Bébi csirke egészben sütve, tejfölben sült birsalmával, sült céklával

Nem vagyok túl nagy barátságban a csirkével, ezt el lehet mondani. Alaplevet főzök belőle, néha a mellét használom, darálva főleg,  meg évente kétszer pörköltet, ha Férj kéri. Mármint a tanyasiból.

Aztán van a broiler, annak a melléből életmentően gyors vacsorák születhetnek, nagyon ritkán, az igaz. Mert tudom, hogy az nem boldog csirke, a húsa egészségtelen, satöbbi, így igyekszem kerülni a vásárlását/fogyasztását. Azt már csak félve jegyzem meg, hogy sajnos engem bizony néha felüdít a húsának jellegtelen, mindenféle csirkére emlékeztető aromát nélkülöző íze, a hús puhasága, ami bizony a tanyasi boldog társainak színes-szagos-szívós húsáról nem mondható el. Nem baj, éljen a tudatos vásárlás, vesszen a broiler.

(ismét szükségesnek érzem megjegyezni, hogy a csirke húsának vak gyűlölete részemről személyes perverzió, a hiba bennem van, és maximálisan respektálom azokat a véleményeket, melyek szerint nincs is jobb egy finom csirkepaprikásnál/húslevesnél/rántott húsnál.)

Vissza a bébi változathoz.

Az Intersparban szemezek vele már évek óta, de az ára (40 dkg 900 Ft) és a csirke volta számomra eddig igen erős visszatartó erővel bírt. Aztán két év után úgy döntöttem, hogy feladom, mert mégiscsak rendkívül helyes, apró kis jószágok ezek, az esztétikai élmény miatt már megéri. Még ekkor is úgy gondoltam, hogy egyszeri alkalom lesz, megkóstoljuk, kigyönyörködjük magunkat és ennyi.

Nos. Gyönyörködtünk benne, megkóstoltuk és azon nyomban eldöntöttük, hogy ennek még lesz folytatása. Nem feltétlenül az íze miatt, bár valóban kellemes átmenetet képez a tanyasi és a broiler között, a húsnak nem túl tolakodó csirke íze van de nélkülözi a beton keménységét, puha omlós, ízletes. Már ha valaki szereti a csirkét.

Nem lesz minden nap ilyen az asztalunkon, nem erre gondoltam. Viszont vendégségnek ideális. Könnyen elkészíthető, nagyon látványos fogás, a két órás sütési idő miatt jóelőre odakészíthető, minden megsül egyszerre, a csirke mellett, és tudom, hogy az emberek többsége (legalábbis a rokonságunkban) szereti a csirkét. Az ára miatt inkább csak ünnepi alkalmakra tartogatnám, de hát most pont egy ilyen időszak következik.

Grammra pontos recept most nincs, nem terveztem posztolni a receptet.

2 adag

2 bébicsirke (2×400 gr)

1 csokor kakukkfű, 6 gerezd fokhagyma, ~4 dkg vaj, 4 ek olívaolaj, só, bors

1 nagy birsalma(~ 35 dkg), ~1 dl tejföl, 4-6 szem szegfűbors, ~2 cl birsalma pálinka, 1/2 citrom leve, szűk 1 ek nádcukor, vaj

4 közepes cékla

A csirke bőre alá nyúlok, a melle és a combja fölött az ujjaimmal óvatosan fellazítom, ide az aprított fokhagymából, vajból, sóból, borsból és a kakukkfű lecsipkedett levélkéiből álló keveréket tömködök.

A kakukkfű szárainak felét beletömködöm a csirke hasüregébe kevés sóval, 1-1 nagyobb ággal összekötöm a lábait és a  szárnyát.

Kívülről a bőrét bekenem az olívaolajjal, sót, borsot őrölök rá. Egy sütőtálban megágyazok a maradék kakukkfű szárral a csirkének, ráfektetem a szárnyakkal lefelé-mellekkel felfelé, majd 160°C fokos sütőben sütöm 2 órán át. Félidőben egyszer meglocsolgattam a saját levével.

A céklát alaposan megmosom, nem hámozom meg, csak alufóliába tekerem, megy a hús mellé, két óra alatt ez is megsül.

A birsalmát meghámozom, a húsát apró kockákra vágom. Megöntözöm a pálinkával, citrom levével, megszórom a cukorral, mozsárban porrá zúzott szegfűborssal, csipet sóval, összekeverem a tejföllel. Kivajazott szuflé formába kanalazom, a forma alját többször megütögetem, hogy minél kevesebb hézag maradjon a darabkák között. Megy a hús mellé sülni, ez másfél óra alatt lett kész.

Végül a csirkét még a gázgrill alatt megpirítottam, addig a céklát meghámoztam, felszeleteltem.

Mindent egy nagy tányérra rendeztem és úgy tálaltam.

Címkék: birsalma, cékla, csirke, köret

VKF! XXVII.- Születésnapi zsúr gyerekekenek(?)

Most kivételesen nem írom bele a címbe az elkészített ételek fantázi(átlan) nevét, mert akkor fél oldal lenne csak a cím. Merthogy főztem, sokat.

A készülődés egy kisebb pánikkal kezdődött ugyan a Lúdanyó által kiírt VKF! fordulóra, de aztán annyira sikerült belejönni, hogy összeállt egy komplett menüsor.

