Két sós ajándék, ami nálunk ugyan nem ajándékba, hanem házi felhasználásra készült, de igazából pár perc alatt összeállítható, karácsonyi ajándéknak sem utolsó finomságok következnek. A kesukrém a földimogyoróvaj mintájára készült, izgalmas fűszerekkel gazdagítva, és pirított lepénykenyérrel, tortilla chipsszel igazán isteni, de húshoz, szószokba is kiváló lehet. A pácolt feta pedig akár vendégváró falatkaként is működik, koktélnyársakra tűzve pár szemmel a mellette lévő aszalt paradicsomból, datolyából, de pirítósra halmozva is nagyon finom. A fetának jót tesz, ha néhány napig hűtőben pihen, a kesukrém viszont azonnal fogyasztható, tehát a karácsonyi hajrában is még gond nélkül elkészülhet.
A földimogyoró olajban átforrósítom a curry fűszereket, majd elkeverem a kesudióval, cukorral.
Késes robotgépben addig darálom, amíg krémes nem lesz.
Sterilizált üvegekbe töltöm.
A fetát két centis kockákra vágom. Az aszalt paradicsomot, datolyát centis-félcentis darabokra vágom. Egy sterilizált befőttesüvegbe teszem a megmosott, leszárított rozmaring ágakat, majd belerétegezem a fetát, aszalt paradicsomot, datolyát. Annyi olívaolajat töltök rá, amennyi ellepi. Pár napig hűtőben érlelem felhasználás előtt.
Tehát a kencék, amik A’la carte Kriszti VKF! kiírására készültek. Három finom krém, ami szendvicsekbe ideális, egyszerűen elékszül és sokkal izgalmasabb, mint a gyárilag ízesített krémsajtok, ömlesztett sajtok, felvágottak.
datolyás, aszalt paradicsomos fetakrém sonkával, rozmaringgal
A rozmaring levélkéit nagyon finomra aprítom, a datolyát, aszalt paradicsomot, sonkát szintén finomra aprítom. A fetát villával összetöröm, hozzáadom a joghurtot, simára keverem. Hozzáadom a datolyát, paradicsomot, rozmaringot, sonkát, átkeverem.
Hűtőben legalább egy hétig eltartható.
aszalt sárgabarackos kapris sonkás ricottakrém bazsalikommal
Az aszalt sárgabarackot finomra aprítom, a bazslaikomot, sonkát szintén. Az átöblített, lecsöpögtetett kapribogyót durvára vágom.
A ricottát kikeverem a mascarponeval, sózom, majd hozzáadom a sonkát, aszalt sárgabarackot, kaprit, narancs levét és héját, bazsalikomot, átkeverem, majd hűtőben tárolom.
Ez a krém picit édeskés-sós, így leginkább pirított kalácshoz, kétszersülthöz illik.
aszalt paradicsomos, olajbogyós tonhalkrém bazsalikommal
Az olajbogyót kimagozom, durvára vágom a lecsöpögtetett aszalt paradicsommal együtt. A bazsalikomot finomra aprítom. A tonhalhoz adom az olívaolajat, botmixerrel krémesre turmixolom, majd belekeverem a többi hozzáavalót. Sózom, ha szükséges.
Hűtőben tárolom.
Megjegyzés: a zöld olajbogyó helyett 3 ek átöblített, lecsöpögtetett, finomra aprított kapri, a bazsalikom helyett pedig kis csokor finomra aprított petrezselyemzöld is kerülhet bele, az is egy nagyon finom változat.
