Mennyei fish pie-vagy halas pástétom? Ahogy tetszik!

Sajnos nem találom a szavakat. Sem az angol név hű fordítására, sem annak a leírására, hogy ez milyen isteni finom volt!

Ha valaki nem szereti a halat, az ezután fogja! Én még mindig nem zökkentem ki a zen állapotából, ahová a mai vacsoránk repített. (kicsit szánalmas, tudom, de engem egy ennyire finom étel tényleg képes teljesen kisimítani, és a világ legboldogabb és legkiegyensúlyozottabb emberévé tenni- legalább átmenetileg)

A hozzávalók ne riasszanak el senkit, halnak a legegyszerűbb fehér húsú, viszonylag semleges ízű is megteszi, most én is mélyhűtött pangasiust használtam hozzá. Az édesburgonya már a legtöbb szupermarketben kapható, de uram bocsá’ sütőtökkel is helyettesíthető, vagy egyszerűen elhagyható, és mehet rá sima krumplipüré, de a cheddar helyett is el tudok képzelni másféle aromásabb, kemény sajtot. De ha csak ementáli van otthon, akkor az is megteszi.

Igazi angol klasszikus, csak egy egészen picit másképpen!

2 (nem túl nagy) adag

1 nagy pangasius(cápaharcsa) filé (25 dkg), 1 nagy fej fehér hagyma (10 dkg), 1 nagy szál sárgarépa (10 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, 0,5 dl tejszín, 1 ek kakukkfű levélke, só, bors, napraforgó olaj

25 dkg újkrumpli, 1 közepes édesburgonya (20 dkg), 3 dkg vaj, 0,5 dl tejszín, 1 tojás, 3-4 dkg érett cheddar, őrölt szerecsendió, só, bors

Ha van késes robotgépünk, akkor ne féljünk használni. Ezzel órákat spórolhatunk meg, és engem nem szokott zavarni, hogy nem kézzel aprítok mindent milliméteres nagyságúra.

Tehát a megtisztított, nagyobb darabokra vágott sárgarépát és hagymát késes robotgéppel felszecskázom. Ennek hiányában nagyon apróra felkockázom. Kevés olajon teflon serpenyőben megdinsztelem, majd hozzáadom a centis kockákra vágott halat, és erősebb lángon átsütöm. Megy hozzá a bor, az átpréselt fokhagyma, só, bors és a kakukkfű. Erős lángon beforralom, majd hozzáadom a tejszínt, egyet forr, és kész.

A krumplit és az édesburgonyát szintén meghámozom, nagyobb darabokra vágom, és a késes robotgép gondjaira bízom. Ha ez nincs, akkor a legegyszerűbb durvára reszelni. A vajon átpirítom, majd kevés vizet öntök alá, és fedő alatt puha pürévé párolom. Ez nem több tíz percnél. Ha már kész, és még maradt alatta folyadék, azt célszerű állandó kevergetés mellett elforralni. Ízesítem sóval, borssal, reszelt szerecsendióval, és ha kihűlt kicsit, hozzáadom a tojást, tejszínt és a lereszelt sajtot is. Homogén masszává keverem.

A halas ragut szétosztom két egyszemélyes, hőálló formába- vagy ami van otthon, egy alkalmas méretű sütőtál vagy jénai is megteszi. Az édesburgonya-pürét én most habzsákba töltöttem, és úgy rétegeztem a tetejére, de ez az én személyes perverzióm, mert szeretek habzsákot használni. Igazából kanállal is rá lehet pakolni, a kanál hátával meg elsimítani, még hullám mintásra is akár, csak hogy szép is legyen, ne csak finom.

Ezután 25 perc következett a sütőben, 220°C fokon.

Fejes salátára csepegtettem citromot, meg olívaolajat, azt ettük mellé.

Isteni volt.

De ezt már mondtam…

Címkék: édesburgonya, hal, sajt, újburgonya

Barramundi filé sárgarépás-narancsos édesburgonya chipsszel

Nem kell az elején eltántorodni, nem kell hozzá feltétlenül barramundi filé, csak most ez volt itthon (többek között)! Mondjuk édesburgonya az kell hozzá, ez kétségtelen. Szóval nem (feltétlenül) olyan mit-találok-a-hűtőben étel következik.

Az édesburgonya története a következő: van ugye az ember lánya, meg az az ösztön benne, az a vásárlási. Hogy ha valami akciós, akkor hamarabb pakol, mint gondolkodik. Meg az az éppen-most-nem-kell-de-jó-lesz-ez-még-valamire. Csak mert most kapni lehet, mert eddig még nem is láttam itt, meg rémlik valamiféle süti, amibe ez kellett (amiről utólag kiderült, hogy cukorrépa a hiányzó misztikus hozzávaló, szóval gyorsan ki is kukáztam a receptet, mert ilyet azért mégse (nem tudom, miért pont ilyet nem, de szerintem hidegfront van, és ilyenkor a gondolkodás nem az erősségem))

Én elvesztettem a fonalat a zárójelek között, aki bír még követni, azt irigylem.