A pánik oka jelen estben nem (pont) a gyermek hiánya volt, hiszen Ponty Úr nagyon is létező entitás. Igaz, ha neki rendeznénk meg most ezt a zsúrt, csak anyatejjel készült krumplipüré szerepelhetne egyelőre a menüben, tortának meg talán felszolgálnék- hát, nem tudom, főtt krumplit? Ugyanis egy szem magzatunk a krumplin kívül semmit mást sem szeret. (igen, megeszik mást is, módjával, a kedvünkért. Bár azért azt még nem nevezném igazi evésnek…)

A saját emlékek hiánya már inkább adott okot az aggodalomra. Na, nem azért, mert olyan sanyarú gyermekkorunk volt. Nekem épp ellenkezőleg. Mivel én csak a hízott libamájat ettem meg, ha normális(?), főtt ételről volt szó, meg a fácánt és a bélszínt, ezért szülinapi zsúrra is ezt kaptam. Nálunk bizony hatalmas svédasztal volt, válogatott finomságokkal. Legalább egy meleg fogás, és több hidegtál. Füstölt marhanyelv, hideg libamáj, svéd gombasaláta, de még véletlenül sem franciasaláta, vagy valami hasonló, normális gyerekeknek való fogás. Süti, az alig akadt, mert utáltam az édességet, volt egy cukrászdai torta, de csak a protokoll miatt. Csoda, hogy a többi gyerek nem halt éhen… Mindegy, én szerettem. És mások sem panaszkodtak. Sokat játszottunk, a bújócska, fogócska, Amerikából jöttem… nálunk is nagy kedvencek voltak, de többnyire csak össze-vissza rohangáltunk a hatalmas, régi házban, meg az udvaron. Aztán gimnáziumba már messzire kerültem a szülői háztól, és a zsúrozásnak, vagyis a már éppen aktuálissá váló szülinapi bulizásnak vége szakadt.

Férj emlékei megint nem sokat segítettek rajtam a menüt illetően, náluk volt a másik véglet, a kóla-csipsz-keksz vonulat. Bár becsületesen törte a fejét egy ideig, de a varázsperec  gondolatánál megrekedt, és innentől fogva csak ezt szajkózta, napokon át. A varázsperec pedig szerinte attól varázs, hogy én találom ki, milyen legyen… Férfiak.

Így hát olyan ételeket igyekeztem készíteni, amikről én azt gondolom, hogy óvodás-kisiskolás korú gyerekek zsúrjára ideális lenne. (bevallom, sokat segített, hogy mindig becsületesen elolvastam az éttermekben a gyerekmenüt is az étlapon) De nemcsak az ízvilágot tartottam szem előtt, hanem azt is, hogy egészséges ételek szülessenek. Mivel én nem adnék  a gyermekemnek soha mesterséges színezéket, aromát, tartósítószert, ezért ez is fontos szempont volt az ételek kiválasztásánál.

Hát, azt hiszem, Férj még egyetlen VKF! fordulótól sem volt ilyen boldog… Mert azt mondanom sem kell, hogy végül ő fogyasztotta el kitörő lelkesedéssel az elkészült pályaműveket. Így azzal kell kiegészítenem a fent elhangzottakat, hogy  tapasztalataim szerint ezek a fogások  egy bizonyos felnőtt  szülinapi zsúrján is sikerrel szerepelnének…

Zöldalmás jégkása

Rögtön kezdem is a legcsúfabbal. Azért ha időben adjuk hozzá a citromlevet, megőrzi az üde, zöld színét is, és nem lesz ilyen lehangoló a látvány sem, de az íze így is remek volt. És hát tudjuk, hogy vannak dolgok, amik rondák, de finomak. Felmerült bennem, hogy teszek hozzá némi matchat, és akkor az egész harsogó banánzöld árnyalatot kap, de ugye gyerekeknek nem adunk koffein-származékokat…

2-4 adag

30 dkg zöldalma, 1,5 dl víz, 2,5 dkg cukor, 1/2 citrom leve

A vízből a cukorral szirupot főzünk. Ez kiváltható a gyümölcsös massza kitartó turmixolásával. Egyébként a meghámozott, nagyobb kockákra vágott alma a többi hozzávalóval együtt megy a turmixgépbe, azután a mélyhűtőbe egy nagyobb tálban, majd óránként villával át kell keverni a jégkása állag eléréséig. Az ehhez szükséges idő a készített mennyiségtől függ.

Csibefalatok melegen  kukoricapürével, sajtmártással és hidegen, zöldségnyárson

Jó, igazából sima fasírt csirkéből, de szerintem ez akkor is veri bármelyik gyereknél a mekis verziót. A kukoricapüré és sajtmártás pedig emlékeim szerint még a legfinnyásabbaknál (én) is tuti befutó. Lehet, sőt igazából kötelező  mellé sütni krumplit is, de nálunk nem lévén megfelelő alany az elfogyasztásához, ez elmaradt. A nyársra huzigált változat pedig amellett, hogy praktikus, gyorsan és könnyen, rohangálás közben is fogyasztható változat, remek rejtett zöldség-beviteli forrás. Meg még szép is, nem mellékesen.

4-6 adag csibefalat

50 dkg csirkemell filé, 1 tojás, 3 púpos ek zsemlemorzsa, 3 gerezd fokhagyma, 1 közepes fej vöröshagyma (6 dkg), 1 szűk ek őrölt édes fűszerpaprika, 1 kis csokor (vagy 2-3 ek szárított) petrezselyemzöld, 3 ek napraforgó olaj, 1 púpos tk só, bors

olaj a sütéshez

A hagymát, fokhagymát, olajat, tojást, petrezselymet késes robotgépbe tesszük, pürésítjük. Utána megy hozzá a nagyobb kockákra vágott hús, és az összes többi hozzávaló is, majd a robotgéppel egynemű masszává dolgozzuk ki. Ha van húsdaráló, lehet azzal darálni a húst, ebben az esetben a hagyma, fokhagyma, petrezselyem finomra vágva kerül a masszához. Ez így szofisztikáltabb, de sokkal több munka. Én meg lusta vagyok, és nincs is húsdarálóm…

Másfél centi átmérőjű golyókat hengergetünk a masszából.

Ujjnyi olajat forrósítunk egy serpenyőben, és adagonként mérsékelt lángon aranyszínűre sütjük a gombócokat.

