | 18 hozzászólás

P1019714

Gyermekem beteg. Na nem nagyon, csak épp annyira folyik az orra, meg emelkedik a hője, hogy ne tudjam vinni a bölcsibe még arra az egy-két órára sem, amit egyelőre ott töltünk. (Pedig egyébként egészen kezdte megszokni. Vagy megszeretni. Legalábbis eddig azt hittem.)

Tehát beteg, és itthon vagyunk ismét, a jól megszokott hadiállapot közepette, ami nagyjából úgy fest mintha tornádó söpört volna végig egy játékbolton, majd a nappalink közepén tette volna le a hordalékát, minek a tetején egy vigyorgó és göndör (ugyanakkor nagyon hangos) kacajokat hallató kisded rohangál fel és alá. Akit érdekes módon itthon nem zavar sem a láz, sem a takonykór, ki érti ezt… A lelki békéje pedig teljes, tudván hogy ma sem megyünk sehová anya és apa nélkül. Ha viszont ezzel azt is akarom mondani, hogy engem kicsit a pánik felé kerget ezzel, mert el sem merem gondolni, mi lesz velünk, ha már én nem ülök majd ott vele  a böliben, akkor csak finoman érzékeltettem a lelkiállapotomat. Na az ilyen helyzetekre való ez a csokikrém. Nagyon gyorsan és egyszerűen készül el, és még Doctor Pepper Könyves Kedd mozgalmába is szépen illeszthető, tekintve hogy ez a recept az 500 Csokoládés finomság című szakácskönyvből származik. Egész jó kis könyv, elég szép fotókkal, az ára sem rengeti az eget, a receptek is működőképesnek tűnnek benne, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom aki hozzám hasonlóan a gasztromagazinok helyett inkább másodvonalbeli szakácskönyvekben utazik. (ha van még ilyen rajtam kívül egyáltalán)(ez pedig tulajdonképpen csak a magyarázkodás volt, hogy a Magazine Mondayben miért nem nagyon fogok részt venni)

Tehát. Eredeti receptben Kahlua szerepel, de kávélikőrt jelenleg nem tartok itthon, ezért én grappából készült diólikőrrel helyettesítettem, ezzel már elég jó élményeink voltak corretto témakörben is (itt sem csalódtunk benne), viszont szerintem Amarettoval is remekül működhet. Továbbá a recepthez nyers tojás kell, ezért én most abból nem házit használtam, hanem felkutattam belőle UV C fénnyel fertőtlenített felszínűt, ezt pedig Nyíregyházán az Intersparban találtam.

  • 6 adag
  • 20 dkg étcsokoládé (70%)
  • 3 dl tejszín
  • 4 ek nádcukor
  • 2 ek erős presszókávé (= 1 ristretto)
  • 2 ek diólikőr
  • 2 tojás
  • kakaópor

A tejszínt felforralom a cukorral, majd lehúzom a tűzről.

A csokit turmixgépbe tördelem, hozzáadom a kávét, a likőrt, a jégzsinórtól megszabadított tojásokat, majd összemixelem. Kinyitom a turmixgép kancsójának a tetején lévő adagolónyílást és a meleg cukros tejszínt folyamatos keverés közben hozzácsorgatom. Nem állítom, hogy nem fog mindent összefröcskölni, de ez volt a receptben és végül is működik.

A kész, habos krémet mokkás csészékbe öntöm szét és fogyasztás előtt legalább 2 órára hűtőbe rakom. Elég tömény, szóval tényleg nem túlzás a 6 adag. Tálalás előtt pedig kakaóport szitálok a tetejükre.

Megjegyzés: Azóta készült egy gyerekbarát változata is, ebbe 10 dkg tejcsokoládé, 10 dkg étcsokoládé, 3 dl tejszín, 4 ek juharszirup, 1 ek (házi) vaníliás cukor, késhegynyi őrölt fahéj és 2 tojás kerül.

P1019745

Címkék: , , , ,

Jamie O. csokoládétortája

2011. január 20., csütörtök | desszert | 11 hozzászólás

P1019289

Jamie receptjei közül nekem mindig az édességek voltak a kedvenceim. Azt hiszem, hogy a tv-szakácsok közül az ő és Nigella érdeme a legtöbb számunkra igazán emlékezetes sütemény. Kicsit rusztikusak, de nagyon gazdagon tartalmaznak mindenféle földi jót, a receptek egyszerűek, és mégis mindenféle fakszni nélkül olyan a végeredmény, amiért garantáltan megéri majd nekiállni a sütögetésnek. Persze diétásnak egyiket sem mondanám, de hát egyre ritkábban sütök süteményt, szóval ennyi néha belefér.