Nemrég hosszabb időt töltöttünk a szüleimnél, tekintettel az újabb tartós áramszünetre, ott pedig én most csak többnyire a desszertes poszton jeleskedtem. Ott viszont nagyon. Az egyik nagyon jól sikerült darab ez a forró csokipuding, vagy lávasüti, ahogy tetszik. Arról a műfajról van szó, aminek a belseje még forrón olvadva folyik, miközben a külseje már megszilárdult egy kissé. Egyik kedvenc csokis sütim egyébként, érdemes kipróbálni, de csak saját felelősségre, mert erősen addiktív. A blogra az “egyszerű” csokis változat már korábban felkerült, de most úgy döntöttem, hogy kap egy kis csavart a történet a darált dióval és a datolyával, na meg a parféval a tetején. Szerintem jól döntöttem, legalábbis erre utal hogy a család minden egyes tagja elkezdte rajtam dühödten követelni a receptet miután megették… hát minden egyes morzsáját, amihez hozzájutottak. Azóta beindult belőle családszerte a tömeggyártás, erre vonatkozott a “csak saját felelősségre” kitétel. A recept persze elég liberális, datolya vagy dió nemszeretése esetén tetszőleges olajos mag őrleménnyel vagy aszalt gyümölccsel helyettesíthetők ezek az alkatrészei, és a vaníliaparfé helyett mehet hozzá csak egyszerűen tejszínhab, esetleg vaníliafagyi. De ez a parfé is annyira finom… és olyan egyszerűen elkészül hozzá minden, de minden 5 perc alatt. Nem is folytatom tovább az áradozást, recept.
A tejszínhabot kemény habbá verem, a tojásfehérjét szintén, a tojáshabhoz a habverés vége felé a cukrokat is hozzáadom. A tejszínhabba keverem óvatosan a tojáshabot, műanyag edénybe lapátolom (vagy pici befőttesüvegekbe), lefedem, és hűtőbe teszem legalább 3-4 órára.
A széttördelt csokit a vajjal összeolvasztom, majd hozzáadom a cukrot, a darált diót és a finomra aprított datolyát. Ha langyosra hűlt, belekeverem az elhabart tojásokat, tojássárgáját is, a masszát pedig kivajazott szuflé formákba vagy hőálló csészékbe adagolom.
Előmelegített sütőben 210°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) nagyjából 14 percig sül. Nekem pont 14 perc kellett hozzá. Az a megfelelő állapot, amikor a massza már megemelkedett a csészében, a teteje kirepedezett, és itt látszik, hogy a belseje már folyékony. Tehát a megemelkedéstől számított 1 percen belül ki kell szedni a sütőből.
Tálalásnál a parfét adok a puding mellé.
Megjegyzés: Nagyon finom kis csavar bele, ha egy csipet őrölt szegfűborsot vagy finomra reszelt narancshéjat adunk a csokis masszához.
A gyerekbarát verzió pedig készülhet fele-fele arányban étcsokival és tejcsokival is.
Hát igen, ez nem sós, és ismét csak gyermekétkeztetés következik. Szerencsére a sárgarépa hálás téma, szinte bármilyen formában megeszik a gyerekek, legalábbis az enyém így van ezzel. Aztán a másik dolog, hogy az édességet meg csak megkívánják időnként az apróságok is, főleg ha hozzászoktak a desszerthez a nagymamánál. Mivel pedig előítéleteik sincsenek a sárgarépa édességekben való alkalmazásával kapcsolatban, ezért ez szerintem egy kiváló nyalánkság az apróságok visszatérítésére a csokis útról. Persze nyitottabb szemléletű anyukáknak és apukáknak éppúgy tudom ajánlani, hiszen mégiscsak nagyon finom dologról van itt szó.
Ha valakit csak a datolya tántorítana el tőle, működik mazsolával vagy aszalt vörösáfonyával is, bár szerintem datolyával a legfinomabb.
A narancslében fedő alatt puhára pároljuk a megtisztított, feldarabolt répát a fahéjjal. Fahéjat kiszedjük, majd botmixerrel pürésítjük, visszatesszük a tűzre és folyamatos kevergetés mellet beleszórjuk a búzadarát. Addig főzzük, amíg besűrűsödik. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a finomra aprított, magozott datolyát, a narancs finomra reszelt héját, narancsvirágvizet, a vajat és édesítjük ízlés szerint.