Vajas-tejszínes kukoricapüré hozzávalói adagonként

10 dkg kukorica (nyáron a csövesről levágott szemek, télen mirelit), 1 dkg vaj, 2-3 ek tejszín+ a pürésítéshez, 1/2 gerezd fokhagyma

A vajon megpároljuk a kukoricát a fokhagymával, ha már puha, megy hozzá a tejszín. Botmixerrel pürésítjük, és még annyi tejszínt öntünk hozzá, hogy sűrű krémes, krumplipüré állagú legyen. A pürésítés el is maradhat, ha magunknak készítem, akkor én a szemes változatnál maradok (ráadásul így kevesebb tejszín kell bele), de valamiért az a kényszerképzetem, hogy a gyerekek előtt álcázni kell a zöldségeket…

Sajtmártás 3 dl-kb 6 adag

1,5 dkg simaliszt, 1,5 dkg vaj, 3 dl zsíros tej, 5 dkg extra érett cheddar (vagy más kemény sajt, pl ementáli, de azért nem trappista…), szerecsendió, késhegynyi kurkuma (vagy 1-2 szál sáfrányos szeklice)

Híg besamelt készítünk: a vajon serpenyőben megfuttatjuk a lisztet (színt ne kapjon!), és lehetőleg habverővel való folyamatos kevergetés mellett hozzáöntjük a tejet.  Ha felforrósodott, megy hozzá a reszelt/durvára darabolt sajt, késhegynyi kurkuma és kevés őrölt szerecsendió. Addig kevergetjük, amíg a sajt teljesen elolvad.

A kurkumától szép színe lesz, de ne vigyük túlzásba, az íze ne érződjön a mártáson!

Zöldségnyársak

hónapos retek, koktélparadicsom, kaliforniai paprika, mini mozzarella golyók, és még bármi, ami az eszünkbe jut

műanyag/bambusz kardocskák

Tetszőleges sorrendben és összeállításban nyársara húzgálunk minden hozzávalót. Arra kell csak ügyelni, hogy lehetőleg minden közel egyformára darabolva kerüljön a nyársakra.

Címkék: alma, csirke, édes, kukorica, sajt, szorbet

Lasagne- nagyon másképpen, tökből, kapros besamellel, csirkepaprikás-raguval

Mint az óvodában. Ha egérke volt építve a sajtoskenyérből, akkor megettem. És ízlett.

Mivel felnőttem, ezért lasagnet építettem a csirkepaprikásból, és így megettem. És ízlett. Nem is kicsit.

Ebben az ételben a tészta helyett vékony tök-lapocskák vannak, a húsos ragu gyakorlatilag csirkepaprikás, darált formában, a besamel pedig kaporral van dúsítva. De hát ezt a címben már írtam.

Férj persze hatalmas ovációval fogadta, de ami még nagyobb szó, sőt, ami igazán nagy szó, hogy Anyu is el volt ragadtatva tőle. És ez az igazi dicséret.

4 adag

40 dkg csirkemellfilé, 3-4 ek olívaolaj, 1 nagy fej fehér hagyma (10 dkg), 1 ek paradicsompüré, 1 dl száraz fehérbor, 1 dl Mutti passata (passzírozott paradicsom), 2 gerezd fokhagyma, 1 tk majoranna, 1 ek őrölt piros fűszerpaprika, 0,5 dl tejszín, só

10 dkg vaj, 10 dkg simaliszt, 0,5 liter 3,5% tej, 1 dl tejszín, 1 nagy csokor kapor, só

1 kis főzőtök, vagy egy nagy fele

5 dkg érett cheddar (vagy más, hasonló kemény sajt)

A csirkét a hagymával együtt ledarálom, késes robotgépben akár. Az olajon megpirítom, és ha kezd színt kapni felöntöm a borral, beforralom. Megy hozzá a felaprított fokhagyma, pirospaprika, majoranna, só, paradicsompüré, majd a passata is. Kis lángon még pár percig rotyog, hogy a lé elfőjön, ha ez megvan, hozzáadom a tejszínt, egyet forr, és kész. Félreteszem.

A besamelhez a vajat serpenyőben megolvasztom, majd megy hozzá a liszt, folyamatos kevergetés mellett. Megy hozzá az apróra vágott kapor, és ezzel is sütöm picit. Ezután apránként hozzáadom a tejet, folyamatos kevergetés mellett.  Habverővel könnyebb. Persze akkor nem teflonban. Ha besűrűsödött, megy bele a tejszín is, és a só, majd egyet forr, és ez is kész. Csomómentesnek kell lennie, ha nem az lett, akkor jöhet a botmixer!

A tököt meghámozom, kimagozom, és 2 mm hosszanti szeletekre vágom. Nagyobb tökből ez könnyebb, de mennyiségileg annak csak a fele fog kelleni. Igyekszem úgy csinálni, hogy minél nagyobb felületű, egybefüggő szeletek legyenek, mintha lasagne tészta lenne.

A sajtot lereszelem.

Az összeállításnál egy megfelelő méretű sütőtál aljára elkezdem lerétegezni a tököt, úgy, hogy a szeletek kissé átfedjék egymást (lehet akár 2 rétegben is, azért ez mégsem tészta), erre jön egy sor csirkés ragu, egy sor besamel, ismét tök, és így tovább. Legfelülre besamel kerül. Erre pedig a sajt.

200°C fok, 30-40 perc, formától függően.

Én most 22 cm formakenyérhez valót használtam, ez nem volt túl szerencsés döntés, mivel pontosan tele lett, így sütés közben oldalt kicsordogált belőle a felbugyogó szaft. De egy 20 cm átmérőjű, magas falú piteforma ideális lett volna, vagy még inkább egyszemélyes, átlátszó üveg sütőformák, mint például ez. Akkor nincs macera a tálalással sem, és mégis szépen látszanak a rétegek.

