Az egész a borsmenta olajjal kezdődött. Elhatároztam, hogy az After Eight házi verzióját le fogom gyártani, ha törik, ha szakad. Néhány telefon után sikerült kideríteni, hogy a patikákban árult, gyógyszertári minőségű borsmenta olaj, amit többnyire gyógyszertári készítmények illatosítására használnak, de ki is mérnek kis, barna üvegcsékbe, emberi fogyasztásra alkalmas, vagyis teljesen tiszta, lepárlással készült borsmenta olaj. Persze csak hígítás után fogyasztható, és mi mással lehetne jobban hígítani, mint csokoládéval? Végül az After Eight alakot változtatott, többször is, és lett belőle egy isteni brownies, egy hasonló kaliberű trüffel és egy pálcika végére varázsolva kavargatós forró csoki alapanyag is.
Aki pedig az étcsokit és/vagy a mentát nem szereti, vagy csak együtt nem kedveli, azoknak hoztam egy nagyon finom karamellás fehér csoki krémet is. Kekszbe töltve, kalácsra kenve, vagy csak úgy magában…
A vajat az apróra tördelt csokoládéval megolvasztjuk, majd hozzákeverjük a kakaóport és a többi hozzávalót is, ha már kissé kihűlt. Habverővel csomómentesre keverjük.
Kivajazott, kilisztezett vagy szilikonos sütőformába öntjük a tésztát, majd előmelegített sütőben 180°C fokon 25 percig sütjük.
Rácsra borítva hűtjük ki.
A csokoládét széttördeljük, majd óvatosan összeolvasztjuk a tejszínnel, vajjal, hozzákeverjük a porcukrot és menta olajat is.
Laposabb tálba öntjük és megvárjuk, amíg a massza formázhatóra dermed, ez pár óra. Maradhat a hűtőben egy egész éjszakára is, de akkor célszerű formázás előtt egy órával kivenni a hűtőből. Diónyi gombócokat szedünk a megdermedt masszából, kézzel nagyjából gömbölyűre formázzuk, gyúrjuk, majd kakaóporba hempergetjük.
Papírkapszlikba tesszük, hűtőben tároljuk.
A csokoládét összetörjük, óvatosan, vízgőz vagy igen kis láng felett megolvasztjuk, hozzákeverjük a porcukrot, mentol olajat. Szilikonos bonbon vagy jégkocka formákba adagoljuk, mindegyikbe pálcikát állítunk.
Hűtőben kidermesztjük, majd egyenként celofánba csomagoljuk.
A fogyasztás módja: egy pohár forró tejet addig kavargatni a pálcikával, amíg a csoki felolvad.
Végül a kakukktojás, se étcsoki, se borsmenta olaj, de nagyon finom!
A cukorból kis láng felett, rázogatva világos karamellt készítünk. (ha a világos, egyáltalán nem kesernyés karamellt szeretjük, érdemes kavargatni vagy rázogatni, mert ha sötét foltok lesznek benne, akkor az már az egész karamellnek kesernyés ízt ad)
A karamellhez adjuk a sűrített tejet és a sót, addig kavargatjuk kis láng felett, amíg feloldódik benne. Ezután lehúzzuk a tűzről, és hozzáadjuk széttördelt csokit, kavargatjuk, amíg megolvad, majd üvegekbe töltjük.
Hűtőben tároljuk.
A karácsonyi receptek csak nem akarnak még jönni, de a következő karácsonyig van még idő, szóval talán annyira nem is sietős. Helyette inkább hoztam most három igen könnyű fogást, egy egész vacsorát, ami egyfelől igen jót tesz az ünnepek alatt megterhelt gyomornak, másfelől fél óra alatt el is készül. Tehát egy könnyű, finom céklakrémleves aszalt meggyel és apróra vágott zöldalmával levesbetétként, amihez igen jól jön a mélyhűtőben eltárolt alaplé készlet (igen, hát itt van egy kis csalás, hiszen ez is kell ahhoz, hogy fél óra alatt kész legyünk), egy finom karfiolpüré, ami mellé füstölt pisztráng került, és egy pohárdesszert, ami a málnás cheesecake pohár mintájára készült, diós zabpelyhes morzsával, a krémben aszalt szilvával és kecskesajttal. Finom, gyors, egyszerű, csupa zöldség, és marad idő még játszani a gyerekkel is. (na jó, fényképezőset, de hát ha egyszer azt szereti… )
A céklát meghámozom, feldarabolom, hozzáadom az alaplevet, az aszalt meggyet, csokorba kötött kakukkfüvet, majd fedő alatt puhára főzöm.
Kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a joghurtot, majd botmixerrel pürésítem.
A zöldalmát meghámozom, magházát kivágom, majd apró kockákra vágom. Tálalásnál zöldalma kockákat szórok a leves tetejére.
*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
A füstölt pisztrángot kiveszem a hűtőből, hogy kicsit megmelegedjen, mire elkészül a püré.
A karfiolt megmosom, kisebb rózsákra bontom, majd sós, fehérboros vízben puhára főzöm a kakukkfűből kötött csokorra. Leszűröm, kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a vajat, mozsárban porrá tört borsot és 2-3 evőkanálnyi tejszínt. Botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, még egy-két evőkanálnyi tejszínt adok hozzá, hogy beállítsam a püré sűrűségét.
A füstölt pisztrángra kevés citromot csavarok, majd a püré mellé adom, még néhány gerezd citrommal együtt.
Megjegyzés: a karfiolpürét két-három evőkanálnyi pirított, darált dióval vagy reszelt parmezánnal is lehet gazdagítani, ízlés szerint.
A vajat serpenyőben megolvasztom, hozzáadom a többi hozzávalót és kis láng felett, gyakran kevergetve addig pirítom, amíg morzsássá válik és kezd enyhe aranyszínt kapni.
Ez nagyjából 4-6 adag pohárkrémre elegendő adag.
Az aszalt szilvát a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítem, majd addig dolgozok tovább a géppel, amíg a krém kissé felhabosodik. Ha a gyerek nem eszik belőle, kerülhet bele egy kevés portói is.
Poharakba szedem és 2-3 evőkanálnyi morzsát szórok a tetejére.
Sokan szerették a 2011. évet, nekem nem volt a kedvencem. Bár a blogról eltűntek a személyes hangvételű írások, most mégis kivételt teszek, jön az új év, ilyenkor kicsit érzelgőssé válok. (és ez most nem is a pezsgő miatt van…)
Régen ha örömöm, bánatom volt, azt gyakran megosztottam a blogon olvasókkal, hogy ez jó volt-e vagy rossz, nem tudom, mindenesetre akkor nekem jól esett. Talán sok akkori olvasóm nem is másért maradt az oldalamon, csak a Csipiről szóló történetekért, a róla készült fotókért. Ha ők ezt olvassák még, akkor tőlük ezúton is elnézést kérek. Mert a gyerkőc cseperedett, rendkívül érzékeny lelkű mini emberré vált, és már nem éreztem tisztességesnek vele szemben, hogy pelenka nélkül készült képeket tárok róla a nyilvánosság elé, vagy ha néha őt nem pont a legkedvezőbb színben feltüntető vicces sztorikat mesélek. Meg aztán változott is valami ebben a mi gasztroblogger világunkban, a személyes hangvétel, a hosszas bevezetések eltűntek, de nem erről akarok most írni, mert ez messzire vezetne, és nem is igazán szeretnék foglalkozni vele.