Tálkákba adagolva hűtőbe kerül.
Nem egy fotogén darab, elnézést kérek érte, de az íze az garantáltan mindenkit kárpótolni fog a látvány miatt. Ha most egy ideig nem lesz majd új sütemény a blogon, annak is csak az az oka, hogy most folyamatosan csak ezt sütit készítem. Az érdem érte pedig Mammáé és Gabahé, akik a facebookon felvetették ezt a gesztenye-aszalt szilva-datolya kombinációt, és jól elültették a bogarat a fülembe. Meg persze Gordon Ramsayé, aki közzétette Hugh Fearnley-Whittingstall (közismertebb nevén a pasi a River Cottageból) receptjét a Vasárnapi ebéd című szakácskönyvében, amit én kissé átfazoníroztam, és a történet itt már annyira bonyolult, hogy kár is lenne folytatnom. Szóval lett belőle ez a trüffeltorta, még a múlt héten- meg azóta vagy háromszor. Nincs benne liszt, de senkit nem áltatnék azzal, hogy diétás darab. Ellenkezőleg. Rengeteg csoki és egyéb bűnös dolgok, lágy, szinte krémes tészta, szóval csupa csupa kényeztetés.
Az aszalt szilvát félbe, a kimagozott datolyát kisebb darabokra vágom.
Az összetördelt csokoládét a tejszínnel és a vajjal együtt megolvasztom, majd hozzáadom a cukrokat, datolyát, rumot és a felengedett gesztenyepürét is. Alaposan kikeverem, ha langyos, megy hozzá a tojások sárgája, ismét alapos keverés, amíg a cukor feloldódik és a massza kivilágosodik egy kissé.
A tojások fehérjét kemény habbá verem. Óvatosan a csokis masszához forgatom a tojáshabot, majd egy sütőpapírral kibélelt (vagy szilikon) tortaformába töltöm. Végül megszórom az aszalt szilvával, amit kissé a tésztába is nyomkodok. (nem kell nagyon, a tészta sülés közben rá fog emelkedni, így az nem szárad majd ki)
Előmelegített sütőben 170°C fok, alsó-felső sütés, 45 perc. A végeredményt tűpróbával ellenőrizzük.
A formában hűtöm ki, mert melegen még kissé lágy a tészta.
Megjegyzés: Nálam jelenleg halomban áll a gesztenye mindenféle formában, ezt a receptet most mélyhűtött főtt, darált gesztenyéből készítettem (Interspar). Viszont a natúr massza könnyebben beszerezhető, és ebben a receptben jól helyettesítheti az előfőzött gesztenyét.
Ha előfőzött egész gesztenyénk van, akkor azt a vajon fedő alatt, kis lángon pároljuk puhára, majd botmixerrel vagy krumplinyomóval pürésítsük és így adjuk az olvasztott csokoládéhoz. Ekkor természetesen a csokoládét csak a tejszínnel együtt olvasztjuk, majd hozzáadjuk a vajas gesztenyemasszát, utána minden mehet tovább a recept szerint.
Ez lesz a karácsonyi reggeli, ami a fiúk szerint az ünnep (és egyéb napok) legfontosabb része. Habos kakaóval. Tényleg olyan, mint az ünnep, legalábbis nekem, a stollen illata, amely betölti a lakást, jó lesz ezután díszíteni a fát.
Az expressz gasztroajándék pedig amiről szó volt, az két fűszersó. Persze ez így snasszul hangzik, de egyáltalán nem az, mert egyfelől csinos darálókba töltve nagyon szép és mutatós ajándékok, másfelől meg ez most két klasszikus és igen jól sikerült összeállítás, amivel életünk párját is visszazavarhatjuk a konyhába, mert ezekkel még ő is tud húst sütni különösebb bonyodalmak nélkül. A fűszersókat ugyanis most a pár perc alatt kisüthető, különösebb macerát nem igénylő hússzeletekhez készítettem, amit legtöbbször steaknek szoktak titulálni, és ami egyébként nálunk párolt zöldséggel igen kedvelt vacsorának számít. Tehát semmi pác, csak néhány szép szelet hús, meg ez a só, és Férj vacsorát készít. Tadaaam. Legalábbis ez a terv, mert ezek neki készültek elsősorban.