A tálalás hasonlóképpen megy, mint a lasagnenál, ha kicsit már kihűlt, szeletekre vagdosás- lapáttal kiemelés. Csak ennek más az íze. De nem rosszabb. Egyáltalán nem. Sőt!

Címkék: csirke, tök

Csípős-gyömbéres csirke kókusztejben sült karfiollal

Na igen, amikor Férj rájött, hogy az nem sajt a karfiol tetején, és összerakta, hogy a kókusztej sem máshová került, csakis a karfiolba, akkor még azt gondoltam, hogy nem baj, majd azt írom róla a bejegyzésben: vegyes fogadtatásra talált, nekem nagyon ízlett, Férj pedig berzenkedéssel vegyes úúútálattal fogadta.

Aztán végig arról beszélt, hogy a karfiol eleve a finom és a gusztustalan határán billegő növény (őszerinte), és könnyen átbillen az utóbbi kategóriába, és hogy mennyire zavaró, hogy a karfiol íze elé a kókusz tolakodik, azután meg fordítva.

És mindezt úgy, hogy közben a karfiolt ette.

És csak ette, eszegette, míg végül az utolsó pici rózsácskáját is kikapirgálta a tálból.

És a csirkéből, a mindenkori legnagyobb kedvenc, gyömbéres-csilis-citromos grillcsirkéből, megmaradt egy fél melle, de a karfiolból-semmi.

Amikor megkérdeztem, hogy most ha ez ennyire borzasztó volt, akkor meg minek ette meg előlem is, akkor csak mosolygott sejtelmesen, majd elsomfordált. Azóta a karfiolról nem beszélünk. De énszerintem mégiscsak ízlett neki. Is.

A csirke meg abszolút biztonsági játék, én nem is ismerek olyan embert, akinek ez az ízvilág ne jönne be nagyon-nagyon-nagyon. Nekünk (Férjnek) a kedvenc grillpipink, vagy egészben sült csirkénk, ahogy tetszik. (azért grill, mert a végén bedugom a gázgrill alá, és jól megbarnítom mindenhol a bőrét)

2 főre (most jóllaktunk, tehát ez tényleg két adag)

1 egész “grillcsirke” fantázianévvel ellátott szárnyas (1,2 kg)

5-6 cm gyömbér, 10 gerezd fokhagyma, 4-5 cső csili (vagy 2 ek szárított, őrölt), 2 tk nádcukor, 2 ek só, 2 kis citrom, földimogyoró olaj (vagy napraforgó, vagy más, semleges ízű)

1 közepes fej karfiol, 330 ml kókusztej,  1 citrom leve, 1 ek nádcukor, 1 púpos tk só

Ott kezdem, hogy ez Broiler csirke volt. Ha tanyasival vert meg a jószerencse, akkor 1 napi hideg élelemmel készüljünk, mert az kb 4 óráig kell, hogy süljön. Mind a 80 dekájával.(ez nem vicc, volt már miatta néhány éjféli vacsoránk)

Szóval ez meg fog sülni másfél óra alatt. Puhára, omlósra, grillezéssel együtt sem több 2 óránál, de abban már a terítés is benne van.

A gyömbért lereszelem, a fokhagymát fokhagymanyomón átpréselem, a csilit nagyon apróra felvágom, és az egészet összekeverem a sóval, cukorral, és kb 5 evőkanálnyi olajjal. A citromot mosom, szeletelem, kb 2 mm karikákra.

A csirke bőrét a mellcsont csúcsánál óvatosan 1 ujjal elemelem a hústól, alányúlok a bőrnek, és tasakszerűen kitágítom a hús és a bőr közötti részt a mellcsont mindkét oldalán, úgy, hogy a bemeneti nyílás ne táguljon közben. Ha jól csinálom, akkor a comb felett is meg lehet így lazítani a bőrt. Az így keletkezett résbe gyömöszkölöm a gyömbéres masszát, úgy, hogy mindenhová jusson a comb és a mell felett, és a pici lyukon át betuszkolom a citromkarikákat is. Ha nagyon szétbarmolom a bőrét közben, az sem baj, arra van a hústű, hogy utólag toldozzam-foldozzam. Csak túl nagy szakadásokat ne hagyjunk a bőrön, mert akkor kifolyik a gyömbéres massza, és ízetlen marad az állat.

Ha ez megvan, akkor formára igazítom a szárnyast, és a lábait spárgával/hústűvel rögzítem. (összedrótozom hústűvel, mert nincsen konyhai spárgám)

Fedeles sütőtálba kerül, hátával lefelé,  itt még meglocsolom kevés olajjal, és megy a sütőbe. Az első órában 200°C fokon, fedél alatt, és közben egyszer megfordítom, utána 180°C fok, ismét háton, fedél nélkül, de csak azért, mert itt már mellette volt a karfiol is. Másfél óra múlva észlelem, hogy a hús leomlik a csontról, ekkor kiveszem, és ha a karfiol elkészült, gázgrill alá teszem, és minden oldaláról megpirítom. Ennek hiányában a sütő hőfokát a maximumra állítom, és ugyan ez lesz az eredmény csak lassabban. Ilyenkor forgatni magát a szárnyast nem kell, csak locsolgatni bőszen, saját levével.

Karfiol: mosom, diónyi rózsákra szedem, és egy akkora sütőtálba borítom, amiben lehetőség szerint egy rétegben elterül. És még be is fér a csirke mellé/alá. Ez szerintem lehetetlen, ha valakinek egy sütője van, úgyhogy a karfiol nálam másfél rétegben terült, és sütés közben átforgattam/kevertem kb kétszer.

A kókusztejet elkeverem a citromlével, a cukorral, sóval, ráöntöm a karfiolra, és összeforgatom vele, úgy, hogy mindenhol érje.

Sütő, 180°C fok, egy óra.