Szóval hazajött velem a két édesburgonya. Ezt követően perceken belül megszületett a “batáta-di-kóku” nevű műdal (mely arról szól, hogy a Kóku az voltaképpen egy nagyra nőtt édesburgonya, aki olyan gyerekeket visz magával a hűtőtáskájában, akik nem esznek rendesen), amivel Férj szórakoztatta Ponty Urat, ameddig én próbáltam kiókumlálni, hogy akkor ebből most mi legyen.

A sok leírás közül a chipsnek való elkészítés tűnt a legígéretesebbnek, innen kézenfekvő volt a folytatás: kedvenc műfajom, a meleg saláta következett. Naranccsal és répával. Nem feltétlenül gasztronómiai megfontolásból, hanem a színük miatt.

Mivel a köret elég hangsúlyosnak ígérkezett, úgy gondoltam, lecsúszik hozzá a hűtőmben árválkodó utolsó két barramundi filé. Ami egy sügérféle, és nagyon jó amúgy. Annak, aki odavan a kifejezetten hal ízű halacskákért. Merthogy ez az, rendesen (na jó, csak nekem). Szóval Férj imádja, és eddig csak sóval-borssal fűszerezve, vajjal meglocsolva, a maga naturális ízeiben tobzódva ettük (brrr…), de most megelégeltem, és jól agyonnyomtam a halízt. Sikeresen. Férj így is imádta, de most még én is.

Szóval nem kell hozzá feltétlenül barramundi filé, a célnak kiválóan megfelel mondjuk egy jobb minőségű pangasius is.

A recept (végre :) )

2 adag

2 bőrös barramundi filé (vagy más fehér húsú, és még jobb, ha tengeri hal) ( 2×15-20 dkg)

1 nagy narancs leve (1 dl), 2 ek szecsuáni bors, 1 gerezd fokhagyma, napraforgóolaj

1 nagy édesburgonya (0,5 kg), 4 közepes répa, 3 narancs, 6 nagy levél bazsalikom, 1 ek koriander mag, 1 kk római kömény, 1 ek cukor, 1 gerezd fokhagyma, napraforgóolaj

A leghosszadalmasabb rész a batáta-chips, ezért ezzel érdemes kezdeni. A gumót meghámozom, és egyenletesen, 2 mm vastag szeletekre vágom. Sütőpapírral fedett sütőrácsra fektetem, egy rétegben, és ecsettel megkenem napraforgóolajjal a tetejüket. 180°C fok, 45 perc.

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elbüszkélkedjek a sütőrácsos tepsimmel, amit hétvégén az IKEAban sikerült beszereznem, és azóta is mindent rácson sütök! Felemelő érzés a tortarácsos ügyeskedések után!

Ígérem, most már igyekszem a témánál maradni. Szóval, a megtisztított répát fél centis karikákra vágom, a narancsot meghámozom, kifilézem, a maradványokból kipréselem a levet. Egy serpenyőben a cukorból karamellt készítek, és ha már sárgulni kezd, rászórom a mozsárban porrá őrölt koriandert és római köményt. Ezután nem kevergetem, maximum rázom, különben kis kupacba állnak össze a fűszerek (én már csak tudom! ). Mire aranybarna lesz a karamell, megpirulnak a fűszerek is. Megy rá egy kis olaj (1 ek), a répa, némi só, a zúzott fokhagyma, még egy kis rázogatás, utána megy hozzá a narancslé is. Elvileg a karamell ilyenkor feloldódik. De ha nem, még egy kis narancslével lehet segíteni neki. Fedő alatt a kívánt állagúra párolom (én kicsit roppanósra hagytam).Ezt a részt egy kicsit félreteszem, addig előkészítem a halat.

Ha elkészült a chips, akkor még forrón a répás keverékre szedem,  rádobom a vékony metéltre vágott bazsalikomot, összeforgatom, ha kell, összemelegítem, és a legeslegvégén megy hozzá a narancsfilé is. Ezzel már csak óvatosan keverem össze, hogy ne nagyon törjön.

A halhoz a szecsuáni borsot mozsárban porrá zúzom. A filék mindkét oldalát  egyenletesen bekenem olajjal (pl a kenőtollal), majd megszórom a szecsuáni borssal, és sóval. Forró teflon serpenyőben nagy lángon először a bőrös oldalán sütöm 2-3 percig, majd spatula segítségével megfordítom (így nem törik), mellédobom a felezett, zúzott fokhagymát, meglocsolom a narancslével, és nagy lángon készre sütöm 3-4 perc alatt. A narancslé teljesen elpárolog a végére, karamellizálódni fog, belesül a hal húsába, és ez így nagyon finom!

Férj, aki állítólag nem szereti az édeset a sóssal, megpróbálta elkunyizni az én részemet (nem adtam), kikotorta az összes maradékot a serpenyőből, majd minden szöszmötnyi maradékot “feltakarított” az én tányéromról is. Mégiscsak azt kell gondoljam, ízlett neki!

Címkék: édesburgonya, hal, répa