Az első sertéshez, halakhoz és csirkéhez is kiválóan illik, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű tengeri sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított kakukkfűvel, 1 evőkanálnyi szemes fehérborssal és fél evőkanálnyi szárított, reszelt citromhéjjal. A másodikat kacsához és borjúhoz szántam, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított rozmaringgal, fél evőkanálnyi apró, egész szárított csilipaprikával és fél evőkanálnyi szárított reszelt narancshéjjal.
Most pedig a palacsinta receptje és én pedig elvonulok téli szünetre, így minden kedves olvasómnak ezúton kívánok boldog, békés karácsonyt és boldog új évet!
A vajat megolvasztom, hozzáöntöm a tejet és langyosra melegítem. Feloldom benne az élesztőt, majd hozzáadom a tojásokat, lisztet, cukrot (házi vaníliás elfogyott, így 1 ek nádcukrot+ 1 cm vaníliarúd kikapirgált belsejét használtam, szóval így is lehet), narancskivonatot és habverővel csomómentesre keverem.
Félreteszem, amíg a tésztában buborékok nem jelennek meg és az egész tömege szemmel láthatóan megnő. Ezután átkeverem és hozzáadom az apróra kockázott marcipánt és aszalt gyümölcsöket is.
Vastag aljú teflon serpenyőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm ki, nagyjából 10 cm átmérőjű, duci palacsinták formájában, további zsiradék hozzáadása nélkül. (ha nem teflon a serpenyő, szükség lehet némi zsiradékra hozzá)
3 dl tejfölt kikevertem 2 evőkanálnyi cukorral és egy mokkáskanálnyi keserű mandula kivonattal és ezt adtam mellé a teszt reggelin, meg felfőzött és felére beforralt (azaz reményeim szerint alkoholmentesített) rumba áztatott aszalt gyümölcsöket, vörösáfonyát, mazsolát. Meg persze habos kakaót.
Megjegyzés: Előző este is elő lehet készíteni és hűtőben pihentetni a tésztát. Reggel belekeverjük a darabolt marcipánt és aszalt gyümölcsöket, a meleg konyhában pedig fél-háromnegyed óra alatt magához tér a tészta.
A hagyományos karácsonyi ételek kétszáz éve még mások voltak, mint amiket ma ismerünk. A régi ételeknek viszont nem mindegyike hatna elegánsan az ünnepi asztalon, ezért a bableves most új formát kapott. A karajtekercsek az aszalt szilvával töltött egyben sült karaj elronthatatlan és dekoratív változatai, a gyümölcskenyér pedig egy régi klasszikus.
Karácsonyi menü a GasztroTippen!
A babot előző este átmossuk, beáztatjuk, majd másnap friss, enyhén sós vízben feltesszük főni.
A hagymát felaprítjuk, a fokhagymát nagyjából feldaraboljuk, a répát, zellert két-három darabra vágjuk.
Az zsíron üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a feldarabolt zöldségeket, a fokhagymát, és 1-2 percig még sütjük. Felöntjük a borral, hozzáadjuk a csokorba kötött kakukkfüvet, a babérlevelet, szárított vargányát, sózzuk, majd felöntjük 1,5 liter vízzel. Kis lángon főzzük legalább 1 órán át. Közben, ha a bab már félig megpuhult, leszűrjük és ezt is a leveshez adjuk. Ha a bab már teljesen puha, kihalásszuk a levesből a répát, zellert, a kakukkfű csokrot, a babérlevelet, majd botmixerrel pürésítjük. Átszűrjük, hozzáadjuk a tejszínt, összeforraljuk, ecettel ízesítjük (ha szükséges) és ezzel a leves kész.