Logisztikai okokból az is megengedett, hogy az első fél órában 200°C fokon süljön a karfiol, utána meg kicsit hamarabb kész van. Nem lesz tőle semmi baja. Én is így csináltam.

Címkék: csirke, karfiol, kókusztej

Csípős csirkegolyók földimogyoróba hempergetve, nyárson, őszibarackkal grillezve, rukkolás-fetás lepénykenyérrel

Azzal kezdem, hogy ez a kenyér szenzációs. Azért merek ilyet írni, mert ez Férj ötlete volt!

A csirkegolyó meg kevésbé macerás, mint amilyennek elsőre látszik. És finom. Annak ellenére, hogy csirke…

2 adag ( a kenyér inkább 3)

A nyársakhoz:

1 nagy csirkemell filé (30 dkg), 1 ek koriandermag, 1-1 tk mustármag és római kömény, 1 bő csipet őrölt fahéj, 1 cső pici, hegyes,  piros csili (vagy 1 tk őrölt), 4 gerezd fokhagyma, 1 kk nádcukor, 1/2 lime leve (vagy 2 ek citromlé),  3 ek olívaolaj

1 pohár natúr, pörköletlen földimogyoró

3 nagy, érett, de kemény őszibarack

bambusznyársak

A kenyérhez:

300 gr liszt (1/5 teljes kiőrlésű búza, 4/5 rétes, de lehet az egész rétes, ha nincs más otthon)

1,7 dl víz, 5 gr friss élesztő, 2 tk cukor, 1 szűk tk só, 3 ek olívaolaj, 1 tk mustármag

7,5 dkg nem túl sós feta, 2 marék rukkola

A nyársak:

A húst késes robotgéppel vagy húsdarálóval finomra darálom. Összegyúrom a szárazon megpirított, mozsárban porrá őrölt korianderrel, mustármaggal, római köménnyel, a cukorral, sóval, olajjal, lime lével. Megy hozzá még a fokhagymanyomón átpréselt fokhagyma, a nagyon apróra vágott csili (ha ezek már eleve nem kerültek bele a késes robotgépben lévő hús mellé, mint nálam. Így kissé “rusztikusabb” a végeredmény, de kétségkívül gyorsabb)

A masszából 1, max 1,5 cm golyókat formázok, mert ennél nagyobbak saját súlyuknál fogva lepottyannának a nyársról. Azért lehet próbálkozni, bátraké a szerencse.

A golyóbisokat a durvára darált (késes robotgép, szintén) mogyoróba hempergetem, kicsit bele is nyomkodom, hogy több mogyoró tapadjon rá. Nyársakra húzgálom óvatosan, hogy ne essen szét, felváltva a hasonló kockákra vágott, meghámozott barack húsával.

Ha a barack még nem annyira jó ízű, akkor ezen kevés citromlé és/vagy nádcukor segíthet, amivel összeforgatva 5-10 percig állni hagyom a nyársra rendezés előtt.

Grillserpenyőben sütöm, az első oldalát erős tűzön, hogy piruljon, és össze is álljon a massza, a másik oldalát gyengébb lángon, hogy alaposan átsüljön az egész. Akkor jó, ha a húsgombócok teljesen kifehérednek. Túlsütni nem ér. Azért a sütésnek illik tíz perc alatt meglennie.

A kenyér:

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, megy hozzá a cukor, olaj, só, víz, és a közepesen kemény, rugalmas tésztává dolgozom ki. Cipóvá formázom, leolajozom a tetejét, és nedves konyharuhával lefedve egy órát pihen.

Ha duplájára kelt, megy hozzá a 2 mm széles laskára vágott rukkola, az elmorzsolt feta, és a szárazon megpirított, mozsárban durvára őrölt mustármag. Alaposan összedolgozom, így a feta teljesen bele fog olvadni a kenyértésztába.( Itt jegyzem meg a sózást: a fetától függ, hogy mennyi só kerül még a kenyérbe, nekem 1 szűk tk kellett, de sósabb feta esetén ez lehet, hogy túl sok.)

A masszát hat gombócra osztom, és erősen lisztezett gyúródeszkán fél cm vastag lepényekké nyújtom. A formázás persze tetszőleges, 1 nagyobbacska cipó, vagy stanglik is lehetnek belőle. Mivel én orientálisnak nyilvánítottam a csirkenyársakat, így autentikus(abbnak) találtam hozzá a lepénykenyeret.

Rövid pihentetés után (15 perc) 240°C fokon 20 percig sültek sütőpapírral bélelt  tepsiben, és a sütőmben elvileg gőz is volt, ami az alján pihenő, forró vízzel teli tálkából származott.

Ha ropogósabbra  szeretnénk, akkor a sütőben előmelegített fedeles sütőtálban készítsük, az első tíz percben lefedve, utána fedő nélkül.

Tálalásnál a megmaradt rukkolával megágyaztam a nyársaknak, és zsíros, natúr joghurt is került melléjük, csak úgy, magában, jól kikavarva, mindenféle hajcihő nélkül.

És talán a kenyér egy kis joghurttal volt a legfinomabb az egész összeállításban. Ami nem azt jelent, hogy a nyársak nem voltak NAGYON finomak, hanem csak azt, hogy ez a kenyér tényleg zseniális, így Férj most -teljesen jogosan- nagyon büszke lehet magára, mert az első konyhai újítása átütő sikereket ért el lakásszerte!