Szóval az elmúlt év mérlege nálunk, nálam: visszamentem dolgozni, Csipi bölcsődés lett. Sok minden megváltozott a munkahelyemen az elmúlt három év alatt, nem épp kedvező irányba. Kínszenvedés a munka, nem azért, mert el kell végezni, hanem mert eszközök, idő és emberek híján vagyunk, a legalapvetőbb dolgokért is olyan áldozatokat kell hozni, amire korábban nem is gondoltunk. Iszonyatosan megterhelő, fizikailag, lelkileg, szellemileg. Ráadásul a férjemmel mindketten ugyanott, ugyanabban dolgozunk, és néha, amikor a nap végén már a sírás kerülget minket, nemcsak hogy támaszt nem tudunk nyújtani egymásnak, de sokszor egyszerűen azt sem értjük, miért vagyunk még itt, miért csináljuk mi mindezt. Közben pedig próbáljuk a munkánkat úgy végezni, hogy a pici gyerkünk otthon ne észleljen belőle semmit. De nem lehet. Mert ügyelni el kell menni, és akkor anya nincs, és neki összedől a világ. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit az én pici háromévesem, aki minden este, amikor nem jövök haza, szentül meg van róla győződve, hogy én már őt nem szeretem, és elvesztette az ő anyukáját. Zavarodott, frusztrált pici ember lett, aki bármit elkövetne azért, hogy én ne menjek többet dolgozni (megjegyzem, ezzel már sokszor én is így vagyok). Egy időben minden éjjel belázasodott, amikor nem mentem haza, és minden reggel hat órakor pontban jött a hívás: 40 C fok fölé kúszott a hője. Akkor maradt velem otthon, és a láza, betegsége ellenére boldog volt. Aztán már nem tudtam hazajönni reggel, mert maradni kell, egyre tovább, minél kevesebb ember van, hiszen a munka adott, el kell végezni, akárhogyan is. Most már nem reggelre lázas, hanem szinte folyamatosan beteg, de még ezt sem bánja, ha néha úgy alakul, hogy a nagymamák helyett én maradok itthon vele. Én azt gondolom, nem létezik akkora mértékű béremelés, amivel ezt kompenzálni lehetne.
Aztán az idén elvesztettünk három babát.
A legutolsót, akiről azt hittük, már velünk marad, nem is olyan régen. Erről még mindig nem tudok írni túl sokat, beszélni is alig. Egész életmeben rengeteg gyereket, nagy családot szerettem volna, aztán amikor kiderültek az egészségi problémáim, azzal vígasztaltam magam, hogy nem baj, két gyerekkel is szép a család, annyi meg talán még így is sikerül. Csipi útja sem volt könnyű, ő is két pici elvesztése után, és kilenc hónap teljes bizonytalanságot követően érkezett meg hozzánk. De ő azon túl, hogy megváltoztatta az életünket és olyan sokat adott nekünk, amiről pár bekezdésben írni sem lehet, a megszületésével azt is jelentette, hogy a második babával már könnyebb lesz. Hát nem lett. Négy picit vesztettünk el azóta, én pedig mostanra már a maradék reményt is feladtam, hogy valaha megszülethet a második kisbabám. A terhességek és vetélések felemésztették a testemet, lelkemet, és el sem tudom képzelni, hogyan szokom majd hozzá a gondolathoz, hogy nem lehet több gyermekem.
Hogy mindezek közepette hogy írtam mégis a blogot? Mert ez maradt az egyetlen dolog, ahol felengedhettem egy kicsit, amikor nem gondoltam másra, ezt örömmel csinálhattam, a főzés, fotózás kikapcsolt és megnyugtatott. Ráadásul a kisfiammal együtt “írjuk” már egy ideje, ő is tanul sütni, fotózni és végtelenül élvezi. A fotózást, a sütést és az együtt töltött időt is.
Szóval a 2011 szörnyű év volt, örülök hogy vége. Ennyi, ami eddig a blogból kimaradt.
Azoknak pedig akik a receptekért és könnyed hangvételért járnak ide, ígérem, hogy a következő kifakadásra 2012. szilveszterénél hamarabb nem kerül sor. (sőt, remélem, akkor sem, és aztán sem, és soha többet)
Két receptet hoztam, ezt vittem be ma vacsorára az én édes férjemnek, aki a szilvesztert és az új év első napját is munkával tölti.
A vajat az összetört csokival megolvasztom. Hozzáadom a kakaót, a mákokat, a cukrot, narancs héját, levét, vaníliát, a késsel durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a tojások sárgáját majd alaposan összekavarom. .
A tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a csokoládás masszához forgatom.