A kolbász chipshez a vastagkolbászból hajszálvékony szeleteket vágunk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük, és előmelegített sütőben 180°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés, villanysütő) 5-8 perc alatt ropogósra sütjük. Érdemes figyelni közben, a sütési idő sütőtől és a kolbász szeletek vastagságától is függ, tehát ettől kevesebb is lehet. Tálalásnál a kolbászkarikákkal díszítjük a levest, illetve pár csepp kolbászzsírral.
Tipp: A leves előző nap is elkészíthető.
Az aszalt szilvát előző este átmossuk, beáztatjuk a brandybe.
A húsról levágjuk a hártyás részeket, majd minden szeletet kissé megklopfolunk. Lazítsuk fel alaposan a rostokat, a karaj csak így lesz igazán puha, de ne verjük szét túlságosan a húst, nagyjából fél centi vastag legyen.
A szeleteket besózzuk, megborsozzuk, majd az aszalt szilvát szétosztjuk a karajszeletek hosszanti szélénél, és feltekerjük. A baconszeleteket kettévágjuk, majd egymás mellé fektetünk belőlük négy csíkot hosszában, kis átfedéssel a széleknél, és ezekbe betekerjük a karaj tekercset. Végül hústűvel vagy konyhai spárgával rögzítjük a roládokat.
Serpenyőben körbesütjük (teflonban zsiradék nélkül, hagyományos serpenyőben kevés zsíron), majd kevés vizet öntünk alá, mellédobjuk a kakukkfüvet és lefedve készre pároljuk. (eddig a pontig előre is elkészíthető) Ha a hús megpuhult (ezt húsvillával lehet ellenőrizni), fedő nélkül zsírjára sütjük a roládokat.
A krumplipüré a megszokott módon készül, a meghámozott, felkockázott krumplit bő sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, és még forrón hozzáadjuk a vajat, a tejszínt, reszelünk hozzá szerecsendiót, majd krumplinyomóval vagy habverővel összetörjük.
Az élesztőt elmorzsoljuk a lisztekkel, majd hozzáadjuk a tojást, tejszínt, olvasztott vajat, cukrot, sót, mandulakivonatot, és alaposan kidagasztjuk, kézzel vagy géppel. Elég lágy, de a formáját megtartó rugalmas tésztát kell majd kapnunk a végére, ami a kéztől szépen elválik. Cipóvá formázzuk, a kelesztőtálat letakarjuk, majd félretesszük pihenni, amíg a tészta a duplájára nő.
Az aszalt gyümölcsöket egyforma méretűre vágjuk, majd a hosszában kettévágott vaníliarúddal, a narancskivonattal (vagy reszelt narancshéjjal), a narancs levével és a rummal addig főzzük, kis láng felett sűrűn kevergetve, amíg az összes folyadékot magukba nem szívják a gyümölcsök, illetve az el nem párolog. Ne maradjon alatta semmi nedvesség, mert az eláztatja a tésztát. Végül a vanília rudat kivesszük belőle és kihűtjük a keveréket.
A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd két cipóra osztjuk. Az egyiket lisztezett deszkán kinyújtjuk nagyjából 30X20 centiméteres téglalap alakúra, a másikat összegyúrjuk az aszalt gyümölcsökkel. Az aszalt gyümölcsös részt 25 cm hosszú hengerré formáljuk, majd a téglalap alakú rész közepére helyezzük, ráhajtjuk a széleit és betekerjük a tésztába. A rudat egy sütőpapírral kibélelt szögletes kenyérformába tesszük, úgy hogy az illesztések kerüljenek alulra. A tetejét lekenjük kevés vízzel kikevert tojássárgájával és félretesszük, amíg a duplájára nem kel. Sütés előtt még egyszer lekenjük tojássárgájával.