Címkék: csirke, földimogyoró, kelt tészta, kenyér, őszibarack, rukkola, sajt

Töltött patiszon- picit(?) másképpen

Eredetileg persze nem így szerettem volna elkészíteni, hanem így. De úgy most nem, hanem majd egyszer. Ember, ugye tervez… De nem gondolkodik. Mármint én. Első buktató ott akadt, hogy Férj ma megint ügyel, tehát ilyenkor szép dolog ugyan a gasztronómia, de ha az eredeti elgondolás szerinti mutatós remekművel örvendeztetem meg, akkor futhattam volna hazáig. Merthogy ne ilyenkor akarjam már húsmentes, csak kiadós körítéssel laktató (Őneki! Nem nekem!) ételféleségekkel elkápráztatni. Azt majd otthon, most meg inkább valami egyszerűen fűszerezett, laktató, egy darab villával elfogyasztható, de könnyű egytálétel legyen, husival. Férj védelmére megjegyzem, hogy ezen beszélgetés természetesen csak az én fejemben zajlott le. De a korábbi beszélgetéseinkből extrapoláltam…

Szóval a terv változott, más lesz a töltelék. Második buktatóhoz érkeztünk kérem szépen, hogy akkor mibe? Ebbe a három patiszonba? Hát az meg kinek lesz elég? És ilyen kevés belevalót meg hogyan lehet csinálni egy csirkemellből? És ha meg lehet, akkor is ennyitől éhen veszünk (ez nálunk visszatérő motívum, nem tudom honnan ered, de komolyan félünk tőle, én is, meg Férj is). Rendben, a csillagtököt felezem, így hat darab töltögetni való lesz, az talán már csak elég.

Harmadik akadály következik, a patiszon héja. Eredetileg úgy terveztem, hogy rajtamarad. És akkor elképzeltem Férjet, amint a villájával dühödten hadonászva próbálja kinyerni a matériát a héj alól. Nem tűnt boldognak lelki szemeim előtt. Héj le, közben szilárd elhatározás, hogy legközelebb picike tököt töltök, de patiszont nem hámozok soha többet.

A negyedik probléma már annyira aprócska volt az előzőekhez képest (amik azért, lássuk be, szintén nem voltak eget rengetőek), hogy szinte említésre sem méltó. Persze azért mégis megemlítem, mivel írásban szószátyár vagyok. Vagyis mi legyen a tetején? Nem a kalap, mert abban töltelék csücsül. Sajt, kézenfekvő, de milyen? Aztán a bennem az elkészítéssel kapcsolatban körvonalazódni látszó mediterrán képzavar mentén tovább haladva fetára esett a választás, és némi joghurtos szósszal is megtoldottam a produktumot.

Most megint azt fogom írni, hogy ez isteni lett. De erre már azt mondhatják sokan, hogy nem vagyok hiteles, mert mindenre ezt írom. De ez tényleg isteni lett! (mert ami meg nem lett az, azt ide nem is írom le )(máshova sem)

Végre, végre, végre, recept következik!

6 db felezett tök/ 3 fős adag

3 közepesen nagy csillagtök (20-25 cm átmérő)

1 nagy csirkemell filé (25-30 dkg), 1 nagy fej fehér hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 ág friss oregánó, 1 közepes padlizsán (25 dkg), 4 púpos ek kukorica dara (80 ml), 1,5 dl száraz fehérbor, 1,5 dl Mutti passata (passzírozott paradicsom), 1,5 dl víz, só, bors, olívaolaj, 20 dkg nem túl sós feta

2 dl natúr joghurt, 1 gerezd fokhagyma, 1 marék petrezselyemzöld finomra vágva, só, bors, olívaolaj

A patiszonokat meghámozom, félbevágom, a magokat egy evőkanállal kivájom (óvatosan, hogy ne lyukadjon át az alja) és egy vékonyan kiolajozott tepsibe ültetem.

A húst késes robotgépben a hagymával és fokhagymával  finomra darálom. Akinek van húsdarálója, használja azt hozzá. Nekem nincs. De erről már máskor is panaszkodtam.

2-3 evőkanálnyi olajon vastag aljú teflon serpenyőben a húsos masszát folyamatos kevergetés mellett megsütöm. Ha ez kész, hozzáadom az egyenletesen 4 mm kockákra vágott hámozott padlizsánt. Kicsit még ezzel is együtt pirítom, majd megy hozzá a bor. Nagy lángon elforralom. Ezután jön a paradicsomvelő, víz, a dara, és a fűszerek. Fedő alatt kis lángon addig párolom, amíg a dara megpuhul, ez nekem 10 perc volt, de ez igen változó, a dara minőségétől függ. Ha kell még hozzá víz, akkor pótolom. Ha esetleg sok víz lenne, akkor a végén még azt el lehet forralni, de ha kevés, akkor nem puhul meg a kukorica dara.

Miután elkészült, a tölteléket szétosztom a tökökben, és a 3-4 mm kockákra vágott fetával megszórom, azt kicsit a töltelékbe is nyomkodom. Vékony sugárban kevés olajat locsolok a tetejükre. Sütőben 200°C fok, 50 perc, vagy amíg a tök puha, a sajt pedig picit színes nem lesz.

A joghurtot elkeverem a petrezselyemmel, az egészben hagyott, kicsit megzúzott fokhagymával, egy evőkanálnyi olívaolajjal, sóval, borssal. Legalább egy órácskát kell így pihennie, hogy a fokhagyma ízét átvegye, szóval amíg a tök sül, addig összeérnek az ízek. Tálalás előtt megpróbálom megkeresni és eltávolítani a fokhagymát.

Most én nem állok neki bizonygatni megint, de ez tényleg nagyon finom volt, nnna!

Jó, az is igaz, hogy Ponty Úrral együtt szállítmányoztuk az eleséget Férjnek, így szerintem azt sem bánta volna, ha zsíros kenyeret viszünk.

Címkék: csirke, joghurt, kukoricadara, padlizsán, sajt, tök

Tárkonyos grillezett csirkemell lapos cipóban

Vagyis hideg élelem esküvőre.

Mivel lagziba voltunk hivatalosak hétvégén, Ponty Urastól. És az otthoni készülődés (amely egy négy és fél hónapossal nem mindig zökkenőmentes), meg az utazás nem az a kimondott lassú főzőcskézésre tervezett terep. Szóval némi előre elkészített, háziasabb szendvics jól jön ilyenkor.