Az eredeti receptben a marcipán nem szerepel (egyébként ezen kívül mást nem változtattam rajta), de szerintem jól illett hozzá, volt is itthon egy darabka házi még belőle, és elég visszafogottan édes ez a sütemény ahhoz, hogy elbírja ezt a kis extrát.

P1019278

  • 20 cm kerek sütőforma
  • 15 dkg olajos mag (én 5-5 dkg enyhén megpirított diót, mogyorót és mandulát használtam)
  • 15 dkg étcsokoládé (55% kakaótartalmú)
  • 5 dkg nádcukor
  • 5 dkg marcipán
  • 12,5 dkg vaj
  • 3 tojás

A csokoládéból 10 dkg-ot az olajos magvakkal együtt késes robotgéppel őröljük finomra.

A tojásokat válasszuk ketté, a sárgáját a vajjal és a cukorral keverjük fehéredési, majd forgassuk hozzá a csokoládés keveréket is.

A fehérjét csipet sóval verjük kemény habbá, majd lazán forgassuk össze a csokoládés-vajas masszával.

A masszát öntsük kivajazott, kilisztezett vagy sütőpapírral kibélelt formába, én most szilikon formát használtam így ezekre nem volt szükség.

Végül a nagyobb darabokra tördelt maradék csokit és a nagyobb darabokra vágott marcipánt is osszuk szét a tetején és nyomkodjuk bele enyhén a tésztába.

Előmelegített sütőben (villanysütő) 35 perc alatt sül meg 170°C fokon, alsó-felső sütésen.

Én tányérra borítva hűtöttem ki, melegen a tészta elég lágy, ezért a rácson hűtés nem praktikus.

Melegen még folyékony benne a darabos csokoládé, ilyenkor vaníliafagyival passzol a leginkább, de hidegen is nagyon finom.

Recept Jamie Oliver The Naked Chef c. sorozatából.

Megjegyzés: Ez egy fél adag, az eredeti receptben a duplája szerepel, 26 cm-es kapcsos formára számolva. A sütési idő az egész adagnál hosszabb, tűpróbával érdemes ellenőrizni mikor készül el.

P1019312

P1019313
P1019315

P1019286

Címkék: , , , , ,

Fehér csokoládé hab mézzel, citrommal, kamillával

2011. január 16., vasárnap | desszert | 9 hozzászólás

P1019252

Szintén egy tavalyi kedvenc trüffel végezte szifonos hab formájában, de most egy kevés citrommal kiegészítve. Ezeknek a haboknak nagy előnye (a gyors és egyszerű összeállíthatóságon túl), hogy látványos és izgalmas színfoltjai lehetnek egy ebédnek vagy vacsorának, nem kell hozzájuk nyers tojást használni a könnyű állag eléréséhez, és mindehhez elég egy teljesen hagyományos habszifon. A variációk száma pedig végtelen, hiszen a tejszínes csokoládé alap többféle fűszerrel, citrusokkal, likőrökkel kombinálható.

  • 2 dl tejszín
  • 10 dkg fehér csokoládé
  • 2 ek méz (virág)
  • 1 ek szárított kamillavirág
  • 1 citrom finomra reszelt héja
  • 3 ek a citrom levéből

A tejszínt felforralom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a kamillát, a széttördelt fehér csokoládét, a mézet (én szűk két evőkanálnyit használtam hozzá, de érdemes kóstolgatni, és úgy korrigálni az édességét), a citrom finomra reszelt héját és a citromlevet, addig kevergetem, amíg a csoki felolvad, és félreteszem pihenni 15 percre.

Habszifonba szűröm teaszűrőn (vagy egyéb finom szűrőn) keresztül, egy patronnal felhabosítom, majd hűtőbe teszem legalább 4-6 órára (de még jobb, ha egy egész éjszakára). Csak akkor lesz az alakját szépen megtartó a hab ha előtte alaposan lehűl.

4-6 adagnyi lesz belőle, a tálalástól függően. Én most kisméretű ipszilon poharakba fújtam, így 4 adag lett belőle.

Én a tálaláshoz hajszálvékony ropogós mákos karamell lapokat készítettem, ehhez 2 púpos evőkanálnyi cukorból és egy kis csipet finom szemcséjű sóból világos karamellt készítettem, majd hozzáadtam egy púpos teáskanálnyi egész mákot. Miután a mák kipattogott, a karamellás masszát szilikon sütőlapra öntöttem és egy spatulával szétterítettem olyan vékonyra, amennyire csak lehetséges. Miután kihűlt, nagyobb darabokra törtem és a habot ezzel díszítettem.

P1019236

Címkék: , , , , , ,