Előmelegített sütőben 170°C hőmérsékleten sütjük 45 percig, majd rácsra emelve hűtjük ki.
Tudom, hogy granola receptekkel (is) már Dunát lehetne rekeszteni, és hogy mindenki a sajátjára esküszik, de hát ahány ember, annyiféle, és én ezt így szeretem a legjobban. Minden benne van, amit én egy müzliben szeretek, ropogós, sok maggal és aszalt gyümölccsel. Már csak ezért is jobb, mint a bolti (azon túl, hogy én azok között eddig még nem találtam igazán kedvemre valót), mert ebben tényleg sok a finomság, és nem csak egy-két bánatos mazsola akad a tengernyi pehely között. Meg mert garantáltan válogatott alapanyagokból készül (még akkor is, ha ez csak annyit tesz, hogy én válogatom bele a kedvenc aszalt gyümölcs/olajos mag márkáimat az áruházak polcairól), és még így is olcsóbb, mint a bolti.
Kell ennél több reklám?
Egy szélesebb serpenyőbe öntöm az almalevet, mézet, cukrot, mandulaolajat, összekeverem, majd beleszórom a zabpelyhet. Mérsékelt láng fölött kevergetve pirítani kezdem, ha a zabpehely magába szívta a nedvességet és morzsásra áll össze, akkor kis láng fölött hagyom pirulni, itt már kevergetni sűrűn nem kell, elég néha megrázogatni a serpenyőt. (lehetne sütőben is sütni, de én ezt a megoldást energiatakarékosabbnak tartom ekkora mennyiségnél) Ha a zabpehely kezd világos aranyszínt kapni, lehúzom a tűzről és szétterítem egy tálcán hűlni.
Közben a datolyát kimagozom, és a sárgabarackkal együtt késsel durvára (vagy ízlés szerinti méretűre) vágom.
A mandulát késsel durvára aprítom, a kókuszpelyhet szintén, és a kiürült, száraz serpenyőbe öntöm, majd kis láng fölött addig pirítom időnként megrázogatva, amíg színt még nem nagyon kap, de már illatozni kezd. Ha kész, ezt is hagyom kihűlni.
A kihűlt magokat, pelyhet összekeverem az aszalt gyümölcsökkel, majd jól záródó tálban/müzlis üvegben tárolom.

Lassan fogynak a névnapoki receptek, de csak lassan. Szóval ez volt a reggeli valamelyik nap. A briósról annyit, hogy nagy kedvencem, nagyon sok receptet kipróbáltam már, de ez a legegyszerűbb, és az egyik legfinomabb. Hiába no, Pierre Hermé receptje ez a Szakácsok könyvéből. Mondjuk, szerintem ő nem kifejezetten gondolta hozzá a datolyát, sárgabarackot, meg rozmaringot, de hát azok a bizonyos ízlések, meg a pofonok… Szerintem nagyon finom. Szerintem krémes kecskesajttal, kacsa- vagy libamájkrémmel, Férj szerint egy pohár tejjel… Mint mondtam, azok a bizonyos ízlések, meg a pofonok :)
A mennyiségeket 12 picike brióshoz igazítottam, ami 2 főnek elegendő
150 gr rétesliszt, 35 gr cukor, 1 csapott tk só, 2 tojás, 120 gr vaj, 3,75 gr friss élesztő (azaz 1/10 csomag), 5 db datolya, 6 db aszalt sárgabarack, 1 ágacska rozmaring
1 tojás
A lisztet elmorzsolom az élesztővel, és a tojással, cukorral, sóval alaposan kidolgozom. Robotgépet érdemes használni, mert nagyon lágy, ragadós a tészta. (mondjuk én lusta voltam a legalsó polcra lehajolni érte, szóval kézi habverővel(!), kézzel dolgoztam ki a tésztát. Ez is lehetséges, kiválóan erősíti a tricepszet kora reggel. És tudom, hogy tiszteletlenség a kelt tésztával szemben, és Pierre Hermé zokogna, ha hallaná, de végül is működik) Ha már elválik a tészta a kezünktől/habverőnktől/dagasztókartól, akkor mehet hozzá a vaj. Az eredeti recept szerint hidegen, én azért megolvasztottam, és langyosan adtam hozzá, meg ne hűljön a tészta.