Szilikonos formába, vagy kivajazott, kilisztezett (esetleg darált mákkal kihintatt) szögletes formába öntöm.
Előmelegített sütőben 180C fokon 30 perc.
Tespiben hűtöttem ki, mert melegen kissé törik. Túlsütni nem érdemes, akkor jó, ha kicsit lágy marad a közepe.
Ezzel a bejegyzéssel szeretnék minden kedves olvasónak boldog új évet kívánni, és reményeim szerint egy kis segítséget is adni a szilveszteri készülődéshez. Nálunk előszilveszter formájában lezajlott az év végi ünneplés, holnaptól az óév maradék napjait felváltva munkával töltjük a férjemmel, így a klasszikus szilveszteri buli nálunk az idén elmarad. Viszont pár gyors fotót készítettem, mivel az elkészült ételek szerintem igen jól sikerültek.
A fenti cím ugyan hosszú, de a benne szereplő ételek valójában percek alatt elkészülnek, és igazán változatossá tehetnek egy büféasztalt, vagy akár egy szűkebb körű, otthon mozizós szilvesztert is színesebbé tehetnek.
A lencsesaláta a tavalyi nagy kedvenc, a citromos rukkolás nyomdokaiban halad, de ez most meleg, petrezselyemzölddel, kaprival és baconnel van gazdagítva, igazi komfortos darab, akár egy komplett főétkezésnek is megfelel.
A pisztáciás kecskesajtkrémmel töltött aszalt sárgabarack ötlete a Cucina Moderna aktuális számából származik, amit hála a sógornőmnek, ismét van szerencsém forgatni. A recept kis módosításon esett át, de ez szerintem az előnyére vált.
A cookie természetesen a fiatalúr kérésére készült, de ez is gyors, ízletes darab, és hát a gyerekekre is gondolni kell…
A túrókrémmel töltött sonkatekercs eredetileg otthon, az édesapám által beszerzett sváb sonkára lett kitalálva, de most egy egyszerű levegőn szárított szeletelt sonkával is remekül működött. (persze használható hozzá prosciutto crudo is) Ízeiben a túrókrém leginkább a körözöttre hajaz, illetve egészen pontosan a körözöttre, ahogy édesanyám értelmezi. Ő soha nem tett bele juhtúrót, sört és lilahagymát viszont igen, és fura módon ez a kissé bizarr kombináció egészen jól működött. Én a sört nem forszíroztam, és a körözöttnek ehhez az egészen kevéssé autentikus értelmezéséhez egy kevés apróra vágott zöldpaprikát is adtam. Büféasztalra érdemes kisebb tekercseket készíteni, egy-egy szelet sonkát kettévágni és úgy betölteni, viszont ez nálunk most vacsorára készült, így a hosszú szeleteket spirálisan tekertem fel, szerintem szép lett, de ez már igazán ízlés dolga.
A pocornnak is van története: popcorn készítőt kaptam karácsonyra. Bár nem szeretem a kevés célra használható konyhai kütyüket, erre már régóta vágytam, mert a popcornt nagyon szeretem, a serpenyőben pattogtatást viszont annál kevésbé. Természetesen úgy is készíthető, én most viszont igyekszem kihasználni a masinámat (ami egyébként remekül működik, minden popcorn fanatikusnak csak ajánlani tudom!). A fűszeres popcorn sem saját ötlet, Nigella karácsonyi popcornjának mintájára készült, kicsit módosított fűszerezéssel, és igazán nagyon finom darab.
Remélem a fenti összeállítással sikerült segítenem a szilveszteri készülődésben, és még egyszer, boldog új évet kívánok!
Jövőre jövök, első körben a karácsonyi receptekkel.
A lencsét előző este beáztatom, másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.
A bacont apróra kockázom, a vöröshagymát, fokhagymát finomra aprítom. Az olívaolajon kisütöm ropogósra a bacont, majd hozzáadom a hagymát, üvegesre sütöm, hozzáadom a fokhagymát, néhány másodperc alatt ezt is megsütöm. A szalonnás keverékhez adom a leszűrt lencsét, összeforrósítom. Végül lehúzom a tűzről és hozzáadom a citromlevet, a finomra reszelt héját, a kaprit (ezt, főleg ha kaprigyümölcsöt használunk, durvára is lehet előtte vágni) a finomra aprított petrezselyemzöldet. Összeforgatom és tálalom, magában vagy vajas pirítóssal.