Előző este nekiálltam, és ezúttal ez az egyszerű, de nagyszerű verzió készült.

A cipócska, vagy zsömle pedig azért lapos, mert így könnyebb átharapni anélkül, hogy újra kellene sminkelni magam minden étkezés után! :)

6 szendvicshez

2 nagy csirkemell filé (40 dkg)

2 ek szárított tárkony, 3 ek frissen őrölt tetszőleges borskeverék ( én a Metro saját termékét használok), 1 ek fokhagyma granulátum, 1 narancs leve, olívaolaj

30 dkg liszt: 1/5 kukorica, 1/5 teljes kiőrlésű búza, 3/5 rétesliszt, 1 dkg élesztő, 2 tk cukor, 1 tk só, 1 tk fehérborecet, 1 kk őrölt kömény, 3 ek olívaolaj, 1,5 dl langyos víz, opcionális: szezámmag a szóráshoz

az összeállításhoz saláta uborka, újhagyma, jégsaláta, hegyes erős paprika, aszalt paradicsom, olajban eltett articsóka, olívaolaj ízlés szerint

A hús

A csirkemellekről levagdosom a zsírdarabkákat, inakat, hártyákat, majd 3-4 mm, egyenletesen vastag szeletekre vágom. Nekem így 6 szelet lett a két csirkemell nagyobbik, és  még 2, a filék kisebbik részéből. Ha ez nem sikerülne, húsklopfolóval eltüntetem az egyenetlenségeket ( a grillezés miatt fontos). Bár ez túl vékonynak tűnhet, igazából a grillezés miatt nem fog kiszáradni a hús, puha, omlós lesz, és nem utolsó sorban pillanatok alatt elkészül!

A szeleteket vékonyan megkenem olívaolajjal, bőven megszórom, majd bedörzsölöm a borssal, szárított fokhagymával, tárkonnyal,  vágódeszkán egymás mellé fektetem, majd meglocsolom a narancslével. (sózni csak sütés előtt!) Így pihentetem legalább fél órán át.

Felforrósított grillserpenyőben nagy lángon oldalanként kb 3 perc alatt megsütöm a szeleteket. Akkor jó, ha az első oldal sütésekor kifehéredik az egész hús, és csíkos mintázatot kap.

A cipók

Mivel ez a hosszadalmasabb rész, ezzel célszerű kezdeni.

Elmorzsolom az élesztőt a lisztekkel, majd a víz kivételével a tálba szórom az összes hozzávalót. A vizet apránként adagolom, mivel a mennyisége függ az éppen itthon lévő lisztek vízfelvevő képességétől. Kellhet hozzá több, de esetleg kevesebb is. A cél egy keményebb, jól gyúrható, nyújtható, rugalmas tészta. Alaposan kidolgozom (inkább csak gyúrni kell), cipóvá formálom, leolajozom a tetejét, és nedves konyharuhával letakarva egy órára félreteszem.

Ha duplájára kelt, átgyúrom, 6 gombócra osztom, lisztezett gyúródeszkán fél centi vastagságúra, és kör alakúra nyújtom. A szezámmagos változatnál a cipó tetejét nagyon kicsit liszteztem csak meg (épphogy ne ragadjon), és az elnyújtott, vízzel alaposan lekent cipó tetejére szórtam  a szezámmagot.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, meleg helyen 15-20 percig még pihentettem, majd  260°C fokon 13-15 percig sütöttem (amíg a teteje kicsit megpirult). Rácsra szedve hűtöttem ki őket.

Az összeállításnál a cipókat félbevágtam, kis olívaolajjal meglocsoltam, ment bele egy szelet hús, és a nagyon finomra metélt zöldségekből egy tetszőleges adag (csak annyi, hogy diszkréten lehessen eszegetni)

Címkék: csirke, kelt tészta

Póréhagymás, kéksajtos csirkemell

Ismét egy egyetemi alapdarab. És mint az ilyenek általában, gyors, könnyű, tápláló- azaz ideális beteg Férjek roborálására.

Mivel a gonosz kórság már kiköltözött hites uramból, ezért a jelenlegi fő cél a meggyötört férfiember kondíciójának visszaállítása. Szóval ami  fűszeres, az ismét jöhet, csak legyen benne jó sok szénhidrát, husi, és azért ne terhelje meg túlságosan a hasát. (és ne legyen spárga!)

Hát, ez pont ilyen lenne. Mivel én nem nagyon szeretem, ha a tészta mellé kínált ragu vagy szósz túlságosan tejszínes (ez, ugye furcsán hangzik,  miután a krémleveseimben fejenként 2 dl tejszín van…), ezért ez a fogás akár kímélőnek is mondható! És persze 20 perc alatt kész.

Adagonként

1 fél csirkemell filé ( 15-20 dkg), 1 nagy vagy két kisebb szál póréhagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 ek olívaolaj+ 2 dkg vaj, 4 dkg kék sajt (Dorblu vagy Danish blue cheese), só, bors, petrezselyem, 0,25 dl tejszín, 0,25 dl száraz fehérbor

10 dkg spagetti (vagy linguine, vagy bavette…ki mit szeret )

petrezselyem zöld

A csirkemellet felcsíkozom, úgy hogy 3-4 mm x 3 cm darabokat kapjak. A pórét vékony karikára vágom, a fokhagymát kés pengéjével meglapítom. Az olajon nagy lángon színesre pirítom a csirkemell darabokat, ha rázogatom csak, és nem keverem, akkor nem foszlik szét, hanem szépen egyben marad minden falat. Ha ez megtörtént, hozzáadom a pórét és a fokhagymát, és addig sütöm, amíg a póré összeesik. Utána felöntöm a borral, továbbra is erős tűzön elforralom belőle az alkoholt, majd megy hozzá a vaj, és az elmorzsolt sajt (én általában Dorblut vagy Danish blue cheeset használok. Azért roqueforttal csak ritkán főzök! :) ). Ezzel már csak kis lángon melegítem, és óvatosan kevergetem, hogy a sajt megolvadjon. Ezután mehet rá a tejszín, só, ha szükséges ( a sajt sós!), bőven bors, egyet forr, és kész. Ha kevesellné valaki a szósz mennyiségét, az adhat hozzá több tejszínt is, én nem szoktam, inkább a tészta főzővizéből adok hozzá egy keveset.