Ezután letakarva 2-3 óra kelesztés következik.
Ha duplájára kelt, áthajtogatjuk (annyira lágy, hogy a gyúrás nem is lehetséges), beledolgozzuk a 2 mm kockákra vágott aszalt sárgabarackot és datolyát, és az apróra vágott rozmaring levélkéket is, és kb 50 gr darabokat szaggatunk ki belőle, azaz 12 részre osztjuk a tésztát. Itt az következne, hogy helyes kis gombócokat formázunk a darabokból. Na, ezt is próbáltam, az alsó kép ezt mutatja. A helyes kis gombócok helyes kis lepényekké folynak szét, szóval lapos briós lesz. De így is jó. Ez amúgy a következőképpen kivitelezhető: vagy két evőkanállal, vagy a két kezünkkel formázunk tésztagömböket, mintha galuskát szaggatnánk. Sütőpapírral bélelt tepsi, tetejére elhabart tojást kenni ecsettel, 220°C fok 12 perc.
De én inkább minimuffin sütőbe raktam a kigombócolt tésztát, tojással lekentem, pihentettem amíg a duplájukra nem nőttek, és 220°C fokon 16 percig sütöttem, és tökéletes lett.

Férjuram először berzenkedett, aztán hümmögött, majd mindet megette, és ismétlést kért. A rozmaring és a datolya meglepően finom a lepény tésztájában és a stanglikban is, szóval érdemes kipróbálni A datolyás stangli pedig nem saját agyszüleményem, hanem talán valamelyik Nők lapja konyhájából származik (legalábbis úgy hiszem) .
3-4 lepény vagy 4 stangli
35 dkg rétesliszt, 2,5 dl víz, 10 dkg datolya magozva, apróra vágva, 3 ek olívaolaj, 1 tk só, 1 ek nádcukor, 2 tk almaecet, 2 ek friss, aprított rozmaringlevél, 1/2 tasak szárított élesztő
A cukrot és az élesztőt kevés meleg vízben feloldom, a tészta hozzávalóit a rozmaring és datolya kivételével rugalmas tésztává dagasztom, annyi vízzel, amennyit felvesz (ez nagyjából 2,5 dl). Duplájára kelesztem, majd belegyúrom a datolyát és a rozmaringot. 4 részre osztom. és vékony (3 mm) lepényeket nyújtok belőle, vagy stanglikat hengergetek, amiknek a tetejét bevagdosom ferdén.
A stanglit ismét duplájára kelesztem, 250-280°C fokos sütőbe teszem, amiben kis tálkában vizet gőzölögtetek, a hőfokot 180°C fokra állítom, és 20 percet sütöm.
A lepényt sütőpapírra teszem, fűszeres olívaolajjal vékonyan megkenem,rárétegzem a feltéteket, és 20 percet sütöm 200°C fokon, amíg kicsit megpirul a teteje.
1. Férjnek: 1 ek olívaolaj, kevés aprított, friss rozmaring, 2 nagyobb paradicsom hámozva, kimagozva, apróra kockázva, 1/2 marék olajbogyó magozva, negyedelve, 1/2 marék aszalt paradicsom felkockázva, 2 szelet prosciutto crudo, 10 dkg feta apróra elmorzsolva.
Mivel a paradicsom ilyenkor nem túl finom, kevés balzsamecettel és csipet cukorral teszem hitelesebbé az élményt.
2. Nekem: 1 gerezd fokhagyma fokhagymanyomón átnyomva, 1 ek olívaolaj, 2 szelet prosciutto crudo, 1 paradicsom vékonyra felszeletelve, 10 dkg morzsolt feta