A lilahagymát finomra aprítom. A vajat megolvasztom, majd hozzáadom a köményt és a hagymát, üvegesre sütöm benne a hagymát. Lehúzom a tűzről, majd belekeverem a pirospaprikát, tejfölt, túrót, összedolgozom, sózom. Ha teljesen kihűlt, hozzáadom az apró kockákra vágott zöldpaprikát is.
A vékony sonkaszeletek szélére kanalazok pár kanál túrókrémet és feltekerem a sonkát.
A lisztet elkeverem a sütőporral, szódabikarbónával, mézeskalács fűszerekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót, a puha vajat, a durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a nagyobb kockákra tördelt/vágott étcsokit, az elhabart tojást, nádcukrot, majd összegyúrom.Hűtőben pihentetem nagyjából egy órán át, majd nagyobb diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, ezeket ellapítom és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.
Előmelegített sütőben 180C (villanysütő, alsó-felső sütés), 12 perc.
Rácsra szedve hűtöm ki.
Megjegyzés: aki már nagyon unja a karácsonyi hangulatú sütiket, az mézeskalács fűszerek helyett használhatja egy kisebb narancs finomra reszelt héját is.
aszalt sárgabarack pisztáciás kecskesajtkrémmel
Az aszút felforralom egy szélesebb edényben (akkorában, hogy a barackok egy rétegben elférjenek benne), majd lehúzom a tűzről, beleszórom a barackokat és lefedem. Ha a barack magába szívta az aszút, leitatom róla a maradék nedvességet és kettévágom.
A kecskesajtot kikeverem a durvára aprított pisztáciával, finomra aprított bazsalikommal.
A kecskesajtkrémmel megtöltöm a barackokat.
fűszeres popcorn
A kukoricát kipattogtatom, gépben vagy száraz serpenyőben (lefedve, kis láng felett, gyakran rázogatva).
A vajat a római köménnyel megolvasztom, majd lehúzom a tűzről és még forrón belekeverem a cukrot, sót, a maradék fűszereket.
A kész popcornt összeforgatom a fűszeres vajjal.
Először is, egy kicsit megkésve, de boldog, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak. Tehát az ünnep nálunk elég speciálisan alakul, Csipi beteg, tegnap átlag 40 C volt a hőmérséklete, ez kicsit visszavesz az ünnepi hangulatból. Priznicből nézni a karácsonyfát valahogy nem az igazi. Mérsékelt jókedvre csak a Lego vonat, a saját (baba)fényképezőgép és az alábbi két édesség derítette.
A robbanócukros trüffel egyébként akusztikus élménynek sem utolsó, tegnap Férjjel versenyt sercegtünk miatta a karácsonyfa díszítése közben. A liofilizált cseresznye nem kötelező elem, én cseresznyés robbanócukrot használtam, ezért került ez bele, de igazából remekül működhet például a trópusi gyümölcsös robbanócukor egy reszelt narancshéj-fahéj(-csili) kombinációval, illetve az az igazság, hogy a robbanócukor saját íze elég kevéssé dominál, így szabadon lehet variálni a fűszereket a trüffelben.
A vajat megolvasztjuk, a tojásokat elhabarjuk, a lisztet elkeverjük a sütőporral, szódabikarbónával. A hozzávalókat összegyúrjuk, a tésztát hűtőben pihentetjük pár órát, diónyi gombócokat formázunk a tésztából, ezeket ellapítjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, egymástól kissé távolabb.
180°C, 8-10 perc, villanysütő, alsó-felső sütés.
Rácson hűtjük ki.
A csokit a tejszínnel, porcukorral, vajjal megolvasztom, hozzákeverem a mozsárban kissé megtört liofilizált cseresznyét. Szobahőmérsékleten hagyom kihűlni, ezután hozzákeverem a robbanócukrot is.