Közben kifőzöm a tésztát, ha ez kész, átszedem a szószba, összemelegítem kicsit. Tányérokba szedem, borsot őrölök rá és petrezselyem zöldjét csipkedek a tetejére.

Címkék: csirke, fél óra, gyors&könnyű, póré, sajt, tészta

Prosciuttoval göngyölt csirkemell zelleres-paradicsomos raguval

Ez a Boli napi vacsorához készült először. Tudom, hogy kissé furcsa dolog megünnepelni április elsejét, de a férjem általában a hagyományos ünnepek alatt dolgozik, szóval kénytelenek vagyunk saját ünnepeket gyártani. A Boli nap az ő kérésére született. Készült még avokádó krémleves és mogyorógrillázsos vaníliaparfé is cointreaus-ánizsos csokiöntettel, de fénykép az nem készült, szóval majd később posztolom. Ha sikerül fényképezni egyáltalán…

2 főre

4 kisebb csirkemellfilé (belső filé nélkül), 4 szelet prosciutto crudo, 1 marék reszelt pecorino+ a tálaláshoz, 5 közepes paradicsom hámozva, kimagozva, fél centisre kockázva, 4 szál zsenge szárzeller, 4+4 gerezd fokhagyma, 1,5 dl Mutti passata, 2-2 nagyobbacska ág bazsalikom és oregánó, 1 tk balzsamecet, olívaolaj, só bors

A körítéshez gnocchi  ( 250 gr, mirelit), vagy spagetti (16 dkg), vagy kinek mi tetszik hozzá

A csirkemellfiléket kinyitom, azaz lapjában kettévágom, úgy, hogy nem vágom át teljesen a szélénél, és kinyitható lesz, akár egy könyv. Egyenletes vastagságúra klopfolom, de csak gyengén, nem a hús elvékonyítása a cél. A 4 gerezd fokhagyma átpréselésével nyert fokhagymapéppel megkenem a belsejét, kis olívaolajjal meglocsolom, ráterítem a félbehajtott szelet sonkát, és megszórom a reszelt pecorinóval. Ezután “becsukom” a filét, és a felvágott szélét hústűvel rögzítem. Kevés olívaolajon elősütöm. Ha megpirult mindkét oldala, mellédobom a 3mm darabokra vágott zellerszárat, kicsit ezzel együtt párolom, majd mehet mellé a paradicsom,  a paradicsompüré, fűszernövények lecsipkedett, apróra vágott levelei, a zúzott fokhagyma, és a balzsamecet. Sózom, és fedő alatt párolom 5 percig, ezután fedő nélkül annyi ideig, hogy a ragu kellően sűrű legyen. A kifőtt tésztát vagy gnocchit elosztom a tányérokon, és a ragut a tetejére halmozom, majd ráteszem a csirkemelleket is, reszelt pecorinóval megszórom.

Címkék: csirke, paradicsom, sonka, tészta, zeller

Kínai kel saláta

Ezt a salátát jó pár éve a férjem készítette nekem először, és azóta is a kedvencem. Kicsit hosszadalmas elkészíteni, de megéri. Az hozzávalók elsőre kissé kaotikusnak tűnhetnek, de-lehet, hogy elfogult vagyok-szerintem nagyon finom.

2-3 adag

1 közepes kínai kel, 4 közepes répa, 8-10 koktélparadicsom, 1 csomag újhagyma, 1 doboz bébikukorica (sima, sós leves konzerv, nem savanyított, vagy, ha van, friss), 25 dkg feta, 30 dkg csirkemellfilé, 1 kisebb fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 5 dkg napraforgómag, 2-2 ek koriandermag és mustármag, 2 citrom,0,5 dl olívaolaj

A kínai kelt megmosom, leszárítom, keskeny csíkokra vágom, a vastagabb részeket kidobom. Egy nagy keverőtálba teszem. A répát és az újhagymát vékonyra szeletelem, és a kelhez adom. A koriandert és mustármagot mozsárban kicsit megtöröm, forró olajon megpirítom.  A húst fél centis kockákra vágom, és a fűszerekre hajítom, az egészet nagy lángon megsütöm, majd hozzáadom a finomra vágott hagymát és fokhagymát, 1-2 perc után meglocsolom 1 citrom levével, pár percig még pirítom, majd az egészet forrón a keverőtálban lévő zöldségekre öntöm, és átkeverem. A serpenyőben a visszamaradt zsiradékban megpirítom a nagyobb darabokra vágott bébikukoricát, és ezt is forrón a zöldségekre dobom. Ez azért szükséges, hogy a hőtől a zöldségek picit megpuhuljanak, de csak annyira, hogy kellemes állaguk és ízük legyen. A fetát és a paradicsomot feldarabolom, és a salátához adom, a napraforgómagot megpirítom, és ez is mehet a többihez. Végül még 1 citrom levét rácsavarom, ha szükséges. Öntet külön nem kell, mert a hússal sült fűszerek és olaj, meg a citromlé adja az ízesítést. Fél óra pihentetés a hűtőben, majd lehet enni. Frissen jó.

Címkék: csirke, kínai kel, kukorica, napraforgómag, paradicsom, répa, sajt, saláta, újhagyma