Hűtőben kidermesztem, majd diónyi gombócokat formázok a masszából, amiket kakaóporba hempergetek, majd papírkapszlikba rakosgatok. A dermesztéshez pár információ: vagy 1-2 órán át hagyjuk a hűtőben a masszát, amíg épp csak formázhatóra hűl, vagy ha egy éjszakára marad ott, akkor érdemes lapos alutálcába egyengetni, és formázás előtt nagyjából trüffel méretű kockákra vágni, így viszonylag könnyen gombóc(szerű) képleteket kapunk belőlük. Hűtőben eléggé megszilárdul a massza, így szépen csak akkor lenne formázható, ha kézzel hosszasan hengergetnénk, ettől átmelegszik a trüffel masszája és a robbanócukor idő előtt felrobban.
Az elkészült tüffeleket hűtőben tárolom.
Az a desszert következik, amihez a mézes puszedlik készültek, de természetesen jó minőségű bolti puszedlivel is működik. A tiramisu elnevezés kicsit talán rosszul veszi ki magát, nem szerencsés, ha mindenre ráaggatom a tiramisu címet, ami hasonló gondolatmenet alapján készül, de egyelőre nem jutott eszembe jobb, tehát marad a macskaköröm. A piskóta réteg diólikőrrel átitatott puszedliből készült (persze a gyermek változatban ezt lehet helyettesíteni akár gyömbérszörppel is), a krémben sütőtök és mascarpone, gyors, egyszerű, nagyon finom.
A puszedliket egy tál aljába rétegezzük, meglocsoljuk a diólikőrrel.
A sütőtökpürét kikeverjük a mascarponevel, a nádcukorral és a vaníliás cukorral. A tejszínt kemény habbá verjük, majd összeforgatjuk a mascarpones sütőtökkel, a puszedlikre rétegezzük, a tetejét kanál hátával elsimítjuk.
A porcukrot összekeverjük a fahéjjal, majd a krém tetejére szitáljuk.
Tálalás előtt pár órán át hűtőben pihentetjük.
Eredetileg a mézes puszedli egy sütőtökös tiramisu variációhoz készült tésztának, de olyan jól sikerült, hogy szerintem egy külön bejegyzést is megérdemel. A családi recept nálunk a hagyományos, három-négy nap után puhuló fajta, ezen kívül remek díszeket tudok még sütni soha meg nem lágyuló mézes tésztából, így nem meglepő, hogy eddig én és a mézes puszedli nem voltunk túl nagy barátságban. De a gyerek lassan cseperedik és a közelgő karácsonyhoz bizony hozzátartozik a mézes puszedli is, hát milyen anya fosztaná meg ettől a gyerekét. Tehát elkezdtem receptet keresgélni, és Chiliinél találtam is egy igazán ígéretes darabot. A recepttől aztán kénytelen voltam kissé eltérni, mivel itthon nem volt elég méz, viszont a módosításokkal is azonnal puha, rendkívül gyorsan fogyó süteményt kaptam. A formázásnál itt főként a gyorsaság vezérelt, azaz kis golyókat gyúrtam és lapítottam csak el nyújtás és szaggatás helyett, mert hát a tiramisuban amúgy sem nagyon látszanának a fenyőfák, viszont karácsonyra majd bevetem a süti kiszúrókat is, illetve van pár ötletem, mivel lehetne még feldobni a puszedliket. De ezekről inkább majd egy másik bejegyzésben.
A tojást kikeverem a mézzel, majd hozzáadom a szódabikarbónával elkevert lisztet és a többi hozzávalót. Összegyúrom, egy viszonylag lágyabb tészta lesz belőle. Formázás előtt 1 órán át letakarva hideg helyen pihentetem.
A tésztából diónyi gombócokat gyúrok enyhén nedves kézzel, ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, egymástól tisztes távolságba, majd vízbe mártott kanál hátuljával lelapítom a golyókat nagyjából fél centi vastagságúra (így nem ragad rá a tészta). A csinosabb formázáshoz erősen lisztezett deszkán ki lehet nyújtania tésztát fél centi vastagra, majd lisztezett sütemény kiszúróval ki lehet szaggatni.
Előmelegített sütőben 180 °C (villanysütő, alsó-felső sütés) 12-14 percig sütöm, amíg aranyszínűre sülnek.
Rácson hűtöm ki.
*mézeskalács fűszerkeverék: használhatunk kész bolti keveréket, de házilag is kikeverhető, én 1 tk őrölt fahéjat, 1/4 kk reszelt szerecsendiót, 1 tk őrölt gyömbért, 3-4 szem szegfűszeget, szegfűborsot és 1 kk ánizst mozsárban porrá őrölve szoktam hozzá használni.
Két recept Zizi VKF! kiírására, aminek a témája a sütőtökös vega ételek. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, a sütőtök az egyik kedvenc alapanyagom. Bár a kiírásban a vega kitételt könnyű úgy teljesíteni, ha desszertekkel készülünk, de korábban már írtam egy posztot, ahol főétel és saláta is készült ezeknek a kritériumoknak megfelelően. Aztán meg ez a két tétel itt annyira finom, és épp mostanában készítettem őket, így hát az utolsó előtti pillanatban gyorsan nevezem ezeket a VKF! aktuális fordulójára.
Tehát először a gofri. Tulajdonképpen az elmúlt három hétben minden szombat reggel ezt reggeliztük, erősen addiktív és nem csak a mellé adott juharszirup miatt. Nagyon finom, könnyű tészta, őrölt vagy durvára aprított dióval és zabpehellyel, így a felhasznált tetemes mennyiségű vaj ellenére is hihetünk benne, hogy egészséges. Bár gofrisütő kell hozzá, ez kétségtelen.
A fagylalt szintén géppel készült, itt azonban kézi erővel és türelmes kavargatással fagylaltgép nélkül is megoldhatjuk az elkészítést, ha a masszát nagyobb műanyag dobozba töltjük, mélyhűtőbe tesszük és óránként-félóránként villával vagy habverővel alaposan átkavarjuk, amíg ki nem fagy. A fagyi egyébként a tejszínes krémsajt és a sütőtök tökéletes párosára épül, amit a mellé adott ropogós mandulás tallérok remekül kiegészítenek.
Végül pár szó a sütőtökről. A fagyihoz úritököt használtam, aminek a húsa igen alacsony víztartalmú, így sütés után egy parázs, szinte száraz, főtt krumpli állagú sült tököt kaptam, vagyis elég sok vizet kellett felhasználnom a fagylalt alapjához. Ha valaki szeretné elkészíteni a fagyit, akkor a felhasznált víz mennyiségét mindenképpen igazítsa a sült tök nedvességtartalmához, tehát a vizet érdemes apránként adagolni mindaddig, amíg egy sűrű palacsinta tészta állagú masszát kapunk.
A felkockázott sütőtököt a vajban kis lángon, fedő alatt puhára párolom. Villával vagy habverővel összetöröm, majd hozzáadom a sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet, a zabpelyhet, diót, cukrot, tojásokat, fűszereket, majd alaposan kikeverem. Ha a tészta túl sűrű lenne (ami a felhasznált sütőtöktől is függ), akkor kevés tejjel lehet lazítani rajta.
A masszát 10 percig pihentetem, közben előmelegítem a gofrisütőt, majd kisütöm benne adagonként a tésztát.
Tálalás előtt porcukorral is meg lehet szórni, de juharsziruppal meglocsolva is nagyon finom.
A fagylalthoz a sült tököt a vízzel, cukorral, vaníliás cukorral, krémsajttal turmixgéppel simára turmixolom. A masszát hűtőszekrényben kihűtöm, majd fagylaltgépben kifagyasztom. (Ha kevésbé száraz húsú tököt használunk, lehet kevesebb vízzel és több sült tökkel készíteni a masszát.)
A tallérokhoz a hozzávalókat alaposan összegyúrom, majd a lágy masszából vizes kézzel diónyi gombócokat formázok, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszek, egymástól legalább 5-6 centi távolságra, mert sütés közben kissé szét fognak terülni.
Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 10-12 percig sütőm a tallérokat, amíg aranyszínűek nem lesznek. A sütőlapon hűtöm ki, melegen még lágy, de ha kihűlt, megszilárdul.
Jól záródó dobozban sokáig ropogós marad.
Minden bizonnyal ez a legcsúfabb édesség, amit valaha fotóztam, ugyanakkor az egyik legfinomabb is egyben. Sajnos az összképet még a tetejére ügyeskedett karamell sem dobja fel, így aztán bátran írhatom: szakácsfáklya nélkül is hozzá lehet fogni, mert bár a karamell remekül passzol hozzá, de ezt vékony sugárban a tetejére csogatva is meg lehet oldani, a látványon rontani nem fog. Persze ha van fáklya, miért is ne.
Aztán hogy pozitívumot is írjak róla, ez valóban az egyik legfinomabb édesség, amit eddig készítettem és bár ez egy elég szubjektív kategória, azért mindenképpen jelent valamit. Az erős érzelmek oka pedig leginkább az, hogy az édesség alapjául szolgáló képződmény gyermekkoromban édesanyámmal együtt kedvenc téli csemegénk volt (amit anyu egyszerűen csak ” a desszertenk” hívott). Nem kell nagy dologra gondolni, a desszert elnevezés egyszerű reszelt almát takart, sok darált dióval, némi cukorral és citromlével kikeverve, amit mindig nagymamám készített nekünk. Tehát ez a rövid, szentimentális történet. Ez a recept egy fokkal bonyolultabb, de azért továbbra sem kell nagy dologra gondolni, egy gőzölt, gyümölcsös alapú puding következik, amit a végén kevés karamell tesz még izgalmasabbá.
Az almát meghámozzuk, magházát kivágjuk, majd turmixgépbe vagy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a többi hozzávalót (a tetejére szánt cukor kivételével) és egynemű, sima masszává pürésítjük.
Szuflé formákba adagoljuk, amiket magas falú tepsibe állítunk és annyi forróvízzel öntjük fel, hogy az a formák feléig érjen.
Előmelegített sütőben 140 C fokon 45 percig gőzöljük, majd kihűtjük.
Tálalás előtt szétosztjuk a hideg pudingok tetején a cukrot, majd szakácsfáklyával karamellizáljuk azt. Ha nincs fáklya, akkor világos karamellt készítünk, amit vékony sugárban a pudingok tetejére csorgatunk tálalás előtt.
Az alap egy egyszerű kevert tészta olívaolajjal, rozmaringgal. A “feltét” pedig füge és édeskés kecskesajt. Kecskesajt hiányában egyébként használhatunk hozzá ricottát vagy édeskés ordát is, a lényeg, hogy egy friss, lágy ízű, édeskés sajt kerüljön a süteménybe.
A receptben megadott cukor mennyisége ismét egy visszafogottan édes süteményt eredményez majd, én reggelire készítettem, így ez nekünk pont elég volt hozzá. Ha viszont kifejezetten a desszert kategóriában kívánjuk indítani, akkor a cukor mennyiségét érdemes legalább megduplázni, egyéni ízléstől függően.
A tojások sárgáját a liszttel, kukoricadarával, olívaolajjal, cukorral, sütőporral, szódabikarbónával alaposan kikeverjük. A rozmaring levélkéit lecsipkedjük és nagyon finomra aprítjuk, majd a lisztes keverékhez forgatjuk.
A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd a lisztes keverékhez forgatjuk, óvatosan, hogy a hab minél kevésbé törjön meg.
Sütőpapírral bélelt sütőformába simítjuk a tésztát, majd rámorzsoljuk a tetejéra a sajtot. A tészta tetejébe nyomkodjuk a hosszában kettévágott fügéket, gömbölyű oldalukkal lefelé, majd kevés nádcukorral megszórjuk még a fügék vágási felületét.
Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 45 percig sütjük.
Rácsra emeleve hűtjük ki.